(1)

A biztosítók és viszontbiztosítók által a 2009/138/EK irányelv alkalmazásának első évei alatt szerzett tapasztalatok felhasználásával felül kell vizsgálni a szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti számításához használt módszereket, feltevéseket és standard paramétereket.

(2)

Az InvestEU program létrehozásáról szóló új rendeletre irányuló bizottsági javaslat (2) az uniós szintű piaci hiányosságok és az optimálistól elmaradó beruházási helyzetek kezelésére összpontosít. A javaslat emellett magában foglalja az InvestEU Tanácsadó Platform és az InvestEU Portál fejlesztését is – előbbi a stabil beruházási projektportfólió-tervek kialakítását támogatná, utóbbi pedig könnyen hozzáférhető és felhasználóbarát adatbázist biztosítana a befektetők számára a beruházási projektekről. Az InvestEU ezáltal támogatná a kis- és középvállalkozások finanszírozására szolgáló, kötvények, hitelek vagy magántőke-befektetések, valamint más hosszú távú tőkebefektetések formájában megvalósuló befektetéseket. A szavatoló tőke standard formula szerinti számítása a zártkörűen kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, a magántőke-befektetések és a hosszú távú tőkebefektetések tekintetében nem tartalmaz konkrét szabályokat. Mivel az ilyen befektetések az InvestEU Portál révén várhatóan könnyebben hozzáférhetőek lesznek, célszerű ilyen konkrét szabályokat bevezetni. Emellett a tőkepiaci unió megteremtésére irányuló 2015. szeptember 30-i cselekvési terv értelmében fokozni kell az európai beruházások szintjét, és meg kell könnyíteni az európai kis- és középvállalkozások tőke- és hitelfinanszírozáshoz való hozzáférését. A magántőke-befektetések és a zártkörűen kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok prudenciális kezelésének módosításával ezért fel kell számolni az említett eszközkategóriákra irányuló befektetések indokolatlan akadályait.

(3)

A biztosítási ágazatban működő és az egyéb pénzügyi ágazatokban működő gazdasági szereplők közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a biztosítókra és viszontbiztosítókra alkalmazandó rendelkezések egy részét össze kell hangolni a hitelintézetekre és a pénzügyi intézményekre alkalmazandó rendelkezésekkel, amennyiben ez az összehangolás arányos az ágazatok különböző üzleti modelljeivel.

(4)

Az elfogadott központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségekre alkalmazható az elfogadott központi szerződő felek által biztosított többoldalú nettósítási és veszteségmegosztási mechanizmus. Az említett kereskedési kitettségek alacsonyabb partner-hitelkockázatnak vannak kitéve, és ezért indokolt, hogy alacsonyabb szavatolótőke-követelmények vonatkozzanak rájuk, mint a központi szerződő felek mechanizmusában részt nem vevő szerződő felekkel szembeni kitettségekre. A 2009/138/EK irányelv 111. cikke (1) bekezdésének fa) pontjával összhangban a partner általi nemteljesítési kockázat standard formula szerinti számításakor az elfogadott központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségeket a hitelintézetekkel és pénzügyi intézményekkel szembeni kitettségekre alkalmazandó tőkekövetelményeknek megfelelő módon kell kezelni.

(5)

A hosszú távú fenntartható növekedésre vonatkozó uniós célkitűzéshez való hozzájárulás érdekében elő kell segíteni a biztosítók zártkörűen kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokba való befektetéseit. E célból meg kell határozni azokat a kritériumokat, amelyek révén a biztosító vagy viszontbiztosító saját belső hitelminősítése alapján 2. vagy 3. hitelminőségi besorolást rendelhet azokhoz a kötvényekhez és hitelekhez, amelyek esetében nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet hitelminősítése.

