(1)

Az Európai Unió Alapjogi Chartája (1) az oktatást, valamint a szakképzésben és a továbbképzésben való részvételt alapvető jogként ismeri el, míg az ENSZ 2030-ra elérendő fenntartható fejlődési céljai értelmében valamennyi nő és férfi számára egyenlő hozzáférést kell biztosítani a megfizethető és minőségi műszaki, szakmai és felsőfokú oktatáshoz, beleértve az egyetemi oktatást is, és számottevően növelni kell azon fiatalok és felnőttek számát, akik a foglalkoztatás, a tisztességes munka és a vállalkozói tevékenység szempontjából releváns készségekkel – többek között technikai és szakmai készségekkel – rendelkeznek.

(2)

A 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillére (2) több kulcsfontosságú elvet határoz meg a méltányos alapon és jól működő munkaerőpiacok és jóléti rendszerek előmozdítása céljából, köztük a minőségi és inkluzív oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz való jogról szóló 1. elvet, valamint a foglalkoztatás aktív támogatásáról szóló 4. elvet.

(3)

Amellett, hogy előmozdítják a gazdasági növekedést és a társadalmi kohéziót, a színvonalas és innovatív szakképzési rendszerek ellátják az embereket a foglalkoztatásukhoz, a személyes fejlődésükhöz és az állampolgári szerepvállalásukhoz szükséges azon készségekkel, amelyek révén alkalmazkodni tudnak és helyt tudnak állni a kettős – digitális és zöld – átállás során, valamint kezelni tudják a szükséghelyezeteket és a gazdasági sokkhatásokat. Ily módon az emberek szert tesznek azokra a készségekre, amelyekkel a munkaerőpiacon elérhető munkahelyeket betölthetik vagy ilyeneket teremthetnek.

(4)

Az eredményes szakképzési politikák elengedhetetlenek a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, valamint a gazdasági változásokra reagálni képes munkaerőpiacok fejlesztésére irányuló, az EUMSZ 145. cikkében meghatározott célkitűzés megvalósításához.

(5)

A Bizottság európai zöld megállapodásról szóló közleménye (3) jelenti Európa új növekedési stratégiáját, amelynek célja, hogy átalakítsa, és ezáltal fenntarthatóbb pályára állítsa az Unió gazdaságát és társadalmát. Az iskolák, a képzési intézmények és az egyetemek megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy tájékoztassák a tanulókat, a szülőket, a vállalkozásokat és a szélesebb értelemben vett közösséget a sikeres átálláshoz szükséges változásokról. A zöld átállás előnyeinek kiaknázásához proaktív átképzésre és továbbképzésre van szükség.

(6)

„A méltányos átállást szolgáló erős szociális Európa” című közleményében (4) a Bizottság kiemeli a készségek, a foglalkoztathatóság és az emberi tőke középpontba helyezésének szükségességét – ezt a fenntartható versenyképességet, a társadalmi méltányosságot és a rezilienciát célzó európai készségfejlesztési program (5) révén lehet megvalósítani, amelyet egy, a szakképzésről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslat egészít ki. Emellett a közleményben a Bizottság bejelenti az európai oktatási térséggel kapcsolatos további munkát, valamint az oktatás és a képzés terén a tagállamokkal folytatandó együttműködés új keretrendszerét.

(7)

A Bizottság az „Új európai iparstratégia” című közleményében (6) határozott fellépést sürget annak érdekében, hogy az egész életen át tartó tanulás mindenki számára valósággá váljon, valamint hogy az oktatás és a képzés lépést tartson a kettős átállással. Felszólítja továbbá a felsőoktatási és a szakképzési szereplőket, hogy biztosítsanak több tudóst, mérnököt és technikust a munkaerőpiac számára. A körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv (7) és a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia (8) kiemeli a készségfejlesztés kulcsszerepét a zöld és tiszta gazdaságra való átállás szempontjából.

(8)

A „Kkv-stratégia a fenntartható és digitális Európáért” című bizottsági közlemény (9) kiemeli, hogy az uniós mikro-, kis- és középvállalkozások (kkv-k) negyedének a képzett munkaerő, illetve a tapasztalt vezetők rendelkezésre állása vált a legnagyobb problémájává, és hogy EU-szerte a képzett munkaerő hiánya jelenti az új beruházások legfőbb akadályát. A szakképzés különösen fontos a kkv-k számára annak biztosítása érdekében, hogy munkavállalóik rendelkezzenek a szükséges készségekkel.

(9)

„Az egyenlőség Uniója: a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2020–2025)” című közleményében (10) a Bizottság hangsúlyozza, hogy a nők és a férfiak számára egyaránt fontos a szakképzés annak biztosítása szempontjából, hogy a hagyományosan többnyire férfiak, illetve nők által gyakorolt szakmákban megvalósuljon a nemek közötti egyensúly, és gyengüljenek a nemi sztereotípiák.

(10)

Az „Uniós költségvetés – az európai helyreállítási terv motorja” című európai bizottsági közleményében (11) a Bizottság olyan nagyratörő és átfogó tervet határoz meg az európai gazdaság helyreállítására vonatkozóan, amely a szükséghelyzeti Európai Helyreállítási Eszközön („Next Generation EU”) és a 2021–2027-es időszakra szóló megerősített többéves pénzügyi kereten keresztül fog megvalósulni. Ez a terv a szolidaritáson és a méltányosságon alapul, és mélyen az Unió közös elveiben és értékeiben gyökerezik. A terv meghatározza, hogy miként lehet újraindítani az európai gazdaságot, lendületet adni a zöld és a digitális átállásnak, valamint a gazdaságot méltányosabbá, reziliensebbé és fenntarthatóbbá tenni a jövő generációi számára.

(11)

Az ifjúsági garancia (12) 2013 óta segíti a fiatalokat a munkaerőpiacra való belépésben azáltal, hogy a munkahelyük elvesztését vagy a tanulmányaik befejezését követő négy hónapon belül színvonalas állásajánlatot, továbbképzést, tanulószerződéses gyakorlati képzést vagy szakmai gyakorlatot kínál számukra. A szakképzés hatékonynak bizonyult a kirekesztődés kockázatának kitett fiatalok munkaerőpiaci átmenetének megkönnyítésében. A jövőben a vonzó és munkaerőpiaci szempontból releváns szakképzés – különösen a tanulószerződéses gyakorlati képzés – még nagyobb szerepet játszhat az ifjúsági garancia keretében a fiatalok munkanélkülivé válásának megelőzésében és a jövőbeli munkaerőpiaci lehetőségekre való felkészítésében, különösen a zöld és digitális átállás részeként.

(12)

Az Európai Szociális Alap Pluszról (ESZA+) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslat célja biztosítani az oktatási és képzési rendszer munkaerőpiaci relevanciáját és a mindenki számára egyenlő hozzáférést az egész életen át tartó tanulás lehetőségeihez, nevezetesen továbbképzési és átképzési pályák révén.

(13)

Az „Erasmus” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról és az 1288/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslat értelmében meg kell őrizni a 2014–2020-as program integrált jellegét, amely a tanulás valamennyi aspektusára kiterjed (formális, nem formális és informális, az összes életszakaszt átfogó tanulás), hogy ezáltal olyan rugalmas tanulási pályákat lehessen előmozdítani, amelyek lehetővé teszik az egyén számára a 21. századi kihívásoknak való megfeleléshez szükséges képességek fejlesztését.

(14)

Ez az ajánlás az oktatás és képzés, valamint a készségek területén európai szinten kidolgozott, az I. mellékletben összefoglalt számos kezdeményezésre épül, és hozzá fog járulni a fenntartható versenyképességet, a társadalmi méltányosságot és a rezilienciát célzó európai készségfejlesztési programhoz, az aktualizált digitális oktatási cselekvési tervhez, az európai oktatási térséghez, valamint az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréhez.

(15)

Ez az ajánlás az európai oktatási térség azon célkitűzését hivatott teljesíteni, amely szerint olyan valódi európai tanulási teret kell létrehozni, amelyben a határok nem akadályozzák a magas színvonalú és inkluzív oktatást és képzést, és amelynek célja a felsőoktatási és felső középfokú oktatási és képzési képesítések, illetve a külföldi tanulmányi időszakok elismerése előtt álló akadályok felszámolása, valamint a képzéseket és az egész életen át tartó tanulást igazoló oklevelek határokon átnyúló zavartalanabb érvényesítésének biztosítása.

(16)

A szakképzés területén folytatott fokozott európai együttműködésnek (a koppenhágai folyamatnak) a 2002. december 19-i tanácsi állásfoglalásban (13) elfogadott prioritásaira építve a magas színvonalú és rugalmas szakképzésre, valamint a transznacionális mobilitásra vonatkozó célok továbbra is a szakképzés korszerűsítésére vonatkozó, a felelős miniszterek által a 2010. évi bruges-i közleményben meghatározott átfogó koncepció középpontjában álltak.

(17)

A szakképzésért felelős miniszterek a 2015. június 22-i rigai következtetésekben egy sor prioritást határoztak meg e koncepció megvalósítása céljából, amelyeket az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (Oktatás és képzés 2020) végrehajtásáról szóló, 2015. évi tanácsi és bizottsági közös jelentés (14), valamint a 2016. évi új európai készségfejlesztési program (15) tartalmaz, amely a vonzerő és a minőség előtérbe helyezésével további erős lendületet adott az uniós szakképzési politikának.

(18)

A szakoktatás és szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének (EQAVET) létrehozásáról szóló, 2009. június 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás (16) referenciakeretet hozott létre, amely támogatja a tagállamokat szakképzési rendszereik minőségének javításában, és hozzájárul a szakképzés-politikai fejlemények tagállamok közötti fokozott átláthatóságához. Végrehajtásának tíz éve alatt az EQAVET ösztönözte a nemzeti minőségbiztosítási rendszerek reformját, de nem járult hozzá jelentősen a minőségbiztosítási intézkedések átláthatóságának javításához. Emellett az EQAVET-et elsősorban az iskolai alapú szakmai alapképzésben alkalmazták. Ezért ebbe az ajánlásba be kell építeni a 2009. évi EQAVET referenciakeretet, valamint olyan elemeket is, amelyek az EQAVET végrehajtásának a tanulási eredmények minőségével, a tanúsítással és az értékeléssel, az érdekelt felekkel folytatott konzultációval, a tanárok és az oktatók szerepével, a munkaalapú tanulással, továbbá a szakképzés rugalmasságával kapcsolatos hiányosságait hivatottak kiküszöbölni. A kölcsönös tanulás javítása, a szakképzés terén rendelkezésre álló minőségbiztosítási intézkedések átláthatóságának és következetességének fokozása, valamint az uniós tagállamok közötti kölcsönös bizalom megerősítése érdekében be kell vezetni a rendszerszintű minőségbiztosítás uniós szintű szakértői értékelését.

(19)

Az európai szakképzési kreditrendszer (ECVET) létrehozásáról szóló, 2009. június 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás (17) célul tűzte ki a tanulási eredmények elismerésének, kumulációjának és átvitelének javítását, a mobilitás és az egész életen át tartó tanulás támogatását, valamint egy uniós szakképzési kreditrendszer létrehozását. Alkalmazásának tíz éve alatt az ECVET a tanulási eredmények egységeinek használata és dokumentálása révén nagymértékben hozzájárult a minőségibb mobilitás kialakításához. Az ECVET-pontok koncepcióját azonban általában nem alkalmazták, és az ECVET nem vezetett európai kreditrendszer kialakulásához a szakképzés területén. Ezért ennek a tanácsi ajánlásnak tartalmaznia kell az ECVET rugalmassággal kapcsolatos alapelveit (például a tanulási eredmények egységei tekintetében). A szakképzésben részt vevő tanulók mobilitását támogató ECVET-eszközöket (például tanulmányi megállapodás és egyetértési nyilatkozat) más uniós eszközök, például az Erasmus+ program keretében támogatott eszközök keretében kell továbbfejleszteni. A posztszekunder és a felsőfokú szakképesítések esetében alkalmazható a már jelenleg is használatos európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszer.

(20)

A színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszeréről szóló, 2018. március 15-i ajánlásában (18) a Tanács 14 olyan kulcsfontosságú kritériumot határoz meg, melyeket a tagállamoknak és az érdekelt feleknek alkalmazniuk kell a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzések kidolgozása során, egyaránt biztosítva a munkával kapcsolatos készségek fejlesztését és a tanulószerződéses tanulók személyes fejlődését.

(21)

A 2015. június 22-i rigai következtetésekben elfogadott prioritásoknak az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop) általi nyomon követése során számos olyan területet azonosítottak, ahol az országok haladást értek el a szakképzés modernizációs menetrendjében, különösen a tanulószerződéses gyakorlati képzés és a munkaalapú tanulás, a minőségbiztosítás, a készségigények előrejelzésére szolgáló mechanizmusok és a szociális partnereket bevonó tanácsadó testületek létrehozása, az átjárhatóság és a rugalmasság növelése, valamint a közelmúltban a digitális készségekre helyezett nagyobb hangsúly tekintetében. A zöld és a digitális átállás fényében azonban jelentősen bővíteni és javítani kell a szakképzés kínálatát a fiatalok és a felnőttek számára egyaránt, ugyanakkor növelni kell a szakmai alapképzés vonzerejét és minőségét.

(22)

A szakképzés területén számos országban léteznek kezdeményezések a kiválóság előmozdítására, valamint a szakképzésnek az innovációs és készségökoszisztémákkal való jobb összekapcsolására. E példákra építve folyik a szakképzési kiválósági központok koncepciójának tesztelése azzal a céllal, hogy konkrét területeken világszínvonalú képzési referenciaponttá válhassanak mind a szakmai alapképzést, mind a folyamatos továbbképzést és átképzést illetően.

(23)

A szakképzés jövőjéről szóló, 2018 decemberében elfogadott véleményében a Szakképzési Tanácsadó Bizottság olyan kiváló, inkluzív és egész életen át tartó szakképzést vázolt fel, amely megfelel a gazdasági, technológiai és társadalmi változások által támasztott jövőbeli követelményeknek. Ebben a véleményben a Szakképzési Tanácsadó Bizottság felkérte a Bizottságot, hogy átfogó tanácsi ajánlás formájában dolgozzon ki javaslatot az uniós szakképzési szakpolitikai keret, az irányítás és a meglévő eszközök racionalizálására és megszilárdítására vonatkozóan.

(24)

Tekintettel nem kötelező jellegére, ez az ajánlás tiszteletben tartja a szubszidiaritás és az arányosság elvét, végrehajtásának pedig az uniós és nemzeti joggal és gyakorlattal összhangban kell történnie. Ez az ajánlás nem érinti a 2013/55/EU irányelvvel (19) módosított, a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelvet (20) és az abban foglalt automatikus képesítéselismerési rendszert,

Figyelembe véve a „szakképzés” alábbi fogalommeghatározását:

Ezen ajánlás alkalmazásában a szakképzés olyan oktatás és képzés, amelynek célja, hogy felvértezze a fiatalokat és a felnőtteket az egyes foglalkozások végzéséhez vagy tágabb értelemben a munkaerőpiaci integrációhoz szükséges ismeretekkel, készségekkel és kompetenciákkal (21), és amely formális és nem formális keretek között is biztosítható az európai képesítési keretrendszer (EKKR) valamennyi szintjén, adott esetben a felsőfokú szintet is beleértve.

a)

olyan szakképzési politika végrehajtásán munkálkodjanak, amely:

b)

az alábbi 1–21. pontban meghatározott elvekkel összhangban hajtsanak végre intézkedéseket és beruházásokat e szakpolitika megvalósítása érdekében, valamint

c)

törekedjenek a vonatkozó európai nyomonkövetési keretrendszerek részét képező alábbi uniós szintű célkitűzések (22) 2025-ig történő elérésére, többek között az oktatás és képzés, valamint a foglalkoztatási és szociálpolitika területén:

(1)

(2)

(3)

(4)

(5)

(6)

(7)

(8)

(9)

(10)

(11)

(12)

(13)

(14)

(15)

(16)

(17)

(18)

(19)

(20)

(21)

(22)

Támogassák a szakképzés irányítására irányuló fenntartható partnerségeket a nemzeti sajátosságokkal összhangban, és adott esetben a köz- és magánszféra közötti partnerségeken keresztül. Vonják be a szociális partnereket és az összes érdekelt felet, köztük a szakképzési intézményeket, az ipar képviselőit és a legkülönbözőbb méretű vállalkozásokat, az állami és magán foglalkoztatási szolgálatokat, a szakképzésben dolgozó tanárokat és oktatókat és képviselőiket, a közvetítő szerveket, például az iparkamarákat, a kereskedelmi és kézműves kamarákat, a szakmai és ágazati szervezeteket, az ifjúsági garancia, az ESZA és más uniós kezdeményezések nemzeti koordinátorait, az informatikai ágazatot, a szakképzési kiválósági központokat, a klasztereket, a tanulói és szülői szervezeteket, valamint a helyi, regionális és nemzeti hatóságokat. Mind regionális, mind ágazati szinten mozdítsák elő az ilyen partnerségeket;

(23)

A lehető legjobban használják ki az európai átláthatósági eszközöket, például az európai képesítési keretrendszert, az európai kreditátviteli és -gyűjtési rendszert, az Europasst, valamint a készségek, kompetenciák, képesítések és foglalkozások európai osztályozását (ESCO), könnyítsék meg a képesítések és a külföldi tanulmányi időszakok eredményeinek automatikus kölcsönös elismerését (36), tegyék lehetővé a tanulók számára az Europass különböző funkcióinak használatát (pl. a tapasztalatok, készségek és képesítések rögzítése egy olyan online profilban, amely a pályaorientációt szolgálja, mobilitási tapasztalat, digitálisan aláírt tanúsítványok beszerzése, továbbá tanulási és álláslehetőségekre, képesítésekre, érvényesítésre és elismerésre vonatkozó javaslatok fogadása, illetve ezek keresése);

(24)

A lehető legjobban használják ki a szakképzési reformokat és/vagy szakképzési beruházásokat többek között a digitalizáció és a környezeti fenntarthatóság területén támogató olyan európai uniós alapokat és eszközöket, mint a Next Generation EU (a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, a REACT-EU), az Európai Szociális Alap Plusz, a SURE eszköz, az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az InvestEU, az Erasmus+, az Európai horizont, az Interreg, a Digitális Európa, a méltányos átállást támogató mechanizmus, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és a modernizációs alap; ösztönözzék a további szakképzési beruházásokat a köz- és magánszféra részéről egyaránt;

(25)

Az elfogadását követő 18 hónapon belül – a vonatkozó hatályos nemzeti intézkedésekre és pénzügyi keretekre építve – határozzák meg az ezen ajánlás nemzeti szintű végrehajtásához szükséges intézkedéseket, és kövessék nyomon azok végrehajtását, többek között nemzeti szinten megfelelő nemzeti forráselosztással, és nagy hangsúlyt helyezve a digitalizáció és a környezeti fenntarthatóság beépítésére a teljes szakképzési ágazatba, megfelelően figyelembe véve az oktatási és képzési intézmények felelősségi körét/autonómiáját, a nemzeti sajátosságokkal összhangban.

(26)

az uniós szakképzési politika hatékony irányításának biztosítása a háromoldalú Szakképzési Tanácsadó Bizottságon keresztül, folytatólagos munkaprogram alapján, illetve a szakképzési főigazgatókkal (37), a tanulók képviselőivel és a szakképző intézményekkel együttműködésben;

(27)

annak biztosítása, hogy a szakképzésre vonatkozó uniós politika teljes mértékben tükröződjön az uniós helyreállítási terv, az európai zöld megállapodás, az új európai ipari stratégia és a célzott kkv-stratégia továbbvitelében, valamint szerves alkotórésze legyen a fenntartható versenyképességet, társadalmi méltányosságot és rezilienciát támogató európai készségfejlesztési programnak, a digitális oktatási cselekvési tervnek, az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködésre vonatkozó átfogó keretnek és az európai oktatási térségnek;

