1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet intézkedéseket állapít meg a Synchytrium endobioticum (Schilbersky) Percival felszámolása és az Unió területén való elterjedésének megakadályozása céljából.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.	„meghatározott károsító”: Synchytrium endobioticum (Schilbersky) Percival;

2.	„meghatározott növények”: a Solanum tuberosum L. növényei a vetőmagok kivételével.

3. cikk

A meghatározott károsító tekintetében végzett felderítések és laboratóriumi vizsgálatok

4. cikk

Fertőzött termesztési helyként és fertőzött meghatározott növényként való minősítés

(1)	Az illetékes hatóságok a meghatározott károsító által fertőzöttnek minősítik azt a termesztési helyet, ahol a meghatározott károsító jelenlétét megerősítették a 3. cikk (2) bekezdésében említett laboratóriumi vizsgálatok során.

(2)	Hatóságilag fertőzöttnek kell minősíteni a meghatározott károsító által fertőzöttnek minősített termesztési helyen termesztett meghatározott növényeket, illetve azokat, amelyek olyan talajjal érintkeztek, amelyben a meghatározott károsítót észlelték.

5. cikk

Körülhatárolt területek létrehozása

6. cikk

Felszámolási intézkedések

7. cikk

A meghatározott károsító patotípusaival szemben ellenálló burgonyafajták

8. cikk

Értesítés a meghatározott károsító valamely ellenálló burgonyafajtán való megerősített jelenlétéről

9. cikk

Az intézkedések visszavonása

10. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

I. MELLÉKLET

A 3. cikk (2) bekezdésében említett, a meghatározott károsító kimutatására és azonosítására szolgáló vizsgálati módszerek

1.   Spórákkal végzett vizsgálat

A kimutatás és azonosítás nyári sporangiumok és nyugvó spórák használatával történik, amelyeket szitálást követően a talajból vagy közvetlenül a növényi anyagból nyernek.

2.   Kimutatási módszerek

A meghatározott károsító spóráinak talajból történő kivonásához a következő módszerek egyikét kell alkalmazni:

a)	a Pratt által leírt talajszitálási módszer (1976) (1);

b)	a van Leeuwen et al. által leírt talajszitálási módszer (2005) (2);

c)	a Wander et al. által leírt, nagy mennyiségű minta feldolgozására szolgáló zonális centrifugálási technika (2007) (3).

3.   Azonosítási módszerek

A kivonást követően a meghatározott károsító spóráit a következő módszerek egyikével kell azonosítani:

a)	morfológiai azonosítás fénymikroszkóp alatt, 100–400-szoros nagyítás mellett;

b)	hagyományos PCR-vizsgálat primerek alkalmazásával, Lévesque et al. (2001) (4) és van den Boogert et al. (2005) (5) alapján;

c)	valós idejű PCR primerek és próbák alkalmazásával, van Gent-Pelzer et al. (2010) (6) alapján;

d)	valós idejű PCR primerek és próbák alkalmazásával, Smith et al. (2014) (7) alapján.

4.   A nyugvó spórák életképessége

A nyugvó spórák életképessége mikroszkópos vizsgálattal vagy biológiai teszttel határozható meg. A sporangiumok életképessége a laktofenolba vagy vízbe helyezett sporangiumok mikroszkopikus vizsgálatával határozható meg (Przetakiewicz 2015) (8). A szemcséket tartalmazó vagy kissé lekerekített formájú protoplazmával rendelkező sporangiumok életképesnek tekinthetők. A tartósan plazmolizált vagy látható tartalommal nem rendelkező sporangiumokat elpusztultnak kell tekinteni.

Alternatívaként vagy kétség esetén a IV. melléklet 3. pontjában leírt biológiai teszt is elvégezhető.

5.   A patotípusok meghatározása

A patotípusok meghatározásához friss rákos részekre van szükség.

