(1)

Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) keretében 2015. december 12-én elfogadott Párizsi Megállapodás (a továbbiakban: Párizsi Megállapodás) 2016. november 4-én lépett hatályba. A Párizsi Megállapodás részes felei megállapodtak abban, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval 2 °C alatt tartják az iparosodás előtti szinthez képest, és folytatják az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy a hőmérséklet-emelkedés mértéke az iparosodás előtti szint feletti 1,5 °C-ra korlátozódjon. Az említett kötelezettségvállalást megerősítette a glasgow-i éghajlati paktum UNFCCC keretében történő, 2021. november 13-i elfogadása, amelyben a Párizsi Megállapodás részes feleinek találkozójául szolgáló UNFCCC Feleinek Konferenciája elismeri, hogy az éghajlatváltozás hatásai jóval enyhébbek lesznek, ha a hőmérséklet 2 oC helyett 1,5 oC-kal emelkedik, és határozott vállalást tesz arra, hogy folytatja a hőmérséklet-emelkedés 1,5 °C-ra való korlátozására irányuló erőfeszítéseket.

(2)

A biológiai sokféleségről és az ökoszisztéma-szolgáltatásokról szóló 2019. évi globális értékelő jelentésében a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES) a legfrissebb tudományos bizonyítékokkal szolgált a biológiai sokféleség világszerte zajló csökkenéséről. „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia – Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i bizottsági közlemény (a továbbiakban: a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia) fokozza az Unió törekvéseit a biológiai sokféleség és a jól működő ökoszisztémák védelme és helyreállítása terén. Az erdők és az egészséges talajok rendkívül fontosak a biológiai sokféleség, a levegő és a víz tisztítása, a szén-dioxid megkötése és tárolása, valamint a fenntartható módon beszerzett, hosszú élettartamú faipari termékek biztosítása szempontjából. Az erdők jellege és funkciója nagyon eltérő az Unióban, hiszen bizonyos típusú erdők sérülékenyebbek az éghajlatváltozással szemben az olyan közvetlen hatások miatt, mint az aszály, a hőmérséklet okozta erdőpusztulás vagy a szárazság változása. Az erdőirtás és az erdőpusztulás hozzájárulnak a globális éghajlati válsághoz, mivel – többek között a kapcsolódó erdőtüzek révén – fokozzák az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, így tartósan megszüntetik a szénelnyelő képességet, gyengítik az érintett területek éghajlatváltozással szembeni rezilienciáját és jelentősen csökkentik azok biológiai sokféleségét.

A talaj szervesszén-tartalma és a holtfában tárolt szén, amelynek nagy része a talaj szénkészletét növeli, különösen lényeges számos jelentéstételi kategóriában, mind az éghajlat-politikai fellépés, mind a biológiai sokféleség védelme szempontjából. „A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégia” című, 2021. július 16-i bizottsági közlemény (a továbbiakban: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégia) és „A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós talajvédelmi stratégia – Az egészséges talaj előnyeinek kihasználása az emberek, az élelmiszerek, a természet és az éghajlat szempontjából” című, 2021. november 17-i bizottsági közlemény (a továbbiakban: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós talajvédelmi stratégia) egyaránt elismerte, hogy az éghajlati és biodiverzitási válság fényében szükség van az uniós erdő- és talajökoszisztémák védelmére és minőségük javítására, valamint az olyan fenntartható gazdálkodási gyakorlatok ösztönzésére, amelyek fokozhatják a szénmegkötést és erősíthetik az erdők és a talaj ellenálló képességét. A tőzeglápok a szerves szén legnagyobb szárazföldi tárolói, így kezelésük és védelmük javítása fontos tényező, amely hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez, valamint a biológiai sokféleség megóvásához és a talaj erózióval szembeni védelméhez.

