(1)

A makroprudenciális politika végső célja a pénzügyi rendszer egésze stabilitásának megőrzéséhez való hozzájárulás, beleértve a pénzügyi rendszer ellenállóképességének növelésén és a rendszerszintű kockázatok felgyülemlésének csökkentésén keresztül történő hozzájárulást is.

(2)

Az 1092/2010/EU rendelet elismeri, hogy a potenciális rendszerkockázatok nyomon követésének és értékelésének a vonatkozó makrogazdasági és mikropénzügyi adatok és mutatók széles körén kell alapulnia, és az Európai Rendszerkockázati Testületnek (ERKT) hozzáférést biztosít mindazon információkhoz, amelyek szükségesek a makroprudenciális felvigyázással kapcsolatos feladatai ellátásához, ugyanakkor szükség szerint megőrizve ezen információk titkosságát.

(3)

A makroprudenciális politikai intézkedések elfogadásával és/vagy aktiválásával vagy a pénzügyi stabilitással összefüggő más feladatokkal megbízott más hatóságoknak – a makroprudenciális politikai döntések alátámasztásául szolgáló elemzéseket készítő hatóságokat is ideértve – szintén hozzá kell férniük a feladataik ellátásához szükséges releváns adatokhoz és mutatókhoz. A különböző tagállamokban eltérő körű és gyakoriságú információk állnak az érintett hatóságok rendelkezésére a területükön található fióktelepekről.

(4)

Az ERKT/2011/3 európai rendszerkockázati testületi ajánlás (3) többek között azt ajánlotta, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy a makroprudenciális hatóságoknak legyen hatásköre a feladataik ellátásához szükséges összes nemzeti adat és információ időben történő bekéréséhez, a mikroprudenciális és értékpapír-piaci felügyeleti hatóságokra és a szabályozási körön kívülre kiterjedően, beleértve egyben az intézményspecifikus adatok indokolt kérelemre és a titoktartást szolgáló megfelelő szabályozás mellett történő bekérését. Ez az ajánlás ugyanakkor nem láthatta előre a makroprudenciális politika meghatározása és folytatása terén a tagállamokban 2011 óta kialakult különböző intézményi megoldásokat. Ezért nem foglalkozott kifejezetten bizonyos olyan intézményi megoldásokkal, amelyekre annak biztosítása érdekében lehet szükség, hogy a makroprudenciális hatóságok hozzáférjenek a feladataik ellátáshoz szükségesnek tekintett, azonban rendelkezésükre nem álló információkhoz.

(5)

Jelenleg számos tagállamban a pénzügyi rendszer fontos részét képezik a más tagállamban vagy harmadik országban központi irodával rendelkező hitelintézetek fióktelepein keresztül nyújtott, határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatások. E tagállamokban egyes fióktelepek a) a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) 51. cikkével összhangban az illetékes hatóságok által jelentősként kerültek kijelölésre, b) megfelelnek az egyéb rendszerszinten jelentős intézmények 2013/36/EU irányelv 131. cikke szerinti kritériumainak, c) az európai helyreállítási és szanálási keretrendszer alapján kritikus funkciókat látnak el, vagy d) jelentős piaci részesedéssel rendelkeznek olyan tevékenységek területén, amelyek relevánsak a pénzügyi stabilitás szempontjából (a továbbiakban együttesen: a pénzügyi stabilitás szempontjából releváns fióktelepek). Az uniós jog nem tartalmazza a pénzügyi stabilitás szempontjából releváns fióktelepek harmonizált fogalommeghatározását. A határokon átnyúló pénzügyi szolgáltatások ilyen fióktelepeken keresztül történő nyújtása a jövőben várhatóan bővülni fog, ahogy az Európai Unióban folytatódik a pénzügyi integráció. A makroprudenciális politikai intézkedések elfogadásával és/vagy aktiválásával vagy a pénzügyi stabilitással összefüggő más feladatokkal megbízott bármely hatóságnak képesnek kell lennie az országában működő valamennyi olyan fióktelepre vonatkozó bizonyos alapvető információk megszerzésére, amelyek hitelintézeti anyavállalatának központi irodája más tagállamban vagy harmadik országban található. Erre azért van szükség, hogy a hatóság értékelni tudja legalább azt, hogy e fióktelepek a pénzügyi stabilitás szempontjából relevánsak-e abban az országban, ahol működnek. Ha a hatóság úgy ítéli meg, hogy ez a helyzet, lehetősége kell legyen arra is, hogy részletesebb információkat szerezzen e fióktelepek tevékenységeiről.