A vizsgálathoz szükséges inokulumot a következő módszerek egyikével kell előállítani:

a)

a SASA (Science and Advice for Scottish Agriculture) módszere, amely a következő két lépésből áll: i. inokulum előállítása Öreg (barna) rákszövetet kisebb darabokra törnek, majd szobahőmérsékleten levegőn szárítják, amíg megkeményedik. A kemény szövetet kézzel vagy géppel megőrlik. Az őrölt anyagot szárazon szitálják, melynek során összegyűjtik a 25–75 μm-es frakciót, majd Pratt kloroformos módszerével (1976)1 extrahálják; ii. friss rákos részek előállítása Körülbelül 10 mg kivont nyugvó spórát 10 ml steril desztillált víz felszínére szórnak egy kis méretű Petri-csészében, majd sötétben, 20 °C-on inkubálják csírázásig. A kb. 1–2 mm hosszú, kis csírákkal rendelkező burgonyagumókat nedves tissue-papírral bélelt átlátszó műanyag dobozokba helyezik úgy, hogy a megjelölt csírák felfelé nézzenek. A csírák köré fecskendő segítségével felolvasztott vazelinból gyűrűt vonnak. A gyűrűnek összefüggőnek és elég magasnak kell lennie ahhoz, hogy a spóraszuszpenziót megtartsa anélkül, hogy az kiszivárogna. A 10 ml mennyiségű csírázó nyugvó spórákat steril vízzel 20 ml-re hígítják, majd pipetta vagy nyomópalack segítségével a gyűrűkön belülre viszik úgy, hogy a csírát teljesen elfedje a spóraszuszpenzió. A műanyag dobozokat fedéllel lefedik, és 4 napig 10 °C-on inkubálják, majd a dobozokat felnyitják, az inokulumot és a vazelingyűrűket eltávolítják, és a dobozokat párásított üvegházba viszik, ahol 15–18 °C-on tartják (16 óra fény);

b)	Spiekermann & Kothoff módszere (1924) (9);

c)	Potoček et al. módszere (1991) (10);

d)	Glynne-Lemmerzahl módszere (Glynne 1925 (11); Lemmerzahl 1930 (12); Noble and Glynne 1970 (13)). Glynne MD. 1925. Infection experiments with wart disease of potatoes. Synchytrium endobioticum. Annals of Applied Biology 12: 34–60.

Az Unió számára ismerten releváns összes patotípus (1(D1), 2(G1), 6(O1), 18(T1) and 38(Nevşehir)) meghatározásához a meghatározott növény különböző fajtáival végzett differenciáló fertőzési vizsgálatot kell alkalmazni a táblázatban foglaltaknak megfelelően. A fertőzési vizsgálatot a d) pontban említett protokoll szerint kell elvégezni (Glynne-Lemmerzahl-módszer).

Burgonyafajták szelektív érzékenysége az S. endobioticum patotípusok meghatározásához

Fajta	S. endobioticum patotípusok
	1(D1)	2(G1)	6(O1)	18(T1)	38(Nevşehir)
Tomensa/Evora/Deodara	S	S	S	S	S
Irga/Producent	R	S	S	S	S
Talent	R	R*	R*	S	S
Saphir	R	S	R	R	S
Ikar/Gawin/Karolin/Belita	R	R	R	R	R
„S”: Fogékony „R”: Ellenálló *: A fajta kis fokú fogékonyságát jelzi az S. endobioticummal szemben („nem elhalt spóracsoportok jelenléte rák kialakulása nélkül”).

---

(1)  Pratt MA. 1976. A wet-sieving and flotation technique for the detection of resting sporangia of Synchytrium endobioticum in soil. Annals of Applied Biology 82: 21–29.

(2)  van Leeuwen GCM, Wander JGN, Lamers J, Meffert JP, van den Boogert PHJF, Baayen RP. 2005. Direct examination of soil for sporangia of Synchytrium endobioticum using chloroform, calcium chloride and zinc sulphate as extraction reagents. EPPO Bulletin 35: 25–31.

(3)  Wander JGN, van den Berg W, van den Boogert PHJF, Lamers JG, van Leeuwen GCM, Hendrickx G, Bonants P. 2007. A novel technique using the Hendrickx centrifuge for extracting winter sporangia of Synchytrium endobioticum from soil. European Journal of Plant Pathology 119: 165–174.

