(1)

A 153/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) szabályozástechnikai standardokat állapít meg a nagymértékben likvid, minimális piaci és hitelkockázatú biztosítékeszközök elfogadása tekintetében a központi szerződő felekre vonatkozó követelményekről.

(2)

A közelmúlt politikai és piaci fejleményei jelentős ár- és volatilitásnövekedéshez vezettek az energiapiacokon, aminek nyomán a központi szerződő felek jelentősen megemelték a kapcsolódó kitettségek fedezésére szolgáló biztosítékokat. A biztosítékok emelése likviditási nyomást gyakorolt a nem pénzügyi szerződő felekre, amelyek jellemzően kevesebb és kisebb összegű likvid eszközzel rendelkeznek a biztosítéki követelmények teljesítéséhez. Következésképpen ezek a nem pénzügyi szerződő felek kénytelenek voltak csökkenteni pozícióikat, vagy kellő fedezet nélkül hagyni azokat, ami kiteszi őket a további árváltozások kockázatának.

(3)

Az uniós pénzügyi és energiapiacok jelenlegi körülmények közötti zökkenőmentes működésének biztosítása, valamint az uniós székhelyű központi szerződő felek által elszámolt szabályozott gáz- és villamosenergia-piacokon tevékenykedő nem pénzügyi szerződő felekre nehezedő likviditási nyomás enyhítése érdekében a nem pénzügyi klíringtagok számára rendelkezésre álló elfogadható biztosítékeszközök körét ideiglenesen ki kell terjeszteni a biztosítékkal nem fedezett bankgaranciákra is.

(4)

A származékos energiapiacokon megfigyelhető likviditási nyomás kezelése érdekében a közszektorbeli szervezetek által kibocsátott vagy fedezett garanciákat a központi szerződő fél által a pénzügyi és nem pénzügyi szerződő felek tekintetében elfogadható biztosítékeszköznek kell tekinteni, mivel ezek a garanciák alacsony partner-hitelkockázattal rendelkeznek, visszavonhatatlanok, feltétel nélküliek, és a nemteljesítő klíringtag portfóliójának felszámolási időszakában lehívhatók, és ezért korlátozott likviditási kockázatot hordoznak.

(5)

Az elfogadható biztosítékeszközök körének a fedezetlen bankgaranciákra és állami garanciákra való kiterjesztésével kapcsolatos kockázatok várhatóan korlátozottak maradnak, mivel az említett garanciákra is alkalmazandók a központi szerződő fél kockázatkezelési előírásai és a 153/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott minden egyéb releváns követelmény továbbra is alkalmazandó lenne.

(6)

A 153/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(7)

A nem pénzügyi klíringtagoknak nyújtott fedezetlen bankgaranciák, valamint a pénzügyi és nem pénzügyi klíringtagoknak nyújtott állami garanciák biztosítékeszközként történő elfogadásával kapcsolatos kockázatok további korlátozása érdekében az említett intézkedéseknek ideiglenes jellegűnek kell lenniük, és egy 12 hónapos időtartamra kell vonatkozniuk, enyhítve a piaci szereplők terheit és ösztönözve őket a piacokra való visszatérésre.

(8)

A közelmúltbeli piaci fejlemények fényében a nem pénzügyi klíringtagok számára rendelkezésre álló elfogadható biztosítékeszközök körét a lehető leggyorsabban ki kell terjeszteni. E rendeletnek ezért sürgősen hatályba kell lépnie,

(9)

Ez a rendelet az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (a továbbiakban: ESMA) által az Európai Bankhatósággal, az Európai Rendszerkockázati Testülettel és a Központi Bankok Európai Rendszerével folytatott konzultációt követően a Bizottságnak benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeteken alapul.

(10)

Az ESMA nem folytatott nyilvános konzultációt az e rendelet alapjául szolgáló szabályozástechnikai standardtervezetekről, és nem elemezte a lehetséges költségeket és hasznokat, mivel ez rendkívül aránytalan lett volna az elfogadandó módosítások hatályához és hatásához képest, figyelembe véve a javasolt módosítások sürgős jellegét és korlátozott hatályát. A sürgősség miatt az ESMA nem kérte ki az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 37. cikkével összhangban létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport tanácsát. Az Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoportot az említett rendelkezésnek megfelelően tájékoztatják az intézkedésről,

1.

A 39. cikk a következő második bekezdéssel egészül ki:

„ 2023. november 29-ig a 648/2012/EU rendelet 46. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában az I. mellékletben meghatározott feltételeknek megfelelő állami garanciákat nagymértékben likvid biztosítékeszköznek kell tekinteni.”

2.

A 62. cikk második bekezdése a következő mondattal egészül ki:

„Az I. melléklet 2. szakasza (1) bekezdésének h) pontja azonban 2022. november 29-től 2023. november 29-ig nem alkalmazandó az 1227/2011/EU rendelet 2. cikke 4. pontjának b) és d) alpontjában említett származtatott ügyletekre.”

3.

Az I. melléklet ezen rendelet mellékletének megfelelően módosul.