2.3.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 60/1


A BIZOTTSÁG (EU) 2018/306 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2017. december 18.)

a balti-tengeri halászatban a közönséges tőkehalra és a sima lepényhalra vonatkozó kirakodási kötelezettség végrehajtásával kapcsolatos előírások megállapításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2187/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról és az 1098/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2016/1139 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 7. cikkére,

mivel:

(1)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) célja, hogy a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajok fogásainak kirakodására irányuló kötelezettség bevezetésével az uniós halászat egészében fokozatosan felszámolja a visszadobás gyakorlatát.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a kirakodási kötelezettség 2015. január 1-jétől alkalmazandó a hering- és a spratthalászatban, valamint az ipari célból halászott halfajok halászatban.

(3)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint az említett rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglaltaktól eltérő balti-tengeri halászati tevékenységek esetében a kirakodási kötelezettség 2015. január 1-jétől a halászatot meghatározó fajokra, 2017. január 1-jétől pedig minden egyéb, fogási korlátok hatálya alá tartozó fajra alkalmazandó. A közönséges tőkehal bizonyos balti-tengeri halászati tevékenységekben a halászatot meghatározó fajnak minősül. A lepényhal fogása főként járulékosan történik a közönséges tőkehalra irányuló egyes halászati tevékenységek során. Emiatt az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján a kirakodási kötelezettség a közönséges tőkehalra 2015. január 1-jétől, a sima lepényhalra pedig 2017. január 1-jétől alkalmazandó.

(4)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése előírja, hogy amennyiben egy adott halászat tekintetében nem kerül sor többéves terv elfogadására, a Bizottság a kirakodási kötelezettség ideiglenes alkalmazásának részleteit meghatározó visszadobási tervet fogadhat el.

(5)

Az 1396/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (3) visszadobási tervet határozott meg a lazac, a hering, a spratt és a közönséges tőkehal balti-tengeri halászatára vonatkozóan. A visszadobási terv a közönséges tőkehal és a lazac tekintetében többek között a kirakodási kötelezettség alóli, az e fajok esetében tapasztalható magas túlélési arányokon alapuló mentességet is magában foglal, összhangban az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének b) pontjában meghatározott rendelkezésekkel. Az 1396/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 2017 december 31-én hatályát veszti.

(6)

Az (EU) 2016/1139 rendelet többéves tervet hozott létre a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozóan. A többéves terv a simalepényhal-állományra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz. Az (EU) 2016/1139 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján a kirakodási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket fogadjon el a tagállamok által – az illetékes tanácsadó testületekkel egyeztetve – kidolgozott közös ajánlások alapján.

(7)

Dánia, Németország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Finnország és Svédország közvetlen halászati gazdálkodási érdekekkel bír a Balti-tengeren. A balti-tengeri tanácsadó testülettel folytatott konzultáció és az illetékes tudományos testületek e tárgyban adott tudományos hozzájárulása figyelembevételével az említett a tagállamok 2017. május 31-én közös ajánlást (4) nyújtottak be a Bizottsághoz.

(8)

A közös ajánlás szerint az 1396/2014/EU rendeletben előírt, a csapdahálóval, kosárral/rákcsapdával, hálóvarsával és varsával fogott közönséges tőkehalra és sima lepényhalra vonatkozó kirakodási kötelezettség alóli mentességet, valamint a közönséges tőkehalra vonatkozó minimális állományvédelmi referenciaméretet 2017. december 31. után is alkalmazni kell.

(9)

A közös ajánlás a magas túlélési arányt igazoló tudományos bizonyítékokon alapul, amelyeket a Balti-tengeri Halászati Fórum (BALTFISH) szolgáltatott és a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) is áttekintett.

(10)

A HTMGB kijelentette, hogy a sima lepényhalra vonatkozó részletesebb információk hasznosak lennének a visszadobott halak túlélési arányára vonatkozó becslés reprezentativitásának és minőségének értékeléséhez. A HTMGB azonban úgy ítélte meg, hogy mivel ezek az eszközök a halak statikus hálószerkezet segítségével történő csapdába ejtésével működnek – szemben például a begabalyítással vagy a horogra akasztással –, okkal feltételezhető, hogy az ezen eszközök okozta mortalitás alacsony lesz.

