(1)

Az 1380/2013/EU rendelet a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajokra vonatkozó kirakodási kötelezettség bevezetésével törekszik minden uniós halászati tevékenységben fokozatosan felszámolni a visszadobás gyakorlatát.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 9. cikke olyan többéves tervek elfogadásáról rendelkezik, amelyek állományvédelmi intézkedéseket írnak elő bizonyos állományoknak egy adott földrajzi területen való halászatára vonatkozóan.

(3)

Az ilyen többéves tervek meghatározzák a kirakodási kötelezettség végrehajtásának részleteit, és felhatalmazhatják a Bizottságot arra, hogy e részleteket tovább pontosítsa a tagállamok által kidolgozott közös ajánlások alapján.

(4)

Az Európai Parlament és a Tanács 2019. március 19-én elfogadta a nyugati vizekben és a szomszédos vizekben halászott állományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló (EU) 2019/472 rendeletet. Az említett rendelet 13. cikke felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a szóban forgó rendelet kiegészítésére annak érdekében, hogy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének a)–e) pontjában előírtak szerint, a tagállamok által kidolgozott közös ajánlások alapján meghatározza a kirakodási kötelezettség részleteit a nyugati vizekben élő valamennyi olyan faj állományai tekintetében, amelyekre az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében kirakodási kötelezettség vonatkozik.

(5)

Belgium, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és Portugália közvetlen halászati állománygazdálkodási érdekkel bír a délnyugati vizeken. Az (EU) 2016/2374 felhatalmazáson alapuló rendelet (3) útján a Bizottság visszadobási tervet állapított meg egyes tengerfenéken élő fajoknak a délnyugati vizeken történő halászatára vonatkozóan; az említett rendeletet a Belgium, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és Portugália által 2018-ban benyújtott közös ajánlás nyomán hatályon kívül helyezte és felváltotta az (EU) 2018/2033 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (4).

(6)

2019. május 31-én Belgium, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és Portugália a délnyugati vizekkel foglalkozó tanácsadó testülettel és a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően új közös ajánlást nyújtott be a Bizottsághoz, majd 2019. augusztus 9-én módosították a közös ajánlást. Az érintett tudományos testületek szakvéleményeket adtak, amelyeket a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) áttekintett (5). Az érintett intézkedéseket a Bizottság a 28 tagállam és a megfigyelői státuszban az Európai Parlament részéről közreműködő képviselők alkotta halászati szakértői csoport elé terjesztette írásbeli konzultációra.

(7)

Az (EU) 2018/2033 felhatalmazáson alapuló rendelet a kirakodási kötelezettség alóli mentességet biztosított a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) 8 és 9 alterületen fenékvonóhálóval kifogott norvég homár, valamint az ICES 9a körzetben a „voracera” nevű kisüzemi halászeszközzel kifogott nagyszemű vörösdurbincs tekintetében, mivel a meglévő tudományos adatok az adott fajokat célzó halászeszközök, a halászati gyakorlatok és az ökoszisztéma jellemzőit figyelembe véve potenciálisan magas túlélési arányokat jeleztek. Értékelésében (6) a HTMGB azt állapította meg, hogy a 2016–2018-ban lefolytatott legújabb kísérletek és az akkor elkészült legújabb tanulmányok a norvég homár esetében a korábbi értékelések során megfigyelt túlélési arányhoz hasonló túlélési arányokat mutatnak. A visszadobott nagyszemű vörösdurbincsok túlélési arányának alátámasztására szolgáló bizonyítékokat a tagállamok benyújtották a HTMGB-nek, amely arra a következtésre jutott, hogy a mentesség indokolt. (7) Ezért, mivel a körülmények nem változtak, a túlélési arányon alapuló említett mentességeket fenn kell tartani a 2020–2021-es időszakra vonatkozó, a tengerfenéki fajok délnyugati vizeken történő halászatára alkalmazandó visszadobási tervben is.