(6)

A más tagállamban vagy harmadik országban központi irodával rendelkező hitelintézetek fióktelepei eltérő méretűek és jelentőségűek lehetnek. Amennyiben e fióktelepeket abban az országban, ahol működnek, a pénzügyi stabilitás szempontjából relevánsnak tekintik, fokozni kell a fogadó tagállam és a székhely szerinti tagállam érintett hatóságai közötti együttműködést. Az ilyen esetekben a túlzott hitelnövekedés jellemezte időszakokban vagy válság esetén az e fióktelepek által gyakorolt potenciális felerősítő hatás értékelése érdekében szükség van az e fióktelepek anyaintézményeire és vállalatcsoportjára vonatkozó kiválasztott információk cseréjére. Az ezen anyaintézményekre és csoportokra vonatkozó, a szavatolótőkével és a tőkeáttétellel (a vonatkozó pufferkövetelményeket is beleértve), a finanszírozási és likviditási kockázattal, az üzleti stratégiával és a helyreállítási tervek bizonyos vonatkozásaival kapcsolatos e kiválasztott információk cseréje ezenkívül az ilyen fióktelepek fogadó tagállamában folytatott makroprudenciális politika eredményességének biztosításához is szükséges.

(7)

Ezen okokból a C. ajánlásban megjelölt információk szolgáltatása szükségesnek tekintendő ahhoz, hogy a makroprudenciális politikai intézkedések elfogadásával és/vagy aktiválásával vagy a pénzügyi stabilitással kapcsolatos más feladatokkal megbízott hatóságok el tudják látni megbízatásukat. Az ilyen információkat indokolással ellátott kérelemre, a szükséges ismeret elve alapján, valamint az alkalmazandó uniós és nemzeti jog korlátai között kell e hatóságok rendelkezésére bocsátani. Amennyiben e hatóságoknak további információkat kell beszerezniük a feladataik ellátása és a rendszerszintű kockázatok figyelemmel kísérése vagy értékelése érdekében vagy új szakpolitikai eszközök kidolgozása céljából, úgy e további információkat indokolással ellátott kérelemre e hatóságok rendelkezésére kell bocsátani.

(8)

Sem a 2013/36/EU irányelv, különösen annak 56. cikke, sem az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) nem zárja ki vagy akadályozza az illetékes hatóságok és a tagállamokban a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzésével megbízott hatóságok vagy szervek között a felügyeleti feladataik ellátása során folytatott információcserét. Bár az uniós jog keretet biztosít az érintett hatóságok között mikroprudenciális célokból folytatott információcseréhez, nem létezik a makroprudenciális célokból folytatott információcserére vonatkozó keret.

(9)

A központi bankok információkat gyűjtenek a más tagállamban vagy harmadik országban központi irodával rendelkező hitelintézetek fióktelepeire vonatkozóan. A Központi Bankok Európai Rendszeréhez tartozó nemzeti központi bankokat ösztönzik arra, hogy az ilyen információkat indokolással ellátott kérelemre, a szükséges ismeret elve alapján osszák meg az érintett hatóságokkal, mivel úgy tekinthető, hogy ezzel eredményesen elősegíthető a feladataik ellátása.

(10)

A más tagállamban vagy harmadik országban központi irodával rendelkező hitelintézetek fióktelepeire vonatkozó információcserére irányadó, megfelelően kialakított szabályok segíthetik a makroprudenciális politikai intézkedések elfogadásával és/vagy aktiválásával vagy a pénzügyi stabilitással összefüggő más feladatokkal megbízott hatóságokat a feladataik ellátásában. Az egyetértési megállapodások használata egységesítést és kiszámíthatóságot vezetne be és közös alapokat teremtene a tekintetben, hogy mi minősül a feladataik ellátása szempontjából releváns információnak; az egyetértési megállapodások továbbá az érintett hatóságok között makroprudenciális célokból folytatott információcsere kultúrájának kialakítására irányuló célkitűzés megvalósítását szolgáló eredményes és hatékony eszköznek tekinthetők. E tekintetben az északi–balti makroprudenciális fórum (6) és az újabb keletű, az északi–balti régióban a határokon átnyúló pénzügyi stabilitás tárgyában történő együttműködésről és koordinációról szóló egyetértési megállapodás (7) referenciaként szolgálhat az érintett hatóságok közötti szoros együttműködés keretéhez.

