8.

9.

10.

11.

12.

13.

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

9.

A.

Belföld

B.

Belföldtől eltérő euroövezet

C.

Külföld

10.

2.

A.

Belföld

B.

Belföldtől eltérő euroövezet

C.

Külföld

3.

A.

Belföld

B.

Belföldtől eltérő euroövezet

C.

Külföld

1.

Készpénz

2.

Hitelek

Hitelek 1 éven túli eredeti futamidővel (euro)

3.

Hitelviszonyt megtestesítő, tartott értékpapírok

4.

Tulajdonosi részesedések

Tőzsdei részvények

Nem tőzsdei részvények

Egyéb részesedések

5.

Befektetési alapok részvényei/befektetési jegyei

6.

Nem pénzügyi eszközök

ebből: ingatlan

7.

Egyéb eszközök

8.

Forgalomban levő készpénz

9.

Betétek

10.

PPA részvények/befektetési jegyek

11.

Hitelviszonyt megtestesítő kibocsátott értékpapírok

12.

Tőke és tartalékok

13.

Egyéb források

A.

Belföldi rezidensek

A.

Belföldi rezidensek

B.

Belföldtől eltérő euroövezeti rezidensek

B.

Belföldtől eltérő euroövezeti rezidensek

C.

Külföldi rezidensek

C.

Külföldi rezidensek

D.

Összesen

D.

Összesen

e

euro

x

külföldi devizák – az eurón kívüli pénznemek (9)

1.

Készpénz

2.

Hitelek

1.

E tételbe az alábbiak tartoznak:

2.

A következő tétel nem kezelendő hitelként:

vagyonkezelési alapon nyújtott hitelek

A vagyonkezelési alapon nyújtott hitelek, azaz vagyonkezelői hitelek, fiduciárius vagy bizalmi hitelek olyan hitelek, amelyeket egy adott fél (a továbbiakban: a fiduciárius ügylet kötelezettje) nevében nyújtanak egy harmadik fél (a továbbiakban: a kedvezményezett) részére. Statisztikai célra a vagyonkezelői hiteleket nem kell nyilvántartani a fiduciárius ügylet kötelezettjének mérlegében, amennyiben a tőke tulajdonjogával kapcsolatos kockázatok és előnyök a kedvezményezettnél maradnak. A tőke tulajdonjogával kapcsolatos kockázatok és előnyök a kedvezményezettnél maradnak, ha a) a kedvezményezett vállalja a hitellel járó kockázatot (azaz a fiduciárius ügylet kötelezettje csak a hitel adminisztratív kezeléséért felelős); vagy b) a kedvezményezett befektetése a veszteségek ellen garantált a fiduciárius ügylet kötelezettjének időközben történő felszámolása esetére (azaz a vagyonkezelői hitel nem része a fiduciárius ügylet kötelezettje azon eszközeinek, amelyeket csőd esetén fel lehet osztani a hitelezők között).

3.

Hitelviszonyt megtestesítő, tartott értékpapírok

a)

olyan értékpapírok állományai, amelyek a tulajdonosuk részére feltétlen jogot biztosítanak valamilyen rögzített vagy szerződésben meghatározott, kamatszelvény révén hozzáférhető jövedelemre és/vagy egy megállapított rögzített összegre, amely meghatározott napon vagy napokon, illetve a kibocsátáskor meghatározott időponttól kezdődően jár;

b)

olyan hitelek, amelyek átruházhatóvá válnak egy szervezett piacon, feltéve, hogy van bizonyíték a másodlagos piaci kereskedésre, beleértve az árjegyzők meglétét is, és gyakori a pénzügyi eszköz jegyzése, például a vételi és eladási árfolyam különbözetének megadásával. Amennyiben ez nem valósul meg, ezeket a „hitelek” eszköztételbe kell besorolni (lásd még az „átruházható hitelek” címszót a 2i. kategóriában);

c)

hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok formájában megjelenő alárendelt adósság (lásd még a 2j. kategóriában a „betétek vagy hitelek formájában megjelenő alárendelt adósság” címszó alatt).

4.