(6)

A vonatkozó kockázatmentes hozamgörbével kapcsolatos technikai információk meghatározásához használt adatok lényeges változásai azt eredményezhetik, hogy a múltban használt adatforrások már nem állnak rendelkezésre. Ezen túlmenően az adatok jobb rendelkezésre állása elavulttá teheti a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbével kapcsolatos technikai információk meghatározásához használt technikákat. A piaci feltételek lényeges változásai szükségessé tehetik a paraméterek, köztük a végső határidős kamatláb, a kockázatmentes hozamgörbe extrapolálására vonatkozó kezdőpont vagy a végső határidős kamatlábhoz igazodó konvergencia-időszak – újbóli értékelését is. Meg kell ezért állapítani az annak értékelésére szolgáló feltételeket, hogy a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbével kapcsolatos technikai információk meghatározásához használt adatok és technikák potenciális változásai arányosak-e a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbével kapcsolatos technikai információk meghatározására szolgáló módszerek átláthatóságára, óvatosságára, megbízhatóságára és következetességére vonatkozó célokkal. Ezzel összefüggésben az EIOPA-nak értékelést kell benyújtania a Bizottsághoz a módosított technikák, adatspecifikációk vagy paraméterek hatásáról és a lényeges adatváltozás miatti módosítás arányosságáról.

(7)

A vonatkozó kockázatmentes hozamgörbével kapcsolatos technikai információk átlátható, prudens, megbízható és következetes módszerekkel való tartós meghatározását illető célkitűzésnek érvényesülnie kell a komponensek és különösen a volatilitási kiigazítás szintjén is. Az átláthatóság, prudensség, megbízhatóság és tartós következetesség érdekében a 2009/138/EK irányelv 77f. cikkének (3) bekezdése szerinti bizottsági felülvizsgálat részeként felül kell vizsgálni a volatilitási kiigazításra vonatkozó technikai információk meghatározásához az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA) által használt módszert, különösen az országkomponens 2009/138/EK irányelv 77d. cikkének (4) bekezdése szerinti aktiválását, ha a tapasztalatok alapján a módszer nem felel meg a célkitűzéseknek.

(8)

A befizetett alárendelt egyesületi tagi számlák, a befizetett elsőbbségi részvények és a kapcsolódó ázsió, valamint a befizetett alárendelt kötelezettségek formájában megjelenő szavatolótőke-elemek részleges tőkeveszteség-elnyelési mechanizmust biztosíthatnak azon esetekben, amikor a szavatolótőke-szükséglettől három egymást követő hónapban eltérnek. Meg kell állapítani azokat a kritériumokat, amelyek meghatározzák, hogy ezek az elemek milyen mértékben minősülnek 1. szintű szavatoló tőkének.

(9)

A tőkeveszteség-elnyelési mechanizmus aktiválásakor el kell kerülni az alapvető szavatoló tőke adóhatások miatti veszteségeit. A biztosítók és viszontbiztosítók számára ezért lehetővé kell tenni, hogy mentességet kérjenek az említett mechanizmus alkalmazása alól. E mentesség megadása előtt azonban a felügyeleti hatóságoknak értékelniük kell, hogy fennáll-e annak nagy és hiteles valószínűsége, hogy a mechanizmus adóhatása jelentősen gyengítheti a biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-megfelelési helyzetét.

(10)

A biztosítási ágazat és az egyéb pénzügyi ágazatok gazdasági szereplői között egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani. A biztosítók és viszontbiztosítók számára ezért lehetővé kell tenni, hogy a kibocsátástól számított első öt éven belül a felügyeleti hatóság előzetes engedélyével visszafizessenek vagy visszaváltsanak szavatolótőke-elemeket, ha olyan váratlan változás következik be az adott elemek szabályozási besorolásában, amely valószínűleg azoknak a szavatoló tőkéből való kizárását eredményezi, vagy ha váratlan változás következik be az adott elemek alkalmazandó adóügyi megítélésében.

