(1)

Az EUMSZ 67. cikke szerint az Unió egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget alkot, amelyben biztosítani kell a személyek belső határokon történő ellenőrzések alóli mentességét. A schengeni vívmányok értelmében a belső határokat bármely ponton át lehet lépni anélkül, hogy személyellenőrzésre kerülne sor, függetlenül az adott személy állampolgárságától. Az ilyen személyek körébe beletartoznak az EU területén jogszerűen lakóhellyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok, valamint azok a harmadik országbeli állampolgárok is, akik jogszerűen léptek be valamely tagállam területére, akik az összes többi tagállam területén szabadon mozoghatnak egy 180 napos időszakon belüli 90 napos időtartam alatt.

(2)

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója 2020. január 30-án nemzetközi horderejű közegészségügyi-járványügyi szükséghelyzetnek nyilvánította a koronavírus-betegség 2019-et (Covid19) előidéző új koronavírus okozta világjárványt. 2020. március 11-én a WHO megállapította, hogy a Covid19 világjárványnak minősíthető.

(3)

A tagállamok a vírus terjedésének korlátozása érdekében különböző intézkedéseket fogadtak el, amelyek közül néhány hatással volt a tagállamok területén belüli szabad mozgás és tartózkodás jogára. Ezek közé az intézkedések közé tartoznak például a beutazási korlátozások vagy a határokon át utazók karantén alá helyezésére vonatkozó követelmények. Ezek az intézkedések – egyes esetekben – befolyást gyakoroltak a személyeknek a schengeni térségen belüli belső határok átlépésekor történő ellenőrzés alóli mentességére, állampolgárságuktól függetlenül.

(4)

A Tanács (EU) 2020/1475 ajánlásában (1) meghatározza, hogy a Covid19-világjárványra való reagálás keretében milyen általános elveket és közös kritériumokat – többek között közös küszöbértékeket – kell figyelembe venni annak mérlegelésekor, hogy sor kerüljön-e a szabad mozgás korlátozására. Az ajánlás emellett közös keretet alakít ki a magasabb kockázatú területekről érkező utazók esetében alkalmazható intézkedésekre vonatkozóan. Az ajánlás szerint a tagállamoknak koordinálniuk kell lépéseiket, amikor korlátozó intézkedéseket vezetnek be, a nyilvánosságot pedig tájékoztatniuk kell azokról.

(5)

Tekintettel arra, hogy az EUMSZ 26. cikke szerinti, a személyek belső piacon belüli szabad mozgása szorosan összefügg az EUMSZ 67. és 77. cikke szerinti, a személyeknek a schengeni térségen belüli belső határokon való ellenőrzés alóli mentességével, továbbá a schengeni vívmányok egységességének és integritásának tiszteletben tartása érdekében ezen ajánlás azt hivatott biztosítani, hogy a tagállamok egyazon koordinált megközelítést alkalmazzák, amikor a személyeknek a belső határokon való ellenőrzés alóli mentességére – állampolgárságuktól függetlenül – a schengeni vívmányokat alkalmazzák.

(6)

A tagállamoknak ezért alkalmazniuk (EU) 2020/1475 tanácsi ajánlásban megállapított elveket, közös kritériumokat és közös intézkedési keretet is, amikor a schengeni térségen belül a személyeknek – állampolgárságuktól függetlenül – a belső határokon való ellenőrzés alóli mentességét biztosítják.

(7)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek az ajánlásnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel ezen ajánlás a schengeni vívmányokon alapul, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az ezen ajánlásról szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy azt végrehajtja-e.

(8)

Ez az ajánlás a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal (2) összhangban nem vesz részt. Ennélfogva Írország nem vesz részt ennek az ajánlásnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(9)

Bulgária, Horvátország, Ciprus és Románia tekintetében ez az ajánlás a 2003-as csatlakozási okmány 3. cikkének (2) bekezdése értelmében, a 2005-ös csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése értelmében, illetve a 2011-es csatlakozási okmány 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a schengeni vívmányok továbbfejlesztését képezi.

(10)

Izland és Norvégia tekintetében ez az ajánlás az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat (3) 1. cikkének A. pontja által említett területhez tartoznak.

(11)

Svájc tekintetében ez az ajánlás az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozatnak (4) a 2008/146/EK tanácsi határozat (5) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke A. pontjában említett területhez tartoznak.

(12)

Liechtenstein tekintetében ez az ajánlás az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozatnak (6) a 2011/350/EU tanácsi határozat (7) 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikke A. pontjában említett területhez tartoznak,