(1)

A Bizottság javaslatot tett az európai zöld megállapodásra, amely egyebek mellett stratégiát kínál a klímasemlegesség 2050-ig történő eléréséhez (1). E törekvés jegyében az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag (2) azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ig legalább 55 %-kal csökkenteni kell a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Miután Oroszország provokáció nélkül inváziós háborút indított Ukrajna ellen és fegyverként használja az energiaellátási láncokat, a REPowerEU közlemény (3) és terv (4) olyan további intézkedésekre tett javaslatot, amelyek az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség gyors megszüntetését és az energiaválság kezelését célozzák, felgyorsítva a tiszta energiára való átállást és a közös erőfeszítéseket egy reziliensebb energiarendszer megvalósítására összpontosítva.

(2)

Mivel az energiatermelés és -felhasználás az Unió üvegházhatásúgáz-kibocsátásának több mint 75 %-át teszi ki, az energiarendszer dekarbonizációja e célok teljesülésének alapvető fontosságú feltétele. Az Unió éghajlat- és energiapolitikai céljainak eléréséhez az energiarendszernek mélyreható átalakuláson kell keresztülmennie, a jobb energiahatékonyság, az ingadozó teljesítményű megújulóenergia-termelés tömeges és gyors elterjedése, a szereplők diverzifikálása, a decentralizáltabb, digitalizáltabb és összekapcsoltabb rendszerek, valamint a gazdaság fokozottan villamosításának jegyében. A rendszer effajta átalakítása nagyobb rugalmasságot igényel, ami azt jelenti, hogy az energiarendszernek képesnek kell lennie alkalmazkodni a hálózat változó igényeihez, és minden releváns időtávon kezelni a kereslet és a kínálat változékonyságát és bizonytalanságát. A gazdasági modellek (5) közvetlen – néha egyenesen exponenciális – kapcsolatot mutatnak a (napi, heti és havi) rugalmasság iránti igény és a megújulóenergia-termelés telepítése között. Ebből adódóan az elkövetkező években kiemelten fontos lesz a rugalmasság igénye, mivel a megújuló energia villamosenergia-rendszeren belüli részaránya 2030-ra várhatóan eléri a 69 %-ot.

(3)

Az új operatív kihívások miatt a jövőbeli villamosenergia-rendszerben új szolgáltatásokra (pl. kiegyenlítő szabályozás és nem frekvenciavonatkozású kisegítő szolgáltatások (6)) lesz szükség a villamosenergia-ellátás stabilitása, megbízhatósága és végső soron a biztonsága érdekében.

(4)

A különböző technológiák biztosíthatják az energiarendszer szükséges rugalmasságát, például az energiatárolást, a keresletoldali választ, a kínálati oldal rugalmasságát és az összeköttetéseket. Nevezetesen a különböző (pl. mechanikai, termikus, elektromos, elektrokémiai és vegyi) tárolási technológiák lehetővé teszik a különféle szolgáltatások különböző mértékben és időkeretek között történő nyújtását. Például a hőtárolás, különösen a távfűtési rendszerekben történő nagyléptékű hőtárolás rugalmassági és kiegyenlítő szolgáltatásokat nyújthat a villamosenergia-hálózat számára, és így költségtakarékos rendszerintegrációs megoldást kínál a változó megújulóenergia-termelés (pl. szél- és napenergia) elnyelése révén. Emellett az energiatárolási technológiák műszaki megoldást jelenthetnek a stabilitás és a megbízhatóság biztosítására.

(5)

A villamosenergia-rendszerben történő energiatárolás meghatározását az (EU) 2019/944 irányelv európai parlamenti és tanácsi (7) 2. cikkének 59. pontja tartalmazza, amely különböző technológiákra vonatkozik. Az (EU) 2019/944 irányelv az energiatárolás villamosenergia-piacon betöltött szerepével foglalkozik, beleértve a rugalmassági szolgáltatások más energiaforrásokkal egyenlő versenyfeltételek mellett történő biztosítását.

(6)

Az energiatárolás – például a hőtárolás – a villamosenergia-rendszeren túl többféle módon játszhat szerepet az energiarendszerben. Például az egyedi és távfűtési rendszerek részeként megújuló energiát használó fűtő- és hűtőgenerátorokat kiegészítő energiatárolás segítségével a fűtési igény nagyobb része elégíthető ki változó és alacsony hőmérsékletű megújuló energiaforrásokból, például sekély geotermikus rendszerből, naphőenergiából és környezeti energiából. E megújuló energiaforrásokon alapuló fűtési rendszerek támogatása elengedhetetlen a fosszilistüzelőanyag-alapú fűtési rendszerekről való átálláshoz, különösen az épületek esetében.

(7)

Az energiatárolás döntő szerepet játszhat az energiarendszer dekarbonizációjában, hozzájárulva az energiarendszer integrációjához és az ellátás biztonságához. A dekarbonizált energiarendszerhez jelentős beruházásokra lesz szükség valamennyi típusú tárolási kapacitás terén. Az energiatárolási technológiák megkönnyíthetik a különböző gazdasági ágazatok, különösen az épületek és a közlekedés villamosítását; például az elektromos járművek elterjedése és részvétele révén a villamosenergia-hálózat keresletoldali válaszon keresztül történő kiegyensúlyozásában (pl. a villamosenergia-többlet elnyelése nagy megújulóenergia-termelés és alacsony kereslet idején). Az elektromos járművek akkumulátoraiban tárolt energia az otthonok ellátására és a hálózat stabilizálásának elősegítésére is hatékonyan felhasználható.