(3)

„Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i bizottsági közlemény (a továbbiakban: az európai zöld megállapodás) kiindulópontot biztosít az Unió klímasemlegességi célkitűzésének legkésőbb 2050-ig történő eléréséhez, valamint azt követően a negatív kibocsátás eléréséhez, amint azt az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 2. cikkének (1) bekezdése meghatározza. Az európai zöld megállapodás az Unión belüli klímasemlegesség 2050-ig történő elérését célzó, egymást kölcsönösen erősítő intézkedések és kezdeményezések átfogó csomagját foglalja magában, és új növekedési stratégiát határoz meg, amelynek célja, hogy az Uniót egy modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággal rendelkező igazságos és virágzó társadalommá alakítsa, ahol a gazdaság növekedése nem erőforrásfüggő. Célja továbbá az Unió természeti tőkéjének védelme, megőrzése és fejlesztése, valamint a polgárok egészségének és jóllétének védelme a környezettel kapcsolatos kockázatokkal és hatásokkal szemben. Ugyanakkor ez az átállás hatással van a nemek közötti egyenlőségre is, és különösen kihat egyes hátrányos helyzetű és kiszolgáltatott csoportokra, például az idősekre, a fogyatékossággal élőkre, valamint a kisebbségi faji vagy etnikai háttérrel rendelkező személyekre. Ezért biztosítani kell, hogy az átállás igazságos és inkluzív legyen, és senki ne maradjon magára.

(4)

Az éghajlattal és a környezettel kapcsolatos kihívások kezelése, valamint a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek elérése az európai zöld megállapodás középpontjában áll. Az Európai Parlament az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalásában (5) szorgalmazta a klímasemleges társadalomra való átállás legkésőbb 2050-ig való szükségszerű megvalósítását, az éghajlati és környezeti vészhelyzetről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalásában (6) pedig megállapította, hogy éghajlati és környezeti vészhelyzet áll fenn. A Covid19-világjárvány által az uniós polgárok egészségére és gazdasági jóllétére gyakorolt rendkívül súlyos hatások fényében az európai zöld megállapodás még szükségesebbé és még értékesebbé vált.

(5)

Fontos biztosítani, hogy az e rendelet célkitűzéseinek elérése érdekében hozott intézkedéseket az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkében meghatározott, a fenntartható fejlődés előmozdítására irányuló célkitűzéssel összhangban hajtsák végre, figyelembe véve az ENSZ fenntartható fejlődési céljait, a Párizsi Megállapodást és adott esetben a jelentős károkozás elkerülését célzó elvet az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) 17. cikke értelmében.

(6)

Az Unió az UNFCCC titkárságának 2020. december 17-én benyújtott aktualizált, nemzetileg meghatározott hozzájárulásában kötelezettséget vállalt arra, hogy az 1990-es szinthez képest 2030-ig legalább 55 %-kal csökkenti az Unió gazdasága egészének nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátását.

(7)

Az (EU) 2021/1119 rendelet elfogadásával az Unió jogszabályban rögzítette azt a célkitűzést, hogy 2050-ig az Unión belül egyensúlyt kell teremteni az üvegházhatást okozó gázok egész gazdaságra kiterjedő, emberi eredetű, forrásonkénti kibocsátása és az üvegházhatást okozó gázok belföldön történő, nyelőnkénti eltávolítása között, és azt követően adott esetben negatív kibocsátást kell elérni. Az említett rendelet megállapít továbbá egy kötelező, az Unión belüli nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra (az elnyelések levonása utáni kibocsátásra) vonatkozó célértéket is, amely szerint a kibocsátást az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-kal kell csökkenteni 2030-ig. Az elvárás az, hogy valamennyi gazdasági ágazat – beleértve a földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás (a továbbiakban: LULUCF) ágazatát is – hozzájáruljon az említett célérték eléréséhez. Annak biztosítása érdekében, hogy a többi ágazatban 2030-ig elégséges erőfeszítések történjenek az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére, a nettó elnyelésnek a 2030-as uniós éghajlat-politikai célértékhez való hozzájárulása 225 millió tonna CO2-egyenértékre korlátozódik. Az (EU) 2021/1119 rendelettel összefüggésben a Bizottság egy kapcsolódó nyilatkozatban erősítette meg azon szándékát, hogy javaslatot tesz az (EU) 2018/841 európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) felülvizsgálatára, azon törekvésnek megfelelően, hogy 2030-ra 300 millió tonna CO2-egyenérték fölé növeljék a nettó szén-dioxid-eltávolítást a LULUCF-ágazatban.

