(1)

Szubvencióellenes vizsgálatot követően a Tanács az 1628/2004/EK tanácsi rendelettel (2) végleges kiegyenlítő vámot vetett ki az Indiából származó egyes grafitelektróda-rendszerek behozatalára. Dömpingellenes vizsgálatot követően a Tanács az 1629/2004/EK rendelettel (3) végleges dömpingellenes vámot is kivetett az Indiából származó egyes grafitelektróda-rendszerek behozatalára (a továbbiakban: az eredeti vizsgálat).

(2)

A kiegyenlítő intézkedések hivatalból indított részleges időközi felülvizsgálatát követően a Tanács az 1354/2008/EK tanácsi rendelettel (4) módosította az 1628/2004/EK és 1629/2004/EK rendeletet.

(3)

A kiegyenlítő intézkedések hatályvesztési felülvizsgálata alapján a Tanács az 1185/2010/EU rendelettel (5) meghosszabbította a kiegyenlítő intézkedéseket.

(4)

A kiegyenlítő intézkedések hatályvesztési felülvizsgálata alapján az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) az (EU) 2017/421 végrehajtási rendelettel (6) kiterjesztette a kiegyenlítő intézkedéseket.

(5)

A kiegyenlítő intézkedések formája a külön megnevezett exportőröktől érkező behozatalra vonatkozó 6,3 %-os és 7,0 %-os értékvám, valamint a minden más indiai vállalattól érkező behozatalra vonatkozó 7,2 %-os vámtétel volt.

(6)

Az intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés (7) közzétételét követően a Bizottsághoz felülvizsgálati kérelem érkezett az alaprendelet 18. cikke alapján.

(7)

A felülvizsgálati kérelmet 2021. december 9-én nyújtották be az egyes grafitelektróda-rendszerek teljes uniós termelésének mintegy 90 %-át képviselő uniós gyártók (a továbbiakban: kérelmezők). A felülvizsgálati kérelem azon az indokláson alapult, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően a támogatásnyújtás folytatódásával és/vagy az uniós gazdasági ágazatot ért kár megismétlődésével járna. A kérelmező által megjelölt támogatások egy részét az eredeti vizsgálat már kiegyenlítette, míg mások olyan további vagy új támogatások, amelyek vizsgálatára az eredeti vizsgálat nem terjedt ki. Tekintettel az alaprendelet 18. cikkének (2) bekezdésére, a Bizottság feljegyzést készített a bizonyítékok elegendő voltáról, és ebben ismertette az érintett országgal kapcsolatban rendelkezésére álló és a vizsgálat megindítását megalapozó összes bizonyítékkal kapcsolatos értékelését. A feljegyzés megtalálható az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktában.

(8)

Az alaprendelet 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban az eljárás megindítása előtt a Bizottság értesítette az indiai kormányt arról, hogy megfelelő módon dokumentált felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz. A Bizottság konzultációra hívta az indiai kormányt annak érdekében, hogy a felülvizsgálati kérelem tartalmát illetően tisztázzák a helyzetet, és kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak. Az indiai kormány elfogadta a felkérést, és ezt követően 2022. március 3-án sor került a konzultációkra. A konzultációk során nem sikerült kölcsönösen elfogadható megoldást találni.

(9)

Minthogy az alaprendelet 25. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapítást nyert, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, a Bizottság 2022. március 9-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés útján (8) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) az alaprendelet 18. cikke alapján hatályvesztési felülvizsgálatot indított az Indiából (a továbbiakban: India, érintett ország) származó egyes grafitelektróda-rendszerek behozatalára vonatkozóan.

(10)

A Bizottság 2022. március 9-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (9) azt is bejelentette, hogy az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) 11. cikkének (2) bekezdése szerint megindítja az Indiából származó egyes grafitelektróda-rendszerek Unióba irányuló behozatalára vonatkozóan hatályban levő végleges dömpingellenes intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatát is.

(11)

A támogatás folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó vizsgálat a 2021. január 1-jétől 2021. december 31-ig tartó időszakra (a továbbiakban: a felülvizsgálati időszak) terjedt ki. A kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2018. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(12)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a kérelmezőket, a többi ismert uniós gyártót, az ismert exportáló gyártókat és az indiai hatóságokat, az ismert importőröket, beszállítókat és felhasználókat, a kereskedőket, valamint az érintettként ismert szervezeteket a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(13)

Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt a vizsgálat megindításával kapcsolatos észrevételeik megtételére, valamint a Bizottsággal és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel tartandó meghallgatás kérelmezésére.

(14)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(15)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a mintát a hasonló termék uniós termelési és értékesítési volumene alapján választotta ki. A minta három uniós gyártóból állt. A mintába felvett uniós gyártók a teljes becsült uniós termelés mintegy 61 %-át, valamint a hasonló termék becsült uniós értékesítési volumenének 64 %-át adták. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. A Bizottsághoz nem érkezett észrevétel. A minta tehát az uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatívnak tekinthető.

(16)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(17)

Egyetlen importőr sem jelentkezett, hogy benyújtsa a kért információkat.

(18)

A vizsgálat megindításakor a Bizottság elérhetővé tette a kérdőíveket az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktában és a Kereskedelmi Főigazgatóság honlapján (11).

(19)

A kérdőívre a mintában szereplő három uniós gyártótól, az Indiai Köztársaság kormányától és egy indiai exportáló gyártótól érkezett válasz. A felhasználók egyike sem nyújtott be kérdőívet, vagy jelentkezett a vizsgálat során.

(20)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet szükségesnek ítélt ahhoz, hogy megállapítsa a támogatás és az abból eredő kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét, valamint meghatározza az uniós érdeket. Az alaprendelet 26. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra az indonéz kormány helyszínén és a következő vállalatok telephelyén került sor:

(21)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék az elektromos kemencében használt legalább 1,65 g/cm3 sűrűségű, legfeljebb 6,0 μΩm elektromos ellenállású, az ex 8545 11 00 KN-kód (8545110010 TARIC-kód) alá sorolt grafitelektróda, valamint az ilyen elektródákhoz használt, az ex 8545 90 90 KN-kód (8545909010 TARIC-kód) alá sorolt kötőelem, akár együttesen akár külön-külön hozzák be őket (a továbbiakban: grafitelektróda-rendszerek vagy a felülvizsgálat tárgyát képező termék).

(22)

Amint az eredeti vizsgálat és a korábbi hatályvesztési felülvizsgálatok során megállapítást nyert, és ez a hatályvesztési felülvizsgálat is megerősítette, a következő termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is azonosak:

(23)

A Bizottság úgy határozott, hogy az említett termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hasonló termékeknek minősülnek.

(24)

A Bizottság az alaprendelet 18. cikkének és az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően megvizsgálta annak valószínűségét, hogy a jelenlegi intézkedések megszűnése a támogatás folytatódásához vagy megismétlődéséhez vezetne.

(25)

A felülvizsgálati kérelemben szereplő információk, valamint az indiai kormány és az együttműködő exportáló gyártó által benyújtott információk alapján a Bizottság a következő, állítólagosan támogatásokkal járó rendszereket vizsgálta meg:

(26)

Az előzetes engedélyezési rendszer, a beruházási javak exportösztönzési rendszere és az indiai árukiviteli rendszer a külkereskedelem fejlesztéséről és szabályozásáról szóló 1992. évi törvényen (Foreign Trade [Development and Regulation] Act 1992 [No. 22 of 1992], a továbbiakban: külkereskedelmi törvény) alapul, amely 1992. augusztus 7-én lépett hatályba. A külkereskedelmi törvény feljogosítja az indiai kormányt, hogy az export-import politikával kapcsolatban közleményeket adjon ki. Ezek összefoglalása a Kereskedelmi Minisztérium által rendszerint ötévente kiadott és rendszeresen aktualizált úgynevezett külkereskedelem-politikai dokumentumokban (Foreign Trade Policy Documents) található.

(27)

A vizsgálati időszak szempontjából a 2015–2020. évi külkereskedelem-politikai dokumentum (a továbbiakban: 2015–2020. évi KPD) releváns. A 2015–2020. évi KPD rendelet 2015 áprilisában lépett hatályba, és eredetileg 2020. március 31-én vesztette volna hatályát. A Covid19-világjárvány miatt azonban a 2015–2020. évi KPD-t több alkalommal meghosszabbították, legutóbb 2023. március 31-ig. Az indiai kormány a 2015–2020. évi KPD dokumentumra irányadó eljárásokat a „Handbook of Procedures, 2015-20” (Eljárási kézikönyv, 2015–2020) című dokumentumban (a továbbiakban: 2015–2020. évi EK) is meghatározza.

(28)

A Bizottság megállapította, hogy a HEG a felülvizsgálati időszak alatt igénybe vette az előzetes engedélyezési rendszert.

(29)

A rendszer részletes leírását a 2015–2020. évi KPD 4.03–4.24. szakasza, valamint a 2015–2020. évi EK és a 2015–2020. évi AEK 4.04–4.52. szakasza tartalmazza.

(30)

Az előzetes engedélyezési rendszer hat alrendszerből áll, amelyek a következők: tényleges export, éves igény, közbenső beszállítás, kváziexport, előzetes mentesítő határozat, valamint fedezett belföldi akkreditív. Ezek az alrendszerek több más szempont mellett az igénybevételi jogosultságot illetően is eltérnek egymástól. A gyártó exportőrök és a támogató gyártókhoz „kapcsolódó” kereskedő exportőrök az előzetes engedélyezési rendszer „tényleges export” és „éves igény” alrendszerére jogosultak. Az előzetes engedélyezési rendszer „közbenső beszállítás” alrendszerének igénybevételére a végső exportőr részére szállító gyártó-exportőrök jogosultak. Azok a fővállalkozók, amelyek a 2015–2020. évi KPD 7.02. bekezdésében említett „kváziexport” kategóriák, mint például az exportorientált egységek beszállítói, jogosultak a kváziexportra vonatkozó AAS-alrendszer igénybevételére. Végezetül az „előzetes mentesítő határozat” és a „fedezett belföldi akkreditív” alrendszer keretében a kváziexport esetében igénybe vehető kedvezményekre a gyártó-exportőrök közbenső beszállítói jogosultak.

(31)

Az előzetes engedélyek az alábbi esetekben adhatók ki:

(32)

Megállapítást nyert, hogy a HEG a felülvizsgálati időszak alatt engedményekben részesült az első alrendszer, vagyis az AAS „tényleges export” alrendszere keretében. Ezért az igénybe nem vett többi alrendszer kiegyenlíthetőségét nem szükséges megállapítani. Ez a fő alrendszer. Lehetővé teszi az egy meghatározott exporttermék gyártásához szükséges inputanyagok vámmentes behozatalát. A „tényleges” jelző itt azt jelenti, hogy az exportterméknek el kell hagynia India területét. Az engedély meghatározza az importtámogatást és az exportkötelezettséget, beleértve az exporttermék fajtáját is.

(33)

Az előzetes engedély jogosultjának jogszabályban előírt kötelezettsége, hogy az indiai hatóságok általi ellenőrzés céljából a vámmentesen importált vagy belföldről beszerzett áruk felhasználásáról valósághű és megfelelő nyilvántartást, azaz tényleges felhasználás-nyilvántartást vezessen meghatározott formátumban (lásd a 2015–2020. évi EK 4.51. szakaszát és 4H. vagy 4I. függelékét (12)). Ezt a nyilvántartást független okleveles könyvvizsgálónak vagy kontrollernek kell ellenőriznie, aki igazolást ad ki arról, hogy megtörtént az előírt nyilvántartások és a vonatkozó dokumentumok vizsgálata, és a 4H. függelék alapján szolgáltatott információk minden tekintetben valósághűek és helytállóak.

(34)

Ami a felülvizsgálati időszakban az érintett vállalat által igénybe vett „tényleges export” alrendszer alkalmazását illeti, az indiai kormány mind az importtámogatás, mind az exportkötelezettség mennyiségét és értékét rögzíti, és azokat az engedélyen feltünteti. Emellett a behozatalkor és a kivitelkor a kormánytisztviselők dokumentálják az engedélyen a megfelelő ügyleteket. Az előzetes engedélyezési rendszer keretében engedélyezett import mennyiségét az indiai kormány standard input-output normák alapján határozza meg, amelyek a legtöbb termékre, így a felülvizsgálat tárgyát képező termékre is rendelkezésre állnak.

(35)

Az importált inputok nem ruházhatók át, és azokat az adott exporttermék előállításához kell felhasználni. Az exportkötelezettséget egy meghatározott, az engedély kiadásától számított időkereten belül kell teljesíteni (18 hónap, amely két alkalommal, egyenként 6 hónappal meghosszabbítható).

(36)

A felülvizsgálat tárgyát képező termékre alkalmazandó standard input-output normákat az indiai kormány 1998-ban állapította meg, és azokat a felülvizsgálati időszakig nem vizsgálták felül vagy igazították ki. Ezért a standard input-output normák nem elegendők a tényleges fogyasztás hatékony nyomon követéséhez. Az indiai kormány a tényleges inputok alapján sem végzett további vizsgálatot. A fő nyersanyagként felhasznált tűkoksz (más néven „kalcinált ásványolajkoksz” vagy „CPC”) esetében a Bizottság jelentős eltérést állapított meg a standard input-output normák és a vállalat tényleges nyersanyag-felhasználása között. A standard input-output normák a tonnánkénti exportmennyiségre jutó koksz 1,3-szeresét teszik lehetővé, míg a termeléshez szükséges tényleges arány ennél lényegesen alacsonyabb.

(37)

A vizsgálat ezért megállapította, hogy az indiai hatóságok által előírt ellenőrzési követelmények nem elegendőek a gazdasági előny kizárásához.

(38)

Az együttműködő exportáló gyártó rendelkezett egyfajta termelési és fogyasztási nyilvántartással. Azonban nem lehetett ellenőrizni, mely alapanyagokat (ideértve azok eredetét) használták fel az exportált termék gyártására, és milyen összeget képviseltek. Különösen a bevezetett rendszerrel nem lehetett pontosan megállapítani és mérni, hogy történt-e túlzott mértékű vámelengedés, mivel a nyersanyagot silókban tárolják, amelyek helyi elkülönítés nélkül egyaránt tartalmaznak vámmentesen és vámfizetés mellett importált tűkokszot. A behozott tűkoksz raktárra vételét követően a behozatalra vonatkozó külön díjat már nem lehet nyomon követni.

(39)

A HEG megerősítette, hogy felhasználási nyilvántartása nem teszi lehetővé a vámmentesen importált nyersanyagok tényleges felhasználásának megállapítását, illetve azoknak az előállított és exportált késztermékekhez való társítását. Következésképpen a jelen esetben alkalmazott alrendszer nem tekinthető megengedhető vámvisszatérítési rendszernek.

(40)

A behozatalivám-mentesség az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mert az indiai kormány által nyújtott pénzügyi hozzájárulásnak minősül, tekintettel arra, hogy egyébként megfizetendő vámbevétel elengedését jelenti, és a vizsgált exportőrnek – likviditásának javításán keresztül – gazdasági előnye származik belőle.

(41)

Az előzetes engedélyezési rendszer „tényleges export” alrendszerének igénybevétele a jogszabályok szerint az exportteljesítmény függvénye, ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető. Exportra vonatkozó kötelezettségvállalás nélkül a rendszer keretében egyetlen vállalat sem juthat gazdasági előnyhöz.

