(1)

A 2603/2000/EK rendelettel (3) a Tanács végleges kiegyenlítő vámot vetett ki többek között az Indiából származó polietilén-tereftalát (PET) behozatalára („az eredeti vizsgálat”).

(2)

Az alaprendelet 20. cikke szerinti gyorsított felülvizsgálatot követően a Tanács az 1645/2005/EK rendelettel (4) módosította az Indiából származó PET behozatala tekintetében hatályban lévő kiegyenlítő intézkedések mértékét.

(3)

Az alaprendelet 18. cikke értelmében elvégzett hatályvesztési felülvizsgálatot követően a Tanács 193/2007/EK rendeletével (5) további ötéves időtartamra vetett ki végleges kiegyenlítő vámot.

(4)

A Tanács később az 1286/2008/EK rendelettel (6) és a 906/2011/EU végrehajtási rendelettel (7) módosította a kiegyenlítő intézkedéseket az alaprendelet 19. cikke szerinti részleges időközi felülvizsgálatokat követően.

(5)

Az 559/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (8) 2012-ben a hatályban lévő intézkedések módosítása nélkül megszüntetett egy másik részleges időközi felülvizsgálatot.

(6)

Az alaprendelet 18. cikke értelmében elvégzett második hatályvesztési felülvizsgálatot követően a Tanács a 461/2013/EU végrehajtási rendelettel (9) további ötéves időtartamra vetett ki végleges kiegyenlítő vámot.

(7)

A Bizottság később a 2015/1350/EU végrehajtási rendelettel (10) módosította a kiegyenlítő intézkedéseket két, az alaprendelet 19. cikke szerinti részleges időközi felülvizsgálatot követően.

(8)

A Bizottság a 2000/745/EK határozattal (11) elfogadta három indiai exportáló gyártó minimum importárra vonatkozó kötelezettségvállalási felajánlását. A Bizottság a kötelezettségvállalások elfogadásakor fennálló körülmények megváltozása miatt a 2014/109/EU végrehajtási határozattal (12) visszavonta a kötelezettségvállalások elfogadását.

(9)

A jelenleg hatályban levő intézkedéseket az (EU) 2015/1350 végrehajtási rendelettel módosított 461/2013/EU rendelettel kivetett végleges kiegyenlítő vám alkotja (a továbbiakban: hatályban lévő intézkedések). Az intézkedéseket az egyénileg megnevezett indiai gyártók esetében tonnánként 0 EUR és 74,6 EUR közötti, minden más gyártó esetében pedig tonnánként 69,4 EUR nagyságú mértékvám alkotja.

(10)

2016 szeptemberében egy indiai exportáló gyártó, a Dhunseri Petrochem Limited (a továbbiakban: DPL) a cég névváltoztatására hivatkozva arra kérte a Bizottságot, hogy módosítsa a hatályban lévő intézkedéseket bevezető rendeletet. A kérelemből azonban kiderült, hogy a DPL közös vállalkozást hozott létre az Indorama Ventures Public Company Limited vállalattal (a továbbiakban: IVL), aminek eredményeként az alábbi struktúra jött létre:

(11)

A fentiek fényében a Bizottság a DPL és az azzal kapcsolatban álló vállalatok támogatásával kapcsolatban úgy ítélte meg, hogy elegendő bizonyíték támasztja alá a támogatás körülményeinek jelentős megváltozását és e változások tartós természetét, ezért az intézkedéseket felül kell vizsgálni.

(12)

Mindezek alapján a Bizottság egy 2017. július 6-én közzétett értesítésben (13) bejelentette, hogy az alaprendelet 19. cikke alapján hivatalból részleges időközi felülvizsgálatot indít, amely a DPL és az azzal kapcsolatban álló indiai vállalatok támogatásának vizsgálatára korlátozódik. A felülvizsgálat célja a támogatás mértékének megállapítása a vállalat új szerkezetének megfelelően.

(13)

Egy másik indiai exportáló gyártó, a Reliance Industries Limited (a továbbiakban: Reliance) részleges időközi felülvizsgálatra irányuló kérelmet nyújtott be az alaprendelet 19. cikke alapján. A kérelem a Reliance támogatásának vizsgálatára korlátozódott.

(14)

A Reliance elegendő bizonyítékot szolgáltatott arról, hogy a kiegyenlíthető támogatás ellensúlyozásához a továbbiakban nincs szükség az intézkedések jelenlegi szintű fenntartására. A vállalat azt állította különösen, hogy az összesített támogatási mérték e csökkenésének oka a termékre összpontosító rendszer (Focus Product Scheme) és a piacra összpontosító rendszer (Focus Market Scheme) alkalmazhatóságának megszűnése, valamint az egyéb rendszerek – például az előzetes engedélyezési rendszer (Advance Authorisation Scheme) és a vámvisszatérítési rendszer (Duty Drawback Scheme) – keretében a kérelmező által igénybe vett összegek csökkenése volt.

(15)

Miután megállapította, hogy a kérelem elegendő bizonyítékot tartalmazott, a Bizottság 2017. július 6-án (14) bejelentette a Reliance támogatásának vizsgálatára korlátozódó, az alaprendelet 19. cikke szerinti részleges időközi felülvizsgálat megindítását.

(16)

A Bizottság a felülvizsgálat megindításáról szóló értesítésekben mindkét esetben jelezte, hogy a vizsgálatok annak megállapítására is kiterjednek, hogy helyénvaló-e az Indiából származó egyes polietilén-tereftalátoknak (PET) az Indiában működő „minden más vállalat” általi behozatalára kivetett vámtétel módosítása.

(17)

Tekintettel arra, hogy a két időközi felülvizsgálat tárgya ugyanaz a termék, ugyanaz a származási ország és ugyanaz a vizsgálati időszak, valamint mivel a két intézkedés ugyanazon eljárás tárgyát képezi, célszerűnek látszott ezen felülvizsgálatok egy jogi aktusban történő lefolytatása.

(18)

A részleges időközi felülvizsgálat megindításáról a Bizottság hivatalosan értesítette a Dhunserit, a vele kapcsolatban álló vállalatokat és a Reliance-t („az érintett exportáló gyártókat”), az uniós gyártók szövetségét, az ismert érintett uniós importőröket és felhasználókat, valamint az exportáló ország képviselőit. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, valamint az eljárás megindításáról szóló értesítésekben megállapított határidőn belül meghallgatást kérjenek.

(19)

A vizsgálat szempontjából szükségesnek tartott információk beszerzése céljából a Bizottság kérdőíveket küldött az érintett exportáló gyártóknak és India kormányának, és az erre a célra megadott határidőn belül meg is kapta a válaszokat.

(20)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet a támogatás megállapítása szempontjából szükségesnek ítélt. A Bizottság ellenőrző látogatásokat tett az IVDPIL kalkuttai telephelyén, az MPPL delhi székhelyén és karnali gyárában, a Reliance mumbai telephelyén, valamint az indiai kormánynál Újdelhiben (a Külkereskedelmi Főigazgatóságon és a Kereskedelmi Minisztériumban).

(21)

A támogatás vizsgálata a 2016. április 1-jétől2017. március 31-ig tartó időszakra (a továbbiakban: a felülvizsgálati időszak) vonatkozott.

(22)

A Bizottság 2018. július 25-én tájékoztatta India kormányát és a további érdekelt feleket azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyekre a Dhunserire és a Reliance-ra alkalmazandó vámtételek módosítására irányuló javaslatát alapozni kívánta. A felek elegendő időt kaptak észrevételeik megtételére. A Bizottság az összes beadványt és észrevételt az alábbiakban meghatározottak szerint megfelelő módon figyelembe vette.

(23)

A Reliance megjegyezte, hogy a tájékoztatásra több mint 12 hónappal a vizsgálat megindítása után került sor, és a szubvenciókról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás („ASCM”) 11.11. cikkére hivatkozott, amely előírja, hogy a vizsgálatokat „a különleges esetek kivételével” egy éven belül „le kell zárni”, valamint az alaprendelet 22. cikkének (1) bekezdésére, amely előírja, hogy a felülvizsgálatokat „rövid idő alatt kell lefolytatni”, és „rendszerint” a megindítástól számított 12 hónapon belül le kell zárni. Ez alapján a Reliance azt állította, hogy különleges körülmények vagy a Bizottság indoklásának hiányában a vizsgálatot „védintézkedések nélkül meg kell szüntetni”.

