(1)

A digitális korban a mindennapos tevékenységek során alkalmazott összetett rendszereket információs és kommunikációs technológia (IKT) támogatja. Ez biztosítja a gazdaság folyamatos működését az ágazatokban, többek között a pénzügyi ágazatban, és javítja a belső piac működését is. A megnövekedett digitalizáció és az összekapcsoltság felerősíti az IKT-kockázatot is, kiszolgáltatottabbá téve a társadalom egészét és különösen a pénzügyi rendszert, a kiberfenyegetésekkel és az IKT-zavarokkal szemben. Míg az IKT-rendszerek általános alkalmazása, valamint a nagy fokú digitalizáció és összekapcsoltság ma az uniós pénzügyi szervezetek tevékenységeire alapvetően jellemző, a digitális rezilienciájukkal többet kell még foglalkozni, és azt jobban kell integrálni a tágabb működési kereteikbe.

(2)

Az IKT használata az elmúlt évtizedekben lényeges szerepet nyert a pénzügyi szolgáltatások nyújtása terén, egészen addig a pontig, hogy mára kritikus fontosságra tett szert a valamennyi pénzügyi szervezet által ellátott tipikus mindennapos funkciók működésében. A digitalizáció mostanra kiterjed például a fizetésekre amelyek a készpénz- és papíralapú módszerektől mind inkább a digitális megoldások alkalmazása felé mozdultak el , valamint az értékpapírok elszámolására és kiegyenlítésére, az elektronikus és algoritmikus kereskedésre, a hitelnyújtási és finanszírozási műveletekre, a személyközi finanszírozásra, a hitelminősítésekre, a követeléskezelésre és a háttértevékenységekre. Az IKT-technológia használata a biztosítási ágazatot is átalakította, az InsturTech-hel működő, szolgáltatásaikat online kínáló biztosításközvetítők megjelenésétől kezdve a digitális biztosítási kockázatvállalásig. Amellett, hogy a pénzügyi szolgáltatások az ágazat egészében nagyrészt digitálissá váltak, a digitalizáció fokozottabb összekapcsoltságot és kölcsönös függést is eredményezett a pénzügyi ágazaton belül, valamint a harmadik felektől igénybe vett infrastruktúrák és szolgáltatások terén.

(3)

Az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) a rendszerszintű kiberkockázattal foglalkozó 2020. évi jelentésében megerősítette, hogy a pénzügyi szervezetek, a pénzügyi piacok és a pénzügyi piaci infrastruktúrák meglévő nagy fokú összekapcsoltsága és különösen az IKT-rendszereik kölcsönös függései miképpen jelenthetnek rendszerszintű sérülékenységet amiatt, hogy a lokalizált kiberbiztonsági események a mintegy 22 000 uniós pénzügyi szervezet bármelyikéről gyorsan, földrajzi határoktól függetlenül átterjedhetnek a teljes pénzügyi rendszerre. Súlyos IKT-biztonsági sérülések, amelyek előfordulnak a pénzügyi ágazatban, nem csak elszigetelt pénzügyi szervezeteket érintenek. Lehetővé teszik a lokalizált sérülékenységek pénzügyi transzmissziós csatornákon keresztüli zavartalan terjedését is, és potenciálisan kedvezőtlen következményekkel járhatnak az Unió pénzügyi rendszerének stabilitására nézve, így például likviditáselvonási hullámokat és a pénzügyi piacokkal szembeni általános bizalomvesztést kelthetnek.

(4)

Az elmúlt években az IKT-kockázat magára vonzotta a nemzetközi, uniós és nemzeti szakpolitikai döntéshozók, szabályozó és standardalkotó szervek figyelmét, arra törekedve, hogy fokozzák a digitális rezilienciát, rögzítsenek standardokat, és koordinálják a szabályozói és felügyeleti munkát. Nemzetközi szinten a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság, a Fizetési és Piaci Infrastruktúra Bizottság, a Pénzügyi Stabilitási Tanács, a Pénzügyi Stabilitási Intézet, valamint a G7 és a G20 célja az, hogy a különböző joghatóságokban az illetékes hatóságokat és a piaci szereplőket olyan eszközökhöz juttassák, amelyek támogatják pénzügyi rendszereik rezilienciáját. Az említett munkát annak szükségessége is vezérli, hogy az IKT-kockázatot – egy nagymértékben összekapcsolt globális pénzügyi rendszer összefüggésében – megfelelően figyelembe vegyék, és a releváns legjobb gyakorlatok terén nagyobb következetességre törekedjenek.

(5)

Az uniós és nemzeti célzott szakpolitikai és jogalkotási kezdeményezések ellenére az IKT-kockázat továbbra is kihívást jelent az uniós pénzügyi rendszer digitális működési rezilienciája, teljesítménye és stabilitása szempontjából. A 2008. évi pénzügyi válságot követő reformok elsősorban az uniós pénzügyi ágazat pénzügyi rezilienciáját erősítették, és arra irányultak, hogy – gazdasági és prudenciális szempontból, valamint a piaci magatartás tekintetében – megóvják az Unió versenyképességét és stabilitását. Bár az IKT-biztonság és a digitális reziliencia a működési kockázat részei, a pénzügyi válság utáni szabályozási menetrendben kisebb hangsúlyt kaptak, és fejlesztésükre az Unió pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos szakpolitikájának és szabályozási környezetének csak egyes területein vagy csak néhány tagállamban került sor.

(6)

A „Pénzügyi technológiai cselekvési terv: Egy versenyképesebb és innovatívabb európai pénzügyi ágazat felé” című, 2018. március 8-i közleményében a Bizottság kiemelte annak kiemelkedő fontosságát, hogy az uniós pénzügyi ágazatot – többek között működési szempontból is – reziliensebbé kell tenni annak érdekében, hogy garantált legyen technológiai biztonsága és megfelelő működése, az IKT-biztonsági sérüléseket és eseményeket követő gyors helyreállítása, ami végső soron lehetővé teszi a pénzügyi szolgáltatások hatékony és zökkenőmentes nyújtását az Unió egészében stresszkörülmények között is, egyúttal hozzájárul a fogyasztói és piaci bizalom megóvásához is.

(7)

2019 áprilisában az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság, EBH), az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság, EIOPA) és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság, ESMA) (a továbbiakban együttesen: európai felügyeleti hatóságok vagy EFH-k) együttes szakvéleményt adtak ki, szorgalmazva a pénzügyi szolgáltatási ágazat IKT-kockázatához való koherens megközelítést, és javaslatot téve a pénzügyi szolgáltatási ágazat digitális működési rezilienciájának egy ágazatspecifikus uniós kezdeményezésen keresztül, arányos módon történő megerősítésére.

(8)

Az uniós pénzügyi ágazatot egységes szabálykönyv szabályozza, és a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere irányítja. Mindazonáltal a digitális működési rezilienciára és az IKT-biztonságra vonatkozó rendelkezések egyelőre nem teljesen, vagy nem következetesen harmonizáltak annak ellenére, hogy a digitális korban a digitális működési reziliencia létfontosságú a pénzügyi stabilitás és a piaci integritás biztosításához, és legalább olyan fontos, mint például a prudenciális vagy a piaci magatartásra vonatkozó általános előírások. Az egységes szabálykönyvet és a felügyeleti rendszert ezért olyan módon kell továbbfejleszteni, hogy azok a digitális működési rezilienciára is kiterjedjenek; ehhez meg kell erősíteni az illetékes hatóságok megbízatását, hogy e hatóságok – a belső piac integritásának és hatékonyságának védelme, valamint a piac szabályos működésének elősegítése érdekében – felügyelni tudják az IKT-kockázat kezelését a pénzügyi ágazatban.

(9)

A jogszabályi eltérések, valamint az IKT-kockázattal kapcsolatos heterogén nemzeti szabályozási és felügyeleti megközelítések akadályozzák a pénzügyi szolgáltatások belső piacának működését, és megnehezítik a határokon átnyúló tevékenységet végző pénzügyi szervezetek számára a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának zavartalan gyakorlását. Torzulhat a verseny a különböző tagállamokban tevékenységet folytató, azonos típusú pénzügyi szervezetek között is. Különösen igaz ez olyan területeken, ahol az uniós harmonizáció eddig nagyon korlátozottan valósult meg, így például a digitális működési reziliencia tesztelése tekintetében, vagy ahol hiányzik, így például a harmadik féltől eredő IKT-kockázat nyomon követése tekintetében. A nemzeti szintű tervezett fejlesztésekből adódó eltérések további akadályokat képezhetnek a belső piac működésében a piaci szereplők és a pénzügyi stabilitás kárára.

(10)

Annak köszönhetően, hogy az IKT-kockázattal kapcsolatos rendelkezéseket uniós szinten csak részben kezelték, máig hiányosságok vagy átfedések mutatkoznak olyan fontos területeken, mint az IKT-vonatkozású események bejelentése és a digitális működési reziliencia tesztelése, továbbá következetlenségek is a megjelenő, egymástól eltérő nemzeti szabályoknak vagy az egymást átfedő szabályok nem költséghatékony alkalmazásának eredményeként. Ez különösen hátrányos az IKT olyan, intenzív felhasználóira nézve, mint a pénzügyi ágazat, mivel a technológiai kockázatok nem ismernek határokat, és a pénzügyi ágazat az Unión belül és azon kívül kiterjedt, határokon átnyúló jelleggel kínálja szolgáltatásait. Egyedi pénzügyi szervezetek, amelyek határokon átnyúló tevékenységet végeznek, vagy több engedéllyel is rendelkeznek (például ugyanaz a pénzügyi szervezet bankként, befektetési vállalkozásként és pénzforgalmi intézményként is rendelkezhet működési engedéllyel, amelyek mindegyikét más-más illetékes hatóság adta ki egy vagy több tagállamban), működési kihívásokkal szembesülnek az IKT-kockázat önálló, koherens és költséghatékony kezelése, valamint az IKT-vonatkozású események káros hatásainak enyhítése során.

(11)

mivel az egységes szabálykönyvet nem egészítette ki átfogó IKT- vagy működésikockázat-kezelési keret, a digitális működési rezilienciára vonatkozó követelmények további harmonizációjára van szükség valamennyi pénzügyi szervezet tekintetében. Az IKT-képességek és az általános reziliencia pénzügyi szervezetek általi, az említett alapkövetelményeken alapuló, az üzemszünetek elviselése céljából történő fejlesztése elősegítené az uniós pénzügyi piacok stabilitásának és integritásának megőrzését, és így hozzájárulna a befektetők és fogyasztók magas szintű védelmének biztosításához az Unióban. Mivel e rendelet célja, hogy hozzájáruljon a belső piac zavartalan működéséhez, annak az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikkében foglalt, az Európai Unió Bíróságának (Bíróság) állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban értelmezett rendelkezéseken kell alapulnia.

(12)

E rendelet célja az, hogy egységes szerkezetbe foglalja és korszerűsítse a működési kockázatokra vonatkozó követelmények részét képező, az IKT-kockázatra vonatkozó követelményeket, amelyekkel eddig a különböző uniós jogi aktusokban külön foglalkoztak. Míg az említett jogi aktusok lefedték a pénzügyi kockázatok fő kategóriáit (pl. a hitelkockázatot, a piaci kockázatot, a partnerkockázatot, a likviditási kockázatot és a piaci magatartási kockázatot), elfogadásuk időpontjában nem kezelték átfogóan a digitális működési reziliencia valamennyi összetevőjét. A működési kockázatra vonatkozó szabályokat az említett uniós jogi aktusok gyakran a kockázatkezelés hagyományos kvantitatív megközelítését előnyben részesítve (nevezetesen az IKT-kockázat fedezését célzó tőkekövetelmény előírásával) fejlesztették tovább az IKT-vonatkozású eseményekhez kapcsolódó védelmi, észlelési, elszigetelési és helyreállítási képességekre, vagy a bejelentési és digitális tesztelési képességekre vonatkozó célzott kvalitatív szabályok helyett. Az említett jogi aktusok elsődleges célja a prudenciális felügyeletre, a piaci integritásra és a piaci magatartásra vonatkozó alapvető szabályok meghatározása és naprakésszé tétele volt.Az IKT-kockázatra vonatkozó különböző szabályok egységes szerkezetbe foglalása és korszerűsítése révén első alkalommal foglalnák következetes módon egyetlen jogalkotási aktusba a pénzügyi ágazatban rejlő digitális kockázatokra vonatkozó valamennyi rendelkezést. Ezért e rendelet egyes korábbi jogi aktusokban pótolja a hiányosságokat, vagy orvosolja a következetlenségeket, többek között az azokban használt terminológia kapcsán, és az IKT-kockázatkezelési képességekre, az események bejelentésére, a működési reziliencia tesztelésére és a harmadik féltől eredő IKT-kockázat nyomon követésére vonatkozó célzott szabályok révén kifejezetten utal az IKT-kockázatra. E rendeletnek tehát az IKT-kockázatra is fel kell hívnia a figyelmet, továbbá el kell ismernie, hogy az IKT-vonatkozású események és a működési reziliencia hiánya veszélyeztethetik a pénzügyi szervezetek megbízhatóságát.

(13)

A pénzügyi szervezeteknek az IKT-kockázat kezelésekor ugyanazon megközelítést és ugyanazon elvalapú szabályokat kell alkalmazniuk, figyelembe véve méretüket és általános kockázati profiljukat, valamint szolgáltatásaik, tevékenységeik és műveleteik jellegét, nagyságrendjét és összetettségét. A következetesség hozzájárul a pénzügyi rendszerrel szembeni bizalom erősítéséhez és a rendszer stabilitásának megőrzéséhez, különösen az IKT-rendszerekre, -platformokra és -infrastruktúrákra való nagy fokú támaszkodás idején, amely megnövekedett digitális kockázattal jár. Az alapvető kiberhigiénia betartásával egyidejűleg – az IKT-zavarok hatásának és költségeinek minimalizálása révén – elkerülhetők a súlyos gazdasági áldozatok is.

(14)

Egy rendelet elősegíti a szabályozás összetettségének csökkentését, előmozdítja a felügyeleti konvergenciát, és növeli a jogbiztonságot, továbbá hozzájárul a megfelelési költségek csökkentéséhez – különösen a határokon átnyúló tevékenységet végző pénzügyi szervezetek esetében – és a versenytorzulások mérsékléséhez. Ezért a pénzügyi szervezetek digitális működési rezilienciájára vonatkozó közös keret létrehozása céljából a leginkább megfelelő eszköz a rendelet, amellyel garantálható, hogy az uniós pénzügyi ágazat egységesen és koherensen alkalmazza az IKT-kockázatkezelés valamennyi összetevőjét.