(42)

A szóban forgó alrendszer nem tekinthető az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében megengedhető vámvisszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezmény-rendszernek. Nem felel meg az alaprendelet I. mellékletének i) pontjában, II. mellékletében (a vámvisszatérítés fogalommeghatározása és szabályai) és III. mellékletében (a helyettesítő vámvisszatérítés fogalommeghatározása és szabályai) megállapított szabályoknak. Az indiai kormány nem alkalmazott ténylegesen ellenőrzési rendszert vagy eljárást annak igazolására, hogy az inputokat valóban az exportált termék gyártásához használták-e fel, és ha igen, milyen mennyiségben (az alaprendelet II. mellékletének 4. pontja; a helyettesítő vámvisszatérítési rendszerek esetében az alaprendelet III. mellékletének II.2. pontja). A Bizottság továbbá úgy ítéli meg, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező termékre vonatkozó standard input-output normák nem kellően pontosak, és önmagukban nem alkothatnak a tényleges felhasználás ellenőrzésére szolgáló rendszert, mert nem teszik lehetővé az indiai kormány számára annak kellő pontosságú ellenőrzését, hogy az exporttermék előállításához mennyi inputot használtak fel. Továbbá az indiai kormány nem végzett további vizsgálatokat a ténylegesen érintett inputokra vonatkozóan, ahogyan ténylegesen alkalmazott ellenőrzési rendszer hiányában el kellene járni (az alaprendelet II. mellékletének 5. pontja és III. mellékletének II.3. pontja). Ez abban is megnyilvánul, hogy 1998. évi bevezetésük óta a standard input-output normákat egyetlen alkalommal sem vizsgálták felül.

(43)

Az alrendszer ezért kiegyenlíthető.

(44)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indiai kormány észrevételeiben jelezte, hogy létezik ellenőrzési mechanizmus, amit megfelelően igazoltak is az ellenőrzési folyamat során.

(45)

A Bizottság elutasította ezt az érvet. A (36) preambulumbekezdésben kifejtett módon az adómentesen importált nyersanyagok mennyiségét meghatározó standard input-output normát a bevezetése óta soha nem vizsgálták felül, és a Bizottság jelentős eltérést állapított meg a norma és a tényleges felhasználás között. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a standard input-output normák alkalmazásának nyomon követésével nem biztosítható, hogy ne nyújtsanak túlzott mértékű kedvezményeket, ha az adómentesen importált nyersanyagok mennyiségét meghatározó, alapul szolgáló norma nem kellően pontos, és ezt a tényt nem ellenőrzik. Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy a HEG-nél nem lehetett nyomon követni az importált nyersanyagokat a késztermékekig.

(46)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indiai kormány megjegyezte, hogy a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás (a továbbiakban: SCM-megállapodás) II. melléklete I. szakaszának (2) bekezdéséből az következik, hogy a közvetett adó-visszatérítési rendszerek csak akkor egyenlíthetők ki, ha az exportált termék előállítása során felhasznált alapanyagokra kivetett behozatali vámon felüli vám elengedéséről rendelkeznek.

(47)

Az indiai kormány továbbá azzal érvelt, hogy az előzetes engedélyezési rendszer nem kiegyenlíthető program, mivel nem biztosít túlzott mértékű importvám-elengedést az importált alapanyagok után felhalmozódott vámok számához képest. Ez az SCM-megállapodás II. mellékletének II. szakaszából következik, amely iránymutatást nyújt annak meghatározásához, hogy az alapanyagokat az exportált termék előállítása során használják-e fel. Továbbá az „Európai Unió – kiegyenlítő intézkedések Pakisztánból származó egyes polietilén-tereftalátokra” című vizsgálóbizottsági jelentés (WT/DS/486) megállapította, hogy „a túlzott mértékű vámelengedés elve” olyan jogi normát biztosít, amely meghatározza, hogy a vámvisszatérítési rendszer keretében kapott behozatali vámok elengedése pénzügyi hozzájárulásnak minősül-e.

(48)

A Bizottság a (36) preambulumbekezdésben kifejtette, hogy jelentős eltérést állapított meg a standard input-output normák és a tényleges felhasználás között. A (38) preambulumbekezdésben kifejtett módon az együttműködő exportáló gyártó rendelkezett egyfajta termelési és fogyasztási nyilvántartással. Azonban nem lehetett ellenőrizni, mely alapanyagokat (ideértve azok eredetét) használták fel az exportált termék gyártására, és milyen összeget képviseltek. Különösen a bevezetett rendszerrel nem lehetett pontosan megállapítani és mérni, hogy fennáll-e túlzott mértékű vámelengedés. Megállapítást nyert továbbá, hogy a vállalatok által vezetett nyilvántartások nem teszik lehetővé a túlzott mértékű vámelengedés kiszámítását, ami lehetetlenné teszi a független okleveles könyvvizsgáló vagy kontroller általi jövőbeli tanúsítást. Az indiai kormány nem fejtette ki, hogy az ellenőrzési lehetőség e hiánya milyen szempontból nem felel meg az SCM-megállapodás idézett szakaszai előírásainak.

(49)

A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(50)

Engedélyezett vám-visszatérítési rendszerek hiányában és mivel a Bizottságnak nem áll módjában a releváns inputok tényleges felhasználási arányát ellenőrizni, továbbá miután nem állt rendelkezésre az ellenkezőjét alátámasztó bizonyíték, az elengedett vámok teljes összege (alapvám és vámilleték) túlzott mértékű vámelengedésnek minősül, amely pedig az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontjával összhangban kiegyenlíthető támogatásnak minősül. A vállalat által fizetett kérelmezési díjak levonásra kerültek.

(51)

Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdése értelmében a Bizottság e támogatási összeget részarányosan szétosztotta a vállalat felülvizsgálati időszak alatti exportforgalmára (az volt a megfelelő nevező), mivel a támogatást az exportteljesítmény függvényében adták, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(52)

E rendszer esetében a felülvizsgálati időszak alatt megállapított támogatás teljes mértéke 1,66 %.

(53)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indiai kormány azt állította, hogy amennyiben a Bizottság az előzetes engedélyezési rendszer kiegyenlítése mellett dönt, csak az elengedett vámokat meghaladó összeget lehet kiegyenlíteni. Az indiai kormány azt állította, hogy ez a WTO-vizsgálóbizottság Indiával kapcsolatos intézkedésekről szóló jelentéséből [WT/DS541/R] következik, amely megállapította, hogy az exportált termék előállítása során felhasznált importált inputokra kivetett vámokat meg nem haladó közvetett adók mentessége nem tekinthető kiegyenlíthetőnek. Az indiai kormány továbbá azzal érvel, hogy a vizsgálóbizottság jelentése (WT/DS/486) jogi normát biztosított e megállapítás alátámasztására.

(54)

Az (50) preambulumbekezdésben kifejtett módon engedélyezett vám-visszatérítési rendszerek hiányában és mivel a Bizottságnak nem áll módjában a releváns inputok tényleges felhasználási arányát ellenőrizni, továbbá miután nem állt az ellenkezőjét alátámasztó bizonyíték, az elengedett vámok teljes összege (alapvám és vámilleték) túlzott mértékű vámelengedésnek minősül. A WTO-vizsgálóbizottság Indiával kapcsolatos intézkedésekről szóló jelentése [WT/DS541/R] nem tartalmaz olyan meghatározást, amely ellentmondana ennek a megfontolásnak.

(55)

A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(56)

A Bizottság megállapította, hogy a HEG a felülvizsgálati időszak alatt igénybe vette a MEIS rendszert.

(57)

A MEIS részletes leírása a 2015–2020. évi KPD és AKPD 3. fejezetében, valamint a 2015–2020. évi AEK 3. fejezetében található (13).

(58)

A rendszer igénybevételére minden gyártó-exportőr és kereskedő-exportőr jogosult.

(59)

Az indiai árukiviteli rendszert az igénybevételére jogosult vállalatok akkor vehetik igénybe, ha meghatározott termékeket az „A” csoportba („hagyományos piacok”, köztük az összes EU-tagállam), a „B” csoportba („fejlődő és fókuszpiacok”) vagy a „C” csoportba („egyéb piacok”) besorolt országok valamelyikébe exportálnak. Az egyes csoportokba tartozó országokat, valamint az adott csoport esetében kedvezményre jogosító termékeket és a kedvezmény mértékét a 2015–2020. évi AEK 3B. függeléke sorolja fel.

(60)

A kedvezmény az export FOB-alapon számított értéke egy meghatározott százalékának megfelelő összegre szóló vámelismervény formájában jelenik meg. A felülvizsgálati időszakban a felülvizsgálat tárgyát képező termék „A” csoportba tartozó országokba irányuló exportjának MEIS-mértéke 2 % volt.

(61)

A 2015–2020. évi KPD 3.06. szakasza szerint egyes exporttípusok – például az importált és az átrakodott termékek exportja, a kváziexport, a szolgáltatásexport, valamint a különleges gazdasági övezetben működő egységek és az exportorientált egységek exportforgalma – nem tartoznak a rendszer hatálya alá.

(62)

A 2015–2020. évi AEK 3.13. szakasza szerint az indiai árukiviteli rendszer keretében kiadott vámelismervények szabadon átruházhatók, és a kiadás időpontjától számított 18 hónapig, 2016. január 1-jei vagy azt követő kiadás esetén a kiadás időpontjától számított 24 hónapig érvényesek.

(63)

A vámelismervények felhasználhatók: i. az inputok és a termékek (ideértve a beruházási javakat is) importját terhelő vám megfizetésére; ii. az inputok és a termékek (ideértve a beruházási javakat is) belföldi beszerzését terhelő jövedéki adó megfizetésére; iii. a szolgáltatások beszerzését terhelő szolgáltatási adó megfizetésére.

(64)

Az indiai árukiviteli rendszer keretében igényelhető kedvezmény igénybevételére vonatkozó kérelmet internetes úton, a Külkereskedelmi Főigazgatóság internetes honlapján keresztül kell benyújtani. A kérelemhez csatolni kell a vonatkozó okmányokat (szállítólevél, banki megvalósulási bizonylat, a kirakodás igazolása). Az indiai kormány illetékes regionális hatósága az okmányok ellenőrzését követően kiadja a vámelismervényt. Ha az exportőr rendelkezésre bocsátja a vonatkozó okmányokat, a regionális hatóság nem tagadhatja meg a vámelismervény kiadását.

(65)

A MEIS rendszert 2021. január 1-jével megszüntették. Megállapítást nyert azonban, hogy a felülvizsgálati időszakban a HEG a MEIS rendszer keretében kedvezményeket kapott, mivel a rendszer lehetővé tette számára, hogy 2021 végéig a korábbi időszakokra visszamenőleges hatállyal kedvezményeket igényeljen.

(66)

Az indiai árukiviteli rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. Az indiai árukiviteli rendszer keretében kiadott vámelismervény útján rendelkezésre bocsátott összeg az indiai kormány által nyújtott pénzügyi hozzájárulást képez, tekintettel arra, hogy végső soron a beruházási javak után fizetett behozatali vámok kiegyenlítésére szolgál, azaz csökkenti az indai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Emellett az indiai árukiviteli rendszer keretében kiadott vámelismervény révén az az exportőr jut gazdasági előnyhöz, amelyet az adott importvámfizetési kötelezettség nem terhel.

(67)

Ezen túlmenően a MEIS jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése a) pontjának első albekezdése alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak tekintendő.

(68)

A rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető sem megengedhető vámvisszatérítési rendszernek, sem helyettesítő vámkedvezmény-rendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. mellékletének i) pontjában, II. mellékletében (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak. Az exportőrt nem terheli kötelezettség a vámmentesen behozott termékek tényleges felhasználására a termelési folyamatban, és az elismervény összegét sem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számítják ki. Nem áll rendelkezésre olyan rendszer vagy eljárás, amely megerősítené, hogy a gyártási folyamatban mely alapanyagokat használták fel az exportált termékhez, illetve annak megerősítésére, hogy történt-e túlfizetés a behozatali vámok vonatkozásában az alaprendelet I. melléklete i) pontjának, valamint II. és III. mellékletének értelmében. Az exportőrök jogosultak a MEIS szerinti kedvezményekre, függetlenül attól, hogy importálnak-e alapanyagot vagy sem. A kedvezmények igénybevételéhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen árut exportál, anélkül, hogy igazolnia kellene azt, hogy az alapanyagok importból származnak. Így még azok az exportőrök is jogosultak a MEIS igénybevételére, amelyek minden alapanyagukat helyben szerzik be, és egyáltalán nem importálnak alapanyagként felhasználható árukat. Ezen túlmenően az exportőr a MEIS-vámelismervényt beruházási javak behozatalára is felhasználhatja, noha ez utóbbiak nem tartoznak az alaprendelet I. mellékletének i) pontja szerinti engedélyezett vámvisszatérítési rendszerek hatálya alá, mivel nem használják fel őket az exportált termékek előállítása során. Ráadásul az indiai kormány a tényleges alapanyagok és ügyletek alapján nem végzett további vizsgálatot annak meghatározása érdekében, hogy történt-e túlfizetés.

(69)

A Bizottság megállapítja, hogy a MEIS 2021. január 1-jén lejárt (14). A cégek azonban 2021 végéig még igényelhettek a MEIS keretében kiadott vámelismervényeket a 2020-ban lebonyolított exporttranzakciók kapcsán. Ezenkívül a vállalatok 2023. szeptember 15-ig beszámíthatják a 2021-ben kapott MEIS-vámelismervényeket az esedékes kiviteli vámokba. Így a rendszer keretében sor került gazdasági előnyök nyújtására a felülvizsgálati időszak alatt, sőt mi több, ez a vizsgálat lezárása után is folytatódik.

(70)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indiai kormány megjegyezte, hogy a MEIS nem kiegyenlíthető program, mivel csupán az exportált áruk előállítása során felhasznált inputokra fizetett közvetett adók visszatérítésére szolgál. Továbbá a vámhitelek (amelyeket a MEIS alapján kedvezményként ítélnek oda) értéke nem haladja meg az exportőrnél felmerülő közvetett adókat. Így a MEIS program összhangban van az I. melléklet g) és h) pontjában foglalt rendelkezésekkel, amelyeket a WTO SCM-megállapodásának 1. lábjegyzetével együttesen kell értelmezni.

(71)

Az indiai kormány érvelésével ellentétben a MEIS túlzott mértékű vámelengedést biztosít. A (68) preambulumbekezdésben bemutatott módon az exportőrt nem terheli kötelezettség a vámmentesen behozott termékek tényleges felhasználására a termelési folyamatban, és az elismervény összegét sem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számítják ki. Nincs olyan rendszer vagy eljárás, amelynek segítségével igazolható, hogy milyen inputokat használnak fel az exportált termékek gyártási folyamatában. A felhasznált inputok után fizetett közvetett adók visszatérítésének puszta szándéka nem helyettesíti az ellenőrzés szükségességét, ha azokat ténylegesen felhasználják.

(72)

Az indiai kormány megjegyezte továbbá, hogy az indiai kormány 2021. január 1-jei hatállyal megszüntette a MEIS-t, és a vám kiterjesztése kiegyenlítő programot eredményezne, amelynek keretében egyetlen exportőrnek sem nyújtanak támogatást. Az indiai kormány rámutatott arra, hogy a korábbi vizsgálatok során a Bizottság mellőzte az indiai kormány által visszavont rendszerek kiegyenlítését.

