(1)

Az (EU) 2016/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) többéves tervet vázol fel a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira vonatkozóan (a továbbiakban: a Balti-tengerre vonatkozó többéves terv). A Balti-tengerre vonatkozó többéves terv az ökoszisztéma-alapú megközelítést alkalmazná a halászati gazdálkodásra annak biztosítása érdekében, hogy a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémára gyakorolt kedvezőtlen hatásai minimálisak legyenek. A Balti-tengerre vonatkozó többéves tervnek összhangban kell állnia az uniós környezetvédelmi jogszabályokkal, különösen a tengeri környezet jó állapotának 2020-ig történő elérésére irányuló, a 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) rögzített célkitűzéssel.

(2)

A Balti-tengerre vonatkozó többéves tervben foglalt azon rendelkezéseknek, amelyek az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (5) előírt kirakodási kötelezettségnek a Balti-tenger uniós vizeiben történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok elfogadására irányulnak, a magas túlélési arányon alapuló mentesség tekintetében a lazacra (Salmo salar) is alkalmazandónak kell lenniük.

(3)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) által végzett tudományos értékelés szerint a Balti-tenger több faja és élőhelye is rossz állapotban van. A Balti-tenger középső részén, a Szigettengeren és a Finn-öbölben az éves tápanyagbevitel továbbra is meghaladja a regionális célértékeket. A tápanyag-koncentráció viszonylag magas, továbbá az oxigénben szegény vagy oxigénmentes mélytengeri területek kiterjedése még mindig jelentős. A szennyező anyagok szintje a legtöbb európai tengerhez képest továbbra is magas. Ez az általános környezeti állapot befolyásolja a táplálékhálózat működését, csökkenti a további környezeti változásokkal szembeni rezilienciát és ellenálló képességet, valamint rontja a társadalmi-gazdasági előnyök kilátásait, a halászati lehetőségeket is ideértve.

(4)

A Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal (Gadus morhua) egyre romló állapota ennek a helyzetnek tudható be. Az ICES álláspontja szerint a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehalállományt fenntarthatatlanul alacsony biomassza jellemzi, mégpedig a lassuló állománypótlódás, a prédafajok állományainak alacsony szintű rendelkezésre állása, környezeti tényezők és az ökoszisztémában bekövetkezett változások – például az oxigéncsökkenés, a hőmérséklet emelkedése vagy a szennyezés – miatt, amelyek az állomány állapotát tekintve magas (a halászati mortalitásnál háromszor nagyobb) természetes mortalitást és túlzott mértékű halászati mortalitást eredményeznek. A Balti-tenger keleti részén elő, kereskedelmi méretű közönséges tőkehal biomasszája jelenleg az 1950-es évek óta megfigyelt legalacsonyabb szinten van. Ezenkívül az ICES becslése szerint a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal szaporodóképes állományának biomasszája középtávon (2024-ig) a halászat teljes beszüntetése esetén sem fogja elérni a fenntarthatósági referenciaértéket, és ezért teljes halászati tilalmat javasolt az állományra vonatkozó, 2020. évre szóló szakvéleményében.

(5)

A Balti-tengerre vonatkozó többéves terv előírja, hogy ha valamely állomány a tudományos szakvélemények szerint fenyegetettségnek van kitéve, korrekciós intézkedéseket kell hozni, amelyekbe beletartozik a halászati lehetőségek csökkentése és konkrét állományvédelmi intézkedések is, továbbá ezeket az intézkedéseket egyéb megfelelő intézkedésekkel kell kiegészíteni. A korrekciós intézkedések magukban foglalhatják az érintett állomány célzott halászatának felfüggesztését és a halászati lehetőségek megfelelő csökkentését. Az intézkedéseket a helyzet jellegével, súlyosságával, időtartamával és ismétlődésével összhangban kell kiválasztani.

