(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2020. február 14-én az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína, érintett ország) származó extrudált alumíniumtermékek Unióba érkező behozatalára vonatkozóan.

(2)

A Bizottság a vizsgálatot a European Aluminium (a továbbiakban: panaszos) által 2020. január 3-án benyújtott panasz (a továbbiakban: panasz) nyomán indította el. A panaszos az extrudált alumíniumtermékek uniós össztermelésének több mint 25 %-át képviseli. A panasz bizonyítékot tartalmazott a dömping és az abból eredő jelentős kár fennállásáról.

(3)

Ez alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panaszban szereplő bizonyíték elegendő a vizsgálat megindításához.

(4)

A panaszosnak a szükséges bizonyítékkal alátámasztott kérelmennyomán a Bizottság az (EU) 2020/1215 bizottsági végrehajtási rendelettel (2) az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdése értelmében nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára.

(5)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben (3) felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, az ismert uniós gyártókat, az Unióban működő országos alumíniumipari szervezeteket, az ismert exportáló gyártókat, a kínai hatóságokat, valamint az ismert importőröket, kereskedőket és felhasználókat a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket az abban való részvételre.

(6)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket fogalmazzanak meg a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra.

(7)

A Bizottsághoz két érdekelt féltől (az Airolditól és a Kastens and Knauertől) érkeztek észrevételek. A Bizottság megvizsgálta az észrevételeket, és az alábbi szakaszokban foglalkozott velük.

(8)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikke alapján mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(9)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a mintát a termelés és értékesítés azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján választotta ki, amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható volt. Ez a minta a termelés és értékesítés szempontjából négy legnagyobb uniós gyártót foglalta magában. A kiválasztott minta igen széles termékkört állított elő és értékesített – a négy alapvető terméktípust is (alumíniumrúd, tömör profil, üreges profil, alumíniumcső) beleértve –, és az uniós piaci termelés és értékesítés közel 10 %-át tette ki. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban.

(10)

A European Aluminium előadta, hogy amennyiben a Bizottság a legnagyobb gyártókra alapozza a mintát, előfordulhat, hogy a kár teljes mértéke nem kerül megállapításra. Ez az állítás azon a tényen alapult, hogy épp a kisebb gyártók képviselik a termelés és értékesítés legnagyobb arányát, és ezek a vállalkozások – a nagyobb gyártókkal ellentétben – nem tudják kihasználni a méretgazdaságosság előnyeit. A European Aluminium két további vállalkozás mintába való felvételét javasolta, ami állítása szerint biztosítaná a végfelhasználói piac jobb lefedettségét.

(11)

A Bizottság megvizsgálta az állítást, és úgy határozott, hogy megtartja az eredeti mintát. Néhány, a KKV-ként való besorolás jogi követelményeit teljesítő vállalkozás ugyan szolgáltatott információkat a mintavételhez, az uniós termelésnek és értékesítésnek azonban csak elhanyagolható hányadát képviselték. A European Aluminium által javasolt kisebb gyártók túl nagy méretűek voltak ahhoz, hogy KKV-nek minősülhessenek. Ezért a Bizottságnak nem volt objektív oka felülvizsgálni a mintát, vagy felvenni a European Aluminium által javasolt két vállalkozást.

(12)

A Bizottság ezért az ügy iratai között szereplő, rendelkezésre álló információk alapján megállapította, hogy a minta reprezentatív az uniós gazdasági ágazatra nézve.

(13)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(14)

Hat független importőr nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság a vizsgált termék vizsgálati időszak alatti, Kínából származó behozatalának legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján két importőrt vett fel a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság kikérte az érintett ismert importőrök véleményét a minta kiválasztásával kapcsolatban. Erre vonatkozóan nem érkeztek észrevételek a Bizottsághoz.

(15)

Egy importőr (az Airoldi Metalli S.p.A.) előadta, hogy több fontos importőr nem vett részt a vizsgálatban – különös tekintettel a német vállalatokra –, ez pedig azt jelenti, hogy a Bizottság által a kárral és a dömpinggel kapcsolatban elvégzett piacelemzés nem fogja tükrözni az iparág valós gazdasági helyzetét.

(16)

A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett, az eljárás megindításáról szóló értesítésen keresztül minden importőrt tájékoztatott a vizsgálat megindításáról, és minden importőrnek lehetőséget biztosított az együttműködésre a mintába való felvételre. Mi több, bár az importőrök alapvetően csekély mértékű együttműködést tanúsítottak, Németország esetében – az egyik, a mintában szereplő importőrt is beleértve – megvalósult az együttműködés.

(17)

Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ügy iratai között rendelkezésre álló mintavételi adatok alapján a minta reprezentatív volt.

(18)

A mintavétel szükségességének eldöntéséhez, és adott esetben a minta kiválasztásához a Bizottság valamennyi kínai exportáló gyártót felkért az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk közlésére. Emellett a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaság képviseletét, hogy azonosítsa azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(19)

Az előírt határidőn belül 37 kínai exportáló gyártó nyújtotta be a kért információkat és járult hozzá a mintában való szerepléshez. Az exportáló gyártók közül kettő a megadott határidő után nyújtották be a kért információkat. Válaszaikat a Bizottság figyelembe vette, de a mintába nem vette fel őket a későbbi szakaszban, mivel ezek a vállalatok a kivitel mennyisége szempontjából nem tartoztak legnagyobbak közé. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság exportáló gyártók három együttműködő csoportjából álló mintát választott ki az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív volumene alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelően meg lehetett vizsgálni – ez a volumen a teljes kivitel 28,1 %-át tette ki.

(20)

Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi érintett ismert, extrudált alumíniumtermékeket exportáló gyártóval és Kína hatóságaival. A Bizottsághoz nem érkeztek észrevételek az előzetes kiválasztással kapcsolatban.

(21)

Huszonkét exportáló kínai gyártó jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján egyedi vizsgálatot kíván kérvényezni. A megadott határidőn belül azonban csak két exportáló gyártó nyújtott be kitöltött kérdőívet. Ebben a szakaszban az idő szűkössége miatt a Bizottság nem tudta megvizsgálni ezeket a kérelmeket, ezért a vizsgálat végleges szakaszában fog dönteni arról, hogy elfogadja-e az egyedi vizsgálatra irányuló kéréseket.

(22)

A Bizottság a következő feleket kérte fel a kérdőív kitöltésére: (4)

(23)

A Bizottságnak a mintában szereplő négy uniós gyártó, az uniós gyártók szervezete, a mintában szereplő két független importőr, egy felhasználó (az Alstom Holdings), valamint két, exportáló gyártókból álló csoport nyújtott be kitöltött kérdőívet. a Haomei csoport és a Press Metal csoport.

(24)

A Liaoning Zhongwang csoport nem válaszolt a kérdőívre. A fentiekre figyelemmel a Bizottság 2020. április 1-én tájékoztatta a Liaoning Zhongwang csoportot, hogy az alaprendelet 18. cikkének rendelkezéseit szándékozik alkalmazni az esetében. Ebben a levélben a Bizottság felkérte a Liaoning Zhongwang csoportot, hogy legkésőbb 2020. április 13-ig nyújtsa be a 18. cikk alkalmazásával kapcsolatos észrevételeit. A Liaoning Zhongwang csoport azonban nem nyújtott be észrevételeket. A minta így két, exportáló gyártókból álló csoportra szűkült, amelyek a teljes kivitel 20,9 %-át képviselték.

(25)

A Covid19-járvány kitörésére, valamint a különböző tagállamok és harmadik országok által bevezetett kijárási korlátozásokra tekintettel a Bizottság nem tudta elvégezni az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokat az ideiglenes szakaszban.

(26)

A Bizottság távolról ellenőrzött minden olyan információt, amelyet az ideiglenes megállapításaihoz szükségesnek ítélt. A Bizottság a következő vállalkozások/felek esetében végzett távoli ellenőrzést:

(27)

Az Airoldi azt kérte, hogy a Covid19-járványra való tekintettel a helyzet javulásáig kerüljön felfüggesztésre a vizsgálat, mivel a kijárási korlátozások negatív hatást gyakoroltak a védelemhez való jogára (például mivel nem fért hozzá a saját nyilvántartásaihoz, vagy nem tudott meghallgatásokat lefolytatni a Bizottsággal).

(28)

Ez a kérelem nem volt elfogadható. Az alaprendelet ugyanis nem biztosít jogalapot a Bizottságnak a vizsgálat felfüggesztéséhez. Mi több, a Bizottságnak kötelező érvényű határidőket kell betartania a vizsgálat lefolytatása során. Ezért a Bizottság nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel arra, hogy ilyen döntést hozzon. Az egyes együttműködő vállalkozások által megtapasztalt komoly nehézségekre való tekintettel azonban a Bizottság közzétett egy feljegyzést a Covid19-járvány következményeiről, amelyben a lehető legnagyobb rugalmasságot biztosítja a határidők meghosszabbítása tekintetében, szem előtt tartva a jogi korlátokat és a vonatkozó határidők betartásának szükségességét. Emellett a Bizottság az előző bekezdésben leírtak szerint távolról ellenőrizte a felek által biztosított információkat, vagy kielégítő módon, videokonferencia útján hallgatta meg az érdekelt feleket. Mindezek az intézkedések biztosították, hogy a felek – az Airoldit is beleértve – teljeskörűen gyakorolhassák a védelemhez és az eljárásban történő részvételhez való jogukat.

(29)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2019. január 1. és 2019. december 31. közötti időszakot (a továbbiakban: vizsgálati időszak) ölelte fel. A kárra vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2016. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(30)

Mivel a vizsgálat megindításakor elegendő arra utaló bizonyíték állt rendelkezésre, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős torzulások állnak fenn Kínában, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a vizsgálatot az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének figyelembevételével indítsa meg.

(31)

Következésképpen a 2. cikk (6a) bekezdésének alkalmazásához szükséges adatok összegyűjtése érdekében a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte a kínai exportáló gyártókat arra, hogy bocsássák rendelkezésre az eljárás megindításáról szóló értesítés III. mellékletében az extrudált alumíniumtermékek előállításához felhasznált inputokra vonatkozóan kért információkat. A kért információkat 33 kínai exportáló gyártó nyújtotta be.

(32)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerinti vélt jelentős torzulásokra irányuló vizsgálathoz szükségesnek tartott információk összegyűjtése érdekében a Bizottság emellett kérdőívet küldött a Kínai Népköztársaság kormányának is (a továbbiakban: kínai kormány). A kínai kormány azonban nem válaszolt a kérdőívre. Ezt követően a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt arról, hogy a jelentős torzulások Kínában való fennállásának megállapításához az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeket fogja felhasználni.

(33)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság felkérte az érdekelt feleket arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül ismertessék álláspontjukat, és szolgáltassanak információkat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazásának helyénvalóságát illetően, továbbá mindezt támasszák alá bizonyítékokkal. A jelentős torzulások fennállásával kapcsolatban két exportáló gyártó fogalmazott meg észrevételeket. Ezen észrevételek részletes elemzése a (74)–(89) preambulumbekezdésekben található.

(34)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte továbbá, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokra tekintettel az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint megfelelő reprezentatív ország kiválasztása lehet szükséges ahhoz, hogy a rendes értéket torzulásoktól mentes árak, illetve referenciaértékek alapján állapítsa meg.

(35)

2020. március 16-án a Bizottság feljegyzést fűzött az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához a rendes érték meghatározásáról (a továbbiakban: 2020. március 16-i feljegyzés), amelyben az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése e) pontja második franciabekezdésének megfelelően az érdekelt felek állásfoglalását kérte azon releváns forrásokkal kapcsolatban, amelyeket felhasználhat a rendes érték meghatározásához. A feljegyzésben a Bizottság teljeskörűen – többek között az alapanyagokra, az energiára és a munkaerőre is kiterjedően – felsorolta azokat a termelési tényezőket, amelyeket az exportáló gyártók felhasználnak az érintett termék előállításához. Ezenkívül a torzulástól mentes árak, illetve referenciaértékek megválasztására vonatkozó szempontok alapján a Bizottság az adott szakaszban a következő lehetséges reprezentatív országokat jelölte meg: Brazília, Ecuador, Iráni Iszlám Köztársaság, Kazahsztán, Kolumbia, Malajzia, Mauritius, Mexikó, Montenegró, Oroszországi Föderáció, Srí Lanka, Szerbia, Thaiföld és Törökország.

(36)

A Bizottság lehetőséget biztosított az érdekelt feleknek észrevételeik megtételére. A Bizottsághoz két kínai exportáló gyártótól, a panaszostól és egy importőrtől érkeztek észrevételek. A kínai kormány nem tett észrevételeket.

(37)

A Bizottság a március 16-i feljegyzés nyomán beérkezett észrevételekre egy második, a rendes érték megállapításához felhasznált forrásokról készített 2020. június 25-i feljegyzésben reagált (a továbbiakban: 2020. június 25-i feljegyzés). A Bizottság összeállította a termelési tényezők ideiglenes jegyzékét, és arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálat adott szakaszában Törökországot kívánja az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése szerinti reprezentatív országként használni. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételt ezzel kapcsolatban, és a panaszostól, egy, exportáló gyártókból álló csoporttól és egy importőrtől kapott észrevételeket. Ezekkel az észrevételekkel a (169)–(173) preambulumbekezdésekben foglalkozunk.

(38)

A vizsgált termék: rúd, profil (az üreges is), cső; nem összeszerelve; szerkezetben való felhasználásra előkészítve is (például méretre vágva, kifúrva, hajlítva, élén ferdére vágva, menettel ellátva); legfeljebb 99,3 % alumíniumtartalmú ötvözött vagy ötvözetlen alumíniumból.

(39)

A vizsgált termék Kínából származik, és jelenleg az ex 7604 10 10, ex 7604 10 90, 7604 21 00, 7604 29 10, 7604 29 90, ex 7608 10 00, 7608 20 81, 7608 20 89 és ex 7610 90 90 KN-kódok (TARIC-kódok: 7604101011, 7604109011, 7604109025, 7604109080, 7608100011, 7608100080 és 7610909010) alá tartozik (a továbbiakban: érintett termék). A megadott KN- és TARIC-kódok csak tájékoztató jellegűek, és nem kötelező erejűek a termék besorolására nézve.

(40)

Az érintett termék általánosan használt neve – a legelterjedtebb gyártási folyamatára utalva – „extrudált alumíniumtermék”, készülhet azonban más előállítási folyamat használatával, például hengerléssel, kovácsolással vagy öntéssel is.

(41)

Nem tartoznak a vizsgálat hatálya alá a következő termékek:

(42)

Az érintett terméket széles körben alkalmazzák. A főbb végfelhasználói alkalmazásuk többek között:

(43)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek alapvető fizikai és műszaki tulajdonságai, valamint alapvető felhasználási területei azonosak:

(44)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(45)

A vizsgált termékek uniós piaca a különböző alumíniumötvözetekből készült rudakat, csöveket, valamint tömör és üreges profilokat foglalja magában. Ezek a termékek különböző méretűek, és egy részüket változatos módszerekkel, például húzással, vágással, formázással stb. munkálják meg. A termékeket különféle felhasználó ágazatoknak értékesítik. A főbb felhasználó iparágak közé tartozik az építőipar (kb. 50 %), a közlekedési ágazat (kb. 30 %), a gépipar (kb. 12 %) és a fogyasztói cikkek szektora (kb. 8 %). A termékeket közvetlenül vagy forgalmazókon keresztül értékesítik a végfelhasználói ágazatoknak.

(46)

Az érintett országból érkező behozatal ugyanezekből az alapvető terméktípusokból áll, amelyek hasonló alumíniumötvözetekből készültek, valamint méretük és megmunkálásuk is hasonló. Az importált terméktípusok és a mintában szereplő uniós gyártók által értékesített terméktípusok közötti ár-összehasonlításból kiderült, hogy az importált terméktípusok több mint 95 %-ának volt közvetlen megfelelője az uniós gazdasági ágazat által értékesített terméktípusok között. Egyértelmű volt tehát, hogy az importált és az uniós gazdasági ágazati értékesítés között nagy volt a verseny.

(47)

Számos importált és uniós gazdasági ágazati értékesítés az ügyfelek egyedi követelményeihez igazodott. Annak ellenére azonban, hogy ezek a termékek tekinthetők egyedi igényekre szabottnak, lényegében ugyanazokkal az alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, ezért egy terméknek minősülnek.

(48)

Bizonyos érdekelt felek azt állították, hogy a Bizottság nem határozta meg elég pontosan a vizsgált terméket az eljárás megindításáról szóló értesítésben. Az érvek a következők voltak:

(49)

A vizsgált termék fizikai, műszaki és kémiai jellemzők alapján került meghatározásra. A meghatározás egyértelműen kimondja, hogy minden, legfeljebb 99,3 % alumíniumot tartalmazó rúd, profil és cső a vizsgálat hatálya alá tartozik.

(50)

A Bizottság megerősíti, hogy az egyes érdekelt felek értelmezésével ellentétben a vizsgált termék meghatározása nem a gyártási módszereken alapult. Bár az extrudálás valóban a legelterjedtebb előállítási módszer, a vizsgálat kiterjed minden, a termékmeghatározás fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságainak megfelelő termékre, függetlenül annak gyártási módszerétől.

(51)

Ami pedig a termékmeghatározásnak az „alumíniumból” kifejezés használatával való állítólagos kibővítését illeti, ez az észrevétel a termékmeghatározás hiányos olvasatán alapul. A vonatkozó kifejezés ugyanis a következő: „ötvözött vagy ötvözetlen alumíniumból”. Ez csupán a „legfeljebb 99,3 % alumíniumot tartalmazó” feltétel pontosítása, amely meghatározza, hogy a termékkörbe mind az ötvözött, mind az ötvözetlen alumíniumból készült termékek beletartozzanak, feltéve, hogy legfeljebb 99,3 % alumíniumot tartalmaznak.

(52)

Azon kitétel kapcsán, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben szereplő KN-kódok „csak tájékoztató jellegűek”, a fél azt állította, hogy egy ilyen pontatlan meghatározás a rendelet ideiglenes vagy végleges verziójába való beillesztése az uniós jog általános elveinek súlyos megsértésének minősülne. E fél szerint a KN-kódok értelmezése nem kötelező érvényű, és egy ilyen általános hivatkozás veszélyeztetné a termékkörrel kapcsolatos jogbiztonságot. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben olvasható „csak tájékoztató jellegűek” szövegrész beillesztésének célja annak biztosítása, hogy a vizsgált termék az eljárás megindításáról szóló értesítésben szereplő meghatározás, ne pedig a KN-kódok definíciója szerint kerüljön meghatározásra. Az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdése szerint a Bizottság számos TARIC-kódot létrehozott a jelen vizsgálat megindításakor azokban az esetekben, ahol a megadott KN-kódok az érintett terméknél szélesebb kört fedtek le. A jelen ideiglenes rendelet rendelkező részében érintett terméket ezek a (39) preambulumbekezdésben felsorolt TARIC-kódok azonosítják.

(53)

Az Airoldi nevű importőr szerint a kemény ötvözetekből készült, pontosabban a nem-szabványos kemény ötvözetekből készült extrudált alumíniumtermékeket ki kell zárni a termékkörből, mivel az uniós termelés messze elmarad e termékek tényleges uniós keresletének kielégítésétől.

(54)

Ezzel kapcsolatban a vizsgálat során kiderült, hogy a kemény ötvözetekből készült extrudált alumíniumtermékek ugyanolyan alapvető fizikai, műszaki és kémiai jellemzőkkel rendelkeznek, mint más, az érintett termék meghatározása által lefedett termékek. Az Airoldi nem nyújtott be bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy e terméktípus esetében ellátási hiány állna fenn. Mi több, a Bizottság azt állapította meg, hogy az uniós gazdasági ágazat – két, a mintában szereplő gyártót is beleértve – jelentős összegeket ruházott be a figyelme vett időszakban új keményötvözet-présekbe, így már extrudált alumíniumtermékek széles választékát tudja szállítani, a kemény ötvözeteket is beleértve.

(55)

Egy exportáló gyártó, a Fuyao Glass szerint a vizsgálatnak főként az építőiparban használt vagy a „szerkezetben való felhasználásra” készített extrudált alumíniumtermékekre kellene összpontosítania, a Fuyao Glass által gyártott és exportált termékeket, például a gépjárművekkel kapcsolatos kiegészítő termékeket pedig kell zárni a hatálya alól.

(56)

A Fuyao Glass azzal érvelt, hogy figyelemmel a különböző végfelhasználási módokra készített termékek fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságai, gyártási módszerei, minősége, forgalmazási csatornái, helyettesíthetőségük hiánya és eltérő fogyasztói megítélésük, valamint gyártási költségei és árazása terén megfigyelhető megkülönböztető jellemzőkre, ki kell zárni a vállalat gépjármű-dekorációs célokra készült extrudált alumíniumtermékeit a vizsgálat hatálya alól.

(57)

Állítása alátámasztásaként a Fuyao Glass felsorolt több, az általa előállított és exportált termékek, valamint az építőiparban használt termékek közötti műszaki különbséget is – például a felhasznált alumíniumötvözet típusát, bizonyos előállítási műveleteket, az azonosító kódok használatát, az elhasználódást, a szemrevételezéssel történő ellenőrzést és a csomagolást. A Fuyao Glass azt is előadta továbbá, hogy a homogenitás és a hasonlóság szintén olyan tényező, amelyet figyelembe kell venni a termékmeghatározásnál.

(58)

Ezzel kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy Fuyao Glass nem adott magyarázatot arra, miért kellene a vizsgálatnak csak az építőiparban használt vagy a „szerkezetben való felhasználásra” készített extrudált alumíniumtermékekre összpontosítania, és az egyéb ágazatok által felhasznált extrudált alumíniumtermékekre miért nem. Az extrudált alumíniumtermékeket számos iparágban, többek között a gépjárműiparban is használják, és a termékek mind azonos alapvető fizika, műszaki és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek. Igaz ugyan, hogy forma és jellemzők tekintetében valóban vannak bizonyos eltérések a különböző extrudált alumíniumtermékek között, azonban fontos megjegyezni, hogy ezek a cikkek mind azonos alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, például mind alumíniumból készültek, és mindet inputként (azaz köztes termékként) használják fel feldolgozott termékek előállításához. Ezért a termékmeghatározásban is leírtak szerint ezek a különböző típusok mind az érintett termék körébe tartoznak.

(59)

Bizonyos exportáló gyártók (a Jilin Qixing és a Shandong Nollvetec Lightweight Equipment), valamint egy felhasználó (az Alstom) és iparági szervezete (az UNIFE) szerint a vasúti közlekedési ágazatnak gyártott extrudált alumíniumtermékeket ki kell zárni a vizsgálatból. A három legfontosabb állítás ezzel kapcsolatban az volt, hogy az uniós gazdasági ágazat esetében ez egy kisebb ügyfélszektor, a felhasználóra gyakorolt hatás aránytalanul nagy lenne, és a Kínából érkező behozatal egyedi igényekre szabott megoldásokat foglal magában. Emellett azt is előadták, hogy ebben a szektorban különböző szabványok és műszaki jellemzők vonatkoznak az extrudált alumíniumtermékekre, ez pedig megkülönbözteti ezt az ágazatot a többitől.

