(1)

Ez a rendelet meghatározza a szükséges jogalkotási alapot az energiaunió és az éghajlat-politika olyan megbízható, inkluzív, költséghatékony, átlátható és kiszámítható irányításához (a továbbiakban: irányítási mechanizmus), amely az Unió és tagállamainak egymást kiegészítő, koherens és ambiciózus erőfeszítésein keresztül biztosítja az energiaunió 2030-ra vonatkozó és hosszú távú célkitűzéseinek és céljainak elérését az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáját követő, az éghajlatváltozásról szóló 2015. évi Párizsi Megállapodással (a továbbiakban: a Párizsi Megállapodás) összhangban, miközben korlátozza az adminisztráció összetettségét.

(2)

Az energiauniónak öt dimenziót kell felölelnie: energiabiztonság; belső energiapiac; energiahatékonyság; dekarbonizáció; valamint kutatás, innováció és versenyképesség.

(3)

Az alkalmazkodóképes energiaunió célja – ambiciózus éghajlat-politikával a középpontjában –, hogy biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energiát biztosítson az Unió fogyasztóinak – mind a háztartásoknak, mind pedig a vállalkozásoknak –, valamint, hogy a beruházások vonzása révén előmozdítsa a kutatást és az innovációt, ami Európa energiarendszereinek alapvető átalakítását követeli meg. Egy ilyen átalakítás szorosan összefügg azzal, hogy őrizni, védeni és javítani kell a környezet minőségét, továbbá elő kell segíteni a természeti erőforrások körültekintő és észszerű hasznosítását, különösen az energiahatékonyság és energiamegtakarítás előmozdítása, valamint az energia új és megújuló formáinak kifejlesztése révén. Ez a cél csak összehangolt fellépés keretében valósítható meg, az uniós, regionális, nemzeti és helyi szintű jogalkotási és nem jogalkotási aktusok együttes alkalmazásával.

(4)

Egy teljes mértékben működő- és alkalmazkodóképes energiaunió vezető régióvá változtatná az Uniót az innováció, a beruházás, a növekedés és a társadalmi, illetve gazdasági fejlődés terén, ugyanakkor jó példát mutatna a tekintetben, hogy az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó ambiciózus törekvések hogyan fonódnak össze az innováció, a beruházások és a növekedés ösztönzését szolgáló intézkedésekkel.

(5)

A Bizottság e rendelettel párhuzamosan több energiapolitikai ágazati kezdeményezést dolgozott ki és fogadott el, nevezetesen a megújuló energiára, az energiahatékonyságra – többek között az épületek energiahatékonyságára – és a piac szerkezetére vonatkozóan. Ezek a kezdeményezések egy csomagot alkotnak, elsősorban az energiahatékonyság elsődlegességének átfogó témájában, valamint az Uniónak a megújuló energiaforrások terén betöltött globális vezető szerepét és az energiafogyasztókkal kötött méltányos egyezséget illetően, többek között az energiaszegénység elleni küzdelem és a belső piacon való tisztességes verseny elősegítése révén.

(6)

Az Európai Tanács 2014. október 23-i és 24-i következtetéseiben jóváhagyta az Unió 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretét, amely négy fő uniós szintű célon alapul: az üvegházhatású gázok kibocsátásának legalább 40 %-os csökkentése a gazdaságban, az energiahatékonyság legalább 27 %-os javítása, mint irányadó cél, amely a 30 %-os szint elérése érdekében 2020-ig felülvizsgálandó, a megújuló energia legalább 27 %-os részarányának elérése az Unió energiafogyasztásában, valamint a villamosenergia-hálózatok összeköttetésére vonatkozó legalább 15 %-os cél. Meghatározta, hogy a megújuló energiára vonatkozó cél elérése uniós szinten kötelező, és azt a tagállamok hozzájárulásain keresztül valósítják meg, tekintettel arra, hogy közösen kell elérni az uniós célt. A 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) átdolgozása 2030-ra a megújuló energiaforrásokra vonatkozóan új, kötelező erejű, legalább 32 %-os uniós célt vezetett be, és tartalmaz egy rendelkezést az uniós szintű cél 2023-ig történő megemelését célzó felülvizsgálatra vonatkozóan is. A 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) módosításai az energiahatékonyság javítására vonatkozó, 2030-ig elérendő uniós szintű célt legalább 32,5 %-ban határozták meg, és tartalmaznak egy rendelkezést az uniós szintű célok megemelését célzó felülvizsgálatra vonatkozóan is.

(7)

Azt a kötelező célt, hogy 2030-ig az egész gazdaságban legalább 40 %-kal csökkenteni kell az üvegházhatást okozó gázok hazai kibocsátását az 1990-es szinthez képest, hivatalosan a Környezetvédelmi Tanács 2015. március 6-i ülésén hagyták jóvá, mint az Unió és tagállamainak a Párizsi Megállapodással kapcsolatos tervezett nemzeti vállalását. A Párizsi Megállapodás, amelyet az Unió 2016. október 5-én erősített meg (6), 2016. november 4-én lépett hatályba. A Párizsi Megállapodás felváltja az Unió által a 2002/358/EK tanácsi határozattal (7) jóváhagyott, a 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyv alapján elfogadott megközelítést, amelyet 2020 után nem folytatnak. A kibocsátások és azok eltávolításának nyomon követésére és bejelentésére szolgáló uniós rendszert ennek megfelelően aktualizálni kell.

(8)

A Párizsi Megállapodás növelte az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos globális ambíció szintjét, és meghatároz egy hosszú távú célt azzal a célkitűzéssel összhangban, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedése 2 °C alatt maradjon az iparosodás előtti szinthez képest, valamint hogy tegyenek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a hőmérséklet-emelkedés az iparosodás előtti szint feletti 1,5 °C-ra korlátozódjon.

(9)

A Párizsi Megállapodásban meghatározott hőmérsékleti célok elérése érdekében az Uniónak törekednie kell az üvegházhatású gázok emberi eredetű, forrásonkénti kibocsátása és nyelőnkénti eltávolítása közötti egyensúlynak a lehető leghamarabbi elérésére, majd ezután adott esetben a negatív kibocsátás elérésére.

(10)

Az éghajlati rendszer szempontjából a halmozott emberi eredetű összkibocsátás idővel hatással lehet az üvegházhatású gázok légköri összkoncentrációjára. A Bizottságnak elemeznie kell a hosszú távú célkitűzésekhez való uniós hozzájárulásra vonatkozó különböző forgatókönyveket, így többek között annak lehetőségét, hogy az Unió 2050-re elérje a nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást, majd ezután a negatív kibocsátást, továbbá e forgatókönyvek hatásait a fennmaradó globális és uniós szén-dioxid-költségvetésre. A Bizottságnak elemzést kell készítenie egy, az Uniónak a Párizsi Megállapodásban foglalt azon kötelezettségvállaláshoz való hozzájárulásáról szóló hosszú távú uniós stratégia céljából, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval 2 °C alatt kell tartani az iparosodás előtti szinthez képest, és hogy erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a hőmérséklet-emelkedés az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 °C-ra korlátozódjon, különböző forgatókönyveket belefoglalva az elemzésbe, többek között annak a forgatókönyvét, hogy az Unió 2050-re elérje a nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást, majd ezután a negatív kibocsátást, továbbá ezek hatásait az uniós szén-dioxid-költségvetésre.

