(1)

2018. augusztus 13-án az Európai Bizottság az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított az Oroszországból, a Trinidad és Tobagóból, valamint az Amerikai Egyesült Államokból (a továbbiakban: érintett országok) származó karbamid–ammónium-nitrát keverékek Unióba érkező behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról szóló értesítést közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A vizsgálatot a Bizottság azt követően indította meg, hogy 2018. június 29-én a Fertilizers Europe (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be a karbamid–ammónium-nitrát keverékek teljes uniós termelésének több mint 50 %-át képviselő gyártók nevében. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság a 2019. március 20-i (EU) 2019/455 bizottsági végrehajtási rendelettel (a továbbiakban: nyilvántartásba vételről szóló rendelet) (3) az alaprendelet 14. cikkének (5a) bekezdése alapján nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termékre.

(4)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett a vizsgálat megindításáról külön tájékoztatta a panaszost, az ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat és az Oroszországi Föderáció (a továbbiakban: Oroszország) hatóságait, valamint Trinidad és Tobagót és az Amerikai Egyesült Államokat (a továbbiakban: Egyesült Államok), az ismert importőröket és a felhasználók érdekeit képviselő szervezeteket, illetve az érintettként ismert egyéb szervezeteket, és felkérte őket a részvételre.

(5)

Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt a vizsgálat megindításával kapcsolatos észrevételeik megtételére, valamint a Bizottsággal és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel tartandó meghallgatás kérelmezésére.

(6)

Az együttműködő oroszországi és egyesült államokbeli exportáló gyártók azt állították, hogy a panaszosoknak nem volt jogalapjuk a vizsgálat megindításához, és nem állt rendelkezésükre elegendő bizonyíték a dömpingre és károkozásra vonatkozóan.

(7)

A Bizottság mindkét állítást elutasította. A Bizottság összevetette és megerősítette az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához fűzött megjegyzésben foglalt következtetéseket, miszerint a panaszt olyan gyártók nevében nyújtották be, amelyek termelése a karbamid–ammónium-nitrát uniós össztermelésének több mint 50 %-át teszi ki. A Bizottság továbbá a panaszt az alaprendelet 5. cikkével összhangban vizsgálta meg, és arra a következtetésre jutott, hogy teljesültek a vizsgálat megindítására vonatkozó követelmények, vagyis a panaszos által benyújtott bizonyítékok kellően helytállóak és pontosak voltak. Az alaprendelet 5. cikkének (2) bekezdése értelmében a panasznak a panaszos számára szokásszerűen hozzáférhető információkat kell tartalmaznia az említett rendelkezésben felsorolt tényezőkre vonatkozóan. A benyújtott bizonyítékok alapján a Bizottság saját értékelését követően megerősítette, hogy ez a követelmény teljesült.

(8)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban az érdekelt felek körében mintavételt alkalmazhat.

(9)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy úgy döntött, hogy a vizsgálat alá vonandó uniós gyártók számát egy minta kiválasztásával észszerű mértékűre korlátozza, és ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság az ideiglenes mintát az uniós gyártók által bejelentett termelés és az uniós értékesítési volumen alapján választotta ki az eljárás megindítását megelőző állandó értékelés összefüggésében. Az így megállapított ideiglenes minta három uniós gyártóból állt, amelyek a rendelkezésre álló információk alapján az uniós termelés és értékesítés mintegy 70 %-át tették ki. Ezen ideiglenes minta részletes adatait az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktában tették közzé, és a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket.

(10)

Röviddel a vizsgálat megindítása után az ideiglenes mintában szereplő egyik gyártó, a Yara Sluiskil B.V. arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem kíván együttműködni. Ezenkívül két uniós gyártó az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételét követően küldte el válaszát az eljárás megindítását megelőző állandó értékelésre. A végső minta meghatározása érdekében a Bizottság figyelembe vette ezeknek az uniós gyártóknak a termelési és értékesítési adatait.

(11)

Több érdekelt fél nyújtott be további észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. A Bizottság megvizsgálta az észrevételeket, és a nyilvános aktához 2018. szeptember 5-én hozzáadott megjegyzésben kifejtette, hogy ezek az észrevételek miért nem voltak hatással a végső minta kiválasztására.

(12)

A dömpingellenes alaprendelet 17. cikkének megfelelően és a hasonló termék vizsgálati időszak alatt megfigyelt uniós termelési és értékelési volumene alapján a Bizottság következetesen fenntartotta a mintavétel alkalmazásával kapcsolatos megközelítését.

(13)

Tekintettel arra, hogy a Yara Sluiskil B.V. nem kívánt együttműködni a vizsgálatban, a Bizottság úgy döntött, hogy a vállalatot az OCI Nitrogen nevű céggel helyettesíti. Az uniós gyártók végső mintája, amely az AB Achema, a Grupa Azoty Zaklady Azotowe Pulawy S.A. és az OCI Nitrogen B.V. vállalatokból állt össze, a hasonló termék teljes uniós termelési és értékesítési volumenének több mint 50 %-át tette ki. A minta az uniós gazdasági ágazat tekintetében reprezentatív.

(14)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a független importőröket, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat.

(15)

Számos független importőr jelentkezett érdekelt félként, de csak három bocsátotta rendelkezésre a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. A kapott válaszok alacsony számára való tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre. Mindhárom importőrt felkérték arra, hogy töltsenek ki egy kérdőívet.

(16)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte az Oroszországban, Trinidad és Tobagóban, illetve az Egyesült Államokban működő összes ismert exportáló gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Emellett a Bizottság felkérte az Oroszországi Föderáció Európai Unió mellett működő képviseletét, Trinidad és Tobago Európai Unió mellett működő képviseletét, valamint az Amerikai Egyesült Államok Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezzék meg azokat az exportáló gyártókat, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban és/vagy vegyék fel velük a kapcsolatot.

(17)

Két oroszországi exportáló gyártó, egy Trinidad és Tobagó-i exportáló gyártó és egy egyesült államokbeli exportáló gyártó bocsátotta rendelkezésre a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába.

(18)

Az exportáló gyártók válaszainak alacsony számára való tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(19)

Egy 2018. augusztus 21-i feljegyzéssel minden érintett exportáló gyártót és az érintett országok hatóságait is tájékoztatták a vizsgálni kívánt vállalatok kiválasztásáról. Észrevétel nem érkezett.

(20)

A Bizottság kérdőíveket küldött a mintába felvett három uniós gyártónak, a panaszosnak, a már ismert három független importőrnek, az érintett országokban működő négy exportáló gyártónak, valamint minden olyan felhasználói szervezetnek és gazdasági szereplőnek, amelyek jelentkeztek, és kérdőívet kértek.

(21)

A panaszban a panaszos elegendő bizonyítékot szolgáltatott az érintett termék oroszországi nyersanyagpiaci torzulására vonatkozóan. Ezért az eljárás megindításáról szóló értesítésben bejelentettek szerint a vizsgálat ezekre a nyersanyagpiaci torzulásokra is kiterjed annak megállapítása érdekében, hogy a Bizottság az alaprendelet 7. cikke (2a) és (2b) bekezdésében foglalt rendelkezéseket Oroszország tekintetében alkalmazza-e. A Bizottság ezért kiegészítő kérdőívet küldött Oroszország kormányának.

(22)

A kérdőívre a mintába felvett három uniós gyártó, a Fertilizers Europe, három független importőr, az érintett országokban működő négy exportáló gyártó és tizenhét különböző gazdasági szereplő adott választ, utóbbiak közül néhány a felhasználók érdekeit képviseli.

(23)

A kérdőívre Oroszország kormányától is érkezett válasz. Az orosz kormány válasza azonban rendkívül hiányos volt, és nem tartalmazta azon alapvető információkat, amelyekre a Bizottságnak szüksége volt ahhoz, hogy megvizsgálja az oroszországi nyersanyagpiaci torzulásokra vonatkozó állításokat, és hogy megállapítsa, vajon a kár megszüntetéséhez elegendő-e a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám kivetése. Az orosz kormány nem válaszolt a kérdőívre adott válaszok adatainak helyszíni ellenőrzésére vonatkozó bizottsági kérésre.

(24)

A Bizottság a 2018. október 22-i és december 19-i két feljegyzéssel tájékoztatta az orosz kormányt a kérdőívre adott válaszok hiányosságairól, valamint a Bizottságnak a szolgáltatott adatok ellenőrzésére irányuló kérésére adott válasz hiányáról. A Bizottság jelezte, hogy mivel nem kapta meg a szükséges információkat, a rendelkezésre álló tények alapján fogalmazza meg az oroszországi nyersanyagpiaci torzulások fennállására vonatkozó ténymegállapításait. Az említett feljegyzésekre válaszul az orosz kormány nem bocsátotta rendelkezésre a szükséges információkat.

(25)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott a dömping, az érintett termék oroszországi nyersanyagpiaci torzulásai, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok telephelyén került sor:

(26)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2017. július 1. és 2018. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2015. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(27)

Az érintett termék a jelenleg a 3102 80 00 KN-kód alá tartozó, Oroszországból, Trinidad és Tobagóból, valamint az Egyesült Államokból származó, vizes vagy ammóniás oldatban lévő karbamid–ammónium-nitrát keverékek (a továbbiakban: érintett termék).

(28)

A karbamid–ammónium-nitrát folyékony nitrogénműtrágya.

(29)

A nitrogéntartalom az érintett termék legfontosabb jellemzője. Ez az érték a karbamid–ammónium-nitrát 28 %-a és 32 %-a között változhat. Az eltérést általában az oldathoz adagolt több vagy kevesebb víz okozza. Az importált oldatok többsége 32 %-os nitrogéntartalommal rendelkezik. A 32 %-os nitrogéntartalmú karbamid–ammónium-nitrát koncentráltabb, mint a 30 %-os vagy annál alacsonyabb nitrogéntartalmú karbamid–ammónium-nitrát, ezért a szállítása olcsóbb. Nitrogéntartalmuktól függetlenül azonban valamennyi karbamid- és ammónium-nitrát-oldat ugyanazokkal az alapvető fizikai és kémiai jellemzőkkel rendelkezik, és ezért egyetlen terméket alkot.

(30)

A karbamid–ammónium-nitrát olyan árucikk, amelynek minősége és alapvető tulajdonságai a származási országtól függetlenül megegyeznek. Az uniós gyártók 28–32 % nitrogéntartalmú karbamid–ammónium-nitrátot kínálnak.

(31)

A vizsgálat kimutatta, hogy az alábbi termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai és kémiai jellemzőkkel rendelkeznek, továbbá az alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(32)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(33)

Egy uniós gyártó felhívta a figyelmet arra, hogy ha a karbamid–ammónium-nitráthoz más anyagot adnak hozzá (a továbbiakban: adalékanyagok, nevezetesen az ammónium-szulfát, de potenciálisan más anyagok is), a kapott keverék még mindig karbamid–ammónium-nitrát marad, és a 3102 80 00 KN-kód alá tartozik. A vizsgálat kimutatta, hogy bevett gyakorlat az adalékanyagok kis mennyiségben történő hozzáadása, és hogy a piac a terméket továbbra is karbamid–ammónium-nitrátnak tartja.

(34)

Ezért a Bizottság ebben a szakaszban úgy határozott, hogy tisztázza, hogy a vizsgálat termékköre a vizes vagy ammóniás oldatban lévő karbamid–ammónium-nitrát keverékeket foglalja magában, amelyek adalékanyagokat tartalmazhatnak, kivéve, ha az adalékanyagok jellege és mennyisége miatt a keveréket más KN-kód alá sorolják.

(35)

A vizsgálat ténymegállapításai szerint Oroszországban három vállalatcsoport volt, amelyik a vizsgálati időszakban karbamid–ammónium-nitrátot gyártott: az Acron csoport, az Eurochem csoport és a Kuibyshev Azot. Ezek közül a vizsgálati időszakban az első két csoport exportált karbamid–ammónium-nitrátot az Unióba. Mindkét csoport együttműködött a vizsgálatban.

(36)

Az Acron csoport esetében egy karbamid–ammónium-nitrátot gyártó vállalat volt a csoportban, amely Oroszországban üzemelt. A hasonló termék belföldi értékesítése a vizsgálati időszakban közvetlenül független vevőknek történt, közvetve pedig egy kapcsolatban álló belföldi kereskedőn keresztül is. A vizsgálati időszakban az Unióba irányuló exportértékesítés közvetlenül független vevőknek történt, illetve közvetve egy Svájcban található, a gyártóval kapcsolatban álló exportőrön vagy egy Franciaországban található, a gyártóval kapcsolatban álló importőrön keresztül.

(37)

Az Eurochem csoport esetében két karbamid–ammónium-nitrátot gyártó vállalat volt a csoportban, amely Oroszországban üzemelt. A hasonló termék belföldi értékesítése a vizsgálati időszakban mindegyik esetben a gyártóval kapcsolatban álló belföldi kereskedők egyikén keresztül történt. A vizsgálati időszakban az Unióba irányuló exportértékesítés kizárólag egy Svájcban található, a gyártóval kapcsolatban álló exportőrön, illetve később egy Németországban található, a gyártóval kapcsolatban álló importőrön keresztül történt. A kapcsolatban álló német importőr ezután vagy közvetlenül független vevőknek értékesítette tovább a terméket, vagy a Bulgáriában, Franciaországban és Spanyolországban található, vele kapcsolatban álló három kereskedő egyikén keresztül. Ez utóbbi vállalat értékesítései egy részét továbbra is egy szintén Spanyolországban található, vele kapcsolatban álló kereskedőn keresztül bonyolította.

