A BIZOTTSÁG (EU) 2022/2448 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2022. december 13.)

az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv 29. cikkében megállapított, erdei biomasszára vonatkozó fenntarthatósági kritériumok teljesülését igazoló bizonyítékok összeállítására vonatkozó gyakorlati iránymutatás meghatározásáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 29. cikke (8) bekezdésére,

mivel:

(1)

Az (EU) 2018/2001 irányelv új fenntarthatósági kritériumokat állapít meg az energiatermeléshez használt erdei biomassza tekintetében annak érdekében, hogy az így termelt energia beszámítható legyen az európai célértékekbe és a nemzeti hozzájárulásokba, továbbá hogy az a 23. és 25. cikkből eredő megújulóenergia-kötelezettségek részét képezze, és állami forrásokból támogatható legyen. Ezenkívül az (EU) 2018/2001 irányelv előírja a tagállamok számára, hogy a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos támogatási rendszereik kialakítása során mérlegelniük kell a rendelkezésre álló fenntartható biomasszaforrásokat, és – elkerülendő a nyersanyagpiacok szükségtelen torzítását – kellően figyelembe kell venniük a körforgásos gazdaság és a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (2) létrehozott hulladékhierarchia elvét.

(2)

Ebben az összefüggésben az energiatermeléshez használt erdei biomassza fenntarthatónak tekintendő, amennyiben eleget tesz az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikkének fakitermeléssel foglalkozó (6), illetve földhasználatból, földhasználat-megváltoztatásból és erdőgazdálkodásból (LULUCF) eredő kibocsátásokkal foglalkozó (7) bekezdésében meghatározott fenntarthatósági kritériumoknak.

(3)

Az (EU) 2018/2001 irányelv célkitűzései és az uniós környezetvédelmi jogszabályok közötti összhang, valamint az erdei biomasszára vonatkozó új fenntarthatósági kritériumok tagállamok és gazdasági szereplők általi határozott és összehangolt végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságnak az (EU) 2018/2001 irányelv értelmében végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia az arra vonatkozó gyakorlati iránymutatás meghatározására vonatkozóan, hogy hogyan állítandók össze az e kritériumok teljesülését igazoló bizonyítékok.

(4)

A fenntartható kitermelési kritériumoknak meg nem felelő erdei biomassza használata kockázatának minimálisra csökkentése érdekében a gazdasági szereplőknek az erdei biomassza származási országában hatályos, fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó jogszabályokra, valamint nyomonkövetési és jogérvényesítési rendszerekre építve kockázatalapú értékelést kell végezniük. E célból a kitermelt erdei biomasszára olyan nemzeti és annál alacsonyabb szintű jogszabályoknak és rendeleteknek kell vonatkozniuk, amelyek megfelelnek az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikke (6) bekezdésének a) pontjában meghatározott kitermelési kritériumoknak. A gazdasági szereplőknek azt is értékelniük kell, hogy vannak-e nyomonkövetési és jogérvényesítési rendszerek, valamint van-e a vonatkozó nemzeti vagy annál alacsonyabb szintű jogszabályok érvényesítésével kapcsolatos jelentős hiányosságokra utaló bizonyíték. A gazdasági szereplőknek ehhez fel kell használniuk az Európai Bizottság, illetve a nemzetközi vagy nemzeti kormányzati szervezetek által készített jogi értékeléseket és jelentéseket (3), ideértve a nem kormányzati szervezetek és az erdészeti tudományos szakértői szervezetek által nyújtott információkat is. A kockázatalapú értékelés során figyelembe kell venni továbbá a Bizottság által indított releváns, folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárásokat, amelyek szerepelnek a Bizottság nyilvánosan hozzáférhető, jogsértéseket tartalmazó adatbázisában, és a végrehajtás hiányának bizonyítékaként meg kell vizsgálni az Európai Unió Bíróságának vonatkozó, kötelezettségszegést megállapító ítéleteit.

(5)

Amennyiben nincs bizonyíték arra, hogy nemzeti szinten teljesül az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikke (6) bekezdésének a) pontjában meghatározott egy vagy több kitermelési kritérium, az erdei biomassza magas kockázatúnak tekintendő. Ilyen esetekben a gazdasági szereplőknek részletesebb bizonyítékokkal kell szolgálniuk arról, hogy az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikke (6) bekezdésének b) pontjában meghatározott kitermelési kritériumok a forrásterület szintjén érvényben lévő gazdálkodási rendszereken keresztül teljesülnek. E tekintetben részletesebben meg kell határozni azokat a fenntarthatósági bizonyítékokat, amelyeket a gazdasági szereplőknek a nemzeti vagy annál alacsonyabb szintű megfelelőségértékelésben előírtakhoz képest az erdei forrásterület szintjén érvényben lévő gazdálkodási rendszereken keresztül kell benyújtaniuk. Ez biztosítani fogja, hogy a kitermelési kritériumok – különösen az erdő újratelepítésére, a védett területek megőrzésére, a kitermelés talajminőségre és biológiai sokféleségre gyakorolt hatásainak minimalizálására, valamint az erdő hosszú távú termelőkapacitásának fenntartására vagy javítására vonatkozó kritériumok ténylegesen teljesüljenek.