(11)

Bár az Unió ambiciózus vállalásokat tett az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2030-ig történő csökkentésére, az éghajlatváltozás veszélye globális kérdés. Az Uniónak és tagállamainak ezért együtt kell működniük nemzetközi partnereikkel annak érdekében, hogy biztosított legyen minden fél részéről az ambíciók magas szintje, összhangban a Párizsi Megállapodás hosszú távú céljaival.

(12)

Az Európai Tanács 2014. október 23-i és 24-i következtetéseiben azzal is egyetértett, hogy egy olyan megbízható és átlátható irányítási mechanizmust kell kialakítani, amely nem jár szükségtelen adminisztratív teherrel és kellő rugalmasságot biztosít a tagállamok számára, és amely elősegíti annak biztosítását, hogy az Unió teljesítse energia-politikai célkitűzéseit, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamok azon jogát, hogy szabadon határozzák meg energiamixüket. A következtetések hangsúlyozták, hogy ennek az irányítási mechanizmusnak a meglévő építőelemeken, például a nemzeti éghajlatvédelmi programokon és a megújuló energiára és az energiahatékonyságra vonatkozó nemzeti terveken, továbbá azon kell alapulniuk, hogy észszerűsíteni kell és össze kell vonni az elkülönült tervezési és jelentéstételi elemeket. Megállapodás született arról is, hogy erősíteni kell a fogyasztók szerepét és jogait, a beruházók számára pedig nagyobb fokú átláthatóságot és kiszámíthatóságot kell biztosítani többek között annak révén, hogy rendszeresen nyomon követik a megfizethető, biztonságos, versenyképes, biztonságos és fenntartható energiarendszerre vonatkozó fő mutatókat, továbbá hogy elő kell segíteni a nemzeti energia- és éghajlat-politikák összehangolását és elő kell mozdítani a tagállamok közötti regionális együttműködést.

(13)

„A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című, 2015. február 25-i közleményében a Bizottság utalt arra, hogy integrált irányítási mechanizmusra van szükség annak érdekében, hogy az uniós, regionális, nemzeti, illetve helyi szintű energiapolitikai intézkedések mindegyike hozzájáruljon az energiaunió célkitűzéseihez, ezzel kiterjesztve – a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai kereten túlmenően – az irányítási rendszer hatókörét az energiaunió mind az öt dimenziójára.

(14)

Az energiaunió helyzetéről szóló, 2015. november 18-i közleményében a Bizottság továbbá azt is megállapította, hogy az energiaunió mind az öt dimenziójával foglalkozó integrált nemzeti energia- és klímatervek a stratégiaibb szemléletű energia- és éghajlat-politikai tervezés szükséges eszközei. Az e közlemény részét képező, nemzeti energia- és klímatervekre vonatkozó bizottsági iránymutatás megteremtette az alapot ahhoz, hogy a tagállamok elkezdjék kidolgozni a 2021-től 2030-ig tartó időszakra vonatkozó nemzeti terveket, továbbá meghatározta az irányítási mechanizmus fő pilléreit. A közlemény azt is előírta, hogy az irányítási rendszert jogilag kell szabályozni.

(15)

A Tanács az energiaunió irányítási rendszeréről szóló 2015. november 26-i következtetéseiben elismerte, hogy az energiaunió irányítása az energiaunió hatékony és eredményes felépítésének és célkitűzései elérésének egyik elengedhetetlen eszköze. A Tanács kiemelte, hogy az irányítási mechanizmusnak azon az elven kell alapulnia, hogy integrálja az éghajlat- és energiapolitikai intézkedések stratégiai tervezését és a végrehajtásukról szóló jelentéstételt, valamint koordinálja az éghajlat- és energiapolitikáért felelős szereplőket uniós, regionális és tagállami szinten. Azt is hangsúlyozta, hogy az irányítási mechanizmusnak biztosítania kell a 2030-ra elfogadott energia- és éghajlat-politikai célok elérését, és hogy nyomon kell követnie, hogy kollektív uniós szinten milyen előrelépést sikerül elérni az energiaunió öt dimenziója mentén meghatározott szakpolitikai célkitűzések megvalósítása terén.

(16)

Az Európai Parlament „Az európai energiaunió felé” című, 2015. december 15-i állásfoglalása azt szorgalmazta, hogy az energiaunió irányítási mechanizmusa ambiciózus, megbízható, átlátható és demokratikus legyen, és az Európai Parlament teljes bevonásával valósuljon meg, valamint biztosítsa a 2030-as energia- és éghajlat-politikai célok elérését.

(17)

Az Európai Tanács több alkalommal is hangsúlyozta, hogy sürgős intézkedésekre van szükség annak biztosításához, hogy sikerüljön elérni a villamosenergia-rendszerösszeköttetésre vonatkozó 10 %-os minimumcélt. Az Európai Tanács 2014. október 23–24-i következtetéseiben úgy határozott, hogy a Bizottság – a tagállamok támogatásával – sürgős intézkedéseket fog hozni a villamosenergia-rendszerösszeköttetésre vonatkozó 10 %-os minimumcél lehető leggyorsabb, de legkésőbb 2020-ig történő elérésének a biztosítására, legalább azon tagállamok esetében, amelyek a belső energiapiaci integrációnak még nem érték el egy adott minimumszintjét. Az európai energiahálózatok megerősítéséről szóló, 2017. november 23-i bizottsági közlemény értékeli a rendszer-összeköttetésre vonatkozó 10 %-os minimumcél elérése terén elért eredményeket, és javaslatokat tesz a rendszer-összeköttetésre vonatkozó, 2030-ra kitűzött 15 %-os cél megvalósításának módjaival kapcsolatban.

(18)

Az irányítási mechanizmusnak ezért az kell hogy legyen a fő célkitűzése, hogy lehetővé tegye az energiaunió célkitűzéseinek és különösen a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret céljainak elérését az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése, a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság terén. Ezek a célkitűzések és célok egyrészt az Unió energiapolitikájából, másrészt pedig abból erednek, hogy – amint arról a Szerződések is rendelkeznek – őrizni, védeni és javítani kell környezetünk minőségét, továbbá elő kell segíteni természeti erőforrásaink körültekintő és észszerű hasznosítását. Ezek a célkitűzések elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz, és egyik sem tekinthető a másikhoz képest másodlagosnak. Ezért ez a rendelet összekapcsolódik a 2030-ra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai célokat végrehajtó ágazati joggal. Miközben a tagállamoknak rugalmasságra van szükségük a nemzeti energiamixükhöz és preferenciáikhoz legjobban illeszkedő szakpolitikák megválasztásában, ennek a rugalmasságnak összeegyeztethetőnek kell lennie a piac további integrációjával, a megnövekedett versennyel, az energia- és éghajlat-politikai célkitűzések elérésével és a fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való fokozatos átállással.

(19)

A fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé való, társadalmilag elfogadható és igazságos átmenet változásokat követel meg a befektetői magatartásban – az állami és a magánbefektetések tekintetében egyaránt –, valamint ösztönzőket tesz szükségessé a teljes szakpolitikai spektrumban, figyelembe véve azokat a polgárokat és régiókat, akikre, illetve amelyekre az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés kedvezőtlen hatással lehet. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése az európai gazdaság hatékonyságának növelését és az innováció fellendítését követeli meg, és különösen fenntartható munkahelyeket kell teremtenie – többek között a csúcstechnológiai ágazatokban –, továbbá a levegőminőség és a közegészségügyi helyzet javulását kell eredményeznie.