(15)

Az (EU) 2016/1148 európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) volt a kiberbiztonságra vonatkozó első olyan, uniós szinten elfogadott horizontális keret, amely a pénzügyi szervezetek három típusára, nevezetesen a hitelintézetekre, a kereskedési helyszínekre, valamint a központi szerződő felekre is vonatkozott. Mivel azonban az (EU) 2016/1148 irányelv az alapvető szolgáltatásokat nyújtó gazdasági szereplők azonosítására nemzeti szintű mechanizmust határozott meg, csak egyes olyan hitelintézetek, kereskedési helyszínek és központi szerződő felek, amelyeket a tagállamok azonosítottak, kerültek a gyakorlatban annak hatálya alá, és így azok számára írták elő az IKT-biztonságra és események bejelentésére vonatkozóan az irányelvben megállapított követelményeknek való megfelelést. Az (EU) 2022/2555 európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) egységes kritériumot ír elő annak meghatározására, hogy mely szervezetek tartoznak az irányelv hatálya alá (méretkorlát-szabály), miközben a pénzügyi szervezetek három típusát továbbra is a hatálya alatt tartja.

(16)

mivel azonban ez a rendelet a digitális reziliencia különböző összetevői tekintetében fokozza a harmonizáció szintjét azáltal, hogy az IKT-kockázatkezelés és az IKT-vonatkozású események bejelentése tekintetében a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jelenlegi uniós jogban foglaltakhoz képest szigorúbb kötelezettségeket vezet be, ez a magasabb szintű harmonizáció az (EU) 2022/2555 irányelvben foglalt követelményeknél is fokozottabb harmonizációt jelent. Következésképpen ez a rendelet különös szabályt képez az (EU) 2022/2555 irányelv tekintetében. Ugyanakkor alapvető fontosságú a pénzügyi ágazat és a jelenleg az (EU) 2022/2555 irányelvben meghatározott uniós horizontális kiberbiztonsági keret közötti erős kapcsolat fenntartása ahhoz, hogy biztosított legyen a tagállamok által már elfogadott kiberbiztonsági stratégiákkal való összhang, valamint ahhoz, hogy a pénzügyi felügyeletek értesülhessenek az említett irányelv hatálya alá tartozó egyéb ágazatokat érintő kiberbiztonsági eseményekről.

(17)

Az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban és a Bíróság által végzett bírósági felülvizsgálat sérelme nélkül, ez a rendelet nem érintheti a tagállamoknak a közbiztonságra, a védelemre és a nemzetbiztonság védelmére vonatkozó alapvető állami funkciók – például a nemzetbiztonság védelmével ellentétes információszolgáltatás – tekintetében fennálló felelősségét.

(18)

Az ágazatközi tanulás lehetővé tétele, és annak érdekében, hogy eredményesen hasznosíthatók legyenek más ágazatok tapasztalatai a kiberfenyegetések kezelése terén, az (EU) 2022/2555 irányelvben említett pénzügyi szervezeteknek továbbra is az említett irányelv „ökoszisztémájának” részét kell képezniük (például az együttműködési csoport és a számítógép-biztonsági eseményekre reagáló csoportok [CSIRT-ek]). Az EFH-knak és az illetékes nemzeti hatóságoknak részt kell tudniuk venni az említett irányelv szerinti Együttműködési Csoport szakpolitikai jellegű stratégiai egyeztetéseiben és technikai tevékenységében, továbbá információt cserélni és továbbra is együttműködni az említett irányelvvel összhangban kijelölt vagy létrehozott egyedüli kapcsolattartó pontokkal. Az e rendelet szerinti illetékes hatóságoknak egyeztetniük is kell és együttműködniük a CSIRT-ekkel. Az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni azt is, hogy szakvéleményt kérjenek az (EU) 2022/2555 irányelvvel összhangban kijelölt vagy létrehozott illetékes hatóságoktól, valamint hogy együttműködési megállapodásokat kössenek a hatékony és gyors reagálású koordinációs mechanizmusok biztosítása céljából.

(19)

Tekintettel a pénzügyi szervezetek digitális rezilienciája és fizikai rezilienciája közötti szoros kapcsolatokra, e rendeletben és az (EU) 2022/2557 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (9) koherens megközelítésre van szükség a kritikus fontosságú szervezetek rezilienciájával kapcsolatban. Mivel az e rendelet hatálya alá tartozó IKT-kockázatkezelési és bejelentési kötelezettségek révén átfogó módon kezelik a pénzügyi szervezetek fizikai rezilienciáját, az (EU) 2022/2557 irányelv III. és IV. fejezetében meghatározott kötelezettségek az említett irányelv hatálya alá tartozó pénzügyi szervezetekre nem alkalmazandók.

(20)

A felhőszolgáltatók alkotják az (EU) 2022/2555 irányelv hatálya alá tartozó digitális infrastruktúra egyik kategóriáját. Az e rendelettel létrehozott uniós felvigyázási keretrendszer (a továbbiakban: felvigyázási keretrendszer) a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatók mindegyikére, köztük a pénzügyi szervezetek részére IKT-szolgáltatásokat nyújtó felhőszolgáltatókra is vonatkozik, és azt az (EU) 2022/2555 irányelv alapján végzett felügyelet kiegészítésének kell tekinteni. Emellett az e rendelettel létrehozott felvigyázási keretrendszernek – a digitális felügyeleti hatóságot létrehozó horizontális uniós keret hiányában – ki kell terjednie a felhőszolgáltatókra is.

(21)

Az IKT-kockázat feletti teljes kontroll megőrzése érdekében a pénzügyi szervezeteknek az erőteljes és eredményes IKT-kockázatkezelést megalapozó átfogó képességekkel, továbbá valamennyi IKT-vonatkozású esemény kezelésére és a jelentős IKT-vonatkozású események bejelentésére vonatkozó konkrét mechanizmusokkal és politikákkal kell rendelkezniük. Hasonlóképpen, a pénzügyi szervezeteknek az IKT-rendszerek, -kontrollok és -folyamatok tesztelésére, valamint a harmadik féltől eredő IKT-kockázat kezelésére vonatkozó politikákkal kell rendelkezniük. A digitális működési reziliencia-alapértéket növelni kell a pénzügyi szervezetek tekintetében, lehetővé téve ugyanakkor meghatározott pénzügyi szervezetek számára, különösen a mikrovállalkozások, valamint az egyszerűsített IKT-kockázatkezelési keretrendszer hatálya alá tartozó pénzügyi szervezetek számára a követelmények arányos alkalmazását. A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények olyan, hatékony felügyeletének elősegítése érdekében, amely arányos, és reagál arra, hogy az illetékes hatóságokra háruló adminisztratív terheket csökkenteni kell, az ilyen pénzügyi szervezetek tekintetében a releváns nemzeti felügyeleti rendszereknek figyelembe kell venniük azok méretét és általános kockázati profilját, valamint szolgáltatásaik, tevékenységeik és műveleteik jellegét, nagyságrendjét és összetettségét, még akkor is, amikor az (EU) 2016/2341 európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) 5. cikkében megállapított releváns küszöbértékek túllépésére kerül sor. Így különösen a felügyeleti tevékenységeknek azon súlyos kockázatok kezelésének szükségességére kell összpontosítaniuk, amelyek egy adott szervezet IKT-kockázatkezeléséhez társíthatók.

Az illetékes hatóságoknak éber, de arányos megközelítést kell fenntartaniuk a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató olyan intézmények felügyeletével kapcsolatban is, amelyek fő tevékenységük jelentős részét – például az eszközkezelést, a biztosításmatematikai számításokat, a számvitelt és az adatgazdálkodást – az (EU) 2016/2341 irányelv 31. cikkének megfelelően – szolgáltatókhoz szervezik ki.

(22)

Az IKT-vonatkozású események bejelentésének küszöbértékei és taxonómiái tagállamonként jelentősen eltérnek. Míg az (EU) 2019/881 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (11) létrehozott Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség (ENISA) és az (EU) 2022/2555 irányelv szerinti Együttműködési Csoport által végzett releváns munka révén közös alap teremthető, a többi pénzügyi szervezet tekintetében a küszöbértékek meghatározása és a taxonómiák alkalmazása terén továbbra is maradhatnak vagy megjelenhetnek tagállamonként eltérő megközelítések. Az említett eltérések miatt a pénzügyi szervezeteknek többszörös követelményeknek kell megfelelniük, különösen akkor, ha több tagállamban működnek, és akkor, ha egy pénzügyi csoport részét képezik. Továbbá az ilyen eltérések potenciálisan akadályozhatják olyan további egységes vagy központosított uniós mechanizmusok létrehozását, amelyek felgyorsítják a bejelentési folyamatot, és támogatják az illetékes hatóságok közötti gyors és zavartalan információcserét, ami elengedhetetlen az IKT-kockázat kezeléséhez a kiterjedt, potenciálisan rendszerszintű következményekkel járó támadások esetén.

(23)

Ahhoz, hogy csökkenteni lehessen egyes pénzügyi szervezetek adminisztratív terheit és potenciálisan duplikatív bejelentési kötelezettségeit, indokolt, hogy az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) alapján fennálló esemény bejelentési követelmény többé ne legyen alkalmazandó az e rendelet hatálya alá tartozó pénzforgalmi szolgáltatókra. Következésképpen az említett irányelv 33. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott hitelintézeteknek, elektronikuspénz-kibocsátó intézményeknek, pénzforgalmi intézményeknek és számlainformációkat összesítő szolgáltatóknak e rendelet alkalmazásának kezdőnapjától e rendelet alapján kell bejelenteniük valamennyi olyan pénzforgalmi vonatkozású működési vagy biztonsági eseményt, amelyet korábban az említett irányelv alapján jelentettek be, függetlenül attól, hogy az ilyen események IKT-vonatkozásúak-e.

(24)

Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok az IKT-vonatkozású események jellegére, gyakoriságára, jelentőségére és hatására vonatkozó teljes áttekintés megszerzése révén képesek legyenek ellátni felügyeleti szerepüket, továbbá a releváns hatóságok, ezen belül a bűnüldöző hatóságok és a szanálási hatóságok közötti információcsere fokozása érdekében e rendeletnek olyan, az IKT-vonatkozású események bejelentésére vonatkozó szilárd rendszert kell létrehoznia, ahol a releváns követelmények kezelik a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok jelenlegi hiányosságait, és a költségek mérséklése érdekében megszüntetnék a fennálló átfedéseket és párhuzamosságokat. Elengedhetetlen az IKT-vonatkozású események bejelentési rendszerének harmonizálása olyan módon, hogy minden pénzügyi szervezetnek az e rendeletben meghatározott egységes, egyszerűsített keretben legyen bejelentési kötelezettsége az illetékes hatósága felé. Ezenkívül az EFH-knak felhatalmazást kell kapniuk arra, hogy részletesen meghatározzák az IKT-vonatkozású események bejelentési keretének releváns elemeit, köztük a taxonómiákat, az időkereteket, az adatállományokat, a mintadokumentumokat, valamint az alkalmazandó küszöbértékeket. Az (EU) 2022/2555 irányelvvel való teljes összhang biztosítása érdekében a pénzügyi szervezetek számára lehetővé kell tenni, hogy önkéntes alapon értesíthessék a releváns illetékes hatóságot a jelentős kiberfenyegetésekről, amennyiben úgy ítélik meg, hogy a kiberfenyegetés relevanciával bír a pénzügyi rendszer, a szolgáltatást használók vagy az ügyfelek számára.

(25)

Egyes pénzügyi szolgáltatási alágazatokban ugyan kidolgoztak a digitális működési reziliencia tesztelésére vonatkozó követelményeket, de olyan keretek meghatározásával, amelyeket nem minden esetben hangoltak össze teljes mértékben. Ez a határokon átnyúló tevékenységet végző pénzügyi szervezetek számára a költségek esetleges halmozódásához vezet, emellett bonyolítja a digitális működési reziliencia teszteléséből származó eredmények kölcsönös elismerését is, ami viszont a belső piac széttagolódásával járhat.

(26)

Emellett, kötelező IKT-tesztelés hiányában a sérülékenységek észlelésére nem kerül sor, ami azt eredményezi, hogy a pénzügyi szervezet IKT-kockázatnak van kitéve, és végső soron nagyobb kockázatot jelent a pénzügyi ágazat stabilitására és integritására nézve. Uniós beavatkozás nélkül a digitális működési reziliencia tesztelése továbbra sem lenne egységes, és az IKT-teszteredmények különböző joghatóságok közötti kölcsönös elismerési rendszere sem valósulna meg. Emellett, mivel valószínűleg más pénzügyi szolgáltatási alágazatok nem vezetnének be ilyen tesztelési rendszereket érdemi nagyságrendben, nem használnák ki a tesztelési keret potenciális előnyeit az IKT-sérülékenységek és kockázatok feltárása, valamint a védelmi képességek és az üzletmenet-folytonosság tesztelése tekintetében sem, ami hozzájárul az ügyfelek, a beszállítók és az üzleti partnerek bizalmának növeléséhez. Az említett átfedések, eltérések és hiányosságok kiküszöbölése céljából meg kell állapítani a koordinált tesztelési rendszerre vonatkozó szabályokat, és ezáltal megkönnyíteni a fejlett tesztelés kölcsönös elismerését az e rendeletben meghatározott kritériumoknak megfelelő pénzügyi szervezetek számára.

(27)

A pénzügyi szervezeteket részben az motiválja IKT-szolgáltatások igénybevételére, hogy képesek legyenek alkalmazkodni a kialakulóban lévő versengő digitális világgazdasághoz, növeljék üzleti hatékonyságukat, és megfeleljenek a fogyasztói keresletnek. Az igénybevétel jellege és mértéke az elmúlt években folyamatosan alakult, csökkentve a pénzügyi közvetítés költségeit, lehetővé téve az üzleti tevékenység bővítését és skálázhatóságát a pénzügyi tevékenységek kiépítése során, ugyanakkor az összetett belső folyamatok kezeléséhez is hozzáférhetővé téve az IKT-eszközök széles körét.