(24)

A Bizottság azonban a határidők tekintetében megjegyzi, hogy a jelen felülvizsgálat az ASCM 21.4. cikkének hatálya alá tartozik, amely előírja, hogy a kiegyenlítő vám felülvizsgálatait „rendszerint a felülvizsgálat megindításától számított 12 hónapon belül le kell zárni”, és nem említi, hogy szükség lenne bármilyen különleges körülményre a 12 hónapnál hosszabb időtartam megindokolására. Az alaprendelet 22. cikkének (1) bekezdése szintén nem említi, hogy szükség lenne bármilyen különleges körülményre a vizsgálat 12 hónapnál hosszabb időtartamának megindokolására. A jelenlegi felülvizsgálatok az alaprendelet 22. cikkének (1) bekezdésében meghatározott 15 hónapos határidőn belül kerülnek lezárásra. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(25)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék: az Indiából származó, jelenleg a 3907 61 00 KN-kód alá tartozó, az ISO 1628-5 szabvány szerinti, legalább 78 ml/g viszkozitással rendelkező polietilén-tereftalát (PET) (a továbbiakban: a felülvizsgálat tárgyát képező termék).

(26)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező termék ugyanazokkal az alapvető fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik és ugyanazokra a célokra használható, mint az Indiában gyártott és az indiai belföldi piacon értékesített termék. A Bizottság ezért azt a következtetést vonta le, hogy a belföldi piacon és az exportpiacon értékesített terméket az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében hasonló terméknek kell tekinteni.

(27)

A vizsgálat megerősítette, hogy a DPL közös vállalkozást hozott létre az IVL vállalattal. E közös vállalkozás keretében a DPL 2016. április 1-jén teljes PET-gyártó létesítményét átruházta egy új vállalatra, az IVDPIL-re, valamint 50 %-os részesedést szerzett az adott vállalatban; a fennmaradó 50 %-ot az Indorama Ventures Global Services Limited, az IVL egy leányvállalata szerezte meg. A DPL így ettől a naptól kezdődő hatállyal már nem a felülvizsgálat tárgyát képező termék exportáló gyártója.

(28)

A vizsgálat azt is megerősítette, hogy a DPL 50 %-os részesedést szerzett az MPPL vállalatban, egy indiai PET-gyártó cégben, amely korábban nem exportálta a felülvizsgálat tárgyát képező terméket az Unió területére, ezért a korábbi vizsgálatok során nem került megállapításra rá vonatkozóan egyedi kiegyenlítő vám az Indiából származó polietilén-tereftalátok (PET) behozatala tekintetében. Az MPPL részvényeinek fennmaradó 50 %-a az Indorama Ventures Global Services Limited tulajdona.

(29)

Később, 2017. május 12-én az IVDPIL IVL Dhunseri Petrochem Industries Private Limitedre („IDIPL”) változtatta nevét, az MPPL pedig minden eszközét, adósságát, kötelezettségét és munkavállalóját átruházta az IDIPL vállalatra. A Kalkuttai Felsőbíróság 2017. december 4-én jóváhagyta ezt az átruházást.

(30)

A DPL-re, az IDIPL-re (korábban IVDPIL) és az MPPL-re a továbbiakban együttesen Dhunseri csoportként hivatkozunk. A részleges időközi felülvizsgálat célja tehát a Dhunseri csoportra vonatkozó támogatás mértékének megállapítása volt. E célból az IDIPL-re és az MPPL-re (amely a felülvizsgálati időszak során még a felülvizsgálat tárgyát képező termék különálló exportáló gyártójaként folytatott tevékenységet) vonatkozó adatok összesítésre kerültek, majd ezek felhasználásával kiszámították a Dhunseri csoport egészére vonatkozó támogatás mértékét – ez az arány alkalmazandó a csoport végleges szerkezetének tekintetében, ahol az MPPL üzeme beolvad az IDIPL vállalatba.

(31)

A korábbi felülvizsgálatok során vizsgált támogatások, az indiai kormány és az érintett exportáló gyártók által benyújtott információk, valamint a Bizottság kérdőíveire adott válaszok alapján a következő intézkedések megvizsgálására került sor:

(32)

A fenti preambulumbekezdésben megjelölt támogatások az alább megjelölt szakpolitikai dokumentumokon és jogszabályokon alapulnak.

(33)

Az AAS, a DEPBS, a DFIA-, az EOU/SEZ-, az EPCGS, az FMS, az FPS, az IEIS, az MEIS, és az SHIS rendszer az 1992-es (1992. évi 22. számú) külkereskedelmi (fejlesztési és szabályozási) törvényen alapul, amely 1992. augusztus 7-én lépett hatályba (a továbbiakban: külkereskedelmi törvény). A külkereskedelmi törvény feljogosítja az indiai kormányt, hogy értesítéseket adjon ki az export- és importpolitikával kapcsolatban. Ezek összefoglalása a „Foreign Trade Policy” (külkereskedelem-politika) dokumentumokban található, amelyeket a Kereskedelmi Minisztérium ötévente ad ki és rendszeresen frissít.

(34)

Az AAS, a DFIA, az EOU/SEZ, az EPCGS és az MEIS a felülvizsgálati időszakra vonatkozó 2015-2020-as külkereskedelem-politikán (Foreign Trade Policy 2015–2020, a továbbiakban: FTP 2015-20) alapul. Az indiai kormány ezenfelül az „FT 2015-20” dokumentumra irányadó eljárásokat is meghatározza egy „Handbook of Procedures, Volume I” (Eljárási kézikönyv, I. kötet) című dokumentumban (a továbbiakban: HOP I 2015-20). Az eljárási kézikönyvet rendszeresen frissítik.

(35)

A DEPBS, az FMS, az FPS, az IEIS és az SHIS, melyek a korábbi, a 2009-2014-es időszakra vonatkozó külkereskedelem-politikai dokumentumon (a továbbiakban: FTP 2009-14) alapultak, nem kerültek megújításra a (34) preambulumbekezdésben említett FTP 2015-20 dokumentumban.

(36)

A vámvisszatérítési rendszer a Customs Act of 1962 (a vámokról szóló 1962. évi törvény) 75. szakaszán, a Central Excise Act of 1944 (a központi fogyasztási adókról szóló 1944. évi törvény) 37. szakaszán, a Financial Act of 1994 (a pénzügyekről szóló 1994. évi törvény) 93A. és 94. szakaszán, valamint a Customs, Central Excise Duties and Service Tax Drawback Rules of 1995 (a vámok, központi fogyasztási adók és szolgáltatási adók visszatérítéséről szóló 1995. évi szabályok) rendelkezésein alapul. A visszatérítésre vonatkozó szabályokat rendszeresen közzéteszik.

(37)

Az ECS rendszer a banki tevékenységek szabályozásáról szóló, 1949. évi törvény 21. és 35A. szakaszán alapul, amely lehetővé teszi az Indiai Központi Bank (a továbbiakban: IKB) számára, hogy az exporthitelek területén utasításokat adjon a kereskedelmi bankoknak.

(38)

Az ITIRAD-rendszer alapja a jövedelemadóról szóló 1961. évi törvény (a továbbiakban: ITA), amelyet a pénzügyi törvény évente módosít.

(39)

Az IES rendszer alapja a rúpiában nyújtott szállítás előtti és utáni exporthitelre vonatkozó kamatkiegyenlítési rendszerről szóló 2015. december 4-i Master Circular DBR.Dir.BC.No 62/04.02.001/2015-16. sz. körrendelet.

(40)

A CIIS rendszert Gudzsarát állam kormánya kezeli, és a 2015. évi gudzsaráti iparpolitikán alapul.

(41)

Az EPP/GOH-rendszert Harijána állam kormánya kezeli, és a Harijána állam kormányának Ipari és Kereskedelmi Igazgatósága által bejelentett 2015. évi vállalkozástámogatási politikán alapul.

(42)

A GEDES rendszer Gudzsarát állam mindenkori, a Gudzsaráti Kormányzati Közlönyben közzétett, villamos energiát terhelő adóról szóló 1958. évi törvénye (a továbbiakban: Villamos Energia Törvény) 3. szakasza 2) bekezdésének (vii) és (viii) pontján alapul.

(43)

A PSI/GOM-rendszer a maharashtrai kormány PSI-2013/(CR-54)/IND-8. számú határozatán alapul.

(44)

A WBIS rendszert Nyugat-Bengália kormánya kezeli, és a nyugat-bengáli kormány Kereskedelmi és Ipari Igazgatósága hozta létre 2014. szeptember 12-i 309-CI/O/ADN/GEN-INC/512. sz. értesítésével.

