(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Litvániát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2019. április 9-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás), amely öt ajánlást fogalmaz meg az euroövezetre vonatkozóan (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlások).

(2)

mivel Litvánia pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Litvániának gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euróövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlást, melyet az alábbi 2. és 3. ajánlás tükröz. Ennek megfelelően a beruházási intézkedések a beruházások ösztönzésére vonatkozó második euróövezeti ajánlás kezelését, az oktatási intézkedések pedig a munkaerőpiac működésére vonatkozó harmadik euróövezeti ajánlás kezelését segítik.

(3)

A Litvániára vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (4) végrehajtása terén Litvánia által elért eredményeket, az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Litvánia által elért eredményeket.

(4)

Litvánia 2019. május 10-én benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját, 2019. április 30-án pedig 2019. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Litvánia jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. A 2019. évi stabilitási programjában a kormány azt tervezi, hogy az államháztartási többlet 2019-ben a bruttó hazai termék (GDP) 0,4 %-ának, 2020-ban pedig a GDP 0,2 %-ának felel majd meg, és ezt követően az előrejelzések szerint 2021-re a GDP 0,1 %-ára csökken. Az újraszámított strukturális egyenleg (6) alapján Litvánia a GDP 1 %-ának megfelelő strukturális hiányként meghatározott középtávú költségvetési célt a programidőszak egésze során túl fogja teljesíteni. Emellett 2017-ben Litvánia a strukturális reformok végrehajtásához kapcsolódóan átmeneti eltérést kapott, amely egy hároméves időszakra vonatkozik. A 2019. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság a 2018-as 34,2 %-os értékről 2022-re várhatóan 32,9 %-ra csökken. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Ugyanakkor a 2020-tól kezdődően a többlet vonatkozásában tervezett célok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kellőképpen kidolgozva. A Bizottság 2019. évi tavaszi előrejelzése alapján a strukturális hiány 2019-ben várhatóan a GDP 1 %-át, 2020-ban pedig a GDP 0,9 %-át teszi majd ki, ami megfelel a középtávú költségvetési célnak. Ugyanakkor rövid és középtávon szorosan nyomon kell követni a kiadások alakulását, különösen a bevételek stabilitását veszélyeztető lehetséges jövőbeli kockázatok fényében. Összességében a Tanács véleménye szerint Litvánia 2019-ben és 2020-ban az előrejelzések szerint meg fog felelni a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(7)

A kormány 2018 júniusában jogalkotási aktusokat fogadott el az oktatás, az egészségügy, az adózás, az informális gazdaság, a nyugdíjak és az innováció kulcsfontosságú területeit lefedő hat átfogó strukturális reformcsomag végrehajtásának érdekében.

(8)

Litvánia további intézkedéseket hozott az árnyékgazdaság elleni küzdelem és az adózási fegyelem javítása érdekében. Bár ezek az intézkedések biztató eredményekkel szolgálnak, az adózási fegyelem összességében véve még mindig gyenge. Litvánia továbbra is azok közé az országok közé tartozik, ahol a legmagasabb a héabevétel-kiesés az Unión belül. Az adózási fegyelem további javítása növelné a bevételeket, és hozzájárulna a méltányosabb adórendszer kialakításához. Nem tettek intézkedéseket az adóalap olyan forrásokra való kiterjesztésére, amelyek kevésbé fogják vissza a növekedést. A környezetvédelmi és az ingatlanadók az uniós átlag alatt maradnak, és nincsenek tervbe véve a gépjármű-adóztatással vagy a magánszemélyekre vonatkozó úthasználati díjjal kapcsolatos változások.

(9)

2018 óta az állami nyugdíjakat automatikusan indexálják a bérköltségek növekedésének megfelelően. Ez az intézkedés a 2016-ban a GDP 6,9 %-át kitevő állami nyugdíjkiadásokat 2070-re várhatóan a GDP 5,2 %-ának megfelelő mértékűre csökkenti. Azonban a foglalkoztatás várható visszaesése miatt a nyugdíjak megfelelősége csökkenni fog, mivel a nyugdíjellátás nem fog tudni lépést tartani a bérnövekedéssel. Az átlagos helyettesítési arány – amely az átlagnyugdíjat az átlagbérhez viszonyítva fejezi ki – várhatóan fokozatosan csökkenni fog a mostanihoz képest, jóllehet annak szintje már most az egyik legalacsonyabb az Unióban. A jelenlegi jogszabályok szerint, ha a helyettesítési arány csökken, a kormánynak korrekciós intézkedéseket kell javasolnia. Az ilyen jövőbeli intézkedések a pontos jellegükkel és ütemezésükkel kapcsolatos bizonytalanság miatt nem szerepelnek az idősödésről szóló jelentésben, ugyanakkor kockázatot jelentenek az államháztartás fenntarthatósága szempontjából. Ha a teljes helyettesítési arány 2070-ig változatlan maradna, a nyugdíjkiadások a GDP 7 %-ára növekednének ahelyett, hogy az előre jelzett 5,2 %-ra csökkennének. Emiatt bizonytalan a nyugdíjszabályozás gyakorlati alkalmazása, és az, hogy idővel milyen következményei lennének a költségvetési fenntarthatóságra és a nyugdíjak megfelelőségére.