(28)

Az IKT-szolgáltatások kiterjedt felhasználását bizonyítják azon összetett szerződéses megállapodások is, amelyeknél a pénzügyi szervezetek gyakran szembesülnek nehézségekkel a rájuk vonatkozó prudenciális előírásokhoz vagy egyéb szabályozási követelményekhez igazodó szerződési feltételek kitárgyalása terén, vagy egyébként, konkrét jogosultságok – így például hozzáférési vagy audit jogosultságok – érvényesítése terén, még akkor is, ha ez utóbbiakat a szerződéses megállapodásaik rögzítik. Emellett az említett szerződéses megállapodások közül sok nem nyújt elegendő biztosítékot az alvállalkozói folyamatok teljeskörű nyomon követésére, ezáltal megfosztva a pénzügyi szervezetet azon képességétől, hogy értékelje a kapcsolódó kockázatokat. Ezenkívül, mivel a harmadik fél IKT-szolgáltatók gyakran nyújtanak szabványosított szolgáltatásokat különböző típusú ügyfeleknek, az ilyen szerződéses megállapodások nem minden esetben felelnek meg a pénzügyi ágazati szereplők egyedi vagy sajátos igényeinek.

(29)

Bár a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó uniós jogszabályok tartalmaznak bizonyos általános kiszervezési szabályokat, a szerződéses dimenzió nyomon követése nem épült be teljes mértékben az uniós jogba. A harmadik fél IKT-szolgáltatókkal kötött szerződéses megállapodásokra vonatkozó egyértelmű és célzott uniós előírások hiányában az IKT-kockázat külső forrásainak átfogó kezelése nem valósul meg. Következésképpen szükséges bizonyos, a pénzügyi szervezetek harmadik féltől eredő IKT-kockázatának kezelésére irányadó alapelveket rögzíteni, amelyek különös fontosságúak, amikor a pénzügyi szervezetek harmadik fél IKT-szolgáltatókat vesznek igénybe kritikus vagy lényeges funkcióik támogatása érdekében. Az említett elveket a szerződéses megállapodások teljesítésének és megszüntetésének számos elemével kapcsolatban egy sor alapvető szerződéses joggal kell kiegészíteni bizonyos minimális biztosítékok biztosítása céljából, annak érdekében, hogy erősítsék a pénzügyi szervezetek azon képességét, hogy eredményesen nyomon kövessék a harmadik fél IKT-szolgáltatók szintjén felmerülő valamennyi IKT-kockázatot. Az említett elvek kiegészítik a kiszervezésre alkalmazandó ágazati jogot.

(30)

Mára nyilvánvalóvá vált a harmadik féltől eredő IKT-kockázat és a harmadik féltől való IKT-függőség nyomon követése tekintetében a homogenitás és a konvergencia bizonyos fokú hiánya. A kiszervezés kezelésére irányuló erőfeszítések így például a felhőszolgáltatókhoz történő kiszervezésről szóló 2019-es EBH-iránymutatások és a felhőszolgáltatókhoz történő kiszervezésről szóló 2021-es ESMA-iránymutatások ellenére az uniós jog nem foglalkozik elégséges módon az olyan rendszerszintű kockázat elleni fellépés tágabb kérdésével, amelyet a pénzügyi ágazatnak egy korlátozott számú kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatóval szembeni kitettsége idézhet elő. Az uniós szintű szabályok hiányát súlyosbítja az, hogy hiányoznak az olyan felhatalmazásra és eszközökre vonatkozó nemzeti szabályok, amelyek lehetővé tennék a pénzügyi felügyeletek számára, hogy behatóan megismerhessék a harmadik féltől való IKT-függőségeket, és megfelelően nyomon követhessék a harmadik féltől való IKT-függőségek koncentrációjából eredő kockázatokat.

(31)

Figyelembe véve a kiszervezés egyre elterjedtebb gyakorlatával és a harmadik fél IKT-szolgáltatók koncentrációjával járó potenciális rendszerszintű kockázatokat, továbbá szem előtt tartva az olyan nemzeti mechanizmusok elégtelenségét, amelyek megfelelő eszközöket bocsátanának a pénzügyi felügyeletek rendelkezésére a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatóknál felmerülő IKT-kockázat mennyiségi és minőségi értékeléséhez, valamint hatásaik elhárításához, megfelelő felvigyázási keretrendszert szükséges létrehozni, amely lehetővé teszi azon harmadik fél IKT-szolgáltatók tevékenységének folyamatos nyomon követését, amelyek pénzügyi szervezetek kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatói, miközben biztosítja a pénzügyi szervezetektől eltérő ügyfelek bizalmas kezelésének és biztonságának megőrzését. Miközben az IKT-szolgáltatások csoporton belüli nyújtása sajátos kockázatokkal és előnyökkel jár, nem tekinthető automatikusan kevésbé kockázatosnak, mint az IKT-szolgáltatások pénzügyi csoporton kívüli szolgáltatók általi nyújtása, és ezért ugyanazon szabályozási keret hatálya alá kell tartoznia. Azonban amennyiben az IKT-szolgáltatásokat ugyanazon pénzügyi csoporton belül nyújtják, a pénzügyi szervezetek magasabb szintű kontrollt gyakorolhatnak a csoporton belüli szolgáltatók felett, amit az általános kockázatértékelés során figyelembe kell venni.

(32)

Amint az IKT-kockázat egyre összetettebbé és fejlettebbé válik, az IKT-kockázat észlelésére és megelőzésére irányuló megfelelő intézkedések nagymértékben függenek a fenyegetéssel és sérülékenységgel kapcsolatos hírszerzés pénzügyi szervezetek közötti rendszeres megosztásától. Az információk megosztása hozzájárul a kiberfenyegetésekkel kapcsolatos fokozott tudatosság megteremtéséhez. Ez viszont javítja a pénzügyi szervezetek képességét annak megelőzésére, hogy a kiberfenyegetésekből valóban IKT-vonatkozású események váljanak, emellett lehetővé teszi a pénzügyi szervezetek számára az IKT-vonatkozású események hatásainak eredményesebb elszigetelését, továbbá a gyorsabb helyreállítást. Uniós szintű iránymutatás hiányában az eddigiek során a jelek szerint több tényező is gátolta az ilyen hírszerzés-megosztást, különösen az adatvédelmi, trösztellenes és felelősségi szabályokkal való összeegyeztethetőséggel kapcsolatos bizonytalanság.

(33)

Emellett a hasznos információk visszatartásához vezetnek az olyan típusú információkkal kapcsolatos kétségek, amelyek megoszthatók más piaci szereplőkkel vagy nem felügyeleti hatóságokkal (így például elemzési input céljából az ENISA-val, vagy bűnüldözési célból az Europollal). Ezért az információmegosztás terjedelme és minősége továbbra is korlátozott és széttagolt, a releváns információk átadására többnyire helyi szinten (nemzeti kezdeményezések útján) kerül sor, és nincsenek az integrált pénzügyi rendszer igényeihez igazodó, egységes uniós szintű információmegosztási megállapodások. Ezért fontos megerősíteni az említett kommunikációs csatornákat.

(34)

A pénzügyi szervezeteket ösztönözni kell arra, hogy – információmegosztási megállapodásokban való részvétel révén – kiberfenyegetettségi információkat és hírszerzést osszanak meg egymással, és hogy stratégiai, taktikai és operatív szinten is együttesen használják ki az egyes szervezeteknél meglévő ismereteket és gyakorlati tapasztalatokat annak érdekében, hogy növeljék képességüket a kiberfenyegetések megfelelő értékelésére, nyomon követésére, kivédésére és az arra való reagálásra. Ezért lehetővé kell tenni az önkéntes információmegosztási megállapodások mechanizmusainak uniós szintű megjelenését, mivel a megbízható környezetben átadott információk segítségével a pénzügyi szolgáltatási ágazat közössége megelőzhetné a kiberfenyegetéseket és együttesen háríthatná el azokat az IKT-kockázat terjedésének gyors lehatárolásával, valamint a pénzügyi csatornákon keresztüli esetleges átterjedés megakadályozásával. Az említett mechanizmusoknak meg kell felelniük az „Iránymutatás az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének a horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazhatóságáról” című, 2011. január 14-i bizottsági közleményben meghatározott uniós alkalmazandó versenyjogi szabályoknak, valamint az uniós adatvédelmi szabályoknak, különösen az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (13). Működésüknek az említett rendelet 6. cikkében foglalt egy vagy több jogalap használatán kell alapulnia, így például a személyes adatok olyan kezelésével összefüggésben, amely az említett rendelet 6. cikke (1) bekezdésének f) pontjában említettek szerint az adatkezelő vagy valamely harmadik fél jogos érdekének céljából szükséges, valamint a személyes adatok olyan kezelésével összefüggésben is, amely az említett rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c), illetve e) pontjában említettek szerint szükséges az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettség teljesítéséhez, illetve szükséges valamely közérdekből vagy az adatkezelőre ruházott közhatalmi jogosítvány gyakorlása keretében végzett feladat végrehajtásához.

(35)

Annak érdekében, hogy a teljes pénzügyi ágazat magas szintű digitális működési rezilienciával rendelkezzen, ugyanakkor lépést tartson a technológiai fejlődéssel, e rendeletnek az IKT-szolgáltatások valamennyi típusából eredő kockázatokkal foglalkoznia kell. E célból az IKT-szolgáltatások fogalommeghatározását e rendelet összefüggésében tágan kell értelmezni, úgy, hogy az magában foglalja az IKT-rendszer útján egy vagy több belső vagy külső felhasználó részére folyamatosan nyújtott digitális és adatszolgáltatásokat. Az említett fogalommeghatározásnak például magában kell foglalnia az – elektronikus hírközlési szolgáltatások kategóriájába tartozó – úgynevezett „over-the-top” szolgáltatásokat is. A fogalommeghatározásból kizárólag a közcélú kapcsolt távbeszélő-hálózati szolgáltatásoknak, vezetékes szolgáltatásoknak, hagyományos telefonszolgáltatásoknak vagy vezetékes telefonszolgáltatásoknak minősülő, hagyományos analóg telefonszolgáltatások korlátozott kategóriáját kell kizárni.

(36)

Az e rendeletben tervezett kiterjedt hatály ellenére a digitális működési rezilienciára vonatkozó szabályok alkalmazásakor figyelembe kell venni a pénzügyi szervezetek között a méretük és az általános kockázati profiljuk tekintetében fennálló jelentős különbségeket. Általános elvként az IKT-kockázatkezelési keretrendszer végrehajtására szánt erőforrások és képességek felosztásakor a pénzügyi szervezeteknek megfelelő egyensúlyt kell teremteniük IKT-szükségleteik, valamint méretük és általános kockázati profiljuk, továbbá szolgáltatásaik, tevékenységeik és műveleteik jellege, nagyságrendje és összetettsége között, míg az illetékes hatóságoknak folytatniuk kell az ilyen felosztási megközelítés értékelését és felülvizsgálatát.

(37)

Az (EU) 2015/2366 irányelv 33. cikkének (1) bekezdésében említett, számlainformációkat összesítő szolgáltatók – figyelembe véve tevékenységeik sajátos jellegét és az azokból eredő kockázatokat – kifejezetten e rendelet hatálya alá tartoznak. Emellett a 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) 9. cikkének (1) bekezdése és az (EU) 2015/2366 irányelv 32. cikkének (1) bekezdése alapján mentesített elektronikuspénz-kibocsátó intézmények és pénzforgalmi intézmények is e rendelet hatálya alá tartoznak, még akkor is, ha nem kaptak a 2009/110/EK irányelvnek megfelelően engedélyt elektronikus pénz kibocsátására, vagy ha nem kaptak az (EU) 2015/2366 irányelvnek megfelelően engedélyt pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására és teljesítésére. Azonban a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi (15) irányelv 2. cikke (5) bekezdésének 3. pontjában említett postai elszámolóközpontok ki vannak zárva e rendelet hatálya alól. Az (EU) 2015/2366 irányelv alapján mentesített pénzforgalmi intézmények, a 2009/110/EK irányelv alapján mentesített elektronikuspénz-kibocsátó intézmények és az (EU) 2015/2366 irányelv 33. cikkének (1) bekezdésében említett, számlainformációkat összesítő szolgáltatók illetékes hatósága az (EU) 2015/2366 irányelv 22. cikkével összhangban kijelölt illetékes hatóság.

(38)

mivel a nagyobb pénzügyi szervezeteknek az erőforrások szélesebb köre állhat a rendelkezésére, és gyorsabban mozgósíthatnak forrásokat irányítási struktúrák kialakítására és különféle vállalati stratégiák kidolgozására, csak az e rendelet értelmében vett mikrovállalkozásnak nem minősülő pénzügyi szervezetek számára kell kötelezővé tenni az összetettebb irányítási rendszerek kidolgozását. Az ilyen szervezetek jobban képesek különösen arra, hogy célzott vezetői funkciókat alakítsanak ki a harmadik fél IKT-szolgáltatókkal kötött megállapodások felügyelete vagy a válságkezelés céljából, hogy a három védelmi vonalra épülő modell szerint szervezzék meg IKT-kockázatkezelésüket, vagy hogy kialakítsanak egy belső kockázatkezelési és kontrollmodellt, és hogy az IKT-kockázatkezelési keretrendszerüket belső auditoknak vessék alá.

(39)

Egyes pénzügyi szervezetek mentességeket élveznek, vagy a releváns ágazatspecifikus uniós jogszabályok alapján nagyon enyhe szabályozási keret hatálya alá tartoznak. Az említett pénzügyi szervezetek közé tartoznak a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) 3. cikkének (2) bekezdésében említett alternatívbefektetésialap-kezelők, a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) 4. cikkében említett biztosítók és viszontbiztosítók, valamint azon foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, amelyek összesen legfeljebb 15 taggal rendelkező nyugdíjrendszereket működtetnek. E mentességek fényében nem lenne arányos az ilyen pénzügyi szervezeteket e rendelet hatálya alá vonni. Emellett ez a rendelet elismeri a biztosításközvetítési piac szerkezetének sajátosságait, így a mikrovállalkozásnak vagy kis- vagy középvállalkozásnak minősülő biztosításközvetítők, viszontbiztosítás-közvetítők és kiegészítő biztosításközvetítői tevékenységet végző személyek nem tartozhatnak e rendelet hatálya alá.

(40)

mivel a 2013/36/EU irányelv 2. cikke (5) bekezdésének 4–23. pontjában említett jogalanyok nem tartoznak az említett irányelv hatálya alá, a tagállamok számára következésképpen lehetővé kell tenni annak eldöntését, hogy mentesítik-e e rendelet alkalmazása alól a saját területükön működő ilyen jogalanyokat.

