1.1.

A miniszteri konferencia 2013 decemberében, Balin megtartott 9. ülésszakán a miniszterek elfogadták a mezőgazdasági megállapodás 2. cikkében meghatározott mezőgazdasági termékekre vonatkozó vámkontingens-igazgatási rendelkezésekről szóló egyetértési megállapodás tárgyában kidolgozott határozatot (WT/MIN(13)/39) (a továbbiakban: a határozat). A határozat rendelkezett többek között arról is, hogy alkalmazását a vámkontingens-kihasználtság arányának javítása céljából felül kell vizsgálni, és a felülvizsgálatnak legkésőbb 2017 végén meg kell kezdődnie. A határozat 13. és 14. pontja külön előírta a határozat A. mellékletének 4. pontjában található, a kihasználatlan vámkontingens esetén alkalmazandó mechanizmusra vonatkozó rendelkezések jövőbeli alkalmazásának felülvizsgálatát.

1.2.

A felülvizsgálat lezárásaként az Általános Tanács a 2019. december 9–10-i ülésén jóváhagyta a Mezőgazdasági Bizottságnak a G/AG/29 dokumentum 2. mellékletében szereplő ajánlásait. A 2017–2019-es felülvizsgálat során azonban a kihasználatlan vámkontingens esetén alkalmazandó mechanizmus 4. pontjának jövőbeli alkalmazását illetően nem sikerült egyezségre jutni a lényeges kérdésekben. Ehelyett a tagok a G/AG/29 dokumentum 2. mellékletében foglalt, jóváhagyott ajánlások 1. pontja szerint megállapodtak abban, hogy a kihasználatlan vámkontingens esetén alkalmazandó mechanizmus 4. pontjáról szóló határozat elfogadásának határidejét két évvel későbbre, azaz 2021 végére halasztják.

1.3.

Az ajánlások emellett utalnak arra is, hogy amennyiben a tagok nem jutnak megállapodásra a 4. pont jövőbeli alkalmazásáról, az a határozat potenciális fragmentálódásához vezethet abból eredően, hogy egyes, a határozat B. mellékletében felsorolt tagoknak ily módon jogukban áll majd, hogy ne folytassák a szóban forgó pont alkalmazását. Az annak elkerülésére való törekvés, hogy – a 4. pont jövőbeni alkalmazásáról a megállapított határidőn belül létrejövő megállapodás hiányában – egyes tagok esetleg kivételes bánásmódban részesülhessenek, számos tagnak komoly ösztönzést adott arra, hogy az e kérdésről a Mezőgazdasági Bizottságban a 2019 utáni időszakban folytatott megbeszéléseken egy mindenki számára elfogadható megoldást találjanak az említett pont tekintetében.

1.4.

Az említett megbeszélések során a tagok részletesen megvizsgálták, hogy miként működne a jelenlegi 4. pont a gyakorlatban a kihasználatlan vámkontingens esetén alkalmazandó mechanizmus végső szakaszában. Rámutattak, hogy a jelenlegi 4. pont értelmében a kihasználatlan vámkontingens esetén alkalmazandó mechanizmus végső szakaszában az importáló tagnak vámkontingens-igazgatási módszerként vagy az „érkezési sorrend” elve szerinti vámkezelést, vagy az engedélyek automatikus, feltételekhez nem kötött, kérelemre történő kibocsátásán alapuló rendszert kell választania, és e döntését az érintett exportáló taggal/tagokkal folytatott konzultáció alapján kell meghoznia. A kiválasztott igazgatási módszert ezután legalább két évig fenn kell tartani, majd ezen időszak eltelte után, és feltéve, hogy az érintett két évre vonatkozóan időben megtörtént a kihasználtsági arányok bejelentése, az ügy lezártnak tekintendő, és ennek megfelelően a „lezárva” jelöléssel tüntetendő fel a titkársági nyomonkövetési nyilvántartásban.

1.5.

A fejlődő országok közé tartozó importáló tagok a jelenleg hatályos 4. pont utóbbi része alapján a kihasználatlan vámkontingens esetén alkalmazandó mechanizmus végső szakaszában alternatív vámkontingens-igazgatási módszert választhatnak, vagy folytathatják a jelenlegi módszer alkalmazását. Az alternatív vámkontingens-igazgatási módszer választására vonatkozó döntést a kihasználatlan vámkontingens esetén alkalmazandó mechanizmus keretében be kell jelenteni a Mezőgazdasági Bizottságnak. A kiválasztott módszert legalább két éven keresztül alkalmazni kell, majd – amennyiben a kihasználtsági arány növekedése elérte a szóban forgó mechanizmus 3.b) pontjában meghatározott éves növekedési mértékek kétharmadát – az ügy a „lezárva” minősítést kapja.

1.6.

Az említett megbeszélések eredményeként a tagok jobban megértették a kihasználatlan vámkontingens esetén alkalmazandó mechanizmus 4. pontjának jövőbeli alkalmazásával kapcsolatban azonosított, a legtöbb vitára okot adó problémát, nevezetesen azt a helyzetet, amikor valamely, a fejlődő országok közé tartozó importáló tag nem éri el a kihasználtsági arány növelésének megkívánt mértékét, miközben vagy folytatja a jelenlegi vámkontingens-igazgatási módszer alkalmazását, vagy alternatív adminisztrációs módszer alkalmazására tér át.

1.7.

A tagok arra irányuló erőfeszítései, hogy megállapodásra jussanak a 4. pont tekintetében, elsősorban olyan lehetséges megközelítések feltérképezésére összpontosítottak, amelyek révén kezelni lehet ezt a fejlődő országok közé tartozó importáló tagok esetében potenciálisan felmerülő helyzetet a kihasználatlansággal kapcsolatos ügyek „lezárása” érdekében.