(45)

A vizsgálat feltárta, hogy a DEPBS, a DFIA-, az ECS, EOU/SEZ-, az FMS, az FPS, az ITIRAD-, az IEIS, az IES, az SHIS, a CIIS, az EPP/GOH-, a PSI/GOM- és a WBIS rendszert megszüntették, vagy a két érintett exportáló gyártó nem vette igénybe azokat.

(46)

A Bizottság megállapította, hogy a felülvizsgálati időszak során csak egy, a jelenlegi felülvizsgálat tárgyát képező exportáló gyártó élt ezzel az intézkedéssel, s az is rendkívül kevés kiviteli ügylet esetében. Az adott vállalat kiviteli ügyletei estén főként az alábbi 3.4. szakaszban tárgyalt vámkedvezményrendszert (Duty Drawback Scheme, DDS) vette igénybe. A Bizottság megállapította, hogy mivel az AAS és a DDS nem vehető igénybe párhuzamosan ugyanazon exportügyletek tekintetében, az AAS alkalmazására alig akadt példa a felülvizsgálati időszak során, ezért úgy határozott, hogy a jelen felülvizsgálatok esetében nem számszerűsíti az AAS keretében kapott előnyt.

(47)

A Bizottság megállapította, hogy az érintett exportáló gyártók igénybe vették a DDS rendszert a felülvizsgálati időszakban.

(48)

A felülvizsgálati időszak során alkalmazandó jogalap a legutóbb 2006-ban módosított Custom & Central Excise Duties Drawback Rules of 1995 (15) (a vámok és központi fogyasztási adók visszatérítéséről szóló 1995. évi szabályok, a továbbiakban: az 1995. évi DDS-szabályok) volt. A felülvizsgálati időszak után e jogalap helyébe a 2017. október 1-jétől hatályos Custom & Central Excise Duties and Service Tax Drawback Rules of 2017 (16) (a vámok és központi fogyasztási adók visszatérítéséről szóló 2017. évi szabályok, a továbbiakban: a 2017. évi szabályok) lépett. Az 1995. évi DDS-szabályok 3. szabályának (2) bekezdése meghatározza a jelen vámvisszatérítési rendszer esetében alkalmazandó számítási módszert. A fenti DDS-szabályok 12. szabálya (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja megszabja, mely nyilatkozatot kell az exportőröknek benyújtaniuk annak érdekében, hogy részesülhessenek a rendszer által biztosított előnyben. Ezek a szabályok változatlanok maradtak a 2017. évi DDS-szabályokban, és megfelelnek a 3. szabály (2) bekezdésének és a 13. szabály (1) bekezdése a) pontja ii. alpontjának.

(49)

Ezenfelül a 24/2001. sz. körrendelet (17) konkrét utasításokat tartalmaz a 3. szabály (2) bekezdésének alkalmazására vonatkozóan és az exportőrök által a 12. szabály (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében megteendő nyilatkozat tekintetében.

(50)

Az 1995. évi DDS-szabályok 4. szabálya előírja, hogy a központi kormányzat felülvizsgálhatja a 3. szabály által meghatározott összegeket vagy szinteket. A kormány számos módosítást hajtott végre; ezek közül a két legutóbbi, amely felülvizsgálta a szinteket, a 2015. november 16-i 110/2015 – CUSTOMS (N.T.). számú értesítés (18) és a 2016. október 31-i 131/2016 – CUSTOMS (N.T.). számú értesítés (19) volt. Ezek eredményeképp a felülvizsgálati időszak során a felülvizsgálat tárgyát képező termékre vonatkozó arány 2016. november 14-ig az FOB-paritáson számított érték 1,9 %-a volt, majd 1,5 %-ra csökkent.

(51)

A rendszer igénybevételére minden gyártó-exportőr és kereskedő-exportőr jogosult.

(52)

A rendszer értelmében minden, támogatható terméket exportáló vállalat jogosult az exportált anyagok bejelentett FOB-paritáson számított értékének egy bizonyos százalékának megfelelő pénzösszegre. A Custom & Central Excise Duties Drawback Rules (a vámok és központi fogyasztási adók visszatérítéséről szóló szabályok) 3. szabályának (2) bekezdése meghatározza a támogatás összegének kiszámítási módját:

(53)

Más szóval az indiai kormány a visszatérítendő összeget az importált nyersanyagok után fizetett vonatkozó vámok iparági átlagértékére és az indiai kormány által a jogosult exportáruk gyártóira nézve reprezentatívnak tekintett átlagos iparági fogyasztási részarányra alapozta. India kormánya ezután a támogatható exportált termékek átlagos exportértékének százalékában fejezi ki a visszatérítendő összeget.

(54)

Ezt a százalékos értéket veszi alapul azon pénzösszeg kiszámításához, amely minden jogosult exportőrnek jár. A rendszer alapján adott visszatérítés mértékét az indiai kormány határozza meg a terméktől függően. Az (50) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a felülvizsgálati időszak során a felülvizsgálat tárgyát képező termék esetében az arány 2016. november 14-ig a FOB-paritáson számított érték 1,9 %-a volt, majd 1,5 %-ra csökkent.

(55)

Ahhoz, hogy jogosult legyen a rendszerben nyújtható támogatásra, a vállalatnak exportálnia kell. Amikor a szállítási adatokat felviszik a vámhatóság szerverére (ICEGATE), jelzik, hogy az export a DDS hatálya alatt zajlik, és visszavonhatatlanul rögzítik a DDS-összeget. Miután a szállító vállalat kitöltötte az általános exportnyilatkozatot (Export General Manifest, EGM), és a vámhatóság megfelelő módon összevetette e dokumentumot a szállítási számla adataival, minden feltétel teljesül a visszatérítési összeg kifizetésének engedélyezéséhez, akár az exportőr bankszámlájára történő közvetlen utalással, akár intézvényezés révén.

(56)

Az exportőrnek emellett bizonyítékot kell benyújtania az exportjövedelem jóváírásáról a kivitelt igazoló banki bizonylatok (Bank Realisation Certificate, BRC) révén. E dokumentumot azután lehet benyújtani, hogy a visszatérítés összegét kifizették, ha azonban az exportőr meghatározott határidőn belül nem nyújtja be a BRC-t, a kifizetett összeget vissza kell fizetni az indiai kormánynak.

(57)

A visszatérítés összege bármilyen célra felhasználható, és az indiai számviteli standardok szerint az összeg az exportkötelezettség teljesítésekor a kereskedelmi számlákban eredményszemléleti alapon bevételként is elszámolható.

(58)

A vonatkozó jogszabályok és adminisztrációs utasítások előírják, hogy az indiai vámhatóság nem követelhet bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a vámvisszatérítést igénylő exportőrnek vámfizetési kötelezettsége keletkezett vagy keletkezik a jövőben az exportált termék gyártásához szükséges nyersanyagok vonatkozásában (20). Ezenfelül az indiai kormánynál tett ellenőrző látogatás során az indiai kormány is megerősítette, hogy az exportált PET előállításához felhasznált nyersanyagot kizárólag belföldi beszállítóktól beszerző cégek is a fent említett 3. szabály (2) bekezdése szerint kiszámított teljes támogatási mértékben részesülnek. Ez a vizsgálat arra is rámutatott, hogy valóban ez történt a gyakorlatban egy olyan együttműködő exportőr esetében, amely annak ellenére élt a DDS által biztosított előnnyel, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező termék legyártásához felhasznált főbb nyersanyagokból (PTA és MEG) egyetlen egységet sem importált.

(59)

A DDS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást képez. Az úgynevezett vámvisszatérítés összege az indiai kormánytól származó pénzügyi hozzájárulás, mivel az az indiai kormány részéről elengedett bevétel (azaz az indiai kormány által beszedett állítólagos behozatali vám, amelyet visszatérítenek vagy elengednek) formájában valósul meg. E finanszírozások igénybevételekor nem alkalmaznak semmilyen korlátozást. Emellett a vámvisszatérítés összege gazdasági előnyt nyújt az exportőrnek, mivel a többlet behozatali vám India kormánya általi visszatérítésével vagy elengedésével növeli annak likviditását.