(60)

Az uniós gazdasági ágazat vitatta ezt a kizárásra irányuló kérést, és arra hivatkozott, hogy az uniós gazdasági ágazat rendelkezik a szükséges kapacitásokkal ahhoz, hogy a vasúti közlekedési ágazat számára gyártson termékeket. Az uniós gazdasági ágazat azt is kijelentette továbbá, hogy a vizsgált termék meghatározása meglehetősen tág, és a kérdéses iparág esetében előírt fizikai, kémiai és műszaki jellemzői beletartoznak ebbe a meghatározásba.

(61)

A Bizottság elutasította ezt a kizárásra irányuló kérést, mivel nem került benyújtásra olyan meggyőző bizonyíték, amely alátámasztotta volna, hogy a vasúti közlekedési ágazatnak gyártott extrudált alumíniumtermékek eltérő fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek. Valójában minden felhasználó ágazat – és sok egyéni felhasználó is – konkrét szabványokat és műszaki követelményeket alkalmaz, ez pedig azt jelenti, hogy a vasúti közlekedési ágazat csak egy a többi felhasználó iparág közül, és az intézkedések hatálya alóli kizárásának nincs alapja. Ehhez hasonlóan más, az importált termékek vagy konkrét végfelhasználók által teljesítendő konkrét műszaki szabványokra alapozott kérések sem fogadhatók el, mivel a konkrét szabványoknak való megfelelés önmagában nem ok a termékmeghatározásból való kizárásra, ha a termék egyébként a releváns meghatározás alá tartozik. A konkrét előírásokat és szabványok alkalmazása elkerülhetetlen az extrudált alumíniumtermékek egyre inkább az egyedi igényekre szabott termékekre összpontosító ágazatában, ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek a termékek eltérő alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznének.

(62)

Mi több, az ágazat legtöbb követelményét számos uniós gyártó is képes teljesíteni. Ez megerősítésre került például a vasúti kocsikhoz felhasznált nagy méretű extrudált alumíniumtermékek esetében is, a vasúti közlekedési ágazat tájékoztatása szerint ugyanis ezzel kapcsolatos igényeit három kínai és egy uniós gyártó is képes ellátni.

(63)

A fentiek fényében a Bizottság megállapította, hogy nem indokolt a vasúti ágazat (vagy a vasúti ágazat egy részének) kizárására a vizsgálat termékköréből.

(64)

Több más érdekelt fél észrevételt nyújtott be az általuk gyártott vagy importált termékekkel kapcsolatban, és felvilágosítást kért arra vonatkozóan, hogy azok beletartoznak-e a termékkörbe. Bár az uniós gazdasági ágazat egy, az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktában elhelyezett tájékoztatóban észrevételezte ezeket a kérelmeket, a kérdéses döntéseket végső soron a nemzeti vámhatóságoknak kell saját hatáskörükben meghozniuk a behozatal időpontjában. A Bizottság különös figyelmet fordít erre a kérdésre, és vizsgálni fogja az érintett termék egy alternatív leírásának lehetőségét.

(65)

A (24) preambulumbekezdésben is leírtak szerint a Liaoning Zhongwang csoport nem tanúsított együttműködést a vizsgálat során. Mi több, azzal a levéllel kapcsolatban sem nyújtott be észrevételeket, amelyben a Bizottság tájékoztatta az alaprendelet 18. cikkének alkalmazására vonatkozó szándékáról.

(66)

A vizsgálat a (32) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja alapján került megindításra. A Bizottság a vizsgálat megindításakor két kérdőívet küldött a kínai kormánynak a torzulások fennállásával kapcsolatban (5). A kínai kormány azonban egyikre sem nyújtott be választ. A Bizottság a 2020. március 25-i szóbeli jegyzékben tájékoztatta a kínai kormányt, hogy az alaprendelet 18. cikkének rendelkezéseit szándékozza alkalmazni e tekintetben, és felkérte, hogy nyújtsa be a 18. cikk alkalmazásával kapcsolatos észrevételeit. A kínai kormány nem nyújtott be észrevételeket.

(67)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik”.

(68)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint ugyanakkor abban az esetben, ha megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, b) pont szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni, és annak tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét.

(69)

Az alábbiakban található részletes magyarázat szerint a Bizottság e vizsgálatban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – a kínai kormány együttműködésének hiányára is figyelemmel – arra a következtetésre jutott, hogy indokolt az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(70)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerint a „jelentős torzulások azok a torzulások, amelyek akkor következnek be, ha a jelentett árak vagy költségek – a nyersanyag- és energiaköltségeket is beleértve – jelentős kormányzati beavatkozás hatására nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. A jelentős torzulások fennállásának értékelése során – többek között – figyelembe kell venni a következők közül egy vagy több elem lehetséges hatását:

(71)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerint a 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállásának értékelése során egyebek mellett az ott meghatározott, nem kimerítő jelleggel felsorolt elemeket kell figyelembe venni. Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerint a jelentős torzulások fennállására vonatkozó értékelés során azt kell vizsgálni, hogy ezen elemek közül egy vagy több milyen hatást gyakorolhat az érintett terméknek az exportáló országban érvényes áraira és költségeire. Mivel a felsorolt elemeknek nem együttesen kell fennállniuk, a jelentős torzulások fennállásának megállapításához nem szükséges mindegyik elemet megvizsgálni. Emellett bizonyos esetekben ugyanazok a ténybeli körülmények több felsorolt elem fennállásának megállapításához is felhasználhatók. Mindazonáltal a 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállására vonatkozó következtetést az összes rendelkezésre álló bizonyíték alapján kell megfogalmazni. A torzulások fennállására vonatkozó általános értékelés során figyelembe vehetők az exportáló országot jellemző általános összefüggések és körülmények is, különösen olyan esetekben, amikor az exportáló ország gazdasági és közigazgatási berendezkedésének alapelemeiből fakadóan a kormányzat olyan alapvető hatáskörökkel rendelkezik, amelyek segítségével érdemben beavatkozhat a gazdaságba, és ennek hatására az árak és a költségek nem a piaci erőviszonyok szabad alakulásának eredményeként jönnek létre.

(72)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy „[a]mennyiben a Bizottság megalapozott jelzésekkel rendelkezik a b) pontban említettek szerinti torzulások egy adott országban vagy az ország egy adott ágazatában való fennállásáról, és amennyiben az e rendelet eredményes alkalmazása szempontjából helyénvaló, a Bizottságnak jelentést kell készítenie, nyilvánosságra hoznia és rendszeresen frissítenie, amelyben leírja a b) pontban említett piaci körülményeket az adott országban vagy ágazatban”.

(73)

E rendelkezés alapján a Bizottság összeállított egy országjelentést Kínáról (a továbbiakban: jelentés) (6), amely bemutatja, hogy a kormányzat számos szinten jelentős mértékben beavatkozik a gazdaság működésébe, és ezzel torzulásokat idéz elő különösen több fontos termelési tényező (például a földterület, az energia, a tőke, a nyersanyagok és a munkaerő) esetében, illetve meghatározott ágazatokban (például az acél- és a vegyiparban). A Bizottság a jelentést a vizsgálat megindításakor elhelyezte a vizsgálat iratai között. Emellett a panasz is tartalmazott néhány olyan releváns bizonyítékot, amely kiegészíti a jelentésben foglaltakat. Az érdekelt felek az eljárás megindításakor felkérést kaptak arra, hogy cáfolják, észrevételezzék vagy egészítsék ki a vizsgálat iratai között található bizonyítékokat.

(74)

A panasz a kínai alumíniumágazat helyzetét elemző további tanulmányokkal és jelentésekkel kapcsolatos információkat tartalmazott. Az egyik első forrás az Európai Unió kínai kereskedelmi kamarája által kiadott, Kína kapacitásfeleslegéről szóló jelentés (a továbbiakban: az EU kereskedelmi kamarájának jelentése) volt, amelyet a panaszos a kínai termelési többletkapacitás fennállásának bizonyítására használt. Másfelől a panaszos a „Measuring distortions in international markets – The aluminium value chain” („A nemzetközi piacokon tapasztalható torzulások mérése – Az alumíniumipari értéklánc”) című OECD-tanulmányt (a továbbiakban: OECD-tanulmány) (7) említette, amely részletesen elemzi az alumíniumágazat vállalkozásainak biztosított pénzügyi támogatások kérdését, valamint azt, hogy a kohóalumíniumra kivetett kiviteli vámok és a bizonyos alumíniumtermékekre vonatkozó hiányos héa-visszatérítés visszaszorította a kohóalumínium kivitelét, és a félkész termékek, valamint a megmunkált alumíniumcikkek, köztük az extrudált alumíniumtermékek gyártását és kivitelét ösztönözte. Végezetül a panaszos arra is rámutatott, hogy egy nemrég lefolytatott, a Kínai Népköztársaságból származó egyes alumínumfólia-tekercsek behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vámmal kapcsolatos hatályvesztési felülvizsgálatban (8) a Bizottság megerősítette a jelentős torzulások fennállását, valamint megállapította, hogy ezek rendszerszintűek voltak, nem pedig az adott vizsgálatban érintett termékre korlátozódtak, és nem volt indokolt eltérni ettől a módszertantól.

(75)

A (66) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a kínai kormánytól az eljárás megindításának szakaszában nem érkezett olyan észrevétel vagy bizonyíték, amely alátámasztotta vagy cáfolta volna az ügy irataiban, ezen belül a jelentésben meglévő, valamint a panaszos által ezek kiegészítéseképpen nyújtott bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy jelentős torzulások állnak fenn, és/vagy a szóban forgó ügyben helyénvaló az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(76)

E tekintetben az eljárás megindítása nyomán két exportáló gyártó, a GuangDong HaoMei New Materials Co., Ltd, és a GuangDong King Metal Light Alloy Technology Co., Ltd (a Haomei és a King Metal) nyújtott be észrevételeket. Ezek az érdekelt felek először is azt állították, hogy minimális összegű támogatást kaptak, és e támogatások célja technológiai és informatikai korszerűsítés volt. Az exportáló gyártók kijelentették továbbá, hogy az általuk kapott támogatások összehasonlíthatók voltak az EU-ban a csúcstechnológiát alkalmazó vállalatoknak nyújtott pénzügyi támogatásokkal, amelyek célja közérdekű célkitűzés elérése, például a technológiai korszerűsítés és a digitalizáció. Az exportáló gyártók ezután több, a vállalatoknak nyújtott pénzügyi támogatásról szóló európai jogszabályt is felsoroltak.

(77)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerinti jelentős torzulások fennállásának megállapításához az exportáló országban alkalmazott árakra és a termékek költségeire az adott rendelkezésben foglalt torzító elemek közül egy vagy több elem által gyakorolt lehetséges hatást elemzi. A Bizottság ebben az összefüggésben nem veszi figyelembe a más piacokon megfigyelhető költségszerkezetet és árképzési mechanizmusokat, ideértve a pénzügyi támogatással kapcsolatos kérdéseket, például az Unióban nyújtott támogatásokat is. A Bizottság emlékeztet továbbá arra is, hogy a Kínában fennáll jelentős torzulásokat országos szinten értékelték. Következésképpen még ha az észrevételt benyújtó exportáló gyártók valóban nem is részesültek jelentős mértékű állami támogatásban, a 3.2.1.8. és a 3.2.1.5. szakaszban leírtaknak megfelelően akkor is mindkét vállalkozás jogosult volt pénzügyi támogatásra. Ennek oka – a 3.2.1.4. szakaszban kifejtettek szerint –, hogy az alumíniumágazat összes többi vállalkozásához hasonlóan mindkét exportáló gyártóra érvényesek voltak a kínai állami tervezési és iránymutató dokumentumok, és mindkettő finanszírozáshoz juthatott a 3.2.1.8. szakaszban bemutatott kínai finanszírozási rendszeren keresztül. E tekintetben a kínai kormány iránymutatását követő bankok és más finanszírozási intézmények megkönnyítik a piaci szereplők – köztük az alumíniumtermékek gyártóinak – finanszírozási forrásokhoz való hozzájutását, ezáltal pedig pénzügyi védőhálót hoz létre ezeknek a vállalatoknak, és további előnyöket biztosít számukra a Kínán kívüli versenytársaikkal szemben.

(78)

Másodszor, az exportáló gyártók azt állították, hogy a panasz meglehetősen általánosan hivatkozott az árakat és költségeket befolyásoló jelentős torzulásokra, és ezek az elemek rájuk nem érvényesek. Az exportáló gyártók előadták, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése szerint a rendes érték megállapításához a Bizottság használhatja a belföldi költségeket is, amennyiben pontos és megfelelő bizonyítékok alapján egyértelműen megállapítható, hogy azok torzulástól mentesek. Ezt az értékelést minden egyes exportőr és gyártó tekintetében külön kell elvégezni. A Haomei és a King Metal azt állította, hogy a panaszban a jelentős torzulásokkal kapcsolatban szereplő, különböző jelentésekre támaszkodó bizonyíték általánosságban szólt a kínai gazdaságról és a kínai alumíniumágazatról, és nem alkalmazható automatikusan a két exportáló gyártóra.

(79)

A Bizottság a fentiekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását megalapozó jelentős torzulások fennállását országos szinten kell megállapítani. Ha a jelentős torzulások fennállása megállapítást nyer, a 2. cikk (6a) bekezdését minden kínai exportáló gyártóra alkalmazni kell. Mindenesetre az alaprendelet ugyanezen rendelkezése lehetőséget ad az exportáló gyártóknak annak bizonyítására, hogy saját belföldi költségeiket nem érintik jelentős torzulások; ebben az esetben a Bizottság a rendes érték számítása során felhasználhatja ezeket a költségeket. Egyik belföldi költségről sem lehetett azonban pontos és megfelelő bizonyítékok alapján megállapítani, hogy torzulástól mentes lenne, még a 2. cikk (6a) bekezdése c) pontjának az érdekelt felekről szóló rendelkezése keretében sem. Az exportáló gyártók ugyanis nem nyújtottak be a torzulásmentes árakkal és költségekkel kapcsolatos megfelelő és pontos bizonyítékokat. A 3.2.1.10. szakaszban bemutatott vizsgálati ténymegállapításokra tekintettel, valamint arra vonatkozó bizonyíték hiányában, hogy az említett ténymegállapítások nem vonatkoznak a szóban forgó exportáló gyártók belföldi költségeire, a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(80)

Az exportáló gyártók azt is állították, hogy mind a Bizottság jelentése, mind az uniós kereskedelmi kamarának az ügy iratai között található jelentése rendkívül általános, hiszen az alumíniumágazat általános problémáit tárgyalja, ezek a problémák azonban a Haomei és a King Metal esetében nem állnak fenn. Ehhez hasonlóan az OECD tanulmánya is a legnagyobb gyártókra összpontosított, és bár ezek a vállalatok jelentős összegű állami támogatásban részesülnek Kínában, a tanulmány elismeri, hogy más gyártók – többek között a félkész termékek gyártói – nem kapnak komoly mértékű állami támogatást. Mi több, ahogy ezt a Haomei és a King Metal által megkapott összes állami támogatást felsoroló észrevételek részletesen ismertetik, a két exportáló gyártó nem részesült túlzott mértékű állami támogatásban. Ezért a két exportáló gyártó nem részesül legnagyobb gyártókkal megegyező mértékű állami támogatásban, így áraik nem torzultak.

(81)

A Bizottság emlékeztetett, hogy a jelentős torzulások fennállása a 2. cikk (6a) bekezdésének b) pontja értelmében az exportáló ország egészére vonatkozóan kerül megállapításra. Ezért a jelentős torzulások fennállásának bemutatására használt három jelentés releváns a 2. cikk (6a) bekezdésének b) pontjában leírt követelmények teljesítése szempontjából. A 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontja értelmében a belföldi költségek használata megengedett, amennyiben egyértelműen megállapítható róluk, hogy az egyes exportáló gyártók szintjén torzulástól mentesek. A (76)–(77) preambulumbekezdésben részletesen kifejtettek szerint ebben az esetben nem releváns, hogy a két exportáló gyártó nem részesült olyan mértékű támogatásban, mint más nagyobb gyártók.

(82)

A két exportáló gyártó előadta továbbá, hogy energiaáraik és bérköltségeik nem voltak torzultak, és semmilyen bizonyíték nem támasztja alá azt az állítást, hogy jelentős torzulások gyakoroltak volna hatást erre a két termelési tényezőre.

(83)

A (77) preambulumbekezdésben leírtak szerint az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását megalapozó jelentős torzulások fennállását országos szinten kell megállapítani, és a 2. cikk (6a) bekezdésének rendelkezései lehetőséget biztosítanak az exportáló gyártóknak annak bizonyítására, hogy saját belföldi költségeiket nem érintik jelentős torzulások; ebben az esetben a Bizottság a rendes érték számítása során felhasználhatja ezeket a költségeket. A jelen esetben azonban egyik belföldi energiaköltségről és belföldi munkabérről sem lehetett pontos és megfelelő bizonyítékok alapján megállapítani, hogy torzulástól mentes lenne, még a 2. cikk (6a) bekezdése c) pontjának az érdekelt felekről szóló rendelkezése keretében sem. Egy exportáló gyártó sem nyújtott be bizonyítékot annak igazolására, hogy az energia- és munkaerőköltségeik torzulástól mentesek. Erre vonatkozó állításukat ezért a Bizottság elutasította.

(84)

Kína bizonyos alumíniumtermékek kivitelére vonatkozó héa-visszatérítése tekintetében a Haomei és a King Metal előadta, hogy a csövek esetében nem kaptak héa-visszatérítést, és csak egy 10 %-os társaságiadó-kedvezményben részesültek.

(85)

Először is az észrevételt benyújtó exportáló gyártók a rudakra vonatkozó információkon túl nem közöltek további részleteket arról, hogy a többi, általuk exportált termék a héa-visszatérítés hatálya alá tartozik-e. Másodszor, ahogy azt a Bizottság a jelentésben megállapította, Kína héa-visszatérítéssel kapcsolatos politikája kiemelt jelentőségű bizonyíték, amely igazolja az érintett termék előállításához felhasznált inputok (azaz a kohóalumínium) költségeinek torzulását. Az, hogy a Haomei és a King Metal bizonyos alumíniumtermékek kivitele után nem részesül héa-visszatérítésben, nem változtat azon, hogy az általuk a gyártási eljárás során felhasznált nyersanyagok ára az országos szintű hozzáadottértékadó-mentességi politika eredményeképp torzult. Az említett exportáló gyártók nem bizonyították ennek ellenkezőjét, állításukat ezért a Bizottság elutasította.

(86)

A két exportáló gyártó azt állította továbbá, hogy kereskedelmi törvényük és a társaságok alapszabálya nem említi a pártbizottság szerepét, a csődjogi, a társasági jogi és a tulajdonjogi jogszabályok pedig mindkettejükre érvényesek. Állításuk szerint rendszeresen folytatnak náluk auditokat mérlegképes könyvvizsgálók, és a költségvetéseik is átláthatóak és nyilvánosan hozzáférhetőek.

(87)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a (105) preambulumbekezdésben ismertetett módon a KKP alapszabálya alapján minden kínai vállalat köteles pártalapszervezetet létrehozni. Ezért tehát az, hogy a két exportáló gyártó alapszabályában nem szerepelnek konkrét rendelkezések ebben a tekintetben, nem változtat azon, hogy a KKP a kínai vállalati szektor nagy részében befolyást gyakorolt az üzleti döntésekre a pártalapszervezeteken keresztüli állami jelenlét révén (9). Mindez hozzájárult a KKP kínai gazdaság feletti általános befolyásához és ellenőrzéséhez. Következésképp ez az állami beavatkozás nemcsak a kínai exportáló gyártókra gyakorolt hatást, hanem az adott exportáló gyártók által felhasznált nyersanyagok és inputok gyártóira is (beleértve a Haomeit és a King Metalt is), így az inputárak torzulásához vezetett. Az ügy iratai nem tartalmaznak ezt cáfoló bizonyítékot. Másodszor, a Bizottság a 2. cikk (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdésében foglalt követelménnyel összhangban a 3.2.1.6. pontban megállapította, hogy országos szintű torzulások állnak fenn a csődjogi, a társasági jogi és a tulajdonjogi jogszabályok végrehajtása terén. Nem került benyújtásra olyan bizonyíték, amely igazolná, hogy az országos szinten fennálló torzítások nem érvényesek a két exportáló gyártóra. A Bizottság ezért mindkét állítást elutasította.

(88)

Egy másik exportáló gyártó, a Press Metal csoport a 2020. március 16-i feljegyzés nyomán észrevételeket nyújtott be a jelentős torzulások fennállására vonatkozóan. Az exportáló gyártó szerint a Bizottságnak nem szabad a jelentős torzulások fennállásának tényleges megállapítása előtt megindítania az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti eljárást. Ezért az exportőr szerint a Bizottságnak a jelentős torzulások fennállásának tényleges megállapításáig nem szabad olyan lépéseket tennie, mint például a 2. cikk (6a) bekezdése szerinti kérdőíveket kiküldése vagy a reprezentatív ország keresésének megkezdése.

(89)

A Bizottság tisztázta, hogy bár a jelentős torzulások tényleges fennállásának megállapítására és a 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontjában leírt módszertan ebből következő használatára csak az ideiglenes és/vagy végleges nyilvánosságra hozatalkor kerül sor, a 2. cikk (6a) bekezdésének e) pontja kötelezettségként írja elő a módszertan alkalmazásához szükséges adatoknak a vizsgálat ilyen alapon történő megindításakor való begyűjtését. Ebben az esetben a Bizottság elegendőnek ítélte a panaszos által a jelentős torzulásokkal kapcsolatban benyújtott bizonyítékot a vizsgálat ezen az alapon történő megindításához. Az eljárás megindításáról szóló értesítés – az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének e) pontjában meghatározott kötelezettséggel összhangban – egyértelműen ki is mondja ezt a 3. szakaszban. A Bizottság ezért tette meg az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése e) pontjának alkalmazása esetén előírt, a kérdőívek kiküldését, valamint a lehetséges megfelelő reprezentatív országok beazonosítását magukban foglaló lépéseket. A 2. cikk (6a) bekezdésének e) pontja továbbá arra is kötelezi a Bizottságot, hogy az eljárás megindítását követően azonnal tájékoztassa a feleket a vonatkozó forrásokról, amelyeket e tekintetben használni szándékozik. Ez biztosít jogalapot a (35)–(37) preambulumbekezdésben részletezett termelési tényezőkkel kapcsolatos kérdőívekben történő információkéréshez. A fentiek fényében a Bizottság elutasította az állítást.

(90)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások következtében helyénvaló-e a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A Bizottság ezt a vizsgálatot a vizsgálat iratai között megtalálható, köztük a jelentésben foglalt bizonyítékokra alapozta, amelyek nyilvánosan hozzáférhető forrásokból származnak. Az elvégzett elemzés általában véve a kínai gazdaságba való jelentős mértékű kormányzati beavatkozással, valamint konkrétan az érintett gazdasági ágazat és az érintett termék piacának helyzetével foglalkozott.

