MELLÉKLET

„Τύρναβος” (Tyrnavos)

PGI-GR-A0122-AM01

A kérelem benyújtásának időpontja: 2015.7.31.

A TERMÉKLEÍRÁS MÓDOSÍTÁSÁRA IRÁNYULÓ KÉRELEM

1. A módosításra vonatkozó szabályok

Az 1308/2013/EU rendelet 105. cikke – Nem kisebb jelentőségű módosítás

2. A módosítás leírása és indokolása

2.1. A körülhatárolt földrajzi terület kiterjesztése

A Tyrnavos oltalom alatt álló földrajzi jelzésre vonatkozó PGI-GR-A0122 műszaki dokumentáció módosítása kiterjeszti a körülhatárolt földrajzi területet a Tirnavosz közigazgatási egységben, Tirnavosz városban, Lárisza regionális egységben található, Dendra Tirnavu elnevezésű helyi közösségre. E módosítás a termékleírás és az egységes dokumentum „Körülhatárolt terület” című szakaszát érinti.

Dendra Tirnavu helyi közösség a települések összevonásáról szóló 3852. számú jogszabály értelmében Tirnavosz város része (Kormányzati Közlöny, I. sorozat, 87. szám). Ez a közösség Tirnavosztól mintegy hat kilométerre található. A szőlőtermesztéssel foglalkozó régió talaj- és éghajlati viszonyai megegyeznek Tirnavoszéival, szőlőfajtáiból pedig – amelyek szintén megegyeznek a Tirnavoszban termesztettekkel – a Tyrnavos (OFJ) borokkal azonos jellemzőkkel rendelkező borokat állítanak elő.

2.2. A malagúzia fajta felvétele a fehérbor fajtaösszetételébe

A Tyrnavos oltalom alatt álló földrajzi jelzésre vonatkozó PGI-GR-A0122 műszaki dokumentáció, a termékleírás és az egységes dokumentum módosítása révén a malagúzia fajta bekerül a fehérbor bármilyen arányú fajtaösszetételébe (száraz, félszáraz és félédes).

Ez a módosítás az egységes dokumentum „Főbb borszőlőfajták”, valamint a termékleírás „Engedélyezett borszőlőfajták” szakaszát és a „bor” kategóriára vonatkozó „Kapcsolat a földrajzi területtel” című szakaszt érinti.

A malagúzia fajtát évtizedek óta termesztik a tirnavoszi régió szőlészeteiben.

Ez a fajta teljesen akklimatizálódott a régió forró, száraz éghajlatához. A nagy méretű szőlőszemek és vastag héjuk hatékonyan ellenáll a nyári hónapokban jellemző, magas hőmérséklet miatti kipárolgásnak. A szüretre augusztus utolsó 10 napjában kerül sor. A malagúzia fajtából készített borok kiváló minőségűek, és ízviláguk egyértelműen megkülönböztethető más régiók borfajtáitól.

A tirnavoszi régió agyagos talaján termesztett szőlőfajtából kiváló savasságú, gazdag aromájú borok készülnek. Jellegzetes ízjegy a zöld alma és a citrusfélék. A homokos és vályogos talajban termő fajtából készített borok kellő savtartalommal rendelkeznek, és a jázmin és az érett körte aromáival jellemezhetők.

A tirnavoszi malagúzia fajtából készített borok nagy népszerűségnek örvendenek külföldön, elsősorban Belgium, az Amerikai Egyesült Államok és Németország piacain. Több rangos verseny, például a Decanter díjait is elnyerték.

A Tyrnavos (OFJ) megjelölés révén a fajtából készített borok piaci előnyre tesznek szert, így a termékek nemzetközi szinten is versenyképesebbek, ami mind helyi, mind nemzeti gazdasági növekedést eredményez.

2.3. A „Kapcsolat a földrajzi területtel” című szakasz kibővítése új információkkal a „Bor” és „Gyöngyözőbor” kategóriákra vonatkozóan

A termékleírás és az egységes dokumentum „Kapcsolat a földrajzi területtel” című szakasza a Tyrnavos oltalom alatt álló földrajzi jelzésre vonatkozó PGI-GR-A0122 műszaki dokumentáció által érintett „bor” és „gyöngyözőbor” szőlőből készült termékek kategóriáit illetően a következő részletes információkkal egészült ki:

a) a sajátos termékjellemzőket eredményező természeti, emberi vagy egyéb történelmi tényezők; b) a termék földrajzi eredetének betudható minőségi jellemzők és c) a kapcsolat tekintetében a földrajzi terület sajátosságai és a termék földrajzi eredetének betudható sajátos jellemzői közötti ok-okozati összefüggés, hogy a kapcsolat igazolható legyen e termékek valamennyi típusa esetében.

A „Bor” kategória kiegészült a termék hírnevével kapcsolatos információkkal.

Kérjük, vegye figyelembe, hogy a „Kapcsolat a földrajzi területtel” szakaszban található adatok összefoglalóját a „Bor” és „Gyöngyözőbor” szőlőből készült termékek kategóriáira vonatkozóan a Tyrnavos OFJ műszaki dokumentációja tartalmazza.

Az 1. kategóriába tartozó bor földrajzi területével kapcsolatos adatokat tartalmazó alszakasz „A. Történelmi kapcsolat” című bekezdésének vége a következő információkkal egészült ki:

„Napjainkban a hamburgi muskotály a domináns szőlőfajta, amelyet a terület szőlészeteinek 60 %-ában termesztenek. Ez a fajta elszórtan, szerte a világon megtalálható. Görögországban azonban egyet jelent Tirnavosszal, mivel nemzeti szinten szinte kizárólag csak Tirnavosz közigazgatási határain belül termesztik. A hamburgi muskotályt az olasz »Schiava Grossa« (más néven trollinger vagy hamburgi fekete) és az egyiptomi alexandriai muskotály keresztezéséből nemesítették, és szinte az egész világon termesztették. Borkészítéskor több szőlőfajtával házasítják, bizonyos régiókban azonban, például Tirnavosz területén olyan borokat is találhatunk, amelyek csak a fajta felhasználásával készülnek. A hosszú ideje szőlőtermesztéssel foglalkozó helyi/tirnavoszi bortermelők alkalmazkodtak a filoxéravész után telepített szőlőfajták adta lehetőségekhez, és a hamburgi muskotályt sokféleképpen felhasználták. A tirnavosziak különleges aromás borokat, főleg könnyű vörös-, édes és félédes borokat készítenek. A híres, oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott tirnavoszi Tsipourót (Τσίπουρο Τυρνάβου) desztillálással állítják elő. A hamburgi muskotály nagy termőterületének, a fajta jó akklimatizációjának és felhasználása számos módjának köszönhetően Tirnavoszt globális referenciapontnak tekintik abban a tekintetben, hogy a »moschato tirnavu« szinonima bekerült a VIVC (Vitis Nemzetközi Fajtajegyzék) fajtajegyzékbe. Ez megalapozta a moschato tirnavu világhírnevét, és a megjelölés 2013 februárjában, nemzeti szinten történő elismerése óta feltüntethető a hatósági címkén a »moschato mavro tirnavu« megnevezés a Tirnavosz közigazgatási határain belül termesztett szőlőfajták esetében.”

