AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/1020 RENDELETE

(2019. június 20.)

a piacfelügyeletről és a termékek megfelelőségéről, valamint a 2004/42/EK irányelv, továbbá a 765/2008/EK és a 305/2011/EU rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 33. és 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

A termékek Unión belüli szabad mozgásának biztosítása érdekében gondoskodni kell arról, hogy a termékek megfeleljenek az uniós harmonizációs jogszabályoknak, és ezáltal teljesítsék a közérdek, úgymint az egészség és a biztonság általában, a munkahelyi egészség és biztonság, a fogyasztók védelme, a környezetvédelem, a közbiztonság magas szintű védelmére, valamint az említett jogszabályok által védett bármely egyéb közérdek védelmére vonatkozó követelményeket. Ezen előírások szigorú végrehajtása alapvető fontosságú ezen érdekek megfelelő védelme és a tisztességes verseny – az áruk uniós piacán való – kiteljesedését lehetővé tevő feltételek megteremtése szempontjából. E végrehajtás biztosításához ezért szabályokra van szükség, függetlenül attól, hogy a termékeket hagyományos eszközök útján vagy online hozzák forgalomba, illetve hogy azokat az Unióban állítják-e elő vagy sem.

(2)	Az uniós harmonizációs jogszabályok az előállított termékek széles körét lefedik. A nem megfelelő és nem biztonságos termékek kockázatot jelentenek a polgárokra nézve, és torzíthatják az Unión belül megfelelő termékeket értékesítő gazdasági szereplőkkel való versenyt.

(3)

Az egységes árupiac – nem megfelelő termékek uniós piacon történő forgalomba hozatalának megakadályozására irányuló erőfeszítések fokozásán keresztül történő – megerősítése a Bizottság „Az egységes piac továbbfejlesztése: a polgárok és vállalkozások lehetőségeinek bővítése” című, 2015. október 28-i közleményében szereplő egyik prioritás. Ezt a piacfelügyelet megerősítése, a gazdasági szereplők számára világos, átlátható és átfogó szabályok meghatározása, a megfelelőségre irányuló ellenőrzések intenzívebbé tétele, valamint a végrehajtó hatóságok közötti szorosabb határokon átnyúló együttműködés – ideértve a vámhatóságokkal való együttműködést – előmozdítása révén kell elérni.

(4)

Az e rendelet által létrehozott piacfelügyeleti keretnek ki kell egészítenie és meg kell erősítenie az uniós harmonizációs jogszabályok hatályos, a termékek megfelelőségének biztosításával kapcsolatos rendelkezéseit, valamint a gazdasági szereplőket vagy a végfelhasználókat képviselő szervezetekkel történő együttműködésre, a termékek piacfelügyeletére és az uniós piacra belépő termékek ellenőrzésére vonatkozó keretszabályozást. A lex specialis elvvel összhangban azonban e rendeletet csak annyiban kell alkalmazni, amennyiben nincsenek az uniós harmonizációs jogszabályokban ugyanilyen célkitűzéssel bíró, jellegű vagy hatályú különös rendelkezések. Így e rendelet megfelelő rendelkezései nem vonatkoznak az említett különös rendelkezések által szabályozott területekre, például az 1223/2009/EK (3), az (EU) 2017/745 (4), az (EU) 2017/746 (5) – beleértve az az orvostechnikai eszközök európai adatbankjának (EUDAMED) használatát –, valamint az (EU) 2018/858 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) meghatározottakra.

(5)

A 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) minden fogyasztási cikkre vonatkozóan megállapítja az általános biztonsági követelményeket, és a veszélyes termékek vonatkozásában előírja a tagállamok különös kötelezettségeit és hatásköreit, valamint az ehhez kapcsolódó – a Gyors Tájékoztatási Rendszeren (a továbbiakban: a RAPEX) keresztül történő – információcserét. A piacfelügyeleti hatóságoknak lehetőséget kell adni az említett irányelv értelmében rendelkezésükre álló, egyedibb intézkedések meghozatalára. A fogyasztási cikkekkel kapcsolatos magasabb szintű biztonság elérése érdekében az információcserére és a gyors beavatkozást igénylő helyzetekre a 2001/95/EK irányelvben előírt mechanizmusokat eredményesebbé kell tenni.

(6)

E rendelet piacfelügyeletre vonatkozó rendelkezéseinek ki kell terjedniük az I. mellékletben felsorolt uniós harmonizációs jogszabályok hatálya alá tartozó, az élelmiszeren, a takarmányon, az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszereken, az élő növényeken és állatokon, az emberi eredetű termékeken, valamint a növények és állatok reprodukciójához közvetlenül kapcsolódó növényi és állati termékeken kívül előállított termékekre. Ez biztosítja majd az e termékekre vonatkozó piacfelügyelet egységes uniós szintű keretrendszerét, és segíteni fogja az uniós piacon forgalomba hozott termékek iránti fogyasztói és más végfelhasználói bizalom növelését. Ha a jövőben új uniós harmonizációs jogszabály kerül elfogadásra, az elfogadott jogszabály határozza majd meg, hogy ez a rendelet vonatkozik-e rá.

(7)

A közösségi piacfelügyeleti keretet és a közösségi piacra belépő termékek ellenőrzéseit megállapító 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) 15–29. cikkét törölni kell, és a megfelelő rendelkezések helyébe e rendelet lép. Ez a keret magában foglalja a 765/2008/EK rendelet 27., 28. és 29. cikkében szereplő, a közösségi piacra belépő termékek ellenőrzéséről szóló rendelkezéseket, amelyek nemcsak a piacfelügyeleti keret hatálya alá tartozó termékekre vonatkoznak, hanem minden termékre, amennyiben más uniós jog nem tartalmaz az uniós piacra belépő termékek ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különös rendelkezéseket. Ezért e rendelet uniós piacra belépő termékekre vonatkozó rendelkezéseinek hatályát valamennyi termékre ki kell terjeszteni.

(8)

A teljes jogszabályi keretrendszer észszerűsítése és egyszerűsítése érdekében, egyúttal szem előtt tartva a minőségi jogalkotásra vonatkozó célkitűzéseket, az uniós piacra belépő termékek ellenőrzésére alkalmazandó szabályokat felül kell vizsgálni és a termékeknek az Unió külső határain történő ellenőrzését szabályozó egységes jogszabályi keretbe kell integrálni.

(9)

Az uniós harmonizációs jogszabályok végrehajtásának a tagállamok hatáskörébe kell tartoznia, és ezek piacfelügyeleti hatóságaitól kell megkövetelni, hogy biztosítsák a jogszabályok maradéktalan teljesítését. A tagállamoknak tehát szisztematikus megközelítést kell alkalmazniuk a piacfelügyeleti és más végrehajtási tevékenységek hatékonyságának biztosítása érdekében. E tekintetben a kockázatértékelési módszertanokat és kritériumokat valamennyi tagállamban tovább kell harmonizálni, hogy minden gazdasági szereplő számára egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak.

(10)	Annak érdekében, hogy a piacfelügyeleti hatóságok segítséget kapjanak az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos tevékenységeik következetességének fokozásához, hatékony szakértői értékelési rendszert kell létrehozni azon piacfelügyeleti hatóságok számára, amelyek részt kívánnak venni.

(11)

A 765/2008/EK rendeletben jelenleg szereplő egyes fogalommeghatározásokat össze kell hangolni a más uniós jogi aktusokban szereplő fogalommeghatározásokkal, és azoknak adott esetben tükrözniük kell a modern ellátási láncok felépítését. A „gyártó” ebben a rendeletben szereplő meghatározása nem mentesíti a gyártókat azon uniós harmonizációs jogszabályokban meghatározott kötelezettségeik alól, amelyek a gyártó különös meghatározását alkalmazzák, amely magában foglalhat bármely olyan természetes vagy jogi személyt, aki vagy amely úgy módosít egy már forgalomba hozott terméket, hogy az kihathat az alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályoknak való megfelelésre, és azt a terméket hozza forgalomba, illetve bármely olyan természetes vagy jogi személyt, aki vagy amely a terméket a saját neve vagy védjegye alatt hozza forgalomba.

(12)

Az ellátási lánc minden pontján el kell várni a gazdasági szereplőktől, hogy a termékek forgalomba hozatalakor vagy forgalmazásakor felelősséggel és az alkalmazandó jogi előírásoknak maradéktalanul megfelelve járjanak el, biztosítva ezzel a termékekre vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályok teljesítését. E rendelet nem érintheti az uniós harmonizációs jogszabályok különös rendelkezései értelmében az ellátási és értékesítési folyamatban részt vevő egyes gazdasági szereplők szerepének megfelelő kötelezettségeket, és a termék uniós harmonizációs jogszabályokban előírtaknak való megfeleléséért végső soron a gyártónak kell felelnie.

(13)

A globális piac kihívásai és az egyre összetettebb ellátási láncok, valamint az Unión belül a végfelhasználók számára online értékesítésre kínált termékek számának növekedése szükségessé teszi a végrehajtási intézkedések megerősítését a fogyasztói biztonság biztosítása céljából. Továbbá a piacfelügyelettel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az ilyen ellátási láncok néha olyan gazdasági szereplőket is érintenek, amelyek új formája azt jelenti, hogy a meglévő jogi keret értelmében nem illeszthetők be könnyen a hagyományos ellátási láncokba. Ez különösen igaz olyan logisztikai szolgáltatók esetében, amelyek számos olyan feladatot ellátnak, mint az importőrök, de amelyek nem minden esetben felelnek meg az importőr uniós jogban alkalmazott hagyományos meghatározásának. Annak biztosítása érdekében, hogy a piacfelügyeleti hatóságok hatékonyan végezhessék feladataikat és megelőzhessék a végrehajtási rendszer hiányosságait, helyénvaló a logisztikai szolgáltatókat felvenni azon gazdasági szereplők listájába, akikkel szemben a piacfelügyeleti hatóságok végrehajtási intézkedéseket hozhatnak. A logisztikai szolgáltatók e rendelet hatálya alá történő bevonásával a piacfelügyeleti hatóságok jobban tudják majd kezelni a gazdasági tevékenység új formáit annak érdekében, hogy biztosítsák a fogyasztók biztonságát és a belső piac zavartalan működését, ideértve azt is, amikor a gazdasági szereplő bizonyos termékek tekintetében importőrként, más termékekkel kapcsolatban pedig logisztikai szolgáltatóként jár el.

(14)

A modern ellátási láncok számos különböző gazdasági szereplőt fognak össze, és ezek mindegyikére vonatkoznia kell az uniós harmonizációs jogszabályok végrehajtásának, megfelelő mértékben figyelembe véve ugyanakkor az ellátási láncban betöltött szerepüket, és hogy milyen mértékben járulnak hozzá a termékek uniós piacon történő forgalmazásához. Ezért e rendeletet alkalmazni kell az e rendelet I. mellékletében felsorolt uniós harmonizációs jogszabályok által közvetlenül érintett gazdasági szereplőkre, így például az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (9) és az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (10) szereplő meghatározások szerinti árucikkek előállítójára és a továbbfelhasználóra, a 2014/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (11) meghatározott üzembe helyezőre, az 1222/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (12) meghatározott beszállítóra, illetve az (EU) 2017/1369 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (13) meghatározott kereskedőre.

(15)

Az online vagy egyéb távértékesítés útján értékesítésre kínált termékek esetében a terméket akkor kell úgy tekinteni, hogy forgalomba hozták, ha az ajánlat uniós végfelhasználókat céloz meg. A nemzetközi magánjogra vonatkozó alkalmazandó uniós szabályokkal összhangban eseti elemzést kell végezni annak megállapítására, hogy az ajánlat uniós végfelhasználókra irányul-e. Az értékesítésre kínálás akkor tekinthető uniós végfelhasználókra irányulónak, ha az érintett gazdasági szereplő bármely eszközzel valamelyik tagállamba irányítja tevékenységeit. Az eseti elemzések esetében olyan releváns tényezőket kell figyelembe venni, mint például azok a földrajzi területek, ahová a feladás lehetséges, és az ajánlat, illetve a megrendelés vagy a fizetési lehetőségek céljára rendelkezésre álló nyelveket. Online értékesítés esetén annak puszta ténye, hogy a gazdasági szereplők vagy a közvetítők honlapja elérhető abban a tagállamban, ahol a végfelhasználó letelepedett vagy lakóhellyel rendelkezik, nem elegendő.

(16)

Az e-kereskedelem fejlődése nagyrészt az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást – általában platformokon és díjazás ellenében – nyújtó szolgáltatók elterjedésének köszönhető, amelyek harmadik személy által létrehozott tartalmat tárolva kínálnak közvetítői szolgáltatásokat anélkül, hogy bármiféle ellenőrzést gyakorolnának e tartalom felett, tehát nem valamely gazdasági szereplő javára járnak el. A szolgáltatásaikon keresztül kínált nem megfelelő termékekkel kapcsolatos tartalmak eltávolítása vagy – ha ez nem megoldható – a nem megfelelő termékhez való hozzáférés korlátozása nem érintheti a 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (14) megállapított szabályokat. Nem állapítható meg különösen az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatókat terhelő olyan általános kötelezettség, amely szerint az általuk továbbított vagy tárolt információkat nyomon kellene követniük, és olyan általános kötelezettség sem állapítható meg, amely szerint jogellenes tevékenységre utaló tényeket vagy körülményeket kellene kivizsgálniuk. Ezen túlmenően a tárhelyszolgáltatókat nem lehet felelősségre vonni egészen addig, ameddig ténylegesen tudomást nem szereztek a jogellenes tevékenységről vagy információról, illetve ameddig nincsenek tudatában azoknak a tényeknek vagy körülményeknek, amelyekből nyilvánvaló, hogy jogellenes tevékenységről vagy információról van szó.

(17)

Jóllehet ez a rendelet nem foglalkozik a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmével, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a hamisított termékek gyakran nem felelnek meg az uniós harmonizációs jogszabályokban meghatározott követelményeknek, kockázatot jelentenek a végfelhasználók egészségére és biztonságára, torzítják a versenyt, veszélyeztetik a közérdeket és más jogellenes tevékenységeket támogatnak. A tagállamoknak ezért – a 608/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) értelmében – továbbra is hatékony intézkedéseket kell hozniuk a hamisított termékek uniós piacra való belépésének megakadályozása érdekében.

(18)

A méltányosabb egységes piacnak minden gazdasági szereplő számára biztosítania kell az egyenlő versenyfeltételeket, valamint a tisztességtelen versennyel szembeni védelmet. Ennek érdekében a termékekre vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályok végrehajtásának megerősítésére van szükség. A gyártók és a piacfelügyeleti hatóságok között kialakuló jó együttműködés kiemelten fontos, mivel lehetővé teszi a termékekhez kapcsolódó azonnali beavatkozások és korrekciós intézkedések megtételét. Fontos, hogy bizonyos termékek esetében legyen olyan gazdasági szereplő, aki az Unióban letelepedett, és akihez a piacfelügyeleti hatóságok kérdéseket tudnak intézni, beleértve a termék uniós harmonizációs jogszabályoknak való megfelelésére vonatkozó információkérést, és akik együtt tudnak működni a piacfelügyeleti hatóságokkal annak biztosítása érdekében, hogy azonnali korrekciós intézkedésre kerüljön sor a meg nem felelés orvoslása érdekében. Az e feladatokat ellátó gazdasági szereplőknek a gyártónak vagy az importőrnek kell lennie, ha a gyártó nincs az Unióban letelepedve, vagy a gyártó által e célból megbízott képviselőnek, vagy az általa kezelt termékek tekintetében az Unióban letelepedett logisztikai szolgáltatónak, ha nincs másik, az Unióban letelepedett gazdasági szereplő.

(19)

Az e-kereskedelem fejlődése bizonyos kihívásokat támaszt a piacfelügyeleti hatóságokkal szemben az online értékesítésre kínált termékek megfelelőségének biztosítása, illetve az uniós harmonizációs jogszabályok hatékony végrehajtása tekintetében. Egyre nő azon gazdasági szereplők száma, akik elektronikus eszközök útján közvetlenül kínálnak termékeket a fogyasztóknak. Ezért a bizonyos uniós harmonizációs jogszabályok hatálya alá tartozó termékek vonatkozásában feladatokat ellátó gazdasági szereplők alapvető szerepet töltenek be, hiszen biztosítják, hogy a piacfelügyeleti hatóságok rendelkezésére álljon egy Unióban letelepedett kapcsolattartó, és hogy időben végre lehessen hajtani a konkrét feladatokat annak érdekében, hogy a termékek megfeleljenek az uniós harmonizációs jogszabályokban előírt követelményeknek az Unión belüli fogyasztók, más végfelhasználók és vállalkozások javára.

(20)

A bizonyos uniós harmonizációs jogszabályok hatálya alá eső termékek vonatkozásában feladatokat ellátó gazdasági szereplő kötelezettségei nem érinthetik a gyártó, az importőr és a meghatalmazott képviselő vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályok értelmében fennálló kötelezettségeit és felelősségét.

(21)

E rendelet azon kötelezettségei, amelyek értelmében a termékeknek az uniós piacon történő forgalomba hozatala érdekében a gazdasági szereplőnek az Unióban letelepedettnek kell lennie, csak azokra a területekre alkalmazandók, ahol kockázatalapú megközelítést figyelembe véve megállapították, hogy egy gazdasági szereplőnek a piacfelügyeleti hatóságokkal való kapcsolattartó pontként kell működnie, tekintettel az arányosság elvére, valamint figyelembe véve a végfelhasználók magas szintű védelmét az Unióban.

(22)

Továbbá e kötelezettségek nem alkalmazandók abban az esetben, ha a termékekre vonatkozó egyes jogi aktusokban – nevezetesen a 648/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (16), az 1223/2009/EK rendeletben, a 167/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (17), a 168/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (18), a 2014/28/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (19), a 2014/90/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (20), az (EU) 2016/1628 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (21), az (EU) 2017/745 rendeletben, az (EU) 2017/746 rendeletben, az (EU) 2017/1369 rendeletben és az (EU) 2018/858 rendeletben – meghatározott konkrét követelmények ugyanazt a hatást eredményezik.

Figyelembe kell venni azokat a helyzeteket is, amelyekben a potenciális kockázatok vagy a meg nem felelési esetek aránya alacsony, vagy amelyekben a termékeket főként hagyományos ellátási láncokon keresztül értékesítik, például a 2014/33/EU irányelv, az (EU) 2016/424 európai parlamenti és tanácsi rendelet (22) és a 2010/35/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (23) esetében.

(23)	A terméken meg kell jelölni a bizonyos uniós harmonizációs jogszabályok hatálya alá tartozó termékekkel kapcsolatban feladatokat ellátó gazdasági szereplők elérhetőségét, az ellenőrzések elvégzésének megkönnyítése érdekében a teljes ellátási láncban.

(24)

A gazdasági szereplőknek maradéktalanul együtt kell működniük a piacfelügyeleti hatóságokkal és más illetékes hatóságokkal annak érdekében, hogy biztosítsák a piacfelügyelet zökkenőmentes végrehajtását, és hogy lehetővé tegyék a hatóságok számára a feladataik ellátását. Ez magában foglalja – amennyiben a hatóságok kérik – a bizonyos uniós harmonizációs jogszabályok hatálya alá tartozó termékekkel kapcsolatban feladatokat ellátó gazdasági szereplők elérhetőségének megadását, amennyiben ezek a rendelkezésükre állnak.