(60)

A kivitelre adott vámvisszatérítés mértékét az indiai kormány határozza meg a terméktől függően. Ugyanakkor, bár a támogatást vámvisszatérítésnek nevezik, a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem rendelkezik a megengedhető vámvisszatérítési-rendszerek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszerek minden jellemzőjével; a rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i. pontjában, II. mellékletében (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) megállapított szabályoknak sem. Az exportőrnek kifizetett pénzösszeg nem feltétlenül kapcsolódik a nyersanyagokra ténylegesen kifizetett behozatali vámokhoz, és nem olyan vámhitel, amely nyersanyagok múltbeli vagy jövőbeli importjára vonatkozó behozatali vámok kiegyenlítésére szolgál. Ezenfelül nem áll rendelkezésre olyan rendszer vagy eljárás, amely megerősítené, hogy a gyártás során mely alapanyagokat használták fel az exportált termékek előállításához és milyen mennyiségben.

(61)

Az exportőrök általi kivitelt követően az indiai kormány általi kifizetés az exportteljesítménytől függő támogatásnak minősül, és így az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak tekintendő.

(62)

A fentiekben kifejtett indokok alapján megállapítást nyert, hogy a DDS kiegyenlíthető.

(63)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 5. cikke értelmében a Bizottság a támogatás összegét a kedvezményezettnek juttatott és a felülvizsgálati időszak során megállapíthatóan fennálló gazdasági előny figyelembevételével számította ki. E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy a gazdasági előnyben a kedvezményezett abban az időpontban részesült, amikor az e rendszer szerinti exportügylet megtörtént. Jelenleg az indiai kormány köteles megfizetni a pénzösszeget, amely az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Amint a vámhatóságok kiadják a kiviteli fuvarszámlát – amely megjelöli többek között az adott kiviteli ügyletre nyújtandó pénzösszeget –, megszűnik az indiai kormány rendelkezési joga a támogatás megadása felett. A fentiek fényében a Bizottság indokoltnak tekintette a DDS keretében biztosított előnyöket úgy értékelni, mint a program keretében a vizsgálati időszakban megvalósuló valamennyi exportügyletre megkapott vámkedvezmények összegét.

(64)

A Dhunseri csoport megjegyezte, hogy a DDS keretében biztosított előny 1,9 %-ról 1,5 %-ra csökkent a felülvizsgálati időszak során, és a DDS mértékének csökkenő tendenciájára (ez ugyanis a 2011-es 5,5 %-ról 1,5 %-ra csökkent a felülvizsgálati időszak során) való hivatkozással érvelt a csökkenés tartós jellege mellett. Ezért a vállalat azt állította, hogy kiegyenlítés esetén a DDS-t csak a 1,5 %-os arány alapján kell kiegyenlíteni.

(65)

A Bizottság ugyanakkor megjegyezte, hogy – összhangban az alaprendelet 5. cikkével – a „kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő félre átruházott, a támogatás alkalmazásával kapcsolatosan lefolytatásra kerülő vizsgálati folyamat során a vizsgált időszak vonatkozásában feltárt gazdasági előny mértékének megfelelően kell kiszámítani.” A korábban említetteknek megfelelően a felülvizsgálati időszak során a felülvizsgálat tárgyát képező termék esetében az arány 2016. november 14-ig a FOB-paritáson számított érték 1,9 %-a volt, majd 1,5 %-ra csökkent. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a felülvizsgálati időszak során a tényleges arányokat kell alkalmazni. Ezért ezt az érvet elutasította.

(66)

A Reliance úgy érvelt, hogy a DDS alapján számított kedvezmény meghatározásakor csak a nagyobb mértékű kedvezményt kellene figyelembe venni, mivel a DDS-t az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerinti engedélyezett vámkedvezményrendszernek kellene tekinteni, de nem hozott fel további tényezőket állítása alátámasztására. A (60) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság megállapította, hogy a DDS nem tekinthető engedélyezett vámvisszatérítésnek. A Reliance tekintetében ezenfelül a Bizottság megállapította a helyszíni ellenőrzés során, hogy a vállalat részesült a DDS által biztosított előnyökben, bár a felülvizsgálati időszak során nem importált a két releváns nyersanyagból (MEG és PTA). Így ez az állítás elutasításra került, mivel a rendelkezésre álló információk alapján a Reliance számára biztosított teljes összeg a többletet jelenti.

(67)

Az MPPL kifejtette, hogy a PET gyártásához tisztított tereftálsavat (PTA) és monoetilén-glikolt (MEG) használt, és mindkét nyersanyagot egy belföldi beszállítótól szerezte be, amely az adásvételi szerződés értelmében egy úgynevezett „vélelmezett vámtételt” számított fel az MPPL-nek. Ez alapján az MPPL azt állította, hogy az exportált termékbe beépített nyersanyagok után behozatali vámokat fizetett, és hogy a DDS kiszámításának ennek megfelelően a többletelőnyökre kellene korlátozódnia. A Bizottság megjegyezte e tekintetben, hogy az MPPL nem szolgáltatott semmilyen bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a „vélelmezett vámtétel” kapcsolódna bármely importvám tényleges megfizetéséhez. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(68)

Az IDIPL azt állította, hogy a vállalat által a PET gyártásához felhasznált két fő nyersanyag egyike – a MEG – teljes egészében importált volt, és a cég behozatali vámot fizetett ezen importok után. A felülvizsgálati időszak során exportált PET gyártásához felhasznált MEG után fizetett vámok összege alapján az IDIPL ezenfelül elvégezte az állítólagos többlet-visszatérítés kiszámítását is, és azt állította, hogy a támogatási szintnek kizárólag ezen a többlet-visszatérítésen kell alapulnia. Annak ellenére, hogy nem áll rendelkezésre olyan rendszer vagy eljárás, amely megerősítené, hogy a gyártás során mely alapanyagokat használták fel az exportált termékek előállításához és milyen mennyiségben, a Bizottság az alaprendelet II. mellékletének 5. pontjával összhangban ellenőrizte az állítást. Az ellenőrzés megerősítette, hogy a PET előállításához felhasznált MEG-et valóban importálták, és a kérelemben szereplő behozatali vám összege ténylegesen befizetésre került a felülvizsgálati időszak során exportált PET gyártásához felhasznált MEG után. Ezek alapján a Bizottság elfogadta az érvet, és a támogatás szintjének kiszámításához csak a többlet-visszatérítést vette alapul.

(69)

Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság ezeket a támogatási összegeket a felülvizsgálat tárgyát képező termék felülvizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára mint megfelelő nevezőre vetítette ki, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(70)

A Bizottság így megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke a Dhunseri csoport esetében 0,38 %, a Reliance esetében pedig 1,67 % volt.

(71)

A Reliance azt állította, hogy a Bizottság hibázott, amikor a DDS-t támogatásnak és a 3. cikk (1) bekezdése a) pontja i. alpontjának hatálya alá tartozó rendszernek minősítette, valamint azt is kijelentette, hogy a Bizottság ezzel a döntéssel ellentétesen járt el, amikor ellenőrizte egy másik exportőr többlet-visszatérítését. A Reliance azt állította, hogy a Bizottság eltérően kezelte a különböző feleket a többlet-visszatérítés összegének kiszámításakor és különösen a Reliance esetében a DDS keretében biztosított teljes kedvezményt egyenlítette ki, ahelyett, hogy csak a többlet-visszatérítésre korlátozta volna a kiegyenlítést.

(72)

Ez az állítás nem megalapozott. A fent ismertetettek szerint bár a támogatást vámvisszatérítésnek nevezik, a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem rendelkezik a megengedhető vámvisszatérítési-rendszerek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszerek minden jellemzőjével; a rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, II. mellékletében és III. mellékletében megállapított szabályoknak sem, mivel az exportőrnek kifizetett pénzösszeg nem kapcsolódik a nyersanyagokra ténylegesen kifizetett behozatali vámokhoz, és nem olyan vámhitel, amely nyersanyagok múltbéli vagy jövőbeli importjára vonatkozó behozatali vámok kiegyenlítésére szolgál. A Bizottság ezenfelül mindkét cég (a Reliance és a Dhunseri csoport) esetében ugyanazt a megközelítést és ugyanazokat a szabályokat alkalmazta, amikor azt igyekezett kideríteni, hogy a cégek ténylegesen importálták-e a kérdéses nyersanyagokat a felülvizsgálti időszak során, és fizettek-e behozatali vámot utánuk. Ezután a fenti információk alapján a Bizottság kiszámította a két cégre vonatkozó többlet-visszatérítés összegét. A két cég helyzete a következő: Az IDIPL (a Dhunseri csoport tagja) azt állította – és erre vonatkozóan bizonyítékot is benyújtott –, hogy a PET gyártásához felhasznált két fő nyersanyag egyike teljes egészében importált volt, és az után a cég behozatali vámot fizetett. A Bizottság ellenőrzést végzett etekintetben, és megerősítette az állítás helyességét. E tények alapján a Bizottság a támogatás szintjének kiszámításához a többlet-visszatérítést vette alapul. A Bizottság felkérte a Reliance-t, hogy nyújtsa be ugyanazt a bizonyítékot, mint az IDIPL, de az elmulasztotta ezt megtenni. A Reliance esetében ezért a többlet-visszatérítés az indiai kormánytól kapott teljes összeget jelentette. Ezért, mivel a két exportáló gyártó közötti különbséget a rendelkezésre álló tények közötti különbség indokolja, az állítást elutasították.