Tulajdonosi részesedések

a)

Tőzsdei részvények

A tőzsdei részvények olyan tulajdonosi részesedést megtestesítő értékpapírok, amelyeket egy tőzsdén jegyeznek. Az adott tőzsde lehet elismert értékpapírtőzsde vagy a másodlagos értékpapírpiac valamilyen más formája. A tőzsdei részvényeket tőzsdén jegyzett részvényeknek is nevezik. A tőzsdei részvények tőzsdei árfolyamának megléte azt jelenti, hogy a napi árfolyamok általában közvetlenül rendelkezésre állnak.

b)

Nem tőzsdei részvények

A nem tőzsdei részvények olyan tulajdonosi részesedést megtestesítő értékpapírok, amelyeket nem jegyeznek tőzsdén.

c)

Egyéb részesedések

Az egyéb részesedések közé a tulajdonosi részesedések mindazon formái tartoznak, amelyek sem a tőzsdei részvények, sem a nem tőzsdei részvények alkategóriába nem sorolhatók be. Ez magában foglalja különösen a központi ügyintézési hely által a nem belföldi fióktelepekbe fektetett tőkét.

5.

Befektetési alapok részvényei/befektetési jegyei

6.

Nem pénzügyi eszközök

a)

ingatlanok, azaz lakások, egyéb épületek és építmények (mind a fennállóak, mind a fejlesztés alatt állóak), valamint a jogilag az adatszolgáltatók tulajdonában álló föld, a saját használatra szolgáló földet is ideértve. Ezt a tételt külön „ebből” tételként kell jelenteni;

b)

gépek és berendezések;

c)

értéktárgyak;

d)

szellemi tulajdont képező termékek, így számítógépes szoftverek és adatbázisok.

7.

Egyéb eszközök

a)

bruttó pozitív piaci értékkel rendelkező származtatott pénzügyi pozíciók

Statisztikai célra a mérlegben kötelezően nyilvántartandó származékos pénzügyi instrumentumokat itt kell feltüntetni és külön „ebből” tételként kell jelenteni;

b)

a függő tételek tekintetében járó bruttó összegek

A függő tételek a mérlegben szereplő olyan eszközegyenlegek, amelyeket nem az ügyfelek nevén könyvelnek le, azonban mégis az ügyfelek pénzeszközeire vonatkoznak (például befektetésre, átutalásra vagy elszámolásra váró pénzek);

c)

az átmenő tételek tekintetében járó bruttó összegek

Az átmenő tételek olyan (rendszerint az ügyfelekhez tartozó) pénzeszközöket képviselnek, amelyeknek az adatszolgáltatók közötti átutalása folyamatban van. E tételek közé tartoznak a csekkek és a más adatszolgáltatónak beszedésre elküldött egyéb fizetési formák;

d)

hitelek után járó elhatárolt kamatok

Az eredményszemléletű számvitel általános alapelvének megfelelően a hitelek után járó kamatokat a mérlegben azok elhatárolásakor kell nyilvántartásba venni (vagyis eredményszemléletben), nem pedig azok tényleges kifizetésekor (vagyis pénzforgalmi szemléletben). A hitelek után elhatárolt kamatok bruttó összegét az „egyéb eszközök” kategóriába kell besorolni. Az elhatárolt kamat összege nem számít bele azon hitel összegébe, amelyre vonatkozik, és azt külön „ebből” tételként kell jelenteni;

e)

hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok után járó, elhatárolt kamat, ahol az elhatárolt kamatot nem az instrumentummal együtt a „hitelviszonyt megtestesítő, tartott értékpapírok” tételben rögzítik;

f)

esedékes osztalékok;

g)

nem a fő tevékenységhez kapcsolódó esedékes összegek;

h)

a központi kormányzat által kibocsátott érmék eszközellentétele (csak az NKB-k mérlegében szerepel).

8.

Forgalomban levő készpénz

9.