(6)

Az erdei biomassza kitermeléséhez kapcsolódó biogén kibocsátások és elnyelések pontos elszámolásának biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy az erdei biomassza megfeleljen a földhasználatra, földhasználat-megváltoztatásra és erdőgazdálkodásra vonatkozó nemzeti szintű kritériumoknak. Különösen fontos, hogy a biomassza származási helye szerinti ország vagy regionális gazdasági integrációs szervezet a Párizsi Megállapodás részes fele legyen. Ezenkívül az érintett országnak vagy regionális gazdasági integrációs szervezetnek a Párizsi Megállapodással összefüggésben a földhasználatból, a mezőgazdaságból és az erdőgazdálkodásból származó kibocsátások és elnyelések kapcsán nemzetileg meghatározott hozzájárulást (NDC) kellett benyújtaniuk, ami biztosítja, hogy a szénkészleteknek a biomassza kitermelésével összefüggő változásait beszámítsák az országnak vagy a regionális gazdasági integrációs szervezetnek a nemzetileg meghatározott hozzájárulásban megállapított, üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vagy korlátozására vonatkozó kötelezettségvállalásába. A szénkészletek és szénelnyelők megőrzése és növelése érdekében alternatív megoldásként a kitermelési területre vonatkozó nemzeti vagy annál alacsonyabb szintű jogszabályokkal kell rendelkezni. Ezenkívül bizonyítékkal kell szolgálni arról, hogy a földhasználati, földhasználat-megváltoztatási és erdőgazdálkodási ágazat bejelentett kibocsátása nem haladja meg az elnyelés mértékét, valamint az adott referencia-időszakban megőrzik vagy megerősítik az erdei szénelnyelőket.

(7)

Amennyiben nem bizonyítható az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikke (7) bekezdésének a) pontjában meghatározott földhasználati, földhasználat-megváltoztatási és erdőgazdálkodási kritériumok teljesülése, a gazdasági szereplőknek további bizonyítékkal kell szolgálniuk arról, hogy a forrásterület szintjén olyan gazdálkodási rendszerek vannak érvényben, amelyek hosszú távon biztosítják az erdők szénkészletének és szénelnyelő képességének megőrzését vagy megerősítését. Az ilyen rendszereknek tartalmazniuk kell legalább az erdők szénkészletével és szénelnyelőivel kapcsolatban az erdei forrásterület szintjén bekövetkező fejlemények előretekintő tervezéséből és rendszeres ellenőrzéséből származó információkat.

(8)

Az erdei biomasszára vonatkozó új fenntarthatósági kritériumok kiterjedt ellenőrzésének biztosítása érdekében a gazdasági szereplők által szolgáltatott információknak átláthatónak, pontosnak, megbízhatónak és csalásbiztosnak kell lenniük, valamint biztosítani kell, hogy a gazdasági szereplők megbízható tanúsítási szabályokra támaszkodhassanak. E szabályoknak figyelembe kell venniük a Bizottság által az (EU) 2018/2001 irányelv 30. cikkének (4) bekezdése szerint elismert önkéntes nemzeti vagy nemzetközi tanúsítási rendszerek szerepét.

(9)	Az adminisztratív teher minimalizálása érdekében a tagállamoknak segíteniük kell a gazdasági szereplők munkáját azzal, hogy adatokat, köztük téradatokat és jegyzékeket bocsátanak rendelkezésre tervezés és ellenőrzés céljából.

(10)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a bio-tüzelőanyagok, a folyékony bio-energiahordozók és a biomassza-tüzelőanyagok fenntarthatóságával foglalkozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy és hatály

Ez a rendelet az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikkének (6) és (7) bekezdésében meghatározott, bio-tüzelőanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomassza-tüzelőanyagok erdei biomasszából való előállítására vonatkozó, kockázatalapú fenntarthatósági kritériumok kiterjedt és összehangolt végrehajtásának biztosítása érdekében a tagállamok által alkalmazandó operatív iránymutatást határoz meg.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

—	„nemzeti vagy annál alacsonyabb szintű kitermelési kritériumok”: az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikke (6) bekezdésének a) pontjában meghatározott kritériumok,