(38)

A rendes érték kiszámításához az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy az együttműködő exportáló gyártók mindegyike esetében reprezentatív-e a teljes belföldi értékesítés volumene. A vizsgálatból kiderült, hogy az Acron a vizsgálati időszak alatt csak 32 %-os nitrogéntartalmú karbamid–ammónium-nitrátot gyártott, értékesített a belföldi piacon és exportált az Unióba. A belföldi értékesítés akkor reprezentatív, ha a hasonló termék független vevők részére belföldi piacon történő belföldi értékesítésének teljes volumene az egyes exportáló gyártók esetében eléri az érintett termék Unióba irányuló kivitel keretében értékesített teljes volumenének legalább 5 %-át a vizsgálati időszak alatt.

(39)

Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a hasonló termék belföldi piacon történő értékesítése az Acron esetében nem volt reprezentatív.

(40)

Mivel a hasonló terméket nem értékesítették reprezentatív mennyiségben a belföldi piacon, ezért az Acron esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdése alapján állapította meg a rendes értéket.

(41)

A rendes érték kiszámítása tehát úgy történt, hogy a következő tényezőket hozzáadták az együttműködő exportáló gyártó által gyártott hasonló termék vizsgálati időszakban jellemző gyártási költségeihez:

(42)

A rendes érték kiszámításához használt gyártási költségek az (52)–(55) és az (59)–(60) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint kiigazításra kerültek.

(43)

Az Eurochem esetében a (38) preambulumbekezdésben leírt reprezentativitási vizsgálat alapján megállapítást nyert, hogy a hasonló terméket reprezentatív mennyiségben értékesítették a belföldi piacon. A vizsgálat megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatt az Eurochem termelése, belföldi értékesítése és az Unióba irányuló exportja csak egy terméktípust érintett: a 32 %-os nitrogéntartalmú karbamid–ammónium-nitrátot. Ezért a Bizottságnak nem kellett megvizsgálnia, hogy az Unióba irányuló exportra értékesített terméktípusokkal azonos vagy összehasonlítható egyes terméktípusok belföldi értékesítésének mennyisége reprezentatív volt-e.

(44)

A Bizottság ezt követően meghatározta a független vevőknek a belföldi piacon történt nyereséges értékesítések részarányát – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban – annak megállapítása céljából, hogy a rendes érték kiszámítását a tényleges belföldi értékesítések alapján végezze-e el.

(45)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek-e, vagy sem – az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(46)

Ebben az esetben a rendes érték a terméktípusnak a vizsgálati időszak alatt megvalósított összes belföldi értékesítése során alkalmazott árak súlyozott átlaga.

(47)

A rendes érték a terméktípusnak a vizsgálati időszak alatti nyereséges belföldi értékesítéseihez tartozó tényleges belföldi árral egyezik meg, amennyiben:

(48)

A belföldi értékesítések elemzése kimutatta, hogy az összes belföldi értékesítés kevesebb mint 15 %-a nyereséges volt, és a súlyozott átlagos értékesítési ár alacsonyabb volt az előállítási költségnél. Ennek megfelelően a rendes értéket csak a nyereséges értékesítések súlyozott átlagaként számították ki.

(49)

A (45)–(48) preambulumbekezdésben ismertetett, a szokásos kereskedelmi forgalom keretében végzett vizsgálat során alkalmazott előállítási költségek részét képező gyártási költségeket az (52)–(55) és az (59)–(60) preambulumbekezdésben foglaltak szerint kiigazították.

(50)

Az Eurochem arra hivatkozott, hogy a nettó belföldi értékesítési ár kiszámításakor kiegészítő engedményt kell alkalmazni a belföldi, vele kapcsolatban álló kereskedő SGA-költségeire, valamint az ugyanazon csoporton belüli két gyártó SGA-költségeinek egy részére vonatkozóan. Azt állította, hogy ezek a költségek a belföldi értékesítés eltérő kereskedelmi szintjéből következnek az exportértékesítésekhez képest, nevezetesen abból a tényből, hogy a vállalattal kapcsolatban álló kereskedőkön keresztül a belföldi értékesítések többsége közvetlenül a mezőgazdasági termelőkre irányul.

(51)

Egy ilyen engedmény azonban nem tükrözné megfelelően a nettó belföldi értékesítési árat, amelynél a gyártóval kapcsolatban álló belföldi kereskedők és termelők SGA-költségeit általában nem vonják le, hogy az ár megfelelően tükrözze a belföldi piacon a szokásos piaci ár elve szerint fizetett vagy fizetendő árat. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(52)

A földgáz a karbamid–ammónium-nitrát gyártási folyamatának fő nyersanyaga, és a teljes előállítási költség jelentős részét, több mint 50 %-át (4) teszi ki. A panaszos állítását és az Oroszországból származó műtrágyákra vonatkozó korábbi vizsgálatok ténymegállapításait követően a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett termék előállításával kapcsolatos földgázköltségeket észszerűen tükrözték-e az orosz exportáló gyártók nyilvántartásai, az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésével összhangban.

(53)

A vizsgálat megállapította, hogy az oroszországi földgázárakat az állam szövetségi jogszabályok útján szabályozza, és azok politikai célkitűzéseken alapulnak. Az oroszországi földgázárak nem tükrözik a szokásos piaci feltételeket. Szokásos piaci feltételek esetén az árakat többnyire a termelési költségek és a nyereséggel kapcsolatos várakozások határozzák meg. Ezzel szemben Oroszországban az állam által meghatározott árak közvetlenül alkalmazandók a Gazpromra, az orosz állami tulajdonban lévő földgázellátóra. A Gazprom az ország legnagyobb, 50 % feletti piaci részesedéssel rendelkező földgázellátója, ezért árai meghatározóak a piacon. A vizsgálat megerősítette ezt az ármegállapító magatartást, amelynek következtében az összes többi földgázellátó is hasonlóan alacsony áron értékesít. Emellett a Gazprom a vezetékek tulajdonosa, amelyeken keresztül az összes gáz – beleértve a független gyártók által biztosított gázt is – szállítása szintén szabályozott tarifák alkalmazása mellett történik.

(54)

A gázár kiigazításával kapcsolatban az orosz kormány és a két együttműködő orosz exportáló gyártó a következőket nyilatkozta:

(55)

Az észrevételekre válaszul a Bizottság ideiglenesen az alábbi következtetést vonta le:

(56)

Végül az orosz kormány és az együttműködő orosz exportáló gyártók a WTO-vizsgálóbizottságnak az Oroszország és Ukrajna közötti vitával kapcsolatban a közelmúltban hozott döntésére hivatkoztak („DS493 – Ukrajna – Ammónium-nitrátokra vonatkozó dömpingellenes intézkedések” című dokumentum), amely elutasította az Ukrajna által végrehajtott gázár-kiigazítást.

(57)

Meg kell jegyezni, hogy a WTO-vizsgálóbizottság DS493. sz. jelentése egy Oroszország és Ukrajna közötti vitára vonatkozik, amelyben Oroszország vitatta az Ukrajna által tett ténymegállapításokat. Az Unió ebben az ügyben nem volt érintett. Amint azt az adott ügyben a vizsgálóbizottság megállapította, az, hogy az exportőrök vagy gyártók nyilvántartásai észszerűen tükrözik-e a szóban forgó termék előállításával és értékesítésével összefüggő költségeket, „olyan kérdés, amelyet eseti alapon kell értékelni, figyelembe véve a vizsgálatot végző hatóság rendelkezésére álló bizonyítékot és az általa tett ténymegállapítást”. (11) Bár ez már önmagában is rámutat arra, hogy a vizsgálóbizottság jelentése a jelenlegi vizsgálat szempontjából irreleváns, a Bizottság megjegyzi, hogy a vizsgálóbizottság jelentése jelenleg fellebbezés alatt áll. A Bizottság ezért elutasítja a vizsgálóbizottság jelentéséhez fűzött megjegyzést.

(58)

Mindezen okok miatt a Bizottság elutasította ezeket az állításokat, és úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése értelmében indokolt a gázár kiigazítása, amint azt a Bíróság is megerősítette (12).

(59)

E ténymegállapításokat követően a Bizottság az Oroszországból származó műtrágyákra vonatkozó korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan kiigazította a földgáz orosz költségét oly módon, hogy a torzult orosz belföldi árat torzítatlan nemzetközi referenciaárral váltotta fel („gázár kiigazítása”). Referenciaárként a Bizottság az úgynevezett Waidhaus-árat alkalmazta, amely a német–cseh határon az exportált orosz gáz ára. Az árat az orosz gyártók gyártelepi szintjéhez igazították.

(60)

A karbamid–ammónium-nitrát gyártása négy szekvenciális közvetett inputtal történik (pl. ammónia, salétromsav, ammónium-nitrát oldat és karbamid). A földgázt ammónia előállítására használják. A földgáz költségének az ammónia gyártási költségében való kiigazítását követően a Bizottság lecserélte az ammónia kiigazított gyártási költségét a második közvetett terméknél, a salétromsavnál, amelynek az ammónia közvetlen nyersanyaga. A gázár kiigazításának hatása először az ammónium-nitrát oldatot, majd a karbamidot és végül a karbamid–ammónium-nitrátot is elérte.

(61)

Az Acron belföldi értékesítéseinek nagy jövedelmezősége miatt a gázár kiigazítása nem befolyásolta az Acron esetében kiszámított rendes értéket. A gázár kiigazítása után az Acron vállalat összes belföldi ügylete továbbra is nyereséges maradt. Ezért az Acron rendes értékének meghatározása során – a (41) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – a gyártási költségek növekedését pontosan ellensúlyozta a nyereséges belföldi értékesítésekből származó nyereség csökkenése.

(62)

A (36)–(37) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az együttműködő orosz exportáló gyártók vagy közvetlenül független vevőknek vagy importőrként, exportőrként vagy kereskedőként eljáró, velük kapcsolatban álló vállalatokon keresztül exportáltak az Unióba.

(63)

Ha az exportáló gyártók az érintett terméket közvetlenül az uniós független vevőknek exportálták, az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló exportra értékesített érintett termékért ténylegesen megfizetett vagy megfizetendő ár volt.

(64)

Abban az esetben, ha az exportáló gyártók az érintett terméket velük kapcsolatban álló importőrökön keresztül exportálták az Unióba, az exportár megállapítása az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban az importált termék uniós független vevők részére történt első viszonteladásakor alkalmazott ár alapján történt. Ebben az esetben a Bizottság az árat a behozatal és a viszonteladás között felmerülő összes költség, köztük az SGA-költségek és a hígítási költségek; valamint az észszerű nyereség figyelembevételével kiigazította.

(65)

A hígítási költségeket illetően ebben az esetben az orosz exportáló gyártók a vizsgálati időszak alatt csak 32 %-os nitrogéntartalmú karbamid–ammónium-nitrátot exportáltak. A velük kapcsolatban álló importőrök azonban 32 %-os vagy annál alacsonyabb nitrogéntartalmú karbamid–ammónium-nitrátot értékesítettek a független vevőknek. Ezért abban az esetben, amikor az érintett terméket a nitrogéntartalom csökkentése érdekében vízzel hígították, a (64) preambulumbekezdésben említett kiigazítás tartalmazta a gyártóval kapcsolatban álló importőr esetében felmerült további hígítási költségeket is.

(66)

A Bizottság a rendes értéket és az orosz együttműködő exportáló gyártó exportárát gyártelepi alapon hasonlította össze.

(67)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében indokolt volt, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. A Bizottság kiigazította az importköltségeket és a közvetett adókat; az árengedményeket, a visszatérítéseket és a mennyiségbeli különbségeket; a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségeket; a hitelköltségeket; a kapcsolatban álló exportőrök SGA-költségeit, beleértve az árrést is.

(68)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban az orosz exportáló gyártók esetében a hasonló termék rendes értékének súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék exportárának súlyozott átlagával.

(69)

Ennek alapján az ideiglenes, súlyozott átlagú dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők: 31,9 % az Acron és 34,0 % az Eurochem esetében.

(70)

A dömpingkülönbözet kiszámításához használt CIF-árat minden ügylethez (a kapcsolatban álló importőr viszonteladása esetén transzferár alapján) megállapították azon határon, ahol vámkezelésre került sor, ami esetleg nem ugyanaz a határ, ahol az áruk fizikailag átlépték az uniós határt.

(71)

Az Oroszországban működő minden más potenciális exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az orosz exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportvolumene az érintett országból az Unióba irányuló – az Eurostat importra vonatkozó statisztikai adatai alapján megállapított – teljes exportvolumen arányában kifejezve.

(72)

Az orosz együttműködő exportáló gyártók kivitele az Oroszországból az Unióba irányuló teljes kivitel 100 %-át tette ki a vizsgálati időszak alatt. Ez alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a maradvány dömpingkülönbözetet a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező együttműködő gyártó, vagyis az Eurochem csoport szintjén határozza meg.