(91)

A kínai gazdasági rendszer a „szocialista piacgazdaság” koncepcióján alapul. A kínai alkotmányban rögzített gondolat meghatározza Kína gazdaságirányítását. Alapelve, hogy „a termelőeszközök állami tulajdonban, azaz a nép egészének tulajdonában és a dolgozók kollektív tulajdonában vannak”. Az állami tulajdonon alapuló gazdaság „a nemzetgazdaság első számú motorja”, és az államnak feladata a gazdaság „konszolidációjának és növekedésének biztosítása” (10). Következésképpen Kína általános gazdasági berendezkedése nemhogy lehetővé teszi, hanem kifejezetten megköveteli a gazdaságba való jelentős mértékű állami beavatkozást. Az az alapelv, hogy az állami tulajdon elsőbbséget élvez a magántulajdonnal szemben, a teljes jogrendszert áthatja, és minden fontosabb jogszabályban alapelvként kap hangsúlyt. Jó példa erre a kínai ingatlantörvény, amely a szocializmus kezdeti szakaszára hivatkozva az államot olyan alapvető gazdasági rendszer fenntartásával bízza meg, amelyben uralkodó szerepet játszik az állami tulajdon. A jogrendszer megtűr más tulajdoni formákat is, de azoknak az állami tulajdon mellett kell fejlődniük (11).

(92)

A kínai jog szerint a szocialista piacgazdaság fejlesztése a Kínai Kommunista Párt (KKP) vezetésével történik. A kínai állam és a KKP struktúrái minden szinten (a jog, az intézmények és a személyek szintjén egyaránt) egymásba fonódnak, és olyan felépítményt alkotnak, amelyben a KKP és az állam szerepe nem választható szét. A kínai alkotmány 2018. márciusi módosítása nyomán a KKP vezető szerepe még nagyobb hangsúlyt kapott azzal, hogy az alkotmány 1. cikkébe is bekerült. A módosítás a cikk meglévő első mondata mögé, amely szerint „[a] Kínai Népköztársaság alaprendszere a szocialista rendszer”, beillesztett egy új második mondatot, amely szerint „[a] kínai típusú szocializmus meghatározó eleme a Kínai Kommunista Párt vezető szerepe (12)”. Ez szemlélteti, hogy a KKP megkérdőjelezetlen és folyamatosan növekvő irányítást gyakorol Kína gazdasági rendszere fölött. Ez a vezető szerep és ellenőrzés a kínai rendszer alapvető ismérve, és túlmutat a más országokban megszokott helyzeten, ahol a kormány a szabadpiaci erők működése mellett lát el általános makrogazdasági szabályozó szerepet.

(93)

A kínai állam intervencionista gazdaságpolitikát követve valósítja meg céljait, amelyek egybeesnek a KKP politikai programjában foglaltakkal, és nem a szabadpiacon uralkodó gazdasági viszonyokat tükrözik (13). A kínai hatóságok által alkalmazott intervencionista gazdaságpolitikai eszközök sokrétűek, és az ipartervezésre, a pénzügyi rendszerre és a szabályozási környezet szintjére egyaránt kiterjednek

(94)

Először: az állam által gyakorolt ellenőrzés általános szintjén a kínai gazdaság fejlődési irányát az ipartervezés összetett rendszere határozza meg, amely kihat az országban zajló valamennyi gazdasági tevékenységre. A tervek áthatják a gazdasági ágazatok és a horizontális politikák bonyolult szövevényét, és a kormányzat minden szintjén jelen vannak. A tartományi szintű tervek részletesek, míg az országos szintűek általánosabb célokat tűznek ki. A tervek emellett meghatározzák az érintett gazdasági ágazatok támogatásának eszközeit, valamint a célkitűzések megvalósításának időkereteit is. Egyes tervek még mindig rögzítenek konkrét kimeneti célokat, a korábbi tervezési ciklusokban pedig jellemzően ez volt a helyzet. A tervek a kormányzati prioritásoknak megfelelően kijelölik, hogy mely konkrét ipari ágazatokat és/vagy projekteket kell pozitív vagy negatív prioritásnak tekinteni, és milyen konkrét fejlesztési célokat kell velük kapcsolatban teljesíteni (iparkorszerűsítés, nemzetközi terjeszkedés stb.). A gazdasági szereplőknek – a magán- és az állami tulajdonban lévőknek egyaránt – lényegében a tervrendszer által megszabott realitáshoz kell igazítaniuk üzleti tevékenységüket. Nemcsak a tervek kötelező volta miatt, hanem azért is, mert az illetékes kínai hatóságok a kormányzat valamennyi szintjén a tervek szerint járnak el, és hatáskörüket azoknak megfelelően gyakorolják, így a gazdasági szereplők kénytelenek követni a tervekben meghatározott prioritásokat (lásd még a 3.2.1.5. szakaszt) (14).

(95)

Másodszor, a pénzügyi források elosztásának szintjén Kína pénzügyi rendszerét az állami tulajdonú kereskedelmi bankok uralják. Ezeknek a bankoknak a hitelezési politikájuk kialakításakor és végrehajtásakor a kormányzat iparpolitikai célkitűzéseihez kell igazodniuk, ahelyett, hogy elsődlegesen az adott projekt gazdasági megalapozottságát értékelnék (lásd még a 3.2.1.8. szakaszt) (15). Ugyanez mondható el a kínai pénzügyi rendszer többi eleméről, például a részvénypiacokról, a kötvénypiacokról, a magántőkepiacokról stb. is. A pénzügyi rendszer ezen, a bankszektortól különböző szegmenseiről is elmondható, hogy intézményi berendezkedésük és tevékenységük nem a pénzügyi piacok hatékony működését szolgálja, hanem az állam és a KKP számára biztosítja az ellenőrzés és a beavatkozás lehetőségét (16).

(96)

Harmadszor: a szabályozási környezet szintjén az államnak a gazdaságba való beavatkozása sokféle formában jelenik meg. Például a közbeszerzési szabályokat rendszeresen használják fel a gazdasági hatékonyságtól eltérő szakpolitikai célok elérése érdekében, ami akadályozza ezen a területen a piacközpontú elvek érvényesülését. A vonatkozó jogszabály kifejezetten arról rendelkezik, hogy a közbeszerzések lebonyolításával az állami politikai intézkedések keretében kitűzött célok megvalósulását kell elősegíteni. Az viszont, hogy nincs meghatározva e célok mibenléte, széles mérlegelési jogkört biztosít a döntéshozó szervek számára (17). Ugyanígy a beruházások területén a kínai kormány jelentős mértékben ellenőrzi és befolyásolja mind az állami, mind a magánberuházások rendeltetését és méretét. A beruházások szűrése, valamint a beruházásokhoz kapcsolódó különféle ösztönzők, korlátozások és tilalmak fontos hatósági eszközei az iparpolitikai célok támogatásának, például a kulcságazatok feletti állami ellenőrzés fenntartásának vagy a belföldi ipar megerősítésének (18).

(97)

Összefoglalva: a kínai gazdasági modell olyan alapelveken nyugszik, amelyek biztosítják és ösztönzik a sokrétű kormányzati beavatkozást. A jelentős mértékű kormányzati beavatkozás ellentétes a piaci erők szabad érvényesülésével, ennélfogva a piaci elveknek megfelelő erőforrás-elosztáshoz képest torzulásokat eredményez (19).

(98)

Kínában az exportáló ország hatóságainak tulajdonában lévő, azok ellenőrzése és szakpolitikai felügyelete vagy irányítása alatt álló vállalatok jelentős részét teszik ki a gazdaságnak.

(99)

A kínai kormány és a KKP olyan struktúrákat tart fenn, amelyekkel biztosítja folyamatos befolyását a vállalatok, különösen pedig az állami tulajdonú vállalatok felett. Az állam (és sok tekintetben a KKP) nem csupán megfogalmazza az általános gazdaságpolitikát és tevékenyen felügyeli annak az egyes állami tulajdonú vállalatoknál történő végrehajtását, hanem jogot formál arra is, hogy részt vegyen az állami tulajdonú vállalatok operatív döntéshozatalában. Ennek jellemző eszközei a kádereknek a kormányzati hatóságok és az állami tulajdonú vállalatok közötti rotációja, a párttagok jelenléte az állami tulajdonú vállalatok irányító szerveiben és a párt alapszervezeteinek jelenléte a vállalatokon belül (lásd még a 3.2.1.4. szakaszt), valamint az állami tulajdonú vállalatok struktúrájának alakítása (20). Cserében az állami tulajdonú vállalatok különleges státuszt élveznek a kínai gazdaságon belül, ami több gazdasági előnyt is jelent a számukra, például védelmet a versennyel szemben és kedvezményes hozzáférést a releváns inputokhoz (köztük a finanszírozáshoz) (21). Az alumíniumágazatban működő vállalatok feletti kormányzati ellenőrzésre utaló tényezőket a 3.2.1.5. szakasz elemzi részletesebben.

(100)

Az OECD tanulmánya, amelyet a panaszos bizonyítékként nyújtott be, említést tesz olyan, az alumíniumágazatban működő állami tulajdonú vállalatokról, amelyek a szabályozó hatóságnak benyújtott dokumentumaikban kifejezetten hangsúlyozzák, hogyan befolyásolja az állami tulajdon a vonatkozó iparpolitikákat, valamint azt, hogyan válik az állami tulajdon kormányzati támogatássá. Az egyik állami tulajdonú vállalat például a 2016-os kötvénytájékoztatójában megemlíti, hogy egyike az 52 kiemelt állami tulajdonú vállalatnak, kulcsszerepet játszik a villamosenergia-ágazati szakpolitikák kialakításában és végrehajtásában, valamint átfogó és fenntartható támogatást kap a kínai kormánytól. Egy másik állami tulajdonú vállalat a 2017-es kötvénytájékoztatójában feltüntette, hogy az érintett tartományi kormány jelentős befolyást képes gyakorolni a csoportra (22).

(101)

Kína a világ legnagyobb alumíniumgyártója, és a világ legnagyobb gyártói között több nagy állami tulajdonú vállalat is található. A becslések szerint Kína teljes kohóalumínium-termelésének több mint 50 %-át állami tulajdonú vállalatok adják (23). Egy, a kínai nemvasfém-ágazatot vizsgáló tanulmány is azt mutatja, hogy a belföldi piacot az állami tulajdonú vállalatok dominálják (24). Jóllehet az utóbbi években tapasztalható kapacitásbővülés részben a magántulajdonban álló vállalkozásoknak tulajdonítható, e kapacitásbővülés mögött általában a (helyi) kormányzat általi beavatkozás különböző formái állnak, például az illegális kapacitásbővítés tolerálása (25). Emellett a főbb állami tulajdonú vállalatok alumíniumgyártási kapacitása is megnőtt, igaz, kisebb mértékben (26).

(102)

Az állami tulajdonú vállalatok irányítása mellett a kínai kormány a magántulajdonban álló kínai vállalkozásokat is befolyásolja. A Bizottság megállapítása szerint például az egyik, a mintában szereplő vállalkozás, a Press Metal csoport elismerte, hogy az utóbbi években pénzügyi támogatást kapott az államtól. A vállalat igazgatótanácsának elnöke, Guan Baoqiang így nyilatkozott: „a kormány számos módon támogatja vállalatunk elmozdítását az intelligens gyártás felé. Újonnan létrehozott, csúcstechnológiát alkalmazó vállalatunk 2011-ben kormányzati kedvezményekben, például adókedvezményben részesült. Tavaly a termelési lánc intelligensebbé tétele és automatizálása érdekében nagy méretű, csúcsminőségű, több mint 100 millió RMB értékű intelligens berendezéseket vezettünk be, amelyhez a kormány technológiai átalakítással kapcsolatos támogatást nyújtott. Cégünk ezért a jövőben kiemelt figyelmet fordít majd a kormány iparági támogatási szakpolitikáira (27).”

(103)

Mi több, a Guangdong Haomei New Materials Co. Ltd nevű exportáló gyártó első nyilvános részvénykibocsátással kapcsolatos tájékoztatója szerint a vállalkozás rendszeresen kapott kormányzati támogatásokat. A jelentéstételi időszakban a Haomei a következő támogatási összegekben részesült: 2016-ban 11 318 300 RMB, 2017-ben 17 020 800 RMB, 2018-ban pedig 11 486 700 RMB összegű támogatást kapott. Ezek az összegek sorrendben a vállalkozás nyereségének 11,28 %, 13,24 % és 11,16 %-át tették ki. Ezzel kapcsolatban ugyanez a dokumentum azt is bemutatja, mekkora jelentőséggel bírnak e támogatások a vállalkozás számára: „A jelentéstételi időszak során a vállalat által kapott kormányzati támogatások finanszírozási garanciát jelentettek. A kormányzati támogatások és a nyereség arányát tekintve látható, hogy a vállalat működési teljesítménye nem függ jelentős mértékben a kormány támogatásaitól. Ennek ellenére ha cégünk a jövőben nem részesülne kormányzati támogatásban, az kihathatna a vállalat pénzforgalmára és működési eredményére (28).”

(104)

Az alumíniumágazatban érvényesülő kormányzati beavatkozás magas szintje és az ágazatban működő állami tulajdonú vállalatok fokozott jelenléte mellett a magántulajdonban lévő gyártók sem működhetnek piaci feltételek között. Olyannyira nem, hogy a 3.2.1.5. pontban foglaltaknak megfelelően az alumíniumágazatban az állami tulajdonú vállalatok mellett a magántulajdonú vállalatokra is kiterjed a szakpolitikai felügyelet és irányítás.

(105)

Amellett, hogy az állami tulajdonú vállalatok feletti tulajdonjogon és más eszközökön keresztül ellenőrzést gyakorol a gazdaság felett, a kínai kormányzat a vállalatokban való állami jelenlétének köszönhetően abban a helyzetben van, hogy befolyást gyakorolhat az árakra és a költségekre is. Amellett, hogy a megfelelő állami hatóságokat a kínai jogszabályok szerint megillető jog, amely alapján kinevezhetik és eltávolíthatják az állami tulajdonú vállalatok kulcspozíciókban lévő vezetőit, tekinthető úgy, hogy megfelelő tulajdonosi jogokat testesít meg (29), a KKP-nek az állami és a magántulajdonú vállalatokban egyaránt jelen lévő alapszervezetei révén az állam egy másik olyan fontos csatornával is rendelkezik, amelynek révén befolyásolhatja az üzleti döntéseket. A kínai társasági jog szerint minden vállalatnál létre kell hozni egy KKP-szervezetet (és ebben a KKP alapszabálya szerint legalább három KKP-tagnak lennie kell (30)), amely számára az adott vállalkozásnak kell biztosítania a szükséges működési feltételeket. Ezt a szabályt a jelek szerint korábban nem mindig tartották be, illetve érvényesítették szigorúan. Legkésőbb 2016-tól azonban a KKP erőteljesebben, mintegy politikai alapelvként érvényesíti azt az igényét, hogy ellenőrzése alatt tartsa az üzleti döntéseket. A beszámolók szerint emellett a KKP annak érdekében is nyomást gyakorol a magántulajdonú vállalkozásokra, hogy azok elsődlegesnek tekintsék a „patriotizmust”, és pártfegyelmet tanúsítsanak (31). Értesülések szerint 2017-ben a mintegy 1,86 millió magántulajdonú vállalat 70 %-ában működött pártalapszervezet, és a vállalatok egyre inkább arra kényszerültek, hogy a KKP szervezeteinek engedjék át a végső üzleti döntéshozatal jogát (32). Ezek a szabályok a kínai gazdaság teljes egészében, minden ágazatra kiterjedően érvényesülnek, így az alumíniumtermékek gyártói és inputjaik beszállítói esetében is.

(106)

Az alábbi példák jól szemléltetik, hogy a kínai kormány egyre nagyobb mértékben beavatkozik az alumíniumágazat működésébe.

(107)

Ahogy a Bizottság egy másik, a Kínából származó egyes alumíniumfólia-tekercsekkel kapcsolatos vizsgálat (33) keretében korábban megállapította, 2017-ben egy állami tulajdonú kínai alumíniumgyártó, a China Aluminium International Engineering Corporation Limited (a továbbiakban: Chalieco) módosította alapszabályát, nagyobb teret adva a pártalapszervezeteknek a vállalaton belül. A dokumentumba egy teljes új fejezetet illesztett be a pártbizottságról, így a 113. cikk szövege a következő: „A fontos vállalati kérdésekkel kapcsolatos döntések során az igazgatóság előzetesen konzultál a vállalat pártbizottságával (34).” Emellett az Aluminum Corporation of China (a továbbiakban: Chalco) 2017. évi éves jelentésében (35) kijelentette, hogy több igazgatója, felügyelője és felsővezetője is – ideértve az elnök-vezérigazgatót és a felügyelő bizottság elnökét – KKP-tag.

(108)

Egy másik, a kínai alumíniumszektorban tevékenykedő állami tulajdonú vállalat esetében a Bizottság megállapította, hogy az ügyvezető igazgató és elnök, He Zhihui a Kommunista Pártbizottság titkári posztját töltötte be, míg a vállalat felügyeleti bizottságának elnöke, Ye Guohua a Kommunista Pártbizottság tagja volt.

(109)

Az állammal és annak ideológiájával fenntartott szoros kapcsolatot egy másik vállalkozás, a Xinfa csoport weboldalán szereplő leírás is tükrözi. A vállalat „követi a Xi Jinping-féle, egy új korszak jegyében megfogalmazott kínai típusú szocialista ideológia iránymutatását” (36). A Xinfa csoport elnökének, Zhang Gangnak pedig 2001-ben a tartomány KKP-bizottsága „a kommunista párt kiemelkedő tagja Shandong tartományban” tiszteletbeli címet adományozta. Emellett a 10. és a 11. Kínai Országos Népi Gyűlésben is tag volt (37).

(110)

Ehhez hasonlóan a China Hongqiao csoport nevű főbb gyártó ügyvezető igazgatóját és vezérigazgatóját, Zhang Bót Shandong tartomány 12. Népi Gyűlése tagjának választották, és 2010-ben elnyerte „A Nemzet Példás Dolgozója” címet is. Mindeközben Zhang Bo a Kínai Nemvasfém-ipari Szövetségben alelnöki, a Santungi Alumínumipari Szövetségben pedig elnöki posztot tölt be (38). A Bizottság azt is megállapította, hogy a Hongqiao csoport alelnöke, Deng Wenqiang tagja volt Zouping megye 15., 16. és 17. Népi Gyűlésének, valamint Binzhou város 9. és 10. Népi Gyűlésének is (39).

(111)

A mintában szereplő Liaoning Zhongwang Group Co. Ltd esetében a KKP jelenlétét a következő információk erősítették meg: „A csoport pártbizottságának hét tagja közül a pártbizottság titkára egyben a csoport vezérigazgató-helyettese, míg a pártbizottság hat másik tagja vezérigazgató-helyettesi, gyárigazgatói és egyéb pozíciókat tölt be. A Csoport pártbizottsága „együttes üléseket” és „rendszeres kétirányú megbeszéléseket” tart a Csoport vezetőségével, valamint további rendszereket is alkalmaz, továbbá megfelelő visszajelzést ad a vezetőségnek a személyzet és a munkavállalók véleményével és javaslataival kapcsolatban, amelyek fontos referenciapontként szolgálhatnak a vállalat tudományos döntéshozatalában. A párt demokratikus centralizmusa a vállalat főbb kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatalában is megjelenik, és a párt belső értékelési rendszerét a tudományosan megalapozott döntéshozatal biztosítása érdekében a vállalat humánerőforrás-menedzsmentjében is alkalmazni kell (40)”.

(112)

Az államnak a pénzügyi piacokon (lásd még a 3.2.1.8. szakaszt), valamint a nyersanyagokat és más inputokat előállító gazdasági ágazatokban való jelenléte és az azok működésébe való beavatkozása további torzító hatást fejt ki a piacra. (41). Az alumíniumágazatban és a más ágazatokban (így a pénzügyi és az inputokat előállító ágazatokban) működő vállalatokban – köztük az állami tulajdonú vállalatokban – való állami jelenlét lehetővé teszi a kínai kormány számára, hogy befolyást gyakoroljon az árak és költségek tekintetében.

(113)

A kínai gazdaság irányát jelentős mértékben egy részletesen kidolgozott tervrendszer határozza meg, amely prioritásokat állít fel és célokat tűz ki a központi és a helyi kormányzati szervek számára. A tervek a kormányzat valamennyi szintjén jelen vannak, és szinte minden gazdasági ágazatot lefednek. A tervek kötelezően betartandó célokat rögzítenek, miközben a közigazgatás egyes szintjein működő hatóságok figyelemmel kísérik, hogy az alattuk lévő szinten elhelyezkedő kormányzati szervek hogyan hajtják végre őket. Összességében a kínai tervrendszer eredményeként az erőforrások a kormányzat által stratégiaiként kijelölt vagy más okból politikailag fontosnak tartott ágazatokba irányulnak ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erőviszonyok határoznák meg (42).

(114)

A kormány például kulcsszerepet játszik a kínai alumíniumágazat fejlesztésében. Ezt támasztja alá a közvetve vagy közvetlenül a szektorral foglalkozó számos országos, regionális és települési szinten kiadott terv, irányelv és más dokumentum is. Ezekkel és a többi eszközzel a kormány az alumíniumágazat fejlődésének és működésének gyakorlatilag minden aspektusát irányítja és kontrollálja. Ezek a szakpolitikák jelentős közvetlen vagy közvetett hatással vannak az extrudált alumíniumtermékek termelési költségeire.

(115)

A Bizottság egy másik, a Kínából származó egyes alumíniumfólia-tekercsekkel kapcsolatos vizsgálatban (43) tett megállapításai az extrudált alumíniumtermékekre (melyek szintén feldolgozott alumíniumtermékek) vonatkozó jelenlegi esetre egyaránt alkalmazandók:

(116)

Bár a tizenharmadik ötéves gazdaság- és társadalomfejlesztési terv (44) nem tartalmaz az alumíniummal kapcsolatban konkrét rendelkezéseket, az általában vett nemvasfém-ágazat vonatkozásában a nemzetközi termelési kapacitás és a berendezésgyártás terén folytatott együttműködést támogató stratégiát ír elő. E célok elérése érdekében a terv megerősíti, hogy elő fogja mozdítani az adózási, pénzügyi, biztosítási, beruházási, finanszírozási és kockázatértékelési platformokhoz kapcsolódó támogató rendszerek működését (45).

(117)

A kapcsolódó ágazati terv – a nemvasfém-ágazat fejlesztési terve (2016–2020) (a továbbiakban: terv) – konkrét szakpolitikákat és célokat határoz meg, amelyeket a kormány a nemvasfém-ágazat több szegmensében (46) (többek között az alumíniumágazatban) kíván elérni.

(118)

A terv a kínai alumíniumipar által előállított terméktípusok körének fejlesztését célozza többek között az innováció támogatásával, és a vegyes tulajdonosi szerkezet gyors fejlesztését, valamint az állami tulajdonú vállalatok életképességének javítását sürgeti. Rendelkezik továbbá a nemvasfémek készletfelhalmozásának lehetőségéről, a forrásbiztonság javításáról (ideértve az alumíniumot is), és konkrét mennyiségi célokat ír elő az áramfogyasztás csökkentése, az újrahasznosított alumínium gyártási célú felhasználási arányának növelése és a kapacitáskihasználás javítása kapcsán (47).

(119)

A terv rendelkezik továbbá strukturális kiigazításokról is, amelyek szigorúbb irányítás alá vonják az új olvasztólétesítményeket, és megszüntetik az elavult kapacitást. Rendelkezik emellett a feldolgozó létesítmények földrajzi eloszlásáról, a bauxit- és a timföldforrások kihasználását növelő projektekre összpontosít, valamint érinti az áramellátás és az árképzési politika kérdését (48).