(20)

A Párizsi Megállapodásban vállalt nemzetközi kötelezettségekre tekintettel a tagállamoknak jelentést kell tenniük az energiatámogatások fokozatos kivezetése érdekében tett intézkedéseikről, különösen a fosszilis üzemanyagok tekintetében. A jelentéstétel tekintetében a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a fosszilis üzemanyagok támogatására vonatkozó meglévő, nemzetközileg használt fogalommeghatározásokat használják alapként.

(21)

Mivel az üvegházhatású gázok és a légszennyező anyagok nagyrészt közös forrásokból származnak, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére szolgáló szakpolitikai intézkedéseknek járulékos előnyei lehetnek a közegészségre és a levegőminőségre nézve, különösen a városi területeken, ami kiegyenlítheti az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérséklésének néhány vagy valamennyi rövid távú költségét. Mivel az (EU) 2016/2284 európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) alapján jelentett adatok fontos elemek az üvegházhatást okozó gázok jegyzékének és a nemzeti tervek összeállításához, el kell ismerni annak fontosságát, hogy az (EU) 2016/2284 irányelv és az üvegházhatást okozó gázok jegyzéke keretében összeállított és jelentett adatok következetesek legyenek.

(22)

Az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi végrehajtási rendelet (9) végrehajtásának tapasztalatai megmutatták, hogy szükség van a más jogi eszközök szerinti jelentéstétellel való szinergiákra és koherenciára – ezek a jogi eszközök különösen a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10), a 166/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11), az 1099/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) és az 517/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (13). A kibocsátásokra vonatkozó jelentéstétel jó minőségének biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy következetes adatokat használjanak fel az üvegházhatásúgáz-kibocsátások jelentésére.

(23)

A Bizottságnak a minőségi jogalkotás melletti szilárd elkötelezettségével és egy olyan a politikával összhangban, amely elősegíti a kutatást, az innovációt és a beruházásokat, az irányítási mechanizmusnak jelentősen csökkentenie kell a tagállamokra és az érintett érdekelt felekre, a Bizottságra és más uniós intézményekre háruló adminisztratív terhet és a komplexitást. Elő kell segítenie továbbá az energiarendszernek a fenntartható alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság irányába mutató átalakítása érdekében uniós és nemzeti szinten hozott szakpolitikák és intézkedések koherenciáját és megfelelőségét.

(24)

Az energiaunió célkitűzéseinek és céljainak elérését az uniós kezdeményezések és az integrált nemzeti energia- és klímatervekben meghatározott koherens nemzeti szakpolitikák összekapcsolása révén kell biztosítani. Az energia- és éghajlat-politika területén elfogadott ágazati uniós jog határozza meg azokat a tervezési követelményeket, amelyek a változás előmozdításának hasznos eszközei voltak nemzeti szinten. A különböző időpontokban történt bevezetésük átfedésekhez vezetett, és nem mérlegelték kellően a szakpolitikai területek közötti szinergiákat és kölcsönhatásokat, ami hátrányosan hatott a költséghatékonyságra. Ezért az éghajlat- és energiapolitika területén a jelenlegi elkülönülő tervezést, jelentéstételt és ellenőrzést lehetőség szerint észszerűsíteni és integrálni kell.

(25)

Az integrált nemzeti energia- és klímaterveknek tízéves időszakokat kell felölelniük, és áttekintést kell adniuk az energiarendszer és a szakpolitikák aktuális helyzetéről. Az energiaunió mind az öt dimenziójára vonatkozóan meg kell határozniuk a nemzeti célkitűzéseket és az e célkitűzések teljesítésére szolgáló megfelelő szakpolitikákat és intézkedéseket, és elemzéseken kell alapulniuk. A 2021-től 2030-ig tartó első tízéves időszakot felölelő integrált nemzeti energia- és klímaterveknek különös figyelmet kell fordítaniuk az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése, a megújuló energia, az energiahatékonyság és a villamosenergia-hálózatok összeköttetése tekintetében 2030-ra meghatározott célokra. A tagállamoknak törekedniük kell annak biztosítására, hogy az integrált nemzeti energia- és klímatervek összeegyeztethetők legyenek az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival, és hozzájáruljanak azokhoz. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy integrált nemzeti energia- és klímaterveikben a már meglévő nemzeti stratégiákra vagy tervekre építhessenek. Az integrált nemzeti energia- és klímatervek első tervezeteire és a végleges integrált nemzeti energia- és klímatervekre a későbbi tervekhez képest hosszabb határidő vonatkozik annak érdekében, hogy a tagállamoknak elegendő idő álljon rendelkezésére arra, hogy a rendelet elfogadását követően elkészítsék első terveiket. Mindazonáltal arra ösztönözik a tagállamokat, hogy integrált nemzeti energia- és klímatervük első tervezetét 2018-ban a lehető leghamarabb nyújtsák be annak érdekében, hogy lehetőség legyen a megfelelő előkészítő munka elvégzésére, különösen az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) részes felei konferenciájának 1/CP.21. határozatával összhangban 2018-ban összehívandó támogató párbeszédre vonatkozóan.

(26)

Integrált nemzeti energia- és klímatervükben a tagállamoknak értékelniük kell az energiaszegénységben élő háztartások számát, figyelembe véve a vonatkozó nemzeti összefüggésben az alapvető életszínvonal biztosításához szükséges háztartási energetikai szolgáltatásokat, a meglévő szociális politikát és egyéb releváns politikákat, valamint a Bizottság indikatív iránymutatását a releváns mutatókról – ideértve a földrajzi eloszlást is – amelyek az energiaszegénység közös megközelítésén alapulnak. Abban az esetben, ha egy tagállam úgy találja, hogy jelentős számú energiaszegénységben élő háztartással rendelkezik, nemzeti tervébe az energiaszegénység csökkentésére irányuló nemzeti indikatív célkitűzést kell belefoglalnia.

(27)

Létre kell hozni az integrált nemzeti energia- és klímatervek kötelező sablonját annak biztosítása érdekében, hogy minden nemzeti terv kellően átfogó legyen, és elősegítsék a nemzeti tervek összehasonlítását és összesítését, kellő rugalmasságot biztosítva eközben a tagállamok számára, hogy a nemzeti tervek részleteit a nemzeti preferenciákat és sajátosságokat tükrözve határozzák meg.

(28)

Az energia- és éghajlat-politika területére vonatkozó szakpolitikák és intézkedések végrehajtása hatással van a környezetre. A tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy a nyilvánosság már korán és ténylegesen lehetőséget kapjon az integrált nemzeti energia- és klímatervek előkészítésében való részvételre és a konzultációra, adott esetben a 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (14) és az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB) a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25-i egyezményével (Aarhusi Egyezmény) összhangban. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a szociális partnerek részvételét az integrált nemzeti energia- és klímatervek elkészítésében, valamint a nyilvános konzultációra vonatkozó kötelezettségeik teljesítése során törekedniük kell az adminisztratív összetettség korlátozására.

(29)

A nyilvános konzultáció lefolytatása során – az Aarhusi Egyezménnyel összhangban – a tagállamoknak törekedniük kell az egyenlő részvétel biztosítására, a nyilvánosság tájékoztatására nyilvános hirdetmények vagy más megfelelő eszközök, például az elektronikus média révén, a nyilvánosság számára valamennyi vonatkozó dokumentum hozzáférhetővé tételére, valamint a nyilvánosság részvételével kapcsolatos gyakorlati intézkedések bevezetésére.

