1. cikk

A „Rooibos”/„Red Bush” (OEM) elnevezés bejegyzésre kerül.

Az első bekezdésben szereplő elnevezés az 1.8. osztályba – A Szerződés I. mellékletében felsorolt egyéb termékek (fűszerek stb.) – tartozó terméket jelöl. Az egységes dokumentum egységes szerkezetbe foglalt szövegét e rendelet melléklete tartalmazza.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

MELLÉKLET

„ROOIBOS”/„RED BUSH”

EU-szám: PDO-ZA-2427 – 2018.8.21.

OEM (X) OFJ ( )

1.   Elnevezés (OEM vagy OFJ)

„Rooibos”/„Red Bush”

2.   Tagállam vagy harmadik ország

Dél-Afrika

3.   A mezőgazdasági termék vagy élelmiszer leírása

3.1.   A termék típusa [a XI. mellékletben szereplő felsorolás alapján]

1.8. osztály: A Szerződés I. mellékletében felsorolt egyéb termékek (fűszerek stb.)

3.2.   Az 1. pontban szereplő elnevezéssel jelölt termék leírása

A „Rooibos”/„Red Bush” elnevezés csak az Aspalathus linearisból (vörös földirekettye) származó olyan, 100 %-os tisztaságú szárított „Rooibos” / „Red Bush” levelekre és szárakra utalhat, amelyeket a kérelemben leírt földrajzi területen termesztettek vagy ott vadon teremnek.

A „Rooibos”/„Red Bush” két formában jelenik meg: az Aspalathus linearis a) fermentált és b) zöld (fermentálatlan) szárított levele és szára.

(a)

Az Aspalathus linearis fermentált szárított levele és szára esetében a „Rooibos”/„Red Bush” jellegzetes színe a világosbarnától a sárgán át a fényes téglavörösig terjed. Világosabb színű ágak (szárított szárdarabok) is keveredhetnek a termék többi részéhez. A „Rooibos”/„Red Bush” nedvességtartalma 10 % alatt van.

(b)

A zöld (fermentálatlan) „Rooibos”/„Red Bush” az Aspalathus linearis növény fermentálatlan szárított levele és szára. A zöld (fermentálatlan) „Rooibos”/„Red Bush” semmilyen barnulásra vagy oxidációra utaló jelet nem mutat, levelei színében a világoszöld a domináns, de vörösesbarna vékony szárakat és fehér fás darabokat is tartalmaz. A (fermentálatlan) „Rooibos”/„Red Bush” nedvességtartalma 5 % alatt van.

A „Rooibos”/„Red Bush” ízét és zamatát képzett bíráló által végzett emberi érzékszervi vizsgálattal állapítják meg. Különböző „Rooibos”/„Red Bush” tételek íze és zamata eltérő lehet, de egy nagy minta alapján végzett vizsgálat során bizonyítást nyert, hogy az alábbi zamatok különböző mértékben jelen vannak a „Rooibosban”/„Red Bush-ban”.

Zamat	Édes	Méz
		Karamell
	Gyümölcsös	Citrusfélék
		Bogyók
		Kajszibarackdzsem
	Fás	Bokros/Száras
		Füstös/Égett
	Virágos	Fynbos növényzet
		Parfüm
	Fűszeres	Fahéj
Íz és a szájban keltett érzet	Alapvető ízek	Édes
		Keserű
		Savanyú
	A szájban keltett érzet	Lágy és sima
		Összehúzó

3.3.   Takarmány (kizárólag állati eredetű termékek esetében) és nyersanyagok (kizárólag feldolgozott termékek esetében)

A „Rooibos”/„Red Bush” egyetlen nyersanyaga az Aspalathus linearis frissen begyűjtött levele és szára.

0,02–1,16 % aszpalatint és legfeljebb 0,4 % notofagint tartalmaz. Az aszpelatint és a notofagint a földrajzi jelzések dél-afrikai oltalmi rendszerének megfelelően ellenőrzik a származási helyen.

3.4.   Az előállítás azon műveletei, amelyeket a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni

A „Rooibos”/„Red Bush” előállítása során a meghatározott földrajzi területen kell elvégezni a következő műveleteket:

(a)	Az Aspalathus linearis növény magjait helyi maggyűjtők gyűjtik össze, gyakran hangyabolyok halmaiból. Ezt követően a gyűjtők ellátják magvakkal a mezőgazdasági termelőket. Ez egy régi hagyomány, amelyet ma is alkalmaznak, és amely a ma ismert Rooibos-termesztés alapvető része.

