(1)

Az Európai Közösség és az Orosz Föderáció közötti, az Orosz Föderáció és az Európai Unió állampolgárai számára a rövid idejű tartózkodásra jogosító vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás (1) (a továbbiakban: a megállapodás) – az Orosz Föderáció és az Európai Közösség közötti, a visszafogadásról szóló megállapodással (2) párhuzamosan – 2007. június 1-jén hatályba lépett.

(2)

A megállapodás célja, hogy kölcsönösen megkönnyítse az Európai Unió polgárai és az Oroszországi Föderáció állampolgárai számára a vízumkiadást, a 180 napos időszakonként legfeljebb 90 napra tervezett tartózkodás esetében. A megállapodás preambulumában hangsúlyozottan jelenik meg az az óhaj, hogy a Felek megkönnyítsék a gazdasági, humanitárius, kulturális, tudományos és egyéb kapcsolatok biztos fejlesztéséhez szükséges feltételnek tekintett emberek közötti kapcsolatok kialakulását.

(3)

A megállapodás 15. cikkének (5) bekezdése értelmében a megállapodást részben vagy egészben bármelyik Fél felfüggesztheti a közrenddel, a nemzetbiztonság védelmével vagy a közegészségügy védelmével kapcsolatos okokból. A felfüggesztési határozatról a másik felet annak hatálybalépése előtt legalább 48 órával értesítik.

(4)

Válaszul arra, hogy az Oroszországi Föderáció 2014-ben jogellenesen annektálta a Krími Autonóm Köztársaságot és Szevasztopol városát, valamint Kelet-Ukrajnában folyamatos destabilizáló intézkedéseket folytat, az Európai Unió gazdasági szankciókat vezetett be az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt, amelyek a minszki megállapodások teljes körű végrehajtásához kötődnek; szankciókat az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatt; valamint szankciókat a Krími Autonóm Köztársaságnak és Szevasztopol városának az Oroszországi Föderáció általi jogellenes annektálása miatt.

(5)

Az Oroszországi Föderáció azon döntése, hogy független entitásokként ismeri el Ukrajna donyecki és luhanszki régiói nem kormányzati ellenőrzés alatt álló területeit, valamint az azt követő döntése, hogy orosz csapatokat küld az említett területekre, még inkább aláásta Ukrajna szuverenitását és függetlenségét, és súlyosan sérti a nemzetközi jogot és a nemzetközi megállapodásokat, köztük az ENSZ Alapokmányát, a Helsinki Záróokmányt, a Párizsi Chartát és a budapesti megállapodást.

(6)

A minszki megállapodások aláírójaként az Oroszországi Föderációnak egyértelmű és közvetlen felelőssége, hogy a konfliktus az említett elvekkel összhangban történő békés rendezésén munkálkodjon. Azzal a döntéssel, hogy Kelet-Ukrajna nem kormányzati ellenőrzés alatt álló régióit „független entitásokként” ismeri el, az Oroszországi Föderáció egyértelműen megsértette a minszki megállapodásokat, amelyek kimondják, hogy az említett területeket teljes mértékben vissza kell helyezni az ukrán kormány ellenőrzése alá.

(7)

Egy, az Unióval határos országban bekövetkezett események – mint amilyenek az Ukrajnában történtek, és amelyek a korlátozó intézkedések alapjául szolgáltak – igazolhatják az Unió és a tagállamok alapvető biztonsági érdekeinek védelmére irányuló intézkedéseket. Az Oroszországi Föderáció fenti intézkedései sértik a nemzetközi jog alapelveit. Az Oroszországi Föderáció intézkedései továbbá valószínűleg a nemzetközi jog szerint jogellenes cselekményekből eredő migrációs mozgásokat váltanak ki.

(8)

A helyzet súlyosságára való tekintettel a Tanács úgy véli, hogy fel kell függeszteni a megállapodás azon egyes rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek az Oroszországi Föderáció rövid távú tartózkodásra jogosító vízumot kérelmező állampolgárai egyes kategóriáinak, nevezetesen feladataik ellátásával összefüggésben az Oroszországi Föderáció hivatalos küldöttségeinek tagjai, az Oroszországi Föderáció nemzeti és regionális kormányainak és parlamentjeinek tagjai, az Oroszországi Föderáció alkotmánybíróságának és az Oroszországi Föderáció legfelsőbb bíróságának tagjai, az Oroszországi Föderáció érvényes diplomata-útlevéllel rendelkező állampolgárai, valamint üzletemberek és üzleti szervezetek képviselői számára könnyítéseket írnak elő.

(9)

Ez a határozat a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(10)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,