1.8.

Széles körű támogatást élvezett az a Costa Rica által informálisan benyújtott szövegjavaslaton alapuló megközelítés, amely szerint azok a fejlődő országok közé tartozó importáló tagok, amelyek – miután a kihasználatlan vámkontingens esetén alkalmazandó mechanizmus végső szakaszában két éven át vagy alternatív igazgatási módszert alkalmaztak, vagy folytatták a jelenlegi módszer alkalmazását – nem teljesítik a kihasználtsági arányra vonatkozó előírást (azaz amelyek esetében a növekedés nem éri el az említett mechanizmus 3.b) pontja szerinti éves növekedési mértékek kétharmadát), az érdekelt exportáló tag(ok) kérésére a 4. pont első mondatában foglalt általános követelmény hatálya alá tartoznának. Ilyen kérés hiányában a felmerült aggállyal kapcsolatos ügy a végső szakaszban eltelt két év után akkor is „lezártnak” minősülne, ha a kihasználtsági arány előírt növekedését nem sikerült elérni. E javaslat célja annak biztosítása, hogy a mechanizmus végső szakaszában az ügyek „lezáruljanak” vagy „elrendeződjenek”.

1.9.

Egy másik kérdés, amely a közelmúltban merült fel e megbeszélések keretében, a kihasználatlan vámkontingensek esetén alkalmazandó mechanizmusból eredő kötelezettségek és az importáló tagok engedményes listájában esetlegesen szereplő egyedi vámkontingens-igazgatási rendelkezések közötti kapcsolatot érintette. A tagok általában elismerték a listákban szereplő engedmények és kötelezettségvállalások elsőbbségét, valamint azt, hogy határozat és az abban előírt mechanizmus a listában meghatározott kötelezettségvállalások eredményes teljesítésének előmozdítására szolgál, nem pedig e kötelezettségvállalások módosítására. E tekintetben a tagoknak a kihasználatlan vámkontingensek esetén alkalmazandó mechanizmus 5. pontja nyújtott támpontot, amely egyértelmű hierarchiát állít fel az érintett megállapodások (amelyek az 1994. évi GATT II. cikkének (7) bekezdése értelmében a tagok engedményes listáit is magukban foglalják) szerinti kötelezettségek és a mechanizmus rendelkezései között, mivel kimondja, hogy „ellentmondás esetén az érintett megállapodások rendelkezései az irányadók”.

1.10.

A megbeszélések eredményeként a kihasználatlan vámkontingens esetén alkalmazandó mechanizmus 4. pontjának jövőbeli alkalmazásáról szóló határozat (e jelentés mellékletében található) javasolt tervezete a következő elemeket tartalmazza:

1.11.

A határozat 14. pontja értelmében az Általános Tanácsnak a kihasználatlan vámkontingens esetén alkalmazandó mechanizmus 4. pontjával kapcsolatos ajánlásaiban rendelkezni kell a különleges és megkülönböztetett elbánásról. E tekintetben a 4. pont jövőbeli alkalmazásával kapcsolatos ajánlásokat tartalmazó határozattervezet a javasolt 4.b) pontban megtartja a különleges és megkülönböztetett elbánásra vonatkozó jelenlegi rendelkezéseket, mivel úgy rendelkezik, hogy a fejlődő országok közé tartozó importáló tagok a kihasználatlan vámkontingens esetén alkalmazandó mechanizmus végső szakaszában folytathatják a jelenlegi vámkontingens-igazgatási módszer alkalmazását, illetve dönthetnek úgy, hogy alternatív igazgatási módszert alkalmaznak, és a kihasználtsági arány előírt növekedésének igazolásával rendezhetik az ügyet. Ez a határozat jelenlegi 4. pontjában szereplő lehetőség változatlanul megmarad. Ha a következő két évben a fejlődő országok közé tartozó adott importáló tag az ismertetett körülmények között nem éri el a kihasználtsági arány növekedésének előírt mértékét, a javasolt határozat kötelezheti arra, hogy alkalmazza a jelenlegi 4. pont első részében meghatározott „általános” követelményt (azaz az érkezési sorrend elvének alkalmazását a vámeljárásban, illetve az automatikus engedélyezést). Megjegyzendő, hogy a szóban forgó rendelkezés alkalmazására vonatkozó követelmény az említett két év elteltével sem válik automatikussá. Ehelyett a javasolt kötelezettség kizárólag az érintett exportáló tag(ok) kérelme alapján lenne alkalmazandó. Amennyiben nem érkezik ilyen kérelem, a kihasználatlansággal kapcsolatos ügyet a „lezárva” minősítéssel kell ellátni akkor is, ha a fejlődő országok közé tartozó importáló tag nem teljesítette a kihasználtsági arányra vonatkozó előírást.

1.12.

A Mezőgazdasági Bizottság 2021. november 9-re újból összehívta 99. rendes ülését abból a célból, hogy a tagok folytassák a vámkontingensek igazgatásáról szóló bali határozat végrehajtására vonatkozó, felfüggesztett 2 D.i. napirendi pont megvitatását. Az említett ülésen a bizottság megállapodott abban, hogy az e jelentés mellékletében található határozattervezetet (1) továbbítja az Általános Tanácsnak megvitatásra, majd ezt követően a 12. miniszteri konferencia elé terjeszti abból a célból, hogy a miniszterek határozzanak az elfogadásáról.

1.

A vámkontingensek igazgatásáról szóló bali határozat A. mellékletének 4. pontja helyébe a következő szöveg lép:

2.

Következésképpen a vámkontingensek igazgatásáról szóló bali határozat 13–15. pontja és B. melléklete a továbbiakban nem alkalmazandó.