(8)

A nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak az 1990-es szinthez képest legalább 40 % helyett legalább 55 %-os csökkentésére irányuló fokozott törekvéshez való hozzájárulás érdekében, valamint azért, hogy a LULUCF-ágazat fenntartható és kiszámítható módon, hosszú távon hozzájáruljon az Unió klímasemlegességi célkitűzéséhez, a 2026–2030-as időszakra minden tagállam esetében kötelező célértékeket kell meghatározni a nettó üvegházhatásúgáz-elnyelés növelése tekintetében a LULUCF-ágazatban, ami az Unió egészére vonatkozóan 310 millió tonna CO2-egyenértéknek megfelelő nettó elnyelési célértéket eredményez 2030-ban. A 2030-as nemzeti célértékek megállapításához használt módszertannak figyelembe kell vennie az uniós célérték, illetve az egyes tagállamok által a 2020. évi bejelentéseik során 2016-ra, 2017-re és 2018-ra jelentett átlagos üvegházhatásúgáz-kibocsátás és -elnyelés közötti különbséget, és tükröznie kell a LULUCF-ágazat jelenlegi mérséklési teljesítményét és az egyes tagállamoknak a gazdálkodás alatt álló uniós földterületből való részesedését, figyelembe véve az adott tagállam azon képességét, hogy az éghajlat és a biológiai sokféleség szempontjából előnyös földhasználati gyakorlatok vagy földhasználat-megváltoztatások révén javítsa teljesítményét az ágazatban. A célérték tagállamok általi túlteljesítése még inkább hozzájárulna az Unió éghajlat-politikai célkitűzéseinek eléréséhez.

(9)

A nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra és -elnyelésre vonatkozó megnövelt törekvéshez kapcsolódó kötelező célértékeket minden tagállam esetében lineáris teljesítési pályán kell meghatározni. A teljesítési pálya 2022-ben kezdődik az adott tagállam által 2021, 2022 és 2023 során bejelentett átlagos üvegházhatásúgáz-kibocsátás szintjén, és 2030-ban végződik az adott tagállam számára rögzített célértéken. A 2030-ra kitűzött uniós célérték közös elérésének biztosítása érdekében – egyúttal figyelembe véve az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és -elnyelés évenkénti változékonyságát a LULUCF-ágazatban – helyénvaló, hogy a 2030-ra vonatkozó nemzeti célértéken felül az egyes tagállamok számára a 2026-tól 2029-ig tartó időszakban teljesítendő összes nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra és -elnyelésre vonatkozó kötelezettségvállalás (a továbbiakban: a 2026–2029-es keret) is meghatározásra kerüljön.

(10)

Az (EU) 2018/841 rendelet 6., 7., 8. és 10. cikkében foglalt elszámolási szabályok annak meghatározását célozták, hogy a LULUCF-ágazat mérséklési teljesítménye milyen mértékben járulhat hozzá az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 40 %-os csökkentésének 2030-as uniós céljához, amelyben a LULUCF-ágazat nem szerepelt. Az említett ágazat szabályozási keretének egyszerűsítése érdekében a jelenlegi elszámolási szabályokat 2025 után nem kell alkalmazni, és a tagállamok nemzeti célértékeknek való megfelelését a bejelentett üvegházhatásúgáz-kibocsátás és -elnyelés alapján kell ellenőrizni. Ez biztosítaná a módszertani összhangot a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (9) és az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (10), valamint a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás legalább 55 %-os csökkentésére vonatkozó új céllal, amelyben a LULUCF-ágazat is szerepel.

