(1)

A polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezmény (a továbbiakban: az egyezmény) 2019. július 2-án megkötésre került a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia égisze alatt.

(2)

Az egyezmény célja, hogy a nemzetközi igazságügyi együttműködés megerősítése révén világszerte előmozdítsa az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést. Az egyezmény különösen arra törekszik, hogy csökkentse a határokon átnyúló jogvitákkal és vitarendezéssel kapcsolatos kockázatokat és költségeket, és ezáltal elősegítse a nemzetközi kereskedelmet, a beruházásokat és a mobilitást.

(3)

Az Unió aktívan részt vett az egyezmény elfogadásához vezető tárgyalásokon, és osztja annak céljait.

(4)

Az uniós polgárok és vállalkozások, ha egy az Unióban hozott határozatot valamely nem uniós országban kívánnak elismertetni és végrehajtatni, jelenleg széttagolt jogi környezettel szembesülnek, mivel a polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön hozott határozatok elismerésének és végrehajtásának nincs átfogó nemzetközi kerete. A nemzetközi kereskedelmi és befektetési forgalom növekedése fokozza ezeket a jogi kockázatokat az uniós polgárok és vállalkozások számára.

(5)

Ezért ezt a helyzetet úgy kell kezelni, hogy létre kell hozni a polgári vagy kereskedelmi ügyekben hozott határozatok határokon átnyúló elismerésének és végrehajtásának kiszámítható rendszerét. Ezek a célkitűzések csak a határozatok államok közötti kölcsönös elismerését és végrehajtását szabályozó olyan rendszerhez való csatlakozás révén érhetők el, mint amilyen az egyezményben elfogadott rendszer. Ugyanakkor az egyezmény csak az olyan harmadik országokban hozott határozatok Unióban történő elismerését és végrehajtását teheti lehetővé, ahol tiszteletben tartják az uniós jog alapelveit.

(6)

Az egyezmény 26. cikke értelmében az egyezményt aláírhatják, elfogadhatják, jóváhagyhatják, illetve csatlakozhatnak ahhoz az olyan regionális gazdasági integrációs szervezetek is, amelyek az egyezmény hatálya alá tartozó tárgykörök mindegyikében vagy némelyikében hatáskörrel rendelkeznek, mint amilyen az Unió is.

(7)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 3. cikkének (2) bekezdése értelmében az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik nemzetközi megállapodás megkötésére, amennyiben annak megkötése a közös szabályokat érintheti, vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja. Az egyezmény érinti az uniós jogot, különösen az 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (2). Ezért az Unió az egyezmény hatálya alá tartozó minden tárgykörben kizárólagos hatáskörrel rendelkezik.

(8)

Az egyezmény 24. cikkének (3) bekezdése és 28. cikke értelmében az egyezményhez való csatlakozásra sor kerülhet annak hatálybalépése előtt.

(9)

Az Uniónak ezért csatlakoznia kell az egyezményhez.

(10)

Az egyezményhez való csatlakozáskor az Uniónak az egyezmény 27. cikkével összhangban nyilatkozatot kell tennie arról, hogy az egyezmény hatálya alá tartozó minden tárgykörben hatáskörrel rendelkezik. Ennek következtében az egyezmény – az Unió ahhoz való csatlakozásából fakadóan – kötelező lesz a tagállamokra nézve.

(11)

A nem lakóingatlanra vonatkozó bérleti, illetve haszonbérleti jogviszonyokkal kapcsolatos ügyekben az 1215/2012/EU rendelet kizárólagos joghatóságot biztosít az ingatlan fekvése szerinti tagállam bíróságainak. Az egyezmény nem tartalmaz ilyen kizárólagos joghatósági szabályokat a nem lakóingatlanra vonatkozó bérleti, illetve haszonbérleti jogviszonyok tekintetében. Ezért az egyezményhez való csatlakozáskor az Uniónak az egyezmény 18. cikkével összhangban nyilatkoznia kell arról, hogy az Unióban található ingatlanok tekintetében nem fogja alkalmazni az egyezményt a nem lakóingatlanokra vonatkozó bérleti, illetve haszonbérleti jogviszonyokra.

(12)

Írországra nézve az 1215/2012/EU rendelet kötelező, ezért Írország részt vesz e határozat elfogadásában.

(13)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,