Betétek

a)

betétek és hitelek

A „betétek” kategória magában foglalja a „hiteleket” mint kötelezettségeket is. Fogalmilag a hitelek az adatszolgáltatók által elfogadott, nem „betétek” formájában megjelenő összegeket képviselik. Az ESA 2010 a „hitelek” és a „betétek” között a kezdeményező fél szerint tesz különbséget, vagyis ha ez a hitelt felvevő fél, akkor hitelről, míg ha a hitelt nyújtó fél, akkor betétről van szó. Az e rendelet szerinti adatszolgáltatási rendszeren belül a „hiteleket” nem ismerik el önálló kategóriának a mérleg forrásoldalán. Ehelyett a hitelnek minősülő egyenlegeket megkülönböztethetetlenül a „betéti kötelezettségek” közé kell sorolni, kivéve, ha azok átruházható instrumentumok formáját öltik. Ez összhangban áll a „betéti kötelezettségek” fenti meghatározásával. Az adatszolgáltatók részére nyújtott és „betéti kötelezettségek”-ként besorolt hiteleket az adatszolgáltatási rendszer követelményeinek megfelelően kell részletezni (vagyis szektorok, instrumentumok, devizanemek és lejárat szerint). Az adatszolgáltató által kapott szindikált hitelek ebbe a kategóriába tartoznak.

b)

nem átruházható, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok

Az adatszolgáltatók által kibocsátott, nem átruházható hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat általában a „betéti kötelezettségek” közé kell sorolni. Ha az adatszolgáltatók által kibocsátott nem átruházható értékpapírok a későbbiekben átruházhatóvá válnak és azokkal másodlagos piacokon kereskedni lehet, akkor ezeket át kell sorolni a „hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok” közé.

c)

fedezeti betétek

A származtatott ügylet keretében létrehozott fedezeti betéteket a „betéti kötelezettségek” közé kell sorolni, ha ezek az adatszolgáltatóknál letétbe helyezett készpénzbiztosítékot testesítenek meg, ha ezeknek a letétbe tevő marad a tulajdonosa, és az ügylet lezárásakor ezeket a letétbe tevőnek kell visszafizetni. Főszabály szerint az adatszolgáltató által kapott fedezeti betétet csak annyiban kell a „betéti kötelezettségek” közé sorolni, amennyiben ezáltal az adatszolgáltató továbbkölcsönzésre szabadon rendelkezésre álló forrásokhoz jut; amennyiben az adatszolgáltató által kapott fedezeti betét egy részét tovább kell adni a származékos piac egy másik résztvevőjének (például az elszámolóháznak), akkor főszabály szerint csak azt a részt kell a „betéti kötelezettségek” közé sorolni, amely az adatszolgáltató rendelkezésében marad. A jelenlegi piaci gyakorlat komplexitása megnehezítheti annak megállapítását, hogy a fedezeti betétek közül melyek azok, amelyeket ténylegesen vissza kell fizetni, mivel azonos számlán egymástól megkülönböztethetetlenül helyezik el a fedezeti betétek különböző típusait; illetve annak megállapítását, hogy melyek azok, amelyek az adatszolgáltatót a továbbkölcsönzésre rendelkezésre álló forrásokhoz juttatják. Ilyen esetekben elfogadható, ha az ilyen fedezeti betét összegeket az „egyéb források” vagy a „betéti kötelezettségek” közé sorolják.

d)

elkülönített egyenlegek

A nemzeti gyakorlat szerint a például lízingszerződésekhez kapcsolódó „elkülönített egyenlegeket” betéti kötelezettségként a „lekötött betétek”, vagy a „felmondás alapján visszaváltható betétek” közé kell sorolni, az alapul szolgáló szerződésben megjelölt futamidőtől és egyéb rendelkezésektől függően.

e)

az adatszolgáltatók által kibocsátott, betétként besorolt részvények

Az adatszolgáltatók által kibocsátott részvények betétnek, és nem tőkének és tartaléknak minősülnek, amennyiben: i. a kibocsátó és a tulajdonos között hitelező-adós gazdasági kapcsolat áll fenn, függetlenül a részvényekben érvényesülő tulajdonjogoktól; és ii. a részvények pénzre válthatóak, vagy jelentősebb korlátozás és szankció nélkül vissza lehet azokat váltani. A felmondási idő nem minősül jelentősebb korlátozásnak. Ezeknek a részvényeknek továbbá a következő feltételeknek kell eleget tenniük:

Az ilyen részvények pénzre váltására vonatkozó felmondási időket arra a célra használják, hogy a „betétek” eszközkategóriában a felmondási idők szerinti részletezés alapján osztályozzák azokat. E felmondási idők az (EU) 2021/378 rendelet (EKB/2021/1) 6. cikke alapján alkalmazandó tartalékráta meghatározására is vonatkoznak. Az adatszolgáltatók által nyújtott hitelekkel kapcsolatos, előirányzott részvényeket betéti kötelezettségnek kell minősíteni, ugyanazokkal az eredeti futamidő szerinti részletezéssel, mint az alapul szolgáló hitel, azaz „lekötött betétek” vagy „felmondással visszaváltható betétek”, az alapul szolgáló hitelszerződés lejárattal kapcsolatos rendelkezéseitől függően.