A „C. Földrajzi környezet és földrajzi származás” című bekezdés végére az alábbi szövegrész került:

„Ami a hamburgi muskotályt (moschato mavro tirnavu) illeti, a helyi mikroklíma kiemeli a fajta intenzív aromás jellegét, amely a rózsa illatát idézi, hozzájárulva a külön borkategóriát képviselő muskotályos borok előállításához. A leginkább fagytűrőnek bizonyuló (2001 telén –24,8 °C alá csökkent a hőmérséklet a térségben) hamburgi muskotályt (moschato mavro tirnavu) a legtermékenyebb, legmélyebb talajokban termesztik, ahol a legteljesebb mértékben kibontakoznak a szőlő érzékszervi tulajdonságai (a színe, a mérete, az aromája).

Általánosságban elmondható, hogy a fiatal, homokos talajtípusokban késő érlelésű vörös fajtákat, például cabernet sauvignont, vagy akár syrahot termesztenek, amely szeptember 10-e és 20-a között érik be, míg a korai érésű fajtákat, például a merlot-t, agyagos talajban termesztik, hogy a szőlő elérje az optimális feldolgozási érettségét és polifenoltartalmát.

Ami az augusztus 10-e és 20-a között beérő fehér fajtákat, például a chardonnay-t és a sauvignon blanc-t illeti, a kiválasztás a lehetséges szüreti dátum alapján, a fajta aromapotenciáljának figyelembevételével történik. A sauvignon blanc-t például agyagos talajban termesztik, hogy növeljék a zöld borsos, trópusi gyümölcsös aromajegyeit.

Az augusztus 10-étől szeptember 10-éig beérő görög fajták esetében a talaj és az érés során kibontakozó aromajegyek mellett az egyes mikroklímák páratartalma is fontos tényező. A nagy és tömött fürtszerkezetű, fehér és a vörös görög fajtákat (többek között a malagúziát és a roditiszt) alacsony nedvességtartalmú talajban termesztik a gombafertőzések, például a botritiszfertőzés kockázata miatt. Azok a borok, amelyeket főként a Tirnavosz délkeleti részén termesztett fehér fajtákból készítenek, rendkívül zamatosak, ami a magas kovakőtartalmú, vályogos talajnak tulajdonítható. A száraz malagúzia előállításához jó vízelvezetésű, dűlős talajra és alacsony páratartalomra van szükség. Sok talaj rendelkezik ilyen tulajdonságokkal. Néhány fajtája Tirnavosztól nyugatra, a Titarisziosz folyóhoz viszonylag közel is megtalálható. Az itt készített borok egyedülálló karakterét a nyáron száraz folyómeder és a homokos vályogtalaj adja.

A viszonylag száraz nyári hónapok és a magas hőmérséklet hatással vannak a régióban készített vörösborok savasságára, színére és cukortartalmára.

A terület (talaj, éghajlat) és a termesztett fajták jellegzetességein kívül a borkészítési eljárások szintén fontos szerepet játszanak a minőségi borok elkészítésében. A malagúziából készített borok minőségének javítására különféle borkészítési eljárások és módszerek alkalmazhatók. A termőterülettől és annak jellemzőitől függően a helyi borászok vagy nagyméretű hűtőszekrényeket vagy száraz jeget használnak a szőlőszemek hűtésére. A fahordók használata kevésbé elterjedt az óbor készítésére. Tartályban vagy hordóban érlelt száraz borokat a kései szüretelésű szőlőültetvényekben állítanak elő.”

A „Termékadatok” című bekezdés végére az alábbi szövegrész került:

„A fehérborok fajtától függően különböző aromájúak lehetnek: ilyen például a zöld alma és az érett körte, valamint a citrusfélék aromája a jázmin finom ízjegyeivel. A muskotályos fajtánál a jellegzetes muskotályos aroma virágos jegyekkel párosul. Ezeket a borokat visszafogott savasság és intenzív struktúra jellemzi.

Tirnavosz vörösborainak minőségi jellemzői igen figyelemre méltóak. A bíborvörös színű, lilás árnyalatú borok fajtától függően a füge, valamint az érett piros gyümölcsök, például a cseresznye, a szeder és a szilva aromáit hordozzák, amelyhez a fekete bors íze társul, vagy a szegfűszeg aromái bontakoznak ki bennük intenzív pézsmaaromával, amelyből a méz ízjegyei és a tradicionális befőttek, lekvárok édes íze bontakozik ki. A muskotályos fajtánál a jellegzetes muskotályos aroma virágos jegyekkel párosul. Ezek a borok lágy tanninokkal rendelkeznek.

A rozéborok színe rózsaszín, ízük pedig különböző aromákat, például cseresznyét, epret és vörös rózsát rejt. A muskotályos fajtánál jellegzetes muskotályos aroma fedezhető fel. Ezeket a borokat kielégítő savasság, összetett felépítés és intenzív struktúra jellemzi.

Aromapotenciáljuknak köszönhetően a malagúzia, a chardonnay és a sauvignon blanc-ból előállított borok javíthatják a Tirnavosz területén termesztett egyéb fajták, például a roditisz, a savatiano és a batiki aromáját, amelyek semleges ízvilággal és átlagos savassággal rendelkeznek.

A Tyrnavos oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott borokat az alábbi díjakkal ismerték el több nemzetközi versenyen:

2011-BEN A DECANTER EZÜST, 2012-BEN BRONZ, 2013-BAN PEDIG ISMÉT EZÜST MINŐSÍTÉSÉVEL.”

Az „Okozati összefüggés” bekezdés helyébe az alábbi szöveg lép:

„A Tyrnavos oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott borok egyedi jellegét az előállításukhoz felhasznált fajták aromapotenciálja, valamint a talajtípus és az érés során jellemző éghajlati viszonyok kombinációja adja. A borkészítési eljárásnak szintén fontos szerepe van.

A fehér fajták a megfelelő típusú talajban termesztve visszafogott savassággal és gyümölcsös, citrusos aromákkal, valamint virágos jegyekkel jellemezhető borokat eredményeznek.

A malagúzia esetében kétféle talajtípusra mutatunk példát. Az első talajtípus a Titarisziosz folyóhoz közeli homokos és homokos vályogos talaj, amelyben jelentős mennyiségű kovakő található. Az érés ilyen talajban hamarabb következik be, és az itt termő fajtákból készült borok a jázmin és az érett körte aromájával jellemezhetők. A második talajtípus a Melouna-hegy közelében található agyagos talaj. Az érés ilyen talajban 10–15 nappal később történik, mint az elsőben, és a fajtából zöld almára és citrusfélékre emlékeztető aromájú borok készülnek. A kiváló savasságú borok mindkét területre jellemzők.