(41)

Hasonlóképpen, e rendeletnek a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) hatályához való hozzáigazítása érdekében helyénvaló kizárni e rendelet hatálya alól az említett irányelv 2. és 3. cikkében említett azon természetes és jogi személyeket is, akik vagy amelyek anélkül jogosultak befektetési szolgáltatások nyújtására, hogy a 2014/65/EU irányelv szerinti engedélyt meg kellene szerezniük. Azonban a 2014/65/EU irányelv 2. cikke azon szervezeteket – így a központi értéktárakat, a kollektív befektetési vállalkozásokat, vagy a biztosítókat és viszontbiztosítókat – is kizárja az irányelv hatálya alól, amelyek e rendelet alkalmazásában pénzügyi szervezetnek minősülnek. Az említett irányelv 2. és 3. cikkében említett személyek és szervezetek e rendelet hatálya alóli kizárása nem terjedhet ki az említett központi értéktárakra, kollektív befektetési vállalkozásokra, vagy biztosítókra és viszontbiztosítókra.

(42)

Az ágazatspecifikus uniós jogszabályok értelmében egyes pénzügyi szervezetekre – a méretükkel vagy az általuk nyújtott szolgáltatásokkal összefüggő okokból – enyhébb követelmények vagy mentességek vonatkoznak. A pénzügyi szervezetek említett kategóriája magában foglalja a kis méretű és össze nem kapcsolt befektetési vállalkozásokat, az olyan, kis méretű foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményeket, amelyeket az érintett tagállam az (EU) 2016/2341 irányelv 5. cikkében meghatározott feltételek mellett kizárhat az említett irányelv hatálya alól, és amelyek összesen legfeljebb 100 taggal rendelkező nyugdíjrendszereket működtetnek, továbbá a 2013/36/EU irányelv szerint mentesített intézményeket. Ezért az arányosság elvével összhangban és az ágazatspecifikus uniós jogszabályok szellemének megőrzése érdekében helyénvaló az említett pénzügyi szervezeteket is az e rendelet szerinti egyszerűsített IKT-kockázatkezelési keretrendszer hatálya alá vonni. Az EFH-k által kidolgozandó szabályozástechnikai standardok nem módosíthatják az említett pénzügyi szervezetekre vonatkozó IKT-kockázatkezelési keretrendszer arányos jellegét. Ezenkívül, az arányosság elvével összhangban helyénvaló az (EU) 2015/2366 irányelv 32. cikkének (1) bekezdésében említett azon pénzforgalmi intézményeket és a 2009/110/EK irányelv 9. cikkében említett azon elektronikuspénz-kibocsátó intézményeket, amelyeket az említett uniós jogi aktusokat átültető nemzeti joggal összhangban mentesítettek, ugyancsak az e rendelet szerinti egyszerűsített IKT-kockázatkezelési keretrendszer hatálya alá vonni, míg azon pénzforgalmi intézményeknek és elektronikuspénz-kibocsátó intézményeknek, amelyekre az ágazati uniós jogot átültető nemzeti joggal összhangban nem vonatkozik mentesség, az e rendeletben meghatározott általános keretnek kell megfelelniük.

(43)

Hasonlóképpen, a mikrovállalkozásnak minősülő, vagy az e rendelet szerinti egyszerűsített IKT-kockázatkezelési keretrendszer hatálya alá tartozó pénzügyi szervezetektől nem követelhető meg, hogy létrehozzanak egy feladatkört a harmadik fél IKT-szolgáltatókkal az IKT-szolgáltatások igénybevételéről kötött megállapodásaik nyomon követésére; vagy hogy kinevezzék a felső vezetés egy tagját a kapcsolódó kockázati kitettség és a releváns dokumentáció felvigyázásáért felelős személyként; hogy az IKT-kockázat kezelésére és felvigyázására vonatkozó felelősséget egy kontrollfunkcióra ruházzák, és az összeférhetetlenségek elkerülése érdekében biztosítsák az ilyen kontrollfunkció megfelelő függetlenségét; hogy dokumentálják és legalább évente egyszer felülvizsgálják az IKT-kockázatkezelési keretrendszert; hogy rendszeresen belső auditnak vessék alá az IKT-kockázatkezelési keretrendszert; hogy a hálózati és információsrendszer-infrastruktúrájában és folyamataiban bekövetkezett jelentős változásokat követően beható értékeléseket végezzenek; hogy rendszeresen elvégezzék az elavult IKT-rendszerek kockázatelemzését; hogy az IKT-reagálási és -helyreállítási tervek végrehajtását független belső audit felülvizsgálatoknak vessék alá; hogy válságkezelési funkcióval rendelkezzenek; hogy kiterjesszék az üzletmenet-folytonossági, reagálási és helyreállítási tervek tesztelését az elsődleges IKT-infrastruktúra és a tartalékeszközök közötti átállási forgatókönyvekre; hogy beszámoljanak az illetékes hatóságoknak – azok kérésére – a jelentős IKT-vonatkozású eseményekből eredő összesített becsült éves költségekről és veszteségekről; hogy fenntartsák az IKT-tartalékkapacitásokat; hogy tájékoztassák az illetékes nemzeti hatóságokat az IKT-vonatkozású események utólagos felülvizsgálatát követően végrehajtott változtatásokról; hogy folyamatosan nyomon kövessék a releváns technológiai fejlesztéseket; hogy átfogó programot alakítsanak ki a digitális működési reziliencia tesztelésére az e rendeletben előírt IKT-kockázatkezelési keretrendszer integráns részeként; vagy hogy fogadjanak el a harmadik féltől eredő IKT-kockázatra vonatkozó stratégiát, és azt rendszeresen vizsgálják felül.Ezenkívül a mikrovállalkozásoknak a kockázati profiljukat alapul véve csak azt kell mérlegelniük, hogy szükséges-e ilyen IKT-tartalékkapacitásokat fenntartaniuk. A mikrovállalkozások számára a digitális működési reziliencia tesztelését szolgáló programok tekintetében rugalmasabb rendszert kell biztosítani. Amikor mérlegelik az elvégzendő tesztelés típusát és gyakoriságát, a mikrovállalkozásoknak megfelelő egyensúlyra kell törekedniük a magas szintű digitális működési reziliencia fenntartására irányuló célkitűzés, a rendelkezésre álló erőforrások és az átalános kockázati profiljuk között. A mikrovállalkozásokat és az e rendelet szerinti egyszerűsített IKT-kockázatkezelési keretrendszer hatálya alá tartozó pénzügyi szervezeteket mentesíteni kell azon követelmény alól, hogy elvégezzék az IKT-eszközök, -rendszerek és -folyamatok olyan fejlett tesztelését, amely fenyegetés alapú behatolási tesztelésen (TLPT, threat-led penetration testing) alapul, mivel az ilyen tesztelés elvégzése csak az e rendeletben meghatározott kritériumoknak megfelelő pénzügyi szervezetek számára írható elő. Korlátozott képességeikre tekintettel, a mikrovállalkozások számára lehetővé kell tenni, hogy a harmadik fél IKT-szolgáltatóval megállapodjanak arról, hogy a pénzügyi szervezet hozzáférési, ellenőrzési és audit jogát átruházzák egy, a harmadik fél IKT-szolgáltató által kinevezendő független harmadik félre, feltéve, hogy a pénzügyi szervezet bármikor tájékoztatást és bizonyosságot kérhet a vonatkozó független harmadik féltől a harmadik fél IKT-szolgáltató teljesítményéről.

(44)

mivel a fenyegetés alapú behatolási tesztelést csak a digitális működési reziliencia fejlett tesztelése céljából azonosított pénzügyi szervezetek számára kell előírni, az ilyen tesztek lefolytatásával járó igazgatási folyamatok és pénzügyi költségek terhét a pénzügyi szervezetek kis hányada kell, hogy viselje.

(45)

A pénzügyi szervezeteknél egyfelől az üzleti stratégiák, és másfelől az IKT-kockázatkezelés teljeskörű összehangolása és általános összhangja érdekében a pénzügyi szervezetek vezető testületei számára elő kell írni, hogy vállaljanak lényeges és tevékeny szerepet az IKT-kockázatkezelési keretrendszer, valamint a digitális működési rezilienciára vonatkozó általános stratégia irányításában és alakításában. A vezető testületek által alkalmazandó megközelítésnek nem elegendő az IKT-rendszerek rezilienciáját biztosító eszközökre összpontosítania, hanem ki kell terjednie a személyekre és a folyamatokra is olyan szabályzatok útján, amelyek a vállalati struktúra minden rétegében, a személyzet valamennyi tagjára vonatkozóan hangsúlyozzák a kiberkockázatok erőteljes tudatosítását és a szigorú kiberhigiéniás normák betartása melletti elkötelezettséget. A pénzügyi szervezet IKT-kockázatának kezeléséért a vezető testületet terhelő végső felelősségnek egy olyan, az említett átfogó megközelítés részét képező általános elvnek kell lennie, amelynek az IKT-kockázatkezelés nyomon követésének kontrolljában való folyamatos vezető testületi részvétel formájában kell megnyilvánulnia.

(46)

Ezenfelül a pénzügyi szervezet IKT-kockázatának kezeléséért a vezető testület által vállalt teljeskörű és végső felelősség elve együtt jár azzal, hogy olyan szinten kell biztosítani az IKT-vonatkozású beruházások és az általános költségvetés szintjét, amely képessé tenné a pénzügyi szervezetet a magas szintű digitális működési reziliencia megvalósítására.

(47)

A releváns nemzetközi, nemzeti és ágazati legjobb gyakorlatokra, iránymutatásokra, ajánlásokra, valamint kiberkockázat-kezelési megközelítésekre építő rendelet olyan elveket mozdít elő, amelyek megkönnyítik az IKT-kockázatkezelés általános strukturálását. Következésképpen, mindaddig, amíg a pénzügyi szervezetek által bevezetett fő képességek kezelik az IKT-kockázatkezelés e rendeletben meghatározott különböző funkcióit (azonosítás, védelem és megelőzés, felderítés, reagálás és helyreállítás, tanulás és alkalmazkodás, valamint kommunikáció), a pénzügyi szervezeteknek szabadon kell tudniuk alkalmazni az eltérő keretek között vagy kategóriák mentén kidolgozott IKT-kockázatkezelési modelleket.

(48)

Ahhoz, hogy lépést tarthassanak a kiberfenyegetettségi helyzet alakulásával, a pénzügyi szervezeteknek naprakész IKT-rendszereket kell fenntartaniuk, amelyek megbízhatóak, és képesek nemcsak garantálni a szolgáltatásaikhoz szükséges adatfeldolgozást, hanem biztosítani elegendő technológiai rezilienciát is, hogy lehetővé váljon számukra a piaci stresszhelyzet vagy egyéb kedvezőtlen helyzetek miatti további adatfeldolgozási igények megfelelő kezelése.

(49)

Hatékony üzletmenet-folytonossági és helyreállítási tervekre van szükség ahhoz, hogy a pénzügyi szervezetek – összhangban biztonsági mentési szabályzatukkal – az IKT-vonatkozású eseményeket, különösen a kibertámadásokat haladéktalanul és gyorsan, a kár mérséklésével, a tevékenység újraindítását és a helyreállítási intézkedéseket előtérbe helyezve oldhassák meg. Azonban a tevékenység ilyen újraindítása semmilyen módon nem veszélyeztetheti a hálózati és információs rendszerek integritását és biztonságát, vagy az adatok rendelkezésre állását, hitelességét, integritását vagy bizalmas jellegét.

(50)

Míg e rendelet lehetővé teszi a pénzügyi szervezetek számára, hogy a helyreállítási időre és a helyreállítási pontra vonatkozó célkitűzéseiket rugalmasan határozzák meg, és így az ilyen célkitűzéseket a releváns funkciók jellegének és kritikusságának, valamint a vonatkozó üzleti igényeknek a maradéktalan figyelembevételével határozzák meg, mindazonáltal elő kell írni számukra, hogy az ilyen célkitűzések meghatározásakor végezzék el a piaci hatékonyságra gyakorolt potenciális általános hatás értékelését.

(51)

A kibertámadások terjesztői hajlamosak arra, hogy közvetlenül a forrásnál próbáljanak anyagi haszonra szert tenni, jelentős következményeknek téve így ki a pénzügyi szervezeteket. Annak megelőzése érdekében, hogy az IKT-rendszerek elveszítsék integritásukat, vagy elérhetetlenné váljanak, és így az adatvédelmi incidensek vagy a fizikai IKT-infrastruktúrában keletkező kár elkerülése érdekében számottevő mértékben javítani és észszerűsíteni kell a jelentős IKT-vonatkozású események pénzügyi szervezetek általi bejelentését. Az IKT-vonatkozású események bejelentését harmonizálni kell egy olyan kötelezettség bevezetése révén, amelynek értelmében minden pénzügyi szervezetnek közvetlenül a releváns illetékes hatósága felé kell bejelentést tennie. Amennyiben egy pénzügyi szervezet egynél több illetékes nemzeti hatóság felügyelete alá tartozik, a tagállamoknak egyetlen illetékes hatóságot kell megjelölniük az említett bejelentés címzettjeként. Az 1024/2013/EU tanácsi rendelet (19) 6. cikkének (4) bekezdése szerint jelentősnek minősített hitelintézeteknek az említett bejelentést az illetékes nemzeti hatóságok felé kell megtenniük, amelyeknek ezt követően továbbítaniuk kell a bejelentést az Európai Központi Banknak (EKB).

(52)

A közvetlen bejelentés várhatóan lehetővé teszi a pénzügyi felügyeletek számára, hogy azonnal hozzáférjenek a jelentős IKT-vonatkozású eseményekkel kapcsolatos információkhoz. A pénzügyi felügyeleteknek viszont továbbítaniuk kell a jelentős IKT-vonatkozású események részleteit a nem pénzügyi állami hatóságok (így például az (EU) 2022/2555 irányelv szerinti illetékes hatóságok és egyedüli kapcsolattartó pontok, a nemzeti adatvédelmi hatóságok, valamint a bűncselekmény jellegű jelentős IKT-vonatkozású események kapcsán a bűnüldöző hatóságok) részére annak érdekében, hogy fokozzák az ilyen hatóságoknak az ilyen biztonsági eseményekkel kapcsolatos ismereteit, és a CSIRT-ek esetében megkönnyítsék az azonnali segítségnyújtást, amely adott esetben a pénzügyi szervezetek számára adható. Ezenfelül a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy határozzanak, hogy a pénzügyi szervezeteknek maguknak kelljen ilyen információkat a pénzügyi szolgáltatások területén kívül működő hatóságok rendelkezésére bocsátani. Az említett információáramlásoknak lehetővé kell tenniük a pénzügyi szervezetek számára, hogy gyorsan profitáljanak bármely releváns technikai inputból, a korrekciós intézkedésekre vonatkozó tanácsadásból, és az ilyen hatóságok későbbi utókövetéséből. A jelentős IKT-vonatkozású eseményekkel kapcsolatos információk áramlásának kétirányúnak kell lennie: a pénzügyi felügyeleteknek meg kell adniuk a szükséges visszajelzést és iránymutatást a pénzügyi szervezet részére, ugyanakkor az EFH-knak – a szélesebb körű kollektív védelem érdekében – meg kell osztaniuk a valamely eseményhez kapcsolódó kiberfenyegetésekre és sérülékenységekre vonatkozó anonimizált adatokat.