(120)

A terv – a maga széles körű intézkedéseivel és szakpolitikáival – a nemvasfém-ipar kiigazításáról és revitalizációjáról szóló 2009-es terv folytatásának tekinthető, amelyet azzal a céllal fogadtak el, hogy enyhítse a pénzügyi válságnak a nemvasfém-ágazatra gyakorolt kedvezőtlen hatásait. A tervben előírt kiemelt célkitűzések többek között a termelési volumen kontrollját, a szerkezetátalakítást, a nyersanyagbeszerzést, az exportadó-politikát, az erőforrás-biztonságot, a készletfelhalmozást, a technológiai innovációt, a pénzügyi politikát és tervezést, valamint a végrehajtást érintik (49).

(121)

Egy másik, az alumíniumágazatot érintő szakpolitikai dokumentum az alumíniumágazatra vonatkozó szabványos feltételekről szól, és az Ipari és Információs Technológiai Minisztérium tette közzé 2013. július 18-án a szerkezeti kiigazítás felgyorsítása és az alumíniumolvasztási kapacitások rendezetlen bővülésének visszaszorítása érdekében. A szabványos feltételekről szóló dokumentum az új üzemek vonatkozásában minimális termelési mennyiséget, az importált és a belföldön beszerzett bauxit és timföld kapcsán minőségi szabványokat, valamint ellátásbiztonságot vezet be. A szabványos feltételekről szóló dokumentum azt mutatja, hogy az Ipari és Információs Technológiai Minisztérium felel az alumíniumipar szabványosításáért és irányításáért, valamint az alumíniumiparban működésre jogosult vállalkozások jegyzékének közzétételéért (50).

(122)

Az Államtanács Főhivatala által 2016-ban kiadott, az ideális piaci környezet kialakítására, a nemvasfém-ágazat strukturális kiigazításának és átalakításának elősegítésére, valamint a juttatások növelésére vonatkozó iránymutatásban (2016/42) (51) a kínai hatóságok fő célkitűzésként határozzák meg „a nemvasfém-ágazat szerkezetének optimalizálását; a legfontosabb termékkategóriák keresletének és kínálatának alapvető egyensúlyba hozatalát; az elektrolízissel történő alumíniumgyártási kapacitás 80 % felett tartását; az ásványi nyersanyagok, például a réz és az alumínium ellátásbiztonságának jelentős mértékű növelését (52)”. A dokumentum az „új termelési kapacitások szigorú ellenőrzését” is előírja. Ennek eléréséhez az állam a következőket követeli meg: „az elektrolízissel történő alumíniumgyártás területén nélkülözhetetlen új (átalakított, bővített) gyártási kapacitások építésének biztosítása; […] a társadalmi ellenőrzés és más eszközök használata; a felügyeleti és ellenőrzési tevékenység fokozása; az elektrolízissel történő alumíniumgyártás területén folytatott szabálytalan építési tevékenység szigorú kivizsgálása és kezelése” (53). Ezek a rendelkezések arról tanúskodnak, hogy a kínai kormány jelentős mértékben beavatkozik a nemvasfém-ágazatba, és ezen belül az alumíniumágazatba is.

(123)

A fentiek szerinti, az alumíniumszektor működésébe való, a tervezési dokumentumokon keresztül gyakorolt állami beavatkozás tartományi szinten is megjelenik. Shandong tartomány kormányának 2018. november 6-i, a hét energiaintenzív iparág kiváló minőségű fejlesztésének felgyorsítását célzó végrehajtási tervről szóló közleménye (2018/248) például előírja „az elektrolitikus alumíniumipari értéklánc kibővítésének” a következő intézkedések segítségével történő „előmozdítását”: „az alumínium előállításához felhasznált elektrolitikus folyadék finom- és mélyfeldolgozásának, valamint az egyéb alumíniumgyártási segédanyagok arányának további növelése; az alumíniumipari értéklánc késztermékekre és csúcsminőségű termékekre való kiterjesztésének felgyorsítása és előmozdítása; a csúcsminőségű alumíniumanyag alkalmazásának kiterjesztése; az alumíniumfeldolgozó ipar fejlesztési lehetőségeinek bővítése (54).”

(124)

A Bizottság által a jelentésében megállapítottak szerint az állam már a fentiekben említett szakpolitikai dokumentumok kiadása előtt is éveken át beavatkozott az alumíniumágazat működésébe, amit jól szemléltet többek között az NRDC által 2006 áprilisában kiadott, az alumíniumipar szerkezeti átalakításának felgyorsításáról szóló iránymutatások című dokumentum (a továbbiakban: szerkezetátalakítási iránymutatások) (55) is. Az utóbbi a nemzetgazdaság fejlesztése szempontjából alapvető terméknek tekintette az alumíniumot. Az említett szerkezetátalakítási iránymutatások kimondták, hogy az államtanács által elfogadott iparfejlesztési szakpolitika végrehajtása során bizonyos területeken egyedi célkitűzéseket kell megvalósítani. A következő területekről van szó: a koncentráció előmozdítása az iparágban, a pénzügyi tőkéhez való hozzáférés (lásd még a lenti 3.2.1.8. szakaszt), az iparág szervezése, az elektrolitikus alumínium kivitelének szigorú ellenőrzése, valamint az elavult kapacitások megszüntetése.

(125)

Mi több, a Bizottság azt is megállapította, hogy a kínai állam befolyásolta a piaci erőviszonyok szabad érvényesülését az upstream alumíniumtermékek ágazatában, ezáltal pedig az alapanyagok, valamint az alapanyagok – az érintett termék gyártói felhasznált – alapanyagainak termelését is. E tekintetben például a 2018. december 28-i, a timföldgyártás kiegyensúlyozott fejlesztésének elősegítéséről szóló közleményben (2018/1655) (56) az Ipari és Információtechnológiai Minisztérium Főhivatala kimondja a timfölddel (a kohóalumínium gyártásának egyik kulcsfontosságú alapanyagával) kapcsolatban, hogy „Xi Jinping-féle, egy új korszak jegyében megfogalmazott kínai típusú szocialista ideológia iránymutatása szerint [minden érintett fél] köteles átfogóan és teljes körűen érvényesíteni a Kommunista Párt 19. nemzeti kongresszusának szellemiségét; betartani a stabil előrehaladással kapcsolatos általános iránymutatást; követni az új fejlesztési koncepciót; a kínálati oldal strukturális reformjaira összpontosítani; teljes mértékben kihasználni a piac erőforrás-elosztással kapcsolatban betöltött döntő szerepét, hatékonyabban bevonni a kormányt, […] kielégíteni a belföldi fejlesztési igényeket, valamint elősegíteni a timföldgyártási ágazat kiegyensúlyozott és egészséges fejlesztését (57).” Ugyanez a dokumentum azt is kijelenti, hogy „a tartományi fejlesztési és reformbizottságok, valamint az Ipari és Információtechnológiai Minisztérium szervei kötelesek figyelemmel kísérni a timföldgyártási ágazat aktuális fejleményeit a régiójukban; összehangolni a régió gazdasági és társadalmi fejlődését, ipari bázisát, piaci keresletét, energiafogyasztását és környezeti kapacitását; megerősíteni a timföldgyártás fejlesztésének tudományos tervezését; koordinálni a régiójuk iparági fejlesztésének mértékét és elrendezését; biztosítani a projektbemutatók lebonyolítását; szigorúan érvényre juttatni az építési követelményeket; szabályszerűen támogatni az építési projekteket; fokozni a teljes folyamat felügyeletét; biztosítani, hogy az ágazati fejlesztés léptéke igazodjon a belföldi piaci kereslethez és a helyi teherbíró képességhez; megelőzni a projektek elsietett összeállítását (58).” Ez utóbbi biztosításához a dokumentum a felügyelet és az ellenőrzés fokozását írja elő: „A jelen közleményben előírtak szerint a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság, az Ipari és Információtechnológiai Minisztérium, a Kínai Nemvasfém-ipari Szövetség és minden más érintett fél köteles megkezdeni a timföldgyártási projektek írásbeli megkeresések, kutatás és véletlenszerű vizsgálatok útján történő vizsgálatát. Az esetlegesen felmerülő problémákat a vonatkozó előírásoknak megfelelően kell kezelni (59).” A fentiekben bemutatott rendelkezések jól szemléltetik az állam által a kohóalumínium – az extrudált alumíniumtermékek gyártói által használt fő nyersanyag – gyártásának egyik fő inputja, a timföld kínai piacán gyakorolt beavatkozás és ellenőrzés mértékét.

(126)

Egy másik, az érintett termékek gyártásához felhasznált input a villamos energia, amelynek költsége az extrudált alumíniumtermékek előállítási költségének 2–3 %-át teszi ki. E tekintetben a Bizottság bizonyítékot talált arra, hogy az állam által előidézett torzulások hatást gyakoroltak a kínai alumíniumgyártóknak biztosított villamos energia árára. Megállapításra került nevezetesen, hogy az állam differenciált, előnyösebb energiaárak biztosítása révén avatkozott be a kínai gyártók javára. A fent említett, az ideális piaci környezet kialakítására, a nemvasfém-ágazat strukturális kiigazításának és átalakításának elősegítésére, valamint a juttatások növelésére vonatkozó iránymutatásban a kínai hatóságok egyenesen szakpolitikai célkitűzésként említik „a differenciált árazási politika végrehajtásának folytatását; a jogosult villamosenergia-fogyasztók ösztönzését, hogy kössenek közvetlen megállapodásokat a villamosenergia-termelő vállalatokkal; az árak tárgyalás útján történő meghatározását (60).” A Bizottság azt is megállapította, hogy tartomány szinten is hasonló politikát alkalmaztak. Yunnan tartományban például a China Industry Journal által 2019 novemberében közzétett információk alapján: „A terv megvalósítása érdekében Yunnan egymás után több konkrét szakpolitikát is kiadott – ilyen volt például »A vízenergia és az alumínium-alapanyagok integrált fejlesztésének elősegítésére vonatkozó vélemény végrehajtása« és »A vízenergia használatát támogató kedvezményes árak alkalmazásáról szóló terv«. Egyértelműen látható, hogy bármely vállalat, amely Yunnanba helyezi át kapacitáskvótáját, profitálhat a „kedvezményes ár, teljes hozzáférés a villamos energiához” politikából, amelynek keretében az elektrolitikus alumíniumágazat az első 5 évben speciális, kedvezményes 0,25 RMB/kWh-s áron juthat villamos energiához. Az alapanyagok mélyfeldolgozásának esetében a fogyasztók számára különleges, 0,20 RMB/kWh-os kedvezményes áron biztosítják a villamos energiát. Jelentések szerint a kvótáikat Yunnanba telepítő Henan Shenhuo és Sichuan Qiya integrált projektjei már részesültek is a politika integrált projekteknek szóló kedvezményeiből, és megkötötték a vonatkozó megállapodásokat a helyi önkormányzatokkal, elektromoshálózat-üzemeltető társaságokkal és villamosenergia-termelő vállalatokkal (61).

(127)

Vegyünk egy másik példát a tartományi szintű állami beavatkozásra: Shandong tartomány kormányának a már említett, a hét energiaintenzív iparág kiváló minőségű fejlesztésének felgyorsítását célzó végrehajtási tervről szóló közleményében a hatóságok átalakítási és korszerűsítési célokat írtak elő az elektrolitikus alumíniumágazat energiahasználata kapcsán: „2022-re az elektrolitikus alumíniumgyártás egy tonna alumíniumra eső villamosenergia-fogyasztásának megközelítőleg 12800 kWh-ra kell csökkennie, az alumínium elektrolízissel történő mélyfeldolgozási arányának el kell érnie a közel 50 %-ot a tartományban, és az alumínium egy tonnára eső hozzáadott értékének átlagosan több mint 30 %-kal kell nőnie (62)”.

(128)

A kínai iparági szervezetek fontos szerepet játszanak a fentiekben említett tervezési dokumentumokban szereplő rendelkezések végrehajtásában. Ezek a szervezetek biztosítják ugyanis, hogy az iparági szereplők végrehajtsák a kínai kormány szakpolitikáit. Ezt a felelősséget megerősíti az is, hogy tevékenységük keretében szoros kapcsolatot tartanak fenn az állami hatóságokkal, amit az alapszabályuk is tükröz. Az alumíniumágazat esetében a Kínai Nemvasfém-ipari Szövetség alapszabálya nevezetesen kimondja, hogy „[A] Szövetség követi a párt irányvonalát, különféle alapelveit és szakpolitikáit, tiszteletben tartja az alkotmányt, a jogszabályokat, a szabályozásokat és a nemzeti szabályzatokat, valamint a társadalmi és erkölcsi értékeket. Célja a kormány, az ágazat, a vállalatok és a vállalati vezetők szolgálata; felelős az iparági önszabályozó mechanizmus kialakításáért és fejlesztéséért; köteles teljes mértékben bevonni a kormányzat munkatársait és segítséget kérni tőlük; összekötő szerepet tölt be a kormány és a vállalatok között.” (3. cikk). Végezetül pedig a 25. cikk azt is előírja, hogy a Szövetség elnökének, alelnökének és főtitkárának többek között: „Követnie kell a párt irányvonalát, alapelveit és szakpolitikáit, és jó politikai tulajdonságokkal kell rendelkeznie (63).”

(129)

A Kínai Nemvasfém-gyártó Ágazat Szövetségének alapszabálya is kimondja, hogy „A Szövetség elfogadja az Államtanács állami tulajdonú eszközök felügyeletével és kezelésével megbízott bizottságának, a Polgári Ügyek Minisztériumának és a Kínai Nemvasfém-ágazat Szövetségének üzleti iránymutatását, felügyeletét és irányítását.” (4. cikk). A Szövetség tevékenységi körének egy másik meghatározott eleme „az iparág fejlesztésével, az iparági szakpolitikákkal, jogszabályokkal és szabályzatokkal kapcsolatos aktív javaslattétel és véleményezés a Párt és az Állam a szocialista piacgazdaság építésével kapcsolatos általános alapelveivel és feladataival összhangban, szem előtt tartva az iparág tényleges helyzetét.” (6. cikk). Végül pedig a 22. cikk azt is előírja, hogy a Szövetség elnökének, alelnökének és főtitkárának többek között: „követnie kell a párt irányvonalát, alapelveit és szakpolitikáit, és jó politikai tulajdonságokkal kell rendelkeznie (64).”

(130)

Az alumíniummal kapcsolatban tehát számos országos, regionális és önkormányzati szinten kiadott terv, irányelv és egyéb dokumentum létezik, ami egyértelműen azt mutatja, hogy a kínai kormány intenzíven beavatkozik az alumíniumágazat működésébe (65). Ezekkel és a többi eszközzel a kormány az ágazat fejlődésének és működésének gyakorlatilag minden aspektusát kontrollálja.

(131)

A terveken túl a kormány többek között a kivitelhez kapcsolódó intézkedésekkel is (ideértve az alumínium különböző nyersanyagait érintő kiviteli vámokat, kiviteli kvótákat, exportteljesítmény- követelményeket és a minimális exportárakra vonatkozó követelményeket) beavatkozik az ágazat működésébe.

(132)

A kínai kormány továbbá megpróbálja visszaszorítani a kohóalumínium és inputjainak kivitelét, amellyel az a célja, hogy a nagyobb hozzáadott értéket képviselő alumíniumtermékeket támogassa. Ezt a célt szolgálja az, hogy a feldolgozott alumíniumtermékek esetében teljes vagy részleges héa-visszatérítést vezetett be, amihez a kohóalumínium esetében hiányos héa-visszatérítés és exportadó társult (66).

(133)

Emellett a Bizottság azt is megállapította – lásd a (126) preambulumbekezdést –, hogy a legfontosabb inputok (például az energia és a villamos energia) árát is befolyásolják a különféle kormányzati beavatkozások (67). A piac torzulásához vezető kormányzati beavatkozások egyéb típusai közé sorolható az Állami Tartalékiroda bevonásával alkalmazott készletfelhalmozási szakpolitika és a Sanghaji Határidős Tőzsde (SHFE) szerepe (68). Emellett több piacvédelmi vizsgálat is megállapította, hogy a kínai kormány rendszeresen foganatosít az alumíniumgyártókat célzó különböző típusú állami támogatási intézkedéseket (69). A kínai kormány alumíniumágazatban végrehajtott széles körű beavatkozása kapacitásfelesleget okozott (70), ami kétségtelenül a lehető legegyértelműbben szemlélteti, milyen következményekkel járnak a kínai kormány szakpolitikái és az azokból eredő torzulások.

(134)

Az OECD-tanulmány emellett további, az alumíniumágazatban működő piaci erőkre ható kormányzati támogatásokat is feltárt. Az ilyen támogatás tipikus formája az inputok – különösen a villamos energia és a primer timföld – piaci ár alatti áron történő értékesítése (71). Az OECD-tanulmány leírja továbbá, hogyan jelennek meg a kínai kormány alumíniumágazathoz kapcsolódó célkitűzései a tartományi és helyi szintű iparpolitikákban és egyedi intézkedésekben, ideértve többek között a tőkeinjekciókat, az ásványkincseket érintő elsődleges birtoklási jogokat, a kormányzati támogatásokat és az adókedvezményeket (72).

(135)

Összességében elmondható, hogy a kínai kormány intézkedései a gazdasági szereplőket a legfontosabb iparágak – köztük az extrudált alumíniumtermékek és az érintett termék gyártása során felhasznált legfontosabb (a termék előállítási költségeinek több mint 50 %-át kitevő) nyersanyag, a kohóalumínium gyártását is magában foglaló alumíniumágazat – támogatásához kapcsolódó közpolitikai célkitűzések teljesítésére ösztönzik. Az intézkedések gátolják a piaci erők szabad érvényesülését.

(136)

Az ügyben rendelkezésre álló információk szerint a kínai csődjogi rendszer alkalmatlan a céljainak elérésére, így például arra, hogy biztosítsa a követelések és a tartozások méltányos rendezését, vagy hogy védelmet nyújtson a hitelezők és az adósok törvényes jogai és érdekei számára. Úgy tűnik, ennek okai abban keresendők, hogy bár formálisan a kínai csődjog hasonló elveken nyugszik, mint más országok megfelelő jogszabályai, a kínai rendszert a jogérvényesítés módszeres hiánya jellemzi. A csődesetek száma az ország gazdaságának méretéhez képest feltűnően alacsony, nem utolsósorban azért, mert a fizetésképtelenségi eljárásoknak számos olyan hiányosságuk van, amelyek a gyakorlatban visszatartják a vállalkozásokat a csődvédelem igénybevételétől. Emellett az állam továbbra is hangsúlyos és tevékeny szerepet játszik a fizetésképtelenségi eljárásokban, és sok esetben közvetlenül befolyásolja azok kimenetelét (73).

(137)

A tulajdonjogi rendszer hiányosságai Kínában elsősorban a földterületek tulajdonjogával és a földhasználati jogokkal összefüggésben nyilvánvalóak (74). Minden földterület a kínai állam tulajdona (a vidéki földterületek kollektív, a városi földterületek állami tulajdonban vannak). A földhasználati jogok allokálása továbbra is kizárólag az államtól függ. Vannak olyan jogszabályi előírások, amelyek – például aukciók előírásával – azt kívánják biztosítani, hogy a földhasználati jogok allokálása átlátható módon, piaci árakon történjen. Ezeket az előírásokat azonban rendszeresen figyelmen kívül hagyják, és egyes vevők ingyen vagy a piaci ár alatt jutnak földterülethez (75). A hatóságok emellett a földhasználati jogok allokálásakor gyakran törekednek konkrét politikai célok elérésére, például a gazdasági tervek teljesítésére (76).

(138)

A kínai gazdaság más ágazataihoz hasonlóan az extrudált alumíniumtermékek gyártóira is az általános kínai csődjogi, társasági jogi és tulajdonjogi szabályok alkalmazandók. Ennek következtében ezek a vállalkozások is ki vannak téve a csődjogi és a tulajdonjogi szabályozás diszkriminatív alkalmazásából és nem megfelelő érvényesítéséből fakadó, felülről lefelé ható torzulásoknak. A jelen vizsgálat nem tárt fel olyan körülményt, amely kétségbe vonná ezeket a ténymegállapításokat.

(139)

Ezt a megállapítást alátámasztja az Amerikai Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma által a Kínából érkező egyes alumíniumfóliákra kivetett kiegyenlítő vámokra vonatkozó vizsgálatban tett ideiglenes megállapítása is, amely vizsgálat a hozzáférhető tények felhasználásával azt találta, hogy amikor a kínai kormány a megfelelő ellenszolgáltatásnál kevesebb összeg fejében biztosít földet, az a módosított 1930. évi vámtörvény 771(5)(D) szakasza szerinti pénzügyi hozzájárulásnak minősül (77).

(140)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alumíniumágazatban – az érintett terméket is ideértve – a csődjogi és a tulajdonjogi jogszabályokat diszkriminatív módon alkalmazzák vagy nem érvényesítik megfelelő módon.

(141)

Kínában nem fejlődhet ki teljes mértékben piaci alapokon álló bérrendszer, mivel a munkavállalók és a munkáltatók kollektív önszerveződési jogai korlátozottak. Kína nem ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet („ILO”) számos alapvető egyezményét, így különösen azokat, amelyek az egyesülés szabadságára és a kollektív tárgyalásra vonatkoznak (78). A nemzeti jog értelmében egyetlen szakszervezet működik. Ez a szakszervezet azonban nem független az állami hatóságoktól, a kollektív tárgyalások és a munkavállalói jogok védelme melletti elkötelezettsége pedig csupán kezdetleges (79). Emellett a kínai munkaerő mobilitását korlátozza a háztartás-regisztrációs rendszer, amely a társadalombiztosítási és más juttatásokat kizárólag az adott közigazgatási területen lakók számára teszi maradéktalanul elérhetővé. Ez általában oda vezet, hogy a háztartás-nyilvántartásban nem szereplő munkavállalók kiszolgáltatott foglalkoztatási helyzetbe kerülnek, és a háztartás-nyilvántartásban szereplő munkavállalókhoz képest alacsonyabb bért kapnak (80). A fenti ténymegállapításokkal jellemzett körülmények a kínai bérköltségek torzulásához vezetnek.

(142)

A Bizottsághoz nem nyújtottak be arra vonatkozó releváns bizonyítékot, hogy az alumíniumágazat, amely magában foglalja az extrudált alumíniumtermékek gyártóit is, ne tartozna az előzőekben bemutatott kínai munkajogi rendszer hatálya alá. Ennélfogva az alumíniumágazatban a bérköltségek torzulása közvetlenül (az érintett termék és annak legfontosabb nyersanyaga előállításával összefüggésben) és közvetetten (az ugyanezen kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozó vállalatoktól származó tőke és inputok felhasználásán keresztül) egyaránt érvényesül.

(143)

Kínában a vállalati szereplők tőkéhez jutása többféle szempontból torzult.

