(1)

2007-ben a 2007/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) elfogadásával módosult utoljára jelentős mértékben a 89/552/EGK tanácsi irányelv (5), melyet később a 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) kodifikált. Azóta az audiovizuális médiaszolgáltatások piaca jelentős és gyors átalakuláson esett át a televízió és az internetes szolgáltatások folyamatos konvergenciája miatt. A műszaki fejlődés új típusú szolgáltatásokat és felhasználói élményeket tett lehetővé. Jelentősen megváltoztak különösen a fiatalabb generációk nézői szokásai. Ugyan az audiovizuális élmények közös megélésének továbbra is fontos eszköze a fő televíziós képernyő, számos néző állt át egyéb, hordozható eszközre, és azon néz audiovizuális tartalmat. A hagyományos televíziós tartalom még ma is jelentős hányadot képvisel a naponta átlagosan a képernyő előtt töltött időből.

Azonban egyre nagyobb a jelentősége az új típusú tartalmaknak, például a videóklipeknek vagy a felhasználók által létrehozott tartalomnak, és az új szereplők, többek között a lekérés alapján videofilmet hozzáférhetővé tévő szolgáltatások és a videómegosztó platformok mára már megvetették a lábukat a piacon. Ez a médiakonvergencia szükségessé teszi a jogi keret frissítését, a piaci fejlemények tükrözése valamint az online tartalomszolgáltatásokhoz való hozzáférés, a fogyasztóvédelem és a versenyképesség közötti egyensúly megteremtése érdekében.

(2)

A Bizottság 2015. május 6-án elfogadta az „Európai digitális egységes piaci stratégia” című közleményt, amelyben bejelentette a 2010/13/EU irányelv felülvizsgálatát.

(3)

A 2010/13/EU irányelvet csak azokra a szolgáltatásokra kell továbbra is alkalmazni, amelyek elsődleges célja tájékoztató, szórakoztató vagy oktató műsorszámok szolgáltatása. Az elsődleges cél követelményét abban az esetben is teljesítettnek kell tekinteni, ha a szolgáltatásnak olyan audiovizuális tartalma és formája van, amely a szolgáltató fő tevékenységétől elválasztható, például az online újságoknak az olyan, audiovizuális műsorszámokat vagy felhasználó által létrehozott videókat bemutató önálló részei, amelyek a szolgáltató fő tevékenységétől elválaszthatónak tekinthetők. Egy szolgáltatást akkor kell csak a fő tevékenységtől elválaszthatatlan kiegészítő elemnek tekinteni, ha az az audiovizuális kínálat és a fő tevékenység – például írásbeli formában történő hírszolgáltatás – közötti kapcsolatok eredménye. Maguk a csatornák vagy a szolgáltató szerkesztői felelősségének körébe tartozó bármely egyéb audiovizuális szolgáltatások önmagukban is audiovizuális médiaszolgáltatásokat testesíthetnek meg, még akkor is, ha a szerkesztői felelősség körébe nem tartozó videómegosztó platform keretében kínálják őket. Ilyen esetekben a szerkesztői felelősséget viselő szolgáltatók feladata, hogy megfeleljenek a 2010/13/EU irányelvnek.

(4)

A videómegosztóplatform-szolgáltatók olyan audiovizuális tartalmakat szolgáltatnak, amelyeket a közönség és különösen a fiatalok egyre nagyobb számban tekintenek meg. Ugyanez igaz a közösségi médiaszolgáltatásokra is, amelyek az információmegosztás, a szórakoztatás és az oktatás fontos médiumává váltak, többek közt azáltal, hogy műsorszámokhoz és felhasználó által létrehozott videókhoz biztosítanak hozzáférést. Ezeknek a közösségi médiaszolgáltatásoknak a 2010/13/EU irányelv hatálya alá kell tartozniuk, mivel ugyanazért a közönségért és ugyanazon bevételekért versengenek mint az audiovizuális médiaszolgáltatások. Ezenfelül jelentős hatással bírnak annak okán is, hogy megkönnyítik a felhasználók számára más felhasználók véleményének alakítását és befolyásolását. Ennélfogva a kiskorúaknak a káros tartalomtól és az összes polgárnak a gyűlöletre, az erőszakra és a terrorizmusra uszítástól való védelme érdekében ezeknek a szolgáltatásoknak – amennyiben megfelelnek a videómegosztóplatform-szolgáltatás fogalommeghatározásának – a 2010/13/EU irányelv hatálya alá kell tartozniuk.

(5)

Bár a 2010/13/EU irányelvnek nem célja a közösségi médiaszolgáltatások szabályozása, az olyan közösségi médiaszolgáltatásokat mégis a hatály alá kell vonni, amelyek esetében a műsorszámok és a felhasználó által létrehozott videók szolgáltatása az adott szolgáltatás alapvető funkcióját képezi. A műsorszámok és a felhasználó által létrehozott videók szolgáltatását akkor lehet a közösségi médiaszolgáltatás alapvető funkciójának tekinteni, ha az audiovizuális tartalom nem csupán kiegészítő vagy nem csekély részét képezi az adott közösségi médiaszolgáltatás keretében végzett tevékenységeknek. A végrehajtás egyértelműségének, hatékonyságának és egységességének biztosítása érdekében a Bizottságnak – a kapcsolattartó bizottsággal való konzultációt követően – szükség esetén iránymutatásokat kell kiadnia a „videómegosztóplatform-szolgáltatás” fogalommeghatározásában szereplő alapvető funkció kritériumának gyakorlati alkalmazására vonatkozóan. Ezeket az iránymutatásokat a videómegosztóplatform-szolgáltatók által meghozandó intézkedések által elérendő közérdekű célok és a véleménynyilvánítás szabadságához való jog kellő figyelembevételével kell megfogalmazni.

(6)

Amennyiben a szolgáltatás valamely elválasztható része a 2010/13/EU irányelv szerinti videómegosztóplatform-szolgáltatást képez, csak azt a részt kell az említett irányelv hatálya alá vonni, és kizárólag a műsorszámok és a felhasználó által létrehozott videók tekintetében. A hírlapok és folyóiratok elektronikus változatainak szerkesztői tartalmába beágyazott videóklipeket, valamint az olyan animált képeket, mint a GIF-ek, nem kell a 2010/13/EU irányelv hatálya alá vonni. A videómegosztóplatform-szolgáltatás fogalommeghatározásának nem kell kiterjednie nem gazdasági tevékenységekre, például magáncélú weboldalakon szereplő audiovizuális tartalmak nyújtására és nem kereskedelmi jellegű, azonos érdeklődési körön alapuló közösségekre.

(7)

A 2010/13/EU irányelv eredményes végrehajtásának biztosítása érdekében döntő fontosságú, hogy a tagállamok nyilvántartást hozzanak létre és azt naprakészen tartsák a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatókról és videómegosztóplatform-szolgáltatókról, valamint hogy ezeket a nyilvántartásokat rendszeresen megosszák a hatáskörrel rendelkező független szabályozó hatóságaikkal vagy szerveikkel és a Bizottsággal. Ezeknek a nyilvántartásoknak a joghatóság alapjául szolgáló kritériumokra vonatkozó információt is tartalmazniuk kell.

(8)

A joghatóság megállapításához a tényleges helyzetet a 2010/13/EU irányelvben meghatározott kritériumok alapján kell értékelni. Az ilyen tényleges helyzetek értékelése egymásnak ellentmondó eredményekhez vezethet. Az említett irányelv szerinti együttműködési eljárások alkalmazása során fontos, hogy a Bizottság a megállapításait megbízható tényekre alapozhassa. Az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportjának (a továbbiakban: ERGA) ezért felhatalmazást kell adni arra, hogy a Bizottság kérésére a joghatóságról véleményt nyilvánítson. Amennyiben a Bizottság az említett együttműködési eljárások alkalmazása során úgy dönt, hogy konzultál az ERGA-val, tájékoztatnia kell a kapcsolattartó bizottságot többek közt az említett együttműködési eljárások keretében a tagállamoktól kapott értesítésekről és az ERGA véleményéről is.