(53)

Miközben az események bejelentését valamennyi pénzügyi szervezet számára elő kell írni, az említett követelmény várhatóan nem érinti valamennyit azonos módon. Valóban, a releváns lényegességi küszöbértékeket és a bejelentés ütemezését az EFH-k által kidolgozandó szabályozástechnikai standardokon alapuló, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok keretében megfelelően ki kell igazítani annak érdekében, hogy azok csak a jelentős IKT-vonatkozású eseményekre vonatkozzanak. Emellett a bejelentési kötelezettségek ütemezésének meghatározásakor a pénzügyi szervezetek sajátosságait is figyelembe kell venni.

(54)

E rendeletnek elő kell írnia a hitelintézetek, a pénzforgalmi intézmények, a számlainformációkat összesítő szolgáltatók és az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények számára, hogy valamennyi – korábban az (EU) 2015/2366 irányelv alapján bejelentett – pénzforgalmi vonatkozású működési vagy biztonsági eseményt bejelentsék, függetlenül a zavar vagy az esemény IKT-jellegétől.

(55)

Az EFH-kat meg kell bízni azzal, hogy értékeljék az IKT-vonatkozású események bejelentése uniós szintű lehetséges központosításának megvalósíthatóságát és feltételeit. Az ilyen központosítás jelentheti egy olyan, a jelentős IKT-vonatkozású események bejelentésére szolgáló egységes uniós adatbázis létrehozását, amely vagy közvetlenül fogadná a vonatkozó bejelentéseket és automatikusan értesítené az illetékes nemzeti hatóságokat, vagy mindössze az illetékes nemzeti hatóságok által továbbított releváns bejelentéseket fogná össze, és ezáltal koordinációs szerepet látna el. Az EFH-kat meg kell bízni azzal, hogy – az EKB-val és az ENISA-val egyeztetve – készítsenek közös jelentést, amelyben megvizsgálják egy egységes európai uniós adatbázis létrehozásának megvalósíthatóságát.

(56)

A magas szintű digitális működési reziliencia megvalósításához, valamint összhangban mind a releváns nemzetközi szabványokkal (pl. G7: A fenyegetés alapú behatolási tesztelés alapelemei), mind az Unióban alkalmazott olyan keretekkel, mint a TIBER-EU, a pénzügyi szervezeteknek rendszeresen tesztelniük kell az IKT-rendszereik és az IKT-vonatkozású feladatokat ellátó munkatársaik megelőzési, felderítési, reagálási és helyreállítási képességeinek hatékonyságát, hogy feltárhassák és kezelhessék a potenciális IKT-sérülékenységeket. Ahhoz, hogy figyelembe lehessen venni a különböző pénzügyi szolgáltatási alágazatok között és azokon belül az egyes pénzügyi szervezetek kiberbiztonsági felkészültsége tekintetében fennálló különbségeket, a tesztelésnek az eszközök és műveletek széles skáláját kell felölelnie, az alapvető követelmények felmérésétől kezdve (pl. sérülékenységi értékelések és vizsgálatok, nyílt forrású elemzések, hálózatbiztonsági értékelések, hiányelemzések, fizikai biztonsági felülvizsgálatok, kérdőívek és szoftveres megoldások vizsgálata, lehetőség szerint forráskódvizsgálatok, forgatókönyv-alapú tesztek, kompatibilitás-vizsgálat, teljesítmény-vizsgálat vagy végpontok közötti tesztek) egészen a TLPT útján végzett fejlettebb tesztelésig. Az ilyen fejlett tesztelést csak azon pénzügyi szervezetek esetében kell előírni, amelyek IKT-szempontból kellően érettek ahhoz, hogy képesek legyen megfelelően elvégezni azokat. A digitális működési reziliencia e rendelettel előírt tesztelésének tehát azon pénzügyi szervezetek esetében, amelyek teljesítik az e rendeletben meghatározott kritériumokat (például nagy rendszerszintű jelentőséggel bíró és IKT-érett hitelintézetek, értéktőzsdék, központi értéktárak és központi szerződő felek), más pénzügyi szervezetekhez képest szigorúbbnak kell lennie. Ugyanakkor, a digitális működési reziliencia TLPT útján történő tesztelésének az alapvető pénzügyi szolgáltatási alágazatokban (például pénzforgalom, banki tevékenység, elszámolás és kiegyenlítés) működő és rendszerszintű szerepet betöltő pénzügyi szervezetek esetében nagyobb, és más alágazatok (például eszközkezelők és hitelminősítő intézetek) esetében kisebb relevanciával kell bírnia.

(57)

A határokon átnyúló tevékenységet végző és az Unióban a letelepedés vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságát gyakorló pénzügyi szervezeteknek a székhelyük szerinti tagállamban egy egységes, fejlett tesztelési követelményrendszernek (azaz TLPT) kell megfelelniük, amelynek magában kell foglalnia az IKT-infrastruktúrákat valamennyi olyan joghatóságban, ahol a határokon átnyúló tevékenységet végző pénzügyi csoport működik az Unión belül, ily módon lehetővé téve az ilyen pénzügyi csoportok számára, hogy csak egy joghatóságban keletkezzenek kapcsolódó IKT-tesztköltségeik.

(58)

Annak érdekében, hogy az egyes illetékes hatóságok korábban – mindenekelőtt a TIBER-EU keret végrehajtása tekintetében – megszerzett szakértelmét fel lehessen használni, e rendeletnek lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy egyetlen hatóságot jelöljenek ki, amely nemzeti szinten a pénzügyi ágazatban valamennyi TLPT-vonatkozású ügyért felel, vagy – ilyen kijelölés hiányában – az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a TLPT-vonatkozású feladatok ellátását egy másik, pénzügyi területen működő illetékes nemzeti hatóságra ruházzák át.

(59)

mivel e rendelet nem írja elő a pénzügyi szervezetek számára, hogy egyetlen fenyegetés alapú behatolási tesztelés minden kritikus vagy fontos funkcióra kiterjedjen, a pénzügyi szervezetek szabadon határozhatják meg, hogy mely és mennyi kritikus vagy fontos funkcióra terjedjen ki az ilyen teszt hatálya.

(60)

Az e rendelet értelmében vett csoportos tesztelés – amely egy TLPT-ben több pénzügyi szervezet részvételét jelenti, és amelyre vonatkozóan egy harmadik fél IKT-szolgáltató közvetlenül szerződéses megállapodást köthet egy külső tesztelővel – csak akkor engedélyezhető, amennyiben a harmadik fél IKT-szolgáltató által az olyan ügyfelek, amelyek az e rendelet hatályán kívül eső szervezetek, részére nyújtott szolgáltatások minőségét vagy biztonságát, vagy az ilyen szolgáltatásokhoz kapcsolódó adatok bizalmas jellegét észszerűen várható módon káros hatás éri. A csoportos tesztelésre biztosítékoknak is kell vonatkozniuk (egyetlen kijelölt pénzügyi szervezet általi irányítás, a részt vevő pénzügyi szervezetek számának kalibrálása) annak érdekében, hogy – a TLPT e rendelet szerinti célkitűzéseinek megfelelő – szigorú tesztelési gyakorlatot biztosítsanak a részt vevő pénzügyi szervezetek számára.

(61)

A vállalati szinten rendelkezésre álló belső erőforrások kihasználása érdekében e rendeletnek lehetővé kell tennie belső tesztelők igénybevételét a TLPT lefolytatása céljából, feltéve, hogy van felügyeleti jóváhagyás, nincsenek összeférhetetlenségek, és fennáll a belső és külső tesztelők rendszeres időközönkénti váltakozása (minden harmadik tesztet követően), előírva ugyanakkor azt is, hogy a TLPT során a fenyegetettséggel kapcsolatos hírszerzés szolgáltatójának minden esetben a pénzügyi szervezeten kívüli vállalkozásnak kell lennie. A TLPT elvégzésével kapcsolatos felelősségnek teljes mértékben a pénzügyi szervezetnél kell maradnia. A hatóságok által kiállított tanúsítványoknak kizárólag a kölcsönös elismerés célját kell szolgálniuk, továbbá azok nem zárhatnak ki semmi olyan IKT-kockázat kezeléséhez szükséges utókövetési intézkedést, amelynek a pénzügyi szervezet ki van téve, és nem tekinthetők a pénzügyi szervezet IKT-kockázatkezelési és -mérséklési képességei felügyeleti jóváhagyásának sem.

(62)

Ahhoz, hogy biztosított legyen a pénzügyi ágazatban a harmadik féltől eredő IKT-kockázat megbízható nyomon követése, olyan elvalapú szabályok meghatározására van szükség, amelyek iránymutatásul szolgálnak a pénzügyi szervezetek számára azon kockázatok nyomon követése során, amelyek a harmadik fél IKT-szolgáltatókhoz kiszervezett funkciókkal, különösen a harmadik fél IKT-szolgáltatók által ellátott kritikus vagy fontos funkciókkal, valamint általánosabban a harmadik féltől való valamennyi IKT-függőséggel összefüggésben felmerülnek.

(63)

Figyelembe véve az IKT-kockázat különböző forrásainak összetettségét, ugyanakkor a pénzügyi szolgáltatások zökkenőmentes nyújtását lehetővé tevő technológiai megoldások szolgáltatóinak nagy számát és sokféleségét is, e rendeletnek a harmadik fél IKT-szolgáltatók széles körére – köztük a felhőalapú számítástechnikai szolgáltatásokat, szoftvereket, adatelemzési szolgáltatásokat kínáló szolgáltatókra és az adatközpont-szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókra – kell vonatkoznia. Hasonlóképpen, mivel a pénzügyi szervezeteknek hatékonyan és koherens módon kell azonosítaniuk és kezelniük valamennyi kockázattípust, többek között a pénzügyi csoporton belül beszerzett IKT-szolgáltatásokkal összefüggésben, egyértelművé kell tenni, hogy azon vállalkozások, amelyek egy pénzügyi csoport részét képezik, és elsősorban az anyavállalatuk vagy az anyavállalatuk leányvállalatai vagy fióktelepei számára nyújtanak IKT-szolgáltatásokat, valamint azon pénzügyi szervezetek, amelyek egyéb pénzügyi szervezetek számára nyújtanak IKT-szolgáltatásokat, e rendelet értelmében szintén harmadik fél IKT-szolgáltatóknak tekintendők. Végül, tekintettel arra, hogy a pénzforgalmi szolgáltatások fejlődő piaca egyre nagyobb mértékben függ az összetett technikai megoldásoktól, valamint tekintettel a pénzforgalmi szolgáltatások és a pénzforgalmi vonatkozású megoldások újonnan megjelenő típusaira, a pénzforgalmi szolgáltatások ökoszisztémájának azon résztvevőit, amelyek fizetésfeldolgozási tevékenységet végeznek vagy fizetési infrastruktúrákat üzemeltetnek, e rendelet értelmében ugyancsak harmadik fél IKT-szolgáltatóknak kell tekinteni, kivéve a fizetési vagy értékpapír-kiegyenlítési rendszereket működtető központi bankokat, valamint az állami feladatok ellátása keretében IKT-vonatkozású szolgáltatásokat nyújtó hatóságokat.

(64)

A pénzügyi szervezeteknek továbbra is mindenkor teljes felelősséggel kell tartozniuk az e rendeletben meghatározott kötelezettségeikért. A pénzügyi szervezeteknek arányos megközelítést kell alkalmazniuk a harmadik fél IKT-szolgáltatók szintjén felmerülő kockázatok arányos nyomon követésére, az IKT-vonatkozású függőségeik nagyságrendjének, összetettségének és fontosságának, továbbá a szerződéses megállapodás tárgyát képező szolgáltatások, folyamatok vagy funkciók kritikusságának vagy fontosságának kellő figyelembevételével, és végső soron a pénzügyi szolgáltatások folytonosságára és minőségére egyedi és csoportszinten gyakorolt bármely potenciális hatás körültekintő értékelése alapján.

(65)

Az ilyen nyomon követés elvégzéséhez a harmadik féltől eredő IKT-kockázatra vonatkozó stratégiai megközelítést kell alkalmazni, amelyet a pénzügyi szervezet vezető testülete a harmadik féltől eredő IKT-kockázatra vonatkozó célzott stratégia elfogadásával tesz hivatalossá, és amely a harmadik féltől való IKT-függőségek folyamatos és teljeskörű szűrésén alapul. Ahhoz, hogy a felügyeleti hatóságok fokozottabban tudatában legyenek a harmadik féltől való IKT-függőségeknek, valamint az e rendelettel létrehozott felvigyázási keretrendszerrel összefüggésben végzett munka további támogatása érdekében, valamennyi pénzügyi szervezet számára elő kell írni, hogy vezessen nyilvántartást a harmadik fél IKT-szolgáltatók által nyújtott IKT-szolgáltatások igénybevételére vonatkozó valamennyi szerződéses megállapodásról. A pénzügyi felügyeletek számára lehetővé kell tenni, hogy bekérjék a teljes nyilvántartást, vagy annak egyes részeit, és így alapvető információkat szerezzenek a pénzügyi szervezetek IKT-függőségeinek szélesebb körű megértéséhez.

(66)

A szerződéses megállapodások formális megkötését beható elemzésnek kell megelőznie és megalapoznia, különösen az olyan elemekre összpontosítva, mint a tervezett IKT-szerződés által támogatott szolgáltatások kritikussága vagy fontossága, a szükséges felügyeleti jóváhagyások és egyéb feltételek, az esetlegesen felmerülő koncentrációs kockázat, valamint a harmadik fél IKT-szolgáltatók kiválasztási és értékelési folyamata során a kellő gondosság alkalmazása, továbbá az esetleges összeférhetetlenségek értékelése. A kritikus vagy fontos funkciókra vonatkozó szerződéses megállapodások kapcsán a pénzügyi szervezeteknek figyelembe kell venniük, hogy a harmadik fél IKT-szolgáltatók a legfrissebb és legszigorúbb információbiztonsági szabványokat alkalmazzák-e. A szerződéses megállapodások felmondását legalább egy sor olyan körülmény előidézheti, amely hiányosságokra enged következtetni a harmadik fél IKT-szolgáltató szintjén, így különösen a jogszabályok vagy a szerződéses feltételek jelentős megsértése, a szerződéses megállapodásokban meghatározott funkciók teljesítésének a lehetséges megváltozására utaló körülmények, a harmadik fél IKT-szolgáltató általános IKT-kockázatkezelésében mutatkozó gyengeségek jelei, vagy olyan körülmények, amelyek arra utalnak, hogy a releváns illetékes hatóság nem képes hatékonyan felügyelni a pénzügyi szervezetet.