(11)

A Tanács 2022. június 16-án ajánlást (11) fogadott el a klímasemlegességre való méltányos átállás biztosításáról, amelyben kiemelte, hogy kísérő intézkedésekre van szükség, és különös figyelmet kell fordítani a legnagyobb kihívásokkal szembesülő régiók, iparágak, mikro-, kis- és középvállalkozások, munkavállalók, háztartások és fogyasztók támogatására. Az említett ajánlás arra ösztönzi a tagállamokat, hogy mérlegeljenek intézkedéseket a foglalkoztatás és munkaerőpiaci átmenet, a munkahelyteremtés és a vállalkozói készségek, a munkahelyi egészségvédelem és biztonság, a közbeszerzés, az adózási és a szociális védelmi rendszerek, az alapvető szolgáltatások és a lakhatás területén, valamint többek között a nemek közötti egyenlőség, az oktatás és a képzés megerősítése céljából.

(12)

Figyelembe véve az egyes tagállamok LULUCF-ágazatának sajátosságait, valamint azt a tényt, hogy kötelező nemzeti célértékeik elérése érdekében a tagállamoknak fokozniuk kell teljesítményüket, továbbra is számos rugalmassági mechanizmusnak kell a tagállamok rendelkezésére állnia, beleértve a többletekkel való kereskedést és az erdőspecifikus rugalmassági mechanizmusok kiterjesztését, a célok környezeti integritásának tiszteletben tartása mellett.

(13)

A természetes (abiotikus és biotikus) bolygatások, például tűz, kártevők által okozott járványok, viharok és szélsőséges árvizek esetében a LULUCF-ágazat természetes folyamatok miatti bizonytalanságainak kezelése érdekében 2032-re alternatív rendelkezéseket kell elérhetővé tenni azon tagállamok számára, amelyek minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az e módosító rendelettel bevezetett korrekciós intézkedésekkel összefüggésben nekik címzett bizottsági véleményeket, feltéve, hogy kimerítették a rendelkezésükre álló összes egyéb rugalmassági mechanizmust, megfelelő intézkedéseket hoztak földterületeik ilyen bolygatásokkal szembeni sebezhetőségének csökkentésére, az Unió pedig elérte a LULUCF-ágazatra vonatkozó 2030-as célértéket.

(14)

Emellett figyelembe kell venni az éghajlatváltozás diffúz és hosszú távú hatásait a természetes bolygatásokkal szemben, amelyek lényegében inkább átmenetiek és földrajzilag behatárolhatók. Ennek lehetővé kell tennie a korábbi gazdálkodási intézkedésekből örökölt hatások figyelembevételét, amely intézkedések néhány tagállamban a gazdálkodás alatt álló földterületeken a szerves talajoknak az uniós átlaghoz képest kivételesen magas arányához kapcsolódnak. A VII. melléklet alapján a 2021 és 2030 közötti időszakban rendelkezésre álló, fel nem használt kompenzációs összegeket az említett célra kell rendelkezésre bocsátani az érintett tagállamok által a Bizottsághoz benyújtott bizonyítékok alapján, amelyek a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismereteken, valamint objektív, mérhető és összehasonlítható mutatókon alapulnak, mint például a súlyos szárazságot és/vagy elsivatagosodást tapasztaló országokban – különösen Afrikában – az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ-egyezmény (12) értelmében vett szárazságindex, amelyet az átlagos éves csapadék és az átlagos éves párolgás arányaként határoznak meg. A tagállamok közötti elosztás alapja a benyújtott bizonyítékok fényében a rendelkezésre álló 50 millió tonna CO2-egyenérték és az érintett tagállamok által igényelt teljes kompenzációs összeg aránya.