—	„forrásterületi szintű kitermelési kritériumok”: az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikke (6) bekezdésének b) pontjában meghatározott kritériumok,

—	„kitermelés szerinti ország”: az az ország vagy terület, ahol az erdei biomassza nyersanyagát kitermelték,

—

„telepített erdő”: túlnyomórészt ültetéssel és/vagy szándékos magvetéssel létrehozott fákból álló erdő, feltéve, hogy az ültetett vagy magról nevelt fák vágásérett korban a lábon álló faanyagnak várhatóan több mint ötven százalékát teszik ki; ez magában foglalja az eredetileg ültetett vagy magról nevelt fákból származó ültetvényt is,

—

„ültetvényerdő”: intenzív gazdálkodás alatt álló telepített erdő, amely telepítéskor és állományérett állapotban megfelel az alábbi kritériumok mindegyikének: egy vagy két faj, megegyező korosztály és szabályos távolság. Ez magában foglalja a fa, rost és energia előállítása érdekében telepített rövid vágásfordulójú ültetvényeket, de nem foglalja magában a védelem vagy az ökoszisztéma helyreállítása céljából telepített erdőket, valamint az ültetéssel vagy magvetéssel létrehozott erdőket, amelyek állományérett állapotban természetes módon regenerálódó erdőkre hasonlítanak vagy fognak hasonlítani,

—	„tuskók és gyökerek”: a fa teljes terjedelmének részei, a tuskó feletti fás biomassza nélkül, a tuskó magasságát úgy tekintve, mint azt a magasságot, amelynél a fát az adott országban vagy régióban szokásos kivágási gyakorlat szerint kivágnák,

—

„száradék”: minden, nem az avarban található – álló, földön fekvő vagy a talajban lévő – nem élő fás biomassza, ideértve a felszínen fekvő fát, a durva törmeléket, az elhalt gyökereket, valamint a 10 cm-es – illetve az érintett ország által használt egyéb mértékegységben kifejezett, ennek megfelelő – vagy annál nagyobb átmérőjű tuskókat is,

—

„hosszú távú termelőkapacitás”: az erdő állapota, valamint képessége arra, hogy hosszú időn keresztül folyamatosan és fenntarthatóan javakat, például különböző minőségi besorolású faanyagot, valamint nem faeredetű erdészeti termékeket és ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtson – többek között biztosítsa a levegő- és víztisztítást, a vadon élő növények és állatok élőhelyének megőrzését, a szabadidős tevékenységeket vagy kulturális tőkét –, adott esetben több egymást követő erdészeti vágásfordulón átívelően,

—

„gazdálkodási rendszer”: az erdőterületről a forrásterület szintjén – többek között szöveges formában, illetve térképek, táblázatok és grafikonok formájában – gyűjtött információk, valamint az erdészeti erőforrás-gazdálkodási vagy fejlesztési célok elérése érdekében tervezett vagy végrehajtott stratégiák vagy gazdálkodási tevékenységek,

—	„természetes bolygatás”: az (EU) 2018/841 európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 3. cikkének 9. pontjában meghatározott jelentéssel rendelkező fogalom,

—	„éves nettó növekmény”: rendelkezésre álló élő fák állományának éves mennyiségi növekedése, levonva ezen állomány átlagos természetes pusztulását,

—	„nemzeti szintű földhasználati, földhasználat-megváltoztatási és erdőgazdálkodási (LULUCF-) kritériumok”: az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikke (7) bekezdésének a) pontjában meghatározott kritériumok,

—	„forrásterületi szintű földhasználati, földhasználat-megváltoztatási és erdőgazdálkodási (LULUCF-) kritériumok”: az (EU) 2018/2001 irányelv 29. cikke (7) bekezdésének b) pontjában meghatározott kritériumok,

—	„szénkészlet”: az (EU) 2018/841 rendelet 3. cikkének 4. pontjában meghatározott jelentéssel rendelkező fogalom,

—	„szénelnyelő”: az (EU) 2018/841 rendelet 3. cikkének 1. pontjában meghatározott jelentéssel rendelkező fogalom,

—	„első gyűjtőpont”: az (EU) 2022/996 bizottsági végrehajtási rendelet (5) 2. cikkének 12. pontjában meghatározott jelentéssel rendelkező fogalom,

—	„első fél általi audit”: az első gyűjtőpontot ellátó gazdasági szereplő által tett nyilatkozat,

—	„második fél általi audit”: a beszállító tekintetében az első gyűjtőpontot üzemeltető gazdasági szereplő által végzett audit,

—	„harmadik fél általi audit”: a gazdasági szereplő tekintetében az audit tárgyát képező szervezettől független harmadik fél által végzett audit,

—	„gazdasági szereplő”: az (EU) 2022/996 végrehajtási rendelet 2. cikkének 11. pontjában meghatározott jelentéssel rendelkező fogalom.

