(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2021. június 24-én az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított az Oroszországból és a Törökországból (a továbbiakban: érintett országok) származó egyes korrózióálló acélok Unióba érkező behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság az Európai Acélszövetség (a továbbiakban: Eurofer, panaszos) által 2021. május 12-én benyújtott panaszt követően indította meg a vizsgálatot. A panaszt a panaszos az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében az egyes korrózióálló acélokkal foglalkozó uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, a többi ismert uniós gyártót, az ismert exportáló gyártókat és az orosz, valamint a török hatóságokat, az ismert importőröket és felhasználókat, továbbá az érintettként ismert szervezeteket a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket az abban való részvételre.

(4)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat kérjék. 2021. szeptember 17-én a Bizottság meghallgatott egy török exportáló gyártót.

(5)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(6)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság az uniós gyártók által az eljárás megindítását megelőző legitimációs értékelés keretében bejelentett termelési és uniós értékesítési volumen alapján, a gyártók földrajzi elhelyezkedését is figyelembe véve választotta ki az ideiglenes mintát. Az ideiglenes minta három uniós gyártóból állt, amelyek három különböző tagállamban működtek. A minta a termelés és a hasonló termék Unióban történő értékesítésének több mint több mint 23 %-át képviselte. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban (3). A felek egyike sem tett észrevételt a megadott határidőn belül.

(7)

A mintában szereplő egyik uniós gyártó telephelyén tartott ellenőrző látogatás során megállapítást nyert, hogy a vállalat a legitimációs kérdőívre, valamint a dömpingellenes kérdőívre adott válaszában tévesen jelentős mennyiségű olyan adatot tüntetett fel, amely a vizsgálat tárgyát nem képező termékekre vonatkozott. Annak biztosítása érdekében, hogy ez a helyzet ne legyen hatással a minta reprezentativitására, a Bizottság úgy határozott, hogy az érintett vállalatot a mintában hagyja, és felvesz egy további vállalatot is a mintába. A végleges mintában így négy, három különböző tagállamban működő uniós gyártó szerepelt, amelyek összesen a hasonló termék teljes becsült uniós termelésének és értékesítésének mintegy 25 %-át képviselték. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket a végleges mintával kapcsolatban (4). A felek egyike sem tett észrevételt a megadott határidőn belül.

(8)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(9)

Az eljárás megindításáról szóló értesítéshez tartozó mellékletet a határidőn belül benyújtó vállalatok egyike sem számolt be az érintett termék behozataláról. A Bizottság ezért úgy döntött, nem alkalmaz mintavételt. E döntéssel kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(10)

A mintavétel szükségességének eldöntéséhez, szükséges esetben pedig a minta kiválasztásához a Bizottság valamennyi oroszországi exportáló gyártót arra kért, hogy közölje az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Emellett a Bizottság felkérte az Oroszországi Föderációnak az Európai Unió mellett működő állandó képviseletét, hogy azonosítsa azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(11)

Három – az érintett termék Unióba irányuló teljes orosz exportvolumenének 98 %-át kitevő – oroszországi exportáló gyártó (gyártócsoport) nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban, a Bizottság két vállalatból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság kikérte az érintett ismert exportáló gyártók és az orosz hatóságok véleményét a minta kiválasztásával kapcsolatban.

(12)

A Bizottsághoz a PJSC Novolipetsk Steeltől érkeztek észrevételek a mintával kapcsolatban. A vállalkozás rámutatott, hogy alapos jogi okok indokolják a vizsgálat kettő helyett három exportáló gyártóra vonatkozó elvégzését, különösen, ha az eredeti mintában szereplő egyik vállalat esetleg úgy dönt, mégsem működik együtt. Az együttműködés ilyen visszavonása bonyolultabbá tenné a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetének meghatározását.

(13)

A vállalat emellett hangsúlyozta, hogy a Bizottság felvette a mintába az oroszországi PJSC Magnitogorsk Iron and Steel Works exportáló gyártót és törökországi leányvállalatát, a MMK Metalurji Sanayi Ticaret ve Liman İşletmeciliği A.Ş. vállalatot. A vállalat azt állította, hogy a két kapcsolatban álló exportáló gyártó osztozott értékesítési csatornáik egy részén. Ez csökkenthetné a Bizottság munkaterhét, és ezáltal lehetővé tenné az NLMK vizsgálatát.

(14)

Az NLMK észrevételeinek elemzését követően a Bizottság megalapozottnak találta különösen a (12) preambulumbekezdésben foglalt állításokat, és úgy döntött, nem alkalmaz mintavételt az oroszországi exportáló gyártók tekintetében. A Bizottság erről a döntéséről tájékoztatta a kérdéses vállalatot és az orosz hatóságokat.

(15)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte az összes törökországi exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett felkérte Törökország Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg és/vagy lépjen kapcsolatba azokkal az esetleges további exportáló gyártókkal, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban.

(16)

Nyolc – az érintett termék Unióba irányuló teljes török exportvolumenének 100 %-át kitevő – törökországi exportáló gyártó (gyártócsoport) nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban, a Bizottság három vállalatból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert érintett exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival. A mintavételi javaslattal kapcsolatban nem érkezett észrevétel. Az így létrehozott végleges minta az érintett termék Unióba irányuló teljes török exportvolumenének 62,6 %-át tette ki.

(17)

Egy törökországi exportáló gyártó kért egyedi vizsgálatot az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján. A Bizottság úgy határozott, hogy e kérés elbírálása a kérdéses vállalat összetett vállalati struktúrája miatt túl nagy terhet jelentett volna, és akadályozta volna a vizsgálat időben történő elvégzését. Ezért a Bizottság elutasította az egyedi vizsgálatra irányuló kérelmet.

(18)

A Bizottság kérdőívet küldött a panaszosnak, és felkérte a mintában szereplő négy uniós gyártót (5), a három oroszországi exportáló gyártót és a mintában szereplő három törökországi exportáló gyártót a vizsgálat megindításának napján az interneten elérhetővé tett kérdőív kitöltésére (6).

(19)

A kérdőívet a mintában szereplő négy uniós gyártó, a panaszos, a három oroszországi exportáló gyártó, a mintában szereplő három törökországi exportáló gyártó, valamint az egyedi vizsgálatot kérelmező törökországi exportáló gyártó küldte vissza kitöltve.

(20)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok telephelyén került sor:

(21)

A Bizottság a következő felek esetében távoli adategyeztetést végzett:

(22)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2020. január 1-jétől 2020. december 31-ig tartó időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2017. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(23)

A törökországi CIB szövetség és számos exportáló gyártó torznak találta a kiválasztott vizsgálati időszakot és figyelembe vett időszakot. Mivel 2017 viszonylag jó év volt az acélipar számára, a 2020-as évet azonban a Covid19-világjárvány kedvezőtlenül érintette, ezeket az időszakokat nem találták megfelelőnek. Azt állították, hogy a két végpont összehasonlítása nem lenne reprezentatív az uniós gazdasági ágazat teljesítményét és helyzetét tekintve. Volt, aki a jobb összehasonlítás érdekében negyedéves elemzést kért.

(24)

A Bizottság elutasította ezeket az állításokat, mivel a panasz benyújtásának dátumára, valamint a vonatkozó szabályokra tekintettel mind a figyelembe vett időszak, mint a vizsgálati időszak megfelelő volt. A Bizottság elemzése nem a referenciaév és a vizsgálati időszak összehasonlításán, hanem a figyelembe vett időszak folyamán megfigyelhető tendenciákon alapul, és magában foglalja a korrózióálló acél uniós piacát esetlegesen befolyásoló tényezőket, amelyeket a Bizottság többek között az 5. szakaszban bemutatottak szerint figyelembe vett a vizsgálat során.

(25)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CIB és több exportáló gyártó jelezte, hogy nem ért egyet a Bizottság álláspontjával. Azzal érveltek, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a vizsgálati időszak után bekövetkező fejleményeket, tekintettel arra, hogy 2021 első 8 hónapjában a tűzihorganyzott termékek ára (e termékek közé tartozik a korrózióálló acél is), továbbá a tűzihorganyzott termékek és a melegen hengerelt tekercsek közötti átlagos árrés jelentősen megnőtt az Unióban. Állításuk szerint ugyanakkor 2021-ben az uniós gazdasági ágazat termelési szintje visszaállt a 2019. évi szintre. A Törvényszék Rusal Armenal ZAO kontra Tanács ügyben hozott ítéletére (7) hivatkozva ezért azt állították, hogy ezek a fejlemények olyan új tények, amelyek a javasolt dömpingellenes vámot nyilvánvalóan alkalmatlanná teszik, és ezeket a tényeket a Bizottságnak figyelembe kell vennie, többek között a vizsgálati időszak 2021-re és 2022 első negyedévére történő kiterjesztésével.

(26)

A Bizottság megvizsgálta az állítást. A Bizottság megállapította, hogy az értékesítési árak 2021. évi emelkedése önmagában nem jelzi az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének bármilyen mértékű javulását. A Bizottság megjegyezte, hogy az áremelkedés csak akkor lehet pozitív hatással az ágazat helyzetére az előző évhez viszonyítva, ha jelentős mértékben meghaladja az emelkedést, amely a költségekben áll be ugyanezen időszak alatt. Erre vonatkozóan nem nyújtottak be bizonyítékot. A termelést illetően a Bizottság elismerte, hogy 2021-ben bizonyos időpontokban, különösen az év elején egyes gyártók nehézségekkel szembesültek a korrózióálló acél iránti jelentős piaci kereslet kielégítése terén. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy átmeneti jelenségről van szó, és nem áll rendelkezésére olyan információ, amely arra utalna, hogy ez a jelenség az ágazat egészét érintené. A Bizottság ezért megállapította, hogy az érintett felek egyik állítása sem bizonyítja, hogy a vizsgálati időszakot követően beálló új fejlemények következtében a javasolt dömpingellenes vám nyilvánvalóan alkalmatlan lenne. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(27)

Az ideiglenes intézkedések bevezetésének határideje az alaprendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján 2022. február 23. volt. A Bizottság 2022. január 26-án az alaprendelet 19a. cikke (2) bekezdésének megfelelően tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy nem szándékozik ideiglenes intézkedéseket bevezetni, és lehetőséget adott az érdekelt feleknek kiegészítő információk benyújtására és/vagy meghallgatásra. Egyik fél sem nyújtott be észrevételeket vagy kért meghallgatást.

(28)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően Oroszország kormánya (a továbbiakban: orosz kormány) előadta: az, hogy ideiglenes intézkedések bevezetésére nem került sor, azt jelentette, hogy az uniós gazdasági ágazat stabil volt, és a kár megelőzése érdekében nem volt szükség a Bizottság beavatkozására. A Bizottság elutasította ezt a felvetést. Az alaprendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerint ideiglenes intézkedések elrendelhetők. A Bizottság nem köteles ideiglenes intézkedéseket bevezetni, ha az uniós gazdasági ágazatot kár éri. Tehát nem vonhatók le következtetések az uniós gazdasági ágazat helyzetét illetően abból, hogy a Bizottság úgy dönt, hogy nem vezet be ideiglenes intézkedéseket, hanem folytatja a vizsgálatot (ahogyan azt ebben az esetben tette).

(29)

mivel a Bizottság nem vezetett be ideiglenes dömpingellenes intézkedést, így a behozatalt sem vette nyilvántartásba.

(30)

A Bizottság folytatta a végleges ténymegállapításokhoz szükségesnek ítélt valamennyi információ feltárását és ellenőrzését.

(31)

Az összegyűjtött és ellenőrzött adatok elemzését követően a Bizottság tájékoztatta az MMK-t és a PAOS-t arról a szándékáról, hogy az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tényeket alkalmazza a kérdőívre adott válaszaik bizonyos részeire. A Bizottság lehetőséget biztosított a vállalatoknak észrevételeik megtételére. A rendelkezésre álló tények és a vállalatok által benyújtott észrevételek alkalmazásának okait a rendelet 3.1.2. szakasza tárgyalja.

(32)

A végleges ténymegállapítások megfogalmazásakor a Bizottság figyelembe vette az érdekelt felek észrevételeit.

(33)

A Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kívánt kivetni az Oroszországból és Törökországból származó korrózióálló acél behozatalára (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatása). A Bizottság a felek számára egy meghatározott időszakot biztosított az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(34)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően észrevételek érkeztek a panaszostól, az orosz kormánytól, mindhárom együttműködő orosz exportáló gyártótól, Törökország kormányától (a továbbiakban: török kormány), mindhárom együttműködő török exportáló gyártótól és a Török Acélexportőrök Szövetségétől. Az MMK, az NLMK, a török kormány, a Tezcan és a Török Acélexportőrök Szövetsége meghallgatásokat kért, amelyekre sor került. A felek által benyújtott és/vagy a meghallgatások során tett észrevételekkel e rendelet megfelelő részei foglalkoznak.

(35)

Továbbá az egyes vállalatoknak küldött újabb végső tájékoztatásokat követően a Tezcan és az MMK a meghallgató tisztviselő közreműködését kérte.

(36)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CIB azzal érvelt, hogy a dömpingellenes intézkedéseket a vizsgálati időszak vége után bekövetkezett piaci változások miatt az alaprendelet 14. cikkének (4) bekezdése alapján fel kell függeszteni. A CIB különösen a korrózióálló acél árainak a vizsgálati időszak vége óta bekövetkezett gyors ütemű emelkedésére, egyes uniós gyártók jövedelmezőségének azóta tapasztalható jelentős javulására, valamint az Oroszországgal szembeni szankciókra hivatkozott, amelyek véleménye szerint garantálják, hogy a felfüggesztés következtében a kár valószínűleg nem folytatódna.

(37)

A 14. cikk (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy intézkedések csak akkor függeszthetők fel, ha a felfüggesztés következtében az uniós gazdasági ágazatot valószínűsíthetően nem éri kár. A Bizottságnak nem áll rendelkezésére olyan információ, amely alátámasztaná, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzetet a vizsgálati időszak végét követően olyan mértékben javult volna, hogy a kár valószínűsíthetően nem folytatódna. Önmagában abból, hogy a korrózióálló acél árai a vizsgálati időszakot követően növekedhettek, nem vonható le az a következtetés, hogy az uniós gazdasági ágazatot már nem éri kár, még akkor sem, ha elfogadjuk a CIB azon állítását, miszerint „egyes uniós gyártók” jövedelmezősége nőtt. A vizsgálat megindítása ugyanis önmagában is járhatott ilyen hatásokkal, és ezek a hatások a végleges intézkedések felfüggesztése esetén gyorsan megszűnnének. A Bizottság csak az uniós gazdasági ágazat vizsgálati időszakot követő helyzetének, valamint a piaci feltételek állítólagos változásainak gondos elemzését követően függeszthet fel intézkedéseket, ami részletes információk gyűjtését teszi szükségessé. Ilyen értékelésre jellemzően a vizsgálati eljáráson kívül kerül sor, különösen akkor, ha az ilyen tárgyú kérelmek benyújtása későn történik meg és a benyújtott kérelmek nem tartalmazzák a szükséges alátámasztó bizonyítékokat, ahogy az a jelen esetben is történt.

(38)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az orosz kormány előadta, hogy az alaprendelet 18. cikkének alkalmazása két orosz exportáló gyártó tekintetében nem volt indokolt, mivel ezek a vállalatok együttműködő magatartást tanúsítottak, részletes válaszokat adtak a kérdőívre és a kiegészítő információkérésre (beleértve a részletszámításokat is), továbbá elvégezték a kért korrekciókat. Az orosz kormány arra is felhívta a figyelmet, hogy a Bizottság a 18. cikk alkalmazására vonatkozó leveleket több mint egy hónappal az ellenőrzések és a távoli adategyeztetések lezárását követően küldte el.

(39)

A Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 18. cikke alkalmazásának okait a kérdőívből és a hiánypótlásokból begyűjtött valamennyi információ, valamint az ellenőrzések és a távoli adategyeztetések megfelelő elemzését követően megfelelően közölte és ismertette az érintett vállalatokkal. A PAOS kapcsán ezzel a kérdéssel a (93)–(109) preambulumbekezdés foglalkozik részletesen. Az MMK kapcsán az okokat a (75)–(90) preambulumbekezdés mutatja be általánosságban, valamint – titoktartási okokból – a vállalatnak küldött tájékoztatás részletesen. A Bizottság ezért elutasította az orosz kormánynak az alaprendelet 18. cikkének alkalmazására vonatkozó felvetéseit.

(40)

Az érintett termék az Oroszországból és a Törökországból származó, jelenleg az ex 7210 41 00, ex 7210 49 00, ex 7210 61 00, ex 7210 69 00, ex 7210 90 80, ex 7212 30 00, ex 7212 50 61, ex 7212 50 69, ex 7212 50 90, ex 7225 92 00, ex 7225 99 00, ex 7226 99 30, ex 7226 99 70 KN-kódok (TARIC-kódok: 7210410020, 7210410030, 7210490020, 7210490030, 7210610020, 7210610030, 7210690020, 7210690030, 7210908092, 7212300020, 7212300030, 7212506120, 7212506130, 7212506920, 7212506930, 7212509014, 7212509092, 7225920020, 7225920030, 7225990022, 7225990023, 7225990041, 7225990092, 7225990093, 7226993010, 7226993030, 7226997013, 7226997093, 7226997094) alá tartozó, következőképpen meghatározott termék: vasból, ötvözött acélból vagy ötvözetlen acélból készült síkhengerelt termék tűzihorganyzással cinkkel és/vagy alumíniummal és/vagy magnéziummal lemezelve vagy bevonva; szilíciummal ötvözve is; kémiailag passziválva; kiegészítő felületi kezeléssel, például olajozással vagy szigeteléssel ellátva is; legfeljebb 0,5 tömegszázalék széntartalommal, legfeljebb 1,1 tömegszázalék alumíniumtartalommal, legfeljebb 0,12 tömegszázalék nióbiumtartalommal, legfeljebb 0,17 tömegszázalék titántartalommal és legfeljebb 0,15 tömegszázalék vanádiumtartalommal; tekercsben, méretre vágott lemezekben és keskeny szalagokban kiszerelve (a továbbiakban: érintett termék).

Az érintett termék nem tartalmazza:

(41)

A korrózióálló acélokat síkhengerelt acéltekercsek, -lemezek és -szalagok olvasztott fémből vagy cink fémötvözetéből álló fürdőbe merítésével végzett bevonásával állítják elő. A bevonófém az acélhordozóval kohászati reakció során ötvöződik, majd többrétegű ötvözetstruktúrát alkot, amelynek eredményeképpen az acélhoz kohászati eljárással kötődő bevonat jön létre. A termék felületén kémiai passziválással további kezelést végeznek annak érdekében, hogy megvédjék a felületet a nedvességtől és mérsékeljék a tárolás és szállítás alatti korróziótermék-képződés kockázatát.

(42)

A korrózióálló acélokat elsősorban az építőipari ágazatban használják védőburkolatként szolgáló különféle építőanyagokhoz, de háztartási készülékek gyártásához, mélyhúzási és sajtolási eljárásokhoz és kis méretű hegesztett csövekhez is felhasználják.

(43)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(44)

A Bizottság úgy határozott, hogy az említett termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hasonló termékeknek minősülnek.

(45)

Egy importőr a 0,40 mm-nél kisebb vastagságú („vékonylemez”) korrózióálló acélnak a vizsgálat termékköréből való kizárását kérte. A fél azzal érvelt, hogy a munkaigényesebb és drágább vékonylemez különálló szegmenst képez, és az uniós gazdasági ágazat nem állítja azt elő kellő mennyiségben. A fél hozzátette, hogy a vékonylemez kizárása nem csökkentené a panaszosok által kérelmezett intézkedések korrekciós hatását, a dömpingellenes intézkedéseknek a vékonylemezre vonatkozó bevezetése azonban ártana a felhasználóknak (mivel nem tudnának versenyképes áron hozzájutni az ilyen termékekhez).

(46)

A Bizottság megalapozatlannak találta a kérés indokait, mivel az uniós gazdasági ágazatnak valamennyi szükséges vastagságú korrózióálló acél gyártására van kapacitása (8). A Bizottság megállapította továbbá, hogy a vastagságtól és a behozatal helyétől függetlenül a korrózióálló acél valamennyi típusát tűzihorganyzó sorokon állítják elő, és azok alapvető fizikai és műszaki jellemzőik, végfelhasználásuk és felcserélhetőségük szempontjából azonos tulajdonságokkal rendelkeznek. A Bizottság ezért elutasította a szóban forgó termék kizárása iránti kérelmet.

(47)

A Tezcan, a többek között az alucinkkel bevont korrózióálló acél egy törökországi gyártója az alucinkkel bevont korrózióálló acél az intézkedések hatálya alól való kizárását kérte. A fél szerint az alucinkkel bevont korrózióállóacél-termékek a korrózióálló acél különálló szegmensét képezik, amely nem áll versenyben az uniós gazdasági ágazat által előállított termékekkel. A fél azt állította, hogy az alucinkkel bevont korrózióálló acélt nem állítják elő „gazdaságilag életképes mennyiségben” az Unióban, és a terméket előállító uniós gyártó nem képes az uniós keresletet kielégítő mennyiségű alucinkkel bevont korrózióálló acélt biztosítani.

(48)

A Bizottság megalapozatlannak találta a kérés indokait, mivel még ha ideiglenesen korlátozott is volt az alucinkkel bevont korrózióálló acél uniós gyártása, az uniós gazdasági ágazat rendelkezik az alucinkkel bevont korrózióálló acél gyártásához szükséges kapacitással. A Bizottság megállapította továbbá, hogy a korrózióálló acél valamennyi típusát bevonattól függetlenül tűzihorganyzó sorokon állítják elő. Ezenfelül az alucinkkel bevont korrózióálló acél és az egyéb bevonattal rendelkező korrózióálló acél azonos alapvető fizikai és műszaki tulajdonságokkal, végfelhasználási területtel és helyettesíthetőséggel rendelkezik (9). A Bizottság ezért elutasította a kizárás iránti kérelmet.

(49)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Tezcan ismételten benyújtotta kérelmét. Kijelentette, hogy uniós termelésre az alucinkkel bevont korrózióálló acél egyetlen uniós gyártójának helytelen pénzügyi gazdálkodása miatt nem került sor. A Tezcan kitartott amellett, hogy az alucinkkel bevont korrózióálló acél és a cinkkel bevont korrózióálló acél fizikai, kémiai és műszaki szempontból teljesen eltérő termékek, nevezetesen az alucinkkel bevont korrózióálló acél előállítási folyamata és az alucinkkel bevont korrózióálló acél egyes tulajdonságai miatt.

