(1)

A jelenlegi gazdasági helyzetet a következők jellemzik: általánosan magas megélhetési költségek, amelyek hatással vannak a borfogyasztásra és -értékesítésre, valamint a mezőgazdasági termelés és a borfeldolgozás termelési költségeinek növekedése, ami hatással van a borárakra. Ezek a körülmények jelentős zavart okozhatnak az uniós borpiacon, mivel számos kulcsfontosságú termelő tagállamot érintenek, ahol a rendelkezésre álló borkészletek olyan szintre emelkedhetnek, hogy a következő szüreti és termelési idényt is figyelembe véve már fenntarthatatlanná válik a helyzet, valamint a bortermelők is pénzügyi nehézségekkel és likviditási problémákkal szembesülhetnek.

(2)

A globális infláció és a fogyasztók vásárlóerejének ezzel összefüggő csökkenése tovább fokozza a borfogyasztás elmúlt években megfigyelhető általános visszaesését. A látszólagos borfogyasztás csökkenését az idei gazdasági év tekintetében Olaszországban 7 %-ra, Spanyolországban 10 %-ra, Franciaországban 15 %-ra, Németországban 22 %-ra, Portugáliában pedig 34 %-ra becsülik a Covid19-járvány előtti piaci helyzethez képest. Ez a tendencia különösen bizonyos borpiaci szegmenseket érint, nevezetesen a vörös- és rozé borokat.

(3)

A rendelkezésre álló adatok a borértékesítések visszaesését mutatják a jelen gazdasági évben, ami összhangban van a belföldi keresletben észlelhető csökkenéssel, például az értékesítés Spanyolországban és Franciaországban tapasztalható 5,3 %-os visszaesésével; az említett országok néhány erősen érintett területén az értékesítés az előző gazdasági év azonos időszakához képest 25–35 %-kal csökkent. Ugyanakkor a 2023 januárja és áprilisa közötti időszakban az uniós borexport 8,5 %-kal volt alacsonyabb, mint 2022 azonos időszakában.

(4)

A mezőgazdasági termelés fő költségeinek – például a bortermeléshez szükséges műtrágya-, energia- és palackköltségeknek – részben az Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborúja miatt tapasztalható általános növekedése a termelési költségek rendkívüli megemelkedéséhez vezetett, amelynek mértéke egyes tagállamokban a becslések szerint akár a 30–40 %-ot is elérheti. Ezek a körülmények további nyomást gyakorolnak az uniós bortermelőkre, és csökkentik a marketingtevékenységekre és beruházásokra fordítható kapacitásukat. Ezenkívül a rendelkezésre álló adatok szerint a bortermelés teljes ciklusa tekintetében növekvő költségek ellenére egyes borok árának drasztikus csökkenése figyelhető meg a Covid19 előtti helyzethez képest a válság által leginkább sújtott régiókban; például Franciaország egyes régióiban az árak akár 10–26 %-kal is csökkentek.

(5)

Ezek a tényezők együttesen az uniós borok keresletének és értékesítésének általános csökkenésére utalnak, miközben az uniós termelés 4 %-kal nőtt az előző gazdasági évhez képest, ami hozzáadódott a kezdeti készletek amúgy is magas szintjéhez (+ 2 % az előző öt év átlagához képest). Ha nem kerül sor gyors intézkedésre az egyre növekvő túlkínálat csökkentése érdekében, a helyzet súlyos zavarokat okozhat a piacon, mivel várhatóan legkésőbb az idei szüretből származó szőlő beérkeztével jelentős és általános piaci egyensúlyhiányt idéz elő, és a bortermelőknek nem lesz tárolókapacitásuk az új termés elhelyezésére, vagyis arra kényszerülnek, hogy még alacsonyabb áron értékesítsék a termékeiket.

(6)

A jelenlegi piaci körülmények a borágazatban most még elszigetelt piaci zavarokat keltenek a különböző termelési régiókban, mivel az uniós borpiac erősen szegmentált. Az említett piaci zavarok jelentős hatással vannak bizonyos tagállamok egyes régióira, és különösen a vörös- és rozé borok piaci szegmenseit érintik. Néhány példa a piac széttagoltságára: a spanyolországi Extremadurában az ötéves átlagnál 27 %-kal magasabb a készletek szintje, Portugáliában a lisszaboni és az alentejói régióban az előző évhez képest 24 %-kal, illetve 14 %-kal magasabb a készletek szintje, a franciaországi Languedoc-Roussillonban pedig a jelenlegi gazdasági év elején 26 %-kal több rozé bor volt készleten, mint az előző év elején.