3. cikk

A nemzeti vagy annál alacsonyabb szintű kitermelési kritériumoknak való megfelelés értékelése

(1) A tagállamok előírják a gazdasági szereplők számára, hogy szolgáltassanak auditált információkat a nemzeti vagy annál alacsonyabb szintű kitermelési kritériumoknak való megfelelésről. E célból a gazdasági szereplőknek kockázatalapú értékelést kell végezniük, amely pontos, naprakész és ellenőrizhető bizonyítékokkal szolgál a következők elemek mindegyikéről:

a)	a kitermelés szerinti ország és adott esetben az erdei biomassza kitermelési helye szerinti, országon belüli régió; valamint

a kitermelési területre alkalmazandó nemzeti vagy annál alacsonyabb szintű jogszabályok biztosítják a következőket:

i.	a kitermelési műveletek végrehajtása jogszerűen történik, amit a 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 2. cikkének h) pontjában meghatározott, a kitermelés szerinti országban alkalmazandó jogszabályoknak megfelelő kitermelésre vonatkozó bizonyítékok szolgáltatásával kell igazolni;

ii.

sor kerül az erdők újratelepítésére, ami arra vonatkozó bizonyítékok szolgáltatásával igazolható, hogy az alkalmazandó jogszabályok előírják a természetes vagy mesterséges újratelepítést, vagy e kettő kombinációját, amelynek célja új erdő létrehozása ugyanazon a területen, a vonatkozó nemzeti jogszabályok szerinti megfelelő időszakon belül;

iii.	a természetvédelmi célokból nemzetközi vagy nemzeti jogszabály vagy az érintett illetékes hatóság által kijelölt területek, így többek között a vizes élőhelyek és a tőzeglápok hatékony védelmet élveznek;

iv.

az erdők kitermelését úgy végzik, hogy a talajminőségre és a biológiai sokféleségre gyakorolt kedvezőtlen hatások a lehető legkisebbek legyenek, ami arra vonatkozó bizonyítékok szolgáltatásával igazolható, hogy az alkalmazandó jog vagy a vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok:

előírják, hogy a természetes erdőket és az (1) bekezdés b) pontjának iii. alpontja alapján védelmet élvező területeket ne degradálják ültetvényerdőkké, illetve ne helyettesítsék azokkal, ami magában foglalhatja többek között annak garantálását, hogy az újratelepített erdőterület életteret biztosítson a helyi viszonyoknak megfelelő és elegendő mennyiségű növénynek és fafajnak;

rendelkeznek a talaj, valamint a fajok és élőhelyek védelméről, beleértve azokat is, amelyek a nemzetközi vagy nemzeti jog védelme alatt állnak. A gazdasági szereplők munkájának megkönnyítése érdekében a tagállamok törekednek arra, hogy adatokat szolgáltassanak a területspecifikus környezeti jellemzőkről; valamint

3.	adott esetben minimalizálják a tuskók, a gyökerek és a száradék eltávolítását;

fenntartják, illetve növelik az erdő hosszú távú termelési kapacitását, ami arra vonatkozó bizonyítékok szolgáltatásával igazolható, hogy a nemzeti vagy annál alacsonyabb szinten alkalmazandó jogszabályok biztosítják, hogy az átlagos éves adatok alapján a kivágások a vonatkozó nemzeti jogszabályok szerinti megfelelő időszak során nem lépik túl a nettó növekményt, kivéve, amikor az átmenetileg indokolt dokumentált erdőkárosítók, viharok vagy egyéb természetes bolygatás miatt. Ez az alábbiakkal igazolható:

1.	nemzeti erdőnyilvántartásokra vonatkozó jelentések;

2.	az 5. cikk ii. alpontjában említett bizonyítékok szolgáltatása; vagy

3.	hasonló, a nemzetinél alacsonyabb szintű, nyilvántartásokra vonatkozó jelentések;

a b) pontban említett, nemzeti és annál alacsonyabb szintű jogszabályok végrehajtásának és érvényesítésének ellenőrzését biztosító rendszerek megléte, ideértve a következő elemekre vonatkozó információkat is: az ellenőrzésért, a végrehajtásért és az érvényesítésért felelős illetékes hatóságok, a meg nem felelés esetén alkalmazandó szankciók, a határozatokkal szembeni fellebbezésre szolgáló jogorvoslati rendszerek, valamint az információkhoz való nyilvános hozzáférés;

d)	nem tapasztalhatók jelentős hiányosságok a b) pontban említett nemzeti és/vagy annál alacsonyabb szintű jogszabályok és rendeletek végrehajtása terén.