(73)

A (69) preambulumbekezdésben a Bizottság bizonyította, hogy a rendszer megszüntetése ellenére a HEG a felülvizsgálati időszak alatt, a rendszer megszüntetését követően gazdasági előnyhöz jutott. A Bizottság azt is bizonyította, hogy ezek az előnyök a vizsgálat lezárását követően is fennállnak. Az indiai kormány e tények egyikét sem vitatta.

(74)

A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(75)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésével és 5. cikkével összhangban a Bizottság a kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezettnek juttatott és a felülvizsgálati időszak alatt feltárt gazdasági előny alapján számította ki. Ebben a tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kedvezményezettnek akkor származik gazdasági előnye, amikor kérelmére igénybe veszi e rendszert. Ekkor az indiai kormány kiadja a vámelismervényt, amelynek tárgyösszegét az exportáló gyártó követelésként könyveli el, és bármikor felhasználhatja. Ez az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja alapján pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Attól fogva, hogy a vámhatóságok kiadják a kiviteli fuvarokmányt, az indiai kormány nem tagadhatja meg a támogatás nyújtását. A fentiek fényében, és mivel ennek ellenkezőjére nem állt rendelkezésre megbízható bizonyíték, a Bizottság indokoltnak tekintette a MEIS keretében megvalósuló juttatásokat úgy értékelni, mint a rendszer keretében a felülvizsgálati időszakban kapott együttes összeget. A Bizottság figyelembe vette a HEG valamennyi exportügyletéből származó MEIS-összegeket, mivel a vállalat csak a felülvizsgálat tárgyát képező terméket exportálja.

(76)

Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a vállalatnál a támogatás megszerzése érdekében felmerült díjakat – ahol ezt a vállalat kérte – a Bizottság levonta a támogatás teljes összegéből.

(77)

Az alaprendelet 7. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően a Bizottság ezt a támogatási összeget részarányosan szétosztotta a HEG felülvizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára (az volt a megfelelő nevező), tekintettel arra, hogy a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és odaítélése nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szerint történt.

(78)

E rendszer esetében a felülvizsgálati időszak alatt megállapított támogatás teljes mértéke 0,87 %.

(79)

Az eredeti vizsgálathoz és a legutóbbi felülvizsgálathoz hasonlóan a Bizottság megállapította, hogy a HEG az EPCGS keretében olyan engedményeket kapott, amelyek a felülvizsgálati időszakban a felülvizsgálat tárgyát képező termékhez köthetők.

(80)

Az EPCGS részletes leírása a 2015–2020. évi KPD 5. fejezetében, valamint a 2015–2020. évi EK 5. fejezetében található.

(81)

E rendszer igénybevételére a támogató gyártókhoz „kapcsolt” gyártó-exportőrök és exportáló kereskedők jogosultak.

(82)

Exportkötelezettség vállalásával a vállalat csökkentett vámtétel mellett importálhat (új és legfeljebb tízéves használt) beruházási javakat. Ebből a célból az indiai kormány – kérelemre, díjfizetés ellenében – engedélyt ad ki. A rendszer az annak keretében importált beruházási javak mindegyikére csökkentett vámtételt biztosít. Az exportkötelezettség teljesítése érdekében az importált beruházási javakat bizonyos idő alatt bizonyos mennyiségű exportra szánt áru előállítására kell felhasználni. A 2015–2020. évi KPD és a 2015–2020. évi AKPD szerint a rendszer keretében a beruházási javak 0 %-os vámtétellel importálhatók. A megtakarított vám hatszorosát kitevő exportkötelezettséget legfeljebb hat éven belül kell teljesíteni.

(83)

Az EPCGS-engedély jogosultja belföldről is beszerezheti a beruházási javakat. Ilyenkor a beruházási javak belföldi gyártója a beruházási javak gyártásához szükséges összetevőket vámmentesen importálhatja. Alternatívaképpen a belföldi gyártó az engedély jogosultja számára szállított beruházási javak tekintetében igénybe veheti a kváziexport esetében járó kedvezményeket.

(84)

A beruházási javak exportösztönzési rendszere az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A vámcsökkentés az indiai kormány által nyújtott pénzügyi hozzájárulást képez, mivel ez az engedmény csökkenti az indiai kormány azon vámbevételeit, amelyek máskülönben esedékesek lennének. Ezen túlmenően a vámcsökkentés gazdasági előnyhöz juttatja az exportőrt, mert az importálásnál megtakarított vám növeli a vállalat likviditását.

(85)

Ezenkívül a beruházási javak exportösztönzési rendszere jogilag az exportteljesítménytől függ, mivel az engedély exportkötelezettség vállalása nélkül nem nyerhető el. A rendszer ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető.

(86)

Az EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető sem megengedhető vámvisszatérítési rendszernek, sem helyettesítő vámkedvezmény-rendszernek. A beruházási javak nem tartoznak az alaprendelet I. mellékletének i) pontjában meghatározott megengedhető rendszerek hatálya alá, mivel e javakat nem használják fel az exportált termékek előállítása során.

(87)

A kiegyenlíthető támogatások összegének kiszámítása az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében az importált beruházási javak vonatkozásában meg nem fizetett vámok alapján történt, az érintett gazdasági ágazatban az ilyen beruházási javak szokásos értékcsökkenési időszakát tükröző időszakra elosztva. A Bizottság az így kiszámított és a felülvizsgálati időszakra vonatkozó összeget kiigazította az adott időszakra érvényes kamatlábakkal, hogy az tükrözze a pénzösszeg teljes időszakra vonatkozó értékét. Erre a célra a Bizottság a vizsgálati időszak alatt Indiában érvényes kereskedelmi kamatlábat ítélte megfelelőnek.

(88)

Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a HEG-nél a támogatás megszerzése érdekében felmerült díjakat – ahol ezt a vállalat kérte – a Bizottság levonta a támogatás teljes összegéből.

(89)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében e támogatási összeget elosztották felülvizsgálat tárgyát képező termék vizsgálati időszak alatti teljes kiviteli forgalmára (a nevező) – tekintve, hogy a vállalat az EPCGS keretében beszerzett gépeket csak a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártásához használta –, mivel a támogatást az exportteljesítmény függvényében adták, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(90)

E rendszer esetében a felülvizsgálati időszak alatt megállapított támogatás teljes mértéke 0,31 %.

(91)

A Bizottság elemezte a DDS rendszeren belüli közvetlen transzfereket. A vámvisszatérítési rendszer az 1962. évi vámtörvény (Customs Act of 1962) 75. szakaszán, az 1944. évi központi jövedékiadó-törvény (Central Excise Act of 1944) 37. szakaszán, az 1994. évi pénzügyi törvény (Financial Act of 1994) 93.A és 94. szakaszán, valamint a vámok, a központi jövedéki adó és a szolgáltatási adó visszatérítéséről szóló 1995. évi szabályzaton (Customs, Central Excise Duties and Service Tax Drawback Rules of 1995) alapul. A visszatérítési rátákat időszakosan teszik közzé.

(92)

A Bizottság megállapította, hogy a HEG igénybe vette a vámvisszatérítési rendszert a felülvizsgálati időszak alatt.

(93)

A felülvizsgálati időszakban alkalmazandó jogalap a vámok és a központi jövedéki adó visszatérítéséről szóló 1995. évi szabályzatnak a 2006-os módosítás szerinti változata (15) (a továbbiakban: 1995. évi szabályzat) volt, amely helyett később elfogadták a vámok és a központi jövedéki adó visszatérítéséről szóló 2017. évi szabályzatot (16) (a továbbiakban: 2017. évi szabályzat), amely 2017. október 1-jén lépett hatályba. A vámvisszatérítési rendszer keretében alkalmazandó számítási módszert az 1995. évi szabályzat 3. szakaszának (2) bekezdése határozza meg. Az 1995. évi szabályzat 12. szakasza (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerint az exportáló gyártóknak a rendszer igénybevételéhez kérelmet kell benyújtaniuk. A 2017. évi szabályzatban ezek a szabályok változatlanok maradtak, és a 3. szakasz (2) bekezdésének, illetve a 13. szakasz (1) bekezdése a) pontja ii. alpontjának felelnek meg.

(94)

Emellett a 3. szakasz (2) bekezdésével, valamint a 12. szakasz (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerinti, az exportőrök által megteendő nyilatkozattal összefüggésben alkalmazandó végrehajtási szabályokat a 24/2001. sz. körrendeletben (17) foglalt konkrét utasítások határozzák meg.

(95)

A vámvisszatérítési rendszerről szóló 1995. évi szabályzat 4. szabálya szerint a 3. szabály alapján meghatározott összegeket vagy rátákat a központi kormányzat felülvizsgálhatja. A kormányzat számos módosítást hajtott végre: a rátákat legutóbb a „95/2018. számú közlemény – VÁMOK” és a „07/2020. számú közlemény – VÁMOK” dokumentumokkal módosították. E módosítások nyomán a felülvizsgálat tárgyát képező termék FOB-alapon meghatározott értékére alkalmazandó DDS-ráta 1,6 % volt. A Bizottság ugyanezt a DDS-mértéket alkalmazza a HEG által exportált grafitelektróda-rendszerekre.

(96)

A rendszer igénybevételére minden gyártó-exportőr és kereskedő-exportőr jogosult.

(97)

A rendszer keretében minden, a rendszer hatálya alá tartozó terméket exportáló vállalat az exportált termék FOB-alapon meghatározott bejelentett értékének egy meghatározott százalékával megegyező összeg visszatérítésére jogosult. A vámok és a központi jövedéki adó visszatérítéséről szóló szabályzat 3. szakasz (2) bekezdése szerint az indiai kormány a visszatérítendő összeget az importált nyersanyagok után fizetett vám iparági átlagértékére és az indiai kormány által a rendszer hatálya alá tartozó exportáruk gyártóira nézve reprezentatívnak tekintett átlagos iparági felhasználási arányra alapozza. Ezután az indiai kormány a visszatérítendő összeget a rendszer hatálya alá tartozó exportált termékek átlagos exportértékének százalékában fejezi ki.

(98)

Ahhoz, hogy a rendszerben részt vehessen, a vállalatnak exportálnia kell. Amikor egy szállítmány adatait rögzítik a vámhatóság számítógépes rendszerében (ICEGATE), jelzik, hogy az exportra a vámvisszatérítési rendszer keretében kerül sor, és visszavonhatatlanul rögzítik a vámvisszatérítési rendszer keretében visszatérítendő összeget. Miután a fuvarozó kitöltötte az általános exportnyilatkozatot (Export General Manifest), és a vámhatóság meggyőződött arról, hogy az általános exportnyilatkozaton és a fuvarokmányon szereplő adatok megfelelnek egymásnak, minden feltétel teljesül a visszatérítendő összeg akár az exportőr bankszámlájára közvetlen utalással, akár intézvényezés útján történő kifizetésének engedélyezéséhez.

(99)

Az exportőrnek emellett a banki megvalósulási bizonylat (Bank Realisation Certificate) segítségével igazolnia kell, hogy hozzájutott az exportból származó bevételhez. Ez a dokumentum a visszatérítendő összeg kifizetése után is benyújtható, de ha az exportőr meghatározott határidőn belül nem nyújtja azt be, a kifizetett összeget az indiai kormány visszafizetteti.

(100)

A visszatérített összeg tetszőleges célra felhasználható, és az indiai számviteli standardok szerint az exportkötelezettség teljesítésekor a kereskedelmi számlákban eredményszemléleti alapon elszámolható bevételként.

(101)

A vonatkozó jogszabályok és közigazgatási utasítások értelmében az indiai vámhatóság nem követelhet bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a vámvisszatérítést igénylő exportőrnek az exportált termék gyártásához szükséges nyersanyagok vonatkozásában vámfizetési kötelezettsége keletkezett vagy fog keletkezni. Az ellenőrző látogatás során az indiai kormány továbbá megerősítette, hogy a fentiekben említett 3. szakasz (2) bekezdése szerint számított teljes támogatási ráta vonatkozik azokra a vállalatokra, amelyek az összes nyersanyagot kizárólag belföldi beszállítóktól szerzik be. A HEG a DDS-t a teljes ágazatra vonatkozó mértékkel vette igénybe, amelynél nem szükséges a ténylegesen megfizetett vám igazolása.

(102)

A vámvisszatérítési rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. Az úgynevezett vámvisszatérítés összege az indiai kormánytól származó pénzügyi hozzájárulás, mivel az indiai kormány részéről közvetlen finanszírozás formájában történik. Az így képződő összeg felhasználására nem vonatkozik korlátozás. Emellett a vámvisszatérítés összege gazdasági előnyt juttat az exportőrnek, mivel növeli likviditását.

(103)

Az export esetében adott visszatérítés mértékét az indiai kormány termékenként határozza meg. Ugyanakkor bár a támogatást vámvisszatérítésnek nevezik, a rendszer nem rendelkezik az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében vett megengedhető vámvisszatérítési rendszerek vagy helyettesítő vámkedvezmény-rendszerek minden jellemzőjével, és nem felel meg az alaprendelet I. mellékletének i) pontjában, II. mellékletében (a vámvisszatérítés fogalommeghatározása és szabályai) és III. mellékletében (a helyettesítő vámvisszatérítés fogalommeghatározása és szabályai) megállapított szabályoknak sem. Az exportőrnek kifizetett pénzösszeg nem feltétlenül kapcsolódik a nyersanyagokra ténylegesen kifizetett behozatali vámokhoz, és nem olyan vámelismervényhez kapcsolódik, amelynek segítségével a nyersanyagok múltbeli vagy jövőbeli importjához kapcsolódó behozatali vámok kiegyenlíthetők. Emellett nincs olyan rendszer vagy eljárás, amelynek segítségével igazolható, hogy a gyártás során milyen inputokat milyen mennyiségben használtak fel az exportált termékek előállításához. Továbbá az indiai kormány nem végzett további vizsgálatokat a ténylegesen érintett inputokra vonatkozóan, ahogyan ténylegesen alkalmazott ellenőrzési rendszer hiányában el kellene járni (az alaprendelet II. mellékletének 5. pontja és III. mellékletének II.3. pontja). Nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy kapcsolat állna fenn a visszatérítési mértékek és a nyersanyagok után fizetett vámok között.

(104)

Következésképpen az exportőrök általi exportot követően az indiai kormány által közvetlen transzfer formájában nyújtott kifizetés az exportteljesítmény függvénye, ezért a rendszer az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi és kiegyenlíthető.

(105)

A fentiek alapján a Bizottság megállapította, hogy a vámvisszatérítési rendszer kiegyenlíthető.

(106)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indiai kormány azt állította, hogy a DDS nem kiegyenlíthető, mivel az a célja, hogy megvalósítsa az adóexport kiküszöbölésének elvét. Az említett rendszerek összhangban vannak a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás (a továbbiakban: SCM-megállapodás) II. melléklete I. szakaszának 2. pontjával. A közvetett adók vagy importterhek visszatérítése nem haladja meg az exportált termék előállításához felhasznált inputokra ténylegesen kivetett ilyen adók vagy terhek összegét. A DDS csupán egy program, amely az exportált áruk előállításához felhasznált inputok importja után megfizetett adókat téríti vissza. Az értékmegtérülést az exportált FOB-paritáson számított érték százalékában számítanák ki, az exportált áruktól függően.