(10)

Litvánia számára továbbra is jelentős kihívást jelent a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek magas aránya és a növekvő jövedelmi egyenlőtlenség, amelyek rontják az inkluzív gazdasági növekedési kilátásokat. A folyamatos gazdasági növekedés ellenére a litván társadalom számos rétege (pl. az idősek, a fogyatékkal élők, a gyermekek, az egyszülős háztartások és a munkanélküliek) különösen ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatának. Bár az elmúlt években javult a szociális védőháló, a litván adó- és szociális ellátórendszer korrekciós hatása és a szociális védelmi kiadások GDP-hez viszonyított aránya továbbra is a legalacsonyabbak között van az Unióban. Sor került néhány kezdeti lépésre a nagyarányú szegénység és a jövedelmi egyenlőtlenség kezelése érdekében, mint például a „minimális fogyasztási szükséglet mennyiségének” bevezetése, az egységes gyermekellátás növelése és az öregségi nyugdíjak indexálása. A szegénység és az egyenlőtlenség tartósan magas szintje azonban egyrészt azt mutatja, hogy az országnak még mindig hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy a szociális biztonság szintje közeledjen az uniós átlaghoz, másrészt pedig azt, hogy beruházásokra van szükség a társadalmi kirekesztettség kezelése érdekében. A veszélyeztetett csoportokra vonatkozó aktív befogadási stratégiák abban az esetben hatékonyabbak, ha magukban foglalják a minimáljövedelem és a nyugdíjak jobb megfelelőségét, a munkaerőpiaci aktiválást és a szociális szolgáltatások – köztük a gyermekgondozás és a szociális lakhatás – fokozott nyújtását.

(11)

A munkaerőpiac a foglalkoztatás növekedése, de a kedvezőtlen demográfiai fejlemények, köztük a kivándorlás miatt is szűkült. A munkaképes korú népesség csökkenése okozta hatások enyhítése érdekében szükség van a humántőke-beruházásra és a munkaerőpiachoz való jobb hozzáférés biztosítására mindenki számára. A tartósan fennálló szakemberhiány és a strukturális munkaerőhiány fényében fontos, hogy Litvánia felgyorsítsa a minőség és hatékonyság javítására irányuló reformokat az oktatás minden szintjén, és biztosítsa a minőségi és befogadó oktatáshoz és képzéshez való egyenlő hozzáférést. A demográfiai hanyatlás nyomás alá helyezte az iskolahálózatot. A demográfiai változás olyan stratégiák bevezetését teszi szükségessé, amelyek mindenki számára biztosítják a magas színvonalú oktatáshoz való hozzáférést, ugyanakkor biztosítják az iskolahálózat hatékonyságát és támogatást nyújtanak az iskolák összevonása által érintett tanároknak. További jelentős lépésekre van szükség a több mint 40 állami és magánegyetemet és főiskolát magába foglaló felsőoktatási hálózat egységesítése érdekében. A szakképzési szolgáltatóknak korszerűsíteniük kell a tanterveiket, és emellett jobban kell igazodniuk a helyi és a regionális munkaerőpiac igényeihez. A hatékony és könnyen hozzáférhető felnőttoktatási, átképzési és továbbképzési intézkedések – a szociális szolgáltatások biztosításával együtt – több embert vonhatnak be a munkaerőpiacra. A felnőttoktatásban való részvétel a 2018-ban mért 6,6 %-os arány alapján továbbra is alacsony, és jóval alatta van a 11,1 %-os uniós átlagnak. A litván gazdaság profitálhat a készségek – többek között a digitális készségek – fejlesztésre, az innovációra és a hátrányos helyzetűek (például a fogyatékossággal élő személyek, valamint az idősebb, munkanélküli vagy inaktív felnőttek) jobb munkaerőpiaci integrációjára irányuló beruházásokból. Tágabb összefüggésben a szociális partnerek kapacitásának erősítése fontos szerepet játszik a szerepvállalásuk előmozdításában.