(28)

a tanulószerződéses gyakorlati képzést érintő strukturális reform további támogatásának biztosítása a tanulószerződéses gyakorlati képzések támogatási szolgáltatásai révén, valamint friss lendületet adva A Tanulószerződéses Gyakorlati Képzés Európai Szövetségének az ifjúsági garanciával szinergiában; a szakképzést támogató szolgáltatások hatókörének fokozatos kiterjesztése a CEDEFOP-pal együttműködve;

(29)

A mikrotanúsítványok elgondolásának és többek között a szakképzésben való alkalmazásának a feltérképezése a tagállamok és az érdekelt felek bevonásával, például az EKKR tanácsadó csoportja keretében, amint azt az európai készségfejlesztési program is javasolja;

(30)

Azon cél támogatása, amely szerint a tagállamokkal és az érdekelt felekkel karöltve, az Europass platform részeként, illetve lehetőség szerint kiegészítve az európai átláthatósági eszközök keretében kifejlesztett, szakképzésre vonatkozó digitális tartalmakkal, fokozatosan létre kell hozni és fejleszteni kell a szakképzési kiválósági központok európai platformjait, valamint fel kell térképezni az európai szakmai alapprofilokat, megkönnyítve mindezzel a tanulók és a munkavállalók mobilitását, valamint a képesítések átláthatóságát és elismerését;

(31)

A szakképzés minőségi és hatékony digitalizációjának támogatása az iskolai és a munkaalapú tanulás területén egyaránt, az európai kompetencia-keretrendszerek (38) és önértékelési eszközök (39) használatának ösztönzésével, továbbá a szakképző intézmények részére egy uniós szintű felmérés megvalósíthatóságának vizsgálatával;

(32)

Az európai készségfejlesztési programban megfogalmazottaknak megfelelően a Tanulószerződéses Gyakorlati Képzés Európai Szövetségének és a digitális készségekkel és munkahelyekkel foglalkozó koalícióknak a megerősítése;

(33)

Az európai szakképzési rendszerek népszerűsítése nemzetközi összefüggésben – hogy a szakképzés résztvevői számára elismertté váljanak mint globális referenciapontok –, mégpedig például támogatva a szakképzési rendszereknek többek között az uniós tagjelölt országok és a szomszédságpolitikai partnerországok tekintetében, az Európai Képzési Alapítvánnyal együttműködve végrehajtott nemzetköziesítését, továbbá a szakképzés vonzerejének fokozását és arculatának javítását célzó készségfejlesztési versenyek és kommunikációs kampányok révén, valamint felhasználóbarát hozzáférést biztosítva a szakképzésre és a kapcsolódó karrierlehetőségekre vonatkozó információkhoz az Europass funkcióira támaszkodva és azokat továbbfejlesztve;

(34)

Együttműködés nemzetközi szervezetekkel – különösen az OECD-vel, az ILO-val, az UNESCO-val és a Világbankkal – a szakképzés területén;

(35)

A tagállamok ezen ajánlás végrehajtására irányuló erőfeszítéseinek támogatása, a szakképző intézmények kapacitásának megerősítése, többek között azok digitalizációja és környezeti fenntarthatósága, valamint a szakképzési kutatás nemzeti és uniós szintű előmozdítása a vonatkozó uniós alapokból és programokból (a Next Generation EU, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, a REACT-EU, az Európai Szociális Alap+, a SURE, az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az InvestEU, az Erasmus+, az Európai horizont, az Interreg, a Digitális Európa, a méltányos átállást támogató mechanizmus, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és a modernizációs alap) származó finanszírozással;

(36)

Minőségi és mennyiségi ellenőrzés biztosítása az ezen ajánlásban meghatározott közös célokkal összhangban, más releváns adatok – többek között a beruházásokra vonatkozó adatok – rendelkezésre bocsátása és felhasználása az európai szemeszter és a vonatkozó európai nyomonkövetési és jelentéstételi keretek égisze alatt, valamint a nemzeti és az európai szinten rendelkezésre álló adatokra és a Cedefop éves nyomon követésére építve ötévenkénti jelentéstétel a Tanácsnak az ajánlás végrehajtásáról.