(b)	A Rooibos-t kereskedelmi céllal termesztik, vagy természetes módon vadon terem.

(c)	A megművelt területekről (mechanikusan vagy kézzel) vagy a vadonból (csak kézzel) takarítják be.

(d)	Teaudvaron dolgozzák fel és szárítják. A teaudvar lehet a gazdaságban vagy azon kívül, de a kijelölt területen kell lennie.

3.5.   A bejegyzett elnevezést viselő termék szeletelésére, aprítására, csomagolására stb. vonatkozó egyedi szabályok

–

3.6.   A bejegyzett elnevezést viselő termék címkézésére vonatkozó egyedi szabályok

A „Rooibos”/„Red Bush” teával, forrázattal, illetve más termékkel is keverhető, függetlenül attól, hogy emberi fogyasztásra szolgál vagy sem. A termékek címkézésének meg kell felelnie a termékek címkézésére azon a területen vonatkozó szabályoknak, ahol a terméket forgalmazzák.

4.   A földrajzi terület tömör meghatározása

A „Rooibos”/„Red Bush” előállításának, szárításának és fermentálásának földrajzi területe a következő:

(a)	Nyugat-Fokföld tartományban Bergrivier, Breede Valley, Agulhas, Cederberg, Fokváros, Drakenstein, Langeberg, Matzikamma, Overstrand, Saldanha Bay, Stellenbosch, Swartland, Swellendam, Theewaterskloof és Witzenberg helyi települések.

(b)	Észak-Fokföld tartományban Hantam helyi település.

5.   Kapcsolat a földrajzi területtel

Földrajzi terület

A „Rooibos”/„Red Bush” íze és sajátos összetétele közvetlenül összefügg termesztési területének éghajlatával. Hideg, nedves a tél, a növény tavasszal és kora nyáron növekedik, majd ahogy az időjárás melegebbé és szárazabbá válik, beérik és polifenol halmozódik fel benne. Ebből következik, hogy ha az Aspalathus linearist bármely más éghajlaton termesztik, nem fog ugyanazokkal a jellemzőkkel rendelkezni, mint a „Rooibos”/„Red Bush”, a kisebb polifenol-felhalmozódás miatt. Ezen ok-okozati összefüggés megértése érdekében fontos látni, hogy az Aspalathus linearis miként alkalmazkodott a terület egyedi éghajlatához, talajához és földrajzi adottságaihoz.

A földrajzi terület, ahol a „Rooibos”/„Red Bush” természetesen terem, a forró, száraz nyarairól és hideg, nedves teleiről ismert. Csakugyan, 2015. október 27-én Vredendalban 48,3 °C hőmérsékletet mértek; ez volt a földön valaha mért legmagasabb októberi hőmérséklet. E területen évente 380–635 mm eső esik, csapadék pedig elsősorban a téli hónapokban hullik, a nyár elején és késő ősszel szórványos záporok jellemzők. A hosszú, forró nyári hónapok rendkívül szárazak. A területen található talajok a Table Mountain-i homokkő-formációból származnak, amely 4,5 és 5,5 közötti pH-értékű, tápanyagszegény, durva, homokos talajokat eredményez. A Table Mountain-i homokkő elsősorban az 510 és 400 millió évvel ezelőtti időszakban leülepedett kvarcithomokkőből áll. Ez a Cape Supergroup legkeményebb és leginkább erózióálló rétege.

A „Rooibos”/„Red Bush” egyedi jellemzőket fejlesztett ki (pl. levelek alakja, bevonata stb.), hogy alkalmazkodni tudjon ehhez a kíméletlen éghajlathoz. A közvetlenül a talajfelszín alatti oldalgyökerek hálózatán kívül, amelyek még a könnyű csapadékot is hasznosítani tudják, a növény egy hosszú, akár két méteres mélységet is elérő főgyökérrel rendelkezik, amely száraz nyarakon nedvességhez és vízhez juttatja a növényt. Az oldalgyökerek lehetővé teszik a növény számára, hogy foszforhoz jusson egy olyan talajból, amely az egyik legszegényebb foszfortartalmú talaj a világon.