(107)

Az indiai kormány azzal is érvelt, hogy adatbázisait használják az adatok megfelelő egybevetésével végzett ellenőrzéséhez. A bizottság a gyártó-exportőri egységeket is felkeresi, hogy közvetlenül megismerje a gyártási folyamatot, és ennek során megfigyeli a szokásosan felhasznált inputok jellegét és a hulladékképződés arányát. A bizottság adott esetben figyelembe veszi az iparági tapasztalatokat és a műszaki tényezők széles körét is. A visszatérítés a meghatározott áruk kiviteli áruinak előállítása során felhasznált bármely meghatározott osztályba vagy árumegnevezés alá tartozó anyag után fizetett vám átlagos összege.

(108)

A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy a visszatérítés mértéke és a nyersanyagok után fizetett vámok közötti állítólagos kapcsolat nem elegendő ahhoz, hogy a rendszer megfeleljen az alaprendelet I. mellékletének I. pontjában, II. mellékletében (a visszatérítés meghatározása és szabályai) és III. mellékletében (a helyettesítő visszatérítés meghatározása és szabályai) megállapított szabályoknak. Az elismervény összegét ugyanis nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számították ki. Ezenfelül nem állt rendelkezésre olyan rendszer vagy eljárás, amely megerősítené, hogy a gyártási folyamatban mely alapanyagokat használták fel az exportált termékhez (mennyiségük és származásuk megjelölésével), illetve annak megerősítésére, hogy történt-e túlfizetés a behozatali vámok vonatkozásában az alaprendelet I. melléklete i) pontjának, valamint II. és III. mellékletének értelmében. Ráadásul az indiai kormány a tényleges alapanyagok és ügyletek alapján nem végzett további vizsgálatot annak meghatározása érdekében, hogy történt-e túlfizetés.

(109)

A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(110)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésével és 5. cikkével összhangban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kedvezményezettnek akkor keletkezik gazdasági előnye, amikor e rendszer alapján sor kerül egy exportügyletre. Jelenleg az indiai kormány köteles megfizetni a visszatérítés összegét, ami az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Attól fogva, hogy a vámhatóságok kiadják a kiviteli fuvarokmányt és feltüntetik rajta egyebek mellett az adott kiviteli ügylettel összefüggésben nyújtandó vámvisszatérítés összegét, az indiai kormány nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel a támogatás nyújtását illetően.

(111)

A fentiek fényében, és mivel ennek ellenkezőjére nem áll rendelkezésre megbízható bizonyíték, a Bizottság indokoltnak tekintette a DDS keretében megvalósuló juttatásokat úgy értékelni, mint a rendszer keretében a felülvizsgálati időszakban megvalósuló valamennyi kiviteli ügyletre megkapott vámvisszatérítések összegét. A Bizottság figyelembe vette a HEG valamennyi exportügyletéből származó vámvisszatérítési összegeket, mivel a vállalat csak a felülvizsgálat tárgyát képező terméket exportálja.

(112)

Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdése értelmében a Bizottság e támogatási összeget részarányosan szétosztotta a vállalat felülvizsgálati időszak alatti exportforgalmára (az volt a megfelelő nevező), mivel a támogatást az exportteljesítmény függvényében adták, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(113)

E rendszer esetében a felülvizsgálati időszak alatt megállapított támogatás teljes mértéke 1,27 %.

(114)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indiai kormány azzal érvelt, hogy túlzott mértékű vámvisszatérítés esetén csak a többletvisszatérítést lehet kiegyenlíteni. Az indiai kormány azzal érvelt, hogy mindezt alátámasztja a WTO vizsgálóbizottságának a WT/DS486/R. sz. „Európai Közösségek – Pakisztánból származó egyes polietilén-tereftalátokra vonatkozó kiegyenlítő intézkedések” ügyben készített jelentése. E vizsgálóbizottsági jelentésből az indiai kormány a következő nyilatkozatot tartalmazó szakaszt idézte: „E megállapítással összhangban a III. melléklet II. pontja iránymutatást nyújt a vizsgálatot végző hatóságok számára, amelynek célja, hogy lehetővé tegye a vizsgálatot végző hatóságok számára a túlzott mértékű vámelengedések azonosítását”.

(115)

A vizsgálóbizottsági jelentés nem tartalmaz olyan megállapításokat, amelyek ellentmondanának a Bizottság arra vonatkozó következtetésének, hogy ebben az esetben milyen módszerrel kell meghatározni a túlzott mértékű gazdasági előnyt. A (111) preambulumbekezdésben ismertetett módon mivel nem volt az ellenkezőjét alátámasztó ellenőrzési folyamat meglétére vonatkozó bizonyíték, csupán általános leírás állt rendelkezésre a bizottság működéséről és a DDS-mérték meghatározásáról, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a DDS-ből származó gazdasági előny a felülvizsgálati időszak alatt az e rendszer keretében végrehajtott exporttranzakciók után kapott visszatérítések összegeként értékelhető.

(116)

A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(117)

A MEIS-hez hasonlóan RODTEP rendszer a külkereskedelemről (fejlesztés és szabályozás) szóló, 1992. évi (1992/22 sz.) törvényen (a továbbiakban: a külkereskedelmi törvény) alapul, mely 1992. augusztus 7-én lépett hatályba. Noha a RODTEP a MEIS-rendszer utódjaként jött létre, a két rendszer között a kedvezmények juttatásának módja tekintetében fennálló különbségek miatt átfedés van abban az időszakban, amikor mindkét rendszert alkalmazták.

(118)

A Bizottság megállapította, hogy a HEG a felülvizsgálati időszak alatt igénybe vette a RODTEP rendszert.

(119)

A RODTEP részletes leírása a 2015–2020. évi KPD és AKPD 4. fejezetében, valamint a 2015–2020. évi AEK 4. fejezetében található. Megtalálható továbbá a RODTEP 2015–2020. évi KPD keretében történő bevezetéséről szóló értesítésben is (18).

(120)

A rendszer igénybevételére minden gyártó-exportőr és kereskedő-exportőr jogosult.

(121)

Az igénybevételre jogosult vállalatok olyan termék exportjával vehetik igénybe a RODTEP rendszert, amely nem minősül a 2015–2020. évi KPD 4.55. szakaszában foglalt jegyzék szerint kizárandó árunak, cikknek vagy kategóriának. A grafitelektróda-rendszerek nem szerepeltek a jegyzékben.

(122)

A program keretében a visszatérítést a FOB-paritáson számított érték közölt százalékos mértékeként nyújtják, az exportált termék egységére vetített felső határig. A rendszer végrehajtása a visszatérítés összegének átruházható (elektronikus) vámelismervény formájában történő kibocsátásával történik, amelyet a Közvetett Adók és Vámok Központi Tanácsa (CBIC) elektronikus főkönyvben tart nyilván.

(123)

Az elektronikus vámelismervény felhasználhatók az 1975. évi Vámtarifáról szóló törvény első melléklete szerinti alapanyagok vagy áruk – köztük beruházási javak – importjára vonatkozó vámok megfizetéséhez (alapvám).

(124)

A RODTEP az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A RODTEP keretében kiadott vámelismervény útján rendelkezésre bocsátott összeg az indiai kormány által nyújtott pénzügyi hozzájárulást képez, tekintettel arra, hogy végső soron a beruházási javak után fizetett behozatali vámok kiegyenlítésére szolgál, azaz csökkenti az indai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Emellett a RODTEP keretében kiadott vámelismervény révén az az exportőr jut gazdasági előnyhöz, amelyet az adott importvámfizetési kötelezettség nem terhel.

(125)

Ezen túlmenően a RODTEP jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése a) pontjának első albekezdése alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak tekintendő.

(126)

A rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető sem megengedhető vámvisszatérítési rendszernek, sem helyettesítő vámkedvezmény-rendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. mellékletének i) pontjában, II. mellékletében (a vámvisszatérítés meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vámvisszatérítés meghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak. Az exportőrt nem terheli kötelezettség a vámmentesen behozott termékek tényleges felhasználására a termelési folyamatban, és az elismervény összegét sem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számítják ki. Nem áll rendelkezésre olyan rendszer vagy eljárás, amely megerősítené, hogy a gyártási folyamatban mely alapanyagokat használták fel az exportált termékhez, illetve annak megerősítésére, hogy történt-e túlfizetés a behozatali vámok vonatkozásában az alaprendelet I. melléklete i) pontjának, valamint II. és III. mellékletének értelmében. Ráadásul az indiai kormány a tényleges alapanyagok és ügyletek alapján nem végzett további vizsgálatot annak meghatározása érdekében, hogy történt-e túlfizetés.

(127)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indiai kormány azzal érvelt, hogy a hatályvesztési felülvizsgálat a már hatályban lévő vám kiterjesztésére korlátozódik. Ezért az olyan új támogatási rendszereknek, mint a RODTEP, e felülvizsgálat hatókörén kívül kell maradniuk.

(128)

Az a tény, hogy a hatályvesztési felülvizsgálat egy, már hatályban lévő vám kiterjesztésére korlátozódik, nem korlátozza a Bizottságot abban, hogy csak az eredeti vizsgálat vizsgálati időszakában létező támogatási rendszereket vizsgálja. Annak meghatározása céljából, hogy a felülvizsgálati időszakban folytatódott-e a csekély mértéket meghaladó támogatás, a Bizottság figyelembe vette a RODTEP rendszert, mivel az egyrészt szerepelt a felülvizsgálati kérelemben, másrészt a MEIS utódrendszere volt.

(129)

Az indiai kormány azt is állította, hogy a RODTEP nem kiegyenlíthető, mivel az a célja, hogy megvalósítsa az adóexport kiküszöbölésének elvét. Az említett rendszerek összhangban vannak a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás (a továbbiakban: SCM-megállapodás) II. melléklete I. szakaszának 2. pontjával. A közvetett adók vagy importterhek visszatérítése nem haladja meg az exportált termék előállításához felhasznált inputokra ténylegesen kivetett ilyen adók vagy terhek összegét. A DDS csupán egy program, amely az exportált áruk előállításához felhasznált inputok importja után megfizetett adókat téríti vissza. Az értékmegtérülést az exportált FOB-paritáson számított érték százalékában számítanák ki, az exportált áruktól függően.

(130)

Az indiai kormány adatbázisait használják az adatok megfelelő egybevetésével végzett ellenőrzéséhez. A bizottság a gyártó-exportőri egységeket is felkeresi, hogy közvetlenül megismerje a gyártási folyamatot, és ennek során megfigyeli a szokásosan felhasznált inputok jellegét és a hulladékképződés arányát. A bizottság adott esetben figyelembe veszi az iparági tapasztalatokat és a műszaki tényezők széles körét is. A visszatérítés a meghatározott áruk kiviteli áruinak előállítása során felhasznált bármely meghatározott osztályba vagy árumegnevezés alá tartozó anyag után fizetett vám átlagos összege.

(131)

Ellentétben azzal, amit az indiai kormány állít, a RODTEP nem csupán egy program, amely az exportált áruk előállításához felhasznált inputok importja után megfizetett adókat téríti vissza. A (126) preambulumbekezdésben ismertetett módon az exportőrt nem terheli kötelezettség a vámmentesen behozott termékek tényleges felhasználására a termelési folyamatban, és az elismervény összegét sem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számítják ki. Nem áll rendelkezésre olyan rendszer vagy eljárás, amely megerősítené, hogy a gyártási folyamatban mely alapanyagokat használták fel az exportált termékhez, illetve annak megerősítésére, hogy történt-e túlfizetés a behozatali vámok vonatkozásában az alaprendelet I. melléklete i) pontjának, valamint II. és III. mellékletének értelmében. Ezért azok a részletek, amelyeket az indiai kormány ismertetett azzal kapcsolatban, hogy a bizottság hogyan határozza meg a RODTEP-rendszernél alkalmazott mértéket, és milyen egybevetést végez az adatbankjaival, nem relevánsak, mivel mindez nem akadályozza meg a túlzott mértékű gazdasági előny nyújtását.

(132)

A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(133)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésével és 5. cikkével összhangban a Bizottság a kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezettnek juttatott és a felülvizsgálati időszak alatt feltárt gazdasági előny alapján számította ki. Ebben a tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kedvezményezettnek akkor származik gazdasági előnye, amikor igénybe veszi e rendszert. Ekkor az indiai kormány kiadta a vámelismervényt, amelynek tárgyösszegét a HEG követelésként könyvelte el, és bármikor felhasználhatta. Ez az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja alapján pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Attól fogva, hogy a vámhatóságok kiadják a kiviteli fuvarokmányt, az indiai kormány nem tagadhatja meg a támogatás nyújtását. A fentiek fényében, és mivel ennek ellenkezőjére nem állt rendelkezésre megbízható bizonyíték, a Bizottság indokoltnak tekintette a RODTEP keretében megvalósuló juttatásokat úgy értékelni, mint a rendszer keretében a felülvizsgálati időszakban megvalósuló valamennyi kiviteli ügylet után az együttműködő exportáló gyártó, a HEG által kapott együttes összeget. A Bizottság figyelembe vette a HEG valamennyi exportügyletéből származó RODTEP-összegeket, mivel a vállalat csak a felülvizsgálat tárgyát képező terméket exportálja.

(134)

Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban az együttműködő exportáló gyártónál, a HEG-nél a támogatás megszerzése érdekében felmerült díjakat – ahol ezt a vállalat kérte – a Bizottság levonta a támogatás teljes összegéből.

(135)

Az alaprendelet 7. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően a Bizottság ezt a támogatási összeget részarányosan szétosztotta a HEG felülvizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára (az volt a megfelelő nevező), tekintettel arra, hogy a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és odaítélése nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szerint történt.

(136)

E rendszer esetében a HEG tekintetében megállapított támogatás mértéke 0,59 % volt a felülvizsgálati időszakban.

(137)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indiai kormány azzal érvelt, hogy túlzott mértékű vámvisszatérítés esetén csak a többletvisszatérítést lehet kiegyenlíteni. Az indiai kormány azzal érvelt, hogy mindezt alátámasztja a WTO vizsgálóbizottságának a WT/DS486/R. sz. „Európai Közösségek – Pakisztánból származó egyes polietilén-tereftalátokra vonatkozó kiegyenlítő intézkedések” ügyben készített jelentése. E vizsgálóbizottsági jelentésből az indiai kormány a következő nyilatkozatot tartalmazó szakaszt idézte: „E megállapítással összhangban a III. melléklet II. pontja iránymutatást nyújt a vizsgálatot végző hatóságok számára, amelynek célja, hogy lehetővé tegye a vizsgálatot végző hatóságok számára a túlzott mértékű vámelengedések azonosítását”.

(138)

A vizsgálóbizottsági jelentés nem tartalmaz olyan következtetéseket, amelyek megakadályoznák a Bizottságot abban, hogy következtetést vonjon le a túlzott mértékű gazdasági előny meghatározásának módjáról. A (133) preambulumbekezdésben ismertetett módon mivel nincs az ellenkezőjét alátámasztó ellenőrzési folyamat meglétére vonatkozó bizonyíték, csupán általános leírás állt rendelkezésre a bizottság működéséről és a RODTEP-mérték meghatározásáról, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a RODTEP-ből származó gazdasági előny a felülvizsgálati időszak alatt az e rendszer keretében végrehajtott exporttranzakciók után kapott visszatérítések összegeként értékelhető.

