(1)

A klímasemleges Unió 2050-ig történő, méltányos módon való megvalósítása központi szerepet játszik az európai zöld megállapodás célkitűzései és az EU 2030-ra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai célkitűzései szempontjából. Az európai zöld megállapodás végrehajtását célzó, 2021 júliusában és decemberében előterjesztett jogalkotási csomagok nagy hangsúlyt fektetnek az energiaszegénység csökkentésére és a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok védelmére. Ezenkívül a korszerűsítési program (1), amely a magán- és középületek szerkezeti felújításának fellendítésére irányul, szintén nagy hangsúlyt fektet az energiaszegénység kezelésére. Ezzel összefüggésben a Bizottság elindította a megfizethető lakhatásra irányuló kezdeményezést, amelynek keretében 100 szociális és megfizethető lakókerület felújítása céljából demonstrációs projekteket indított, illetve 2020-ban elfogadta az energiaszegénységről szóló bizottsági ajánlást (2), hogy „a kiváltó okokra összpontosítva” segítse az energiaszegénység felszámolását és előmozdítsa az uniós polgárok életminőségét javító energiahatékony felújítási stratégiákat.

(2)

Az energiaszegénység a „Tiszta energia minden európainak” című jogalkotási csomagnak is sarkalatos pontja, mivel a fogyasztókat helyezi a méltányos energetikai átállás középpontjába, és számos célzott intézkedést irányoz elő bizonyos gyenge pontok energetikai jogszabályok révén történő kezelésére.

(3)

Az energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférés a társadalmi befogadás szempontjából is meghatározó. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én közösen kihirdetett szociális jogok európai pillére az energiát azon alapvető szolgáltatások közé sorolja (3), amelyekhez mindenkinek joga van hozzáférni. A rászorulókat támogatni kell abban, hogy igénybe tudják venni ezeket a szolgáltatásokat (4). A szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési terv (5) konkrét intézkedéseket határoz meg a pillér 20 alapelvének megvalósítása érdekében, és ezen belül 2022-re vonatkozóan olyan konkrét kezdeményezéseket tartalmaz, amelyek az energiaszegénység leküzdéséhez is hozzájárulnak.

(4)

Az energiaszegénységről szóló ajánlásával és az azt kísérő szolgálati munkadokumentummal a Bizottság teljesítette az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) (a továbbiakban: irányítási rendelet) és az átdolgozott villamosenergia-irányelvben előírt azon kötelezettségét is, hogy indikatív iránymutatást adjon az energiaszegénység felméréséhez használandó megfelelő mutatókról, és meghatározza az „energiaszegénységben élő háztartások jelentős számának” fogalmát. A Bizottság e problémák kezelése szempontjából hangsúlyozza továbbá a nemzeti energia- és klímatervekhez és a hosszú távú felújítási stratégiákhoz kapcsolódó szakpolitikák fontosságát. A csoport a lakossági energiafórum és az Európai Energiaszegénységi Megfigyelőközpont munkájára fog építeni.

(5)

Az „energiaszegénység” és a „kiszolgáltatott fogyasztó” fogalmának egységes meghatározása még kidolgozás alatt áll. A tagállamok ezért a nemzeti és helyi körülmények figyelembevételével határozzák meg saját kritériumaikat. A tagállamok által a szegénység csökkentése érdekében tett általános erőfeszítések szintén értékesek. A nemzeti energia- és klímaterveknek az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló rendelettel összhangban történő végrehajtása és aktualizálása során figyelembe kell venni az energiaszegénységről szóló bizottsági iránymutatást (7).

(6)

Az (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) 28. cikke és a 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) 3. cikkének (3) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy határozzák meg a kiszolgáltatott helyzetben lévő, illetve védelemre szoruló felhasználó fogalmát, amely fogalmon belül utalni lehet az energiaszegénységre, és többek között az ilyen fogyasztók esetében az ellátásból való kizárás kritikus időszak alatti tilalmára. A kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználó fogalmának meghatározásakor figyelembe vehetők a jövedelmi szintek, az energiakiadásoknak a rendelkezésre álló jövedelemhez viszonyított aránya, az otthonok energiahatékonysága, az elektromos eszközöktől való, egészségügyi okokkal magyarázható jelentős függés, az életkor vagy egyéb kritériumok. A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk a felhasználók védelmére, különösen pedig megfelelő biztosítékokat kell nyújtaniuk a kiszolgáltatott helyzetben lévő felhasználók védelmére.