(50)

A Bizottság megalapozatlannak találta a Tezcan kérelmének indoklását, mivel a Tezcan által említett gyártó életképes üzleti tervvel rendelkezett, és továbbra is az uniós gazdasági ágazat életképes része maradt. A Bizottság továbbá azt is megállapította, hogy a korrózióálló acélok valamennyi típusát – függetlenül azok bevonatától – tűzihorganyzó sorokon állítják elő, amit a Tezcan is elismert, amikor megjegyezte, hogy az alucinkkel bevont korrózióálló acél egyetlen uniós gyártója egy tűzihorganyzó sorral, de két tartállyal rendelkezik, amelyeket attól függően tud cserélni, hogy alucinkkel bevont korrózióálló acélt vagy más termékeket kíván-e gyártani. Továbbá az az állítás, miszerint a korrózióálló acél különböző bevonatai eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek, nem kérdőjelezi meg azt, hogy az alucinkkel bevont korrózióálló acél és az egyéb bevonattal rendelkező korrózióálló acél alapvető fizikai és műszaki jellemzőik, végfelhasználásuk és helyettesíthetőségük tekintetében azonos tulajdonságokkal rendelkeznek (10). A Bizottság ezért elutasította a kizárás iránti kérelmet.

(51)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy az együttműködő exportáló gyártók mindegyike esetében reprezentatív-e a teljes belföldi értékesítés volumene. A belföldi értékesítés akkor reprezentatív, ha a hasonló termék belföldi piaci független vevők részére végzett belföldi értékesítésének teljes volumene az egyes exportáló gyártók esetében eléri az érintett termék Unióba irányuló kivitel keretében értékesített teljes volumenének legalább 5 %-át a vizsgálati időszak alatt. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a hasonló termék belföldi összértékesítése minden egyes együttműködő exportáló gyártó esetében reprezentatív volt.

(52)

A Bizottság ezt követően azonosította azokat a belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek azonosak vagy összehasonlíthatóak voltak az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal.

(53)

A Bizottság ezután – az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerint – megvizsgálta minden egyes, az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal azonos vagy összehasonlítható terméktípus tekintetében, hogy ezen együttműködő exportáló gyártó belföldi piacon történt belföldi értékesítése reprezentatív volt-e. Egy terméktípus belföldi értékesítései akkor reprezentatívak, ha a terméktípus vizsgálati időszak alatti, független vevők részére végrehajtott belföldi értékesítéseinek teljes volumene eléri az azonos vagy összehasonlítható terméktípus teljes Unióba irányuló exportértékesítés teljes volumenének legalább 5 %-át.

(54)

A Bizottság egy terméktípus esetében megállapította, hogy az MMK nem értékesítette azt a belföldi piacon. Ezenfelül bizonyos terméktípusokat a három oroszországi együttműködő exportáló gyártó egyike sem értékesített a belföldi piacon.

(55)

A Bizottság ezt követően valamennyi terméktípus esetében meghatározta a belföldi piacon, független vevők részére végrehajtott nyereséges értékesítések vizsgálati időszak alatti részarányát – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban – annak megállapítása céljából, hogy a rendes érték kiszámítását a tényleges belföldi értékesítések alapján végezze-e el.

(56)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek-e, vagy sem – az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(57)

Ilyen esetben a rendes érték az adott terméktípus vizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítése során felszámított árainak súlyozott átlaga.

(58)

A rendes értéket az egyes terméktípusok vizsgálati időszak alatti – kizárólag nyereséges – belföldi értékesítésének terméktípusonkénti tényleges belföldi áraként kell meghatározni, amennyiben:

(59)

A belföldi értékesítés elemzése kimutatta, hogy a terméktípustól függően az MMK teljes belföldi értékesítésének 47–100 %-a, az NLMK teljes belföldi értékesítésének 43–100 %-a, valamint a PAOS teljes belföldi értékesítésének 24–100 %-a nyereséges volt, és az értékesítési ár súlyozott átlaga meghaladta a termelési költséget. Ennek megfelelően a rendes érték a vizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítés során alkalmazott árak súlyozott átlagaként vagy kizárólag a nyereséges értékesítések súlyozott átlagaként került kiszámításra.

(60)

Azon terméktípusok esetében, amelyek súlyozott átlagos értékesítési ára alacsonyabb volt a termelési költségnél, a rendes érték számítása az adott terméktípus nyereséges értékesítése során alkalmazott árak súlyozott átlagaként történt.

(61)

Amennyiben a szokásos kereskedelmi forgalom keretében nem értékesítették a hasonló termék valamely terméktípusát, vagy a belföldi piacon nem értékesítettek valamely terméktípust reprezentatív mennyiségben, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban képezte.

(62)

A rendes érték kiszámítása úgy történt, hogy a következő tényezőket hozzáadták az együttműködő exportáló gyártók által gyártott hasonló termék vizsgálati időszakban jellemző előállítási költségeihez:

(63)

A belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusok esetében az átlagos SGA-költségeket és az e típusok szokásos kereskedelmi forgalom keretében belföldi piacon bonyolított ügyleteiből származó nyereséget adta hozzá. A belföldi piacon egyáltalán nem értékesített terméktípusok esetében az SGA-költségek súlyozott átlaga és a nyereség hozzáadása a szokásos kereskedelmi forgalom keretében a belföldi piacon bonyolított összes ügylet alapján történt.

(64)

Az előállítási költség az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése alapján indokolt esetekben kiigazításra került. Mindhárom együttműködő exportáló gyártó kapcsolatban álló beszállítótól szerzett be bizonyos nyersanyagokat. A Bizottság megvizsgálta, hogy ezek a nyersanyagok szokásos piaci áron kerültek-e beszerzésre, és szükség esetén kiigazította az előállítási költségeket, hogy azok megfelelően tükrözzék az érintett termék előállításával és értékesítésével összefüggő költségeket.

(65)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az NLMK előadta, hogy e kiigazítások indokolatlanok voltak, különösen azért, mert a Bizottság nem vette figyelembe az NLMK és a független vevők részére értékesített vizsgált nyersanyagok árában foglalt fuvarköltségek hatását, holott ezek az információk a rendelkezésére álltak. A Bizottság egyes nyersanyagok tekintetében elfogadta az állítást, és ennek megfelelően felülvizsgálta a rendes értéket. A felülvizsgált számítást közölték a vállalattal.

(66)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a PAOS előadta, hogy a nyersanyagköltségeknek az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése szerinti kiigazítása jogellenes volt. A PAOS azzal érvelt, hogy az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése két esetben teszi lehetővé a Bizottság számára, hogy a vállalat nyilvántartásától eltérjen: a) ha a nyilvántartások nem felelnek meg a szóban forgó ország általánosan elfogadott számviteli alapelveinek, és b) ha a nyilvántartások nem tükrözik észszerűen a vizsgált termék előállításával és értékesítésével kapcsolatban felmerülő költségeket. A második helyzetet illetően a vállalat a WTO Fellebbezési Testülete által az Ukrajna – ammónium-nitrát (Oroszország) ügyben készített jelentésének (11) 6.97. pontjára hivatkozott, amely szerint „a [WTO dömpingellenes megállapodásának] 2.2.1.1. cikke első fordulatának második feltétele arra vonatkozik, hogy a vizsgált exportőr vagy gyártó által vezetett nyilvántartások elégségesen megfelelnek-e a vizsgált exportőr vagy gyártó azon költségeinek, amelyek valós kapcsolatban állnak a vizsgált termék gyártásával és értékesítésével, illetve tükrözik-e ezeket a költségeket”.

(67)

A Bizottság megjegyezte, hogy „Fellebbezési Testület jelentése, DS493: Ukrajna – Ammónium-nitrátra vonatkozó dömpingellenes intézkedések (Oroszország)” című dokumentum 6.97. pontját az azt megelőző bekezdésekben ismertetett összefüggésben kell vizsgálni. A Fellebbezési Testület már az EU–biodízel (Argentína) ügyben (12) is jóváhagyta, hogy az egymással kapcsolatban álló felek által egymás felé elszámolt nyersanyagárak nem tekinthetők szokásos piaci áraknak, és ennek következtében elutasíthatók. A Fellebbezési Testület által az Ukrajna – ammónium-nitrát (Oroszország) ügyben készített jelentés 6.97. pontja tovább egyértelműsítette, hogy az EU–biodízel (Argentína) ügyben készített vizsgálóbizottsági jelentésben említett helyzetek nem tekinthetők határozatlan időre szóló kivételeknek, hanem eseti alapon kell azokat megvizsgálni. A jelen ügyben a Bizottság megfelelő elemzést követően elutasította a PAOS által a vele kapcsolatban álló szállítóktól beszerzett bizonyos nyersanyagok árait, ami teljes összhangban áll a WTO szabályaival. A Bizottság összehasonlította a PAOS-sal kapcsolatban álló szállító által a PAOS felé felszámított árakat az ugyanezen kapcsolat szállító által a független vevőknek felszámított árakkal. Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy a PAOS-sal kapcsolatban álló szállító által a PAOS felé felszámított árak nem minősülnek szokásos piaci árnak. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(68)

A PAOS előadta továbbá, hogy a Bizottság nem a helyes módszertant alkalmazta annak elemzésekor, hogy bizonyos nyersanyagoknak a PAOS által a vele kapcsolatban álló szállítóknak fizetett ár szokásos piaci árnak minősül-e. A PAOS azzal érvelt, hogy a Bizottságnak össze kellett volna hasonlítania azokat az árakat, amelyeket a PAOS fizet a nyersanyag vásárlásakor a vele kapcsolatban álló szállítóknak azokkal az árakkal, amelyeket a független szállítók alkalmaznak.

(69)

E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy bevett gyakorlatnak számít, hogy a szokásos piaci ár elemzéséhez az adott vállalattal kapcsolatban álló szállító által felszámított árakat használja. A jelen ügyben rendelkezésre álltak és ellenőrzöttek voltak a PAOS-sal kapcsolatban álló szállító által a PAOS és a független vevők felé felszámított értékesítési árak. A Bizottság ezért helyénvalónak találta, hogy elemzéséhez az ellenőrzött információkat használja fel. Ezenkívül a PAOS a beszállító és közte fennálló kapcsolaton kívül semmilyen magyarázatot nem adott az árkülönbségre. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(70)

Végül a PAOS a szokásos piaci árak elemzéséhez kapcsolódóan több technikai részlethez is megjegyzést fűzött. Először: a PAOS kifogásolta, hogy szén szállítójánál keletkezett veszteség kiszámítása során nem vették figyelembe a pénzügyi bevételeket. Másodszor: azzal érvelt, hogy a Bizottság által összeállított ár-összehasonlítás nem tükrözte megfelelően a PAOS által vásárolt szén különböző minőségei közötti különbségeket. Harmadszor: a PAOS a teljes szénfogyasztásra vonatkozó számításokban talált elírásra hívta fel a figyelmet. Negyedszer: a PAOS előadta, hogy a Bizottság helytelenül hasonlította össze a vasércpellet független vevők felé felszámított értékesítési árát azzal az eladási árral, amelyet a PAOS számított fel azért a vasércpelletért, amelyet a vele kapcsolatban álló szállítótól kizárólag viszonteladás céljából vásárolt. Ötödször: a PAOS előadta, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a szállítási feltételekben megmutatkozó különbségeket, így azokat a különbségeket sem, amelyek a PAOS és a független vevők részére szállított vasércpellet értékesítési árában foglalt szállítási költségek között mutatkoznak meg. Hatodszor: amikor a Bizottság árelemzést végzett a vasércpelletek (lágyított és nem lágyított) kategóriáinak széles körére vonatkozóan, a PAOS előadta, hogy a pelletek bizonyos típusait (amelyekre vonatkozóan az információk nem szerepeltek a beszerzési jegyzékben) lágyítottnak vagy nem lágyítottnak kell tekinteni.

(71)

A Bizottság megvizsgálta az állításokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a (70) preambulumbekezdésben ismertetett második, harmadik és negyedik pont indokolja a költségkiigazítás kiszámításának korrekcióját. E tekintetben a Bizottság összehasonlította a szóban forgó szénminőség árát a leginkább hasonló szénminőségével, kijavította a teljes szénfelhasználás kiszámításában előforduló elírást, és a PAOS fogyasztását érintő szokásos piaci ár elemzéséhez a vasércpellet értékesítési árát vette figyelembe. A helyesbített számadatokról a Bizottság ismételten tájékoztatta a vállalatot.

(72)

A Bizottság azonban az alábbi okok miatt elutasította a (70) preambulumbekezdés első, ötödik és hatodik pontjában ismertetett állításokat:

(73)

Az együttműködő oroszországi exportáló gyártók velük kapcsolatban álló, az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése értelmében vett importőrként eljáró vállalkozásokon, vagy velük kapcsolatban álló, harmadik országban megtalálható kereskedőkön keresztül exportáltak az Unióba.

(74)

Az MMK a korrózióálló acélnak az Unióba irányuló, egy, az MMK-val kapcsolatban álló, Svájcban található kereskedőn, az MMK Steel Trade vállalaton, valamint egy másik, szintén Svájcban található, az MMK leírása szerint független vállalaton (a továbbiakban: svájci kereskedő) keresztül lebonyolított értékesítésről számolt be.

(75)

A Bizottság tájékoztatást kért a svájci kereskedő MMK-val fennálló kapcsolatának jellegéről. A Bizottság különösen az MMK által kibocsátott, nyilvánosan elérhető dokumentumokat elemezte – például az MMK Csoport összevont éves pénzügyi kimutatásait (13), az érdekelt felekkel folytatott ügyletekre vonatkozó közzétételeket (14), az éves jelentéseket és mellékleteiket (15), valamint a piaci információs adatbázisokban, például a Dun & Bradstreet adatbázisában könnyen hozzáférhető információkat.

(76)

A vállalkozás által szolgáltatott és a Bizottság által más forrásokból összegyűjtött információk alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az MMK félrevezető információkat adott meg a svájci kereskedővel való kapcsolatáról, ezáltal pedig hátráltatta a vizsgálatot. Titoktartási okokból a Bizottság következtetését megalapozó elemzés csak az MMK-val került megosztásra.

(77)

A Bizottság a fentiek eredményeképpen nem rendelkezett információkkal sem a svájci kereskedőn keresztül lebonyolított értékesítések tekintetében az első független uniós vásárlóval folytatott ügylet viszonteladói árairól, sem a svájci kereskedő konkrét feladatairól, ezért nem tudta megállapítani a vállalat uniós piacra irányuló értékesítéseinek egyik csatornájára vonatkozó exportárat. Ezért a Bizottság tájékoztatta a vállalatot arról, hogy az alaprendelet 18. cikkét kívánja alkalmazni a vállalat által be nem nyújtott információk tekintetében.

(78)

Az MKK által a 18. cikk szerinti levelet követően szolgáltatott magyarázatok nem változtatta meg a Bizottság következtetését, amely szerint az MMK félrevezető információkat adott meg a svájci kereskedővel való kapcsolatáról, ezáltal pedig hátráltatta a vizsgálatot. Titoktartási okokból az MMK az alaprendelet 18. cikkének alkalmazásával kapcsolatos észrevételeinek elemzése csak az MMK-val került megosztásra.

(79)

A fentiek fényében a Bizottság megerősítette az alaprendelet 18. cikkének az uniós piacra irányuló, a svájci kereskedőn keresztül lebonyolított értékesítés tekintetében való alkalmazását. E tekintetben a Bizottság ezen értékesítési csatorna dömpingkülönbözetének megállapítását az MMK Steel Trade vállalaton keresztül lebonyolított értékesítésekre vonatkozóan kiszámított dömpingkülönbözetekre alapozta.

(80)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben az MMK előadta, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor az alaprendelet 18. cikkét alkalmazta az MMK-ra a svájci kereskedő vonatkozásában. Ezzel kapcsolatban az MMK azt állította, hogy a Bizottság nem vett figyelembe bizonyos általa benyújtott dokumentumokat, és megismételte a Bizottság által feltárt ellentmondásokra vonatkozó magyarázatát. Az MMK előadta továbbá, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 18. cikkében meghatározott jogi normákat, amikor a rendelkezésre álló tényeket azzal a konkrét céllal választotta ki, hogy az MMK-t a rendelkezésre álló – az alaprendelet 18. cikkének tárgyával és céljával teljesen összeegyeztethetetlen – hátrányos tények alkalmazásával szankcionálja.

(81)

Az MMK nem nyújtott be újabb bizonyítékot a svájci kereskedővel fennálló kapcsolatra vonatkozóan. A Bizottság már alaposan elemezte az összes információt, beleértve az MMK által hivatkozott dokumentumokat is. Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy az MMK nem nyújtott be olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná az MMK és a svájci kereskedő között fennálló kapcsolatra vonatkozó, egymásnak ellentmondó információk magyarázatát. A Bizottság így megerősítette, hogy az alaprendelet 18. cikkét alkalmazza.

(82)

A Bizottság nem ért egyet azzal az állítással, hogy megsértette volna az alaprendelet 18. cikkében foglalt jogi normákat. A fentiekben kifejtettek szerint a Bizottság nem tudta megállapítani a vállalat uniós piacon történő értékesítésének egyetlen teljes értékesítési csatornájára érvényes exportárat, ezért erre az értékesítési csatornára vonatkozóan a dömpingkülönbözetet egy, az adott vállalattal kapcsolatban álló kereskedőn, az MMK Steel Trade-en keresztül történő értékesítésekre kiszámított dömpingkülönbözetre alapozta, amelyre vonatkozóan az exportárat meg tudta állapítani.

(83)

Ez a megközelítés teljes mértékben összhangban van a vonatkozó WTO-szabályokkal és az uniós joggal. A WTO-vizsgálóbizottság által összeállított „Egyesült Államok – Egyes termékekre kivetett dömpingellenes és kiegyenlítő vámok és a rendelkezésre álló tények felhasználása” (16) című jelentés szerint a rendelkezésre álló tények alkalmazásakor a vizsgálatot végző hatóságoknak elfogulatlanul és objektíven kell kiválasztaniuk azokat a rendelkezésre álló tényeket, amelyekkel észszerűen helyettesíthetők az adott ügy konkrét tényei és körülményei közül hiányzó „szükséges” információk. Ennek során a vizsgálatot végző hatóságoknak figyelembe kell venniük a rendelkezésükre álló valamennyi tényt. A helyettesítő tények kiválasztásakor a WTO dömpingellenes megállapodásának 6.8. cikke nem írja elő a vizsgálatot végző hatóságok számára, hogy azokat a tényeket válasszák ki, amelyek a „legkedvezőbbek” a nem együttműködő fél számára. A vizsgálatot végző hatóságok figyelembe vehetik azokat az eljárási körülményeket, ahol az információ hiányzik, de a 6.8 cikk nem engedi meg, hogy a helyettesítő tényeket az érdekelt fél megbüntetése céljából válasszák ki.

(84)

A Bizottság által alkalmazott megközelítés teljes mértékben megfelelt ennek az előírásnak. A Bizottság elfogultságmentesen az MMK-nak egy olyan értékesítési csatornán megfigyelt tényleges és ellenőrzött árképzési magatartását vette figyelembe, amelyre vonatkozóan módjában állt a releváns adatok ellenőrzése, és azokat használta fel az árképzési magatartás modelljeként annak a csatornának az esetében, amelyre nézve nem történt adatszolgáltatás. A Bizottság átlagos dömpingösszeget alkalmazott arra a terméktípusra, amely a vállalatnak a vizsgálati időszakra jellemző ismert dömpingpotenciálját reprezentálta. Abban az esetben, ha a vállalat úgy döntött, hogy exportértékesítéseinek nagy részéről nem ad át információt a Bizottságnak, nem tekinthető szubjektív vagy megtorló megközelítésnek az, ha a Bizottság a vállalat által a vizsgálati időszak alatt alkalmazott tényleges és ellenőrzött árképzési magatartást alkalmazza modellként. Ezzel a megközelítéssel a vállalat együttműködésének jelentős hiánya mellett a lehető legpontosabban állapíthatók meg a dömping- és kárkülönbözetek, ami megfelel a WTO joggyakorlatának, amelyre az MMK hivatkozik. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(85)

A (35) preambulumbekezdésben említettek szerint az MMK a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatást kért. A meghallgatáson az MMK felhívta a figyelmet arra, hogy a 18. cikk szerinti levelében a Bizottság kijelentette, hogy alkalmazni fogja az alaprendelet 18. cikkének (3) bekezdését. Az MMK a jogalap pontosítását kérte, mivel az általános tájékoztató csupán az alaprendelet 18. cikkét említette. E tekintetben az MMK előadta, hogy a Bizottságnak az alaprendelet 18. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit kellett volna alkalmaznia, mivel az MMK a Bizottság valamennyi szükséges információval kapcsolatos kérésére reagált, nem szolgáltatott megtévesztő információkat, és nem akadályozta a vizsgálatot. A vállalat előadta továbbá, hogy a Bizottság nem kért információt a svájci kereskedő exportárairól. Végezetül az MMK megismételte, hogy a Bizottság a rendelkezésre álló tények alkalmazásakor megsértette az alaprendelet 18. cikkében foglalt jogi normákat.

(86)

A 18. cikk (3) bekezdésére való hivatkozás a 18. cikk szerinti levélben valóban nyilvánvaló elírás, mivel a levél azt is tartalmazta, hogy a Bizottság szolgálatai arra a következtetésre jutottak, hogy az MMK megtévesztő információkat szolgáltatott, és ezzel akadályozta a vizsgálatot, amiről pedig az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése rendelkezik. A 18. cikk szerinti levél szövegezéséből és az ügy tényállásából egyértelműen kitűnik, hogy a hiányos adatok elfogadásának az alaprendelet 18. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételei nem teljesültek, mivel az adatokat – az első független vevőnek felszámított exportárakat – nem nyújtották be, és ezért nem is voltak ellenőrizhetők. Egyértelmű az is, hogy a fél nem tett meg minden tőle telhetőt. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy az MMK 18. cikk szerinti levélre adott válasza egyértelműen azt mutatta, hogy az MMK tudomásul vette, hogy a körülmények szükségessé teszik az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésének alkalmazását, és hogy a Bizottság a rendelkezésre álló tényekre fog támaszkodni. Ezért van az, hogy e válaszában az MMK előadta, hogy a figyelmen kívül hagyott adatok helyett mely információkészleteket kellett volna felhasználni.