(8)

Az (EU) 2018/2033 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 8 és 9 alterületen bármilyen halászeszközzel kifogott rájaalakúak vonatkozásában addig, amíg valamennyi flottaszegmens, valamint a halászeszközök, területek és fajok minden kombinációja tekintetében benyújtásra nem kerülnek a túlélési arányokra vonatkozó részletes tudományos bizonyítékok. A HTMGB úgy véli, hogy a tagállamok által összegyűjtött vitalitási információk bizonyos mértékig jelzik a túlélési arányt (8), de további részletek szükségesek. A megfelelő adatok összegyűjtése érdekében folytatni kell a halászatot. A mentesség tehát megadható, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamoknak minden év május 1-jéig be kell nyújtaniuk a következőket: a) a túlélési arány növelése és a HTMGB által jelzett hiányzó adatok pótlása érdekében kidolgozott ütemterv, amelyet a HTMGB évente értékel; b) éves jelentések a túlélési arányt érintő programok előrehaladásáról és módosításáról/kiigazításáról.

(9)

A rájaalakúak túlélési arányának vizsgálata során megállapítást nyert, hogy a kakukkráják (Leucoraja naevus) túlélési aránya sokkal alacsonyabb, mint más fajoké. Ezen túlmenően az említett faj túlélési mintázatával összefüggő tudományos ismeretek kevésbé tűnnek megbízhatónak. A tagállamok bizonyítékokat nyújtottak be a kakukkráják vitalitására és a visszadobott kakukkráják közvetlen túlélési arányára vonatkozóan. A HTMGB megvizsgálta e bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy az adatok a kakukkráják esetében változó vitalitást mutatnak, de nem tekinthetők reprezentatívnak a kereskedelmi halászati feltételek szempontjából, és nem zárják ki a nullához közeli túlélési arányt. (9) Ezért az ICES 8 és 9 alterületen tükörhálóval kifogott kakukkrája esetében a szóban forgó mentességet csak 2 évre indokolt engedélyezni, az ICES 8 alterületen vonóhálóval kifogott kakukkrája esetében pedig 1 évre. A folyamatban lévő tanulmányok és a magasabb túlélési arányt biztosító intézkedések eredményeit sürgősen ki kell dolgozni, és azokat a lehető leghamarabb, de az ICES 8 alterületen vonóhálóval kifogott kakukkrája esetében legkésőbb 2020. május 1-jéig, az ICES 8 és 9 alterületen tükörhálóval kifogott kakukkrája esetében pedig legkésőbb minden év május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteni értékelésre.

(10)

Az (EU) 2018/2033 felhatalmazáson alapuló rendelet a kirakodási kötelezettség alóli, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének c) pontja szerinti de minimis kivételeket biztosított az ICES 8a és 8b körzetben merevítőrudas vonóhálóval és fenékvonóhálóval kifogott közönséges nyelvhalak, valamint az ICES 8a és 8b körzetben tükörhálóval és kopoltyúhálóval kifogott közönséges nyelvhalak tekintetében. A HTMB megvizsgálta az említett kivételekre vonatkozóan a tagállamok által közölt bizonyítékokat. (10) Megállapította, hogy a közös ajánlás megalapozott érveket tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a szelektivitás fokozása nehézségekbe ütközik, a nem szándékos fogások kezelése pedig aránytalan költségekkel jár. Ezért, mivel a körülmények nem változtak, a de minimis kivételeket fenn kell tartani a 2020–2021-es időszakra vonatkozó, a tengerfenéki fajok délnyugati vizeken történő halászatára alkalmazandó visszadobási tervben is.

(11)

Az (EU) 2018/2033 felhatalmazáson alapuló rendelet ideiglenesen a kirakodási kötelezettség alóli, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének c) pontja szerinti de minimis kivételt biztosított az ICES 8 és 9 alterületen vonóhálóval és kerítőhálóval kifogott szürke tőkehalakra vonatkozóan. A HTMGB megvizsgálta a tagállamok által az új közös ajánlásban a szóban forgó kivétel tekintetében szolgáltatott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a szelektivitási kísérletek nem tártak fel jelenleg rendelkezésre álló, szelektívebb eszközöket. (11) A HTMGB megjegyezte, hogy a rendelkezésre álló információk azt mutatják, hogy jelentősen megnövekedtek a nem szándékos fogások kezelésének költségei. A tagállamok egy újabb tanulmányban elemzik az aránytalan költségeket, többek között a szürketőkehal-fogások területén. A megfelelő adatok összegyűjtése érdekében folytatni kell a halászatot. A kivétel tehát megadható, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Az érintett tagállamoknak további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat minden évben a lehető leghamarabb, de legkésőbb május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre.