(144)

Először: a kínai pénzügyi rendszert az állami tulajdonú bankok erős pozíciója jellemzi (81), valamint az, hogy ezek a bankok a források kihelyezésekor az adott projekt gazdasági életképességétől eltérő szempontokat vesznek figyelembe. A pénzügyi ágazaton kívüli állami tulajdonú vállalatokhoz hasonlóan a bankok nemcsak a tulajdoni jogviszonyon, hanem személyes kapcsolatokon keresztül is kötődnek az államhoz (a nagy állami tulajdonú pénzügyi intézmények felső vezetőit végső soron a KKP nevezi ki) (82), továbbá – szintén a pénzügyi ágazaton kívüli állami tulajdonú vállalatokhoz hasonlóan – rendszeresen részt vesznek a kormányzat által kidolgozott közpolitikai intézkedések végrehajtásában. Ezzel összefüggésben a bankok eleget tesznek azon kifejezett jogszabályi kötelezettségüknek, hogy működésük során a nemzeti gazdaság- és társadalomfejlesztés igényeinek megfelelően, az állami iparpolitika iránymutatása szerint kell eljárniuk (83). Ezt a helyzetet további olyan szabályok tetézik, amelyek a pénzügyi forrásokat a kormányzat által ösztönzendőként kijelölt vagy másként fontosnak tartott ágazatokba irányítják (84).

(145)

Amellett, hogy léteznek olyan jogszabályi rendelkezések, amelyek a rendes banki magatartás követéséről és a prudenciális követelmények tiszteletben tartásáról, így például a hitelfelvevők hitelképességi vizsgálatának szükségességéről rendelkeznek, a számos bizonyíték – ideértve a piacvédelmi vizsgálatok ténymegállapításait is – azt valószínűsíti, hogy ezek a fajta szabályok a különböző jogszabályi rendelkezések alkalmazása során csupán másodlagos szerepet töltenek be.

(146)

Emellett a kötvény- és a hitelminősítések gyakran különféle okokból torzultnak tekinthetők, többek között amiatt, hogy a kockázatértékelést befolyásolja az adott vállalat stratégiai fontossága a kínai kormány számára, valamint az implicit állami kezességvállalás megléte. A becslések határozottan arra utalnak, hogy a kínai hitelminősítések szisztematikusan gyengébb nemzetközi minősítésnek felelnek meg (85).

(147)

Ezt a helyzetet további olyan szabályok tetézik, amelyek a pénzügyi forrásokat a kormányzat által ösztönzendőként kijelölt vagy másként fontosnak tartott ágazatokba irányítják (86). Emiatt a hitelezés súlypontja az állami tulajdonú vállalatok, a jó összeköttetésekkel rendelkező, nagyobb méretű magántulajdonú vállalatok, valamint a kulcsfontosságú ipari ágazatokban működő vállalatok felé tolódik el, ami azt jelzi, hogy a tőkéhez jutás feltételei és költségei nem minden piaci szereplő számára azonosak.

(148)

Ezzel kapcsolatban az OECD-tanulmány nem hivatalos bizonyítékokra hivatkozik, amelyek szerint egyes kínai alumíniumgyártók kedvezményes feltételek mellett jutottak finanszírozáshoz, úgy, hogy a finanszírozás költségei szemmel láthatólag nem állnak összefüggésben a vállalati tőkeáttétel adott szintjével. A tanulmány szerint az egyik állami tulajdonban álló alumíniumgyártó kifejezetten kijelenti a 2016-os kötvénytájékozatójában, hogy jelentős mértékű pénzügyi támogatást kap kínai fejlesztési bankoktól a referenciaérték alatti kamatlábak mellett. Egy másik állami tulajdonban álló gyártó 2017-es kötvénytájékozatója szintén hivatkozik arra, hogy a vállalat szoros kapcsolatban áll a kínai bankokkal, ideértve a fejlesztési bankokat is, amelyek alacsony költségű finanszírozási forrásokat tettek elérhetővé a vállalat számára. Az OECD-tanulmány ezzel kapcsolatban azt a következtetést vonja le, hogy bár számos oka lehet annak, hogy e cégek esetében alacsony a kamatláb, a kedvezőtlen pénzügyi mutatók és az alacsony kamatlábak közötti ellentét mégis azt mutathatja, hogy e hitelfelvevők esetében esetleg alulárazták a kockázatot (87).

(149)

Másodszor: az elmúlt időszakban a hitelfelvétel költségeit a beruházások élénkítése érdekében mesterségen alacsonyan tartották. Ez túlhajtotta a tőkeberuházásokat, amelyek egyre kisebb megtérülési ráta mellett valósultak meg. A folyamatot szemlélteti, hogy az állami szektorban a vállalatok tőkeáttételi mutatója az utóbbi időben a jövedelmezőség drasztikus visszaesése ellenére is nőtt, ami arra utal, hogy a bankrendszer mechanizmusai nem a szokásos kereskedelmi reakcióknak megfelelően működnek.

(150)

Harmadszor: bár 2015 októberében megtörtént a nominális kamatlábak liberalizációja, az árjelzések a kormányzat által előidézett torzulások hatása miatt továbbra sem a szabadpiaci erőviszonyok eredményei. Erre utal, hogy a referencia-kamatlábbal megegyező vagy annál alacsonyabb kamat melletti hitelnyújtás továbbra is 45 %-os részarányt képvisel a teljes hitelállományon belül, a célzott hitelezés pedig a jelek szerint egyre nagyobb szerephez jut, részaránya a romló gazdasági körülmények ellenére is határozottan nőtt 2015 óta. A mesterségesen alacsony kamatlábak alulárazást eredményeznek, ez pedig túlzott tőkefelhasználáshoz vezet.

(151)

A kínai hitelezés általános bővülése a tőkeallokáció hatékonyságának romlására utal, ugyanakkor nem érzékelhetők a hitelfeltételek olyan szigorításának jelei, amelyre torzulásoktól mentes piaci környezetben számítani lehetne. Emiatt az elmúlt években rohamosan nőtt a nemteljesítő hitelek volumene. A veszélyeztetett hitelállomány bővülésével szembesülő kínai kormány a nemteljesítések elkerülése mellett döntött. A rossz hitelekre egyrészt a hitelek megújítása volt a válasz – ami úgynevezett „zombicégek” létrejöttéhez vezetett –, másrészt az adósság átruházása (például vállalategyesülések vagy hitel-tőke konverzió formájában), ezek a módszerek azonban nem feltétlenül oldották meg az általános hitelproblémát vagy kezelték annak elsődleges okait.

(152)

Összességében az utóbbi időszakban a piac liberalizációja érdekében tett lépések ellenére a kínai vállalati hitelezésben továbbra is jelen vannak az állam mindent átható tőkepiaci jelenlétéből fakadó jelentős torzulások.

(153)

Nem került benyújtásra olyan bizonyíték, amely azt támasztotta volna alá, hogy az alumíniumágazatot (ideértve az extrudált alumíniumtermékek gyártóit) ne érintenék a pénzügyi rendszerben megfigyelhető, fent leírt kormányzati beavatkozások. Ennek következtében a pénzügyi rendszerbe való jelentős kormányzati beavatkozás minden szinten nagymértékben befolyásolja a piaci viszonyokat.

(154)

A Bizottság megjegyezte, hogy a jelentésben bemutatott torzulások jellemzőek a kínai gazdaságra. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a kínai rendszer jellemzőiről a 3.2.1.1–3.2.1.5. szakaszban és a jelentés A. részében tett ténymegállapítások az ország egészére és a gazdaság valamennyi ágazatára érvényesek. Ugyanez igaz a termelési tényezőkkel kapcsolatban a 3.2.1.6–3.2.1.8. szakaszban és a jelentés B. részében ismertetett jellemzésre is.

(155)

A Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy az extrudált alumíniumtermékek gyártásához számos különböző inputra van szükség. Az ügyben rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a mintában szereplő exportáló gyártók minden inputot Kínában szereztek be. Amikor az extrudált alumíniumtermékek kínai gyártói beszerzik inputjaikat vagy szerződést kötnek inputjaik beszerzése érdekében, az általuk fizetett árakra (amelyeket költségként jelenítenek meg) kihatnak az előzőekben ismertetett rendszerszintű torzulások. Az inputok beszállítói például olyan munkaerőt foglalkoztatnak, amelyre kihatnak a torzulások. Amikor kölcsönt vesznek fel, olyan forrásokat vesznek igénybe, amelyekre kihathatnak a pénzügyi szektor, illetve a tőkeallokáció torzulásai. Működésüket behatárolja a tervrendszer, amely a kormányzat minden szintjén és az összes gazdasági ágazatban érvényesül.

(156)

Következésképpen az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nemcsak az extrudált alumíniumtermékek belföldi értékesítési árait nem helyénvaló alkalmazni, hanem az inputköltségeket (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb. költségeit) sem, hiszen ezekre is kihat a jelentés A. és B. részében bemutatott jelentős mértékű kormányzati beavatkozás. A tőke, a földterület, a munkaerő, az energia és a nyersanyagok allokálásával összefüggésben bemutatott kormányzati beavatkozás Kína teljes egészében érvényesül. Ebből például az adódik, hogy a Kínában többféle termelési tényező felhasználásával előállított inputra is jelentős torzulások hatnak. Ugyanez vonatkozik az input inputjaira, és így tovább. Sem a kínai kormány, sem a jelen vizsgálatban érintett exportáló gyártók nem szolgáltak ellentétes értelmű bizonyítékkal vagy érvekkel.

(157)

A 3.2.1.2–3.2.1.9. szakaszban ismertetett, az egyebek mellett az általában a kínai gazdaságra, konkrétan pedig az (az érintett terméket is magában foglaló) alumíniumágazatra irányuló állami beavatkozásra vonatkozó bizonyítékok vizsgálatát is tartalmazó elemzés – és az annak során megvizsgált elemek közül egy vagy több tényleges vagy lehetséges hatása – arról tanúskodott, hogy az érintett termék árai és költségei (a nyersanyag-, az energia- és a munkaerőköltségeket is ideértve) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős kormányzati beavatkozás hatására alakulnak ki, és nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. Ennek alapján, valamint a kínai kormány együttműködésének hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez esetben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához.

(158)

A Bizottság ezért a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban kizárólag torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek – ez esetben egy megfelelő reprezentatív országban érvényes előállítási és értékesítési költségek – alapján, a következő szakaszban foglaltak szerint képezte.

(159)

A Bizottság a reprezentatív országot a következő kritériumok alapján választotta ki:

(160)

A (31)–(37) preambulumbekezdésben ismertetett módon a Bizottság a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokkal kapcsolatban két feljegyzést fűzött az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához.

(161)

A 2020. március 16-i feljegyzésben a Bizottság részletes információkat szolgáltatott a fenti kritériumokról, és a következő potenciális reprezentatív országokat azonosította: Brazília, Ecuador, Iráni Iszlám Köztársaság, Kazahsztán, Kolumbia, Malajzia, Mauritius, Mexikó, Montenegró, Oroszországi Föderáció, Srí Lanka, Szerbia, Thaiföld és Törökország. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételt e tekintetben. Az exportáló gyártók, az uniós gazdasági ágazat és a független importőrök a reprezentatív ország kiválasztásának több szempontjával kapcsolatban is észrevételeket nyújtottak be a Bizottságnak.

(162)

A Bizottság ezután közzétette a 2020. június 25-i feljegyzését, amelyben reagált a beérkezett észrevételekre, valamint tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy a (159) preambulumbekezdésben felsorolt kritériumok alapján Törökországot kívánja reprezentatív országként használni. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételt ezzel kapcsolatban.

(163)

Egy importőr előadta, hogy helyénvalóbb lenne különbséget tenni a lágy és a kemény ötvözetek között. E megkülönböztetés esetén a lágy ötvözetek esetében Törökország megfelelő reprezentatív ország lenne, míg a kemény ötvözeteknél az Oroszországi Föderáció megfelelőbb választás lenne.

(164)

Először is meg kell jegyezni, hogy a terméktípusok nem feltétlenül meghatározó tényezők a megfelelő reprezentatív ország kiválasztása szempontjából. Másodszor: a vizsgálat feltárta, hogy Törökországban mindkét típusú ötvözetből gyártanak extrudált alumíniumtermékeket. Végezetül pedig a 2020. június 25-i feljegyzésben is jelzett módon az Oroszországi Föderáció az alumíniumra vonatkozó exportkorlátozásai miatt ebben az esetben nem tekinthető megfelelő reprezentatív országnak (88).

(165)

A Bizottság ezért megerősítette, hogy ebben az esetben Törökország a legmegfelelőbb reprezentatív ország.

(166)

Az érdekelt felektől kapott és a vizsgálat iratai között rendelkezésre álló egyéb lényeges információk alapján a Bizottság a 2020. március 16-i feljegyzésben – többek között az alapanyagokra, az energiára és a munkaerőre is kiterjedően – összeállította azon termelési tényezők előzetes jegyzékét, amelyeket az exportáló gyártók felhasználnak a vizsgált termék előállításához, továbbá mindegyik termelési tényező esetében megjelölte az általa felhasználni kívánt forrásokat.

(167)

A Bizottság meghatározta továbbá a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerinti számtani képzéséhez használt forrásokat is (A Globális Kereskedelmi Atlasz [a továbbiakban: GTA], nemzeti statisztikák stb.). Ugyanebben a feljegyzésben a Bizottság megjelölte azokat a harmonizált rendszerben (HR) a termelési tényezőkhöz kapcsolódó kódokat, amelyeket az érdekelt felektől kapott információk alapján eredetileg fel kívánt használni a Globális Kereskedelmi Atlasz szerinti elemzéshez.

(168)

A Bizottság a 2020. június 25-i feljegyzésben megerősítette, hogy a termelési tényezők (köztük a nyersanyagok) torzulásmentes költségének meghatározásához a Globális Kereskedelmi Atlaszt fogja felhasználni. A Bizottság emellett azt is megerősítette, hogy a török statisztikai intézet adatait kívánja a munkaerőköltség, a villamosenergia-kiadások, valamint a gázköltségek forrásaként felhasználni. Végül a Bizottság arról is tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy a torzulástól mentes SGA-költségek és nyereség meghatározásához a következő vállalkozások pénzügyi adatait fogja felhasználni:

(169)

A 2020. június 25-i feljegyzés nyomán a panaszos előadta, hogy az ezen az alapon meghatározott haszonkulcs túl alacsony. A panaszos szerint a megfelelő adózás előtti eredmény 16 % lenne, nem pedig a Bizottság által meghatározott 7,3 %. A panaszos szerint az eszközök fenntarthatóságának hosszú távú biztosításához szükséges, rendkívül jelentős összegű folyamatos beruházásokra való tekintettel ez a szükséges nyereségszint.

(170)

A panaszos hozzátette továbbá, hogy amennyiben a Bizottság nem fogadja el a javasolt 16 %-os haszonkulcs használatát, abban az esetben ki kellene zárnia az átlagos haszonkulcs számításából a legalacsonyabb nyereséget elérő két török vállalkozást. A panaszos szerint ez indokolt lenne, mivel ez a két vállalat nem érte el az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének c) pontjában előírt legalább 6 %-os nyereséget.

(171)

A Bizottság elutasította ezt az állítást. A 2020. június 25-i feljegyzésében a Bizottság részletesen ismertette, hogyan állapította meg a (168) preambulumbekezdésben felsorolt öt török vállalatnak a számítások során használt nyereségét. A Bizottság már ekkor is kizárta ezeket a nyereséget nem közlő vállalkozásokat. Figyelembe vett minden, a kritériumoknak megfelelő, nyereséget realizáló vállalatot, a nyereség mértékétől függetlenül – a veszteséges cégek kivételével. Ez tükrözi a reprezentatív országban a vizsgálati időszak során elért átlagos haszonkulcsot. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdése az alulértékesítés összefüggésében alkalmazandó, míg ebben az összefüggésben a Bizottság a származási országban elért torzításmentes nyereséget kívánja megállapítani.

(172)

Az exportáló gyártó, a Press Metal csoport előadta, hogy a londoni fémtőzsde (a továbbiakban: LME) árai megfelelőbbek az alumínium torzításmentes nemzetközi árának meghatározásához, mint a GTA adatai. Az exportáló gyártó jelezte azonban, hogy megvizsgálta a GTA-nak a törökországi behozatalra vonatkozó adatait, amelyek a Bizottság 2020. június 25-i feljegyzésének végén szereplő Excel-táblázatban voltak megtalálhatók, és megállapította, hogy a törökországi alumíniumtermékekre vonatkozó GTA-adatok általánosságban megegyeztek az LME adataival.

(173)

Egy importőr megjegyezte, hogy a különböző termelési tényezőkkel (a munkaköltségekkel, az átlagos nyereséggel és az SGA-költségekkel, a villamos energiával és a gázzal) kapcsolatos adatok különböző évekből származnak. A Bizottság tisztázza, hogy szükség esetén ezt figyelembe veszi számításai során, és adott esetben deflátorokat alkalmaz a termelési tényezőknek a vizsgálati időszakban releváns értékének meghatározásához.

(174)

A Bizottság – többek között az alapanyagokra, az energiára és a munkaerőre is kiterjedően – megkísérelte összeállítani azon termelési tényezők előzetes jegyzékét, amelyeket az exportáló gyártók felhasználnak az érintett termék előállításához, továbbá mindegyik termelési tényező esetében megjelölte a felhasználni kívánt forrásokat.

(175)

A termelési tényezők jegyzékével kapcsolatban a Bizottsághoz nem érkezett észrevétel a 2020. június 25-i feljegyzés nyomán, amelyben a Bizottság az érdekelt felektől kapott információk alapján összeállította az összes olyan törökországi termék jegyzékét, amelyek alá az érintett termék gyártása során felhasznált termelési tényezők tartozhatnak.

(176)

Az érdekelt felek által szolgáltatott és a távoli ellenőrzés keretében ellenőrzött információk összessége alapján a Bizottság a következő termelési tényezőket és kódokat azonosította:

Táblázat

Termelési tényezők és információforrások

(177)

A Bizottság mindegyik nyersanyag és segédanyag esetében a reprezentatív országban érvényes importárakra támaszkodott. A reprezentatív országban érvényes importárat a Kínán kívüli összes harmadik országból érkező import egységárainak súlyozott átlaga szolgáltatta. A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállása miatt a Kínából a reprezentatív országba érkező import figyelmen kívül hagyása mellett döntött. Mivel nem áll rendelkezésre arra utaló bizonyíték, hogy ugyanezek a torzulások nem hatnak ki ugyanilyen módon a kivitelre szánt termékekre, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a torzulások ezeket az árakat is befolyásolták. A Bizottság ugyanígy nem vette figyelembe a reprezentatív országba a Kereskedelmi Világszervezetben tagsággal nem rendelkező, az (EU) 2015/755 európai parlamenti és tanácsi rendelet (89) 1. mellékletében felsorolt országokból érkező behozatalra vonatkozó adatokat sem. E behozatal kizárását követően a harmadik országokból érkező behozatal továbbra is reprezentatív maradt, és a Törökországba érkező teljes volumennek átlagosan a 97 %-át tette ki a táblázatban felsorolt termelési tényezők tekintetében.

(178)

Annak érdekében, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében előírt módon meghatározza a nyersanyagok torzulásmentes árát, a Bizottság a reprezentatív ország releváns importvámját alkalmazta. Később, az egyedi dömpingkülönbözetek számítása során a Bizottság az importárat tovább növelte az egyes vállalkozásokra vonatkozó belföldi fuvarozási költségekkel. A Bizottság a belföldi fuvarozás költségét valamennyi nyersanyag esetében a mintában szereplő exportáló gyártók által szolgáltatott, ellenőrzött adatokra alapozta.

(179)

A költségek szempontjából elhanyagolható hatású nyersanyagok esetében, amelyekről a vállalatok nem számoltak be az eljárás megindításáról szóló értesítés III. mellékletében, az adott költségeket a Bizottság a (189) preambulumbekezdésben ismertetett módon a gyártási általános költségek között vette figyelembe. Az általános költségek közé átsorolt termelési tényezőket az érintett vállalkozások számára küldött tájékoztatás tartalmazza.

(180)

A munkaköltségre vonatkozó referenciaérték megállapításához a Bizottság a 2020. június 25-i feljegyzésnek megfelelően a Török Statisztikai Intézet statisztikai adatait használta fel.

(181)

A munkaerőköltségek kapcsán a Bizottság a 2020. június 25-i feljegyzésében közölte, hogy a C.24 jelű gazdasági tevékenységhez (fémalapanyag gyártása (90)) tartozó 2016. évi feldolgozóipari munkaóraköltségeket kívánja felhasználni. Ez a tevékenység felel meg a legjobban a beazonosított NACE Rev. 2 (91) és NAICS-kódoknak (92), valamint a kiválasztott török cégek által megadott kódoknak. Ezek a rendelkezésre álló legfrissebb statisztikai adatok (93). Az értékek a Török Statisztikai Hivatal által közzétett belföldi termelőiár-index (94) deflátorként való használatával kerültek kiigazításra.

(182)

A villamos energia- és a gázköltségre vonatkozó referenciaérték megállapításához a Bizottság a Török Statisztikai Intézet statisztikai adatait használta fel.

(183)

A villamosenergia tekintetében a Bizottság a 2020. június 25-i feljegyzésében jelezte, hogy a Török Statisztikai Hivatal által sajtóközleményben közzétett, az ipari felhasználók által fizetett átlagos villamosenergia-egységárakat kívánja felhasználni (95). A gázköltségek tekintetében a Bizottság az ugyanebben a sajtóközleményben megadott, ipari felhasználók által fizetett átlagos gázegységárakat kívánta felhasználni. A villamos energia és a gáz tekintetében a Bizottság egyaránt levonta a hozzáadottérték-adót, és nettósította az árakat. Észrevételek hiányában a Bizottság eszerint járt el.

(184)

A dízelárak tekintetében a Bizottság a törökországi ipari szektorra vonatkozó, OECD-források alapján megállapított átlagos dízelárat alkalmazta (96).

(185)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint a képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, az értékesítési és az általános költségek (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét. Emellett az általános előállítási költségeket úgy kellett meghatározni, hogy a termelési tényezők költségében nem szereplő költségelemeket is tartalmazzák. A 2020. június 25-i feljegyzésben a Bizottság a (168) preambulumbekezdésben felsorolt öt török vállalatot határozta meg.

(186)

Az SGA-költségek és a nyereségek torzulástól mentes értékének meghatározásakor a Bizottság abból indult ki, hogy az SGA-költségek mekkora hányadát képezik az előállítási költségeknek az öt török vállalkozás költségszerkezetében. A Bizottság az Orbis adatbázisban szereplő, a 2018. január 1-jétől2018. december 31-ig tartó időszakra vonatkozó adatokat vette figyelembe. A Bizottság ezeket az adatokat a 2020. június 25-i feljegyzés mellékleteként bocsátotta az érdekelt felek rendelkezésére.

(187)

A Bizottság a rendes értéket a következő lépésekben állapította meg.

(188)

Elsőként megállapította a torzulásmentes gyártási költségeket (a nyersanyag-felhasználás, a munkaerő és az energia költségeit figyelembe véve). Ennek keretében az egyes termelési tényezőkből a mintában szereplő exportáló gyártók által felhasznált mennyiségeket beszorozta a torzulásmentes egységköltségekkel. A gyártási költségeket csökkentette a vállalatok által bejelentett, a gyártási folyamat során újrafelhasznált melléktermékek torzulásmentes költségével.

(189)

Ezt követően a torzulásmentes előállítási költségek meghatározásához hozzáadta a kapott eredményhez a gyártási általános költségeket. A Bizottság az együttműködő exportáló gyártóknál felmerült gyártási általános költségeket megnövelte a (179) preambulumbekezdésben említett nyersanyagok és segédanyagok költségével, majd az így kapott értéket kifejezte az egyes exportáló gyártóknál ténylegesen felmerült gyártási költségek arányában. Ezt követően a Bizottság ezt a százalékot alkalmazta a torzulásmentes gyártási költségekre.