(25)

A gazdasági szereplőknek könnyen hozzá kell férniük a magas minőségű, átfogó információkhoz. Mivel az (EU) 2018/1724 európai parlamenti és tanácsi rendelet (24) által létrehozott egységes digitális kapu egyetlen online hozzáférési pontot biztosít az információkhoz, felhasználható az uniós harmonizációs jogszabályokkal kapcsolatos releváns információk gazdasági szereplők részére történő nyújtásához. Mindazonáltal a tagállamoknak eljárásokat kell kidolgozniuk az (EU) 2019/515 európai parlamenti és tanácsi rendelet (25) által létrehozott termékinformációs kapcsolattartó pontokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében, hogy segítsék a gazdasági szereplőket információkéréseik megfelelő kezelésében. A műszaki leírásokkal vagy a harmonizált szabványokkal vagy egy meghatározott termék tervezésével kapcsolatos kérdésekre vonatkozó iránymutatás nem képezheti a tagállamok kötelezettségeinek részét, amikor ilyen információt nyújtanak.

(26)

A piacfelügyeleti hatóságok közös tevékenységeket folytathatnak más hatóságokkal, vagy a gazdasági szereplőket vagy a végfelhasználókat képviselő szervezetekkel a megfelelés előmozdítása, a meg nem felelés azonosítása, a tudatosság növelése, valamint iránymutatás nyújtása céljából az uniós harmonizációs jogszabályokkal és a termékek meghatározott kategóriáira – köztük az online értékesítésre kínált termékekre – vonatkozóan.

(27)

A tagállamoknak ki kell jelölniük a saját piacfelügyeleti hatóságaikat. Ez a rendelet nem akadályozhatja meg a tagállamokat annak eldöntésében, hogy mely illetékes hatóságokat bízzák meg a piacfelügyeleti feladatok ellátásával. Az igazgatási segítségnyújtás és együttműködés megkönnyítése érdekében a tagállamoknak egy összekötő hivatalt is ki kell jelölniük. Az összekötő hivataloknak legalább a piacfelügyeleti hatóságok és az uniós piacra belépő termékek ellenőrzéséért felelős hatóságok összehangolt álláspontját kell képviselniük.

(28)

Az e-kereskedelem bizonyos kihívásokat támaszt a piacfelügyeleti hatóságok számára a végfelhasználók egészségének és biztonságának a nem megfelelő termékekkel szembeni védelmét illetően. A tagállamoknak ezért ugyanolyan hatékonyan kell megszervezniük a piacfelügyeletüket az online forgalmazott termékekkel kapcsolatban, mint a hagyományos módon forgalmazottakkal kapcsolatban.

(29)

Az online értékesítésre kínált termékek piacfelügyeletének ellátása során a piacfelügyeleti hatóságok számos nehézséggel néznek szembe, úgymint az online értékesítésre kínált termékek nyomonkövethetőségének megállapítása és a velük kapcsolatban felelősséget viselő gazdasági szereplők azonosítása, a kockázatértékelés vagy a vizsgálatok lefolytatása a termékekhez való fizikai hozzáférés hiánya esetén. Az e rendelet által bevezetett követelmények mellett a tagállamokat arra ösztönzik, hogy kiegészítő iránymutatást és bevált gyakorlatokat használjanak a piacfelügyelet, valamint a vállalkozásokkal és a fogyasztókkal folytatott kommunikáció tekintetében.

(30)

Különös figyelmet kell fordítani a kialakulóban lévő technológiákra, figyelembe véve, hogy a fogyasztók egyre nagyobb mértékben használnak kapcsolódó eszközöket mindennapi életük során. Az uniós szabályozási keretnek ezért kezelnie kell az új kockázatokat a végfelhasználók védelmének biztosítása érdekében.

(31)	A digitális technológiák állandó fejlődésének korszakában olyan új megoldásokat kell találni, amelyek hozzájárulhatnak az Unión belüli hatékony piacfelügyelethez.

(32)

A termékekre vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályok helyes alkalmazásának biztosításához alapos és hatékony piacfelügyeletre van szükség. Tekintettel arra, hogy az ellenőrzések a gazdasági szereplők számára terhet jelenthetnek, a piacfelügyeleti hatóságoknak e gazdasági szereplők érdekeit figyelembe véve és az említett terheket a hatékony és eredményes ellenőrzések elvégzéséhez szükséges szintre korlátozva, kockázatalapú megközelítést alkalmazva kell az ellenőrzési tevékenységüket megszervezniük és végrehajtaniuk. Ezenkívül a tagállamok illetékes hatóságainak a piacfelügyelet elvégzésekor azonos szintű gondossággal kell eljárniuk, függetlenül attól, hogy az adott termék meg nem felelése a tagállam területére korlátozódik-e vagy valószínűleg hatással lehet valamely másik tagállam piacára is. A Bizottság a piacfelügyeleti hatóságok által végzett bizonyos ellenőrzési tevékenységekre vonatkozóan egységes feltételeket állapíthat meg, ha termékek vagy termékkategóriák meghatározott kockázatot jelentenek vagy súlyosan sértik az alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályokat.

(33)

A piacfelügyeleti hatóságok feladataik ellátása során különböző hiányosságokkal szembesülnek az erőforrások, a koordinációs mechanizmusok, valamint a nem megfelelő termékekkel kapcsolatos hatáskörök tekintetében. Az ilyen különbségek miatt az uniós harmonizációs jogszabályok végrehajtása széttagolt, egyes tagállamokban szigorúbb a piacfelügyelet, mint másokban, ami potenciálisan veszélyeztetheti a vállalkozások közötti egyenlő versenyfeltételeket, és a termékbiztonság szintjével kapcsolatos potenciális egyenlőtlenségeket is előidézhet Unió-szerte.

(34)

A termékekre vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályok megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében a piacfelügyeleti hatóságoknak közös vizsgálati és végrehajtási hatáskörökkel kell rendelkezniük, amelyek lehetővé teszik a piacfelügyeleti hatóságok közötti fokozott együttműködést, és eredményesebb visszatartó hatást gyakorolnak az uniós harmonizációs jogszabályokat szándékosan megsértő gazdasági szereplőkre. E hatásköröknek kellően megalapozottaknak kell lenniük az uniós harmonizációs jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos kihívások, az e-kereskedelem és a digitális környezet jelentette kihívások kezeléséhez, valamint annak megakadályozásához, hogy a gazdasági szereplők kihasználják a végrehajtási rendszer hiányosságait, és áttelepüljenek azokba a tagállamokba, amelyek piacfelügyeleti hatóságai nincsenek felkészülve a jogellenes gyakorlatok kezelésére. A hatásköröknek különösen az információ és a bizonyítékok illetékes hatóságok közötti cseréjét kell lehetővé tenniük annak érdekében, hogy a végrehajtás bármely tagállamban azonos módon megtörténhessen.

(35)

E rendelet nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy az általuk megfelelőnek tekintett végrehajtási rendszert szabadon megválasszák. A tagállamok szabadon eldönthetik, hogy a piacfelügyeleti hatóságaik saját hatáskörben eljárva, más közigazgatási szerveket igénybe véve vagy az illetékes bíróságokhoz fordulva végzik a vizsgálatokat és a végrehajtást.

(36)	A piacfelügyeleti hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy ha nem megfelelő termékek forgalomba hozataláról szereznek tudomást, saját kezdeményezésre vizsgálatot indítsanak.

(37)

Biztosítani kell a piacfelügyeleti hatóságok hozzáférését a vizsgálat tárgyához kapcsolódó minden bizonyítékhoz, adathoz és információhoz, amely szükséges annak megállapításához, hogy az alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályokat megsértették-e, és különösen a felelős gazdasági szereplő azonosításához, függetlenül attól, hogy ki rendelkezik az adott bizonyítékkal, adattal vagy információval, és hogy az hol és milyen formában található meg. A piacfelügyeleti hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy előírják minden szükséges bizonyíték, adat és információ benyújtását a gazdasági szereplők számára, ideértve a digitális értékláncban elhelyezkedő gazdasági szereplőket is.

(38)

A piacfelügyeleti hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a szükséges helyszíni ellenőrzéseket elvégezzék, és a gazdasági szereplő által annak kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenységéhez kapcsolódó célokra használt bármely helyiségbe, területre vagy szállítóeszközbe belépjenek.

(39)

A piacfelügyeleti hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy az érintett gazdasági szereplő képviselőjétől vagy személyzete illetékes tagjától a helyszíni ellenőrzés tárgyához kapcsolódó magyarázat megadását vagy tények ismertetését, információk vagy dokumentumok átadását kérjék, valamint a képviselő vagy a személyzet illetékes tagja által adott választ rögzítsék.

(40)

A piacfelügyeleti hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy ellenőrizzék, hogy a forgalmazandó termékek megfelelnek-e az uniós harmonizációs jogszabályoknak, és hogy a meg nem felelésről bizonyítékot szerezzenek be. Ezért a hatáskörüknek ki kell terjednie a termékek beszerzésére, és ha a bizonyíték más módon nem szerezhető be, a termékek kilétük felfedése nélkül történő megvásárlására.

(41)

A piacfelügyeleti hatóságok számára – különösen a digitális környezetben – lehetővé kell tenni, hogy a meg nem felelést gyorsan és eredményesen megszüntessék, nevezetesen, ha a terméket értékesítő gazdasági szereplő elfedi a személyazonosságát, vagy a jogérvényesítés kikerülése érdekében az Unión belül vagy egy harmadik országba áttelepül. A piacfelügyeleti hatóságok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy intézkedéseket hozzanak azokban az esetekben, amikor a meg nem felelés következtében a végfelhasználókra nézve súlyos vagy helyrehozhatatlan kár kockázata áll fenn, amennyiben ezen intézkedések kellően indokoltak és arányosak, és az ilyen kár megelőzésére vagy csökkentésére más eszköz nem áll rendelkezésre, beleértve szükség esetén annak megkövetelését, hogy a tartalmat távolítsák el az online interfészről vagy jelenítsenek meg figyelmeztetést. Amennyiben nem tartják be ezt a kérést, az illetékes hatóságnak hatáskörrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatóktól az online interfészhez való hozzáférés korlátozását kérje. Ezeket az intézkedéseket a 2000/31/EK irányelvben megállapított elvekkel összhangban kell meghozni.

(42)

E rendelet végrehajtása és a hatáskörök e rendelet alkalmazásában történő gyakorlása során meg kell felelni az egyéb uniós és tagállami jognak is – például a 2000/31/EK irányelvnek –, ideértve az alkalmazandó eljárási biztosítékokat és az alapvető jogokra vonatkozó elveket. A hatáskörök e végrehajtásának és e gyakorlásának arányosnak és megfelelőnek kell lennie a jogsértés jellege és az általa okozott tényleges vagy lehetséges kár tekintetében. Az illetékes hatóságoknak az esethez kapcsolódó minden tényt és körülményt figyelembe kell venniük és a legmegfelelőbb – nevezetesen az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértés kezelése tekintetében alapvető – intézkedéseket kell választaniuk. Ezeknek az intézkedéseknek arányosaknak, hatékonyaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok a nemzeti jogban továbbra is szabadon meghatározhatják a feladatok ellátására vonatkozó hatáskörök gyakorlásának feltételeit és korlátozásait. Amennyiben például – a nemzeti joggal összhangban – az érintett tagállam igazságügyi hatóságától előzetes engedélyre van szükség a természetes személyek és a jogi személyek helyiségeibe történő belépéshez, az ilyen helyiségekbe való belépésre vonatkozó hatáskör kizárólag az említett előzetes engedély beszerzését követően gyakorolható.

(43)

A piacfelügyeleti hatóságok a gazdasági szereplők, a végfelhasználók és a köz érdekében járnak el, azzal céllal, hogy biztosítsák a termékekre vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályok által meghatározott közérdek – megfelelő végrehajtási intézkedések révén történő – következetes megőrzését és védelmét, valamint ezen jogszabályoknak a teljes ellátási lánc vonatkozásában – a megfelelő ellenőrzések révén – történő megfelelést, figyelembe véve, hogy önmagukban az adminisztratív ellenőrzések sok esetben nem helyettesíthetik a fizikai és a laboratóriumi ellenőrzéseket annak ellenőrzése érdekében, hogy a termékek megfelelnek-e a vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályoknak. Következésképpen a piacfelügyeleti hatóságoknak tevékenységük ellátása során magas szintű átláthatóságot kell biztosítaniuk, és minden olyan információt a nyilvánosság rendelkezésére kell bocsátaniuk, amelyet az uniós végfelhasználók érdekeinek védelme érdekében relevánsnak tartanak.

(44)	E rendelet nem érinti a RAPEX 2001/95/EK irányelv szerinti működését.

(45)

E rendelet nem érinti az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke (10) bekezdése értelmében az ágazati uniós harmonizációs jogszabályok által előírt védzáradék-eljárást. Az Unión belüli azonos szintű védelem biztosítása érdekében a tagállamok intézkedéseket hozhatnak az egészségre és a biztonságra, vagy a közérdek védelemének egyéb szempontjaira kockázatot jelentő termékek tekintetében. A tagállamoknak ezen intézkedésekről értesíteniük kell a többi tagállamot és a Bizottságot, lehetővé téve a Bizottság számára, hogy a belső piac működésének biztosítása érdekében állást foglaljon azzal kapcsolatban, hogy a termékek szabad mozgását korlátozó nemzeti intézkedések indokoltak-e.

(46)

A piacfelügyeleti hatóságok közötti információcsere, valamint a bizonyítékok és a vizsgálat eredményeinek felhasználása során tiszteletben kell tartani a titoktartás elvét. Az adatokat az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban kell kezelni annak biztosítása érdekében, hogy a vizsgálat ne kerüljön veszélybe és a gazdasági szereplő jó hírneve ne sérüljön.

(47)

Ha e rendelet alkalmazása céljából személyes adatok kezelésére van szükség, azt a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós joggal összhangban kell elvégezni. A személyes adatok e rendelet céljaira történő bármiféle kezelésére adott esetben az (EU) 2016/679 (26) és az (EU) 2018/1725 (27) európai parlamenti és tanácsi rendelet vonatkozik.

(48)

Az Unióban a piacfelügyeleti keretrendszerhez kapcsolódóan, meghatározott termékek vagy termékek egy meghatározott kategóriája vagy csoportja, vagy a termékek egy kategóriájához vagy csoportjához kapcsolódó meghatározott kockázatok tekintetében elvégzett vizsgálatok hatékonyságának és következetességének biztosítása érdekében a Bizottság saját vizsgálóhelyeit vagy a tagállamok vizsgálóhelyeit uniós vizsgálóhelyként jelölheti ki. Valamennyi uniós vizsgálóhely akkreditálását a 765/2008/EK rendelet követelményeivel összhangban kell elvégezni. Az összeférhetetlenségek elkerülése érdekében az uniós vizsgálóhelyek csak a piacfelügyeleti hatóságok, a Bizottság, az uniós termékmegfelelőségi hálózat (a továbbiakban: a hálózat) és más kormány vagy kormányközi szervezet számára nyújthatnak szolgáltatásokat.

(49)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a piacfelügyeleti hatóságok megfelelő személyzetéhez és felszereléséhez szükséges megfelelő pénzügyi forrás mindig rendelkezésre álljon. A hatékony piacfelügyelet erőforrásokat igényel, és az erőforrásokat folyamatosan és mindig az éppen aktuális végrehajtási igényeknek megfelelő szinten kell biztosítani. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a közfinanszírozás kiegészítéseképpen beszedjék az érintett gazdasági szereplőktől a nem megfelelőnek bizonyuló termékek tekintetében végzett piacfelügyeleti tevékenység kapcsán felmerült költségeket.

(50)

Ki kell alakítani a kölcsönös segítségnyújtást biztosító mechanizmusokat, mivel az uniós árupiac szempontjából elengedhetetlen, hogy a tagállamok piacfelügyeleti hatóságai hatékonyan együttműködjenek egymással. A hatóságoknak jóhiszeműen kell eljárniuk, és általános elvként el kell fogadniuk a kölcsönös segítségnyújtás iránti megkereséseket, különösen az EU-megfelelőségi nyilatkozathoz, a teljesítménynyilatkozathoz és a műszaki dokumentációhoz való hozzáférésre vonatkozó megkereséseket.

(51)	Helyénvaló, hogy a tagállamok jelöljék ki a vámjogszabályok alkalmazásáért felelős hatóságokat és a nemzeti jog értelmében az uniós piacra belépő termékek ellenőrzéséért felelős bármely más hatóságot.

(52)

A nem biztonságos vagy nem megfelelő termékek uniós piacon történő forgalomba hozatala leghatékonyabban e termékeknek a szabad forgalomba bocsátását megelőzően történő felderítésével akadályozható meg. Az uniós piacra belépő termékek ellenőrzéséért felelős hatóságok teljes rálátással bírnak az Unió külső határain keresztül történő kereskedelmi forgalomra, és ezért elő kell írni számukra, hogy kockázatértékelésen alapuló megfelelő ellenőrzéseket végezzenek el, hozzájárulva ezzel a piac biztonságának növeléséhez, ami biztosítja a közérdek magas szintű védelmét. A tagállamok feladata azoknak a konkrét hatóságoknak a kijelölése, amelyek felelősek a termékek szabad forgalomba bocsátását megelőzően azok dokumentációjának, valamint szükség esetén fizikai és laboratóriumi ellenőrzéséért. A termékekre vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályok egységes végrehajtása csak a piacfelügyelet és az uniós piacra belépő termékek ellenőrzéséért felelős hatóságként kijelölt más hatóságok közötti rendszeres együttműködés és információcsere útján valósítható meg. Ezeknek a hatóságoknak jó előre meg kell kapniuk a piacfelügyeleti hatóságoktól minden szükséges információt a nem megfelelő termékek vagy azon gazdasági szereplők tekintetében, amelyek esetében azonosították, hogy nagyobb a meg nem felelés kockázata. Az Unió vámterületére belépő termékek ellenőrzéséért felelős hatóságoknak viszont időben tájékoztatniuk kell a piacfelügyeleti hatóságokat a termékek szabad forgalomba bocsátásáról és az ellenőrzések eredményeiről, amennyiben az adott információ az uniós harmonizációs jogszabályok végrehajtása szempontjából releváns. Ezenkívül, ha a Bizottság tudomást szerez arról, hogy valamely behozott termék súlyos kockázatot jelent, a megfelelésre és a végrehajtásra vonatkozó – az Unióba irányuló első belépési pontokon megvalósuló – összehangolt és hatékonyabb ellenőrzések biztosítása érdekében tájékoztatnia kell a tagállamokat erről a kockázatról.