(87)

Azt, hogy az alaprendelet 18. cikkének (3) bekezdésére való hivatkozás elírás volt, megerősítette továbbá az is, hogy az általános tájékoztató nem hivatkozott az alaprendelet 18. cikkének (3) bekezdésére.

(88)

Az MKK együttműködésére vonatkozóan a (85) preambulumbekezdésben felsorolt állításokkal kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy az MKK félrevezette a Bizottságot a közte és a svájci kereskedő között fennálló kapcsolatot illetően, mivel továbbra is azt állította, hogy a vállalatok nem állnak kapcsolatban egymással. Az MKK továbbá elmulasztotta megadni a svájci kereskedő exportárait, azaz a dömpingkülönbözet meghatározásához szükséges információkat. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az MKK tévesen állította, hogy a Bizottság soha nem kérte a svájci kereskedő exportárait. A Kereskedelmi Főigazgatóság weboldalán a vizsgálat megindításának napján közzétett, az exportáló gyártóknak szóló kérdőíven a vizsgált termék Unióba irányuló értékesítésében érintett, az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló vállalkozások egyértelműen azt az utasítást kapják, hogy töltsék ki a kérdőív I. mellékletét (17). Következésképpen az MMK és a svájci kereskedő között fennálló kapcsolat folyamatos tagadása, valamint a svájci kereskedő exportárai közlésének elmulasztása akadályozta a vizsgálatot.

(89)

A Bizottság ezért megerősítette, hogy a tényállást az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdésével összhangban lévőnek tartja. Ennek ellenére (amint azt a (82)–(84) preambulumbekezdés kifejti) a Bizottság megkísérelte megállapítani, hogy a szóban forgó vállalat által szolgáltatott tényleges információk alapján mely rendelkezésre álló tényekkel helyettesíthetők észszerűen a jelen ügyben hiányzó szükséges információk.

(90)

A meghallgató tisztviselő ajánlásai nyomán a Bizottság gondosan megvizsgálta a vállalat által a meghallgatás során felvetett kérdéseket, és következtetéseiről tájékoztatta a meghallgató tisztviselőt.

(91)

A (81)–(84) és a (86)–(89) preambulumbekezdésben ismertetett pontosítások mellett a Bizottság részletesebb elemzést tett közzé azokról az észrevételekről, amelyeket az MMK az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatban tett. Ezt az elemzést a meghallgatáson titoktartási okokból csak a vállalattal ismertette.

(92)

A PAOS egy Svájcban található, vele kapcsolatban álló kereskedőn, a Severstal Export GmbH-n, valamint egy Lettországban található, vele kapcsolatban álló importőrön, a SIA Severstal Distribution vállalaton keresztül exportált az Unióba. Az SDE egy szolgáltatóközpont, amely korrózióálló acélt értékesített független uniós vevőknek mind feldolgozás nélkül, mind további feldolgozást követően.

(93)

Az SDE nem nyújtott be a korrózióálló acél beszerzésére és készleteire vonatkozó információkat a kérdőívre és a hiánypótlásra felszólító levélre adott válaszában. A Bizottság 2021. november 15-én és 2022. január 25-én e-mailben emlékeztette a vállalatot az adatok benyújtására. A hiánypótlásra felszólító levélben foglalt kérés és a fent említett emlékeztetők ellenére a vállalat nem adta át a hiányzó információkat az ellenőrző látogatás első napjáig. A Bizottság ezért nem tudta elemezni a beszerzési adatokat az ellenőrző látogatás előtt és különösen nem tudta ellenőrizni, hogy azok összhangban állnak-e a kérdőív más részeire, valamint a hiánypótlásra felszólító levélre adott válaszokkal. A kapcsolatban álló kereskedő beszerzési adatai általában egy exportáló gyártó által a kereskedője vagy az importőre felé történő értékesítéseknek a későbbi viszonteladásokkal való összekapcsolására szolgálnak, így ezek az információk nélkülözhetetlenek az exportár meghatározásához.

(94)

A Bizottság már az SDE telephelyén tartott ellenőrző látogatás során is megfigyelt az SDE viszonteladási ügyleteihez társított terméktípusokkal kapcsolatos problémákat, és erre a vállalat figyelmét is felhívta. A Bizottság mintát vett a viszonteladási ügyletekből, és ellenőrizte a vállalat által benyújtott információkat alátámasztó, rendelkezésre álló dokumentumokat, az értékesített termék műszaki előírásait is beleértve. A Bizottság egy 12 adásvételi számlából álló mintával kapcsolatban gyűjtött össze igazoló dokumentumokat. Négy esetben a Bizottság megállapította, hogy a terméktípus hozzárendelése téves volt. A vállalat beleegyezett a korrekciók elvégzésébe, azt állította ugyanakkor, hogy az összes potenciálisan értintett viszonteladási ügyletnek a megrendelésekben elfogadott műszaki előírásokkal való egybevetése túlzott terhet jelentene. A vállalat ezért a PAOS által az SDE-nek értékesített terméktípusokon alapuló módszertan alkalmazását javasolta. Ezt a kérdéskört a hitelesítési jelentés, amelyet a vállalat is megkapott, megfelelően rögzítette. A vállalatnak lehetősége volt észrevételeket tenni az esetleges ténybeli hibákkal kapcsolatban, az SDE azonban a hitelesítési jelentés egyik részével szemben sem emelt kifogást.

(95)

Az ellenőrző látogatást követően a Bizottság összevetette az SDE által kizárólag az ellenőrző látogatás során megadott beszerzési adatokat a PAOS kapcsolódó értékesítési adataival. A Bizottság megjegyezte, hogy a két adatkészlet továbbra is ellentmondásos volt a terméktípusokat illetően.

(96)

E tekintetben az SDE által a vizsgálati időszak során a PAOS-tól beszerzettként bejelentett, a PAOS által azonban az SDE-nek értékesítettként be nem jelentett terméktípusok az SDE által bejelentett teljes beszerzett volumen mintegy 30 %-át tették ki.

(97)

A teljes adatkészlet elvetése helyett a Bizottság a megfelelően hozzárendelt terméktípusokkal rendelkező viszonteladási ügyleteket vette alapul a tévesen hozzárendelt terméktípusokkal rendelkező viszonteladási ügyletek dömpingkülönbözetének megállapításához.

(98)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a PAOS nem nyújtotta be a szükséges információkat a kitűzött határidőn belül, és ezáltal hátráltatta a vizsgálatot. A Bizottság tájékoztatta a vállalatot arról, hogy az alaprendelet 18. cikkét kívánja alkalmazni a vállalat által be nem nyújtott információk tekintetében.

(99)

A 18. cikk szerinti levélhez fűzött észrevételeiben a vállalat azt állította, hogy minden adatot benyújtott, beleértve a köztes fájlokat is, ahol a Bizottság ezt kérte. Emlékeztetett továbbá arra, hogy ismertette a terméktípusok létrehozását a Bizottsággal, amely ellenőrizte azt. Ahol a Bizottság hibát talált a bejelentett terméktípusokban, a vállalat elvégezte a szükséges helyesbítéseket. A PAOS előadta, hogy a beszerzésekkel kapcsolatos információk nem kerültek felhasználásra a dömping kiszámításához. Rámutatott továbbá, hogy a Bizottság nem vetette fel ezeket a kérdéseket a távoli adategyeztetések és az ellenőrző látogatások során. A Bizottságnak azon megállapítását illetően, amely szerint lehetetlen beazonosítani az SDE által az uniós piacon értékesített termékek típusát, a vállalat emlékeztetett a hiánypótlásban benyújtott magyarázataira. A vállalat szerint az SDE a raktározás, valamint az ellátási források összetétele és az értékesítések összetétele közötti eltérés miatt nem tudott ügyletenkénti kapcsolatot megadni a beszerzett és értékesített áruk között.

(100)

A Bizottság nem vitatja, hogy a PAOS és az SDE végül benyújtotta a kérdőívben kért információkat. Egyes információk késedelmes benyújtása azonban komolyan hátráltatta a Bizottságot az adatok megfelelő elemzésében.

(101)

A beszerzésekkel kapcsolatos információk nem kerülnek felhasználásra a dömpingkülönbözet kiszámításában, azonban a gyártó és a vele kapcsolatban álló importőr által benyújtott, a számításhoz felhasznált információk egybevetését és belső konzisztenciájának ellenőrzését segítő eszközként szolgálnak. Jelen esetben a PAOS értékesítési adatainak az SDE azonos időszakra (a vizsgálati időszakra) vonatkozó beszerzési adataival való összevetése felfedte a terméktípusok PAOS vagy SDE általi nem megfelelő bejelentését.

(102)

Ezen túlmenően a Bizottság a távoli adategyeztetések és az ellenőrző látogatások során nem lehetett tisztában a probléma kiterjedésével, mivel az SDE csak az ellenőrzés első napján nyújtotta be a beszerzési adatait, ezáltal pedig nem hagyott időt a Bizottságnak arra, hogy előzetesen elemezze ezeket az információkat. Mindazonáltal a Bizottság már az ellenőrző látogatás során is felhívta a figyelmet arra, hogy az értékesítési ügyletek részletesen ellenőrzött mintájában egyes terméktípusok tévesen kerültek bejelentésre.

(103)

Végezetül pedig nem az jelentette a problémát, hogy a PAOS értékesítési adatai és az SDE viszonteladási adatai között nem volt közvetlen kapcsolat. A Bizottság megállapította, hogy az SDE által a vizsgálati időszak alatt továbbértékesített áruk bizonyos része a vizsgálati időszak előtt került beszerzésre. A fő probléma az volt, hogy az SDE által a vizsgálati időszak alatt a PAOS-tól beszerzettként bejelentett terméktípusok sok esetben nem egyeztek meg a PAOS által a vizsgálati időszak alatt az SDE-nek értékesítettként bejelentett terméktípusokkal. Ennek következtében a Bizottság nem tudta megállapítani vagy ellenőrizni, hogy az SDE a PAOS által előállított terméktípusok közül melyeket értékesítette tovább ténylegesen az uniós piacra a vizsgálati időszak alatt.

(104)

A fentiek fényében a Bizottság megerősítette az alaprendelet 18. cikkének a bizonyos terméktípusok az uniós piacra az SDE-n keresztül történő értékesítésére való alkalmazását.

(105)

Következésképpen a PAOS az Unióba irányuló, az importőrként eljáró SDE-n keresztül lebonyolított értékesítése esetében azon ügyleteknél, amelyeknél a terméktípus megfelelően került beazonosításra, az exportár megállapítása az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban az importált termék uniós független vevők részére történt első viszonteladásakor alkalmazott ár alapján történt. Ebben az esetben a Bizottság az árat a behozatal és a viszonteladás között felmerülő összes költség – ezen belül az SGA-költségek –, a feldolgozási költség, valamint a felhalmozódó nyereség alapján kiigazította. A Bizottság az SDE-n keresztül az Unióba értékesített, nem megfelelően hozzárendelt terméktípusok exportárának, majd azt követően a dömpingkülönbözetének megállapításához a rendelkezésre álló tényeket használta fel.

(106)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a PAOS előadta, hogy az alaprendelet 18. cikkének alkalmazása nem indokolt. Különösen azzal érvelt, hogy az általa benyújtott információk csupán „nem minden szempontból ideálisak”, továbbá hogy benyújtásukra időben sor került, mivel a Bizottság jóval az érdekelt felek végső tájékoztatását megelőzően kapta meg a korábban hiányzó információkat. A PAOS továbbá előadta, hogy a Bizottságnak kapcsolatba kellett volna lépnie vele, amikor a bejelentett terméktípusok kapcsán következetlenségeket fedezett fel. A PAOS azzal érvelt, hogy a következetlenségek abból adódtak, hogy a gyártó a cinkbevonatnak a (gyártás során mért) tényleges tömegét vette figyelembe, míg az SDE a cinkbevonat névleges (a vállalat termékkódjaiban feltüntetett) tömegét.

(107)

A Bizottságnak az alaprendelet 18. cikkének alkalmazására vonatkozó döntése mellett a PAOS a rendelkezésre álló tények kiválasztását is kifogásolta. Véleménye szerint a Bizottságnak az értékesítési mennyiség szempontjából legreprezentatívabb terméktípus dömpingkülönbözetét kellett volna figyelembe vennie, ahelyett, hogy az érintett terméktípusokhoz rendelte volna a legmagasabb dömpingkülönbözetet, amelyet egy olyan terméktípusra számított ki, amely a vállalat vizsgálati időszakban zajló kivitelének csupán 0,01–0,03 %-át tette ki. Alternatív megoldásként a vállalat azt javasolta a Bizottságnak, hogy a megfelelően bejelentett terméktípusok átlagos dömpingkülönbözetét vegye figyelembe.

(108)

Először: a Bizottság nem ért egyet a PAOS azon meglátásával, miszerint az adatok megfelelő időben történő rendelkezésre bocsátása egyszerűen „nem volt minden szempontból ideális”. Az SDE beszerzéseire vonatkozó információkat olyan időszakban nyújtották be, hogy a Bizottságnak nem állt módjában ellenőrizni azokat az esetleges korrekciókat, amelyekre az ellenőrzéseket és/vagy a távoli adategyeztetéseket követően került volna sor. Ez azt jelenti, hogy ha a Bizottság a következetlenségek feltárását követően felvette volna a kapcsolatot a vállalattal, annak nem lett volna hatása a vizsgálatra. Ezenkívül a terméktípusok helytelen megadása nem pusztán kellemetlenség. A vizsgálat kezdetén a Bizottság a megfelelő összehasonlítás lehetővé tétele érdekében bizonyos olyan jellemzők alapján határozta meg a terméktípusokat, amelyek befolyásolják a korrózióálló acél költségeit és árait. A helyes terméktípusok hiányában nem lehetséges a terméktípusonkénti rendes érték meghatározása érdekében összehasonlítani egymással a belföldi értékesítési árat és az előállítási költséget, továbbá a terméktípusonkénti dömpingkülönbözetet sem lehet megállapítani a rendes érték és az exportár összevetésével. Másodszor: az, hogy a következetlenségek állítólag csak abból fakadtak, hogy a PAOS és az SDE a cinkbevonat tömegének figyelembevétele során eltérő megközelítést alkalmazott, nem változtat azon, hogy a terméktípusok megadása helytelen volt. Az adatszolgáltatás helytállóságát és következetességét a vállalatnak kellett biztosítania. Ezenkívül a távoli adategyeztetésből kitűnik, hogy a PAOS valójában három különböző megközelítést alkalmazott a cinkbevonat tömegének meghatározására. Emiatt az érdekelt felek végső tájékoztatását követően adott pontosítás nem volt elfogadható. A Bizottság ezért elutasította azt az állítást, miszerint nem indokolt az alaprendelet 18. cikkének alkalmazása.

(109)

A rendelkezésre álló tények kiválasztásával kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy a PAOS teljes uniós piaci értékesítése tekintetében egyik terméktípus sem volt lényegesen reprezentatívabb a másiknál. A vállalat által javasolt terméktípus a vállalat exportértékesítésének csupán 1–3 %-át képviselte. Ezenkívül az összes helyesen megadott terméktípushoz tartozó átlagos dömpingkülönbözet alkalmazása ugyanolyan hatással lenne az összesített dömpingkülönbözetre, mint az értékesítések teljes figyelmen kívül hagyása az ismeretlen terméktípusok esetében. A jelen ügyben ezek az értékesítési ügyletek tették ki a PAOS Unión belüli összes értékesítésének túlnyomó többségét. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az egyes terméktípusokra megállapított átlagos dömpingösszegek közül a legmagasabbat alkalmazva megfelelő kép alkotható a vállalat által folytatott dömping lehetőségéről. A Bizottság emiatt elutasította azt a felvetést, amelyet a PAOS a rendelkezésre álló tények kiválasztása kapcsán fogalmazott meg.

(110)

A Bizottság a rendes értéket és az exportáló gyártók exportárát gyártelepi paritáson hasonlította össze.

(111)

Azokban az esetekben, amikor azt a tisztességes összehasonlítás szükségessé tette, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek figyelembevételével kiigazította. Kiigazításokat végzett a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási és rakodási, csomagolási, valamint hitelköltségek és a jutalékok tekintetében.

(112)

Két vállalat az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének c) pontja szerinti kedvezményekkel kapcsolatos kiigazítást kért. Mivel a vállalatok nem tudták összeegyeztetni a kért kiigazítás értékét a számviteli nyilvántartásukkal, a Bizottság elutasította ezeket.

(113)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az NLMK kifogásolta az exportár bizonyos kiigazításainak Bizottság általi kiszámítását. Az NLMK előadta, hogy a Bizottságnak a kereskedőnél a vizsgálati időszakot megelőzően ténylegesen felmerült fuvarköltség vonatkozásában ki kellett volna igazítania a vizsgálati időszak alatt eladott, de a vele kapcsolatban álló kereskedő által a vizsgálati időszak előtt vásárolt áruk exportárát (ahelyett, hogy a vizsgálati időszak alatt az ugyanazon szállítási feltételek mellett és ugyanazon célországra vonatkozóan felmerült fuvarköltséget vette volna figyelembe). A vállalat különösen azt állította, hogy a levonás alacsonyabb mértékű lett volna, ha a Bizottság a vizsgálati időszak előtt felmerült fuvarköltségeket veszi alapul.

(114)

A Bizottság megvizsgálta az állítást, és nem találta megalapozottnak. A vállalat által jelzett különbséget nem a vizsgálati időszak során felmerült fuvarköltségek figyelembevétele okozta, hanem az, hogy az exportár vonatkozó kiigazítása nemcsak a fuvarköltségeket, hanem a csomagolásra vonatkozó engedményt is fedezte. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást. Titoktartási okokból az állításnak a részletes elemzését csak az NLMK részére küldték meg.

(115)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a PAOS előadta, hogy a Bizottságnak nem lett volna szabad figyelmen kívül hagynia a vállalat és a vele kapcsolatban álló belföldi kereskedő, illetve a vele kapcsolatban álló kereskedő raktárai közötti fuvar felmerülő költségeire vonatkozó engedményt, mivel a költséget az értékesítési ár tartalmazta. Ezenkívül a vállalat azt állította, hogy a Bizottságnak nem kellett volna figyelmen kívül hagynia kedvezményekhez kapcsolódó engedményt, mivel a vállalat össze tudta egyeztetni számviteli nyilvántartásaival azt a kedvezményt, amelyet vevőjének a vizsgálati időszakban legmagasabb kedvezményértéken nyújtott.

(116)

A fuvarozási költségekkel kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy nem vitatott az, hogy a vállalatnál és/vagy a vele kapcsolatban álló kereskedőnél ténylegesen jelentkezett-e a fuvarköltség. A jelen ügyben a belföldi értékesítés gyártelepi árának megállapításához az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban az első független vevő részére történő értékesítés pontja – amely a gyártó telephelye volt a független vevőknek történő közvetlen belföldi értékesítés esetén, vagy az adott vállalattal kapcsolatban álló belföldi kereskedő telephelye – minősült a megfelelő pontnak.

(117)

A kedvezményekhez kapcsolódó engedmény tekintetében a Bizottság megismételte, hogy a távoli adategyeztetés során a vállalat – egyetlen vevő kivételével – nem tudta összeegyeztetni az állítólagos engedményt számviteli nyilvántartásaival. Azoknak az észrevételeknek a nyomán, amelyeket a vállalat az érdekelt felek végső tájékoztatását követően tett, a Bizottság megvizsgálta, hogy a szóban forgó vevőnek nyújtott engedmények értékének összeegyeztetése milyen mértékben lehetséges. A Bizottság tisztázta, hogy a kért engedmény megfelel a vállalat közbenső előkészítő munkalapján szereplő értéknek, a számviteli nyilvántartásnak azonban nem. Az ellenőrzésre véletlenszerűen kiválasztott egyéb ügyfelek esetében pedig a kért engedmény még az előkészítő munkalapnak sem felelt meg. Ezt követően a Bizottság megerősítette az elutasítást.

(118)

Mindhárom együttműködő oroszországi exportáló gyártó kapcsolatban álló, harmadik országban megtalálható kereskedőkön keresztül exportált az Unióba.

(119)

Az MMK Steel Trade az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja értelmében vett jutalék alapján dolgozó ügynökökkel megegyező feladatokat látott el. Ezért a Bizottság a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében kiigazította az exportárat. A Bizottság levonta az első független vevőnek felszámított exportárból az MMK Steel Trade SGA-költségeit, továbbá egy független importőr nyereségén alapuló észszerű nyereség összegét.

(120)

Egy független importőr sem jelentkezett a jelen vizsgálat során. A Bizottság ezért egy független uniós importőrnek egy, a vizsgált termékhez hasonló termékek behozatalával kapcsolatos korábbi vizsgálat ténymegállapításai alapján megállapított nyereségét használta (18). A nyereség 2 % volt.

(121)

Az NLMK egy Svájcban található, vele kapcsolatban álló kereskedőn, az NLMK Trading SA vállalaton keresztül exportált az Unióba. Feladatainak elemzését követően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az NLMK Trading az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja értelmében vett jutalék alapján dolgozó ügynökökkel megegyező feladatokat látott el. Titoktartási okokból a Bizottság elemzése csak az NLMK-val került megosztásra.

(122)

Következésképpen a Bizottság a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében kiigazította az exportárat. A Bizottság levonta az első független vevőnek felszámított exportárból az NLMK Trading SGA-költségeit, továbbá egy független importőr nyereségén alapuló észszerű nyereség összegét.

(123)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az NLMK előadta, hogy a Bizottságnak nincs jogalapja arra, hogy az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján elvégezze ezt a levonást. A levonásra azonban az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján került sor, amint az a (121) és (122) preambulumbekezdés is említi. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(124)

Az NLMK előadta továbbá, hogy a Bizottság által a vele kapcsolatban álló vállalkozás tekintetében az exportpiacra nézve megfogalmazott következtetések a belföldi piacon is ugyanúgy érvényesek (azaz a vele kapcsolatban álló vállalkozások a belföldi és az exportértékesítések tekintetében hasonló funkciót töltenek be). Ezt követően a vállalat arra kérte a Bizottságot, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján igazítsa ki a rendes értéket az NSSC-n és az NLMK Shopon keresztül történő belföldi értékesítések alapján.