(11)

A közös ajánlásban foglalt intézkedések megfelelnek az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (6) bekezdésének, ezért az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (3) bekezdésével összhangban bele kell őket foglalni e rendeletbe.

(12)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (10) bekezdése és az (EU) 2016/1139 rendelet 7. cikkének d) pontja szerint a tengeri élőlények fiatal egyedeinek védelme érdekében minimális állományvédelmi referenciaméreteket lehet meghatározni. Az 1396/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelettel a közönséges tőkehalra vonatkozóan bevezetett 35 cm-es minimális méretet továbbra is érvényben kell tartani, figyelemmel arra, hogy a HTMGB következtetése szerint megalapozott biológiai érvekkel támasztható alá a minimális állományvédelmi referenciaméret 35 cm-ben történő rögzítése.

(13)

Az (EU) 2016/1139 rendelet nem állapít meg időbeli korlátozást a kirakodási kötelezettség alóli, túlélési arányon alapuló mentességek alkalmazására vonatkozóan. Ugyanakkor helyénvaló gondoskodni arról, hogy az ilyen mentesség hatása a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján rendszeres felülvizsgálat tárgyát képezze. Új bizonyítékok felmerülése esetén a mentességet azok fényében felül kell vizsgálni.

(14)

Az (EU) 2016/1139 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság a 2016. július 20-tól számított ötéves időtartamra felhatalmazást kap a kirakodási kötelezettségre vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. Ezért e rendelet alkalmazásának harmadik évében helyénvaló felülvizsgálni a kirakodási kötelezettség alóli, túlélési arányon alapuló mentességek hatását.

(15)

Mivel az 1396/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 2017. december 31-én hatályát veszti, ezt a rendeletet 2018. január 1-jétől kell alkalmazni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A rendelet tárgya és hatálya

Ez a rendelet a hering, a spratt és a közönséges tőkehal balti-tengeri halászata során fogott közönséges tőkehal és sima lepényhal tekintetében meghatározza a kirakodási kötelezettség végrehajtásának részleteit.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

„Balti-tenger”: a 218/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) III. mellékletében meghatározott ICES IIIb, IIIc és IIId körzet.

3. cikk

Túlélési arányon alapuló mentesség

(1)   Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérve a kirakodási kötelezettség nem vonatkozik a hering, a spratt és a közönséges tőkehal balti-tengeri halászata során csapdahálóval, kosárral/rákcsapdával, hálóvarsával és varsával fogott közönséges tőkehalra és sima lepényhalra.

(2)   Az említett fajoknak az (1) bekezdésben említett körülmények között, rendelkezésre álló kvóta nélkül fogott, vagy a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeit vissza kell engedni a tengerbe.

4. cikk

Minimális állományvédelmi referenciaméretek

A Balti-tengeren a közönséges tőkehal minimális állományvédelmi referenciamérete 35 cm.

5. cikk

Záró rendelkezések

(1)   A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok 2019. március 1-jéig olyan információkat szolgáltatnak a Bizottságnak, amelyek a csapdahálóval, kosárral/rákcsapdával, hálóvarsával és varsával fogott sima lepényhal esetében lehetővé teszik a visszadobott halak túlélési arányára vonatkozó becslés reprezentativitásának és minőségének értékelését.

(2)   A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) legkésőbb 2019. augusztus 1-jéig értékeli az (1) bekezdésben említett információkat.

6. cikk

A túlélési arányon alapuló mentesség felülvizsgálata

A Bizottság e rendelet alkalmazásának harmadik évében a HTMGB szakvéleménye alapján értékeli a túlélési arányon alapuló mentességnek az érintett állományokra és azok halászatára gyakorolt hatását.

7. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2018. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2017. december 18-án.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER


(1)  HL L 191., 2016.7.15., 1. o.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

(3)  A Bizottság 1396/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. október 20.) a balti-tengeri visszadobási terv elkészítéséről (HL L 370., 2014.12.30., 40. o.).

(4)  „A BALTFISH magas szintű munkacsoport közös ajánlása a balti-tengeri visszadobási terv körvonalairól”, beküldve 2017. május 31-én.

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 218/2009/EK rendelete (2009. március 11.) az Atlanti-óceán északkeleti részén halászatot folytató tagállamok névleges fogási statisztikájának benyújtásáról (HL L 87., 2009.3.31., 70. o.).