(53)

Emlékeztetni kell az importőröket arra, hogy a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (28) 220., 254., 256., 257. és 258. cikke előírja, hogy az uniós piacra belépő azon termékeket, amelyek az alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályoknak való megfelelés érdekében további feldolgozást igényelnek, az ezen feldolgozást lehetővé tevő megfelelő vámeljárás alá kell vonni. Általánosságban véve, a szabad forgalomba bocsátás nem tekinthető az uniós jognak való megfelelés bizonyítékának, mivel az ilyen forgalomba bocsátás nem szükségszerűen foglalja magában a megfelelőség teljes mértékű ellenőrzését.

(54)

Az egyablakos uniós vámkörnyezet használata, és ennélfogva a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok közötti adattovábbítás optimalizálása és tehermentesítése érdekében automatikus adatáttovábbítást lehetővé tevő elektronikus interfészeket kell kialakítani. A vámhatóságoknak és a piacfelügyeleti hatóságoknak hozzá kell járulniuk a továbbítandó adatok meghatározásához. Korlátozni kell a vámhatóságok további terhelését, valamint rendkívül automatikus és könnyen alkalmazható módon kell kialakítani az interfészeket.

(55)

Létre kell hozni a Bizottság által működtetett hálózatot, amelynek célja a tagállamok végrehajtó hatóságai és a Bizottság közötti strukturált koordináció és együttműködés, valamint az Unión belüli azon piacfelügyeleti gyakorlatok észszerűbbé tétele, amelyek megkönnyítik a tagállamok közös végrehajtási tevékenységeit, mint például a közös vizsgálatokat. Ezen igazgatási támogatási struktúrának lehetővé kell tennie az erőforrások egyesítését, valamint karban kell tartania a tagállamok és a Bizottság közötti kommunikációs és információs rendszert, ezáltal elősegítve a termékekre vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályok végrehajtásának megerősítését és a jogsértéstől való hatékonyabb elrettentést. Az igazgatási együttműködési csoportok hálózatba való bevonása nem zárhatja ki az igazgatási együttműködésben részt vevő hasonló csoportok bevonását. A Bizottságnak biztosítania kell a hálózat számára a szükséges igazgatási és pénzügyi támogatást.

(56)

Hatékony, gyors és pontos információcserét kell kialakítani a tagállamok és a Bizottság között. Számos meglévő eszköz – például a piacfelügyeleti információs és kommunikációs rendszer (a továbbiakban: az ICSMS) és a RAPEX – teszi lehetővé az uniós piacfelügyeleti hatóságok közötti koordinációt. Ezeket az eszközöket az ICSMS-ből a RAPEX-be történő adattovábbítást biztosító interfésszel együtt karban kell tartani és tovább kell fejleszteni az általuk nyújtott valamennyi lehetőség kiaknázása, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti fokozottabb együttműködés és információcsere elősegítése érdekében.

(57)

Ezzel összefüggésben az ICSMS-t a termékekre vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos információk gyűjtése céljából tovább kell fejleszteni, valamint a Bizottság, az összekötő hivatalok, a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok számára hozzáférhetővé kell tenni. Ezenkívül ki kell fejleszteni egy, a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok nemzeti rendszerei közötti hatékony információcserét lehetővé tevő elektronikus interfészt. A kölcsönös jogsegély iránti megkeresés esetei tekintetében az összekötő hivataloknak minden szükséges támogatást meg kell adniuk az illetékes hatóságok közötti együttműködéshez. Az ICSMS-nek ezért olyan funkciókat kell ellátnia, amelyek lehetővé teszik az összekötő hivatalok automatikus értesítését a határidők be nem tartása esetén. Amennyiben az ágazati jogszabályok már előírják az együttműködést és az adatcserét szolgáló elektronikus rendszereket – például az EUDAMED esetében az orvostechnikai eszközök vonatkozásában –, ezeket a rendszereket adott esetben használatban kell tartani.

(58)

Általában, az ICSMS-t a többi piacfelügyeleti hatóság számára hasznosnak ítélt információk cseréjére kell használni. Ide tartozhatnak a piacfelügyeleti projektek keretében végzett ellenőrzések, a vizsgálatok eredményétől függetlenül. Az ICSMS-be feltöltendő adatok mennyisége tekintetében meg kell találni az egyensúlyt az azzal járó túl nagy teher, amikor az adatok feltöltésére irányuló erőfeszítések túllépnék a tényleges ellenőrzések elvégzésével járó munkát, valamint az ahhoz eléggé átfogó adatok között, hogy a hatóságok nagyobb hatékonyságát és eredményességét támogassák. Az ICSMS-be feltöltött adatoknak így a pusztán laboratóriumi vizsgálatoknál egyszerűbb ellenőrzésekre is ki kell terjedniük. Mindazonáltal nincs szükség a rövid vizuális ellenőrzések rögzítésére. Iránymutatásként az egyedileg dokumentált ellenőrzéseket az ICSMS-be is fel kell tölteni.

(59)

A tagállamokat arra ösztönzik, hogy a nemzeti rendszerek alternatívájaként az ICSMS-t használják a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok közötti interakcióra. Ez nem helyettesítheti a vámhatóságok által alkalmazott közösségi kockázatkezelési rendszert (a továbbiakban: a CRMS). E két rendszer párhuzamosan működhetne, mivel különböző, egymást kiegészítő szerepet töltenek be: az ICSMS megkönnyíti a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok közötti kommunikációt annak érdekében, hogy lehetővé tegye a vám-árunyilatkozatok zökkenőmentes kezelését a termékbiztonsági és megfelelési keretrendszer alkalmazási körében, míg a CRMS a vámügyi közös kockázatkezelés és ellenőrzések rendszere.

(60)

A nem megfelelő termékek által okozott sérülések fontos információk a piacfelügyeleti hatóságok számára. Az ICSMS-ben ezért elő kell írni a kapcsolódó adatmezőket annak érdekében, hogy a piacfelügyeleti hatóságok a vizsgálataik során rendelkezésre álló, könnyen hozzáférhető jelentéseket fel tudják tölteni, megkönnyítve ezáltal a későbbi statisztikai értékeléseket.

(61)

A Bizottság számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy piacfelügyelettel kapcsolatos információkat harmadik országok szabályozó hatóságaival vagy nemzetközi szervezetekkel megosszon az Unió és harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek között megkötött keretmegállapodások keretében annak érdekében, hogy biztosítsa a termékek megfelelőségét azok uniós piacra történő kivitele előtt.

(62)

A termékekre alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályoknak való magas szintű megfelelőség elérése érdekében, ugyanakkor biztosítva a hatékony erőforrás-elosztást és az uniós piacra belépő termékek költséghatékony ellenőrzését, a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy kivitel előtti egyedi ellenőrző rendszereket hagyjon jóvá. Az uniós piacra belépő termékek ellenőrzéséért felelős hatóságok által végzett kockázatértékelés részeként az ilyen jóváhagyott rendszerek hatálya alá tartozó termékek iránt magasabb szintű bizalom alakulhat ki, mint a kivitel előtti ellenőrzésen át nem esett hasonló termékeknél.

(63)

A Bizottságnak, a benne meghatározott célkitűzés alapján, el kell végeznie e rendelet értékelését, figyelembe véve az új technológiai, gazdasági, kereskedelmi és jogi fejleményeket. A jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (29) 22. pontja értelmében a hatékonyságra, eredményességre, relevanciára, koherenciára és hozzáadott értékre vonatkozó értékelés képezi a további intézkedési lehetőségek hatásvizsgálatainak alapját, különösen ami e rendelet hatályát, a termékek forgalomba hozatalában részt vevő gazdasági szereplők feladataihoz kapcsolódó rendelkezések alkalmazását és végrehajtását, valamint a termékre vonatkozó, kivitel előtti ellenőrző rendszert illeti.

(64)

Az Unió pénzügyi érdekeit a teljes kiadási ciklusban arányos intézkedésekkel kell védeni, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, felderítését és kivizsgálását, az elveszített, jogalap nélkül kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált források visszafizettetését, valamint adott esetben közigazgatási és pénzügyi szankciók alkalmazását.

(65)

A nem megfelelő mértékű visszatartó hatás és az egyenlőtlen szintű védelem egyik fő oka az Unión belüli szankciók sokfélesége. A szankciók, többek közötti a pénzbírságok megállapítására vonatkozó szabályok tagállami hatáskörbe tartoznak, és ennek megfelelően ezeket a nemzeti jogban kell meghatározni.

(66)

E rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni – amennyiben az uniós harmonizációs jogszabályokkal kapcsolatos meghatározott kockázatok vagy súlyos jogsértések folyamatosan azonosításra kerültek – az ellenőrzések egységes feltételeinek meghatározására, az ellenőrzések gyakoriságára vonatkozó kritériumokra és a minták bizonyos termékekkel vagy termékkategóriákkal kapcsolatban ellenőrizendő mennyiségére; az uniós vizsgálóhelyek kijelöléséhez kapcsolódó eljárások meghatározására; uniós szintű közös kockázetértékelés alapján az ellenőrzésekre vonatkozó referenciaértékek és technikák megállapítására; az uniós jog hatálya alá tartozó termékek tekintetében a kijelölt hatóságok által elvégezett ellenőrzésekre vonatkozó statisztikai adatok meghatározására; az információs és kommunikációs rendszerrel kapcsolatos végrehajtási rendelkezések részleteinek meghatározására, valamint a vámhatóságok által a „szabad forgalomba bocsátás” vámeljárás alá vont termékekre vonatkozóan továbbított adatok meghatározására; valamint a termékre vonatkozó, kivitel előtti egyedi ellenőrző rendszerek jóváhagyására és az ilyen jóváhagyások visszavonására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (30) megfelelően kell gyakorolni.

(67)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen az uniós harmonizációs jogszabályok hatálya alá tartozó termékekre vonatkozó piacfelügyelet megerősítése révén a belső piac működésének javítását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, tekintettel arra, hogy minden tagállam illetékes hatóságai között létrejövő magas szintű együttműködésre, kölcsönhatásra és egységes fellépésre van szükség, az Unió szintjén azonban terjedelme és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében említett szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(68)

E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és tekintettel van különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert, valamint a tagállamok alkotmányos hagyományainak részét képező elvekre. Ennek megfelelően ezt a rendeletet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni, ideértve a média szabadságával és sokszínűségével kapcsolatos jogokat és elveket is. E rendelet célja különösen, hogy biztosítsa a fogyasztóvédelem, a vállalkozás szabadsága, a szólásszabadság és az információ szabadsága, a tulajdonhoz való jog és a személyes adatok védelme maradéktalan tiszteletben tartását,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

(1) E rendelet célkitűzése a 2. cikkben említett uniós harmonizációs jogszabályok hatálya alá tartozó termékek piacfelügyeletének megerősítése révén a belső piac működésének javítása annak biztosítása érdekében, hogy az uniós piacon csak olyan, megfelelő termékeket forgalmazzanak, amelyek teljesítik a közérdek, úgymint az egészség és a biztonság általában, a munkahelyi egészség és biztonság, a fogyasztók védelme, a környezetvédelem és a közbiztonság, valamint az említett jogszabályok által védett bármely egyéb közérdek magas szintű védelmére vonatkozó követelményeket.

(2) E rendelet szabályokat és eljárásokat állapít meg a gazdasági szereplők számára bizonyos uniós harmonizációs jogszabályok hatálya alá tartozó termékekre vonatkozóan, és létrehozza a gazdasági szereplőkkel való együttműködés keretét.

(3) E rendelet meghatározza az uniós piacra belépő termékek ellenőrzésének keretrendszerét is.

2. cikk

Hatály

(1) E rendelet azokra a termékre vonatkozik, amelyek az I. mellékletben felsorolt uniós harmonizációs jogszabályok (a továbbiakban: az uniós harmonizációs jogszabályok) hatálya alá tartoznak annyiban, amennyiben nincsenek az uniós harmonizációs jogszabályokban ugyanilyen célkitűzéssel bíró, különös rendelkezések, amelyek a piacfelügyelet és a végrehajtás egyes szempontjait konkrétabban szabályozzák.

(2) A 25–28. cikk csak annyiban alkalmazandó az uniós jog hatálya alá tartozó termékekre, amennyiben nincsenek az uniós jogban az uniós piacra belépő termékek ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különös rendelkezések.

(3) E rendelet alkalmazása nem korlátozza a piacfelügyeleti hatóságokat az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK irányelvben meghatározott különös intézkedések meghozatalában.

(4) E rendelet nem érinti a 2000/31/EK irányelv 12–15. cikkének alkalmazását.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1. „forgalmazás”: az uniós piacon valamely termék kereskedelmi tevékenység keretében történő rendelkezésre bocsátása értékesítés, fogyasztás vagy használat céljára, ellenérték fejében vagy ingyenesen;

2. „forgalomba hozatal”: a termék első alkalommal történő forgalmazása az uniós piacon;

3. „piacfelügyelet”: a piacfelügyeleti hatóságok által annak biztosítására végzett tevékenységek és meghozott intézkedések, hogy a termékek megfeleljenek az alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályokban meghatározott követelményeknek, és hogy biztosítsák az említett jogszabályok hatálya alá tartozó közérdek védelmét;

4. „piacfelügyeleti hatóság”: a tagállam által a 10. cikk szerint az adott tagállam területén piacfelügyelet elvégzésére kijelölt hatóság;

5. „megkereső hatóság”: az a piacfelügyeleti hatóság, amely a kölcsönös segítségnyújtás iránti megkeresést benyújtja;

6. „megkeresett hatóság”: az a piacfelügyeleti hatóság, amelyhez a kölcsönös segítségnyújtás iránti megkeresés beérkezik;

7. „meg nem felelés”: az uniós harmonizációs jogszabályok vagy e rendelet szerinti valamely követelmény teljesítésének elmulasztása;

8. „gyártó”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely terméket gyárt, vagy terméket terveztet vagy gyártat, és az adott terméket saját neve vagy védjegye alatt forgalmazza;

9. „importőr”: az Unióban letelepedett olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely harmadik országból származó terméket hoz forgalomba az uniós piacon;

10. „forgalmazó”: az a gyártótól vagy importőrtől eltérő természetes vagy jogi személy az ellátási láncban, aki vagy amely terméket forgalmaz;

11. „logisztikai szolgáltató”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely kereskedelmi tevékenysége során legalább két szolgáltatást kínál az alábbiak közül: raktározás, csomagolás, címzés és feladás, az érintett termékek tulajdonlása nélkül, kivéve a 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (31) 2. cikkének 1. pontjában meghatározott postai szolgáltatásokat, az (EU) 2018/644 európai parlamenti és tanácsi rendelet (32) 2. cikkének 2. pontjában meghatározott csomagkézbesítési szolgáltatásokat, valamint bármely más postai szolgáltatást vagy árufuvarozási szolgáltatást;

12. „meghatalmazott képviselő”: az Unióban letelepedett olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely a gyártótól írásbeli meghatalmazást kapott arra, hogy a gyártónak a vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályokból vagy az e rendelet követelményeiből fakadó kötelezettségeivel összefüggő meghatározott feladatok céljából a gyártó nevében eljárjon;

13. „gazdasági szereplő”: a gyártó, a meghatalmazott képviselő, az importőr, a forgalmazó, a logisztikai szolgáltató, illetve minden más olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely a vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályokkal összhangban a termékek gyártása, forgalmazása vagy üzembehelyezése tekintetében kötelezettségekkel rendelkezik;

14. „az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltató”: az (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv (33) 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott szolgáltatást nyújtó szolgáltató;

15. „online interfész”: bármely, a gazdasági szereplő által vagy nevében üzemeltetett olyan szoftver – ideértve a honlapot, a honlap egy részét vagy egy alkalmazást –, amely arra szolgál, hogy a végfelhasználók számára a gazdasági szereplő termékeihez hozzáférést adjon;

16. „korrekciós intézkedés”: a gazdasági szereplő általi valamely meg nem felelés megszüntetése érdekében egy piacfelügyeleti hatóság által előírt vagy a gazdasági szereplő saját kezdeményezésére történő intézkedés;

17. „önkéntes intézkedés”: a piacfelügyeleti hatóság által nem előírt korrekciós intézkedés;

18. „kockázat”: a sérülést okozó veszély előfordulási valószínűségének és e sérülés súlyosságának kombinációja;

19. „kockázatot jelentő termék”: olyan termék, amely a rendeltetését tekintve vagy szokásos vagy észszerűen előrelátható használati feltételek mellett – beleértve a használat időtartamát és adott esetben a rá vonatkozó használatbavételi, üzembe helyezési és karbantartási követelményeket is – az észszerűnek és elfogadhatónak ítélt mértéket meghaladó mértékben hátrányosan érintheti az emberek egészségét és biztonságát általában, a munkahelyi egészséget és biztonságot, a fogyasztók védelmét, a környezetet, a közbiztonságot és az alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályok által védett egyéb közérdeket;

20. „súlyos kockázatot jelentő termék”: olyan kockázatot jelentő termék, amely kockázatértékelés alapján és figyelembe véve a termék szokásos és előrelátható használatát, a sérülést okozó veszély előfordulási valószínűségének és a sérülés súlyosságának kombinációját, a piacfelügyeleti hatóságok gyors beavatkozását igénylőnek minősül, ideértve az olyan eseteket is, amikor a kockázat hatása nem azonnal jelentkezik;

21. „végfelhasználó”: az Unióban lakóhellyel rendelkező vagy letelepedett olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely számára vagy kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenységi körön kívül fogyasztóként, vagy az ipari vagy szakmai tevékenysége körében szakmai végfelhasználóként terméket forgalmaztak;

22. „visszahívás”: minden olyan intézkedés, amelynek célja a végfelhasználó számára már hozzáférhetővé tett termék visszavétele;

23. „forgalomból történő kivonás”: minden olyan intézkedés, amelynek célja, hogy megakadályozza az ellátási láncba már bekerült termék forgalmazását;

24. „vámhatóságok”: a 952/2013/EU rendelet 5. cikkének 1. pontjában meghatározott vámhatóságok;

25. „szabad forgalomba bocsátás”: a 952/2013/EU rendelet 201. cikkében megállapított eljárás;

26. „az uniós piacra belépő termékek”: harmadik országból származó olyan termékek, amelyeket az uniós piacon való forgalomba hozatalra vagy az Unió vámterületén belüli magáncélú felhasználásra vagy fogyasztásra szánnak, és amelyek a „szabad forgalomba bocsátás” vámeljárás alatt állnak.

II. FEJEZET

A GAZDASÁGI SZEREPLŐK FELADATAI

4. cikk

A gazdasági szereplők bizonyos uniós harmonizációs jogszabályok hatálya alá tartozó termékekkel kapcsolatos feladatai

(1) Az alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályokban meghatározott kötelezettségektől eltérve, az (5) bekezdésben említett jogszabály hatálya alá tartozó termék csak akkor hozható forgalomba, ha van olyan, az Unióban letelepedett gazdasági szereplő, aki felel e termék tekintetében a (3) bekezdésben meghatározott feladatokért.

(2) E cikk alkalmazásában az (1) bekezdésben említett gazdasági szereplő a következők valamelyike:

a)	az Unióban letelepedett gyártó;

b)	az importőr, amennyiben a gyártó nincs az Unióban letelepedve;

c)	meghatalmazott képviselő, akit a gyártó írásbeli meghatalmazással a (3) bekezdésben meghatározott feladatoknak a gyártó nevében történő elvégzésére jelölt ki;

d)	az Unióban letelepedett logisztikai szolgáltató az általa kezelt termékek tekintetében, amennyiben az a), a b) és a c) pontban említett egyéb gazdasági szereplők közül egy sem letelepedett az Unióban.

