(1)

Az 1380/2013/EU rendelet a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajokra vonatkozó kirakodási kötelezettség bevezetésével törekszik minden uniós halászati tevékenységben fokozatosan felszámolni a visszadobás gyakorlatát.

(2)

A kirakodási kötelezettség végrehajtása érdekében az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a tagállamok által kidolgozott, az illetékes tanácsadó testületekkel egyeztetett közös ajánlások alapján, felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján visszadobási terveket fogadjon el egy legfeljebb hároméves kezdeti időtartamra, amely egy további, összesen hároméves időtartammal meghosszabbítható.

(3)

Az (EU) 2015/2438 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) a Belgium, Spanyolország, Franciaország, Írország, Hollandia és az Egyesült Királyság által a Bizottságnak benyújtott közös ajánlás alapján visszadobási tervet hozott létre a 2016–2018-as időszakra bizonyos tengerfenéki fajoknak az északnyugati vizeken folytatott halászatára vonatkozóan. Az (EU) 2016/2375 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (3) hatályon kívül helyezte és felváltotta az említett rendeletet.

(4)

Az (EU) 2016/2375 felhatalmazáson alapuló rendelet a Belgium, Spanyolország, Franciaország, Írország, Hollandia és az Egyesült Királyság által benyújtott új közös ajánlásban foglaltaknak megfelelően visszadobási tervet hozott létre a 2017–2018-as időszakra bizonyos tengerfenéki fajoknak az északnyugati vizeken folytatott halászatára vonatkozóan. Az (EU) 2018/46 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (4) hatályon kívül helyezte és felváltotta az említett rendeletet.

(5)

Az (EU) 2018/46 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet a Belgium, Spanyolország, Franciaország, Írország, Hollandia és az Egyesült Királyság által benyújtott közös ajánlás alapján visszadobási tervet hozott létre a 2018. évre bizonyos tengerfenéki és mélytengeri fajoknak az északnyugati vizeken folytatott halászatára vonatkozóan.

(6)

Belgium, Spanyolország, Franciaország, Írország, Hollandia és az Egyesült Királyság közvetlen halászati állománygazdálkodási érdekekkel bír az északnyugati vizeken. Az északnyugati vizekkel foglalkozó tanácsadó testülettel és a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően e tagállamok 2018. május 31-én új közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz a bizonyos tengerfenéki fajoknak az északnyugati vizeken folytatott halászatára a 2019–2021-es időszakban alkalmazandó visszadobási tervre vonatkozóan. A közös ajánlást 2018. augusztus 30-án módosították.

(7)

Az érintett tudományos testületek szakvéleményeket adtak, amelyeket a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) áttekintett (5). 2018. szeptember 11-én a 28 tagállam és a Bizottság, valamint megfigyelőként az Európai Parlament képviselőinek részvételével szakértői csoport ült össze, és megvitatta a szóban forgó intézkedéseket. A HTMGB megállapította, hogy bizonyos állományok esetében a halak túlélési arányának megalapozottsága adott esetben elmarad a más fajokra jellemzőtől; ez a helyzet a sima lepényhal esetében is. A Bizottság azonban mérlegelte egyrészt azt, hogy a mentesség az egyes egyedekkel szemben milyen hatást gyakorol a teljes állományra, másrészt pedig azt, hogy a HTMGB észrevételeinek kezeléséhez szükséges adatgyűjtéshez indokolt a halászat folytatása. Azokban az esetekben, amikor az élettelenül visszadobott halak mennyisége viszonylag kicsi, a Bizottság a halászati gazdálkodás pragmatikus és körültekintő megközelítése jegyében indokoltnak tartja ideiglenes mentességek engedélyezését, ezek hiányában ugyanis nem történhetne meg azon adatok gyűjtése, amelyekre a kirakodási kötelezettség teljeskörű hatálybalépésére tekintettel szükség van a visszadobás gyakorlatának megfelelő és megalapozott irányításához.

(8)

Az (EU) 2018/46 felhatalmazáson alapuló rendelet a túlélési arányokat alátámasztó tudományos bizonyítékok alapján az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerinti, túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 6 és 7 alterületen csapdákkal és kosarakkal kifogott norvég homárra vonatkozó kirakodási kötelezettség alól. Az elmúlt években megtörtént az említett bizonyítékok értékelése, és a HTMGB megállapította (6), hogy indokolt a mentesség alkalmazása. Az új közös ajánlás javasolja e mentesség alkalmazásának folytatását. Tekintettel arra, hogy a körülmények nem változtak, indokolt a 2019–2021-es időszakra vonatkozó visszadobási tervben is biztosítani a mentességet.