(73)

A Reliance ezenfelül azt is állította, hogy a tévesen alkalmazták a bizonyítási terhet, amikor az exportáló gyártó számára írták elő a többlet-visszatérítés összegének meghatározására vonatkozó kötelezettséget.

(74)

A Bizottság ezzel nem ért egyet. Mint ismeretes, a vizsgálat folyamata a kérdőívekre adott válaszokon és az ellenőrző látogatásokon alapul. Az adott cég által ténylegesen megfizetett (vagy meg nem fizetett) behozatali vámok mértékére vonatkozó információk fontos ténynek minősülnek, és azokat a cégnek kell bejelentenie. A Reliance a (19) preambulumbekezdésben hivatkozott kérdőívre (amelyben felkérték az érdekelt feleket arra, hogy adjanak meg minden, a támogatási arány számítása szempontjából releváns információt) adott válaszában nem nyújtotta be ezt az információt. Ezen információk hiányában a Bizottság a Reliance-nél 2017 decemberében folytatott helyszíni ellenőrzés során proaktív módon begyűjtötte azokat az információkat, amelyek lehetővé tették az esetleges többlet-visszatérítés mértékének meghatározását. Először megállapításra került, hogy a Reliance nem fizetett behozatali vámokat az exportált PET gyártásához felhasznált két fő nyersanyag, a PTA és az MEG után. A Bizottság ezután azt vizsgálta, hogy a PTA, az MEG vagy bármely más, a feldolgozási lánc magasabb szintjén használt nyersanyag után megfizetésre kerültek-e behozatali vámok. Kiderült azonban, hogy a Reliance, amely egy integrált petrolkémiai cég, nyersolajat importált, és a cégen belül gyártott le minden, a PET gyártásához szükséges köztes terméket. A Bizottság ezután bekérte a nyersolaja vonatkozó behozatali vám arányát, amely a Reliance által az ellenőrző látogatás során átadott melléklet alapján 0 % volt. Ez alapján úgy tűnt, hogy a teljes, a DDS által biztosított összeg többlet-visszatérítés volt. A vizsgálat további részében a Reliance nem szolgáltatott semmilyen ellenőrizhető, számszerűsített információt, amely mást mutatott volna. A Reliance többszöri felkérésre sem szolgáltatott olyan információkat sem, amelyek lehetővé tették volna a többlet-visszatérítés mértékének kiszámítását. A Bizottság így proaktív módon gyűjtötte be a DDS által biztosított támogatás mértékének kiszámításához szükséges információkat, a Reliance pedig többszöri felkérésre sem biztosított a cég birtokában álló ténybeli információkat, amelyek indokolták volna a DDS által biztosított teljes összegnél alacsonyabb mértékű többlet-visszatérítés kiszámítását. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(75)

A Reliance azt állította, hogy az egyetlen felkérést arra vonatkozóan, hogy szolgáltasson olyan információkat, amelyek alapján megállapítható a többlet-visszatérítés mértéke, a tájékoztatás idején kapta meg a Bizottságtól. A Bizottság azonban megjegyzi, hogy a (74) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint felkérte a Reliance-t egy kérdőív megválaszolására, valamint az ellenőrző látogatás során is megkérte arra, hogy szolgáltasson információkat a többlet-visszatérítés vonatkozásában. Ezért ezt az állítást szintén elutasították.

(76)

A Reliance megjegyezte, hogy a Bizottság nem bocsátotta rendelkezésére az ellenőrzési jelentést, és azt állította, hogy e jelentés hiánya megakadályozta abban, hogy megfelelően védje érdekeit a DDS-sel kapcsolatban, figyelembe véve, hogy a DDS által biztosított kedvezmény összegének számszerűsítésekor a Bizottság megfordította a bizonyítási terhet.

(77)

A fentiekben kifejtettek szerint a Bizottság úgy véli, hogy az exportáló gyártó kötelessége igazolni, hogy az azon exportált termékek gyártásához felhasznált nyersanyagokra vonatkozó behozatali vámok, melyek után az indiai kormány visszatérítette ezeket az állítólag megfizetett behozatali vámokat, valóban megfizetésre kerültek. A támogatás mértékének az elérhető információk alapján történő kiszámítására vonatkozó kötelezettség a Bizottságot terheli. Etekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a DDS támogatási arányának a (69) preambulumbekezdésben ismertetett módszer alapján történő meghatározásához használt releváns elemeket a Reliance kérdőívre adott válaszai alapján ellenőrizték. A DDS ellenőrzésére az MEIS ellenőrzésével párhuzamosan került sor, mivel a két rendszer nagyon hasonló. Számos kiviteli számla és az azokhoz kapcsolódó minden dokumentum ellenőrzésre került. Ezek az információk a Reliance számára is hozzáférhetők a küldöttségi mellékletekben. Az ellenőrző látogatás során a Bizottság megállapította, hogy ellentmondás állt fenn a Reliance által a DDS keretében benyújtott exportáruk értéke és az MEIS keretében exportált áruk értéke között. Ezt a Reliance az egyik küldöttségi mellékletben magyarázta meg. Ez az ellentmondás azonban nem volt hatással a támogatás összegének kiszámítására. Más ellentmondást nem észleltek a Reliance által a DDS tekintetében benyújtott dokumentumokkal kapcsolatos ellenőrzés során. Ennek megfelelően az érdekelt felek, a Reliance-t is beleértve, tájékoztatást kaptak minden, az érdekelt felek védelemhez való jogának gyakorlásához szükséges információról a vizsgálat korai szakaszában. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy tiszteletben tartotta a Reliance védelemhez való jogát a mögöttes vizsgálat során. A (74) preambulumbekezdés azt is bizonyítja, hogy a Bizottság nem fordította meg a bizonyítási terhet, éppen ellenkezőleg, proaktív módon gyűjtötte be a DDS által biztosított kedvezmény összegének kiszámításához szükséges információkat. Ezért a Bizottság az állítást elutasította.

(78)

A fentiekben kifejtettek szerint a Bizottság a konkrét ténybeli helyzetük alapos felmérésének elvégzését követően minden érintett gazdasági szereplőt ugyanazon szabályok szerint kezelt. Az IDIPL megismételte azon állítását, hogy az MPPL-nek felszámították a „vélelmezett vámot” a felülvizsgálati időszak során, és a szerződéses megállapodásnak megfelelően az meg is fizette azt a PTA-t és MEG-et szolgáltató helyi beszállítójának. Az IDIPL azt állította, hogy a „vélelmezett vám” összegét le kell vonni a teljes, a DDS által biztosított előnyből. Az IDIPL ezenfelül azt is kijelentette, hogy a „vélelmezett vám” mechanizmusa „egy szakpolitikai döntést valósít meg, melynek célja egy, a nyersanyag beszállítójától beszedett behozatali vám továbbhárítása”.

(79)

Ezen állítás tekintetében a Bizottság megerősíti, hogy az MPPL és a beszállítója között létrejött kereskedelmi szerződés valóban említ egy „vélelmezett vám” nevű összetevőt a nyersanyagok árának kiszámításához használt képletben. Ez azonban önmagában nem bizonyítja azt, hogy a vámot ténylegesen megfizette volna a helyi beszállító, mivel ez a képlet kereskedelmi tárgyalások eredménye, amely nem feltétlenül veszi figyelembe, hogy a vámok ténylegesen megfizetésre kerülnek-e. Etekintetben az IDIPL nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az általa megvásárolt nyersanyagokat a beszállítója importálta, és – amennyiben azokat valóban importálták – a vámok megfizetésre kerültek azok után. Ezért az állítást a Bizottság elutasította.