(30)

Minden tagállamnak létre kell hoznia az állandó többszintű energiapolitikai párbeszédet a helyi hatóságok, a civil társadalmi szervezetek, az üzleti közösség, a beruházók és más érintett érdekelt felek részvételével, az energia- és éghajlat-politikák tekintetében tervbe vett különböző lehetőségek megvitatása céljából. E párbeszéd keretében meg kell tudni vitatni a tagállam integrált nemzeti energia- és klímatervét, valamint hosszú távú stratégiáját. A párbeszédre bármely nemzeti struktúra – például weboldal, nyilvános konzultációs platform vagy más interaktív kommunikációs eszköz – segítségével sor kerülhet.

(31)

A regionális együttműködésnek kulcsszerepe van az energiaunió célkitűzései elérésének költségoptimalizált módon történő biztosításában. A Bizottságnak meg kell könnyítenie a tagállamok közötti ilyen együttműködést. A tagállamoknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy megjegyzéseket fűzzenek más tagállamok integrált nemzeti energia- és klímaterveihez azok véglegesítése előtt, hogy elkerülhetők legyenek a következetlenségek és a többi tagállamra gyakorolt potenciális negatív hatások, továbbá biztosítható legyen a közös célkitűzések kollektív teljesítése. Az integrált nemzeti energia- és klímatervek kidolgozása és véglegesítése, valamint az azok azt követő végrehajtása terén folytatott regionális együttműködés elengedhetetlen az intézkedések hatékonyságának és eredményességének javításához, valamint a piaci integráció és az energiabiztonság elősegítéséhez.

(32)

Az e rendelet keretében történő együttműködés során a tagállamoknak figyelembe kell venniük a meglévő regionális együttműködési fórumokat, például a balti energiapiacok összeköttetési tervét (BEMIP), a közép- és délkelet-európai földgáz-összeköttetéseket (CESEC), a közép-nyugati regionális energiapiacot (CWREM), az északi-tengeri országok tengeri szélerőmű-hálózati kezdeményezését (NSCOGI), az ötoldalú energiaügyi fórumot, a Délnyugat-Európa összeköttetésével foglalkozó magas szintű munkacsoportot és az euromediterrán partnerséget. A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy az Energiaközösség aláíróival, az Európai Gazdasági Térség harmadik ország tagjaival és adott esetben más érintett harmadik országokkal való együttműködést irányozzanak elő. Emellett a Bizottság a piaci integráció, a költséghatékony politikák, a hatékony együttműködés, partnerségek és konzultációk előmozdítása érdekében e rendelettel összhangban azonosíthatja az energiaunió öt dimenziója közül egyet vagy többet lefedő, makroregionális vagy regionális további együttműködési lehetőségeket, hosszú távra előretekintve és a meglévő piaci feltételek alapján.

(33)

A Bizottság megbeszéléseket folytathat az érintett harmadik országokkal, hogy megvizsgálja az e rendeletben megállapított rendelkezések alkalmazásának rájuk való kiterjesztésének lehetőségét, különös tekintettel a regionális együttműködéssel kapcsolatos rendelkezésekre.

(34)

Az integrált nemzeti energia- és klímaterveknek stabilaknak kell lenniük, hogy a befektetői biztonság garantálása érdekében biztosítsák a nemzeti szakpolitikák és intézkedések átláthatóságát és kiszámíthatóságát. A nemzeti terveket azonban a jelentések által lefedett tízéves időszak folyamán egy alkalommal aktualizálni kell, hogy lehetőséget adjanak a tagállamoknak a lényegesen megváltozó körülményekhez való alkalmazkodásra. A 2021-től 2030-ig tartó időszakot felölelő tervek esetében a tagállamoknak 2024. június 30-ig kell aktualizálniuk a terveiket. A célkitűzéseket, célokat és hozzájárulásokat csak azzal a céllal szabad módosítani, hogy azok tükrözzék a magasabb általánosan megcélzott szintet, különösen a 2030-ra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai célok tekintetében. Az aktualizálás részeként a tagállamoknak erőfeszítéseket kell tenniük az olyan kedvezőtlen környezeti hatások mérséklése érdekében, amelyek az integrált jelentéstétel keretében váltak nyilvánvalóvá.

(35)

A stabil hosszú távú üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési stratégiák alapvetően járulnak hozzá a gazdasági átalakuláshoz, a munkahelyteremtéshez, a növekedéshez és az átfogóbb fenntartható fejlesztési célok eléréséhez, valamint a Párizsi Megállapodásban rögzített hosszú távú célok elérésére irányuló, tisztességes és költséghatékony törekvéshez. Emellett a Párizsi Megállapodás feleit fel kell kérni arra, hogy 2020-ig közöljék az évszázad közepéig kitekintő, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló hosszú távú fejlesztési stratégiáikat. Ezzel összefüggésben az Európai Tanács 2018. március 22-én felkérte a Bizottságot, hogy a Párizsi Megállapodással összhangban 2019 első negyedévéig terjesszen elő javaslatot egy, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló, hosszú távú uniós stratégiára, figyelembe véve az integrált nemzeti energia- és klímaterveket.

(36)

A tagállamoknak legalább 30 éves távlatra hosszú távú stratégiákat kell kidolgozniuk, amelyek hozzájárulnak az UNFCCC és a Párizsi Megállapodás szerinti tagállami kötelezettségvállalások teljesítéséhez, a Párizsi Megállapodásban foglalt azon célkitűzéssel összefüggésben, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedése jóval 2 °C alatt maradjon az iparosodás előtti szinthez képest, és erőfeszítéseket tegyenek annak érdekében, hogy a hőmérséklet-emelkedés az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 °C-ra korlátozódjon, valamint megvalósuljon az üvegházhatásúgáz-kibocsátás hosszú távú csökkentése és a fokozottabb, nyelőkön keresztüli eltávolítás valamennyi ágazatban, összhangban az uniós célkitűzéssel. A tagállamoknak stratégiáikat nyílt és átlátható módon kell kidolgozniuk, és biztosítaniuk kell a nyilvánosság számára az elkészítésükben való részvételt. Integrált nemzeti energia- és klímaterveiknek és a hosszú távú stratégiáiknak összhangban kell állniuk egymással.

(37)

A földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás (LULUCF) ágazata erősen ki van téve az éghajlatváltozás következményeinek, és annak igen kiszolgáltatott. Az ágazatban ugyanakkor komoly potenciális lehetőségek rejlenek arra, hogy hosszú távon éghajlati előnyöket biztosítson, és jelentősen hozzájáruljon a hosszú távú uniós és nemzetközi éghajlat-politikai célok megvalósításához. Az ágazat több módon is hozzájárulhat az éghajlatváltozás mérsékléséhez, különösen a kibocsátás csökkentése, a nyelők és a szénkészletek megtartása és növelése, valamint a fosszilis vagy szénintenzív anyagokat helyettesíteni képes bioanyagok biztosítása révén. A szénmegkötés hatékonyságát, a fenntartható erőforrás-gazdálkodást és a széntárolók hosszú távú stabilitását és alkalmazkodóképességét növelő fenntartható beruházások alapjául szolgáló hosszú távú stratégiák alapvető fontosságúak.