A „Rooibos”/„Red Bush” e kemény éghajlathoz való alkalmazkodásának egyik legnagyobb titka a gyökerein található nitrogénmegkötő baktériumokkal való szimbiotikus kapcsolatában rejlik. A hüvelyesekhez hasonlóan, az Aspalathus linearis gyökerein található baktériumok a nitrogén-dioxidot biológiai szempontból hasznos ammóniává alakítják át a nitrogénmegkötés néven ismert folyamat során. A növény felszívja a nitrogént és hasznosítja, cserében pedig táplálékkal látja el a baktériumokat. Ez a folyamat a hüvelyesek esetében gyakori, de az Aspalathus linearis esetében egyedülálló, hogy az őshonos bradyrhizobia természetes módon tolerálja a savasságot, és a növény bizonyos mértékben képes módosítani rizoszférájának pH-értékét annak érdekében, hogy elősegítse a szimbiotikus együttélést és az egyébként terméketlen savas talajban termő növények tápanyaghoz jutását. A szakirodalomban arról számoltak be, hogy nagyon kevés szimbiózis képes ilyen szélsőségesen savas talajt és a kevés tápanyagból eredő stresszt így tolerálni, miközben sok nitrogént köt meg, ahogy az az Aspalathus linearison látszik.

A „Rooibos”/„Red Bush” termelői kihasználják a forró és száraz nyarakat a leszüretelt növényi anyag természetes szárítására. A „Rooibos”/„Red Bush” gyűjtése minden évben a forró nyár során történik, és közvetlenül a szüretelés után a napon szárítják. Az erős, eső nélküli napsütés lehetővé teszi a „Rooibos”/„Red Bush” természetes szárítását, amelynek során a fermentálás optimálisan szabályozható.

Emberi beavatkozás

Bár a Cape Floral régió (a jellegzetes „Fynbos” növényzetével) a legkisebb a világ hat flórabirodalma közül, a legsokszínűbb és a világ egyik legkülönlegesebb helye a növények számára a sokféleség, a sűrűség és az őshonos fajok száma tekintetében. Az Aspalathus linearis azonban egyike annak a kis számú növénynek, amely sikeresen átállt a vadon termésről a termesztésre, így azon viszonylag kevés fynbos növények közé tartozik, amelyek mind ez idáig gazdasági szempontból is fontossá váltak; ami pedig az emberi beavatkozás eredménye.

Közel 250 évvel ezelőtt Carl Thunberg svéd természetkutató arról számolt be, hogy 1772-ben afrikai utazásai során találkozott a helyi lakosokkal, és megfigyelte, hogy a „Rooibost”/„Red Busht” italként használták. A „Rooibos”/„Red Bush” leveleit és szárait a hegyekben összegyűjtötték, vászonzsákokba csomagolták és szamarak hátán a meredek lejtőkön lehordták. Akkor fejlesztették ki a „Rooibos”/„Red Bush” ma is alkalmazott alapvető feldolgozási eljárásait (először a „Rooibos”/„Red Bush” levelének és szárának levágása és zúzása, majd a tea halmokban történő „izzasztása”, végül pedig kiteregetése és a napon a kiszárítása).

1930 körül egy clanwilliami helyi orvost és természetbarátot, Le Fras Nortier-t elkezdte érdekelni a „vad bokor tea” és elkezdett kísérletezni a „Rooibossal”/ „Red Bush-sal”. Nehéz volt „Rooibos”/ „Red Bush” magvakat találni (rendkívül kis méretük miatt), ezért Nortier arra kérte a helyi embereket, akik közül néhányan a betegei voltak, hogy a homokos talajban keressenek magvakat és gyűjtsenek neki belőlük néhányat. Egy hottentotta nő egy magvakkal teli gyufás skatulyát hozott neki, és később Nortier a titkát is megismerhette. A nő hangyákat követett, amelyek „Rooibos” / „Red Bush” magvakat hurcoltak a fészkükbe. Ezután felnyitotta a fészket, hogy magokat gyűjtsön, de mindig hagyott a hangyáknak is a túlélésre. A maggyűjtés e módját egyes maggyűjtők még mindig használják.

A magok szaporításának módját keresve Nortier felfedezte, hogy a magok csak akkor csíráznak, ha először megrepesztik őket, ami a hegyi tüzek hatását utánozza. Nortier Clanwilliam közelében a Klein Kliphuis gazdaságban termesztette az első növényeket. Megtanulta, hogy a magvakat januárban kell vetni, és hogy az apró palánták átültetéséhez a legjobb idő éppen az olyan heves esőzések után van, amikor még több eső várható. Nortier a helyi mezőgazdasági termelőket is buzdította és ösztönözte arra, hogy kezdjék meg a „Rooibos”/„Red Bush” termesztését.