(125)

A Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése, amely a rendes értéket határozza meg, valamint az alaprendelet 2. cikkének (8) és (9) bekezdése, amelyek az exportárat határozzák meg, eltérően vannak megfogalmazva. Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a rendes értéket az első független vevőnek felszámított belföldi értékesítési ár alapján kell megállapítani. Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás azt feltételezné, hogy a rendes érték megállapítása szempontjából az NLMK és az NLMK Shop/NSSC közötti értékesítés releváns. Ezek az értékesítések azonban nem független vevőknek történtek. Emiatt az NLMK Shop/NSSC által alkalmazott felár levonása nem lenne összhangban az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdésével.

(126)

Az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének megfogalmazása szembeállítható az alaprendelet 2. cikke (8) és (9) bekezdésének megközelítésével és megfogalmazásával. Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése i) pontjának második (a felárra vonatkozó) mondata kifejezetten azt szolgálja, hogy az Unión kívüli kereskedő által felszámított felárat le lehessen vonni az exportár kiszámításakor. Ellenkező esetben a nem független kereskedő igénybevétele elfedhetne olyan, az exporthoz kapcsolódó különbségeket, amelyeket éppen a rendes érték és a gyártelepi szintű exportár összevetése kíván kiküszöbölni. Ezzel szemben a belföldi piacon az áruk az értékesítést megelőzően gyakran egymással kapcsolatban álló vállalkozások vagy raktárak között mozognak, és annyiban, amennyiben az egymással kapcsolatban álló felek belföldi piaci értékesítési költségei és funkciói átfedésben vannak, indokolt az egymással kapcsolatban álló vállalkozásokat egyetlen gazdasági egységként kezelni.

(127)

A fentiek sérelme nélkül a Bizottság megjegyezte továbbá, hogy az NSSC az NLMK által gyártott korrózióálló acél további feldolgozását végző szolgáltató központ, és mint ilyen, az NLMK termelési részlegének a kibővítése (19). A vállalat Lipeckben, az NLMK gyárának közvetlen szomszédságában található. Tekintettel arra, hogy az NSSC az NLMK termelési láncának integrált része, az NSSC nem tekinthető olyan szereplőnek, amely az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti jutalékalapon eljáró ügynök feladataihoz hasonló feladatokat lát el.

(128)

Az NLMK Shop tekintetében a Bizottság továbbá emlékeztetett arra, hogy a vizsgálati időszakban az NLMK Shop a hasonló termék belföldi piacon történő értékesítésének elhanyagolható hányadát (kevesebb mint 2 %-át) végezte. Ezért az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontján alapuló bármely, indokolt esetben végzett kiigazítás elhanyagolható hatást gyakorolna a rendes értékre és az abból számított dömpingkülönbözetre (a különbözet 0,1 %-nál kisebb mértékben változna). Továbbá – tekintettel arra, hogy az NLMK végleges dömpingellenes vámja a kárkülönbözeten alapult – az NLMK által az NLML Shopon keresztül végrehajtott belföldi értékesítések kiigazítása nem befolyásolta volna a vizsgálat eredményét.

(129)

Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(130)

A (92) preambulumbekezdésben említettek szerint az SDE mellett a PAOS is egy Svájcban található, vele kapcsolatban álló kereskedőn, a Severstal Export GmbH-n keresztül exportált az Unióba. A Severstal Export GmbH az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja értelmében vett jutalék alapján dolgozó ügynökökkel megegyező feladatokat látott el. Ezért a Bizottság a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében kiigazította az exportárat. A Bizottság levonta az első független vevőnek felszámított exportárból a Severstal Export GmbH SGA-költségeit, továbbá egy független importőr nyereségén alapuló észszerű nyereség összegét.

(131)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az NLMK előadta, hogy dömpingkülönbözetét negyedévente kell kiszámítani, mivel gyártási költségeiben, a rendes értékben és az exportárban az egész vizsgálati időszak során növekvő tendencia figyelhető meg, és emellett az Unióba irányuló értékesítései egyenlőtlenül oszlanak meg.

(132)

A Bizottság megjegyezte, hogy a negyedéves számítás csak nagyon különleges körülmények között lenne indokolt, például ha az előállítási költség a vizsgálati időszak alatt jelentősen megemelkedne, és ugyanakkor az exportértékesítések a vizsgálati időszak egyik részére koncentrálódnának, a belföldi értékesítések pedig egy másikra. A jelen ügyben a termelés és a belföldi értékesítések egyenletesen oszlottak meg a teljes vizsgálati időszakban. Emellett a belföldi piaci egységár (+ 6–10 % a második negyedévben, + 10–13 % a harmadik negyedévben, + 25–26 % a negyedik negyedévben) és a termelési egységköltség (+ 1–4 % a második negyedévben, + 10–13 % a harmadik negyedévben, + 25–26 % a negyedik negyedévben) hasonló tendenciát mutatott a vizsgálati időszakban. A vállalatnak az uniós piacon hozott árképzési döntései azonban teljesen eltérő tendenciát követtek. Az exportárak az első és a második negyedév összehasonlításában 28–32 %-kal emelkedtek, a harmadik negyedévre kisebb mértékben ugyan, de tovább nőttek, és a negyedik negyedévre az első negyedéves értékükhöz képest 43–47 %-os növekedést értek el. Ez a növekedési tendencia nem mutatkozott meg a termelési költségekben, amelyek az első és a második negyedév összehasonlításában csak kismértékben emelkedtek, majd a harmadik negyedévre valamivel nagyobb mértékben, a negyedik negyedévre pedig már jelentős mértékben nőttek. A vállalat döntött úgy, hogy az Unióba irányuló kivitelét jóval alacsonyabb szinten árazza be abban a negyedévben, amikor az exportált mennyiségek a legnagyobbak voltak. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a negyedéves számítás iránti kérelem ebben az esetben nem volt indokolt, ezért elutasította a felvetést.

(133)

Az érdekelt felek újabb végső tájékoztatását követően (lásd a (65) preambulumbekezdést) az NLMK előadta, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontjával összhangban a Bizottságnak a dömpingszámítás során alkalmazandó exportértékesítési ügyletek tekintetében a szerződés időpontját kellene annak az időpontnak tekintenie, amikor a jelen ügyben a kereskedelem lényegi feltételeinek megállapítására sor került. E tekintetben a vállalat egy korábbi vizsgálatra (20) is hivatkozott, amely során a lényeges kereskedelmi feltételek megállapításához a szerződés/megbízás dátumát vették figyelembe a számla kelte helyett.

(134)

A Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontja a valutaátszámításokra és az alkalmazott átváltási árfolyamra vonatkozik azokban az esetekben, amikor az összehasonlítás céljából valutaátszámításra van szükség. A Bizottság megjegyezte, hogy e rendelkezések nem alkalmazandók annak meghatározására, hogy a dömpingkülönbözet kiszámításakor mely ügyleteket kell figyelembe venni. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy az előző vizsgálat során a szerződés/megrendelés időpontja csak az alkalmazandó átváltási árfolyam időpontjának megállapítása szempontjából volt meghatározó. Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontja szerinti lehetséges kiigazítás ilyen mértékben végezhető el. E rendelkezés nem alkalmazható ügyletek dömpingszámításból történő kizárására.

(135)

A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(136)

Az együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban összehasonlította a hasonló termék egyes típusaihoz tartozó rendes értékek súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusaihoz tartozó exportárak súlyozott átlagával.

(137)

A (12)–(14) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság úgy döntött, hogy az oroszországi exportáló gyártók esetében nem alkalmaz mintavételt, és a vizsgálatot valamennyi együttműködő vállalatot alapul véve végezte el.

(138)

Az Oroszországban működő minden más exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportvolumene az érintett országból a vizsgálati időszakban az Unióba érkező – a (201) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Surveillance 2 adatbázis adatai alapján megállapított – teljes behozatal arányában kifejezve.

(139)

Ebben az esetben az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszak alatt az Unióba érkező teljes behozatalnak körülbelül 98 %-át az együttműködő exportáló gyártók exportja tette ki. Ennek alapján a Bizottság megfelelőnek ítélte a nem együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetének a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező együttműködő vállalat szintjén való megállapítását.

(140)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően beállt változásokat figyelembe véve a végleges dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(141)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók mindegyike esetében reprezentatív-e a teljes belföldi értékesítés volumene. A belföldi értékesítés akkor reprezentatív, ha a hasonló termék belföldi piaci független vevők részére végzett belföldi értékesítésének teljes volumene az egyes exportáló gyártók esetében eléri az érintett termék Unióba irányuló kivitel keretében értékesített teljes volumenének legalább 5 %-át a vizsgálati időszak alatt. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a hasonló termék belföldi piacon bonyolított összértékesítése a mintában szereplő exportáló gyártók mindegyike esetében reprezentatív.

(142)

A Bizottság ezt követően azonosította azokat a belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek a reprezentatív belföldi értékesítésekkel rendelkező exportáló gyártók esetében azonosak vagy összehasonlíthatók voltak az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal.

(143)

A Bizottság ezután – az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően – megvizsgálta, hogy az Unióba irányuló exportra értékesített egyes terméktípusokkal azonos vagy összehasonlítható terméktípusok esetében a mintába felvett exportáló gyártók mindegyikének belföldi értékesítése reprezentatív volt-e. Egy terméktípus belföldi értékesítései akkor reprezentatívak, ha a terméktípus vizsgálati időszak alatti, független vevők részére végrehajtott belföldi értékesítéseinek teljes volumene eléri az azonos vagy összehasonlítható terméktípus teljes Unióba irányuló exportértékesítés teljes volumenének legalább 5 %-át.

(144)

Ezen exportáló gyártók mindegyike esetében néhány olyan terméktípusnál, amelyeket a vizsgálati időszak alatt exportáltak az Unióba, vagy egyáltalán nem történt belföldi értékesítés, vagy az adott terméktípus belföldi értékesítésének volumene 5 % alatti volt, így nem minősült reprezentatívnak.

(145)

A Bizottság ezt követően valamennyi terméktípus esetében meghatározta a belföldi piacon, független vevők részére végrehajtott nyereséges értékesítések vizsgálati időszak alatti részarányát – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban – annak megállapítása céljából, hogy a rendes érték kiszámítását a tényleges belföldi értékesítések alapján végezze-e el.

(146)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek-e, vagy sem – az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(147)

Ilyen esetben a rendes érték az adott terméktípus vizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítése során felszámított árainak súlyozott átlaga.

(148)

A rendes értéket az egyes terméktípusok vizsgálati időszak alatti – kizárólag nyereséges – belföldi értékesítésének terméktípusonkénti tényleges belföldi áraként kell meghatározni, amennyiben:

(149)

A belföldi értékesítés elemzése kimutatta, hogy a terméktípustól függően az MMK Turkey teljes belföldi értékesítésének 14–100 %-a, a Tatmetal teljes belföldi értékesítésének 28–100 %-a, és a Tezcan teljes belföldi értékesítésének 19–100 %-a nyereséges volt, és az értékesítési ár súlyozott átlaga meghaladta a termelési költséget. Ennek megfelelően a rendes érték a vizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítés során alkalmazott árak súlyozott átlagaként vagy kizárólag a nyereséges értékesítések súlyozott átlagaként került kiszámításra.

(150)

Azon terméktípusok esetében, amelyek súlyozott átlagos értékesítési ára alacsonyabb volt a termelési költségnél, a rendes érték számítása az adott terméktípus nyereséges értékesítése során alkalmazott árak súlyozott átlagaként történt.

(151)

Amennyiben a szokásos kereskedelmi forgalom keretében nem értékesítették a hasonló termék valamely terméktípusát, vagy a belföldi piacon nem értékesítettek valamely terméktípust reprezentatív mennyiségben, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban képezte.

(152)

A Bizottság a rendes értéket úgy képezte, hogy a következő tényezőket hozzáadta a mintában szereplő exportáló gyártók által gyártott hasonló termék vizsgálati időszakban jellemző előállítási költségeihez:

(153)

A belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusok esetében az átlagos SGA-költségeket és az e típusok szokásos kereskedelmi forgalom keretében belföldi piacon bonyolított ügyleteiből származó nyereséget adta hozzá. A belföldi piacon egyáltalán nem értékesített terméktípusok esetében az SGA-költségek súlyozott átlaga és a nyereség hozzáadása a szokásos kereskedelmi forgalom keretében a belföldi piacon bonyolított összes ügylet alapján történt.

(154)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az MMK Turkey előadta, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor a rendes érték képzése során a vállalat pénzügyi költségeinek egy részét kizárta az SGA-költségekből.

(155)

A kizárt pénzügyi költségek olyan árfolyamnyereségek/veszteségek voltak, amelyek nem tényleges kiadásoknak minősülnek, hanem a számla pénzneme és az elszámolási pénznem közötti, az ügylet napján és a kifizetés napján fennálló árfolyamkülönbségből adódtak, és ezért nem tükrözik a vizsgált termék előállításával vagy értékesítésével kapcsolatosan felmerült tényleges SGA-költségeket. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy ugyanazt a megközelítést alkalmazta a mintában szereplő valamennyi vállalat esetében, függetlenül attól, hogy árfolyamveszteséget vagy -nyereséget könyveltek-e el. Ennek a megközelítésnek az az oka, hogy szélsőséges esetekben ennek elmulasztása összességében negatív SGA-költségeket eredményezne, amelyek nem tükröznék a tényleges SGA-költségeket. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(156)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Tezcan jelezte, hogy a nyitókészletek kétszeres elszámolása miatt hiba történt az egyik nyersanyag költségének kiszámításában. A Bizottság kijavította ezt a hibát, és újból közzétette a Tezcan számára a felülvizsgált dömpingszámítást. E korrekció hatására a vállalat dömpingkülönbözete nem változott, mivel a végleges dömpingkülönbözeteket a tizedesvessző utáni első számjegy szintjén fejezik ki.

(157)

Ugyanez a vállalat azt állította, hogy termelési költségeinek módosítása során a Bizottság nem vette figyelembe az exportált és belföldön értékesített korrózióálló acél gyártásához használt tekercsek költségei közötti különbségeket, amelyek állítólag a vámfizetés alóli kivételeknek a vállalat által alkalmazott rendszeréből adódtak.

(158)

A vizsgálat feltárta, hogy az importált és belföldön vásárolt tekercsek közvetlenül nem kapcsolódnak sem exportált, sem belföldön értékesített termékek gyártásához, és hogy a vámfizetés alóli kivételek rendszerében az exportáló gyártó az engedélyezési dokumentumban feltüntetett importált áruk helyett „helyettesítő árukat” is használhat. A Bizottság emiatt nem tudott az exportra és a belföldi piacra szánt korrózióálló acél gyártásához használt tekercsek költségei között olyan különbségeket megállapítani, amelyek a vámfizetés alóli kivételek rendszerének alkalmazásából erednének. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(159)

Végezetül: az érdekelt felek tájékoztatásához fűzött megjegyzéseiben és a Bizottság szolgálataival folytatott meghallgatás során a Tezcan előadta, hogy a rendes érték számtani képzése során a Bizottság tévesen használta fel a belföldi piacra vonatkozó termelési költségeit (a továbbiakban: DMCOP) az Unióba irányuló export termelési költségei (a továbbiakban: EUCOP) helyett azon terméktípusok esetében, amelyek belföldi értékesítésére a vizsgálati időszakban nem került sor. A vállalat előadta, hogy ez nem áll összhangban a Bizottságnak az érdekelt felek egyedi tájékoztatásában szereplő módszertani leírással, a Bizottság „bevett gyakorlatával” és az Unió ítélkezési gyakorlatával. A vállalat előadta továbbá, hogy a rendes érték képzéséhez valójában az EUCOP-t kellett volna alkalmazni azon terméktípusokra is, amelyek esetében a vizsgálati időszakban a belföldi értékesítés „rendkívül korlátozott” volt.

(160)

A Bizottság gyakorlata az, hogy a rendes értéket a DMCOP, valamint a belföldi piacon a szokásos kereskedelmi forgalom lebonyolított ügyletek SGA-költségei és nyeresége alapján számítja ki. Az EUCOP alkalmazására csak abban az esetben kerül sor, ha a vizsgálati időszakban bizonyos terméktípusokra nem áll rendelkezésre a DMCOP. Ez a gyakorlat összhangban áll a Tezcan által hivatkozott bírósági üggyel is, amely kimondja, hogy „a rendes érték képzésének célja a termék azon eladási árának a megállapítása, amelyért a terméket a származási vagy az exportáló országban értékesítenék (21)”. E vizsgálatban a szóban forgó terméktípusokat a vizsgálati időszakban gyártották belföldi piacra, azonban nem értékesítették ott, ami azt jelenti, hogy a vizsgálati időszak végén készleten maradtak. A vállalat helyesen járt el, amikor ezekre a terméktípusokra vonatkozóan bejelentette a DMCOP-t. A DMCOP-t a Bizottság ellenőrizte. Az érdekelt feleknek küldött egyedi tájékoztatásban szereplő, a „nem belföldön értékesített” terméktípusokra vonatkozó módszertan megfogalmazása – mely terméktípusok esetében a rendes érték képzéséhez az EUCOP alkalmazandó – úgy értendő, hogy olyan terméktípusokat jelent, „amelyek esetében a DMCOP nem létezett”. A megfogalmazás általános leírást ad arról, hogyan jár el a Bizottság a rendes érték kiszámítása során, és nem igazodik olyan szokatlan esetekhez, amikor egyedi belföldi termelési költségek vannak ugyan, de értékesítési költségek nincsenek. Ez a megfogalmazás azonban semmiképpen sem tükrözi a Bizottság azon gyakorlatát, amely az exportáló gyártó által hivatkozott és fent említett ítélkezési gyakorlatot követi, tekintettel arra, hogy a rendes értéknek mindenekelőtt a belföldi piacon érvényesülő költségeken és árakon kell alapulnia. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(161)

Ahogy azt a (35) preambulumbekezdés említi, a Tezcan a meghallgató tisztviselő közreműködését kérte ebben a kérdésben. A Tezcan megismételte a (159) preambulumbekezdésben ismertetett állítást, és hozzátette, hogy a Bizottság szolgálataival folytatott meghallgatáson a Bizottság szóban beleegyezett abba, hogy elfogadja ezt az állítást. A Bizottság tisztázni kívánja a helyzetet. A meghallgatás során a Bizottság valóban közölte a vállalattal, hogy az állítást és annak alapjait megértették, és hogy továbbléphetnek a következő pontokra. A Bizottság emellett mégis azt tanácsolta a vállalatnak, hogy beadványában szerepeltesse ezt az állítást írásos formában. Azonban a Bizottság – azután, hogy a meghallgatást követően alaposabban elemezte az állítást – arra a következtetésre jutott, hogy az állítás a (160) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt nem indokolt. A Bizottság a meghallgató tisztviselőt tájékoztatta a további észrevételeiről és következtetéseiről.

(162)

A mintában szereplő valamennyi exportáló gyártó az Unióban közvetlenül a független vevők részére exportált. Ezért esetükben az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló exportra értékesített érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(163)

A Bizottság gyártelepi paritáson összehasonlította egymással a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát.

(164)

Azokban az esetekben, amikor azt a tisztességes összehasonlítás szükségessé tette, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek figyelembevételével kiigazította. Kiigazításokat végzett a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek, a hitelköltségek, a jutalékok és a csomagolási költségek tekintetében.

(165)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az MMK Turkey előadta, hogy a Bizottság a vállalat két gyártási telephelye között felmerülő bizonyos belföldi szállítási költségeket tévesen belső szállítási költségként kezelt. Az MMK Turkey bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy ezek a költségek nem belső költségek. A Bizottság ezt az állítást a bizonyítékok alapján indokoltnak találta, és újból közzétette az MMK felülvizsgált dömpingszámítását. Ennek következtében az MMK Turkey dömpingkülönbözete 10,6 %-ról 10,5 %-ra csökkent.

(166)

A mintában szereplő exportáló gyártók közül kettő az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja értelmében vámvisszatérítési kiigazítására irányuló kérelmet nyújtott be. Érvelésük szerint az, hogy az érintett országban egyes inputanyagokra vonatkozóan visszatérítési rendszer működik, arra utal, hogy ezen anyagok teljes belföldi értékesítését közvetett adó terheli az exportértékesítéshez képest.

(167)

Törökországban a korrózióálló acél gyártásához alapanyagként szolgáló melegen hengerelt tekercseket importvám terheli. Az aktív feldolgozásra vonatkozó szabályok szerint a hazai gyártók mentesülnek a vámtétel megfizetése alól, ha az importált nyersanyagot olyan késztermék előállításához használják fel, amelyet végül exportálnak. A mintában szereplő két exportáló azt állította, hogy a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításához figyelembe kell venni azt a vámot, amelyet akkor kellett volna megfizetniük, ha a korrózióálló acél késztermékeket export helyett belföldön értékesítik.

(168)

A vizsgálat azonban rámutatott, hogy a mintában szereplő két exportőr egyike sem fizetett importvámot a vizsgálati időszak alatt, sem a belföldi értékesítések, sem az exportértékesítések tekintetében, mivel teljesítették az egyes aktív feldolgozási rendszerrel kapcsolatos engedélyekre vonatkozó exportkötelezettséget. Így nem merülhet fel az árak összehasonlíthatóságának problémája a korrózióálló acél exportja – beleértve az olyan melegen hengerelt tekercseket, amelyekre vonatkozóan vám nem került megfizetésre – és a korrózióálló acél belföldi értékesítése között – beleértve az olyan melegen hengerelt tekercseket, amelyekre vonatkozóan importvám került megfizetésre (mivel ez utóbbi eset nem következett be a vizsgálati időszak alatt). Egyik exportáló gyártó sem tudta bizonyítékkal alátámasztani, hogy – az importvámok tényleges megfizetésének hiányában – a belföldön értékesített korrózióálló acél ára tartalmazza a melegen hengerelt tekercsekre kivetett importvám költségét azokban az esetekben, amelyekben ilyen importvám nem került ténylegesen megfizetésre. Ezt pedig nem lehet egyszerűen vélelmezni. A Bizottság ezért megalapozatlannak találta és elutasította az állítást.

(169)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Tatmetal megismételte a vámvisszatérítés kiigazításával kapcsolatos állításait, de nem nyújtott be olyan új bizonyítékot, amely megváltoztathatná a (129) preambulumbekezdésben ismertetett bizottsági következtetést. Ezért a Bizottság elutasítja ezt az állítást.