(15)

Az (EU) 2018/841 rendeletnek a 2026 és 2029 közötti – a 2030-as célértékkel végződő lineáris teljesítési pálya alapján megállapított – éves üvegházhatásúgáz-kibocsátásoknak és -elnyeléseknek a tagállamok számára történő meghatározására vonatkozó rendelkezései egységes feltételeinek biztosítása, valamint az éghajlatváltozásnak a tagállamok által nem befolyásolható hosszú távú hatásaira és a szerves talajok rendkívül magas arányának hatásaira vonatkozó bizonyítékok módszertanával kapcsolatos részletes szabályok elfogadása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (13) megfelelően kell gyakorolni.

(16)

Az irányítási szabályokat olyan módon kell meghatározni, hogy azok előmozdítsák a 2030-ra vonatkozó köztes uniós éghajlat-politikai célérték és az Unió egész gazdaságra kiterjedő klímasemlegességi célkitűzésének elérésére irányuló korai fellépést, az e módosító rendelettel bevezetett, 2026–2029 közötti évekre vonatkozó teljesítési pályát követve. Az (EU) 2018/842 rendeletben foglalt elveket értelemszerűen kell alkalmazni egy multiplikátor használatával, amelyet a következőképpen kell kiszámítani: egy tagállam 2026–2029-es kerete és az ennek megfelelő, bejelentett nettó elnyelés különbözetének 108 %-át kell hozzáadni az említett tagállam által 2030-ra bejelentett értékhez. Emellett amikor a Bizottság javaslatokat nyújt be a 2030 utáni időszakra vonatkozóan az egyes tagállamok által 2030-ig felhalmozott hiányt figyelembe kell venni.

(17)

Az Unió és tagállamai részes felek az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezményében (14) (a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény). A nyilvánosság általi ellenőrzés és az igazságszolgáltatáshoz való jog az uniós demokratikus értékek alapvető elemei és a jogállamiság védelmét biztosító eszközök.

(18)

A gyors és hatékony intézkedés lehetővé tétele érdekében, amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy egy tagállam – figyelembe véve a teljesítési pályát, a 2026–2029-es keretet és az e rendelet szerinti rugalmassági mechanizmusokat – nem tesz kellő előrelépést 2030-ra kitűzött célértékeinek elérése felé, korrekciós intézkedési mechanizmust kell alkalmazni, amely segíti az említett tagállamot a 2030-ig tartó teljesítési pályára való visszatérésben azáltal, hogy biztosítja, hogy további olyan intézkedésekre kerüljön sor, amelyek a nettó üvegházhatásúgáz-elnyelés fokozásához vezetnek.

(19)

Az üvegházhatásúgáz-jegyzékek a nyomonkövetési technológia fokozott használatával és az ismeretek bővülésével egyre fejlettebbé fognak válni. A kibocsátások és elnyelések számítási módszertanát tökéletesítő tagállamok esetében be kell vezetni a módszertani kiigazítás fogalmát. Például a következő események vezethetnek módszertani kiigazításhoz: a jelentéstételi módszerek változásai, új adatok vagy statisztikai hibák kijavítása, új széntárolók vagy gázok felvétele, a múltbeli becslések új tudományos bizonyítékokon alapuló újraszámítása az üvegházhatású gázok nemzeti jegyzékeire vonatkozó 2006. évi IPCC-iránymutatásokkal összhangban, új jelentéstételi elemek beépítése és a természetes bolygatások jobb nyomon követése. A környezeti integritás tiszteletben tartása érdekében az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó jegyzéknek az adott tagállamhoz tartozó adataira módszertani kiigazítást kell alkalmazni a módszertan változása által a 2030-as uniós célérték közös teljesítésének értékélésére gyakorolt hatás semlegesítése érdekében.