(9)

A lineáris és a nem lineáris szolgáltatások esetében azonosaknak kell lenniük az audiovizuális médiaszolgáltatások szabad nyújtását és igénybevételét korlátozó eljárásoknak és feltételeknek.

(10)

Az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: a Bíróság) ítélkezési gyakorlatával összhangban a szolgáltatásnyújtás Szerződésben biztosított szabadságát közérdeken alapuló kényszerítő indokok – például a fogyasztóvédelem magas szintjének megvalósítása – miatt korlátozni lehet, feltéve, hogy ez a korlátozás indokolt, arányos és szükséges. A tagállamok számára ezért lehetővé kell tenni bizonyos intézkedések meghozatalát annak érdekében, hogy biztosítsák az olyan fogyasztóvédelmi szabályaik tiszteletben tartását, amelyek nem tartoznak a 2010/13/EU irányelv által összehangolt területekhez. A tagállamok által a nemzeti fogyasztóvédelmi rendszereik érvényesítése érdekében – többek között a szerencsejátékok reklámozásával kapcsolatban – hozott intézkedéseknek a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint indokoltnak, a kitűzött célhoz mérten arányosnak, és szükségesnek kell lenniük. A fogadó tagállam semmilyen esetben sem hozhat olyan intézkedéseket, amelyek akadályoznák a valamely másik tagállamból származó televíziós műsorszolgáltatásoknak a területén való továbbközvetítését.

(11)

Amikor egy tagállam arról értesíti a Bizottságot, hogy valamely médiaszolgáltató azért telepedett le a joghatósággal rendelkező tagállamban, hogy megkerülje azokat a szigorúbb szabályokat, amelyek a 2010/13/EU irányelv által összehangolt területeken akkor lennének az adott szolgáltatóra alkalmazandók, ha az az értesítést küldő tagállamban telepedett volna le, erre vonatkozóan hiteles és kellően alátámasztott bizonyítékot kell előterjesztenie. Az ilyen bizonyítéknak olyan megerősítő tényeket kell tartalmaznia, amelyek alapján észszerűen megállapítható a szabályok megkerülése.

(12)

A Bizottság az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program” című közleményében hangsúlyozta, hogy a szakpolitikai megoldások mérlegelése során figyelembe fogja venni azokat a mind szabályozói, mind pedig szabályozáson kívül eső eszközöket, amelyeket a jobb ön- és társszabályozás közösségi gyakorlatának és alapelveinek mintájára dolgoztak ki. A 2010/13/EU irányelv által összehangolt területeken kidolgozott több kódexről bebizonyosodott, hogy megfelelően felépített és összhangban áll a jobb ön- és társszabályozás alapelveivel. Az ön- vagy társszabályozás révén kialakított kódexek betartásának előmozdításához nagymértékben hozzájárult az, hogy van jogszabályi háttér. Ugyanilyen fontos az is, hogy az ilyen kódexek konkrét célokat és célkitűzéseket határozzanak meg, lehetővé téve a magatartási kódexekben megjelölt célkitűzések rendszeres, átlátható és független nyomon követését és értékelését. A magatartási kódexekben a hatékony végrehajtásról is rendelkezni kell. A 2010/13/EU irányelv által összehangolt területeken elfogadott ön- és társszabályozási kódexekben célszerű követni az említett alapelveket.

(13)

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagállamok eltérő jogi hagyományainak megfelelően alkalmazott ön- és társszabályozási eszközök egyaránt fontos szerepet játszhatnak a magas szintű fogyasztóvédelem biztosításában. A fejlődő audiovizuális médiaszolgáltatási ágazatban a közérdekű célok elérését célzó intézkedések hatékonyabbak, ha azokat a szolgáltatók aktív támogatásával hozzák meg.