(3) Az alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályok szerint a gazdasági szereplőkre vonatkozó kötelezettségek sérelme nélkül az (1) bekezdésben említett gazdasági szereplő a következő feladatokat látja el:

ha a termékre alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályok EU-megfelelőségi nyilatkozatot vagy teljesítménynyilatkozatot és műszaki dokumentációt írnak elő, ellenőrzi, hogy az EU-megfelelőségi nyilatkozat vagy a teljesítménynyilatkozat és a műszaki dokumentáció elkészült-e, és a megfelelőségi nyilatkozatot vagy a teljesítménynyilatkozatot és a műszaki dokumentációt az adott jogszabály által meghatározott időszakig a piacfelügyeleti hatóságok számára elérhetővé teszi, valamint biztosítja, hogy a műszaki dokumentáció kérésre e hatóságok rendelkezésére bocsátható legyen;

b)	a piacfelügyeleti hatóság indokolt kérésére átad az adott hatóság részére a termék megfelelőségének igazolásához szükséges minden információt és dokumentációt egy, az e hatóság számára könnyen érthető nyelven;

c)	ha okkal feltételezi, hogy egy adott termék kockázatot jelent, erről tájékoztatja a piacfelügyeleti hatóságokat;

együttműködik a piacfelügyeleti hatóságokkal, többek között indokolt felkérésre biztosítja az azonnali, szükséges korrekciós intézkedések meghozatalát az adott termékre alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályokban meghatározott követelmények nem teljesítése bármely esetének orvoslása érdekében vagy, ha az nem lehetséges, csökkenti az adott termék jelentette kockázatot a piacfelügyeleti hatóságok felszólítására vagy saját kezdeményezésre, ha az (1) bekezdésben említett gazdasági szereplő úgy ítéli meg, illetve oka van feltételezni, hogy az adott termék kockázatot jelent.

(4) Az alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályok szerint a gazdasági szereplőkre alkalmazandó kötelezettségek sérelme nélkül az (1) bekezdésben említett gazdasági szereplő nevét, bejegyzett kereskedelmi nevét vagy bejegyzett védjegyét és elérhetőségeit, beleértve a postai címét fel kell tüntetni a terméken vagy annak csomagolásán, az árukötegen vagy a kísérő dokumentumon.

(5) E cikk csak a 305/2011/EU (34), az (EU) 2016/425 (35) és az (EU) 2016/426 (36) európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint a 2000/14/EK (37), a 2006/42/EK (38), a 2009/48/EK (39), a 2009/125/EK (40), a 2011/65/EU (41), a 2013/29/EU (42), a 2013/53/EU (43), a 2014/29/EU (44), a 2014/30/EU (45), a 2014/31/EU (46), a 2014/32/EU (47), a 2014/34/EU (48), a 2014/35/EU (49), a 2014/53/EU (50) és a 2014/68/EU (51) európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartozó termékekre vonatkozik.

5. cikk

A meghatalmazott képviselő

(1) A 4. cikk (2) bekezdése c) pontjának alkalmazásában a gyártó megbízza a meghatalmazott képviselőt a 4. cikk (3) bekezdésében felsorolt feladatok elvégzésével, függetlenül a vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályok szerinti bármely egyéb feladatoktól.

(2) A meghatalmazott képviselő a megbízásban meghatározott feladatokat látja el. A felhatalmazás egy példányát kérésre a piacfelügyeleti hatóságok rendelkezésére bocsátja a piacfelügyeleti hatóság által meghatározott uniós nyelven.

(3) A meghatalmazott képviselők rendelkeznek a feladataik ellátásához szükséges megfelelő eszközökkel.

6. cikk

Távértékesítés

Az online vagy egyéb távértékesítés útján értékesítésre kínált termék csak akkor tekinthető forgalmazhatónak, ha az ajánlat uniós végfelhasználókat céloz meg. Az ajánlatot akkor lehet úgy tekinteni, hogy uniós végfelhasználókat céloz meg, ha az érintett gazdasági szereplő tevékenységei bármely eszköz révén valamely tagállamba irányulnak.

7. cikk

Együttműködési kötelezettség

(1) A gazdasági szereplők együttműködnek a piacfelügyeleti hatóságokkal azon intézkedések vonatkozásában, amelyek megszüntethetik vagy csökkenthetik az említett szereplők által forgalmazott termékek jelentette kockázatokat.

(2) Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatók – a piacfelügyeleti hatóságok kérésére és konkrét esetekben – együttműködnek a piacfelügyeleti hatóságokkal annak érdekében, hogy megkönnyítsék az olyan termék által jelentett kockázatok megszüntetését vagy – ha ez nem lehetséges – csökkentését, amelyeket online kínálnak vagy kínáltak értékesítésre a szolgáltatásaikon keresztül.

III. FEJEZET

SEGÍTSÉGNYÚJTÁS A GAZDASÁGI SZEREPLŐKNEK ÉS A VELÜK VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS

8. cikk

A gazdasági szereplő tájékoztatása

(1) A Bizottság az (EU) 2018/1724 rendelettel összhangban gondoskodik róla, hogy az Európa Önökért portál egyszerű online hozzáférést biztosítson a felhasználók számára a termékkövetelményekkel és az uniós harmonizációs jogszabályokból eredő jogokkal, kötelezettségekkel és szabályokkal kapcsolatos információkhoz.

(2) A tagállamok eljárásokat fogadnak el arra, hogy a termékekre alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályok nemzeti jogba történő átültetése és végrehajtása tekintetében a gazdasági szereplőknek – azok kérésére és térítésmentesen – tájékoztatást nyújtsanak. E célból az (EU) 2019/515 rendelet 9. cikkének (1), (4) és (5) bekezdése alkalmazandó.

9. cikk

A megfelelést előmozdító közös tevékenységek

(1) A piacfelügyeleti hatóságok megállapodhatnak más illetékes hatóságokkal vagy a gazdasági szereplőket vagy a végfelhasználókat képviselő szervezetekkel az uniós harmonizációs jogszabályokkal kapcsolatban, valamint termékek meghatározott kategóriái, különösen a gyakran súlyos kockázatot jelentő, többek között az online értékesítésre kínált termékkategóriák tekintetében a megfelelés előmozdítására, a meg nem felelés azonosítására, a tudatosság növelésére és iránymutatás nyújtására irányuló közös tevékenységek végrehajtása érdekében.

(2) Az adott piacfelügyeleti hatóság és az (1) bekezdésben említett felek biztosítják, hogy a közös tevékenységekről szóló megállapodás ne vezessen tisztességtelen versenyhez a gazdasági szereplők között, és ne befolyásolja a felek tárgyilagosságát, függetlenségét és pártatlanságát.

(3) A piacfelügyeleti hatóság a közös tevékenységekből származó minden olyan információt felhasználhat, amelyet a meg nem felelés vizsgálatának részeként végzett.

(4) Az adott piacfelügyeleti hatóság a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi a közös tevékenységekről szóló megállapodást, köztük a részt vevő felek nevét, valamint feltölti ezen megállapodást a 34. cikkben említett információs és kommunikációs rendszerbe. Valamely tagállam kérésére a 29. cikk alapján létrehozott hálózat segítséget nyújt a közös tevékenységekről szóló megállapodás kidolgozásában és végrehajtásában.

IV. FEJEZET

A PIACFELÜGYELETI HATÓSÁGOK ÉS AZ ÖSSZEKÖTŐ HIVATAL SZERVEZETE, TEVÉKENYSÉGEI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI

10. cikk

A piacfelügyeleti hatóságok és az összekötő hivatal kijelölése

(1) A tagállamok piacfelügyeletet szerveznek és hajtanak végre az e rendeletben előírtak szerint.

(2) E cikk (1) bekezdésének alkalmazásában minden egyes tagállam kijelöl a területén egy vagy több piacfelügyeleti hatóságot. Minden egyes tagállam a 34. cikkben említett információs és kommunikációs rendszert igénybe véve értesíti a Bizottságot és a többi tagállamot a piacfelügyeleti hatóságairól és azok mindegyikének illetékességi területéről.

(3) Minden egyes tagállam kijelöl egy összekötő hivatalt.

(4) Az összekötő hivatal felel legalább a piacfelügyeleti hatóságok és a 25. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt hatóságok összehangolt álláspontjának képviseletéért, valamint a 13. cikkben meghatározott nemzeti stratégiák közléséért. Az összekötő hivatal segítséget nyújt a különböző tagállamok piacfelügyeleti hatóságai közötti együttműködésben is, a VI. fejezetben meghatározottak szerint.

(5) A valamennyi forgalmazási lánc tekintetében azonos hatékonysággal online és hagyományos módon forgalmazott termékek piacfelügyeletének végrehajtása érdekében a tagállamok biztosítják a piacfelügyeleti hatóságaik és az összekötő hivataluk számára a feladataik megfelelő ellátásához szükséges erőforrásokat, ideértve az elegendő költségvetési és egyéb forrást, úgymint az elegendő számú szakképzett személyzetet, a szakértelmet, az eljárásokat és az egyéb szabályokat.

(6) Amennyiben valamely tagállam területén több piacfelügyeleti hatóság is van, a tagállam biztosítja, hogy egyértelműen meghatározzák az egyes hatóságok feladatait, és hogy olyan megfelelő kommunikációt és koordinációs mechanizmusokat alakítsanak ki, amelyek lehetővé teszik e hatóságok számára, hogy szorosan együttműködjenek, és mindegyikük eredményesen hajtsa végre a feladatait.

11. cikk

A piacfelügyeleti hatóságok tevékenységei

(1) A piacfelügyeleti hatóságok tevékenységüket a következők biztosítása érdekében végzik:

a)	a területükön belül a hatékony piacfelügyelet az online és hagyományos módon forgalmazott, az uniós harmonizációs jogszabályok hatálya alá tartozó termékek tekintetében;

b)	az említett jogszabályoknak és e rendeletnek való megfeleléssel kapcsolatban megfelelő és arányos korrekciós intézkedések megtétele a gazdasági szereplők által;

c)	megfelelő és arányos intézkedések megtétele, ha a gazdasági szereplő nem tesz korrekciós intézkedést.

(2) A piacfelügyeleti hatóságok függetlenül, pártatlanul és elfogulatlanul gyakorolják a hatásköreiket és végzik feladataikat.

(3) A piacfelügyeleti hatóságok az e cikk (1) bekezdésében meghatározott tevékenységeik részeként megfelelő mértékben ellenőrzik a termékek jellemzőit a dokumentumok ellenőrzése és adott esetben a megfelelő mintákon alapuló fizikai és laboratóriumi ellenőrzések révén, előnyben részesítve az erőforrásaikat és intézkedéseiket a hatékony piacfelügyelet biztosítása érdekében, és figyelembe véve a 13. cikkben említett nemzeti piacfelügyeleti stratégiát.

Annak eldöntésekor, hogy milyen ellenőrzéseket és mely terméktípusokon végezzenek el, valamint hogy milyen mértékben, a piacfelügyeleti hatóságok kockázatalapú megközelítést követnek, figyelembe véve a következő tényezőket:

a)	a termékekhez kapcsolódó lehetséges veszélyek és meg nem felelés, és adott esetben azok piaci előfordulása;

b)	a gazdasági szereplő ellenőrzése alatt álló tevékenységek és műveletek;

c)	a gazdasági szereplő korábbi meg nem felelésével kapcsolatosan nyilvántartott adatok;

d)	adott esetben a 25. cikk (1) bekezdésében kijelölt hatóságok által alkotott kockázati profil;

e)	az egyéb hatóságok, a gazdasági szereplők, a média és az egyéb források által benyújtott fogyasztói panaszok és egyéb információk, amelyek meg nem felelésre utalhatnak.

(4) A Bizottság, a hálózattal folytatott konzultációt követően végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el – amennyiben az alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályokkal kapcsolatos meghatározott kockázatok vagy súlyos jogsértések folyamatosan azonosításra kerültek – az ellenőrzések egységes feltételeinek, az ellenőrzések gyakoriságára vonatkozó kritériumoknak és a minták bizonyos termékekkel vagy termékkategóriákkal kapcsolatban ellenőrizendő mennyiségének az egészség és a biztonság, valamint az említett jogszabályok által védett egyéb közérdek magas szintű védelme érdekében történő meghatározására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 43. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(5) Amennyiben a gazdasági szereplők a 765/2008/EK rendelettel összhangban akkreditált megfelelőségértékelő szervezet által kiadott vizsgálati jelentéseket vagy a termékeik uniós harmonizációs jogszabályoknak való megfelelését alátámasztó tanúsítványokat mutatnak be, a piacfelügyeleti hatóságoknak az ilyen jelentéseket vagy tanúsítványokat megfelelő módon figyelembe kell venniük.

(6) Egy tagállam piacfelügyeleti hatósága által felhasznált bizonyítékot valamely másik tagállam piacfelügyeleti hatóságai a termékmegfelelőség ellenőrzésére irányuló vizsgálatuk részeként minden további formális követelmény nélkül felhasználhatnak.

(7) A piacfelügyeleti hatóságok az uniós harmonizációs jogszabályok hatálya alá tartozó termékekkel kapcsolatban a következő eljárásokat alakítják ki:

a)	a kockázatokhoz és a meg nem feleléshez kapcsolódó problémákra vonatkozó panaszok és jelentések nyomon követését szolgáló eljárások;

b)	a gazdasági szereplők által végrehajtandó korrekciós intézkedés megtételének ellenőrzését szolgáló eljárások.

(8) A többi tagállamban működő partnereikkel való kommunikáció és koordináció biztosítása érdekében a piacfelügyeleti hatóságok aktívan részt vesznek a 30. cikk (2) bekezdésében említett igazgatási együttműködési csoportokban.

(9) Az alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályok szerinti uniós védintézkedési eljárás sérelme nélkül, a valamely tagállam piacfelügyeleti hatóságának határozata alapján nem megfelelőnek ítélt termékekről egy másik tagállam piacfelügyeleti hatóságainak vélelmezniük kell, hogy nem megfelelők, kivéve, ha egy másik tagállam illetékes piacfelügyeleti hatósága a saját vizsgálata alapján, figyelembe véve, amennyiben van ilyen, valamely gazdasági szereplő által nyújtott információt, ezzel ellentétes következtetésre jutott.

12. cikk

Szakértői értékelés

(1) A szakértői értékeléseket az ilyen felülvizsgálatokban részt venni kívánó piacfelügyeleti hatóságok szervezik az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos piacfelügyeleti tevékenységek következetességének fokozása érdekében.

(2) A hálózat kidolgozza a részt vevő piacfelügyeleti hatóságok közötti szakértői értékelések módszertanát és gördülő tervét. A módszertan és a gördülő terv kidolgozása során a hálózatnak figyelembe kell vennie legalább a tagállami piacfelügyeleti hatóságok számát és méretét, a rendelkezésre álló személyzet tagjainak számát és a szakértői értékelés elvégzéséhez szükséges egyéb erőforrásokat, valamint egyéb vonatkozó kritériumokat.

(3) A szakértői értékeléseknek ki kell terjedniük az egyes piacfelügyeleti hatóságok által kidolgozott, más piacfelügyeleti hatóságok számára előnyös bevált gyakorlatokra, valamint a piacfelügyeleti tevékenységek hatékonyságával kapcsolatos egyéb releváns szempontokra.

(4) A szakértői értékelések eredményéről be kell számolni a hálózatnak.

13. cikk

Nemzeti piacfelügyeleti stratégiák

(1) Minden egyes tagállam legalább négyévente átfogó nemzeti piacfelügyeleti stratégiát dolgoz ki. Minden egyes tagállam először 2022. július 16-ig dolgozza ki ezt a stratégiát. A nemzeti stratégiának elő kell mozdítania a piacfelügyeletre és az uniós harmonizációs jogszabályok tagállam területén történő végrehajtására vonatkozó következetes, átfogó és integrált megközelítést. A nemzeti piacfelügyeleti stratégia kidolgozásakor figyelembe kell venni az uniós harmonizációs jogszabályok hatálya alá tartozó minden ágazatot és a termékellátási lánc minden szakaszát, a behozatalt és a digitális ellátási láncot is. A hálózat munkaprogramjában meghatározott prioritásokat szintén figyelembe lehet venni.

(2) A nemzeti piacfelügyeleti stratégiának legalább a következő elemeket kell tartalmaznia, ha ez nem veszélyezteti a piacfelügyeleti tevékenységeket:

a nem megfelelő termékek előfordulásáról rendelkezésre álló információ, figyelembe véve különösen a 11. cikk (3) bekezdésében és a 25. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéseket, valamint, amennyiben alkalmazandó, a termékkategóriákon belüli meg nem felelési arányokat befolyásoló piaci trendeket, illetve a kialakulóban lévő technológiákhoz kapcsolódó veszélyek és kockázatok;

b)	az uniós harmonizációs jogszabályok végrehajtása szempontjából a tagállamok által prioritásként azonosított területek;

c)	prioritásként azonosított területeken a meg nem felelések csökkentése érdekében tervezett végrehajtási tevékenységek, ideértve adott esetben a jelentős mértékű meg nem feleléssel bíró termékkategóriákra előirányzott ellenőrzés minimális szinjét;

d)	a más tagállamok piacfelügyeleti hatóságaival történő együttműködésnek a 11. cikk (8) bekezdésében és a VI. fejezetben említettek szerinti értékelése.

(3) A tagállamok a 34. cikkben említett információs és kommunikációs rendszeren keresztül közlik a Bizottsággal és a tagállamokkal a nemzeti piacfelügyeleti stratégiájukat. Minden egyes tagállam közzéteszi stratégiája összefoglalóját.

V. FEJEZET

PIACFELÜGYELETI HATÁSKÖRÖK ÉS INTÉZKEDÉSEK

14. cikk

A piacfelügyeleti hatóságok hatáskörei

(1) A tagállamok felruházzák a piacfelügyeleti hatóságaikat az e rendelet és az uniós harmonizációs jogszabályok alkalmazásához szükséges piacfelügyeleti, vizsgálati és végrehajtási hatáskörökkel.

(2) A piacfelügyeleti hatóságok az e cikkben meghatározott hatásköreiket hatékonyan és eredményesen, az arányosság elvével összhangban gyakorolják annyiban, amennyiben e gyakorlás kapcsolódik az intézkedések tárgyához és céljához, a meg nem felelés jellegéhez és a meg nem felelésből eredő általános tényleges vagy lehetséges kárhoz. A hatásköröket az uniós és a nemzeti joggal, többek között az Európai Unió Alapjogi Chartájának elveivel, továbbá a véleménynyilvánítás szabadságára, valamint a média szabadságára és pluralizmusára vonatkozó nemzeti jogi elvekkel, az alkalmazandó eljárási biztosítékokkal és az adatvédelemre vonatkozó uniós szabályokkal, különösen az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban kell átruházni és gyakorolni.