(38)

A további rendszer-összeköttetések kialakításakor fontos elvégezni a költségek és hasznok teljes körű értékelését, beleértve a műszaki, társadalmi-gazdasági és környezeti hatások összességét, a 347/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (15) előírtak szerint, továbbá figyelembe kell venni a rendszer-összeköttetések pozitív externáliáit, így például a megújuló energiaforrások integrációját, az ellátás biztonságát és a belső piacon létrejövő megnövekedett versenyt.

(39)

Ahogy a tervezés esetében is, az energia-és éghajlat-politika területére vonatkozó ágazati uniós jog meghatározza azokat a jelentéstételi követelményeket, amelyek a piaci reformokat kiegészítve a változás előmozdításának hasznos eszközei voltak nemzeti szinten, azonban ezeket a követelményeket különböző időpontokban vezették be, ami átfedésekhez és a költséghatékonyság hiányához vezetett, valamint nem mérlegelték kellően a szakpolitikai területek, például az üvegházhatásúgáz-mérséklés, a megújuló energia, az energiahatékonyság és a piaci integráció közötti szinergiákat és kölcsönhatásokat. Az integrált nemzeti energia- és klímatervek megfelelő nyomon követésének biztosítása és az adminisztratív összetettség csökkentése közötti egyensúly megteremtése érdekében a tagállamoknak kétévente eredményjelentést kell készíteniük a tervek végrehajtásáról és az energiarendszert érintően bekövetkezett egyéb fejleményekről. Néhány jelentést azonban továbbra is évente kell benyújtani, különös tekintettel az UNFCCC és az uniós jogból adódó éghajlatvédelmi jelentéstételi követelményekre.

(40)

A tagállamok integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentéseinek tükrözniük kell az integrált nemzeti energia- és klímatervekre vonatkozó sablonokban meghatározott elemeket. Az integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentésekre vonatkozó sablont – technikai jellegük miatt, és mivel az első eredményjelentés 2023-ban esedékes – későbbi végrehajtási jogi aktusokban kell részletezni. Az eredményjelentéseket az Unióval, a többi tagállammal, a regionális és helyi hatóságokkal, a piaci szereplőkkel, köztük a fogyasztókkal, bármely egyéb érintett érdekelt féllel és a szélesebb nyilvánossággal szembeni átláthatóság biztosítása érdekében kell elkészíteni. A jelentéseknek fel kell ölelniük az energiaunió öt dimenzióját, az első időszak tekintetében pedig ezzel egyidejűleg hangsúlyt kell helyezniük a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret céljai közé tartozó területekre is.

(41)

Az Unió és tagállamai az UNFCCC alapján kötelesek arra, hogy – a Felek Konferenciája által jóváhagyott összehasonlítható módszerek felhasználásával – kidolgozzák, rendszeresen frissítsék, közzétegyék és a Felek Konferenciája számára jelentsék az üvegházhatást okozó gázok emberi eredetű, forrásonkénti kibocsátásaira és nyelőnkénti eltávolítására vonatkozó nemzeti jegyzékeket. Az üvegházhatást okozó gázok jegyzékei kulcsszerepet játszanak abban, hogy lehetővé váljon a dekarbonizáció dimenziójának végrehajtása terén elért haladás nyomon követése és az éghajlatvédelmi jogszabályoknak való megfelelés értékelése, különös tekintettel az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (16) és az (EU) 2018/841 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (17).

(42)

Az UNFCCC Feleinek Konferenciája 1/CP.16. sz. határozata előírja, hogy nemzeti rendszereket kell létrehozni az üvegházhatású gázok emberi eredetű, forrásonkénti kibocsátásainak és nyelőnkénti eltávolításának becslésére. Ennek a rendeletnek lehetővé kell tennie e nemzeti rendszerek létrehozását.

(43)

Az 525/2013/EU rendelet végrehajtása során szerzett tapasztalatok az információk átláthatóságának, pontosságának, következetességének, teljességének és összehasonlíthatóságának fontosságára mutattak rá. E tapasztalatokra építve ennek a rendeletnek biztosítania kell, hogy a tagállamok mind az öt dimenziót illetően megalapozott és következetes adatokat és feltevéseket alkalmazzanak, és a végső forgatókönyvek és az előrejelzések elkészítésekor felhasznált feltételezésekre, paraméterekre és módszertanokra vonatkozó részletes adatokat nyilvánosan elérhetővé tegyék, figyelembe véve a statisztikai korlátozásokat, a kereskedelmi szempontból érzékeny adatokat és az adatvédelmi szabályok betartását, továbbá az eredményjelentések fő elemeként beszámoljanak szakpolitikáikról, intézkedéseikről és előrejelzéseikről. Az ezekben a jelentésekben szereplő információk elengedhetetlenek az (EU) 2018/842 rendelet szerinti kötelezettségvállalások megfelelő időben történő végrehajtásának bizonyításához. Az uniós és tagállami szintű rendszerek működtetése és folyamatos fejlesztése a jelentéstételre vonatkozó jobb iránymutatással összekapcsolva várhatóan jelentős mértékben hozzájárul a dekarbonizáció dimenziója terén elért haladás nyomon követéséhez szükséges információk folyamatos javításához.

(44)

E rendeletnek biztosítania kell, hogy a tagállamok beszámoljanak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról és a fejlődő országoknak nyújtott pénzügyi, technológiai és kapacitásépítési támogatásról, elősegítve ezzel az Unió UNFCCC és Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásainak végrehajtását. Emellett az integrált nemzeti energia- és klímatervekkel összefüggésben az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó nemzeti fellépésekről és támogatásról szóló tájékoztatás is fontos, különös tekintettel az éghajlatváltozásnak az Unió energiaellátásának biztonságát érintő káros hatásaihoz való alkalmazkodásra, mint amilyen az erőművekhez szükséges hűtővíz és az energiatermelési célú biomassza rendelkezésre állása; ugyanilyen fontos az energiaunió külső dimenziója szempontjából releváns támogatásról szóló tájékoztatás.

(45)

A Párizsi Megállapodás megerősíti, hogy a feleknek az éghajlatváltozás kezelését célzó intézkedések meghozatalakor figyelembe kell venniük és tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokkal és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kötelezettségeiket, és elő kell mozdítaniuk azok teljesítését. A tagállamoknak ezért megfelelően be kell építeniük az emberi jogokkal és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szempontokat az integrált nemzeti energia- és klímaterveikbe és a hosszú távú stratégiáikba. A kétéves eredményjelentéseikben be kell számolniuk arról, hogy az integrált nemzeti energia- és klímaterveik végrehajtása hogyan járul hozzá az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség előmozdításához.

(46)

A tagállamokra és a Bizottságra háruló adminisztratív terhek mérséklése érdekében a Bizottságnak online platformot (e-platform) kell létrehoznia a kommunikáció megkönnyítése, az együttműködés előmozdítása és a nyilvánosság információkhoz való hozzáférésének elősegítése érdekében. Az e-platformnak elő kell segítenie a jelentések megfelelő időben történő benyújtását, valamint a nemzeti jelentéstétel fokozott átláthatóságát. Az e-platformnak a meglévő jelentéstételi eljárásokra, adatbázisokra és e-eszközökre kell épülnie, és ki kell használnia azok előnyeit, ilyenek például az Európai Környezetvédelmi Ügynökség, az Eurostat és a Közös Kutatóközpont jelentéstételi eljárásai, adatbázisai és e-eszközei, valamint az uniós környezetvédelemi vezetési és hitelesítési rendszerből szerzett tapasztalatok.