(12)

Az új közös ajánlás a túlélési arányon alapuló mentesség kiterjesztését javasolja az ICES 8 alterületen és az ICES 9a körzetben horoggal vagy horogsorral kifogott nagyszemű vörösdurbincsokra vonatkozóan az ICES 10 alterületen e fajra vonatkozóan érvényben lévő mentesség mellett. A tagállamok tudományos bizonyítékokkal szolgáltak az említett halászat keretében az ICES 8 alterületen és az ICES 9a körzetben kifogott nagyszemű vörösdurbincsok magas túlélési arányának alátámasztására. Az ICES 8 alterületen és az ICES 9a körzetben fennálló túlélési arányokra vonatkozó további bizonyítékokat benyújtották a HTMGB-nek, amely arra a következtetésre jutott, hogy az alkalmazott módszer korlátai – különösen a rövid ellenőrzési időszakot illetően – valószínűleg a túlélési arány túlbecsüléséhez vezetnek. (12) További vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy megbízható túlélési becslések álljanak rendelkezésre. A mentesség tehát megadható, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamoknak minden év május 1-jéig be kell nyújtaniuk a következőket: a) a HTMGB éves jelentései a túlélési arányt érintő programok előrehaladásáról és módosításáról/kiigazításáról, amelyeket a HTMGB évente értékel.

(13)

Az (EU) 2018/2033 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított az ICES 10 alterületen horoggal és horogsorral kifogott nyálkásfejű halakra vonatkozóan. A HTMGB megvizsgálta a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a benyújtott információk olyan megindokolt érveket tartalmaztak, amelyek igazolják, hogy a szelektivitás további javítása nehézségekbe ütközik vagy a nem szándékos fogások kezeléséhez kapcsolódó aránytalan költségekkel jár. (13) Mivel a körülmények nem változtak, indokolt belefoglalni ezeket a de minimis kivételeket a 2020–2021-es időszakra vonatkozó új visszadobási tervbe.

(14)

Az új közös ajánlás de minimis kivételeket javasol az alábbiak tekintetében:

(15)

A HTMGB megvizsgálta az ICES 8 és 9 alterületen vonóhálóval és kerítőhálóval kifogott fattyúmakrélákra és makrélákra vonatkozó új de minimis kivételekkel kapcsolatos tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a vonatkozó vizsgálatokból nem állapítható meg, hogy van lehetőség a járulékos fogások csökkentésére. (14) A HTMGB megjegyezte, hogy a tagállamok további munkák elvégzését tervezik az aránytalan kezelési költségeken alapuló kivételek alátámasztása érdekében. Tekintettel arra, hogy a szelektivitás nehezen valósítható meg, a szóban forgó halászatra vonatkozó kivétel egy évre megadható, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Az érintett tagállamoknak további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre. A szóban forgó kivételeket ezért ideiglenesen, 2020. december 31-ig indokolt alkalmazni.

(16)

A HTMGB megvizsgálta az ICES 8 és 9 alterületen vonóhálóval és kerítőhálóval kifogott szárnyas rombuszhalakra, sima lepényhalakra, ördöghalfélékre, vékonybajszú tőkehalakra és sávos tőkehalakra vonatkozó új de minimis kivételekkel kapcsolatos tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy az aránytalan kezelési költségek tárgyában kidolgozás alatt álló spanyol tanulmány további bizonyítékokkal szolgálhat az ördöghalfélékre és a szárnyas rombuszhalra vonatkozó kivétel alátámasztására. (15) A HTMGB megjegyezte, hogy a tagállamoknak kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy további erőfeszítéseket tesznek a vékonybajszú tőkehalra és a sávos tőkehalra vonatkozó kivételek alátámasztására. Tekintettel arra, hogy a szelektivitás nehezen valósítható meg, a kivételek egy évre megadhatók, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Az érintett tagállamoknak további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre. A szóban forgó kivételeket ezért ideiglenesen, 2020. december 31-ig indokolt alkalmazni.