(170)

A mintában szereplő egyik gyártó a Törökországban tapasztalt magas infláció, valamint a török líra csökkenő értéke miatt arra kérte a Bizottságot, hogy használja a negyedéves módszert az egyéni dömpingkülönbözetének megállapítására.

(171)

A Bizottság elemezte ezt a kérést, és megállapította, hogy a vizsgálati időszak során az átlagos inflációs ráta és a török líra értékcsökkenése nem volt olyan mértékű, amely indokolná a Bizottságnak a dömpingkülönbözet éves alapon történő kiszámítására vonatkozó következetes gyakorlatától való eltérést. Ezen túlmenően a vállalat szinte minden belföldi értékesítést és minden nyersanyagbeszerzést USD-ben bonyolított le, ezért az átváltási árfolyam a rendes értékre és az exportárra gyakorolt hatásának hasonlónak kell lennie. Ezenkívül a belföldi értékesítések vagy exportértékesítések nem koncentrálódtak egyetlen negyedévben sem, hanem egyenletesen oszlottak meg a vizsgálati időszakban, kivéve a harmadik negyedévet, amikor a mintában szereplő mindhárom vállalat exportértékesítései csökkentek, ami egyértelműen a Covid19-világjárvány miatti korlátozások hatása. A Bizottság ezért elutasította a negyedéves dömpingkülönbözet-számításra vonatkozó kérelmet.

(172)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Tezcan megismételte állítását, miszerint a dömpingkülönbözetet negyedévente kell kiszámítani. A Tezcan nem szolgáltatott új bizonyítékot, de azzal érvelt, hogy a korábbi vizsgálatok során – amelyek közül többet Törökországgal szemben indítottak – a Bizottság ezt a módszert alkalmazta, valamint hogy a törökországi 12 %-os inflációs ráta és a török líra euróval szembeni 37 %-os leértékelődése (mely a vizsgálati időszakban voltak tapasztalható) indokolttá tenné ezt a megközelítést.

(173)

A vállalat azzal érvelt továbbá, hogy ha a költségeket tizenkét hónapra átlagolják, miközben a belföldi értékesítések jövedelmezőségét ügyletenként elemzik, akkor veszteségesnek tekintenek egyes olyan ügyleteket, amelyek valójában nyereségesek voltak. Ez torzított dömpingkülönbözethez vezet, miközben a negyedéves számítások figyelembevételével megállapított dömpingkülönbözet megfelelőbb lennének.

(174)

A Bizottság fenntartotta, hogy a jelen ügyben sem az infláció szintje, sem a török líra leértékelődése nem indokolja ezt a megközelítést. A Bizottság megjegyezte, hogy azoknak a Törökországgal szembeni korábbi vizsgálatok a során, amelyekre a Tezcan hivatkozik, az inflációs ráták jelentősen magasabbak voltak.

(175)

A Bizottság fenntartotta azt a következtetését is, hogy ebben a vizsgálatban a belföldi vagy exportértékesítések egyetlen adott negyedévben sem koncentrálódtak úgy, hogy az indokolná a negyedéves számításokat. A belföldi és exportértékesítések negyedéves ingadozása szükségszerű, ám a Bizottság csak kivételes helyzetekben hagyhatja figyelmen kívül szabványos módszertanát (például a (132) preambulumbekezdés első fordulatában ismertetett helyzetben). A Bizottság nem gondolta úgy, hogy a jelen ügyben az eltérés olyan jelentős volna, hogy indokolná a negyedéves számítást. A Bizottság megismételte: nem kötelezhető arra, hogy eltérjen az alaprendeletben meghatározott szabványos módszertantól minden olyan esetben, amikor egy exportáló gyártó olyan más módszertan alkalmazását kéri, amellyel magasabb dömpingkülönbözet lenne megállapítható.

(176)

A Bizottság ezért megerősítette, hogy ezt az állítást elutasítja.

(177)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Tezcan előadta, hogy ha a Bizottság nem zárja ki az alucinkkel bevont korrózióálló acéltermékeket a termékkörből, akkor újra kell számítania a Tezcan dömpingkülönbözetét az alucinkkel bevont korrózióálló acél figyelembevétele nélkül, tekintettel arra, hogy a Tezcan annak gyártását 2021 szeptemberében beszüntette. A Tezcan véleménye szerint dömpingkülönbözetük ebben az esetben tükrözné megfelelően a jelenlegi valós helyzetet. Hozzátette, hogy a termelés beszüntetése nyilvánvaló, kétségbevonhatatlan és tartós. A Tezcan ezt az állítást a meghallgató tisztviselő előtti meghallgatáson is elismételte, bár a meghallgatás iránti eredeti kérelem az EUCOP DMCOP helyetti figyelembevételére vonatkozó állításra korlátozódott. A Tezcan csak e rész hozzáadását kérte, és egy nappal a meghallgatás előtt nyújtotta be a kérdéssel kapcsolatos előadását.

(178)

A Bizottság nem értett egyet az állítással. Az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint a vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó információkat rendszerint nem lehet figyelembe venni. A Bizottság gyakorlata szerint ugyanis a vizsgálati időszakot követő időszakkal kapcsolatos eseményeket csak akkor lehet figyelembe venni, ha azok nyilvánvalóak, kétségbevonhatatlanok és tartósak. Ami még fontosabb: amint azt a Törvényszék a T-462/04. sz. ügyben (22) pontosította, az ilyen eseményeknek hatására a dömpingellenes vám nyilvánvalóan alkalmatlan lesz. Jelen vizsgálat esetében ez nem áll fenn, mivel a vizsgálat során általa ellenőrzött tények alapján a Bizottság nem tudja kellő bizonyossággal megállapítani, hogy a Tezcan a jövőben nem fog alucinkkel bevont korrózióálló acél előállítani. Továbbá: még ha így is állt volna a helyzet, az exportáló gyártó nem nyújtott be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a javasolt vám nyilvánvalóan alkalmatlan, és nem is érvelt ezen állítás mellett. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(179)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésével összhangban a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(180)

Az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdésével összhangban a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság kiszámította a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát. Ennek a különbözetnek a meghatározása tehát a mintába felvett három exportáló gyártó vonatkozásában megállapított különbözetek alapján történt.

(181)

Ennek alapján a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók végleges dömpingkülönbözete 8 %. Ezt a különbözetet nem befolyásolták az MMK Turkey és a Tezcan egyéni dömpingkülönbözeteinek kismértékű változásai, amelyeket a (156) és (165) preambulumbekezdés ismertet.

(182)

Minden más törökországi exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportvolumene az érintett országból a vizsgálati időszakban az Unióba érkező – a (201) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Surveillance 2 adatbázis adatai alapján megállapított – teljes behozatal arányában kifejezve.

(183)

Ebben az esetben az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszak alatt az Unióba érkező teljes behozatalnak 100 %-át az együttműködő exportáló gyártók exportja tette ki. Ennek alapján a Bizottság megfelelőnek ítélte a nem együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetének a mintába felvett, a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező vállalat szintjén való megállapítását.

(184)

Ennek alapján a végleges súlyozott átlagos dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(185)

A vizsgálati időszakban a hasonló terméket 20 uniós gyártó gyártotta az Unióban. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(186)

Az oroszországi exportáló gyártók azt állították, hogy a panaszosokkal kapcsolatban álló acélipari szolgáltató központok Oroszországból és Törökországból importálták a vizsgált terméket, és ezeket az uniós gyártókat ki kell zárni a panaszosok közül.

(187)

Az oroszországi exportáló gyártók nem nyújtottak be bizonyítékot az Oroszországból és Törökországból uniós gyártók által való behozatalra, sem az ilyen, a velük kapcsolatban álló acélipari szolgáltató központok általi jelentős mennyiségű behozatalra. Az ellenőrző látogatások megerősítették, hogy az oroszországi gyártók állítása a mintában szereplő uniós gyártók tekintetében nem volt megalapozott. A Bizottság elutasította ezt az állítást.

(188)

Az oroszországi gyártók felhívták a figyelmet a panaszt támogató egyik gyártó és a törökországi exportőrök közötti kapcsolatokra, és felszólították a Bizottságot az érintett vállalat az uniós gazdasági ágazat meghatározásából való kizárására.

(189)

A kezdeti szakaszban az érintett vállalat maga ismerte el, hogy üzleti érdekeltséggel rendelkezik Törökországban (23). A Bizottság azonban nem találta elegendőnek ezt az érdekeltséget ahhoz, hogy kizárja a vállalatot a vizsgálatban érintett uniós gyártók közül, mivel ez az érdekeltség inkább jövőbeli tervekre vonatkozik. Ezért e gyártó kizárásának nem volt objektív indoka.

(190)

A vizsgálati időszak alatt a teljes uniós termelés 9 797 517 tonna volt, beleértve a kötött piaci értékesítésre szánt termelést is. Ezt az adatot a Bizottság az Eurofer és a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívei alapján állapította meg.

(191)

A (7) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a mintában szereplő négy uniós gyártó a hasonló termék teljes uniós termelésének 25 %-át képviselte.

(192)

Annak megállapítsa céljából, hogy az uniós gazdasági ágazat szenvedett-e kárt, továbbá, hogy meghatározza a felhasználást és az uniós gazdasági ágazat helyzetével összefüggő különböző gazdasági mutatókat, a Bizottság megvizsgálta, hogy az uniós gazdasági ágazat által előállított hasonló termék későbbi felhasználását (pl. belső felhasználás vagy nem belső felhasználás) az elemzés során figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben.

(193)

A Bizottság megállapította, hogy az uniós gyártók termelésének jelentős részét, mintegy 22 %-át az uniós kötött piacra szánták. A korrózióálló acélt belső felhasználás keretében a szerves bevonatú acél előállításához használják köztes anyagként.

(194)

A belső és a szabadpiaci felhasználás közötti különbségtétel a jelen ügyben releváns a kárelemzés szempontjából. A belső felhasználásra szánt termékek nincsenek kitéve az importtal való közvetlen versenynek, hanem gyakran egyszerűen továbbítják azokat a következő gyártási szakaszra és/vagy transzferárak mellett a vállalaton vagy vállalatcsoporton belül további feldolgozás céljából továbbszállítják őket a különböző árazási politikák alapján. Ezzel szemben a szabadpiaci értékesítésre szánt termelés közvetlen versenyben áll az érintett termék behozatalával, értékesítése pedig szabadpiaci árakon történik.

(195)

Annak érdekében, hogy minél teljesebb képet alkothasson az uniós gazdasági ágazatról, a Bizottság adatokat gyűjtött a korrózióálló acéllal kapcsolatos teljes tevékenységre vonatkozóan, és meghatározta, hogy a termelést belső felhasználásra vagy a szabadpiacra szánták-e.

(196)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazathoz kapcsolódó egyes gazdasági mutatók vizsgálatát szabadpiaci adatok alapján végezte el. E gazdasági mutatók a következők: értékesítési volumen és értékesítési árak az uniós piacon; piaci részesedés; növekedés; exportvolumen és -árak; jövedelmezőség; a beruházások megtérülése; és pénzforgalom. Ahol lehetséges és indokolt volt, a Bizottság a vizsgálat ténymegállapításait összehasonlította a kötött piacra vonatkozó adatokkal, hogy teljes képet alkothasson az uniós gazdasági ágazat helyzetéről.

(197)

Ugyanakkor más gazdasági mutatók elemzésének csak a teljes – így az uniós gazdasági ágazat általi belső felhasználást is magában foglaló –, a korrózióálló acéllal kapcsolatos tevékenységre vonatkoztatva volt értelme. Ezek az alábbiak: termelés; kapacitás és kapacitáskihasználás; beruházások; készletek; foglalkoztatás; termelékenység; munkabérek; valamint tőkebevonási képesség. Az említett mutatók a teljes tevékenységtől függenek, tekintet nélkül arra, hogy a termékeket belső felhasználásra tartják-e fenn, vagy a szabadpiacon értékesítik.

(198)

Számos exportáló gyártó kérését követően a Bizottság felkérte a panaszost arra, hogy egészítse ki a panasz nyílt változatában benyújtott információkat a behozatali volumen és értékek tekintetében. A panasz I-1. mellékletét kiegészítő anyagok hozzáférhetők voltak az ügy irataiban (24).

(199)

Az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdésével összhangban a vizsgálat során a Bizottság exportáló országonként, a 2020. naptári évre vonatkozóan információkat szolgáltatott a vizsgált termék aggregált behozatali volumenéről és értékéről (25).

(200)

A fenti két preambulumbekezdésben ismertetett kiegészítő információk nem érintették a behozatali volumen végső megállapítását a jelenlegi vizsgálatban.

(201)

A vizsgálat során a Bizottság egybevetette a Comext adatbázisban és a Surveillance 2 adatbázisban megtalálható adatokat, és TARIC-szinten ellentmondásokat állapított meg. A Bizottság felvetette az ügyet az Eurostatnál, amely megállapította, hogy egyes tagállamok nem jelentették be az érintett behozatal egy részét a Comext adatbázisban. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy a Surveillance 2 adatbázis adataira támaszkodik az uniós piac, az importárak és a piaci részesedések meghatározásánál.

(202)

A vizsgálat által lefedett egyes terméktípusokhoz csak egy 10 számjegyű TARIC-kód került hozzárendelésre a kijátszásellenes vizsgálat 2019 novemberében való megindításakor (26). Ennek eredményeképpen e típusokkal kapcsolatban nem álltak rendelkezésre adatok a Surveillance 2 adatbázisban a 2017 és 2019 közötti időszakra vonatkozóan. Ezért a Bizottság ezeket a volumeneket az (EU) 2020/1156 bizottsági végrehajtási rendelet 1. táblázata alapján állapította meg (27).

(203)

A Bizottság az uniós felhasználást az alábbiak alapján határozta meg: a) az Eurofer adatai a hasonló termék uniós gazdasági ágazat általi értékesítéséről és belső felhasználásáról (beleértve a kötött értékesítést is), egybevetve a mintában szereplő uniós gyártók által bejelentett értékesítés és belső felhasználás volumenével, b) a Surveillance 2 adatbázis adatai a vizsgált terméknek az összes harmadik országból az Unióba érkező behozataláról.

(204)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

1. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(205)

A figyelembe vett időszakban az uniós felhasználás 7 %-kal csökkent. Ugyanebben az időszakban a szabadpiaci kereslet 5 %-kal, a kötött piaci kereslet 13 %-kal esett vissza.

(206)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból származó korrózióálló acél behozatalát az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése értelmében összesítve kell-e értékelni.

(207)

Az említett rendelkezés előírja, hogy az egynél több országból történő behozatalt csak abban az esetben kell összesítve értékelni, ha megállapítást nyer, hogy:

(208)

A két érintett országból érkező behozatalra vonatkozóan egyenként megállapított dömpingkülönbözeteket a (140) és (184) preambulumbekezdés foglalja össze. E dömpingkülönbözetek mindegyike meghaladja az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében meghatározott csekély mértékű (de minimis) különbözetet.

(209)

Az egyes érintett országokból érkező behozatal volumene az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése értelmébe véve nem volt elhanyagolható. A vizsgálati időszakban a Törökországból érkező behozatal piaci részesedése 9,3 %, az Oroszországból érkező behozatalé 3,5 % volt. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az orosz kormány előadta, hogy a 3,5 %-os orosz piaci részesedés jelentéktelen. Ezt a kijelentését azonban semmivel nem támasztotta alá.

(210)

A Törökországból és Oroszországból érkező dömpingelt behozatalok közötti, valamint az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal és a hasonló termék közötti verseny feltételei hasonlóak voltak az érintett időszakban. Konkrétabban, az importtermékek hasonló módon egymással és az Unióban gyártott korrózióálló acéllal versengtek, mivel azokat ugyanazon értékesítési csatornákon keresztül és a fogyasztók hasonló kategóriái részére értékesítik. Az érintett termék alapanyag, és a verseny nagyrészt csak az áron alapult.

(211)

Következésképpen az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésében meghatározott összes követelmény teljesült, és a Törökországból és az Oroszországból érkező behozatalt a Bizottság összesítve vizsgálta a kár meghatározása céljából.

(212)

A Bizottság a behozatal volumenét a 4.2.2. szakaszban kifejtettek szerint a Surveillance 2 adatbázis adatai alapján határozta meg. Az érintett országokból érkező behozatal piaci részesedésének megállapításához a Bizottság összevetette e behozatalt az uniós felhasználással – kiigazítva azt a (202) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Kínából érkező behozatal tekintetében, amely hatást gyakorolt a Kínából érkező – és ezáltal a teljes – behozatali volumenre, és így a felhasználási volumenre és a piaci részesedésre is.

(213)

Az érintett országokból az Unióba érkező behozatal a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

2. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése a szabadpiacon

(214)

Az érintett országokból érkező behozatal, valamint annak piaci részesedése több mint ötszörösére nőtt a figyelembe vett időszakban. Az érintett országokból érkező behozatal uniós piaci részesedése 12,9 % volt a vizsgálati időszak alatt. Ez a növekedés a figyelembe vett időszak nagy részében érvényben lévő védintézkedés ellenére következett be, mivel a védintézkedés értelmében mindkét ország a maradványkontingens keretében exportálta az érintett terméket, amely kontingens elég nagy volt ahhoz, hogy lehetővé tegye e megnövekedett volumen védővámmentes behozatalát az uniós piacra.

(215)

A Bizottság a behozatal árait a 4.2.2. szakaszban kifejtettek szerint a Surveillance 2 adatbázis adatai alapján határozta meg.

(216)

Az érintett országokból az Unióba érkező behozatal súlyozott átlagárai a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

3. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(217)

A két érintett ország átlagos importárai 2017 és 2018 között stabilak maradtak, azt követően azonban két év alatt 14 %-kal csökkentek. A két érintett ország átlagos importárai (együtt vagy külön véve) a figyelembe vett időszak során végig alacsonyabbak voltak az uniós gyártók árainál (lásd a 7. táblázatot), és az uniós gazdasági ágazat átlagos uniós értékesítési árai, valamint az érintett országok átlagos importárai közötti különbség majdnem megkétszereződött a figyelembe vett időszakban.

(218)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározása érdekében a Bizottság összehasonlította egymással:

(219)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti elméleti forgalmának százalékában fejezte ki.

(220)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Severstal előadta, hogy nincs jogalapja annak, hogy az exportárnak az alákínálás (és az áron aluli értékesítés) kiszámítása céljából történő megállapításához az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdését analógia útján alkalmazzák, továbbá hogy ez a megközelítés nem is indokolt. A Severstal álláspontja szerint ez sértené az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdését. A Severstal azt is megjegyezte, hogy a Törvényszék a Hansol Paper ügyben hozott ítéletében (29) már elmarasztalta a Bizottságot e gyakorlat miatt. A Severstal azt állította különösen, hogy a Törvényszék ebben az ügyben kimondta, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor úgy döntött, hogy analógia útján alkalmazza az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdését a kár meghatározásával összefüggésben és különösen akkor, amikor úgy határozott, hogy „az adott termék [a felperessel kapcsolatban álló uniós vállalkozás] által független vevőknek történő viszonteladása tekintetében levonja az SGA-költségeket és a haszonkulcsot”, mivel az érintett termék független vevőknek felszámított árai azok, amelyek „versenyeznek az uniós gazdasági ágazat hasonló termékével, és amelyek kárt okoznak az említett gazdasági ágazatnak”, nem pedig a hipotetikusan megállapított CIF-árak. A Severstal szerint ezt az elvet erősítette meg a Törvényszék a Giant-ügyben (30) és a CRIA-ügyben (31), legutóbb pedig a Hansol-ügyben (32) hozott ítéletben. A Severstal úgy vélte, hogy a vele kapcsolatban álló kereskedők által a független vevőik felé felszámított árak természetüknél fogva megbízhatóak, valamint hogy ezek az árak versenyeznek az uniós gazdasági ágazat áraival, és ezért az alákínálás (és az áron aluli értékesítés) számításában ezeket kell figyelembe venni.

(221)

A Bizottság elutasította az állítást, miszerint sérti az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdését, ha az exportárnak az alákínálás és az áron aluli értékesítés kiszámítása céljából történő megállapításához a 2. cikk (9) bekezdését analógia útján alkalmazzák. A Severstal állításával ellentétben ugyanis a Bíróság a Hansol-ügyben hozott ítéletében (33) megerősítette a Bizottság módszertanának jogszerűségét, kimondva, hogy „a Bizottság jogszerűen járt el, amikor az érintett termék Unióban történő első szabad forgalomba bocsátásának szintjén az árak objektív összehasonlításának biztosítása érdekében ezen uniós határparitáson számított CIF-árat az SGA-költségek és az érintett terméknek a Schades által független vevők részére történő továbbértékesítésekor alkalmazott árába épülő haszonkulcs levonásával képezte. Az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének ezen, analógia útján történő alkalmazása ugyanis azon széles mérlegelési mozgástér körébe tartozik, amellyel a Bizottság e rendelet 3. cikke (2) bekezdésének végrehajtása tekintetében rendelkezik, az tehát önmagában nem tekinthető úgy, hogy nyilvánvaló mérlegelési hibát tartalmaz” (34). Továbbá: mivel ebben az esetben az uniós gazdasági ágazat elsősorban közvetlenül független vevők részére végez értékesítést, a Bizottság által alkalmazott módszertan nem vezetett nyilvánvalóan helytelen eredményhez (35).

(222)

Ez a Törökországból érkező behozatal esetében 4,2 % és 7,1 % közötti, az Oroszországból érkező behozatal esetében pedig 5 % és 20,4 % közötti súlyozott átlagú alákínálási különbözet mutatott ki (36). A korrózióálló acél árérzékeny áru, ezért az alákínálási különbözetek fontosak.

(223)

A törökországi CIB szövetség és bizonyos exportáló gyártók arra kérték a Bizottságot, hogy biztosítsa az összehasonlítható termékek figyelembevételét. A vizsgálat során az Unióba exportált érintett termék és az Unióban előállított hasonló termék típusainak összehasonlítására alkalmazott módszertan a (218) és (219) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint kellően kifinomult ahhoz, hogy biztosítsa a megfelelő ár-összehasonlítást az áralákínálás kiszámításához.