A vörös fajták a megfelelő – agyagos vagy homokos – talajjal kombinálva gyümölcsös, virágos és intenzív pézsmaaromájú borokat eredményeznek a méz és a tradicionális befőttek, lekvárok édes ízjegyeivel és a vörösborok esetében lágy tanninokkal. A nyári időszakban kevés eső és magas hőmérséklet jellemző a térségben, ami miatt átlagos savasságú és színű, valamint magas cukortartalmú borok készülnek. Szintén igen figyelemreméltó helyi fajta a limniona, amely szeptember utolsó tíz napjától október első tíz napjáig érik be. Ebből a fajtából intenzíven savas, átlagos színű és lágy tanninokkal rendelkező borok készülnek.

A rozéborokat kielégítő savasság, összetett felépítés és intenzív struktúra jellemzi.”

Az „8. kategóriába tartozó gyöngyözőbor földrajzi területével kapcsolatos adatok” című alszakasz az alábbi szövegrészt tartalmazza:

„A. Történelmi kapcsolat

A szőlőtermesztés évszázadok óta jelen van a tirnavoszi régióban. Az évek, évszázadok során több utazó is említést tett Tirnavosz szőlőültetvényeiről. 1668-ban a török világutazó, Evliya Çelebi a következőképpen írt az itteni szőlőskertekről: »Amikor elhagyjuk a várost (Tirnavoszt), a délkeleti részénél 37 szőlőültetvényt láthatunk, amelyek egészen Láriszáig érnek.« Brown (1669), Leake (1806) és Leonardosz (1836) írásaiban szintén említést tesz a régióról.

Még a bizánci időkből is maradtak fenn írásbeli utalások a Tirnavosz területén zajló szőlőtermesztésre és borkészítésre Nyugat-Thesszália uralkodója, Gabrielopulosz Mihály (1295) leveleiből, amelyben többek között a borra és az olívaolajra kivetett jövedéki adóról tesz említést (Tszopotosz, 1896). A török hódoltság idején a szőlőültetvények azon kevés birtokok közé tartoztak, amelyekre teljes és korlátlan tulajdonjogot (mülk) formáltak.

Az egyik legismertebb francia ókorkutató és utazó, Léon Heuzey 1858-ban ellátogatott Tirnavoszba, és arról számolt be, hogy a »zinzirie«, a mustra kivetett tized, egyike volt azoknak az adóknak, amelyet a török szultánoknak fizettek. Aki elmulasztotta befizetni a tizedet, nem készíthetett bort (Ηeuzey, 1858). Fontos megjegyezni, hogy Tirnavosz elsősorban görögök lakta település volt.

W. Leake 1806-ban 1 500 családot számlált Tirnavoszban, amelyek közül mindössze 70 volt török. Mivel a törökök vallási okokból tartózkodtak a borkészítéstől, arra lehet következtetni, hogy a görög lakosság foglalkozott bortermeléssel.

Joannisz Leonarosz így ír Tirnavoszról: »Azok a tirnavoszi lakosok, akiknek értékesítésre szánt bora volt, faágat állítottak fel, és bárki, aki észrevette az ágat a kapu mellett, szabadon beléphetett a portára, és megkóstolhatta a bort, hogy eldöntse, szeretne-e vásárolni belőle.«

S. Paganellisz és Zoszimasz Eszphigmenitisz, a Prométheusz kiadója így írta le Tirnavoszt 1880-ban: »Tirnavoszban a sárgadinnye-termesztés mellett selyem- és borkészítéssel foglalkoznak, bár a bor elég gyenge, nem tart tovább áprilisnál.«

A Hellén Szőlőtermesztés és Borászat magazin 1932-es számában megjelent írás szerint a régióban a következő szőlőfajtákat termesztették: roditisz, batiki, koukouli, limniona, szideritis, kartsziotisz, outmali. Ugyanez a magazin a régió szőlőtermesztéséről és bortermeléséről is beszámol. Tirnavoszban 800, Ampelonaszban 450, Argiropoulióban pedig 100 szőlőbirtokos volt, és »mint más falvakban, szinte minden család tulajdonában volt egy szőlőültetvény«. A régióban szőlővel beültetett teljes terület a beszámolók szerint 10 375 sztremma volt, amelyből 702 000 oka sötét vörösbort és 200 000 oka fehérbort (retsina) termeltek (1 oka = 1,2829 kg). A fent említett fajtákat – a roditisz, batiki és limniona kivételével – már nem termesztik a régióban. A változás 1930–1936 között zajlott le az itt pusztító filoxéravész miatt. A filoxérarezisztens szőlőfajtákat elsősorban a láriszai mezőgazdasági iskola népszerűsítette, ami előmozdította a hamburgi muskotály, a batiki és a rozaki elterjedését.

Napjainkban a hamburgi muskotály a domináns szőlőfajta, amelyet a terület szőlészeteinek 60 %-ában termesztenek.

Ez a fajta elszórtan, szerte a világon megtalálható. Görögországban azonban egyet jelent Tirnavosszal, mivel nemzeti szinten szinte kizárólag csak Tirnavosz közigazgatási határain belül termesztik.

A hamburgi muskotályt az olasz »Schiava Grossa« (más néven trollinger vagy hamburgi fekete) és az egyiptomi alexandriai muskotály keresztezéséből nemesítették, és szinte az egész világon termesztették. Borkészítéskor több szőlőfajtával házasítják, bizonyos régiókban azonban, például Tirnavosz területén olyan borokat is találhatunk, amelyek csak a fajta felhasználásával készülnek.

A hosszú ideje szőlőtermesztéssel foglalkozó helyi/tirnavoszi bortermelők alkalmazkodtak a filoxéravész után telepített szőlőfajták adta lehetőségekhez, és a hamburgi muskotályt sokféleképpen felhasználták. A tirnavosziak különleges aromás borokat, főleg könnyű vörös-, édes és félédes borokat készítenek. A híres, oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott tirnavoszi Tsipourót (Τσίπουρο Τυρνάβου) desztillálással állítják elő. A hamburgi muskotály nagy termőterületének, a fajta jó akklimatizációjának és felhasználása számos módjának köszönhetően Tirnavoszt globális referenciapontnak tekintik abban a tekintetben, hogy a »moschato tirnavu« szinonima bekerült a VIVC (Vitis Nemzetközi Fajtajegyzék) fajtajegyzékbe. Ez megalapozta a moschato tirnavu világhírnevét, és a megjelölés 2013 februárjában, nemzeti szinten történő elismerése óta feltüntethető a hatósági címkén a »moschato mavro tirnavu« megnevezés a Tirnavosz közigazgatási határain belül termesztett szőlőfajták esetében.

B. Kulturális, társadalmi és gazdasági kapcsolatok

A tirnavoszi régió társadalmi és gazdasági élete szorosan összefonódik a szőlőtermesztéssel, a bortermeléssel és a tszipuróval. A hagyomány évszázadok óta él Tirnavoszban és a tágabb régióban. Azonban Tirnavosz lakossága csak a 19. század közepétől kezdett el intenzíven foglalkozni szőlőtermesztéssel, és a bornak, a tszipurónak és az ouzónak egyre nagyobb szerepe lett a város gazdaságában. Különböző történelmi beszámolók szerint a természet mellett a tirnavoszi lakosok pozitív életszemlélete is hozzájárult a szőlőtermesztés és a szőlőből készült termékek elterjedéséhez: »Tirnavosz jámbor lakói olyannyira a vigasságnak és a mulatságnak élnek, hogy alig találni valakit, aki nem a borok szerelmese« – írta Ioannis Economu Logiotatu láriszai tudós 1817-ben.