(17)

A HTMGB megvizsgálta az ICES 8 és 9 alterületen, valamint a CECAF 34.1.1, 34.1.2 és 34.2.0 övezetben kopoltyúhálóval kifogott fattyúmakrélákra és makrélákra vonatkozó új de minimis kivételekkel kapcsolatos tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy tekintettel a szóban forgó halászatok jellegére, a szelektivitás javítása terén fennálló nehézségekkel kapcsolatos információk hitelesek. (16) A HTMGB megjegyezte, hogy a spanyol kopoltyúhálós halászat aránytalan költségeiről szóló tanulmány még kidolgozás alatt van, és értékelésére majd az elkészültekor nyílik lehetőség. Tekintettel arra, hogy a szelektivitás nehezen valósítható meg, a szóban forgó halászat tekintetében a mentességek egy évre megadhatók, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az említett mentességeket alátámasztó indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Az érintett tagállamoknak további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre. A szóban forgó kivételeket ezért ideiglenesen, 2020. december 31-ig indokolt alkalmazni.

(18)

A HTMGB megvizsgálta az ICES 8 és 9 alterületen kopoltyúhálóval kifogott szárnyas rombuszhalakra, sima lepényhalakra, ördöghalfélékre, vékonybajszú tőkehalakra és sávos tőkehalakra vonatkozó új de minimis kivételekkel kapcsolatos tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó halászatokban a szelektivitás fokozásából eredő esetleges piaci veszteségek potenciális mértékének számszerűsítésére nem került sor, és nem világos, hogy az egyes halászatok esetében mekkora eltéréseket mutatna az említett potenciális mérték. (17) A HTMGB megjegyezte, hogy a tagállamoknak konkrét információkkal kell szolgálniuk minden egyes érintett kopoltyúhálós halászat vonatkozásában. Tekintettel arra, hogy a szelektivitás nehezen valósítható meg, a szóban forgó mentességek egy évre megadhatók, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Az érintett tagállamoknak további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020. május 1-jéig a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre. A szóban forgó kivételeket ezért ideiglenesen, 2020. december 31-ig indokolt alkalmazni.

(19)

A teljes kifogható mennyiségek (TAC) meghatározásához használt, a visszadobott halak arányára vonatkozó becslések megbízhatósága érdekében olyan esetekben, amikor a de minimis kivétel adathiány miatt extrapolált adatokon és részleges flottainformációkon alapul, a tagállamoknak pontos és ellenőrizhető, az említett kivétel által érintett teljes flottára vonatkozó adatokat kell benyújtaniuk.

(20)

Az új közös ajánlásban javasolt intézkedések összhangban vannak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (4) bekezdésével, 15. cikke (5) bekezdésének c) pontjával és 18. cikkének (3) bekezdésével, így belefoglalhatók e rendeletbe.

(21)

Az 1380/2013/EU rendelet 18. cikke értelmében a Bizottság figyelembe vette mind a HTMGB értékelését, mind annak szükségességét, hogy a tagállamok biztosítsák a kirakodási kötelezettség teljeskörű végrehajtását. Több esetben a HTMGB által tett észrevételek kezelése érdekében folytatni kell a halászati tevékenységet és az adatgyűjtést. Ezekben az esetekben helyénvaló a halászati gazdálkodás pragmatikus és elővigyázatos megközelítését követni ideiglenes mentességek, illetve kivételek engedélyezése révén. Az ilyen mentességek, illetve kivételek megadásának elutasítása megakadályozná azon adatok összegyűjtését, amelyek a kirakodási kötelezettség maradéktalan végrehajtása céljából alapvető fontosságúak a visszadobások megfelelő és megalapozott kezeléséhez.

(22)

Az (EU) 2018/2033 felhatalmazáson alapuló rendeletet következésképpen hatályon kívül kell helyezni és egy új rendelettel kell felváltani.

(23)

mivel az e rendeletben előírt intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati idényéhez kapcsolódó gazdasági tevékenységeket és a halászati idény tervezését, e rendeletnek a kihirdetése után indokolt azonnal hatályba lépnie. A rendeletet 2020. január 1-jétől indokolt alkalmazni,