(6)

A Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal állományfelmérése alapján a Bizottság elfogadta az (EU) 2019/1248 végrehajtási rendeletet (6), amely az ICES 24, 25 és 26 alkörzetben 2019. december 31-ig tiltja az uniós halászhajók számára a közönséges tőkehal halászatát. A tilalom jelentős hatást gyakorolt a Balti-tenger térségének keleti részére, különösen a kisüzemi halászati ágazatra. A tilalom a Balti-tenger nyugati részén folytatott halászatra is hatással volt.

(7)

Az (EU) 2019/1838 tanácsi rendelet (7) a 2020-as halászati lehetőségek szükséges és példa nélküli, a 2019. évihez képest 92 %-os csökkentését írja elő a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal tekintetében, valamint a teljes kifogható mennyiség (TAC) felhasználását kizárólag a járulékos fogásokra korlátozza. Ebből adódóan az érintett állomány célzott halászata nem engedélyezett. A tudományos vizsgálatok céljából végzett halászati műveletek megengedettek annak érdekében, hogy követni lehessen az állomány biomasszájának alakulását. Mivel az ICES 24 alkörzetben elsősorban a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal található meg, ebben az alkörzetben a Balti-tenger nyugati részén élő közönséges tőkehalra vonatkozó TAC felhasználása is a közönséges tőkehal járulékos fogásaira korlátozódik.

(8)

A jelenleg a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal halászatától függő halászflottáknak nincs alternatív lehetőségük más állományokat halászni. A becslések szerint a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal halászatának tilalma révén keletkező gazdasági veszteség ellentételezéséhez további mintegy 20 000 tonna, egyéb fajokat érintő fogásra lenne szükség. Az (EU) 2019/1838 rendelet azonban a 2020-as évre jelentős csökkentést ír elő más állományokra vonatkozó halászati lehetőségek tekintetében is, mindenekelőtt a Balti-tenger nyugati részén élő közönséges tőkelhalra (60 %-os csökkentés), valamint a Balti-tenger nyugati részén élő hering (Clupea harengus) nyugati állományára (65 %-os csökkentés) és botteni-öbölbeli állományára (27 %-os csökkentés) vonatkozóan.

(9)

Elemzések szerint a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehaltól leginkább függő flottaszegmensek több mint 300 hajót foglalnak magukban, elsősorban vonóhálós és hálós halászhajókat Litvániában, Lettországban és Lengyelországban, és kisebb mértékben Dániában és Németországban. Ezek a flottaszegmensek komoly társadalmi-gazdasági jelentőséggel bírnak; Litvániában, Lettországban és Lengyelországban a nemzeti flotta teljes munkaidős egyenértékben kifejezett mintegy 20–50 %-át képviselik. A flottaszegmensek mindössze csekély hányada tűnik kellően reziliensnek ahhoz, hogy megbirkózzon egy rövid távú – de nem közép- vagy hosszú távú – halászati tilalommal. A hajók többségét vagy már jelenleg is érzékenyen érinti a kedvezőtlen – a tilalom révén tovább súlyosbodó – helyzet, vagy teljes mértékben meg fogja szüntetni a nyereségességüket. A Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal kvótafelhasználása évek óta nem éri el a 60 %-ot, 2018-ban további csökkenést mutatva mindössze 40 % volt, ami 2019-ben még tovább csökkent; a kvótafelhasználás a 2019. július közepéig tartó időszakban – amikor a Bizottság szükséghelyzeti intézkedései életbe léptek – 19 % volt, ami jól szemlélteti az említett halászat terén jelentkező biológiai problémát. Tekintettel arra, hogy a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehalállomány várhatóan még középtávon sem fog egészséges szintre helyreállni, az említett flottaszegmensek tartós strukturális egyensúlyhiányt fognak mutatni, ami a flották szerkezetátalakítását indokolja.