(224)

A Bizottság figyelembe vett továbbá egyéb árhatásokat is, különös tekintettel a jelentős árerózió fennállására. A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat 12 %-kal, tehát az előállítási költségek csökkenésénél (–7 % ebben az időszakban) nagyobb mértékben csökkentette árait (lásd a 7. táblázatot). A dömpingelt behozatal hiányában az uniós gazdasági ágazat legalább olyan szintre tudta volna emelni árait, hogy veszteség nélkül tudjon értékesíteni. 2019-ben, a dömpingelt behozatal legnagyobb növekedésével egy időben például az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal árához közeli árszinten, de jelentős veszteséggel kellett értékesítenie. A vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai az előállítási költséggel párhuzamosan csökkentek, de az így elért szint alig volt elegendő nyereség realizálásához.

(225)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CIB és több exportáló gyártó előadta, hogy 2019 és a vizsgálati időszak között az értékesítési ár csökkenése kisebb mértékű volt, mint a termelési költségek csökkenése, valamint hogy az uniós gazdasági ágazat még nyereséget is tudott realizálni a vizsgálati időszakban. Ez kétségessé tenné azt, hogy a szóban forgó behozatal áreróziót okozott.

(226)

A Bizottság elutasította ezt a felvetést. Az, hogy az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszakban képes volt 0,4 %-os nyereséget elérni, nem kérdőjelezheti meg a dömpingelt behozatal által okozott jelentős árerózióra vonatkozó bizottsági következtetést. A megtérülési küszöb feletti jövedelmezőségi szint nem tekinthető egészséges nyereségnek, vagyis olyan nyereségnek, amely a dömpingelt behozatal által kiváltott árnyomás hiányában elérhető lenne. Ezek a nyereségszintek egyértelműen arra vezethetők vissza, hogy az érintett országokból származó korrózióálló acél importvolumene jelentősen megnőtt. A korábban kifejtettek szerint a korrózióálló acél olyan áru, amely érzékeny az árversenyre. Ezért a dömpingelt behozatal jelentős áreróziós hatást tudott gyakorolni az uniós gazdasági ágazat értékesítéseire.

(227)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(228)

A Bizottság a (6) preambulumbekezdésben említett módon az uniós gazdasági ágazat által a bizonyos korrózióálló acél Törökországból és Oroszországból érkező behozatala miatt elszenvedett esetleges kár megállapítására mintavételt alkalmazott.

(229)

A kár meghatározásával összefüggésben a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a makrogazdasági mutatókat az Eurofer által az összes uniós gyártóra vonatkozóan kitöltött kérdőívben szereplő adatok alapján értékelte, amelyeket szükség esetén a mintában szereplő három uniós gyártó kitöltött kérdőíveiben feltüntetett adatokkal való egybevetéssel ellenőrzött. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő négy uniós gyártó által a kitöltött kérdőíven közölt adatok alapján értékelte. Mindkét adatcsoport megfelelően ellenőrzésre került (37), és az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából reprezentatívnak bizonyult.

(230)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(231)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(232)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

4. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(233)

Az uniós gazdasági ágazat termelési volumene 2017 és 2019 között viszonylag stabil volt, de a figyelembe vett időszak végén 10 %-kal visszaesett. Ennek oka részben a török és orosz behozatal által gyakorolt nyomás volt, amely behozatal a vizsgálati időszakban 2019-hez képest közel 330 000 tonnával nőtt (2. táblázat).

(234)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az orosz kormány az 5a., az 5b., a 9. és a 12. táblázatban közölt adatok alapján újraszámította az uniós gazdasági ágazat termelési volumenét, és az említett táblázatokban szereplő számadatok összesítésével arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság tévesen számította ki az uniós gazdasági ágazat termelési volumenét. A táblázatok azonban különböző forrásokból származnak: a 9. táblázatban feltüntetett volumenek az uniós gazdasági ágazat mintájából származnak, míg a másik három táblázatban szereplő volumenek az uniós gazdasági ágazat egészéből. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(235)

A figyelembe vett időszak során az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása 10 %-kal nőtt. Ez a növekedés azonban csupán elméleti. Az uniós gyártók a tűzihorganyzó sorokon állítják elő a korrózióálló acélt, ugyanakkor emellett más, a vizsgálat hatálya alá nem tartozó termékek előállítására is ezeket használják. A figyelembe vett időszakban e gyártósoroknak a korrózióálló acél előállítására szentelt aránya egyes gyártók esetében megváltozott. A termelés csökkenése és a termelési kapacitás növekedése együttesen a kapacitáskihasználási arány visszaesését eredményezte.

(236)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CIB és több exportáló gyártó előadta, hogy a termelési kapacitás növekedése és annak a kapacitáskihasználási rátára gyakorolt hatása téves beruházási döntések következménye volt, és ez különösen igaz a 2019. évre. Azonban – amint azt a (235) preambulumbekezdésben kifejti – ez a növekedés csak elméleti volt. Ezt a tényt a Bizottság figyelembe vette elemzésében akkor, amikor az uniós gazdasági ágazat kárhelyzetének vonatkozásában e negatív tényezőnek korlátozott jelentőséget tulajdonított.

(237)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5a. táblázat

A szabadpiaci értékesítés volumene és piaci részesedése

(238)

Az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítésének volumene a figyelembe vett időszakban viszonylag stabil maradt. Az értékesítési volumen szempontjából a figyelembe vett időszak végén az uniós gazdasági ágazat sikeresen ellensúlyozta az érintett országokból érkező behozatal ugrásszerű megnövekedése által gyakorolt hatást a Kínával szemben bevezetett intézkedéseknek az azok kijátszásával megvalósuló behozatalra való kiterjesztésével (38), ami lehetővé tette az uniós gazdasági ágazat számára, hogy visszaszerezze a korábban az intézkedések Kína általi kijátszása miatt elveszített értékesítési volumen egy részét. Mi több, a felhasználás csökkenésével kombinálva ez a figyelembe vett időszakban a piaci részesedés növekedését eredményezte.

(239)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a CIB és több exportáló gyártó előadta, hogy a fenti számadatok szerint az uniós gazdasági ágazatot nem érte jelentős kár a piaci részesedés elvesztése vagy a kieső értékesítések miatt.

(240)

Jóllehet az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene valóban csak kismértékben csökkent, piaci részesedése pedig a felhasználás visszaesése miatt nőtt, a Bizottság nem értett egyet ezzel a kijelentéssel, tekintettel arra, hogy az Oroszországból és a Törökországból érkező alacsony árú behozatal jelentős növekedése árnyomást váltott ki, leszorította az árakat, és megakadályozta az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy teljes mértékben hasznát lássa a Kínából származó korrózióálló acélra vonatkozó dömpingellenes intézkedéseknek.

5b. táblázat

A kötött értékesítés volumene és piaci részesedése

(241)

Az uniós gazdasági ágazat kötött piaca (mely az uniós gazdasági ágazat által feldolgozóipari célra, különösen a szerves bevonatú acél előállításának céljából fenntartott korrózióálló acélból áll) az Unióban 13 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Ez a visszaesés a szerves bevonatú acél továbbfeldolgozott termékei iránti kereslet a figyelembe vett időszak második felében megfigyelhető csökkenésének tudható be, amely a háztartási berendezések ágazatának 2020 utolsó negyedévében való fellendülése ellenére következett be (39). A kötött piac piaci részesedése a teljes uniós termeléshez viszonyítva összesen 0,8 százalékponttal csökkent a figyelembe vett időszak alatt.

(242)

A termeléssel és – kevésbé hangsúlyosabban – a szabadpiaci értékesítéssel kapcsolatos fenti számok 2017-től csökkenő tendenciát mutatnak. A (238) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének növekedése a bizonyos kínai behozataloknak az ezen behozatalokra vonatkozó kijátszásellenes vizsgálat megindításakor elvégzett nyilvántartásba vételének (40) volt betudható, ami végett vetett a Kínából érkező jelentős mértékű behozatalnak, és lehetővé tette az uniós gazdasági ágazat számára, hogy ellensúlyozza az Oroszországból és Törökországból érkező behozatal miatt elveszített értékesítések egy részét.

(243)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(244)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazatban a korrózióálló acél gyártásához kapcsolódó foglalkoztatás szintje ingadozott, de összességében 10 %-kal nőtt. Az ingadozás egy része azonban elméleti volt, mivel az az erőforrások hozzárendeléséhez használt, a korrózióálló acélnál tágabb termékcsaládból (nevezetesen a tűzihorganyzott termékekből) kiinduló módszereknek volt betudható.

(245)

Az uniós gazdasági ágazat termelékenysége az érintett időszak során 18 %-kal esett vissza. Ez a csökkenés a termelési volumen visszaesésével, valamint a korrózióálló acéllal kapcsolatos tevékenységekben részt vevő alkalmazottak számának megállapítására használt módszertannal magyarázható.

(246)

Minden dömpingkülönbözet meghaladta a csekély mértékű szintet, és a többségük jóval magasabb volt. Figyelembe véve az érintett országokból érkező behozatal volumenét és árait, a dömpingkülönbözet tényleges nagysága jelentős hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra.

(247)

A korrózióálló acélra vonatkozóan korábban is zajlottak dömpingellenes vizsgálatok. A Bizottság megállapította, hogy a 2015. október 1. és 2016. szeptember 30. közötti időszakban az uniós gazdasági ágazat helyzetére jelentős hatást gyakorolt a korrózióálló acél Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) érkező dömpingelt behozatala. A Kínából érkező behozatalra vonatkozóan 2017 augusztusában ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket vezettek be (41), a végleges intézkedések pedig 2018 februárjában kerültek megerősítésre (42).

(248)

2020 augusztusában egy, a Kínából érkező behozatallal szemben bevezetett dömpingellenes intézkedésekkel kapcsolatos kijátszásellenes vizsgálat kiterjesztette az intézkedéseket a kismértékben módosított egyes korrózióálló acélok behozatalára (43).

(249)

Az uniós gazdasági ágazatnak a korábbi dömping hatásaiból való felépülése tehát a jelenlegi vizsgálat megindításakor is folyamatban volt.

(250)

A mintában szereplő uniós gyártók által az uniós független vevők részére felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Értékesítési árak és gyártási költség az Unióban

(251)

A dömpingellenes intézkedések kínai importokra vonatkozó 2017. évi bevezetését követően az uniós gyártók 2 %-kal emelni tudták értékesítési áraikat 2017 és 2018 között. Ezt követően azonban a szabadpiaci értékesítési egységár 14 %-kal csökkent 2018 és a vizsgálati időszak között, ez pedig a figyelembe vett időszakban összesen 12 %-os csökkenést eredményezett.

(252)

A termelési egységköltség 2017 és 2018 között 7 %-kal nőtt, 2018 után azonban csökkent, így a figyelembe vett időszakban összesen 7 %-kal csökkent. Egyes főbb nyersanyagok ára jelentősen csökkent a figyelembe vett időszak második felében.

(253)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása nyomán megfogalmazott észrevételeiben a CIB és több exportáló gyártó rámutatott arra, hogy 2019-től a vizsgálati időszakig a termelési költségek csökkenése nagyobb mértékű volt, mint az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak folyamatos csökkenése. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy a figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat 12 %-kal csökkentette árait, ami meghaladja a termelési költségek csökkenésének mértékét (ugyanazon időszak alatt – 7 %). Az uniós gazdasági ágazatnak a vizsgálati időszakban is érvényes alacsony árai valójában jelentősen rontották az uniós gazdasági ágazat pénzügyi eredményeit, amint azt a 10. táblázat is mutatja.

(254)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(255)

A mintában szereplő uniós gyártók alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltsége 6 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak végén.

(256)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Készletek

(257)

A figyelembe vett időszak alatt a zárókészletek szintje 37 %-kal csökkent. Az uniós gyártók maguk általában alacsony készletszintet tartanak fenn, a készletek ezért ezen ágazat esetében nem számítanak meghatározó kármutatónak. Ezt a termelés százalékában kifejezett zárókészletek változásának elemzése is alátámasztja. Miként az a fentiekből is kitűnik, e mutató viszonylag stabil maradt 2017 és 2019 között, jóllehet ezt követően csökkent. A vizsgálati időszakban egyes gyártók átmenetileg kevesebbet termeltek, és csökkentették a készleteiket, így próbáltak meg megküzdeni nehéz pénzügyi helyzetükkel 2019-ben és 2020-ban (lásd a 9. táblázatot).

(258)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(259)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési forgalom százalékában. A teljes jövedelmezőség a 2017. évi 6,2 %-ról a vizsgálati időszakra 0,4 %-ra mérséklődött. A csökkenéssel egyidejűleg jelentős mértékben nőtt az érintett országokból érkező (lásd a 2. táblázatot), az uniós gazdasági ágazat árainál alacsonyabb árú behozatal volumene (lásd a 3. és a 7. táblázatot).

(260)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CIB és több exportáló gyártó rámutatott arra, hogy az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége 2019 és a vizsgálati időszak (2020) összehasonlításában kedvezően alakult, valamint arra, hogy 2020-ban emelkedő tendencia volt megfigyelhető (44). Ezen túlmenően a felek hangsúlyozták, hogy a vizsgálati időszakban megfigyelhető jövedelmezőség nem tekinthető reprezentatívnak, részben azok miatt a hatások miatt, amelyeket a Covid19-cel kapcsolatos intézkedések a termelési volumenre gyakoroltak 2020 elején, részben pedig amiatt, hogy 2020-ban visszaesés volt tapasztalható a gépjárműiparban használt korrózióálló acélok piacán (ezek a termékek nem tartoznak a jelen vizsgálat termékkörébe, de gyártásuk ugyanazokkal a berendezésekkel történik).

(261)

A Bizottság megjegyezte, hogy – amint azt a (24) preambulumbekezdés is említi – a figyelembe vett időszak megválasztása a panasz benyújtásának időpontját és az alkalmazandó szabályokat figyelembe véve megfelelő volt, továbbá hogy a Bizottság az elemzést a referenciaév és a vizsgálati időszak összehasonlítása, hanem az érintett időszak egészében megfigyelhető tendenciák alapján végzi. A 12 hónapos időszakon belüli ingadozások nem szokatlanok. Ezenkívül a Covid19-világjárvány hatását és a gépjárműipari kereslet alakulásának hatását a Bizottság teljes mértékben figyelembe vette az ok-okozati összefüggés elemzése során, amelyet e rendelet 5.2.7. és 5.2.4. szakasza ismertet.

(262)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalom nagyrészt a jövedelmezőségnek és a beruházások megtérülésének megfelelően alakult. A nettó pénzforgalom viszonylag stabil maradt 2017-ben és 2018-ban, majd 2019-ben az uniós gyártók által abban az évben elszenvedett veszteségeket követően visszaesett, ezután pedig visszatért a figyelembe vett időszak elején megfigyelthez közeli szintre.

(263)

A beruházások az eszközök könyv szerinti nettó értékének felelnek meg. A nettó beruházások szintje a figyelembe vett időszakban folyamatos emelkedést mutatott, és a figyelembe vett időszak során több mint kétszeresére nőtt. A beruházások általában a meglévő kapacitások fenntartására, a minőség javítására, valamint a szükséges termelőeszközök időszerű cseréjére irányultak. Egy részük egészségi, biztonsági és védelmi ügyekkel volt kapcsolatos. A figyelembe vett időszak második felében megvalósított jelentős beruházások a mintában szereplő egyik uniós gyártót és korrózióállóacél-gyártásának upstream szakaszát érintik.

(264)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CIB és több exportáló gyártó előadta, hogy a beruházások növekedése azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazatot nem érte kár. A Bizottság elutasította ezt az állítást. A beruházások – még ha a figyelembe vett időszakban növekedtek is – összességében alacsony szinten álltak, és (a fentebb említettek szerint) jellemzően a műveletek folytatásához szükséges kiadásokra korlátozódtak. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a beruházások kedvező alakulása nem csökkenti a más területeken megállapított kárt.

(265)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékos arányában kifejezett nyereség, amely tükrözi az eszközök értékcsökkenését. Ennek mértéke folyamatosan csökkent, és 2019-ben, amikor a mintában szereplő uniós gyártók világszerte veszteséget szenvedtek, negatívba fordult. A vizsgálati időszak alatt átbillent a pozitív tartományba, de így is jóval elmaradt a figyelembe vett időszak elején megfigyelt szinttől.

(266)

Az uniós gazdasági ágazatnak a figyelembe vett időszakban megfigyelt gyenge pénzügyi teljesítménye korlátozta a tőkebevonási képességét. Az uniós gazdasági ágazat tőkeigényes, és jelentős beruházásokat igényel. A figyelembe vett időszak alatt a beruházások megtérülése túl alacsony volt az ilyen jelentős beruházások fedezésére.

(267)

A mikro- és makrogazdasági mutatók figyelembe vett időszak alatti alakulása alapján az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzete rosszabbra fordult.

(268)

A termelési kapacitás növekedése (+ 10 %) elméleti, és abból ered, hogy a korrózióálló acéllal azonos gyártósorokon előállított egyéb termékek iránti alacsonyabb kereslet miatt az uniós gazdasági ágazat több kapacitást szentelt a korrózióálló acél gyártásának. Ugyanez történt a foglalkoztatás terén is (+ 10 %). Ami a beruházásokat illeti (+ 147 %), ezek túlnyomó része a korrózióálló acél előállításának upstream szakaszába való beruházásoknak tudható be. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének a figyelembe vett időszakban megfigyelhető növekedése (+ 3,2 %) a Kínával szemben bevezetett, a (202) preambulumbekezdésben említett kijátszásellenes vizsgálat megindításának és kimenetelének tudható be.

(269)

Az uniós gazdasági ágazat arra törekedett, hogy a szabadpiaci felhasználás csökkenésének (–6 %) összefüggésében fenntartsa a független uniós vevőknek történő korrózióállóacél-értékesítés volumenét (–1 %). Az uniós gazdasági ágazat azonban csak az értékesítési árainak csökkentésével volt képes elérni ezt, valamint reagálni az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal által gyakorolt árnyomásra. A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat a termelési költségek csökkenésének mértékét meghaladó mértékben csökkentette árait.

(270)

Ezek az alacsony árak jelentős hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazat eredményére, amely a 2017-es 6,2 %-os nyereségből 2019-re veszteségbe fordult át, és a figyelembe vett időszak végére gyakorlatilag nulla nyereségen állt. Más pénzügyi mutatók (mint például a pénzforgalom és a beruházások megtérülése) is hasonló tendenciát mutattak.

(271)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(272)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy ezzel egy időben más ismert tényezők okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen okozott károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsa. E tényezők a következők: az egyéb harmadik országokból érkező behozatal, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, a kereslet alakulása, a belső felhasználás, az uniós gazdasági ágazat által saját magának okozott kár, a Covid19-világjárvány és a meleghengerelt tekercsek árai.

(273)

Az érintett országokból érkező behozatal a figyelembe vett időszakban, 2017 és a vizsgálati időszak között 196 643 tonnáról több mint 1 millió tonnára, azaz több mint ötszörösére nőtt. A behozatal piaci részesedése a 2017. évi 2,2 %-ról a vizsgálati időszakban 13,1 %-ra nőtt. Ez a növekvő behozatal a figyelembe vett időszak során végig az uniós gazdasági ágazaténál alacsonyabb árakon valósult meg, és a különbség az idő múlásával nőtt. Az uniós gazdasági ágazat árait különösen 2019-ben és a vizsgálati időszakban – amikor az érintett országokból érkező behozatal a legnagyobb mértékben nőtt – szorította le a dömpingelt behozatal. Az érintett országokból érkező behozatal által gyakorolt árnyomás eredményeképpen az uniós gazdasági ágazatnak az értékesítési volumen terén bekövetkező veszteség korlátozása érdekében a termelési költség csökkenésénél nagyobb mértékben kellett csökkentenie értékesítési árait. Ennek következtében a jövedelmezőség 6,2 %-ról 0,4 %-ra csökkent, és a pénzügyi mutatók romlottak.

(274)

A törökországi CIB szövetség vitatta az érintett országokból érkező behozatal által gyakorolt negatív hatást, mivel érvelése szerint ez a behozatal nem határozott meg uniós piaci árakat, és a melegen hengerelt tekercsek ingadozó árai által befolyásolt globális piaci tendenciákat követte. A Bizottság elutasította ezt az állítást. A volumen ugrásszerű, ilyen rövid idő alatt mintegy 1 millió tonnás növekedésével és a vizsgálati időszak alatt 12,9 %-os piaci részesedéssel az érintett országokból érkező behozatal rendkívül alacsony ára negatív hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat által a szabadpiacon elérhető árakra.

(275)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CIB és több exportáló gyártó megismételte ezt az észrevételt, kiemelve azokat a piaci információkat, amelyeket a Bizottságnak átadtak és amely információk a véleményük szerint azt mutatják, hogy a figyelembe vett időszakban az árak a fő globális piacokon és az uniós gazdasági ágazat tekintetében az Unióban azonosak voltak.

(276)

A Bizottság elutasította ezt a felvetést. Először: az uniós gazdasági ágazat uniós értékesítési árai 12 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban, míg az érintett országok árai 14 %-kal. Mivel az importárak már 2017-ben is jóval az uniós gazdasági ágazat árai alatt voltak – amint azt a (274) preambulumbekezdés említi – az érintett országokból származó, igen alacsony áron érkező behozatal nagy volumene kedvezőtlenül befolyásolta azokat az árakat, amelyeket az uniós gazdasági ágazat a szabadpiacon elérhetett volna. Másodszor: a Bizottság megjegyezte, hogy a szolgáltatott adatokban megmutatkozó ártendenciák némelyike részben összehasonlítható lehet, de a végleges árszínvonal már nem az, és hogy ezért e főbb piacok mindegyikén az árakat az adott piacra jellemző sajátos dinamikák és körülmények alapján állapítják meg. Az, hogy a Bizottság megállapította, hogy az érintett termék áru (amint azt az érintett felek is említik), nem kérdőjelezi meg ezt a következtetést.

(277)

Számos fél azt állította, hogy nem volt összefüggés az Oroszországból és Törökországból érkező behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár között. A Bizottság elutasította ezt az állítást. A Bizottság elismerte, hogy a figyelembe vett időszak első felében az uniós gazdasági ágazat ki tudta használni a viszonylag előnyös piaci körülményeket és a kínai behozatallal szemben bevezetett dömpingellenes intézkedéseket. 2018 és 2019 között azonban, amikor az Oroszországból és Törökországból érkező behozatal éves növekedése a legnagyobb volt, az uniós gazdasági ágazat veszteségessé vált. A rossz pénzügyi helyzet a vizsgálati időszak során, az érintett országokból érkező behozatal abszolút és relatív értelemben vett további növekedését követően is folytatódott. Egyértelmű összefüggés volt tehát kimutatható a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár között.