(7)

Ugyanakkor az uniós borpiacot már ezen kívül is sorozatos nehézségek sújtották, különösen 2019-ben, 2020-ban és 2021-ben, mégpedig a korábbi kereskedelmi korlátozások, a fogyasztás Covid19-világjárvány alatt tapasztalt visszaesése és számos szélsőséges időjárási esemény következtében. A jelenlegi nehéz körülmények tovább gyengítik a már amúgy is instabil ágazatot, és jelentős bevételkiesést okoznak az ágazat valamennyi szereplője számára. A tagállamok leginkább érintett régióinak bortermelői pénzügyi nehézségekkel és likviditási problémákkal szembesülnek. Ezért e tekintetben is azonnali fellépésre van szükség, hogy hatékonyan lehessen reagálni az ilyen heterogén piaci helyzetre, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy a borágazatban megvalósuló nemzeti támogatási programjukra elkülönített pénzügyi források egy részét átirányítsák, és testre szabott támogatást nyújtsanak az ágazat különböző szereplőinek.

(8)

Ha a leginkább érintett régiók piacáról kivonják a megfelelő értékesítési lehetőségekkel nem rendelkező borok egy részét, azzal lehetővé válik a piaci egyensúlyhiányok kezelése és annak megelőzése, hogy a jelenlegi zavarok az egész uniós borágazatban súlyos vagy tartós jelenséggé váljanak. Indokolt esetben a borágazati támogatási programok keretében támogatható intézkedésként ideiglenesen be kell vezetni a borlepárlást, hogy ezáltal is javuljon a piaci egyensúly és a bortermelők gazdasági helyzete a leginkább érintett termelési régiókban. A versenytorzulás elkerülése érdekében indokolt megtiltani a lepárlásból származó alkohol élelmiszer- és italgyártásban történő felhasználását, és azt ipari, például fertőtlenítési vagy gyógyszerészeti, illetve energetikai célokra kell korlátozni. Annak érdekében, hogy e kivételes intézkedés végrehajtását követően elkerülhető legyen a visszaélés vagy a túlkompenzáció, helyénvaló előírni a tagállamok számára, hogy az intézkedést a piaci egyensúlyhiánnyal küzdő régiókra összpontosítsák, objektív kritériumokra alapozzák, és az általuk nyújtott kompenzáció ne haladhassa meg a közelmúltbeli piaci árakat.

(9)

Az 1308/2013/EU rendelet 47. cikkében előírt zöldszüreti eljárást piacszervezési intézkedésként alkalmazzák, amikor túlzott szőlőtermés várható. A 2023-as pénzügyi évben helyénvaló bizonyos rugalmasságot tanúsítani ezen intézkedés végrehajtása során annak érdekében, hogy a piaci szereplők könnyebben tudjanak reagálni a jelenlegi piaci körülményekre, és kisebb eséllyel ismétlődjön meg ugyanez a helyzet a következő gazdasági évben. Kivételes intézkedésként rendelkezni kell az 1308/2013/EU rendelet 47. cikkének (1) és (3) bekezdésétől való eltérésről, hogy lehetővé váljon az éretlen szőlőfürtök teljes megsemmisítése vagy eltávolítása az adott gazdaság területének egy részén, feltéve, hogy erre egész parcellákon kerül sor, valamint rendelkezni kell az ezen intézkedéshez nyújtott maximális uniós hozzájárulás ideiglenes növeléséről.

(10)

A krízislepárlásnak a támogatható intézkedésekhez való hozzáadása, valamint a zöldszüret tekintetében bevezetett rugalmasság tulajdonképpen egyaránt pénzügyi támogatást jelent, ez azonban nem igényel további uniós finanszírozást, mivel a borágazatban megvalósuló nemzeti támogatási programokra vonatkozóan a 2023-as pénzügyi év tekintetében továbbra is az (EU) 2021/2115 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) VII. mellékletében meghatározott költségvetési korlátok alkalmazandók. A tagállamok ezért kizárólag az említett mellékletben meghatározott éves költségvetésen belül különíthetnek el magasabb összegeket a szóban forgó intézkedésekre. A fent említett két válságintézkedéshez nyújtott pénzügyi támogatás elsődleges célja tehát az, hogy a jelenlegi instabil piaci helyzetben úgy támogassa az ágazatot, hogy ahhoz ne legyen szükség többletforrások mozgósítására.

(11)

Az e válságintézkedésekre fordítható uniós pénzügyi források hatékonyságának növelése érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a szóban forgó uniós pénzügyi forrásokat az e rendeletben előírt két válságintézkedéshez nyújtott támogatás legfeljebb 50 %-át fedező nemzeti kifizetésekkel egészítsék ki.