(2) Az (1) bekezdés d) pontjában előírt bizonyítékokat illetően a gazdasági szereplőknek figyelembe kell venniük a nemzeti vagy nemzetközi kormányzati szervezetek által készített jogi értékeléseket és jelentéseket, amelyek részletesen bemutatják az (1) bekezdés b) pontjában említett nemzeti vagy annál alacsonyabb szintű jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos hiányosságokat. Figyelembe kell venni továbbá az Európai Bizottság által a vonatkozó uniós jogszabályok alapján valamely tagállammal szemben indított releváns, folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárásokat. Amennyiben a Bíróság ítéletet hozott valamely tagállammal szemben a vonatkozó uniós jogszabályok, például a 995/2010/EU rendelet megsértése miatt, azt a végrehajtás hiánya bizonyítékának kell tekinteni.

(3) A gazdasági szereplők adminisztratív terheinek minimálisra csökkentése érdekében a tagállamok nyilvános adatbázisokat hozhatnak létre, amelyek naprakész információkat tartalmaznak az e cikkben említett elemekről, és a gazdasági szereplők számára lehetővé teszi az információkhoz – köztük a nyilvános téradatokhoz és a nyilvános nyilvántartásokhoz – való hozzáférést. A tagállamok e célból megfelelő képzést biztosíthatnak.

(4) A gazdasági szereplők dönthetnek úgy, hogy a 4. cikkel összhangban közvetlenül bizonyítják a forrásterületi szintű kitermelési kritériumok teljesülését.

4. cikk

Az erdei forrásterületi szintű kitermelési kritériumoknak való megfelelés értékelése

Amennyiben nem áll rendelkezésre bizonyíték arra vonatkozóan, hogy teljesül-e egy vagy több nemzeti vagy annál alacsonyabb szintű kitermelési kritérium, a tagállamok előírhatják, hogy a gazdasági szereplőknek auditált információkat kell szolgáltatniuk arra vonatkozóan, hogy az említett kritériumoknak a forrásterület szintjén meglévő és végrehajtott gazdálkodási rendszereken keresztül tettek eleget. E célból a gazdasági szereplőknek pontos, naprakész és ellenőrizhető bizonyítékokkal kell szolgálniuk a következők elemekről:

a)	Azon forrásterület térbeli határai, amelynek tekintetében igazolni kell a megfelelést, és amelyre a b) pontban említett gazdálkodási rendszerek alkalmazandók, többek között földrajzi koordináták vagy parcellák megadásával.

A forrásterületre alkalmazandó gazdálkodási rendszerek biztosítják a következőket:

i.	a kitermelési műveletek végrehajtása jogszerűen történik, amit a 995/2010/EU rendelet 6. cikkében meghatározott, kellő gondosság elvén alapuló rendszernek megfelelő kitermelésre vonatkozó bizonyítékok szolgáltatásával kell igazolni;

ii.

az erdők újratelepítését olyan módon végzik, amivel legalább fenntartják a kitermelt erdőterületek minőségét és mennyiségét, ami arra vonatkozó bizonyítékok szolgáltatásával igazolható, hogy új erdőt hoztak létre ugyanazon a területen, a kitermelést követő legfeljebb tíz éven belül. Ez erdőgazdálkodási tervekkel, üzemi jegyzőkönyvekkel, környezeti hatásvizsgálatokkal, valamint a vonatkozó szabályszerűségi ellenőrzések és vizsgálatok eredményeinek felhasználásával igazolható;

iii.

az erdei biomassza nem természetvédelmi célokból nemzetközi vagy nemzeti jogszabály vagy az érintett illetékes hatóság által kijelölt területekről – pl. vizes élőhelyekről vagy tőzeglápokról – származik, kivéve, ha bizonyítékok támasztják alá, hogy a nyersanyag kitermelése nem sérti a kijelölt területek védelmi célkitűzéseit. Ez nemzetközi és nemzeti adatbázisok igénybevételével, hivatalos térképekkel, erdőgazdálkodási tervekkel, üzemi jegyzőkönyvekkel, kitermelési jegyzőkönyvekkel, műholdfelvételekkel, környezeti hatásvizsgálatokkal és hivatalos fakitermelési engedélyekkel – beleértve azokat a feltételeket és korlátozásokat is, amelyek biztosítják, hogy nem áll fenn összeférhetetlenség a vonatkozó természetvédelmi célkitűzésekkel –, valamint a vonatkozó szabályszerűségi ellenőrzések és vizsgálatok eredményeinek felhasználásával igazolható;

iv.