(278)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CIB és több exportáló gyártó előadta, hogy 2018 és 2019 között (vagyis abban az időszakban, amikor az Oroszországból és Törökországból származó behozatal éves növekedése a legmagasabb volt) az uniós gazdasági ágazatnak sikerült a 200 000 tonnát kissé meghaladó mértékben növelnie uniós értékesítési volumenét.

(279)

A Bizottság azonban megállapította, hogy e növekedés mértéke abszolút értelemben véve nem érte el az érintett országokból érkező behozatal növekedésének a felét, és hogy – tekintettel a dömpingelt behozatal által elárasztott piacon jellemző árakra – az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzete 2018-től kezdve jelentősen romlott, majd 2019-ben veszteségessé vált.

(280)

Számos fél állította, hogy a Törökországból és Oroszországból érkező behozatal volumene soha nem érte el a kárt okozó szintet, többek között azért, mert az acéltermékekre vonatkozó uniós kontingens maradványkontingensének szintje alatt maradt. A Bizottság elutasította ezt az állítást. A dömpingellenes intézkedések más problémákat kezelnek, mint a védintézkedések. Az acéltermékekre vonatkozó védintézkedések nem akadályozzák meg a dömpingellenes intézkedések védővámmentes kontingenseken belüli bevezetését. E kontingensek a (214) preambulumbekezdésben említettek szerint kellően nagyok ahhoz, hogy a védővám kivetése előtt jelentős volumenű behozatalt tegyen lehetővé. Ezenfelül az egyes érintett országokból érkező behozatal volumene az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése értelmébe véve nem volt elhanyagolható, ahogy azt a (213) és (214) preambulumbekezdés is ismertette. Az érintett országból érkező dömpingelt behozatal tehát elég jelentős volt ahhoz, hogy jelentős kárt okozzon az uniós gyártóknak.

(281)

Néhány fél felkérte a Bizottságot, hogy elemezze a 2021-re vonatkozó adatokat, és kijelentette, hogy az uniós gyártók ebben az évben megfigyelhető erőteljes felépülése bizonyítja, hogy nem az érintett országokból érkező behozatal okozta az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárt. A Bizottság az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban – amelynek értelmében a vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó információkat rendszerint nem lehet figyelembe venni – elutasította ezt az állítást.

(282)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Harmadik országokból érkező behozatal

(283)

A figyelembe vett időszak alatt az összes egyéb országból érkező behozatal piaci részesedése ingadozott, és összességében a 2017. évi 23,8 %-ról a vizsgálati időszakra 9,9 %-ra mérséklődött. Ez a tendencia részben a kínai korrózióálló acéllal szemben bevezetett piacvédelmi intézkedéseknek tudható be.

(284)

A vizsgálati időszakban az egyéb harmadik országokból érkező behozatal 839 588 tonna volt (melynek 72 %-a Dél-Koreából, Tajvanról és Indiából érkezett). E behozatal túlnyomó része az érintett országok importárainál magasabb áron érkezett az Unióba.

(285)

A (247)–(248) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a figyelembe vett időszak egy része során az uniós gazdasági ágazat még mindig a kínai dömpingelt behozatal hatása alatt állt. Egyes felek állítása szerint nem volt arra vonatkozó bizonyíték, hogy 2020-ban nem érkezett továbbra is az uniós piacra Kínából érkező kijátszó behozatal, amelynek vonatkozásában a TARIC-adatok közzétételét kérték (46). A Kínával szembeni kijátszásellenes vizsgálat időzítését és a vizsgálat megindításától érvényes nyilvántartásba vételt figyelembe véve a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem a kínai behozatal okozta az uniós gazdasági ágazat által a jelen eljárás vizsgálati időszaka alatt elszenvedett jelentős kárt. Legfőképpen pedig: a vizsgálati időszak alatt – amelyre vonatkozóan a Bizottság megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte – a korrózióálló acél Kínából érkező behozatala gyakorlatilag továbbra is a nullával volt egyenlő.

(286)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CIB és több exportáló gyártó előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége 2018-ban és 2019-ben azért csökkent, mert a 2017-ben elért jövedelmezőség főként a korrózióálló acél Kínából történő behozatalára kivetett dömpingellenes vámoknak tudható be, és hogy a jövedelmezőségnek a 2017. évi szinthez képest 2018-ban és 2019-ben bekövetkezett visszaesését az okozta, hogy az intézkedések kijátszása mellett érkezett Kínából importált korrózióálló acél (ahogy azt a török kormány is állítja).

(287)

Először: az uniós gazdasági ágazat 2017. évi jövedelmezőségét illetően a Bizottság megjegyezte, hogy 2017-ben a jövedelmezőség meghaladta a 6 %-os minimális nyereségcélt, ami arra utal, hogy i. miután véget ért az az időszak, amikor a Kína által folytatott tisztességtelen verseny jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét 2017-ben nem érintette lényegesen a kínai dömping az uniós piacon, ami valószínűleg annak a következménye, hogy 2016 decemberében megindult a kínai korrózióálló acélt érintő dömpingellenes vizsgálat; és ii. az érintett országokból érkező behozatal volumene még nem volt olyan mértékű, hogy lényegesen befolyásolta volna az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségi szintjét. A kereskedelem tisztességtelen torzulásainak hiánya azonban semmiképpen nem jelenti azt, hogy – amint azt az érintett felek láthatólag sugallják – a jövedelmezőség nagymértékben megnőtt volna, annál is inkább, mivel a szerénynek mondható 6,2 %-os szinten állt. Azoknak a kínai behozataloknak a hatásával kapcsolatban, amelyekre 2018-ban és 2019-ben az intézkedések kijátszása mellett került sor, a Bizottság megjegyzi, hogy (a CIB és több exportáló gyártó állításával ellentétben) nem „egyszerűen figyelmen kívül hagyta” azt, hanem elismerte, hogy továbbra is hatással van az uniós gazdasági ágazatra. Azonban az érintett országokból érkező behozatalban megfigyelhető tendenciával ellentétben a kijátszásellenes vizsgálat eredményeként e behozatal volumene 2018-ban és 2019-ben jelentősen csökkent (ekkor már az érintett országokból származó behozatal szintje alatt volt). A vizsgálati időszakra gyakorlatilag megszűnt a Kínából származó korrózióálló acél behozatala.

(288)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az egyéb harmadik országokból érkező behozatal hatása nem gyengítette az Oroszországból és Törökországból érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(289)

Az uniós gazdasági ágazat kivitelének volumene és árai a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

A mintában szereplő uniós gyártók exportteljesítménye

(290)

Az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban 6 %-kal növelte exportvolumenét. Az exportértékesítésben (a figyelembe vett időszak kezdetéhez viszonyítva a vizsgálati időszakban) elért (40 000 tonnás) bővülés korlátozottnak mondható ahhoz a több mint 93 000 tonnás visszaeséshez képest, amelyre ugyanebben az időszakban került sor az uniós piaci értékesítésben. A 2018. évi magasabb árak kivételével az uniós gyártók viszonylag stabil exportárakat élvezhettek ugyanebben az időszakban. Az uniós gazdasági ágazat által exportált termékek általában olcsóbb korrózióálló acéltermékek, így jóval alacsonyabb az átlagáruk, mint az Unióban értékesített termékeké. Az uniós gazdasági ágazat exportértékesítése igen kis mértékben volt képes ellensúlyozni az uniós piacon volumen és árak tekintetében zajló kedvezőtlen fejleményeket az állandó költségek és az egyéb költségek csökkentésével.

(291)

Néhány exportáló gyártó az uniós gyártók a korrózióálló acél uniós piacán való piaci részesedésének csökkenését az uniós gazdasági ágazat exportpiacokra való fokozott összpontosításának tulajdonította, azok ugyanis egyes felek számára nem voltak nyereségesek. A Bizottság elutasította ezt az állítást. Az uniós gyártók által exportált volumen korlátozottnak mondható a teljes uniós értékesítési volumenhez képest, hiszen a teljes értékesítési volumenük 12 %-át tette ki. A (290) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az exportértékesítésben elért bővülés abszolút értelemben véve korlátozott volt, míg az árak viszonylag stabilak maradtak, és összhangban álltak a termékösszetétellel.

(292)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat exportteljesítményének az uniós gyártók által elszenvedett kárra gyakorolt hatása – ha volt ilyen – marginális volt.

(293)

A 4.3. szakaszban kifejtettek szerint a szabadpiaci felhasználás a figyelembe vett időszak alatt csökkent. Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szabadpiaci felhasználás alakulása hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(294)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az orosz kormány előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat termelésének visszaesését elsősorban a felhasználás csökkenése váltotta ki. A Bizottság azonban elismételte, hogy megállapítása szerint a felhasználás e visszaesése nem gyengítette az Oroszországból és Törökországból érkező dömpingelt behozatal, valamint az uniós gazdasági ágazatnak a vizsgálati időszak során fennálló hátrányos helyzete közötti ok-okozati összefüggést, tekintettel az érintett országokból érkező behozatal volumenének és piaci részesedésének növekedésére, és ezeknek az uniós gazdasági ágazat áraira gyakorolt hatására. Továbbá: míg a felhasználás 467 000 tonnával visszaesett a figyelembe vett időszakban, az érintett országokból származó behozatal csaknem kétszeresére nőtt.

(295)

Egyes felek azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazat teljesítménye a gépjárműipar problémái és alacsonyabb kereslete miatt volt gyenge. A jelen vizsgálat nem támasztotta alá ezt az állítást. Éppen ellenkezőleg, a vizsgálat kimutatta, hogy az uniós gyártók számos különböző, a gépjárműipartól eltérő ipari ágazatot láttak el korrózióálló acéllal. Tekintettel arra, hogy a jellemzően a gépjárműiparban használt tűzihorganyzott termékek a vizsgálat hatályán kívül esnek, amennyiben az uniós gazdasági ágazat egy részére hátrányos hatást gyakorolt a gépjárműipar visszaesése, ez a nem hasonló termékekből származott, és ezért a jelenlegi elemzésben nem kerültek figyelembevételre. A Bizottság elutasította ezt az állítást.

(296)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CIB és több exportáló gyártó előadta, hogy az ágazatban jelentkező alacsonyabb kereslet az ugyanazon gyártósorokon előállított termékek iránt növelte volna az állandó költségeket, és így negatívan befolyásolta volna az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét.

(297)

A Bizottság elismerte, hogy egyes uniós gyártók a korrózióálló acél esetében használt gyártósorokon a gépjárműiparban használt termékeket is előállítanak. A Bizottság azonban egyértelművé tette, hogy a jelenlegi vizsgálat során elvégzett elemzés (amely a költségelemzést is magában foglalja) csak a vizsgálat hatálya alá tartozó termékcsoportra vonatkozik. A mikrogazdasági mutatók gyűjtésére csak a mintában szereplő gyártók szintjén került sor. E felek ellenőrzött termelési költségei (és különösen állandó költségeik) nem képezték az újraelosztás tárgyát. A termelési kapacitás ilyen jellegű újraelosztása valójában csak kis számú, a mintában nem szereplő gyártót érintett. Ezért a korrózióálló acéltól eltérő termékcsoportok esetében megfigyelhető fejlemények a mikrogazdasági mutatók egyikére sem voltak hatással (amint azt a tájékoztató és jelen rendelet is említi), a makrogazdasági mutatók közül pedig csak kettőt – nevezetesen a termelési kapacitást (4. táblázat) és a foglalkoztatást (6. táblázat) – érintettek.

(298)

A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(299)

Az uniós gyártók a szerves bevonatú acél előállítására használják a vizsgált terméket.

(300)

Mint azt az 1. táblázat mutatja, a belső felhasználás 13 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. A visszaesésre főként a figyelembe vett időszak második felében került sor az egyes acélt felhasználó ágazatok negatív növekedésének következtében. A belső felhasználás mindazonáltal relatív értelemben, azaz az uniós termelés százalékában kifejezve viszonylag stabil maradt.

(301)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a belső felhasználás alakulásának az uniós gazdasági ágazatot ért kárra gyakorolt hatása – ha volt egyáltalán – elhanyagolható volt.

(302)

Egyes felek a gépjárműiparnak szánt tűzihorganyzott termékek előállításába való rosszul időzített beruházásokat azonosították be az uniós gyártók által elszenvedett kár forrásaként. A (295) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az állítás olyan termékkel kapcsolatos beruházásokra vonatkozik, amelyre a vizsgálat nem terjed ki. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(303)

Egyes felek az uniós felhasználásnál jóval magasabb termelési kapacitást eredményező, rosszul időzített beruházásokat azonosították be az uniós gyártók által elszenvedett kár forrásaként. A Bizottság elutasította ezt az állítást. A (263) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az uniós gyártók nem kifejezetten a korrózióállóacél-termelési kapacitásuk növelése céljából végeztek beruházásokat. Ezenfelül a (235) preambulumbekezdésben szerepel, hogy a korrózióálló acéllal kapcsolatos termelési kapacitás növekedése elméleti volt, ezért ebben a konkrét esetben nem volt a jelentős kár jelének tekinthető. Ezt az állítást az érdekelt felek végső tájékoztatását követően megismételték, azonban új bizonyítékkal vagy indokolással nem szolgáltak, ezért a Bizottság elutasította az állítást.

(304)

Egyes felek arra hívták fel a figyelmet, hogy az uniós gazdasági ágazat saját magának okozott kárt, mivel a vizsgált terméket az uniós gyártókkal kapcsolatban álló acélipari szolgáltató központok importálják. Az állítás megalapozatlan volt, ezért a Bizottság elutasította azt. Megjegyzendő, hogy sok uniós gyártó nem rendelkezik kapcsolatban álló, behozatali feladatokat ellátó acélipari szolgáltató központtal. A mintában szereplő uniós gyártók túlnyomó többsége nem rendelkezik ilyen, kapcsolatban álló acélipari szolgáltató központtal. Az uniós gyártókkal kapcsolatban álló acélipari szolgáltató központok általi behozatal – ha volt ilyen – a Bizottság megállapítása szerint nem gyengítette az Oroszországból és Törökországból érkező dömpingelt behozatal, valamint az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszak során fennálló hátrányos helyzete közötti ok-okozati összefüggést, tekintettel az érintett országokból érkező behozatal volumenének növekedésére, és ezeknek az uniós gazdasági ágazat áraira gyakorolt hatására, valamint az ebben a szakaszban elemzett egyéb tényezők hatására.

(305)

Egyes felek az Unióban a Covid19-világjárvány következtében elrendelt lezárásoknak tulajdonították a kárt, ezek ugyanis az alacsonyabb termelési volumen fényében növelték az uniós acélgyártók állandó költségeit. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően megismételt állítást a Bizottság elutasította. A Covid19-világjárvány következtében elrendelt lezárások időtartama és kiterjedése eltérőek volt abban a 14 tagállamban, ahol az uniós gyártók megtalálhatók. Voltak olyan uniós acélgyártók, amelyeket valójában alig érintették a lezárások, mivel a világjárvány során létfontosságú vállalkozásokat szolgáltak ki, és amelyek teljes kibocsátása 2020-ban nem változott jelentősen 2019-hez képest (47).

(306)

Ezek a felek úgy vélték, hogy az uniós gazdasági ágazat azért veszített piaci részesedéséből, mert a Covid19-világjárvány miatti üzemleállásokból vagy üresjáratokból eredő alacsonyabb kapacitáskihasználási arányok és a csökkentett termelés következtében alacsonyabb volument tudott értékesíteni. A Bizottság ezzel nem értett egyet. A csökkenő felhasználás összefüggésében (lásd az 1. táblázatot) a dömpingelt behozatal nagyobb piaci részesedésre tett szert, mint az uniós gazdasági ágazat, amely összességében továbbra is ki tudta szolgálni a piacot.

(307)

Számos fél azt állította, hogy az Oroszországból és Törökországból érkező behozatal kitöltötte az uniós piacon a Covid19-világjárvány következtében elrendelt, hiányokat eredményező uniós üzembezárások nyomán keletkezett űrt. A Bizottság elutasította ezt az állítást. A Bizottság megjegyezte, hogy az érintett országokból érkező behozatal növekedésének nagy részére – volumen és piaci részesedés szempontjából is – 2018-ban és 2019-ben, azaz a Covid19-világjárvány előtt került sor. Emellett a Covid19-világjárvánnyal kapcsolatban előírt termelésleállások hatása összességében korlátozott volt – amint azt a (305) preambulumbekezdés kifejti – és az egyes uniós gyártók esetében eltérő volt. A Covid19-világjárvánnyal kapcsolatos lezárások azonban semmi esetre sem indokolhatják az érintett országok dömpingtevékenységét. Ezeket az észrevételeket az állítást az érdekelt felek végső tájékoztatását követően megismételték, azonban új bizonyítékkal vagy indokolással nem szolgáltak, ezért a Bizottság elutasította azokat.

(308)

A CIB és több exportáló gyártó előadta továbbá azt is, hogy a panaszban szereplő árak és költségek általuk készített negyedéves elemzése (lásd a (260) preambulumbekezdést) azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazat súlyosan veszteséges volt, különösen 2020 első negyedévében. Véleményük szerint ez alátámasztja azt az állítást, miszerint az Unióban a termelés kötelező leállítása (nem pedig a dömpingelt behozatal) okozta a vizsgálati időszakban megfigyelt alacsony szintű jövedelmezőséget.

(309)

A Bizottság megjegyezte, hogy a panaszban szereplő konkrét adatok e felek által elvégzett elemzésének megállapításai arra mutatnak, hogy a jövedelmezőség már 2019 harmadik és negyedik negyedéve között, azaz a Covid19-világjárványt megelőzően is drámaian romlott (1,22 %-ról – 1,96 %-ra esve vissza), valamint hogy az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségében 2020 második negyedévében igen erőteljes javulás volt megfigyelhető (– 0,45 %), amely a 2020 harmadik negyedévében állítólagosan elért szinthez hasonlítható – holott a felek kiemelték, hogy a termelés leállítása 2020 márciusától kezdődött (48). A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jövedelmezőségnek a 2019 utolsó negyedévében (azaz termelésnek a Covid19-világjárvány miatti kötelező leállítását megelőzően) megfigyelhető erőteljes csökkenése, valamint a 2020 második negyedévében tapasztalt erőteljes javulása is ellentmond annak az állításnak, miszerint ez az elemzés megerősíti a kötelező leállítások hatására vonatkozó kijelentést. A Bizottság ezért úgy találta, hogy ez az állítás nem meggyőzően megalapozott.

(310)

Oroszország kormánya azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzetének a vizsgálati időszak során megfigyelhető romlása egy tanulmányban összefoglalt, a Covid19-cel kapcsolatos bizonyos ténymegállapításokkal magyarázható (49). Ezek a ténymegállapítások az euróövezet Kínához viszonyított lassú felépülésével, a rövid távú ellátási hiányok gyártó iparágakra gyakorolt hatásával, valamint az ágazatok között a Covid19-világjárvány utáni fellendülés terén megfigyelhető különbségekkel kapcsolatosak. A Bizottság a (306) preambulumbekezdésben kifejtett okokból, valamint a – korrózióálló acélhoz nem kapcsolódó ágazatokra összpontosító – tanulmány jellege miatt elutasította ezt az állítást.

(311)

Bizonyos felek azt állították, hogy az uniós gyártók a melegen hengerelt tekercsek áringadozásaiból eredő „költség-ár szorító hatással” küzdöttek, ezek a tekercsek ugyanis a piaci információk alapján 2020 második felében drágultak. A legtöbb uniós gyártó vertikálisan integrált, és a melegen hengerelt tekercsek szabadpiaci árai nem gyakoroltak hatást a korrózióálló acél náluk felmerülő előállítási költségeire. A Bizottság elutasította ezt az állítást.

(312)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az orosz kormány előadta, hogy a Koreai Köztársaság és Tajvan piaci részesedésének növekedése azt mutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat nem volt kellően versenyképes.

(313)

A Bizottság megjegyezte, hogy a megnövekedett behozatal nem informatív a belföldi gazdasági ágazat versenyhelyzetére nézve. Hozzátette azt is, hogy az e két országból származó behozatal abszolút volumene és – még inkább – a figyelembe vett időszakban tapasztalható növekedése az érintett országokéhoz képest korlátozott volt. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(314)

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság megállapította, hogy ok-okozati összefüggés áll fenn az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár és az Oroszországból és Törökországból érkező dömpingelt behozatal között. Az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal egybeesett az uniós gazdasági ágazat helyzetének romlásával. A Törökországból és Oroszországból érkező alacsony árú behozatal ugrásszerűen megnőtt, és megakadályozta, hogy a kínai behozatalra vonatkozó kijátszásellenes vizsgálatot követően az uniós gazdasági ágazat emelje értékesítési árait és volumenét. Az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal árai folyamatosan alákínáltak az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítési árainak, és jelentős árnyomást eredményeztek, ezáltal megakadályozták, hogy az uniós gazdasági ágazat az észszerű haszonkulcshoz szükséges, fenntartható szinten állapítsa meg az árait.

(315)

A Bizottság megkülönböztette és elválasztotta az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól. Megállapította, hogy az olyan tényezők, mint például a belső felhasználás és bizonyos beruházások változása, nem járultak hozzá az elszenvedett kárhoz. Összességében véve korlátozott volt az olyan tényezők hatása, mint például az egyéb harmadik országokból érkező behozatal, az uniós gyártók kivitele, a kereslet alakulása, a Covid19-világjárvány és a melegen hengerelt tekercsek árai.

(316)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem gyengítették a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(317)

Az intézkedések szintjének meghatározásához a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kár elhárításához.

(318)

A kár megszűnne, ha az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdése és 7. cikkének (2d) bekezdése értelmében vett céláron történő értékesítés révén elérhetné a nyereségcélját.

(319)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette a vizsgált országból érkező behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőséget, a költségek, a beruházások, a kutatás és fejlesztés és az innováció teljes költségének fedezéséhez szükséges jövedelmezőséget, valamint azt a jövedelmezőséget, amelyre rendes versenykörülmények között számítani lehet. E haszonkulcs nem lehet alacsonyabb, mint 6 %.