(11)

Az áttekintés elvének a befektetési struktúrától függetlenül biztosítania kell a biztosító vagy viszontbiztosító kockázatainak megfelelő figyelembevételét. Ezt az elvet ezért alkalmazni kell a biztosítóval vagy viszontbiztosítóval kapcsolatban álló azon vállalkozásra is, amelynek fő tevékenysége a biztosító és viszontbiztosító eszközeinek tartása vagy kezelése.

(12)

Amennyiben az áttekintés elve nem alkalmazható egy kollektív befektetési vállalkozásra vagy egy alapba csomagolt befektetésre, úgy a biztosítók vagy viszontbiztosítók számára lehetővé kell tenni, hogy az adott kollektív befektetési vállalkozás vagy alap legutóbb jelentett eszközallokációjára egyszerűsített megközelítést alkalmazzanak, feltéve, hogy az egyszerűsített megközelítés arányos az érintett kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

(13)

A törlési kockázati részmodulok az egyes biztosítási szerződések szintjén alapuló összetett számításokat tesznek szükségessé. Amennyiben ez az összetettség nem arányos az e részmodulok hatálya alá tartozó kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével, lehetővé kell tenni, hogy az említett részmodulok esetében a számításokat az egyes biztosítási szerződések helyett a biztosítási szerződések csoportjaira is lehessen alapozni, kivéve, ha az ilyen csoportosítások lényeges hibához vezetnének.

(14)

A természetikatasztrófa-kockázat standard formula szerinti számításának figyelembe kell vennie a biztosítók vagy viszontbiztosítók említett kockázattal szembeni kitettségének jellegét, nagyságrendjét és összetettségét. A természetikatasztrófa-kockázat standard formula szerinti számításához a biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak meg kell határozniuk az egyes kockázati zónákhoz tartozó biztosítási összeget. Az e számításhoz szükséges kockázatizóna-szintű információk nem minden biztosító vagy viszontbiztosító számára állnak rendelkezésre belső rendszereikben, így e vállalkozások számára költséges lehet ezen információk előállítása. E biztosítók és viszontbiztosítók számára lehetővé kell tenni, hogy számításaikat a kockázati zónák megfelelően megalapozott és a kitettséggel arányos csoportjai alapján végezzék el.

(15)

A standard formula szerinti tűzkockázati részmodul tőkekövetelményének számításához a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak meg kell határozniuk a legnagyobb tűzkockázat-koncentrációt. A számítási teher korlátozása érdekében a biztosítók vagy viszontbiztosítók számára lehetővé kell tenni, hogy a legnagyobb tűzkockázat-koncentráció meghatározásakor a legnagyobb tűzkockázati kitettségeik környezetére összpontosítsanak, feltéve, hogy ez a megközelítés arányos a tűzkockázattal szembeni kitettségük jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

(16)

A standard formula szerinti életbiztosítási és egészségbiztosítási halandósági kockázati részmodul egyszerűsített számítását módosítani kell annak figyelembevétele érdekében, hogy az idő során megváltozhat a biztosítási szerződésekkel kapcsolatos kockáztatott tőke összege.

(17)

A szavatolótőke-szükséglet standard formulával történő számításakor a minősítések beszerzési költségének arányosnak kell lennie a kapcsolódó eszközkockázat jellegével, nagyságrendjével és összetettségével. Ezért a külső hitelminősítő intézetet kijelölő biztosítók és viszontbiztosítók számára lehetővé kell tenni, hogy egyszerűsített számítást végezzenek adósságportfóliójuk azon részei tekintetében, amelyekhez az adott külső hitelminősítő intézet nem biztosított külső minősítést.

(18)

A partner általi nemteljesítési kockázat szavatolótőke-szükségletének standard formula szerinti számításakor a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak figyelembe kell venniük a partner biztosítéki megállapodások hatálya alá tartozó eszközeinek arányát. A standard formula szerinti számításnak nem szabad aránytalan terhet okoznia. A partner általi nemteljesítési kockázat szavatolótőke-szükségletét a standard formula szerint számító biztosítók és viszontbiztosítók számára ezért lehetővé kell tenni, hogy a partner általi nemteljesítési kockázat szavatolótőke-szükségletének számítását annak feltevésével végezzék el, hogy a partner eszközeinek több mint 60 %-a biztosítéki megállapodások hatálya alá tartozik.