Amennyiben egy adatszolgáltató más adatszolgáltatók által kibocsátott és betétként besorolt részvényeket tart, az állományokat „hitelként” kell besorolnia a mérlege eszközoldalán, és nem „tőkeként”.

f)

értékpapírosítási források

Az értékpapírosítás keretében elidegenített, de a statisztikai mérlegben még kimutatott hitelekért és/vagy más eszközökért kapott fizetés ellentétele.

9.1.

Egynapos betétek

a)

olyan (kamatozó vagy nem kamatozó) egyenlegek, amelyek kérésre azonnal vagy a kérést követő napon záróra előtt és jelentős szankció vagy korlátozás nélkül készpénzre válthatók, viszont nem átruházhatók;

b)

előre kifizetett összegeket képviselő (kamatozó vagy nem kamatozó) egyenlegek elektronikus pénzzel összefüggésben (például előre fizetett kártyák);

c)

a hitel megadásának napját követő napon záróráig visszafizetendő hitelek;

d)

azon virtuális számla-összevezetési pozíciók, amelyek az összevezetés résztvevői által virtuális számla-összevezetésekben tartott egynapos betétek.

9.1a.

Átruházható betétek

9.2.

Lekötött betétek

9.2a./9.2b./9.2c.

Legfeljebb egyéves/egy éven túli és legfeljebb kétéves/két éven túli eredeti futamidejű betétek

a)

legfeljebb egyéves/egy éven túli és legfeljebb kétéves/két éven túli rögzített futamidővel elhelyezett egyenlegek, amelyek nem átruházhatók és a futamidő letelte előtt nem válthatók át pénzre;

b)

legfeljebb egyéves/egy éven túli és legfeljebb kétéves/két éven túli rögzített futamidővel elhelyezett egyenlegek, amelyek nem átruházhatók, viszont a rögzített határidő előtt előzetes felmondást követően visszaválthatók; ha a felmondás már megtörtént, az ilyen egyenlegeket a körülményektől függően vagy a 9.3a, vagy a 9.3b kategóriába kell besorolni;

c)

legfeljebb egyéves/egy éven túli és legfeljebb kétéves/két éven túli rögzített futamidővel elhelyezett egyenlegek, amelyek nem átruházhatók, viszont kérésre és bizonyos szankció fizetésének terhe mellett visszaválthatók;

d)

egy éven belül/egy és két év között/két éven túl lezárandó, származtatott ügyletek alapján fizetett fedezeti betétek, amelyek hitelkockázat elleni védelem céljából elhelyezett készpénzbiztosítékot képviselnek, amelyek azonban a letétbe tevők tulajdonában maradnak és azokat a szerződés lezárásakor számukra vissza kell fizetni;

e)

legfeljebb egyéves/egy éven túli és legfeljebb kétéves/két éven túli eredeti futamidejű hitelek, amelyeket vagy nem átruházható dokumentumok igazolnak, vagy nem igazolnak dokumentumok;

f)

nem átruházható, hitelviszonyt megtestesítő kibocsátott értékpapírok legfeljebb egyéves/egy éven túli és legfeljebb kétéves/két éven túli eredeti futamidővel;

g)

kibocsátott alárendelt adósság, legfeljebb egyéves/éven túli és legfeljebb kétéves/két éven túli eredeti futamidejű betétek vagy hitelek formájában;

h)

értékpapírosítási források.

Az értékpapírosítás keretében elidegenített, de a statisztikai mérlegben még kimutatott hitelekért és/vagy más eszközökért kapott fizetés ellentétele. Hagyományosan ezeket a forrásokat a futamidő szerinti részletezés „két éven túli, lekötött” kategóriájába sorolják.

9.3.

Felmondással visszaváltható betétek

9.3a./9.3b.

