(1)

Az uniós polgárság a szabad mozgáshoz való jogot ruház az Unió valamennyi polgárára.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 21. cikkének (1) bekezdése szerint minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz a Szerződésekben és a végrehajtásukra hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel. E jogot a 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) juttatja érvényre. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 45. cikke szintén rendelkezik a szabad mozgásról és tartózkodásról. Mivel az Unió fellépése bizonyul szükségesnek ahhoz, hogy az EUMSZ 21. cikkében meghatározott célkitűzés megvalósuljon, és a Szerződések másként nem biztosítják a szükséges hatáskört, a Tanács rendelkezéseket fogadhat el a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlásának megkönnyítése érdekében.

(3)

Az EUMSZ 168. cikkének (1) bekezdése szerint valamennyi uniós szakpolitika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét.

(4)

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatója 2020. január 30-án nemzetközi horderejű közegészségügyi-járványügyi szükséghelyzetnek nyilvánította a koronavírus-betegség 2019-et (Covid19) előidéző új koronavírus okozta világjárványt. 2020. március 11-én a WHO megállapította, hogy a Covid19 világjárványnak minősíthető.

(5)

A tagállamok a vírus terjedésének korlátozása érdekében különböző intézkedéseket fogadtak el, amelyek közül néhány hatással volt az uniós polgárok azon jogára, hogy szabadon mozoghatnak és tartózkodhatnak a tagállamok területén. Ezek közé az intézkedések közé tartoznak például a beutazási korlátozások vagy a határokon át utazók karantén alá helyezésére vonatkozó követelmények.

(6)

A Tanács 2020. február 13-án következtetéseket (2) fogadott el a Covid19-ről, amelyekben sürgette a tagállamokat, hogy közösen fellépve, a Bizottsággal együttműködve, arányos és megfelelő módon alakítsanak ki szoros és fokozott koordinációt egymás között annak érdekében, hogy a közegészség optimális védelme céljából valamennyi intézkedés – ideértve szükség esetén az utazásra vonatkozó intézkedéseket is – hatékonyságát biztosítani lehessen, az Unión belüli szabad mozgás megőrzése mellett.

(7)

Az Európai Unió állam-, illetve kormányfői 2020. március 10-én hangsúlyozták, hogy a Covid19 tekintetében közös európai megközelítésre van szükség.

(8)

A Bizottság 2020 márciusa óta számos iránymutatást és közleményt fogadott el a tagállamok koordinációs erőfeszítéseinek támogatása, valamint az Unión belüli szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány alatti megőrzése érdekében (3).

(9)

Miután a Covid19-világjárvány példa nélküli egészségügyi szükséghelyzetet okozott, a közegészség védelme az EU és a tagállamok számára egyaránt minden másnál fontosabb prioritássá vált. A közegészség védelmére hivatkozva a tagállamok hozhatnak olyan intézkedéseket, amelyek korlátozzák a személyek Unión belüli szabad mozgását. Az EUMSZ 168. cikkének (7) bekezdése értelmében a tagállamok egészségügyi politikáinak meghatározása, beleértve az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezését és biztosítását, tagállami hatáskörbe tartozik, és ezért tagállamonként eltérő lehet. Noha a tagállamok hatáskörébe tartozik annak az eldöntése, hogy a közegészség védelmét mely intézkedések – köztük karanténkötelezettség vagy tesztelési kötelezettség bevezetése – szolgálják a legmegfelelőbben, helyénvaló biztosítani az ilyen intézkedések közötti koordinációt annak érdekében, hogy biztosítva legyen a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának a lehetősége, valamint hogy fel lehessen venni a küzdelmet a Covid19-hez hasonló, határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyek ellen.

(10)

A szabad mozgásra vonatkozó korlátozások elfogadása és alkalmazása során a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós jog általános elveit, különösen az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvét. Ezen ajánlás célja, hogy megkönnyítse ezen elvek koordinált alkalmazását a Covid19-világjárvány által előidézett rendkívüli helyzetben. Ezért az ezen ajánlás révén bevezetett mechanizmusok hatályát és alkalmazásuk időtartamát szigorúan a mostani világjárvány miatt bevezetett korlátozásokra kell szűkíteni.

(11)

Az e területen bevezetésre kerülő egyoldalú intézkedések jelentős zavarokat idézhetnek elő, mivel a vállalkozások és a polgárok számos eltérő és gyorsan változó intézkedésekkel szembesülnek. Ez különösen káros egy olyan helyzetben, amikor a vírus máris jelentős hatást gyakorolt az európai gazdaságra.

(12)

Ezen ajánlás célja, hogy fokozott koordinációt biztosítson azon tagállamok között, amelyek a szabad mozgást népegészségügyi okokól korlátozó intézkedések elfogadását mérlegelik. Annak érdekében, hogy a korlátozásokat a feltétlenül szükséges mértékűre szűkítsék, a tagállamoknak e korlátozásokat – megkülönböztetésmentes módon és amennyire csak lehetséges – egy adott tagállam teljes területe helyett csak a szóban forgó tagállam kiváltképpen érintett területeiről vagy régióiból érkező személyekre célszerű alkalmazniuk.

(13)

A tagállamok közötti koordinált megközelítés közös erőfeszítéseket kíván a következő kulcsfontosságú kérdésekben: közös kritériumok és küszöbértékek alkalmazása annak eldöntésekor, hogy bevezetnek-e a szabad mozgásra vonatkozó korlátozásokat, a Covid19 terjedési kockázatának feltérképezése egy elfogadott színkód alapján, és koordinált megközelítés azokat az intézkedéseket illetően – ha vannak ilyenek –, amelyek az adott területeken való terjedési kockázattól függően megfelelően alkalmazhatók az e területek között mozgó személyekre.

(14)

Az ezen ajánlásban felvázolt kritériumok és küszöbértékek a tagállamok által rendelkezésre bocsátott adatokon alapulnak. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központnak a tagállamok által szolgáltatott adatok felhasználásával hetente közzé kell tennie és naprakésszé kell tennie az uniós régiókban a közös kritériumokkal kapcsolatos helyzetet bemutató átfogó adatokat és térképeket.

(15)

A változó epidemiológiai helyzetre tekintettel a Bizottságnak – az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ támogatásával – rendszeresen értékelnie kell az ezen ajánlásban felvázolt kritériumokat, adatigényeket és küszöbértékeket, beleértve azt is, hogy figyelembe kell-e venni további kritériumokat vagy ki kell-e igazítani a küszöbértékeket, és megállapításait – szükség esetén az ajánlás módosítására irányuló javaslattal együtt – megfontolásra továbbítania kell a Tanácsnak.

(16)

Ez az ajánlás nem értelmezhető úgy, mint amely megkönnyíti vagy ösztönzi a szabad mozgásra vonatkozó, a világjárvány miatt bevezetett korlátozások elfogadását, hanem koordinált megközelítést kíván biztosítani arra az esetre, ha egy tagállam ilyen korlátozások bevezetéséről döntene. A szabad mozgásra vonatkozó korlátozások bevezetéséről továbbra is a tagállamok döntenek. E döntéseknek meg kell felelniük az uniós jog követelményeinek. A tagállamok emellett továbbra is rugalmasan dönthetnek arról, hogy még az ezen ajánlásban felvázolt kritériumok és küszöbértékek teljesülése esetén sem vezetnek be korlátozásokat.

(17)

A szabad mozgásra vonatkozó korlátozásokat kizárólag akkor szabad fontolóra venni, ha a tagállamok elegendő bizonyítékkal rendelkeznek annak alátámasztásához, hogy a kedvező népegészségügyi hatások indokolják az ilyen korlátozásokat és alapos okkal feltételezhetik, hogy a korlátozások hatékonyak lennének.

(18)

A belső piac zavarainak és a családi élet megzavarásának mérséklése érdekében a világjárvány ideje alatt az alapvető feladatot ellátó és az olyan utazók, akiknek az utazása elengedhetetlen – például a kulcsfontosságú munkakörben dolgozó munkavállalók vagy önálló vállalkozók, a határt átlépő munkavállalók, a közlekedési ágazatban dolgozók vagy árufuvarozási és személyszállítási szolgáltatók, tengerészek, valamint a kényszerítő üzleti vagy családi okból utazó személyek, köztük a határokon átnyúló családok rendszeresen utazó tagjai – nem helyezhetők karantén alá.

(19)

A többi tagállam és a nyilvánosság egyértelmű, időszerű és átfogó tájékoztatása elengedhetetlen a szabad mozgás tekintetében bevezetett korlátozások hatásainak mérsékléséhez, valamint a kiszámíthatóság, a jogbiztonság és a polgárok jogkövetésének biztosításához,