(12)

A negatív piaci fejlemények, az emelkedő költségek, valamint a borágazati szereplőket ebből eredően sújtó pénzforgalmi problémák megnehezítik a nemzeti borágazati támogatási programok intézkedéseinek végrehajtását, éppen akkor, amikor a leginkább szükség van az ágazat piacorientáltságának javítására. Annak érdekében, hogy a borágazat jelenlegi piaci és gazdasági környezetében hatékony lehessen a programok végrehajtása, indokolt ideiglenesen növelni a maximális uniós hozzájárulást a következő intézkedésekhez: promóció, a szőlőültetvények szerkezetátalakítása és átállítása, zöldszüret és beruházások.

(13)

Emellett fontos továbbá, hogy a kedvezményezettek számára biztosított legyen a megfelelő rugalmasság a nemzeti támogatási programok keretében végrehajtott műveleteikhez kapcsolódóan, hogy reagálni tudjanak a jelenlegi piaci bizonytalanságokra, és szükség esetén ezekhez igazíthassák a műveleteket. Az említett rugalmasság olyan további piactámogatási intézkedést képez, amely annak megakadályozására szolgál, hogy a jelenlegi gazdasági zavarok súlyos vagy elhúzódó rendellenességgé alakuljanak át az uniós borpiacon, valamint biztosítja, hogy az e rendeletben meghatározott egyéb rendkívüli intézkedések – miután valamely tagállam a bevezetésük mellett dönt – a kedvezményezettek szintjén is hatékonyan végrehajthatók legyenek. Ezért további rendkívüli intézkedésként szükséges eltérni az (EU) 2016/1149 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettől (3), és lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy bizonyos rugalmasságot biztosítsanak a kedvezményezettek számára annak érdekében, hogy a tervezett műveleteket egyszerűsített eljárást követve kiigazíthassák, illetve kellően indokolt esetekben részlegesen hajtsák végre azokat.

(14)

Mivel az uniós finanszírozás arányának egyes intézkedések tekintetében történő megemelése és a programok irányítása során engedélyezett bizonyos rugalmasság a borágazat jelenlegi gazdasági helyzetéhez kapcsolódik, és mivel az említett intézkedések ideiglenesek, helyénvaló az alkalmazási körüket azokra a műveletekre korlátozni, amelyek végrehajtása a 2023-as pénzügyi év során vette kezdetét. Ezzel szemben a szóban forgó intézkedések nem alkalmazandók például a korábbi pénzügyi években végrehajtott műveletekre, amelyeknek a kifizetése a 2023-as pénzügyi évben történik meg.

(15)

Tekintettel a helyzet rendkívüli sürgősségére és a folyamatban lévő piaci zavarokra, valamint azon idő rövidségére, amely a tagállamok rendelkezésére áll ahhoz, hogy az e rendeletben foglalt intézkedéseket még a folyó pénzügyi évben végrehajtsák, és megelőzzék a piaci körülmények további romlását, azonnali intézkedéseket kell hozni. Egyrészt a lehető leghamarabb, de mindenképpen az új szüret kezdete előtt, 2023. augusztus végéig vagy szeptember elejéig ki kell vonni a piacról a túlkínálatot a leginkább érintett régiókban, különben a piaci helyzet tovább romlik, és a jelenlegi egyensúlyhiány áthúzódik az új gazdasági évre, ami az egész uniós borpiac elhúzódó válságának fenyegetését jelentené. Másrészt az e rendeletben foglalt valamennyi intézkedést már azelőtt végre kell hajtani, hogy a jelenlegi nemzeti borágazati támogatási programok véget érnek, hiszen ezek az (EU) 2021/2117 európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 5. cikkének (7) bekezdésében előírtak szerint csak 2023. október 15-ig alkalmazhatók. Az említett rendelkezés értelmében az 1308/2013/EU rendelet 39–54. cikkét 2022. december 31. után továbbra is alkalmazni kell a 2023. október 16. előtt végrehajtott műveletek vonatkozásában felmerült kiadások, illetve teljesített kifizetések tekintetében. Az intézkedések késleltetése tehát megnehezítené vagy akár lehetetlenné tenné az érintett tagállamok számára az intézkedések 2023-as pénzügyi évben, vagyis a borágazatban megvalósuló jelenlegi nemzeti támogatási programok utolsó végrehajtási évében történő végrehajtását.

(16)

A fent említett rendkívüli sürgősségre való tekintettel ezt a rendeletet az 1308/2013/EU rendelet 228. cikkében megállapított sürgősségi eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(17)

Az azonnal szükséges lépések megtétele érdekében e rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján hatályba kell lépnie,