(1)

A Vanuatui Köztársaság szerepel az (EU) 2018/1806 rendelet II. mellékletében azon harmadik országok között, amelyek állampolgárai a tagállamok külső határainak bármely 180 napos időszakban 90 napot meg nem haladó tartózkodás céljából történő átlépésekor mentesülnek a vízumkötelezettség alól. A Vanuatu állampolgáraira vonatkozó vízummentesség 2015. május 28-tól alkalmazandó, amikor az Európai Unió és a Vanuatui Köztársaság közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodást (2) (a továbbiakban: a megállapodás) aláírták, és a megállapodás 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban ideiglenesen alkalmazandóvá vált. A megállapodás 2017. április 1-jén hatályba lépett.

(2)

A megállapodás 8.cikkének (4) bekezdésével összhangban a Tanács 2022. március 3-án elfogadta az Európai Unió és a Vanuatui Köztársaság közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodás alkalmazásának részleges felfüggesztéséről szóló (EU) 2022/366 határozatot (3). A megállapodás alkalmazásának felfüggesztése a 2015. május 25-től kiállított magánútlevelekre korlátozódik, amikor is a Vanuatu befektetői állampolgársági programjaiban részt vevő sikeres kérelmezők száma jelentősen emelkedni kezdett.

(3)

Bár az (EU) 2022/366 határozat felfüggesztette az Európai Unió és a Vanuatui Köztársaság közötti, a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok alóli mentességről szóló megállapodást, az uniós jog szintjén is rendelkezni kell a felfüggesztésről.

(4)

Az (EU) 2018/1806 rendelet 8. cikkének (3) és (6) bekezdése szerint, amennyiben a Bizottság konkrét és megbízható információkkal rendelkezik arról, hogy fennállnak a 8. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett körülmények, nevezetesen „a tagállamok közrendjét vagy belső biztonságát fenyegető kockázatok vagy közvetlen veszély növekedése (…), amit az illetékes hatóságok által szolgáltatott objektív, konkrét és releváns információk és adatok támasztanak alá”, a Bizottság végrehajtási jogi aktust fogad el, amellyel kilenc hónapos időtartamra ideiglenesen és részlegesen felfüggeszti a vízummentességet.

(5)

A Vanuatu által 2015. május 25. óta működtetett befektetői állampolgársági programok révén az egyébként vízumköteles harmadik országbeli állampolgároknak lehetőségük van arra, hogy befektetésért cserébe megszerezzék Vanuatu állampolgárságát, és így vízummentesen lépjenek be az Unióba.

(6)

Az említett programok a kérelmezők számára nem írnak elő tényleges tartózkodást vagy fizikai jelenlétet Vanuatuban. A kérelmezési eljárást Vanuatun kívül (pl. Dubajban, Thaiföldön és Malajziában) található szakosodott ügynökségek irányítják, és a kérelmezőnek nem kell közvetlen kapcsolatot tartania Vanuatu hatóságaival. A személyes jelenlétet igénylő meghallgatásra vonatkozó követelmény hiánya csökkenti a vanuatui hatóságok azon lehetőségét, hogy megerősítsék a kérelemben szereplő információkat, beleértve azok valódiságát és hitelességét is. A programokat általában úgy hirdetik meg, hogy azok módot adnak a schengeni vízumeljárás megkerülésére, és az EU területére való egyszerű vízummentes belépésre (4). A vanuatui programok üzleti alapú vonzerejét a gyorsított biztonsági ellenőrzési eljárások és a pénzeszközök eredetének könnyített ellenőrzése jelenti.

(7)

Amint azt Vanuatu hatóságai megerősítették, a kérelmeket nagyon rövid határidőn belül dolgozzák fel (5). Az ilyen feldolgozási idő nem teszi lehetővé a biztonsági ellenőrzést, és az állampolgárság megadása előtti információcserét a kérelmező származási országával vagy korábbi tartózkodási helye szerinti országgal. Az említett rövid feldolgozási időszak és a kérelmezők származási országával folytatott rendszeres információcsere hiánya miatt Vanuatu olyan személyeknek is állampolgárságot adott, akikkel szemben nyomozás folyik, köztük az Interpol adatbázisaiban szereplő személyeknek is.

(8)

Az elutasítási arány rendkívül alacsony, ami megerősíti a Bizottságnak a biztonsági hiányosságokra és a biztonsági ellenőrzési folyamat alacsony szintű megbízhatóságára vonatkozó értékelését. A Vanuatu Útlevélhivatala által 2021. június 14-én szolgáltatott információk szerint 2021. márciusig Vanuatu több mint 10 500 útlevelet állított ki a programok keretében végrehajtott befektetésekért cserébe, és Vanuatu hatóságai 2020 végéig csak egy kérelmet utasítottak el.