(8)

Az – elsősorban a „fogyasztásmérő mögötti” (hálózaton kívüli) – energiatárolás a lakossági és ipari fogyasztókat egyaránt segítheti abban, hogy maximalizálják a saját termelésű megújuló energia fogyasztását, lehetővé téve számukra, hogy csökkentsék energiaszámláikat.

(9)

A kevésbé vagy egyáltalán nem összekapcsolt energiarendszerek – például a szigetek, a távoli területek vagy az EU legkülső régiói – esetében a rugalmassági erőforrások, nevezetesen az energiatárolás jelentősen hozzájárulhat az importált fosszilis tüzelőanyagoktól való elmozduláshoz, és megoldást kínálhat a megújuló energiaellátás nagy fokú rövid távú és szezonális változékonyságára.

(10)

Az energiatárolás terén számos olyan kihívás merül fel, amely nehezítheti az energetikai átállás számottevő támogatásához szükséges szint elérését. E kihívások némelyike összefügg azzal, hogy a bevételek hosszú távú láthatósága és kiszámíthatósága szükséges a finanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítéséhez.

(11)

Az uniós villamosenergia-piac kialakítása már most is lehetővé teszi az energiatárolást valamennyi villamosenergia-piaci szegmensben. Ez alapot teremt a különböző bevételi források kombinálásához (bevételhalmozás), támogatva a tárolási üzleti modell életképességét, és lehetővé teszi, hogy az energiatárolás maximális hozzáadott értéket jelentsen az energiarendszer számára.

(12)

Az éghajlatpolitikai, környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló iránymutatás (8) arra ösztönzi a tagállamokat, hogy ellátásbiztonsági intézkedéseikbe vezessenek be további kritériumokat vagy jellemzőket a környezetbarátabb technológiák részvételének előmozdítása (vagy a szennyező technológiák részesedésének csökkentése) érdekében, amelyek kívánatosak az uniós környezetvédelmi célkitűzések megvalósításának támogatásához. Ezek a kritériumok vagy jellemzők várhatóan növelni fogják az ellátásbiztonsági intézkedésekkel is támogatott energiatárolás részarányát.

(13)

A szállításirendszer-üzemeltetőknek a tízéves hálózatfejlesztési tervükben (9) figyelembe kell venniük az energiatároló létesítmények felhasználási lehetőségeit. Az energiatárolás jellemző működési modellje – alacsony termelési szint esetén villamos energia betáplálása a hálózatba, illetve magas termelési szint esetén villamosenergia-fogyasztás – ugyanakkor még jobban kihasználható lenne a hálózatok tervezésekor. A csúcsidőszakokban a hálózati fogyasztás csökkenthető a jól megtervezett hálózati díjakkal és díjszabási rendszerekkel, amelyek nagyobb szerepet szánnak az olyan rugalmassági eszközöknek, mint az energiatárolás.

(14)

A tárolt villamos energia megosztása szélesebb körű előnyökkel járhat a rendszer számára a keresletoldali válasz révén, ha a végső fogyasztók megfelelő árjelzéseket kapnak, illetve részt vehetnek a rugalmassági rendszerekben. Az (EU) 2019/944 irányelv értelmében az együttesen tevékenykedő végfelhasználók nem vethetők alá kettős díjazásnak, amikor rugalmassági szolgáltatásokat nyújtanak a „fogyasztásmérő előtti” (hálózathoz kapcsolt) tárolási létesítményeket használó rendszerüzemeltetők számára.

(15)

A 2021–2030-as időszakra vonatkozó nemzeti energia- és klímaterveknek az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelet (10) 14. cikkében előírt aktualizálásakor – az európai zöld megállapodásra irányuló intézkedéscsomaggal (11) és a REPowerEU-val összhangban – ambiciózusabb célokat kell követni a zöld átállás felgyorsítása és az energiabiztonság növelése terén. Az említett rendelet 4. cikke d) pontjának 3. alpontja szerint a nemzeti energia- és klímatervek aktualizálásának a rendszerrugalmasság növelésére irányuló nemzeti célkitűzéseket is magában kell foglalnia. Az aktualizált nemzeti terveknek ismertetniük kell, hogy milyen releváns szakpolitikákkal és intézkedésekkel támogatják a REPowerEU keretében azonosított beruházási szükségleteket, illetve hogyan kezelik prioritásként az EU globális partnerekhez viszonyított versenyképességét és vonzerejét, ugyanakkor figyelembe véve a környezeti, nevezetesen az élőhelyeket és az ökoszisztémákat érintő hatásokat (12). A nemzeti energia- és klímatervek lehetőséget kínálnak az energiaunió öt dimenziója (13) közötti szinergiák kiaknázására, különös tekintettel a villamosenergia-tárolás előnyeire,

(1)

(2)

(3)

(4)

(5)

(6)

(7)

(8)

(9)

(10)