9.3.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 67/3

A BIZOTTSÁG (EU) 2018/344 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2017. november 14.)

a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálás keretében alkalmazott elbánás különbségének értékelésére szolgáló módszerek kritériumait meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló, 2014. május 15-i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 74. cikke (4) bekezdésére,

mivel:

(1)

Célszerű meghatározni az annak megállapítására szolgáló módszert létrehozó szabályokat, hogy van-e különbség a szanálási intézkedés vagy intézkedések alanyaiként érintett részvényesekkel és hitelezőkkel szembeni elbánás és azon összeg között, amelyet az említett részvényesek és hitelezők akkor kaptak volna, ha az intézmény vagy a 2014/59/EU irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett szervezet (a továbbiakban: szervezet) a szervezet szanálására vonatkozó határozatnak a 2014/59/EU irányelv 82. cikke szerinti elfogadása napján rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá tartozott volna.

(2)	Az egyes részvényesek vagy hitelezők számára az elbánás különbségéből adódó nagyobb veszteség a szanálásfinanszírozási rendszerből a 2014/59/EU irányelv 101. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti kártérítésre jogosítja fel az említett részvényeseket és hitelezőket.

(3)

Az utólagos értékelést az (EU) 2016/1075 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) 38. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelő független személynek (a továbbiakban: értékelő) kell elvégeznie a lehető leghamarabb a szanálási intézkedés vagy intézkedések végrehajtását követően, jóllehet az értékelés elvégzése időigényes lehet. Az értékelésnek a szervezet szanálására vonatkozó határozat elfogadásának napján érvényes rendelkezésre álló információkon kell alapulnia, hogy megfelelően tükrözze az egyedi körülményeket, így például a szanálási határozat elfogadásának napján fennálló nehéz piaci viszonyokat. A szanálási határozat elfogadása napját követően szerzett információk csak akkor használhatók fel, ha ezek az információk azon a napon már észszerűen ismerhetők lettek volna.

(4)

Annak biztosítása érdekében, hogy átfogó és hiteles értékelés készüljön, az értékelő számára biztosítani kell a hozzáférést a vonatkozó jogi dokumentációhoz, ideértve a szervezettel szembeni összes követelés és függő követelés jegyzékét, amelyben a követeléseket a rendes fizetésképtelenségi eljárás szerinti rangsornak megfelelően csoportosítják. Az értékelő számára lehetővé kell tenni, hogy a körülményektől függően adott esetben külön szaktanácsadást vagy szakvéleményt vegyen igénybe.

(5)

Annak megállapítása céljából, hogy a részvényesekkel és a hitelezőkkel szemben milyen elbánást alkalmaztak volna, ha a szervezet rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá került volna, az értékelőnek – állami támogatások feltételezése nélkül és a megfelelő diszkontrátával vagy diszkontrátákkal diszkontálva – meg kell állapítania azon nettó cash flow-k kifizetésének várható idejét és összegét, amelyeket az egyes részvényesek és hitelezők a fizetésképtelenségi eljárásból kaptak volna. Ezen becslés elkészítésekor és amennyiben rendelkezésre áll és releváns, az értékelő hasonló hitelintézetek közelmúltbeli fizetésképtelenségével kapcsolatos információkra is támaszkodhat.

(6)

A szanálás által érintett részvényesekkel és hitelezőkkel szemben ténylegesen alkalmazott elbánást annak figyelembevételével kell megállapítani, hogy az említett részvényesek és hitelezők a szanálási intézkedés elfogadásának eredményeként kaptak-e kártérítést tulajdoni részesedés, hitelviszonyt megtestesítő instrumentum vagy készpénz formájában.

(7)	Ez a rendelet az Európai Bankhatóság (EBH) által a Bizottsághoz benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeten alapul.

(8)

Az EBH nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetről, elemezte az esetleges kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Általános rendelkezések

(1) A részvényesekkel és a hitelezőkkel szemben a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében alkalmazott elbánás megállapításakor az értékelés kizárólag olyan tényekre és körülményekre vonatkozó információkon alapulhat, amelyek a szanálási határozat napján léteztek és észszerűen ismerhetők lettek volna, és amelyek – amennyiben az értékelő ismerte volna ezeket – kihatással lettek volna a szervezet eszközeinek és kötelezettségeinek az említett napra vonatkozó értékelésére.