(11)

A szubszidiaritás elvének megfelelően a pénzügyi stabilitási vagy makroprudenciális célokra információkat gyűjtő érintett hatóságot az érintett tagállamnak kell meghatároznia.

(12)

A 2013/36/EU irányelv 40. cikke értelmében a fogadó tagállamok illetékes hatóságai előírhatják, hogy minden hitelintézet, amely területükön fiókteleppel rendelkezik, rendszeresen jelentést tegyen a fogadó tagállamban folytatott tevékenységeiről. Az ilyen adatszolgáltatás megkövetelhető i. tájékoztatási vagy statisztikai célból, ii. a fióktelepek jelentősként történő azonosítása céljából, vagy iii. a 2013/36/EU irányelv alapján az illetékes fogadó hatóság által követett felügyeleti célokból. Nem egyértelmű, hogy az e cikk alapján gyűjtött információk felhasználhatók-e makroprudenciális célokra is, mivel a vonatkozó rendelkezés nem tesz különbséget a mikroprudenciális és makroprudenciális felügyelet között. Ezért az Európai Bizottságnak az 575/2013/EU rendelet 513. cikkében előírt felülvizsgálat keretében meg kell fontolnia, hogy módosítani kell-e az uniós jogot, nevezetesen annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a fióktelepektől makroprudenciális célokra is lehet információkat gyűjteni.

(13)

A harmadik országban központi irodával rendelkező hitelintézetek fióktelepeire csak a nemzeti jog vonatkozik, és a nemzeti jogszabályokat az uniós jog e tekintetben nem harmonizálta. A 2013/36/EU irányelv 47. cikke – az (EU) 2019/878 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (8) történt közelmúltbeli módosítását követően – rögzíti, hogy az illetékes nemzeti hatóságoknak a harmadik országban központi irodával rendelkező hitelintézetek fióktelepeitől bizonyos minimális információkat kell gyűjteniük, kiegészítve bármely olyan egyéb információval, amelyet szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy megvalósulhasson a fióktelep tevékenységeinek átfogó nyomon követése. Ezeket az információkat – amennyiben lehetséges és megfelelő – meg kell osztani a makroprudenciális politikai intézkedések elfogadásával és/vagy aktiválásával vagy a pénzügyi stabilitással kapcsolatos más feladatokkal megbízott hatóságokkal. Az 575/2013/EU rendelet 513. cikkében előírt és a fentiekben említett, arra vonatkozó felülvizsgálata keretében, hogy módosítani kell-e az uniós jogot, nevezetesen annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a fióktelepektől makroprudenciális célokra is lehet információkat gyűjteni, a Bizottságnak meg kellene fontolnia a harmadik országban központi irodával rendelkező hitelintézetek fióktelepeitől ilyen célokra történő adatgyűjtés megvalósíthatóságát is.

(14)

Az 1024/2013/EU tanácsi rendelet (9) (a továbbiakban: SSM-rendelet) értelmében az egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) keretében a jelentős hitelintézetek tekintetében az Európai Központi Bank (EKB) az illetékes hatóság. Így az EKB felelős a jelentős hitelintézetek felügyeletéért, és szorosan együttműködik az illetékes nemzeti hatóságokkal annak érdekében, hogy – az EKB és az érintett illetékes nemzeti hatóságok alkalmazottaiból álló – közös felügyeleti csoportokon keresztül ellássa feladatait. Ez lehetővé teszi a felügyelt hitelintézetekre vonatkozó információk zavartalan és gyors cseréjét. A makroprudenciális politikai intézkedések elfogadásával és/vagy aktiválásával vagy a pénzügyi stabilitással kapcsolatos más feladatokkal megbízott hatóságok kérhetnek és kaphatnak a felügyeleti feladatkörében eljáró EKB-tól a más tagállamban központi irodával rendelkező hitelintézetek fióktelepeire vonatkozó információkat.

(15)

Az SSM-rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján az EKB feladata, hogy értékelje a nemzeti hatóságok által elfogadott makroprudenciális intézkedéseket, és – ha ezt szükségesnek ítéli – szigorúbb követelményeket alkalmazzon a tőkepufferekre vonatkozóan, továbbá szigorúbb intézkedéseket alkalmazzon. E tekintetben a más tagállamban vagy harmadik országban központi irodával rendelkező hitelintézetek fióktelepeire vonatkozó információk az EKB számára e feladatok ellátásához adott esetben szükséges információk körébe tartoznak.

