(1)

A referenciamutató meghatározásához alkalmazott megalapozott és megbízható módszertan pontosítja a felhasznált bemeneti adatok jellegét, továbbá az olyan körülmények között alkalmazandó kritériumokat, amikor a bemeneti adatok mennyisége vagy minősége a referenciamutató pontos és megbízható meghatározásához szükséges mérték alá csökken; a módszertant értékelni kell az alkalmazott fő feltételezések és a módszertan alapján kiszámított referenciamutató érzékenysége közötti összefüggések szempontjából, továbbá a módszertannak képesnek kell lennie az általa mérni hivatott mögöttes piaci vagy gazdasági valóság bemutatására, és olyan tényezőket – többek között paramétereket és bemeneti adatokat – kell figyelembe vennie, amelyek az adott piac méréséhez a legmegfelelőbbek.

(2)

A referenciamutató kiszámítása – mögöttes értékek felhasználásával – képlet vagy bármely más számítási módszer alkalmazásával történik. A referenciamutató-kezelőknek a képlet megalkotása, a szükséges számítás elvégzése és a bemeneti adatok meghatározása során lehetőségük van bizonyos fokú mérlegelésre. Ez a mérlegelési jogkör azonban magában hordozza a manipuláció kockázatát. A referenciamutató-kezelőknek ezért biztosítaniuk kell, hogy ilyen mérlegelésre csak megfelelő kontroll mellett kerülhessen sor. Az (EU) 2016/1011 rendelet elismeri, hogy a referenciamutató módszertanának kialakításában benne rejlik annak a lehetősége, hogy egyes referenciamutató-kezelők élnek mérlegelési jogkörükkel. A módszertannak ezért olyan egyértelmű szabályokat kell tartalmaznia, amelyek meghatározzák, hogy ezt a mérlegelési jogkört hogyan és mikor lehet gyakorolni, továbbá mindenekelőtt azt, hogy a mérlegelés algoritmuson vagy előre meghatározott módszertanon alapul-e. A módszertannak emellett egyértelműsítenie kell azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén a mögöttes piac ügyleti adatai nem tekinthetők elegendőnek.

(3)

Fontos, hogy a referenciamutató-kezelő olyan referenciamutató-módszertant tudjon kialakítani, amely rugalmasan reagál a piaci feltételek megváltozására, és lehetővé teszi, hogy a referenciamutató a lehető legtágabb piaci körülmények között is kiszámítható legyen. Az alkalmazott referenciamutató-módszertannak ezért a referenciamutató megfelelő múltbeli értékein kell alapulnia. Ugyanebből az okból és mindenekelőtt a referenciamutató kiszámításának hitelesítéséhez és a módszertan teljesítményének utólagos értékeléséhez a referenciamutatóra vonatkozó módszertant a rendelkezésre álló ügyleti adatok figyelembevételével utótesztelésnek kell alávetni. Ezt olyan további rendelkezésre álló adatok alapján kell végrehajtani, amelyeket nem használtak fel a referenciamutató kiszámításához, vagy más ügyletiadat-források alapján, vagy a referenciamutató korábbi értékeinek rekonstruálásával. A referenciamutató-módszertan hitelesíthetősége érdekében az utótesztelést nemcsak a módszertan éves felülvizsgálatakor, hanem – a referenciamutató típusától függően – folyamatosan az adott módszertan minden egyes lényeges változtatását követően, vagy a referenciamutató első előállításakor is el kell végezni. Az utótesztelés megállapításait figyelembe kell venni a módszertanban.

(4)

Egy kellően rugalmas referenciamutató-módszertannak a lehető legtágabb körülmények között – így piaci stresszhelyzetben is – alkalmasnak kell lennie a referenciamutató kiszámítására. Fontos ezért, hogy a referenciamutató-kezelők múltbeli piaci stresszhelyzetek tényadatai alapján értékeljék a különböző piaci feltételek módszertanra gyakorolt hatását, továbbá hogy a kritikus referenciamutatókat feltételezett piaci stresszhelyzetek hipotetikus adatai alapján is értékeljék.

(5)

A nyomon követhető és ellenőrizhető referenciamutató-módszertan lehetővé teszi az egyes referenciamutatók kiszámításának folyamatos ellenőrzését és kontrollját. Indokolt, hogy a nyomonkövethetőség kiterjedjen a módszertan különböző szakaszainak dokumentálására, és az ellenőrizhetőség alapját képezze, amihez hozzátartozik a referenciamutató múltbeli értékeinek rekonstruálására való képesség.

(6)

Az arányosság elvével összhangban a nem jelentős referenciamutatók kezelőjére és a szabályozott adatokon alapuló referenciamutatók kezelőjére nem hárulhat túlzott adminisztratív teher. Helyénvaló ezért biztosítani az említett referenciamutató-kezelők számára annak lehetőségét, hogy eltérjenek a szóban forgó referenciamutatókra vonatkozó egyes minőségi követelményektől. Emellett, tevékenységük jellegére, léptékére és összetettségére, a referenciamutató előállítása és a referenciamutató-kezelő egyéb tevékenységei közötti összeférhetetlenség valószínűségére, valamint a referenciamutató előállításának folyamatával kapcsolatos mérlegelési jogkör mértékére tekintettel egyes referenciamutató-kezelőket mentesíteni kell a referenciamutató módszertanának rugalmasságára vonatkozó egyes követelmények alól.

(7)

Ez a rendelet az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) által a Bizottsághoz benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeteken alapul.

(8)

Az ESMA nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, elemezte az esetlegesen kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 37. cikkével összhangban létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport tanácsát.

(9)

Az (EU) 2019/2175 európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 5. cikke alkalmazásának kezdőnapjával való összhang biztosítása érdekében – amely cikk az (EU) 2016/1011 rendelet 12. cikkének (4) bekezdését bevezette az említett rendeletbe – ezt a rendeletet 2022. január 1-jétől kell alkalmazni,