(14)

Az önszabályozás olyan önkéntes kezdeményezési típus, amely lehetővé teszi a gazdasági szereplők, a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek és a szövetségek számára, hogy saját maguk számára fogadjanak el közös iránymutatásokat. Ezen iránymutatások kidolgozásáért, nyomon követéséért és az azoknak való megfelelés biztosításáért ők maguk felelősek. A tagállamoknak – eltérő jogi hagyományaikkal összhangban – el kell ismerniük azt a szerepet, amelyet a hatékony önszabályozás a hatályos jogszabályok, valamint a létező bírósági és közigazgatási mechanizmusok kiegészítéseként betölthet, továbbá annak hasznos hozzájárulását a 2010/13/EU irányelv céljainak eléréséhez. Bár az önszabályozás kiegészítő módszer lehet a 2010/13/EU irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtását illetően, nem helyettesítheti a nemzeti jogalkotó kötelezettségeit. A társszabályozás – minimális formájában – jogi kapcsolatot teremt az önszabályozás és a nemzeti jogalkotó között a tagállamok jogi hagyományaival összhangban. Társszabályozás keretében a szabályozói szerep megoszlik az érdekelt felek és a kormány, illetve a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek között. Az érintett közjogi hatóságok szerepébe beletartozik a társszabályozási rendszer elismerése, a rendszer folyamatainak ellenőrzése és a rendszer finanszírozása. Arra az esetre, ha a társszabályozás céljai nem teljesülnek, biztosítani kell az állami beavatkozás lehetőségét. A tagállamok átültetéssel kapcsolatos hivatalos kötelezettségeinek sérelme nélkül a 2010/13/EU irányelv ösztönzi az ön- és társszabályozás igénybevételét. Ez nem kötelezheti a tagállamokat ön- vagy társszabályozási rendszerek vagy ezek mindegyikének kialakítására, továbbá nem zavarhatja meg és nem veszélyeztetheti a tagállamokban jelenleg már létező, hatékonyan működő társszabályozási kezdeményezéseket.

(15)

A média tulajdonviszonyainak átláthatósága közvetlenül összefügg a véleménynyilvánítás szabadságával, amely a demokratikus rendszerek egyik sarokköve. A médiaszolgáltatók tulajdonosi szerkezetére vonatkozó információk – amikor az ilyen tulajdonjog eredménye a nyújtott szolgáltatás tartalma feletti ellenőrzés vagy jelentős befolyás gyakorlása – lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy tájékozottan ítélhessék meg az érintett tartalmat. A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak meghatározását, hogy a médiaszolgáltatók tulajdonosi szerkezetére vonatkozó információkat hozzáférhetővé kell-e tenni a felhasználók számára, és ha igen, milyen mértékben, feltéve, hogy az érintett alapvető jogok és szabadságok lényegét tiszteletben tartják, és hogy az ilyen intézkedések szükségesek és arányosak.

(16)

Az audiovizuális médiaszolgáltatások sajátos jellege miatt, különösen mivel ezek a szolgáltatások befolyásolják az emberek véleményalkotásának módját, a felhasználók jogos érdeke, hogy tudják, ki felelős e szolgáltatások tartalmáért. A véleménynyilvánítás szabadságának erősítése és ennek révén a médiapluralizmus előmozdítása és az összeférhetetlenség elkerülése érdekében fontos, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy a felhasználók mindig könnyen és közvetlenül hozzá tudjanak férni a médiaszolgáltatóra vonatkozó információkhoz. Az egyes tagállamok feladata döntést hozni különösen a tulajdonosi szerkezetről és a tényleges tulajdonosokról nyújtható információk tekintetében.

(17)

A koherencia, valamint a jogbiztonság vállalkozások és tagállami hatóságok számára történő garantálása érdekében az „erőszakra vagy gyűlöletre uszítás” fogalmát – a megfelelő mértékben – a 2008/913/IB tanácsi kerethatározatnak (7) megfelelően kell értelmezni.

(18)

Figyelembe véve azon eszközök fejlődését, amelyek segítségével elektronikus hírközlési hálózatokon keresztül tartalom terjeszthető, fontos gondoskodni a közönség terrorizmusra uszítás elleni védelméről. A 2010/13/EU irányelvnek ezért biztosítania kell, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatások ne tartalmazzanak terrorista bűncselekmény elkövetésére való nyilvános uszítást. A koherencia, valamint a jogbiztonság vállalkozások és tagállami hatóságok számára történő biztosítása érdekében a „terrorista bűncselekmény elkövetésére való nyilvános uszítás” fogalmát (EU) 2017/541 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (8) megfelelően kell értelmezni.

(19)

Annak érdekében, hogy a nézők, így a szülők és a kiskorúak is képesek legyenek tájékozott döntést hozni arról, hogy milyen tartalmat nézzenek, a médiaszolgáltatóknak elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk az olyan tartalmakról, amelyek károsíthatják a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését. Ez például olyan tartalomjelölési rendszerrel, akusztikus figyelmeztetéssel, vizuális szimbólummal vagy bármely egyéb megoldással érhető el, amely azonosítja a tartalom jellegét.

(20)

A kiskorúak védelmét célzó, televíziós műsorszolgáltatások esetében alkalmazandó megfelelő intézkedéseket a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokra is alkalmazni kell. Ennek növelnie kell a védelem szintjét. A minimális harmonizáción alapuló megközelítés lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy nagyobb mértékű védelmet biztosítsanak az olyan tartalmakkal szemben, amelyek károsíthatják a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését. A legártalmasabb tartalmak esetében – amelyek károsíthatják a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését, azonban nem minősülnek szükségképpen bűncselekménynek – a legszigorúbb intézkedéseket kell alkalmazni, például titkosítást és hatékony szülői felügyeleti rendszereket, de a tagállamok ezeknél szigorúbb intézkedéseket is elfogadhatnak.

(21)

Az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) kimondja, hogy a gyermekek személyes adataik kezelése tekintetében különös védelmet érdemelnek. Amennyiben a médiaszolgáltatók gyermekvédelmi mechanizmusokat alakítanak ki, azoknak elkerülhetetlen velejárója a kiskorúak személyes adatainak kezelése. Mivel az ilyen mechanizmusok célja a gyermekek védelme, a kiskorúak műszaki gyermekvédelmi intézkedések keretében kezelt személyes adatai nem használhatók fel kereskedelemi célokra.

(22)

Az audiovizuális tartalom akadálymentességének biztosítása alapvető követelmény az Egyesült Nemzetek fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye alapján fennálló kötelezettségek keretében. A 2010/13/EU irányelv összefüggésében a „fogyatékossággal élő személyek” kifejezést az említett irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatások, azaz az audiovizuális médiaszolgáltatások jellegének figyelembevételével kell értelmezni. A fogyatékossággal élő személyek és az idősek joga az Unió társadalmi és kulturális életében való részvételre és az abba történő integrációra összefügg az akadálymentesen hozzáférhető audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtásával. A tagállamoknak ezért indokolatlan késedelem nélkül biztosítaniuk kell azt, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók aktívan törekedjenek arra, hogy a tartalmakat akadálymentesen hozzáférhetővé tegyék a fogyatékossággal élő személyek, így különösen a látás- vagy hallássérültek számára. Az akadálymentességi követelményeket fokozatosan és folyamatosan kell teljesíteni, azoknak a gyakorlati és nem kiküszöbölhető korlátoknak a figyelembevétele mellett, amelyek miatt adott esetben nem biztosítható teljes akadálymentesség, például a valós időben közvetített műsorszámok vagy események esetében. Annak a mérése érdekében, hogy a médiaszolgáltatók milyen előrelépést tettek a tekintetben, hogy szolgáltatásaikat fokozatosan akadálymentesítsék a látás-, illetve hallássérültek számára, a tagállamoknak a területükön letelepedett médiaszolgáltatókat rendszeres jelentéstételre kell kötelezniük.

