(1)

Dömpingellenes vizsgálatot (a továbbiakban: eredeti vizsgálat) követően a Tanács 2013 márciusában a 217/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (2) (a továbbiakban: végleges rendelet) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó, jelenleg az ex 7607 11 11 és ex 7607 19 10 KN-kódok alá tartozó egyes alumíniumfólia-tekercsek behozatalára.

(2)

A végleges rendelet a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártóktól érkező behozatalra 14,2–15,6 %-os, a mintában nem szereplő együttműködő vállalatokra 14,6 %-os, az összes többi Kínában működő exportáló gyártóra pedig 35,6 %-os dömpingellenes vámot vetett ki.

(3)

A Bizottság 2017. június 14-én értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában a Kínából származó egyes alumíniumfólia-tekercsek behozatalára vonatkozó hatályos dömpingellenes intézkedések közelgő hatályvesztéséről. (3)

(4)

Nyolc, az egyes alumíniumfólia-tekercsek Európai Unióban (a továbbiakban: Unió) folyó gyártásának több mint 40 %-át képviselő uniós gyártó (ALEURO Converting Sp. Z o.o., CeDo Sp. z o.o., Cuki Cofresco SpA, Fora Folienfabrik GmbH, ITS BV, Rul-Let A/S, SPHERE SA és Wrapex Ltd, a továbbiakban együtt: kérelmezők) 2017. december 14-én felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján.

(5)

A kérelmezők arra alapozták kérelmüket, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően a dömping és az uniós gazdasági ágazatot ért kár folytatódásával vagy megismétlődésével járna.

(6)

Miután megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, a Bizottság 2018. március 13-án értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (4) az eljárás megindításáról (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés).

(7)

A dömping és a kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó vizsgálat a 2017. január 1. és 2017. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) terjedt ki.

(8)

A kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2014. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(9)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett kifejezetten tájékoztatta a kérelmezőket, az ismert uniós gyártókat és azok szövetségeit, az egyes alumíniumfólia-tekercsek ismert uniós importőreit, a kínai hatóságokat és a Kínában működő ismert exportáló gyártókat, és felkérte őket az együttműködésre.

(10)

Minden érdekelt félnek lehetősége volt arra, hogy észrevételeket fogalmazzon meg a vizsgálat megindításával kapcsolatban, valamint arra, hogy kérje a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatás lehetőségét. Egyetlen érdekelt fél sem kért meghallgatást.

(11)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(12)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát.

(13)

A mintát a Bizottság az alaprendelet 17. cikke (1) bekezdésével összhangban a mintát a hasonló termék gyártásának a rendelkezésre álló idő alatt észszerűen megvizsgálható legnagyobb reprezentatív volumene alapján választotta ki.

(14)

Az ideiglenesen kiválasztott minta három uniós gyártóból állt, amelyek az együttműködő uniós gyártók teljes termelési volumenének mintegy 66 %-át tették ki. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban, és csak a Sphere SA vállalattól kapott észrevételeket, amelyek annak megerősítését kérték, hogy kizárólag a Sphere France SAS gyártó vállalat kerül be a mintába. A minta tehát az uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatívnak minősült.

(15)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az importőröket és képviseleti szervezeteiket, hogy jelentkezzenek, és bocsássák rendelkezésre mindazokat a konkrét információkat, amelyek szükségesek a mintavétel szükségességének megállapításához és – amennyiben a mintavétel szükségesnek mutatkozik – a minta kiválasztásához.

(16)

Egyetlen független sem importőr nyújtotta be a kért információkat, és nem egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Egy vállalat adta azt a választ, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező terméknek sem importőre, sem felhasználója.

(17)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a Kínában működő összes ismert gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. A Bizottság ezenkívül felkérte Kína Európai Unió melletti képviseletét együttműködésre, hogy amennyiben vannak a vizsgálatban való részvétel iránt esetlegesen érdeklődő más gyártók, nevezze meg azokat és/vagy vegye fel velük a kapcsolatot.

(18)

Kínai gyártók négy csoportja nyújtott be kitöltött mintavételi űrlapot. A válaszok alacsony számára tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy a mintavétel nem szükséges, és kérdőív kitöltésére kérte fel az összes olyan kínai gyártót, amely korábban kitöltött mintavételi űrlapot nyújtott be.

(19)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte a felhasználókat és képviseleti szervezeteiket, valamint a fogyasztói képviseleti szervezeteket a jelentkezésre és az együttműködésre. Egyetlen uniós felhasználó vagy felhasználói szervezet sem jelentkezett.

(20)

A Bizottság kérdőíveket küldött a mintába felvett három uniós gyártónak. A (18) preambulumbekezdésben említettek szerint a kérdőíveket kínai gyártók négy csoportjának is megküldte.

(21)

A mintában szereplő három uniós gyártó benyújtotta a kitöltött kérdőívet. Azonban egyetlen olyan kínai gyártó sem nyújtott be kitöltött kérdőívet, amely korábban kitöltött mintavételi űrlapot nyújtott be. A Bizottság az exportáló gyártókat tájékoztatta az együttműködés hiányának következményeiről, azonban egyetlen exportáló gyártó sem működött együtt a vizsgálatban.

(22)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek ítélt ahhoz, hogy megállapítsa a dömping és a kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét, valamint az uniós érdeket. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő uniós gyártók telephelyén került sor:

(23)

Tekintettel arra, hogy a vizsgálat megindítása idején megfelelő rendelkezésre álló bizonyítékok mutattak az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerinti jelentős torzulások fennállására, a Bizottság úgy tartotta helyesnek, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése szerint eljárást indítson.

(24)

Ezért – az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének végső alkalmazásához szükséges adatok összegyűjtése céljából – a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben valamennyi kínai exportáló gyártót felhívott arra, hogy adja meg az eljárás megindításáról szóló értesítés III. mellékletében kért információkat a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához használt inputokról. Ezzel kapcsolatban kínai gyártók négy csoportja nyújtott információt.

(25)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerinti vélt jelentős torzulásokra irányuló vizsgálathoz szükségesnek tartott információk összegyűjtése érdekében a Bizottság emellett kérdőívet is küldött a Kínai Népköztársaság kormányának (a továbbiakban: kínai kormány) is. A kínai kormánytól nem érkezett válasz.

(26)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság minden érdekelt felet felszólított arra, hogy ismertessék álláspontjaikat, információkat nyújtsanak be és alátámasztó bizonyítékkal szolgáljanak az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazásának megfelelőségével kapcsolatban az ezen értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül. Ezzel kapcsolatban a kínai kormánytól és az exportáló gyártóktól nem érkezett beadvány vagy további bizonyíték.

(27)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben azt is jelezte, hogy a hozzáférhető bizonyítékok alapján szükség lehet az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerinti megfelelő reprezentatív ország kiválasztására a torzulástól mentes árakon vagy referenciaértékeken alapuló rendes érték meghatározása érdekében.

(28)

2018. április 19-án a Bizottság közzétette az aktához kapcsolódó első feljegyzést (a továbbiakban: 2018. április 19-i feljegyzés), amelyben kikérte az érintett felek véleményét azon releváns forrásokról, amelyeket a Bizottság a rendes érték meghatározásához használhat. A 2018. április 19-i feljegyzésben a Bizottság megadott egy listát, amely tartalmazott valamennyi olyan termelési tényezőt (például anyagot, energiát és munkaerőt), amelyet az exportáló gyártók a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállítása során használnak. Emellett – tekintetbe véve a torzulástól mentes árak vagy referenciaértékek kiválasztására vonatkozó kritériumokat – a Bizottság ebben a szakaszban Törökországot nevezte meg potenciális reprezentatív országként. A Bizottság emellett azt is jelezte, hogy azonosított egy gyártót (a Sedat Tahir A.S. vállalatot), amelynek pénzügyi kimutatásai nyilvánosan hozzáférhetők voltak és amely a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártását a potenciális reprezentatív országban végezte.

(29)

A Bizottság valamennyi érdekelt fél részére lehetőséget adott arra, hogy 10 napon belül benyújtsa észrevételeit, ám ilyen észrevételek nem érkeztek.

(30)

A rendes érték meghatározásának forrásairól szóló második, 2018. október 3-i feljegyzésben (a továbbiakban: 2018. október 3-i feljegyzés) a Bizottság megerősítette azon szándékát, hogy Törökországot kívánja reprezentatív országnak tekinteni, megerősítette a konkrét vámkódokat és a termelési tényezők esetében használandó adatbázisokat, és megerősítette a Sedat Tahir A.S. török vállalathoz kapcsolódó értékesítési, általános és igazgatási költségeket (a továbbiakban: SGA-költségek) és nyereségre vonatkozó adatokat, amelyeket adott esetben a rendes érték képzéséhez kívánt használni.

(31)

A Bizottság valamennyi érdekelt fél részére lehetőséget adott arra, hogy 10 napon belül benyújtsa észrevételeit, ám ilyen észrevételek nem érkeztek.

(32)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék azonos az eredeti vizsgálat tárgyát képező termékkel: a jelenleg az ex 7607 11 11 és ex 7607 19 10 KN-kódok (TARIC-kódok: 7607111110 és 7607191010) alá tartozó, legalább 0,007 mm, de 0,021 mm-nél kisebb vastagságú, alátét nélküli, hengerelt, de tovább nem megmunkált, domborított vagy nem domborított, legfeljebb 10 kg tömegű könnyű tekercsben kiszerelt alumíniumfólia (a továbbiakban: a felülvizsgálat tárgyát képező termék).

(33)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék általában csomagolásra és egyéb háztartási/vendéglátási célokra használt fogyasztási cikk (a továbbiakban: háztartási alumíniumfólia).

(34)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező, Kínában előállított és az Unióba exportált termék, a reprezentatív országban (Törökországban) előállított termék, valamint az uniós gazdasági ágazat által az Unióban előállított és értékesített termék ugyanazokkal az alapvető fizikai és technikai jellemzőkkel rendelkezik, továbbá az alapvető felhasználási területei is megegyeznek. A hasonló termék meghatározása kapcsán egyetlen érdekelt fél sem tett észrevételt.

(35)

A Bizottság ezért úgy döntött, hogy az említett termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hasonló termékeknek minősülnek.

(36)

A Bizottsághoz a termékkörrel kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(37)

Az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy valószínűsíthető-e, hogy a hatályban lévő intézkedések hatályvesztése a Kínából érkező dömping folytatódásával vagy megismétlődésével járna.

(38)

A (21) preambulumbekezdésben említettek szerint egyetlen kínai exportáló gyártó sem működött együtt a vizsgálat során. Az exportáló gyártók tehát nem nyújtottak be a kérdőívekre adott válaszokat (azaz többek között az exportárakra és -költségekre, a belföldi árakra és költségekre, a kapacitásra, a termelésre, a beruházásra stb. vonatkozó adatokat). A kínai kormány és az exportáló gyártók sem nyújtottak be bizonyítékokat az ügyiratok – ideértve a Kínai Népköztársaságban tapasztalható jelentős torzulásokról szóló, piacvédelmi vizsgálatokat célzó bizottsági szolgálati munkadokumentum (5) (a továbbiakban: Jelentés) és a kérelmezők által benyújtott további bizonyítékok – kapcsán, amelyek azt mutatják, hogy az árakat és költségek terén jelentős kormányzati beavatkozások vannak. Ebből adódóan a Bizottságnak az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia.

(39)

A Bizottság értesítette a (18) preambulumbekezdésben említett kínai hatóságokat és exportáló gyártókat az alaprendelet 18. cikkének alkalmazásáról, és lehetőséget adott számukra észrevételeik benyújtására. A Bizottsághoz nem érkeztek észrevételek. Ennek megfelelően az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése szerint a dömping folytatódásával vagy megismétlődésével kapcsolatos alábbi megállapítások a rendelkezésre álló tényeken alapulnak, különös tekintettel a hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelemben és az érdekelt felek beadványaiban szereplő adatokra, valamint a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázisban/az Eurostatban hozzáférhető statisztikai adatokra.

(40)

A felülvizsgálati időszak vonatkozásában az Eurostat statisztikai adatai azt mutatják, hogy folytatódott a felülvizsgálat tárgyát képező termék Kínából az Unióba történő behozatala. A teljes mennyiség 1 519 tonnát tett ki, ami a felülvizsgálati időszakban a teljes uniós fogyasztás 1,8 %-a volt. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy a hatályvesztési felülvizsgálatok esetében ez a szint nem szokatlanul alacsony, mivel logikusan várható, hogy a dömpingelt behozatal káros hatásainak ellensúlyozását célzó hatásos intézkedések a korábbi veszélyes mértékű dömpingelt szinthez képest csökkentik a behozatalt. A felülvizsgálati időszakban a Kínából érkező behozatal volumene az összes behozatal 22,9 %-át teszi ki. Emellett – ahogy azt a (165) preambulumbekezdés is említi – a dömpingnek a felülvizsgálati időszakban harmadik országokban érvényesített exportárak alapján történő kiszámítása a dömping hasonló mértékére mutat. Ez megerősíti az EU-ba a felülvizsgálati időszakban érkező behozatali volumen alapján levont következtetéseket. A Bizottság ezért megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban a tényleges behozatal reprezentatív volt, és emiatt megvizsgálta, hogy a dömping folytatódott-e a felülvizsgálati időszakban.

(41)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint „a rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik.”

(42)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint azonban „abban az esetben, ha […] megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, b) pont szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni” és „a képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét”. Az alábbiakban található részletesebb ismertetés szerint a Bizottság a jelen vizsgálat során azt a következtetést fogalmazta meg, hogy – a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján és tekintettel a kínai kormány és az exportáló gyártók együttműködésének hiányára – az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása helyénvaló.

