(1)

A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodás (2) (a továbbiakban: a kilépésről rendelkező megállapodás) 129. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az átmeneti időszak alatt az Egyesült Királyságot kötik az Unió által, az Unió nevében eljáró tagállamok által, illetve az Unió és tagállamai által együttesen kötött nemzetközi megállapodásokból fakadó kötelezettségek.

(2)

A kilépésről rendelkező megállapodás 129. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy – a lojális együttműködés elvével összhangban – az Egyesült Királyság az átmeneti időszak alatt tartózkodik minden olyan cselekedettől vagy kezdeményezéstől, amely valószínűleg sérti az Unió érdekeit, különösen bármely olyan nemzetközi szervezet, ügynökség, konferencia vagy fórum keretében, amelynek az Egyesült Királyság saját jogán részes fele.

(3)

A kilépésről rendelkező megállapodás 129. cikkének (4) bekezdése alapján az Egyesült Királyság az átmeneti időszak alatt a saját nevében nemzetközi megállapodásokra irányuló tárgyalásokat folytathat az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken, illetve aláírhat vagy megerősíthet ilyen nemzetközi megállapodásokat, feltéve, hogy ezek a megállapodások nem lépnek hatályba vagy alkalmazandók az átmeneti időszak alatt, kivéve, ha az Unió ezt engedélyezi.

(4)

Az (EU) 2020/135 határozat meghatározza az ilyen engedélyek megadásának feltételeit és eljárását.

(5)

Az (EU) 2020/135 határozat 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a Tanács engedélyezheti az Egyesült Királyság számára, hogy a saját nevében egyetértését adja ahhoz, hogy valamely, az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó területen a tervek szerint az átmeneti időszakban hatályba lépő vagy alkalmazandó nemzetközi megállapodás rá nézve kötelező legyen.

(6)

2020. április 3-án az Egyesült Királyság értesítette a Bizottságot arról a szándékáról, hogy a saját nevében egyetértését adja ahhoz, hogy az Unió halászattal kapcsolatos kizárólagos külső hatáskörébe tartozó területen a tervek szerint az átmeneti időszakban alkalmazandó öt – öt regionális halászati gazdálkodási szervezetet létrehozó – nemzetközi megállapodás rá nézve kötelező legyen. Ezek a megállapodások a következők: az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezmény (3), amely létrehozta az Északkelet-atlanti Halászati Bizottságot (NEAFC); az északnyugat-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú együttműködésről szóló egyezmény (4), amely létrehozta az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezetet (NAFO); az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezmény (5), amely létrehozta az Atlanti Tonhalfélék Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottságot (ICCAT); az Indiai-óceáni Tonhalbizottság (IOTC) létrehozásáról szóló megállapodás (6); és az Atlanti-óceán északi körzetében élő lazac védelméről szóló egyezmény (7), amely létrehozta az Észak-atlanti Lazacvédelmi Szervezetet (NASCO).

(7)

Az Egyesült Királyság az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének (8) (a továbbiakban: a tengerjogi egyezmény) 63. és 64. cikke, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló rendelkezések végrehajtásáról szóló megállapodás (9) (a továbbiakban: a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás) 7. és 8. cikke alapján indokolja az átmeneti időszakban az említett megállapodásokhoz való csatlakozási szándékát, különös tekintettel azokra a kötelezettségekre, amelyek értelmében az Uniónak és az Egyesült Királyságnak együtt kell működnie a megfelelő regionális szervezetekben a közös állományok védelme és a közös állományokkal való gazdálkodás terén. Az Egyesült Királyság úgy véli, hogy az Egyesült Királyság és az Unió is csak akkor tud maradéktalanul eleget tenni ezeknek a kötelezettségeknek, ha az Egyesült Királyság az átmeneti időszak alatt függetlenül együttműködhet az Unióval és más releváns államokkal olyan ügyekben, amelyek az Egyesült Királyságot mint független part menti államot és halászattal foglalkozó államot az átmeneti időszak végét követően érintik. Az Egyesült Királyság ezért az átmeneti időszakban részt kíván venni az olyan halászati gazdálkodási döntésekről szóló megbeszéléseken, amelyek az átmeneti időszak végét követően lépnének hatályba.