E rendelet alkalmazásában a „szanálási határozat napja” az a nap, amikor a 2014/59/EU irányelv 82. cikke alapján elfogadják az adott szervezet szanálására vonatkozó határozatot.

(2) A részvényesekkel és a hitelezőkkel szemben a szanálás kapcsán alkalmazott tényleges elbánás megállapításakor az értékelő kizárólag a tényleges elbánás napján vagy napjain, azaz azokon a napokon fennálló tényekre és körülményekre vonatkozó, rendelkezésre álló információkra támaszkodhat, amikor a részvényesek és hitelezők kártérítésben részesülnek (a továbbiakban: a tényleges elbánás napja vagy napjai).

(3) Az értékelés vonatkozási időpontja a szanálási határozat napja, amely adott esetben eltérhet a tényleges elbánás napjától. Amennyiben az értékelő a bevételek diszkontálásának hatását elhanyagolhatónak ítéli meg, a szanálási intézkedés végrehajtásának napja szerinti bevételek diszkontálatlan összege közvetlenül összehasonlítható azon feltételezett diszkontált bevételekkel, amelyeket a részvényesek és a hitelezők akkor kaptak volna, ha a szervezet a szanálási határozat napján rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá került volna.

2. cikk

Az eszközök és követelések leltára

(1) Az értékelő leltárt készít a szervezet összes meghatározható és függő követeléséről. A leltár azokat az eszközöket tartalmazza, amelyek tekintetében a kapcsolódó cash flow-k létezése bizonyított vagy megalapozottan várható.

(2) Az értékelő rendelkezésére kell bocsátani a szervezettel szembeni követelések és függő követelések nyilvántartását. A nyilvántartásban a követeléseket és a függő követeléseket a rendes fizetésképtelenségi eljárás szerinti rangsoruknak megfelelően kell csoportosítani. Az értékelő számára lehetővé kell tenni, hogy a követelések rangsorának a fizetésképtelenségre alkalmazandó szabályokkal való konzisztenciája tekintetében külön szakember vagy szakértő bevonásáról gondoskodjon.

(3) A megterhelt eszközökről és az ezen eszközök által fedezett követelésekről az értékelő külön nyilvántartást készít.

3. cikk

Az értékelés lépései

Annak megállapításához, hogy az elbánás tekintetében fennáll-e a 2014/59/EU irányelv 74. cikkének (2) bekezdése szerinti különbség, az értékelő megvizsgálja következőket:

az elbánás, illetve az érintett betétbiztosítási rendszer amelyet a szanálási intézkedések alanyaiként érintett részvényesek és hitelezők esetében akkor alkalmaztak volna, ha a szervezet a szanálási határozat napján rendes fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá került volna, figyelmen kívül hagyva az esetlegesen nyújtott rendkívüli állami pénzügyi támogatásokat;

a hitelezői feltőkésítés, vagy más szanálási hatáskör és eszköz alkalmazása nyomán átalakított követelések értéke, illetve a részvényesek és hitelezők által a tényleges elbánás napján vagy napjain kapott bevételek a szanálási határozat napjára visszadiszkontálva, ha az a) pontban említett elbánással való tisztességes összehasonlítás érdekében a diszkontálás szükségesnek mutatkozik;

c)	a követelések 2. cikkel összhangban meghatározott, a rendes fizetésképtelenségi eljárás szerinti rangsorával összhangban annak megítélése az egyes hitelezők tekintetében, hogy az a) pontban említett elbánás eredménye meghaladja-e a b) pontban említett értéket.

4. cikk

A részvényesekkel és a hitelezőkkel szemben a rendes fizetésképtelenségi eljárásban alkalmazott elbánás megállapítása

(1) A 3. cikk a) pontja szerinti értékelés módszere a rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében várható cash flow-k diszkontált összegének megállapítására korlátozódik.