(47)

A Bizottságnak biztosítania kell, hogy a végleges integrált nemzeti energia- és klímatervek az interneten nyilvánosan elérhetők legyenek. A Bizottságnak a végleges integrált nemzeti energia- és klímaterveket és azok frissítéseit, a hosszú távú stratégiákat és a tagállamok által szolgáltatott egyéb releváns jelentéstételi információkat az e-platform felhasználásával kell tárolnia és nyilvánosan hozzáférhetővé tennie, amint e platform megkezdi működését. Az e-platform működésének megkezdése előtt a Bizottság a saját honlapjait használja arra, hogy megkönnyítse a végleges integrált nemzeti energia- és klímatervekhez való nyilvános online hozzáférést.

(48)

A nemzeti tervezés és jelentéstétel keretében a Bizottságnak szolgáltatott adatokat illetően a tagállamoktól érkező információk nem ismételhetik meg azokat az adatokat és statisztikákat, amelyeket a 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (18) összefüggésben a Bizottságon (Eurostaton) keresztül már rendelkezésre bocsátottak ugyanabban a formában, mint amelyet az e rendeletben megállapított tervezési és jelentéstételi kötelezettségek előírnak, és amelyek az Eurostatnál továbbra is elérhetők ugyanazokkal az értékekkel. Az integrált nemzeti energia- és klímatervekben bejelentett adatoknak és előrejelzéseknek az Eurostat adataira és az európai statisztikák bejelentésére a 223/2009/EK rendelettel összhangban használt módszertanra kell épülniük, és összeegyeztethetőnek kell lenniük azokkal, amennyiben ezek rendelkezésre állnak, és az időzítés szempontjából is megfelelőek.

(49)

Az energiaunióra vonatkozó stratégia célkitűzéseinek közös elérése, különösen egy teljes mértékben működő és alkalmazkodóképes energiaunió létrehozása érdekében elengedhetetlen, hogy a Bizottság értékelje az integrált nemzeti energia- és klímatervek tervezeteit, az integrált nemzeti energia- és klímaterveket és – az eredményjelentések alapján – azok végrehajtását. Az első tízéves időszakban ez mindenekelőtt a 2030-ra vonatkozó uniós energia- és éghajlat-politikai célok elérését, valamint az e célok eléréséhez szükséges nemzeti hozzájárulásokat érinti. Ezeket az értékeléseket kétévente, szükség esetén pedig évente kell elvégezni, és azokat a Bizottságnak az energiaunió helyzetéről szóló jelentésében kell egységes formában összegezni.

(50)

A Bizottság kezdeményezési joga, a rendes jogalkotási eljárás és az intézmények közötti hatalmi egyensúly kellő tiszteletben tartása mellett az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az energia- és éghajlat-politikák valamennyi dimenziójára kiterjedően évente foglalkoznia kell az energiaunió által elért haladással.

(51)

A Bizottságnak értékelnie kell az integrált nemzeti energia- és klímatervekben szereplő szakpolitikáknak és intézkedéseknek az uniós éghajlat- és energiapolitikai intézkedések működésére gyakorolt általános hatását, különös tekintettel arra, hogy szükség van-e további uniós szakpolitikákra és intézkedésekre annak érdekében, hogy az Unióban a Párizsi Megállapodással való összhanghoz szükséges mértékben növekedjen az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésének és elnyelésének mértéke.

(52)

A légi közlekedés a CO2 és más anyagok – például a nitrogén-oxidok – kibocsátása következtében, illetve egyéb mechanizmusok, így például a cirrus felhők fokozott képződése miatt hatással van az éghajlatra. Mivel az e hatásokra vonatkozó tudományos ismeretek köre gyorsan bővül, az 525/2013/EU rendelet már előírta, hogy rendszeres időközönként újra kell értékelni a légi közlekedés éghajlatra gyakorolt, nem CO2 által okozott hatását. Az e tekintetben alkalmazott modellezést rendszeresen hozzá kell igazítani a tudományos fejlődéshez. Az ilyen hatások elemzése alapján a Bizottságnak 2020. január 1-jéig elő kell terjesztenie a légi közlekedés éghajlatra gyakorolt, nem CO2 által okozott hatásainak frissített értékelését, amelyet adott esetben az e hatások kezelésének legmegfelelőbb módjaira vonatkozó javaslatnak kell kísérnie.

(53)

Az UNFCCC üvegházhatású gázokra vonatkozó jelenlegi jelentéstételi iránymutatásainak megfelelően a metánkibocsátás számítása és jelentése egy százéves időszakra vonatkozó globális felmelegedési potenciálon alapul. Tekintettel a metán magas globális felmelegedési potenciáljára és viszonylag rövid légköri élettartamára, amely rövid és középtávon az éghajlatra gyakorolt jelentős hatáshoz vezet, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, milyen következményekkel járna a metánkibocsátás rövid és középtávú hatásainak csökkentésére szolgáló szakpolitikák és intézkedések végrehajtása az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátásra vonatkozóan. A Bizottságnak fontolóra kell vennie a metánkibocsátások gyors kezelésére vonatkozó szakpolitikai lehetőségeket, és az e rendelet szerinti hosszú távú uniós stratégia szerves részeként a metánra vonatkozó uniós stratégiai tervet kell előterjesztenie.

(54)

A nemzeti és uniós szakpolitikák és az energiaunió célkitűzései közötti koherencia biztosításának elősegítése érdekében folyamatos párbeszédet kell teremteni a Bizottság és a tagállamok között, illetve adott esetben a tagállamok között. Adott esetben a Bizottságnak ajánlásokat kell kiadnia a tagállamok részére, többek között az integrált nemzeti energia- és klímatervek tervezeteiben megcélozandó szintre, a bejelentett integrált energia- és klímatervekben előirányzott szakpolitikáknak és intézkedéseknek ezt követő végrehajtására, valamint az energiaunió megvalósítása szempontjából releváns egyéb nemzeti szakpolitikákra és intézkedésekre vonatkozóan. Bár az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 288. cikke értelmében az ajánlások nem kötelező erejűek, a tagállamoknak mégis kellően figyelembe kell venniük ezeket az ajánlásokat, és a későbbi eredményjelentésekben ki kell fejteniük, hogy ezt milyen módon tették. A megújuló energiára vonatkozó értékelést a Bizottságnak objektív kritériumok alapján kell elvégeznie. Amennyiben a Bizottság ajánlást ad ki valamely tagállam nemzeti tervének tervezetével kapcsolatban, ezt a lehető leghamarabb meg kell tennie, tekintettel egyrészt arra, hogy a Bizottságnak összesítenie kell valamennyi tagállam tervezett hozzájárulásainak számszerűsített mértékét annak érdekében, hogy fel tudja mérni az uniós szintű vállalás szintjét, másrészt pedig arra, hogy az érintett tagállamnak megfelelő időt kell hagyni ahhoz, hogy nemzeti tervének véglegesítését megelőzően kellőképpen figyelembe tudja venni a Bizottság ajánlásait, elkerülve annak a kockázatát, hogy a tagállam késedelmesen nyújtja be nemzeti tervét.