Nikolaosz Georgiadisz így írt 1880-ban: »És a város kedélyes, élettel teli lakói az ünnepélyek szerelmesei, és tisztelettel hódolnak Dionüszosznak.«

C. Földrajzi környezet és földrajzi származás

A Tyrnavos (OFJ) borok szőlőültetvényei 70 és 250 méter tengerszint feletti magasságban terülnek el. Az ajánlott és engedélyezett fajták termesztésére használt ültetvények mérete 17 000 hektár, ebből a hamburgi muskotályt mintegy 10 000 hektáron termesztik. A talaj elsősorban az alföldön alkalmas szőlőtermesztésre, de a hegyvidéken is foglalkoznak szőlőműveléssel. A Tyrnavos oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott borok termelési zónája elsősorban homokos, agyagos, homokos-agyagos és homokos vályogtalajokból áll. A térség mikroklímájára télen viszonylag alacsony hőmérséklet, gyakori fagyok és kevés csapadék jellemző, míg a nyár általánosságban véve száraz és meleg.

A talajjellemzők, a helyi éghajlati viszonyok és a termesztett fajták együttesen alakítják a Tyrnavos oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott gyöngyözőborok minőségi jellemzőit. Azokat a területeket és szőlészeteket vonják be a művelésbe, amelyek megfelelnek a termék előállításához szükséges követelményeknek. A jó vízelvezetésű, alacsony páratartalmú agyagos dűlőket, és azokat a talajfajtákat művelik, amelyek nagyobb savasságot és terpéntartalmat eredményeznek. Ilyen talaj elsősorban a tirnavoszi régió északi részén, a Melouna-hegy lábánál található.

Termékadatok

A későn érő szőlőfajtákból kiváló, páratlan minőségi jellemzőkkel rendelkező gyöngyözőbor készíthető. A gyöngyözőborok bővelkednek az érzékszervi jellemzőkben – színük rózsaszín, aromájuk gyümölcsös (például a cseresznye és az eper ízét idézi), illetve virágos (például a vörös rózsára emlékeztet). A muskotályos gyöngyözőbornak jellegzetes muskotályos aromája van. A Tyrnavos oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott gyöngyözőborokra kielégítő savasság, frissesség és jó struktúra jellemző.

Okozati összefüggés

A Tyrnavos oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott gyöngyözőborok egyedi jellegét az előállításukhoz felhasznált fajták aromapotenciálja, valamint a talajtípus és az érés során jellemző éghajlati viszonyok (évenkénti csapadékmennyiség) kombinációja adja. A magas talajdiverzitás többféle választási lehetőséget nyújt ahhoz, hogy kiváló minőségű gyöngyözőborok készüljenek. E tényezők együttes hatásának köszönhető, hogy az itt előállított gyöngyözőborok kivételes érzékszervi tulajdonságokkal, például gyümölcsös és virágos aromával, kielégítő savassággal, frissességgel és jó struktúrával rendelkeznek.”

2.4. A hamburgi muskotály másik megnevezésének felvétele

A Tyrnavos oltalom alatt álló földrajzi jelzésre vonatkozó PGI-GR-A0122 műszaki dokumentáció, a termékleírás és az egységes dokumentum módosítása a borszőlőfajták és a szárított szőlőfajták osztályozásáról szóló, 2015. szeptember 7-i 3534/96217. számú miniszteri határozattal (Kormányzati Közlöny, II. sorozat, 1995. sz.) hatályon kívül helyezett, a borszőlő- és mazsolaszőlőfajták osztályozásáról szóló, 2014. február 5-i 814/16068. számú miniszteri határozatnak (Kormányzati Közlöny, II. sorozat, 225. sz.) megfelelően a moschato mavro tirnavu megnevezésnek a hamburgi muskotály szinonimájaként történő felvételét érinti.

A módosítás az egységes dokumentum „Főbb borszőlőfajták” és a termékleírás „Engedélyezett borszőlőfajták” című szakaszára vonatkozik.

2.5. A Tyrnavos (OFJ) műszaki dokumentációjának aktualizálása

Az előírt módosítások mellett – és a műszaki dokumentáció aktualizálása céljából – az alábbi változtatásokra került sor a termékleírásban: a) kiegészítettük az OEM-mel és OFJ-vel ellátott borok esetében alkalmazandó követelményekre és ellenőrzésekre vonatkozó nemzeti rendelkezésekkel, és b) módosítottuk az illetékes ellenőrző hatóságra vonatkozó adatokat.

Az „ELLENŐRZŐ HATÓSÁGOK” című szakasz helyébe a következő szöveg lép:

„ELLENŐRZŐ HATÓSÁGOK

Vidékfejlesztési és Élelmiszerügyi Minisztérium

Élelmiszerügyi Főigazgatóság

Igazgatóság: Élelmiszer-felhasználás és technológia

Borokkal és szeszes italokkal foglalkozó osztály

105 52 Menandrou 22

GÖRÖGORSZÁG

Tel.: +30 2102125113, +30 2102125145

Fax: +30 2105245195

E-mail: lkiokakis@minagric.gr, kballa@minagric.gr

b)	Vidéki gazdasági és állat-egészségügyi igazgatóság

c)	Regionális növényvédelmi, minőségügyi és minőség-ellenőrző központok.”

EGYSÉGES DOKUMENTUM

1. Bejegyzett elnevezés

Τύρναβος (Tyrnavos)

2. A földrajzi árujelző típusa

OFJ – oltalom alatt álló földrajzi jelzés

3. A szőlőből készült termékek kategóriái

Bor

Gyöngyözőbor

4. A bor(ok) leírása

Száraz rozé gyöngyözőbor

—	Minimális természetes alkoholtartalom: 10,0 % vol.

—	Összes cukortartalom (g/l): maximum 9,0 (4 g/l-nél magasabb cukortartalom mellett a 607/2009/EK bizottsági rendelet XIV. mellékletében foglalt feltételek irányadók).

—	Teljes savtartalom borkősav-egyenértékben (g/l): maximum 7,5

—	A túlnyomás zárt tartályokban nem kevesebb, mint 1 bar, de nem több, mint 2,5 bar 20 °C-on.

Színe rózsaszín. Gyümölcsös bor a cseresznye, eper és vörös rózsák aromájával. A muskotályos fajtánál jellegzetes muskotályos aroma fedezhető fel. Kielégítő savasság, frissesség és jó struktúra jellemzi.

Általános analitikai jellemzők

Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)	11,0
Minimális összes savtartalom	3,5 g/l, borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)	18
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l)	200

Amennyiben nincs megadva konkrét érték, az uniós jogszabályokban megállapított határértékek alkalmazandók.