(16)

Az SSM-ben részt nem vevő tagállamok illetékes hatóságai a 2013/36/EU irányelv 51. és 116. cikke alapján létrehozott – a hitelintézet által folytatott határokon átnyúló tevékenységekhez kapcsolódó felügyeleti feladatok koordinálásának eszközéül szolgáló – felügyeleti kollégiumok keretében működhetnek együtt és cserélhetnek a felügyelt hitelintézetekre vonatkozó információkat.

(17)

Ez a határokon átnyúló információmegosztási mechanizmus a mikroprudenciális felügyelet célkitűzéseire összpontosít. Következésképpen a 2013/36/EU irányelv 51. és 116. cikke, valamint az (EU) 2016/98 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (10), amely a felügyeleti kollégiumok működésére vonatkozó általános feltételeket határozza meg, nem irányozza elő kifejezetten a makroprudenciális politikai intézkedések elfogadásával és/vagy aktiválásával vagy a pénzügyi stabilitással kapcsolatos más feladatokkal megbízott hatóságok részvételét az érintett felügyeleti kollégiumokban. Ugyanakkor a székhely szerinti tagállam érintett illetékes hatósága főszabály szerint felkérhet más szerveket a felügyeleti kollégium ülésein való részvételre, amennyiben a kollégium minden tagja hozzájárul ehhez. Az azon hitelintézet vonatkozásában, amelyhez a fióktelep tartozik, a felügyeleti kollégiumokon belül megosztott bizonyos információk makroprudenciális szempontból relevánsak lehetnek. E tekintetben az illetékes hatóságokat ösztönzik arra, hogy kérjék fel a makroprudenciális politikai intézkedések elfogadásával és/vagy aktiválásával vagy a pénzügyi stabilitással kapcsolatos más feladatokkal megbízott érintett hatóságokat a felügyeleti kollégiumokon belül tárgyalt és makroprudenciális szempontból releváns konkrét témák vizsgálatában való részvételre. Az ilyen érintett hatóságoknak az (EU) 2016/98 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet keretében lehetséges megfigyelőként történő kifejezett feltüntetése nagyobb fokú bizonyosságot nyújthatna e szerepet illetően. A felügyeleti kollégiumokon belül folytatott egyeztetések szempontjából is előnyös lehet, ha a makroprudenciális hatóságok képviselőit felkérik a felügyeleti kollégiumok ülésein való részvételre annak érdekében, hogy tájékoztassák a többi résztvevőt a makroprudenciális kockázatokról vagy a makroprudenciális területeken bekövetkezett szabályozási fejleményekről.

(18)

Az ezen ajánlás céljára folytatott információcserével kapcsolatos következetes, hatékony és eredményes megközelítés biztosítása érdekében az Európai Bankhatóságnak (EBH) az ERKT-val együttműködésben az információcserére vonatkozó iránymutatásokat kell kidolgoznia, és figyelemmel kell kísérnie az információcserét. A releváns érdekeltektől kapott információk bizonyos mértékű konvergenciájának elérése érdekében az EBH-nak valamennyi releváns érdekelttel együttműködésben az egyetértési megállapodásokra vonatkozó közös keretet kell kialakítania.

(19)

Ez az ajánlás nem érinti az uniós központi bankok monetáris politikai megbízatását.

(20)

Az ERKT ajánlásait azt követően teszik közzé, hogy a címzetteket értesítették, valamint az Európai Unió Tanácsát az igazgatótanács erre vonatkozó szándékáról értesítették, és a Tanács számára reagálási lehetőséget biztosítottak,

1.

eredményes és hatékony módon folytassanak információcserét a más tagállamban vagy harmadik országban központi irodával rendelkező hitelintézeteknek valamely fogadó tagállamban található fióktelepeivel kapcsolatos azon információk tekintetében, amelyeket a makroprudenciális politikai intézkedések elfogadásával és/vagy aktiválásával összefüggő feladataik ellátásához vagy a pénzügyi stabilitással összefüggő más feladatokhoz szükségesnek ítélnek. Az információcserét a fogadó tagállamban a makroprudenciális politikai intézkedések elfogadásával és/vagy aktiválásával vagy a pénzügyi stabilitással összefüggő más feladatokkal megbízott érintett hatóságtól érkező, az ilyen fióktelepekre vonatkozó információk iránti, indokolással ellátott kérelemre kell lefolytatni, figyelembe véve az EBH által a C(1) ajánlással összhangban kibocsátott iránymutatásokat. A kicserélendő információknak arányosaknak kell lenniük a fióktelepeknek a fogadó tagállamban a pénzügyi stabilitás szempontjából fennálló relevanciájával.