(43)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontjában foglalt meghatározás szerint „jelentős torzulások azok a torzulások, amelyek akkor következnek be, ha a jelentett árak vagy költségek – a nyersanyag- és energiaköltségeket is beleértve – jelentős kormányzati beavatkozás hatására nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. A jelentős torzulások fennállásának értékelése során – többek között – figyelembe kell venni az alábbiak közül egy vagy több elem lehetséges hatását:

(44)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja előírja, hogy „[a]mennyiben a Bizottság megalapozott jelzésekkel rendelkezik a b) pontban említettek szerinti torzulások egy adott országban vagy az ország egy adott ágazatában való fennállásáról, és amennyiben az e rendelet eredményes alkalmazása szempontjából helyénvaló, a Bizottságnak jelentést kell készítenie, nyilvánosságra hoznia és rendszeresen frissítenie, amelyben leírja a b) pontban említett piaci körülményeket az adott országban vagy ágazatban.”

(45)

Az érdekelt felek felkérést kaptak arra, hogy az eljárás megindításakor a vizsgálati aktában található bizonyítékokat megcáfolják vagy kiegészítsék, illetve megjegyzéseket fűzzenek hozzá. Ez az akta tartalmazta a kérelmezőktől származó állításokat és bizonyítékokat, amelyek a kínai alumíniumpiacon tapasztalható jelentős torzulások fennállásához kapcsolódtak. Az akta a Bizottság által összeállított Jelentés egy példányát is tartalmazta, amely azt mutatta, hogy a gazdaság számos szintjén kerül sor jelentős kormányzati beavatkozásra, ideértve a termelés számos főbb tényezőjének (például a földterületnek, az energiának, a tőkének, a nyersanyagoknak és a munkaerőnek) és a konkrét ágazatoknak (például az alumíniumágazatnak) a specifikus torzulásait. A Jelentés az eljárás megindítási szakaszában került bele a vizsgálati aktába.

(46)

Tehát az aktához kapcsolódóan elérhető bizonyítékok alapján – ideértve a Jelentésben szereplő bizonyítékokat is – a Bizottság úgy határozott, hogy megvizsgálja azt, hogy helyénvaló-e a Kínában érvényes belföldi árakat és költségeket alkalmazni, tekintettel arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerinti jelentős torzulások állnak fenn. Az elemzés vizsgálta a gazdaságban általában megfigyelhető jelentős kormányzati beavatkozásokat, valamint az érintett ágazatra (vagyis az alumíniumágazatra) jellemző konkrét piaci helyzetet, ideértve a felülvizsgálat tárgyát képező terméket.

(47)

Ahogy a (25)–(26) preambulumbekezdésben szerepel, sem a kínai kormány, sem az exportáló gyártók nem nyújtottak be észrevételeket, illetve az alátámasztást vagy cáfolatot szolgáló bizonyítékokat a Jelentést is tartalmazó vizsgálati aktával kapcsolatban meglévő bizonyítékok, valamint a kérelmezők által benyújtott további bizonyítékok kapcsán a jelentős torzulások fennállásának és/vagy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének jelen ügyben történő alkalmazása helyénvalóságának vonatkozásában.

(48)

A kérelem tartalmazott bizonyos, a jelentős torzulásokkal kapcsolatos állításokat alátámasztó és a Jelentést kiegészítő releváns bizonyítékokat.

(49)

Először is, a kérelmezők a kérelem III A.1.a. szakaszában jelezték, hogy a Bizottság az eredeti rendelet (6) elfogadásához vezető vizsgálat során már megjegyezte, hogy „a feldolgozási lánc magasabb szintjén használt alapvető nyersanyag, az alumínium ára torzított” és hogy „[az] alumíniumfólia-óriástekercs – mint köztes nyersanyag – árának torzulását is megállapították.”

(50)

Ezzel kapcsolatban az eredeti rendelet elfogadásához vezető vizsgálat során a Bizottság először is megjegyezte, hogy a nyersalumínium teszi ki a felülvizsgálat tárgyát képező termék termelési költségének körülbelül 60–70 %-át, tehát a nyersalumínium a termelés fő költségtényezője. Másodszor, a Bizottság megjegyezte, hogy az alumínium kínai piaci ára (az úgynevezett SHFE-ár) (7) jelentős mértékben eltér a londoni fémtőzsde árától (LME-ár), (8) vagyis a globális referenciaártól. Harmadszor, a Bizottság mérlegelte, hogy a helyzet „egy sor állami indíttatású tényező[nek] és a belföldi piacon számos eszközzel végrehajtott jelentős állami beavatkozás[nak]” tulajdonítható. (9) A fentiek alapján a Bizottság az eredeti rendeletben arra a következtetésre jutott, hogy e tényezők ahhoz vezettek, hogy a nyersalumínium és a feldolgozott alumíniumtermékek kínai árai az állami beavatkozás eredményeképpen alakulnak ki, és függetlenek a nemzetközi piacok áringadozásaitól.

(51)

Másodszor, a kérelmezők a felülvizsgálati kérelem III. A.1.b. szakaszában – hivatkozva a Jelentésben foglalt bizonyítékokra – jelezték, hogy továbbra is fennállnak a Bizottság által az eredeti rendeletben kiemelt torzulások. Ezzel kapcsolatban megjegyzik, hogy a kínai nemvasfémágazatban tapasztalható piaci torzulásokra a német nemvasfémágazati szövetség, a WV Metalle számára készített 2017. április 24-i jelentés (a továbbiakban: WV Metalle-jelentés) is kitér (a kérelem 5. melléklete). A WV Metalle-jelentés különösen azt erősítette meg, hogy a nemvasfémágazat központi eleme a kormányzati tervezés, amely a stratégiai feltörekvő ágazatokat érintő kezdeményezés (a Made in China 2025 elnevezésű terv) és egyéb magas szintű programok kontextusában történik. Ez azt mutatja, hogy a kínai kormány közvetlenül beavatkozik a gyártási folyamathoz kapcsolódó tőke, munkaerő, földterület, nyersanyagok és alapvető inputok árazásába.

(52)

A kérelmezők szerint a WV Metalle-jelentés emellett azt is jelzi, hogy a hitel-tőke konverziót érintő jelenlegi kezdeményezés nem piacvezérelt, hogy a nemvasfémágazat rendszeresen nagyvonalú pénzügyi és nem pénzügyi támogatásban részesült és részesül, hogy a kínai nemvasfémágazat jelentős támogatásokat (többek között elsősorban az állami tulajdonú vállalatoknak adott, a villamos energiához kapcsolódó támogatást) kapott, valamint hogy a kínai kormány szigorúan kontrollálja a nemvasfémágazat termékeinek volumenét és árait (többek között kiviteli vámokkal, kvótákkal, engedélyekkel, kiviteli korlátozásokkal, előmozdító támogatásokkal, adókkal és adó-visszatérítésekkel).

(53)

Harmadszor, a kérelmezők a kérelem 6. mellékletében jelezték, hogy az Amerikai Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma által a Kínából származó bizonyos alumíniumtermékekre kivetett kiegyenlítő vámokra vonatkozó vizsgálatban tett előzetes megállapításai szerint Kínában a belföldi alumíniumfelhasználás 37 %-áért állami tulajdonú vállalatok felelnek, és hogy a kínai kormány 30 %-os exportvámot vet ki a nyersalumíniumra, ami torzulásokat okoz a feldolgozott alumíniumtermékek kínai belföldi piacán. 2018. március 5-én az Amerikai Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma megerősítette a végleges megállapításban szereplő előzetes ténymegállapításokat.

(54)

A kérelmezők továbbá azt is figyelembe vették, hogy az Amerikai Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma megállapította, hogy a kínai alumíniumfólia-gyártók többféle kiegyenlíthető támogatásban részesültek, és ezért a kérelmezők úgy vélték, hogy a kínai alumíniumpiacot jelentős mértékben olyan vállalkozások szolgálják ki, amelyek az exportáló ország hatóságainak tulajdonában vannak, ellenőrzése vagy szakpolitikai felügyelete és irányítása alatt állnak, hogy a közpolitikák hatással vannak a kínai alumíniumpiacon a szabadpiaci erőviszonyokra, illetve torzítják azokat, és hogy a kínai gyártók hozzáférnek a közpolitikai célkitűzéseket végrehajtó intézmények által nyújtott finanszírozáshoz, és működésük más szempontból sem független az államtól. Ez állítólagosan torzítja az SHFE-árakat.

(55)

A kínai gazdasági rendszernek már az alapja (vagyis az úgynevezett „szocialista piacgazdaság”) is ellentmondásban van a piaci erők szabad játékának koncepciójával. A kínai gazdasági kormányzást meghatározó koncepciót a kínai alkotmány tartalmazza. A rendszer alapelve, hogy „a termelés eszközei szocialista állami tulajdonban – azaz a nép egészének tulajdonában – állnak, és a munkások közösen birtokolják azokat”. Az állam tulajdonú gazdaságot „a nemzetgazdaság irányító erejének” tekintik, és az államnak megvan a felhatalmazása arra, hogy a nemzetgazdaság „konszolidációját és növekedését biztosítsa (10)”. Ennek következtében a kínai gazdaság egészének felépítése nem csak hogy lehetővé teszi azt, hogy a kormány lényegi beavatkozásokat eszközöljön a gazdaság területén, hanem kifejezetten fel is hatalmazza a kormány e beavatkozásokra. Az állami tulajdon magántulajdonnal szembeni elsőbbségét az egész jogrendszerben megfigyelhető, és minden fontosabb jogszabályban hangsúlyosan, általános elvként jelenik meg. A kínai tulajdonjog kiváló példa erre az ok-okozati viszonyra: a szocializmus első szakaszára hivatkozva felhatalmazza az államot arra, hogy fenntartsa azt az alapvető pénzügyi rendszert, amely az állami tulajdonnak domináns szerepet biztosít. A tulajdon egyéb formái megtűrtek; a törvény ezek számára megengedi, hogy az állami tulajdonnal párhuzamosan fejlődjenek. (11)

(56)

Emellett a vonatkozó kínai jogszabályok szerint a szocialista piacgazdaságot a kínai kommunista párt (a továbbiakban: KKP) vezetése alatt kell fejleszteni. A kínai állam és a KKP szerkezete minden szinten (jogi, intézményi és személyes szinten) összefonódik, és ezzel olyan felépítmény alakul ki, amelyben a KKP és az állam szerepei nem különböztethetők meg. A kínai alkotmány 2018. márciusi módosítása nyomán a KKP még hangsúlyosabb vezető szerepet kapott, amelyet az alkotmány szövegének 1. cikke erősít meg újra. A rendelkezés meglévő első mondatához – „[a] szocialista rendszer a Kínai Népköztársaság alapvető rendszere” – a módosított szöveg hozzátesz egy második mondatot, amely szerint „[a] kínai sajátosságokkal bíró szocializmus meghatározó jellemzője a Kínai Kommunista Párt vezető szerepe. (12)” Ez szemlélteti, hogy a KKP megkérdőjelezetlen és folyamatosan növekvő irányítást gyakorol Kína gazdasági rendszere fölött. Ez az irányítás a kínai rendszer jellegéből adódik, és nagy mértékben túlmutat azon a helyzeten, amely azokban az országokban megszokott, ahol a kormány széleskörű makrogazdasági kontrollt gyakorol a szabadpiaci erőviszonyok megnyilvánulásának keretein belül.

(57)

A kínai állam intervencionista gazdaságpolitikát folytat, amelynek célja a KKP politikai programjával egybevágó célkitűzések megvalósítása, ahelyett, hogy a szabadpiacra jellemző gazdasági körülményeket tükrözné. (13) A kínai hatóságok sokféle intervenciós eszközt alkalmaznak, ideértve az ipari tervezést, a pénzügyi rendszert és a szabályozási környezet különböző aspektusait.

(58)

Először is, az átfogó igazgatási felügyelet szintjén a kínai gazdaság irányítását összetett ipari tervezési rendszer határozza meg, amely az országon belül minden gazdasági tevékenységet érint. E tervek összessége ágazatok átfogó és összetett mátrixát fedi le, több szakpolitikát is felölel, és a kormányzás minden szintjén jelen van. A tartományi szintű tervek általában igen részletesek, míg a nemzeti tervek valamivel általánosabb célokat határoznak meg. A tervek előírják azt is, hogy az érintett ágazatok/szektorok támogatását milyen eszközökkel kell elvégezni, valamint meghatározzák, hogy a célokat mennyi időn belül kell megvalósítani. Egyes tervek továbbra is tartalmaznak konkrét célszámokat, ami a korábbi tervezési ciklusokban is megszokott gyakorlat volt. E tervek szerint az adott (pozitív vagy negatív) kormányzati prioritásoknak megfelelően egy adott ipari ágazat és/vagy projekt kerül kiválasztásra, majd konkrét fejlesztési célokat rendelnek hozzájuk (ipari fejlesztés, nemzetközi terjeszkedés stb.). A gazdasági szereplőknek – függetlenül attól, hogy magán vagy állami tulajdonú szereplők – üzleti tevékenységeiket a tervrendszer által meghatározott viszonyokhoz kell igazítaniuk, aminek nem csak az az oka, hogy a tervek formálisan kötelező jellegűek. Döntő fontosságú, hogy az illetékes kínai hatóságok a kormányzat minden szintjén tartják magukat a tervrendszerhez, és ennek megfelelően élnek jogköreikkel, és arra kényszerítve ezzel a gazdasági szereplőket, hogy a tervekben előírt prioritásoknak megfeleljenek (lásd még a 3.3.1.5. pontot). (14)

(59)

Másodszor, a pénzügyi források elosztásának szintjén Kína pénzügyi rendszerét állami tulajdonú kereskedelmi bankok uralják. E bankoknak hitelezési politikájuk kidolgozása és végrehajtása során az adott projekt gazdasági előnyeinek elsődleges felmérése helyett a kormány iparpolitikai célkitűzéseihez kell alkalmazkodniuk (lásd még a 3.3.1.8. szakaszt). (15) Ugyanez áll a kínai pénzügyi rendszer többi elemére, például a részvénypiacokra, az államkötvénypiacokra, a magántőkepiacokra stb. Bár a pénzügyi ágazat e részei a bankszektorhoz képest kevésbé jelentősek, intézményi és működési szempontból úgy épülnek fel, hogy nem a pénzügyi piacok hatékony működésének javítását célozzák, hanem az állam és a KKP általi irányítás és beavatkozás biztosítását. (16)

(60)