(8)

2020. április 3-i levelével az Egyesült Királyság bizonyította, hogy különleges érdeke fűződik az átmeneti időszakban már alkalmazandó szóban forgó nemzetközi megállapodásokhoz. Ezért az (EU) 2020/135 határozat 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feltétel teljesül.

(9)

Az öt szóban forgó nemzetközi megállapodás összeegyeztethető az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban a kilépésről rendelkező megállapodás 127. cikkének (1) bekezdésével összhangban alkalmazandó uniós joggal és a kilépésről rendelkező megállapodás 129. cikkének (1) bekezdésében említett kötelezettségekkel. Ezért az (EU) 2020/135 határozat 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt feltétel teljesül.

(10)

Az Egyesült Királyság azt is megerősítette, hogy az ezekhez a regionális halászati gazdálkodási szervezeteket létrehozó nemzetközi megállapodásokhoz való csatlakozása nem sértené az Unió érdekeit. Az Egyesült Királyság csak az átmeneti időszak végét követően érvénybe lépő ügyekről szóló megbeszéléseken kíván részt venni. Mindenekelőtt az Egyesült Királyságnak az említett regionális halászati gazdálkodási szervezetekben saját nevében való tagsága – az átmeneti időszak alatt – nem veszélyezteti a közös halászati politika területén folytatott uniós külső tevékenység célkitűzéseinek megvalósítását, és az egyébként sem sérti az Unió érdekeit. Ezért az (EU) 2020/135 határozat 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt feltétel teljesül.

(11)

Az (EU) 2020/135 határozat 3. cikkének (2) bekezdése értelmében az ilyen engedély feltételekhez köthető. Az engedélyt meg kell adni, ha az Egyesült Királyság csak az átmeneti időszak végét követően alkalmazandó vagy érvénybe lépő ügyekben vesz részt.

(12)

Az Egyesült Királyságra nézve kötelező érvényűek a tengerjogi egyezményből és a halállományokról szóló ENSZ-megállapodásból eredő kötelezettségek, és ezért fenntartható módon kell kezelnie és védenie a tengerek biológiai erőforrásait. Ezek a célkitűzések összhangban vannak a fenntarthatóság biztosítására és a folyamatos felelősségteljes halászatra vonatkozó uniós célkitűzéssel, amely biztosítja a tengerek biológiai erőforrásainak hosszú távú védelmét és fenntartható hasznosítását.

(13)

Ezért – a kilépésről rendelkező megállapodás 129. cikke (4) bekezdésének megfelelően – az Egyesült Királyság az átmeneti időszakban a saját nevében aláírhatja és megerősítheti az öt regionális halászati gazdálkodási szervezetet létrehozó öt nemzetközi megállapodást, amelyhez csatlakozni kíván. Ez az intézkedés elő kívánja mozdítani és lehetővé kívánja tenni, hogy az Egyesült Királyság teljes mértékben eleget tegyen a tengerjogi egyezményből, különösen annak 63. és 64. cikkéből eredő kötelezettségeknek, amint véget ér az átmeneti időszak és a továbbiakban nem vonatkozik rá az uniós jog.

(14)

Az Egyesült Királyság számára ezért engedélyezni kell, hogy a saját nevében egyetértését adja ahhoz, hogy a tervek szerint az átmeneti időszakban alkalmazandó nemzetközi megállapodások rá nézve kötelezőek legyenek.

(15)

Ahhoz, hogy az Unió közös halászati politikája megfelelően működjön az átmeneti időszakban, az Egyesült Királyság nem vehet részt az átmeneti időszakban alkalmazott vagy érvénybe lépő ügyekben. Továbbá, az Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli partnerségi megállapodás keretében a halászatról szóló folyamatban lévő tárgyalások sértetlenségének érdekében, különös tekintettel az olyan halászati lehetőségekre, amelyek esetében az uniós kvóta jelenleg magában foglalja az Egyesült Királyság részesedését, az Egyesült Királyságnak konzultálnia kell az Unióval, mielőtt megbeszéléseket folytatna az ilyen kvótáról,