(1)

A Bizottságnál 2021. április 12-én, valamint 2021. szeptember 20-án iktatott leveleiben a Francia Köztársaság felhatalmazást kért arra, hogy bevezethessen egy, a 2006/112/EK irányelv 218. és 232. cikkétől eltérő különös intézkedést (a továbbiakban: különös intézkedés) a kötelező elektronikus számlázásnak a Franciaország területén letelepedett valamennyi adóalany számára történő előírása érdekében. Ez a kötelezettség az adóalanyok közötti ügyletek során kiállított számlákra vonatkozna. Az engedélyt a 2024. január 1. és 2026. december 31. közötti időszakra kérték.

(2)

A Bizottság 2021. szeptember 29-én kelt levelében továbbította Franciaország kérelmét a többi tagállamnak. A Bizottság 2021. szeptember 30-án kelt levelében értesítette Franciaországot arról, hogy birtokában van a kérelem értékeléséhez szükséges valamennyi információnak.

(3)

Franciaország azt állítja, hogy az általános elektronikus számlázási kötelezettség bevezetése előnyökkel járna a hozzáadottértékadó-csalás és -kikerülés elleni küzdelem tekintetében. Az elektronikus számlázási kötelezettség, az ügyletre vonatkozó kiegészítő adatok levéltovábbításával együttesen lehetővé teszi az adóhatóság számára, hogy valós időben ellenőrizze a bevallott és beszedett héa, valamint a kiállított és kapott befogadott összhangját, ezáltal javítva a hatóság képességét a héacsalások megelőzésére és leküzdésére. Emellett bővítené az üzleti tevékenységekkel kapcsolatos valós idejű ismereteket, lehetővé téve, hogy a gazdaságpolitikát a lehető legközelebb hozzák a gazdasági valósághoz.

(4)

Franciaország úgy véli, hogy az elektronikus számlázási kötelezettség megkönnyítené az adójogszabályok önkéntes betartását. Lehetővé tenné az adóalanyok héabevallási kötelezettségének egyszerűsítését a bevallások előre kitöltésének bevezetésével. Az elektronikus számlázás egyéb előnyökkel is járna az adóalanyok számára: például, a fizetések átfutási idejének csökkentése a szállítók számára, alacsonyabb nyomtatási és postai költségek, a számlázási adatok feldolgozási költségeinek és késedelmeinek, valamint a tárolási költségeknek a csökkentése. Az adóalanyok számára az elektronikus számlázás bevezetéséből származó megtakarítások és előnyök nagymértékben ellensúlyoznák a rendszereik átalakításához szükséges kezdeti befektetést.

(5)

Tekintettel a különös intézkedés széles alkalmazási körére és újszerűségére, fontos értékelni a különös intézkedésnek a héacsalás és a héakijátszás elleni küzdelemre, valamint az adóalanyokra gyakorolt hatását. Ezért amennyiben Franciaország úgy véli, hogy a különös intézkedés kiterjesztése szükséges, a kiterjesztés iránti kérelemmel együtt egy jelentést kell benyújtania a Bizottsághoz, amely tartalmazza a különös intézkedés értékelését a héacsalás és a héakijátszás elleni küzdelem, valamint az adóbehajtás egyszerűsítése tekintetében elért eredményessége szempontjából.

(6)

A különös intézkedés nem érinti az adóalanyoknak azt a jogát, hogy a Közösségen belüli vásárlások esetében papíralapú számlát kapjanak.

(7)

A különös intézkedésnek meghatározott időre kell szólnia azért, annak érdekében, hogy alkalmasságát és hatékonyságát értékelni lehessen célkitűzései fényében.

(8)

A különös intézkedés arányban áll a kitűzött célokkal, mivel alkalmazása határozott időre szól és fokozatosan kerül végrehajtásra. 2024-től minden adóalany köteles lenne elektronikus számlákat befogadni. Az elektronikus számlakibocsátási kötelezettség 2024-től lenne alkalmazandó a nagyvállalatokra, 2025-től a 250 és 4 999 fő közötti, 1,5 milliárd EUR alatti árbevételű vállalkozásokra, majd 2026-tól a kis, közép- és mikrovállalkozásokra, beleértve a 2006/112/EK irányelv 282. cikkében említett kisvállalkozásoknak járó adómentességben részesülő adóalanyokat is. A különös intézkedés továbbá nem növeli annak kockázatát, hogy a csalás átterjed más ágazatra vagy más tagállamokra.

(9)

A különös intézkedés a végső fogyasztói szinten beszedett adóbevétel teljes összegét nem fogja negatívan befolyásolni, és nem lesz kedvezőtlen hatással az Unió héából származó saját forrásaira,