Félszáraz rozé gyöngyözőbor

—	Minimális természetes alkoholtartalom: 10,0 % vol.

—	Összes cukortartalom (g/l): Minimum 4,5 – maximum 17,5 (12 g/l-nél magasabb cukortartalom esetében a 607/2009/EK bizottsági rendelet XIV. mellékletében foglalt feltételek az irányadók).

—	Teljes savtartalom borkősav-egyenértékben (g/l): maximum 7,5

—	Borok kén-dioxid-tartalma (összesen): literenként 250 milligramm, amennyiben a cukortartalom legalább 5 gramm/liter.

—	A túlnyomás zárt tartályokban nem kevesebb, mint 1 bar, de nem több, mint 2,5 bar 20 °C-on.

Színe rózsaszín. Gyümölcsös bor a cseresznye, eper és vörös rózsák aromájával. A muskotályos fajtánál a jellegzetes muskotályos aroma leheletnyi mézes ízjeggyel párosul. Kielégítő savasság, üdeség és jó struktúra jellemzi.

Általános analitikai jellemzők

Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)	11
Minimális összes savtartalom	3,5 g/l, borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)	18
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l)	250

Amennyiben nincs megadva konkrét érték, az uniós jogszabályokban megállapított határértékek alkalmazandók.

Száraz fehérbor

—	Összes alkoholtartalom: legalább 11,0 térfogatszázalék

—	Minimális természetes alkoholtartalom: 10,0 % vol.

—	Összes cukortartalom (g/l): maximum 9,0 (4 g/l-nél magasabb cukortartalom mellett a 607/2009/EK bizottsági rendelet XIV. mellékletében foglalt feltételek irányadók).

—	Teljes savtartalom borkősav-egyenértékben g/l: maximum 7,5

Színe sárgászöld. Aromája a zöld almára és az érett körtére, valamint a citrusfélékre emlékeztet a jázmin finom ízjegyeivel. A muskotályos fajtánál a jellegzetes muskotályos aroma virágos jegyekkel párosul. A szájpadláson intenzíven nehéznek érezhető; enyhén savas, hosszú lecsengéssel.

Általános analitikai jellemzők

Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)	11
Minimális összes savtartalom	3,5 g/l, borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)	18
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l)	200

Amennyiben nincs megadva konkrét érték, az uniós jogszabályokban megállapított határértékek alkalmazandók.

Félédes vörösbor

—	Minimális természetes alkoholtartalom: 10,5 % vol.

—	Összes cukortartalom (g/l): minimum 12,5 – maximum 45

—	Teljes savtartalom borkősav-egyenértékben (g/l): maximum 7,0

Bíborvörös, lilás árnyalatokkal. Túlérett piros gyümölcsök a cseresznye, szeder és szilva aromájával és a fekete bors és szegfűszeg ízjegyeivel. A muskotályos fajtánál a jellegzetes muskotályos aroma mézes és virágos jegyekkel párosul. A szájpadláson gazdag ízjegyeket hagy, struktúrája jó, tanninjai lágyak. Utóíze édes.

Általános analitikai jellemzők

Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)	12
Minimális összes savtartalom	3,5 g/l, borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)	20
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l)	200

Amennyiben nincs megadva konkrét érték, az uniós jogszabályokban megállapított határértékek alkalmazandók.

Száraz rozébor

—	Összes alkoholtartalom: legalább 11,0 térfogatszázalék

—	Minimális természetes alkoholtartalom: 10,0 % vol.

—	Összes cukortartalom (g/l): maximum 9,0 (4 g/l-nél magasabb cukortartalom mellett a 607/2009/EK bizottsági rendelet XIV. mellékletében foglalt feltételek irányadók).

—	Teljes savtartalom borkősav-egyenértékben (g/l): maximum 7,5

Színe rózsaszín. Gyümölcsös bor a cseresznye, eper és vörös rózsák aromájával. A muskotályos fajtánál jellegzetes muskotályos aroma fedezhető fel. Kielégítő savasság, összetett felépítés és jó struktúra jellemzi.

Általános analitikai jellemzők

Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)	11
Minimális összes savtartalom	3,5 g/l, borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)	18
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l)	200

Amennyiben nincs megadva konkrét érték, az uniós jogszabályokban megállapított határértékek alkalmazandók.

Félszáraz rozébor

—	Minimális természetes alkoholtartalom: 10,0 % vol.

—	Összes cukortartalom (g/l): Minimum 4,5 – maximum 17,5 (12 g/l-nél magasabb cukortartalom esetében a 607/2009/EK bizottsági rendelet XIV. mellékletében foglalt feltételek az irányadók).

—	Teljes savtartalom borkősav-egyenértékben (g/l): maximum 7,5

—	Borok maximális kén-dioxid-tartalma (összesen, mg/l): literenként 250 milligramm, amennyiben a cukortartalom legalább 5 gramm/liter.

Általános analitikai jellemzők

Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)	11
Minimális összes savtartalom	3,5 g/l, borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)	18
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l)	250

Amennyiben nincs megadva konkrét érték, az uniós jogszabályokban megállapított határértékek alkalmazandók.

Félédes rozébor

—	Minimális természetes alkoholtartalom: 10,0 % vol.

—	Összes cukortartalom (g/l): minimum 12,5 – maximum 45

—	Teljes savtartalom borkősav-egyenértékben (g/l): maximum 7,5

Általános analitikai jellemzők

Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)	11
Minimális összes savtartalom	3,5 g/l, borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)	18
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l)	250

Amennyiben nincs megadva konkrét érték, az uniós jogszabályokban megállapított határértékek alkalmazandók.

Félszáraz fehérbor

—	Minimális természetes alkoholtartalom: 10,0 % vol.

—	Összes cukortartalom (g/l): Minimum 4,5 – maximum 17,5 (12 g/l-nél magasabb cukortartalom esetében a 607/2009/EK bizottsági rendelet XIV. mellékletében foglalt feltételek az irányadók).

—	Teljes savtartalom borkősav-egyenértékben (g/l): maximum 7,5

—	Borok maximális kén-dioxid-tartalma (összesen, mg/l): literenként 250 milligramm, amennyiben a cukortartalom legalább 5 gramm/liter.

Általános analitikai jellemzők

Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)	11
Minimális összes savtartalom	3,5 g/l, borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)	18
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l)	250

Amennyiben nincs megadva konkrét érték, az uniós jogszabályokban megállapított határértékek alkalmazandók.

Száraz vörösbor

—	Összes alkoholtartalom: Minimum 12,0 % vol.

—	Minimális természetes alkoholtartalom: 10,5 % vol.

—	Összes cukortartalom (g/l): maximum 9,0 (4 g/l-nél magasabb cukortartalom mellett a 607/2009/EK bizottsági rendelet XIV. mellékletében foglalt feltételek irányadók).