(139)

A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(140)

A Bizottság megállapította, hogy a HEG az IES keretében olyan gazdasági előnyre tett szert, amely a felülvizsgálati időszakban a felülvizsgálat tárgyát képező termékhez köthető.

(141)

Az Indiai Központi Jegybank (a továbbiakban: RBI) a 2015. december 4-i DBR.Dir.BC. No 62/04.02.001/2015-16. sz. körrendeletében bejelentette a szállítás előtt és után nyújtott exporthitelek esetében alkalmazott kamatkiegyenlítési rendszert. Az IES eredetileg 2021 szeptemberében járt volna le. 2022 márciusában azonban az RBI értesítette a bankokat a program 2024-ig történő visszamenőleges meghosszabbításáról, az alkalmazott mérték azonban alacsonyabb, 2 %-os volt.

(142)

Az IES az exportáló gyártó méretére tekintet nélkül a termékek széles körének, köztük a grafitelektróda-rendszerek exportjára, valamint a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak szánt exportra is igénybe vehető.

(143)

Az IES rendszert a DGFT kezeli. Eredetileg 3–5 %-os kamatjóváírást biztosított az A. melléklet szerinti 416 tarifacsoportba tartozó exportra, valamint a mikro-, kis- és középvállalkozások (mkkv-k) exportjára az összes ITC(HR) kód tekintetében.

(144)

A 2015. december 4-i körrendelet előírta, hogy 2015 decemberétől kezdődően a bankok az előlegek kamatlábáról szóló iránymutatásnak megfelelően csökkentik a jogosult exportőröknek felszámított kamatlábat az indiai kormány által biztosított kamatkiegyenlítési rátával. A helyi bankok kompenzációban részesültek az Indiai Központi Jegybanktól annak érdekében, hogy az alacsonyabb kamatokat a jogosult vállalatok kapják. A kamatkiegyenlítési kedvezmény a folyósítás napjától a visszafizetés napjáig vagy addig az időpontig vehető igénybe, amikor a kintlévő exporthitel esedékessé válik. A kamatkiegyenlítés azonban csak a rendszer alkalmazásának időszaka alatt áll a jogosult exportőrök rendelkezésére.

(145)

Amikor 2022 márciusában az RBI értesítette a bankokat a program 2024-ig történő, alacsonyabb 2 %-os mértéket alkalmazó visszamenőleges meghosszabbításáról, lehetővé tette a magánbankok számára, hogy visszamenőlegesen visszatérítsék a jogosult exportáló gyártóknak a 2021 októberétől 2022 márciusáig tartó időszakra vonatkozó ellentételezési összeget.

(146)

Az IES az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A magánbankok közvetlenül törvény erejénél fogva kamat-ellentételezést nyújtanak a jogosult vállalkozásoknak.

(147)

Ezenkívül az IES jogilag az exportteljesítménytől függ, mivel a hitelkamatok beszámítása exportkötelezettség vállalása nélkül nem nyerhető el. A rendszer ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető.

(148)

A támogatásban részesülő fél által megszerzett gazdasági előny az alaprendelet 6. cikkének b) pontja szerint a hitelt felvevő vállalat által a kedvezményes hitel tekintetében fizetendő kamatösszeg és a vállalat által az indiai pénzügyi piacon megszerezhető összehasonlítható kereskedelmi hitel tekintetében fizetendő összeg közötti különbözet (a jogszabály szerinti kamatbeszámítás). A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a kiegyenlíthető támogatások összege megegyezik a felülvizsgálati időszakhoz kapcsolódó, az RBI által ellentételezett és így a HEG által megtakarított kamat összegével. Ez magában foglalja azokat az összegeket is, amelyeket a bankok visszamenőleg visszatérítettek a felülvizsgálati időszak tekintetében, a rendszer 2022. márciusi visszamenőleges meghosszabbítása miatt.

(149)

Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság ezt a támogatási összeget részarányosan szétosztotta a HEG felülvizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára (az volt a megfelelő nevező), tekintettel arra, hogy a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és odaítélése nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szerint történt.

(150)

E rendszer esetében a HEG tekintetében megállapított támogatás mértéke 0,71 % volt a felülvizsgálati időszakban.

(151)

A vámmentes behozatal engedélyezésének rendszere (a továbbiakban: DFIA) a kivitelbe beépülő importra vonatkozó vámmentes rendszer, amelyet a 2015–2020. évi KPD 4. fejezete szabályoz. A program az aktualizált 2015–2020. évi KPD keretében folytatódott. Ha egy vállalat az exportja kapcsán igénybe veszi az előzetes engedélyezési rendszert, egyidejűleg nem jogosult a DFIA szerinti kedvezményre. A Bizottság nem állapított meg a felülvizsgálati időszak alatt a HEG számára a rendszer keretében nyújtott gazdasági előnyt.

(152)

A körrendelet 8.1.3. cikke értelmében a jó múlttal rendelkező hitelképes exportőrök az aranykártyarendszeren keresztül könnyen, a legjobb feltételek mellett juthatnak exporthitelhez. A Bizottság nem tárt fel a felülvizsgálati időszak alatt a HEG részére nyújtott olyan konkrét előnyöket, amelyek az aranykártyarendszerhez lennének köthetők.

(153)

A státuszrendszer azoknak az üzleti vezetőknek nyújt kedvezményeket, akik kiemelkedő szerepet vállaltak a nemzetközi kereskedelemben, és sikeresen hozzájárultak az ország külkereskedelméhez. Minden, import-export kódszámmal rendelkező exportőr jogosult a rendszer igénybevételére, feltéve, hogy a folyó és az azt megelőző három pénzügyi évben eléri az exportteljesítményre vonatkozóan meghatározott küszöbértéket. A Bizottság nem tárt fel a felülvizsgálati időszak alatt a HEG részére nyújtott olyan konkrét előnyöket, amelyek a státuszrendszerhez lennének köthetők.

(154)

A felülvizsgálati időszak alatt a HEG igénybe vette a szállítás előtti és utáni exportfinanszírozást. A kamatkiegyenlítési rendszer keretében nyújtott, a 3.3. szakaszban már tárgyalt kamatvisszatérítésen kívül azonban a Bizottság nem tárt fel a felülvizsgálati időszak alatt a HEG részére nyújtott olyan konkrét előnyöket, amelyek a szállítás előtti és utáni exportfinanszírozáshoz lennének köthetők.

(155)

A piacra jutási kezdeményezés (MAI) általános exportösztönzési rendszer, amely azonban csak a végrehajtó ügynökségeket célozza meg az export előmozdítása és a piacra jutás megkönnyítése érdekében. Nem az exportáló termelőkkel, hanem a Kereskedelmi Minisztérium felügyelete alatt álló Exporttámogatási Tanáccsal való közvetlen kapcsolattartásról van szó. Az exportáló gyártók közvetett módon részesülhetnek az exportösztönzéshez kapcsolódó tevékenységek költségeinek visszatérítéséből. A Bizottság azonban nem állapított meg a felülvizsgálati időszak alatt a HEG számára a rendszer keretében nyújtott gazdasági előnyt.

(156)

Ebben a vizsgálatban karnatakai és maharashtrai gyártási helyszínnel rendelkező exportőrök nem működtek együtt. A Bizottságnak ezért a rendelkezésre álló tényekre kellene alapoznia a következtetéseit.

(157)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indiai kormány észrevételt tett azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság karnatakai és maharashtrai programokat egyenlített ki, viszont Maharashtrában nem gyártják a felülvizsgálat tárgyát képező terméket.

(158)

Az indiai kormány értelmezésével ellentétben e vizsgálat keretében a Bizottság nem tett megállapításokat Karnataka és Maharashtra regionális programjaival kapcsolatban.

(159)

A legutóbbi hatályvesztési felülvizsgálat során a HEG a Madhya Pradesh állam által a saját fogyasztásra szánt villamosenergia-termelésbe beruházó ipari vállalatoknak biztosított villamosenergia-adó alóli mentességben részesült. 2016-ban lejárt a HEG jogosultsága a program igénybevételére.

(160)

A vásárolt villamos energiát illetően a panasz a regionális rendszerek keretében nyújtott 2 rúpia összegű visszatérítést említette lehetséges előnyként. A vállalatnál felülvizsgált villamosenergia-számlák eltéréseket mutattak a rendes ipari villamosenergia-tarifához képest, beleértve a számlákon említett visszatérítést is. Emiatt a Bizottság dokumentumokat kért be a vállalattól és az indiai kormánytól a HEG-re Madhya Pradesh-ben alkalmazandó energiadíjakkal kapcsolatban.

(161)

A rendelkezésre álló dokumentumok és egyéb információk azt mutatták, hogy Madhya Pradesh villamosenergia-szabályozási bizottságát Madhya Pradesh kormánya hozta létre a Hivatalos Közlönyben 1998. augusztus 20-án közzétett értesítés útján. A regionális parlament által elfogadott 2003. évi villamosenergia-törvény (2003. évi 36. sz.) 2003. június 10-én lépett hatályba, ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy a villamosenergia-szabályozási bizottság a 2003. évi villamosenergia-törvény rendelkezései alapján jött létre és működik. A villamos energiáról szóló 2003. évi törvény 86. szakasza előírta az állami bizottság feladatait:

(162)

A Madhya Pradesh villamosenergia-szabályozási bizottsága kiskereskedelmi ellátási tarifarendeleteiben árengedményt állapított meg a kötött erőművekkel rendelkező ipari fogyasztók számára. A visszatérítést eredetileg a 2016/2017-es pénzügyi évtől számított 5 évre hozták létre, de meghosszabbították, hogy a 2022/2023-as pénzügyi évig alkalmazható legyen. A felülvizsgálati időszak alatt a 2020–2021-es pénzügyi évre vonatkozó kiskereskedelmi ellátási tarifarendelet jelezte, hogy a fogyasztó által a hálózatból vásárolt többlet villamosenergia-egységek rendes árára egységenként 2 rúpia mértékű kedvezményt kell alkalmazni, a saját termelésű villamosenergia-fogyasztása csökkentésének függvényében.

(163)

Ezen túlmenően a kiskereskedelmi ellátási tarifarendeletek az ipari felhasználók egy meghatározott kategóriájára, az úgynevezett „energiaigényes iparágakra” vonatkozó különleges vámtarifát is feltüntetnek, amely alacsonyabb az ipari felhasználókra vonatkozó rendes díjnál (a továbbiakban: csökkentett villamosenergia-díj).

(164)

A kötött erőműre vonatkozó engedmény a Madhya Pradesh államban található vállalatok számára áll rendelkezésre, amelyek 2016 és 2020 között egy pénzügyi évben részben vagy egészben saját energiaigényüket zárt erőműveken keresztül elégítették ki, és most saját energiájukat adják el a hálózatnak, majd ezt követően energiaigényüket a hálózaton keresztül visszanyerik.

(165)

Az energiaigényes iparágakra vonatkozó csökkentett villamosenergia-díjak csak a Madhya Pradesh államban található azon vállalatok számára állnak rendelkezésre, amelyek acélipari kisüzemként (Mini Steel Plant, MSP) ugyanazon a telephelyen hengerművel/vasszivacsüzemmel, elektrokémiai/elektrotermikus tevékenységgel vagy ferroötvözet-gyártási tevékenységgel rendelkeznek.

(166)

Madhya Pradesh villamosenergia-szabályozási bizottsága éves kiskereskedelmi ellátási tarifarendeletében határozza meg a kedvezményeket és a csökkentett villamosenergia-díjakat. A teljes mértékben állami tulajdonban lévő hálózatüzemeltető Madhya Pradesh Madhya Kshetra Vidyut Vitaran Co. Ltd (az állam négy állami tulajdonú villamosenergia-szolgáltatójának egyike) ezt követően az energiaszámláiban alkalmazza ezeket az előírásokat. Madhya Pradesh villamosenergia-piacán a saját célra termelő erőműveken kívül nincsenek magánszereplők.

(167)

A 3.2. és 3.3. szakaszban ismertetett programokra vonatkozó megállapítások miatt, amelyek már megerősítik a támogatásnyújtásnak a csekély mértékű küszöbértéket jóval meghaladó szinten való folytatódását, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy e hatályvesztési felülvizsgálat keretében nem szükséges tovább elemezni a két rendszert (a villamosenergiadíj-visszatérítést és a bizonyos ipari ágazatok esetében alkalmazott csökkentett villamosenergia-díjat) ahhoz, hogy a támogatásnyújtás – előzőleg már megállapított – folytatódásáról döntést lehessen hozni.

(168)

Azonban a begyűjtött dokumentumok alapján, valamint tekintettel arra, hogy mind a villamosenergiadíj-visszatérítés, mind a csökkentett villamosenergia-díj alkalmazása az ár 50 %-os csökkenését eredményezte Madhya Pradesh állam nagy ipari felhasználóinak szokásos villamosenergia-díjához képest, nem zárható ki, hogy az együttműködő exportáló gyártó e rendszerek keretében jelentős kedvezményben részesült.

(169)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indiai kormány megjegyezte, hogy e rendszer vizsgálatára sem az eljárás megindításáról szóló értesítés, sem az indiai kormánnyal folytatott, az SCM-megállapodásban előírt konzultációk nem terjedtek ki.

(170)

A (159) és (160) preambulumbekezdéssel összhangban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a rendszer a felülvizsgálati kérelem tárgyát képezi, és valószínűleg a korábbi villamosenergia-rendszer folytatásának minősül. A Bizottság azonban megerősítette a (168) preambulumbekezdésben ismertetett álláspontját is, amely szerint e hatályvesztési felülvizsgálat céljából nem szükséges a két rendszer teljeskörű elemzése. Ezért ezekre a rendszerekre vonatkozóan nem állapított meg támogatásnyújtást.

(171)

A kiegyenlíthető támogatások összege az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban, ad valorem mértékként kifejezve az együttműködő exportáló gyártó esetében az alábbi volt:

(172)

A teljes támogatási összeg meghaladja az alaprendelet 14. cikke (5) bekezdésében említett csekély értéket.

(173)

Megállapítást nyert, hogy az együttműködő exportáló gyártó továbbra is igénybe vette az indiai hatóságok kiegyenlíthető támogatását a felülvizsgálati időszakban. Megállapítást nyert, hogy a támogatásnyújtás országos szinten is folytatódott, mivel a legtöbb rendszer országosan elérhető a grafitelektróda-rendszerek exportőrei számára.

(174)

A kiegyenlíthető támogatási rendszerek rendszeresen ismétlődő gazdasági előnyt nyújtanak, és nincs jele annak, hogy a rendszerek belátható időn belül megszűnnének, vagy hogy a HEG azok révén ne jutna továbbra is gazdasági előnyhöz. Ezzel ellentétben az adózási vonatkozású nemzeti rendszereket a felülvizsgálati időszakban a 2015 és 2020 közötti időszakra szóló, 2023 márciusáig hatályban maradó külkereskedelmi politika részeként. Emellett emlékeztetni kell arra, hogy a 2015–2020-as időszakra vonatkozó külkereskedelmi politika alkalmazását többször is meghosszabbították, ami azt jelzi, hogy a támogatásnyújtás valószínűleg a soron következő külkereskedelmi politika keretében is folytatódik. Emellett mindegyik exportőr több támogatási rendszer igénybevételére jogosult. Az egyetlen kivétel MEIS-t érinti, amely 2021 januárjában lejárt. Ezt a rendszert azonban felváltotta egy hasonló rendszer, a RODTEP, amelynek keretében – amint azt a 3.2.5. szakasz is kiemeli – a vállalat gazdasági előnyre tett szert.