Legfeljebb három hónapos/három hónapon túli felmondással visszaváltható betétek, ebből két éven túli felmondással visszaváltható

a)

olyan, rögzített futamidő nélkül elhelyezett egyenlegek, amelyek csak legfeljebb három hónapos/három hónapon túli előzetes felmondással, ezen belül két évnél hosszabb felmondási idővel vehetők fel; ha az ilyen felmondási idő letelte előtti (vagy akár a kérésre azonnali) visszaváltás lehetséges, akkor az szankcióval jár; és

b)

olyan, rögzített futamidővel elhelyezett egyenlegek, amelyek nem átruházhatók, azonban korábbi visszaváltás érdekében három hónapnál rövidebb/három hónapnál hosszabb, ezen belül két évnél hosszabb felmondási idővel azokat felmondták.

9.4.

Repoügyletek

a)

harmadik fél részére értékpapírok készpénzbiztosíték melletti kölcsönzése formájában ideiglenesen átruházott értékpapírokért kapott összegek; és

b)

harmadik fél részére eladási/visszavásárlási megállapodás formájában ideiglenesen átruházott értékpapírokért kapott összegek.

10.

PPA részvények/befektetési jegyek

11.

Hitelviszonyt megtestesítő kibocsátott értékpapírok

a)

az olyan értékpapírok, amelyek a tulajdonosuk részére feltétlen jogot biztosítanak valamilyen rögzített vagy szerződésben meghatározott, kamatszelvény révén hozzáférhető jövedelemre és/vagy egy megállapított rögzített összegre, amely meghatározott napon (vagy napokon), illetve a kibocsátáskor meghatározott időponttól kezdődően jár;

b)

az adatszolgáltatók által kibocsátott, nem átruházható értékpapírokat, amelyek a későbbiekben átruházhatóvá válnak, át kell sorolni a „hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok” közé (lásd még a 9. kategóriát);

c)

a monetáris és pénzügyi statisztikák céljára a kibocsátott alárendelt adósságot az egyéb tartozásokkal azonos módon kell kezelni. Emiatt az értékpapírok formájában kibocsátott alárendelt adósságot a „hitelviszonyt megtestesítő kibocsátott értékpapírok”, míg a betétek vagy hitelek formájában kibocsátott alárendelt adósságot a „betéti kötelezettségek” közé kell sorolni. Ha statisztikai célból a kibocsátott összes alárendelt adósságot egy összegként azonosítják, e számadatot a „hitelviszonyt megtestesítő kibocsátott értékpapírok” sorban kell szerepeltetni, azon az alapon, hogy az alárendelt adósság túlnyomórészt nem hitelek, hanem értékpapírok formájában jelenik meg. Az alárendelt adósságot nem szabad a „tőke és tartalékok” forrástételben szerepeltetni.

d)

hibrid instrumentumok. A hitelviszonyt megtestesítő és a származékos összetevőket egyesítő, átruházható instrumentumok, beleértve a következőket:

11a./11b./11c.

Legfeljebb egyéves/egy éven túli és legfeljebb kétéves/két éven túli eredeti lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok

a)

átruházható, hitelviszonyt megtestesítő kibocsátott értékpapírok legfeljebb egyéves/egy éven túli és legfeljebb kétéves/két éven túli eredeti futamidővel; és

b)

kibocsátott alárendelt adósság, legfeljebb egyéves/egy éven túli és legfeljebb kétéves/két éven túli eredeti futamidejű hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok formájában;

11d.

Ebből: legfeljebb kétéves és 100 % alatti névleges tőkegaranciával rendelkező, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok.

12.

Tőke és tartalékok

a)

bevont saját tőke

A tulajdonosok valamennyi pénzeszköz-hozzájárulása, az induló hozzájárulástól a tulajdonformák bármely későbbi kibocsátásáig, és tükrözi a bevont tőke teljes összegét, az ázsiót is beleértve.

b)

az elszámolási időszak során halmozott nyereség vagy veszteség

Az eredménykimutatásban a jelenlegi elszámolási időszak tekintetében rögzített valamennyi nyereség és veszteség, amelyet még nem helyeztek át az eredménytartalékba.