—	Teljes savtartalom borkősav-egyenértékben (g/l): maximum 7,0

Bíborvörös, lilás árnyalatokkal. Érett piros gyümölcsök a cseresznye, szeder és szilva aromájával és a fekete bors és szegfűszeg ízjegyeivel. A muskotályos fajtánál a jellegzetes muskotályos aroma virágos jegyekkel párosul.

A szájpadláson gazdag ízjegyeket hagy, struktúrája jó, tanninjai lágyak.

Általános analitikai jellemzők

Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)	12
Minimális összes savtartalom	3,5 g/l, borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)	20
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l)	150

Amennyiben nincs megadva konkrét érték, az uniós jogszabályokban megállapított határértékek alkalmazandók.

Félszáraz vörösbor

—	Minimális természetes alkoholtartalom: 10,5 % vol.

—	Összes cukortartalom (g/l): Minimum 4,5 – maximum 17,5 (12 g/l-nél magasabb cukortartalom esetében a 607/2009/EK bizottsági rendelet XIV. mellékletében foglalt feltételek az irányadók).

—	Teljes savtartalom borkősav-egyenértékben (g/l): maximum 7,0

—	Borok maximális kén-dioxid-tartalma (összesen, mg/l): literenként 200 milligramm, amennyiben a cukortartalom legalább 5 gramm/liter.

A szájpadláson gazdag ízjegyeket hagy, struktúrája jó, kellemesen édes, és tanninjai lágyak.

Általános analitikai jellemzők

Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)	12
Minimális összes savtartalom	3,5 g/l, borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)	20
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l)	200

Amennyiben nincs megadva konkrét érték, az uniós jogszabályokban megállapított határértékek alkalmazandók.

Édes vörösbor

—	Minimális természetes alkoholtartalom: 10,5 % vol.

—	Összes cukortartalom (g/l): minimum 45

—	Teljes savtartalom borkősav-egyenértékben (g/l): maximum 7,0

Bíborvörös, lilás árnyalatokkal. Túlérett gyümölcs, például füge aromája intenzív muskotályos aromával, amelyből a méz és a tradicionális befőttek, lekvárok édes ízjegyei bontakoznak ki. A szájpadláson édes ízt hagy intenzíven muskotályos karakterrel. Kielégítően savas, testes, nehéz bor hosszú lecsengéssel.

Általános analitikai jellemzők

Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)	12
Minimális összes savtartalom	3,5 g/l, borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)	20
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l)	200

Amennyiben nincs megadva konkrét érték, az uniós jogszabályokban megállapított határértékek alkalmazandók.

Félédes fehérbor

—	Minimális természetes alkoholtartalom: 10,0 % vol.

—	Összes cukortartalom (g/l): minimum 12,5 – maximum 45

—	Teljes savtartalom borkősav-egyenértékben (g/l): maximum 7,5

Színe sárgászöld. Aromája a zöld almára és az érett körtére, valamint a citrusfélékre emlékeztet a jázmin finom ízjegyeivel. A muskotályos fajtánál a jellegzetes muskotályos aroma mézes és virágos jegyekkel párosul. A szájpadláson intenzíven nehéznek érezhető; enyhén savas, hosszú lecsengésű édes ízzel.

Általános analitikai jellemzők

Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék)
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék)	11
Minimális összes savtartalom	3,5 g/l, borkősavban kifejezve
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter)	18
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (mg/l)	250

Amennyiben nincs megadva konkrét érték, az uniós jogszabályokban megállapított határértékek alkalmazandók.

5. Borkészítési eljárások

a. Különleges borászati eljárások

Száraz, félszáraz és félédes fehérborok készítése

A borkészítésre vonatkozó korlátozások

Előállítása korszerű fehérbor-készítési technológia alapján zajlik; az alkoholos erjedés során a hőmérséklet nem haladja meg a 20 °C-ot.

Száraz, félszáraz, félédes és édes vörösborok készítése

A borkészítésre vonatkozó korlátozások

A Tyrnavos vörösbor (OFJ) előállítása hagyományos vörösbor-készítési eljárások szerint zajlik.

Száraz, félszáraz és félédes rozéborok készítése

A borkészítésre vonatkozó korlátozások

A Tyrnavos rozébor (OFJ) előállítása korszerű rozébor-készítési technológia alapján zajlik; az alkoholos erjedés során a hőmérséklet nem haladja meg a 20 °C-ot.

Művelési gyakorlat

Termesztési technika

A szőlőtőkék metszését a helyi termesztési technikáknak megfelelően végzik.

A borok készítéséhez alkalmazott különleges borászati eljárások

A száraz, félédes és édes borok készítése során az édesítés az alkalmazandó rendelkezéseknek (606/2009/EK rendelet, ID. melléklet) megfelelően történhet

A gyöngyözőbor előállítása hagyományos helyi technológia alapján zajlik, és a benne lévő szén-dioxid nem dúsítás, hanem endogén folyamat eredménye.

b. Maximális hozamok

A szőlő hektáronkénti maximális hozama (vörös és fehér fajták):

12 000 kg szőlő/hektár

A végtermék hektáronkénti maximális hozama (vörösbor):

96 hl hektáronként

A végtermék hektáronkénti maximális hozama (fehér- és rozébor):

90 hl hektáronként

6. Körülhatárolt terület

A Tyrnavos (OFJ) borok termelésre körülhatárolt területe Lárisza regionális egységéhez tartozik, és magában foglalja Tirnavosz közigazgatási területét, különösképpen Tirnavosz várost az Argiropuleio, a Damasi és Dendra Tirnavou helyi közösségeivel, valamint Ampelonasz községet Vriotoposz, Deleria és Rodia helyi közösségeivel.

7. Fontosabb borszőlőfajták

Savatiano B – fehér doumprena, fehér kountoura, perachoritiko, sakeiko

Chardonnay B

Dempina B

Batiki B

Hamburgi muskotály N – moschato mavro tirnavu

Cabernet sauvignon N

Malagúzia B

Limniona N

Limnio Ν

Ugni blanc B – trebbiano syrah N

Sauvignon blanc B

Merlot N

Maccabeau B

Grenache rouge N

Roditisz Rs – alepu

8. A kapcsolat(ok) leírása

1. kategóriába tartozó bor

A. Történelmi kapcsolat

A szőlőtermesztés évszázadok óta jelen van a tirnavoszi régióban. Az évek, évszázadok során több utazó is említést tett Tirnavosz szőlőültetvényeiről. 1668-ban a török világutazó, Evliya Çelebi a következőképpen írt az itteni szőlőskertekről: „Amikor elhagyjuk a várost (Tirnavoszt), a délkeleti részénél 37 szőlőültetvényt láthatunk, amelyek egészen Láriszáig érnek.” Brown (1669), Leake (1806) és Leonardosz (1836) írásaiban szintén említést tesz a régióról.

Még a bizánci időkből is maradtak fenn írásbeli utalások a Tirnavosz területén zajló szőlőtermesztésre és borkészítésre.

Az egyik legismertebb francia ókorkutató és utazó, Léon Heuzey 1858-ban ellátogatott Tirnavoszba, és arról számolt be, hogy a „zinzirie”, a mustra kivetett tized, egyike volt azoknak az adóknak, amelyet a török szultánoknak fizettek.