(175)

A Bizottság hasonlóképpen megállapította, hogy az IES rendszer keretében nyújtott kedvezményes finanszírozást legalább 2024-ig meghosszabbították.

(176)

A vizsgálat kimutatta továbbá, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az indiai behozatal továbbra is belépett az uniós piacra, változatlanul az utolsó két felülvizsgálathoz hasonló mennyiségben és piaci részesedéssel. Továbbá az indiai termelési volumennek és szabad kapacitásnak, az Indiából más harmadik országbeli piacokra irányuló exportvolumennek és -áraknak, az egyéb harmadik országokban meglévő intézkedéseknek, valamint az uniós piac vonzerejének a (250)–(270) preambulumbekezdésben ismertetett elemzése szintén azt mutatja, hogy a jelenlegi intézkedések hatályvesztése esetén a támogatott kivitel valószínűleg tovább növelné a már egyébként is számottevő jelenlétét az uniós piacon.

(177)

A fentiek alapján az alaprendelet 18. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottság megállapította, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén fennáll a valószínűsége a támogatás folytatódásának.

(178)

A felülvizsgálati időszak alatt hét gyártó állította elő a hasonló terméket az Unióban. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(179)

A felülvizsgálati időszak alatt a teljes uniós termelés 219 330 tonna volt. A Bizottság ezt a számadatot a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött és ellenőrzött kérdőívei, valamint a mintában nem szereplő gyártók és a kérelmezők által szolgáltatott adatok alapján állapította meg (19). A (15) preambulumbekezdésben megállapított módon a mintában szereplő három uniós gyártó a hasonló termék teljes uniós termelésének több mint 61 %-át adta.

(180)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazat uniós piacra szánt saját termelésének értékesítési volumene, valamint a behozatali volumenre vonatkozó Eurostat-statisztikák alapján határozta meg az uniós felhasználást.

(181)

Ezek alapján az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)  (20)

(182)

A grafitelektróda-rendszerek uniós felhasználása 10 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszakban. 2018-ban magas felhasználás volt megfigyelhető, amelyet az acélválságból éppen kilábaló uniós acélipar fokozott kereslete okozott. Ezenkívül a grafitelektróda-rendszerek árának hirtelen emelkedésével az acélgyártók további növekedésre számítva készleteket halmoztak fel a termékből.

(183)

2019-ben az elektromos ívkemencékből származó acélgyártás 2018-hoz képest csökkent (az Eurofer adatai szerint 6,6 %-kal). Következésképpen a grafitelektróda-rendszerek iránti kereslet visszaesett. Miután a grafitelektróda-rendszerek ára jelentősen csökkent, a továbbfeldolgozó ágazat már nem tartotta szükségesnek a készletfelhalmozást, mivel a felhasználók nem számítottak további áremelkedésre. Ennek következtében az acélgyártók megkezdték grafitelektróda-készleteik leépítését. Emellett a kereslet 2020-ban, a Covid19-világjárvány kitörését követően tovább csökkent – ezúttal azonban csupán átmenetileg.

(184)

A (180) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság az Indiából érkező behozatal volumenét az Eurostat statisztikái alapján határozta meg. A piaci részesedés meghatározásához a (181) preambulumbekezdésben megállapított uniós felhasználás szolgált alapul.

(185)

Az Indiából érkező behozatal a következőképpen alakult:

2. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése

(186)

A felülvizsgálat tárgyát képező terméknek az érintett országból érkező behozatala az uniós felhasználás visszaesését követően 2019-ben és 2020-ban csökkent, majd a felülvizsgálati időszak alatt helyreállt. Összességében a figyelembe vett időszak alatt a behozatal volumene a 2018. évi 5 802 tonnáról a felülvizsgálati időszakra 6 540 tonnára, azaz 13 %-kal nőtt. A grafitelektróda-rendszerek Indiából érkező behozatala a grafitelektróda-rendszerek Unióba irányuló teljes behozatalának mintegy 16 %-át tette ki a felülvizsgálati időszak alatt, ami 5 %-os piaci részesedésnek felel meg.

(187)

Összességében az Indiából érkező behozatal volumene és piaci részesedése egyaránt nőtt a figyelembe vett időszakban. Az uniós felhasználás csökkenése ellenére az Indiából érkező dömpingelt és támogatott behozatal volumene a figyelembe vett időszakban tovább nőtt (13 %-kal), míg az uniós gazdasági ágazat értékesítései csökkentek.

(188)

Az Indiából érkező behozatal átlagára a következőképpen alakult:

3. táblázat

Importár (EUR/tonna)

(189)

Az Indiából származó grafitelektróda-rendszerek átlagos importára (21) 80 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt, a 2018. évi 13 756 EUR/tonnához képest a felülvizsgálati időszakban 2 747 EUR/tonna volt.

(190)

A grafitelektróda-rendszerek iránti magas globális kereslet miatt az indiai árak a figyelembe vett időszak első felében meghaladták az uniós gazdasági ágazat árait, majd 2018 és 2020 között 60 %-kal csökkentek, és 2020-ban és a felülvizsgálati időszakban mindvégig az uniós árak alatt maradtak.

(191)

A felülvizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(192)

Ennek eredményeként 41,1 %-os átlagos alákínálási különbözet adódott.

(193)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően az indiai kormány azzal érvelt, hogy a Bizottság által kiszámított alákínálási különbözet nem reprezentatív, mivel nem a tényleges uniós piaci árakon alapul. Az indiai kormány véleménye szerint az, hogy a GrafTech Ibericától érkező értékesítés hosszú távú szerződések alapján történt, mesterségesen magas eladási árat eredményezett, amely nem a grafitelektróda-rendszerek uniós piaci árát jelzi.

(194)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az értékeléssel. A hosszú távú szerződések nem számítanak szokatlan kereskedelmi gyakorlatnak: olyan üzleti döntést takarnak, amelyben a vevő az ellátás biztonságáért cserébe rögzített árszintet fogad el. Tekintettel arra, hogy az érintett piacon kötött ügyleteknél hosszú távú szerződéseket alkalmaztak, a minta ezek jelenlététől függetlenül reprezentatív. Ezenkívül a GrafTech értékesítéseinek csak egy része tartozott hosszú távú szerződés hatálya alá, a mintában szereplő másik két uniós gyártó felülvizsgálati időszak alatti értékesítései nem. Ezért a Bizottság szerint, bár a piac egy részére nézve reprezentatívak, a GrafTech Iberica által alkalmazott hosszú távú szerződések összességében nem befolyásolták jelentős mértékben az áralákínálás kiszámítását. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(195)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék más harmadik országokból érkező behozatala főként Kínából, Mexikóból és Oroszországból érkezett.

(196)

A más harmadik országokból érkező behozatal volumene, valamint piaci részesedése és ártendenciája a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

4. táblázat

Az Indiától eltérő harmadik országokból érkező behozatal

(197)

A Bizottság elemezte az egyéb harmadik országokból érkező behozatal hatását, mivel az a felülvizsgálati időszak alatt a grafitelektróda-rendszerek Unióba irányuló teljes behozatalának mintegy 84 %-át tette ki. A csökkenő felhasználás ellenére az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene a 2018. évi közel 29 000 tonnához képest a felülvizsgálati időszakra 19 %-os növekedéssel mintegy 35 000 tonnát ért el.

(198)

A harmadik országokból érkező behozatal részben a felhasználás 2019. és 2020. évi csökkenését követte, azonban gyorsan helyreállt, 2018-hoz képest 19 %-os növekedéssel a felülvizsgálati időszakban a legmagasabb szintet érte el. Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal átlagára a globális tendenciát követve 2018 és a felülvizsgálati időszak között 72 %-kal csökkent.

(199)

A felülvizsgálati időszakban e behozatal túlnyomó többsége, 76 %-a Kínából érkezett. A Kínán és Indián kívüli egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene 22 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Az Indiából származó grafitelektróda-rendszerek importvolumene a 2018. évi 5 800 tonnáról 6 500 tonnára nőtt a felülvizsgálati időszakban, míg a kínai behozatal a 2018. évi 22 054 tonnáról 26 065 tonnára nőtt a felülvizsgálati időszakban, ami a piaci részesedés szempontjából 25 %-os, illetve 31 %-os növekedésnek felet meg.

(200)

Ugyanebben az időszakban (2018 kivételével) a Kínából érkező behozatal árai alacsonyabbak voltak mind az indiai exportőrök, mind az uniós gyártók árainál.

(201)

Emellett 2022. április 7-i hatállyal a Bizottság 23–74,9 % mértékű dömpingellenes vámot vetett ki (22) a Kínából származó grafitelektróda-rendszerek behozatalára (23).

(202)

Az uniós gazdasági ágazat helyzetének felmérése valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat állapotára.

(203)

A Bizottság a (15) preambulumbekezdésben említett módon az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének vizsgálatára mintavételt alkalmazott.

(204)

A kár meghatározásával összefüggésben a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a makrogazdasági mutatókat a mintában szereplő gyártóktól a kitöltött dömpingellenes kérdőíveken kapott adatok, valamint a mintában nem szereplő gyártók és a kérelmezők által szolgáltatott makrogazdasági adatok alapján értékelte, amelyeket összevetett a felülvizsgálati kérelemben szereplő adatokkal. Az adatok valamennyi uniós gyártóra vonatkoztak. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőíveiben található adatok alapján értékelte. Mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából.

(205)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(206)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(207)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(208)

A felhasználás csökkenését követően az uniós gazdasági ágazat termelési volumene 2018 és 2020 között 34 %-kal csökkent, majd a felülvizsgálati időszakban részben helyreállt, de a 2018. évi szint alatt maradt. Összességében a figyelembe vett időszak alatt a termelés volumene 13 %-kal csökkent.

(209)

A termelési volumen csökkenése a (211) preambulumbekezdésben kifejtett módon a felhasználás visszaesésének és az uniós gazdasági ágazat lecsökkent értékesítési mennyiségének tudható be.

(210)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Az értékesítés volumene és piaci részesedése

(211)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 18 %-kal csökkent. 2020-ig folyamatosan (38 %-kal) csökkent, majd a felülvizsgálati időszak alatt részben helyreállt. A növekedés azonban nem volt összhangban a hasonló tendenciát mutató uniós felhasználással, aminek az eredményeként az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a 2018. évi 77 %-ról a felülvizsgálati időszakban 9 %-kal 70 %-ra csökkent, míg az Indiából érkező behozatal piaci részesedése ugyanebben az időszakban 25 %-kal nőtt.

(212)

A figyelembe vett időszakban a grafitelektróda-rendszerek uniós felhasználása 10 %-kal csökkent. A felhasználás 15 000 tonnás csökkenése csak az uniós gazdasági ágazatot érintette, amelynek értékesítése így 21 000 tonnával mérséklődött. Ezzel egyidejűleg a figyelembe vett időszakban az Indiából, Kínából és más harmadik országokból érkező dömpingelt behozatal volumene 13 %-kal, 18 %-kal, illetve 19 %-kal nőtt.

(213)

A fentiekben kifejtettek szerint a figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 21 000 tonnával csökkent, míg a behozatal több mint 6 200 tonnával nőtt. Ez az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének 9 %-os csökkenését eredményezte a figyelembe vett időszakban. Ebből adódóan a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat nem növekedett.

(214)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(215)

Az uniós gazdasági ágazat alkalmazotti létszáma a figyelembe vett időszakban viszonylag stabil maradt (a figyelembe vett időszakban 2 %-kal csökkent). Ennélfogva a termelés 4.4.2.1. szakaszban ismertetett visszaesésére tekintettel az uniós gazdasági ágazat munkaerejének termelékenysége – az egy alkalmazottra jutó, tonnában mért kibocsátás – azonos tendenciát követve 11 %-kal csökkent az említett időszakban.

(216)

A Bizottság a (177) preambulumbekezdésben arra a következtetésre jutott, hogy a felülvizsgálati időszakban az indiai behozatal továbbra is támogatott áron érkezett az uniós piacra. A Bizottság arra vonatkozó bizonyítékokat is feltárt, hogy a támogatás valószínűleg folytatódik az intézkedések hatályvesztése esetén.

(217)

A 2009 óta hatályban lévő kiegyenlítő intézkedések ellenére az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene jelentős mértékben csökkent, amit a piaci részesedés 9 százalékpontos visszaesése tükröz a figyelembe vett időszakban. Így nem volt megállapítható a korábbi támogatás hatásaiból való teljes felépülés, az uniós gazdasági ágazat pedig továbbra is rendkívül érzékeny az uniós piacon megjelenő bármilyen támogatott behozatalra.

(218)

A mintában szereplő uniós gyártók által a független uniós vevők részére felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(219)

Az értékesítési árak 2018 és 2019 között 13 %-kal emelkedtek, majd 2020-ban meredeken, a felülvizsgálati időszakban 45 %-kal a 2018. évi szint alá csökkentek.

(220)

Az előállítási költség nőtt, 2020-ban érte el a legmagasabb szintet, majd a felülvizsgálati időszak alatt csökkenni kezdett. Ez a tendencia a fő nyersanyag, a tűkoksz árának jelentős emelkedésére vezethető vissza. A tűkoksz ára a lítiumion-elemek ágazata által felhajtott kereslet miatt 2019-ig folyamatosan és jelentősen emelkedett, és csak 2020-tól mérséklődött ismét.

(221)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési árait figyelembe véve a Bizottság megállapította, hogy az uniós termelés egy része, amely a teljes uniós értékesítés és termelés mintegy 50 %-át teszi ki, ezen belül is különösen a GrafTech Iberica és a GrafTech France termelése bizonyos mértékig átmenetileg védett volt a közvetlen piaci versenytől, míg a másik rész (a mintában szereplő másik két uniós gyártó termelése) közvetlenül ki volt téve a dömpingelt indiai behozatalnak.

(222)

Ez a helyzet a GrafTech Ibericától érkező grafitelektróda-rendszerek értékesítésére vonatkozó hosszú távú szerződések létezésének tudható be. A hosszú távú szerződéseket a 2017–2018-as, szokatlanul magas árszinttel jellemezhető időszakot követően kötötték meg. A szerződések olyan adásvételi szerződéseket takarnak, amelyekben a meghatározott áron, garantált szinten teljesített szállítás fejében a vevő kötelezettséget vállalt arra, hogy a megállapodás szerinti mennyiségeket az előre meghatározott és rögzített áron vásárolja meg, különböző szerződéses jogok és kötelezettségek betartása mellett. A szerződések három vagy öt évre szóltak. Úgy tűnt, hogy a GrafTech Ibericától érkező értékesítések igen nagy része e hosszú távú szerződések alapján történt a felülvizsgálati időszakban. A vizsgálat nem tárta fel, hogy bármely más uniós gyártó hasonló hosszú távú szerződés részese lenne a figyelembe vett időszakban. Tekintettel a hosszú távú szerződések korlátozott időtartamára, a Bizottság megjegyezte, hogy a szerződések hatása átmeneti jellegű.