(55)

A megújuló energia költséghatékony alkalmazása az egyik alapvető objektív kritérium a tagállami hozzájárulások értékelése szempontjából. A megújuló energia alkalmazásával járó költségek szerkezete összetett, és tagállamonként jelentős különbségeket mutat. Nem csak a támogatási rendszerek költségeit tartalmazza, hanem többek között a létesítmények csatlakoztatásának, a készenléti rendszereknek és a rendszerek biztonsága garantálásának a költségeit, továbbá azokat a költségeket is, amelyek a környezetvédelmi korlátozások betartása kapcsán merülnek fel. Így amikor a tagállamokat e kritérium alapján hasonlítják össze, a megújuló energia alkalmazásával kapcsolatos valamennyi költséget figyelembe kell venni, függetlenül attól, hogy azokat a tagállam, a végső fogyasztók vagy a projektfejlesztők viselik. A tagállamok megújuló energiával kapcsolatos vállalásaira vonatkozó bizottsági ajánlásokat az e rendeletben meghatározott, objektív kritériumokon alapuló képlet alapján kell megfogalmazni. A tagállamok megújuló energiával kapcsolatos vállalásaira vonatkozó értékelésnek be kell mutatnia a tagállamok által tett relatív erőfeszítést, ugyanakkor figyelembe kell vennie a megújuló energia fejlesztését érintő lényeges körülményeket is. Az értékelésnek tartalmaznia kell olyan adatokat is, amelyek kvantitatív vagy kvalitatív adatokat tartalmazó független adatforrásból származnak.

(56)

Amennyiben az integrált nemzeti energia- és klímatervek vagy azok frissített változatai nem elégségesek az energiaunió célkitűzéseinek, az első időszakban pedig különösen a megújuló energiára és energiahatékonyságra vonatkozó 2030-as céloknak a közös eléréséhez, a Bizottságnak uniós szinten intézkedéseket kell hoznia e célkitűzések és célok közös elérésének biztosítása érdekében (megszüntetve ezzel a vállalások megcélzott szintjével kapcsolatos hiányosságokat). Amennyiben az Unió által e célkitűzések és célok elérése felé tett haladás nem elégséges azok megvalósításához, a Bizottságnak – az ajánlások megfogalmazásán túl – uniós szintű intézkedéseket kell javasolnia és gyakorolnia kell a felhatalmazását, vagy a tagállamoknak kell további intézkedéseket hozniuk e célkitűzések és célok elérésének biztosítása érdekében (megszüntetve ezzel a megvalósítás terén fennálló hiányosságokat). Ezekben az intézkedésekben figyelembe kell venni továbbá a tagállamok által a megújuló energiára vonatkozó 2030-as cél elérése érdekében tett korai erőfeszítéseket, amelyek vagy arra irányulnak, hogy 2020-ra vagy 2020 előtt a megújuló forrásokból származó energia részaránya meghaladja a kötelező nemzeti céljukat, vagy pedig arra, hogy korai eredményeket érjenek el a 2020-ra kitűzött kötelező cél tekintetében vagy az Unió azon kötelező céljához való hozzájárulás terén, hogy a megújuló energia aránya 2030-ban elérje legalább a 32 %-ot. A megújuló energia területén ezek az intézkedések magukban foglalhatják a tagállamoktól a Bizottság által kezelt, a megújuló energiák uniós finanszírozására szolgáló mechanizmushoz érkező önkéntes pénzügyi hozzájárulásokat, amelyeket arra használnának fel, hogy Unió-szerte hozzájáruljanak a megújuló energiával kapcsolatos legköltséghatékonyabb projektekhez, így lehetőséget adva a tagállamoknak arra, hogy a lehető legalacsonyabb költségráfordítás mellett járulhassanak hozzá az uniós cél eléréséhez. A tagállamok megújuló energiára vonatkozó 2020-as nemzeti céljainak 2021-től kezdődően kiindulási alapként kell szolgálniuk a megújuló energia részaránya tekintetében, és azokat a teljes időszak alatt fenn kell tartani. Az energiahatékonyság terén a további intézkedések különösen a termékek, az épületek és a közlekedés energiahatékonyságának javítására irányulhatnak.

(57)

A tagállamok megújuló energiára vonatkozó, az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv (19) I. mellékletében meghatározott 2020-as nemzeti céljainak kell a 2021–2030-as időszakra vonatkozó nemzeti ütemterv-előirányzatuk kiindulási pontjaként szolgálniuk, kivéve abban az esetben, ha valamely tagállam önként úgy dönt, hogy magasabb kiinduló pontot határoz meg. Emellett ugyanerre az időszakra vonatkozóan a részarány kötelező kiinduló értékeként is kell, hogy szolgáljanak, amint az az (EU) 2018/2001 irányelvben is szerepel. Következésképpen az említett időszakban a megújuló forrásokból származó energiának az egyes tagállamok bruttó végsőenergia-fogyasztásán belüli részaránya nem lehet alacsonyabb a kiinduló értéknél.

(58)

Ha valamely tagállam egy egyéves időszak során az elvégzett mérések szerint nem tartja fenn a kiinduló értéknek megfelelő részarányt, akkor egy éven belül további intézkedéseket kell tennie annak érdekében, hogy elérje a megfelelő részarányt. Ha egy tagállam ténylegesen megtette a szükséges intézkedéseket, és teljesítette a hiányosság orvoslására vonatkozó kötelezettségét, akkor úgy kell tekinteni, hogy a szóban forgó hiányosság megjelenésétől fogva megfelel az alapforgatókönyvében foglalt kötelező követelményeknek mind e rendelet, mind pedig az (EU) 2018/2001 irányelv értelmében.

(59)

Annak érdekében, hogy lehetővé váljon a megfelelő nyomon követés, és a tagállamok és a Bizottság korai korrekciós intézkedéseket tudjanak tenni, továbbá hogy elkerülhető legyen a „potyautas” magatartás, valamennyi tagállam ütemterv-előirányzatának (és következésképpen az Unió ütemterv-előirányzatának) 2022-ban, 2025-ben és 2027-ben el kell érnie a megújuló energia részarányára vonatkozóan 2030-ra előirányozott teljes növekedés legalább egy bizonyos, ebben a rendeletben meghatározott százalékát. A Bizottság értékelni fogja, hogy elérték-e 2022-ban, 2025-ben és 2027-ben ezeket a referenciaértékeket, és ehhez többek között a tagállamok integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentéseire fog támaszkodni, amelyeket a tagállamoknak kell benyújtaniuk. A referenciaértéküket nem teljesítő tagállamoknak a következő eredményjelentésükben ki kell fejteniük, hogy miként fogják orvosolni az elmaradást. Ha nem sikerül teljesíteni az uniós indikatív referenciaértékeket, a referenciaértékeiket nem teljesítő tagállamoknak kiegészítő intézkedések végrehajtásával be kell hozniuk a lemaradásukat.

(60)

Az Uniónak és a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy a lehető legnaprakészebb információkat szolgáltassák az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáról és azok eltávolításáról. Ennek a rendeletnek lehetővé kell tennie, hogy a becslések statisztikai és egyéb információk – például adott esetben a 377/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (20) létrehozott Kopernikusz-program által szolgáltatott űrtechnológián alapuló és egyéb műholdas rendszerek által szolgáltatott adatok – felhasználásával, a lehető legrövidebb időn belül elkészüljenek.