(80)

Az indiai kormány kijelentette, hogy az ASCM-ben foglalt DDS nem feltétlenül az importált alapanyagok után megfizetett importterhek tekintetében biztosít visszautalást/teljes mentességet/részleges mentességet, hanem a közvetett adók tekintetében is biztosíthat visszautalást. Ez alapján az indiai kormány azt állította, hogy a Bizottság alapvető hibát követett el, amikor nem engedélyezett vámvisszatérítési rendszernek minősítette a DDS-t az alapján, hogy az abban az esetben is igénybe vehető, ha a behozatali vámok nem kerültek megfizetésre.

(81)

Etekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy bár az indiai kormány jogi érvekre hivatkozik a közvetett adók visszatérítése tekintetében, nem szolgáltat semmilyen bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy bármely érdekelt fél ténylegesen megfizette volna vagy köteles lett volna megfizetni ezeket a közvetett adókat az exportált PET gyártásához felhasznált nyersanyagok után, és hogy amennyiben megfizetésre kerültek, azokat nem térítették-e vissza egy másik, a DDS-hez nem kapcsolódó adóztatási mechanizmus keretében. A vizsgálat során egyik érdekelt fél sem biztosított olyan, a közvetett adókra vonatkozó információkat a DDS-sel kapcsolatban, amelyek hatással lennének a többlet-visszatérítés mértékére, bár többször is felkérést kaptak arra vonatkozóan, hogy szolgáltassanak olyan információkat, amelyek lehetővé teszik a többlet DD-visszatérítés kiszámítását. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(82)

Az indiai kormány továbbá azt állítja, hogy a DDS előírja egy ellenőrzési mechanizmus alkalmazását az exportált termékek gyártásához felhasznált anyagok fogyasztásának nyomon követése tekintetében.

(83)

Állítása alátámasztására az indiai kormány a visszatérítésről szóló szabályok és a vámkézikönyv egyes, auditok és ellenőrzések lefolytatásáról szóló rendelkezéseire hivatkozik, azt azonban nem tudja igazolni, hogy a DDS-rendszer valóban előírná valamely rendszer vagy eljárás alkalmazását annak ellenőrzésére, mely alapanyagok és milyen mértékben kerülnek felhasználásra az exportált termékek gyártása során a II. melléklet 4. pontja értelmében. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(84)

Azt is hozzátette, hogy a II. melléklet 4. pontja értelmében vett ellenőrzési rendszer vagy eljárás hiánya nem volt hatással a (70) preambulumbekezdésben található támogatási mértékek meghatározására, mivel a Bizottság a többlet-visszatérítés mértékét a vizsgálat tárgyát képező vállalatoktól beszerzett információk alapján számította ki. Az indiai kormány azt állította, hogy a Bizottság kötelessége volt proaktív módon eljárni a többlet-visszatérítés kiszámítását illetően.

(85)

A (74) preambulumbekezdés bizonyítja, hogy a Bizottság proaktív módon kereste azokat az információkat, amelyek segítségével meghatározható, hogy a DDS által biztosított összeg egy része nem minősült-e többlet-visszatérítésnek. Mi több, az indiai kormány még külön felkérés után sem folytatott le további vizsgálatot az érintett exportáló gyártók tényleges ügyletei tekintetében. Ezért ez az állítás nem releváns.

(86)

A Bizottság megállapította, hogy az EPCGS keretében az érintett exportáló gyártók koncessziókat kaptak, amelyeket a felülvizsgálati időszakban a felülvizsgálat tárgyát képező termék vonatkozásában nyújtottak.

(87)

Az EPCGS részletes leírása az FTP 2015-20 5. fejezetében, valamint a HOP I 2015-20 5. fejezetében található.

(88)

Erre az intézkedésre a támogató gyártókhoz „kötött” gyártó exportőrök és a kereskedő exportőrök és szolgáltatók jogosultak.

(89)

Exportkötelezettség vállalásával a vállalat csökkentett vámtétel mellett importálhat (új és legfeljebb tízéves használt) beruházási javakat. E célból az indiai kormány – kérelemre és díjfizetés ellenében – EPCGS-engedélyt állít ki. A rendszer a keretében importált beruházási javak mindegyikére csökkentett vámtételt biztosít. Az exportkötelezettség teljesítése érdekében az importált beruházási javakat bizonyos idő alatt bizonyos mennyiségű exportra szánt áru előállítására kell felhasználni. Az FTP 2015-20 szerint az EPCGS keretében a beruházási javak 0 %-os vámtétellel is importálhatók. A megtakarított vám hatszorosát kitevő exportkötelezettséget legfeljebb 6 éven belül teljesíteni kell.

(90)

Az EPCGS-engedély jogosultja a beruházási javakat belföldi forrásból is beszerezheti. Ez esetben a beruházási javak belföldi gyártója használhatja ki az ilyen beruházási javak gyártásához szükséges összetevőinek importvám kedvezményét. Másik megoldásként a hazai gyártó az EPCGS-engedély jogosultja számára szállított beruházási javak tekintetében tarthat igényt kvázikivitelből származó juttatásra.

(91)

Az EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást képez. A vámcsökkentés pénzügyi hozzájárulást jelent az indiai kormány részéről, mivel a kedvezmény csökkenti az indiai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Ezen túlmenően a vámcsökkentés összegével egyenértékű gazdasági előnyhöz juttatja az exportőrt.

(92)

Továbbá az EPCGS keretében nyújtott támogatás jogilag az exportteljesítmény függvénye, mivel az engedélyek exportkötelezettség vállalása nélkül nem nyerhetők el. A rendszer ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak minősül.

(93)

Az EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető sem megengedhető vámkedvezményrendszernek, sem megengedhető helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A beruházási javak nem tartoznak az ilyen megengedhető rendszerek hatálya alá, amint azt az alaprendelet I. mellékletének i) pontja meghatározza, mivel nem használják őket el az exportált termékek előállítása során.

(94)

A Bizottság a támogatás összegét az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban az importált beruházási javak vonatkozásában meg nem fizetett vámok alapján számította ki úgy, hogy azok összegét az ilyen típusú beruházási javaknak az érintett gazdasági ágazatban szokásos értékcsökkenési időszakát tükröző időszakra vetítette. Ezt követően a meg nem fizetett vámok teljes összegének az értékcsökkenési időszakkal való elosztásával kiszámította felülvizsgálati időszakhoz tartozó támogatási összeget. Az így kiszámított összeghez, amely a felülvizsgálati időszakhoz rendelhető, az idők során nyújtott kedvezmény teljes értékének visszatükrözése érdekében hozzáadta az ezen időszak során esedékes kamatot. Erre a célra a vizsgálati időszak alatt Indiában érvényes kereskedelmi kamatlábat ítélte megfelelőnek.

(95)

Bár a 7. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében jogosultak erre, egyik indiai exportáló gyártó sem igényelte a támogatás megszerzése érdekében felmerült díjak levonását a támogatás teljes összegéből.

(96)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban a Bizottság ezt a támogatási összeget részarányosan elosztotta a felülvizsgálat tárgyát képező termék felülvizsgálati időszak alatti exportforgalmára, tehát ez utóbbi mennyiséget vette figyelembe nevezőként, tekintettel arra, hogy a támogatás az exportteljesítménynek volt függvénye, és megítélése nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek szerint történt.

(97)

A Bizottság a fentiek alapján megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban a rendszer keretében nyújtott támogatás mértéke a Dhunseri csoport esetében 0,11 %, a Reliance esetében pedig 0,45 % volt.

(98)

Az IDIPL azzal érvelt, hogy az üzemet és az EPCGS keretében importált gépeket mind a belföldi eladásra, mind az exportra készült PET gyártásához felhasználta, ezért a (96) preambulumbekezdés szerinti számításban a cég teljes értékesítését kellene nevezőként figyelembe venni, nem pedig a PET exportforgalmát.

(99)

E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy még ha ez az alá nem támasztott állítás helyes is lenne, akkor is a 7. cikk (2) bekezdése lenne alkalmazandó, és a (96) preambulumbekezdésben választott nevező használata lenne indokolt, mivel az EPCGS az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek szerint nyújtják. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(100)

Megállapítást nyert, hogy mindkét érintett exportáló gyártó támogatást kapott az MEIS keretében a felülvizsgálati időszak alatt.

(101)

Az MEIS részletes leírása az FTP 2015–20 3. fejezetében, valamint a HOP I 2015–20 3. fejezetében található.

(102)

Az MEIS 2015. április 1-jén lépett hatályba.

(103)

A rendszer igénybevételére minden gyártó-exportőr és kereskedő-exportőr jogosult.