(2) A várható cash flow-kat azon diszkontrátával (vagy rátákkal, a továbbiakban: a releváns diszkontráta) kell diszkontálni, amely – az adott esettől függően – a várható cash flow-k kifizetésének idejét, a szanálási határozat napján fennálló körülményeket, a kockázatmentes kamatlábat, a hasonló szervezetek által kibocsátott hasonló pénzügyi instrumentumok kockázati prémiumait, a piaci viszonyokat vagy a potenciális felvásárlók által alkalmazott diszkontrátákat és az értékelés tárgyát képező elem vagy elemek egyéb releváns jellemzőit tükrözi. Amennyiben a fizetésképtelenségre alkalmazandó jogszabály vagy gyakorlat az értékelés szempontjából irányadó konkrét diszkontrátákat határoz meg, a releváns diszkontráta nem alkalmazandó.

(3) A rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében várható cash flow-k diszkontált összegének megállapításához az értékelő figyelembe veszi a következőket:

a)	az érintett joghatóságban a fizetésképtelenségre alkalmazandó jogszabályok és gyakorlat, amelyek kihatással lehetnek olyan tényezőkre, mint a várható elidegenítési időszak vagy a visszafizetési ráták;

b)	észszerűen előre látható adminisztrációs, tranzakciós, tartási, elidegenítési és egyéb költségek, amelyek a vagyonfelügyelő vagy a fizetésképtelenségi szakértő eljárása esetén felmerültek volna, továbbá a finanszírozási költségek;

c)	hasonló szervezetek közelmúltban lezárt fizetésképtelenségi ügyeivel kapcsolatos információk, amennyiben rendelkezésre állnak és relevánsak.

(4) Azon eszközök esetében, amelyekkel aktív piacokon kereskednek, a megfigyelt piaci árat kell alkalmazni, kivéve, ha egyedi körülmények – például a piaci koncentráció, a piac telítettsége vagy mélysége – hátráltatják a szervezet eszközeinek értékesíthetőségét.

(5) Azon eszközök esetében, amelyekkel aktív piacokon nem kereskednek, az értékelő a várható cash flow-k összegének és kifizetési idejének megállapításához figyelembe veszi a következő tényezőket:

a)	azon aktív piacokon megfigyelt árak, amelyeken hasonló eszközökkel kereskednek;

b)	rendes fizetésképtelenségi eljárásokban vagy hasonló eszközök hasonló feltételű, egyéb okból kényszerű ügyleteiben megfigyelt árak;

c)	hasonló szervezetek szanálásához kötődő vagyonértékesítéssel járó ügyletekben vagy áthidaló intézményre vagy vagyonkezelő szervezetre történő átruházás keretében megfigyelt árak;

d)	rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében az adott eszközből származó nettó pénzeszköz-beáramlás valószínűsége;

e)	az adott elidegenítési időszak alatt várható piaci viszonyok, ideértve a piac mélységét és a piacnak a meghatározott volumenű eszközforgalom említett időszakon belüli lebonyolítására vonatkozó képességét; valamint

f)	az adott elidegenítési időszak hossza, amely tükrözi a fizetésképtelenségre alkalmazandó jogszabályok hatásait, ideértve a felszámolási eljárás várható hosszát, vagy az érintett eszközök jellemzőit.

(6) Az értékelő mérlegeli, hogy a szervezet pénzügyi helyzete befolyásolta volna-e a várható cash flow-kat, többek között a vagyonfelügyelő tárgyalási képességének a potenciális vevőkkel folytatandó tárgyalások kapcsán való korlátozása révén.

(7) Amennyiben lehetséges, és a fizetésképtelenségre vonatkozó releváns jogszabályok alkalmazandó rendelkezéseinek megfelelően a cash flow-k tükrözik a hitelezők szerződésből, jogszabályból eredő vagy más törvényes jogait, illetve a rendes fizetésképtelenségi eljárás gyakorlatát.

(8) Az értékelés eredménye alapján adódó feltételezett bevételeket az alkalmazandó fizetésképtelenségi jogszabály szerinti rangsornak megfelelően, a 3. cikkel összhangban a részvényesekhez és a hitelezőkhöz rendelik.

(9) A fizetésképtelenségi eljárásban esetlegesen érintett származtatott pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó fedezetlen összegek megállapításához az értékelő az (EU) 2016/1401 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (4) meghatározott módszert alkalmaz, amennyiben az összeegyeztethető a fizetésképtelenségre alkalmazandó jogszabályokkal és gyakorlattal.