(3) A tagállamok az (1) bekezdés szerinti hatáskörök átruházása esetén előírhatják, hogy a hatásköröket adott esetben a következő módok egyikén lehet gyakorolni:

a)	közvetlenül a piacfelügyeleti hatóság által annak saját hatáskörében eljárva;

b)	más közigazgatási szervet igénybe véve, a hatáskörök megosztásával, valamint adott tagállam intézményi és igazgatási szervezetével összhangban;

c)	az adott hatáskör gyakorlásának jóváhagyásához szükséges határozat meghozatala szempontjából illetékes bírósághoz fordulva, többek között adott esetben fellebbezés útján, ha a szükséges határozat meghozatalára irányuló kereset elutasításra került.

(4) Az (1) bekezdésnek megfelelően a piacfelügyeleti hatóságokra átruházott hatásköröknek legalább a következőket kell tartalmazniuk:

hatáskör arra, hogy a gazdasági szereplőket arra kötelezzék, hogy rendelkezésre bocsássák a releváns dokumentumokat, műszaki leírásokat, a megfelelőségre vonatkozó adatokat vagy információkat és a termék technikai vonatkozásait, beleértve a beépített szoftverhez való hozzáférést, amennyiben a hozzáférés a termék alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályoknak való megfelelőségének értékelése céljából szükséges, bármilyen formában vagy formátumban, és függetlenül az adathordozótól vagy az ilyen dokumentumok, műszaki leírások, megfelelőségre vonatkozó adatok vagy információk tárolási helyétől, illetve arra, hogy ezekről másolatot készítsenek vagy másolatot beszerezzenek;

hatáskör arra, hogy a gazdasági szereplőket arra kötelezzék, hogy az ellátási láncra, az értékesítési hálózat részleteire, a forgalomban lévő termékek mennyiségére és más, az adott termékével megegyező műszaki jellemzőkkel rendelkező termékmodellekre vonatkozó releváns információkat bocsássanak rendelkezésre, amennyiben azok az uniós harmonizációs jogszabályok szerinti alkalmazandó követelményeknek való megfeleléshez relevánsak;

c)	hatáskör arra, hogy a gazdasági szereplőket arra kötelezzék, hogy a honlapok tulajdonosainak megállapítása céljából releváns információkat bocsássanak rendelkezésre, amennyiben az adott információk a vizsgálat tárgyához kapcsolódnak;

d)	hatáskör arra, hogy bejelentés nélkül helyszíni ellenőrzéseket és a termékeken fizikai ellenőrzéseket végezzenek;

e)	hatáskör arra, hogy az adott gazdasági szereplő által, annak kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenységéhez használt helyiségbe, területre vagy szállítóeszközbe belépjenek annak érdekében, hogy a meg nem felelést azonosítsák és bizonyítékokat szerezzenek be;

f)	hatáskör arra, hogy a meg nem felelések azonosítása és megszüntetése érdekében a piacfelügyeleti hatóságok saját kezdeményezésre vizsgálatokat indítsanak;

g)	hatáskör arra, hogy a gazdasági szereplőket arra kötelezzék, hogy megfelelő intézkedéseket tegyenek egy meg nem felelés vagy kockázat megszüntetése érdekében;

hatáskör arra, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak, amennyiben egy gazdasági szereplő nem tesz megfelelő korrekciós intézkedést, vagy amennyiben a meg nem felelés vagy a kockázat továbbra is fennáll, ideértve egy termék forgalmazásának megtiltására vagy korlátozására, illetve a termék forgalomból történő kivonására vagy visszahívására vonatkozó hatáskört;

i)	hatáskör arra, hogy a 41. cikknek megfelelően szankciót állapítsanak meg;

j)	hatáskör arra, hogy a meg nem felelés e rendelet szerinti azonosítása és a bizonyítékok beszerzése érdekében, termékmintákat szerezzenek be, többek között kilétük felfedése nélkül, e minták vizsgálata és visszafejtése céljából;

hatáskör arra, hogy amennyiben egy súlyos kockázat megszüntetésére más hatékony eszköz nem áll rendelkezésre:

i.	megköveteljék a kapcsolódó termékekre utaló tartalom eltávolítását az online interfészről, vagy megköveteljék a végfelhasználóknak szóló kifejezett figyelmeztetés megjelenítését az online interfészre való belépéskor; vagy

ii.

amennyiben az i. alpont szerinti követelménynek nem feleltek meg, megköveteljék az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatóktól, hogy korlátozzák az online interfészre való belépést, többek között egy érintett harmadik felet felkérve az ilyen intézkedések végrehajtására.

(5) A piacfelügyeleti hatóságok bármely információt, dokumentumot, megállapítást, nyilatkozatot, vagy bármely egyéb információt, függetlenül annak formátumától és a tárolás eszközétől, a vizsgálataikhoz bizonyítékként használhatnak fel.

15. cikk

A piacfelügyeleti hatóságok költségeinek megtérítése

(1) A tagállamok felhatalmazhatják piacfelügyeleti hatóságaikat, hogy az érintett gazdasági szereplőtől visszaköveteljék a meg nem feleléssel kapcsolatos tevékenységeik teljes költségét.

(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett költségek tartalmazhatják a vizsgálatok elvégzésének költségeit, a 28. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban meghozott intézkedések költségeit, valamint a tárolási költségeket és a nem megfelelőnek bizonyult és a szabad forgalomba bocsátást megelőző korrekciós intézkedés tárgyát képező termékekkel kapcsolatban végzett tevékenységek költségeit.

16. cikk

Piacfelügyeleti intézkedések

(1) A piacfelügyeleti hatóságok megfelelő intézkedéseket hoznak, amennyiben egy, az uniós harmonizációs jogszabályok hatálya alá tartozó termék rendeltetésszerű vagy észszerűen előrelátható feltételek mellett történő használat, valamint megfelelő üzembe helyezés és karbantartás esetén:

a)	veszélyezteti a felhasználók egészségét vagy biztonságát; vagy

b)	nem felel meg az alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályoknak.

(2) Amennyiben a piacfelügyeleti hatóságok az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában említett megállapításokat tesznek, haladéktalanul felszólítják az érintett gazdasági szereplőt a megfelelő és arányos korrekciós intézkedés megtételére annak érdekében, hogy a meg nem felelést vagy a kockázatot az általuk meghatározott határidőn belül megszüntessék.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a gazdasági szereplő által meghozandó korrekciós intézkedés többek között a következőket foglalhatja magában:

a)	a termék megfelelővé tétele, ideértve az alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályokban meghatározott formai meg nem felelés korrigálását vagy annak biztosítását, hogy a termék már nem jelent kockázatot;

b)	a termék forgalmazásának megakadályozása;

c)	a termék azonnali visszahívása vagy forgalomból történő kivonása és a nyilvánosság figyelmeztetése a fennálló kockázatra;

d)	a termék megsemmisítése vagy egyéb módon történő működésképtelenné tétele;

e)	megfelelő, egyértelmű és könnyen érthető figyelmeztetések elhelyezése a terméken az általa jelentett kockázatra vonatkozóan a forgalmazás helye szerinti tagállam által meghatározott nyelven vagy nyelveken;

f)	előzetes feltételek meghatározása az érintett termék forgalmazására vonatkozóan;

g)	a kockázatnak kitett végfelhasználók azonnali és megfelelő formában történő figyelmeztetése, többek között speciális figyelmeztetések közzétételével a forgalmazás helye szerinti tagállam által meghatározott nyelven vagy nyelveken.

(4) A (3) bekezdés e), f) és g) pontjában említett korrekciós intézkedésekre csak abban az esetben lehet szükség, ha a termék csak bizonyos feltételek mellett vagy csak bizonyos végfelhasználókra nézve jelent kockázatot.

(5) Ha a gazdasági szereplő elmulasztja a (3) bekezdésben említett korrekciós intézkedés megtételét, vagy ha az (1) bekezdésben említett meg nem felelés vagy kockázat továbbra is fennáll, a piacfelügyeleti hatóságok biztosítják a termék forgalomból történő kivonását vagy visszahívását, illetve forgalmazásának betiltását vagy korlátozását, valamint a nyilvánosság, a Bizottság és a többi tagállam megfelelő tájékoztatását.

(6) Az e cikk (5) bekezdése értelmében a Bizottságnak és a többi tagállamnak nyújtandó információkat a 34. cikkben említett információs és kommunikációs rendszeren keresztül kell közölni. Úgy kell tekinteni, hogy ez az információközlés megfelel az uniós harmonizációs jogszabályok alapján alkalmazandó védintézkedési eljárásokra vonatkozó értesítési követelményeknek is.

(7) Ha egy nemzeti intézkedést az alkalmazandó védintézkedési eljárás szerint indokoltnak ítélnek meg, vagy ha egy másik tagállam piacfelügyeleti hatósága nem jutott ellentétes értelmű megállapításra a 11. cikk (9) bekezdésében említettek szerint, a többi tagállam illetékes piacfelügyeleti hatóságai megteszik a szükséges intézkedéseket a nem megfelelő termék tekintetében, és a releváns információkat feltöltik a 34. cikkben említett információs és kommunikációs rendszerbe.

17. cikk

Az információk felhasználása, valamint szakmai és üzleti titoktartás

A piacfelügyeleti hatóságok tevékenységeiket magas szintű átláthatóság mellett végzik, és a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják az általuk a végfelhasználók érdekeinek védelme érdekében relevánsnak ítélt minden információt. A piacfelügyeleti hatóságok tiszteletben tartják a titoktartás, valamint a szakmai és üzleti titoktartás elvét, és megvédik a személyes adatokat az uniós és a nemzeti joggal összhangban.

18. cikk

A gazdasági szereplők eljárási jogai

(1) A piacfelügyeleti hatóságok által az uniós harmonizációs jogszabályok és e rendelet értelmében meghozott minden intézkedésnek, határozatnak és végzésnek az annak alapjául szolgáló pontos indokolást kell tartalmaznia.

(2) Bármely ilyen intézkedést, határozatot és végzést haladéktalanul közölni kell az érintett gazdasági szereplővel, aki ezzel egy időben tájékoztatást kap az érintett tagállam nemzeti joga szerint rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségekről és az e jogorvoslatokra vonatkozó határidőkről.

(3) Az (1) bekezdésben említett intézkedés, határozat vagy végzés meghozatalát megelőzően az érintett gazdasági szereplő lehetőséget kap egy megfelelő, tíz munkanapnál nem rövidebb időszakon belüli meghallgatásra, kivéve, ha e lehetőség a gazdasági szereplő számára nem biztosítható a meghozandó intézkedés, határozat vagy végzés egészségügyi vagy biztonsági követelményekre vagy a vonatkozó uniós jogszabályok hatálya alá tartozó egyéb közérdekre alapozott sürgőssége miatt.

Ha az intézkedés, határozat vagy végzés meghozatalára anélkül kerül sor, hogy a gazdasági szereplő lehetőséget kapna a meghallgatásra, a gazdasági szereplő számára azt követően a lehető leghamarabb meg kell adni e lehetőséget, és ezt az intézkedést, határozatot vagy végzést a piacfelügyeleti hatóságnak azonnal felül kell vizsgálnia.

19. cikk

Súlyos kockázatot jelentő termékek

(1) A piacfelügyeleti hatóságok biztosítják, hogy a súlyos kockázatot jelentő termékeket kivonják a forgalomból vagy visszahívják, ha nincs más rendelkezésre álló, hatékony eszköz a súlyos kockázat megszüntetésére, vagy hogy e termékek forgalmazását betiltsák. A piacfelügyeleti hatóságok a 20. cikknek megfelelően haladéktalanul értesítik erről a Bizottságot.

(2) Annak eldöntése, hogy egy termék súlyos kockázatot jelent-e, a veszély jellegét és előfordulásának valószínűségét figyelembe vevő megfelelő kockázatértékelésen alapul. A magasabb szintű biztonság elérésének lehetősége és más, kisebb mértékű kockázatot jelentő termékek rendelkezésre állása nem képezhet alapot arra, hogy egy terméket súlyos kockázatot jelentő terméknek tekintsenek.

20. cikk

Gyors tájékoztatási rendszer (RAPEX)

(1) Amennyiben egy piacfelügyeleti hatóság a 19. cikk értelmében intézkedést hoz vagy annak meghozatalát tervezi, és úgy ítéli meg, hogy az intézkedést szükségessé tevő indokok vagy az intézkedés hatásai túllépik a tagállama területét, e cikk (4) bekezdésével összhangban haladéktalanul értesíti a Bizottságot ezen intézkedésről. A piacfelügyeleti hatóság haladéktalanul tájékoztatja továbbá a Bizottságot minden ilyen intézkedés módosításáról vagy visszavonásáról.

(2) Amennyiben egy súlyos kockázatot jelentő termék már forgalmazásra került, a piacfelügyeleti hatóságok haladéktalanul értesítik a Bizottságot a gazdasági szereplők által meghozott és a piacfelügyeleti hatósággal közölt önkéntes intézkedésekről.

(3) Az (1) és a (2) bekezdéssel összhangban nyújtott tájékoztatás minden rendelkezésre álló adatot tartalmaz, különösen a termék azonosítására, eredetére és ellátási láncára, a termékkel kapcsolatos kockázatra, a meghozott nemzeti intézkedések jellegére és időtartamára és bármely, a gazdasági szereplők által meghozott önkéntes intézkedésre vonatkozó adatot.

(4) Az e cikk (1), (2) és (3) bekezdésének alkalmazásában a 2001/95/EK irányelv 12. cikkében előírt Gyors Tájékoztatási Rendszer (a továbbiakban: a RAPEX) alkalmazandó. Az említett irányelv 12. cikkének (2), (3) és (4) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó.

(5) A Bizottság biztosítja és karbantartja a RAPEX és a 34. cikkben említett információs és kommunikációs rendszer közötti adatinterfészt a kettős adatbevitel elkerülése érdekében.

21. cikk

Uniós vizsgálóhelyek

(1) Az uniós vizsgálóhelyek célkitűzése, hogy az Unión belüli piacfelügyelet céljából hozzájáruljanak a laboratóriumi kapacitás, valamint a vizsgálatok megbízhatóságának és következetességének növeléséhez.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a Bizottság egy tagállam nyilvános vizsgálóhelyét termékek meghatározott kategóriái vagy termékek egy kategóriájához kapcsolódó meghatározott kockázatok tekintetében uniós vizsgálóhelyként jelölheti ki.

A Bizottság egyik saját vizsgálóhelyét is uniós vizsgálóhelyként jelölheti ki termékek meghatározott kategóriái vagy termékek egy kategóriájához kapcsolódó meghatározott kockázatok, illetve olyan termékek tekintetében, amelyeknél a vizsgálati kapacitás hiányzik vagy nem elegendő.

(3) Az uniós vizsgálóhelyeket a 765/2008/EK rendelettel összhangban kell akkreditálni.

(4) Az uniós vizsgálóhelyek kijelölése nem érinti a piacfelügyeleti hatóságok, a hálózat és a Bizottság azon döntési szabadságát, hogy tevékenységeik céljára mely vizsgálati létesítményeket kívánják igénybe venni.

(5) A kijelölt uniós vizsgálóhelyek szolgáltatásaikat kizárólag a piacfelügyeleti hatóságoknak, a hálózatnak, a Bizottságnak és más kormánynak vagy kormányközi szerveknek nyújtják.

(6) Az uniós vizsgálóhelyeknek – az illetékességi területükön belül – a következő tevékenységeket kell ellátniuk:

a)	a piacfelügyeleti hatóságok, a hálózat vagy a Bizottság kérésére termékvizsgálatok elvégzése;

b)	a hálózat kérésére független műszaki és tudományos tanácsadás;

c)	új elemzési technikák és módszerek fejlesztése.

(7) Az e cikk (6) bekezdésében említett tevékenységeket díjazzák, és az Unió azokat a 36. cikk (2) bekezdésével összhangban finanszírozhatja.

(8) Az uniós vizsgálóhelyek a 36. cikk (2) bekezdésének megfelelően uniós finanszírozásban részesülhetnek, hogy növeljék vizsgálati kapacitásukat vagy új vizsgálati kapacitást hozzanak létre termékek meghatározott kategóriái vagy termékek egy kategóriájához kapcsolódó meghatározott kockázatok, illetve olyan termékek tekintetében, amelyeknél a vizsgálati kapacitás hiányzik vagy nem elegendő.

(9) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az uniós vizsgálóhelyek kijelölésekor követendő eljárások meghatározására. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 43. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

VI. FEJEZET

HATÁROKON ÁTNYÚLÓ KÖLCSÖNÖS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS

22. cikk

Kölcsönös segítségnyújtás

(1) Hatékony együttműködést és információcserét kell megvalósítani a tagállamok piacfelügyeleti hatóságai között, valamint a piacfelügyeleti hatóságok és a Bizottság és az érintett uniós ügynökségek között.

(2) Amennyiben egy piacfelügyeleti hatóság – mivel bizonyos információkhoz nem tud hozzáférni annak ellenére, hogy minden szükséges erőfeszítést megtett azért, hogy ezeket az információkat beszerezze – nem tudja lezárni vizsgálatát, indokolással ellátott kérelmet nyújthat be egy másik tagállam piacfelügyeleti hatóságának, ahol az információhoz való hozzáférés végrehajtható. Ebben az esetben a megkeresett hatóság haladéktalanul, de legkésőbb 30 napon belül megad minden olyan információt a megkereső hatóságnak, amelyet a megkereső hatóság relevánsnak ítél annak megállapításához, hogy egy termék nem megfelelő-e.

(3) A megkeresett hatóság a kért információ beszerzése érdekében elvégzi a megfelelő vizsgálatokat vagy meghoz bármely egyéb megfelelő intézkedést. Amennyiben szükséges, ezeket a vizsgálatokat más piacfelügyeleti hatóságok segítségével kell elvégezni.

(4) A megkereső hatóság továbbra is felelős az általa kezdeményezett bármely vizsgálatért, kivéve, ha a megkeresett hatóság beleegyezik a felelősség átvételébe.

(5) A megkeresett hatóság kellően indokolt esetekben megtagadhatja a (2) bekezdés szerinti információkérés teljesítését, ha:

a)	a megkereső hatóság nem bizonyította kellőképpen, hogy a kért információra a meg nem felelés megállapítása érdekében van szükség;

b)	a megkeresett hatóság észszerű indokok alapján bizonyítja, hogy a megkeresés teljesítése lényegesen akadályozná saját tevékenységeinek végrehajtását.

23. cikk

Végrehajtási intézkedések iránti megkeresések

(1) Ha egy termékkel kapcsolatos meg nem felelés megszüntetése egy másik tagállam joghatósága alá tartozó intézkedéseket tesz szükségessé, és ha az ilyen intézkedések nem a 16. cikk (7) bekezdésében említett követelmények következményei, a megkereső hatóság kellően indokolt végrehajtási intézkedés iránti kérelmet nyújthat be a másik tagállam megkeresett hatóságához.

(2) A megkeresett hatóság haladéktalanul meghozza az e rendelet szerint ráruházott hatáskörében eljárva a meg nem felelés megszüntetéséhez szükséges valamennyi megfelelő végrehajtási intézkedést a 14. cikkben megállapított hatáskörök és a nemzeti jog által számára biztosított bármely további hatáskör gyakorlásával.