Harmadszor, a szabályozási környezet szintjén az állami beavatkozás több formában történhet. A közbeszerzési szabályokat például rendszeresen használják a gazdasági hatékonyságtól eltérő politikai célok elérésére, ami aláássa a területen a piaci alapelvek működését. A vonatkozó jogszabályok kifejezetten úgy rendelkeznek, hogy a közbeszerzés végrehajtásának célja az állami szakpolitikák által meghatározott célok elérése. E célok jellege azonban nem nincs meghatározva, így a döntéshozó szervek széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek. (17) A kínai kormány a beruházások terén is jelentős irányítást és befolyást gyakorol az állami és a magánberuházások célja és volumene fölött egyaránt. A hatóságok az iparpolitikai célok – például a legfontosabb ágazatok fölötti állami irányítás fenntartása vagy a belföldi ipar megerősítése – támogatásának fontos eszközeként használják a befektetésátvilágítást, valamint a befektetésekhez kapcsolódó különböző ösztönzőket, korlátozásokat és tiltásokat. (18)

(61)

Összefoglalásként elmondható, hogy a kínai gazdasági modell bizonyos alapvető axiómákra épül, amelyek sokféle kormányzati beavatkozást tesznek lehetővé, illetve ösztönöznek. Az ilyen lényeges kormányzati beavatkozások nem férnek össze a piaci erők szabad játékával, aminek következtében a források piaci elvek szerinti hatékony elosztása torzul. (19)

(62)

Az állami tulajdon kínai gazdasági modellre jellemző, fent leírt dominanciája mellett az állami tulajdonú vállalatok a kínai gazdaság jelentős részét képviselik. A kormány és a KKP fenntartja azokat a struktúrákat, amelyek a állami tulajdonú vállalatok fölötti befolyásuk fenntartását biztosítják. Az állampárt aktívan alakítja és ellenőrzi az általános gazdaságpolitikák egyes állami tulajdonú vállalatok általi végrehajtását, emellett jogot formál arra is, hogy részt vegyen az állami tulajdonú vállalatok működési döntéshozásában. Ez általában úgy valósul meg, hogy a káderek mozognak a kormányhatóságok és az állami tulajdonú vállalatok között, a párt tagjai jelen vannak az állami tulajdonú vállalatok vezetőségi testületeiben, pártsejtek működnek a vállalatokban (lásd még a 3.3.1.4. szakaszt), illetve további eszköz a vállalati struktúrák alakítása az állami tulajdonú vállalatok ágazatában. (20) Cserében az állami tulajdonú vállalatok különleges státuszt élveznek a kínai gazdaságon belül, amely több gazdasági előnyt is magában foglal, különös tekintettel a versennyel szembeni védelemre és a releváns inputokhoz (többek között a finanszírozáshoz) való hozzáférésre. (21)

(63)

Ezzel kapcsolatban az OECD egy 2019 januárjában közzétett tanulmánya (a továbbiakban: OECD-tanulmány) (22) említést tesz az alumíniumágazatban működő állami tulajdonú vállalatokról, amelyek a szabályozó hatóságnak benyújtott dokumentumaikban kifejezetten hangsúlyozzák vonatkozó iparpolitikáikat és azt, hogy az állami tulajdon hogyan válik kormányzati támogatássá. Ezen belül az egyik állami tulajdonú vállalat a 2016-os kötvényprospektusában megemlíti, hogy egyike az 52 kiemelt állami tulajdonú vállalatnak, hogy kulcsszerepet játszik a villamosenergia-ágazati szakpolitikák kialakításában és végrehajtásában, valamint hogy a kínai kormánytól átfogó és fenntartható támogatást kap. Egy másik állami tulajdonú vállalat 2017-es kötvényprospektusában feltüntette, hogy az érintett tartományi kormány jelentős befolyást képes gyakorolni a csoportra. (23)

(64)

Ez azért is fontos, mert Kína a világ legnagyobb alumíniumgyártója, és a legnagyobb gyártók között több nagy állami tulajdonú vállalatok is találhatók. A becslések szerint Kína teljes nyersalumínium-termelésének több mint 50 %-áért állami tulajdonú vállalatok felelnek. (24) Egy, a kínai nemvasfémágazatot vizsgáló friss tanulmány is azt mutatja, hogy a részesedés tekintetében az állami tulajdonú vállalatok dominálják a belföldi piacot. (25) Jóllehet az utóbbi években tapasztalható kapacitásbővülés részben a magántulajdonban álló vállalkozásoknak tulajdonítható, e kapacitásbővülés mögött általában a (helyi) kormányzat általi beavatkozás különböző formái állnak, például az illegális kapacitásbővítés tolerálása. (26) Emellett a főbb állami tulajdonú vállalat alumíniumgyártási kapacitása is megnőtt, jóllehet kisebb mértékben. (27)

(65)

Mivel a kormány intenzíven beavatkozik az alumíniumiparba és mivel az ágazatban nagy az állami tulajdonú vállalatok részesedése, a magántulajdonú alumíniumgyártók sem tudnak piaci feltételek között működni. Tulajdonképpen az alumíniumágazatban működő állami tulajdonú és a magántulajdonban álló vállalkozások egyaránt ki vannak téve a 3.3.1.5. szakaszban tárgyalt szakpolitikai felügyeletnek és irányításnak.

(66)

Az érintett termék (háztartási alumíniumfólia) termelésének állam általi ellenőrzése, illetve az annak kapcsán végrehajtott beavatkozások a leírt általános keretben történik. A Bizottság számára hozzáférhető információk szerint a felülvizsgálat tárgyát képező termék számos nagy gyártója állami tulajdonban van. A rendelkezésre álló bizonyítékok tehát arra utalnak, hogy a kínai alumíniumfólia-gyártók a kínai kormány tulajdonában vannak, ellenőrzése vagy szakpolitikai felügyelete és irányítása alatt állnak, azaz nem a piaci elvek szerint működnek.

(67)

A kínai állam – amellett, hogy az állami tulajdonú vállalatok fölötti tulajdona révén gyakorol irányítást a gazdaság fölött – olyan helyzetben van, amely lehetővé teszi számára, hogy a vállalatokban való jelenlétén keresztül beavatkozott az árakba és a költségekbe. A tulajdonjogi viszonyok megnyilvánulásának tekinthető az, hogy a kínai jog előírásai szerint az illetékes állami hatóságok kinevezhetik és visszahívhatják az állami tulajdonú vállalatok felsővezetőit, (28) míg az állami tulajdonú és a magántulajdonban álló vállalkozásokban működő KKP-sejtek egy másik olyan csatornát jelentenek, amelyek keresztül az állam be tud avatkozni az üzleti döntésekbe. A kínai társasági jog értelmében minden vállalatnál létre kell hozni egy KKP-szervezetet (amely a KKP alapszabálya szerint legalább három KKP-tagból áll (29)), és a vállalatnak biztosítania kell a pártszervezet tevékenységéhez szükséges feltételeket. Ezt a követelményt a múltban láthatólag nem minden esetben tartották vagy tartatták be szigorúan. A KKP azonban legalább 2016 óta politikai alapelvnek tekinti, hogy az állami tulajdonú vállalatok üzleti döntései fölötti irányítását megerősítse. A KKP a beszámolók szerint a magánvállalkozásokra is nyomást gyakorol, hogy azok a „hazafiságot” helyezzék előtérbe és engedelmeskedjenek a pártfegyelemnek. (30) A jelentések szerint 2017-ben a körülbelül 1,86 millió magántulajdonban álló vállalat 70 %-ában működtek pártsejtek, és a KKP-szervezeteken egyre nagyobb volt a nyomás, hogy az adott vállalaton belül az üzleti kérdésekben a végső döntést ők hozzák meg. (31) Ezek a szabályok érvényesülnek általában a kínai gazdaságban, ideértve a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártóit és e gyártók inputjainak beszállítóit.

(68)

Az alábbi példa jól szemlélteti, hogy a kínai kormány egyre nagyobb mértékben beavatkozik az alumíniumágazat működésébe.

(69)

2017-ben egy állami tulajdonú kínai alumíniumgyártó, a China Aluminium International Engineering Corporation Limited (a továbbiakban: Chalieco) módosította alapszabályát, nagyobb teret adva a pártsejteknek a vállalaton belül. A dokumentumba egy teljes új fejezetet illesztett be a pártbizottságról, amelyben a 113. cikk szövege a következő: „A fontos vállalati kérdésekkel kapcsolatos döntések során az igazgatóság előzetesen konzultál a vállalat pártbizottságáva.l (32)” Emellett az Aluminum Corporation of China (a továbbiakban: Chalco) 2017. évi éves jelentésében (33) kijelenti, hogy több igazgatója, felügyelője és felsővezetője – ideértve az elnök-vezérigazgatót és a felügyelő bizottság elnökét is – KKP-tag.

(70)

A pénzügyi piacokon (lásd még a 3.3.1.8. szakaszt), valamint a nyersanyag- és input-beszállításban tapasztalható állami jelenlét és beavatkozás további torzító hatást gyakorol a piacra. Tehát az, hogy az állam jelen van a vállalatokban (többek között az állami tulajdonú vállalatokban) az alumíniumágazatban és egyéb ágazatokban (többek között a pénzügyi és az inputágazatokban), lehetővé teszi a kormány számára, hogy befolyást gyakoroljon az árak és a költségek tekintetében.

(71)

A kínai gazdaság irányítását erősen meghatározza az az összetett tervezési rendszer, amely előírja azokat a prioritásokat és célokat, amelyekre a központi és a helyi kormányzati szerveknek fókuszálniuk kell. Valamennyi kormányzati szinten léteznek ilyen tervek, amelyek gyakorlatilag az összes gazdasági ágazatot lefedik; a tervezési eszközökkel meghatározott célkitűzések kötelező jellegűek, és a hatóságok a közigazgatás minden szintjén nyomon követik a tervek alacsonyabb kormányzati szintek általi végrehajtását. Általában elmondható, hogy a kínai tervezési rendszer miatt a források a kormány által stratégiainak vagy más szempontból fontosnak tekintett ágazatokba kerülnek, ahelyett, hogy elosztásuk a piaci erőviszonyoknak megfelelően történne. (34)

(72)

A kormány például kulcsszerepet játszik a kínai alumíniumágazat fejlesztésében (ideértve a felülvizsgálat tárgyát képező terméket is). Az alumíniummal kapcsolatban számos nemzeti, regionális és települési szinten kiadott terv, irányelv és egyéb dokumentum létezik, ami egyértelműen mutatja a kínai kormány általi intenzív beavatkozást. Ezekkel és a többi eszközzel a kormány az alumíniumágazat fejlődésének és működésének gyakorlatilag minden aspektusát irányítja és kontrollálja.

(73)

Ezek az alumíniumágazatot érintő szakpolitikák és célkitűzések jelentős közvetlen vagy közvetett hatással vannak a felülvizsgálat tárgyát képező termék termelési költségeire.

(74)

Bár a tizenharmadik ötéves gazdaság- és társadalomfejlesztési terv (35) nem tartalmaz az alumíniummal kapcsolatos konkrét rendelkezéseket, általában véve a nemvasfémágazat vonatkozásában a nemzetközi termelési kapacitás és a berendezésgyártás terén folytatott együttműködést támogató stratégiát ír elő. E célok elérése érdekében a terv megerősíti, hogy elő fogja mozdítani az adózáshoz, a pénzügyekhez, a biztosításhoz, a beruházási és a finanszírozási platformokhoz, valamint a kockázatértékelési platformokhoz kapcsolódó támogató rendszerek működését. (36)

(75)

A kapcsolódó ágazati terv, a nemvasfémágazat fejlesztési terve (2016–2020, a továbbiakban: Terv) konkrét szakpolitikákat és célokat határoz meg, amelyeket a kormány a nemvasfémágazat több szegmensében (37) (többek között az alumíniumágazatban) kíván elérni.

(76)

A terv a kínai alumíniumipar által előállított terméktípusok körének fejlesztését célozza többek között az innováció támogatásával, és a vegyes tulajdonosi szerkezet gyors fejlesztését, valamint az állami tulajdonú vállalatok életképességének javítását sürgeti. Rendelkezik továbbá a nemvasfémek készletfelhalmozásának lehetőségéről, a forrásbiztonság javításáról (ideértve az alumíniumot), és konkrét mennyiségi célokat ír elő az áramfogyasztás csökkentése, az újrahasznosított alumínium gyártási célú felhasználása arányának növelése és a kapacitáskihasználás növelése kapcsán. (38)

(77)

A terv továbbá rendelkezik strukturális kiigazításokról is, amelyek szigorúbb irányítás alá vonják az új olvasztólétesítményeket és megszüntetik az elavult kapacitást. Rendelkezik a feldolgozó létesítmények földrajzi eloszlásáról, a bauxit- és timföldforrások kihasználását növelő projektekre összpontosít, valamint érinti az áramellátás és az árképzési politika kérdését. (39)

(78)

A terv – a maga széleskörű intézkedéseivel és szakpolitikáival – a nemvasfémipar kiigazításáról és revitalizációjáról szóló 2009-es terv folytatásának tekinthető, amelyet azzal a céllal fogadtak el, hogy a pénzügyi válság nemvasfémágazatra gyakorolt kedvezőtlen hatásait enyhítse. A tervben előírt kiemelt célkitűzések többek között a termelési volumen kontrollját, a szerkezetátalakítást, a nyersanyag-beszerzést, az exportadó-politikát, a forrásbiztonságot, a készletfelhalmozást, a technológiai innovációt, a pénzügyi politikát és tervezést, valamint a végrehajtást érintik. (40)

(79)

Az alumíniumágazatot érintő további szakpolitikai dokumentum az alumíniumágazatra vonatkozó szabványos feltételekről szóló dokumentum, amelyet az Ipari és Információs Technológiai Minisztérium (a továbbiakban: ipari minisztérium) 2013. július 18-án tett közzé a szerkezeti kiigazítás felgyorsítása és az alumíniumolvasztási kapacitások rendezetlen bővülésének visszaszorítása érdekében. A szabványos feltételekről szóló dokumentum az új üzemek vonatkozásában minimális termelési mennyiséget, az importált és a belföldön beszerzett bauxit és timföld kapcsán minőségi szabványokat, valamint ellátásbiztonságot vezet be. A szabványos feltételekről szóló dokumentum azt mutatja, hogy az ipari minisztérium felel az alumíniumipar szabványosításáért és irányításáért, valamint az alumíniumiparban működésre jogosult vállalatok jegyzékének közzétételéért. (41)

(80)

Emellett a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság (a továbbiakban: NDRC) által 2007 októberében kiadott és hivatalosan 2016-ig hatályban lévő, az alumíniumágazatra vonatkozó belépési feltételekről szóló dokumentum fő célkitűzése az alumíniumipar fejlesztésének előmozdítása és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése volt. (42)

(81)

Végezetül, az NRDC által 2006 áprilisában kiadott, az alumíniumipar szerkezeti átalakításának felgyorsításáról szóló iránymutatások című dokumentum (a továbbiakban: szerkezetátalakítási iránymutatások) (43) a nemzetgazdaság fejlesztése szempontjából alapvető terméknek tekinti az alumíniumot.