(4)  Lévesque CA, de Jong SN, Ward LJ & de Boer SH (2001) Molecular phylogeny and detection of Synchytrium endobioticum, the causal agent of potato wart. Canadian Journal of Plant Pathology 23: 200–201.

(5)  van den Boogert PHJF, van Gent-Pelzer MPE, Bonants PJM, de Boer SH, Wander JGN, Lévesque CA, van Leeuwen GCM, Baayen RP. 2005. Development of PCR-based detection methods for the quarantine phytopathogen Synchytrium endobioticum, causal agent of potato wart disease. European Journal of Plant Pathology 113: 47–57.

(6)  van Gent-Pelzer MPE, Krijger M, Bonants PJM. 2010. Improved real-time PCR assay for the detection of the quarantine potato pathogen, Synchytrium endobioticum, in zonal centrifuge extracts from soil and in plants. European Journal of Plant Pathology 126: 129–133.

(7)  Smith DS, Rocheleau H, Chapados JT, Abbott C, Ribero S, Redhead SA, Lévesque CA, De Boer SH. 2014. Phylogeny of the genus Synchytrium and the development of TaqMan PCR assay for sensitive detection of Synchytrium endobioticum in soil. Phytopathology 104: 422–432.

(8)  Przetakiewicz, J. 2015. The Viability of Winter Sporangia of Synchytrium endobioticum (Schilb.) Perc. From Poland. American Journal of Potato Research 92:704–708.

(9)  Spieckermann A, Kothoff P. 1924. Testing potatoes for wart resistance. Deutsche Landwirtschaftliche Presse 51: 114–115.

(10)  Potoček J, Krajíčková K, Klabzubová S, Krejcar Z, Hnízdil M, Novák F, Perlová V. 1991. Identification of new Synchytrium endobioticum (Schilb.) Perc. pathotypes in Czech Republic. Ochrana Rostlin 27: 191–205.

(11)  Glynne MD. 1925. Infection experiments with wart disease of potatoes. Synchytrium endobioticum. Annals of Applied Biology 12: 34 – 60.

(12)  Lemmerzahl J. 1930. A new simplified method for inoculation of potato cultivars to test for wart resistance. Züchter 2: 288–297.

(13)  Noble M, Glynne MD. 1970. Wart disease of potatoes. FAO Plant Protection Bulletin 18: 125–135.

II. MELLÉKLET

A 3. cikkben említett sablon a felderítések eredményeinek jelentéséhez

Sablon a burgonyarákkal kapcsolatban végzett felderítés eredményeinek bemutatásához a jelentéstételt megelőző év burgonyatermése vonatkozásában.

Kérjük, ezt a táblázatot csak az Ön országában betakarított burgonya vonatkozásában végzett felderítések eredményeihez használja.

Tagállam vagy terület

Burgonya kategóriája

Összes termőterület(ha)

A gumók vizuális vizsgálata

Laboratóriumi vizsgálatok

Egyéb információk

Minták száma

Tételek száma

A minta mérete

Mintavételi időszak

Gyanús

Minták száma

Minták mérete

Vizsgálat típusa

Pozitív

minták száma

tételek száma

minták száma

tételek száma

Ültetésre szánt gumók termesztésére szánt burgonya

Áruburgonya és feldolgozásra szánt burgonya

Egyéb  (1) (adja meg)

---

(1)  Azon országok esetében, ahol kitöréseket tapasztaltak, célszerű lehet például az általános felderítésektől elkülönítve feltüntetni a kitörések vizsgálatához vagy nyomon követéséhez használt minták mennyiségét.

III. MELLÉKLET

A 7. cikk (2) bekezdésében említett, adott fajta ellenállásának vizsgálatára vonatkozó eljárás

Egy fajta ellenállásának a vizsgálatára vonatkozó eljárás a következő lépéseket tartalmazza.