(10)

A flották szerkezetátalakítását az 1380/2013/EU rendeletnek megfelelően kell végrehajtani, amely előírja a tagállamok részére, hogy idővel – a tendenciák figyelembevétele mellett és a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján – hozzanak intézkedéseket a flottáik halászati kapacitásának a halászati lehetőségeikhez való igazítása érdekében, azzal céllal, hogy azok között állandó és tartós egyensúlyt alakítsanak ki. E célkitűzés elérése érdekében a tagállamoknak minden év május 31-ig jelentést kell küldeniük a Bizottságnak, amelyben értékelik a flottáik halászati kapacitása és a halászati lehetőségeik közötti egyensúlyt. Amennyiben az értékelés egyértelműen azt mutatja, hogy a halászati kapacitás nem áll ténylegesen egyensúlyban a halászati lehetőségekkel, az érintett tagállamnak cselekvési tervet kell készítenie az azonosított strukturális többletkapacitással rendelkező flottaszegmensekre vonatkozóan, és ezt bele kell foglalnia a jelentésébe.

(11)

A Tanács által 2019. október 15-én a 2020. évi balti-tengeri fogási korlátokról elért politikai megállapodásban az érintett tagállamok kijelentették, hogy amennyiben a halászat visszaesése nyomán jelentkező hátrányos társadalmi-gazdasági következmények kezelése érdekében csökkenteniük kell a flotta halászati kapacitását, az 1380/2013/EU rendelettel összhangban cselekvési tervet nyújtanak be a Bizottsághoz. Az érintett tagállamok 2019. október 17-én azt is megállapították, hogy a flotta halászati kapacitásának szükséges csökkentése érdekében fontos elkerülniük a további halászati kapacitásba való beruházásokhoz nyújtott állami támogatást. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy ilyen cselekvési terv bevezetése vagy módosítása érdekében bármikor megküldjék a Bizottságnak a halászati kapacitásról és a halászati lehetőségekről szóló éves jelentéseiket, illetve az említett jelentések módosításait.

(12)

Azon tagállamok halászati kapacitási szintje, amelyek a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehalat, a Balti-tenger nyugati részén élő közönséges tőkehalat vagy a Balti-tenger nyugati részén élő heringet (a továbbiakban: a három érintett állomány) halászó flottaszegmensek halászati tevékenységeinek végleges beszüntetését célzó intézkedéseket hajtanak végre, nem haladhatja meg a három érintett állomány tekintetében halászati lehetőségekkel rendelkező hajóknak a 2015 és 2019 közötti időszakban mért átlagos halászati kapacitási szintjét. Ha a hajókat állami támogatással vonják ki a flottából a három érintett állomány helyreállításának céljával, akkor ezeket a halászati kapacitási szinteket csökkenteni kell. E tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy más flottaszegmensekből ne kerülhessenek át hajók a három érintett állomány bármelyikére halászó flottaszegmensekbe, és ennek érdekében nem allokálhatnak újra halászati kapacitást e hajócsoportoknak a flottából való kivonás időpontját követően öt évig vagy – ha ez következik be korábban – mindaddig, amíg az érintett állomány biomasszája három éven keresztül folyamatosan meg nem haladja az MFH Btrigger értéket. Annak biztosítása érdekében, hogy a halászati kapacitási szinteket ne lépjék át, a tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot az eredeti halászati kapacitási szintjükről és az abban bekövetkező bármely változásról.

(13)

A három érintett állomány súlyos állapotát figyelembe véve a tagállamoknak fokozniuk kell azon hajók megfigyelését és ellenőrzését, amelyek a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal járulékos fogásaira vonatkozó kvótával, illetve a Balti-tenger nyugati részén élő közönséges tőkehalra vagy a Balti-tenger nyugati részén élő heringre vonatkozó halászati lehetőségekkel rendelkeznek. A Balti-tenger keleti részén és a Balti-tenger nyugati részén élő közönséges tőkehal esetében továbbá 250 kilogrammra kell csökkenteni azt a mennyiségi küszöbértéket, amelyet átlépve a halászhajóknak a kirakodásról előzetes értesítést kell küldeniük és a fogásaikat egy meghatározott helyen kell kirakodniuk.