(19)

A partner általi nemteljesítési kockázat szavatolótőke-szükségletét a standard formula szerint számító biztosítóknak és viszontbiztosítóknak az 1-es típusú kitettségekkel kapcsolatos, partner általi nemteljesítési kockázat tőkekövetelményét speciális formula szerint kell számítaniuk, amennyiben az 1-es típusú kitettségek veszteségmegoszlásának szórása 7 %-nál kisebb. E szükséglet számításának nem szabad aránytalan terhet okoznia. A biztosítók és viszontbiztosítók számára ezért lehetővé kell tenni, hogy az 1-es típusú kitettségekkel kapcsolatos, partner általi nemteljesítési kockázat ezen tőkekövetelményét ugyanazon formula szerint számítsák, mint amelyet akkor alkalmaznak, amikor az 1-es típusú kitettségek veszteségmegoszlásának szórása 7 % és 20 % közé esik.

(20)

A biztosítási kockázatra gyakorolt kockázatcsökkentő hatás számítása összetett feladat, és aránytalan terhet róhat a nem-életbiztosítási üzletágakban működő biztosítókra és viszontbiztosítókra. Helyénvaló ezért lehetővé tenni a biztosítók és viszontbiztosítók számára, hogy egyszerűsített formulát alkalmazzanak, feltéve, hogy az arányos a biztosítók vagy viszontbiztosítók partnerkockázati profiljának jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

(21)

A jövőbeli szerződések díjkockázata miatt előírt tőkeszükséglet nem róhat indokolatlan terhet az egy évnél hosszabb kezdeti időtartamú szerződésekre, hiszen a hosszabb távú szerződések jövőbeli díjkockázata alacsonyabb. Az egy évnél hosszabb időtartamú jövőbeli szerződések esetében ezért a nem-életbiztosításra és az NSLT-biztosításra vonatkozó egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat mennyiségi mérőszámába csak a jövőbeli díjak 30 %-át célszerű belefoglalni.

(22)

A szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti számításakor a természetikatasztrófa-kockázat szavatolótőke-szükséglete esetében a biztosító vagy viszontbiztosító tényleges kockázati kitettségét kell figyelembe venni. A természetikatasztrófa-kockázat szavatolótőke-szükségletének a standard formula szerinti számításakor ezért figyelembe kell venni a természeti katasztrófákkal kapcsolatos kártérítések szerződéses korlátjait.

(23)

Az ember okozta katasztrófák kockázatára vonatkozó szavatolótőke-szükséglet számításakor azokat a kockázatokat kell figyelembe venni, amelyeknek a biztosítók és viszontbiztosítók ki vannak téve. A tengeri, légi és szállítási kockázatok tőkeszükségletének forgatókönyv-alapú számításakor ezért a legnagyobb kitettségeket kell alapul venni, a viszontbiztosításból vagy különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek levonása után.

(24)

A tengeri kockázati részmodul tartályhajó-ütközési forgatókönyvét nem helyénvaló alkalmazni a kisebb sétahajókra vagy a merev felfújható csónakokra. Célszerű ezért, hogy az említett forgatókönyv csak azokra a hajókra legyen alkalmazandó, amelyek minimális biztosítási összege legalább 250 000 EUR.

(25)

A biztosítók tőzsdén nem jegyzett részvényekbe való közvetlen befektetései hozzájárulhatnak a hosszú távú fenntartható növekedésre vonatkozó uniós célkitűzés megvalósításához. Az ilyen befektetéseket ezért elő kell segíteni. Indokolt tehát, hogy a részvénypiaci kockázatra vonatkozó tőkeszükséglet standard formula szerinti számításakor a kiváló minőségű, tőzsdén nem jegyzett részvényekből álló befektetési portfóliók ugyanolyan elbírálás alá essenek, mint a szabályozott piacokon jegyzett részvények. Kritériumok megállapításával biztosítani kell, hogy a kiváló minőségű, nem jegyzett részvényekből álló portfóliók kellően alacsony rendszerszintű kockázattal rendelkezzenek.

(26)

A biztosítók hosszú távú befektetőként fontos szerepet töltenek be, a tőkebefektetések pedig a reálgazdaság finanszírozása szempontjából fontosak. A szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti számításakor ezért elő kell segíteni a biztosítók és viszontbiztosítók által eszközölt hosszú távú tőkebefektetéseket, mégpedig a hosszú távú tőkebefektetések és a stratégiai tőkebefektetések kezelésének összehangolásával, ideértve a korrelációs mátrixokat is. A befektetések hosszú távú jellegének biztosítása érdekében a részvénypiaci kockázati részmodulon belül be kell vezetni a hosszú távú tőkebefektetések és az egyéb eszközök egy olyan portfólióját, amelynek illeszkednie kell az egyértelműen azonosított biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójához. A szabályozási arbitrázs elkerülése érdekében az eszközportfóliónak és a kötelezettségportfóliónak hasonló értékűnek kell lennie, és egyikük értéke sem lehet nagyobb a biztosító vagy viszontbiztosító mérlegfőösszegének felénél.

(27)

Az EGT-ben jegyzett egyéni részvényeket és a bizonyos típusú alapok útján eszközölt befektetéseket azonos módon kell kezelni. A biztosítók és viszontbiztosítók számára ezért lehetővé kell tenni, hogy a hosszú távú befektetésekre vonatkozó szabályokat a minősített szociális vállalkozási alapok, a minősített kockázatitőke-alapok, a zárt végű és tőkeáttétel nélküli alternatív befektetési alapok vagy az európai hosszú távú befektetési alapok szintjén alkalmazzák, ha az alapkezelő az EGT-ben engedéllyel rendelkezik.

(28)

A kamatréskockázati részmodul tőkekövetelményének standard formula szerinti számítása nem akadályozhatja meg a biztosítókat vagy viszontbiztosítókat azon kiváló minőségű zártkörű kibocsátásokba való befektetésben, amelyek gyakran nem rendelkeznek minősítéssel. Előfordulhat, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító olyan kötvényekbe vagy hitelekbe való társbefektetésre irányuló megállapodást kötött egy hitelintézettel vagy egy befektetési vállalkozással, amelyek esetében nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés. Ebben az esetben a biztosító vagy viszontbiztosító számára lehetővé kell tenni, hogy a szavatolótőke-szükséglet számításához a hitelintézet vagy befektetési vállalkozás jóváhagyott belső minősítésen alapuló módszerével kapott eredményeket használja, feltéve, hogy a hitelintézet vagy befektetési vállalkozás központi irodája az Európai Gazdasági Térségben van. Ugyanez érvényes abban az esetben, ha a biztosító vagy viszontbiztosító olyan biztosítóval vagy viszontbiztosítóval köt megállapodást, amely a 2009/138/EK irányelv 100. cikke szerinti jóváhagyott belső modellt használ.

(29)

A pénzügyi ágazatra vonatkozó jogszabályoknak következetesnek kell lenniük, ugyanakkor figyelembe kell venniük az ágazatok különböző üzleti modelljét, a tőkekövetelmények meghatározásának eltérő elemeit vagy más tényezőket. Célszerű ezért összehangolni a regionális kormányzatok és helyi hatóságok által kibocsátott garanciák figyelembevételének biztosítók és viszontbiztosítók esetében alkalmazandó szabályait a hitelintézetek és befektetési vállalkozások esetében alkalmazandó szabályokkal.

(30)

A biztosítók és viszontbiztosítók a származtatott termékek miatt partner általi nemteljesítési kockázatnak vannak kitéve, függetlenül attól, hogy azokat fedezeti vagy spekulatív céllal tartják-e. A standard formula partner általi nemteljesítési kockázati moduljában ezért minden származtatott terméket 1-es típusú kitettségként kell kezelni.

(31)

A piaci kockázatkoncentráció tőkekövetelményének standard formula szerinti számításakor nem szabad megváltoztatni a számítás sorrendjét. Először ezért az egyedi kitettségeket hitelminőségi besorolásokhoz és relatív túlzott kitettségi határokhoz kell rendelni, és ezt követően kell az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek szintjén kockázati tényezőket alkalmazni.

(32)

A biztosítók és viszontbiztosítók egy rendkívüli veszteség után nem élhetnek túlzottan optimista feltevésekkel a jövőbeli adóköteles nyereségek előrejelzésekor. Ezért a halasztott adók veszteségelnyelő képességének a standard formula szerinti számításakor a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak figyelembe kell venniük az azonnali veszteség utáni pénzügyi és szavatolótőke-megfelelési helyzetüket, valamint a jövőbeli adóköteles nyereségek előrejelzésének megnövekedett bizonytalanságát. Továbbá, az azonnali veszteséget követő jövőbeli adóköteles nyereségnek, többek között a biztosító vagy viszontbiztosító befektetésein elért feltételezett megtérülési rátának az előrejelzéséhez használt feltevések nem lehetnek kedvezőbbek, mint a halasztott adók mérlegben történő értékelésére alkalmazott feltevések, és az új szerződések előre jelzett teljes összege nem haladhatja meg az üzleti tervben szereplő értéket. Indokolt, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók csak akkor feltételezhessenek a vonatkozó hozamgörbéből eredőnél magasabb hozamokat, ha bizonyítani tudják, hogy e hozamokat az azonnali veszteség után realizálni fogják.

(33)

A szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti számításának tükröznie kell a kockázatkezelési gyakorlatoknak – különösen a kockázatcsökkentési technikák alkalmazásának – a fejlődését. Lehetővé kell tenni ezért a biztosítók és viszontbiztosítók számára, hogy akkor is figyelembe vegyék a kockázatcsökkentési technikák hatását, ha azok helyébe lejáratukkor hasonló megállapodás lép, vagy ha azok a hatályuk alá tartozó kitettségek változása miatt módosulnak, feltéve, hogy ilyen helyettesítésre vagy módosításra hetente legfeljebb egyszer kerül sor. A standard formulának indokolt lehetővé tennie a származtatott termékek és a fedezeti stratégiák közötti nettósítási megállapodásokat is, amennyiben több szerződéses megállapodás együttesen a kockázatcsökkentési technikák hatásával bír. A standard formula szerinti kockázatcsökkentő hatás, illetve a tényleges kockázatcsökkentő hatás esetleges eltéréseiről és a báziskockázat értékeléséről be kell számolni a biztosítók vagy viszontbiztosítók saját kockázat- és szolvenciaértékelésében.

(34)

A biztosítókat vagy viszontbiztosítókat nem szabad aránytalanul terhelni abban az esetben, ha viszontbiztosító szerződő felük már nem teljesíti a rá vonatkozó szavatolótőke-szükségletet, de még teljesíti a minimális tőkeszükségletet. A biztosítók és viszontbiztosítók számára ezért lehetővé kell tenni, hogy legfeljebb hat hónapig részlegesen figyelembe vegyék az említett viszontbiztosító szerződő féllel létesített viszontbiztosítási megállapodás kockázatcsökkentő hatását. Ha a viszontbiztosító szerződő fél a minimális tőkeszükségletet sem teljesíti, akkor a biztosító vagy viszontbiztosító már nem veheti figyelembe az említett viszontbiztosító szerződő féllel létesített viszontbiztosítási megállapodás kockázatcsökkentő hatását.

(35)

A kárhányadot korlátozó viszontbiztosítási szerződéseket a szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti számításakor indokolt hasonló módon kezelni, mint a kártöbblet-viszontbiztosítási szerződéseket. A biztosítók és viszontbiztosítók számára ezért lehetővé kell tenni, hogy a szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti számításakor biztosítóspecifikus paraméterekkel vegyék figyelembe a kárhányadot korlátozó viszontbiztosítási szerződések általi kockázatcsökkentést, egy olyan szabványosított módszer megállapítása révén, amely biztosítóspecifikus paraméterrel helyettesíti a nem arányos viszontbiztosítás standard paramétereit.

(36)

A halasztott adók veszteségelnyelő képessége jelentős hatást gyakorol a biztosítók és viszontbiztosítók szavatolótőke-megfelelési helyzetére. A biztosítók vagy viszontbiztosítók igazgatási, irányító vagy felügyelő testületének ezért a halasztott adókkal kapcsolatban olyan kockázatkezelési politikát kell elfogadnia, amely figyelembe veszi azok veszteségelnyelő képességét. E politikának meg kell határoznia különösen a jövőbeli adóköteles nyereségek előrejelzéséhez alapul szolgáló feltevések értékelésével kapcsolatos felelősségi köröket.

(37)

A szavatolótőke-szükséglet számításának egyéni és csoportszinten következetesnek kell lennie. Amennyiben egyéni szinten az áttekintés elvét alkalmazzák az olyan kollektív befektetési vállalkozásokra vagy alapba csomagolt befektetésekre, amelyek egy részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt vállalkozásai, úgy azt célszerű csoportszinten is alkalmazni. Amennyiben az említett kollektív befektetési vállalkozások vagy alapok biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportok leányvállalatai, úgy a szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti számításakor feltételezni kell a többi konszolidált eszközzel és kötelezettséggel való teljes diverzifikációt.

(38)

A csoport devizaárfolyam-kockázatára vonatkozó tőkekövetelmény számításának tükröznie kell a csoport sajátos gazdasági helyzetét, különösen azokban az esetekben, amikor a biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységek különböző pénznemben denomináltak. Ezen okból a részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, biztosítói holdingtársaságok vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok számára lehetővé kell tenni, hogy a devizaárfolyam-kockázatra vonatkozó konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti számításakor az összevont pénzügyi beszámoló készítéséhez használttól eltérő referencia-pénznemet válasszanak. E választásnak objektív kritériumokon kell alapulnia, például azon a pénznemen, amelyben a csoportszintű biztosítástechnikai tartalékok vagy szavatoló tőke egy lényeges összege denominált.

(39)

A nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázati részmodul, az egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázati részmodul és a természetikatasztrófa-kockázati részmodul esetében a standard formula szerinti számítást módosítani kell annak érdekében, hogy tükrözze a díjtartalékokkal és a függőkár-tartalékokkal kapcsolatos közelmúltbeli tapasztalatokat.

(40)

A tömeges baleseti és a balesetkoncentrációs kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény számításakor a számítások összetettségének arányosnak kell lennie az egészségbiztosítást kínáló biztosítókat vagy viszontbiztosítókat érintő kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével. A 10 évet elérő baleseti rokkantságra utaló eseménytípust ezért ki kell venni ebből a számításból.

(41)

Az (EU) 2015/35 bizottsági felhatalmazáson alapuló rendelet (3) számos tipográfiai hibát tartalmaz, például helytelen belső kereszthivatkozásokat, amelyeket ki kell javítani.

(42)

A nem-életbiztosítási és egészségbiztosítási piac zavarainak elkerülése céljából, különösen a csak egy üzletágban működő biztosítók és viszontbiztosítók esetében, elegendő időt kell biztosítani a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak ahhoz, hogy felkészülhessenek a nem-életbiztosítási és az egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat számítási módjának megváltozására. Indokolt ezért, hogy az említett változások 2020. január 1-je előtt ne legyenek alkalmazandók.

(43)

Az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,