(73)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(74)

Úgy tűnt, hogy a vizsgálati időszak alatt az MHTL, az együttműködő exportáló gyártó volt az érintett termék egyedüli gyártója Trinidad és Tobagóban.

(75)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy az MHTL esetében a belföldi értékesítés teljes volumene reprezentatívnak tekinthető-e.

(76)

Mivel hasonló terméket nem értékesítettek a belföldi piacon, ezért a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése és (6) bekezdésének b) pontja alapján állapította meg a rendes értéket.

(77)

A rendes érték kiszámítása úgy történt, hogy a következő tényezőket hozzáadták az együttműködő exportáló gyártók által gyártott hasonló termék vizsgálati időszakban jellemző előállítási költségeihez:

(78)

Az ellenőrzést követő, 2018. december 12-i beadványában az MHTL megjegyezte, hogy a Bizottságnak az azonos általános kategóriába tartozó termékeknek a szokásos kereskedelmi forgalom keretében történő előállítására és értékesítésére vonatkozó SGA-költségeket kellene alkalmaznia, amelyek Trinidad és Tobago belföldi piacán keletkeztek. Mivel az MHTL elegendő indokot szolgáltatott arra, hogy ez a megközelítés összhangban áll az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével, a Bizottság elfogadta ezt az állítást.

(79)

A 2. cikk (3) bekezdése és (6) bekezdésének b) pontja értelmében a Bizottság azt a nyereséget is felhasználta, amelyet az MHTL a (78) preambulumbekezdésben említett azonos termékkategóriába tartozó termékek szokásos kereskedelmi forgalom keretében történő értékesítésével ért el.

(80)

Az MHTL a vizsgálati időszakban kizárólag importőrként eljáró, vele kapcsolatban álló vállalatokon keresztül exportált az Unióba. Az Unióba irányuló összes értékesítést egy kapcsolatban álló németországi importőrön keresztül bonyolították le. Ez az importőr az érintett terméket németországi független vevőknek vagy kapcsolatban álló franciaországi és spanyolországi vállalatoknak értékesítette, amelyek az érintett terméket saját nemzeti piacukon független vevőknek értékesítették.

(81)

Az exportárat ezért – az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban – az importált termék független vevők részére történt első unióbeli viszonteladásakor alkalmazott ára alapján állapították meg. Ebben az esetben a Bizottság az árat a behozatal és a viszonteladás között felmerülő összes költség, köztük az SGA-költségek, illetve a hígítási és keverési költségek; valamint az észszerű nyereség figyelembevételével kiigazította.

(82)

A hígítási és keverési költségeket illetően ebben az esetben az MHTL a vizsgálati időszak alatt csak 32 %-os nitrogéntartalmú karbamid–ammónium-nitrátot exportált. A vele kapcsolatban álló importőrök azonban 32 %-os vagy annál alacsonyabb nitrogéntartalmú karbamid–ammónium-nitrátot értékesítettek a független vevőknek. Ezért abban az esetben, amikor az érintett terméket a nitrogéntartalom csökkentése érdekében vízzel hígították vagy kénnel keverték, a (81) preambulumbekezdésben említett kiigazítás tartalmazta a gyártóval kapcsolatban álló importőr esetében felmerült további hígítási és keverési költségeket is.

(83)

A Bizottság az MHTL rendes értékét és az exportárat gyártelepi szinten hasonlította össze egymással.

(84)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében indokolt volt, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Kiigazításokat végeztek az árengedmények, a visszatérítések és a mennyiségi különbségek; a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek, valamint a hitelköltségek tekintetében.

(85)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a hasonló termék rendes értékének súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék exportárának súlyozott átlagával.

(86)

Ennek alapján a súlyozott átlagú ideiglenes dömpingkülönbözet a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve: 55,9 %.

(87)

Az összes többi, Trinidad és Tobagóban működő exportáló gyártó esetében – ha lenne még ilyen az MHTL-en kívül – a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártó Unióba irányuló exportvolumene a Trinidad és Tobagóból az Unióba irányuló – az Eurostat importra vonatkozó statisztikai adatai alapján megállapított – teljes exportvolumen arányában kifejezve.

(88)

Ebben az esetben az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszak alatt a Trinidad és Tobagóból az Unióba irányuló teljes kivitel 100 %-át az együttműködő exportáló gyártó, vagyis az MHTL általi kivitel tette ki. Ez alapján a Bizottság úgy döntött, hogy a maradvány dömpingkülönbözetet az MHTL vállalat szintjén határozza meg.

(89)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(90)

A panaszban a panaszos azt közölte, hogy az Egyesült Államokban legalább kettő karbamid–ammónium-nitrátot gyártó vállalat található. A vizsgálat megerősítette, hogy az érintett terméknek több gyártója van, nem csak az egyedüli együttműködő exportáló gyártó, a CFI. Az is nyilvánvaló, hogy a vizsgálati időszak alatt csak a CFI exportálta az érintett terméket az Unióba.

(91)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy a CFI esetében a belföldi értékesítés teljes volumene reprezentatívnak tekinthető-e. A belföldi értékesítés akkor reprezentatív, ha a hasonló termék független vevők részére belföldi piacon történő belföldi értékesítésének teljes volumene az egyes exportáló gyártók esetében eléri az érintett termék Unióba irányuló kivitel keretében értékesített teljes volumenének legalább 5 %-át a vizsgálati időszak alatt. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a hasonló termék belföldi összértékesítése a CFI esetében reprezentatív volt.

(92)

A Bizottság megállapította, hogy a CFI a vizsgálati időszakban csak egyetlen típusú karbamid–ammónium-nitrátot exportált az Unióba, mégpedig a 32 %-os nitrogéntartalmú karbamid–ammónium-nitrátot. A Bizottság ezt követően azonosította azokat a CFI által belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek azonosak vagy összehasonlíthatóak voltak az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípussal.

(93)

A Bizottság ezután – az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban – megvizsgálta az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal azonos vagy összehasonlítható terméktípus tekintetében, hogy a CFI hazai piacon történt belföldi értékesítése reprezentatív volt-e. Egy adott terméktípus belföldi értékesítése abban az esetben reprezentatív, ha e terméktípus vizsgálati időszak alatti, független vevők részére bonyolított belföldi értékesítésének teljes volumene eléri az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített azonos vagy összehasonlítható terméktípus teljes volumenének legalább 5 %-át. A Bizottság megállapította, hogy az Unióba irányuló exportra értékesített terméktípusokkal azonos vagy összehasonlítható terméktípus belföldi értékesítése a vizsgálati időszak alatt reprezentatív volt.

(94)

A Bizottság ezt követően a kérdéses terméktípus esetében meghatározta a független vevőknek a belföldi piacon történt nyereséges értékesítések vizsgálati időszak alatti részarányát – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban – annak megállapítása céljából, hogy a rendes érték kiszámítását a tényleges belföldi értékesítések alapján végezze-e el.

(95)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek-e, vagy sem – az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(96)

Ebben az esetben a rendes érték az adott terméktípus vizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítése során felszámított árainak súlyozott átlaga.

(97)

A rendes értéket az egyes terméktípusok kizárólag nyereséges belföldi, vizsgálati időszak alatti értékesítésének terméktípusonkénti tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(98)

A belföldi értékesítés elemzése kimutatta, hogy az Unióba irányuló exportra értékesített terméktípushoz hasonló vagy azzal összehasonlítható terméktípus teljes belföldi értékesítésének 60–80 %-a (13) nyereséges volt, és a súlyozott átlagos értékesítési ár magasabb volt, mint az előállítási költség. Ennek megfelelően a rendes értéket csak a nyereséges értékesítések súlyozott átlagaként számították ki.

(99)

A CFI az Unióban közvetlenül a független vevők részére exportált.

(100)

Ebben az esetben az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az érintett termékért az Unióba történő kivitelre való értékesítéskor ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(101)

A Bizottság a CFI rendes értékét és az exportárat gyártelepi szinten hasonlította össze egymással.

(102)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében indokolt volt, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. A Bizottság kiigazította a behozatali költségeket és a közvetett adókat; az árengedményeket, a visszatérítéseket és a mennyiségbeli különbségeket; a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségeket, valamint a hitelköltségeket.

(103)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a CFI esetében a hasonló termék adott típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(104)

Ennek alapján a súlyozott átlagú ideiglenes dömpingkülönbözet a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve: 37,3 %.

(105)

Az USA-ban működő minden más exportáló gyártó esetében – amennyiben a vizsgálatban együttműködő egyetlen ismert exportáló gyártón kívül is létezik még gyártó – a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportvolumene az USA-ból az Unióba irányuló – az Eurostat importra vonatkozó statisztikai adatai alapján megállapított – teljes exportvolumen arányában kifejezve.

(106)

Ebben az esetben az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszak alatt az USA-ból az Unióba irányuló teljes kivitelnek 100 %-át a CFI általi kivitel tette ki. Ez alapján a Bizottság úgy döntött, hogy a maradvány dömpingkülönbözetet az együttműködő exportáló gyártó, nevezetesen a CFI szintjén határozza meg.

(107)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(108)

A vizsgálati időszak alatt 20 ismert gyártó gyártott hasonló terméket az Unióban. Ezek a gyártók alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az „uniós gazdasági ágazatot”.

(109)

A vizsgálati időszak alatt a teljes uniós termelés mintegy 3,9 millió tonna volt. A Bizottság az adatot az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatban rendelkezésre álló információk, nevezetesen a Fertilizers Europe termelési felmérése és a Fertecon alapján határozta meg (a Fertecon a globális műtrágyapiacon elismert piackutató szolgáltató). A (12) preambulumbekezdésben említettek szerint három uniós gyártót vettek fel a mintába, amelyek a hasonló termék teljes uniós termelésének több mint 50 %-át képviselték.

(110)

A Bizottság az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazatnak az uniós piacon lebonyolított értékesítésének mennyisége alapján határozta meg, hozzáadva ahhoz az Eurostat statisztikája szerinti valamennyi harmadik országból származó behozatalt.

(111)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós felhasználás (tonnában)

(112)

Az uniós felhasználás a figyelembe vett időszak alatt 5 %-os általános visszaeséssel ingadozott. 2016-ban és a vizsgálati időszakban a karbamid–ammónium-nitrát legfontosabb piacain bekövetkezett aszály miatt a mezőgazdasági termelők általi felhasználás is háttérbe szorult.

(113)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból származó karbamid–ammónium-nitrát behozatalát az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése értelmében összesítve kell-e értékelni.

(114)

A szóban forgó rendelkezés előírja, hogy az egynél több országból történő behozatalt csak abban az esetben kell összesítve értékelni, ha megállapítást nyer, hogy:

(115)

A három érintett országból származó behozatalra vonatkozóan megállapított dömpingkülönbözetek az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésében meghatározott de minimis küszöbértékek felett voltak. Az egyes érintett országokból származó behozatal volumene az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése értelmébe véve nem volt elhanyagolható. A vizsgálati időszak alatt a piaci részesedés az Oroszországból származó behozatal esetében 13,4 %-ot, a Trinidad és Tobagóból 8,1 %-ot, az USA-ból származó behozatal pedig 16,2 %-ot ért el.

(116)

Az Oroszországból, a Trinidad és Tobagóból és az USA-ból származó dömpingelt behozatalok, az érintett országokból származó dömpingelt behozatal és a hasonló uniós termék közötti verseny feltételei hasonlóak voltak. Konkrétabban, a behozott termékek egymással és az Unióban gyártott karbamid–ammónium-nitráttal versengtek, mivel azokat ugyanazon értékesítési csatornákon keresztül és a fogyasztók hasonló kategóriái részére értékesítik. Az érintett termék homogén áru, és a verseny nagyrészt kizárólag az áron alapult.

(117)

Következésképpen az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott összes követelmény teljesült, és az Oroszországból, Trinidad és Tobagóból és az USA-ból érkező behozatalt összesítve vizsgálták a kár meghatározása céljából.

(118)

Az MHTL egy meghallgatáson azt állította, hogy a Trinidad és Tobagóból származó behozatalokat nem lehet összesíteni azon az alapon, hogy i. a Trinidad és Tobagóból származó árak következetesen magasabbak voltak az USA és Oroszország által alkalmazott áraknál, ii. az importvolumen a figyelembe vett időszak alatt csökkent (szemben az USA-ból és Oroszországból származóval), iii. az MHTL egy európai csoport része, iv. az MHTL árkövető és v. Trinidad és Tobagó WTO-tag fejlődő ország.

(119)

A Bizottság elutasította azokat az állításokat. Annak eldöntését, hogy a behozatalt összesítve kell-e értékelni, az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott kritériumokra kell alapozni, amely ebben az esetben teljesült, mint az a (114)–(117) preambulumbekezdésben kiemelésre került. Az MHTL által felvetett egyik szempont sem kérdőjelezheti meg azt, hogy helyénvaló-e a Trinidad és Tobagóból, valamint az Oroszországból és az USA-ból származó behozatal vizsgálata (14).

(120)

A Bizottság a behozatali volumen nagyságát az Eurostat adatai alapján határozta meg. A behozatal piaci részesedése az importvolumen uniós felhasználással való összehasonlításával került megállapításra.