(104)

Az igénybevételre jogosult vállalatok támogatást kaphatnak az MEIS-rendszer keretében, ha meghatározott termékeket bizonyos, az A. csoportba („Hagyományos piacok”, amely magában foglalja az összes EU tagállamot), a B. csoportba („Fejlődő és fókuszpiacok”) és a C. csoportba („Egyéb piacok”) besorolt országokba exportálnak. Az egyes csoportokba tartozó országokat és a termékek kapcsolódó díjazási mértékeket magában foglaló felsorolását az FTP 2015-20 3B. függelékének 1. és 2. táblázata rögzíti.

(105)

Az előny az export FOB-paritáson számított értéke valamely százalékának megfelelő mértékű vámhitel formáját ölti.

(106)

Amikor az MEIS hatályba lépett 2015 áprilisában, a felülvizsgálat tárgyát képező termék nem szerepelt a 3B. függelékben, ezért nem volt jogosult az MEIS által biztosított támogatásra. Azonban 2015. október 29-én, a 44/2015-2020. sz. nyilvános értesítéssel a PET A. és B. csoportba besorolt országokba történő exportja jogosulttá vált az MEIS által biztosított előnyre, amely az exportok FOB-paritáson számított értékének 2 %-át teszi ki. A 06/2015-2020. sz. nyilvános értesítéssel 2016. május 4-től a C. csoportba besorolt országokba történő exportok is jogosulttá váltak ugyanerre a 2 %-os előnyre.

(107)

Bizonyos kiviteleket ez a rendszer kizár, például az importált vagy átrakodott termékek exportját, a kváziexportot, a szolgáltatások exportját, valamint a különleges gazdasági övezetekben működő egységek, illetve az exportorientált egységek kiviteli forgalmát.

(108)

Az MEIS-rendszer keretében elérhető vámhitelek szabadon átruházhatók és a kibocsátásuk napjától számított 18 hónapig érvényesek. Az említett vámhitelek az alábbi célokra vehetők igénybe: i. az alapanyagok vagy termékek, köztük beruházási javak importját terhelő vám megfizetése, ii. alapanyagok és termékek, köztük beruházási javak belföldi beszerzését terhelő jövedéki adó megfizetése, iii. a szolgáltatások beszerzését terhelő szolgáltatási adó megfizetése.

(109)

Az MEIS-rendszerből igényelhető kedvezmény igénybevételére vonatkozó kérelmet online, az Indiai Kormány Külkereskedelemért Felelős Főigazgatóságának weboldalán kell benyújtani. A szóban forgó dokumentációt (szállítólevelek, kivitelt igazoló banki bizonylatok és kirakodás igazolása) csatolni kell az online kérelemhez. Az indiai kormány illetékes regionális hatósága (a továbbiakban: a regionális hatóság) a dokumentumok átnézését követően vámhitelt nyújt. Amíg az exportáló rendelkezésre bocsátja a vonatkozó dokumentációt, a regionális hatóság nem mérlegelheti a vámhitelek megadását.

(110)

Az MEIS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást képez. Az MEIS-vámhitel az indiai kormány pénzügyi hozzájárulását jelenti, mivel a hitelt végső soron beruházási javak után fizetett behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve az indai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Emellett az MEIS-vámhitel gazdasági előnyt nyújt az exportőrnek, amely nem köteles megfizetni az adott importvámokat.

(111)

Ezen túlmenően az MEIS jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő.

(112)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 5. cikke értelmében a Bizottság a kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezettnek juttatott és a felülvizsgálati időszak során megállapíthatóan fennálló gazdasági előny figyelembevételével számította ki. E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy a gazdasági előnyben a kedvezményezett abban az időpontban részesült, amikor az e rendszer szerinti exportügylet megtörtént. Jelenleg az indiai kormány vámhitelt nyújt, amelyet az exportáló gyártó követelésként könyvel el, amelyet az exportáló gyártó bármikor kiegyenlíthet. Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerint ez pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Amint a vámhatóságok kiadják a kiviteli fuvarszámlát, megszűnik az indiai kormány rendelkezési joga a támogatás megadása felett. A fentiek fényében a Bizottság indokoltnak tekintette az MEIS keretében biztosított előnyöket úgy értékelni, mint a rendszer keretében a vizsgálati időszakban megvalósuló valamennyi exportügyletre megkapott tételek összegét.

(113)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében e támogatási összeg (számláló) került kivetítésre a felülvizsgálat tárgyát képező termék felülvizsgálati időszak alatti exportforgalmára – amely nevezőként szolgál –, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvényében történt, és annak odaítélése nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított mennyiségekre hivatkozással történt.

(114)

A Bizottság a fentiek alapján megállapította, hogy a felülvizsgálati időszakban az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke a Dhunseri csoport esetében 1,90 %, a Reliance esetében pedig 1,93 % volt.

(115)

India kormánya azt állította, hogy az MEIS az alábbi két okból kifolyólag nem kiegyenlíthető: 1. a rendszer megfelel az ASCM II. mellékletének rendelkezéseivel együttesen értelmezett I. melléklet g) és h) pontjának, és 2. a vámkedvezmény-utalványok „jóváírási értesítésnek” minősülnek, amelyek kizárólag akkor biztosítanak előnyt a birtokosuknak, amikor azokat felhasználják a behozatali vámok kiegyenlítésére.

(116)

Az első okot illetően az indiai kormány nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot. Önmagában az az állítás, hogy az MEIS alapvető célja segítséget nyújtani az exportálóknak az infrastrukturális hiányosságok és a kapcsolódó költségek/adók ellensúlyozásában, valamint egyenlő versenyfeltételeket biztosítani, nem elegendő annak igazolására, hogy az MEIS összhangban van az ASCM II. mellékletének rendelkezéseivel együttesen értelmezett I. melléklet g) és h) pontjával. A második ok tekintetében a Bizottság emlékeztet arra, hogy a (108) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint attól kezdve, hogy az indiai kormány átad egy vámkedvezmény-utalványt az MEIS egy kedvezményezettjének, az adott utalvány bármikor felhasználható bizonyos vámok vagy adók kiegyenlítésére, illetve eladható más gazdasági szereplőnek, hiszen az utalványok szabadon átruházhatók. Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az indiai kormány a vámkedvezmény-utalvány átadásakor előnyt biztosít az MEIS kedvezményezettjenek. Úgy tűnik, ez az indiai számviteli standardok által elfogadott értelmezés is, mivel a (112) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az utalványok pénzügyi értéke követelésként könyvelendő, amint azt átadja az indiai kormány, nem pedig akkor, amikor az ténylegesen felhasználásra kerül valamely vám vagy adó kiegyenlítésére. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(117)

A Bizottság megállapította, hogy a felülvizsgálati időszak során egy vállalat élt a jelen intézkedéssel. A vizsgálat ugyanakkor megállapította, hogy a vállalat a rendszer révén elhanyagolható mértékű kedvezményben részesült, ezért az intézkedés további vizsgálatára nem került sor.

(118)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a DPL és a Reliance számára a 2015/1350/EU végrehajtási rendeletben meghatározott támogatási összeg 3,2 % és 6,2 % volt, amely 35,69 EUR/tonna és 69,39 EUR/tonna kiegyenlítő vám formájában jelent meg.

(119)

A jelenlegi részleges időközi felülvizsgálatok során a Bizottság a kiegyenlíthető támogatásokat a termék értékének százalékában kifejezve a Dhunseri csoport esetében 2,3 %-ban, a Reliance esetében pedig 4 %-ban határozta meg. A (27)–(30) preambulumbekezdésekben kifejtettek szerint a táblázatban szereplő, a Dhunseri csoportnak nyújtandó támogatási szintek a felülvizsgálati időszaknak a csoport két PET-exportáló gyártójára, az IDIPL-re és az MPPL-re vonatkozó adatainak összesítésével kerültek meghatározásra.

Táblázat

Támogatási szintek az egyes kiegyenlített támogatások bontásában

(120)

Ezek a jelenleg hatályos kiegyenlítő intézkedések mértékvámot tartalmaznak. Ennek következtében a fenti táblázatban leírt támogatási szintek alapján a Bizottság az alábbi specifikus kiegyenlítő vámokat állapította meg: 18,73 EUR/tonna a Dhunseri csoport esetében és 29,21 (EUR/tonna) a Reliance esetében.