B. Kulturális, társadalmi és gazdasági kapcsolatok

Mára már a szőlő és a belőle készült termékek alkotják a helyi gazdaság gerincét. A bornak és a tszipurónak a tirnavoszi régió minden társadalmi tevékenységében – a régió szokásait, ünnepeit és szertartásait is ideértve – szerepe van, és a mindennapi élet elválaszthatatlan része. A legjellegzetesebb szokás, amely csak Tirnavoszban figyelhető meg a „tiszta hétfő” napjára eső „burani” ünnep, amelynek eredete a dionüszoszi ünnepségekhez nyúlik vissza, és Dionüszosz isten tiszteletéhez kötődik.

C. Földrajzi környezet és földrajzi származás

A Tyrnavos oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott borok termelési zónája elsősorban homokos, agyagos, homokos-agyagos és homokos vályogtalajokból áll.

A térség mikroklímájára télen viszonylag alacsony hőmérséklet, gyakori fagyok és kevés csapadék jellemző, míg a nyár általánosságban véve száraz és meleg.

A Tyrnavos (OFJ) borok minőségi jellemzőiket a helyi adottságok (talaj és éghajlat), a termesztett fajták, valamint a termesztési és borkészítési eljárások együttes hatásának köszönhetik.

Általánosságban elmondható, hogy a fiatal, homokos talajokon késő érésű vörösfajtákat, például cabernet sauvignon-t vagy akár syrahot termesztenek, míg a korai érésű fajták, mint például a merlot, inkább agyagos talajban fordulnak elő.

A nagy és tömött fürtszerkezetű, fehér és a vörös görög fajtákat (többek között a malagúziát és a roditiszt) alacsony nedvességtartalmú talajban termesztik a gombafertőzések, például a botritiszfertőzés kockázata miatt.

A száraz malagúzia előállításához jó vízelvezetésű, dűlős talajra és alacsony páratartalomra van szükség.

Termékadatok

Az éghajlat, a talajtípusok, a szőlőfajták, valamint a termesztési és borkészítési technológiák együttesen alakítják a Tyrnavos (OFJ) borok minőségi jellemzőit.

A bíborvörös színű, lilás árnyalatú borok fajtától függően a füge, valamint az érett piros gyümölcsök, például a cseresznye, a szeder és a szilva aromáit hordozzák, amelyhez a fekete bors íze társul, vagy a szegfűszeg aromái bontakoznak ki bennük intenzív pézsmaaromával, amelyből a méz ízjegyei és a tradicionális befőttek, lekvárok édes íze bontakozik ki. A muskotályos fajtánál a jellegzetes muskotályos aroma virágos jegyekkel párosul. Ezek a borok lágy tanninokkal rendelkeznek.

A fehérborok fajtától függően különböző aromájúak lehetnek: ilyen például a zöld alma és az érett körte, valamint a citrusfélék aromája a jázmin finom ízjegyeivel. A muskotályos fajtánál a jellegzetes muskotályos aroma virágos jegyekkel párosul. Ezeket a borokat visszafogott savasság és intenzív struktúra jellemzi.

Aromapotenciáljuknak köszönhetően a malagúzia, a chardonnay és a sauvignon blanc-ból előállított borok javíthatják a Tirnavosz területén termesztett egyéb fajták, például a roditisz, a savatiano és a batiki aromáját, amelyek viszonylag semleges ízvilággal és átlagos savassággal rendelkeznek.

A Tyrnavos oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott borokat több nemzetközi versenyen díjazták (IWSC Theszaloníki, Le Challenge International du Vin, Decanter, AWC Bécs, IWSC London, PAR nemzetközi borverseny).

Okozati összefüggés

A Tyrnavos oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott borok egyedi jellegét az előállításukhoz felhasznált fajták aromapotenciálja, valamint a talajtípus és az érés során jellemző éghajlati viszonyok kombinációja adja. A borkészítési eljárásnak szintén fontos szerepe van.

A fehér fajták a megfelelő típusú talajban termesztve visszafogott savassággal és gyümölcsös, citrusos aromákkal, valamint virágos jegyekkel jellemezhető borokat eredményeznek.

A nyári időszakban kevés eső és magas hőmérséklet jellemző a térségben, ami miatt átlagos savasságú és színű, valamint magas cukortartalmú borok készülnek. Szintén igen figyelemreméltó helyi fajta a limniona, amely szeptember utolsó tíz napjától október első tíz napjáig érik be. Ebből a fajtából intenzíven savas, átlagos színű és lágy tanninokkal rendelkező borok készülnek.

A rozéborokat kielégítő savasság, összetett felépítés és intenzív struktúra jellemzi.

A 8. kategóriába tartozó gyöngyözőbor

A. Történelmi kapcsolat

A szőlőtermesztés évszázadok óta jelen van a tirnavoszi régióban. Az évek, évszázadok során több utazó is említést tett Tirnavosz szőlőültetvényeiről. 1668-ban a török világutazó, Evliya Çelebi a következőképpen írt az itteni szőlőskertekről: „Amikor elhagyjuk a várost (Tirnavoszt), a délkeleti részénél 37 szőlőültetvényt láthatunk, amelyek egészen Láriszáig érnek.” Brown (1669), Leake (1806) és Leonardosz (1836) írásaiban szintén említést tesz a régióról.

Még a bizánci időkből is maradtak fenn írásbeli utalások a Tirnavosz területén zajló szőlőtermesztésre és borkészítésre. Az egyik legismertebb francia ókorkutató és utazó, Léon Heuzey 1858-ban ellátogatott Tirnavoszba, és arról számolt be, hogy a „zinzirie”, a mustra kivetett tized, egyike volt azoknak az adóknak, amelyet a török szultánoknak fizettek.

B. Kulturális, társadalmi és gazdasági kapcsolatok

C. Földrajzi környezet és földrajzi származás

Azokat a területeket és szőlészeteket vonják be a művelésbe, amelyek megfelelnek a termék előállításához szükséges követelményeknek. A jó vízelvezetésű, alacsony páratartalmú agyagos dűlőket, és azokat a talajfajtákat művelik, amelyek nagyobb savasságot és terpéntartalmat eredményeznek.

Termékadatok

A gyöngyözőborok bővelkednek az érzékszervi jellemzőkben – színük rózsaszín, aromájuk gyümölcsös (például a cseresznye és az eper ízét idézi), illetve virágos (például a vörös rózsára emlékeztet). A muskotályos gyöngyözőbornak jellegzetes muskotályos aromája van. A Tyrnavos oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott gyöngyözőborokra kielégítő savasság, frissesség és jó struktúra jellemző.

Okozati összefüggés

A későn érő szőlőfajtákból kiváló, páratlan minőségi jellemzőkkel rendelkező gyöngyözőbor készíthető.

A magas talajdiverzitás többféle választási lehetőséget nyújt ahhoz, hogy kiváló minőségű gyöngyözőborok készüljenek.