(14)

Az (EU) 2016/1139 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(15)

Az ICES elemző értékelést adott ki a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehalállományról, de a szükséges adatok hiányában nem tudott sem halászati mortalitási tartományokat, sem különböző referenciapontokat rendelkezésre bocsátani. Az adatgyűjtést tehát javítani kell.

(16)

Az 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) által létrehozott Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) 2017. december 31-ig lehetővé tette a halászati tevékenységek végleges beszüntetését mint az azonosított strukturális többletkapacitások csökkentésének eszközét. Ha a tagállamok strukturális egyensúlyhiányt állapítottak meg, az 1380/2013/EU rendelet értelmében ennek eredményeként kidolgozott cselekvési terv lehetővé tette számukra, hogy a cselekvési terv célkitűzéseinek teljesítése érdekében éljenek a halászati tevékenységek végleges beszüntetésének lehetőségével.

(17)

A Balti-tenger tartósan negatív környezeti helyzete és abból adódóan a halászati lehetőségek nagymértékű beszűkülése által a halászati tevékenységet végző közösségek és vállalkozások számára okozott súlyosan káros társadalmi-gazdasági következmények enyhítése érdekében, illetve tekintettel a Balti-tengerre vonatkozó többéves tervben előírt konkrét intézkedésekre, a halászati tevékenységeknek a halászhajók leselejtezésével történő végleges beszüntetéséhez állami segítséget kell biztosítani, ami lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy teljesítsék az 1380/2013/EU rendelet szerinti cselekvési terveik célkitűzéseit és csökkentsék az érintett flottaszegmensekben azonosított strukturális egyensúlyhiányt. Ezért az 508/2014/EU rendeletet ennek megfelelően módosítani kell annak érdekében, hogy ismételten támogatást lehessen bevezetni az érintett flottaszegmensek tevékenységének végleges beszüntetéséhez.

(18)

A balti-tengeri flottaszerkezet kiigazítása és a Balti-tengerre vonatkozó többéves tervben rögzített állományvédelmi célkitűzések közötti összhang biztosítása érdekében a halászati tevékenységeknek az érintett flottaszegmensekhez tartozó halászhajók leselejtezésével történő végleges beszüntetéséhez nyújtott támogatáshoz szigorúan feltételül kell szabni az 1380/2013/EU rendeletnek, valamint az érintett flottaszegmensek halászati kapacitásának konkrét felső határainak való megfelelést.

(19)

Figyelembe véve a Balti-tenger instabil ökoszisztémáját, a halászati tevékenységek végleges beszüntetéséhez nyújtott támogatás nem adható halászhajók kereskedelmi célú halászattól eltérő célú – például rekreációs célú halászatra való – utólagos átalakítására, mivel az káros hatással lehet az ökoszisztémára. Támogatás ezért csak halászhajók leselejtezésére nyújtható.

(20)

Az 1380/2013/EU rendelet előírja, hogy a flottából állami támogatással kivont halászhajók halászati kapacitása nem helyettesíthető. Ezenfelül az említett rendelet értelmében az új halászati kapacitásnak a flottába állami támogatás nélkül való belépését legalább ugyanolyan nagyságú halászati kapacitás állami támogatás nélküli korábbi kivonásával kell kompenzálni.

(21)

mivel az 508/2014/EU rendelet szerinti támogatás 2023 végéig nyújtható, az operatív programok végrehajtásáról szóló utolsó éves jelentést 2024. május 31-ig kell benyújtani. Az 508/2014/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(22)

Tekintettel a három érintett állománytól jelentős mértékben függő uniós halászhajók rossz gazdasági helyzetére, továbbá e hajók halászati tevékenységének 2020-ban történő végleges beszüntetéséhez nyújtandó ETHA-támogatás rendelkezésre bocsátásának szükségességére, e rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon sürgősséggel hatályba kell lépnie,