(190)

Végezetül a fenti számítás keretében a Bizottság az öt török vállalkozásnak a (186) preambulumbekezdésben ismertetett módon megállapított SGA-költségeit és nyereségét alkalmazta.

(191)

Az előállítási költségek százalékaként kifejezett és a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott SGA-költség 15,16 % volt.

(192)

Az előállítási költségek százalékaként kifejezett és a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott nyereség 9,07 % volt, amely magasabb, mint a (169) preambulumbekezdésben meghatározott, a bevételek százalékában kifejezett haszonkulcs.

(193)

A Bizottság ezzel az eljárással az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípusonként megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket. A Bizottság a két együttműködő, a mintában szereplő exportáló gyártó esetében határozta meg a terméktípusonkénti rendes értékeket.

(194)

Az együttműködő exportáló gyártók három különböző módon exportáltak az Unióba: közvetlenül független vevőknek, illetve kapcsolt importőrön, vagy kereskedőként eljáró kapcsolt vállalkozáson keresztül.

(195)

A független uniós vevők részére közvetlenül vagy kapcsolt kereskedőkön keresztül történő értékesítések esetében az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba exportra értékesített érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(196)

Az importőrként eljáró, kapcsolt vállalaton keresztül elvégzett exportértékesítések esetében az exportárat az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően az importált termék független uniós vevők részére történő első viszonteladásakor alkalmazott ár alapján határozták meg. Ezen értékesítések esetében az ár a behozatal és a viszonteladás között felmerülő összes költség, ezen belül az SGA-költségek, valamint a felhalmozódó nyereség tekintetében kiigazításra került.

(197)

A Bizottság a rendes értéket és az együttműködő exportáló gyártó exportárát gyártelepi szinten hasonlította össze.

(198)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében indokolt volt, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. A Bizottság az exportárat a szállítási, biztosítási, kezelési és rakodási, hitel-, banki és egyéb behozatali költségek, év végi engedmények, valamint a harmadik országbeli független kereskedő jutaléka tekintetében igazította ki.

(199)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja szerinti kiigazítást hajtott végre a Kínából az Unióba irányuló, közvetett adó hatálya alá tartozó kínai exportértékesítés, valamint a közvetett adókat (például héát) nem tartalmazó rendes érték közötti különbözet tekintetében. A vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy Kínában az exportáló gyártóknak a kivitelük után 17 %-os héakötelezettségük keletkezik, amelyből (rudak esetén) 0 %-os vagy (más extrudált alumíniumtermékek esetén) 13 %-os visszatérítést kapnak. Ezért a rendes érték kiigazításra került a közvetett adókból – a jelen ügyben az exportértékesítések után részlegesen visszatérített héából – eredő eltérés tekintetében.

(200)

Emellett a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerint kiigazította az egyik exportáló gyártó harmadik országbeli kereskedőjére vonatkozó exportárát. A kiigazítás mértéke a kereskedő SGA-költségeiből és nyereségéből fennmaradó, a kereskedő SGA-költségeként rögzített ügynöki díjat magában foglaló jutalék összege volt.

(201)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében összehasonlította a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(202)

Ennek alapján az ideiglenes, súlyozott átlagú dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(203)

Az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdésével összhangban a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság kiszámította a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát. Ez esetben a Bizottság a különbözetet a mintában szereplő exportáló gyártókra megállapított különbözetek alapján, súlyozott átlagként számította ki.

(204)

Ennek alapján a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete 34,9 %.

(205)

A Kínában működő minden más exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló kivitelének volumenét, valamint a Kínából az Unióba irányuló – az Eurostat behozatalra vonatkozó statisztikai adatai alapján megállapított – teljes behozatali volument figyelembe véve került megállapításra.

(206)

Az együttműködés szintje ebben az esetben alacsonynak volt tekinthető, mivel a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló teljes kivitelnek körülbelül 48 %-át tette ki az együttműködő exportáló gyártóktól érkező behozatal. Emellett egy exportáló gyártó szándékosan nem működött együtt, és annak ellenére, hogy belegyezett a mintába való felvételébe, nem töltötte ki a kérdőívet. Ez alapján a Bizottság helyénvalónak ítélte a maradvány dömpingkülönbözet 48,0 %-os szinten való meghatározását. Ez a különbözet az együttműködő exportáló gyártókra vonatkozó adatok alapján megállapított legmagasabb dömpingkülönbözettel azonos szinten került meghatározásra.

(207)

Összegzésképpen tehát az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következők:

(208)

A vizsgálati időszak alatt mintegy 200 uniós gyártó gyártotta a hasonló terméket az Unióban. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(209)

A vizsgálati időszak alatt a teljes uniós termelés megközelítőleg 3,3 millió tonna volt. A Bizottság ezt az értéket a European Aluminium uniós termelési adataira alapozta, amelyek megbízhatóságát és teljességét az uniós gyártók által megadott információkkal, köztük a mintában szereplő uniós gyártók adataival összevetve ellenőrizte.

(210)

Annak megállapítása céljából, hogy az uniós gazdasági ágazat szenvedett-e kárt, továbbá a felhasználás és az uniós gazdasági ágazat helyzetével összefüggő különböző gazdasági mutatók meghatározása érdekében a Bizottság megvizsgálta, hogy az uniós gazdasági ágazat által előállított hasonló termék későbbi felhasználását az elemzés során figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben.

(211)

Az uniós gazdasági ágazatról alkotott lehetőleg legteljesebb kép érdekében a Bizottság adatokat gyűjtött az érintett termék teljes termelésére vonatkozóan, és meghatározta, hogy a termelést belső felhasználásra vagy a szabadpiacra szánták-e.

(212)

A Bizottság megállapította, hogy – amint az 1. táblázatban is látható – az uniós gyártók össztermelésének egy igen kis hányadát szánták belső felhasználásra. A kötött piac stabilan a felhasználás mindössze 2 %-át kitevő szinten maradt. Ahol indokolt, a kis méretű kötött piac számadatai is szerepelnek, és az adott mutató átfogó értékelésébe is beleszámítanak. Más mutatók, például a termelés, a kapacitás, a termelékenység, a foglalkoztatottság és a bérek esetében a következőkben megadott számadatok a teljes tevékenységre vonatkoznak; a számadatok különválasztása nem helyénvaló.

(213)

A Fuyao Glass előadta, hogy a gépjármű-dekorációs célra használt extrudált alumíniumtermékek végfelhasználási módját a vizsgálat minden vonatkozásában, többek között a kár értékelése során is figyelembe kell venni. A (43)–(47) preambulumbekezdésben is leírtak szerint ezek az extrudált alumíniumtermékek ugyanazokkal az alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a más célú felhasználásra gyártott extrudált alumíniumtermékek, ezért ezek is az érintett termék körébe tartoznak, a kár meghatározása pedig az uniós gazdasági ágazat egészére vonatkozik. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(214)

A Bizottság az uniós felhasználást a (209) preambulumbekezdésben leírt módon a European Aluminium az uniós piacon történő értékesítésre vonatkozó adatai, valamint az Eurostat behozatali adatai alapján határozta meg.

(215)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós felhasználás (tonnában)

(216)

A figyelembe vett időszak alatt a szabadpiaci felhasználás 7 %-kal nőtt az Unióban. Egy részletesebb elemzés szerint 2016 és 2018 között az uniós piac 11 %-kal, megközelítőleg 3,0 millió tonnáról 3,3 millió tonnára nőtt, 2019-ben pedig 4 százalékponttal, mintegy 3,2 millió tonnára esett vissza. A figyelembe vett időszak során megfigyelhető ingadozás és az összességében mutatkozó növekedés oka az egyes felhasználói ágazatok, például a gépjárműipar növekedése volt.

(217)

A Bizottság a behozatali volumen nagyságát az Eurostat adatai alapján határozta meg. Az érintett terméket főként a következő KN-kódok alatt importálják az uniós piacra: 7604 21 00 (üreges profil), 7604 29 10 (rúd), 7604 29 90 (tömör profil), 7608 20 81 és 7608 20 89 (két típusú alumíniumcső, nem hegesztett), valamint 7610 90 90. Az utóbbi kód különböző alumíniumszerkezeteket, szerkezetek részeit és alumíniumból készült összeszerelhető készleteket (melyek közül egyik sem tartozik az érintett termék körébe), valamint az érintett termék bizonyos típusait, többek között a rudakat és a profilokat foglalja magában.

(218)

A panaszban az érintett termék behozatala a fenti kódok közül az első ötbe tartozó összes import, valamint a Kínából származó, a 7610 90 90 KN-kód alá tartozó behozatal 95 %-ának összeadásával került kiszámításra. E módszertan alkalmazását az indokolja, hogy a Kínából érkező, a 7610 90 90 kód alá tartozó behozatal ára kb. 2 900 EUR/tonna volt a vizsgálati időszakban, ez pedig nagyon közel állt a Kínából az öt másik KN-kód alatt bejelentett behozatalhoz. Ezzel szemben az egyéb országokból történő behozatalok átlagára mintegy 6 500 EUR/tonna volt. Ez arra utal, hogy a Kínából érkező behozatal az érintett terméket foglalta magában, míg a többi ország esetében a behozatal nagyobb hozzáadott értékű termékekből, például szerkezetekből állt, amelyek nem tartoznak az érintett termék körébe. A panaszos szerint elővigyázatosságból a 7610 90 90 KN-kód 95 %-át kell az érintett termék körébe tartozónak tekinteni.

(219)

A Bizottság az ügy kivizsgálásakor először megvizsgálta a kereskedelmi forgalmat a TARIC-kódok (10 számjegyű árukódok) szintjén. Ezek az információk az eljárás megindításának napján (2020 február 14.) keletkeztek. Az adatok az ár tekintetében alátámasztották a panaszos megközelítését. A Kínából érkező behozatal nagy részét azonban a 7610909090 TARIC-kód alatt jelentették be, amely nem tartozik az érintett termék körébe. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához fűzött feljegyzésében kikéri az érdekelt felek véleményét, valamint adatokat kér be tőlük. Emellett az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatósággal és a tagállamok nemzeti vámhatóságaival is felvette a kapcsolatot, és a kóddal kapcsolatos további adatokat kért be a nyilvántartásaikból.

(220)

A kiegészítő információkérést követően két független importőr, valamint a European Aluminium nyújtott be további észrevételeket és adatokat.

(221)

A két független importőr jelezte, hogy a 7610 90 90 KN-kódnak rendszerint nagyobb értékű termékeket is magában kell foglalnia, mivel többek között az alumíniumszerkezetek is e kód alá tartoznak. Ezért a Kínából ez alatt a kód alatt bejelentett behozatal átlagnál alacsonyabb importárai arra utalhatnak, hogy az nagy mennyiségű nem összeszerelt terméket foglalt magában annak érdekében, hogy az érintettek az erre a KN-kódra vonatkozó, a 7604 és a 7608 vámtarifaszámok alá tartozó vámtételnél (7,5 %) alacsonyabb (6 %-os) szerződéses vámtételt fizethessenek.

(222)

A European Aluminium azzal érvelt, hogy a Kínából származó, a 7610 90 90 KN-kód alatt bejelentett behozatal túlnyomórészt a termékkör részét képező, „szerkezetben való felhasználásra előkészített” extrudált alumíniumtermékeket foglal magában, mivel az átlagára hasonlít a 7604 és 7608 KN-kódok alatt bejelentett termékek árához (2 770 EUR/tonna), és nem egyezik a Kínán kívüli összes harmadik országból származó, a 7610 90 90 KN-kód alatt bejelentett termékek árával (6 000 EUR/tonna), amely összhangban áll az extrudált alumíniumtermékek szerkezetté való átalakítása által hozzáadott gazdasági értékkel.

(223)

A négy tagállam nemzeti vámhatósága és a DG TAXUD részletesebb információkat szolgáltatott a behozatalról. A vizsgálat ideiglenes szakaszában azonban még nem érkeztek be a többi tagállamot érintő információk. A Bizottság ezért azt az ideiglenes döntést hozta, hogy a panasz jelentette a behozatali volumennel kapcsolatban rendelkezésre álló legjobb információt, így az alábbiakban bemutatott és elemzett összes adat a panaszban alkalmazott módszertant használja az uniós piacra érkező behozatal meghatározására. A Bizottság azonban ismételten felkéri az érdekelt feleket, hogy a végleges döntésnek a lehető legteljesebb adatok alapján történő meghozatala érdekében jelentkezzenek nála.

(224)

A behozatal piaci részesedése az 1. táblázatban bemutatott szabadpiaci felhasználáshoz viszonyított behozatali volumen alapján került meghatározásra.

(225)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatal a következőképpen alakult:

2. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése

(226)

Az érintett országból érkező behozatal a figyelembe vett időszak során kb. 210 000 tonnáról nagyjából 310 000 tonnára emelkedett – ez 48 %-os növekedést jelent.

(227)

E behozatal piaci részesedése pedig 6,9 %-ról 9,6 %-ra nőtt a figyelembe vett időszak alatt – ez 39 %-os növekedést jelent.

(228)

A Bizottság a behozatal árait az Eurostat adatai alapján, a fenti (217)–(223) preambulumbekezdésben említett KN-kódok és módszertan használatával határozta meg.

(229)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatal súlyozott átlagára a következőképpen alakult:

3. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(230)

A Kínából érkező import árai a figyelembe vett időszakban 2 812 EUR/tonnáról 2 912 EUR/tonnára, 4 %-kal emelkedtek. Ezt a tendenciát a világ különböző, alumíniummal kapcsolatos mutatóinak, például az alumíniumtömbök LME-n jegyzett árainak alakulását (ld. a 7. táblázatban) szem előtt tartva kell értékelni. Az alumíniumtömb a vizsgált termék fő nyersanyaga. Ugyanebben az időszakban az alumíniumtömbök ára az LME-n a 7. táblázatban is látható módon 10 %-kal nőtt. A vizsgálati időszak során a lenti 7. táblázatban szereplő uniós átlagárak alapján kb. 20 %-os árkülönbség állt fenn a kérdéses behozatal árai és az uniós árak között.

(231)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással

(232)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszakbeli forgalmának százalékaként fejezte ki. Ennek alapján a súlyozott átlagú alákínálási különbözet meghaladta a 25 %-ot. A tényleges kiszámított árak az információk bizalmas jellege miatt nem szerepelnek itt, de az érintett együttműködő exportáló gyártókkal megosztotta őket a Bizottság, és elmondható róluk, hogy a 15 % és 35 % közötti tartományba esnek. Az importált terméktípusok mintegy 99 %-a esetében áralákínálás volt megállapítható. A mintában szereplő uniós gyártók minden értékesítést közvetlenül független vevőknek, kapcsolt értékesítő egységek közreműködése nélkül végeztek. Az exportáló gyártók közül az egyik kapcsolt uniós értékesítő egységek közreműködése nélkül értékesített az Unióban működő független vevőknek. A másik exportáló gyártó ezzel szemben az értékesítéseinek többségét egy kapcsolt uniós értékesítési egységen keresztül hajtotta végre. Mindenesetre mivel a mintában szereplő exportáló vállalatok teljes kivitelének kevesebb mint fele került kiigazításra a 2. cikk (9) bekezdése szerint, a Bizottság a (230) preambulumbekezdésben megállapított árkülönbségekre is figyelemmel úgy ítélte meg, hogy az ország egészét tekintve jelentős áralákínálás áll fenn.

(233)

Az egyik importőr (a Kastens and Knauer) azt állította, hogy a vizsgált termék az alacsony árú, szabványos és a magas árú, nem szabványos termékeket is magában foglalja, amelyek azonban nem hasonlíthatók össze egymással. Ezen importőr szerint ezeket a termékeket nem lehet összehasonlítani.

(234)

A már említettek szerint a Bizottság rendkívül részletes ár-összehasonlítási rendszert alkalmazott, amely figyelembe vette a termékek alakját és méretét, a különböző megmunkálási módokat és a nyersanyagként felhasznált ötvözetet is. Az importált termékek és az uniós gazdasági ágazat termékei között nagyarányú egyezést lehetett megállapítani. A Bizottság tehát megerősíti, hogy a részletes és objektív kritériumok alapján lehetséges volt a pontos ár-összehasonlítás.

(235)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(236)

Ahogyan a (9) preambulumbekezdésben jeleztük, a Bizottság az uniós gazdasági ágazatot érő esetleges kár vizsgálatához mintavételt alkalmazott.

(237)

A kár meghatározásához a Bizottság elkülönítette a makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatókat. A makrogazdasági mutatókat a Bizottság a European Aluminium válaszában szereplő, valamennyi uniós gyártóra kiterjedő adatok alapján értékelte. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által a kitöltött kérdőíven közölt adatok alapján értékelte. Mindkét adatsorról megállapítást nyert, hogy azok reprezentatívak az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete tekintetében.

(238)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(239)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységárak, egységköltség, munkaerőköltségek, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(240)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

4. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(241)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelési volumene 2 %-kal nőtt. Egy részletesebb elemzésből kiderül, hogy 2016 és 2018 között az uniós termelés 7 %-kal nőtt, míg a vizsgálati időszakban 5 százalékponttal csökkent.

(242)

A figyelembe vett időszak során összességében megfigyelhető növekedés oka az 1. táblázatban leírt keresletnövekedés volt. Az uniós gazdasági ágazat azonban mindössze 2 %-kal tudta növelni a termelését a figyelembe vett időszak alatt, míg a piac növekedése ugyanebben az időszakban 7 %-os volt. Az uniós gazdasági ágazat ezért nem érezhette teljeskörűen a piac növekedésének kedvező hatásait.

(243)

A figyelembe vett időszak során az uniós termelési kapacitás 4 %-kal nőtt. Ez a mérsékelt kapacitásnövekedés tükrözi az egyes uniós gyártók által az extrudált alumíniumtermékek növekedési potenciáljának kihasználása érdekében a kapacitásuk növelésére tett kísérleteket.

(244)

A figyelembe vett időszak során az uniós kapacitáskihasználás 2 %-kal csökkent, mivel az uniós gyártók nem tudták a piaci növekedésnek megfelelő mértékben növelni a termelésüket.

(245)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(246)

A teljes uniós értékesítés volumene a figyelembe vett időszakban 2 %-kal nőtt.

(247)

A figyelembe vett időszak során az uniós szabadpiaci értékesítés volumene szintén 2 %-kal nőtt. 2016 és 2018 között az uniós szabadpiaci értékesítés volumene 7 %-kal nőtt, a vizsgálati időszakban pedig 5 %-kal csökkent. Az uniós értékesítés rendkívül szorosan követte az uniós termelés alakulását, mivel az iparágban nagy arányban dolgoznak megrendelésre.

(248)

Az uniós gazdasági ágazat kötött piaca (a teljes uniós termelés százalékában kifejezve) a figyelembe vett időszakban megközelítőleg 2 % volt. A kis méretű kötött piac 8 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt, de korlátozott mérete miatt ennek hatása elhanyagolható volt.

(249)

Az uniós értékesítési volumen piaci részesedésének csökkenéséből egyértelműen kiderül, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudott lépést tartani az uniós piac növekedésével a figyelembe vett időszak során.

(250)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(251)

Az uniós gazdasági ágazatban a foglalkoztatottság 2016 és 2018 között teljes munkaidős egyenértékben kifejezve 8 %-kal nőtt. A növekedést 7 %-os csökkenés követte a vizsgálati időszakban. Ez a tendencia is nagyrészt a termelési volumen 4. táblázatban látható alakulását követi.

(252)

A European Aluminium beszámolt arról, hogy rendszeres időközönként foglalkoztatási felméréseket végzett, amelyek általában az uniós termelés kb. 40 %-át fedték le. A fenti számadatok a rendelkezésre álló adatok teljes iparágra való kivetítésével keletkeztek. A Bizottság a felmérések eredményét ezért az uniós gazdasági ágazat egészének szempontjából reprezentatívnak ítélte.

(253)

Mivel a termelési és a foglalkoztatási adatok szorosan követik egymást, a tonna/alkalmazott egységben kifejezett termelékenység jórészt változatlan maradt.

(254)

Minden dömpingkülönbözet jóval meghaladta a csekély mértékű (de minimis) szintet. Az érintett országból érkező behozatal mennyisége és árai miatt a tényleges dömpingkülönbözetek nagyságának az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása igen jelentős volt.

(255)

Az érintett termékkel kapcsolatban ez az első dömpingellenes vizsgálat, ezért az esetleges korábbi dömping hatásainak értékeléséhez nem álltak rendelkezésre adatok.

(256)

A mintában szereplő uniós gyártók által az Unióban a vevők részére felszámított súlyozott átlagos értékesítési egységárak a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(257)

Az uniós piac független szereplőinek (a szabad piacon) történő értékesítések ára 3 053 EUR/tonna-ról 3 619 EUR/tonna-ra nőtt a figyelembe vett időszakban – ez 19 %-os növekedést jelent.

(258)

Ezt a növekvő tendenciát az iparágban bekövetkező fontos változások fényében kell értékelni. Először is a figyelembe vett időszakban mind a négy, a mintában szereplő uniós gyártó módosította a termékskáláját. Az uniós gyártók növelték a magas hozzáadott értéket képviselő, magasabb árú termékek értékesítését. Emellett az alumíniumtömbök árának növekedése miatt – amelyet az alumíniumtömbnek az LME-n három hónapos szállításra jegyzett ára is tanúsít – a piaci árak is nőttek.

(259)

A mintában szereplő gyártók termelési egységköltsége – amelyre az LME árainak alakulása is komoly hatást gyakorolt – magában foglalta a mintában szereplő gyártóknál a nagyobb hozzáadott értékű termékek felé való elmozdulás következtében felmerülő többletköltségeket is.

(260)

A termelési egységköltség 20 %-kal, tehát az uniós szabadpiaci átlagárak növekedésénél (19 %) nagyobb mértékben nőtt.

(261)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(262)

Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség 2 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban.

(263)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Készletek

(264)

A mintában szereplő uniós gyártók készleteinek szintje 26 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. A termelés százalékában kifejezett zárókészletek azonban az egész időszak során alacsonyak voltak. Ennek oka, hogy az extrudált alumíniumtermékek ágazatában általában rendelésre termelnek. Ez a mutató ezért az átfogó kárelemzés szempontjából kevésbé jelentős.

(265)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(266)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevőknek történő uniós értékesítéséből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az ugyanezen értékesítésekhez tartozó értékesítési forgalom százalékában. A rendkívüli költségek, valamint a nem realizált fedezeti nyereségek és veszteségek nem szerepelnek a 10. táblázat adataiban. A mintában szereplő gyártók jövedelmezősége a figyelembe vett időszakban mindvégig pozitív, de alacsony szintű volt, és a 2016. évi 4,9 %-ról a vizsgálati időszakra 2,0 %-ra csökkent. Ez a változás jelentős árlenyomásról tanúskodik. A (272) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az uniós gyártók költségei nagyobb mértékben növekedtek, mint az áraik. Az uniós gazdasági ágazat a Kínából érkező behozatal által gyakorolt (mennyiségi és árleszorító) nyomás miatt nem tudta a költségek növekedésével megegyező mértékben emelni az árait. Az időszak során a kínai árak következetesen alacsonyak voltak, és jelentősen elmaradtak az uniós gazdasági ágazat áraitól, ezáltal pedig korlátozták a többek között az emelkedő nyersanyagköltségek és a növekvő kereslet miatt is várható áremeléseket. A figyelembe vett időszak alatt a kínai behozatal jelentős volt. Mindez leszorított és csökkenő nyereségességet okozott.