(82)

A szerkezetátalakítási iránymutatások kimondják, hogy az államtanács által elfogadott iparfejlesztési szakpolitika végrehajtása során bizonyos területeken egyedi célkitűzéseket kell megvalósítani. A következő területekről van szó:

(83)

Az iparág szervezése és az elavult kapacitások megszüntetése kapcsán a szerkezetátalakítási iránymutatásokban meghatározott célkitűzéseket az újabb szakpolitikák is átvették. Ilyen többek között a Terv, amely arra ösztönzi a nemvasfémipari vállalkozásokat, hogy beszerzési és feldolgozóipari szövetségeket alakítsanak ki, mozdítsák elő az ágazaton belüli és az ágazatközi szerkezetátalakítást, növeljék a koncentráció mértékét az ágazatban, és erősítsék meg az üzleti integrációt és az ismételt folyamatszervezést (lásd még a (74)–(76) preambulumbekezdést).

(84)

Az alumíniummal kapcsolatban tehát számos nemzeti, regionális és települési szinten kiadott terv, irányelv és egyéb dokumentum létezik, ami egyértelműen mutatja, hogy a kínai kormány intenzíven beavatkozik az alumíniumágazat működésébe. (44) Ezekkel és a többi eszközzel a kormány az ágazat fejlődésének és működésének gyakorlatilag minden aspektusát kontrollálja.

(85)

A terveken túl a kormány többek között a kivitelhez kapcsolódó intézkedésekkel is (ideértve az alumínium különböző nyersanyagait érintő kiviteli vámokat, kiviteli kvótákat, exportteljesítmény- követelményeket és a minimális exportárakra vonatkozó követelményeket) beavatkozik az ágazat működésébe.

(86)

A kínai kormány továbbá megpróbálja visszaszorítani a nyersalumínium és inputjai kivitelét, amellyel az a célja, hogy a nagyobb hozzáadott értéket képviselő alumíniumtermékeket támogassa. Ezt a célt szolgálja az, hogy a feldolgozott alumíniumtermékek esetében teljes vagy részleges héa-visszatérítést vezetett be, amihez a nyersalumínium esetében hiányos héa-visszatérítés és exportadó társult. (45)

(87)

Emellett megállapítást nyert az is, hogy a legfontosabb inputok (például az energia és a villamos energia) árát is befolyásolják a különféle kormányzati beavatkozások. (46) A piac torzulásához vezető kormányzati beavatkozások egyéb típusai közé sorolható az Állami Tartalékiroda bevonásával alkalmazott készletfelhalmozási szakpolitika és a Sanghaji Határidős Tőzsde szerepe. (47) Emellett több piacvédelmi vizsgálat is megállapította, hogy a kínai kormány rendszeresen foganatosít az alumíniumgyártókat célzó különböző típusú állami támogatási intézkedéseket. (48) A kínai kormány alumíniumágazatban végrehajtott széles körű beavatkozása kapacitásfelesleget okozott, (49) ami kétségtelenül a lehető legegyértelműbben szemlélteti, hogy a kínai kormány szakpolitikái és az abból eredő torzulások milyen következményekkel járnak.

(88)

Az OECD-tanulmány emellett további, az alumíniumágazatban működő piaci erőkre ható kormányzati támogatásokat is feltárt. Az ilyen támogatás tipikus formája az inputok – különösen az villamos energia (50) és a primer timföld – piaci ár alatti áron történő értékesítése. (51) Az OECD-tanulmány leírja továbbá, hogy a kínai kormány alumíniumágazathoz kapcsolódó célkitűzései hogyan jelennek meg a tartományi és helyi szintű iparpolitikákban és egyedi intézkedésekben, ideértve többek között a tőkeinjekciókat, az ásványkincseket érintő elsődleges birtoklási jogokat, a kormányzati támogatásokat és az adókedvezményeket. (52)

(89)

Összefoglalásként elmondható, hogy a kínai kormány olyan intézkedéseket hajt végre, amelyek arra ösztönzik a gazdasági szereplőket, hogy feleljenek meg az ösztönzött iparágak – ideértve a felülvizsgálat tárgyát képező termék termelését és a termeléséhez felhasznált nyersanyagokat – támogatásához kapcsolódó közpolitikai célkitűzéseknek. Az ilyen intézkedések gátolják a piaci erők rendes működését.

(90)

A kínai csődeljárási rendszer szemmel láthatólag alkalmatlan arra, hogy főbb céljait – többek között a követelések és az adósságok méltányos rendezését, valamint a hitelezők és az adósok jogainak és érdekeinek védelmét – megvalósítsa. Ez láthatólag onnan ered, hogy bár a kínai csődeljárási jogszabályok formálisan a többi ország csődeljárási jogáéhoz hasonló elveken alapulnak, a kínai rendszerre jellemző a végrehajtás rendszerszintű hiányossága. A csődeljárások száma közismerten alacsony az ország gazdaságának méretéhez képest, nem utolsósorban azért, mert a fizetésképtelenségi eljárásokra több hiányosság is jellemző, ami gyakorlatilag eltántorítja az érintetteket a csőd bejelentésétől. Emellett az állam továbbra is határozott és aktív szerepet játszik a fizetésképtelenségi eljárásokban, gyakran közvetlen befolyást gyakorolva az eljárások kimenetelére. (53)

(91)

Kínában a magántulajdon rendszerének hiányosságai különösen egyértelműen mutatkoznak meg a földtulajdon és a földhasználati jogok kapcsán. (54) Minden föld az állam tulajdonában áll (a vidéki földterületek kollektív tulajdonban, a városi földterületek állami tulajdonban vannak). A földterületek kiosztása továbbra is teljes mértékben az államtól függ. Vannak olyan jogi rendelkezések, amelyek célja a földhasználati jogok piaci áron történő, átlátható kiosztásának biztosítása többek között ajánlattételi eljárások bevezetésével. Azonban e rendelkezéseket rendszeresen nem hajtják végre; bizonyos vásárlók a földterületüket ingyenesen vagy a piaci árak alatti áron szerzik meg. (55) Emellett a hatóságok a földterületek kiosztása során gyakran konkrét szakpolitikai célokat próbálnak megvalósítani, ideértve többek között a gazdasági tervek végrehajtását. (56)

(92)

A kínai csődeljárási jog és tulajdonjog tehát láthatólag nem működik megfelelően, aminek következtében torzulások állnak be a fizetésképtelen vállalatok felszínen tartása során, valamint a földterületek Kínában történő elosztása és megszerzése kapcsán. A rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatják, hogy mindez az alumíniumágazatra – és azon belül a felülvizsgálat tárgyát képező termékre – is teljes mértékben érvényes.

(93)

Ezt a megállapítást alátámasztja az Amerikai Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma által a Kínából származó bizonyos alumíniumfóliákra kivetett kiegyenlítő vámokra vonatkozó vizsgálatban tett ideiglenes megállapítása, amely vizsgálat a hozzáférhető hátrányos tények felhasználásával azt találta, hogy amikor a kínai kormány a megfelelő ellenszolgáltatásnál kevesebb összeg fejében biztosít földet, az a módosított 1930. évi vámtörvény 771(5)(D) szakasza szerinti pénzügyi hozzájárulásnak minősül. (57)

(94)

Kínában nincs lehetőség a piaci alapú bérek rendszerének teljeskörű kialakulására, mivel a dolgozók és a munkáltatók szervezkedési joguk gyakorlásában akadályozva vannak. Kína a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (a továbbiakban: ILO) több alapvető fontosságú egyezményét nem erősítette meg, különös tekintettel az egyesülési szabadságot és a kollektív tárgyalást érintő egyezményekre. (58) A nemzeti jog szerint csak egy szakszervezet aktív. Ez a szervezet azonban nem független az állami hatóságoktól, és továbbra is csak korlátozott mértékben vesz részt a kollektív tárgyalásokban és a dolgozók jogainak védelmében. (59) A kínai munkaerő mobilitását korlátozza a háztartás-nyilvántartási rendszer, amely egy adott közigazgatási terület helyi lakosainak teljeskörű szociális biztonsági és egyéb juttatásokhoz való hozzáférését korlátozza. Ez általában oda vezet, hogy a háztartás-nyilvántartásban nem szereplő dolgozók kiszolgáltatott foglalkoztatási helyzetbe kerülnek, és a háztartás-nyilvántartásban szereplő dolgozókhoz képest alacsonyabb bért kapnak. (60) Ezek a megállapítások azt mutatják, hogy Kínában torzulnak a bérköltségek.

(95)

A Bizottsághoz nem érkezett olyan bizonyíték, amely azt mutatná, hogy az alumíniumágazatot (ideértve a felülvizsgálat tárgyát képező terméket) ne érintené a fent leírt kínai munkajogi rendszer. Az alumíniumágazatra a bérköltségek torzult volta tehát közvetetten és közvetlenül egyaránt hatással van: közvetetten a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállítása kapcsán, közvetetten pedig a tőkéhez való hozzáférés, valamint a Kínában hasonló munkaügyi rendszerben működő vállalatoktól származó inputokhoz való hozzáférés kapcsán.

(96)

Kínában a vállalati szereplők tőkéhez való hozzáférése terén többféle torzulás is tapasztalható.

(97)

Először is, a kínai pénzügyi rendszerre jellemző az állami tulajdonban álló bankok erős piaci pozíciója, (61) ami azt jelenti, hogy a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés biztosítása során nem az adott projekt gazdasági életképességét veszik figyelembe, hanem más kritériumokkal dolgoznak. A nem pénzügyi területen működő állami tulajdonú vállalatokhoz hasonlóan a bankok nem csak a tulajdonlás révén, hanem a személyes kapcsolatok miatt is kapcsolódnak az államhoz (az állami tulajdonú nagy pénzügyi intézmények felsővezetőit végső soron a KKP nevezi ki), (62) és – megint csak a nem pénzügyi területen működő állami tulajdonú vállalatokhoz hasonlóan – a bankok rendszeresen végrehajtják a kormány által kidolgozott közpolitikákat. Ezzel a bankok teljesítik kifejezett jogi kötelezettségüket, amely szerint üzleti tevékenységüket a nemzetgazdaság és a társadalmi fejlődés szükségleteinek megfelelően, az állam iparpolitikáinak iránymutatása mellett kell végezniük. (63) Ezt a jelenséget erősítik további érvényben lévő szabályok, amelyek a kormány által ösztönzöttnek vagy más szempontból fontosnak nyilvánított ágazatokba csatornázzák a finanszírozási eszközöket. (64)

(98)

Annak elismerése mellett, hogy több jogi rendelkezés hivatkozik a szokásos banki eljárások és a prudenciális szabályok tiszteletben tartásának szükségességére, azaz többek között arra, hogy meg kell vizsgálni a hitelfelvevő hitelképességét, megemlítendő, hogy egyértelmű bizonyítékok (többek között a piacvédelmi vizsgálatok megállapításai) mutatnak arra, hogy ezek a rendelkezések csak másodlagos szerepet játszanak a különböző jogi eszközök alkalmazása során.

(99)

Emellett a kötvény- és hitelminősítések sok esetben különböző okok miatt torzulnak, többek között azért, mert a kockázatértékelést befolyásolja az, hogy a kínai kormány mekkora stratégiai jelentőséget tulajdonít az adott vállalatnak, és hogy milyen erősek a kormány által nyújtott esetleges implicit garanciák. A becslések határozottan arra mutatnak, hogy a kínai hitelminősítések szisztematikusan megfelelnek az alacsonyabb nemzetközi minősítéseknek.

(100)

Ezt a jelenséget erősítik további érvényben lévő szabályok, amelyek a kormány által ösztönzöttnek vagy más szempontból fontosnak nyilvánított ágazatokba csatornázzák a finanszírozási eszközöket. (65) Az alumíniumágazatban a szerkezetátalakítási iránymutatások a hitelnyújtást azon vállalatok részére engedélyezik, amelyek megfelelnek a vonatkozó állami iparpolitikáknak. (66) A tőkeallokáció terén eszközölt ilyen jellegű beavatkozások oda vezetnek, hogy a jó kapcsolatokkal rendelkező nagy magánvállalatok és a kulcsfontosságú ágazatokban működő vállalatok esetében a hitelnyújtás nem objektív szempontok alapján történik, ami azt mutatja, hogy a tőke hozzáférhetősége és költsége nem azonos az összes piaci szereplő számára. Bizonyítékok támasztják alá, hogy az állami tulajdonú vállalatok az alumíniumágazatban is különleges elbánásban részesülnek a bankok részéről a hitelek kamatlábai, mennyisége és feltételei kapcsán, ami versenyelőnyhöz juttatja az állami tulajdonú vállalatokat. (67)

(101)

Másodszor, a beruházás növekedésének ösztönzése érdekében a hitelfelvételi költségeket mesterségesen alacsonyan tartották. Ennek következtében a tőkeberuházás még nagyobb méreteket öltött, miközben a beruházások megtérülése egyre alacsonyabb fokú. Ezt szemlélteti, hogy az állami szektorban a közelmúltban a jövedelmezőség hirtelen és nagymértékű csökkenése ellenére nőtt a vállalati tőkeáttétel mértéke, ami arra utal, hogy a bankrendszerben működő mechanizmusok nem állnak összhangban a szokásos kereskedelmi reakciókkal.