(12)

A gyenge egészségügyi eredmények és az egészségügyi beruházások alacsony volumene továbbra is kihívást jelentenek. Változatlanul számottevő lehetőség van az erőforrások felhasználásának racionalizálására a járóbeteg-szakellátás súlyának a fekvőbeteg-szakellátással szembeni további fokozása által. A kórházi szolgáltatások igénybevétele továbbra is magas, a krónikus betegségek esetében magas a kórházi ápolás aránya, a kórházi ágyak kihasználtsági aránya pedig viszonylag alacsony. A kórházi erőforrások felhasználásának további racionalizálása és az alapellátás – és ennek részeként az egészségügyi személyzet – megerősítését célzó beruházások szükségesek a hatékonyság növeléséhez és az egészségügyi eredmények javításához. A rossz egészségügyi eredmények egyik fő oka továbbra is az ellátás minősége. Az ellátás minőségének javítására irányuló intézkedések széttagoltak, oka továbbra is az ellátás minősége. Az ellátás minőségének javítására irányuló intézkedések széttagoltak, azoka továbbra is az ellátás minősége. Az ellátás minőségének javítására irányuló intézkedések széttagoltak, azaz akkreditáció kihasználtsága az alapellátásban igen alacsony, a kórházakban pedig nem alkalmazzák az akkreditációs rendszert. A betegségmegelőzési intézkedésekbe való beruházás különösen alacsony. Ezenkívül a betegségmegelőzési intézkedések helyi szintű megerősítése érdekében tett lépések nélkülözik az átfogó jövőképet, valamint hátrányosan érinti őket a közegészségügyi irodák és az alapellátás közötti rendszerszintű együttműködés hiánya. Végül, az egészségügyi kiadások alacsony szintje, továbbá a paraszolvencia viszonylag magas és a betegek általi közvetlen fizetések magas aránya negatívan befolyásolja az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférést.

(13)

Hoztak bizonyos intézkedéseket a korrupció elleni küzdelem terén, de még mindig hiányzik az érdekeltségi nyilatkozatok integrált nyilvántartása. A visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó törvény alkalmazásáról szóló jogszabályt 2018-ban fogadták el, a lobbitevékenységet szabályozó új törvény pedig jelenleg megvitatás alatt áll. Az egészségügyi rendszerben előforduló korrupció kezelésében továbbra is előfordulnak szabálytalanságok.

(14)

A beruházások GDP-hez viszonyított aránya Litvániában mind az uniós átlagnál, mind pedig a többi balti ország átlagánál alacsonyabb. Litvániában az innováció szintje és a vállalkozások technológiai abszorpciós kapacitása alacsony. Nagyobb volumenű beruházásra van szükség a kutatás és innováció területén, különösen a magánszektorban. Ez fellendítené a termelékenységet, amely a közelmúltbeli élénkülés ellenére továbbra is jóval elmarad az uniós szinttől. Az információs és kommunikációs technológiai szakemberek hiánya rámutat a digitális készségekbe való beruházás szükségességére. Ezek a készségek támogatják a versenyképességet, az innovációt és alkalmassá teszik Litvániát az új technológiák befogadására, továbbá a tudásalapú és nagyobb hozzáadott értéket képviselő gazdaság felé történő elmozdulás elősegítésére.

(15)

A gazdaság viszonylag erőforrás-igényes, és nagyban függ az energia- és anyagbehozataltól. Az erőforrás-termelékenység alacsony, miközben az energiafogyasztás magas, különösen a lakossági és a közlekedési ágazatokban. Az energiahatékonysági beruházások növelése – különösen az építőipari ágazatban és a megújuló forrásokból történő hazai energiatermelésben – „kizöldítené” a gazdaságot, amely így fenntarthatóbb növekedési pályára állna, miközben csökkentené az energia-behozataltól való függést is.