(223)

E hosszú távú szerződések eredete a 2017–2018-as, 2019-ig tartó magas áringadozás időszakáig nyúlik vissza. Ezekben az években a grafitelektródák ára világszerte jelentősen emelkedett. Ez számos tényezőnek tudható be, többek között a megnövekedett globális keresletnek. Az uniós gazdasági ágazat a keresletnövekedés fő okaként említi, hogy az acéliparban világszerte a nagyolvasztókról elektromos ívkemencékre térnek át, amelyek grafitelektródákkal üzemelnek. Emellett a (220) preambulumbekezdésben kifejtett módon a grafitelektródák gyártásához használt fő nyersanyag, a tűkoksz iránt a lítiumion-elemek ágazatával kialakult új verseny a nyersanyagköltségek növekedését eredményezte, ami hozzájárult az áringadozáshoz. Az áringadozás problémájának kezelése érdekében a GrafTech Ibericától beszerzett, a felülvizsgálat tárgyát képező termék szállítására vonatkozó hosszú távú szerződéseket három és öt év közötti időtartamra kötötték. Az alapelv az volt, hogy az ügyfelek által igényelt stabil kínálatért cserébe stabilabb árakat kell elérni.

(224)

Ennélfogva a meglévő hosszú távú szerződéseknek köszönhetően a GrafTech Iberica a felülvizsgálati időszakban stabil (az uniós átlagos értékesítési egységárat [25–50] %-kal meghaladó) árszinten tudott értékesíteni az árak általános esése ellenére, amellyel szemben az uniós gazdasági ágazat fennmaradó része nem tartozott hosszú távú szerződés hatálya alá. A rendelkezésre álló információk, többek között a felülvizsgálat tárgyát képező termékből a hosszú távú szerződés hatálya alá nem tartozó, a GrafTech Ibericától érkező értékesítési volumen, valamint a mintában szereplő másik két uniós gyártó értékesítései alapján a Bizottság úgy becsülte, hogy az átlagos ár a hosszú távú szerződési feltételekkel nem lefedett piacon körülbelül [25–50] %-kal alacsonyabb volt, mint a teljes piacon az átlagos uniós értékesítési egységár. Ennek megfelelően a felülvizsgálati időszak alatti átlagos uniós értékesítési ár nem tükrözi pontosan az uniós piacon uralkodó árversenyhelyzetet, amelyet jelentősen befolyásolt az alacsony árú és dömpingelt indiai és kínai behozatal.

(225)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(226)

Az átlagos munkaerőköltség a figyelembe vett időszak alatt kismértékben csökkent. Összességében az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség 5 %-kal csökkent. Ezt a tendenciát főként a foglalkoztatási adatok korlátozott, a (215) preambulumbekezdésben ismertetett csökkenése befolyásolta.

(227)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Készletek

(228)

A készletek ebben az ágazatban nem tekinthetők releváns kármutatónak, mivel a gyártás és az értékesítés főként rendelés alapján történik, így a gyártók általában korlátozott készleteket tartanak. Ezért a készletek alakulását csak tájékoztatásul közöljük.

(229)

Összességében a készleteket az uniós gazdasági ágazat termelésének és értékesítésének csökkenő tendenciái befolyásolták. A termelés százalékában kifejezett zárókészletek 2019-ben és 2020-ban jelentősen nőttek (54 %-kal, illetve 78 %-kal), majd a felülvizsgálati időszakban részben csökkentek. A figyelembe vett időszak alatt a tonnában kifejezett zárókészletek összességében 25 %-kal nőttek.

(230)

A hosszú távú szerződést nem kötő két uniós gyártó adatainak vizsgálata alapján azonban a következők állapíthatók meg. Ugyanebben az időszakban készleteik [35–45] %-kal nőttek.

(231)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(232)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési forgalom százalékában.

(233)

Az (1) preambulumbekezdésben említett korábbi hatályvesztési felülvizsgálatot követően, amelynek eredményeként a Bizottság kiegyenlítő intézkedéseket vezetett be, javult az uniós gazdasági ágazat helyzete, és haszonkulcsa 2018-ban – a 4.4.3.1. szakaszban említett áremelkedésnek köszönhetően – elérte a 75 %-ot. A helyzet azonban később ismét romlott, és a 2018-tól csökkenő haszonkulcs 2020-ban elérte mélypontját (2 %), majd a felülvizsgálati időszakban ismét javult (31 %), ami 58 %-os csökkenésnek felel meg a figyelembe vett időszakban.

(234)

E csökkenő tendencia oka az uniós felhasználás mérséklődése és az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenének jelentős csökkenése; ez utóbbi az uniós gazdasági ágazat árainak alákínáló, az Unióba irányuló dömpingelt és támogatott indiai és dömpingelt kínai behozatal előnyére vált, amely a (224) preambulumbekezdésben kifejtett módon jelentős árnyomása révén arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazat hosszú távú szerződésekkel nem lefedett részét, hogy csökkentse árszintjét.

(235)

Az előzőekben említett módon a mintában szereplő egyik uniós gyártó, a GrafTech Iberica a volumene nagy részét hosszú távú szerződések keretében értékesítette. Ezért a termékek értékesítésére stabil árszinten került sor, és a felülvizsgálati időszak alatt (a hosszú távú szerződések lejártáig – jelentős részük 2021 végére, egy másik részük 2022 végére járt le), az értékesítés részben továbbra is védettnek volt tekinthető a külső tényezőkkel, például az általános árcsökkenéssel szemben.

(236)

A mintában szereplő másik két uniós gyártó helyzete azonban eltérő. A GrafTech Ibericát nem számítva a mikromutatók eltérő képet mutatnak: az uniós értékesítések jövedelmezősége a 2018. évi +[70–80] %-hoz képest visszaesett, a felülvizsgálati időszakban csupán [0–10] %-os volt.

(237)

A nettó pénzforgalom az uniós gazdasági ágazat önfinanszírozó képességét jelzi. Az uniós gazdasági ágazat csökkenő jövedelmezőségi tendenciája nyomán a pénzforgalom 68 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszakban.

(238)

A beruházások a továbbra is pozitív pénzforgalomnak köszönhetően 25 %-kal nőttek a figyelembe vett időszakban, ami főként az uniós gazdasági ágazat arra irányuló erőfeszítéseinek tudható be, hogy észszerűsítse termelését, valamint növelje hatékonyságát és termelékenységét annak érdekében, hogy helytállhasson a növekvő olcsó behozatallal szemben. Ugyanebben az időszakban azonban a beruházások megtérülése – vagyis a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség – 79 %-kal esett vissza, tehát a jövedelmezőséggel azonos tendenciát mutatott.

(239)

A fent ismertetetthez hasonló kép rajzolódik ki a felülvizsgálati időszak alatt nem hosszú távú szerződés keretében értékesítő két uniós gyártó adatainak vizsgálatakor. Ugyanebben az időszakban a beruházások megtérülése és a pénzforgalom [0–10] %-ra esett vissza.

(240)

A csökkenő jövedelmezőség és a beruházások romló megtérülése egyre nehezebbé teszi a mintába felvett uniós gyártók számára a jövőbeni beruházáshoz szükséges tőkebevonást. Mivel a beruházások megtérülése ilyen rohamos ütemben csökken, a mintában szereplő gyártók jövőbeli tőkebevonási képessége nagyobb veszélyben van.

(241)

A vizsgálat kimutatta, hogy az intézkedések lehetővé tették az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a figyelembe vett időszak alatt legalább részben fenntartsa jelentős piaci részesedését. A legtöbb kármutató szerint az uniós gazdasági ágazat nehéz gazdasági helyzetbe került. Az előzőekben kifejtett módon e negatív fejlemények a felhasználás visszaesésével, a Covid19-világjárvány következményeivel, valamint a Kínából érkező dömpingelt és az Indiából érkező dömpingelt és támogatott behozatallal magyarázhatók, amely ugyanebben az időszakban az uniós gazdasági ágazat kárára növelte piaci részesedését. A helyzetet tovább súlyosbította a Kínából és Indiából érkező dömpingelt behozatal ugrásszerű növekedése. Az uniós gazdasági ágazat úgy reagált ezekre a kihívásokra, hogy csökkentette árait és a jövedelmezőségét is, amely ennek ellenére a figyelembe vett időszakban pozitív maradt.

(242)

Különösen a termelés, az értékesítés volumene és piaci részesedése, valamint az értékesítési árak estek vissza, mindez pedig együttesen negatív hatást gyakorolt a termelékenységre és a jövedelmezőségre. Az Indiából és Kínából érkező dömpingelt behozatal fokozott árnyomása arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy csökkentse értékesítési árait, ez viszont kedvezőtlen hatással volt jövedelmezőségére, amely a figyelembe vett időszakban jelentősen csökkent. Végezetül a beruházások gyorsan csökkenő megtérülése negatív hatással van az uniós gazdasági ágazat tőkebevonási képességére és beruházásaira.

(243)

Ugyanakkor az uniós gazdasági ágazatnak a romló tendenciák ellenére is sikerült fenntartania a számottevő értékesítési volumenét és megőriznie jelentős piaci részesedését. Hasonlóképpen a jövedelmezőség a figyelembe vett időszakban a negatív tendencia ellenére is pozitív maradt. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot a figyelembe vett időszakban néhány negatív tendencia jellemezte, ami 2021-ben összességében kiszolgáltatott helyzetet eredményezett, a felülvizsgálati időszak alatt azonban uniós gazdasági ágazatot nem érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében vett jelentős kár.

(244)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően az indiai kormány azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat romló jövedelmezőségének egyik fő oka az Oroszországi Föderáció Ukrajna elleni katonai agressziója nyomán bekövetkező nyersanyagár-emelkedés.

(245)

Ezt az állítást semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. A katonai agresszió és a mögötte meghúzódó geopolitikai helyzet a felülvizsgálati időszakot követően, 2022 februárjától bontakozott ki, ezért nem befolyásolta az uniós gazdasági ágazat helyzetét a figyelembe vett időszakban. Ezért ezt az érvet a Bizottság megalapozatlannak ítélte.

(246)

A Bizottságnak a (243) preambulumbekezdésben foglalt következtetései szerint az uniós gazdasági ágazatot a felülvizsgálati időszak alatt nem érte jelentős kár. A Bizottság az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően megvizsgálta, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén valószínűsíthető-e az Indiából érkező dömpingelt és támogatott behozatal által eredetileg okozott kár megismétlődése.

(247)

Annak megállapításához, hogy valószínűsíthető-e az Indiából érkező dömpingelt és támogatott behozatal által okozott kár megismétlődése, a Bizottság a következő tényezőket vette figyelembe: i. az indiai termelési volument és szabad kapacitást, ii. az Indiából más harmadik országok piacaira irányuló export volumenét és árait, iii. az egyéb harmadik országokban meglévő intézkedéseket, iv. az uniós piac vonzerejét, valamint v. az Indiából érkező behozatalnak az intézkedések hatályvesztése eseténvalószínűsíthető árszintjét és az uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatását.

(248)

A hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelemben szereplő információk (24) alapján a grafitelektróda-rendszerek teljes indiai termelési kapacitása mintegy 160 000 tonnára, a termelés 121 000 tonnára, a szabad kapacitás pedig 39 000 tonnára becsülhető a felülvizsgálati időszakban. A becslések szerinti szabad kapacitás a felülvizsgálati időszak alatti uniós felhasználás mintegy 29 %-át tette ki.

(249)

Emellett a kérelemben szereplő információk (25) szerint az egyik indiai gyártó 2023 elejéig várhatóan további 20 000 tonnával növeli kapacitását, így a szabad kapacitás 59 000 tonnára nő (ez a felülvizsgálati időszak alatti uniós felhasználás 43 %-a). Ezért rendelkezésre áll az EU-ba irányuló export mennyiségének jelentős növeléséhez szükséges kapacitás, különösen, mivel semmi nem utal arra, hogy a harmadik országok piacai vagy a hazai piac képes lenne bármekkora többlettermelés felvételére.

(250)

Együttműködés hiányában, és következésképpen a grafitelektróda-rendszerek az Uniótól eltérő harmadik országokba irányuló indiai kivitelének megállapítására szolgáló megbízhatóbb forrás hiányában az elemzés a 8545 11 HR-kódra vonatkozó GTA-adatokon alapult. Az Eurostat TARIC-adataiból kiindulva az Unióba irányuló indiai export mintegy 82 %-a tartozott az említett HR-kód alá, ugyanakkor a 8545 90 HR-kód alatt szinte egyáltalán nem történt behozatal Indiából az Unióba. A Bizottság ennélfogva a 8545 11 HR-kódra vonatkozó GTA-adatokat tekintette a harmadik országokkal kapcsolatos piacelemzés legmegbízhatóbb forrásának.

(251)

A grafitelektróda-rendszerek két ismert indiai gyártója, a GIL és a HEG egyaránt nagymértékben exportorientáltnak bizonyult: 2021-ben termelésük több mint 60 %-át exportálták. Fő exportpiacaik Törökország, az Egyesült Államok, az Unió és Egyiptom voltak. Összességében az Indiából érkező behozatal volumene 2018 és a felülvizsgálati időszak között 14 %-kal csökkent, míg a három legnagyobb exportpiacra (Törökország, Egyesült Államok és Egyiptom) irányuló kivitel 16 %-kal nőtt.

(252)

Az India tíz legnagyobb exportpiacára a felülvizsgálati időszak alatt irányuló export árainak elemzése szerint az Unióba irányuló export indiai határparitáson számított ára FOB-ára (2 727 EUR/tonna) magasabb volt, mint Egyiptom, Dél-Korea, Dél-Afrika, Mexikó és az Egyesült Arab Emírségek esetében, ugyanakkor alacsonyabb volt, mint Törökország, az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia és Indonézia esetében. Tekintettel azonban az indiai gazdasági ágazatot érintő, az 5.3. szakaszban ismertetett exportkorlátozásokra, továbbá figyelembe véve a jelenlegi indiai szabad kapacitást, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén az indiai exportőrök érdekeltté válnának abban, hogy jelentős mennyiségű exportot irányítsanak át harmadik országokból a vonzóbb uniós piacra.

(253)

Miután 2018 augusztusában az Egyesült Államok szankciókat vezetett be Iránnal szemben, India elvesztette a grafitelektróda-rendszerek legnagyobb exportpiacát (26). A szankciók előtt India számára Irán volt a grafitelektróda-rendszerek elsődleges exportpiaca, ahová mintegy 9 000 tonnát exportált évente. A szankciók bevezetését követően, 2019-ben az Indiából Iránba irányuló export volumene közel nulla tonnára csökkent, és a következő években is így maradt.

(254)

Ezen túlmenően az Eurázsiai Gazdasági Bizottság 2023 szeptemberéig meghosszabbította a grafitelektróda-rendszerek Indiából érkező behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket, a HEG esetében 16,04 %-os, a GIL és más indiai gyártók esetében pedig 32,83 %-os mértékben. Az Eurázsiai Gazdasági Unió tagjaként az Oroszországi Föderáció a grafitelektróda-rendszerek fontos felhasználója volt: 2019-ben évente 24 millió tonna acélt állított elő elektromos ívkemencéiben. A grafitelektróda-rendszerek Oroszországba irányuló indiai exportja a 2018. évi mintegy 840 tonnához képest 2020-ban és 2021-ben egyaránt nulla tonna volt. Ezért a már rendelkezésre álló szabad kapacitás mellett ez korlátozza az indiai gyártók számára potenciálisan rendelkezésre álló exportpiacokat, és az intézkedések hatályvesztése esetén tovább növeli az uniós piac vonzerejét.

(255)

Az uniós piac vonzerejét bizonyította, hogy a hatályban lévő dömpingellenes és kiegyenlítő vámok ellenére az indiai grafitelektróda-rendszerek továbbra is eljutottak az Unió piacára. A figyelembe vett időszak alatt India továbbra is a második legnagyobb uniós exportáló ország volt Kína után. A 2019 és 2020 közötti, a Covid19-világjárvány miatt csökkenés ellenére India fenntartotta és növelte az Unióba irányuló kivitelét, amely 2018-ban 5 800 tonna, a felülvizsgálati időszakban 6 500 tonna volt, piaci részesedése pedig 2018-ban 4 %-ot, a felülvizsgálati időszakban 5 %-ot ért el. Ez a két korábbi hatályvesztési felülvizsgálat felülvizsgálati időszaka alatt az Unió tekintetében megfigyelt exportvolumennel és piaci részesedéssel megegyező tartományba esik. A (192) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az Unióba irányuló indiai export ára a felülvizsgálati időszak alatt jelentősen alákínált az uniós piaci áraknak.

(256)

Emellett a HEG nyilvános közleményei szerint a gyártó az Uniót fontos exportpiacnak tekinti, amelynek révén a dömpingellenes/szubvencióellenes intézkedések megszüntetése esetén növelheti jelenlétét (27).

(257)

Annak értékeléséhez, hogy a jövőbeli behozatal milyen hatást gyakorol az uniós gazdasági ágazat helyzetére, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a dömpingellenes vámok nélküli indiai export árszintjéből észszerűen lehet következtetni az uniós piacra érkező behozatal jövőbeli árszintjére. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező termék átlagos alákínálási különbözete – dömpingellenes és kiegyenlítő vámok nélkül – 41,1 %, ezért szubvencióellenes intézkedések hiányában a valószínűsíthető árszintek legjobb mutatójának tekinthető.

(258)

Tekintettel a termék intenzív használatára és gyors helyettesítésére, a felülvizsgálat tárgyát képező termék felhasználói az árukhoz hasonlóan jellemzően számottevő készleteket tartanak fenn. Ezért a felülvizsgálat tárgyát képező termék árérzékeny. Az olcsó behozatal növekedése arra kényszerítené az uniós gazdasági ágazatot, hogy tovább csökkentse árait, ahogyan ezt a 4.4.3.1. szakaszban kifejtett módon is tette az Indiából és Kínából érkező behozatallal való verseny érdekében.

(259)

Emellett 2022 áprilisától a Kínából származó egyes grafitelektróda-rendszerek behozatalára a (199) preambulumbekezdésben említett dömpingellenes vám vonatkozik. Az e vámok által érintett termékkör nagymértékben lefedi a jelenlegi vizsgálat által érintett, nevezetesen a 8545110010 TARIC-kód alá sorolt termékkört. Ezért a kínai piaci részesedés várhatóan csökkenni fog a felülvizsgálati időszakban mért 20 %-hoz képest. Ez tovább növeli az uniós piac vonzerejét az Indiából érkező dömpingelt, illetve támogatott behozatal számára. A jelenlegi, sőt a (249) preambulumbekezdésben említett módon valószínűleg bővülő szabad kapacitásra tekintettel, valamint a kínai exportáló gyártók versenye nélkül nagy a valószínűsége annak, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén az indiai exportáló gyártók jelentősen növelni fogják a felülvizsgálat tárgyát képező termék uniós piacra irányuló behozatalát.

(260)

Továbbá a (221)–(224) preambulumbekezdésben kifejtett módon az uniós gazdasági ágazat általános helyzetét befolyásolja a GrafTech Iberica átmeneti sajátos helyzete. A hosszú távú szerződések nagy többsége 2022-ben lejárt; a GrafTech Iberica szállításaira szóló egyes hosszú távú szerződéseket a 2022 utáni időszakra, egy vagy két évre hosszabbítottak meg. A meghosszabbított hosszú távú szerződések azonban a GrafTech Ibericától érkező összes értékesítésnek csak kis részét fedték le. A GrafTech Iberica által szállított értékesítési volumen túlnyomó többségét 2023 végén – még a meghosszabbított hosszú távú szerződéseket is beleértve – már nem fogják fedezni a jelenlegi hosszú távú szerződések. Ez az arány 2024 végén tovább fog nőni. A Bizottság továbbá megjegyezte, hogy a GrafTech Iberica által szállított termékek átlagos értékesítési árai a vizsgálati időszakban csökkentek 2020-hoz képest (még a hosszú távú szerződések keretében történő értékesítéseket is beleértve), ami azt jelzi, hogy a GrafTech Iberica értékesítésére hatással volt az Indiából és Kínából alacsony áron érkező grafitelektróda-behozatal. Ezért legkésőbb 2023 végére a GrafTech Iberica ugyanolyan helyzetben lesz, mint a többi gyártó: teljes mértékben ki lesz téve az Indiából növekvő mennyiségben érkező dömpingelt és támogatott behozatal hatásának. Ez azt jelenti, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete tovább romlana.

(261)

Jövedelmezőségének elvesztésével az uniós gazdasági ágazat nem tudná végrehajtani a szükséges beruházásokat. Ez végső soron a foglalkoztatás csökkenéséhez és a gyártósorok bezárásának kockázatához is vezetne.

(262)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően az indiai kormány azzal érvelt, hogy ebben az esetben nem valószínű a kár megismétlődése, elsősorban azért nem, mert az Indiából az Unióba irányuló behozatal piaci részesedése mindössze 5 %, másrészt az uniós gazdasági ágazatot ért kár a Kínából, nem pedig az Indiából érkező behozatalnak tudható be. Az indiai kormány továbbá azzal érvelt, hogy az Indiából érkező behozatal alacsony ára a Kínából érkező olcsó behozatal áraihoz igazodik.

(263)

Annak megállapításakor, hogy – a (247) preambulumbekezdésben kifejtett módon – fennáll-e az Indiából érkező dömpingelt behozatal által eredetileg okozott kár megismétlődésének valószínűsége, a Bizottság több tényezőt is figyelembe vett, például az indiai termelési volument és szabad kapacitást, az Indiából más harmadik országok piacaira irányuló exportvolumeneket és -árakat, az egyéb harmadik országokban meglévő intézkedéseket, az uniós piac vonzerejét és az Indiából érkező behozatal valószínű árszintjét, valamint az intézkedések hatályvesztése esetén az uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatását. Az indiai kormány az észrevételeiben a (127) preambulumbekezdésben említett elemeken kívül nem vitatta a Bizottság elemzését vagy következtetését. Az indiai kormány észrevételeiben foglalt felvetéssel ellentétben a Bizottság a kár megismétlődésének valószínűségére vonatkozó megállapítását nem a grafitelektróda-rendszerek Indiából az Unióba irányuló behozatalának a felülvizsgálati időszak alatt megfigyelt piaci részesedésére alapozta.

(264)

A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(265)

Az indiai kormány továbbá azt állította, hogy az uniós piac nem vonzó piac az indiai exportáló gyártók számára, mivel az Unióba irányuló export árai alacsonyabbak, mint a grafitelektróda-rendszerek más harmadik országokba irányuló exportjának árai.

(266)

A Bizottság a (252) preambulumbekezdésben elismerte, hogy az egyes harmadik országokba irányuló indiai exportárak meghaladják az Unióba irányuló export árait. Mindazonáltal néhány más, az indiai exportáló gyártók számára fontos exportpiac árai alacsonyabbak az uniós áraknál. Továbbá a 4.3.1. szakaszban kifejtett módon az indiai kivitel uniós piaci részesedése nőtt a figyelembe vett időszakban. Ezért a fenti okok miatt a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez az állítás megalapozatlan.

(267)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések hatályvesztése minden valószínűség szerint az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáló árakon érkező, dömpingelt és támogatott indiai behozatal jelentős megnövekedésével járna, és súlyosbítaná az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetét. Nagyon valószínű, hogy ez a jelentős kár megismétlődéséhez vezetne, és ennek következtében komoly veszélybe kerülne az uniós gazdasági ágazat életképessége.

(268)

Az alaprendelet 21. cikke alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy a meglévő dömpingellenes intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e az Unió egészének érdekével. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök, a forgalmazók és a felhasználók érdekeit is.

(269)

Az alaprendelet 21. cikkének (2) bekezdése alapján minden érdekelt fél lehetőséget kapott álláspontja ismertetésére.

(270)

Az uniós gazdasági ágazat öt csoportból áll, amelyek grafitelektródákat gyártanak az Unióban. Valamennyi csoport teljeskörűen együttműködött a vizsgálatban. A (15) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság uniós gyártókból álló mintát választott ki. A minta három olyan uniós gyártóból állt, amelyek kitöltötték a kérdőívet. A Bizottság a mintát az uniós gazdasági ágazat szempontjából reprezentatívnak ítélte.

(271)

A fentieknek megfelelően az uniós gazdasági ágazatot nem érte jelentős kár a figyelembe vett időszakban, helyzete azonban sérülékeny, amint azt a kármutatók negatív tendenciái is megerősítik. A dömpingellenes vámok eltörlése a jelentős kár valószínű megismétlődéséhez vezetne, ami az értékesítési és termelési volumen, valamint a piaci részesedés csökkenésében nyilvánulna meg, mindez pedig a jövedelmezőség és a foglalkoztatás visszaeséséhez vezetne.

(272)

Az uniós gazdasági ágazat ugyanakkor életképesnek bizonyult. A legutóbbi hatályvesztési felülvizsgálatot követően az uniós piaci tisztességes feltételek mellett sikerült javítania helyzetét, és az eredeti vizsgálatban megállapított nyereségcélt meghaladó nyereséggel sikerült befektetnie és működnie. Az intézkedések fenntartása megakadályozná, hogy az Indiából érkező olcsó behozatal elárassza az uniós piacot, ezáltal lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy fenntartható, a jövőbeli beruházásokhoz szükséges ár- és jövedelmezőségi szintet alkalmazhasson.

(273)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kiegyenlítő intézkedések fenntartása az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálja.

(274)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az indiai kormány megjegyezte, hogy mivel a szubvencióellenes vámok már csaknem 20 éve hatályban vannak, a vámok további fenntartása túlzott védelmet eredményezne, és elfojtaná a versenyt az uniós piacon. Közölte, hogy a vámok több mint 20 évig történő fenntartását nem tartja indokoltnak.

(275)

A Bizottság bizonyítékot tárt fel arra vonatkozóan, hogy az indiai export támogatása folytatódott a felülvizsgálati időszakban. Ezért, még ha az intézkedések hosszú ideje hatályban vannak is, a vámok meghosszabbítása összhangban van a támogatott behozatallal szembeni védelemre vonatkozó szabállyal. Nem áll fenn az uniós piacon folyó versenyre gyakorolt negatív hatás kockázata sem, mivel a vámok csak ellensúlyozzák a támogatást és helyreállítják a tisztességes nemzetközi versenyt.

(276)

A Bizottság minden ismert független importőrrel, kereskedővel és felhasználóval felvette a kapcsolatot. További érdekelt fél nem jelentkezett.

(277)

Az importőrök, kereskedők vagy felhasználók együttműködésének hiányában nem állt rendelkezésre információ a vámok e felekre gyakorolt hatásáról. Az eredeti vizsgálat azonban feltárta, hogy a többi érdekelt félre gyakorolt hatás önmagában nem jelenti azt, hogy az intézkedéseket az uniós érdekkel ellentétesnek kellene tekinteni, és hasonlóképpen a korábbi hatályvesztési felülvizsgálat megállapította, hogy az intézkedések fenntartása nem gyakorolna jelentős negatív hatást e felek helyzetére.

(278)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a hatályos kiegyenlítő intézkedések fenntartása nem gyakorolna jelentős negatív hatást az importőrökre, a kereskedőkre vagy a felhasználókra.

(279)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően az indiai kormány azt állította, hogy a hatályban lévő dömpingellenes intézkedések fenntartása nem szolgálja az Unió érdekét. Az indiai kormány szerint az, hogy a GrafTech Ibericától érkező értékesítés hosszú távú szerződések alapján történt, mesterségesen magas eladási árat eredményezett, amely nem a grafitelektróda-rendszerek uniós piaci árát jelzi. E mesterségesen magas árszinten végzett értékesítés következményei az uniós továbbfelhasználókat érintenék.

(280)

A (194) preambulumbekezdésben kifejtett módon a hosszú távú szerződés megszokott, szabadon vállalt kereskedelmi gyakorlat, amelynek feltételeit a felek kölcsönösen állapítják meg abból kiindulva, hogy azok előnyösek lesznek. Ezért a Bizottság véleménye szerint a hosszú távú szerződések és az azokon alapuló árak nem tekinthetők versenyellenesnek. Továbbá a (235) preambulumbekezdésben kifejtett módon a GrafTech Iberica hosszú távú szerződéseinek többsége 2023 végéig lejár, amelyet követően a GrafTech Iberica ugyanolyan helyzetben lesz, mint a többi gyártó: teljes mértékben ki lesz téve az Indiából növekvő mennyiségben érkező dömpingelt behozatal hatásának.

(281)

A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(282)

Az indiai kormány továbbá azzal érvelt, hogy a vámok fenntartása nem szolgálná az Unió érdekét, mivel hatásuk továbbhárulna a vevőkre.

(283)

A Bizottság megalapozatlannak ítélte ezt az érvet. A Bizottság a (276)–(278) preambulumbekezdésben értékelte a felhasználók érdekeit, és arra a következtetésre jutott, hogy a hatályban lévő dömpingellenes intézkedések fenntartása nem gyakorolna jelentős kedvezőtlen hatást a felhasználókra.

(284)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nincsenek olyan, az uniós érdekből fakadó kényszerítő okok, amelyek a felülvizsgálat tárgyát képező termék Indiából érkező behozatalára vonatkozó meglévő intézkedések fenntartása ellen szólnának.

(285)

Az Indiából érkező támogatott behozatal folytatódására, az Indiából érkező támogatott behozatal által okozott kár megismétlődésének valószínűségére és az uniós érdekre vonatkozó következtetései alapján a Bizottság megállapítja, hogy az Indiából származó egyes grafitelektróda-rendszerek behozatalára vonatkozó kiegyenlítő intézkedéseket fenn kell tartani.

(286)

Az e rendeletben az egyes meghatározott vállalatok esetében megállapított egyedi kiegyenlítő vámtételek kizárólag az Indiából származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott, a felülvizsgálat tárgyát képező termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten nem említett vállalatok – köztük a kifejezetten említett vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott, a felülvizsgálat tárgyát képező termék behozatalára a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni. E behozatalok esetében az egyedi kiegyenlítő vámtételek nem alkalmazhatók.

(287)

Ha egy vállalatnak a későbbiekben megváltozik a neve, a rá vonatkozó egyedi kiegyenlítő vámtételek a kérelme alapján alkalmazhatók. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (28). A kérelemnek tartalmaznia kell minden olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltozása nem érinti a vállalatra vonatkozó vámtétel igénybevételére való jogosultságot, a névváltoztatásról a Bizottság rendeletet tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(288)

Minden érdekelt fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság javaslatot kívánt tenni a meglévő intézkedések fenntartására. A Bizottság emellett határidőt is tűzött, amelyen belül az érdekelt felek a nyilvánosságra hozatalt követően ismertethetik észrevételeiket.

(289)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (29) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletét követően teljesítendő visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, az esedékesség napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatlábnak megfelelő késedelmi kamat fizetendő.

(290)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében létrehozott bizottság véleményével,