(102)

Ezzel kapcsolatban az OECD-tanulmány nem hivatalos bizonyítékokra hivatkozik, amelyek szerint egyes kínai alumíniumgyártók kedvezményes feltételek mellett jutottak finanszírozáshoz, úgy, hogy a finanszírozás költségei szemmel láthatólag nem állnak összefüggésben a vállalati tőkeáttétel adott szintjével. A tanulmány szerint az egyik állami tulajdonban álló alumíniumgyártó 2016-os kötvényprospektusában explicite kijelenti, hogy jelentős mértékű pénzügyi támogatást kap kínai fejlesztési bankoktól a referenciaérték alatti kamatlábak mellett. Egy másik állami tulajdonban álló gyártó 2017-es kötvényprospektusa szintén hivatkozik arra, hogy a vállalat szoros kapcsolatban áll a kínai bankokkal, ideértve a fejlesztési bankokat is, amelyek alacsony költségű finanszírozási forrásokat tettek elérhetővé a vállalat számára. Az OECD-tanulmány ezzel kapcsolatban azt a következtetést vonja le, hogy bár számos oka lehet annak, hogy e cégek esetében alacsony a kamatláb, a kedvezőtlen pénzügyi mutatók és az alacsony kamatlábak közötti ellentét mégis azt mutathatja, hogy e hitelfelvevők esetében esetleg alulárazták a kockázatot. (68)

(103)

Harmadszor, bár a nominális kamatláb liberalizációjára 2015 októberében sor került, az árjelzések továbbra sem a szabadpiaci erőviszonyokból következnek, hanem a kormány által kiváltott torzulásoknak vannak kitéve. A referenciaértéken vagy az alatt nyújtott hitelek aránya továbbra is az összes hitelezés 45 %-át teszi ki, és a célzott hitelek alkalmazása is szemmel láthatólag intenzívebbé vált, mivel ennek aránya 2015 óta a romló gazdasági körülmények ellenére is jelentős mértékben emelkedett. A mesterségesen alacsony kamatlábak alulárazáshoz, majd ennek következtében a tőke túlzott használatához vezetnek.

(104)

Kínában a hitelállomány általában vett növekedése a tőkeallokáció romló hatékonyságát mutatja, miközben nem láthatók a torzulástól mentes piaci környezetben elvárható hitelmegszorítások jelei. Ennek következtében az utóbbi években gyorsan nőtt a nem teljesítő hitelek száma. A kínai kormány a kockázatot jelentő adósság növekedésére reagálva a nem teljesítés elkerülése mellett döntött. Emiatt a behajthatatlan követelések problémáját az adósság megújításával kezelték (aminek következtében úgynevezett zombivállalatok jöttek létre) vagy a hitel – többek között összeolvadással vagy hitel-tőke konverzióval történő – átruházásával próbálták megoldani, ami nem feltétlenül szüntette meg az adóssággal kapcsolatos általános problémát vagy kezelte annak kiváltó okait.

(105)

Összességében, a piac liberalizációja érdekében a közelmúltban tett lépések ellenére a kínai vállalatihitel-rendszerre hatással vannak a jelentős rendszerszintű problémák és torzulások, amelyek abból erednek, hogy az állam továbbra is meghatározó szerepet játszik a tőkepiacokon.

(106)

Nem került benyújtásra olyan bizonyíték, amely azt támasztotta volna alá, hogy az alumíniumágazatot (ideértve a felülvizsgálat tárgyát képező terméket) ne érintenék a pénzügyi rendszerben megfigyelhető, fent leírt kormányzati beavatkozások. Ennek következtében a pénzügyi rendszerben megfigyelhető jelentős kormányzati beavatkozások oda vezetnek, hogy a piaci viszonyok minden szinten súlyos mértékben módosulnak.

(107)

A Bizottság megjegyezte, hogy a Jelentésben leírt torzulások nem korlátozódnak az általában vett alumíniumágazatra vagy a felülvizsgálat tárgyát képező termékre. Épp ellenkezőleg, a rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatják, hogy a kínai rendszer 3.3.1.1–3.3.1.5. szakaszban és a Jelentés I. részében leírt sajátosságai az egész országra és valamennyi gazdasági ágazatra jellemzők. Ugyanez áll a termelési tényezőknek a 3.3.1.6– 3.3.1.8. szakaszban és a Jelentés II. részében szerelő leírására is.

(108)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártásához többféle inputra van szükség. A vizsgálati akta nem tartalmaz olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná, hogy ezen inputok beszerzése nem Kínában történik. Amikor a kínai alumíniumfólia-gyártók beszerzik ezeket az inputokat vagy azokkal kapcsolatban szerződnek, az általuk fizetett (és költségként feltüntetett) árak egyértelműen ki vannak téve a fent említett rendszerszintű torzulások hatásának. Például az inputok beszállítói a torzulások hatásainak kitett munkaerőt alkalmaznak; a Kínában működő beszállítók a pénzügyi szektor/tőkeallokáció kapcsán tapasztalható torzulások által érintett pénzt tudnak kölcsönözni; e beszállítókra a földhasználat költségeit torzító földhasználatijog-rendszer vonatkozik; és mindenekelőtt olyan tervezési rendszer vonatkozik rájuk, amely a kormányzás és az ágazatok minden szintjén érvényesül, így a gyártási folyamatra közvetlen és közvetett hatással van.

(109)

Emiatt a felülvizsgálat tárgyát képező termék kapcsán nem csak a belföldi értékesítési árak nem használhatók, hanem egyúttal minden inputköltséget (ideértve a nyersanyagok, az energia, a földhasználat, a finanszírozás, a munkaerő stb. költségeit) is befolyásolják az alaprendelet 2. cikk (6a) bekezdése szerinti jelentős torzulások, mivel az árképzést jelentős mértékű kormányzati beavatkozás befolyásolja (ahogy azt a Jelentés I. és II. része leírja). A tőkeallokáció, a földhasználat, a munkaerő, az energia és a nyersanyagok kapcsán leírt kormányzati beavatkozások egész Kínában megfigyelhetők. Ez azt jelenti, hogy például egy olyan input, amelyet Kínában állítottak elő több termelési tényező kombinálásával, nagy valószínűséggel ki van téve az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése szerinti jelentős torzulásoknak. A Bizottság nem kapott olyan bizonyítékot, amely e megállapítást kétségbe vonta volna, illetve nem talált olyan bizonyítékot, amely ennek ellenkezőjére utalt volna. Ugyanez érvényes az input inputjára, és így tovább. A jelen vizsgálat során a kínai kormány és az exportáló gyártók nem nyújtottak be az ennek ellenkezőjére utaló bizonyítékot vagy érvet.

(110)

A 3.3.1.2–3.3.1.9. szakaszban ismertetett elemzés, amely az általában vett gazdaságban és az alumíniumágazatban (ideértve a felülvizsgálat tárgyát képező terméket) megfigyelhető kínai beavatkozással kapcsolatos valamennyi rendelkezésre álló bizonyíték vizsgálatát magában foglalja, kimutatta, hogy az árak vagy költségek (ideértve a nyersanyagok, az energia és a munkaerő költségeit) nem a szabadpiaci erőviszonyokból következnek, mivel az alaprendelet 2. cikk (6a) bekezdésének b) pontja szerinti jelentős kormányzati beavatkozásnak vannak kitéve. Ezen az alapon (valamint a kínai kormány és az exportáló gyártók együttműködésének hiánya mellett) a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy jelen esetben nem helyénvaló a belföldi árak felhasználása a rendes érték meghatározásához.

(111)

Ezért a Bizottság a rendes értéket kizárólag a torzulástól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző termelési és értékesítési költségek alapján képezte, vagyis jelen esetben a megfelelő reprezentatív országra jellemző megfelelő előállítási és értékesítési költségek alapján, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint, ahogy azt a következő szakasz kifejti. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a mintavételi űrlapok benyújtása után egyetlen exportáló gyártó sem működött együtt a vizsgálat során, és nem nyújtottak be olyan kijelentést, amely szerint bizonyos belföldi költségek az alaprendelet 2. cikk (6a) bekezdés a) pontjának harmadik francia bekezdése szerinti torzulástól mentesek lennének.

(112)

Az alaprendelet 2. cikk (6a) bekezdés a) pontjának első francia bekezdése szerint a rendes érték képzése egy megfelelő reprezentatív országra jellemző termelési és értékesítési költségek alapján történt.

(113)

A reprezentatív ország kiválasztása az alábbi kritériumok szerint történt:

(114)

Ahogy a (28)–(29) preambulumbekezdésben is szerepel, a Bizottság a 2018. április 19-i feljegyzésében tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy csak Törökországot azonosította lehetséges reprezentatív országként, és felkérte az érdekelt feleket arra, hogy nyújtsák be észrevételeiket és javasoljanak más országokat. Ezzel kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(115)

Ahogy a (30)–(31) preambulumbekezdésben szerepel, a Bizottság 2018. október 3-i feljegyzésében megerősítette szándékát, hogy Törökországot kívánja potenciális reprezentatív országnak tekinteni, és észrevételeket kért. Ezzel kapcsolatban sem érkezett észrevétel.

(116)

Törökországot a Világbank a Kínáéhoz hasonló gazdasági fejlettségű országnak tekinti, azaz a bruttó nemzeti jövedelem (a továbbiakban: GNI) alapján Kínához hasonlóan a közepes jövedelmű országok felső sávjába sorolja. (70)

(117)

A Bizottság 2018. április 19-i feljegyzésében jelezte, hogy azonosította a felülvizsgálat tárgyát képező termék egy törökországi gyártóját, a Sedat Tahir A.Ș. vállalatot. Az érdekelt felek felkérést kaptak arra, hogy nyújtsák be észrevételeiket, és javasoljanak az alaprendelet 2. cikk (6a) bekezdés a) pontjának első francia bekezdésében felsorolt kritériumokat teljesítő egyéb reprezentatív országokban működő egyéb gyártókat. Nem érkezett észrevétel a reprezentatív ország megfelelőségével kapcsolatosan, illetve nem érkezett javaslat, amely Törökországon kívüli reprezentatív országot jelölt volna meg.

(118)

A Bizottság 2018. április 19-i feljegyzésében jelezte, hogy a fő input nyersanyag (vagyis a 10 kg-ot meghaladó tömegű óriástekercsben kiszerelt alumíniumfólia) és a felülvizsgálat tárgyát képező termék (vagyis a legfeljebb 10 kg tömegű könnyű tekercsben kiszerelt alumíniumfólia) ugyanazon HR-kódok (a 7607 11 és a 7607 19) alá tartozik. Az inputanyagok helyes azonosítása érdekében a rendes érték megfelelő kiszámítása szempontjából csak azok az országok tekinthetők megfelelő reprezentatív országnak, amelyek a fő inputanyagot megkülönböztetik a felülvizsgálat tárgyát képező terméktől. Ebben a szakaszban mérlegelésre került, hogy csak Törökországban sorolják a fő inputanyagot a felülvizsgálat tárgyát képező termékétől eltérő kód alá, és csak itt érhetők el teljeskörű nyilvános adatok.

(119)

Az érdekelt felek felkérést kaptak arra, hogy nyújtsák be észrevételeiket Törökország megfelelőségével kapcsolatban többek között a fenti kritériumok szerint. Észrevétel nem érkezett.

(120)

Törökország vonatkozásában a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához használt főbb nyersanyagokhoz kapcsolódó behozatali adatok könnyen elérhetők voltak a Globális Kereskedelmi Atlaszban, míg az egyéb fontosabb termelési tényezőkkel kapcsolatos adatok (például a munkaerőköltség és a villamosenergia-költségek) könnyen beszerezhetők a török statisztikai intézet weboldaláról.

(121)

A vizsgálat során fény derült arra, hogy a 2017-es évre a Sedat Tahir A.Ș. török gyártó pénzügyi adatai nyilvánosan hozzáférhetők.

(122)

Az alaprendelet 2. cikk (6a) bekezdés a) pontjának első francia bekezdése szerint a cél, hogy a potenciális reprezentatív országban megtalálható legyen azoknak a vonatkozó torzulástól mentes termelési tényezőknek mindegyike (vagy a lehető legtöbbje), amelyeket az együttműködő kínai gyártók használnak, valamint az általános gyártási költségek, SGA-költségek és nyereség torzulástól mentes összegeinek mindegyike (vagy lehető legtöbbje).

(123)

A fenti elemzés szerint Törökország megfelelt az alaprendelet 2. cikk (6a) bekezdés a) pontjának első francia bekezdésében előírt minden olyan kritériumnak, amely ahhoz szükséges, hogy megfelelő reprezentatív országnak lehessen tekinteni. Ezen belül Törökországban folyik a felülvizsgálat tárgyát képező termék termelése, és minden termelési tényező, az általános gyártási költségek, az SGA-költségek és a nyereség kapcsán teljeskörű adatok érhetők el.

(124)

Miután megállapításra került, hogy Törökország a jelen ügyben megfelelő reprezentatív ország, nem volt szükség a törökországi szociális védelem és környezetvédelem szintjének további elemzésére.

(125)

Az alaprendelet 2. cikk (6a) bekezdés a) pontjának negyedik bekezdése szerint „a képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét”.

(126)

Ahogy azt a (28)–(31) preambulumbekezdés is említi, a Bizottság emellett azt is jelezte, hogy azonosított egy gyártót (a Sedat Tahir A.S. vállalatot), amelynek pénzügyi kimutatásai nyilvánosan hozzáférhetők voltak és amely a felülvizsgálat tárgyát képező terméket a leendő reprezentatív országban gyártotta. Jelezte továbbá azt is, hogy a rendes érték képzése céljából az SGA és a nyereség százalékos értékének megállapításához a Sedat Tahir A.Ș. 2017. évi eredménykimutatását kívánja használni. A meghatározott tíznapos határidőn belül nem érkeztek észrevételek.

(127)

A Sedat Tahir A.Ș. elérhető eredménykimutatása nem azonosította külön az általános gyártási költségeket, ezért a Bizottság úgy ítélte, hogy azokat az értékesített áruk költsége vagy előállítási költség részének kell tekinteni.