a fakitermelést a talajminőségre és a biológiai sokféleségre gyakorolt kedvezőtlen hatások megelőzését szem előtt tartva végzik. Ez arra vonatkozó bizonyítékok szolgáltatásával igazolható, hogy az energiatermelésre szánt erdei biomassza kitermeléséhez kapcsolódó releváns kockázatokat előzetesen azonosították; valamint megfelelő mérséklési intézkedéseket hajtottak végre, úgymint:

1.	a természetes erdőket és az (1) bekezdés b) pontjának iii. alpontja alapján védelmet élvező területeket nem degradálják ültetvényerdőkké, illetve nem helyettesítik azokkal;

2.	a tuskók és gyökerek kitermelését a lehető legkisebbre csökkentik;

3.	érzékeny talajokon nem végeznek kitermelést;

4.	a kitermelést a talajminőségre gyakorolt hatásokat, köztük a talajtömörödést minimalizáló fakitermelési rendszerek alkalmazásával végzik;

5.	a kitermelést úgy végzik, hogy a minimálisra csökkentsék a biológiai sokféleség jellemzőire és az élőhelyekre – köztük a nemzetközi vagy nemzeti jogszabályok által védett növényekre és állatokra – gyakorolt hatásokat;

6.	az erdőben a helyi viszonyoknak megfelelő mennyiségű és fajtájú száradékot hagynak; valamint

7.	a nagy kivágásokat minimalizálják, kivéve, amikor az átmenetileg indokolt dokumentált erdőkárosítók, viharok vagy egyéb természetes bolygatás miatt.

Ezek a mérséklési intézkedések nemzetközi és nemzeti adatbázisok igénybevételével, hivatalos térképekkel és műholdfelvételekkel, erdőgazdálkodási tervekkel, üzemi jegyzőkönyvekkel, kitermelési jegyzőkönyvekkel, valamint a vonatkozó szabályszerűségi ellenőrzések és vizsgálatok eredményeinek felhasználásával igazolhatók;

a kitermelés biztosítja az erdő hosszú távú termelőkapacitásának fenntartását vagy javítását. Ez arra vonatkozó bizonyítékok szolgáltatásával igazolható, hogy a kitermelési beavatkozást megelőző tíz éves időszakban az érintett forrásterületen a kivágások éves mennyisége átlagosan nem haladja meg az éves nettó növekményt, kivéve, ha az ettől eltérő mennyiségek kellően indokoltak az erdő jövőbeli termelőkapacitásának növelése érdekében; illetve dokumentált erdei kártevők, viharok vagy egyéb természetes bolygatás miatt. Ez állami vagy magánszektorbeli erdőnyilvántartási adatokkal igazolható.

5. cikk

A földhasználatra, földhasználat-megváltoztatásra és erdőgazdálkodásra vonatkozó nemzeti szintű kritériumoknak való megfelelés értékelése

A tagállamok előírják a gazdasági szereplők számára, hogy szolgáltassanak auditált információkat, amelyek megerősítik a földhasználatra, földhasználat-megváltoztatásra és erdőgazdálkodásra (LULUCF) vonatkozó nemzeti szintű kritériumoknak való megfelelést. E célból a gazdasági szereplőknek pontos, naprakész és ellenőrizhető bizonyítékokkal kell szolgálniuk arról, hogy az erdei biomassza származási helye szerinti ország vagy regionális gazdasági integrációs szervezet a Párizsi Megállapodás részes fele és eleget tesz az alábbi a két feltételrendszer egyikének:

az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáját követően az éghajlatváltozásról szóló 2015. évi Párizsi Megállapodás keretében nemzetileg meghatározott hozzájárulást (NDC) nyújtott be, amely megfelel a következő követelményeknek:

a)	a nemzetileg meghatározott hozzájárulás magában foglalja a mezőgazdasági, az erdészeti és a földhasználati ágazatot, akár egyetlen mezőgazdasági, erdészeti és egyéb földhasználati ágazatként (AFOLU-ágazat), akár külön mezőgazdasági és külön földhasználati ágazatként;

b)	a nemzetileg meghatározott hozzájárulás keretében kifejtik, hogy a nemzetileg meghatározott hozzájáruláson belül miként vették figyelembe a mezőgazdasági, az erdészeti és a földhasználati ágazatot;

a nemzetileg meghatározott hozzájárulás keretében az ország általános kibocsátáscsökkentési célkitűzéséhez viszonyítva kiszámítják a mezőgazdasági, az erdészeti és a földhasználati ágazatból származó kibocsátásokat és elnyeléseket, ideértve az erdei biomassza kitermeléséhez kapcsolódó kibocsátásokat is; vagy

ii.