(61)

Az (EU) 2018/842 rendelet értelmében a 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban (21) elfogadott éves kötelezettségvállalási ciklusnak folytatódnia kell. Ez a megközelítés megköveteli az üvegházhatást okozó gázok tagállami jegyzékeinek átfogó felülvizsgálatát, hogy lehetővé váljék a megfelelőség értékelése és szükség esetén korrekciós intézkedések alkalmazása. Az (EU) 2018/842 rendeletnek való megfelelés hiteles, egységes, átlátható módon és megfelelő időben való értékelése céljából egy olyan uniós szintű felülvizsgálati folyamatra van szükség, amely során ellenőrzik az üvegházhatást okozó gázok tagállamok által benyújtott jegyzékeit.

(62)

A tagállamoknak és a Bizottságnak biztosítania kell a szoros együttműködést az energiaunió végrehajtásával kapcsolatos valamennyi ügyben, az e rendelettel kapcsolatos ügyekben az Európai Parlament szoros bevonása mellett. A Bizottságnak adott esetben támogatnia kell a tagállamokat e rendelet végrehajtásában, különös tekintettel az integrált nemzeti energia- és klímatervek létrehozására és az ahhoz kapcsolódó kapacitásépítésre, beleértve a belső modellezési kapacitás belső erőforrásainak és adott esetben külső szakértelemnek a mozgósítását.

(63)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az integrált nemzeti energia- és klímatervek figyelembe vegyék az európai szemeszter keretében kiadott legújabb országspecifikus ajánlásokat.

(64)

A tagállamoknak az „első az energiahatékonyság” elvét kell alkalmazniuk, ami azt jelenti, hogy az energetikai tervezési, a szakpolitikai és a beruházási döntések meghozatala előtt meg kell fontolni, hogy az előirányzott tervezési, szakpolitikai és beruházási intézkedések részben vagy egészben felválthatóak-e költséghatékony, technikailag, gazdaságilag és környezetvédelmi szempontból megfelelő alternatív energiahatékonysági intézkedésekkel, az egyes döntések céljainak elérése mellett. Ez magában foglalja különösen azt, hogy az energiahatékonyságot az Unió energetikai infrastruktúrájára vonatkozó jövőbeli beruházási döntések során alapvető fontosságú elemként és kulcsfontosságú szempontként kell kezelni. Az említett költséghatékony alternatívák közé tartoznak az energiakereslet és az energiakínálat hatékonyságának növelésére irányuló intézkedések, ideértve különösen a költségoptimalizált végfelhasználási energia-megtakarításokat, a keresletoldali válaszintézkedések kezdeményezését és az energia hatékonyabb átalakítását, szállítását és elosztását. A tagállamoknak emellett ösztönözniük kell ennek az elvnek az elterjesztését a regionális és helyi önkormányzatok körében, valamint a magánszektorban.

(65)

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek adott esetben éves munkaprogramjával összhangban értékelési, nyomonkövetési és jelentéstételi munkájával támogatnia kell a Bizottságot.

(66)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az integrált nemzeti energia- és klímatervek általános keretének (sablonok) módosítására vonatkozóan, annak érdekében, hogy a sablont hozzáigazítsa az Unió energia- és éghajlat-politikai keretének azon módosításaihoz, amelyek közvetlenül és konkrétan kapcsolódnak az Uniónak az UNFCCC és a Párizsi Megállapodás szerinti hozzájárulásaihoz, hogy figyelembe vegye a globális felmelegedési potenciálokban és a nemzetközileg elfogadott nyilvántartási iránymutatásokban bekövetkezett változásokat, hogy meghatározza az uniós nyilvántartási rendszer alapvető követelményeit, és létrehozza a nyilvántartásokat. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (22) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein. Szükség esetén figyelembe kell venni az UNFCCC és a Párizsi Megállapodás alapján elfogadott határozatokat is.

(67)

E rendeletnek különösen a következők tekintetében történő végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni: az integrált nemzeti energia- és éghajlatpolitikai eredményjelentések; az alkalmazkodást célzó tevékenységekre, a fejlődő országoknak nyújtott pénzügyi és technológiai támogatásra és az árverésekből származó bevételekre vonatkozó integrált jelentéstétel; az üvegházhatást okozó gázok megközelítőleges adatokat tartalmazó jegyzékeire, az üvegházhatást okozó gázok jegyzékeire és az üvegházhatást okozó gázok elszámolt kibocsátására és eltávolítására vonatkozó éves jelentéstétel; a megújuló energiák finanszírozására szolgáló mechanizmus; a nemzeti nyilvántartási rendszerek; a jegyzékek felülvizsgálata; a szakpolitikák, az intézkedések és az előrejelzések uniós és nemzeti rendszerei; valamint az üvegházhatást okozó gázokra vonatkozó szakpolitikákról, intézkedésekről és előrejelzésekről szóló beszámoló. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU rendeletnek (23) megfelelően kell gyakorolni.

(68)

Az e rendeletben meghatározott végrehajtási hatáskörök gyakorlása érdekében a Bizottságot feladataiban a 93/389/EGK határozat 8. cikke, a 280/2004/EK határozat 9. cikke és az 525/2013/EU rendelet 26. cikke által létrehozott, jelenlegi Éghajlatváltozási Bizottság helyébe lépő Éghajlatváltozási Bizottság valamint az Energiaunió-bizottság segíti. A szakpolitikák egységességének biztosítása és az ágazatok közötti szinergiák maximalizálása érdekében mindkét bizottság tagállami képviselőit meg kell hívni a másik bizottság üléseire.

(69)

A Bizottságnak 2024-ben, majd ezt követően ötévente felül kell vizsgálnia e rendelet végrehajtását, és adott esetben módosító javaslatokat kell tennie a rendelet megfelelő végrehajtása és célkitűzései elérésének biztosítása érdekében E felülvizsgálatok során figyelembe kell venni a fejleményeket és a Párizsi Megállapodás szerinti globális értékelés eredményeit.

(70)

E rendelet célja, hogy beépítsen, módosítson, felváltson és visszavonjon bizonyos tervezési, jelentéstételi és ellenőrzési kötelezettségeket, amelyek jelenleg az energiával és az éghajlatváltozással kapcsolatos ágazati uniós jogi aktusokban találhatók, biztosítva ezzel a fő tervezési, jelentéstételi és ellenőrzési elemek ésszerűsített és integrált megközelítését. Ennek megfelelően a következő jogi aktusokat kell módosítani:

(71)

A koherencia és a jogbiztonság érdekében e rendelet egyetlen rendelkezése sem akadályozza meg eltérések alkalmazását a villamos energia és a villamos energiával kapcsolatos kockázatokra való felkészültség területén alkalmazandó uniós ágazati jog alapján.

(72)

E rendeletbe teljes mértékben be kell építeni az 525/2013/EU rendelet rendelkezéseit is. Következésképpen az 525/2013/EU rendeletet 2021. január 1-jétől hatályon kívül kell helyezni. Annak biztosítása érdekében azonban, hogy az 525/2013/EU rendelet alapján folytatódjon a 406/2009/EK határozat végrehajtása, továbbá hogy a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásához kapcsolódó bizonyos szempontok továbbra is a jog szintjén legyenek rögzítve, bizonyos rendelkezéseket ezen időpont után is alkalmazni kell.

(73)

Mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a javasolt intézkedések terjedelme és hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,