(121)

Az érintett országokból az Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult:

2. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése

(122)

Az érintett országokból származó behozatal 64 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Piaci részesedésük növekedése még hangsúlyosabb volt, mivel az érintett behozatal piaci részesedése 72 %-kal, a 2015. évi 21,9 %-ról 37,7 %-ra nőtt. Mivel a fogyasztás ugyanebben az időszakban 5 %-kal visszaesett, az érintett országok piaci részesedésének komoly emelkedése nyilvánvalóan a többi piaci szereplő kárára történt.

(123)

A Bizottság az importárakat az Eurostat adatai alapján határozta meg. Lényeges tisztázni, hogy ezek a statisztikaiár-szintek különbözhetnek az együttműködő exportáló gyártók esetében alkalmazott ellenőrzött árszinttől, mivel az érintett országokból származó behozatal nagy része kapcsolatban álló importőrökön keresztül történik.

(124)

Az érintett országokból az Unióba irányuló behozatal súlyozott átlagárai a következőképpen alakultak:

3. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(125)

Az érintett országokból származó behozatal árai átlagosan 32 %-kal csökkentek. Valójában mindhárom érintett országból származó behozatal árai az országtól függően 30 % és 34 % közötti mértékben csökkentek. Ez a csökkenés különösen 2016-ban volt nyilvánvaló, amikor csökkent a nyersanyagok (főként gáz) ára. Az importárak a vizsgálati időszakban azonban 4 %-kal csökkentek, ellentétben a nyersanyagárak emelkedésével.

(126)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság a következő tényezőket hasonlította össze:

(127)

A Bizottság általában az exportáló gyártók uniós határparitáson számított CIF-árát hasonlítja össze az uniós gyártók gyártelepi árával, mivel ez a megközelítés általában tisztességes összehasonlítást biztosít. A vizsgálat azonban feltárta, hogy ebben az esetben kivételes körülmények állnak fenn a tekintetben, hogy a mintában szereplő uniós gyártók értékesítési ügyleteinek közel egyharmada esetében a gyártelepi áron számított értékesítési ár alkalmazása az uniós gazdasági ágazat árait eredményezné, amelyek szintje a verseny tekintetében nem hasonlítható össze a behozatali árakkal.

(128)

Az uniós gazdasági ágazat azon értékesítései esetében, amelyeknél a roueni (Franciaország) és a genti (Belgium) kikötőkbe való szállítás céljából tengeri szállításra került sor, valóban helyénvalónak találták, hogy a szóban forgó értékesítések vonatkozásában a gyártelepi árak kiszámítása helyett a szóban forgó kikötőkbe irányuló szállítás esetében alkalmazott árakat használják fel. Ezek az értékesítések az uniós gazdasági ágazat értékesítésének közel 40 %-át képviselték. Ezt a megközelítést pontosabbnak tekintették, mint a gyártelepi árak alkalmazását a következő okok miatt:

(129)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy annak vizsgálata érdekében, hogy fennáll-e az áralákínálás, helyénvaló kiigazítani a mintában szereplő két uniós gyártó értékesítési ügyleteinek közel egyharmadát annak érdekében, hogy ezek az értékesítések összehasonlíthatók legyenek az érintett behozatallal folytatott tényleges verseny tekintetében. Az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek kétharmada esetében, amely nem foglalt magában tengeri áruszállítást, továbbra is fennállt a rendes CIF-paritás és a gyártelepi ár módszere.

(130)

Az árakat terméktípusonként, azonos kereskedelmi szinten megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az adatokat szükség esetén kiigazítva, az engedmények és a visszatérítések levonása után hasonlították össze. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti forgalmának százalékában fejezte ki. Ennek alapján a vizsgálat az Oroszországból származó behozatal esetében 3,4 %-os, a Trinidad és Tobagóból származó behozatal esetében 6,2 %-os, az USA-ból származó behozatal esetében pedig 9,9 %-os súlyozott átlagos alákínálási különbözetet mutatott ki. Szem előtt tartva, hogy az érintett termék árucikk, és a verseny nagyrészt kizárólag az áron alapul, illetve hogy az árai nagyon átláthatóak (azaz a piacon ismertek), az említett különbözetek jelentősnek tekinthetők. Az alacsony árkülönbség miatt a vevő másik beszállítóra fog váltani. Ezt a felhasználók képviselőinek válaszai is megerősítették.

(131)

A vizsgálati időszakban azonos kereskedelmi szinten megvalósuló ügyletek esetében az értékesítési árakat terméktípusonként összehasonlítva megállapítást nyert, hogy az érintett országokból származó behozatal árai átlagosan 6,8 %-kal kínáltak az uniós gazdasági ágazat árai alá.

(132)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(133)

A Bizottság a (13) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett esetleges kár vizsgálatára mintavételt alkalmazott.

(134)

A kár meghatározásához a Bizottság makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatókat különböztetett meg. A makrogazdasági mutatókat a Bizottság a Fertilizers Europe által a kérdőívre adott válaszokban közölt adatok alapján értékelte. Ezek az adatok az összes uniós gyártóra vonatkoztak. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által a kérdőívre adott válaszokban közölt adatok alapján értékelte. Mindkét adatsor reprezentatívnak bizonyult az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából.

(135)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység és a dömpingkülönbözet nagysága.

(136)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységárak, egységköltségek, munkaerőköltségek, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(137)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

4. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(138)

Az Unióban a karbamid–ammónium-nitrátot általában integrált vegyipari üzemekben állítják elő. Ezekben az üzemekben a gázt és a nitrogént nitrogénalapú műtrágyává és más hasonló ipari termékekké, például melaminná alakítják át. A gyártási folyamat több szakaszból áll, mint például az ammónia- és a salétromsavgyártás, ezért nagymértékben függ a gázforrásokhoz (a fő végső nyersanyaghoz) való, csővezetékeken vagy terminálokon keresztüli hozzáféréstől, és nagy tőkeigényű. A gyártók áttérhetnek más végtermék előállítására, de ez a képesség a gyártók körében korlátozott és változó képet mutat. Ez függ az integrált üzem konfigurációjától és a gyártó ügyfélkörétől. Mindegyik vállalat összességében kívánja maximalizálni az üzem jövedelmezőségét. E vizsgálat azonban kizárólag a karbamid–ammónium-nitrátra összpontosít.

(139)

Összességében a karbamid–ammónium-nitrát gyártása 8 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. A termelés 2016-ban jelentős mértékben visszaesett, amikor az érintett országokból származó behozatal az előző évhez képest 50 %-kal nőtt, és a karbamid–ammónium-nitrát legfontosabb piacain az aszály miatt visszaesett a kereslet. Jóllehet a helyzet javult 2017-ben, a karbamid–ammónium-nitrát árának és jövedelmezőségének csökkenése miatt néhány uniós gyártó a vizsgálati időszakban más nitrogénalapú műtrágyák előállítására váltott. Azon esetekben, amikor ez a termelési átállás gazdasági alapon nem valósulhatott meg, az uniós gyártóknak többször is le kellett állítaniuk a gyártást.

(140)

A termelési kapacitás 4 %-kal nőtt, míg a kapacitáskihasználás 12 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. A (138) preambulumbekezdésben említettek szerint az ilyen típusú termelés és iparág esetében a termelési kapacitást és a kapacitáskihasználást más termékek gyártása befolyásolhatja, amelyek ugyanazon a gyártóberendezésen előállíthatók, és ez e tendenciákban is megmutatkozik.

(141)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

5. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(142)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenét a független és kapcsolatban álló felek részére történt értékesítések makrogazdasági alapja alapján számították ki. Az ilyen értékesítések kis része (a teljes mennyiség körülbelül 3 %-a) azonban a különböző forrásokból származó behozatalok viszonteladásából állt. Ezen értékesítések nem szerepelnek a fenti értékesítési volumenadatok között, mivel azok csak az uniós gyártók által előállított termékértékesítést tartalmazzák. A kettős elszámolás elkerülése végett a Bizottság e viszonteladásokat is kivette a (114) preambulumbekezdésben szereplő fogyasztási adatok közül. Ennek alapján az uniós gazdasági ágazat uniós értékesítési volumene 21 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Az ebben az időszakban elvesztett értékesítési volumen közel áll az érintett országok megnövekedett értékesítéseinek volumenéhez.

(143)

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 17 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Ez a kedvezőtlen piaci feltételek, különösen az alacsony árak miatt alakult így, ami azt jelentette, hogy az uniós értékesítések volumene csökkent az érintett országokból származó behozatal kárára.

(144)

A fenti adatok a termelés, az értékesítési volumen és a piaci részesedés tekintetében azt mutatják, hogy az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban sem abszolút értékben, sem a felhasználás tekintetében nem volt képes a növekedésre.

(145)

A figyelembe vett időszakban a foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult:

6. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(146)

A romló piaci körülményekre tekintettel az uniós gazdasági ágazat alkalmazottainak száma 7 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Mivel azonban a termelés még ennél is nagyobb mértékben csökkent, a figyelembe vett időszakban a termelékenység még mindig 1 %-kal csökkent.

(147)

Valamennyi dömpingkülönbözet jóval meghaladta a csekély mértékű (de minimis) szintet. Figyelembe véve az érintett országokból származó behozatal mennyiségét és árait, a tényleges dömpingkülönbözetek mértékének uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása jelentős volt.

(148)

A mintában szereplő uniós gyártók által az uniós piacon független vevők részére felszámított súlyozott átlagos értékesítési egységárak a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

7. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(149)

Az értékesítési árak 28 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban, a termelési egységköltség pedig 11 %-kal csökkent. A legnagyobb árcsökkenés 2016-ban történt, amikor az érintett országokból származó olcsó behozatal 50 %-kal nőtt, a kereslet pedig valamivel gyengébb volt. Az előállítási költségek alakulását elsősorban a gázáringadozás határozta meg. A költségek növekedése 2017-ben és a vizsgálati időszakban azonban nem felelt meg a hasonló termék megfelelő értékesítésiár-emelkedésének, amelynek tekintetében folytatódott az árlenyomás.

(150)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(151)

A mintában szereplő uniós gyártók alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltsége 10 %-kal növekedett a figyelembe vett időszakban. Az alkalmazottankénti munkaerőköltség különösen 2017-ben, a termelés és a termelékenység fokozódásával egyidejűleg nőtt.

(152)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Készletek

(153)

A figyelembe vett időszak alatt a zárókészlet és az állomány a termelés százalékában kifejezve csökkent. Mivel azonban az állomány a termelés százalékában kifejezve alacsony az egész időszakban, és a zárókészletek tekintetében szezonális ingadozások vannak érvényben, ez a tényező nem tekinthető jelentős kármutatónak ebben a vizsgálatban.

(154)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(155)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevőknek történő uniós értékesítéséből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési forgalom százalékában. A figyelembe vett időszakban jelentősen visszaesett a jövedelmezőség az átlagos értékesítési árak és a gyártási költségek (152) preambulumbekezdésben leírt alakulása miatt. Az előállítási költségek 2017-től kezdődő növekedése és az érintett országokból származó behozatal következtében nyomott értékesítési árak miatt az uniós gazdasági ágazat veszteséges volt a vizsgálati időszakban.

(156)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalom negatív tendenciát mutatott a figyelembe vett időszakban.

(157)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség. A figyelembe vett időszakban a beruházások megtérülése kedvezőtlenül alakult, ami tükrözi a jövedelmezőséget és a pénzforgalmat illetően korábban ismertetett tendenciákat.

(158)

Az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban folytatta a beruházásokat. A beruházások célja a termelés hatékonyságának javítása, az energiafogyasztás csökkentése és a környezetvédelem javítása volt. A beruházások mértéke azonban lényegesen alacsonyabb volt 2017-ben és a vizsgálati időszakban 2015-höz és 2016-hoz képest. A beruházási szint visszaesését a tőkebevonási képesség csökkenése okozta, amelyet a romló pénzforgalmi helyzet is mutat.

(159)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat jelentős (28 %-os) értékesítésiár-visszaesést szenvedett el, amely a 2017-ben és a vizsgálati időszakban egyaránt megnövekedett költségekkel együtt a 2015. évi 14 %-os nyereségszintet veszteséggé alakította át a vizsgálati időszakban. E tendencia miatt csökkent a pénzforgalom, a beruházások megtérülése és visszaesett a beruházások mértéke. Jelentős negatív hatások is érezhetők voltak az olyan mennyiségi mutatókban, mint a termelés, amely 8 %-kal csökkent, az értékesítési volumen, amely 21 %-kal és a piaci részesedés, amely a vizsgálati időszakban a 2015. évi 69,7 %-ról 57,9 %-ra esett vissza. E fejlemények miatt kiszolgáltatott helyzetbe került az uniós gazdasági ágazat.

(160)

A vizsgált mutatók közül nagyon kevés esetében volt pozitív fejlődés tapasztalható. A termelési kapacitás kismértékben nőtt a figyelembe vett időszakban, de a termelés – mint az az előző preambulumbekezdésben is említésre került – csökkent. A készletek is csökkentek, de a készletek szintje a figyelembe vett időszakban végig alacsony volt.

(161)

A fentiek alapján a Bizottság ezért az eljárás e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében vett jelentős kár érte.