(3) A megkeresett hatóság tájékoztatja a megkereső hatóságot a már meghozott vagy tervezett (2) bekezdés szerinti intézkedésekről.

A megkeresett hatóság elutasíthatja a végrehajtási intézkedések iránti kérelemnek való megfelelést a következő helyzetek bármelyikének esetén:

a)	a megkeresett hatóság arra a következtetésre jut, hogy a megkereső hatóság nem adott elegendő információt;

b)	a megkeresett hatóság úgy ítéli meg, hogy a kérelem ellentétes az uniós harmonizációs jogszabályokkal;

c)	a megkeresett hatóság észszerűen megindokolja, hogy a megkeresés teljesítése lényegesen akadályozná saját tevékenységeinek a végrehajtását.

24. cikk

A kölcsönös jogsegély iránti megkeresésre vonatkozó eljárások

(1) A 22. vagy a 23. cikk szerinti megkeresés benyújtása előtt a megkereső hatóság törekszik arra, hogy elvégezze az összes lehetséges észszerű vizsgálatot.

(2) A 22. vagy a 23. cikk szerinti megkeresés benyújtása esetén a megkereső hatóság minden rendelkezésre álló információt – beleértve a kizárólag a megkereső hatóság tagállamában beszerezhető bármely szükséges bizonyítékot – megad ahhoz, hogy a megkeresett hatóság a megkeresést teljesíteni tudja.

(3) A 22. és a 23. cikk szerinti megkereséseknek és az azokkal kapcsolatos minden kommunikációnak a 34. cikkben említett információs és kommunikációs rendszerben elérhető elektronikus formanyomtatványok használatával kell történnie.

(4) A kommunikációnak közvetlenül az érintett piacfelügyeleti hatóságok között vagy az érintett tagállamok összekötő hivatalain keresztül kell történnie.

(5) A 22. és a 23. cikk szerinti megkereséseknek és az azokhoz kapcsolódó minden kommunikációnak az érintett piacfelügyeleti hatóságok által megállapodott nyelven kell történnie.

(6) Ha az érintett piacfelügyeleti hatóságok a használandó nyelv tekintetében nem jutnak megállapodásra, a 22. és a 23. cikk szerinti megkeresést a megkereső hatóság tagállamának hivatalos nyelvén, a megkeresésre adott választ pedig a megkeresett hatóság tagállamának hivatalos nyelvén kell elküldeni. Ebben az esetben a megkereső hatóság és a megkeresett hatóság gondoskodik a megkeresések, a válaszok és a másik hatóságtól kapott egyéb dokumentumok fordításáról.

(7) A 34. cikkben említett információs és kommunikációs rendszer rendszerezett információkat nyújt a kölcsönös segítségnyújtási esetekről az érintett összekötő hivataloknak. Ezen információk felhasználásával az összekötő hivatalok minden szükséges támogatást megadnak a segítségnyújtás megkönnyítéséhez.

VII. FEJEZET

AZ UNIÓS PIACRA BELÉPŐ TERMÉKEK

25. cikk

Az uniós piacra belépő termékek ellenőrzése

(1) A tagállamok a területükön vámhatóságokat, egy vagy több piacfelügyeleti hatóságot vagy bármely más hatóságot az uniós piacra belépő termékek ellenőrzéséért felelős hatóságnak jelölnek ki.

Minden egyes tagállamnak a 34. cikkben említett információs és kommunikációs rendszeren keresztül értesítenie kell a Bizottságot és a többi tagállamot az első albekezdés szerint kijelölt hatóságokról, valamint azok illetékességi területéről.

(2) Az (1) bekezdés szerint kijelölt hatóságok számára biztosítani kell az említett bekezdésben meghatározott feladataik megfelelő ellátásához szükséges hatásköröket és erőforrásokat.

(3) Az uniós jog hatálya alá tartozó és a „szabad forgalomba bocsátás” vámeljárásra szánt termékeket az e cikk (1) bekezdése szerint kijelölt hatóságok által elvégzett ellenőrzéseknek kell alávetni. A kijelölt hatóságok ezeket az ellenőrzéseket a 952/2013/EU rendelet 46. és 47. cikkével összhangban kockázatelemzés alapján, és adott esetben az e rendelet 11. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett kockázatalapú megközelítés alapján végzik el.

(4) A kockázattal kapcsolatos információkat megosztják egymással:

a)	a 952/2013/EU rendelet 47. cikkének (2) bekezdésével összhangban az e cikk (1) bekezdése szerint kijelölt hatóságok; és

b)	a 952/2013/EU rendelet 46. cikkének (5) bekezdésével összhangban a vámhatóságok.

Ha az uniós jog hatálya alá tartozó átmeneti megőrzésben lévő vagy a „szabad forgalomba bocsátástól” eltérő vámeljárás alá vont termékek tekintetében az első belépési ponton a vámhatóságok okkal hiszik azt, hogy azok a termékek nem felelnek meg az alkalmazandó uniós jognak vagy kockázatot jelentenek, minden releváns információt továbbítanak az illetékes rendeltetési vámhivatalnak.

(5) A piacfelügyeleti hatóságok az (1) bekezdés szerint kijelölt hatóságok számára információt szolgáltatnak azon termékkategóriákra vagy gazdasági szereplők személyazonosságára vonatkozóan, amelyekkel kapcsolatban a meg nem felelés nagyobb kockázatát azonosították.

(6) A tagállamok minden év március 31-ig benyújtják a Bizottságnak az (1) bekezdés szerint kijelölt hatóságok által az uniós jog hatálya alá tartozó termékekre irányulóan a megelőző naptári évben végrehajtott ellenőrzésekre vonatkozó részletes statisztikai adatokat. A statisztikai adatok kiterjednek az ezen termékek ellenőrzése terén végrehajtott, többek között a termékbiztonságot és a megfelelést érintő beavatkozásokra.

A Bizottság minden év június 30-ig jelentést készít a tagállamok által az előző naptári évre vonatkozóan benyújtott információk és a benyújtott adatok elemzése alapján. A jelentést a 34. cikkben említett információs és kommunikációs rendszerben kell közzétenni.

(7) Ha a Bizottság tudomást szerez arról, hogy egy harmadik országból behozott, az uniós jog hatálya alá tartozó termék súlyos kockázatot jelent, javasolja az érintett tagállamnak, hogy tegye meg a megfelelő piacfelügyeleti intézkedéseket.

(8) A Bizottság, a hálózat lekérdezését követően végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az ellenőrzésekre vonatkozó referenciaértékek és technikák uniós szintű közös kockázetértékelés alapján történő megállapítására vonatkozóan az uniós jog következetes végrehajtásának biztosítása, az uniós piacra belépő termékek ellenőrzésének megerősítése, valamint az ilyen ellenőrzések hatékony és egységes szintjének biztosítása érdekében. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 43. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(9) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyek révén meghatározza az e cikk (6) bekezdése szerint benyújtandó adatokra vonatkozó részleteket. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 43. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

26. cikk

Szabad forgalomba bocsátás felfüggesztése

(1) A 25. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt hatóságok felfüggesztik egy termék szabad forgalomba bocsátását, ha a 25. cikk (3) bekezdése szerinti ellenőrzés során megállapítást nyer, hogy:

a)	a terméket nem kíséri az alkalmazandó uniós jog által előírt dokumentáció, vagy alapos kétség merül fel az ilyen dokumentáció hitelességével, pontosságával vagy teljességével kapcsolatban;

b)	a terméket nem látták el a rá alkalmazandó uniós jognak megfelelő jelöléssel vagy címkével;

c)	a terméken valótlan vagy félrevezető módon feltüntetett CE-jelölés vagy a rá alkalmazandó uniós jog által előírt egyéb jelölés szerepel;

bizonyos uniós harmonizációs jogszabályok hatálya alá tartozó termékkel kapcsolatos feladatokért felelős gazdasági szereplő neve, bejegyzett kereskedelmi neve vagy bejegyzett védjegye és elérhetőségei, beleértve a postai címet is, nincsenek a 4. cikk (4) bekezdésének megfelelően feltüntetve vagy nem beazonosíthatók; vagy

e)	bármely egyéb körülmény miatt, amikor okkal hihető, hogy a termék a nem felel meg a rá alkalmazandó uniós jognak, vagy az egészségre, a biztonságra, a környezetre vagy az 1. cikkben említett közérdekre nézve súlyos kockázatot jelent.

(2) A 25. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt hatóságok haladéktalanul értesítik a piacfelügyeleti hatóságokat, ha az e cikk (1) bekezdésében említett szabad forgalomba bocsátás felfüggesztésére kerül sor.

(3) Ha a piacfelügyeleti hatóságok észszerűen feltételezik, hogy valamely termék nem felel meg a rá alkalmazandó uniós jognak vagy súlyos kockázatot jelent, megkeresik a 25. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt hatóságokat a termék szabad forgalomba bocsátására irányuló eljárás felfüggesztése érdekében.

(4) A (2) bekezdés szerinti értesítések és az e cikk (3) bekezdése szerinti megkeresések a 34. cikkben említett információs és kommunikációs rendszeren keresztül történhetnek, beleértve az e rendszer és a vámhatóságok által használt rendszerek közötti elektronikus interfészek használatát, amennyiben azok rendelkezésre állnak.

27. cikk

Szabad forgalomba bocsátás

Ha egy termék szabad forgalomba bocsátása a 26. cikknek megfelelően felfüggesztésre került, a terméket akkor bocsátják szabad forgalomba, ha a szabad forgalomba bocsátással kapcsolatos minden más előírás és alakiság teljesült, és amennyiben a következő feltételek bármelyike teljesül:

a)	a szabad forgalomba bocsátás felfüggesztését követő négy munkanapon belül a piacfelügyeleti hatóságok nem kérik a 25. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt hatóságokat a felfüggesztés fenntartására;

b)	a piacfelügyeleti hatóságok értesítik a 25. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt hatóságokat a termék szabad forgalomba bocsátásának jóváhagyásáról.

A szabad forgalomba bocsátás nem tekinthető az uniós jognak való megfelelés bizonyítékának.

28. cikk

Szabad forgalomba bocsátás megtagadása

(1) Amennyiben a piacfelügyeleti hatóságok megállapítják, hogy a termék súlyos kockázatot jelent, intézkedést hoznak a termék forgalomba hozatalának megtiltása érdekében, és felkérik a 25. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt hatóságokat, hogy ne bocsássák azt szabad forgalomba. A hatóságokat arra is felkérik, hogy a vám-adatkezelő rendszert, adott esetben a terméket kísérő kereskedelmi számlát és bármely más releváns kísérő dokumentumot a következő közleménnyel lássák el:

„Veszélyes termék – szabad forgalomba bocsátás nem engedélyezett – (EU) 2019/1020 rendelet”.

A piacfelügyeleti hatóságok ezt az információt azonnal feltöltik a 34. cikkben említett információs és kommunikációs rendszerbe.

(2) Amennyiben a piacfelügyeleti hatóságok megállapítják, hogy a termék – mivel nem felel meg a rá alkalmazandó uniós jognak – nem hozható forgalomba, intézkedést hoznak a termék forgalomba hozatalának megtiltása érdekében, és felkérik a 25. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt hatóságokat, hogy ne bocsássák azt szabad forgalomba. E hatóságokat arra is felkérik, hogy a vám-adatkezelő rendszert, adott esetben a terméket kísérő kereskedelmi számlát és bármely más releváns kísérő dokumentumot a következő közleménnyel lássák el:

„Nem megfelelő termék – szabad forgalomba bocsátás nem engedélyezett – (EU) 2019/1020 rendelet”.

A piacfelügyeleti hatóságok ezt az információt azonnal feltöltik a 34. cikkben említett információs és kommunikációs rendszerbe.

(3) Ha az (1) vagy a (2) bekezdésben említett terméket ezt követően a szabad forgalomba bocsátástól eltérő vámeljárásra jelentik be, és amennyiben a piacfelügyeleti hatóságok nem emelnek kifogást, az (1) vagy a (2) bekezdésben előírt közleményeket az adott eljárás kapcsán felhasznált dokumentumokban is feltüntetik, az (1) vagy a (2) bekezdés szerinti azonos feltételek mellett.

(4) Ha azt az adott hatóság szükségesnek és arányosnak ítéli, a 25. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt hatóságok a végfelhasználók egészségére és biztonságára kockázatot jelentő terméket megsemmisíthetik vagy egyéb módon működésképtelenné tehetik. Az ilyen intézkedés költsége a terméket szabad forgalomba bocsátásra bejelentő természetes vagy jogi személyt terhelik.

A 952/2013/EU rendelet 197. és 198. cikkét megfelelően alkalmazni kell.

VIII. FEJEZET

ÖSSZEHANGOLT VÉGREHAJTÁS ÉS NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS

29. cikk

Európai uniós termékmegfelelőségi hálózat

(1) Létrejön az európai uniós termékmegfelelőségi hálózat (a továbbiakban: a hálózat).

(2) A hálózat célja, hogy a tagállamok végrehajtó hatóságai és a Bizottság közötti strukturált koordináció és együttműködés platformjaként szolgáljon, és hogy az Unión belüli piacfelügyeleti gyakorlatokat észszerűbbé tegye, hatékonyabbá téve ezáltal a piacfelügyeletet.

30. cikk

A hálózat felépítése és működése

(1) A hálózat az összes tagállam képviselőiből, többek között a 10. cikkben említett minden egyes összekötő hivatal egy képviselőjéből és egy opcionális nemzeti szakértőből, az igazgatási együttműködési csoportok elnökeiből, valamint a Bizottság képviselőiből áll.

(2) Az uniós harmonizációs jogszabályok egységes alkalmazására külön vagy közös igazgatási együttműködési csoportokat hoznak létre. Az igazgatási együttműködési csoportok a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok és adott esetben az összekötő hivatalok képviselőiből állnak.

Az igazgatási együttműködési csoportok ülésein csak a piacfelügyeleti hatóságok és a Bizottság képviselői vehetnek részt.

Az érintett érdekelt felek – úgymint az iparág, a kis- és középvállalkozások (kkv-k), a fogyasztók, a vizsgálati laboratóriumok, a szabványügyi és a megfelelőségértékelő testületek érdekeit uniós szinten képviselő szervezetek – a vita tárgya függvényében meghívást kaphatnak az igazgatási együttműködési csoportok ülésein való részvételre.

(3) A Bizottság a hálózaton keresztül támogatja és ösztönzi a piacfelügyeleti hatóságok közötti együttműködést, és részt vesz a hálózat, annak alcsoportjai és az igazgatási együttműködési csoportok ülésein.

(4) A hálózat üléseit rendszeres időközönként össze kell hívni, és annak – amennyiben szükséges – a Bizottság vagy valamely tagállam indokolt kérésére is össze kell ülnie.

(5) A hálózat létrehozhat olyan állandó vagy ideiglenes alcsoportokat, amelyek konkrét kérdésekkel és feladatokkal foglalkoznak.

(6) A hálózat felkérhet szakértőket és más harmadik feleket, beleértve az iparág, a kkv-k, a fogyasztók, a vizsgálati laboratóriumok, a szabványügyi és a megfelelőségértékelő testületek érdekeit uniós szinten képviselő szervezeteket is, hogy megfigyelőként vegyenek részt az üléseken vagy nyújtsanak be írásbeli észrevételeket.

(7) A hálózat megtesz mindent annak érdekében, hogy konszenzusra jusson. A hálózat által hozott határozatok jogilag nem kötelező erejű ajánlások.

(8) A hálózat kidolgozza saját eljárási szabályzatát.

31. cikk

A hálózat szerepe és feladatai

(1) A (2) bekezdésben meghatározott feladatok végrehajtása során a hálózat a piacfelügyelet általános horizontális kérdéseivel foglalkozik az összekötő hivatalok és a Bizottság közötti együttműködés megkönnyítése érdekében.

(2) A hálózat a következő feladatokat látja el:

a)	előkészíti, elfogadja és nyomon követi munkaprogramja végrehajtását;

megkönnyíti a piacfelügyeleti tevékenységekre vonatkozó közös prioritások azonosítását, a termékek értékelésére, ezen belül a kockázatértékelésre, a vizsgálati módszerekre és eredményekre, a legfrissebb tudományos fejleményekre és az új technológiákra, a felmerülő kockázatokra és az ellenőrzési tevékenységek szempontjából releváns egyéb szempontokra, valamint a nemzeti piacfelügyeleti stratégiák és tevékenységek végrehajtására vonatkozó információk ágazatközi cseréjét;

c)	koordinálja az igazgatási együttműködési csoportokat és tevékenységüket;

d)	ágazatközi közös piacfelügyeleti és vizsgálati projekteket szervez és meghatározza azok prioritásait;

e)	elvégzi a szakismeretek és a legjobb gyakorlatok cseréjét, különösen a nemzeti piacfelügyeleti stratégiák végrehajtása tekintetében;

f)	megkönnyíti a képzési programok szervezését és a személyzetcseréket;

g)	a Bizottsággal együttműködve tájékoztató kampányokat és önkéntes kölcsönös látogatási programokat szervez a piacfelügyeleti hatóságok között;

h)	megvitatja a határokon átnyúló kölcsönös segítségnyújtási mechanizmusok keretében felmerülő kérdéseket;

i)	hozzájárul az e rendelet hatékony és egységes alkalmazásának biztosítását célzó iránymutatás kidolgozásához;

j)	javaslatot tesz a 36. cikkben említett tevékenységek finanszírozására;

k)	hozzájárul a piacfelügyelettel kapcsolatos egységes adminisztratív gyakorlatokhoz a tagállamokban;

l)	tanácsot ad és segítséget nyújt a Bizottság részére a RAPEX és a 34. cikkben említett információs és kommunikációs rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos kérdésekben;

m)	előmozdítja a piacfelügyeleti hatóságok és az Unió külső határain történő termékellenőrzésért felelős hatóságok közötti együttműködést, valamint a szakismeretek és a legjobb gyakorlatok e hatóságok közötti cseréjét;

n)	előmozdítja és megkönnyíti az egyéb érintett hálózatokkal és csoportokkal folytatott együttműködést annak érdekében, hogy feltérképezze az új technológiák használatának lehetőségeit a piacfelügyelet és a termékek nyomonkövethetősége céljából;

o)	rendszeresen értékeli a nemzeti piacfelügyeleti stratégiákat, az első ilyen értékelésre 2024. július 16-ig kerül sor;

p)	a hálózat hatáskörébe tartozó egyéb olyan ügyeket intéz annak érdekében, hogy hozzájáruljon az Unión belüli piacfelügyelet hatékony működéséhez.

32. cikk

Az igazgatási együttműködési csoportok szerepe és feladatai

(1) A (2) bekezdésben meghatározott feladatok végrehajtása során az igazgatási együttműködési csoportok konkrét piacfelügyelettel kapcsolatos és ágazatspecifikus kérdésekkel foglalkoznak.