(320)

A panaszos azt állította, hogy a nyereségcélnak legalább a korrózióálló acéllal kapcsolatos (Kínára vonatkozó) korábbi ügyben alkalmazott szinttel megegyező mértékűnek (7,4 %) kell lennie. Egy uniós gyártó 15 %-ot javasolt. Egyes felek azt állították, hogy a panaszos által javasolt nyereségszint túl magas.

(321)

A Bizottság megállapította, hogy 2017-ben az uniós gazdasági ágazat átlagosan 6,2 %-os nyereséget tudott elérni. Bár a Kínából érkező korrózióálló acél behozatalára vonatkozóan még nem kerültek bevezetésre dömpingellenes intézkedések, a kínai dömpingelt behozatal volumene a 2016. decemberi dömpingellenes vizsgálat megindításának hatására már 2017-ben csökkent. Ezenfelül az adott évben az Oroszországból és Törökországból érkező behozatal szintje még viszonylag alacsony volt (lásd a 2. táblázatot).

(322)

A Bizottság értékelte a figyelembe vett időszakot megelőző éveket is, azokat azonban az uniós gazdasági ágazatot befolyásoló, Kínából érkező dömpingelt behozatal miatt nem találta megfelelőnek. A Bizottság figyelembe vette a korrózióálló acéllal kapcsolatos (Kínára vonatkozó) korábbi ügyben használt nyereségcélt, az azonban 2008-ra vonatkozott.

(323)

A Bizottság ezért úgy határozott, hogy a 2017-ben elért 6,2 %-os súlyozott átlagos nyereség használata jelenti a nyereségcél jelen ügyben való kiszámításának legmegfelelőbb alapját.

(324)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban két uniós gyártó bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a figyelembe vett időszakban a beruházásaik, a kutatási-fejlesztési tevekénységük és az innovációjuk szintje normál versenyfeltételek mellett magasabb lett volna. A Bizottság a vállalatok okirati bizonyítékai alapján, amelyek összeegyeztethetőek voltak a vállalatok jelentéstételi eszközeivel és számviteli rendszerével, elfogadta az állítást. Ennek a nyereségcélban való tükrözése érdekében a Bizottság kiszámította a beruházások, a kutatás-fejlesztés és az innováció szokásos versenyfeltételek melletti, az uniós gazdasági ágazat által megadott és a Bizottság által ellenőrzött költségei, valamint a figyelembe vett időszakban ténylegesen felmerülő költségek közötti különbséget. Az árbevétel százalékában kifejezett ezen különbségek 0,02 és 0,35 %-osak voltak. A Bizottság hozzáadta ezeket a százalékos értékeket a 6,2 %-os alapnyereséghez, aminek eredményeképpen a végleges nyereségcél 6,20 % és 6,55 % között alakult.

(325)

Az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével összhangban a Bizottság végső lépésként megvizsgálta azon többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és azok jegyzőkönyveiből származó jövőbeni költségeket, amelyeknek az Unió részes fele, valamint az ILO-egyezményeknek az alaprendelet a. mellékletében felsorolt azon jegyzőkönyveiből származó jövőbeni költségeket, amelyek az intézkedésnek a 11. cikk (2) bekezdése szerinti alkalmazási időszakában az uniós gazdasági ágazatra hárulnak. A rendelkezésre álló bizonyítékok (a vállalatok számviteli rendszere, jelentéstételi eszközei és előrejelzései) alapján a Bizottság tonnánként 3,05 EUR és 38,78 EUR közötti többletköltséget állapított meg.

(326)

A kérdéses költségek magukban foglalták az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (a továbbiakban: uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer) való megfelelés biztosításával kapcsolatos jövőbeli többletköltségeket. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer a többoldalú környezetvédelmi megállapodásoknak való megfelelést szolgáló uniós szakpolitika sarokköve. A Bizottság a többletköltségeket az intézkedések alkalmazási időszakában (2022–2026) beszerzendő kibocsátási egységek becslése alapján határozta meg. A többletköltségek figyelembe vették a 2022 és 2026 közötti időszakban a villamosenergia-áraknak az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerhez köthető emelkedéséből fakadó közvetett szén-dioxid-kibocsátási költségeket és a kibocsátási egységek előre jelzett árait is.

(327)

Mindezek alapján a Bizottság a nyereségcélt (lásd a (324) preambulumbekezdést) a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatti gyártási költségére alkalmazva kiszámította a hasonló termék uniós gazdasági ágazatnak kárt nem okozó árát, amelyet típusonként kiigazított a 7. cikk (2d) bekezdése szerint.

(328)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CIB és több exportáló gyártó előadta, hogy a kárt nem okozó ár kiszámításához alapul vett előállítási költségek megnövekednek amiatt, hogy egyes gyártók – amint azt a (235) preambulumbekezdés ismerteti – gyártósoraikat újraosztják. Ezt az állítást nem támasztották alá. Mindenesetre a (295) preambulumbekezdésben említettek szerint a jelen vizsgálat során – többek között az uniós gazdasági ágazat kárt nem okozó árának kiszámításához – felhasznált költségadatok kizárólag a hasonló termék előállításához kapcsolódó költségeket érintik, a mikrogazdasági mutatók összegyűjtésére és felhasználására pedig kizárólag a mintába felvett gyártók szintjén került sor. A Bizottság megerősítette, hogy a (235) és (244) preambulumbekezdésben említett újraelosztás kis számú, a mintában nem szereplő gyártót érint, és ezért (amint azt megfelelően kifejtette) csak a szóban forgó makrogazdasági mutatókra van hatással. A Bizottság ezért elutasítja ezt az állítást.

(329)

A Bizottság ezt követően az oroszországi exportáló gyártók és a mintában szereplő együttműködő törökországi exportáló gyártók az áralákínálás kiszámításához megállapított súlyozott átlagos importárának, valamint a mintába felvett együttműködő uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagos árának összehasonlítása alapján meghatározta a kárkülönbözetet. A Bizottság az ebből az összehasonlításból kiadódó különbséget kifejezte a behozatalok CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékaként.

(330)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Severstal a (220) preambulumbekezdésben említett okok miatt kifogásolta az SGA-költségeket és a nyereséget érintő azon kiigazításokat, amelyeket a Bizottság a vele kapcsolatban álló kereskedők értékesítési árainak vonatkozásában hajtott végre a 2. cikk (9) bekezdésének analógia útján történő alkalmazásával.

(331)

A (221) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bíróság megerősítette, hogy az alákínálás és az áron aluli értékesítés kiszámításához felhasználandó exportár megállapítása során a 2. cikk (9) bekezdésének analógia útján történő alkalmazása jogszerű (50). A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(332)

A kár megszüntetéséhez szükséges mérték az „egyéb együttműködő vállalatok” és „minden más vállalat” esetében ugyanúgy került meghatározásra, mint az előzőekben említett vállalatokhoz tartozó dömpingkülönbözet (lásd a (138) és a (182) preambulumbekezdést).

(333)

A fenti értékelést követően a végleges dömpingellenes vámokat az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban az alábbiak szerint indokolt megállapítani:

(334)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping megállapítása ellenére egyértelműen kijelenthető-e, hogy a jelen ügyben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(335)

A 14 különböző tagállamban megtalálható összesen 20 gyártóból álló uniós gazdasági ágazat 9 237 főt foglalkoztat. Az uniós gyártók többsége támogatta a panaszt. A gyártók egyike sem ellenezte a vizsgálat megindítását.

(336)

A 4.5.4. és az 5.3. szakaszban foglalt következtetés szerint az Oroszországból és Törökországból érkező dömpingelt behozatal eredményeként a teljes uniós gazdasági ágazat helyzete romlott.

(337)

Az Oroszországból és Törökországból érkező behozatallal szembeni dömpingellenes intézkedések várhatóan helyreállítják a tisztességes kereskedelmi feltételeket az uniós piacon, és lehetővé teszik az uniós gazdasági ágazat számára, hogy egy ilyen tőkeigényes ágazat szempontjából fenntarthatónak tekinthető nyereségszintet érjen el. Ennek eredményeképpen az uniós gyártók várhatóan felépülnek a kárhelyzetből, további beruházásokat valósítanak meg, és teljesítik – többek között szociális és környezetvédelmi – kötelezettségvállalásaikat.

(338)

Az intézkedések bevezetésének mellőzése az uniós gazdasági ágazat súlyos veszteségét eredményezné, veszélyeztetné életképességét, valamint gyártási létesítmények bezárásához és elbocsátásokhoz vezethetne. Az intézkedések hiánya a harmadik országokból származó ellátástól való függőséget eredményezhet.

(339)

A Tezcan exportáló gyártó azt állította, hogy az acélra vonatkozó védintézkedések által már szabályozott acélbehozatalt a 2023-ban induló CBAM (51) ellenőrzési rendszere is ellenőrizni fogja. Más felek – Törökország kormányát is beleértve – az uniós gyártók számára már előnyt jelentő védelmi intézkedésekre hivatkoztak. A Bizottság az összes állítást elutasította: a jelenlegi dömpingellenes vizsgálat különálló, a fennálló intézkedések által le nem fedett problémával foglalkozik.

(340)

Ennek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések bevezetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálta.

(341)

A vizsgálat során egyetlen importőr sem működött együtt.

(342)

A törökországi CIB szövetség rámutatott, hogy az ellátási hiányok kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak az uniós importőrökre. A Bizottság megalapozatlannak találta ezt az állítást, mivel a bőséges uniós termelésen felül az importőrök és az ellátási láncok számos különböző országból érkező behozatalt is igénybe tudnak venni. Ezenfelül a dömpingellenes intézkedések bevezetése nem jelenti az érintett országokból érkező behozatalok tilalmát. Az intézkedések mértéke nem gátolhatja a törökországi és az oroszországi acélgyártókat az általuk előállított korrózióálló acélnak az Unióban és az uniós importőrök részére tisztességes áron való értékesítésében. A Bizottság elutasította ezt az állítást.

(343)

A CIB előadta továbbá, hogy az intézkedések hátrányosan érintenék az uniós importőröket, mivel az importőrök még mindig küzdenek a Covid19-világjárvány hatásaiból való felépüléssel. Mivel azonban nem nyújtott be az állítást alátámasztó bizonyítékot, a Bizottság elutasította ezt az állítást. Az importőrök együttműködésének hiányában a Bizottság nem tudta elemezni, hogy az importőrök teljesítménye volt-e gyenge, vagy adott esetben nem voltak-e képesek áthárítani az áremelkedéseket.

(344)

Egyik felhasználó sem működött együtt a vizsgálat során.

(345)

Az Európai Gépjárműgyártók Szövetsége beadványban kérte az uniós gépjárműgyártók bármely, a versenyképességüket negatívan érintő intézkedés alóli mentesítését. A Bizottság megállapította, hogy a gépjárműipar gyakorlatilag egyáltalán nem használja a jelen vizsgálat tárgyát képező terméket, ezért az intézkedések által erre az ágazatra gyakorolt bármilyen hatás elhanyagolhatónak mondható.

(346)

Az exportáló gyártók érdekeit képviselő felek rámutattak, hogy az ellátási hiányok kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak az uniós felhasználókra. A felek azt állították, hogy az uniós gyártók nehezen indították újra műveleteiket, és nem tudták kielégíteni a vevők növekvő keresletét, különös tekintettel a vékony anyagokra, a keskeny anyagokra, a galvalume anyagokra és a 10 tonnánál könnyebb tekercsekre, amelyeket az uniós gyártók hagyományosan nem hajlandók szállítani. Az állítás megalapozatlan volt, ezért a Bizottság a (342) preambulumbekezdésben kifejtett okokból elutasította azt.

(347)

A törökországi CIB szövetség azt kérte, a Bizottság ne vezessen be intézkedéseket, és arra hivatkozott, hogy a szintetikus vágott poliészter szálakra vonatkozó 2007. évi vizsgálatban (52) a Bizottság megállapítása szerint az intézkedések többek között a felhasználók alacsony nyeresége és az áremelések, valamint az ellátási problémák áthárításával kapcsolatos nehézségei miatt sértették volna az Unió érdekeit. A Bizottság elutasította ezt az állítást. A Bizottság az állításnak az ellátási problémákkal kapcsolatos részét a (342) preambulumbekezdésben kifejtett okokból elutasította.

(348)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CIB és több exportáló gyártó előadta, hogy az alternatív beszerzési források igénybevétele (melyek a hivatkozott preambulumbekezdésben említettek szerint széles körben rendelkezésre állnak) azt eredményezné, hogy a felhasználók számára emelkedne a korrózióálló acél vételára. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a dömpingellenes intézkedések célja a tisztességtelen árú behozatal kiküszöbölése az uniós piacon, annak érdekében, hogy valamennyi piaci szereplő számára helyreálljanak az egyenlő versenyfeltételek. Ugyanezek a felek megkérdőjelezték a (342) preambulumbekezdésben említett alternatív források rendelkezésre állását is, arra hivatkozva, hogy globális szinten az amerikai importőrök ajánlatai a legmagasabbak. A Bizottság megjegyezte, hogy a vizsgálati időszakban az érintett országokon kívüli országokból származó behozatal piaci részesedése 9,9 %-os volt (a 12,9 %-os piaci részesedéssel rendelkező érintett országok által az uniós piacon folytatott tisztességtelen verseny ellenére). Ennek alapján a Bizottság az állítást elvetette.

(349)

A fentiekben már említettek szerint a felhasználók nem válaszoltak a felhasználóknak szóló kérdőívre, ezért nem lehetett a felhasználók jövedelmezőségére vonatkozó információkat begyűjteni tőlük. A panasz U-1. mellékletében a panaszos bemutatott egy számítást, amely igazolta, hogy építőipari alkalmazás esetén a korrózióálló acél a végtermék költségeinek elhanyagolható részét jelentette. Az Eurofer szerint ugyanez igaz az egyéb feldolgozóipari szegmensekre is (53).

(350)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CIB és több exportáló gyártó előadta, hogy ezek az információk nem voltak megfelelőek, azonban nem nyújtottak be érdemi alternatív vizsgálatot a felhasználókat érintő költséghatásokról. Az orosz kormányhoz hasonlóan azt is előadták, hogy a vizsgálati időszakot követően a korrózióálló acél árai megugranának, és ez a legutóbbi áremelkedés „szükségszerűen” jelentős hatást gyakorolna a felhasználókra.

(351)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az uniós érdek elemzése során a felhasználókra vonatkozó hatásvizsgálat a dömpingellenes vám rájuk gyakorolt esetleges hatásának értékeléséből áll, és nem terjed ki az egyéb okokból bekövetkező esetleges áremelkedések hatására. A felhasználók nem működtek együtt a vizsgálatban, ezért a Bizottságnak nem állt módjában elemezni a vizsgálati időszakot követő fejleményeknek a felhasználók helyzetére gyakorolt hatását. Ennek alapján a Bizottság az állítást elvetette.

(352)

Egyes felek azt állították, hogy az uniós acélgyártók következetesen megpróbálják fenntartani oligopóliumukat az uniós piacon és felszámolni a nemzetközi versenyt. Megjegyezték, hogy az uniós gyártók már így is a szabadpiac jelentős részét kiszolgálják, ebbe a százalékos értékbe azonban nem tartoznak bele a kötöttpiaci volumenek – ezért monopolhelyzet kialakulásától tartottak.

(353)

A Bizottság megalapozatlannak találta az oligopóliumra vonatkozó állítást, mivel a (335) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a piacon összesen 20, több mint 10 különböző csoportba tartozó ismert gyártó található meg, és jelentős behozatal érkezik harmadik országokból. A versenyellenes gyakorlatokra vonatkozó bizonyítékok hiányában az uniós gazdasági ágazat által jelenleg birtokolt piaci részesedés nem alkalmas az oligopóliumra vonatkozó állítás alátámasztására, a monopóliumra vonatkozó állításról már nem is beszélve. A Bizottság egy, a közelmúltban elkészült bizottsági szolgálati munkadokumentumra (54) hivatkozott, amelyben megjegyezte, hogy „a közelmúltbeli konszolidációs hullámban az összefonódás-ellenőrzés végrehajtása hozzájárult az európai acélpiacokon az élénk verseny fenntartásához, amely az acélt felhasználó, a globális piacokon folytatott versenyhez megfizethető alapanyagokra támaszkodó, európaiak millióit foglalkoztató számos feldolgozó iparág javát szolgálta. A versenyellenes összefonódások (pl. Tata Steel/ThyssenKrupp) megtiltásával vagy a feltételekhez kötött összefonódások, például a strukturális leválasztások (pl. ArcelorMittal/Ilva) jóváhagyásával az összefonódás-ellenőrzés végrehajtása biztosította, hogy az európai acéltermék-vásárlóknak ne kelljen szűkebb kínálattal, magasabb árakkal vagy kevesebb innovációval beérniük”. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(354)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján arra lehetne következtetni, hogy a korrózióálló acél Oroszországból és Törökországból származó behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése ellentétes lenne az uniós érdekkel.

(355)

A dömpinggel, a dömpingből származó kárral, az ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban levont következtetéseket figyelembe véve végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy az érintett termék dömpingelt behozatala további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak. A dömpingellenes vámokat az alacsonyabb vám szabályával összhangban kell megállapítani.

(356)

A Bizottság megjegyezte, hogy a vizsgálat megindítása után az Oroszországi Föderáció Ukrajna elleni katonai agressziója miatt az Unió több, egymást követő szankciócsomagot fogadott el Oroszországgal szemben, amelyek a vizsgálati időszakot követően az acéltermékeket és/vagy a vizsgált terméket gyártó és exportáló acélipari vállalatokat is érintették. A vizsgált termékre és/vagy az exportáló gyártókra kiterjedő szankciók legújabb csomagja előírja a korrózióálló acél behozatalának tilalmát. Ez a tilalom 2022. március 16-án lépett hatályba (55). Tekintettel arra, hogy ezek a szankciók a katonai agresszióval és a mögöttes geopolitikai helyzettel állnak összefüggésben, hatályuk, modulációjuk és/vagy időtartamuk megjósolhatatlan. Ezenfelül a dömpingellenes intézkedések időtartama öt év. Figyelembe véve a fenti bizonytalanságokat és azt, hogy a Tanács bármikor újra módosíthatja a szankciók pontos hatályát és időtartamát, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek az intézkedések nem lehetnek kihatással a jelen eljárásban levont következtetéseire.

(357)

A fentiek alapján a végleges dömpingellenes vám vámtételei a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(358)

Az e rendeletben az egyes meghatározott vállalatok esetében megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Így ezek az értékek az e vizsgálat során az említett vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek kizárólag az érintett országokból származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem jelölt vállalatok – köztük a kifejezetten megjelölt vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott érintett termék behozatalaira a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni. E vállalatok esetében az egyedi dömpingellenes vámtételek nem alkalmazhatók.

(359)

Ha egy, a rendeletben kifejezetten megnevezett vállalatnak a későbbiekben megváltozik a neve, a rá vonatkozó egyedi dömpingellenes vámtételek a kérelme alapján alkalmazhatók. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (56). A kérelemnek tartalmaznia kell minden olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltozása nem érinti a vállalatra vonatkozó vámtétel igénybevételére való jogosultságot, a névváltoztatásról a Bizottság rendeletet tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(360)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(361)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazásának biztosításához különleges intézkedésekre van szükség. A vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó.

(362)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassanak a behozatalokra, nem a számla jelenti az egyetlen olyan elemet, amelyet a vámhatóságoknak figyelembe kell venniük. Ugyanis még ha a bemutatott számla teljesíti is az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében előírt összes követelményt, a tagállamok vámhatóságainak akkor is el kell végezniük a szokásos ellenőrzéseket, és – minden más esethez hasonlóan – további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) is bekérhetnek a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása a vámjognak megfelelően indokolt legyen.

(363)

Amennyiben az érintett dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének mennyisége jelentősen megnő, ez a mennyiségi növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyen körülmények között, és amennyiben a feltételek teljesülnek, a kijátszások feltárására vizsgálatot lehet indítani. Ez a vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtételek eltörlésére és ebből következően országos vám kivetésére.

(364)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (57) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletében előírt visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, az esedékesség napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatlábnak megfelelő késedelmi kamat fizetendő.

(365)

Az (EU) 2019/159 bizottsági végrehajtási rendelettel (58) a Bizottság hároméves időtartamra védintézkedést vezetett be egyes acéltermékek vonatkozásában. Az (EU) 2021/1029 bizottsági végrehajtási rendelettel (59) a Bizottság 2024. június 30-ig meghosszabbította a védintézkedést. Az érintett termék a védintézkedés hatálya alá tartozó termékkategóriák egyike. Emiatt abban az esetben, ha a védintézkedés keretében megállapított vámkontingenseket túllépik, ugyanazon behozatalokra a vámkontingens túllépése esetén fizetendő vámot és a dömpingellenes vámot egyaránt meg kell fizetni. Mivel a dömpingellenes intézkedések és a védintézkedések ilyen jellegű kumulatív hatásai a kívánatosnál nagyobb mértékben befolyásolhatják a kereskedelmet, a Bizottság úgy határozott, hogy a védővám kivetésének időtartamára megakadályozza a dömpingellenes vámnak és az érintett termék után a vámkontingens túllépése esetén fizetendő vámnak az egyidejű alkalmazását.

(366)

Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha az érintett termékre alkalmazandóvá válik az (EU) 2019/159 bizottsági végrehajtási rendelet 1. cikkének (6) bekezdése alapján a vámkontingens túllépése esetén fizetendő vám, és e vám vámtétele nagyobb az e rendelet szerinti dömpingellenes vámoknál, kizárólag az (EU) 2019/159 bizottsági végrehajtási rendelet 1. cikkének (6) bekezdése alapján a vámkontingens túllépése esetén fizetendő vámot kell beszedni. A védintézkedések és a dömpingellenes vámok egyidejű alkalmazásának időszakában az e rendelet alapján kivetett vámok beszedését fel kell függeszteni. Abban az esetben, ha az (EU) 2019/159 rendelet 1. cikkének (6) bekezdésében említett, a vámkontingens túllépése esetén fizetendő vám alkalmazandóvá válik az érintett termékre, és e vám vámtétele kisebb az e rendelet szerinti dömpingellenes vámoknál, az (EU) 2019/159 rendelet 1. cikkének (6) bekezdése alapján a vámkontingens túllépése esetén fizetendő vámot, valamint az e vám és az e rendelet szerinti dömpingellenes vámok nagyobbika közötti különbözetet kell beszedni. A dömpingellenes vám nem beszedett részét fel kell függeszteni.

(367)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,