Ezeket a magkeresési és -gyűjtési gyakorlatokat ma is alkalmazzák, az Aspalathus linearist pedig száraz talajviszonyok között termesztik, mivel a növény száraz, forró nyarakhoz alkalmazkodott. Ezek a környezeti feltételek befolyásolják a „Rooibos”/„Red Bush” kémiai összetételét, különösen a végtermékben található polifenolok mennyiségét és fajtáját. A „Rooibos”/„Red Bush” termelői a területgazdálkodási és -művelési gyakorlataikat a régió nehéz körülményeihez igazították. A tűz például nem használható a termőterületek megtisztítására, mivel károsítja a talaj szervesanyag-tartalmát. Ezenkívül a takarónövényzet fontos szerepet játszik a termesztési folyamat különböző szakaszaiban, a minimális vagy talajvédő művelés pedig bevett gyakorlat.

A betakarításra a novembertől májusig tartó száraz nyári hónapokban kerül sor, és a növényi anyag 20 %-át a növényen kell hagyni. A frissen szüretelt növényi anyagnak a betakarítástól számított 72 órán belül meg kell érkeznie a teaudvarba, ahol mechanikus vágógéppel vágják a szárakat és a leveleket 1-10 mm hosszúságúra. Ha a „Rooibos”/„Red Bush” fermentálásra kerül, a frissen vágott növényi anyagot a teaudvar beton- vagy terméskő felületén sorakozó halmokban kiterítik a napra. A sorokat megnedvesítik, a leveleket zúzzák, majd a sorokat szabályos időközönként átforgatják, amíg el nem érik a megfelelő állagot, ezt követően pedig a teaudvaron vékonyan szétterítik, hogy megszáradjon. A fermentálatlan (zöld) „Rooibos”/„Red Bush” esetében a leveleket és szárakat vékonyan szétterítik a teaudvaron, amint 1–10 mm hosszúságúra vágták.

A teaudvaron zajló eljárást gyakran műveszetként írják le, mivel a „Rooibos”/„Red Bush” előállítási folyamatának egyik legkritikusabb része, amely különleges know-how-t és szakértelmet igényel. A teatermelő a kívánt szappanos érzet eléréséig gondosan figyeli a tea színét, textúráját és nedvességét. Tipikus módszer, hogy vesz néhány nedves, zúzott tealevelet, és addig szorítja, amíg a keze ökölbe nem szorul, és ha a nedvességtartalom megfelelő, az ujjtövek közötti réseken néhány csepp lé kicsordul.

Az osztályozó szakértők számos tényező alapján értékelik a „Rooibos”/„Red Bush” minőségét, többek között a száraz és forrázott levelek színe, a forrázat intenzitása, színe és tisztasága, valamint íze és zamata alapján. Képzett érzékszervi bíráló bizottságokat alkalmaznak az íz és zamat megítélésére. Az érzékszervi tulajdonságokat leíró kereket dolgoztak ki, amely értékes eszköz a „Rooibos”/„Red Bush” termelők, feldolgozók, osztályozó szakértők, forgalmazók, aromaanyag-gyártók, importőrök és fogyasztók közötti kommunikáció megkönnyítésében. A mutatók értelmezésének elősegítése érdekében néhány mutató esetében egy elsősorban érzékszervi lexikont is kidolgoztak.

A termék sajátosságai

A „Rooibos”/„Red Bush” egyedi érzékszervi jellemzői (vagy íze és a szájban keltett érzete) már bemutatásra kerültek. A mutatók egy nagy minta elemzésén alapulnak, és a „Rooibos” / „Red Bush” érzékszervi lenyomatát rögzítik.

A „Rooibos”/„Red Bush” egyedi érzékszervi jellemzői az Aspalathus linearisban található fenolok komplex kémiai összetételének tulajdoníthatók. A „Rooibos”/„Red Bush” flavonoid-összetétele egyedi, mivel aszpalatint és aszpalalinint, valamint a ritka notofagin és enolos fenilpiroszőlősav glikozid vegyületeket tartalmaz. Míg a flavonoidok többsége mindenütt előfordul a növényvilágban, az aszpalatint eddig csak az Aspalathus linearisban figyelték meg, ez pedig megalapozta az egyedülálló érzékszervi tulajdonságait.

Az előző szakaszban megjegyeztük, hogy a „Rooibos”/„Red Bush” szárított levelének és szárának teaként való felhasználását először csaknem 250 évvel ezelőtt dokumentálták. Gyümölcsös, édes íze, koffeinmentessége és alacsony tannintartalma eredményeképpen Dél-Afrika kulturális ikonjává válhatott. 2005-ben végzett felmérések azt mutatták, hogy a „Rooibos”/„Red Bush” tea dél-afrikai informális településeken egyike a tíz leggyakrabban fogyasztott élelmiszernek.

Hivatkozás a termékleírás közzétételére

(e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése)

—