(1)

A Bizottság 2018. november 21-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2019. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellően figyelembe vette az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérét. Az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2018. november 21-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Észtországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2019. március 21-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2019. április 9-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlás), amely öt ajánlást fogalmaz meg az euroövezetre vonatkozóan (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlások).

(2)

mivel Észtország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Észtországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euróövezetre vonatkozó 2019. évi ajánlást, melyet az alábbi 2. és 3. ajánlás tükröz. Mindenekelőtt a beruházásokkal kapcsolatos gazdaságpolitikának a meghatározott területekre történő összpontosítását célzó intézkedések fognak hozzájárulni a beruházások támogatására irányuló második euroövezeti ajánlás megvalósításához.

(3)

Az Észtországra vonatkozó 2019. évi országjelentést 2019. február 27-én tették közzé. Az országjelentés értékelte a Tanács által 2018. július 13-án elfogadott országspecifikus ajánlások (4) végrehajtása terén Észtország által elért eredményeket, az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzéseinek megvalósítása terén Észtország által elért eredményeket.

(4)

Észtország 2019. május 30-án benyújtotta 2019. évi nemzeti reformprogramját, 2019. április 30-án pedig 2019. évi stabilitási programját.

(5)

Az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok) a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Észtország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. A 2019. évi stabilitási programot változatlan szakpolitikát feltételezve nyújtották be. A program azt vetíti előre, hogy az államháztartási egyenleg a bruttó hazai termék (GDP) 0,6 %-ának megfelelő 2018. évi költségvetési hiányhoz képest 2019-ben a GDP 0,2 %-ának, 2020-ban pedig a GDP 0,3 %-ának megfelelő hiányt fog elérni, míg 2022-re az egyenleg a GDP 0,7 %-ának megfelelő hiányt mutat majd. Az újraszámított strukturális egyenleg (6) alapján a középtávú költségvetési célt – a GDP 0,5 %-ának megfelelő strukturális hiány – várhatóan nem tervezik elérni a 2019. évi stabilitási program időszakában. A GDP-arányos államadósság-ráta az előrejelzés szerint 2022-re a GDP 5,3 %-ára csökken. A költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv optimista. A tervezett hiánycélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek meghatározva, ami kockázatot jelent a bevételbecslés tekintetében.

(7)

Tekintettel a Bizottság 2018. őszi előrejelzésére, amely szerint 2019-ben közelebb kerülnek a középtávú költségvetési célhoz, illetve az előírt kiigazítás befagyasztására vonatkozó szabályokkal összhangban, a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája nem haladhatja meg a 4,9 %-ot, ami a 2019. évi 0,3 %-os éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Bizottság 2019. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2019-ben jelentős lesz az eltérés ettől a követelménytől.

(8)

2020-ban, tekintettel Észtországnak a GDP 2,7 %-ának megfelelő előrevetített kibocsátási résére és a becsült potenciális növekedési ráta alatti előrevetített GDP-növekedésre, a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája nem haladhatja meg a 4,1 %-ot, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott kiigazítási követelménymátrix által előírt, a GDP 0,6 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. Változatlan szakpolitikát feltételezve a Bizottság 2019. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2020-ban Észtország jelentősen eltér ettől a követelménytől. Összességében a Tanács véleménye az, hogy 2019-től meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében.

(9)

A pénzmosás megelőzése elsődleges prioritássá vált Észtország számára a nagy pénzmosási botrányok miatt. Észtország megerősítette a pénzmosás elleni keretrendszerét, és az észt bankszektorban jelentősen csökkent a külföldi betétek aránya. A kihívások azonban nem szűntek meg. Míg az észt kormány további intézkedéseket és iránymutatásokat vezetett be azzal kapcsolatban, hogy miként lehet tovább erősíteni a megelőzést ezen a területen, az észt parlament még nem fogadta el a pénzmosás elleni felügyelet kapacitásainak növelését célzó jogalkotási kezdeményezést. Az elfogadásukat követően figyelmet kell fordítani ezen intézkedések hatékony végrehajtására.

(10)