(67)

A harmadik fél IKT-szolgáltatók koncentrációs kockázata rendszerszintű hatásának kezelése érdekében e rendelet kiegyensúlyozott megoldást ösztönöz az ilyen koncentrációs kockázatra vonatkozó rugalmas és fokozatos megközelítés alkalmazásával, mivel bármely merev felső határ vagy szigorú korlátozás megállapítása akadályozhatja az üzletvitelt, és korlátozhatja a szerződési szabadságot. Azt, hogy mekkora valószínűséggel merülhet fel ilyen kockázat, a pénzügyi szervezeteknek a tervezett szerződéses megállapodásaik alapos vizsgálatával kell meg határozniuk, többek között az alvállalkozási megállapodások beható elemzésével, különösen akkor, ha azokat harmadik országban letelepedett, harmadik fél IKT-szolgáltatóval kötik. Ebben a szakaszban, a szerződési szabadság megőrzése és a pénzügyi stabilitás biztosítása közötti megfelelő egyensúly érdekében nem célszerű a harmadik féllel szembeni IKT-kockázati kitettségre vonatkozó szigorú felső határokkal és limitekkel kapcsolatos szabályokat meghatározni. A kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatók tekintetében az e rendelet szerint kinevezett vezető felvigyázónak a felvigyázási keretrendszerrel összefüggésben különös figyelmet kell fordítania a kölcsönös függőségek mértékének megértésére, az olyan konkrét esetek feltárására, ahol a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatók Unión belüli magas koncentrációja valószínűleg megterheli az uniós pénzügyi rendszer stabilitását és integritását, valamint az említett konkrét kockázat azonosítása esetén párbeszédet kell folytatnia a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatókkal.

(68)

Annak érdekében, hogy rendszeresen értékeljék és nyomon kövessék egy harmadik fél IKT-szolgáltató képességét arra, hogy a pénzügyi szervezet részére annak digitális működési rezilienciáját érő káros hatások nélkül, biztonságosan nyújtson szolgáltatásokat, a harmadik fél IKT-szolgáltatókkal kötött szerződések több kulcselemét a teljesítés egészére kiterjedően harmonizálni szükséges. Az ilyen harmonizációnak ki kell terjednie legalább azon területekre, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a pénzügyi szervezet teljeskörűen nyomon követhesse a harmadik fél IKT-szolgáltatótól esetlegesen eredő kockázatokat a pénzügyi szervezet azon szükségletének szempontjából, hogy biztosítsa digitális rezilienciáját, mivel nagymértékben függ az igénybe vett IKT-szolgáltatások stabilitásától, funkciójától, rendelkezésre állásától és biztonságától.

(69)

A szerződéses megállapodásoknak az e rendelet követelményeivel való összehangolást célzó újratárgyalása során a pénzügyi szervezeteknek és a harmadik fél IKT-szolgáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy a megállapodások hatálya kiterjedjen az e rendeletben meghatározott főbb szerződéses rendelkezésekre.

(70)

A „kritikus vagy fontos funkció” e rendeletben szereplő fogalommeghatározása magában foglalja a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) 2. cikke (1) bekezdésének 35. pontjában meghatározott „kritikus funkciókat”. Ennek megfelelően a 2014/59/EU irányelv alapján kritikusnak tekintett funkciók beletartoznak az e rendelet értelmében vett kritikus funkciók fogalommeghatározásába.

(71)

A szerződéses megállapodásokban – függetlenül az IKT-szolgáltatások által támogatott funkció kritikusságától vagy fontosságától – pontosan meg kell határozni különösen a funkciók és szolgáltatások teljeskörű leírását, a funkciók teljesítésének és az adatkezelésnek a helyszíneit, valamint a szolgáltatási szintek teljeskörű leírását. Egyéb lényeges elemek annak lehetővé tételéhez, hogy a pénzügyi szervezet nyomon kövesse a harmadik féltől származó IKT-kockázatot, a következők: szerződéses rendelkezések, amelyek meghatározzák, hogy a harmadik fél IKT-szolgáltató hogyan biztosítja a személyes adatok hozzáférhetőségét, rendelkezésre állását, integritását, biztonságát és védelmét; rendelkezések, amelyek meghatározzák a harmadik fél IKT-szolgáltató fizetésképtelensége, szanálása vagy üzleti tevékenységének megszűnése esetén az adatokhoz való hozzáférést, azok behajtását és visszaszolgáltatását lehetővé tevő releváns garanciákat; rendelkezések, amelyek előírják a harmadik fél IKT-szolgáltató számára a nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos IKT-biztonsági események esetén a többletköltség nélkül vagy előzetesen meghatározott költség mellett történő segítségnyújtást; a harmadik fél IKT-szolgáltató azon kötelezettségére vonatkozó rendelkezések, hogy maradéktalanul együttműködjön a pénzügyi szervezet illetékes hatóságaival és szanálási hatóságaival; valamint a szerződéses megállapodások megszüntetésére vonatkozó felmondási jogokra és a kapcsolódó minimális felmondási időre vonatkozó rendelkezések, összhangban az illetékes hatóságok és a szanálási hatóságok elvárásaival.

(72)

Az ilyen szerződéses rendelkezéseken túlmenően, és annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi szervezetek megőrizzék a teljes kontrollt a harmadik felek szintjén bekövetkező, az IKT-biztonságukra nézve potenciálisan ártalmas valamennyi fejlemény felett, a kritikus vagy fontos funkciókat támogató IKT-szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződéseknek a következőkről is rendelkezniük kell: a szolgáltatási szint teljeskörű leírásának pontos meghatározása pontos mennyiségi és minőségi teljesítménycélokkal együtt, hogy indokolatlan késedelem nélkül meg lehessen hozni a megfelelő korrekciós intézkedéseket, amennyiben az elfogadott szolgáltatási szintek nem teljesülnek; a harmadik fél IKT-szolgáltatóra vonatkozó releváns felmondási idők és a pénzügyi szervezettel szembeni adatszolgáltatási kötelezettségeik az olyan fejlemények esetén, amelyek lényeges hatást gyakorolhatnak a harmadik fél IKT-szolgáltató azon képességére, hogy eredményesen nyújtsa a vonatkozó IKT-szolgáltatásait; a harmadik fél IKT-szolgáltatóra vonatkozó azon követelmény, hogy vészhelyzeti terveket vezessen be és teszteljen, továbbá rendelkezzen olyan IKT-biztonsági intézkedésekkel, eszközökkel és szabályzatokkal, amelyek lehetővé teszik a biztonságos szolgáltatásnyújtást, valamint hogy részt vegyen és teljes mértékben együttműködjön a pénzügyi szervezet által végzett TLPT során.

(73)

A kritikus vagy fontos funkciókat támogató IKT-szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződéseknek olyan rendelkezéseket is tartalmazniuk kell, amelyek biztosítják a pénzügyi szervezet vagy egy kinevezett harmadik fél általi hozzáférési, ellenőrzési és audit jogokat, valamint a másolatkészítés jogát, mint elengedhetetlen eszközeit annak, hogy a pénzügyi szervezet folyamatosan nyomon követhesse a harmadik fél IKT-szolgáltató teljesítését, ami egyúttal feltételezi a szolgáltató teljes mértékű együttműködését az ellenőrzések során. Hasonlóképpen, a pénzügyi szervezet illetékes hatóságának is jogosultsággal kell rendelkeznie arra, hogy értesítés alapján – a bizalmas jellegű adatok védelmére is figyelemmel – ellenőrzést és auditot végezzen a harmadik fél IKT-szolgáltatónál.

(74)

Az említett szerződéses megállapodásoknak célzott kilépési stratégiákat is meg kell határozniuk, ez utóbbiakkal lehetővé téve különösen a kötelező átállási időszakokat, amelyek során a harmadik fél IKT-szolgáltatóknak folyamatosan biztosítaniuk kell a releváns szolgáltatásokat annak érdekében, hogy a zavarok pénzügyi szervezet szintjén való fellépésének a kockázata mérséklődjön, vagy a szervezet eredményesen átválthasson más harmadik fél IKT-szolgáltatók igénybevételére, vagy ehelyett saját, házon belüli megoldásokhoz folyamodhasson, a nyújtott IKT-szolgáltatás összetettségének megfelelően. A 2014/59/EU irányelv hatálya alá tartozó pénzügyi szervezeteknek továbbá biztosítaniuk kell, hogy az IKT-szolgáltatásokra vonatkozó releváns szerződések robusztus kialakításúak és az említett pénzügyi szervezetek szanálása esetén maradéktalanul érvényesíthetőek legyenek. Ezért az említett pénzügyi szervezeteknek a szanálási hatóságok elvárásaival összhangban biztosítaniuk kell, hogy az IKT-szolgáltatásokra vonatkozó releváns szerződések szanálás esetén reziliensek. Az említett pénzügyi szervezeteknek mindaddig, amíg továbbra is teljesítik fizetési kötelezettségeiket, egyéb követelmények mellett biztosítaniuk kell, hogy az IKT-szolgáltatásokra vonatkozó szerződések rendelkezéseket tartalmazzanak arra vonatkozóan, hogy szerkezetátalakítás vagy szanálás indokával a szerződés nem szüntethető meg, nem függeszthető fel, és nem módosítható.

(75)

Ezenkívül, a felhőszolgáltatásokra vonatkozóan a hatóságok vagy az uniós intézmények által kidolgozott általános szerződéses rendelkezések – így különösen a Bizottság által kidolgozott szerződéses rendelkezések – önkéntes alkalmazása további garanciát nyújthat a pénzügyi szervezetek és a harmadik fél IKT-szolgáltatók számára azáltal, hogy – a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó uniós jogban meghatározott követelményekkel és elvárásokkal teljes összhangban – fokozza a jogbiztonság-szintjüket a pénzügyi ágazatban igénybe vett felhőszolgáltatások tekintetében. Az általános szerződéses rendelkezések kidolgozásának alapját az azon 2018. évi pénzügyi technológiai cselekvési tervben már előirányzott intézkedések képezik, amelyben a Bizottság bejelentette a szándékát, hogy ösztönözze és elősegítse a pénzügyi szervezetek által igénybe vett kiszervezett felhőszolgáltatásokra vonatkozó általános szerződéses rendelkezések kidolgozását, támaszkodva a felhőszolgáltatásban érdekeltek azon ágazatközi erőfeszítéseire, amelyeket a pénzügyi ágazat segítségével a Bizottság elősegített.

(76)

Annak érdekében, hogy előmozdítsák a pénzügyi ágazatban a harmadik féltől eredő IKT-kockázat kezelésekor alkalmazott felügyeleti megközelítések konvergenciáját és hatékonyságát, valamint megerősítsék az olyan pénzügyi szervezetek digitális működési rezilienciáját, amelyek a pénzügyi szolgáltatások nyújtását támogató IKT-szolgáltatásokat kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatóktól veszik igénybe, és ezáltal hozzájáruljanak az uniós pénzügyi rendszer stabilitásának, valamint a pénzügyi szolgáltatások belső piaca integritásának megőrzéséhez, a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatóknak uniós felvigyázási keretrendszer hatálya alá kell tartozniuk. Míg a felvigyázási keretrendszer létrehozását indokolttá teszik az uniós szintű fellépés hozzáadott értéke, továbbá az IKT-szolgáltatások pénzügyi szolgáltatásnyújtás terén történő igénybevételének velejáró szerepe és sajátosságai, emlékeztetni kell ugyanakkor arra, hogy ez a megoldás csak ezzel, a kifejezetten a pénzügyi ágazat digitális működési rezilienciájával foglalkozó rendelettel összefüggésben tűnik alkalmasnak. Egy ilyen felvigyázási keretrendszer azonban nem tekinthető új modellnek az uniós felügyelet számára a pénzügyi szolgáltatások és tevékenységek egyéb területein.

(77)

A felvigyázási keretrendszer hatályának kizárólag a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatókra célszerű kiterjednie. Ezért be kell vezetni egy kijelölési mechanizmust, amely figyelembe veszi azt, hogy a pénzügyi ágazat milyen mértékben és jelleggel támaszkodik ilyen harmadik fél IKT-szolgáltatókra. Az említett mechanizmusnak tartalmaznia kell egy sor mennyiségi és minőségi kritériumot azon kritikussá minősítési paraméterek meghatározása céljából, amelyeken a felvigyázási keretrendszerbe foglalás alapul. Annak biztosítása érdekében, hogy ez az értékelés pontos legyen, és függetlenül a harmadik fél IKT-szolgáltató szervezeti felépítésétől, e kritériumoknak az olyan harmadik fél IKT-szolgáltatók esetében, amelyek egy nagyobb csoporthoz tartoznak, a harmadik fél teljes IKT-szolgáltatói csoport felépítését figyelembe kell venniük. Egyrészről az említett kritériumok alkalmazásával automatikusan nem kijelölt, kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatók számára lehetővé kell tenni a felvigyázási keretrendszerben történő önkéntes részvételt, másrészről mentesíteni kell azon harmadik fél IKT-szolgáltatókat, amelyek már olyan felvigyázási mechanizmust alkotó keretek hatálya alá tartoznak, amelyek támogatják a Központi Bankok Európai Rendszerének az EUMSZ 127. cikkének (2) bekezdésében említett feladatai ellátását.

(78)

Hasonlóképpen, az olyan pénzügyi szervezetek számára, amelyek más pénzügyi szervezeteknek nyújtanak IKT-szolgáltatásokat, miközben az e rendelet szerinti harmadik fél IKT-szolgáltatók kategóriájába tartoznak, szintén mentességet kell biztosítani a felvigyázási keretrendszer alól, mivel már a releváns uniós pénzügyi szolgáltatási jogszabályok által létrehozott felügyeleti mechanizmusok hatálya alá tartoznak. Az illetékes hatóságoknak a felügyeleti tevékenységeikkel összefüggésben adott esetben figyelembe kell venniük azon IKT-kockázatot, amelyet az IKT-szolgáltatásokat nyújtó pénzügyi szervezetek jelentenek a pénzügyi szervezetek számára. Hasonlóképpen, a kockázatfigyelési mechanizmusok csoportszintű meglétéből fakadóan ugyanilyen mentességet kell bevezetni az olyan harmadik fél IKT-szolgáltatók számára, amelyek túlnyomóan a saját csoportjukba tartozó szervezetek számára nyújtanak szolgáltatásokat. Az olyan harmadik fél IKT-szolgáltatókat, amelyek csak egy tagállamban nyújtanak IKT-szolgáltatásokat olyan pénzügyi szervezeteknek, amelyek tevékenységüket csak az említett tagállamban folytatják, tevékenységeik korlátozottsága és a határokon átnyúló hatás hiánya miatt szintén mentesíteni kell a kijelölési mechanizmus alól.

(79)

A pénzügyi szolgáltatások területén tapasztalható digitális átalakulás következtében soha nem látott mértékűvé vált az IKT-szolgáltatások igénybevétele és az azoktól való függés. Mivel mára elképzelhetetlenné vált a felhőszolgáltatások, szoftveres megoldások és adatokkal kapcsolatos szolgáltatások igénybevétele nélküli pénzügyi szolgáltatásnyújtás, az Unió pénzügyi ökoszisztémája és bizonyos, IKT-szolgáltatók által nyújtott IKT-szolgáltatások között mostanra mély kölcsönös függőségi viszony alakult ki. Az említett szolgáltatók közül néhányan az IKT-alapú technológiák kifejlesztése és alkalmazása terén folytatott innovátori tevékenységüknél fogva jelentős szerepet töltenek be a pénzügyi szolgáltatások nyújtásában, vagy szervesen beépültek a pénzügyi szolgáltatási értékláncba. Így kritikussá váltak az uniós pénzügyi rendszer stabilitása és integritása szempontjából. Ez a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásoktól való széles körű függés – a különböző piaci szereplők információs rendszerei közötti kölcsönös függőséggel kombinálva – közvetlen és potenciálisan súlyos kockázatot jelent az Unió pénzügyi szolgáltatási rendszerére és a pénzügyi szolgáltatások nyújtásának folytonosságára nézve, ha a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatókat működési zavarok vagy jelentős kiberbiztonsági események érintenék. A kiberbiztonsági események egyik feltűnő képessége az, hogy a pénzügyi ágazatban figyelemmel kísért egyéb típusú kockázatoknál lényegesen gyorsabb ütemben sokszorozódhatnak és terjedhetnek a pénzügyi rendszerben, valamint átnyúlhatnak más ágazatokba és a földrajzi határokon túl is. Az ilyen események potenciálisan rendszerszintű válsággá szélesedhetnek, amennyiben megkopik a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom a reálgazdaságot támogató funkciók zavara vagy jelentős pénzügyi veszteségek miatt, és ez olyan szintet ér el, amelyet a pénzügyi rendszer már nem bír el, vagy amely erőteljes sokkhatás-elnyelő intézkedéseket tesz szükségessé. Annak érdekében, hogy ilyen helyzetek ne következhessenek be – veszélyeztetve az Unió pénzügyi stabilitását és integritását –, alapvető fontosságú biztosítani a pénzügyi területen fennálló, harmadik féltől eredő IKT-kockázattal kapcsolatos felügyeleti gyakorlatok közötti konvergenciát, így különösen olyan új szabályok révén, amelyek lehetővé teszik a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatók feletti uniós szintű felvigyázást.

(80)

A felvigyázási keretrendszer jelentős részben függ attól, hogy milyen mértékű az együttműködés a vezető felvigyázó és a pénzügyi szervezetek számára a pénzügyi szolgáltatások nyújtását befolyásoló szolgáltatásokat nyújtó, kritikus harmadik fél IKT-szolgáltató között. A felvigyázás sikere többek között a vezető felvigyázó azon képességén múlik, hogy hatékonyan el tudja-e végezni a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatók által alkalmazott szabályok, kontrollok és folyamatok értékelését célzó nyomonkövetési missziókat és ellenőrzéseket, továbbá fel tudja-e mérni az e szolgáltatók tevékenységei által a pénzügyi stabilitásra és a pénzügyi rendszer integritására gyakorolt potenciális kumulatív hatást. Kritikus jelentőségű ugyanakkor, hogy a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatók kövessék a vezető felvigyázó által megfogalmazott ajánlásokat, és megoldást találjanak az általa felvetett aggályokra. Mivel az együttműködés hiánya – így például a telephelyeire való belépés vagy az információszolgáltatás megtagadása – valamely, olyan szolgáltatásokat nyújtó, kritikus harmadik fél IKT-szolgáltató részéről, amelyek befolyásolják a pénzügyi szolgáltatások nyújtását, végső soron megfosztaná a vezető felvigyázót a harmadik féltől eredő IKT-kockázat felmérését lehetővé tevő alapvető eszközeitől, és káros hatásokkal járhatna a pénzügyi stabilitásra és a pénzügyi rendszer integritására nézve, szükséges rendelkezni egy arányos szankciórendszerről is.

(81)

Mindezt szem előtt tartva, azon igyényt, hogy a vezető felvigyázó a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatókat az e rendeletben meghatározott átláthatósági és hozzáféréssel kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére kötelező büntető bírságokat szabhasson ki, nem veszélyeztethetik olyan nehézségek, amelyek az említett bírságoknak a harmadik országbeli székhellyel rendelkező, kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatókkal szembeni végrehajtásából fakadnak. Az említett bírságok végrehajthatóságának biztosítása érdekében, valamint hogy gyorsan foganatosítani lehessen a kijelölési mechanizmussal és az ajánlások kibocsátásával összefüggésben a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatók védelemhez való jogának érvényesítését szolgáló eljárásokat, azon kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatókat, amelyek pénzügyi szervezetek számára a pénzügyi szolgáltatások nyújtását befolyásoló szolgáltatásokat nyújtanak, kötelezni kell arra, hogy megfelelő üzleti jelenléttel rendelkezzenek az Unióban. A felvigyázás jellegéből és abból fakadóan, hogy más joghatóságokban nincs ezzel összehasonlítható szabályozás, nem állnak rendelkezésre olyan alternatív mechanizmusok, amelyek alkalmasak arra, hogy e célkitűzés elérését a harmadik országbeli pénzügyi felügyeletekkel történő hatékony együttműködés útján biztosítsák az olyan rendszerszintű jelentőséggel bíró harmadik fél IKT-szolgáltatók által képviselt digitális működési kockázatok hatásának figyelemmel kísérése vonatkozásában, amelyek harmadik országban letelepedett kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatóknak minősülnek. Ezért egy olyan, harmadik országban letelepedett, harmadik fél IKT-szolgáltatónak, amelyet e rendelet értelmében kritikusnak jelöltek ki, ahhoz, hogy az Unióban továbbra is nyújthasson IKT-szolgáltatásokat pénzügyi szervezeteknek, az ekként való kijelölése időpontjától számított 12 hónapon belül minden szükséges lépést meg kell tennie – az uniós vívmányokban mindenütt alkalmazott, nevezetesen a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (21) foglalt fogalommeghatározás szerinti leányvállalat létrehozása révén – az Unióban történő bejegyeztetése céljából.

(82)

A leányvállalat Unióban való létrehozásának követelménye nem jelenti azt, hogy a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltató nem nyújthat IKT-szolgáltatásokat és azokhoz kapcsolódó technikai támogatást az Unión kívül található létesítményekből és infrastruktúra révén. E rendelet nem ír elő adatlokalizálási kötelezettséget, mivel nem teszi kötelezővé, hogy az adattárolást- vagy kezelést az Unióban kell végezni.

(83)

A kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy a világon bárhonnan tudjanak IKT-szolgáltatásokat nyújtani, vagyis nem szükségszerűen vagy nem csak az Unióban található telephelyekről. A felvigyázási tevékenységeket először az Unióban található telephelyeken, az Unióban található gazdasági szereplőkkel való kapcsolatfelvétel útján kell elvégezni – ideértve a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatók által az e rendelet szerint létrehozott leányvállalatokat is. Az ilyen, Unión belüli intézkedések azonban kevésnek bizonyulhatnak ahhoz, hogy a vezető felvigyázó maradéktalanul és hatékonyan el tudja látni az e rendelet szerinti feladatait. A vezető felvigyázónak ezért jogosultnak kell lennie a megfelelő felvigyázási hatáskörei harmadik országokban való gyakorlására is. Az említett hatáskörök harmadik országokban való gyakorlása keretében a vezető felvigyázónak meg kell tudnia vizsgálni azon létesítményeket, amelyekből a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltató az IKT-szolgáltatásokat vagy a technikai támogató szolgáltatásokat ténylegesen nyújtja vagy irányítja, továbbá átfogó és operatív szintű átlátásra kell tudnia szert tenni a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltató IKT-kockázatkezeléséről. A vezető felvigyázó uniós hivatalként történő, az Unió területén kívüli hatáskörgyakorlásának a lehetőségét megfelelően feltételekhez kell kötni – mindenekelőtt az érintett kritikus harmadik fél IKT-szolgáltató hozzájárulásához. Hasonlóképpen feltétel, hogy a harmadik ország releváns hatóságait tájékoztassák a vezető felvigyázó tevékenységeinek a területükön történő gyakorlásáról, és hogy azok ne emeljenek kifogást. A hatékony végrehajtás biztosítása érdekében azonban – valamint az uniós intézmények és a tagállamok vonatkozó hatásköreinek sérelme nélkül – az ilyen hatásköröket az érintett harmadik ország releváns hatóságaival igazgatási együttműködési megállapodások megkötése révén teljeskörűen rögzíteni is kell. E rendeletben ezért lehetővé kell tenni az EFH-k számára, hogy a megfelelő harmadik országbeli hatóságokkal igazgatási együttműködési megállapodásokat kössenek, amelyek egyébként nem keletkeztethetnek az Unió és tagállamai vonatkozásában jogi kötelezettségeket.

(84)

A vezető felvigyázóval való kommunikáció megkönnyítése és a megfelelő képviselet biztosítása érdekében azon kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatóknak, amelyek valamely csoport tagjai, ki kell jelölniük egy jogi személyt a koordinációs pontjuk szerepének betöltésére.

(85)

A felvigyázási keretrendszer nem sértheti a tagállamok azon hatáskörét, hogy lefolytassák saját felvigyázási vagy nyomonkövetési misszióikat azon harmadik fél IKT-szolgáltatók tekintetében, amelyeket e rendelet alapján nem jelöltek ki kritikusként, de amelyeket nemzeti szinten jelentősnek tekintenek.

(86)

A pénzügyi szolgáltatások területét jellemző többrétegű intézményi struktúra kihasználása érdekében az EFH-k vegyes bizottságának – a kiberbiztonsággal kapcsolatos feladataival összhangban – továbbra is biztosítania kell az általános ágazatközi koordinációt az IKT-kockázatot érintő valamennyi kérdésben. Ennek során a vegyes bizottságot egy új albizottságnak kell támogatnia (a továbbiakban: a felvigyázási fórum), amely ellátja mind a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatókat érintő egyedi döntésekhez, mind a kollektív ajánlások kibocsátásához szükséges előkészítő munkát, különösen a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatókra vonatkozó felvigyázási programok összehasonlító teljesítményértékelése és az IKT-koncentrációs kockázattal kapcsolatos kérdéseket kezelő legjobb gyakorlatok azonosítása kapcsán.

(87)

Annak biztosítása céljából, hogy a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatókra vonatkozóan megfelelő és hatékony uniós szintű felvigyázás érvényesüljön, e rendelet úgy rendelkezik, hogy a három EFH bármelyike kijelölhető vezető felvigyázóként. Az egyes konkrét kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatókat annak értékelése alapján kell hozzárendelni a három EFH valamelyikéhez, hogy túlnyomóan milyen pénzügyi szervezetek működnek az említett EFH felelősségi körébe tartozó pénzügyi ágazatokban. E megközelítésnek a feladatoknak és a felelősségi köröknek a három EFH közötti kiegyensúlyozott elosztását kell eredményeznie a felvigyázási funkciók ellátása tekintetében, valamint biztosítania kell a három hatóságnál rendelkezésre álló emberi erőforrások és technikai szakértelem lehető legjobb kihasználását.

(88)

A vezető felvigyázók számára biztosítani kell a vizsgálatok lefolytatásához, a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatók telephelyein és helyszínein a helyszíni és a helyszínen kívüli ellenőrzések elvégzéséhez, valamint a hiánytalan és naprakész információk beszerzéséhez szükséges hatásköröket. Az említett hatásköröknek képessé kell tenniük a vezető felvigyázót arra, hogy tényleges betekintést nyerjen a pénzügyi szervezeteket – és végső soron az Unió pénzügyi rendszerét – érintő, harmadik felektől eredő IKT-kockázat típusába, dimenziójába és hatásába. Az EFH-k vezető felvigyázási szereppel való felruházása szükséges előfeltétele az IKT-kockázat rendszerszintű dimenziója megértésének és kezelésének pénzügyi téren. A kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatók által az uniós pénzügyi ágazatra gyakorolt hatás és az ezzel járó IKT-koncentrációs kockázat által okozott potenciális problémák miatt uniós szintű kollektív megközelítés alkalmazására van szükség. Ha számos illetékes hatóság párhuzamosan gyakorol többféle ellenőrzési és hozzáférési jogot egymástól elkülönülten, kismértékű egymás közötti koordináció mellett vagy annak teljes hiányában, az megakadályozná, hogy a pénzügyi felügyeletek teljes és átfogó áttekintésre tegyenek szert az Unióban meglévő, harmadik felektől eredő IKT-kockázatot illetően, ugyanakkor a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatók számára redundanciát, megterhelést és bonyolultságot is jelentene, ha számos nyomonkövetési és ellenőrzési kérés vonatkozna rájuk.

(89)

Tekintettel arra, hogy a kritikusként való kijelölés jelentős hatásokkal jár, e rendelettel biztosítani kell a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatók jogainak a felvigyázási keretrendszer végrehajtása során történő tiszteletben tartását. Az ilyen szolgáltatóknak a kritikusként való kijelölésüket megelőzően például joguk kell, hogy legyen ahhoz, hogy a vezető felvigyázóhoz indokolással ellátott nyilatkozatot nyújtsanak be, amely tartalmaz minden, a kijelölésükkel kapcsolatos értékelés céljából releváns információt. Mivel a vezető felvigyázónak felhatalmazással kell rendelkeznie az IKT-kockázatot érintő kérdésekről és azok megfelelő korrekciós intézkedéseiről szóló ajánlások benyújtására, ami magában foglalja azon jogkört is, hogy kifogást emeljen bizonyos olyan szerződéses megállapodásokkal szemben, amelyek végső soron hátrányosan érintik valamely pénzügyi szervezet vagy a pénzügyi rendszer stabilitását, a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatók számára is biztosítani kell a lehetőséget, hogy az említett ajánlások véglegesítését megelőzően magyarázatot adjanak az ajánlásokban előirányzott megoldások várható hatásait illetően az olyan ügyfelekre nézve, amelyek az e rendelet hatályán kívül eső szervezetek, és megoldásokat fogalmazzanak meg a kockázatok csökkentése érdekében. Az ajánlásokkal egyet nem értő, kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatóknak indokolással ellátott magyarázatot kell benyújtaniuk az ajánlás jóvá nem hagyására irányuló szándékukról. Amennyiben nem nyújtanak be ilyen, indokolással ellátott magyarázatot, vagy az elégtelennek bizonyul, a vezető felvigyázónak nyilvános hirdetményt kell kiadnia, amelyben összefoglalva ismerteti a meg nem felelési ügyet.