az erdőkben a szénkészletek és szénelnyelők megőrzése és növelése érdekében a kitermelési területre alkalmazandó nemzeti vagy annál alacsonyabb szintű jogszabályokkal rendelkezik. Emellett bizonyítékkal kell szolgálni arra vonatkozóan, hogy a földhasználati, földhasználat-megváltoztatási és erdőgazdálkodási ágazat tekintetében bejelentett kibocsátások nem haladják meg az elnyeléseket, ami arra vonatkozó bizonyítékok szolgáltatásával igazolható, hogy a földhasználati, földhasználat-megváltoztatási és erdőgazdálkodási ágazat tekintetében bejelentett kibocsátások nem haladják meg az erdei biomassza kitermelését megelőző tíz évben mért átlagos elnyelést, és hogy az erdei biomassza kitermelését megelőző két utolsó, egymást követő tízéves időszak között megőrizték vagy növelték a szénkészleteket és a szénelnyelőket.

A gazdasági szereplők adminisztratív terheinek minimálisra csökkentése érdekében a tagállamok naprakész információkat nyújthatnak a gazdasági szereplők számára az ebben a cikkben említett elemekről.

6. cikk

A földhasználatra, földhasználat-megváltoztatásra és erdőgazdálkodásra vonatkozó erdei forrásterületi szintű kritériumoknak való megfelelés értékelése

Amennyiben nem áll rendelkezésre bizonyíték arra vonatkozóan, hogy teljesülnek-e a földhasználatra, földhasználat-megváltoztatásra és erdőgazdálkodásra vonatkozó nemzeti szintű kritériumok, a tagállamok előírják a gazdasági szereplők számára, hogy a gazdálkodási rendszerek erdei forrásterületi szintű meglétét és végrehajtását megerősítő auditált információkat szolgáltassanak annak biztosítása érdekében, hogy hosszú távon megőrzik és megerősítik az erdő szénkészletét és szénelnyelő képességét. E célból a gazdasági szereplők pontos, naprakész és ellenőrizhető bizonyítékokkal szolgálnak a következő követelményekkel összhangban:

meghatározzák annak a forrásterületnek a térbeli határait, amelynek tekintetében igazolni kell a megfelelést, például földrajzi koordináták, földterületek vagy parcellák megadásával, ideértve az erdőállományokat és a földsávokat is, valamint azonosítják a releváns erdei széntárolókat, ideértve a felszín feletti biomasszát, a föld alatti biomasszát, az avart, a száradékot és a talaj szervesszén-tartalmát;

egy múltbeli referencia-időszakra vonatkozóan kiszámítják az erdő átlagos szénkészlettároló és szénelnyelő képességét azzal a céllal, hogy megállapítsák az erdei forrásterület szénkészletének és szénelnyelő képességének megőrzésével vagy megerősítésével való összehasonlításhoz szükséges referenciaértéket. Az erdőnyilvántartási adatok felhasználásának elősegítése, valamint a természetes bolygatás vagy más szélsőséges események hatásainak mérséklése érdekében a gazdasági szereplők a 2000 és 2009 közötti referencia-időszakot vagy más hasonló hosszúságú, a 2000 és 2009 közöttihez a lehető legközelebbi időszakot használják. A gazdasági szereplők kellően megindokolják az adott referencia-időszak kiválasztását. A gazdasági szereplők megbecsülik az a) pontnak megfelelően egyenként azonosított valamennyi releváns széntárolóra vonatkozó referenciaértéket;

ismertetik a forrásterületen várható erdőgazdálkodási gyakorlatokkal kapcsolatos forgatókönyvet a tervezett hosszú távú időszakra vonatkozóan, amely legalább 30 évet ölel fel azon kitermelési eseményt követően, amelyből a biomassza származik. Ezt a forgatókönyvet a forrásterületen folytatott, a múltbeli referencia-időszak kapcsán dokumentált erdőgazdálkodási gyakorlatok, a meglévő erdőgazdálkodási tervek vagy egyéb ellenőrizhető bizonyítékok alapján kell kidolgozni;

a tervezett – az erdő növekedési ütemétől függően az erdei biomassza kitermelését követően legalább 30 évet felölelő – hosszú távú időszakra vonatkozóan megbecsülik a forrásterület átlagos szénkészlettároló és szénelnyelő képességét. A múltbeli referencia-időszakkal való összehasonlíthatóság biztosítása érdekében e becslésekhez az a) és b) pontban említettekkel megegyező széntárolókat, adatokat és módszereket kell használni. Amennyiben a gazdasági szereplők nem tudják számszerűsíteni az a) pont szerint azonosított egy vagy több széntárolót, azt kellően meg kell indokolniuk;

az érintett erdei forrásterület tervezett hosszú távú időszakra vonatkozó átlagos szénkészlettároló és szénelnyelő képességét összehasonlítják az erdő múltbeli referencia-időszakra vonatkozó szénkészlettároló és szénelnyelő képességével. Ha az erdő tervezett hosszú távú időszakra vonatkozó átlagos szénkészlettároló és szénelnyelő képessége megegyezik az erdő múltbeli referencia-időszakra vonatkozó átlagos szénkészlettároló és szénelnyelő képességével vagy meghaladja azt, az erdei biomassza megfelel a földhasználatra, földhasználat-megváltoztatásra és erdőgazdálkodásra vonatkozó erdei forrásterületi szintű kritériumoknak. A gazdasági szereplők az e cikkben meghatározott követelmények teljesítésének bizonyítása céljából megfelelő rendszereket vezetnek be a szénkészlet és a szénelnyelők tényleges alakulásának nyomon követésére és ellenőrzésére.

7. cikk

Audit és vizsgálat

(1) A tagállamok intézkedéseket hoznak annak biztosítása érdekében, hogy a gazdasági szereplők:

fenntarthatósági állításaik alátámasztására megbízható információkat nyújtanak be, amelyek igazolják, hogy kellően eleget tettek a 3–6. cikkben meghatározott követelményeknek, és kérésre rendelkezésre bocsátják az ezen információk összeállításához felhasznált részletes adatokat. Ha a kitermelési és a földhasználatra, földhasználat-megváltoztatásra és erdőgazdálkodásra vonatkozó kritériumoknak való megfelelés igazolására más bizonyítékokat is benyújtanak, ezeknek a bizonyítékoknak magas szintű megbízhatósággal és ellenőrizhetőséggel kell rendelkezniük;

b)	alkalmazzák az (EU) 2018/2001 irányelv 30. cikkének (1) bekezdésében említett tömegmérleg-rendszert;

gondoskodnak arról, hogy független harmadik fél megfelelő színvonalon auditálja a benyújtott információkat, kivéve azt, hogy nemzeti vagy annál alacsonyabb szinten eleget tesznek-e a kitermelési és a földhasználatra, földhasználat-megváltoztatásra és erdőgazdálkodásra vonatkozó kritériumoknak, amely tekintetében az erdei biomassza első gyűjtőpontjáig első fél vagy második fél általi audit biztosítható;

d)	megfelelő szintű átláthatóságot biztosítanak, figyelembe véve az audittal kapcsolatos megközelítés nyilvánosság általi ellenőrzésének szükségességét;

e)	bizonyítékokkal szolgálnak arra vonatkozóan, hogy a vonatkozó auditokat rendszeresen elvégzik, adott esetben időszakos ellenőrzések révén is.

(2) A tagállamok intézkedéseket hoznak annak biztosítása érdekében, hogy az (1) bekezdés c) pontjában említett audit keretében értékelik a mintavétel gyakoriságát és módszertanát és az adatok megalapozottságát, valamint megvizsgálják, hogy a gazdasági szereplők által benyújtott információk pontosak, megbízhatóak és csalásbiztosak-e.

(3) A gazdasági szereplők igénybe vehetik a Bizottság által az (EU) 2018/2001 irányelv 30. cikkének (4) bekezdése szerint elismert nemzeti rendszereket vagy önkéntes nemzetközi rendszereket annak igazolására, hogy eleget tesznek az e rendelet 3–6. cikkében meghatározott kritériumoknak.

(4) Csoportos audit végezhető az (EU) 2022/996 végrehajtási rendelet 12. cikkében meghatározott feltételek mellett, különösen a kisebb gazdasági szereplők adminisztratív terheinek enyhítése érdekében.

8. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2022. december 13-án.

a Bizottság részéről

az elnök

Ursula VON DER LEYEN

(1) HL L 328., 2018.12.21., 82. o.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).

(3) Például: „ REDIIBIO projekt. Technikai segítségnyújtás a felülvizsgált megújulóenergia-irányelvben meghatározott új bioenergia-fenntarthatósági kritériumok végrehajtására vonatkozó iránymutatás elkészítéséhez, 2021 ”.

(4) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/841 rendelete (2018. május 30.) a földhasználathoz, a földhasználat-változtatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről, valamint az 525/2013/EU rendelet és az 529/2013/EU határozat módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 1. o.).

(5) A Bizottság (EU) 2022/996 végrehajtási rendelete (2022. június 14.) a fenntarthatósági és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumok, valamint a közvetett földhasználat-változás szempontjából vett alacsony kockázatra irányadó kritériumok ellenőrzésére vonatkozó szabályokról (HL L 168., 2022.6.27., 1. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 995/2010/EU rendelete (2010. október 20.) a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról (HL L 295., 2010.11.12., 23. o.).