A szakemberhiány és a strukturális munkaerőhiány az üzleti beruházások fő akadályai közé tartoznak, és korlátozzák a termelékenység nagyobb arányú növekedését. Észtország az elmúlt években átfogó reformokat hajtott végre, de a munkaerőpiaci tendenciák és a munkaképes korú népesség csökkenése hosszú távú kihívások elé állította az oktatási és képzési rendszert. E kihívások közé tartozik a korai iskolaelhagyók még mindig magas aránya, az iskolarendszer nem teljeskörű átszervezése; a felsőoktatás, illetve a szakképzés elégtelen munkaerőpiaci relevanciája; valamint a tanárok elöregedéséhez és a szakma alacsony vonzerejéhez kapcsolódó kihívások. Bár a felnőttképzésben való részvétel javul, a munkaerő kompetencia- és készségfejlesztése nem elég gyors ahhoz, hogy lépést tartson a munkaerőpiaci trendekkel. Az azonosított készségigények közül az elégtelen innovációs kapacitás terén mutatkozik az egyik legnagyobb hiányosság. Az információs és kommunikációs technológiai szakemberek magas aránya ellenére a vállalkozások korlátozott mértékben biztosítanak digitális készségekkel kapcsolatos képzéseket. Az oktatási és képzési rendszer munkaerőpiaci relevanciájának javítása – többek között a pályaorientációba való beruházás, a korai iskolaelhagyás elleni küzdelem és a készségigények jobb előrejelzése révén – hozzájárulna ahhoz, hogy az emberek a megfelelő készségekkel rendelkezzenek. Emellett a tanárok munkakörülményeinek, a tanítás minőségének, valamint a demográfiai és gazdasági tendenciákra reagáló oktatási politikáknak a javítása növelné az oktatási és képzési rendszer kapacitását.

(11)

A javulás ellenére a szegénység, a társadalmi kirekesztettség és a jövedelmi egyenlőtlenség továbbra is magas, különösen az idősebbek körében. 2017-ben a 65 év felettiek mintegy 42 %-a volt kitéve a szegénység és a társadalmi kirekesztettség kockázatának az Unió 15 %-os átlagához képest. A szociális juttatások még mindig nem képesek hatékonyan csökkenteni a szegénységet, és a szociális védőháló is gyenge. A jó minőségű és megfizethető szociális szolgáltatások biztosítását akadályozza az egészségügyi és a szociális ellátási szolgáltatások közötti gyenge koordináció, valamint az, hogy az önkormányzatok nem mindig képesek felmérni a szociális szolgáltatások iránti igényeket és megfelelni azoknak. Ezenkívül az egyéneknek önállóan kell fedezniük a hatóságok által nyújtott szolgáltatások költségeinek nagy részét. Észtországban a tartós ápolásra-gondozásra fordított kiadások nem érték el az uniós átlag felét (a GDP 0,6 %-a, a 2016. évi 1,6 %-hoz képest). Nincsenek megelőző intézkedések vagy támogatási rendszer a házi gondozók terheinek enyhítésére. A kielégítetlen egészségügyi szükségletek aránya továbbra is az egyik legmagasabb az Unióban (11,7 %), ami az egészségügyi rendszer hozzáférhetőségével és hatékonyságával kapcsolatos problémákat jelzi. Ezek a kihívások rámutatnak arra, hogy megfizethető és jó minőségű szociális és egészségügyi szolgáltatásokat kell integrált módon biztosítani, és ki kell dolgozni egy átfogó, tartós ápolási-gondozási keretrendszert. A társadalmi befogadást – többek között a szociális infrastruktúrát – támogató beruházások előmozdítanák az inkluzív növekedést.

(12)

A nemek közötti bérszakadék 2017-ben 25,6 % volt, amely továbbra is a legmagasabbak között van az Unióban, és ez az érték kissé magasabb az előző évinél. Ezenkívül a gyermekvállalás az uniós átlagnál jóval nagyobb hatást fejt ki a nők foglalkoztatására (25,2 %, illetve 9,0 %). A hosszú szülői szabadság a nők esetében gyakran eredményez lassabb szakmai előmenetelt. A nők általában rosszabbul fizetett gazdasági ágazatokban és szakmákban dolgoznak, bár iskolai végzettségük magasabb, mint a férfiaké. A közelmúltbeli intézkedések rugalmasabbá tették a szülői szabadságot és a juttatási rendszert azzal a céllal, hogy megkönnyítsék a szülők munkaerőpiacra való visszatérését. Javult a gyermekgondozás igénybevétele. Ugyanakkor az olyan tényezők, mint a gazdasági tevékenység, a foglalkozás, az életkor, a munkatapasztalat vagy a munkaidő, csak részben magyarázzák a nemek közötti bérszakadékot; a 11,5 %-os uniós átlaghoz képest a 20 %-os bérszakadék nem indokolt. A fizetések átláthatósága segíthet a nemek közötti magas bérkülönbség okainak jobb megértésében. A gyermekgondozásba és az aktív munkaerőpiaci intézkedésekbe történő folyamatos beruházás elősegítené a nők foglalkoztatását. Emellett a szociális partnerekkel való együttműködés és a kapacitásuk erősítése továbbra is fontos szerepet játszik a tágabb kontextusban.