(16)

Litvánia nemzetközi megközelíthetősége továbbra is gyenge a vasúti, közúti, tengeri és légi közlekedés terén, ezért jobban integrálni kell Európa többi részével. A jobb közlekedési összeköttetés növelné a gazdaság termelékenységét, lehetővé téve, hogy a gazdaság teljes mértékben kiaknázza a belső piac előnyeit. A közlekedési ágazat teljesítménye messze elmarad az uniós átlagtól a TEN-T közúti és vasúti hálózatok, a közlekedési ágazatban végrehajtott kutatási és innovációs beruházások, a fenntarthatósági szempontok, valamint a közúti biztonság tekintetében. A vasúti közlekedést a kelet-nyugati irányú forgalomáramlás uralja, miközben az észak-déli tengely továbbra is fejlesztésre szorul. Ezért jelentős beruházásokra van szükség egy fenntartható, az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens, intelligens, biztonságos és intermodális TEN-T hálózat kifejlesztése, és annak hozzáférhetősége, valamint a fenntartható városi mobilitás előmozdítása érdekében. Ezenkívül az elmúlt 5 évben jelentősen nőtt a közúti közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás. Litvánia villamosenergia-rendszerének a kontinentális európai hálózattal való összehangolása kulcsfontosságú a villamosenergia-ellátás biztonságának garantálásához az egész balti-tengeri régióban.

(17)

Litvániában az elmúlt két évtizedben nőttek a regionális egyenlőtlenségek, amelyek meghaladják az uniós átlagot. Litvánia gyors gazdasági konvergenciájának előnyei nagymértékben a két nagyvárosi területre koncentrálódnak. Az ország területének legnagyobb részét jelentő és a lakosság közel 55 %-ának otthont adó, túlnyomóan vidéki térségekben a népesség nagymértékű csökkenése tapasztalható, amit tovább súlyosbít a minőségi közszolgáltatások elérhetőségének csökkenése. Az országon belüli jelentős társadalmi-gazdasági különbségek azt mutatják, hogy egyes régiók sajátos beruházási igényekkel rendelkeznek. Továbbra is kihívást jelent a Litvánián belüli szomszédos területek közötti kapcsolatok erősítése, a közlekedést és a digitális összeköttetéseket is beleértve.

(18)

Az állami beruházások hatékonyságának növelése érdekében a litván hatóságok aktualizálták az állami költségvetésből finanszírozott beruházási projektek előkészítésének és kiválasztásának szabályait. Az új beruházási projekteket 2018 óta költség-haszon elemzésnek kell alávetni, és a projekteknek további kiválasztási kritériumoknak kell megfelelniük. Bár ez jelentős kezdeti lépést jelent, többre van szükség ahhoz, hogy maximalizálják a közberuházásoknak a hosszú távú növekedési potenciál növelésére és a növekvő regionális egyenlőtlenségek kezelésére gyakorolt hatását. A hatóságok megkezdték az állami költségvetési rendszer felülvizsgálatát abból a célból, hogy meghosszabbítsák a költségvetési tervezés időtartamát és megerősítsék a kiadások és az általános gazdasági célok közötti kapcsolatot. Elengedhetetlen annak biztosítása, hogy az új stratégiai beruházás-tervezési rendszer készen álljon a 2021–2023-as költségvetési folyamatra és az új uniós finanszírozási ciklus 2021. évi kezdetére.

(19)

Litvánia nem rendelkezik egységes kutatási és innovációs stratégiával. A szakterületet széttöredezett szakpolitikai intézkedések és a szinergiákat nélkülöző támogatási mechanizmusok sokasága jellemzi. A kutatási és innovációs szakpolitikák támogatását eltérő felfogásban megközelítő több végrehajtó ügynökség létezése még bonyolultabbá teszi azt az irányítási rendszert, amely a jelek szerint korlátozza a rendelkezésre álló eszközök tárházához való hozzáférést. Ez az állapot különösen káros a tudomány és a vállalkozások közötti együttműködés szempontjából, és akadályozza az innovatív tevékenységet. A kutatási és innovációs politikáért felelős Gazdasági és Innovációs Minisztérium, valamint az Oktatási és Tudományügyi Minisztérium közötti új feladatmegosztás még nem segíti elő egy olyan szinergikus támogatási programokra épülő koherens szakpolitikai keret kialakítását, amely a potenciális kedvezményezettek számára kialakított, egyablakos ügyintézési rendszeren keresztül lenne elérhető.

(20)

A 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó uniós alapok programozása hozzájárulhat az ajánlásokban azonosított egyes hiányosságok kezeléséhez, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében ismertetett területeken. Ez lehetővé tenné Litvánia számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban, a regionális különbségeket is figyelembe véve használja fel az említett alapokat.

(21)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte Litvánia gazdaságpolitikáját, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi stabilitási programot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Litvániának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak ezek Litvánia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája vonatkozásában képviselt jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintettel arra az igényre, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szintű szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(22)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi stabilitási programot, és azt a véleményt (7) fogalmazta meg, hogy Litvánia várhatóan megfelel a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek,