(1)

Az 1380/2013/EU rendelet célja, hogy a kirakodási kötelezettség bevezetése révén minden uniós halászati tevékenységben fokozatosan felszámolja a visszadobás gyakorlatát.

(2)

A kirakodási kötelezettség végrehajtása érdekében az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján legfeljebb hároméves időszakra szóló visszadobási terveket fogadjon el a tagállamok által az illetékes tanácsadó testületekkel folytatott konzultáció alapján kidolgozott közös ajánlások alapján.

(3)

Az (EU) 2017/86 (2) felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet bizonyos tengerfenéki fajoknak a Földközi-tengeren folytatott halászata kapcsán 2017. január 1. és 2019. december 31. között alkalmazandó visszadobási tervet írt elő a Földközi-tengeren közvetlen gazdálkodási érdekkel bíró tagállamok (Görögország, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Olaszország, Ciprus, Málta és Szlovénia) által a Bizottsághoz 2016-ban benyújtott három közös ajánlás alapján. A közös ajánlások a Földközi-tenger nyugati részére, az Adriai-tengerre és a Földközi-tenger délkeleti részére vonatkoztak.

(4)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében a tengerfenéki fajok halászatában legkésőbb 2017. január 1-jétől kirakodási kötelezettséget kell alkalmazni a halászatot meghatározó fajokra.

(5)

2017. június 2-án Franciaország, Olaszország és Spanyolország benyújtották a Bizottsághoz a Földközi-tenger nyugati részén folytatott tengerfenéki halászatra vonatkozó 2018-as visszadobási tervre vonatkozó közös ajánlásukat. Az említett tagállamok a Bizottság kérésére kiegészítő adatokat nyújtottak be 2017. július 5-én.

(6)

A Franciaország, Olaszország és Spanyolország által készített, a Földközi-tenger nyugati részére vonatkozó új közös ajánlás azt javasolja, hogy az (EU) 2017/86 rendelet 3. cikkében előírt, túlélési arányon alapuló mentességet alkalmazzák a Földközi-tenger nyugati részén fenékhálókkal kifogott norvég homárra (Nephrops norvegicus) is. A közös ajánlás a gépesített kotróhálókkal (halászeszközkód: HMD) kifogott fésűkagyló (Pecten jacobeus), tapétakagylók (Venerupis spp.) és vénuszkagylók (Venus spp.) tekintetében biztosított túlélési arányon alapuló mentességet javasolja kiterjeszteni a Földközi-tenger nyugati részére.

(7)

A közös ajánlás ezenfelül javasolja, hogy a visszadobási terv céljaira a Földközi-tenger nyugati részének meghatározásába beletartozzon a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) 12 földrajzi alterülete.

(8)

Szintén szerepel a közös ajánlásban a márnafajok halászatának kiigazítása úgy, hogy a rendelkezések a vörösmárnák (Mullus spp.) valamennyi faját lefedjék, vagyis a vörösmárnát és a csíkos tengeri márnát egyaránt.

(9)

A közös ajánlás szerint a kirakodási kötelezettség végrehajtása keretében a szürke tőkehal és a vörösmárnák hajónkénti kirakodásainak meghatározásához használt referenciaidőszakot 2015-re és 2016-ra kell módosítani.

(10)

Végül a fésűkagyló (Pecten jacobeus), a tapétakagylók (Venerupis spp.) és a vénuszkagylók (Venus spp.) tekintetében a Földközi-tenger nyugati részén biztosított túlélési arányon alapuló mentességet 2018 és 2019 tekintetében is javasolja fenntartani.

(11)

2017. június 28-án Horvátország, Olaszország és Szlovénia az ADRIATICA magas szintű csoport keretében folytatott konzultációkat követően benyújtották a Bizottsághoz az Adriai-tengerre vonatkozó új közös ajánlásukat, amely tartalmazza a közönséges nyelvhal (Solea solea) túlélési arányaira vonatkozó újabb, 2015-ös és 2016-os adatokat.

(12)

A Horvátország, Olaszország és Szlovénia által benyújtott új ajánlás értelmében az Adriai-tengeren a közönséges nyelvhalra vonatkozó túlélési arányon alapuló mentességet 2018-ban és 2019-ben is alkalmazni kell.

(13)

A közös ajánlásokat a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) 2017. július 10–14-i plenáris ülésén értékelte. (3) A HTMGB értékelése szerint a tagállamok által a közönséges nyelvhal, a fésűkagyló, a tapétakagylók, a vénuszkagylók és a norvég homár túlélési arányairól szolgáltatott információk nem hiánytalanok. Mivel e fajok túlélési arányairól nincsenek meggyőző bizonyítékok, a Bizottság úgy véli, hogy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikk (4) bekezdésének b) pontja szerinti, a magas túlélési arányon alapuló mentességet csak egy évre szabad engedélyezni ebben a rendeletben. Az érintett tagállamoknak az ezzel kapcsolatos adatokat időben be kell nyújtaniuk a Bizottsághoz, hogy a HTMGB teljeskörűen értékelhesse a mentességek indokoltságát, a Bizottság pedig felülvizsgálhassa azokat.

(14)

E megfontolásokat figyelembe véve a bizonyos tengerfenéki fajoknak a Földközi-tengeren folytatott halászatára vonatkozó visszadobási terv javasolt módosításai összeegyeztethetők a területre vonatkozó állománymegőrzési intézkedésekkel.

(15)

Az új közös ajánlásban javasolt intézkedések összhangban vannak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (4) bekezdésével és 18. cikkének (3) bekezdésével, ezért belefoglalhatók az (EU) 2017/86 felhatalmazáson alapuló rendelet által létrehozott visszadobási tervbe.

(16)

Az (EU) 2017/86 felhatalmazáson alapuló rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(17)

mivel az e rendeletben előírt intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati idényének tervezését és az ahhoz kapcsolódó gazdasági tevékenységeket, e rendeletnek a kihirdetése után azonnal hatályba kell lépnie. Ezt a rendeletet 2018. január 1-jétől indokolt alkalmazni,

1.

a 2. cikk c) pontjának helyébe az alábbi szöveg lép:

„»a Földközi-tenger nyugati része«: a GFCM 1, 2, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11.1, 11.2 és 12 földrajzi alterületek;”;

2.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

a (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében a kirakodási kötelezettség alól az olyan fajok esetében biztosított mentesség, amelyek vonatkozásában a tudományos bizonyítékok magas túlélési arányokat jeleznek, 2018-ban a következők esetében alkalmazható:

(*1)  Az e rendeletben alkalmazott halászeszközkódok a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló 1224/2009/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2011. április 8-i 404/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet XI. mellékletében szereplő kódoknak felelnek meg (HL L 122., 2011.4.30., 1. o.). Azon hajók esetében, amelyek teljes hosszúsága 10 méternél rövidebb, az e táblázatban használt halászeszközkódok a FAO halászeszköz-osztályozási kódjainak felelnek meg.”;"

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A közönséges nyelvhal (Solea solea), a fésűkagyló (Pecten jacobeus), a tapétakagylók (Venerupis spp.), a vénuszkagylók (Venus spp.) és a norvég homár (Nephrops norvegicus) az (1) bekezdésben említett körülmények között ejtett fogásait haladéktalanul szabadon kell engedni azon a területen, ahol ejtették.”;

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A Földközi-tengeri halászatban közvetlen gazdálkodási érdekkel bíró tagállamok 2018. május 1-ig a 2017. június 2-i és 28-i, valamint július 6-i közös ajánlásokban előírtakon túl további visszadobási adatokat nyújtanak be a Bizottsághoz, valamint megosztanak bármely egyéb olyan releváns tudományos információt, amely alátámasztja az (1) bekezdés szerinti mentességet. A norvég homár (Nephrops norvegicus) tekintetében a tagállamok további olyan adatokat nyújtanak be, amelyekkel bizonyítható a nyári hónapokban a túlélési arány. A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) legkésőbb 2018 júliusáig értékeli ezeket az adatokat és információkat.”

3.

A 4. cikk a) pontjának i. és ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

4.

A melléklet 1. táblázatának helyébe az e rendelet mellékletében szereplő szöveg lép.