(13)

mivel Észtország alacsony népsűrűségű, peremterületen lévő ország, a jól működő és összekapcsolt közlekedési rendszer kulcsfontosságú az ország gazdasági tevékenységei és exportja szempontjából. Észtország közlekedési infrastruktúrája esetében hiányosságok tapasztalhatók az összekapcsoltság és a fenntarthatóság tekintetében. A vasút és az intermodális szállítás továbbra sem elég fejlett. Ezenkívül az elmúlt 5 évben nőtt a közúti közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás. További innovatív és fenntartható megoldások segíthetnek a közlekedési torlódások és a közúti közlekedéssel kapcsolatos problémák kezelésében. Észtország villamosenergia-rendszerének a kontinentális európai hálózattal való összehangolása kulcsfontosságú a villamosenergia-ellátás biztonságának garantálásához az egész balti-tengeri régióban. Az infrastrukturális beruházások hozzájárulnának az észt vállalatok versenyképességének javításához.

(14)

A kutatási és fejlesztési beruházások alacsony szintje miatt – különösen a magánszektor esetében – Észtország termelékenysége elmarad az átlagtól. Míg 2017-ben a kutatásra és fejlesztésre fordított közkiadások valamivel az uniós átlag alatt maradtak, az üzleti beruházások csupán a GDP 0,61 %-át, azaz körülbelül az uniós átlag felét tették ki. A vállalatok, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k), alacsony arányban számolnak be kutatási és innovációs tevékenységekről. A nem kutatási és fejlesztési innovációs kiadások csökkennek, és a tudomány és a vállalkozások közötti együttműködés gyenge. E tényezők némelyike negatívan befolyásolja az ország innovációs teljesítményét és termelékenységét. A kutatásba, fejlesztésbe és innovációba – többek között a vállalkozások digitalizálásába és automatizálásába – történő célzottabb beruházások növelnék Észtország termelékenységét és versenyképességét. Hasonló eredménnyel járna a gazdasági szempontból releváns kutatási témák fontossági sorrendjének hatékonyabb megállapítása is. Az észt hatóságok számos intézkedést dolgoztak ki és hajtottak végre a kutatási és innovációs rendszer hiányosságainak orvoslására, ám ezek hatása továbbra is korlátozott.

(15)

Az erőforrás- és energiahatékonyság terén továbbra is fennállnak kihívások. Észtország ökoinnovációs teljesítménye nem tükrözi teljes mértékben az ország potenciálját, és a 60-as ökoinnovációs összesített pontszáma 40 %-kal az uniós átlag alatt van. Bár az utóbbi években megfigyelhető volt némi javulás, Észtország erőforrás-termelékenysége az uniós átlagnál körülbelül háromszor rosszabb, és az EU többi országához képest egyre nagyobb a különbség. Az észt kkv-knek csak egy kis része tesz lépéseket erőforrás-hatékonyságának javítása és környezetbarátabbá válása érdekében. Emellett a gazdaságnak nagy az energiaintenzitása, és az energiafogyasztás szintje jóval meghaladja az uniós átlagot. Minden észt régió le van maradva az erőforrás- és energiahatékonyság javítása terén. A közlekedési ágazatban Észtország a 2017. évi 0,4 %-os értékkel jóval elmarad a megújuló energia 10 %-os arányára vonatkozó nemzeti célkitűzéseitől. Az erőforrás- és energiahatékonyság előmozdítása – különösen az építőipari ágazatban –, valamint a körforgásos gazdaság támogatása – többek között a beruházások növelése révén – szintén hozzájárulna a versenyképesebb és fenntarthatóbb gazdaság megteremtéséhez.

(16)

Észtországban a fizetésképtelenségi eljárások körülbelül három évet vesznek igénybe, a visszafizetési ráta pedig valamivel 40 % fölött van. Emiatt munkaerő- és pénzügyi források ragadnak benn kevésbé termelékeny vállalatoknál. Mindez akadályozza a beruházásoknak és a vállalkozások finanszírozásának az ösztönzését. Ezenkívül fontos lenne a fizetésképtelenségi keret reformja annak érdekében, hogy lerövidüljön a fizetésképtelenségi eljárások időtartama, és növekedjen a hitelezők visszafizetési rátája. Ez főként a fizetésképtelenséget megelőző és azt követő szerkezetátalakítási eljárások alkalmazásának ösztönzését, valamint a vállalatok feldarabolásának megakadályozását foglalhatja magában.

(17)

Az uniós alapoknak a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó programozása elősegítheti az ajánlásokban megjelölt hiányosságok egy részének orvosolását, különösen a 2019. évi országjelentés D. mellékletében szereplő területeken. Ez lehetővé tenné Észtország számára, hogy az azonosított ágazatok tekintetében a lehető legoptimálisabban használja fel az említett alapokat, a regionális különbségeket is figyelembe véve.

(18)

A 2019. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte az észt gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2019. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2019. évi stabilitási programot és a 2019. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Észtországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak ezek Észtország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája vonatkozásában képviselt jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintettel arra az igényre, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szintű szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(19)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2019. évi stabilitási programot, és véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,