(20)

Európában a nemzeti erdőnyilvántartások szolgáltatnak információt az erdei ökoszisztéma-szolgáltatások értékeléséhez. Az erdőnyilvántartások nyomonkövetési rendszere országonként eltérő, mivel minden országnak saját erdőnyilvántartási rendszere van, saját módszertannal. A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégia hangsúlyozta, hogy valamennyi tagállamban stratégiai erdőtervezésre van szükség, amely megbízható nyomon követésen és adatokon, átlátható irányításon és uniós szintű összehangolt információcserén alapul. E célból a Bizottság bejelentette, hogy jogalkotási javaslatot kíván benyújtani egy uniós szintű integrált erdőmegfigyelési keret létrehozására.

(21)

Az (EU) 2018/841 és az (EU) 2018/1999 rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása és kiegészítése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az (EU) 2018/841 rendeletnek a tevékenységeknek az (EU) 2018/1999 rendelet 40. cikke alapján létrehozott uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben történő nyilvántartására és pontos végrehajtására vonatkozó szabályok megállapítása érdekében történő kiegészítésére, és az (EU) 2018/1999 rendelet V. melléklete 3. részének a kategóriák jegyzékének a vonatkozó uniós jogszabályoknak megfelelő aktualizálásával történő módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (15) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(22)

Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlatvédelmi törekvésének fokozásáról szóló, 2020. szeptember 17-i bizottsági közlemény vázolta az Unió 2030-ra vonatkozó megnövelt éghajlat-politikai célkitűzésének elérését szolgáló különböző pályákat és szakpolitikai lehetőségeket. Hangsúlyozta, hogy a klímasemlegesség eléréséhez a gazdaság valamennyi ágazatában jelentősen meg kell majd erősíteni az uniós fellépést. A szénelnyelők alapvető szerepet játszanak a klímasemlegességre való átállásban az Unióban, és ebben az összefüggésben különösen a mezőgazdasági, az erdészeti és a földhasználati ágazatok hozzájárulása jelentős lehet. Amennyiben a Bizottság az e módosító rendelettel bevezetett felülvizsgálat részeként értékeli az (EU) 2018/841 rendelet működését és jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára, annak tartalmaznia kell egyrészt a mezőgazdaságból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra, másrészt a szántóterületekből, gyepterületekből és vizes élőhelyekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásra és -elnyelésre vonatkozó jelenlegi tendenciákat és jövőbeli előrejelzéseket, és meg kell vizsgálnia a szabályozási lehetőségeket annak biztosítására, hogy ezek összhangban legyenek azzal a célkitűzéssel, hogy az Unió klímasemlegességi célkitűzésének és a köztes éghajlat-politikai céloknak megfelelően valamennyi gazdasági ágazatban hosszú távú üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentést érjenek el. Emellett a Bizottságnak adott esetben – tudományosan megalapozott, megbízható és átlátható módon – kiemelt figyelmet kell fordítania az erdők korszerkezetének hatásaira, beleértve a háborús és háború utáni viszonyokkal összefüggő hatásokat is, az erdők hosszú távú rezilienciájának és alkalmazkodóképességének biztosítása érdekében.

Figyelembe véve az egyes ágazatok méltányos hozzájárulásának fontosságát, valamint azt, hogy a klímasemlegességre való átálláshoz a teljes szakpolitikai spektrumban változásokra, és minden gazdasági ágazat és a teljes társadalom közös erőfeszítésére van szükség– amint azt az európai zöld megállapodás is kiemeli – a Bizottságnak adott esetben jogalkotási javaslatokat kell benyújtania a 2030 utáni keret kialakítása céljából.

(23)

A tengeri és édesvízi környezetekben az üvegházhatásúgáz-kibocsátással és -elnyeléssel kapcsolatban várható antropogén változások jelentősek lehetnek és a jövőben várhatóan eltérőek lesznek a használatban bekövetkező változások, például a tengeri energia tervezett kiterjesztése, az akvakultúrás termelés potenciális növekedése és a természetvédelemnek a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia céljai elérése érdekében szükséges növelése miatt. Ezek a kibocsátások és elnyelések jelenleg nem szerepelnek az UNFCCC szabványos jelentéstételi táblázataiban. A jelentéstételi módszertan elfogadását követően a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy az e módosító rendelettel bevezetett felülvizsgálat elvégzésekor mérlegelje előrehaladásról, az elemzés megvalósíthatóságáról, és a jelentéstétel tengeri és édesvízi környezetekre való kiterjesztésének hatásáról szóló jelentéstételt az említett áramlásokra vonatkozó legújabb tudományos bizonyítékok alapján.

(24)

A klímasemlegesség 2050-ig történő megvalósítására, és a negatív kibocsátások elérésére irányuló cél teljesítése érdekében rendkívül fontos biztosítani, hogy az üvegházhatásúgáz-elnyelés – az állandósága fenntartása mellett – folyamatosan növekedjen az Unión belül. Adott esetben szükség lehet olyan műszaki megoldásokra, mint a szén-dioxid-leválasztással és -tárolással előállított bioenergia, valamint a szén-dioxid-kibocsátások leválasztására és tárolására szolgáló természetalapú megoldások. Különösen az egyes mezőgazdasági termelőket, föld- és erdőtulajdonosokat vagy erdőgazdálkodókat ösztönözni kell arra, hogy több szén-dioxidot tároljanak földjeiken és erdőikben, és részesítsék előnyben az ökoszisztéma-alapú megközelítéseket és a biológiai sokféleséget támogató gyakorlatokat, például a természetközeli erdőgazdálkodási gyakorlatokat, a területpihentetést, az erdők szénkészleteinek helyreállítását, az agrárerdészeti lefedettség kiterjesztését, a talaj szén-dioxid-megkötését és a vizes élőhelyek helyreállítását, valamint egyéb innovatív megoldásokat. Az ilyen az ösztönzők elősegítik az éghajlatváltozás mérséklését és az általános kibocsátáscsökkentést a biogazdaság ágazataiban, többek között a fenntartható fakitermelésből származó termékek használata révén, a biológiai sokféleséget és a körforgásos gazdaságot előmozdító ökológiai elvek maradéktalan tiszteletben tartása mellett. Lehetővé kell tenni egy olyan folyamat kialakításának mérlegelését, amelynek révén a szén-dioxidot tároló fenntartható termékeket az (EU) 2018/841 rendelet hatálya alá vonják az e módosító rendelettel bevezetett felülvizsgálat keretében, biztosítva az összhangot más uniós környezetvédelmi célkitűzésekkel, valamint az IPCC-iránymutatásokkal.

(25)

Tekintettel arra, hogy az e módosító rendeletben meghatározott célértékek elérése érdekében fontos pénzügyi támogatást nyújtani a föld- és erdőtulajdonosoknak vagy -gazdálkodóknak, a Bizottságnak az (EU) 2018/1999 rendelet alapján legutóbb bejelentett integrált nemzeti energia- és klímatervek aktualizálása tervezetének az említett rendelet szerinti értékelése során biztosítania kell, hogy a pénzügyi támogatás – beleértve a LULUCF céljára felhasznált, a 2003/87/EK irányelv szerinti EU ETS kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó bevételek releváns részét is – olyan szakpolitikákra és intézkedésekre irányuljon, amelyek az e módosító rendeletben meghatározott tagállami keretek és célértékek elérése érdekében testre szabottak. Értékelésében a Bizottságnak különös figyelmet kell fordítania az ökoszisztéma-alapú megközelítések előmozdítására, valamint arra, hogy a meglévő jogszabályok figyelembevételével biztosítani kell a további üvegházhatásúgáz-elnyelések állandóságát.