(7)

Az (EU) 2019/944 átdolgozott villamosenergia-irányelv 29. cikke azt is előírja a tagállamok számára, hogy értékeljék az energiaszegénységben élő háztartások számát, és kimondja, hogy meg kell állapítaniuk és közzé kell tenniük az ezen értékelést alátámasztó kritériumokat. Amennyiben magas az ilyen háztartások száma, a tagállamoknak bele kell foglalniuk nemzeti energia- és klímaterveikbe az energiaszegénység csökkentésére irányuló indikatív célkitűzést, meg kell adniuk egy időkeretet, és körvonalazniuk kell a vonatkozó szakpolitikákat és méréseket. Ezt követően az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló rendelettel összhangban jelentést kell tenniük a Bizottságnak az energiaszegénységben élő háztartások számának csökkentése terén elért eredményeikről. Hasonlóképpen, a 2009/73/EK irányelv 3. cikkének (4) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket az energiaszegénység csökkentésére.

(8)

Az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai célkitűzéseinek végrehajtását célzó „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag valamennyi kezdeményezését következetesen úgy alakították ki, hogy ki lehessen aknázni a szinergiákat, mérsékelhetőek legyenek a potenciálisan negatív elosztási hatások, például a tagállamok között, különösen a legkiszolgáltatottabb és az energiaszegénység által leginkább érintett fogyasztók tekintetében (az energiahatékonysági irányelv átdolgozására irányuló javaslat, a Szociális Klímaalapra vonatkozó javaslat, az energiaadó-irányelv átdolgozására irányuló javaslat, az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv átdolgozására irányuló javaslat, a hidrogén- és gázpiaci dekarbonizációról szóló csomag, a klímasemlegességre való méltányos átállás biztosításáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslat). A tagállamok minél erőteljesebb támogatása érdekében a Bizottság ajánlást (10) fogadott el, amely iránymutatásokat és példákat tartalmaz a tekintetben, hogy miként lehet az energiahatékonyság elsődlegességének elvét végrehajtani az energiaágazatban és az energiarendszeren túli ágazatokban való döntéshozatal során.

(9)

A kiszolgáltatott, rossz pénzügyi helyzetű háztartások, illetve az energiaszegénység által érintett háztartások támogatása érdekében a tagállamok, más érdekelt felek és a Bizottság között a bevált gyakorlatok cseréje és a szakpolitikai intézkedések koordinációjának fokozása elengedhetetlen a méltányos és igazságos európai zöld megállapodás megvalósítására irányuló erőfeszítések és kötelezettségvállalások megerősítéséhez. Ezért létre kell hozni az energiaszegénységgel és a kiszolgáltatott fogyasztókkal foglalkozó koordinációs csoportot.

(10)

Az energiaszegénységgel és a kiszolgáltatott fogyasztókkal foglalkozó koordinációs csoport átfogó küldetéséül azt kell kitűzni, hogy a legkiszolgáltatottabb fogyasztók azonosítását, támogatását és védelmét célzó kezdeményezések tekintetében biztosítsa a Bizottság és a tagállamok számára a szükséges szakpolitikai szakértelmet, ugyanakkor gondoskodjon a belső energiapiac megfelelő működésének megőrzéséről és javításáról. A csoportnak kapcsolatot kell fenntartania az érintett tanácsi előkészítő szervekkel, például a szociális védelemmel foglalkozó bizottsággal, különös tekintettel a szakpolitikáknak a kiszolgáltatott és alacsony jövedelmű háztartásokra gyakorolt hatására, valamint a szociálpolitikáknak az energiaszegénység kezelésében betöltött szerepére.

(11)

A csoportnak a tagállamok illetékes hatóságaiból kell állnia. Meg kell határozni azokat a szabályokat, amelyek szerint a tagok információkat hozhatnak nyilvánosságra,