1.	A meghatározott növény minden fajtája esetében legalább 40 gumót vagy csíraszemet kell vizsgálni. Ezeket két csoportra kell osztani (replikák).

2.	A vizsgálat általában két évig tart. A vizsgálat időtartama csak abban az esetben csökkenthető egy évre, ha egy adott fajta rendkívül fogékony a meghatározott károsító valamely patotípusára.

3.	A vizsgálati időszak kezdete előtt meg kell vizsgálni az inokulum tisztaságát az I. mellékletben leírt módszerekkel.

4.	A vizsgálatba minden esetben be kell vonni egy pozitív kontrollt is, amely a meghatározott növény olyan fajtája, amely rendkívül fogékony a meghatározott károsító vizsgálandó patotípusára.

5.

Az alábbi vizsgálati módszerek egyikét alkalmazzák: i. Glynne-Lemmerzahl-módszer (Glynne 1925, Lemmerzahl 1930, Noble & Glynne 1970); ii. Spieckermann-módszer (Spieckermann & Kothoff 1924); vagy iii. a SASA (Science and Advice for Scottish Agriculture) módszere, amely a következő lépések mindegyikét tartalmazza: — a gumó előkészítése: A gumókat körülbelül 10 nappal a tervezett beoltás előtt kiveszik a hűtőházból, óvatosan megmossák, megszárítják, és sötétben, szobahőmérsékleten tárolják csíráztatás céljából. Pozitív kontrollként minden beoltás tartalmaz egy rendkívül fogékony fajtát is („Morene” vagy hasonló fogékonyságú fajta); — nyugvó spórák csíráztatása: 21 nappal a beoltás előtt meg kell teremteni a nyugvó spórák csíráztatásához szükséges feltételeket. Körülbelül 10 mg kivont nyugvó spórát 10 ml steril desztillált víz felszínére szórnak egy kis méretű Petri-csészében, majd sötétben, 20 °C-on inkubálják csírázásig. A beoltáshoz minden egyes Petri-csésze tartalmát felhígítják további 10 ml steril desztillált vízzel; — a csírák beoltása és inkubálása: Amikor a csírák hossza eléri az 1 mm-t, felolvasztott vazelinból gyűrűt vonnak köréjük. A vazelingyűrűnek összefüggőnek kell lennie, hogy a spóraszuszpenziót megtartsa anélkül, hogy az kiszivárogna, és elég magasnak kell lennie ahhoz, hogy a szuszpenzió befedje a csírát. Minden gumón egyetlen csíra vagy egyetlen csíracsoport köré vonnak gyűrűt. A gumókat nedves tissue-papírral bélelt műanyag dobozokba helyezik úgy, hogy a gyűrűkben lévő csírák felfelé nézzenek. A vazelingyűrűk belsejét pipetta vagy nyomópalack segítségével feltöltik spóraszuszpenzióval úgy, hogy az teljesen elfedje a csírát. A műanyag dobozokat fedéllel lefedik, és 4 napig 10 °C-on sötétben inkubálják, majd a vazelingyűrűket eltávolítják, és a dobozokat fedél nélkül üvegházba helyezik, ahol 15–18 °C-on tartják rendszeres párásítás mellett (naponta 3-szor 30 perc). Azokban az esetekben, amikor a fertőzés sikertelen volt, például azért, mert a csíra megrothadt vagy nem fejlődött ki, a gumó egy másik csíra használatával újból megvizsgálható. — értékelés: A csírákat a beoltás után 28 nappal 10–15-szörös nagyítású sztereomikroszkóp és fénymikroszkóp alatt megvizsgálják a fertőzés kimutatása érdekében. A gumók legalább 80 %-án pozitív kontrollon 4-es vagy 5-ös pontszámú reakciókat kell megfigyelni a táblázatban meghatározottak szerint. Legalább egy gumó esetében 5-ös pontszámot kell kapni.

6.	Minden gumót értékelnek, és 1 és 5 közötti pontszámmal osztályozzák azok ellenállását, a táblázatban foglaltak szerint.

7.