(26)

A 2030-ra vonatkozó uniós célérték meghatározása a tagállamok által 2016-ra, 2017-re és 2018-ra bejelentett nyilvántartási adatokon alapul. A benyújtott nyilvántartási jelentések megalapozottsága rendkívül fontos. Ezért a tagállamok által alkalmazott módszereket ellenőrizni kell, amennyiben a nettó elnyelés 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban jelentősen csökkent. Az átláthatóság elvével összhangban és a jelentéstétel terén elért előrehaladásba vetett bizalom növelése érdekében ezen ellenőrzések eredményeit nyilvánosan elérhetővé kell tenni. Ezen ellenőrzések alapján a Bizottságnak adott esetben javaslatokat kell tennie annak biztosítására, hogy az Unió továbbra is jó úton haladjon a 310 millió tonna nettó elnyelési cél elérése felé.

(27)

A 2026–2029-es időszakra vonatkozó teljesítési pálya tagállamok számára történő meghatározása érdekében a Bizottságnak átfogó felülvizsgálatot kell végeznie a 2021., a 2022. és a 2023. évi üvegházhatásúgáz-jegyzék adatainak ellenőrzése céljából. E célból 2025-ben átfogó felülvizsgálatot kell végezni a Bizottság által 2027-ben és 2032-ben az (EU) 2018/1999 rendelet 38. cikkével összhangban elvégzendő átfogó felülvizsgálatokon felül.

(28)

Az (EU) 2018/841 rendelet II. mellékletében az egyes tagállamok tekintetében a záródásra meghatározott értékeket összhangba kell hozni az UNFCCC-nek jelentett értékekkel vagy az előreláthatóan aktualizált ilyen értékekkel.

(29)

A jelentéstételen alapuló célértékek e módosító rendelet nyomán történő bevezetése miatt az üvegházhatásúgáz-kibocsátást és -elnyelést nagyobb pontossággal kell megbecsülni. Ezen túlmenően a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia, „A „termelőtől a fogyasztóig” stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i bizottsági közlemény, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégia, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós talajvédelmi stratégia, a „Fenntartható szénkörforgások” című, 2021. december 15-i bizottsági közlemény, az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv (16), valamint „Az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens Unió létrehozása – Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia” című, 2021. február 24-i bizottsági közlemény egyaránt megköveteli majd a földterületek fokozott figyelemmel kísérését, ezáltal Unió-szerte segítve a természetalapú szén-dioxid-eltávolítások rezilienciájának védelmét és fokozását. Adott esetben az uniós programok – például a Kopernikusz – keretében rendelkezésre álló fejlett technológiák, valamint a közös agrárpolitika keretében gyűjtött digitális adatok felhasználásával korszerűsíteni kell a kibocsátások és elnyelések nyomon követését és jelentését a zöld és digitális innovációra épülő kettős átállás útján.

(30)

A terepi érzékelésen és a távérzékelésen alapuló nyomon követés tekintetében egyaránt, a feltérképezésre és a nyomon követésre vonatkozó rendelkezéseket kell bevezetni, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy földrajzilag explicit információkkal rendelkezzenek azon kiemelt területek azonosításához, amelyek hozzá tudnak járulni az éghajlatváltozás elleni fellépéshez. A nyomon követés, a jelentéstétel és az ellenőrzés általános javításának részeként a munkának az üvegházhatásúgáz-jegyzékek javítása céljából a tevékenységek és a kibocsátási tényezők adatbázisainak harmonizálására és finomítására is fókuszálnia kell.

(31)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez és a 2021–2030-as időszakra vonatkozó uniós üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célkitűzés teljesítéséhez hozzájáruló, a tagállamok által a LULUCF-ágazat terén teendő kötelezettségvállalásoknak az (EU) 2021/1119 rendelet fényében történő kiigazítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban terjedelme és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az EUSZ 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(32)

Az (EU) 2018/841 és az (EU) 2018/1999 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,