(267)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalom alakulása ingadozott. A figyelembe vett időszak során a mintában szereplő uniós gyártók pénzforgalma pozitív, de alacsony szintű volt. A pénzforgalom 2016 és 2018 között 77 %-kal csökkent, de a vizsgálati időszak során jelentős mértékben javult. E helyreállás jórészt az egyik, a mintában szereplő gyártónak volt köszönhető, amely a 2019 elején rögzített nagy mennyiségű befejezetlen termelését a vizsgálati időszakra értékesített késztermékekké alakította át.

(268)

Ahogy azt a fenti beruházási adatok is mutatják, az uniós gyártók további beruházásokat hajtottak végre a figyelembe vett időszak során. A beruházások mértéke évi 27 és 47 millió EUR között alakult. A beruházások célja főként a hatékonyságnövelés, valamint az üzleti tevékenységnek a nagyobb hozzáadott értékű termékek és az ügyfélközpontúság felé való elmozdítása volt. Ez elengedhetetlen a mintában szereplő gyártók számára ahhoz, hogy megőrizzék versenyképességüket a piacon.

(269)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség. A figyelembe vett időszak során negatív tendenciát mutatott, egész pontosan 71 %-kal csökkent. Ez a kedvezőtlen változás azt mutatja, hogy bár a vállalatok a versenyképesség megőrzése érdekében továbbra is végrehajtottak beruházásokat, e beruházások megtérülése a figyelembe vett időszakban jelentős mértékben csökkent.

(270)

Mind a négy, a mintában szereplő gyártó nagyobb vállalatcsoportok tagja, és a figyelembe vett időszakban is tőkét gyűjtött a jövőbeli beruházásokhoz. Azonban mivel a beruházások megtérülése ilyen gyorsan csökken, a mintában szereplő gyártóegységek jövőbeli tőkebevonási képessége egyértelműen veszélyben van.

(271)

Több mutató, többek között a termelés, a kapacitás, az uniós piaci értékesítés és a foglalkoztatás is pozitív tendenciát jelzett. Azonban e mutatók pozitív alakulása azonban a felhasználás növekedésével állt összefüggésben, és ezeknek a mutatók valójában jóval nagyobb mértékben emelkedtek volna akkor, ha az uniós gazdasági ágazat képes teljes mértékben ki tudta volna használni a piac növekedését. Az értékesítési volumen növekedése ellenére az uniós gazdasági ágazat veszített szabadpiaci részesedéséből.

(272)

A szabadpiaci értékesítési árak 19 %-kal nőttek. Ezek az áremelkedések azonban nem tartottak lépést a költségek növekedésével (20 %). Ezért a tendenciáért az árlenyomás okolható. Az uniós gazdasági ágazat a Kínából érkező, az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáló behozatal által gyakorolt nyomás miatt nem tudta a költségek növekedésével megegyező mértékben emelni az árait. Figyelemmel arra, hogy a nyereségesség szintje a teljes figyelembe vett időszak során elmaradt a nyereségcéltól, továbbá figyelemmel a Kínából érkező behozatal mennyiségére és alacsony áraira, a Bizottság megállapította, hogy az áremelések kapcsán a figyelembe vett időszakban mindvégig árlenyomó hatás érvényesült. Ennek következtében minden pénzügyi teljesítménymutató, nevezetesen a nyereségesség, a beruházások megtérülése és a pénzforgalom mind csökkenő tendenciát mutatott, a nyereségek pedig a figyelembe vett időszak során végig elmaradtak a nyereségcéltől. Ez különösen azért káros, mert a vizsgált termék piaca a figyelembe vett időszakban nőtt, az uniós gazdasági ágazat nyeresége azonban ennek ellenére is alacsony maradt, és csökkenő tendenciát mutatott. Annak ellenére, hogy az uniós gazdasági ágazat a versenyképesség megőrzése érdekében a lehető legmagasabb szinten tartotta a beruházások szintjét, nyilvánvalóan nem érte el a jövőbeli beruházások ösztönzéséhez szükséges nyereségszintet. Az uniós gazdasági ágazat hanyatlására ráadásul az uniós piac növekedési időszakában került sor. Az uniós gazdasági ágazat 5 %-ot vesztett a piaci részesedéséből egy növekvő piacon, és egyértelműen nem tudta kihasználni az uniós piac növekedését.

(273)

Megjegyzendő továbbá, hogy az uniós gazdasági ágazat változatos ügyfélkört lát el, amelynek igényei folyamatosan változnak. Elengedhetetlen, hogy az uniós gazdasági ágazat továbbra is beruházzon a kutatás-fejlesztésbe és az ügyfélközpontú megoldásokba. A beruházások rendkívül gyorsan romló megtérülése (– 71 %) ezért önmagában is komoly veszélyt jelent az iparág folyamatos életképességére nézve.

(274)

A fentiek alapján a Bizottság az eljárás e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(275)

Az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy ezzel egy időben más ismert tényezők okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézett károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsa. E tényezők a következők: a harmadik országokból érkező behozatal, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, a kötött piaci értékesítés, valamint a nyersanyagköltségek és a fogyasztás alakulása.

(276)

Az uniós gazdasági ágazat helyzetének romlása egybeesik a Kínából érkező, az uniós gazdasági ágazat árainak következetesen alákínáló, és az uniós piaci árszinteket lenyomó behozatal jelentős piaci térhódításával, így megállapítható a kettő közötti ok-okozati összefüggés.

(277)

A Kínából érkező behozatal volumene a vizsgálati időszakban a 2016-os mintegy 209 000 tonnáról 310 000 tonnára nőtt (a 2. táblázatban látható módon). Ez 48 %-os növekedést jelent. A piaci részesedés ugyanebben az időszakban 6,9 %-ról 9,6 %-ra nőtt – ez 39 %-os növekedést jelent. Ugyanebben az időszakban (amint az az 5. táblázatból is kiderül) az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítése mindössze 2 %-kal nőtt, a piaci részesedése pedig 5 %-kal, 85,1 %-ról 81,1 %-ra csökkent. A kisebb méretű kötött piacon történő értékesítés 8 %-kal csökkent. A dömpingelt behozatal mértéke évről évre folyamatosan nőtt mind abszolút, mind relatív értelemben. Ahogy azt az 1. táblázat is mutatja, a figyelembe vett időszak során az uniós fogyasztás 7 %-kal nőtt. Egyértelmű azonban, hogy ezt a növekedést főként a Kínából érkező behozatal tudta kihasználni.

(278)

A dömpingelt behozatal ára a figyelembe vett időszakban 4 %-kal – a 2016. évi 2 812 EUR/tonnáról a vizsgálati időszakra 2 912 EUR/tonnára – nőtt (ahogy az a 3. táblázatban is látható). Ugyanebben az időszakban a világpiaci alumíniumárak kb. 10 %-kal emelkedtek (ahogy azt a 7. táblázatban az LME indexe mutatja). A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat árai a 7. táblázatban is látható módon 19 %-kal nőttek. A táblázatból azonban az is kiderül, hogy az uniós gazdasági ágazat átlagköltségei 20 %-kal növekedtek ugyanebben az időszakban. Végezetül pedig az exportáló gyártók esetében számított alákínálási különbözet átlagos mértéke meghaladja a 25 %-ot.

(279)

A fent említettek szerint az uniós gazdasági ágazat árait és költségeit az uniós ágazat termékskálájában bekövetkező változások, valamint az alumíniumárak növekedésének fényében kell elemezni. Azonban az uniós gazdasági ágazat árainak emelkedése és (az ügyfelek igényeinek megfelelően) a nagyobb hozzáadott értékű termékek felé való elmozdulásra tett kísérletei nem voltak elegendőek ahhoz, hogy megakadályozzák az értékesítések jövedelmezőségének további zuhanását, a mutató ugyanis a figyelembe vett időszak során végig csökkent. Ennek oka a Kínából érkező alacsony árú dömpingelt behozatal egyre növekvő mennyisége által a piaci árakra gyakorolt nyomás. Mindezek alapján a Bizottság megállapította, hogy a Kínából érkező behozatal árlenyomást okozott, és megakadályozta az áremeléseket.

(280)

Az egyik érdekelt fél (az Airoldi) megkérdőjelezte, hogyan gyakorolhatott ilyen jelentős hatást a vizsgálati időszakban egyébként korlátozott piaci részesedéssel rendelkező kínai behozatal. Ebben a tekintetben fontos megjegyezni, hogy a vizsgált terméket általában szerződés alapján értékesítik, amely esetben az ár fontos – sokszor a legfontosabb – tényező. A kínai exportáló gyártók alacsony árú ajánlatainak piaci jelenléte megmagyarázza, miért voltak képesek ezek az értékesítések összességében ekkora befolyást gyakorolni a piaci árakra. A vizsgálati időszakban a kínai gyártók uniós kereskedőknek és végfelhasználóknak is értékesítettek. Ez azt jelenti, hogy a piaci árakra gyakorolt negatív hatásuk a piac minden értékesítési csatornáján érezhető volt, nem csak az egyszerű termékek forgalmazók számára történő értékesítésének árain.

(281)

Az extrudált alumíniumtermékek uniós piaca egyre inkább a különböző iparágakban, például a gépjárműiparban, a gépiparban, a közlekedési ágazatban és az építőiparban működő ügyfelek egyedi igényeire szabott megoldások felé mozdul el. Ez azt jelenti, hogy az uniós piacra szállító gyártóknak be kell ruházniuk a kutatás-fejlesztésbe annak érdekében, hogy új termékeket állíthassanak elő, és ügyfeleik igényeinek megfelelő, komplex megoldásokat nyújthassanak. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése és nyereségessége azonban e beruházások ellenére is fokozatosan csökkent. Ezt a helyzetet főként a kínai exportáló gyártók jelentős mennyiségű behozatala által gyakorolt árnyomás okozta.

(282)

Továbbá a kínai behozatal a figyelembe vett időszak során nem csak a piac azon részeire tört be, ahol egyszerű, árujellegű termékek értékesítése történik. Egyértelműen bizonyítható, hogy a kínai vállalatok fokozatosan törnek be a piacra, és már a szerződéses értékesítések terén is növelik piaci jelenlétüket. Az ilyen szerződések esetén ugyan nem az ár az egyetlen fontos tényező, de egyértelmű, hogy a fenti (több mint 25 %-os) áralákínálási különbözetek kulcsszerepet játszanak az ügyfelek döntéshozatala során.

(283)

Mindezek alapján a Bizottság megállapította, hogy a Kínából érkező behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak. A kárnak elsősorban árhatásai, de mennyiségi hatásai is voltak.

(284)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Harmadik országokból érkező behozatal

(285)

A Törökországból érkező behozatal a vizsgálati időszakban 43 %-kal, azaz a 2016. évi 77 000 tonnáról körülbelül 110 000 tonnára nőtt. A behozatal piaci részesedése a 2016-os 2,6 %-ról a vizsgálati időszakban 3,4 %-ra emelkedett.

(286)

A vizsgált termék átfogó vizsgálatából kiderül, hogy Törökország esetében az átlagár 3 448 EUR/tonna volt a vizsgálati időszak során, amely 18 %-kal magasabb a Kínából érkező behozatal 2 912 EUR/tonnás átlagáránál. A KN-kódok részletesebb vizsgálatából kiderül, hogy e behozatal nagy része (89 %) a 7604 21 00 (üreges profil) és a 7604 29 90 (tömör profil) KN-kód alá tartozik. Ezen terméktípusok rendkívüli jelentősége miatt esetükben külön ár-összehasonlításra került sor. E profilok átlagára a vizsgálati időszakban 3 458 EUR/tonna volt. Ez 19 %-kal magasabb a Kínából azonos időszakban, ugyanezen két KN-kód alatt bejelentett behozatal átlagáránál.

(287)

A harmadik országokból (főként Oroszországból, Svájcból, Norvégiából, valamint Bosznia-Hercegovinából) érkező behozatal szintén túlnyomórészt (69 %-ban) tömör és üreges profilokból állt. A más harmadik országokból érkező behozatal a figyelembe vett időszakban 16 %-kal, azaz a 2016. évi 163 000 tonnáról a vizsgálati időszakra körülbelül 189 000 tonnára nőtt. A behozatal piaci részesedése a vizsgálati időszak során kismértékben, a 2016-os 5,4 %-ról 5,8 %-ra emelkedett. E behozatalok 3 720 EUR/tonnás átlagára a török árakat is meghaladta.

(288)

A Törökországból és más harmadik országokból érkező behozatal mennyiségére, árára és piaci részesedésére figyelemmel megállapítható, hogy annak uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem vezethetett az ágazat helyzetének romlásához.

(289)

Az uniós gyártók exportvolumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Az uniós gyártók exportteljesítménye

(290)

Az uniós gazdasági ágazat exportja a figyelembe vett időszakban 3 %-kal, azaz a 2016-os 202 000 tonnáról a vizsgálati időszakra körülbelül 208 000 tonnára nőtt.

(291)

E kivitel átlagára a figyelembe vett időszakban 11 %-kal – a 2016-os 5 213 tonnáról a vizsgálati időszakra 5 797 tonnára – csökkent.

(292)

Az uniós gazdasági ágazat teljes termeléséhez és értékesítéséhez való hozzájárulásának összefüggésében, valamint magas árát és stabil mennyiségét szem előtt tartva egyértelműen megállapítható, hogy e kivitel nem okozott volna kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(293)

Ahogy az az 1. táblázatban is látható, 2016 és 2018 között az uniós szabadpiac 11 %-kal, megközelítőleg 3 millió tonnáról 3,35 millió tonnára nőtt, a vizsgálati időszakban pedig 4 százalékponttal, mintegy 3,2 millió tonnára esett vissza. A figyelembe vett időszak során összességében megfigyelhető növekedés azt mutatja, hogy a kereslet nem csökkent.

(294)

Tekintettel arra, hogy a figyelembe vett időszak során nőtt a felhasználás, egyértelműen megállapítható volt, hogy a felhasználás alakulása nem okozott volna kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(295)

Ahogy az az 5. táblázatban is látható, a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat kötött piaci értékesítése 8 %-kal csökkent. Az egyes évekre vonatkozó volumenek azonban az uniós gazdasági ágazat összértékesítésének legfeljebb 2 %-át tették ki.

(296)

A kötött piac rendkívül csekély méretét figyelembe véve egyértelmű volt, hogy annak alakulása nem okozott volna kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(297)

Az uniós gazdasági ágazat által használt fő nyersanyag az alumíniumtömb, bár egyes gyártók integráltabbak, és az extrudált alumíniumtermékek gyártásához használt alumíniumötvözeteket is gyártanak.

(298)

Az alumíniumárakat az LME határozza meg, és ezek az árak jellemzően az extrudált alumíniumtermékek költségeinek kétharmadát teszik ki – bár ez az arány az értékesített végtermék összetettségétől függően változhat.

(299)

A figyelembe vett időszakban, 2016 és a vizsgálati időszak között az LME (szállításos) alumíniumindexei a 7. táblázatban látható módon több mint 10 %-kal emelkedtek. Ez a vizsgált termék termelési költségeinek megközelítőleg 6-7 %-os növekedését jelentené.

(300)

Azonban az uniós gazdasági ágazat általában szerződések alkalmazásával értékesít, amelyekben az LME legfrissebb árait adják meg, az átváltási és a szállítási költségekkel együtt. Az uniós gyártók ezután fedezeti ügyletek segítségével fedezik a szerződésben meghatározott alumíniumár és az alumínium tényleges vételára közötti különbözetet.

(301)

Figyelembe véve az alumíniumáraknak a szerződésekben ilyen módon történő meghatározását, valamint azt, hogy az uniós gazdasági ágazat védi magát a nyersanyagárak ingadozásával szemben, egyértelműen megállapítható volt, hogy a nyersanyagárak növekedése nem okozott volna kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(302)

A Bizottság megkülönböztette és elválasztotta az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól. Az összes többi tényező gyakorlatilag egyáltalán nem volt hatással az uniós gazdasági ágazat negatív alakulására, sem a piacvesztés, sem az áralákínálás, sem a csökkenő nyereségesség és készpénzforgalom, sem a beruházások megtérülésének visszaesése tekintetében.

(303)

A fentiek alapján a Bizottság ebben a szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem gyengítették a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést. A kár elsősorban piacvesztésből, áralákínálás és árlenyomás, a nyereségesség és a készpénzforgalom csökkenése, valamint a beruházások megtérülésének visszaesése formájában jelentkezik.

(304)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, megállapítható-e, hogy a kárt okozó dömping megállapítása ellenére nem állt az Unió érdekében intézkedéseket elfogadni ebben az ügyben a Kínából érkező behozatalok tekintetében. Az uniós érdek meghatározása az összes különböző érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök, a felhasználók és más érintett gazdasági szereplők érdekeit is.

(305)

Az Unióban mintegy 200 vállalkozás gyárt extrudált alumíniumtermékeket. Az intézkedések bevezetése lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy visszaszerezze elvesztett piaci részesedését, és fenntartható szintű nyereségességet érjen el.

(306)

Az uniós gazdasági ágazat mintegy 40 000 munkavállalót foglalkoztat közvetlenül, közvetett módon pedig ennél is többen függnek tőle. A gyártók eloszlanak az Unió területén.

(307)

Az intézkedések hiánya valószínűleg nagyon kedvezőtlen hatást gyakorolna az uniós gazdasági ágazatra a további árlenyomás és az alacsonyabb értékesítési volumenek formájában, csökkentve ezáltal a nyereségességet és a beruházásokat. Az intézkedések lehetővé teszik az uniós gazdasági ágazat számára, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket az uniós piacon, visszaszerezze elvesztett piaci részesedését, és elérje a megszokott versenyfeltételek között várható nyereségességi szintet.

(308)

Az alumínium jóval könnyebb az acélnál, és az Unióban kulcsfontosságú nyersanyagnak tekintik a Párizsi Megállapodásban (2015) rögzített kibocsátási célok teljesítése szempontjából. Jól mutatja ezt az extrudált alumíniumtermékek fokozott használata a gépjárműiparban, valamint az, hogy ezek a termékek kulcsszerepet játszanak az elektromos járművek uniós iparágának létrejöttében.

(309)

Az uniós gazdasági ágazat mellett a European Aluminium az uniós kohóalumínium-ágazat jelentős részét is képviseli. Az extrudált alumíniumtermékek az Unióban termelt kohóalumínium mintegy 20 %-át használják el. A kohóalumínium-ágazat szintén nagyszámú munkavállalót foglalkoztat az Unióban, és függ továbbfelhasználó ügyfelei megfelelő állapotától. Az adott ágazat által az extrudált alumíniumtermékek iparágának gyártott legfőbb termék az alumíniumtömb. Ha az extrudáltalumíniumágazat tovább szűkül, az upstream beszállítók életképessége szintén veszélybe kerülhet.

(310)

Az importáló ágazat nagyon csekély együttműködést tanúsított. Mindössze hat független importőr nyújtott be mintavételi űrlapot – ez a kínai behozatal 2 %-át teszi ki.

(311)

Az extrudált alumíniumtermékek a mintában szereplő importőrei az alumíniumiparon belül szakosodtak, és forgalmuk mintegy 50 %-a az extrudált alumíniumtermékekből származik. Az importőrök extrudált alumíniumtermékeik mintegy 50 %-át az érintett országból, a másik 50 %-ot pedig az uniós gazdasági ágazatból, valamint más harmadik országokból szerezték be. Bár a Kínából érkező extrudált alumíniumtermékek esetében általában 6 % és 7,5 % közötti vámtételek merültek fel, ez a tevékenység jelentősen jövedelmezőbb volt a többi importált terméknél, továbbá az uniós gazdasági ágazatnál is nyereségesebb volt annak ellenére, hogy az importágazatnak kevesebb kockázattal kell számolnia, mint a termelési ágazatnak.

(312)

Az importőrök azt állították, hogy nem tudják minden extrudált alumíniumterméküket az uniós gazdasági ágazatból beszerezni, mivel az ágazat nem képes a szükséges termékek teljes körét szállítani. Egy importőr (az Airoldi) kijelentette, hogy főként kemény ötvözetből készült extrudált alumíniumtermékeket importál, amelyek átfutási ideje állítása szerint az uniós gazdasági ágazat esetében hosszabb. Állítása szerint az ellátási hiány további bizonyítéka, hogy egyes termékek autonóm vámkontingensek keretében vámmentességet élveznek. Az uniós gazdasági ágazat cáfolta az ellátási problémákkal kapcsolatos állítást, és kijelentette, hogy az ágazat rendelkezik szabad kapacitással, és szállítani tudja az importőrök és az uniós felhasználó ágazatok által keresett termékek teljes körét, a kemény ötvözetekből készült extrudált alumíniumtermékeket is beleértve.

(313)

Az ügy irataiban szereplő információk alapján úgy tűnik, egyik konkrét termék vagy ötvözet esetében sem áll fenn hiány az Unióban. A mintában szereplő uniós gyártók közül kettő nagy mennyiségben gyárt kemény ötvözetből készült extrudált alumíniumterméket, és jelentős szabad kapacitással rendelkezik. Az uniós gazdasági ágazat bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy számos uniós gyártó rendelkezik a kemény ötvözetekből készült extrudált alumíniumtermékek gyártásához szükséges kapacitással. Mi több, harmadik országokban alternatív beszerzési források is rendelkezésre állnak.

(314)

Ami pedig az importvám alóli mentességet illeti, az (EU) 2019/2220 tanácsi rendelet értelmében (97) az érintett termék autonóm vámkontingensek keretében 3 000 tonna erejéig valóban vámmentességet élvez. Az uniós gazdasági ágazat elmagyarázta, hogy ezekkel a mentességekkel szemben kifogást emelt, mert a mentességet élvező konkrét termékeket az uniós gazdasági ágazat is képes szállítani. A vámmentesség további fenntartásának szükségességével kapcsolatos döntés várhatóan 2020 vége előtt kerül közzétételre. Az érintett mennyiség elhanyagolható mértékét (a vizsgálati időszak alatti összes behozatal mintegy 1 %-a) figyelembe véve nem állapítható meg, hogy ez a kérdés jelentős ellátási problémát jelentene. További információk felmerülése esetén a kérdést a Bizottság a vizsgálat végleges szakaszában felülvizsgálja.

(315)

Egy importőr (az Airoldi) felvetette, hogy a Covid19-járvány vis maior esetnek minősül, és az uniós érdekekkel ellentétes lenne dömpingellenes vámot kivetni az érintett termék behozatalára. Azt is előadta továbbá, hogy nem lenne helyénvaló 2020-ban a 2019-es helyzet alapján alkalmazni a vámot, mivel a 2020-as évre jelentős hatást gyakorolt a Covid19-járvány. A jelen vizsgálat esetében a figyelembe vett időszak azonban a 2016–2019 közötti időtartamot öleli fel. A 2020-as év eseményeit rendes körülmények között nem kellene figyelembe venni az intézkedések bevezetése tekintetében, kivéve, ha a körülmények tartósan megváltoztak. A behozatalok nyilvántartásba vételét előíró rendeletben szereplő bizonyítékok arra utalnak, hogy a behozatal által az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt nyomás a 2020. március és május közötti időszakban nőtt. Nem került benyújtásra olyan bizonyíték, amely indokolta volna a vizsgálat uniós érdekből történő, intézkedések bevezetése nélküli megszüntetését. Ezt a felvetést ezért a Bizottság elutasította. A Bizottság korábban már küldött egy levelet az Airoldinak, amelyben elmagyarázta, hogy a jelenlegi vizsgálat Covid19-járvány miatti, vis maior helyzet fennállásán alapuló megszüntetésének nincs jogi alapja.