Mindegyik vizsgált fajtát besorolják valamelyik rezisztenciacsoportba („nagymértékben ellenálló”, „ellenálló”, „kismértékben fogékony” vagy „rendkívül fogékony”) az egyes vizsgált gumók vagy csíraszemek adott populációján belül megfigyelt pontszámok tartománya szerint: i. egy adott fajta besorolása „nagymértékben ellenálló”, ha valamennyi gumó az összes párhuzamosan elvégzett vizsgálatban 1-es pontszámot kap; ii. egy adott fajta besorolása „ellenálló”, ha valamennyi gumó az összes párhuzamosan elvégzett vizsgálatban 1–3 közötti pontszámot kap; iii. egy adott fajta besorolása „kismértékben fogékony”, ha legalább egy gumó 4-es pontszámot kap (ha csak egy gumó kap 4-es pontszámot, a vizsgálat megismételhető a fajta adott tételében a szennyeződés kizárása érdekében); iv. egy adott fajta besorolása „rendkívül fogékony”, ha egy vizsgálati csoportban legalább egy gumó 5-ös pontszámot kap. A burgonyavizsgálati populációk standard pontszámai Standard pontszám Rezisztenciacsoport Ellenállás megjelölése Leírás 1 R1 Rendkívül ellenálló Korai védekezési reakció, elhalás; nincs látható spóraképződés. 2 R1 Ellenálló Késői védekezési reakció, elhalás; részben látható spóraképződés, a spórák éretlenek vagy elhalnak, mielőtt megérnének. 3 R2 Kismértékben ellenálló Nagyon késői védekezési reakció, elhalás; egyetlen érett spóra vagy spóracsoport fejlődött ki, amit azonban teljes egészében elhalás vesz körül; legfeljebb öt nem elhalt nyári spóracsoport megengedett, egyértelmű elhalás ugyanazon gumódarab más részein. Nem képződnek rákos részek vagy nyugvó spórák. A 3-as és a 4-es csoport közötti döntéshez szükség lehet a fertőzött szövet vékony metszeteinek elkészítésére: ha nincsenek nyugvó spórák, a pontszám 3. 4 S1 Kismértékben fogékony Elszórt fertőzések; nem elhalt spórák vagy spóracsoportok, kis számban; késői elhalás más fertőzési helyeken is jelentkezhet a csírán; a csíra enyhén deformált (megvastagodott) lehet. Nyugvó (téli) sporangiumok jelenléte. A 3-as és a 4-es csoport közötti döntéshez szükség lehet a fertőzött szövet vékony metszeteinek elkészítésére: nyugvó spórák jelenléte esetén a pontszám 4. 5 S2 Rendkívül fogékony Sűrű fertőzéses mezők, számos érett, nem elhalt spóra és spóracsoport, nem elhalt fertőzési helyekkel sűrűn tarkított részek, domináns rákképződés.

IV. MELLÉKLET

Az intézkedések 9. cikk szerinti visszavonásának feltételei

1.   Az intézkedések visszavonásának feltételei

1.1.

A meghatározott károsító utolsó észlelése után legalább 50 év elteltével, amennyiben folyamatos nyilvántartás áll rendelkezésre a fertőzött körzetben lévő növénykultúrákról, amely szerint a 6. cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket egész idő alatt betartották, és a fertőzött körzetet nem használták állandó gyepterületként.

1.2.