(2) Az igazgatási együttműködési csoportok a következő feladatokat látják el:

a)	megkönnyítik a hatáskörükbe tartozó területen az uniós harmonizációs jogszabályok egységes alkalmazását azzal a céllal, hogy a belső piac egészében növekedjen a piacfelügyelet hatékonysága;

b)	előmozdítják a piacfelügyeleti hatóságok és a hálózat közötti kommunikációt, és kialakítják a piacfelügyeleti hatóságok közötti kölcsönös bizalmat;

c)	kialakítják és összehangolják a közös projekteket, úgymint a határokon átnyúló közös piacfelügyeleti tevékenységeket;

d)	hatékony piacfelügyeletet szolgáló közös gyakorlatokat és módszertanokat fejlesztenek ki;

e)	tájékoztatják egymást a nemzeti piacfelügyeleti módszerekről és tevékenységekről, valamint fejlesztik és előmozdítják a bevált gyakorlatokat;

f)	azonosítják a piacfelügyelettel kapcsolatos közös érdeket érintő kérdéseket, és javaslatot tesznek az elfogadandó közös megközelítésekre;

g)	megkönnyítik a termékek ágazatspecifikus értékelését, és ezen belül a kockázatértékelést, a vizsgálati módszereket és eredményeket, a legfrissebb tudományos fejleményeket és az ellenőrzési tevékenységek szempontjából releváns egyéb szempontokat.

33. cikk

A Bizottság szerepe és feladatai

A Bizottság a következő feladatokat látja el:

a)	segíti a hálózatot, annak alcsoportjait és az igazgatási együttműködési csoportokat egy technikai és logisztikai támogatást nyújtó végrehajtó titkárság révén;

b)	fenntartja és rendelkezésre bocsátja az összekötő hivatalok és az igazgatási együttműködési csoportok elnökei számára az igazgatási együttműködési csoportok elnökeinek naprakész listáját, beleértve azok elérhetőségeit is;

c)	segíti a hálózatot munkaprogramjának előkészítésében és nyomon követésében;

d)	támogatja a tagállamok által az uniós harmonizációs jogszabályokhoz kapcsolódóan ráruházott feladatokat ellátó termékinformációs kapcsolattartó pontok működését;

e)	a hálózattal konzultálva meghatározza a kiegészítő vizsgálati kapacitás szükségességét, és e célból a 21. cikknek megfelelően megoldásokat javasol;

f)	alkalmazza a 35. cikkben említett nemzetközi együttműködést szolgáló eszközöket;

g)	támogatás nyújt a külön vagy közös igazgatási együttműködési csoportok létrehozásához;

h)	kialakítja és karbantartja a 34. cikkben említett információs és kommunikációs rendszert, beleértve a 34. cikk (7) bekezdésében említett interfészt, valamint a nemzeti piacfelügyeleti adatbázisokat összekötő interfészt és e rendszeren keresztül tájékoztatja a nyilvánosságot;

segíti a hálózatot az uniós harmonizációs jogszabályok alkalmazásához kapcsolódó piacfelügyeleti tevékenységek végrehajtásával kapcsolatos előzetes vagy kiegészítő munka – úgymint tanulmányok, programok, értékelések, összehasonlító elemzések, kölcsönös közös látogatások és látogatási programok, személyzetcsere, kutatómunka, laboratóriumi munka, a szakmai jártasság vizsgálata, laboratóriumok közötti vizsgálatok és megfelelőségértékelési munka – elvégzésében;

j)	előkészíti és segíti az uniós piacfelügyeleti kampányokat és a hasonló tevékenységeket;

közös piacfelügyeleti és vizsgálati projekteket és közös képzési programokat szervez annak érdekében, hogy megkönnyítse a piacfelügyeleti hatóságok közötti, és adott esetben harmadik országok piacfelügyeleti hatóságaival vagy nemzetközi szervezetekkel történő személyzetcseréket, valamint tájékoztató kampányokat és önkéntes kölcsönös látogatási programokat szervez a piacfelügyeleti hatóságok között;

l)	technikai segítségnyújtási programok keretében különböző tevékenységeket végez, együttműködik harmadik országokkal, valamint uniós és nemzetközi szinten előmozdítja és megerősíti az uniós piacfelügyeleti politikákat és rendszereket az érdekeltek között;

m)	megkönnyíti a piacfelügyelet területén létrejövő igazgatási együttműködés megvalósítását szolgáló műszaki és tudományos szakértelem megszerzését;

n)	a hálózat kérésére vagy saját kezdeményezésére megvizsgál bármely, az e rendelet alkalmazásának vonatkozásában felmerülő kérdést, valamint a rendelet következetes alkalmazásának ösztönzése érdekében iránymutatásokat, ajánlásokat és bevált gyakorlatokkal kapcsolatos tájékoztatókat ad ki.

34. cikk

Információs és kommunikációs rendszer

(1) A Bizottság az uniós harmonizációs jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos ügyekre vonatkozó információk, rendszerezett formában történő összegyűjtésére, feldolgozására és tárolására szolgáló információs és kommunikációs rendszert fejleszt ki és tart karban azzal a céllal, hogy javítsa az adatok tagállamok közötti megosztását, többek közt információkérés céljából is, átfogó áttekintést nyújtva a piacfelügyeleti tevékenységekről, eredményekről és a tendenciákról. A rendszerhez a Bizottság, a piacfelügyeleti hatóságok, az összekötő hivatalok és a 25. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt hatóságok férnek hozzá. A Bizottság kidolgozza és karbantartja e rendszer nyilvános felhasználói interfészét, ahol a végfelhasználók számára kulcsfontosságú információkat biztosítanak a piacfelügyeleti tevékenységekről.

(2) A Bizottság továbbfejleszti és karbantartja az (1) bekezdésben említett rendszer és a nemzeti piacfelügyeleti rendszerek közötti elektronikus interfészeket.

(3) Az összekötő hivatalok a következő információkat töltik fel az információs és kommunikációs rendszerbe:

a)	a piacfelügyeleti hatóságok megnevezése a tagállamukban és e hatóságok 10. cikk (2) bekezdése szerinti illetékességi területei;

b)	a kijelölt hatóságok megnevezése;

c)	a tagállamok által a 13. cikk alapján kidolgozott nemzeti piacfelügyeleti stratégia, valamint a piacfelügyeleti stratégia felülvizsgálatának és értékelésének eredményei.

(4) A piacfelügyeleti hatóságok azon forgalmazott termékek tekintetében, amelyek vonatkozásában a 2001/95/EK irányelv 12. cikkének és e rendelet 20. cikkének sérelme nélkül mélyreható megfelelőségi ellenőrzést végeztek, és adott esetben az uniós piacra belépő olyan termékek tekintetében, amelyek vonatkozásában a szabad forgalomba bocsátásra irányuló eljárást területükön e rendelet 26. cikkével összhangban felfüggesztették, a következő információkat töltik fel az információs és kommunikációs rendszerbe:

a)	a 16. cikk (5) bekezdése szerinti, az említett piacfelügyeleti hatóság által hozott intézkedések;

b)	az általuk végzett vizsgálatokról szóló jelentések;

c)	az érintett gazdasági szereplők által végrehajtott korrekciós intézkedés;

d)	a könnyen hozzáférhető jelentések az adott termék által okozott sérülésekről;

e)	a tagállamok által a termékre alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályok keretében alkalmazandó védintézkedési eljárással összhangban emelt bármely kifogás, és az ennek nyomán tett intézkedések;

f)	adott esetben a meghatalmazott képviselők által az 5. cikk (2) bekezdésének való nem megfelelés;

g)	adott esetben a gyártók által az 5. cikk (1) bekezdésének való nem megfelelés.

(5) Amennyiben a piacfelügyeleti hatóságok hasznosnak ítélik, az általuk végzett ellenőrzésekkel kapcsolatos további információkat és az általuk vagy kérésükre végzett vizsgálatok eredményeit is feltölthetik az információs és kommunikációs rendszerbe.

(6) Amennyiben az uniós harmonizációs jogszabályok végrehajtása vagy a kockázat minimalizálása céljából releváns, a vámhatóságok a „szabad forgalomba bocsátás” vámeljárás alá vont termékekre vonatkozó, az uniós harmonizációs jogszabályok érvényesítésével kapcsolatos adatokat kinyerik a nemzeti vámrendszerekből, és továbbítják az információs és kommunikációs rendszerbe.

(7) A Bizottság kifejleszt egy elektronikus interfészt, hogy lehetővé tegye az adatok nemzeti vámrendszerek és az információs és kommunikációs rendszer közötti továbbítását. Ezen interfésznek a (8) bekezdésben említett vonatkozó végrehajtási jogi aktus elfogadásától számított négy éven belül rendelkezésre kell állnia.

(8) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok elfogadása révén meghatározza az e cikk (1)–(7) bekezdésének végrehajtási rendelkezéseire vonatkozó részleteket, különösen az e cikk (1) bekezdésével összhangban gyűjtött adatok tekintetében alkalmazandó adatkezeléssel kapcsolatban, valamint az e cikk (6) és (7) bekezdésének megfelelően továbbítandó adatok körét. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 43. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

35. cikk

Nemzetközi együttműködés

(1) Az uniós piacfelügyelet hatékonyságának javítása érdekében a Bizottság együttműködhet harmadik országok szabályozó hatóságaival vagy nemzetközi szervezetekkel, és a piacfelügyelettel kapcsolatos bizalmas információkat cserélhet azokkal az Unió és harmadik országok vagy nemzetközi szervezetek között megkötött keretmegállapodások keretében. Az ilyen megállapodások viszonosságon alapulnak, az Unióban alkalmazandóknak megfelelő titoktartási rendelkezéseket tartalmaznak, valamint biztosítják, hogy az információcsere összhangban legyen az alkalmazandó uniós joggal.

(2) Az együttműködés és az információcsere többek között a következőkre vonatkozhat:

a)	az alkalmazott kockázatértékelési módszerek és a termékvizsgálatok eredményei;

b)	összehangolt termékvisszahívás vagy egyéb hasonló intézkedések;

c)	a piacfelügyeleti hatóságok 16. cikk szerint hozott intézkedései.

(3) A Bizottság jóváhagyhatja valamely harmadik ország által a termékekkel kapcsolatban, azok Unióba történő kivitelét közvetlenül megelőzően elvégzett termékre vonatkozó, kivitel előtti egyedi ellenőrző rendszert annak ellenőrzése érdekében, hogy az adott termékek teljesítik-e a rájuk alkalmazandó uniós harmonizációs jogszabályok követelményeit. A jóváhagyás egy vagy több termékre, egy vagy több termékkategóriára, illetve bizonyos gyártók által előállított termékekre vagy termékkategóriákra adható meg.

(4) A Bizottság elkészíti és fenntartja azon termékek vagy termékkategóriák listáját, amelyek tekintetében a (3) bekezdésben említettek szerint megadták a jóváhagyást, és ezt a listát a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi.

(5) A (3) bekezdés szerinti jóváhagyás csak a következő feltételek teljesülése esetén adható meg valamely harmadik ország számára:

a)	a harmadik ország hatékony ellenőrzési rendszerrel rendelkezik az Unióba kivitt termékek megfelelőségének ellenőrzésére, és az adott harmadik országban végzett ellenőrzések kellően hatékonyak és eredményesek ahhoz, hogy helyettesítsék vagy csökkentsék az importellenőrzéseket;

b)	az Unión belül, és adott esetben a harmadik országban végzett auditok azt mutatják, hogy az adott harmadik országból az Unióba kivitt termékek megfelelnek az uniós harmonizációs jogszabályokban meghatározott követelményeknek.

(6) Ha sor került ezen jóváhagyás megadására, az uniós piacra belépő (3) bekezdésben említett termékek vagy termékkategóriák behozatali ellenőrzéseire alkalmazott kockázatértékelés magában foglalja a megadott jóváhagyásokat is.

A 25. cikk (1) bekezdése szerint kijelölt hatóságok ugyanakkor elvégezhetik az uniós piacra belépő ezen termékek vagy termékkategóriák ellenőrzését, többek közt annak érdekében, hogy biztosítsák, hogy a harmadik ország által elvégzett kivitel előtti ellenőrzések eredményesek legyenek az uniós harmonizációs jogszabályoknak való megfelelés megállapítása tekintetében.

(7) A (3) bekezdésben említett jóváhagyásnak meg kell határoznia a harmadik ország kivitel előtti ellenőrzések elvégzéséért felelős illetékes hatóságát, és az az illetékes hatóság jár el az Unióval történő minden kapcsolattartás tekintetében.

(8) A (7) bekezdésben említett illetékes hatóságnak biztosítania kell a termékeknek az Unióba történő belépését megelőző hivatalos ellenőrzését.

(9) Amennyiben az e cikk (3) bekezdésében említett, az uniós piacra belépő termékek ellenőrzései a szabályoknak való jelentős mértékű meg nem felelést tárnak fel, a piacfelügyeleti hatóságok a 34. cikkben említett információs és kommunikációs rendszeren keresztül haladéktalanul értesítik a Bizottságot, és kiigazítják az ezen termékek ellenőrzésének szintjét.

(10) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az e cikk (3) bekezdésében említett valamennyi termékre vonatkozó, kivitel előtti egyedi ellenőrző rendszer jóváhagyására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 43. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(11) A Bizottság rendszeresen nyomon követi az e cikk (3) bekezdése szerint megadott jóváhagyás helyes működését. A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el e jóváhagyás visszavonására vonatkozóan, ha az uniós piacra belépő termékekkel kapcsolatban számottevő esetben bebizonyosodik, hogy nem felelnek meg az uniós harmonizációs jogszabályoknak. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 43. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. A Bizottság erről haladéktalanul tájékoztatja az érintett harmadik országot.

(12) A termékre vonatkozó, kivitel előtti ellenőrző rendszert a 42. cikk (4) bekezdésével összhangban értékelik.

IX. FEJEZET

PÉNZÜGYI RENDELKEZÉSEK

36. cikk

Finanszírozási tevékenységek

(1) Az Unió finanszírozást nyújt a 31. cikkben említett hálózat feladatainak és a 12. cikkben említett szakértői értékelések elvégzéséhez.

(2) Az Unió e rendelet alkalmazásához kapcsolódóan a következő tevékenységeket finanszírozhatja:

a)	a termékinformációs kapcsolattartó pontok működése;

b)	a 21. cikkben említett uniós vizsgálóhelyek kialakítása és működése;

c)	a 35. cikkben említett nemzetközi együttműködést szolgáló eszközök kialakítása;

d)	a piacfelügyeleti iránymutatásokhoz való hozzájárulások kidolgozása és frissítése;

e)	műszaki és tudományos szakértelem biztosítása a Bizottság számára abból a célból, hogy segítse a Bizottságot a piacfelügyeleti igazgatási együttműködés megvalósításában;

f)	a 13. cikkben említett nemzeti piacfelügyeleti stratégiák megvalósítása;

g)	a tagállami és uniós piacfelügyeleti kampányok és kapcsolódó tevékenységek, beleértve az erőforrásokat és a berendezéseket, az informatikai eszközöket és a képzést;

az uniós harmonizációs jogszabályok alkalmazásához kapcsolódó piacfelügyeleti tevékenységekkel kapcsolatos előzetes vagy kiegészítő munka – úgymint tanulmányok, programok, értékelések, iránymutatások, összehasonlító elemzések, kölcsönös közös látogatások és látogatási programok, személyzetcsere, kutatómunka, képzési tevékenységek, laboratóriumi munka, a szakmai jártasság vizsgálata, laboratóriumok közötti vizsgálatok és megfelelőségértékelési munka – végzése;

i)	technikai segítségnyújtási programok keretében végzett tevékenységek, együttműködés harmadik országokkal, valamint az uniós piacfelügyeleti politikák és rendszerek előmozdítása és megerősítése uniós és nemzetközi szinten az érdekeltek között.

(3) Az Unió finanszírozza a 34. cikk (7) bekezdésében említett elektronikus interfészt, beleértve a 34. cikkben említett információs és kommunikációs rendszer fejlesztését is, hogy lehetővé tegye a nemzeti vámrendszerekből származó automatikus elektronikus adatáramlás fogadását.

(4) Az Unió finanszírozza a 34. cikk (2) bekezdésében említett elektronikus interfészt, hogy lehetővé tegye az adatcserét a 34. cikkben említett információs és kommunikációs rendszer és a nemzeti piacfelügyeleti rendszerek között.

(5) Az e rendeletet támogató tevékenységek vonatkozásában nyújtott uniós támogatást az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (52) összhangban kell végrehajtani, akár közvetlenül, akár a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatoknak az említett rendelet 62. cikke (1) bekezdésének c) pontjában felsorolt entitásokra történő átruházásával.

(6) Az e rendeletben említett tevékenységekre elkülönített előirányzatokat minden évben a költségvetési hatóság állapítja meg a hatályos pénzügyi keret alapján.

(7) A költségvetési hatóság által a piacfelügyeleti tevékenységek finanszírozására meghatározott előirányzat fedezheti az e rendeletben meghatározott tevékenységek irányításához és a célkitűzéseik eléréséhez szükséges előkészítő munkával, nyomonkövetési, ellenőrzési, audit- és értékelési tevékenységekkel kapcsolatos költségeket is. Ezen költségek tartalmazzák a tanulmánykészítéshez, a szakértői találkozók megszervezéséhez, a tájékoztatást és a kommunikációt szolgáló tevékenységekhez kapcsolódó költségeket, beleértve az Unió politikai prioritásainak intézményi kommunikációját is, amennyiben az a piacfelügyeleti tevékenységek általános célkitűzéseihez kapcsolódik, az elsődlegesen az információkezelést és -cserét szolgáló informatikai hálózatokkal, valamint minden egyéb, a műszaki és igazgatási segítségnyújtással kapcsolatos, a Bizottságnál felmerülő kiadást.

37. cikk

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme

(1) A Bizottság – csalás, korrupció és más jogellenes tevékenységek elleni megelőző intézkedések alkalmazásával, hatékony ellenőrzésekkel, szabálytalanság észlelése esetén a jogalap nélkül kifizetett összegek visszafizettetésével, valamint adott esetben hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási és pénzügyi szankciókkal – megfelelő intézkedéseket tesz annak biztosítása érdekében, hogy az e rendelet alapján finanszírozott cselekvések végrehajtása során az Unió pénzügyi érdekei védelemben részesüljenek.

(2) A Bizottság vagy képviselői, valamint a Számvevőszék jogosultak dokumentumalapú és helyszíni ellenőrzések alapján ellenőrzést végezni valamennyi, vissza nem térítendő támogatásban részesülő kedvezményezettnél, vállalkozónál és alvállalkozónál, akik e rendelet alapján uniós forrásból részesültek.

(3) Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletben (53) és a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletben (54) meghatározott rendelkezésekkel és eljárásokkal összhangban vizsgálatokat – többek között helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat – végezhet annak megállapítása céljából, hogy az e rendelet alapján finanszírozott, vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó megállapodással, vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó határozattal vagy valamely szerződéssel összefüggésben történt-e csalás, korrupció vagy bármilyen más jogellenes tevékenység, amely sérti az Unió pénzügyi érdekeit.

(4) Az (1), a (2) és a (3) bekezdés sérelme nélkül az e rendelet végrehajtása keretében harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásoknak, továbbá az e rendelet végrehajtása keretében létrejött szerződéseknek, támogatási megállapodásoknak és támogatási határozatoknak rendelkezéseket kell tartalmazniuk, amelyek kifejezetten felhatalmazzák a Bizottságot, a Számvevőszéket és az OLAF-ot arra, hogy saját hatáskörüknek megfelelően lefolytassák az említett ellenőrzéseket és vizsgálatokat.

X. FEJEZET

MÓDOSÍTÁSOK

38. cikk

A 2004/42/EK irányelv módosításai

A 2004/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (55) 6. és 7. cikkét el kell hagyni.

39. cikk

A 765/2008/EK rendelet módosításai

(1) A 765/2008/EK rendelet a következőképpen módosul:

1.	A cím helyébe a következő szöveg lép: „Az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről”.

2.	Az 1. cikk (2) és (3) bekezdését el kell hagyni.

3.	A 2. cikk 1., 2., 14., 15., 17., 18. és 19. pontját el kell hagyni.

4.	A 15–29. cikket tartalmazó III. fejezetet el kell hagyni.

A 32. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c)	az útmutatók készítéséhez és aktualizálásához való hozzájárulás az akkreditálás, a megfelelőségértékelő szervezetek Bizottságnak való bejelentése és a megfelelőségértékelés terén”;

b)	a d) és az e) pontot el kell hagyni;

az f) és a g) pont helyébe a következő szöveg lép:

„f)

előzetes vagy kiegészítő munka elvégzése a következőkkel összefüggésben: megfelelőségértékelés végrehajtása, metrológia és akkreditálás a közösségi jogszabályok végrehajtásával kapcsolatosan, úgymint tanulmányok, programok, értékelések, útmutatók, összehasonlító elemzések, kölcsönös közös látogatások, kutatómunka, adatbázisok fejlesztése és karbantartása, képzési tevékenységek, laboratóriumi munka, a szakmai jártasság vizsgálata, laboratóriumok közötti vizsgálatok és megfelelőségértékelési munka;

g)	technikai segítségnyújtási programok keretében végzett tevékenységek, együttműködés harmadik országokkal és az európai megfelelőségértékelési és akkreditálási politikák és rendszerek népszerűsítése és megerősítése a közösségi és nemzetközi érdekeltek között.”

(2) A 765/2008/EK rendelet törölt rendelkezéseire történő hivatkozásokat e rendelet rendelkezéseire való hivatkozásoknak kell tekinteni és az e rendelet a III. mellékletében szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

40. cikk

A 305/2011/EU rendelet módosításai

A 305/2011/EU rendelet 56. cikke (1) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Ha valamelyik tagállam piacfelügyeleti hatóságainak elégséges indokuk van azt feltételezni, hogy egy olyan építési termék, amelyet harmonizált szabvány szabályoz, illetve, amelyre vonatkozóan európai műszaki értékelést adtak ki, nem felel meg a nyilatkozatban szereplő teljesítménynek, és kockázatot jelent az építményekre vonatkozó, e rendeletben foglalt alapvető követelmények teljesülése szempontjából, az érintett termékkel kapcsolatban az ebben a rendeletben meghatározott összes követelményre kiterjedő értékelést végeznek. Az érintett gazdasági szereplők minden szükséges módon együttműködnek a piacfelügyeleti hatóságokkal.”

XI. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

41. cikk

Szankciók

(1) A tagállamok megállapítják az e rendelet valamint a II. mellékletben felsorolt, gazdasági szereplőkre alkalmazandó kötelezettségeket megállapító uniós harmonizációs jogszabályok megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést ezek nemzeti joggal összhangban történő végrehajtásának biztosítására.

(2) Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(3) A tagállamok e rendelkezésekről 2021. október 16-ig értesítik a Bizottságot, amennyiben ez korábban nem történt meg, és haladéktalanul értesítik a Bizottságot az e rendelkezéseket érintő minden későbbi módosításról.

42. cikk

Értékelés, felülvizsgálat és iránymutatások

(1) A Bizottság 2026. december 31-ig és azt követően ötévente az elérni kívánt célkitűzések alapján értékeli e rendeletet, és erről jelentést nyújt be az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részére.

(2) A jelentésnek értékelnie kell, hogy e rendelet elérte-e a megfogalmazott célkitűzést, különösen az uniós piacon jelen lévő nem megfelelő termékek számának csökkentésére, az uniós harmonizációs jogszabályok Unión belüli hatékony és eredményes végrehajtásának biztosítására, az illetékes hatóságok közötti együttműködés fokozására és az uniós piacra belépő termékek ellenőrzésének megerősítésére tekintettel, figyelembe véve egyúttal a vállalkozásokra, és különösen a kkv-kra gyakorolt hatást. Az értékelésnek ezenkívül értékelnie kell e rendelet hatályát, a szakértői értékelési rendszer és az uniós finanszírozásban részesülő piacfelügyeleti tevékenységek uniós politikák és jog követelményei tekintetében elért eredményességét, valamint a piacfelügyeleti hatóságok és a vámhatóságok közötti együttműködés további javításának lehetőségeit.

(3) A Bizottság 2023. július 16. értékelő jelentést készít a 4. cikk végrehajtásáról. A jelentés különösen értékeli az említett cikk hatályát, annak hatásait, valamint költségeit és hasznait. A jelentést adott esetben jogalkotási javaslat egészíti ki.

(4) A 35. cikk (3) bekezdésében említett termékre vonatkozó, kivitel előtti egyedi ellenőrző rendszer első jóváhagyásától számított négy éven belül a Bizottság elvégzi a rendszer hatásainak és a költséghatékonyságának értékelését.

(5) E rendelet végrehajtásának megkönnyítése érdekében a Bizottság iránymutatásokat dolgoz ki a 4. cikk gyakorlati végrehajtására a piacfelügyeleti hatóságok és a gazdasági szereplők érdekében.

43. cikk

A bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Amennyiben a bizottság nem ad ki véleményt, a Bizottság nem fogadja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét a 11. cikk (4) bekezdésében, a 21. cikk (9) bekezdésében, a 25. cikk (8) bekezdésében, a 35. cikk (10) bekezdésében és a 35. cikk (11) bekezdésében említett végrehajtási hatáskörök tekintetében, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni.

44. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2021. július 16-tól kell alkalmazni. A 29., a 30., a 31., a 32., a 33. és a 36. cikket azonban 2021. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2019. június 20-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

A. TAJANI

a Tanács részéről

az elnök

G. CIAMBA

(1) HL C 283., 2018.8.10., 19. o.

(2) Az Európai Parlament 2019. április 17-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2019. június 14-i határozata.

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 1223/2009/EK rendelete (2009. november 30.) a kozmetikai termékekről (HL L 342., 2009.12.22., 59. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/745 rendelete (2017. április 5.) az orvostechnikai eszközökről, a 2001/83/EK irányelv, a 178/2002/EK rendelet és az 1223/2009/EK rendelet módosításáról, valamint a 90/385/EGK és a 93/42/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 117., 2017.5.5., 1. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/746 rendelete (2017. április 5.) az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről, valamint a 98/79/EK irányelv és a 2010/227/EU bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 117., 2017.5.5., 176. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/858 rendelete (2018. május 30.) a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkotóelemeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről, a 715/2007/EK és az 595/2009/EK rendelet módosításáról, valamint a 2007/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 151., 2018.6.14., 1. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2001/95/EK irányelve (2001. december 3.) az általános termékbiztonságról (HL L 11., 2002.1.15., 4. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.).

(9) Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.).

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/33/EU irányelve (2014. február 26.) a felvonókra és a felvonókhoz készült biztonsági berendezésekre vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (HL L 96., 2014.3.29., 251. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 1222/2009/EK rendelete (2009. november 25.) a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről (HL L 342., 2009.12.22., 46. o.).

(13) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1369 rendelete (2017. július 4.) az energiacímkézés keretének meghatározásáról és a 2010/30/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 198., 2017.7.28., 1. o.).

(14) Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) (HL L 178., 2000.7.17., 1. o.).

(15) Az Európai Parlament és a Tanács 608/2013/EU rendelete (2013. június 12.) a szellemi tulajdonjogok vámhatósági érvényesítéséről és az 1383/2003/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 181., 2013.6.29., 15. o.).

(16) Az Európai Parlament és a Tanács 648/2004/EK rendelete (2004. március 31.) a mosó- és tisztítószerekről (HL L 104., 2004.4.8., 1. o.).

(17) Az Európai Parlament és a Tanács 167/2013/EU rendelete (2013. február 5.) a mezőgazdasági és erdészeti járművek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről (HL L 60., 2013.3.2., 1. o.).

(18) Az Európai Parlament és a Tanács 168/2013/EU rendelete (2013. január 15.) a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről (HL L 60., 2013.3.2., 52. o.).

(19) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/28/EU irányelve (2014. február 26.) a polgári felhasználású robbanóanyagok forgalmazására és ellenőrzésére vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (HL L 96., 2014.3.29., 1. o.).

(20) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/90/EU irányelve (2014. július 23.) a tengerészeti felszerelésekről és a 96/98/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257., 2014.8.28., 146. o.).

(21) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1628 rendelete (2016. szeptember 14.) a nem közúti mozgó gépek belső égésű motorjainak a gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátási határértékeire és típusjóváhagyására vonatkozó követelményekről, az 1024/2012/EU és a 167/2013/EU rendelet módosításáról és a 97/68/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről (HL L 252., 2016.9.16., 53 o.).

(22) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/424 rendelete (2016. március 9.) a kötélpálya-létesítményekről és a 2000/9/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 81., 2016.3.31., 1. o.).

(23) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/35/EU irányelve (2010. június 16.) a szállítható nyomástartó berendezésekről és a 76/767/EGK, 84/525/EGK, 84/526/EGK, 84/527/EGK és az 1999/36/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 165., 2010.6.30., 1. o.).

(24) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1724 rendelete (2018. október 2.) az információkhoz, eljárásokhoz, valamint segítségnyújtó és problémamegoldó szolgáltatásokhoz hozzáférést biztosító egységes digitális kapu létrehozásáról, továbbá az 1024/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 295., 2018.11.21., 1. o.).

(25) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/515 rendelete (2019. március 19.) a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott áruk kölcsönös elismeréséről és a 764/2008/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 91., 2019.3.29., 1. o.).

(26) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(27) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1725 rendelete (2018. október 23.) a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2018.11.21., 39. o.).

(28) Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról (HL L 269., 2013.10.10., 1. o.).

(29) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(30) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(31) Az Európai Parlament és a Tanács 97/67/EK irányelve (1997. december 15.) a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról (HL L 15., 1998.1.21., 14. o.).

(32) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/644 rendelete (2018. április 18.) a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokról (HL L 112., 2018.5.2., 19. o.).

(33) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1535 irányelve (2015. szeptember 9.) a műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról (HL L 241., 2015.9.17., 1. o.).

(34) Az Európai Parlament és a Tanács 305/2011/EU rendelete (2011. március 9.) az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 88., 2011.4.4., 5. o.).

(35) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/425 rendelete (2016. március 9.) az egyéni védőeszközökről és a 89/686/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 81., 2016.3.31., 51. o.).

(36) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/426 rendelete (2016. március 9.) a gáz halmazállapotú tüzelőanyag égetésével üzemelő berendezésekről és a 2009/142/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 81., 2016.3.31., 99. o.).

(37) Az Európai Parlament és a Tanács 2000/14/EK irányelve (2000. május 8.) a kültéri használatra tervezett berendezések zajkibocsátására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 162., 2000.7.3., 1. o.).

(38) Az Európai Parlament és a Tanács 2006/42/EK irányelve (2006. május 17.) a gépekről és a 95/16/EK irányelv módosításáról (HL L 157., 2006.6.9., 24. o.).

(39) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/48/EK irányelve (2009. június 18.) a játékok biztonságáról (HL L 170., 2009.6.30., 1. o.).

(40) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.).

(41) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/65/EU irányelve (2011. június 8.) egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról (HL L 174., 2011.7.1., 88. o.).

(42) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/29/EU irányelve (2013. június 12.) a pirotechnikai termékek forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (átdolgozás) (HL L 178., 2013.6.28., 27. o.).

(43) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/53/EU irányelve (2013. november 20.) a kedvtelési célú vízi járművekről és a motoros vízi sporteszközökről, valamint a 94/25/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 90. o.).

(44) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/29/EU irányelve (2014. február 26.)az egyszerű nyomástartó edények forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (HL L 96., 2014.3.29., 45. o.).

(45) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/30/EU irányelve (2014. február 26.) az elektromágneses összeférhetőségre vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizálásáról (átdolgozás) (HL L 96., 2014.3.29., 79. o.).

(46) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/31/EU irányelve (2014. február 26.) a nem automatikus működésű mérlegek forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (átdolgozás) (HL L 96., 2014.3.29., 107. o.).

(47) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/32/EU irányelve (2014. február 26.) a mérőműszerek forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizálásáról (HL L 96., 2014.3.29., 149. o.).

(48) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/34/EU irányelve (2014. február 26.) a robbanásveszélyes légkörben való használatra szánt felszerelésekre és védelmi rendszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (átdolgozás) (HL L 96., 2014.3.29., 309. o.).

(49) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/35/EU irányelve (2014. február 26.) a meghatározott feszültséghatáron belüli használatra tervezett elektromos berendezések forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (HL L 96., 2014.3.29., 357. o.).

(50) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/53/EU irányelve (2014. április 16.) a rádióberendezések forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról és az 1999/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 153., 2014.5.22., 62. o.).

(51) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/68/EU irányelve (2014. május 15.) a nyomástartó berendezések forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (HL L 189., 2014.6.27., 164. o.).

(52) Az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2018/1046 rendelete (2018. július 18.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet, továbbá az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 193., 2018.7.30., 1. o.).

(53) Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).

(54) A Tanács 2185/96/Euratom, EK rendelete (1996. november 11.) az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).

(55) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/42/EK irányelve (2004. április 21.) a szerves oldószerek egyes festékekben, lakkokban és jármű utánfényezésére szolgáló termékekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról és az 1999/13/EK irányelv módosításáról (HL L 143., 2004.4.30., 87. o.).

765/2008/EK rendelet	Ez a rendelet
1. cikk, (2) bekezdés	1. cikk, (1) bekezdés
1. cikk, (3) bekezdés	1. cikk, (3) bekezdés
2. cikk, 1. pont	3. cikk, 1. pont
2. cikk, 2. pont	3. cikk, 2. pont
2. cikk, 14. pont	3. cikk, 22. pont
2. cikk, 15. pont	3. cikk, 23. pont
2. cikk, 17. pont	3. cikk, 3. pont
2. cikk, 18. pont	3. cikk, 4. pont
2. cikk, 19, pont	3. cikk, 25. pont
15. cikk, (1) és (2) bekezdés	2. cikk, (1) bekezdés
15. cikk, (3) bekezdés	2. cikk, (3) bekezdés
15. cikk, (4) bekezdés	—
15. cikk, (5) bekezdés	2. cikk, (2) bekezdés
16. cikk, (1) bekezdés	10. cikk, (1) bekezdés
16. cikk, (2) bekezdés	16. cikk, (5) bekezdés
16. cikk, (3) bekezdés	—
16. cikk, (4) bekezdés	—
17. cikk, (1) bekezdés	10. cikk, (2) bekezdés
17. cikk, (2) bekezdés	34. cikk, (1) bekezdés utolsó mondata és 34. cikk, (3) bekezdés, a) pont
18. cikk, (1) bekezdés	10. cikk, (6) bekezdés
18. cikk, (2) bekezdés, a) pont	11. cikk, (7) bekezdés, a) pont
18. cikk, (2) bekezdés, b) pont	—
18. cikk, (2) bekezdés, c) pont	11. cikk, (7) bekezdés, b) pont
18. cikk, (2) bekezdés, d) pont	—
18. cikk, (3) bekezdés	10. cikk, (5) bekezdés és 14. cikk, (1) bekezdés
18. cikk, (4) bekezdés	14. cikk, (2) bekezdés
18. cikk, (5) bekezdés	13. cikk
18. cikk, (6) bekezdés	31. cikk, (2) bekezdés, o) pont
19. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés	11. cikk, (3) bekezdés
19. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés	14. cikk, (4) bekezdés, a), b), e) és j) pont
19. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés	11. cikk, (5) bekezdés
19. cikk, (2) bekezdés	16. cikk, (3) bekezdés, g) pont
19. cikk, (3) bekezdés	18. cikk, (2) bekezdés
19. cikk, (4) bekezdés	11. cikk, (2) bekezdés
19. cikk, (5) bekezdés	17. cikk
20. cikk, (1) bekezdés	19. cikk, (1) bekezdés
20. cikk, (2) bekezdés	19. cikk, (2) bekezdés
21. cikk, (1) bekezdés	18. cikk, (1) bekezdés
21. cikk, (2) bekezdés	18. cikk, (2) bekezdés
21. cikk, (3) bekezdés	18. cikk, (3) bekezdés
21. cikk, (4) bekezdés	—
22. cikk, (1) bekezdés	20. cikk, (1) bekezdés
22. cikk, (2) bekezdés	20. cikk, (2) bekezdés
22. cikk, (3) bekezdés	20. cikk, (3) bekezdés
22. cikk, (4) bekezdés	20. cikk, (4) bekezdés
23. cikk, (1) és (3) bekezdés	34. cikk, (1) bekezdés
23. cikk, (2) bekezdés	34. cikk, (4) bekezdés
24. cikk, (1) bekezdés	22. cikk, (1) bekezdés
24. cikk, (2) bekezdés	22. cikk, (2)–(5) bekezdés
24. cikk, (3) bekezdés	—
24. cikk, (4) bekezdés	—
25. cikk, (1) bekezdés	—
25. cikk, (2) bekezdés, a) pont	31. cikk, (2) bekezdés, f) pont és 33. cikk, (1) bekezdés, i) és k) pont
25. cikk, (2) bekezdés, b) pont	31. cikk, (2) bekezdés, g) és m) pont és 33. cikk, (1) bekezdés, i) és k) pont
25. cikk, (3) bekezdés	—
26. cikk	—
27. cikk, (1) bekezdés, első mondat	25. cikk, (2) bekezdés
27. cikk, (1) bekezdés, második mondat	25. cikk, (3) bekezdés
27. cikk, (2) bekezdés	25. cikk, (4) bekezdés
27. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés	26. cikk, (1) bekezdés
27. cikk, (3) bekezdés, második albekezdés	26. cikk, (2) bekezdés
27. cikk, (4) bekezdés	—
27. cikk, (5) bekezdés	—
28. cikk, (1) bekezdés	27. cikk, első bekezdés, a) pont
28. cikk, (2) bekezdés	27. cikk, első bekezdés, b) pont
29. cikk, (1) bekezdés	28. cikk, (1) bekezdés
29. cikk, (2) bekezdés	28. cikk, (2) bekezdés
29. cikk, (3) bekezdés	28. cikk, (3) bekezdés
29. cikk, (4) bekezdés	28. cikk, (4) bekezdés
29. cikk, (5) bekezdés	25. cikk, (5) bekezdés
32. cikk, (1) bekezdés, d) pont	—
32. cikk, (1) bekezdés, e) pont	36. cikk, (2) bekezdés, e) pont