(128)

A Bizottság ezután a Sedat Tahir A.Ș. 2017. évi eredménykimutatásának adatait használta az előállítási költségek SGA-költségeinek és a nyereség százalékos értékének megállapításához, amelyeket a képzett rendes érték megállapítása céljából a számtanilag képzett előállítási költségre alkalmazott.

(129)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint „a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni”, és „a képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét”.

(130)

A Bizottság 2018. április 19-i feljegyzésében kijelentette, hogy a Globális Kereskedelmi Atlasz (a továbbiakban: GTA) adatbázisát kívánja felhasználni az alábbi 1. táblázatban azonosított első öt inputnyersanyag torzulástól mentes költségeinek megállapításához. A Bizottság emellett azt is kijelentette, hogy a török statisztikai intézet adatait kívánja a munkaerőköltség és a villamosenergia-kiadások forrásaként felhasználni. Kijelentette továbbá, hogy az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség észszerű összegének megállapításához az Orbis adatbázist használja majd a nyilvánosan hozzáférhető pénzügyi kimutatások forrásaként.

(131)

Ahogy a (28) preambulumbekezdésben is szerepel, a Bizottság 2018. április 19-i feljegyzésében összeállította a termelési tényezők és azon török források kezdeti jegyzékét, amelyeket az összes termelési tényező – például a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához használt anyagok, energia és munkaerő – esetében kívánt használni.

(132)

Tekintettel az exportáló gyártók együttműködésének hiányára, a Bizottság a termelési költség megállapításához a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához használt különböző termelési tényezők fogyasztási mennyiségét megszerezte az egyik nagy uniós gyártótól, majd a (130)–(144) preambulumbekezdésben hivatkozott különböző forrásokból beszerzett török egységköltségekre alkalmazta azokat a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához használt különböző termelési tényezők kapcsán. Az eredeti vizsgálat nyomán rendelkezésre álló információk alapján a kínai exportáló gyártók gyártási folyamata és a felhasznált anyagok szemmel láthatólag azonosak a szóban forgó uniós gyártók által leírt folyamattal.

(133)

Az érdekelt felek által benyújtott információk összességének, valamint az egyik kérelmező telephelyén tett ellenőrző látogatás eredményeinek fényében az alábbi termelési tényezők, HR-kódok és adott esetben 12 számjegyű török vámtarifakódok kerültek azonosításra.

1. táblázat

(134)

Az alumíniumfólia kapcsán a kérelmezők jelezték, hogy az általában felhasznált nyersanyag a 7607 11 HR-kód alá tartozó alátét nélküli, hengerelt, de tovább nem megmunkált alumíniumfólia. Ezt megerősítette a négy kínai gyártó közül az a kettő, amely válaszolt az eljárás megindításáról szóló értesítés III. mellékletére. Az egyik kérelmező továbbá azt az információt adta, hogy az óriástekercsek 12 számjegyű török vámtarifakódja 7607 11 19 00 11 és 7607 11 19 00 12. A kínai gyártóktól érkező további információk és a többi érdekelt féltől érkező észrevételek hiányában a Bizottság úgy döntött, hogy a rendes érték képzéséhez az említett 12 számjegyű vámtarifakódokat használja fel.

(135)

A kérelmezők jelezték, hogy az egy tekercshez használt színes doboz/kartondoboz HR-kódja 4819 10, míg az egyik kínai gyártó szerint a HR-kód 4819 20. A 4819 10 HR-kód a „doboz … hullámpapírból vagy -kartonból” elnevezésű terméket, míg a 4819 20 kód a „…doboz …, a hullámpapírból vagy -kartonból készültek kivételével” elnevezésű terméket jelöli. Mivel a szóban forgó ládák nem hullámpapírból vagy -kartonból készülnek, a Bizottság úgy határozott, hogy a 4819 20 HR-kódot vizsgálja meg. A Bizottság az adott HR-kódon belül részletesen megvizsgálta a török nómenklatúrát, de pontosabb megfelelő termékmegnevezést nem azonosított. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy a rendes érték képzése keretében az említett hat számjegyű HR-kódot használja fel e termelésiköltség-elem költségének meghatározásához.

(136)

A papírhüvely kapcsán a kérelmezők ugyanazt a HR-kódot (4819 10) adták meg, mint a színes doboz/kartondoboz esetében. A termékmegnevezést áttekintve a Bizottság megállapította, hogy a terméket a 4822 90 HR-kód alá, „más kartoncséveként” kell besorolni. A Bizottság az adott HR-kódon belül részletesen megvizsgálta a török nómenklatúrát, de pontosabb megfelelő termékmegnevezést nem azonosított. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy a rendes érték képzése keretében a hat számjegyű 4822 90 HR-kódot használja fel e termelésiköltség-elem költségének meghatározásához.

(137)

Az egyik kérelmező azt a tájékoztatást adta, hogy termelési tényezőnek kell tekinteni a 24 alumíniumfólia-tekercs csomagolására használt külső tokot is. A termékmegnevezést áttekintve a Bizottság megállapította, hogy a terméket szintén a 4819 20 HR-kód alá kell besorolni. A Bizottság az adott HR-kódon belül részletesen megvizsgálta a török nómenklatúrát, de pontosabb megfelelő termékmegnevezést nem azonosított. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy a rendes érték képzése keretében a hat számjegyű 4819 20 HR-kódot használja fel e termelésiköltség-elem költségének meghatározásához.

(138)

Az alumíniumfólia esetében a Bizottság a 7607 11 19 00 11 és a 7607 11 19 00 12 török vámtarifakódra kiszámította a 2017-ben a Kínán kívül a világ többi országából Törökországba érkezett behozatal euróban megadott behozatali értékét és kilogrammban megadott mennyiségét. E számadatok alapján a Bizottság ezután EUR/kg-ban kiszámította az alumíniumfólia-óriástekercsek súlyozott átlagos behozatali értékét, amelyet később a termelési költségen belül az érintett nyersanyag költségeként kívánt felhasználni.

(139)

A színes doboz/kartondoboz és a külső tok esetében a Bizottság a 4819 20 HR-kódra kiszámította a 2017-ben a Kínán kívül a világ többi országából Törökországba érkezett behozatal euróban megadott behozatali értékét és kilogrammban megadott mennyiségét. E számadatok alapján a Bizottság ezután EUR/kg-ban kiszámította a színes dobozok/kartondobozok és a külső tokok súlyozott átlagos behozatali értékét, amelyet később a termelési költségen belül az érintett nyersanyagok költségeként kívánt felhasználni.

(140)

A papírhüvely esetében Bizottság a 4822 90 HR-kódra kiszámította a 2017-ben a Kínán kívül a világ többi országából Törökországba érkezett behozatal euróban megadott értékét és kilogrammban megadott mennyiségét. E számadatok alapján a Bizottság ezután EUR/kg-ban kiszámította a papírhüvelyek súlyozott átlagos behozatali értékét, amelyet később a termelési költségeken belül az érintett nyersanyag költségeként kívánt felhasználni.

(141)

Az alumíniumfólia-törmelék kapcsán megjegyzendő, hogy az egyik kérelmező szerint a hulladék mennyisége nullának tekinthető, és ezért a törmelék előállításának képzett költségéhez nem szükséges értéket rendelni. Észrevételek hiányában a Bizottság úgy határozott, hogy ezt a megközelítést alkalmazza.

(142)

A nyersanyagok exportáló gyártók felé a nyersanyagok gyártelepre történő kiszállítása után érvényesített, torzulástól mentes árának megállapítása érdekében a Bizottság mérlegelte, hogy helyénvaló-e a reprezentatív ország (Törökország) importvámját és az anyagok belföldi fuvarozásának költségeit hozzáadni az importárhoz. A Bizottság megállapította, hogy Törökország a fő nyersanyag (óriástekercsben kiszerelt alumíniumfólia) behozatalára importvámot csak Kína esetében alkalmazott, ahonnan a legtöbb behozatal érkezett. Mivel egyetlen kínai gyártó sem működött együtt, az anyagok belföldi fuvarozása kapcsán nem áll rendelkezésre könnyen elérhető információ. Azonban – ahogy azt a (153) preambulumbekezdés is leírja – már az ilyen importvámokhoz és fuvarozási költségekhez nem igazított rendes érték is az exportértékesítés igen intenzív dömpingjét mutatja. Emiatt az anyagok belföldi fuvarozási költségeinek és az importvámoknak a vizsgálata (amelynek következtében a rendes értéket felfelé kellett volna igazítani ezekhez a költségekhez) csak a rendes érték – és ezáltal a dömpingkülönbözet – növekedéséhez vezetett volna. A fentiekre tekintettel a Bizottság nem tartotta szükségesnek, hogy a jelen esetben az importvámhoz és a belföldi fuvarozási költségekhez igazítsa a nyersanyagok árait.

(143)

A munkaerőköltségek kapcsán a Bizottság 2018. október 3-i feljegyzésében jelezte, hogy a török statisztikai intézet által közzétett adatokat kívánja használni. Ezen belül a Bizottság jelezte, hogy a feldolgozóipar 2016. évi munkaórára vetített munkaerőköltségét kívánja felhasználni a fémalapanyag gyártása (71) esetében (amely a NACE Rev. 2. szerint (72) a C.24-es gazdasági tevékenység), mely statisztikák a legfrissebb elérhető adatok. (73) Jelezte továbbá azt is, hogy az értékeket megfelelően az inflációhoz igazítják a török statisztikai intézet által közzétett belföldi termelői árindex (74) felhasználásával. Észrevételek hiányában a Bizottság ezt a megközelítést alkalmazta.

(144)

A villamos energia költségeinek kapcsán – a kínai felhasználás szintjére vonatkozó információk hiányában – a Bizottság 2018. október 3-i feljegyzésében jelezte, hogy a villamos energia ipari felhasználókra érvényes átlagos egységárát kívánja használni, amelyet a török statisztikai intézet által kiadott sajtóközlemény tartalmaz. (75) Észrevételek hiányában a Bizottság ezt a megközelítést alkalmazta.

(145)

A képzett rendes érték megállapítása érdekében a Bizottság a következő két lépést tette.

(146)

A Bizottság először a torzulástól mentes előállítási költséget állapította meg. Az exportáló gyártók együttműködésének hiánya miatt a Bizottság ezután az egyik kérelmező gyártási folyamatában az anyagok, a munkaerő és az energia kapcsán megfigyelt felhasználási tényezőket megszorozta a reprezentatív országban (Törökországban) megfigyelt torzulástól mentes egységköltségekkel.

(147)

Másodszor, a Bizottság Sedat Tahir A.Ș. általános gyártási költségeit, SGA-költségekeit és nyereségét a fent meghatározott előállítási költségekre alkalmazta. Ezek meghatározása a Sedat Tahir A.Ș. 2017. évi éves jelentése alapján történt.

(148)

Ennek alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint gyártelepi szinten terméktípusok szerinti bontásban megállapította a rendes értéket. Tekintettel arra, hogy egyetlen exportáló gyártó sem működött együtt, a rendes érték meghatározása országos szinten, nem pedig exportálókra és gyártókra lebontva történt.

(149)

Ahogy a (21) preambulumbekezdés is említi, a Bizottság a kérdőívre nem kapott választ a Kínában működő gyártóktól. A Bizottság ezért az Eurostat importstatisztikái (a továbbiakban: COMEXT) alapján a háztartási alumíniumfólia minden típusa esetében meghatározta az exportárak súlyozott átlagát.

(150)

A Bizottság a rendes értéket és az exportárat gyártelepi szinten hasonlította össze egymással.

(151)

Ott, ahol azt a méltányos összehasonlítás szükségessé tette, a Bizottság a rendes értéket és az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek figyelembevételével kiigazította. Ennek keretében a rendes értéket a nem visszaigényelhető héaköltségek miatt 2 %-kal megnövelte, az exportárat pedig a nemzetközi fuvarozási, biztosítási és belföldi szállítási költségek miatt 1–3 %-kal csökkentette.

(152)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban összehasonlította a hasonló termék súlyozott átlagos rendes értékét az Unióba érkező teljes kivitel figyelembevételével kiszámított súlyozott átlagos árral.

(153)

Ennek alapján a Bizottság a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve 150 %-nál nagyobb dömpingkülönbözetet állapított meg. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a dömping a felülvizsgálati időszakban folytatódott.

(154)

A felülvizsgálati időszak alatti dömping ténymegállapításán túlmenően a Bizottság azt is elemezte, hogy az intézkedések esetleges hatályon kívül helyezése esetén valószínűsíthető-e a dömping folytatódása.

(155)

Tekintettel a kínai gyártók együttműködésének hiányára, e vizsgálat a Bizottság számára hozzáférhető információkon – vagyis a felülvizsgálati kérelemben megadott információkon, más független hozzáférhető forrásokból (például hivatalos importstatisztikákból) származó információkon, valamint az érdekelt felektől a vizsgálat során szerezett információkon – alapult.

(156)

A Bizottság – annak érdekében, hogy megvizsgálja a behozatal valószínű alakulását az intézkedések hatályvesztése esetén – elemezte a Kínára jellemző szabad kapacitást és az uniós piac vonzerejét.

(157)

A felülvizsgálati kérelemben a kérelmezők felhívták a figyelmet arra, hogy az alumíniumfólia-óriástekercseket egyszerűen csak fel kell vágni a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához, így az alumíniumfólia-óriástekercsek kapcsán Kínában megmutatkozó kapacitásfelesleg a felülvizsgálat tárgyát képező termékhez kapcsolódó kapacitásfelesleg meghatározása szempontjából is releváns.

(158)

Ahogy a felülvizsgálati kérelem is említi, a Bizottság 2015. december 17-i – a végleges dömpingellenes vámot a hatályvesztési felülvizsgálatot követően az alumíniumfólia-óriástekercsekre is kiterjesztő (76) – végrehajtási rendeletének becslése szerint az alumíniumfóliák valamennyi típusát tekintve a Kínában rendelkezésre álló termelési kapacitás 450 000 tonnával haladja meg a kínai teljes belföldi felhasználást. E becslés szerint e termelési kapacitás a 2014-es 2,5 millió tonnáról 2018-ra 2,8 millió tonnára emelkedik, míg a belföldi felhasználás növekedése valószínűsíthetően nem lesz elegendő ahhoz, hogy felvegye ez a megnövekedett kapacitást. (77) A felülvizsgálat tárgyát képező termék uniós felhasználásának mértéke körülbelül 85 600 tonna.