(316)

Az Airoldi emellett azt is kijelentette, hogy az uniós gazdasági ágazat arra használja a dömpingellenes eljárásokat, hogy megerősítse az állítólagos oligopóliumot, ami az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata alapján a joggal való visszaélésnek minősül. A European Aluminium határozottan elutasította ezeket az állításokat. Semmi sem utal azonban arra, hogy az uniós ágazatban versenyellenes magatartás vagy oligopóliummal való visszaélés esete állna fenn, és az Airoldi nem nyújtott be erre vonatkozó bizonyítékot vagy elemzést, amelyben ismertetné ennek relevanciáját az alaprendelet összefüggésében.

(317)

A dömpingellenes intézkedések bizonyos szempontból valószínűleg kedvezőtlen hatást fognak gyakorolni az uniós importőrökre, mivel a Kínából érkező behozatalokra vonatkozó intézkedések csökkenthetik az extrudált alumíniumtermékekkel kapcsolatos tevékenységük forgalmát és jövedelmezőségét. Az importőrök azonban átháríthatják ügyfeleikre a vámot, tekintve jelentős, kb. 7–13 % közötti haszonkulcsukat. Továbbá alternatív beszerzési forrást is kereshetnek, többek között más harmadik országok vagy az uniós gazdasági ágazat beszállítói között. Mindkét, a mintában szereplő importőr kiegyensúlyozott beszerzési struktúrával rendelkezik, és egyik sem támaszkodik kizárólag a kínai behozatalra. Mi több, mindkét, a mintában szereplő importőr jelentős, a vizsgált terméktől független tevékenységet folytat, amelyet a vámok kivetése nem érint. Az egyéb tevékenység folytatásával, a vizsgált termék egyéb beszerzési forrásainak igénybevételével, valamint a vámok hatásának az ügyfelekre történő részleges áthárításával tehát a független importőrök elkerülhetik az intézkedések bevezetésének aránytalanul súlyos hatásait.

(318)

A vizsgált terméket számos felhasználó ágazat – főként az építőipar, a közlekedési ágazat, a gépipar és más iparágak, többek között a fogyasztói termékek szektora is – használja. A gyártók egyes extrudált alumíniumtermékeket forgalmazóknak értékesítenek, akik továbbértékesítik őket a végfelhasználóknak.

(319)

Bár bizonyos felhasználók és szervezeteik nyilvántartásba vetették magukat érdekelt félként, a legtöbb felhasználói iparág nem tanúsított együttműködést a vizsgálat során, és nem töltötte ki a kérdőívet.

(320)

A Bizottsághoz mindössze egy, a vasúti közlekedési tevékenységéhez extrudált alumíniumtermékeket vásároló Alstom csoport által kitöltött kérdőív érkezett. Az Alstom és az Európai Vasútipari Egyesülés (UNIFE) az uniós érdekkel kapcsolatos kérdésekben is nyújtott be beadványokat.

(321)

Az extrudált alumíniumtemékek fontosak a vasúti közlekedési ágazat szempontjából, mivel kulcsszerepet töltenek be a vasúti járműparknak az utasok biztonságával és az ütközésállósággal kapcsolatos szabványoknak való megfelelést célzó modernizálásában, valamint az ágazat szénlábnyomának a vasúti járművek súlycsökkentésével és üzemanyag-hatékonyságának javításával való csökkentésében. Az ágazat kifejtette, hogy uniós és kínai beszállítóival is szoros kapcsolatot épít ki az egyéni igényekre szabott extrudált alumíniumtermékek gyártása során, ezért a beszállítóváltás nemkívánatos feladat lenne a számára, ráadásul többletköltségekkel is járna. Azt is állította továbbá, hogy speciális követelményeit csak korlátozott számú uniós gyártó tudta teljesíteni. Az Alstom rámutatott, hogy egyes termékeit mindössze 3 kínai és egy uniós gyártótól tudja beszerezni. A European Aluminium azzal érvelt, hogy tagjai rendelkeznek a vasúti közlekedési ágazat ellátásához szükséges kapacitással és műszaki tudással.

(322)

A Bizottság megállapítása szerint elkerülhetetlen, hogy a beszállítóváltás többletköltséggel járjon az Alstom és az ágazat más cégei számára. A vizsgált termék Alstom általi beszerzése azonban a vállalat forgalmának elhanyagolható százalékát teszi ki, és a vállalat számos különböző beszerzési forrásból, többek között Kínából és más országokból is szerez be termékeket. Ezért amennyiben úgy döntene, hogy Kínából szerzi be ezeket a termékeket, és megfizeti a behozatalkor a dömpingellenes vámot, a vámok összege elhanyagolható mértékű, a kapcsolódó forgalom 1 %-ánál alacsonyabb többletköltséget jelentene a számára.

(323)

Az Alstom és az UNIFE azzal érvelt továbbá, hogy a dömpingellenes intézkedések a vasúti ágazatban használt extrudált alumíniumtermékekre való kivetése ellentétes lenne az Unió érdekeivel, mivel:

(324)

Az azonban, hogy a vasúti közlekedési ágazatnak gyártott termékek a behozatalnak és az uniós piacnak csak kis részét teszik ki, nem csak a vasúti közlekedési ágazat esetében igaz. Nem érkezett bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a Kínából érkező behozatal által okozott árlenyomás ne vagy csak kisebb mértékben érintené a vasúti közlekedési ágazatnak gyártott extrudált alumíniumtermékeket. Éppen ellenkezőleg, a vasúti közlekedési ágazat egyetlen együttműködő felhasználója által biztosított információk alapján a vizsgálati időszak alatt a Kínából érkező behozatal piaci térnyerése jóval nagyobb volt ebben az ágazatban, mint összességében, és e piaci térnyerés üteme is sokkal gyorsabb volt. Ezért a vasúti közlekedési ágazatnak gyártott extrudált alumíniumtermékek káros hatása nem különbözik más, a vizsgálat által érintett terméktípusok által okozott kártól.

(325)

Az egyik legfontosabb továbbfeldolgozó ágazatban, a gépjárműiparban a felhasználók nem tanúsítottak együttműködést. A European Aluminium és a mintában szereplő uniós gyártók jelezték, hogy az extrudált alumíniumtermékek egyre fontosabbak, főként a növekvő elektromos járművek piacán, ahol az extrudált alumíniumtermékek kulcsszerepet játszanak a járművek súlyának csökkentésében és a hatótávuk növelésében. Ezt az információt az uniós gazdasági ágazat értékesítési adatai, valamint a gépjárműipari szervezet által közzétett, nyilvánosan hozzáférhető adatok is megerősítették. Feltételezhető ugyanakkor, hogy a gépjárműipar esetében is hasonló enyhítő tényezők érvényesek, mint a vasúti ágazatnál:

(326)

A legfontosabb továbbfeldolgozó ágazatban, az építőiparban a felhasználók nem tanúsítottak együttműködést. A European Aluminium és a mintában szereplő uniós gyártók megerősítették, hogy az extrudált alumíniumtermékek fontos szerepet töltenek be, és az uniós felhasználás mintegy 50 %-át teszik ki. Ezt az információt az uniós gazdasági ágazat értékesítési adatai is alátámasztották. Bár az extrudált alumíniumtermékek építőipari értékesítése mintegy 5 milliárd EUR-t tett ki, ezt az uniós építőipari hatalmas méretét szem előtt tartva kell értékelni. Az Eurostat legfrissebb adatai alapján 2018-ban az építőipar által vásárolt áruk és szolgáltatások értéke 1 277 milliárd EUR, forgalma pedig 1 874 milliárd EUR volt (99). Az extrudált alumíniumtermékek beszerzése ezért az építőipar költségeinek és forgalmának jelentéktelen hányadát teszi ki.

(327)

Ennek eredményeként bármely intézkedés ezen iparágra gyakorolt hatása összességében minimálisnak tekinthető. El kell ismerni ugyanakkor, hogy az extrudált alumíniumtermékek jelentősége a különböző építőipari szereplők esetében eltérő lehet. Az együttműködés hiányából fakadóan azonban ezzel kapcsolatban nem állnak rendelkezésre részletes információk.

(328)

A többi fő felhasználó ágazatra – azaz a gépiparra és a fogyasztói ágazatokra – vonatkozóan nem érkeztek ellenőrizhető adatok. Ezek a szektorok számos különböző iparágat magukban foglalnak, és nem ismert az extrudált alumíniumtermékek jelentősége az egyes ágazatok szempontjából, sem az iparágak enyhítő tényezőinek kiléte. Ezért nem zárható ki, hogy egyes, a vizsgálat során nem együttműködő felhasználókat bizonyos szempontból hátrányosan érinthetik az intézkedések. Azonban az ügy irataiban nem állnak rendelkezésre a hatásokat alátámasztó vagy azok számszerűsítését lehetővé tevő információk.

(329)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján arra lehetne következtetni, hogy a Kínából származó extrudált alumíniumtermékek behozatalára vonatkozó ideiglenes intézkedések bevezetése ellentétes az uniós érdekkel.

(330)

Az intézkedések szintjének meghatározásához a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kár elhárításához.

(331)

A Bizottság először megállapította az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében vett torzulások hiányában az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét. A jelen ügyben a kár akkor szűnne meg, ha az uniós gazdasági ágazat fedezni tudná előállítási költségeit, beleértve azokat a költségeket is, amelyek az alaprendelet Ia. mellékletében felsorolt ILO-egyezmények jegyzőkönyveiből, valamint olyan többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és azok jegyzőkönyveiből fakadnak, amelyeknek az Unió részes fele, továbbá észszerű nyereségre (a továbbiakban: nyereségcél) is szert tudna tenni.

(332)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette

(333)

A European Aluminium és az egyik uniós gyártó azt állította, hogy a legalább 16 %-os nyereségcél szükséges, mivel az extrudált alumíniumtermékek ágazata jelentős mértékű beruházást igényel mind a gyártóberendezések, mind az ügyfelekkel közös termékfejlesztés terén. Egy másik uniós gyártó szerint a rendes nyereségnek 8 % felett kell lennie. Ezeket az állításokat az a tény is alátámasztotta, hogy az iparágban egyre fontosabbá válik az ügyfélközpontúság, és az ezzel kapcsolatos további beruházások létfontosságúak az ágazat fennmaradásához. A beruházásokra a fő felhasználó ágazatokban (gépjárműipar, gépipar, közlekedési és építőipar) üzemelő ügyfelek egyedi igényeire szabott megoldások nyújtásához van szükség.

(334)

A Bizottság a nyereségcél meghatározásához megvizsgálta ezeket az állításokat, valamint az ügy irataiban rendelkezésre álló, az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésében foglalt követelményekkel kapcsolatos adatokat.

(335)

Tekintettel arra, hogy – a (272) preambulumbekezdésben részletezettek szerint – az uniós gazdásági ágazat árait a figyelembe vett időszak során árlenyomta a dömpingelt behozatal, az ebben az időszakban elért nyereségek nem szolgálhattak megfelelő alapként a nyereségcél meghatározásához. A Bizottság ezért megvizsgálta az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak előtti jövedelmezőségét, itt is szem előtt tartva az uniós ágazat a nagy összegű beruházások szükségességével kapcsolatos állítását.

(336)

A rendes versenyfeltételek mellett várható nyereséget illetően a Bizottság megjegyezte, hogy 2014 előtt a pénzügyi válság gyakorolt kedvezőtlen hatást a nyereségre, 2014-től kezdve pedig élesen nőtt és kárt okozóvá vált a kínai behozatal mértéke. Ezért 2014 tekinthető az iparágban rendes piaci körülmények melletti nyereségesség szempontjából a leginkább reprezentatív évnek. A mintában szereplő négy gyártó közül kettő (a Constellium Decin és az Impol) 2014-ben legalább 10 %-os nyereségszintet ért el. A harmadik gyártó, a Hydro Hungary strukturális változásokon esett át ebben az időszakban, ezért nyereségességi szintje nem volt teljes mértékben reprezentatív. A mintában szereplő negyedik gyártó, a 2015-ben alapított STEP G esetében nem állnak rendelkezésre adatok. Ez alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 2014-es évben elért nyereségszintek alapján a 10 %-os nyereségcél tükrözné az érintett országból érkező behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőséget, valamint azt a jövedelmezőséget, amelyre rendes versenykörülmények között számítani lehet.

(337)

Az uniós ágazatnak a (333) preambulumbekezdésben ismertetett állításai fényében a Bizottság ezután megvizsgálta, fedezne-e ez a szint a 7. cikk (2c) bekezdésével összhangban minden költséget és beruházást, kutatást és fejlesztést (K+F), valamint innovációt.

(338)

A beruházásokkal kapcsolatos ellenőrzött adatok alátámasztják azt az állítást, amely szerint az extrudált alumíniumtermékek ágazata jelentős mértékű beruházást igényel mind a gyártóberendezések, mind az ügyfelekkel közös termékfejlesztés terén. A csökkenő jövedelmezőség ellenére ugyanis a beruházások a figyelembe vett időszakban 72 %-kal nőttek a mintában szereplő uniós gyártók esetében, és a figyelembe vett időszakban a mintában szereplő vállalatok forgalmának 4,4 %, a vizsgálati időszakban pedig 5,4 %-át tették ki. Ez alátámasztja az uniós gazdasági ágazat állítását, amely szerint a versenyképesség megőrzéséhez és az ügyfélközpontúság fenntartásához az üzleti és a gazdasági helyzettől függetlenül folyamatosan jelentős összegű beruházásokra van szükség. Ezért a rendes versenykörülményeket befolyásoló, és összességében az ágazat jövedelmezőségére is hatást gyakorló kárt okozó dömping ismeretében ezt a beruházási szintet is figyelembe kell venni a vonatkozó nyereségcél meghatározásakor. Ez alapján a Bizottság megállapította, hogy a 10 %-os nyereségcél fedezné az extrudált alumíniumtermékek ágazatának minden beruházását, kutatását és fejlesztését (K+F), valamint innovációját, és emellett lehetővé tenné az egyéb termelési tényezők költségeinek ellentételezését is.

(339)

Bár ez a 10 %-os nyereségcél valamivel magasabb, mint az egyik uniós gyártó által meghatározott (8 % feletti) szint, a European Aluminium és az egyik uniós gyártó azt állította, hogy a beruházások költségeinek fedezéséhez legalább 16 %-os nyereségcélra lenne szükség. Igaz ugyan, hogy az egyik, a mintában szereplő vállalat elérte ezt az értéket a 2014-2016-os időszakban, ez a szint azonban csak a legsikeresebb, a legkifinomultabb termékskálával – és így magasabb beruházási szükségletekkel is – rendelkező vállalkozás helyzetét tükrözné. A 10 %-os szint ezzel szemben teljes mértékben tükrözi a mintában szereplő összes uniós gyártó, valamint végső soron az egész iparág termékskáláját és beruházásait. A magasabb nyereségcéllal kapcsolatos állítást ezért a Bizottság elutasította.

(340)

A fentiek alapján a Bizottság úgy véli, hogy a nyereségcél 10 %-ban való ideiglenes meghatározása a 7. cikk (2c) bekezdésében előírt valamennyi követelménynek eleget tesz.

(341)

Az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével összhangban a Bizottság értékelte azokat az uniós gazdasági ágazatban a 11. cikk (2) bekezdése szerinti intézkedés alkalmazásának időtartama alatt jelentkező jövőbeli költségeket, amelyek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a rendelet Ia. mellékletében szereplő egyezményeiből, vagy olyan többoldalú környezetvédelmi megállapodásból és annak jegyzőkönyveiből fakadnak, amelynek az Unió is részes fele. A Bizottság tonnánként 0,04 %-os többletköltséget állapított meg, amelyet hozzáadott a kárt nem okozó árhoz. A Bizottság egy, az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához fűzött, az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktában hozzáférhető feljegyzésben ismerteti, hogyan állapította meg ezt a többletköltséget.

(342)

A kérdéses költségek magukban foglalták az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (EU ETS) való megfelelés biztosításával kapcsolatos jövőbeli többletköltségeket. Az EU ETS azon uniós szakpolitika sarokköve, amely a többoldalú környezetvédelmi megállapodásoknak való megfelelést szolgálja. A Bizottság a többletköltségeket az intézkedések alkalmazási időszakában (2020–2024) beszerzendő, átlagos becsült kiegészítő uniós kibocsátási egységek (EUA) alapján határozta meg. A számításhoz felhasznált uniós kibocsátási egységek esetében – amelyek kiigazításra kerültek annak biztosítása érdekében, hogy kizárólag a vizsgált termékhez kapcsolódjanak – a Bizottság nem vette figyelembe az ingyenesen elérhető kibocsátási egységeket. Az uniós kibocsátási egységek költségeit a Bizottság az intézkedések élettartama során várható árváltozásra való tekintettel extrapolálta. Az előrejelzett árak forrása a Bloomberg New Energy Finance egy 2020. július 7-i kivonata. Az uniós kibocsátási egységek átlagos becsült ára erre az időszakra a kibocsátott CO2 után tonnánként 36,4 EUR.

(343)

A fentiek alapján a Bizottság kiszámította a hasonló termék uniós gazdasági ágazatnak kárt nem okozó árát.

(344)

A Bizottság ezt követően az együttműködő exportáló gyártók – az áralákínálás kiszámításához meghatározott – súlyozott átlagos importárának, valamint a mintában szereplő uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagárának összehasonlítása alapján meghatározta a kár megszüntetéséhez szükséges szintet. A Bizottság az ebből az összehasonlításból kiadódó különbséget kifejezte a behozatalok CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékaként.

(345)

Tekintettel arra a tényre, hogy a kínai exportáló gyártók nem tanúsítottak jelentős együttműködést, valamint a (206) preambulumbekezdésben ismertetett egyéb tényezőkre, az alulértékesítési maradványkülönbözetet a Bizottság 65,6 %-ban határozta meg. Ez a különbözet az együttműködő exportáló gyártókra vonatkozó adatok alapján a reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusra vonatkozóan megállapított legmagasabb alulértékesítési különbözettel azonos szinten került meghatározásra.

(346)

A számítások eredményét az alábbi táblázat mutatja be.

(347)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben kifejtettek szerint a panaszos elegendő bizonyítékot szolgáltatott a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy az érintett országban a vizsgált termék esetében nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Ezek a torzulások az adott termék nemzetközi piacán megadott áraknál alacsonyabb árakat eredményeznek. Az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének megfelelően ezért a jelen vizsgálat értékelte az állítólagos torzulásokat annak megállapítása érdekében, hogy adott esetben a kár megszüntetéséhez elegendő lenne-e a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám kivetése.

(348)

Azonban mivel a kár megszüntetéséhez elegendő különbözetek magasabbak, mint a dömpingkülönbözetek, a Bizottság megítélése szerint ebben a szakaszban nem volt szükséges e szemponttal foglalkozni.

(349)

A fenti értékelés után a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy az Uniónak érdekében áll az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban meghatározni az ideiglenes vámok összegét.

(350)

A Bizottságnak a dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetései alapján helyénvaló ideiglenes intézkedéseket bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(351)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vámtételek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(352)

Az e rendeletben az egyes meghatározott vállalatok esetében megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Ennek megfelelően ezek a vámtételek a jelen vizsgálat során az érintett vállalkozások tekintetében feltárt helyzetet tükrözték. Ezek a vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem jelölt vállalatok – köztük a kifejezetten megjelölt vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott érintett termék behozatalaira a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni. E vállalatok esetében az egyedi dömpingellenes vámtételek nem alkalmazhatók.

(353)

Ha egy vállalatnak a későbbiekben megváltozik a neve, a rá vonatkozó egyedi dömpingellenes vámtételek a kérelme alapján alkalmazhatók. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (100). A kérelemnek tartalmaznia kell minden olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változás nem érinti a vállalkozásnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltozása nem érinti a vállalatra vonatkozó vámtétel igénybevételére való jogosultságot, a névváltoztatásról a Bizottság értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(354)

A vámtételek közötti jelentős különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazásának biztosításához különleges intézkedésekre van szükség. Azoknak a vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, be kell mutatniuk egy érvényes kereskedelmi számlát a tagállamok vámhatóságai előtt. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Ha a behozatalt nem kíséri ilyen számla, a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vámot kell alkalmazni.

(355)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassanak a behozatalokra, nem a számla jelenti az egyetlen olyan elemet, amelyet a vámhatóságoknak figyelembe kell venniük. Ugyanis még ha a bemutatott számla teljesíti is az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében előírt összes követelményt, a tagállamok vámhatóságainak akkor is el kell végezniük a szokásos ellenőrzéseket, és – minden más esethez hasonlóan – további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) is bekérhetnek a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása a vámjognak megfelelően indokolt legyen.

(356)

Amennyiben az érintett dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének mennyisége jelentősen megnő, ez a mennyiségi növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyen körülmények között, és amennyiben a feltételek teljesülnek, a kijátszások feltárására vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtételek eltörlésére és ebből következően országos vám kivetésére.

(357)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(358)

A (4) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be a Kínai Népköztársaságból származó extrudált alumíniumtermékek behozatalára. A nyilvántartásba vételre azzal a céllal került sor, hogy az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése értelmében visszamenőleges hatállyal beszedhessék a vámokat. Ennek megfelelően a nyilvántartásba vétel a tájékoztatást megelőző szakaszban folyamatban volt.

(359)

Az eljárás ideiglenes szakaszának megállapításaira tekintettel a behozatal nyilvántartásba vételét meg kell szüntetni.

(360)

Az eljárás e szakaszában nem született döntés a dömpingellenes intézkedések esetleges visszamenőleges hatályú alkalmazásáról. Ebben a kérdésben a Bizottság az eljárás végleges szakaszában dönt.

(361)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban tájékoztatta az érdekelt feleket az ideiglenes vámok tervezett kivetéséről. A Bizottság ezt a tájékoztatást a Kereskedelmi Főigazgatóság internetes honlapján keresztül a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tette. Az érdekelt felek három munkanapot kaptak arra, hogy a kifejezetten nekik megküldött számítások pontosságával kapcsolatban írásban észrevételeket tegyenek.

(362)

Észrevételek két, a mintában szereplő kínai exportáló gyártótól, valamint további érdekelt felektől, köztük a panaszostól érkeztek. Az észrevételek nem számítási hibákra vonatkoztak, ezért azokat a Bizottság szükség szerint a végleges eljárási szakaszban fogja megvizsgálni.

(363)

A felelősségteljes ügyvitel érdekében a Bizottság felkéri az érdekelt feleket, hogy a megadott határidőn belül nyújtsák be írásbeli észrevételeiket, és/vagy a megadott határidőn belül kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(364)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatos ténymegállapítások ideiglenesek, és a vizsgálat végleges szakaszában módosíthatók,