(121)

A fenti (16) preambulumbekezdésnek megfelelően a Bizottság felmérte, szükséges-e módosítani az Inidában működő „minden más vállalat” esetében alkalmazandó 69,40 EUR/tonna vámtételt. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a legmagasabb, indiai exportáló gyártókra kivetett hatályban lévő vám, amelynek mértéke 74,60 EUR/tonna, a Pearl Engineering Polymers Ltd vállalatra került kivetésre, amely gyártó nem képezi tárgyát a jelen felülvizsgálatoknak. Mivel a legmagasabb vámtétel nem kerül módosításra a jelenlegi felülvizsgálatok során, az Inidában működő „minden más vállalatra” alkalmazandó vámtétel módosítása nem volt indokolt.

(122)

Az alaprendelet 19. cikke (4) bekezdésének megfelelően megvizsgálták, hogy a támogatással kapcsolatos körülmények lényegesen megváltoztak-e a felülvizsgálati időszakban, és a megváltozott körülmények tartós jellegűek voltak-e.

(123)

A Bizottság megállapította, hogy az érintett exportáló gyártók továbbra is gazdasági előnyökhöz jutottak a felülvizsgálati időszakban az indiai kormány által nyújtott kiegyenlíthető támogatások révén, ha nem is azonos mértékben.

(124)

A Reliance esetében a felülvizsgálati időszak során fennálló támogatási szintek tekintetében a DDS és az MEIS volt a legfontosabb támogatás. Semmi nem utal arra, hogy ezek a támogatások megszűnnének a közeljövőben. Mindkét támogatás olyan kedvezményt biztosít, amely az exportok FOB-paritáson számított értékének rögzített százalékos arányát teszi ki, és nincsen arra utaló jel, hogy a vonatkozó támogatási szintek módosításra kerülnének a közeljövőben.

(125)

A DDS esetében az indiai kormány az elmúlt hét év során számos alkalommal csökkentette a támogatási szintet: 2012-ben a 2011-es 5,5 %-os értékről a FOB-paritáson számított érték 3,9 %-ára csökkent, 2013-ban 3,0 %-ra, 2014-ben 2,4 %-ra, 2015-ben 1,9 %-ra, majd végül a felülvizsgálati időszak során 1,5 %-ra. A Központi Vám- és Jövedéki Hivatal (Central Board of Excise and Customs) weboldala (21) szerint a támogatás mértéket azóta nem módosították.

(126)

Ami az MEIS-t illeti, a (106) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint 2015 októberétől a PET kivitelére alkalmazandó FOB-paritáson számított érték 2 %-ával egyenlő ráta az Indiai Kormány Külkereskedelemért Felelős Főigazgatóságának weboldala (22) alapján azóta nem változott.

(127)

Az EPCGS tekintetében a felülvizsgálati időszak után sem várható jelentős változás a támogatás mértékében, mivel a) semmi nem utalt fontos tervezett beruházási javak behozatalára és b) bármely, a jelen támogatás által biztosított előny az ilyen beruházási javak amortizációját tükröző rendkívül hosszú időre (Indiában 18-25 év) oszlik el.

(128)

A Reliance esetében a legnagyobb mértékű támogatást az AAS jelentette a legutóbbi, a (7) preambulumbekezdésben említett időközi felülvizsgálat során, ahogyan azt az (EU) 2015/1350 végrehajtási rendelet is megállapította. A fenti (46) preambulumbekezdésben leírtak szerint a jelen felülvizsgálati időszak során az AAS alkalmazására alig akadt példa, mivel a legtöbb export esetében a DDS által biztosított előnyt vették igénybe, a két lehetőség pedig kölcsönösen kizárja egymást. Az AAS rendszer továbbra is elérhető marad, és nem zárható ki, hogy a jövőben Reliance újra igénybe veszi az ASS-t, ez azonban automatikusan csökkentené a DDS által biztosított előnyöket, mivel egy adott exportügylet esetében a két támogatás közül csak az egyik alkalmazható.

(129)

A (125)–(128) preambulumbekezdésben meghatározottak szerint semmi nem utal arra, hogy a kiegyenlített rendszerek megszűnnének vagy azok támogatási szintje csökkenne vagy emelkedne a jövőben. Ezek alapján a Bizottság megállapította, hogy a Reliance új támogatási mértékét eredményező körülmények tartós jellegűek.

(130)

A jelenlegi időközi felülvizsgálati eljárás felülvizsgálati időszaka során a Reliance kevesebb támogatásban részesült, mint a legutóbbi, a (7) preambulumbekezdésben említett időközi felülvizsgálat során, ahogyan azt a 2015/1350/EU végrehajtási rendelet is megállapította, mivel a támogatási szint 6,2 %-ról 4 %-ra csökkent. A (129) preambulumbekezdés alapján az is valószínű, hogy a Reliance továbbra is az (EU) 2015/1350 végrehajtási rendeletben meghatározottnál alacsonyabb összegű támogatásban részesül majd. A Bizottság ezért megállapította, hogy a fennálló intézkedések fenntartása a kárt okozó kiegyenlíthető támogatásnál magasabb szintű vámhoz vezetne. Ezért a hatályban lévő intézkedések szintjét módosítani kell annak érdekében, hogy az az új helyzetet tükrözze.

(131)

A Dhunseri csoport tekintetében a vizsgálat a (27)–(30) preambulumbekezdésben megállapította, hogy a csoport struktúrája jelentősen megváltozott. Ami a legfontosabb, a felülvizsgálati időszak során a csoport két polietilén-tereftalát-üzemmel rendelkezett, nem pedig eggyel, mint az előző időközi felülvizsgálat idején. Az IVL partnercéggel való társulás keretében elvégzett szerkezetátalakítás során számos jogi lépésre sor került egy majdnem két évet felölelő időszak alatt, és minden valószínűség szerint akkor fejeződött be teljes mértékben, amikor a Kalkuttai Felsőbíróság jóváhagyta azt 2017 decemberében. A Bizottság ezért tartós jellegűnek ítélte a szerkezetátalakítást. Éppen ezért megállapította, hogy a hatályban lévő intézkedéseket módosítani kell annak érdekében, hogy azok az új helyzetet tükrözzék, figyelembe véve a jelenlegi (alacsonyabb) támogatási szintre vonatkozó, a jelen felülvizsgálatokban szereplő korábbi megállapításokat is.

(132)

A (120) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a módosított intézkedések mértékvám formáját öltik. A mértékvám a felülvizsgálati időszak adatai alapján került kiszámításra, ezért az exportár alakulásától függetlenül azonos szinten marad.

(133)

Ugyanakkor az eredeti vizsgálat során a legnagyobb támogatási összegeket biztosító támogatásokkal ellentétben a felülvizsgálati időszak során a két fő támogatási rendszer (a DDS és az MEIS) közvetlenül az exportárral arányos pénzügyi előnyöket biztosított. Ez a két támogatás a felülvizsgálati időszak során a Dhunseri csoport és a Reliance teljes támogatásának 97 %-át és 89 %-át tette ki. Ez azt jelenti, hogy a kiegyenlíthető támogatások összege automatikusan növekszik az exportár növekedésével összhangban. Ezért úgy tűnik, a mértékvám nem ellensúlyozza megfelelően azon támogatás tényleges szintjét, amelyből a két exportáló gyártó részesült.

(134)

Ezek alapján a Bizottság úgy ítélte, hogy a körülményeket figyelembe véve a mértékvám az eredeti vizsgálattal ellentétben már nem tekinthető a legmegfelelőbb intézkedési formának. Az intézkedési forma módosítása ugyanakkor nem képzelhető el a jelenlegi időközi felülvizsgálatok keretében, mivel egy ilyen változásnak minden indiai exportáló gyártóra érvényesnek kell lennie, a jelenlegi időközi felülvizsgálatok azonban csak két exportáló gyártó támogatási szintjének meghatározására korlátozódnak. Ezért a Bizottság úgy határozott, hogy fenntartja az intézkedések jelenlegi formáját.

(135)

A tájékoztatást követően az IDIPL árra vonatkozó kötelezettségvállalási ajánlatot nyújtott be. A vállalást elutasították, mivel a támogatás jellege olyan helyzetet teremt, ahol a minimális importárra vonatkozó kötelezettségvállalás alkalmazása a támogatás emelkedéséhez vezetne. Ennek oka, hogy a DDS és az MEIS rendszer keretében nyújtott, együttesen a teljes támogatás 95 %-át kitevő támogatás szintje az e rendszerek keretében exportált termékek FOB-paritásos értékétől függ. Ezenkívül az IDIPL-t magában foglaló csoport szerkezetéből kifolyólag kivitelezhetetlen lett volna a kötelezettségvállalás hatékony nyomon követése.

(136)

Ez a rendelet összhangban van az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,