(90)

Az illetékes hatóságoknak a vezető felvigyázó által kibocsátott ajánlásoknak való érdemi megfelelés ellenőrzési feladatát megfelelően bele kell foglalniuk a pénzügyi szervezetek prudenciális felügyeletével kapcsolatos feladatkörükbe. Az illetékes hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy a vezető felvigyázó ajánlásaiban megjelölt kockázatok kezelése céljából további intézkedések megtételére kötelezzék a pénzügyi szervezeteket, és az illetékes hatóságoknak kellő időben ki kell adniuk erre irányuló értesítéseiket. Amikor a vezető felvigyázó olyan, kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatóknak címzett ajánlásokat ad ki, amelyek az (EU) 2022/2555 irányelv szerinti felügyelet alá tartoznak, az illetékes hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy a további intézkedések megtétele előtt önkéntes alapon konzultáljanak az említett irányelv szerinti illetékes hatóságokkal annak érdekében, hogy elősegítsék a szóban forgó, kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatókkal kapcsolatban a koordinált megközelítés mentén való ügyintézést.

(91)

A felvigyázás gyakorlása során három operatív elvnek kell érvényesülnie, törekedve a következők biztosítására: a) szoros koordináció az EFH-k között vezető felvigyázási szerepük ellátásával összefüggésben, egy közös felvigyázási hálózaton (KFH) keresztül; b) összhang az (EU) 2022/2555 irányelv által létrehozott kerettel (az említett irányelv szerinti szervek közötti önkéntes konzultáció révén, a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatókra irányuló intézkedések közötti átfedések elkerülése érdekében); és c) gondosság alkalmazása a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások zavaraival kapcsolatos, olyan ügyfeleket érintő potenciális kockázatok minimalizálása érdekében, amelyek nem tartoznak e rendelet hatálya alá.

(92)

A felvigyázási keretrendszer nem válthatja ki, vagy semmilyen módon és semmilyen részben nem helyettesítheti a pénzügyi szervezetekkel szembeni azon követelményt, hogy a harmadik fél IKT-szolgáltatók igénybevételével járó kockázatok kezeléséről maguk gondoskodjanak, ideértve azon kötelezettségüket, hogy fenntartsák a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatókkal létrejött szerződéses megállapodásaik folyamatos monitorozását. Hasonlóképpen, a felvigyázási keretrendszer nem érintheti a pénzügyi szervezetek azon teljes felelősségét, hogy megfeleljenek az e rendeletben és a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó releváns jogszabályokban megállapított valamennyi jogi kötelezettségnek, és teljesítsék azokat.

(93)

A párhuzamosságok és átfedések elkerülése érdekében az illetékes hatóságoknak tartózkodniuk kell olyan intézkedések egyenkénti meghozatalától, amelyek a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatók kockázatainak nyomon követésére irányulnak, és e tekintetben a vezető felvigyázó releváns értékelésére kell támaszkodniuk. A felvigyázási keretrendszerbe tartozó feladatok ellátásával összefüggésben minden intézkedést minden esetben egyeztetni kell a vezető felvigyázóval, és vele azokról előzetesen meg kell állapodni.

(94)

A harmadik fél IKT-szolgáltatók digitáliskockázat-kezelésének felülvizsgálatával és nyomon követésével kapcsolatos bevált módszerek alkalmazása terén a nemzetközi konvergencia előmozdítása érdekében az EFH-kat arra kell ösztönözni, hogy kössenek együttműködési megállapodásokat a releváns, felügyeletet és szabályozást ellátó harmadik országbeli hatóságokkal.

(95)

Az illetékes hatóságoknál, a három EFH-nál és – önkéntességi alapon – az (EU) 2022/2555 irányelv szerinti illetékes hatóságoknál működési és IKT-kockázatra szakosodott személyzet konkrét kompetenciáinak, technikai készségeinek és szakértelmének hasznosítása céljából a vezető felvigyázónak a nemzeti felügyeletek képességeire és tudására kell támaszkodnia, és célzott vizsgálócsoportokat kell létrehoznia minden egyes, kritikus harmadik fél IKT-szolgáltató tekintetében, multidiszciplináris csoportokat alkotva a felvigyázási tevékenységek előkészítésének és végrehajtásának a támogatására, ideértve az általános vizsgálatokat és a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatóknál végzett ellenőrzéseket is, valamint annak bármely szükséges utókövetése céljából.

(96)

Míg a felvigyázási feladatokhoz kapcsolódó költségeket teljes mértékben a kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatóknak felszámított díjak fedeznék, valószínű azonban, hogy az EFH-knál még a felvigyázási keretrendszer beindítása előtt felmerülnek olyan költségek, amelyek a jövőbeli felvigyázási tevékenységet támogató célzott IKT-rendszerek bevezetésével kapcsolatosak, mivel először ki kell alakítani és telepíteni kell célzott IKT-rendszereket. E rendelet ezért hibrid finanszírozási modell alkalmazását írja elő, ahol a felvigyázási keretrendszert magát teljes egészében díjakból kellene finanszírozni, míg az EFH-k IKT-rendszereinek kialakítását az Unió és az illetékes nemzeti hatóságok hozzájárulásaiból finanszíroznák.

(97)

Az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell minden olyan felügyeleti, vizsgálati és szankcionálási hatáskörrel, amely az e rendelet szerinti feladataik ellátásához szükséges. Az általuk kiszabott közigazgatási szankciókról alapszabályként értesítést kell közzétenniük. Mivel a pénzügyi szervezetek és a harmadik fél IKT-szolgáltatók székhelye különböző tagállamokban is lehet, és azok különböző illetékes hatóságok felügyelete alá tartozhatnak, e rendelet alkalmazását meg kell könnyíteni egyfelől azáltal, hogy a releváns illetékes hatóságok szorosan együttműködnek egymással – ideértve az 1024/2013/EU tanácsi rendelettel ráruházott külön feladatok tekintetében az EKB-t is –, és másfelől azáltal, hogy konzultálnak az EFH-kkal a kölcsönös információcsere és a releváns felügyeleti tevékenységekkel összefüggésben történő segítségnyújtás révén.

(98)

A kritikus harmadik fél IKT-szolgáltatókként való kijelöléséhez alapul szolgáló kritériumok mennyiségi és minőségi szempontjainak részletesebb meghatározása, valamint a felvigyázási díjak harmonizálása céljából a Bizottságot az EUMSZ 290. cikkével összhangban fel kell hatalmazni jogi aktusok elfogadására abból a célból, hogy e rendeletet kiegészítse a következők részletes meghatározása érdekében: egy harmadik fél IKT-szolgáltató meghibásodása vagy működési kiesése milyen rendszerszintű hatással jár azon pénzügyi szervezetekre nézve, amelyeknek IKT-szolgáltatásait nyújtja; azon globális rendszerszinten jelentős intézmények és egyéb rendszerszinten jelentős intézmények száma, amelyek a szóban forgó harmadik fél IKT-szolgáltatóra támaszkodnak; az adott piacon aktív harmadik fél IKT-szolgáltatók száma; mekkora költségekkel jár az adatok és az IKT-feladatok egy harmadik fél másik IKT-szolgáltatóhoz való átvitele; valamint a felvigyázási díjak összege, és a megfizetésük előírt módja. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (22) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kell kézhez kapnia minden dokumentumot, és szakértőik számára lehetővé kell tenni a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein való rendszeres részvételt.

(99)

A szabályozástechnikai standardoknak biztosítaniuk kell az e rendeletben megállapított követelmények következetes harmonizálását. Jelentős szakértelemmel rendelkező szervként betöltött szerepkörük részeként az EFH-knak kell kidolgozniuk azon Bizottság részére benyújtandó szabályozástechnikai standardtervezeteket, amelyek nem járnak szakpolitikai döntéshozatallal. Szabályozástechnikai standardokat kell kidolgozni az IKT-kockázatkezelés, a jelentős IKT-vonatkozású események bejelentése, tesztelése terén, valamint a harmadik féltől eredő IKT-kockázat megbízható nyomon követésére vonatkozó alapkövetelményekkel kapcsolatban. A Bizottságnak és az EFH-knak biztosítaniuk kell, hogy az említett standardokat és követelményeket valamennyi pénzügyi szervezet olyan módon tudja alkalmazni, amely arányban áll a méretével és általános kockázati profiljával, valamint szolgáltatásai, tevékenységei és műveletei jellegével, nagyságrendjével és összetettségével. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, valamint az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban elfogadja az említett szabályozástechnikai standardokat.

(100)

A jelentős IKT-vonatkozású eseményekkel és a jelentős pénzforgalmi vonatkozású működési vagy biztonsági eseményekkel kapcsolatos bejelentések összehasonlíthatóságának megkönnyítése érdekében, valamint a harmadik fél IKT-szolgáltatók által nyújtott IKT-szolgáltatások igénybevételéről szóló szerződéses megállapodásokkal kapcsolatos átláthatóság biztosítása céljából az EFH-knak végrehajtás-technikai standardtervezeteket kell kidolgozniuk a jelentős IKT-vonatkozású eseményeknek és a jelentős pénzforgalmi vonatkozású működési vagy biztonsági eseményeknek a pénzügyi szervezetek általi bejelentésére szolgáló egységes mintadokumentumok, űrlapok és eljárások, továbbá az információk nyilvántartásához szükséges egységes mintadokumentumok létrehozása céljából. Az említett standardok kidolgozása során az EFH-knak figyelembe kell venniük a pénzügyi szervezet méretét és általános kockázati profilját, valamint a szolgáltatásai, tevékenységei és műveletei jellegét, nagyságrendjét és összetettségét. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok útján, valamint az 1093/2010/EU, az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban elfogadja az említett végrehajtás-technikai standardokat.

(101)

mivel korábban már sor került további követelmények felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok útján történő meghatározására az 1060/2009/EK (23), a 648/2012/EU (24), a 600/2014/EU (25) és a 909/2014/EU (26) európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglalt szabályozás-technikai és végrehajtás-technikai standardok alapján, helyénvaló felhatalmazni az EFH-kat, hogy akár önállóan, akár a vegyes bizottság keretében együttesen szabályozás-technikai és végrehajtás-technikai standardokat terjesszenek a Bizottság elé azon felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok elfogadása céljából, amelyek továbbviszik és aktualizálják a meglévő IKT-kockázatkezelési szabályokat.

(102)

mivel ez a rendelet az (EU) 2022/2556 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (27) együtt maga után vonja a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó uniós vívmányok számos rendeletében és irányelvében, többek között az 1060/2009/EK, a 648/2012/EU, a 600/2014/EU és a 909/2014/EU rendeletben, valamint az (EU) 2016/1011 (28) európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglalt, az IKT-kockázatkezelésre vonatkozó rendelkezések egységes szerkezetbe foglalását, a teljes következetesség biztosítása érdekében az említett rendeleteket módosítani kell annak egyértelművé tétele céljából, hogy az alkalmazandó, IKT-kockázatkezeléssel kapcsolatos rendelkezéseket e rendelet állapítja meg.

(103)

Következésképpen az 1060/2009/EK, a 648/2012/EU, a 600/2014/EU, a 909/2014/EU és az (EU) 2016/1011 rendeletben a működési kockázattal kapcsolatos azon releváns cikkek hatályát, amelyek a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazást tartalmazták, le kell szűkíteni annak érdekében, hogy e rendeletbe kerüljenek át mindazon rendelkezések, amelyek jelenleg az említett rendeletek részét képező, a digitális működési rezilienciával kapcsolatos aspektusokat szabályozzák.

(104)

A fizetési rendszerek működtetését és a fizetésfeldolgozási tevékenységek ellátását lehetővé tevő IKT-infrastruktúrák használatával kapcsolatos potenciális rendszerszintű kiberkockázatokat uniós szinten megfelelően kezelni kell a digitális működési rezilienciára vonatkozó harmonizált szabályok útján. E célból a Bizottságnak mielőbb fel kell mérnie, hogy szükség van-e e rendelet hatályának felülvizsgálatára – amely felülvizsgálat egyúttal összehangolandó az (EU) 2015/2366 irányelvben előirányzott átfogó felülvizsgálat eredményével. Az elmúlt évtizedben elkövetett számos nagyszabású támadás mutatja, hogyan váltak a fizetési rendszerek a kiberfenyegetéseknek kitetté. Mivel központi helyzetben vannak a pénzforgalmi szolgáltatási láncban, és erőteljesen összekapcsolódnak az általános pénzügyi rendszerrel, a fizetési rendszerek és a fizetésfeldolgozási tevékenységek kritikus jelentőségre tettek szert az uniós pénzügyi piacok működése szempontjából. Az ilyen rendszerek elleni kibertámadások súlyos működési zavarokat okozhatnak az üzletmenetben, amelyek közvetlenül kihathatnak a legfőbb gazdasági funkciókra – így például a fizetések megkönnyítésére –, és a kapcsolódó gazdasági folyamatokra közvetett hatást gyakorolhatnak. Amíg létre nem jön egy harmonizált rendszer, és meg nem valósul a fizetésirendszer-üzemeltetők és a fizetésfeldolgozó szervezetek feletti uniós szintű felügyelet, a tagállamok – hasonló piaci gyakorlatok alkalmazása céljából – a saját joghatóságuk alatt felügyelt fizetésirendszer-üzemeltetőkre és fizetésfeldolgozó szervezetekre vonatkozó szabályok alkalmazásakor inspirációt nyerhetnek az e rendelettel meghatározott, a digitális működési rezilienciára vonatkozó követelményekből.

(105)

mivel e rendelet célját – nevezetesen a szabályozott pénzügyi szervezetek számára magas szintű digitális működési reziliencia megvalósítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, mert az számos különböző uniós és nemzeti jogszabály harmonizálását követeli meg, az Unió szintjén azonban e cél nagyságrendje és hatása miatt jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(106)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (29) 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2021. május 10-én véleményt nyilvánított (30),