(23)

A 2010/13/EU irányelv hatálya alá tartozó audiovizuális médiaszolgáltatások akadálymentessége többek között, de nem kizárólag az alábbi módokon biztosítható: jelnyelv, feliratozás a siketek és a nagyothallók számára, hangos feliratozás és audio-narráció. Az említett irányelv hatálya ugyanakkor nem terjed ki az audiovizuális médiaszolgáltatások akadálymentességét biztosító funkciókra és szolgáltatásokra, sem pedig az elektronikus műsorkalauzok akadálymentességet célzó funkcióira. Következésképpen az említett irányelv nem érinti az audiovizuális médiaszolgáltatásokhoz hozzáférést biztosító szolgáltatások – például weboldalak, online alkalmazások és elektronikus műsorkalauzok – akadálymentességének, illetve az akadálymentességre és az akadálymentes formátumra vonatkozó információk nyújtásának harmonizációját célzó uniós jogot.

(24)

Egyes esetekben előfordulhat, hogy nem lehetséges rendkívüli helyzetekről tájékoztatást adni a fogyatékossággal élő személyek számára akadálymentesen hozzáférhető formában. Az ilyen kivételes esetek azonban nem akadályozhatják meg a rendkívüli helyzetekről való tájékoztatás audiovizuális médiaszolgáltatások segítségével történő nyilvánosságra hozatalát.

(25)

A 2010/13/EU irányelv nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy kötelezettségeket írjanak elő annak biztosítására, hogy a közérdekű tartalmak megfelelő hangsúlyt kapjanak olyan meghatározott közérdekű célkitűzések keretében, mint a médiapluralizmus, a szólásszabadság és a kulturális sokszínűség. Ilyen kötelezettségek csak akkor írhatók elő, ha azok a tagállamok által az uniós joggal összhangban világosan meghatározott közérdekű célkitűzések teljesítéséhez szükségesek. Amennyiben a tagállamok a megfelelő hangsúly biztosítására vonatkozó szabályok bevezetéséről határoznak, csak arányos kötelezettségeket írhatnak elő a vállalkozások számára, jogszerű közpolitikai megfontolások érdekében.

(26)

A médiaszolgáltatók szerkesztői felelőssége és az audiovizuális értéklánc védelme érdekében elengedhetetlen a médiaszolgáltatók által szolgáltatott műsorszámok és audiovizuális médiaszolgáltatások integritásának garantálása. A műsorszámokat és az audiovizuális médiaszolgáltatásokat úgy kell közvetíteni, hogy a médiaszolgáltató kifejezett hozzájárulása nélkül azokat ne vágják, ne változtassák és ne szakítsák meg, illetve azokat kereskedelmi céllal overlay technikával ne egészítsék ki. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szolgáltatás igénybe vevője által kizárólag magáncélra kezdeményezett vagy engedélyezett overlay technikával történő kiegészítésekhez – így például az egyéni kommunikációs szolgáltatásokból származókhoz – ne legyen szükség a médiaszolgáltató hozzájárulására. A felhasználói felületek azon vezérlő elemeire, amelyek az eszköz működéséhez vagy a műsorszámok közötti navigációhoz szükségesek, így például a hangerő-szabályozókra, a kereső funkciókra, a navigációs menüre és a csatornák jegyzékére ennek nem kell vonatkoznia. Nem kell vonatkoznia az olyan jogszerű overlay technikával történő kiegészítésekre sem, mint a figyelmeztetések, a közérdekű információk, a feliratok, illetve a médiaszolgáltató kereskedelmi közleményt tartalmazó overlay technikával történő kiegészítései. Nem kell továbbá vonatkoznia – az (EU) 2015/2120 európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) 3. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül – azon adattömörítő technikákra, amelyek az adatfájl méretét csökkentik, és azokra az egyéb technikákra, amelyek célja a szolgáltatásnak a tartalom bárminemű megváltoztatása nélkül a szolgáltatóeszközökhöz történő igazítása, mint például a felbontás és a kódolás.