2.

alakítsanak ki a köztük való – vagy valamely harmadik ország érintett hatóságával folytatandó – együttműködésre és információcserére vonatkozó egyetértési megállapodásokat vagy másfajta önkéntes megállapodásokat a más tagállamban vagy harmadik országban központi irodával rendelkező hitelintézetek fióktelepei tárgyában, amennyiben ezt az információcsere elősegítése érdekében valamennyi részt vevő fél szükségesnek és megfelelőnek ítéli.

1.

értékelje, hogy vannak-e az uniós jogszabályokban olyan akadályok, amelyek meggátolják, hogy a makroprudenciális politikai intézkedések elfogadásával és/vagy aktiválásával vagy a pénzügyi stabilitással kapcsolatos más feladatokkal megbízott hatóságok rendelkezzenek az e funkciók betöltéséhez vagy e feladatok ellátáshoz szükséges, a fióktelepekre vonatkozó információkkal vagy megszerezzék ezeket az információkat;

2.

amennyiben az Európai Bizottság értékelése eredményeként megállapítja, hogy ilyen akadályok állnak fenn, javasolja az uniós jogszabályok módosítását az ezen akadályok elhárítása érdekében.

1.

az A. ajánlással összhangban bocsásson ki a más tagállamban központi irodával rendelkező hitelintézetek fióktelepeire vonatkozóan az érintett hatóságok között folytatott információcseréről szóló iránymutatásokat, amelyek tartalmazzák a szükséges ismeret elve alapján, az alkalmazandó uniós és nemzeti jogszabályok korlátai között minimálisan megosztandó információk felsorolását. E felsorolásnak legalább a következő kategóriákba tartozó információs tételeket kell tartalmaznia:

2.

az ERKT-val együttműködésben rendszeresen kísérje figyelemmel az érintett hatóságok között a más tagállamban vagy harmadik országban központi irodával rendelkező hitelintézetek fióktelepei tárgyában folytatott információcsere eredményességét és hatékonyságát.

a)

„fióktelep”: olyan üzletviteli hely, amely jogilag nem önálló részét képezi egy hitelintézetnek, és amely közvetlenül bonyolítja a hitelintézeti tevékenység szerves részét képező ügyleteket vagy az ügyletek egy részét;

b)

„hitelintézet”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet;

c)

„a pénzügyi stabilitás szempontjából releváns fióktelep”: a más tagállamban vagy harmadik országban központi irodával rendelkező hitelintézetnek valamely fogadó tagállamban található olyan fióktelepe, amely a következő kritériumok bármelyikének megfelel:

d)

„fogadó tagállam”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 44. pontjában meghatározott fogadó tagállam;

e)

„székhely szerinti tagállam”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 43. pontjában meghatározott székhely szerinti tagállam;

f)

„illetékes hatóság”: az a nemzeti jog által hivatalosan elismert közjogi hatóság vagy szervezet, amelyet a nemzeti jog felhatalmaz arra, hogy az adott tagállamban működő felügyeleti rendszer részeként felügyelje az hitelintézeteket, valamint a 1024/2013/EU rendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján az EKB;

g)

„egyetértési megállapodás”: olyan önkéntes megállapodás, amely rögzíti, hogy az érintett hatóságok hogyan kívánnak együttműködni egymással, és az alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekkel összhangban meghatározza a kicserélendő adatok és információk részleteit;

h)

„érintett hatóság”:

1.

2.

a)

Az érintett hatóságoknak 2020. december 31-ig időközi jelentést kell benyújtaniuk az ERKT-nak és a Tanácsnak az A. ajánlás végrehajtásáról;

b)

az érintett hatóságoknak 2024. december 31-ig végső jelentést kell benyújtaniuk az ERKT-nak és a Tanácsnak az A. ajánlás végrehajtásáról, figyelembe véve a nemzeti és az uniós jog, valamint az EBH iránymutatások esetleges módosításait.

1.

2.