(9)

Továbbá a sikeres kérelmezők származási országai közé tartozik néhány, más állampolgársági programokból jellemzően kizárt ország, mint Irán és Afganisztán, valamint más olyan országok, amelyek állampolgárai az EU-ban való rövid távú tartózkodás esetén vízumkötelezettség alá esnek, többek között Nigéria, Jemen, Szíria, Pakisztán és Líbia.

(10)

A névváltoztatásra vonatkozó laza jogi szabályozás tovább súlyosbítja a biztonsági kockázatokat. Amint azt Vanuatu hatóságai a 2021. április 15-i technikai egyeztetésen megerősítették, a befektetői állampolgársági programok sikeres kérelmezői is kérhetik személyazonosságuk megváltoztatását.

(11)

A fent említett körülmények arra engednek következtetni, hogy Vanuatu befektetői állampolgársági programjainak jelenlegi formája és működése ellentétes az uniós vízumpolitika célkitűzéseivel, amely előírja annak ellenőrzését, hogy a vízumköteles harmadik országok állampolgárai megfelelnek-e a 810/2009/EK rendelet (6) 21. cikkében, valamint azon tagállamok esetében, amelyekben a 810/2009/EK rendelet még nem teljes mértékben alkalmazandó, az egyenértékű nemzeti jogszabályokban foglalt feltételeknek. A Bizottság többek között a közrendre és a közbiztonságra vonatkozó feltételek alapján végzi el a vonatkozó eseti ellenőrzéseket. Az említett programok végrehajtásának módja a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumok kiállítására vonatkozó uniós eljárás, és az azzal együtt járó biztonsági és migrációs kockázatokra vonatkozó értékelés kijátszásának tekinthető.

(12)

A Bizottság és a Vanuatu hatóságai közötti 2017. októberi, 2019. novemberi, 2020. júniusi és 2021. márciusi eszmecserék során a Bizottság komoly aggodalmának adott hangot az Interpol adatbázisaiban szereplő személyek számára adott állampolgársággal, a fizikai jelenlétre vagy tartózkodásra vonatkozó követelmények hiányával, a programok rövid feldolgozási időszakaival, valamint a kérelmezők származási országaival, illetve korábbi tartózkodási helyük szerinti országokkal való rendszeres információcsere hiányával kapcsolatban, és figyelmeztette Vanuatu kormányát a vízumkötelezettség visszaállításának lehetőségére. A Vanuatu által adott magyarázatok nem voltak elegendőek ezen aggodalmak enyhítéséhez.

(13)

A fent említett információk és adatok, jelentések és statisztikák figyelembevételével, valamint az (EU) 2018/1806 rendelet 8. cikke (2) bekezdésének d) pontja, továbbá 8. cikkének (3) és (6) bekezdése szerint a Bizottság megállapította, hogy a Vanuatu által befektetői állampolgársági programjai keretében megadott állampolgárság a tagállamok közrendjét és belső biztonságát fenyegető kockázat növekedését jelenti, és úgy döntött, hogy intézkedésre van szükség.

(14)

A vanuatui állampolgárság befektetői állampolgársági programok keretében történő megszerzésével kapcsolatos, a közrendet és belső biztonságot fenyegető megnövekedett kockázat csak a vízummentesség részleges felfüggesztésével enyhíthető.

(15)

Az (EU) 2018/1806 rendelet 8. cikkének (6) bekezdése értelmében, a Bizottságnak a rendelkezésére álló információk alapján és az arányosság elvét tiszteletben tartva olyan kategóriákat kell alkalmaznia, amelyek megfelelően tágak ahhoz, hogy minden egyes esetben hozzájáruljanak a körülmények orvoslásához. Tehát, mivel Vanuatu nem tesz különbséget a befektetői állampolgársági programok keretében kibocsátott útlevelek és az egyéb útlevelek között, a felfüggesztésnek a 2015. május 25. óta kiállított valamennyi magánútlevélre ki kell terjednie, Vanuatu ugyanis ekkor kezdett jelentős számban útleveleket kiállítani befektetésért cserébe.

(16)

Vanuatu azon állampolgárai számára, akik e rendelet hatálybalépése előtt léptek be az EU-ba, lehetővé kell tenni, hogy továbbra is az EU területén tartózkodjanak és vízum nélkül lépjenek ki onnan. Ez nem alkalmazandó az 515/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) 2. cikkének c) pontjában meghatározott, a tagállamok közötti ideiglenes külső határok átlépésére.

(17)

Izland és Norvégia tekintetében e rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat (8) 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak.

(18)

Svájc tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2008/146/EK tanácsi határozat (9) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke B. és C. pontjában említett területhez tartoznak.

(19)

Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat (10) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikkének B. és C. pontjában említett területhez tartoznak.

(20)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal (11) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(21)

Ez a rendelet a 2003. évi csatlakozási okmány 3. cikkének (1) bekezdése, a 2005. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (1) bekezdése és a 2011. évi csatlakozási okmány 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a schengeni vívmányokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő jogi aktus.

(22)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2018/1806 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott bizottság véleményével,