(9)

Az (EU) 2018/46 felhatalmazáson alapuló rendelet a túlélési arányokat alátámasztó tudományos bizonyítékok alapján túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 7d körzet parttól számított hat tengeri mérföld széles sávjában, az azonosított halbölcsőhelyeken kívül, 80–99 mm szembőségű feszítőlapos vonóhálóval kifogott közönséges nyelvhal minimális állományvédelmi referenciaméretnél kisebb egyedei tekintetében. Az elmúlt években megtörtént az említett bizonyítékok értékelése, és a HTMGB megállapította (7), hogy kielégítőek. Az új közös ajánlás javasolja e mentesség alkalmazásának folytatását. A HTMGB rámutatott, hogy nem nyújtottak be új információt a halbölcsők elhelyezkedéséről (8). Mivel jelenleg nincsenek azonosított halbölcsők, a mentesség belefoglalható ugyan a 2019–2021-es időszakra vonatkozó új visszadobási tervbe, de a tagállamoknak a szóban forgó területek azonosítását követően haladéktalanul be kell nyújtaniuk a vonatkozó információkat.

(10)

Az új közös ajánlás túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását javasolja az ICES 7 alterületen legalább 100 mm szembőségű fenékvonóhálóval, illetve 70–99 mm szembőségű, szelektív halászeszköz-kiegészítőkkel kombinált fenékvonóhálóval (TR1. és TR2. halászati kategóriák) kifogott norvég homár tekintetében. A tagállamok tudományos bizonyítékokat nyújtottak be az említett halászatok keretében visszadobott norvég homár túlélési arányának alátámasztására. A bizonyítékokat benyújtották a HTMGB-nek, amely megállapította, hogy noha a túlélési arányokra vonatkozóan Seltra-vonóhálóval végzett vizsgálat kielégítő adatokat szolgáltatott, a norvég homár egyéb halászeszközökkel folytatott, kiterjedt halászata által gyakorolt általános hatás továbbra is nehezen mérhető fel. A HTMGB szerint, amennyiben feltételezzük, hogy valamennyi halászeszköz esetében viszonylag magas a túlélési arány, az adott halászatban a visszadobási aránynak viszonylag alacsonynak kell lennie. A szóban forgó mentességet ezért indokolt belefoglalni a 2019–2021-es időszakra vonatkozó új visszadobási tervbe.

(11)

Az új közös ajánlás túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását javasolja az ICES 6a körzet parttól számított tizenkét tengeri mérföld széles sávjában, 80–110 mm szembőségű, szelektív halászeszköz-kiegészítőkkel kombinált feszítőlapos vonóhálóval kifogott norvég homár tekintetében. A tagállamok tudományos bizonyítékokat nyújtottak be az említett halászat keretében visszadobott norvég homár túlélési arányának alátámasztására. A bizonyítékokat benyújtották a HTMGB-nek, amely megállapította, hogy a túlélési arányra vonatkozó vizsgálat kellően megalapozott, és viszonylag magas túlélési arányra enged következtetni. A szóban forgó mentességet ezért indokolt belefoglalni a 2019–2021-es időszakra vonatkozó új visszadobási tervbe.

(12)

Az ICES 6 és 7 alterületen bármilyen halászeszközzel kifogott rájaalakúak túlélési arányára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre részletes tudományos bizonyítékok a mentességet élvező összes flottaszegmens és eszközkombináció tekintetében. Mindazonáltal a túlélési arányok néhány kivételtől eltekintve általában megalapozottak, de további adatokra van szükség. Az adatgyűjtés érdekében folytatni kell a halászatot, és ezért a Bizottság úgy véli, hogy a mentességet meg kell adni, de a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamoknak minden év május 31. előtt a lehető leghamarabb be kell nyújtaniuk a következőket: a) a túlélési arány növelése és a HTMGB által jelzett hiányzó adatok pótlása érdekében kidolgozott ütemterv, amelyet a HTMGB évente értékel; b) éves jelentések a túlélési arányt érintő programok előrehaladásáról és módosításáról/kiigazításáról.

(13)

A rájaalakúak túlélési arányának vizsgálata során megállapítást nyert, hogy a kakukkráják (Leucoraja naevus) túlélési aránya sokkal alacsonyabb, mint más fajoké, és a vonatkozó tudományos ismeretek kevésbé megalapozottak. Ha azonban e faj kizárásra kerül a mentesség köréből, az lehetetlenné tenné a halászatot és a pontos adatok gyűjtésének folytatását. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy ezt a mentességet indokolt 1 évre korlátozott időtartamra megadni, és sürgősen új tanulmányokra, valamint magasabb túlélési arányt biztosító intézkedésekre van szükség, melyeket 2019. május 31. előtt a lehető leghamarabb a HTMGB elé kell terjeszteni értékelésre.

(14)

Az új közös ajánlás túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását javasolja az ICES 7d, 7e, 7f és 7 g körzetben tükörhálóval vagy feszítőlapos vonóhálóval kifogott sima lepényhal tekintetében. A tagállamok tudományos bizonyítékokat nyújtottak be az említett halászat keretében kifogott sima lepényhal túlélési arányának alátámasztására. A bizonyítékokat benyújtották a HTMGB-nek, amely megállapította, hogy a túlélési arányra vonatkozó vizsgálat kellően megalapozott, és viszonylag magas túlélési arányra enged következtetni. A szóban forgó mentességet ezért indokolt belefoglalni a 2019–2021-es időszakra vonatkozó új visszadobási tervbe.

(15)

Az új közös ajánlás túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását javasolja az ICES 7a–k körzetben merevítőrudas vonóhálót használó, legfeljebb 221 kW motorteljesítményű, legfeljebb 24 m hosszúságú, 12 tengeri mérföldön belül halászó és halászeszközt legfeljebb 1 óra 30 perces időtartamon át vontató hajók, valamint a 221 kW-nál nagyobb motorteljesítményű, kőterelő kötéllel vagy bentoszkiengedő panellel felszerelt merevítőrudas vonóhálót használó hajók által kifogott sima lepényhal tekintetében. A tagállamok tudományos bizonyítékokat nyújtottak be az említett halászat keretében kifogott sima lepényhal túlélési arányának alátámasztására. A bizonyítékokat benyújtották a HTMGB-nek, amely megállapította, hogy a tudományos információk megfelelő minőségűek. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy az adatok nem fedik le az összes érintett tagállamot, és hogy a szóban forgó halászati tevékenységek esetében a túlélési arányt számos tényező befolyásolja, így az nagyon változó. A HTMGB megállapította továbbá, hogy e változó jelleg miatt nem lehetséges megbízhatóan felmérni a mentesség várható hatását. Ilyen körülmények között indokolt a mentességet 1 évre korlátozott időtartamra megadni, miáltal folytatódhat az adatgyűjtés, és a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Ezért a szóban forgó mentesség 2019. december 31-ig terjedő hatállyal belefoglalható a visszadobási tervbe, az érintett tagállamoknak pedig további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat 2019. május 31. előtt a lehető leghamarabb a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre.

(16)

Az új közös ajánlás túlélési arányon alapuló mentességet javasol az északnyugati vizeken (az ICES 5, 6 és 7 alterületen) csapdákkal és kosarakkal kifogott fajok tekintetében. A tagállamok tudományos bizonyítékokkal szolgáltak az említett halászat keretében kifogott fajok túlélési arányának alátámasztására. A bizonyítékokat benyújtották a HTMGB-nek, amely megállapította, hogy a csapdákkal és kosarakkal folytatott halászat keretében visszadobott fajok túlélési aránya valószínűsíthetően magas. A szóban forgó mentesség ezért belefoglalható a 2019–2021-es időszakra vonatkozó új visszadobási tervbe.

(17)

Az (EU) 2018/46 felhatalmazáson alapuló rendelet egyes halászati tevékenységek tekintetében a kirakodási kötelezettség alóli de minimis kivételek alkalmazását írta elő. A HTMGB megvizsgálta a tagállamok által szolgáltatott bizonyítékokat (9), és úgy ítélte meg, hogy a tagállamok által benyújtott dokumentumok megalapozott érveket tartalmaztak arra vonatkozóan, hogy nehezen valósítható meg a szelektivitás további fokozása, és/vagy a nem szándékos fogások kezelésénél aránytalan költségek jelentkeznek, és az érveket egyes esetekben a költségek minőségi elemzése is alátámasztotta. A fentiek fényében és figyelembe véve azt, hogy a körülmények nem változtak, helyénvaló a de minimis kivételek alkalmazását az új közös ajánlásban javasolt százalékos arányoknak megfelelően folytatni a következők tekintetében:

(18)

Az új közös ajánlás a kirakodási kötelezettség alóli de minimis kivételek alkalmazására tett javaslatot a következők tekintetében:

(19)

A HTMGB áttekintette a fenékvonóhálót, kerítőhálót és merevítőrudas vonóhálót használó hajók által kifogott foltos tőkehalra, közönséges tőkehalra, fattyúmakrélára és makrélára vonatkozó új de minimis kivételekkel kapcsolatos tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (10), hogy további információkra van szükség. Tekintettel arra, hogy ezen információk szolgáltatásához folytatni kell a halászatot és az adatgyűjtést, az egyes fajokra vonatkozó kivételeket indokolt 1 évre korlátozott időtartamra megadni, és a tagállamokat kötelezni kell olyan megfelelő adatok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a HTMGB számára az indokok teljeskörű értékelését, a Bizottság számára pedig a felülvizsgálatot. Az érintett tagállamoknak további vizsgálatokat kell végezniük, és az adatokat 2019. május 31. előtt a lehető leghamarabb a HTMGB elé kell terjeszteniük értékelésre. Ezért indokolt úgy rendelkezni, hogy ezek a kivételek átmeneti jelleggel, 2019. december 31-ig legyenek alkalmazandók.

(20)

A teljes kifogható mennyiségek (TAC) meghatározásához használt, a visszadobott halak arányára vonatkozó becslések megbízhatósága érdekében olyan esetekben, amikor a de minimis kivétel adathiány miatt extrapolált adatokon és részleges flottainformációkon alapul, a tagállamoknak pontos és ellenőrizhető, a de minimis rendelkezéssel érintett teljes flottára vonatkozó adatokat kell benyújtaniuk.

(21)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének a) pontja értelmében a visszadobási tervek a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó halászati tevékenységekre vagy fajokra vonatkozó technikai intézkedéseket is magukban foglalhatnak. Annak érdekében, hogy a Kelta-tengeren és az Ír-tengeren javuljon a halászeszközök szelektivitása és csökkenjen a nem szándékos fogások mennyisége, helyénvaló előírni bizonyos, a szelektivitást szolgáló intézkedések tengerfenéki halászatban történő alkalmazását. A tagállamok által szolgáltatott információk alapján a HTMGB megállapította, hogy a szelektivitásnak az északnyugati vizeken történő fokozása érdekében javasolt módosítások azon szórványos erőfeszítések egyikének tekinthetők, amelyeket a regionális csoportok a nem szándékos fogásokhoz kapcsolódó problémák enyhítésére tesznek. A szóban forgó technikai intézkedéseket ezért indokolt belefoglalni a 2019–2021-es időszakra vonatkozó visszadobási tervbe.

(22)

Az új közös ajánlásban javasolt intézkedések összhangban vannak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (4) bekezdésével, 15. cikke (5) bekezdésének c) pontjával és 18. cikkének (3) bekezdésével, így belefoglalhatók e rendeletbe.

(23)

Az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének megfelelően a Bizottság figyelembe vette mind a HTMGB értékelését, mind pedig azt, hogy a tagállamoknak 2019. január 1-jére meg kell valósítaniuk a kirakodási kötelezettség teljeskörű végrehajtását. Több mentesség, illetve kivétel esetében a HTMGB által tett észrevételek kezelése érdekében folytatni kell a halászati tevékenységet és az adatgyűjtést. Ezekben az esetekben a Bizottság a halászati gazdálkodás pragmatikus és körültekintő megközelítése jegyében indokoltnak tartja ideiglenes mentességek, illetve kivételek engedélyezését, ezek hiányában ugyanis nem történhetne meg azon adatok gyűjtése, amelyekre a kirakodási kötelezettség teljeskörű hatálybalépésére tekintettel szükség van a visszadobás gyakorlatának megfelelő és megalapozott irányításához.

(24)

Az új közös ajánlás nyomán indokolt hatályon kívül helyezni az (EU) 2018/46 felhatalmazáson alapuló rendeletet.

(25)

mivel az e rendeletben előírt intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati idényének tervezését és a kapcsolódó gazdasági tevékenységeket, e rendeletnek a kihirdetése után indokolt azonnal hatályba lépnie. A rendeletet 2019. január 1-jétől indokolt alkalmazni,