(159)

Az Amerikai Egyesült Államok Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága a kínai exportőröktől és gyártóktól érkezett válaszok alapján készült, az alumíniumfólia-óriástekercsekkel kapcsolatos dömpingellenes vagy kiegyenlítő vámokra vonatkozó vizsgálatok végleges megállapításában azt az előrejelzést adta, hogy az alumíniumfóliák kapcsán Kínában mutatkozó szabad kapacitás 161 233 tonna lesz 2017-ben és 157 305 tonna 2018-ban, (78) ami jelentős mértékben meghaladja az uniós keresletet.

(160)

A kitöltött mintavételi űrlapokat benyújtó négy kínai gyártói csoporttól kapott válaszok megerősítették, hogy ezek a gyártók átlagosan 25 %-os szabad kapacitással rendelkeznek.

(161)

Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy Kínában jelentős kapacitásfelesleg alakult ki, és emiatt nagy a valószínűsége annak, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályvesztése esetén a behozatali volumenek jelentősen megnőnek, és fokozottabb árnyomást fejtenek ki.

(162)

A kérelmezők által ebben a tekintetben átadott információkat egyetlen érdekelt fél sem vitatta. A Bizottság nem tárt fel olyan bizonyítékot, amely ellentmondott volna ezeknek az információknak.

(163)

Annak érdekében, hogy megállapítsa a behozatal valószínűsíthető alakulását az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén, a Bizottság megvizsgálta, hogy az uniós piac vonzónak tekinthető-e az árak szempontjából.

(164)

E tekintetben az exportárakra vonatkozó kínai statisztikák nem használhatók fel érdemben, mivel Kínában a nyersanyag és a késztermék ugyanazon HR-kód alatt van nyilvántartva.

(165)

Azonban a kínai gyártók által kitöltött mintavételi űrlapok azt mutatják, hogy ezek a gyártók a hatályban levő intézkedések ellenére átlagosan magasabb árakat számítanak fel az uniós piacon, mint bármely más harmadik ország piacán vagy a belföldi piacon. Az uniós piacon felszámított árak átlagosan 5–10 %-kal magasabbak voltak, mint a bármely más harmadik országban felszámított árak, és átlagosan 20–25 %-kal magasabbak, mint a belföldi piacon felszámított árak.

(166)

Ahogyan arra a felülvizsgálati kérelem is utal, Törökország 2014-ben, India pedig 2017-ben dömpingellenes intézkedéseket vezetett be a Kínából származó alumíniumfóliák behozatalára. A háztartási alumíniumfóliára vonatkozó uniós intézkedések hatályvesztése esetén az egyéb piacokra érkező behozatal elleni intézkedések megléte és az uniós piacnak az árak szempontjából vett vonzereje miatt az értékesítés igen nagy valószínűséggel az uniós piac felé terelődne.

(167)

Tekintettel az Kínából kiinduló kivitelnek az eredeti vizsgálat vizsgálati időszakában jellemző volumenére és piaci részesedésére (12 994 tonna, 13,4 %) és arra, hogy a figyelembe vett időszak alatt is folytatódott a felülvizsgálat tárgyát képező termék kivitele Kínából az uniós piacra (1 519 tonna, 1,8 %), a Bizottság indokoltnak látja annak megállapítását, hogy az uniós piac vonzó a felülvizsgálat tárgyát képező termék kínai gyártói számára.

(168)

Ennek következtében az intézkedések hatályvesztése esetén a Kínából származó behozatal valószínűsíthetően jelentős mértékben növekedne, és dömpingárakon valósulna meg.

(169)

A fentiek, különösen pedig a felülvizsgálati időszakra vonatkozóan meghatározott dömpingkülönbözet, a Kínában rendelkezésre álló jelentős mértékű szabad kapacitás és az uniós piac vonzereje alapján a Bizottság arra számít, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén valószínűsíthetően folytatódik a dömping, és jelentős mennyiségben érkezik az uniós piacra dömpingelt behozatal. Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a hatályos dömpingellenes intézkedések hatályvesztése esetén fennáll a valószínűsége a dömping folytatódásának.

(170)

A vizsgálat azt mutatta, hogy a felülvizsgálati időszakban a kínai behozatal továbbra is dömpingáron érkezett az uniós piacra. Bár az uniós felhasználáshoz képest a behozatali volumen viszonylag alacsony, a megállapított dömpingkülönbözeteket megerősítik (165) preambulumbekezdésben említett, más harmadik országok esetében alkalmazott még alacsonyabb exportárak. A 3.7.1. és a 3.7.2. szakaszban megvizsgált szempontokra való tekintettel a Bizottság azt is megállapította, hogy igen nagy a valószínűsége annak, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén a kínai gyártók jelentős mennyiségben exportálnának háztartási alumíniumfóliát az Unióba dömpingárakon. Tehát bizonyíték támasztja alá, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén a dömping valószínűsíthetően folytatódna vagy legalábbis megismétlődne.

(171)

A felülvizsgálati időszak alatt a hasonló terméket 20 ismert gyártó állította elő az Unióban. Ezek a gyártók alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az „uniós gazdasági ágazatot”.

(172)

A Bizottság értékelte a kárt a termelés, a termelési kapacitás, a kapacitáskihasználás, az értékesítések, a piaci részesedés, a foglalkoztatás, a termelékenység és a növekedés teljes uniós gazdasági ágazati szinten azonosított trendjei alapján, valamint az áraknak, a jövedelmezőségnek, a pénzforgalomnak, a tőkebevonási képességnek, a beruházásoknak, a készleteknek, a beruházások megtérülésének és a béreknek a mintában szereplő uniós gyártók szintjén azonosított trendjei alapján.

(173)

A Bizottság az uniós felhasználás megállapításához összeadta az uniós gazdasági ágazat Unióra jellemző értékesítési volumenét és az Eurostat által jelentett, az Unióba irányuló teljes behozatalt.

(174)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék uniós felhasználása a következőképpen alakult:

2. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(175)

A figyelembe vett időszakban az uniós felhasználás folyamatosan, összességében 18 %-kal csökkent. Az évenkénti elemzés az egész időszakra nézve ezt a fokozatos csökkenést mutatja, amely 2014 és 2015 között felgyorsult, majd 2016 és a felülvizsgálati időszak között kiegyenlítődött.

(176)

A Bizottság az Eurostat adatai alapján TARIC-szinten megállapította a Kínából az Unióba irányuló behozatal volumenét, valamint ezen behozatal és a 2. táblázatban bemutatott uniós felhasználás összehasonlítása alapján meghatározta a behozatal piaci részesedését.

(177)

A piaci részesedés és a Kínából érkező behozatal a következőképpen alakult:

3. táblázat

Behozatali volumen és piaci részesedés

(178)

A Kínából érkező behozatal 2014-ben érte el maximumát, 2015-ben jelentős mértékben visszaesett, 2016-ban kissé megélénkült, majd a figyelembe vett időszak alatt ismét jelentős mértékben csökkent. Így a figyelembe vett időszak alatt összesen 57 %-os csökkenést mutatott. A behozatal piaci részesedése 3,4 %-ról 1,8 %-ra csökkent a felülvizsgálati időszak alatt.

(179)

A kárelemzés szempontjából fontos rámutatni, hogy a figyelembe vett időszak folyamán a vámfizetési kötelezettség ellenére is érkezett behozatal az Unióba Kínából.

(180)

A Bizottság az Eurostat által a Kínából érkező behozatal vonatkozásában megadott áradatokat használta fel.

(181)

A Kínából az Unióba érkező behozatal átlagárai a következőképpen alakultak:

4. táblázat

A Kínából érkező behozatal árai

(182)

A Kínából származó behozatal átlagára 25 %-kal nőtt 2014 és 2015 között, 2016-ban enyhén csökkent, majd a felülvizsgálati időszakban csaknem a 2014-es szintre zuhant vissza.

(183)

A figyelembe vett időszak alatt a Kínából érkező behozatal átlagos tonnánkénti ára jelentősen alacsonyabb volt, mint a tonnánkénti átlagos értékesítési ár és az uniós gazdasági ágazat tonnánkénti átlagos termelési költsége (amelyről a 10. táblázat ad tájékoztatást).

(184)

A felülvizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által az uniós piacon független vevőknek történő értékesítés során alkalmazott értékesítési árak gyártelepi szintre igazított súlyozott átlagát hasonlította össze az Eurostat által a felülvizsgálat tárgyát képező termék importárára vonatkozóan megadott, az érkeztetési árhoz igazított adatokkal (amelyek a hagyományos vámot is magukban foglalták).

(185)

A Bizottság az összehasonlítás eredményét a mintában szereplő uniós gyártók felülvizsgálati időszak alatti átlagos árának százalékában fejezte ki.

(186)

Az összehasonlítás a Kínából érkező behozatal tekintetében a felülvizsgálati időszak alatt 29,3 %-os átlagos alákínálási különbözetet mutatott az uniós piacon.

(187)

Az Unióba irányuló behozatal volumenét, valamint a felülvizsgálat tárgyát képező termék más harmadik országokból érkező behozatalának piaci részesedését és áralakulását a 5. táblázat mutatja be. A volumen és az ártendenciák az Eurostat adatain alapulnak.

5. táblázat

A Kínától eltérő harmadik országokból érkező behozatal

(188)

A figyelembe vett időszakban a harmadik országokból érkező behozatali volumen ingadozott. 2014 és 2015 között 37 %-kal csökkent, majd a felülvizsgálati időszakban megkétszereződött, és a figyelembe vett időszak alatt összesen 28 %-kal nőtt.

(189)

mivel a teljes uniós felhasználás a figyelembe vett időszakban csökkent, ez a növekedés az egyéb harmadik országokból származó behozatal piaci részesedésének azonos időszakban történő növekedésében mutatkozott meg: e részesedés a 2014-es 3,8 %-os értékről 6,0 %-ra nőtt a felülvizsgálati időszak alatt.

(190)

A felülvizsgálati időszakban a Kínától eltérő harmadik országokból érkező behozatal átlagos árai 10 %-kal nőttek, de (ahogy a 10. táblázat is mutatja) az uniós gazdasági ágazat árszintjeitől így is jóval elmaradnak.

(191)

A figyelembe vett időszak alatt a felülvizsgálat tárgyát képező terméket a más harmadik országok közül elsősorban Törökországból, Norvégiából és Thaiföldről hozták be.

(192)

A kérelmezők felülvizsgálati kérelmükben jelezték, hogy a figyelembe vett időszakban a Norvégiából származó behozatal jelentősen nőtt ahhoz képest, hogy piaci ismereteik szerint Norvégiában nem folyik a felülvizsgálat tárgyát képező termék termelése. A kérelmezők azt is jelezték, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező termék átrakodásának műveletei Thaiföldön és Indonéziában történnek, és hogy azt gyanítják, hogy e termékek Kínából származnak.

(193)

A Bizottság a szóban forgó behozatal kapcsán elvégezte az Eurostat-adatok elemzését. A Norvégiából, Thaiföldről és Indonéziából az Unióba irányuló behozatal mennyisége a következőképpen alakult:

6. táblázat

A Norvégiából, Thaiföldről és Indonéziából származó behozatal

(194)

A Bizottságnak nincs tudomása arról, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező terméket Norvégiában gyártanák. A Bizottság azt is megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban a Norvégiából, Thaiföldről és Indonéziából származó behozatal teljes mértékben kompenzálta a Kínából származó behozatal csökkenését. A kérelmezők azt állították, hogy a norvégiai, thaiföldi és indonéziai átrakodásai gyakorlatokkal a Kínából származó behozatalra vonatkozó meglévő dömpingellenes intézkedések potenciálisan kijátszhatók. A Bizottság azonban nem tudta megerősíteni a bizonyítékot, amelyet ezen állítás alátámasztására kapott.

(195)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgált minden olyan lényeges gazdasági tényezőt és mutatót, amely a figyelembe vett időszak alatt érinthette az uniós gazdasági ágazat helyzetét.

(196)

Ahogyan a (12) preambulumbekezdésben jeleztük, a Bizottság az uniós gazdasági ágazatot érő esetleges kár vizsgálatához mintavételt alkalmazott.

(197)

A kár meghatározásához a Bizottság makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatókat különböztetett meg.

(198)

A Bizottság a makrogazdasági mutatókat az uniós gazdasági ágazat által benyújtott adatok alapján és a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött és ellenőrzött kérdőíveiben feltüntetett adatok alapján értékelte. Az adatok valamennyi uniós gyártóra vonatkoztak.

(199)

A Bizottság a mikrogazdasági mutatókat a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőíveiben megadott és ellenőrzött adatok alapján értékelte.

(200)

A Bizottság megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetére nézve mindkét adategyüttes reprezentatív.

(201)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás és termelékenység.

(202)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységárak, átlagos egységköltség, munkaerőköltségek, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(203)

A teljes uniós gazdasági ágazat termelése, termelési kapacitása és kapacitáskihasználása a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Az uniós gyártók termelése, termelési kapacitása és kapacitáskihasználása

(204)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelési volumene 17 %-kal csökkent, és követte az uniós felhasználás csökkenését. A csökkenés kevésbé volt hangsúlyos a 2016 és a felülvizsgálati időszak vége között eltelt időszakban.

(205)

Az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása a figyelembe vett időszak során 8 %-kal csökkent, ami azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazat nem volt teljes mértékben képes arra, hogy a termelésnek a figyelembe vett időszakban megfigyelhető csökkenésére reagálva csökkentse kapacitását.

(206)

A figyelembe vett időszakban a kapacitáskihasználás ingadozott, de 2014-hez viszonyítva a felülvizsgálati időszak alatt érte el a legalacsonyabb értéket. Általában elmondható, hogy a kapacitáskihasználás 11 %-kal csökkent a megvizsgált időszakban.

(207)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult az Unióban a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Az uniós gyártók értékesítési volumene és piaci részesedése

(208)

Az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítési volumene a figyelembe vett időszak során 19 %-kal csökkent. E csökkenés az uniós felhasználás visszaesését követte.

(209)

Az uniós gazdasági ágazat 2014 és 2015 között képes volt piaci részesedést szerezni, ám 2016-ra ismét elveszítette azt. A felülvizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése kissé még alacsonyabb is volt, mint a figyelembe vett időszak elején.

(210)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat termelése 17 %-kal csökkent, az uniós felhasználás 18 %-kal csökkent, és az uniós piacon az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 19 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenének a figyelembe vett időszakban megfigyelhető csökkenését az ugyanazon időszakra jellemző csökkenő felhasználás kontextusában kell értelmezni. Az Unió piaci részesedése kis mértékben csökkent.

(211)

Az uniós gazdasági ágazatban foglalkoztatottak száma és az ágazat termelékenysége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység az uniós gyártóknál

(212)

A termelés visszaesése miatt az uniós gazdasági ágazatban foglalkoztatottak száma 7 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. A figyelembe vett időszakban azonban a foglalkoztatás e csökkenése kisebb mértékű volt, mint a termelés 17 %-os visszaesése. Ez hatással volt az uniós gyártók termelékenységére, amely a vizsgált időszakban 11 %-kal csökkent.

(213)

Az uniós független vevők számára történő értékesítések súlyozott átlagú árai és a mintába felvett uniós gyártók termelési költségei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Átlagos értékesítési árak az Unióban és egységköltségek

(214)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat által uniós független vevőknek felszámított átlagos értékesítési ár kis mértékben, 1 %-kal csökkent, míg ugyanebben az időszakban a tonnánkénti termelési költség 7 %-kal nőtt.

(215)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltségei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

11. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(216)

Az uniós gazdasági ágazat dolgozónkénti átlagos munkaerőköltsége enyhén csökkent a figyelembe vett időszakban.

(217)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

12. táblázat

Készletek

(218)

A zárókészlet mennyisége a figyelembe vett időszak alatt ingadozott. Összességében 7 %-kal csökkent ebben az időszakban.

(219)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék uniós független vevőknek történő értékesítéséből származó adózás előtti nyereséget kifejezte az értékesítési forgalom százalékában.

(220)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

13. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(221)

Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége a figyelembe vett időszak során jelentős mértékben, 155 %-kal esett vissza. Bár 2014 és 2015 között 9 %-kal javult, a felülvizsgálati időszak alatt veszteségesbe fordult.

(222)

A nettó pénzforgalom – vagyis az uniós gazdasági ágazat azon képessége, hogy tevékenységeit önfinanszírozni tudja – 81 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. 2014 és 2015 között megkétszereződött, majd 2016-ban és a felülvizsgálati időszakban jelentősen visszaesett.

(223)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat által előállított hasonló termékek terén eszközölt éves beruházások 4 %-kal növekedtek.

(224)

Az uniós gazdasági ágazat esetében a beruházások megtérülése, az eszközök könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség 145 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, és a felülvizsgálati időszakban a negatív tartományba került.

(225)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a figyelembe vett időszak alatt a kármutatók többsége kedvezőtlenül alakult, és az uniós gazdasági ágazat gazdasági és pénzügyi helyzete romlott.

(226)

A hatályos intézkedésekkel az uniós gazdasági ágazat a romló piaci körülmények között is fenn tudta tartani árszintjeit.

(227)

Az uniós gazdasági ágazat termelési és értékesítési volumene az uniós felhasználáséhoz hasonló kedvezőtlen tendenciát mutatott. A jövedelmezőség, a pénzforgalom és a beruházások megtérülése terén mutatkozó kedvezőtlen tendenciák azonban nem állnak összefüggésben a felhasználás kedvezőtlen alakulásával. Ezek a mutatók kedvezően alakultak a figyelembe vett időszak első felében – az intézkedések bevezetése után –, azonban a felhasználás jelentős csökkenése és a termelési költség jelentős növekedése következtében romlani kezdtek. A felülvizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat veszteségessé vált.

(228)

Ugyanakkor a harmadik országokból érkező behozatal abszolút volumene és piaci részesedése egyaránt nőtt a figyelembe vett időszak alatt és – ahogy azt a (194) preambulumbekezdés leírja – teljes mértékben kompenzálta a Kínából érkező behozatal csökkenését. Bár a harmadik országokból érkező behozatal átlagára az uniós gazdasági ágazat árainál alacsonyabb volt, a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy e behozatal okozott-e kárt az uniós gazdasági ágazatban, mivel a termékösszetétel ismeretlen volt. Azonban a harmadik országokra érvényes egységár még így is jóval magasabb, mint azok az árak, amelyeken a Kínából származó behozatal az uniós piacra a felülvizsgálati időszak alatt érkezett. Emiatt az uniós gazdasági ágazat romló gazdasági és pénzügyi helyzete egybeesik azzal, hogy az uniós piacon továbbra is reprezentatív mennyiségben van jelen a dömpingelt behozatal, amely továbbra is az uniós gazdasági ágazat árai alá kínál, és ezzel tisztességtelen versenynyomást gyakorol az uniós gazdasági ágazatra.

(229)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy általában véve a kármutatók tanúsága szerint az uniós gazdasági ágazat gazdasági és pénzügyi helyzete nem javult, és az ágazat nem állt talpra azt követően, hogy a Bizottság az eredeti vizsgálatban jelentős kárt állapított meg.

(230)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a kínai behozatal által okozott jelentős kár folytatódna-e, ha a Kínával szemben hozott intézkedések hatályukat vesztenék. A vizsgálat kimutatta, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a Kínából érkező behozatal dömpingárakon valósult meg ((153) preambulumbekezdés), és fennáll a valószínűsége annak, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén folytatódik a dömping ((169) preambulumbekezdés).

(231)

Annak meghatározása érdekében, hogy a Kínával szembeni intézkedések hatályon kívül helyezése esetén fennállna-e a valószínűsége a kár folytatódásának, a Bizottság elemezte i. a Kínában rendelkezésre álló szabad kapacitást; ii. az uniós piac vonzerejét; valamint iii. azt, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén a kínai behozatal milyen hatást gyakorolna az uniós gazdasági ágazatra.

(232)

Ahogy a (157)–(162) preambulumbekezdés kifejti, Kínában jelentős kapacitásfelesleg van, amely a felülvizsgálati időszak alatt nagymértékben meghaladja a teljes uniós felhasználást. Ezenfelül a Bizottság nem azonosított olyan elemeket, amelyek arra utalnának, hogy a közeljövőben Kínában vagy bármely más harmadik ország piacán jelentős mértékben nőne a felülvizsgálat tárgyát képező termék iránti belső kereslet. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy Kínában vagy bármely más harmadik ország piacán a belső kereslet nem tudná felvenni a Kínában rendelkezésre álló szabad kapacitást.

(233)

Ahogy azt a (165)–(167) preambulumbekezdés kifejti, az uniós piac vonzó a kínai exportáló gyártók számára. Az eredeti vizsgálat vizsgálati időszakában (2010–2011-ben) a kínai behozatal piaci részesedése 13,4 % volt, ami jelzi, hogy potenciálisan milyen mennyiségű behozatalra kellene számítani Kínából az intézkedések hatályvesztése esetén.

(234)

A Kínából származó behozatal a dömpingellenes vám levonása után a felülvizsgálati időszak alatt 29,3 %-kal kínált volna alá az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak. Ez jelzi, hogy valószínűsíthetően milyen árszint mellett érkezne a kínai behozatal az Unióba az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén. Emiatt valószínűsíthető, hogy az uniós piacra nehezedő árnyomás az intézkedések hatályvesztése nyomán fokozódna, és ezáltal ismét jelentős kár érné az uniós gazdasági ágazatot.

(235)

Ezért a kínai exportáló gyártók intézkedések hiányában valószínűsíthetően mind a volumen, mind a piaci részesedés tekintetében fokozni fogják jelenlétüket az uniós piacon, és dömpingáraikkal jelentős mértékben az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai alá fognak kínálni.

(236)

A Kínából érkező dömpingelt behozatal folyamatos uniós piaci jelenléte, valamint az alacsony árpolitika miatt az uniós gazdasági ágazat nem volt képes teljes mértékben kihasználni a meglévő dömpingellenes intézkedések jelentette előnyöket, illetve nem volt képes regenerálódni a kárt okozó korábbi dömpinggyakorlatok után. A dömpingelt behozatal jelenléte miatt az uniós gazdasági ágazat megnövekedett költségeit nem tudta megjeleníteni az értékesítési árakban, aminek következtében a felülvizsgálati időszakban jelentős mértékben romlott jövedelmezősége (azaz veszteségessé vált).

(237)

Az intézkedések hatályvesztése esetén az uniós gazdasági ágazat nem volna képes fenntartani az alacsony áron érkező kínai behozatallal szemben értékesítései volumeneit és piaci részesedését. Nagyon valószínű, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén gyorsan növekedne Kína piaci részesedése. Az értékesítési volumen csökkenése még kisebb kapacitáskihasználást és a termelési átlagköltség növekedését eredményezné. A növekvő árnyomással együtt ez az uniós gazdasági ágazat már jelenleg is bizonytalan pénzügyi helyzetének további romlásához, végül pedig az előállítási helyszínek bezárásához, majd a gazdasági ágazat eltűnéséhez vezetne.

(238)

Ebből a Bizottság az a következtetést vonta le, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy a meglévő intézkedések hatályvesztése a kínai behozatal által okozott károk folytatódásához vezetne, és az uniós gazdasági ágazat már egyébként is bizonytalan helyzete valószínűleg tovább romlana.

(239)

Az intézkedések hatályon kívül helyezése nyomán minden valószínűség szerint jelentős mértékben megnőne a dömpingelt kínai behozatal, és annak árai alákínálnának az uniós gazdasági ágazat árainak. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén igen nagy a kár folytatódásának valószínűsége.

(240)

A Bizottság emellett úgy találta, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén igen nagy a további károk megismétlődésének valószínűsége. Még ha az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett folyamatos kár nem is a vizsgált behozatalnak lenne tulajdonítható, a Bizottság úgy találta, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy a harmadik országok felé felszámított alacsonyabb exportárak (lásd a (165) preambulumbekezdést), a Kínában megfigyelhető jelentős szabad kapacitás és az uniós piac vonzereje miatt (lásd a 4.7. szakaszt) a kár megismétlődne.

(241)

Az alaprendelet 21. cikke alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy a meglévő dömpingellenes intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e az Unió egészének érdekével.

(242)

A Bizottság az uniós érdeket az összes érintett érdek értékelése alapján határozta meg, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is. Az alaprendelet 21. cikkének (2) bekezdése alapján minden érdekelt fél lehetőséget kapott álláspontja ismertetésére.

(243)

Ennek alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy – a dömping és a károkozás várható folytatódására vonatkozó következtetések ellenére – léteztek-e olyan kényszerítő okok, amelyek arra engedtek volna következtetni, hogy az Uniónak nem áll érdekében fenntartani az intézkedéseket.

(244)

A vizsgálat feltárta, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén igen nagy a valószínűsége annak, hogy az uniós gazdasági ágazat törékeny helyzete jelentős mértékben tovább romlik.

(245)

Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Kínával szembeni intézkedések fenntartása előnyös lenne az uniós gazdasági ágazat számára.

(246)

Ahogy a (16) és (19) preambulumbekezdésben szerepel, egyetlen importőr sem jelentkezett, illetve nem vett részt a vizsgálatban. Ahogy az együttműködés hasonló hiánya mellett zajló korábbi vizsgálatok esetében is, a Bizottság ezúttal is arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések fenntartása nem lenne kedvezőtlen hatással az uniós importőrökre és felhasználókra.

(247)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nincsenek olyan kényszerítő okok, amelyekből az következik, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező, Kínából származó termék behozatalára vonatkozó meglévő dömpingellenes intézkedések fenntartása ne szolgálná az Unió érdekét.

(248)

Minden érdekelt fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság fenn kívánta tartani a hatályban lévő dömpingellenes intézkedéseket. Az érdekelt felek kellő időt kaptak arra, hogy tájékoztatás kapcsán észrevételeket fogalmazzanak meg, vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat. Sem észrevétel vagy beadvány, sem meghallgatás iránti kérés nem érkezett.

(249)

A fenti megfontolásokból következik, hogy a Kínából származó egyes alumíniumfólia-tekercsek behozatalára alkalmazandó, a végleges rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani.

(250)

Az e rendeletben az egyes meghatározott vállalatok esetében megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek kizárólag az e vállalatok – tehát a kifejezetten megjelölt konkrét jogalanyok – által gyártott, a felülvizsgálat tárgyát képező termék behozatalára alkalmazandók. A rendelet rendelkező részében névvel és címmel kifejezetten nem említett vállalatok – beleértve a kifejezetten említett vállalatokkal kapcsolatban álló jogi személyeket is – által gyártott felülvizsgálat tárgyát képező termék behozatalai nem részesülhetnek e vámtételek előnyeiből, azokra a „minden más vállalatra” érvényes vámot kell alkalmazni.

(251)

Az ezen egyedi dömpingellenes vámtételek (például a vállalat nevének megváltozását, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követő) alkalmazására vonatkozó kérelmeket haladéktalanul be kell nyújtani a Bizottsághoz. (79) A kérelemnek minden releváns információt tartalmaznia kell, különösen a vállalat gyártási, valamint belföldi és exportértékesítési tevékenységeinek – például az említett névváltoztatással vagy a gyártási vagy értékesítési egységek módosulásával kapcsolatos – változását. Az indokolt esetekben a Bizottság a rendelet módosítása útján aktualizálja az egyedi vámtételek igénybevételére jogosult vállalatok jegyzékét.

(252)

Figyelembe véve az 2018/1046/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (80) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletét követően visszatérítendő összegek után fizetendő kamat mértékét úgy kell megállapítani, hogy az Európai Központi Bank által az irányadó refinanszírozási műveletei esetében alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában az adott hónap első naptári napján közzétett kamatlábból kell kiindulni.

(253)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,