c)

a saját tőkében közvetlenül kimutatott bevételek és kiadások

A számviteli szabályozás értelmében közvetlenül a saját tőkében, és nem az eredménykimutatásban kimutatott nettó eszköz- és forrás-átértékelések ellentételezője.

d)

a részvényesek között fel nem osztott eredményből származó összegek

A tartalékokat és a részvényesek között fel nem osztott egyéb összegeket (például az elszámolási időszak végén áthozott eredmény, az osztalékfizetésről vagy tartalékképzésről való döntés meghozatala előtt) foglalja magában.

e)

a hitelekre, értékpapírokra és más eszközökre képzett különleges és általános céltartalékok

E tartalékok annyiban tartalmazzák a valamennyi értékvesztésre és hitelveszteségre képzett tartalékot, amennyiben azokat nem nettósítják abból az eszközcsoportból, amelyre a statisztikai mérlegben utalnak.

13.

Egyéb források

a)

bruttó negatív piaci értékkel rendelkező származtatott pénzügyi pozíciók

Statisztikai célra a mérlegben kötelezően nyilvántartandó származékos pénzügyi instrumentumokat itt kell feltüntetni és azokat külön „ebből” tételként kell jelenteni;

b)

a függő tételek tekintetében fizetendő bruttó összegek

A függő tételek a mérlegben szereplő olyan egyenlegek, amelyeket nem az ügyfelek nevén könyvelnek le, azonban mégis az ügyfelek pénzeszközeire vonatkoznak (például befektetésre, átutalásra vagy elszámolásra váró pénzek);

c)

az átmenő tételek tekintetében fizetendő bruttó összegek

Az átmenő tételek olyan (rendszerint az ügyfelekhez tartozó) pénzeszközöket képviselnek, amelyeknek az adatszolgáltatók közötti átutalása folyamatban van. E tételek közé tartoznak az ügyfelek számlájára terhelt átutalások és az egyéb olyan tételek, amelyeknél a megfelelő összegű kifizetést az adatszolgáltató még nem teljesítette;

d)

betétek után fizetendő, elhatárolt kamatok

Az eredményszemléletű számvitel általános alapelvének megfelelően a betétek után fizetendő kamatokat a mérlegben azok elhatárolásakor kell nyilvántartásba venni (vagyis eredményszemléletben), nem pedig azok tényleges kifizetésekor (vagyis pénzforgalmi szemléletben). A betétek után elhatárolt kamatok bruttó összegét az „egyéb források” kategóriába kell besorolni. Az elhatárolt kamat összege nem számít bele azon betét összegébe, amelyre vonatkozik, és azt külön „ebből” tételként kell jelenteni;

e)

hitelviszonyt megtestesítő kibocsátott értékpapírok után elhatárolt kamat, ahol az elhatárolt kamatot nem az instrumentummal együtt a „hitelviszonyt megtestesítő kibocsátott értékpapírok” tételben rögzítik;

f)

fizetendő osztalékok

g)

Nem a fő tevékenységhez kapcsolódó fizetendő összegek, például a beszállítóknak járó összegek, adók, bérek, társadalombiztosítási járulékok;

h)

harmadik felekkel szembeni kötelezettségeket – például nyugdíjakat és osztalékokat – képviselő céltartalékok;

i)

származtatott ügyletek alapján teljesített fedezeti betét kifizetések

A származtatott ügyletek alapján teljesített fedezeti betét kifizetéseket általában a „betéti kötelezettségek” közé kell sorolni (lásd a 9. kategóriát). A jelenlegi piaci gyakorlat komplexitása megnehezítheti annak megállapítását, hogy a fedezeti betétek közül melyek azok, amelyeket ténylegesen vissza kell fizetni, mivel azonos számlán egymástól megkülönböztethetetlenül helyezik el a fedezeti betétek különböző típusait; illetve annak megállapítását, hogy melyek azok, amelyek az adatszolgáltatót a továbbkölcsönzésre rendelkezésre álló forrásokhoz juttatják. Ilyen esetekben elfogadható, ha az ilyen fedezeti betét összegeket a nemzeti gyakorlatnak megfelelően az „egyéb források” vagy a „betéti kötelezettségek” közé sorolják;

j)

értékpapírokkal vagy devizaátváltási műveletekkel kapcsolatos tranzakciók jövőbeli elszámolása tekintetében fizetendő nettó összegek