E tényezők együttes hatásának köszönhető, hogy az itt előállított gyöngyözőborok kivételes érzékszervi tulajdonságokkal, például gyümölcsös és virágos aromával, kielégítő savassággal, frissességgel és jó struktúrával rendelkeznek.

9. További alapvető feltételek

Jogi keret:

Az uniós jogszabályokban

A további feltétel típusa:

A címkézésre vonatkozó kiegészítő előírások

A feltétel leírása:

Bizonyos előállítási módszerekre utaló kifejezések

A 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a bizonyos borászati termékekre vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések, hagyományos kifejezések, valamint e termékek címkézése és kiszerelése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó egyes részletes szabályok megállapításáról szóló 607/2009/EK bizottsági rendelet 66. cikkének (1), (2) és (6) bekezdése.

Jogi keret:

A nemzeti jogszabályokban

A további feltétel típusa:

A borok címkézésére vonatkozó kiegészítő rendelkezések

A feltétel leírása:

Bizonyos előállítási módszerekre utaló kifejezések

Az eredetmegjelöléssel ellátott kiváló minőségű borok és a tájborok hordós érlelésének, palackos érlelésének és forgalomba hozatalának időzítéséről, valamint az e borok címkézése során használt, az előállítási módszerükkel vagy készítési módszerükkel kapcsolatos kifejezésekről szóló, 2005. június 9-i 280557. számú miniszteri határozat (Kormányzati Közlöny, II. sorozat, 2005. június 15., 818. sz.) 3. és 4. cikke meghatározza az alábbi megnevezések használatára vonatkozó feltételeket:

—	„ΝΕΟΣ ΟΙΝΟΣ” vagy „ΝΕΑΡΟΣ ΟΙΝΟΣ” (ÚJBOR)

—	„ΩΡΙΜΑΝΣΗ ΣΕ ΒΑΡΕΛΙ” vagy „ΩΡΙΜΑΣΕ ΣΕ ΒΑΡΕΛΙ” (HORDÓS ÉRLELÉSŰ)

—	„ΠΑΛΑΙΩΜΕΝΟΣ ΣΕ ΒΑΡΕΛΙ” vagy „ΠΑΛΑΙΩΣΗ ΣΕ ΒΑΡΕΛΙ” (HORDÓBAN ÉRLELT)

—	„ΟΙΝΟΠΟΙΗΘΗΚΕ ΚΑΙ ΩΡΙΜΑΣΕ ΣΕ ΒΑΡΕΛΙ” vagy „ΟΙΝΟΠΟΙΗΣΗ ΚΑΙ ΩΡΙΜΑΝΣΗ ΣΕ ΒΑΡΕΛΙ” (HORDÓBAN TÁROLT ÉS ÉRLELT)

—	„ΟΙΝΟΠΟΙΗΣΗ ΣΕ ΒΑΡΕΛΙ” vagy „ΟΙΝΟΠΟΙΗΘΗΚΕ ΣΕ ΒΑΡΕΛΙ” (HORDÓBAN TÁROLT)

Jogi keret:

A nemzeti jogszabályokban

A további feltétel típusa:

A borok címkézésére vonatkozó kiegészítő rendelkezések

A feltétel leírása:

Az évjáratnak a címkén való feltüntetése

Amennyiben a borok címkéjén szerepel a „ΝΕΟΣ ΟΙΝΟΣ” vagy a „ΝΕΑΡΟΣ ΟΙΝΟΣ” („ÚJBOR”) kifejezés, az eredetmegjelöléssel ellátott kiváló minőségű borok és a tájborok hordós érlelésének, palackos érlelésének és forgalomba hozatalának időzítéséről, valamint az e borok címkézése során használt, az előállítási módszerükkel vagy készítési módszerükkel kapcsolatos kifejezésekről szóló, 2005. június 9-i 280557. számú miniszteri határozat (Kormányzati Közlöny, II. sorozat, 2005. június 15., 818. sz.) 1. cikkének (2) bekezdésével összhangban a címkén kötelező feltüntetni az évjáratot.

Jogi keret:

A nemzeti jogszabályokban

A további feltétel típusa:

A borok címkézésére vonatkozó kiegészítő rendelkezések

A feltétel leírása:

A nemzeti jogszabályoknak megfelelően a címkén feltüntethető kifejezések.

A 2002. február 7-i 235309. számú miniszteri határozatnak megfelelően az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott (OFJ) tirnavoszi borok címkéjén a következő kifejezések használhatók:

ΛΕΥΚΟΣ ΑΠΟ ΛΕΥΚΑ ΣΤΑΦΥΛΙΑ/Blanc de blancs (fehér szőlőből készült fehérbor), ΛΕΥΚΟΣ ΑΠΟ ΕΡΥΘΡΑ ΣΤΑΦΥΛΙΑ/Blanc de noir (vörös szőlőből készült fehérbor), ΛΕΥΚΟΣ ΑΠΟ ΕΡΥΘΡΩΠΑ ΣΤΑΦΥΛΙΑ vagy ΛΕΥΚΟΣ ΑΠΟ ΓΚΡΙΖΑ ΣΤΑΦΥΛΙΑ/Blanc de gris (rozészőlőből készült fehérbor vagy szürke szőlőből készült fehérbor), ΚΟΚΚΙΝΕΛΙ/kokineli (Kokineli), ΟΙΝΟΣ ΛΟΦΩΝ/Vin de collines (hegybor), ΟΙΝΟΣ ΠΛΑΓΙΩΝ/Vin de coteaux (dűlőbor).

Jogi keret:

Az uniós jogszabályokban

A további feltétel típusa:

A körülhatárolt földrajzi területen való előállítás tekintetében biztosított eltérés

A feltétel leírása:

Jogi keret:

A nemzeti jogszabályokban

A további feltétel típusa:

A körülhatárolt földrajzi területen való előállítás tekintetében biztosított eltérés

A feltétel leírása:

Az asztali bor leírásában a „helyi bor” megnevezés használatára vonatkozó általános szabályok megállapításáról szóló, 2007. augusztus 29-i 321813. számú közös miniszteri határozattal módosított 1999. október 20-i 392169. számú közös miniszteri határozat (Kormányzati Közlöny, II. sorozat, 1999. november 8., 1985. sz.) 4. cikkének c) pontja kimondja:

„Azok az asztali borok, amelyeken a »helyi bor« megnevezést feltüntetik egy tartomány, prefektúra, vagy a prefektúránál kisebb bortermő terület földrajzi jelzésére, csak a szóban forgó vagy szomszédos prefektúrákban működő borászatokban állíthatók elő.” Ilyenformán csak a Lárisza prefektúrában, illetve a szomszédos prefektúrákban, például Mágnisziában, Fthiótidában, Karditszában, Trikalában, Grenevában, Kozániban és Pieríában készített borok nevezhetők Tyrnavos (OFJ) bornak.

A termékleíráshoz vezető link

http://www.minagric.gr/images/stories/docs/agrotis/POP-PGE/OINOS/PGE_trop_prodiagrafes_tyrnavos201217.pdf