(162)

Az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott-e az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy más ismert tényezők ezzel egy időben okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézett károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsák. E tényezők többek között a következők: a harmadik országokból származó behozatal, a felhasználás visszaesése, a (világszintű) karbamidpiac alakulása, a gázárak növekedése 2017-ben és a vizsgálati időszakban, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, az uniós gyártók magasabb költségei, valamint a karbamid–ammónium-nitrát uniós gyártók által történő bizonyos felvásárlása és értékesítése.

(163)

Az érintett országokból származó behozatal a figyelembe vett időszakban 64 %-kal nőtt, piaci részesedésük pedig 72 %-kal nőtt, mint azt a 2. táblázat is mutatja. E fejlődésre annak ellenére került sor, hogy a figyelembe vett időszakban a felhasználás 5 %-kal csökkent.

(164)

Az érintett országokból származó behozatal árai átlagosan 32 %-kal csökkentek. Valójában mindhárom érintett ország árai az országtól függően 30 % és 34 % közötti mértékben csökkentek. Az értékesítési árak csökkenése különösen 2016-ban volt nyilvánvaló, amellyel egyidejűleg az érintett országokból származó behozatal volumene 2015-höz képest 50 %-kal nőtt. A vizsgálati időszakban azonos kereskedelmi szinten megvalósuló ügyletek esetében az értékesítési árakat terméktípusonként összehasonlítva megállapítást nyert, hogy az érintett országokból származó behozatal árai átlagosan 6,8 %-kal kínáltak az uniós gazdasági ágazat árai alá.

(165)

Egyértelmű, hogy az alacsony árú behozatal nagymértékű növekedése jelentős mértékben hozzájárult az uniós gazdasági ágazat gazdasági mutatóinak gyors romlásához. E hatást két termékspecifikus tényező súlyosbította. Először is, a karbamid–ammónium-nitrát olyan áru, amelynek vásárlásakor a vevők szinte kizárólag az ár alapján döntenek. Ezért a csupán kis mértékű árkülönbségnek is lehet jelentős következménye. Másodszor, a karbamid–ammónium-nitrát olyan folyékony termék, amelynek tárolásához különleges tartályokra van szükség, ami azt jelenti, hogy a piaci árakat röviddel az előállítás időpontját követően el kell fogadni, bármekkora is legyen az akkor érvényes előállítási költség.

(166)

Az érintett országok alacsony értékesítési árai 2017-ben és a vizsgálati időszakban bizonyultak a legkárosabbaknak, amikor a költségek a magasabb gázárak miatt emelkedtek. Az uniós gazdasági ágazat nyomott értékesítési árai miatt, amelyek nem emelkedhettek a behozatal árnyomásának tulajdonítható növekvő költségekkel párhuzamosan, az uniós gazdasági ágazat teljesítménymutatói is romlottak, ami veszteségekhez vezetett a vizsgálati időszakban. 2017-ben és a vizsgálati időszakban több gyártó ezért nem kerülhette el a termelés leállítását, és számottevő mértékben csökkent a beruházási szint. E tény tovább súlyosbította a kárt, mivel az integrált vegyipari üzembe történő folyamatos beruházás elengedhetetlen a hosszú távú túléléshez.

(167)

Egyes felek a behozatal szintje és az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai és nyeresége közötti korreláció hiányára hivatkoztak abban az értelemben, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai és nyereségei magasabbak voltak a jelentős behozatal időszakában, és fordítva. Ugyanakkor az ebben a szakaszban említett pontok, valamint az, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudta az érintett országokból származó gyártókkal azonos mértékben kihasználni a belföldi piacot, mind a dömpingelt behozatal által okozott kár meglétét bizonyítják.

(168)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Harmadik országokból származó behozatal

(169)

A harmadik országokból (főként Fehéroroszországból, Észak-Macedóniából, Szerbiából és Algériából) származó behozatal 50 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, és a vizsgálati időszakban a piaci részesedés csak 4,1 %-ot ért el.

(170)

Ezért a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy az ilyen behozatal csupán elhanyagolható hatást gyakorolhat az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(171)

Az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye a figyelembe vett időszak alatt a következőképpen alakult:

12. táblázat

Az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye

(172)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat kb. 280 000 tonnával növelte az exportpiacokon történő értékesítését. Exportpiacán megnövekedett értékesítései így csak kis részben kompenzálták az uniós piacon tapasztalt, kb. 700 000 tonnányi veszteséget. Az uniós gazdasági ágazat kiviteli árai hasonlóak voltak az uniós piaci árakhoz.

(173)

A Bizottság ezért ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy az ilyen kivitel nem járult hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(174)

A vizsgálat során egyes felek a kulcsfontosságú piacokon ingadozó fogyasztási és/vagy kedvezőtlen időjárási viszonyokra hivatkoztak, amelyek befolyásolják az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzetét. Az 1. táblázat szerint az uniós piacon a felhasználás valóban ingadozott a figyelembe vett időszakban, és összességében 5 %-kal csökkent. Az említett ingadozások és általános visszaesés ellenére azonban az érintett országokból származó behozatal folyamatosan nőtt a figyelembe vett időszak alatt, az egyéb behozatalok és az uniós gazdasági ágazat értékesítései kárára.

(175)

A Bizottság ezért ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy a kereslet alakulása nem járult hozzá az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

(176)

Néhány fél azt állította, hogy az uniós gyártók kárhelyzete a világpiaci karbamidárnak tulajdonítható, mivel ez utóbbi csökkentette az uniós karbamid–ammónium-nitrát árait. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy a karbamidra vonatkozóan nincs világpiaci ár, ami befolyásolhatta volna az uniós gazdasági ágazat helyzetét. A világ különböző pontjain független szereplők tesznek közzé azonnali árakat a karbamidra vonatkozóan. Ezek az árak a figyelembe vett időszak alatt a különböző helyeken érvényes eltérő árakat mutatják (15). Ezen túlmenően, jóllehet a karbamid teszi ki a világszerte felhasznált összes műtrágya 56 %-át, nem a karbamid az előnyben részesített műtrágya az Unióban, ahol a felhasznált műtrágyák 19 %-át képviseli.

(177)

A Bizottság ezért ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy a karbamid (világpiaci) ára nem gyakorolhatott jelentős hatást az uniós gazdasági ágazat értékesítési áraira és hátrányos helyzetére.

(178)

Számos fél rámutatott az uniós gyártókon belüli értékesítési, igazgatási és általános költségek növelésére, és/vagy jelezte, hogy néhány panaszos uniós gyártó kárt szenvedett, mivel a gázért magas árat fizet.

(179)

A vizsgálatból nem derült ki, hogy rendellenes tendenciát mutattak volna a mintában szereplő uniós gyártókon belül alkalmazott értékesítési, igazgatási és általános költségek. A gázáraknak a figyelembe vett időszak alatti szintjét illetően a gázárszint alakulása azonban nem ad magyarázatot a csökkenő nyereségre ebben az esetben. A magas gázáraknak tulajdonítható, hogy folyamatosan nem sikerült megfelelő jövedelmezőségi szinteket elérni, ami itt nem áll fenn, mivel 2015-ben 14 %-os, 2016-ban pedig 10 %-os jövedelmezőségi szint volt tapasztalható.

(180)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy a gázár alakulása az egyes uniós gyártók által elszenvedett kár súlyosbító tényezője. Mindazonáltal nem a földgáz, sem pedig az egyéb költségek növekedése volt a kár fő okozója. Az érintett országokból származó behozatal által előidézett árnyomás volt az, amely nem tette lehetővé az uniós gazdasági ágazat számára, hogy megjelenítse a költségnövekedést az értékesítési árakban.

(181)

Több fél azt állította, hogy az egyes uniós gyártók által elszenvedett kárt önmaguknak okozták, mivel egyes uniós gyártók karbamid–ammónium-nitrátot vásároltak.

(182)

A vizsgálat kimutatta, hogy egyes uniós gyártók vagy azok kereskedelmi ágazatai bizonyos megrendelések teljesítése vagy logisztikai okok miatt karbamid–ammónium-nitrátot vásároltak az Unióban importőröktől vagy kereskedőktől. Tekintettel arra, hogy a több forrásból származó karbamid–ammónium-nitrátot tartályokban keverik, és mivel előfordul, hogy néha e tartályokon több piaci szereplő osztozik, így nem zárható ki, hogy az uniós gyártók ténylegesen visszavásárolták a korábban általuk értékesített karbamid–ammónium-nitrát egy részét. Mindenesetre a karbamid–ammónium-nitrát uniós gyártók általi felvásárlása mennyiségi szempontból elhanyagolható volt a teljes uniós értékesítéshez képest.

(183)

Az orosz exportáló gyártó nem támasztotta alá bizonyítékokkal állítását, miszerint egyes uniós gyártók a piaci ár alatti áron értékesítették az Unióban a karbamid–ammónium-nitrátot.

(184)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy a fent említett műveletek egyike sem befolyásolta jelentős mértékben az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzetét.

(185)

A vizsgálat során egyes felek más tényezőkre is hivatkoztak, amelyek befolyásolják az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzetét. Ezen egyéb tényezők közé tartoznak a következők: i. a karbamid–ammónium-nitrát árainak szezonális jellege, ii. az uniós gyártók átállítható kapacitása, iii. egyes uniós gyártók rendszertelen értékesítései, valamint iv. olyan digitális platform, amely agresszív árakon értékesít műtrágyát az interneten.

(186)

A vizsgálat azonban azt mutatta, hogy i. az elemzést 12 hónapos időszak alapján végzik, a karbamid–ammónium-nitrát-árak esetleges szezonális jellegének hatását ellensúlyozza, továbbá ii. az uniós gyártók védelmi intézkedésként folyamodnak az átállítható kapacitásokhoz, iii. néhány uniós gyártó egyes rendszertelen értékesítéseire rendes karbantartási műveletek miatt került sor, és hogy iv. a karbamid–ammónium-nitrát online értékesítése – korlátozott módon – hasonló piaci árakon történt.

(187)

Ezért a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy e tényezők egyike sem befolyásolta az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzetét.

(188)

A figyelembe vett időszakban és az Unión belüli csökkenő fogyasztás mellett az érintett országokból származó behozatali volumen és piaci részesedés jelentősen nőtt, míg az érintett országokból származó behozatal árai átlagosan 33 %-kal csökkentek. A behozatalok piaci részesedésének növekedése egybeesett az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó piaci részesedés hasonló csökkenésével. Szem előtt tartva, hogy a karbamid–ammónium-nitrát árérzékeny áru, és hogy az érintett országokból származó behozatal piaci részesedése 37,7 %-ot ért el a vizsgálati időszakban, továbbá hogy e behozatalok árai az uniós ipari árak alá kínáltak, e behozatalok jelentős mértékű károkat okoztak. Az érintett országokból származó behozatalok által előidézett árnyomás különösen 2017-ben és a vizsgálati időszakban bizonyult a legkárosabbnak, amikor a költségek emelkedtek. Az ilyen nyomás miatt romlottak az uniós gazdasági ágazat teljesítménymutatói is, ami veszteségekhez vezetett a vizsgálati időszakban.

(189)

A fenti (171)–(188) preambulumbekezdésben ismertetett elemzésből kiderült, hogy más tényezők nem gyakoroltak jelentős hatást az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzetére.

(190)

A fentiek alapján a Bizottság az eljárás e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárt az érintett országokból származó dömpingelt behozatal okozta, és a többi tényező – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem befolyásolta ezt az okozati összefüggést.

(191)

A Bizottság megkülönböztette és elválasztotta az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól. E tényezők többségének hatása gyakorlatilag nem létezett, míg a gázárak változásának az uniós gazdasági ágazat kedvezőtlen fejleményeire gyakorolt hatása a leszorított nyereség tekintetében korlátozott volt.

(192)

Az intézkedések szintjének meghatározásához a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kár megszüntetéséhez.

(193)

A jelen ügyben a panaszosok az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében azt állították, hogy a vizsgálat alá vont egyik ország, nevezetesen Oroszország tekintetében nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Az Oroszországra vonatkozó értékelés az alábbi 6.3. szakaszban található.

(194)

Az egyik együttműködő orosz exportáló gyártó azt állította, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésében foglalt rendelkezések Oroszország tekintetében történő lehetséges alkalmazása diszkriminatív, mivel az e cikk szerinti nyersanyagpiaci torzulások Trinidad és Tobagó, valamint az USA földgázpiacára is vonatkoztak.

(195)

A Bizottság megvizsgálta ezeket az állításokat, és ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy:

(196)

A Bizottság ezért ideiglenesen elutasította az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének Oroszország tekintetében történő alkalmazása során alkalmazott megkülönböztető bánásmódra vonatkozó állítást.

(197)

A Bizottság először megállapította az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében – (nyersanyagpiaci) torzulások hiányában – az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét. Ebben az esetben a kár akkor szűnne meg, ha az uniós gazdasági ágazat fedezni tudná előállítási költségeit, beleértve azokat a költségeket is, amelyek olyan többoldalú környezetvédelmi megállapodások és azok jegyzőkönyvei alapján jöttek létre, amelyeknek az Unió részes fele, valamint az alaprendelet Ia. mellékletében felsorolt ILO-egyezmények jegyzőkönyvei alapján, és hogy észszerű nyereségre tegyenek szert (a továbbiakban: irányprofit).

(198)

Az alaprendelet 7. cikke (2c) bekezdésével összhangban az irányprofit megállapítása céljából a Bizottság a következő tényezőket vette figyelembe: a vizsgált országból való behozatal megnövekedése előtti nyereségességi szint, az összes költség, a beruházások, a kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció fedezéséhez szükséges nyereségességi szint, valamint a rendes versenyfeltételek mellett várható nyereségességi szint.

(199)

A 2. táblázat szerint 2016-ban az érintett országokból származó behozatal ugrásszerűen kezdett növekedni. Az erre a célra szolgáló haszonkulcsot ezért az előző évekből kell származtatni. Annak érdekében, hogy a Bizottság ne egy rendkívül nyereséges évet tekintsen alapként, az a döntés született, hogy a 2013–2015 időszakban az uniós gazdasági ágazat által elért nyereség súlyozott átlagát vegye figyelembe. Az így kapott, 10 %-ot kitevő irányprofitot a rendes versenyfeltételek melletti egészséges nyereségnek tekintették.

(200)

A mintában szereplő egyik uniós gyártó azt állította, hogy a Bizottságnak hozzá kell adnia az irányprofithoz azokat a tervezett beruházásokat, amelyeket a figyelembe vett időszak alatt nem hajtottak végre. A Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdése alapján megvizsgálta ezt az állítást. Az érintett vállalat azonban nem tudta írásos bizonyítékkal alátámasztani ezt az állítást, amelyet ezért a Bizottság ideiglenesen elutasított.

(201)

Az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével összhangban a Bizottság végső lépésként megvizsgálta azon többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és azok jegyzőkönyveiből származó jövőbeni költségeket, amelyeknek az Unió részes fele, valamint az ILO-egyezményeknek az alaprendelet Ia. mellékletében felsorolt azon jegyzőkönyveiből származó jövőbeni költségeket, amelyek az intézkedésnek a 11. cikk (2) bekezdése szerinti alkalmazási időszakában az uniós gazdasági ágazatra hárulnak. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Bizottság a kárt nem okozó árhoz hozzáadott 3,7 %-os járulékos költséget állapított meg. Az arra vonatkozó megjegyzés az aktához, hogy a Bizottság hogyan állapította meg ezt a járulékos költséget, az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktában található.

(202)

E költségek magukban foglalták az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (EU ETS) való megfelelés biztosításához kapcsolódó jövőbeni többletköltségeket. Az EU ETS azon uniós szakpolitika sarokköve, amely a többoldalú környezetvédelmi megállapodásoknak való megfelelést szolgálja. E járulékos költségeket az intézkedések élettartama alatt beszerzendő, kiegészítő uniós kibocsátási egységek (EUA) átlagos becsült értékei alapján számították ki. Az ingyenesen elérhető igazolásokat nem vették figyelembe a számítás során használt EUA-k esetében, és azokat – az összes termelési költséghez hasonlóan – ellenőrizték annak biztosítása érdekében, hogy azokat helyesen rendeljék az érintett termékhez. Az EUA-k költségeinek extrapolálására az intézkedések élettartama során várható árváltozás miatt került sor. A tervezett árak forrása a Bloomberg New Energy Finance 2019. február 8-i kivonata. Az ezen időszakra vonatkozó, az EUA-kra vonatkozó átlagos becsült ár a termelt CO2 esetében 24,14 EUR/tonna.

(203)

Ennek alapján a Bizottság kiszámította a hasonló terméknek az uniós gazdasági ágazat számára kárt nem okozó árát.

(204)

A Bizottság ezt követően a Trinidad és Tobagó-i, valamint egyesült államokbeli együttműködő exportáló gyártók súlyozott átlagos importárának, amelyet az áralákínálás kiszámításához meghatározott, valamint a mintában szereplő uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszak alatt értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagárának összehasonlítása alapján meghatározta a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket. A Bizottság az ebből az összehasonlításból származó különbözetet a súlyozott átlagos CIF-importérték százalékában fejezte ki. A számításokat az alábbi táblázat tartalmazza.

(205)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy az ideiglenesen megállapított dömpingkülönbözet magasabb lenne-e, mint az uniós gazdasági ágazatot érő kár elhárításához elegendő különbözet. Ennek érdekében összehasonlította az oroszországi együttműködő exportáló gyártók súlyozott átlagos importárát az uniós gazdasági ágazat fenti 6.1. szakaszban leírtak szerinti irányárával. A számításokat az alábbi táblázat tartalmazza.

(206)

Mivel az így kiszámított alulértékesítési különbözet alacsonyabb volt, mint a dömpingkülönbözet, a Bizottság elvégezte az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésében előírt vizsgálatot.

(207)

A panaszos elegendő bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének értelmében Oroszországban nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn az érintett termék tekintetében. A panaszban szereplő bizonyítékok szerint Oroszországban kettős árképzést alkalmaznak az érintett termék előállítási költségének jóval több mint 17 %-át kitevő földgáz piacán.

(208)

Ezért, amint az az eljárás megindításáról szóló értesítésben szerepel, az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének megfelelően, az Oroszországgal kapcsolatos intézkedések megfelelő szintjének értékelésekor a Bizottság vizsgálta az Oroszországban fennálló állítólagos torzulásokat és az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése által lefedett egyéb torzulásokat.

(209)

A Bizottság először azonosította az egyes együttműködő exportáló gyártók által a gyártásban használt fő nyersanyagokat. Fő nyersanyagoknak azok a nyersanyagok minősülnek, amelyek az érintett termék előállítási költségének legalább 17 %-át teszik ki.

(210)

A Bizottság megállapította, hogy az érintett termék előállításához szükséges fő nyersanyag a földgáz. A 7. cikk (2a) bekezdésének előírása szerinti vizsgálat megerősítette, hogy a földgáz a karbamid–ammónium-nitrát előállítási költségének több mint 17 %-át teszi ki mindkét együttműködő orosz exportáló gyártó esetében. Mindkét vállalat esetében – az általuk benyújtott információk alapján – a gázár a karbamid–ammónium-nitrát teljes előállítási költségének több mint 50 %-át tette ki a vállalatok által jelentett gázárak alapján. A gázárak (52)–(55) és az (59)–(60) preambulumbekezdésben leírtak szerinti kiigazításával a gázköltség a karbamid–ammónium-nitrát teljes előállítási költségének 70–85 %-át teszi ki.

(211)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésében felsorolt intézkedések valamelyike torzítja-e az érintett termék előállítása során felhasznált földgáz árát: kettős árképzési rendszerek, exportadók, exportkülönadók, az exportkvóták, az exporttilalom, az exportra kivetett fiskális célú adók, az engedélyezési előírások, a minimum exportár, a héavisszatérítés, -csökkentés vagy -elengedés, az exportőrök korlátozása a vámkezelés helyén, minősített exportőrök jegyzéke, belföldi piaci kötelezettségek és saját célú bányászat. E célból a Bizottság megvizsgálta az Orosz Föderáció idevágó rendelkezéseit, az érdekelt felek, köztük az orosz kormány beadványait, a nyilvánosan hozzáférhető jelentéseket és tanulmányokat (16), az orosz gázbeszállítók ellenőrzött éves pénzügyi kimutatásait és az orosz kormány stratégiai dokumentumait (17).

(212)

A Bizottság megállapította, hogy a 7. cikk (2a) bekezdésének második albekezdésében nyersanyagtorzítás szempontjából felsorolt egyik intézkedés, nevezetesen az exportadó (30 %) (18) fennállt, és befolyásolta a földgáz oroszországi értékesítését a vizsgálati időszak alatt.

(213)

Ezen túlmenően a gáz halmazállapotú gáz exportjának kizárólagos jogát az Egységes Gázellátó Rendszer (Unified Gas Supply System, a továbbiakban: UGSS) kapta meg. A jogszabály azt is előírta, hogy az UGSS tulajdonosa kizárólag az állam ellenőrzése alatt álló jogalany lehet. Tehát a Gazprom rendelkezik az egyetlen kiviteli engedéllyel. A felvázolt helyzetet „engedélyezési követelménynek” vagy „minősített exportőri lista” intézkedésnek lehet minősíteni.

(214)

Végül a panaszos arra hivatkozott, hogy a földgáz kettős árazása nyersanyagpiaci torzulásnak minősülhet. A vizsgálat valóban talált olyan bizonyítékot, amely a földgázra vonatkozó – a szabályozott belföldi árak meghatározásához használt gázárképlet alapján történő – kettős árképzés meglétére utalt Oroszországban az export- és belföldi értékesítések esetében.

(215)

Ebben a vonatkozásban az oroszországi belföldi árakat az állami tulajdonban lévő Gazprom vállalat számára szabályozzák, a többi beszállító számára nem szabályozzák. A Gazpromtól eltérő szolgáltatók azonban szorosan követik az orosz kormány által a Gazpromra meghatározott árat, amint az megfigyelhető volt a vizsgált exportáló gyártók körében, de nyilvánosan hozzáférhető információkból is (19). A belföldi árat az évtől függően gázárképlet alkalmazásával vagy indexálással határozzák meg. Az alkalmazandó indexet rendszeresen közzéteszik az Orosz Gazdaságfejlesztési Minisztérium társadalmi-gazdasági fejlesztési előrejelzéseiben (20). A gázárképlet alapján úgy számítják ki a belföldi ár megfelelő szintjét, hogy a földgáz nemzetközi árából kivonják az exportadót, a nemzetközi és a belföldi szállítási költségeket és az úgynevezett csökkentési együtthatót. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kettős árazás hatása a csökkentési együtthatónak tulajdonítható, amely független az exportadó hatásától.

(216)

A Bizottság összehasonlította a földgáz árát a reprezentatív nemzetközi piacon érvényes árral. A vizsgálat megerősítette, hogy a földgáz belföldi ára Oroszországban jelentősen, több mint kétszer alacsonyabb a Waidhaus-árnál, amelynek kiszámítását az (59)–(60) preambulumbekezdés részletezi.

(217)

Az (55) preambulumbekezdés d) pontjában szereplő magyarázat szerint a Bizottság a Waidhaus-árat a reprezentatív nemzetközi piaci ár megfelelő referenciaértékeként értékelte ahhoz, hogy a földgáz belföldi piaci árának oroszországi torzulását felmérje.

(218)

Az egyik együttműködő orosz gyártó azt állította, hogy nem a földgáz a karbamid–ammónium-nitrát előállításához használt nyersanyag, és ezért nem lehet az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése szerinti elemzés tárgya. Továbbá a szóban forgó érdekelt fél azt állította, a panaszból nem derül ki egyértelműen, hogy a földgáz költsége a karbamid–ammónium-nitrát teljes előállítási költsége tekintetében elérte a 17 %-os küszöbértéket.

(219)

Az (52) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a földgáz az érintett termék előállítási költségének több mint 50 %-át teszi ki. Az a tény, hogy a földgázt ammónia előállításához használják – amely az érintett termék gyártásának egyik első lépése, amint az a (60) preambulumbekezdésben szerepel – nem változtat azon a jellemzőjén, hogy az érintett termék gyártásához szükséges nyersanyag. A karbamid–ammónium-nitrát mindkét orosz gyártója teljesen integrált vegyi üzem, ezért mindketten élvezik az érintett termék előállításához használt földgáz tekintetében megállapított torzulások előnyeit. A fenti állítást a Bizottság ezért ideiglenesen elutasítja.

(220)

A (205)–(215) preambulumbekezdésben ismertetett értékelését figyelembe véve a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy a földgázzal kapcsolatban torzulások állnak fenn az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében.

(221)

Miután megállapította, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn Oroszország esetében, a Bizottság megvizsgálta, hogy egyértelműen megállapítható-e, hogy az ideiglenes vámok összegének az alaprendelet 7. cikkének (2b) bekezdése értelmében történő meghatározása uniós érdeket képvisel-e. Az uniós érdek meghatározása az e vizsgálathoz kapcsolódó összes információ mérlegelésén alapult, ideértve az exportáló ország tartalék kapacitásait, a nyersanyagokért folyó versenyt és az uniós vállalatok értékesítési láncaira gyakorolt hatást az alaprendelet 7. cikkének (2b) bekezdésével összhangban. Ezen értékelés elvégzése érdekében a Bizottság speciális kérdéseket illesztett be az összes érdekelt félhez intézett kérdőívbe. A panaszos és néhány panaszos gyártó válaszolt ezekre a kérdésekre. Néhány másik fél válaszolt ezekre a kérdésekre, azonban az általuk adott válaszok többsége hiányos volt.

(222)

Ami a karbamid–ammónium-nitrátot illeti, annak gyártása a (141) és (143) preambulumbekezdésben foglaltak szerint integrált vegyi üzemekben történik. A tartalék kapacitás nagyrészt ezen integrált üzemek konfigurációjától és a gyártó ügyfélkörétől függ. Mindegyik vállalat arra törekszik, hogy maximalizálja az üzem egészének nyereségességét, és ezért nehéz meghatározni a pontos tartalék kapacitást.

(223)

Ezt a tényt, és a vizsgálat során begyűjtött információkat figyelembe véve a Bizottság megállapította, hogy Oroszország tartalék kapacitása az évi 330 000 és 750 000 tonna közötti tartományban mozog, amely az Unióban felhasznált karbamid–ammónium-nitrátok 7 %-ának, illetve 16 %-ának felel meg. E számokat a Bizottság az oroszországi gyártás túlnyomó részét biztosító két orosz együttműködő exportáló gyártó ellenőrzött kapacitásadatai (a tényleges tartalék kapacitás figyelembevételével az átállítható kapacitás nélkül), valamint a panaszosok által szolgáltatott információk (a potenciális tartalék kapacitás és az átállítható kapacitás) alapján állapította meg.

(224)

Az orosz karbamid–ammónium-nitrát piac (21) viszonylag kicsi az orosz karbamid–ammónium-nitrát termelési kapacitáshoz (22) képest. A belföldi felhasználást jelentősen meghaladó gyártással Oroszország a karbamid–ammónium-nitrát nettó exportőrének számít.

(225)

Oroszország 2017-ben több mint 100 000 tonna karbamid–ammónium-nitrátot exportált Ukrajnába. Az Ukrajna által 2017 májusában az Oroszországból származó karbamid–ammónium-nitrátra kivetett dömpingellenes intézkedéseket követően ezeket a rendelkezésre álló kiviteleket más, érdekesebbé váló piacokra, köztük az uniós piacra irányítsák.

(226)

Oroszország kiviteli potenciálja egyértelmű. Még ha az orosz gyártók átállítható kapacitása korlátozottnak is minősült, tagadhatatlan, hogy a 2018. augusztus óta az Oroszországból az Unióba irányuló karbamid–ammónium-nitrát behozatali volumenek továbbra is emelkedő tendenciát mutatnak, ezt a 2. táblázat szemlélteti (lásd még a nyilvántartásba vételről szóló rendelet 1. táblázatát). Azt is meg kell jegyezni, hogy 2018. szeptember 19-i beadványának 9. oldalán az Eurochem a karbamid–ammónium-nitrát Oroszországból származó export növekedését irányozta elő a 2018. és 2019. évre vonatkozóan.

(227)

Ahogyan a fenti (54) preambulumbekezdés kiemeli, a vizsgálat kimutatta, hogy az oroszországi belföldi földgázárakat az állam szövetségi jogszabályok útján szabályozza, ezért azok nem olyan rendes piaci viszonyokat tükröznek, amelyek között az árakat elsősorban az előállítási költségek és a nyereséggel kapcsolatos várakozások határozzák meg.

(228)

Az Acron az orosz kormány által 2016-ban – e vizsgálat hatókörén kívül – készített, az oroszországi gázpiaci versenyről szóló prezentációt nyújtott be (nevezetesen a gázárazásról, a szabályozott és nem szabályozott árak nyereségességéről és a beszállítói forrásokról). A Bizottság azonban úgy vélte, hogy ez a prezentáció, amellyel az (56)–(57) preambulumbekezdés foglalkozik, nem cáfolja a fenti preambulumbekezdésben foglalt megállapításokat.

(229)

Az oroszországi gázpiac szabályozása tisztességtelen előnyhöz juttatja a karbamid–ammónium-nitrátot előállító orosz gyártókat, mivel ők – a fenti (209)–(217) bekezdésben ismertetett hazai szabályozások miatt – mesterségesen alacsony gázárakon vásárolhatnak a belföldi piacon. Ugyanakkor az uniós gyártókat kedvezőtlenül érinti ezen oroszországi szabályozás miatti árdiszkrimináció, amelynek következtében az uniós gyártóknak jóval magasabb árat kell fizetniük ugyanazért a gázért, mint az orosz gyártóknak.

(230)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a helyzet valószínűleg nem változik a közeljövőben (23).

(231)

A vizsgálat ténymegállapításai szerint az értékesítési láncokra gyakorolt várható hatás korlátozott. Valójában az ügyben érintett felek többsége – az importőröket is beleértve – azt állította, hogy az intézkedésekből eredő áremelések egyedüli kárvallottjai a karbamid–ammónium-nitrát végső felhasználói, a mezőgazdasági termelők lennének, mivel az értékesítési láncban nincsenek más olyan köztes szereplők, akik be tudnák építeni áraikba a vámot. Folyékony és meglehetősen homogén volta miatt a különböző eredetű karbamid–ammónium-nitrátot tartályokban összekeverik, és az értékesítési lánc legtöbb szereplője nem ismeri a vásárolt/felhasznált karbamid–ammónium-nitrát eredetét. Az értékesítési láncok összességében ezért várhatóan nem fognak jelentősen megváltozni az intézkedések bevezetése esetén. Az uniós gyártók folytatják a karbamid–ammónium-nitrát előállítását, ugyanakkor az Oroszországból (és a többi vizsgált országból) származó behozatalok várhatóan folytatódnak a karbamid–ammónium-nitrát iránti kereslet növekedése és azon tény miatt, hogy az uniós gyártók csak korlátozott mértékben képesek terméket váltani.

(232)

A vizsgálat ténymegállapításai szerint az uniós mezőgazdasági termelőkre gyakorolt hatás egészében véve elhanyagolható lenne. A Bizottság megállapította, hogy a karbamid–ammónium-nitrát az uniós mezőgazdaság összesített költségeinek kevesebb mint 1 %-át teszi ki. Az intézkedések nyomán jelentkező áremelkedés tehát nem gyakorolhat jelentős hatást a mezőgazdasági ágazatra az Unió egészében.

(233)

Mivel a karbamid–ammónium-nitrát műtrágyaként történő felhasználása nagyon változatos, növényenként, régiónként stb. igen eltérő képet mutat, a Bizottság azon gazdaságokra gyakorolt hatást értékelte, amelyek a közönséges búzára (amely a karbamid–ammónium-nitrát fő felhasználója) szakosodtak, Franciaországban (az Unió fő búzatermesztő országában) találhatóak és kizárólagos nitrogénműtrágya forrásként karbamid–ammónium-nitrátot használnak.

(234)

Az ilyen szakosodott gazdaságokban 2013-ban az összes műtrágya felhasználása a költségeik 21,94 %-át tette ki (24). A Bizottság becslése szerint a 2017/2018-as gazdasági évben a karbamid–ammónium-nitrát az előállítási költségek legfeljebb 10 %-át tette ki (25). A legmagasabb ideiglenes dömpingellenes vám kivetését figyelembe véve ez az előállítási költségek legfeljebb 3 %-os növekedését (26) jelentené, ha az intézkedéseket ugyanebben az arányban hárítanák tovább. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések még a szóban forgó gazdaságokra sem lennének aránytalan hatással. Emellett az Unió (ezen belül Franciaország) számos gazdaságában többfajta növényt termesztenek.

(235)

Az e vizsgálathoz kapcsolódó valamennyi információ értékelése után a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy az Uniónak érdekében áll, hogy az ideiglenes vámok összegét Oroszország tekintetében az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban határozza meg.

(236)

Mindenekelőtt a Bizottság először megállapította, hogy Oroszországban nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn az érintett termék tekintetében. Másodszor, a Bizottság megállapította, hogy Oroszország olyan tartalék kapacitással rendelkezik, amely felhasználható az Unióba irányuló kivitel növelésére. Ezen túlmenően a Bizottság megállapította, hogy az orosz piaci szabályozás miatt az orosz gyártók a földgáz tekintetében tisztességtelen előnyre tesznek szert az uniós gyártókkal szemben. Végezetül a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések nem érintenék kedvezőtlenül az értékesítési láncot Európában. Konkrétabban a Bizottság megállapította, hogy az uniós mezőgazdasági termelők korlátozott számát érintenék az intézkedések, bármilyen hatás összességében korlátozott és nem aránytalan lenne. Végül a Bizottság úgy vélte, hogy a karbamid–ammónium-nitrát behozatalai folytatódnának és ezért az intézkedések nem okoznának zavart az ellátásban. Az érintett országokból érkező behozatalok, amelyek a piaci részesedés több mint 37 %-át teszik ki a vizsgálati időszakban, várhatóan folytatódnak a karbamid–ammónium-nitrát iránti kereslet növekedése és azon tény miatt, hogy az uniós gyártók csak korlátozott mértékben képesek terméket váltani. Mindenesetre a tartalék kapacitással rendelkező uniós gyártók jelentős mennyiségű karbamid–ammónium-nitrátot képesek előállítani.

(237)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Oroszország esetében a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám nem lenne elegendő az uniós gazdasági ágazatot ért kár elhárításához. Az uniós gyártókat nem csak a dömping, hanem a kereskedelem további torzulásai is károsítják az orosz exportáló gyártókhoz képest. A kereskedelem megfelelő védelme érdekében az Oroszországra vonatkozó intézkedések szintjének meg kell egyeznie az ideiglenesen megállapított dömpingkülönbözettel.

(238)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, egyértelműen megállapítható-e, hogy a kárt okozó dömping megállapítása ellenére nem állt az Unió érdekében intézkedéseket elfogadni ebben az ügyben az Oroszországból, Trinidad és Tobagóból és az Egyesült Államokból származó behozatalok tekintetében. Az uniós érdek meghatározása az összes különböző érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök, a felhasználók és más érintett gazdasági szereplők érdekeit is.

(239)

Az Unióban 20 ismert karbamid–ammónium-nitrát gyártó található. Az uniós termelési volumen 80 %-át lefedő uniós gyártók működtek együtt a vizsgálatban. Az Unió karbamid–ammónium-nitrát termelésének 30 %-át képviselő két vállalat vagy vállalatcsoport ellenezte az ügyet.

(240)

Az intézkedések hiánya valószínűleg nagyon kedvezőtlen hatást gyakorolna az uniós gazdasági ágazatra az alacsonyabb értékesítési volumenek és a további árleszorítások formájában, csökkentve ezáltal a nyereségességet és a beruházásokat. Az intézkedések lehetővé tennék az uniós gazdasági ágazat számára, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket egy olyan uniós piacon, amelyen egyenlő versenyfeltételek uralkodnak, visszaszerezze elvesztett piaci részesedését és fenntartható szintű nyereségességet érjen el.

(241)

Három független importőr adott választ a kérdőívre. Közülük csak ketten voltak hajlandóak további együttműködésre a vizsgálatban.

(242)

Az egyik együttműködő importőr tevékenységének csak elenyésző részét képviselte a karbamid–ammónium-nitráttal kapcsolatos tevékenység. Ez az importőr valójában a tagjai nevében eljáró szövetkezeti szakszervezetek. A másik, a karbamid–ammónium-nitrát gyártáshoz szorosabban kapcsolódó importőr eladási árait a karbamid–ammónium-nitrát piacának alakulásától függően igazítja ki. A két együttműködő importőr a termékek és/vagy szolgáltatások széles skáláját kínálja és számos beszerzési forrással rendelkezik.

(243)

Az intézkedésekből eredő, az uniós importőrökre gyakorolt kedvezőtlen hatások jelentősége kisebb, mint az intézkedések uniós gazdasági ágazatra gyakorolt kedvező hatása. Az intézkedések célja az egyenlő versenyfeltételek megteremtése, amely minden fél számára előnyös lehet. Emellett az importőrök általánosságban a műtrágyák és/vagy szolgáltatások széles skáláját kínálják és számos beszerzési forrással rendelkeznek. Az ügyben érintett felek többsége – az importőröket is beleértve – azt állította, hogy az intézkedésekből (esetlegesen) adódó áremelések kárvallottjai végső soron a karbamid–ammónium-nitrát végső felhasználói, a mezőgazdasági termelők lennének.

(244)

Tizenegy, a felhasználók érdekeit képviselő fél adott választ a kérdőívre, azonban csak korlátozott mértékben ellenőrizhető adatokkal.

(245)

Az érintett szövetkezeteket és/vagy az uniós mezőgazdasági termelőket képviselő szövetségek (COPA-COGECA), Franciaország (COOP de France), Írország (Ír Gazdaszövetség) és Finnország (MTK) jelezte, hogy az intézkedések kedvezőtlenül hatnának a karbamid–ammónium-nitrát felhasználóira, azaz a mezőgazdasági termelőkre. A francia szövetkezetek, szövetkezeti szakszervezetek/csoportok és a mezőgazdasági termelők nevében mezőgazdasági termékeket felvásárló beszerzési platform nyilvánított véleményt az intézkedések francia mezőgazdasági termelőkre gyakorolt kedvezőtlen hatásával kapcsolatban. Az együttműködő exportáló gyártók, számos francia és spanyol független importőr és különböző gazdasági szereplő volt hasonló véleményen.

(246)

Az egyik nagy agrár-élelmiszeripari termékekkel és műtrágyával foglalkozó francia közvetítő kijelentette, hogy a dömpingellenes intézkedéseknek „enyhének kell lenniük”.

(247)

Néhány fél azt állította, hogy a mezőgazdasági termelők (és/vagy más gazdasági szereplők) számára a helyettesítő termékek köre korlátozott vagy nincsenek is ilyenek, mert nincs elegendő nitrogénműtrágya-gyártás az Unióban. Az aktában azonban semmi nem enged arra következtetni, hogy az Unióban nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű nitrogénműtrágya; általában számos nitrogéntrágyázási forrás van, például kalcium–ammónium-nitrát, ammónium-nitrát vagy karbamid.

(248)

Néhány észrevétel a karbamid–ammónium-nitrát költségeinek egy adott gazdaságban fennálló jelentőségére vonatkozott (azonban azok számszerűsítése jelentősen eltért az egyes felek között), és/vagy kiemelte, hogy a mezőgazdasági termelők évek óta több olyan nehézséggel találják magukat szemben, mint például a 2016. évi rossz termés, az alacsony felvásárlási árak, a rossz időjárás vagy az erős piaci verseny, valamint a munkahelyek veszélyeztetése. E felek szerint a dömpingellenes intézkedések arra kényszerítenének néhány mezőgazdasági termelőt, hogy leálljanak a termeléssel, és/vagy egy olyan ágazatot károsítanának, amely nem tudja áthárítani a költségeket, és amelynek egy globalizált piacon kell versenyképesnek maradnia. Néhány fél szerint a dömpingellenes intézkedések ellentétesek a közös agrárpolitikával, ez utóbbi pedig elégtelenné válik a mezőgazdasági üzemek jövedelmének és versenyképességének biztosításához.

(249)

A Bizottság elutasította ezeket az érveket. A Bizottság elismerte, hogy a hatás a gazdaság típusától vagy a gazdálkodási gyakorlattól függően változhat, de egyúttal azt is megállapította, hogy a karbamid–ammónium-nitrát az Unió összes mezőgazdasági termelési költségének kevesebb mint 1 %-át teszi ki. Az intézkedések nyomán jelentkező áremelkedés tehát nem gyakorolhat jelentős hatást a mezőgazdasági ágazat egészére az Unióban.

(250)

Mivel a karbamid–ammónium-nitrát műtrágyaként történő felhasználása nagyon változatos, növényenként, régiónként stb. igen eltérő képet mutat, a Bizottság az intézkedések potenciális hatását vizsgálta azon gazdaságokra vonatkozóan, amelyek a közönséges búzára (amely a karbamid–ammónium-nitrát fő felhasználója) szakosodtak, Franciaországban (az Unió fő búzatermesztő országában) találhatóak és kizárólagos nitrogénműtrágya forrásként karbamid–ammónium-nitrátot használnak.

(251)

Az ilyen szakosodott gazdaságokban 2013-ban a karbamid–ammónium-nitrát felhasználása a költségeik 15,4 %-át tette ki (27). A Bizottság becslése szerint a 2017/2018-as gazdasági évben a karbamid–ammónium-nitrát az előállítási költségek legfeljebb 10 %-át tette ki (28). A legmagasabb ideiglenes dömpingellenes vám kivetését figyelembe véve ez az előállítási költségek körülbelül 3 %-os növekedését (29) jelentené, ha az intézkedéseket ugyanebben az arányban hárítanák tovább. Így a bevezetett intézkedésekből fakadó árnövekedés, ha be is következne, nem járhatna aránytalanul nagy hatással a gazdaságokra, még a legrosszabb forgatókönyv szerint sem, mivel a mezőgazdasági termelők különböző eszközökkel rendelkeznek arra, hogy elfogadható áron biztosítsák a karbamid–és ammónium-nitrát beszerzését (például beszerzési platformokon keresztül egyesíthetik vásárlásaikat vagy biztosíthatják a fedezeti árrést). Emellett az Unió számos gazdaságában többfajta növényt termesztenek.

(252)

Ami a gazdaságokban lévő munkahelyekre gyakorolt hatásra vonatkozó állítást illeti, meg kell jegyezni, hogy az Unióban a mezőgazdasági termelés egyre inkább technológiaigényessé válik, és a munkaerő csökkenése az előrejelzések szerint tovább folytatódik (30). A dömpingellenes intézkedések hatása várhatóan mérsékelt lesz a jelenlegi tendenciákhoz képest.

(253)

A fenti ideiglenes megállapításoktól függetlenül a Bizottság arra ösztönzi azokat a feleket, amelyek még nem nyújtották be álláspontjukat, hogy tegyék meg a felhasználók érdekeivel kapcsolatos észrevételeiket. Ezeket az észrevételeket és bármely más olyan elemeket, amelyeket az érdekelt felek az ideiglenes intézkedések után a kitűzött határidőn belül a Bizottság tudomására hoztak, a Bizottság körültekintő elemzésnek veti alá a végleges szakaszban.

(254)

Ez a szakasz egyéb olyan észrevételeket is számba vesz, amelyek több érdekelt félnél is felmerültek. Ilyen érdekelt felek az exportáló gyártók, az importőrök, az érintett szövetkezeteket és/vagy uniós, francia és ír mezőgazdasági termelőket képviselő szövetségek, francia szövetkezetek, szövetkezeti szakszervezetek/csoportok és a mezőgazdasági termelők nevében mezőgazdasági termékeket felvásárló beszerzési platformok, valamint különböző gazdasági szereplők Franciaországban, Spanyolországban és az Unió többi részén.

(255)

Néhány fél ellenezte az intézkedéseket azon az alapon, hogy nem állítanak elő elegendő mennyiségű karbamid–ammónium-nitrátot az Unióban, valamint a kereslet és kínálat közötti eltérés növekedik, továbbá a karbamid–ammónium-nitrátot előállító gyártók inkább más, nagyobb hozzáadott értékkel bíró termékeket részesítenek előnyben. A Bizottság elutasította ezeket az érveket. Összességében elegendő forrás áll rendelkezésre a karbamid–ammónium-nitrát beszerzésére. Nem indokolja a dömpinget az a tény, hogy a karbamid–ammónium-nitrát gyártása az Unióban korlátozott, a karbamid–ammónium-nitrát iránti kereslet növekszik az Unióban, valamint a karbamid–ammónium-nitrát néhány hagyományos beszerzési forrása eltűnt (pl. egy olyan vállalat, amely korábban Franciaországban karbamid–ammóniumot gyártott, teljesen átállt más műtrágyákra). A vizsgálat rámutatott arra, hogy előnyösebb megőrizni több beszerzési forrást az Unióban (31), köztük a karbamid–ammónium helyi gyártóit, semmint növelni a függőséget olyan harmadik országoktól, amelyek tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat folytatnak és/vagy nyersanyagpiaci torzulásokkal és/vagy nagyobb szénlábnyommal rendelkeznek (32). A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a karbamid–ammónium uniós gyártóinak megvan a kapacitásuk/lehetőségük arra, hogy növeljék a karbamid–ammónium-nitrát gyártását, ha biztosítottak az egyenlő versenyfeltételek.

(256)

Néhány fél azt állította, hogy az intézkedések csökkenteni fogják a többi műtrágyához képest legkevésbé környezetkárosító karbamid–ammónium-nitrát felhasználását, ez pedig ellentétes a környezetvédelmi politikákkal. A Bizottság elutasította ezt az érvet. Még ha a karbamid–ammónium-nitrát több agronómiai előnnyel is rendelkezik, nem semleges a környezetre nézve, és elvileg magasabb ammóniaelpárolgási veszteségeket okoz, mint a nitrátalapú műtrágyák.

(257)

Néhány fél állítása szerint más gazdasági szereplők fognak hátrányt szenvedni amiatt, hogy kevesebb munkahely van a karbamid– ammónium-nitrát uniós gyártóinál, mint más ágazatokban, ezenkívül veszélybe kerül az élelmezésbiztonság (mivel az intézkedések arra ösztönzik a mezőgazdasági termelőket, hogy kevesebb karbamid–ammónium-nitrátot használjanak fel, ami csökkenti a terméshozamokat, következésképpen pedig a növénytermesztést), továbbá minden nitrogénműtrágya drágább lesz (úgy, hogy a különböző típusú műtrágyák közötti szokásos eltérés fennmarad). A Bizottság elutasította ezeket az érveket. Nincsenek megbízható becslések a karbamid–ammónium-nitrát előállításához kapcsolódó, a főbb gazdasági szereplőknél lévő munkahelyek számáról, azonban ellenőrzött adatok szerint több mint 1 000, ehhez a termékhez kapcsolódó munkahely van az uniós gyártóknál. Hat, a különböző gazdasági szereplők érdekeit képviselő fél adott választ a kérdőívre, azonban csak korlátozott mértékben ellenőrizhető adatokkal. Ami az élelmezésbiztonságot illeti, az intézkedések célja az egyenlő versenyfeltételek megteremtése, amelynek előnyeiből minden érdekelt fél részesülhet. Az aktában semmi nem enged arra következtetni, hogy a karbamid–ammónium-nitrát árának emelkedése, ha egyáltalán bekövetkezik, jelentős hatással lesz a többi műtrágya árára.

(258)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy nem álltak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján a karbamid–ammónium-nitrát érintett országokból származó behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése a vizsgálat e szakaszában nem szolgálja az Unió érdekét.

(259)

A Bizottság dömpinggel, kárral, ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetései alapján ideiglenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(260)

Ideiglenes dömpingellenes intézkedést kell kivetni a Trinidad és Tobagóból, valamint az Amerikai Egyesült Államokból származó, vizes vagy ammóniás oldatban lévő karbamid–ammónium-nitrát keverékek behozatalára az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésében foglalt alacsonyabb vám szabályának megfelelően. A Bizottság összehasonlította a kárkülönbözeteket és a dömpingkülönbözeteket (a fenti (208) preambulumbekezdés). A vám összegét a Bizottság a dömping- és a kárkülönbözet közül az alacsonyabb szintjén rögzítette.

(261)

Ideiglenes dömpingellenes intézkedést kell kivetni az Oroszországból származó vizes vagy ammóniás oldatban lévő karbamid–ammónium-nitrát keverékek behozatalára az alaprendelet 7. cikkének (2b) bekezdésében foglalt alacsonyabb vám szabályának megfelelően. A Bizottság megvizsgálta, hogy a kár megszüntetéséhez elegendő lenne-e a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám kivetése. Miután az érintett termékre vonatkozóan az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése szerinti nyersanyagpiaci torzulásokat – egyebek mellett egy 30 %-os exportadót – tárt fel, a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2b) bekezdésében előírtak szerint arra a következtetésre jutott, hogy az Unió érdekei szerint az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár orvoslásához nem lenne elegendő, ha a vámok összegét a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vámok szintjén határozná meg.

(262)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vámtételek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(263)

Az ebben a rendeletben feltüntetett, az egyes vállalatokra vonatkozó dömpingellenes vámtételeket a Bizottság a jelenlegi vizsgálat ténymegállapításai alapján határozata meg. Ezek a vámtételek tehát a jelenlegi vizsgálat során az említett vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözték. E vámtételek kizárólag az érintett országokból származó és a megnevezett jogi személyek által előállított érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében külön nem említett vállalatok – köztük a konkrétan említett vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott érintett termék behozatalaira a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtétel alkalmazandó. Esetükben az egyedi dömpingellenes vámtételek egyike sem alkalmazandó.

(264)

Ha a későbbiek folyamán egy vállalat módosítja a jogalany nevét, kérelmezheti az egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (33). A kérelemnek tartalmaznia kell mindazokat a releváns információkat, amelyek bizonyítják, hogy a változtatás nem érinti a vállalatnak a számára megállapított vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltoztatása nem érinti a rá vonatkozó vámtétel igénybevételére való jogosultságát, a névváltoztatásról a Bizottság értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(265)

A vámtételek közötti jelentős különbségből adódó, az intézkedések kijátszására vonatkozó kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazásának biztosításához különleges intézkedésekre van szükség. Azoknak a vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie a/az [szám]. cikkben meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó.

(266)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(267)

Az 1.2. szakaszban említetteknek megfelelően a Bizottság nyilvántartásbavételi kötelezettség tárgyává tette a vizes vagy ammóniás oldatban lévő karbamid–ammónium-nitrát keverékeket. A nyilvántartásba vételre azzal a céllal került sor, hogy az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése értelmében visszamenőleges hatállyal beszedhessék a vámokat.

(268)

Az eljárás ideiglenes szakaszának megállapításaira tekintettel a behozatalok nyilvántartásba vételét meg kell szüntetni.

(269)

Az eljárás e szakaszában nem született döntés a dömpingellenes intézkedések esetleges visszamenőleges hatályú alkalmazásáról. Ilyen döntés meghozatalára a végleges szakaszban kerül sor.

(270)

Az alaprendelet 19a. cikkének megfelelően a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket az ideiglenes vámok tervezett kivetéséről. Ezt az információt a nyilvánosság számára is elérhetővé tették a Kereskedelmi Főigazgatóság honlapján. Az érdekelt felek számára három munkanap állt rendelkezésre, hogy a kifejezetten számukra eljuttatott számítások pontosságával kapcsolatban írásban észrevételeket tegyenek.

(271)

A Fertilizers Europe-tól és a négy exportáló gyártótól érkeztek észrevételek. A Bizottság figyelembe vette az elírási hibákat kifogásoló észrevételeket, és azoknak megfelelően korrigálta a különbözeteket.

(272)

A felelősségteljes ügyvitel érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy 15 napon belül nyújtsák be írásbeli észrevételeiket, és/vagy 5 napon belül kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(273)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatban tett ténymegállapítások ideiglenesek, és a vizsgálat végleges szakaszában módosulhatnak,