5. cikk

A szanálás által érintett részvényesekkel és hitelezőkkel szemben ténylegesen alkalmazott elbánás megállapítása

(1) Az értékelő meghatározza a tőkeinstrumentumok leírása vagy átalakítása és az esetleges szanálási intézkedések alkalmazása után fennálló összes követelést, és ezeket a követeléseket hozzárendeli azon jogi és természetes személyekhez, amelyek/akik a szervezet részvényesei vagy hitelezői voltak a szanálási határozat napján. Azon eset kivételével, amikor azon jogi és természetes személyek, amelyek/akik a szervezet részvényesei vagy hitelezői voltak a szanálási határozat napján a szanálás eredményeképpen pénzbeli kártérítésben részesülnek, az értékelő az említettekkel szembeni tényleges elbánást a (2)–(4) bekezdéssel összhangban állapítja meg.

(2) Amennyiben azon jogi és természetes személyek, amelyek/akik a szervezet részvényesei vagy hitelezői voltak a szanálási határozat napján a szanálás eredményeképpen részvény-kártérítésben részesülnek, az értékelő az említettekkel szembeni tényleges elbánás megállapításához megbecsüli az átalakított tőkeinstrumentumok tulajdonosai vagy a feltőkésítésbe bevont hitelezők részére ellenértékként átruházott vagy kibocsátott részvények összértékét. A becslés az általánosan elfogadott értékelési módszerekkel adódó piaci áron alapulhat.

(3) Amennyiben azon jogi és természetes személyek, amelyek/akik a szervezet részvényesei vagy hitelezői voltak a szanálási határozat napján a szanálás eredményeképpen hitelviszonyt megtestesítő kártérítésben részesülnek, az értékelő a tényleges elbánás megállapításához olyan tényezőket vesz figyelembe, mint a szerződésből eredő cash flow-knak a leírásból vagy átalakításból, vagy más szanálási intézkedés alkalmazásából fakadó változásai, valamint a releváns diszkontráta.

(4) A (2) és (3) bekezdésben említett tényezők mellett az értékelő bármely fennálló követelés esetében figyelembe veheti a szanálás alatt álló szervezet vagy más hasonló szervezet által kibocsátott instrumentumok aktív piacokon megfigyelt árait, ha ezek hozzáférhetők.

6. cikk

Értékelési jelentés

Az értékelő a szanálási hatóság részére értékelési jelentést készít, amely legalább a következőket tartalmazza:

a)	az értékelés összefoglalója, amely tartalmazza az értékelési tartományok és az értékelési bizonytalanság forrásainak bemutatását;

b)	az alkalmazott legfőbb módszerek és feltételezések, továbbá annak magyarázata, hogy az értékelés mennyire érzékeny ezen választások függvényében;

c)	amennyiben megadható, annak magyarázata, hogy az értékelés miért tér el más releváns értékelésektől, ideértve a (EU) 2018/345 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel összhangban elvégzett szanálási értékelést vagy más szabályozási vagy számviteli értékelést.

7. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2017. november 14-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER

(1) HL L 173., 2014.6.12., 190. o.

(2) A Bizottság (EU) 2016/1075 felhatalmazáson alapuló rendelete (2016. március 23.) a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a helyreállítási tervek, szanálási tervek és csoportszintű szanálási tervek tartalmát, az illetékes hatóság által a helyreállítási tervek és csoportszintű helyreállítási tervek tekintetében értékelendő minimumkövetelményeket, a csoporton belüli pénzügyi támogatás feltételeit, a független értékelőkre vonatkozó követelményeket, a leírási és átalakítási hatáskörök szerződéses elismerését, az értesítési követelmények és a felfüggesztésre vonatkozó közlemény eljárásait és tartalmát, valamint a szanálási kollégiumok operatív működését meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 184., 2016.7.8., 1. o.).

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 1093/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/78/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 12. o.).

(4) A Bizottság (EU) 2016/1401 felhatalmazáson alapuló rendelete (2016. május 23.) a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a származtatott ügyletekből eredő kötelezettségek értékelésének módszereire és alapelveire vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 228., 2016.8.23., 7. o.).