A meghatározott károsító utolsó észlelése után legalább 20 év elteltével, amennyiben folyamatos nyilvántartás áll rendelkezésre a növénykultúrákról, amely szerint a 6. cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket egész idő alatt betartották, és a fertőzött körzetet nem használták állandó gyepterületként; és — fogékony burgonyafajtákkal végzett két – a 3. pontban leírt – biológiai teszt során nem találtak a meghatározott károsítóval való fertőzöttségre utaló jeleket, vagy — fogékony burgonyafajtákkal 1 alkalommal végzett – a 3. pontban leírt – biológiai teszt során nem találtak a meghatározott károsítóval való fertőzöttségre utaló jeleket, és nem találtak életképes nyugvó spórákat a fertőzött körzetből származó talajnak az I. melléklet 2. pontjában előírt módszerek egyikével végzett közvetlen mikroszkópos vizsgálata során. A vizsgálathoz szükséges talaj kinyerésére szolgáló program a következő lépések mindegyikét tartalmazza: — a fertőzött körzetet felosztják egyenként 0,33 ha nagyságú egységekre, — minden egységből 60 részmintát vesznek 20 cm-es mélységig, az egész területen egyenletesen elosztva, vagy az ismert fertőzött gócpontokra fókuszálva, — a részmintákat alaposan összekeverik, hogy hektáronként 3 minta álljon rendelkezésre.

2.   Az intézkedések részleges visszavonása

A meghatározott károsítónak a fertőzött zónán belüli területeken való utolsó észlelése után legalább 10 év elteltével fontolóra vehető a 6. cikkben előírt intézkedések részleges visszavonása e területek tekintetében, amennyiben folyamatos nyilvántartás áll rendelkezésre a növénykultúrákról, amely szerint a 6. cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket egész idő alatt betartották, és a fertőzött körzetet nem használták állandó gyepterületként, és:

a)	fogékony burgonyafajtákkal végzett két – a 3. pontban leírt – biológiai teszt során nem találtak a meghatározott károsítóval való fertőzöttségre utaló jeleket; vagy

b)

fogékony burgonyafajtákkal egy alkalommal végzett – a 3. pontban leírt – biológiai teszt során nem találtak a meghatározott károsítóval való fertőzöttségre utaló jeleket, és egy gramm talajban 5-nél kevesebb életképes nyugvó spórát találtak a fertőzött körzetből származó talajnak az I. melléklet 2. pontjában előírt módszerek egyikével végzett közvetlen mikroszkópos vizsgálata során.

A vizsgálathoz szükséges talaj kinyerésére szolgáló program a következő lépések mindegyikét tartalmazza:

—	a fertőzött körzetet felosztják egyenként 0,33 ha nagyságú egységekre,

—	minden egységből 60 részmintát vesznek 20 cm-es mélységig, az egész területen egyenletesen elosztva, vagy az ismert fertőzött gócpontokra fókuszálva,

—	a részmintákat alaposan összekeverik, hogy hektáronként 3 minta álljon rendelkezésre.

Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, az intézkedések részleges visszavonása ismét fontolóra vehető legalább kétéves várakozási idő után. A várakozási idő hosszának meghatározása során a tagállamok figyelembe veszik a fertőzöttség szintjét és/vagy a kimutatott életképes spórák számát.

3.   Biológiai tesztek az intézkedések visszavonása céljából

A meghatározott növények több gumóját edényekben inkubálják legalább 5 liter talajjal együtt, a burgonya növekedéséhez kedvező hőmérsékleti, nedvességi és fényviszonyok között. Az összes patotípussal szemben nagymértékben fogékony fajtát használnak (például Deodara, Evora, Morene, Tomensa, Maritiema, Arran Chief).

A fejlődő burgonyanövényeket kb. 60 cm-es magasság elérésekor visszavágják. Körülbelül 100 nap elteltével megvizsgálják az újonnan képződött gumókat a burgonyarák jelenléte tekintetében.

A vizsgálatba minden esetben bevonják a meghatározott károsítótól mentes talaj negatív kontrolljait és a fertőzött talaj pozitív kontrolljait is. A vizsgálat akkor tekinthető érvényesnek, ha a pozitív kontroll gumóiban rák képződik, és a negatív kontroll gumóiban nem képződik rák. Az üvegházban uralkodó hőmérsékleti és páratartalmi viszonyokat feljegyzik. A vizsgálati mintákban képződött rákos részeket mikroszkóp alatt megvizsgálják nyári sporangiumok és/vagy nyugvó spórák jelenléte szempontjából.

A teljes vizsgálatot olyan körülmények között végzik, amelyek megakadályozzák a meghatározott károsító továbbterjedését.