A műsorszámok és az audiovizuális médiaszolgáltatások integritásának védelmét célzó intézkedéseket akkor kell előírni, ha azok szükségesek a tagállamok által az uniós joggal összhangban világosan meghatározott közérdekű célkitűzések teljesítéséhez. Az ilyen intézkedésekkel arányos kötelezettségeket kell előírni a vállalkozások számára, jogszerű közpolitikai megfontolások érdekében.

(27)

A lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokban az alkoholtartalmú italokra vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közleményeknek – a támogatás és a termékmegjelenítés kivételével – meg kell felelniük az alkoholtartalmú italokra vonatkozó televíziós reklám és televíziós vásárlás tekintetében alkalmazandó, a 2010/13/EU irányelvben meghatározott kritériumoknak. Az alkoholtartalmú italokra vonatkozó televíziós reklám és televíziós vásárlás tekintetében alkalmazandó részletesebb kritériumok a reklámbejátszásokra korlátozódnak, amelyek jellegükből adódóan elkülönülnek a műsorszámtól, és ennélfogva nem tartoznak a körükbe az olyan egyéb kereskedelmi közlemények, amelyek a műsorszámhoz kapcsolódnak vagy annak szerves részét képezik, mint például a támogatás vagy a termékmegjelenítés. Következésképpen ezeket a kritériumokat nem kell alkalmazni a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások keretében való támogatásra és termékmegjelenítésre.

(28)

Nemzeti és nemzetközi szinten is léteznek bizonyos széles körben elismert táplálkozási iránymutatások, például az Egészségügyi Világszervezet Európai Regionális Irodájának tápanyagprofil-modellje, amelyek célja, hogy a gyermekeket célzó televíziós élelmiszer-reklámokkal összefüggésben tápanyag-összetételük alapján megkülönböztessék az élelmiszereket. A tagállamokat annak biztosítására kell ösztönözni, hogy az ön- és társszabályozás – egyebek mellett magatartási kódexek – alkalmazásával ténylegesen csökkenjen a gyermekek olyan audiovizuális kereskedelmi közleményeknek való kitettsége, amelyekben magas só-, cukor-, zsír-, telített zsírsav- vagy transzzsírsav-tartalmú, illetve az említett nemzeti vagy nemzetközi táplálkozási iránymutatásoknak más okból nem megfelelő élelmiszerek és italok szerepelnek.

(29)

A tagállamokat annak biztosítására is ösztönözni kell, hogy az ön- és társszabályozási magatartási kódexek alkalmazásával ténylegesen csökkenjen a gyermekek és a kiskorúak alkoholtartalmú italokra vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közleményeknek való kitettsége. Léteznek bizonyos uniós és nemzeti szintű ön- vagy társszabályozási rendszerek, amelyek az alkoholtartalmú italok felelős marketingjét hivatottak elősegíteni, többek között az audiovizuális kereskedelmi közleményekben is. Ezeket a rendszereket továbbra is ösztönözni kell, különösen azokat, amelyek célja annak biztosítása, hogy az alkoholtartalmú italokra vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közlemények felelős italfogyasztásra vonatkozó üzenettel egészüljenek ki.

(30)

Fontos biztosítani a kiskorúak hatékony védelmét a szerencsejátékok népszerűsítéséhez kapcsolódó audiovizuális kereskedelmi közleményeknek való kitettség ellen. Ezzel összefüggésben számos olyan uniós és nemzeti szintű ön- vagy társszabályozási rendszer létezik, amelynek célja a felelős szerencsejáték népszerűsítése, többek között audiovizuális kereskedelmi közleményekben is.

(31)

Annak érdekében, hogy az Unióban elháruljanak a határokon átívelő szolgáltatásnyújtás szabadsága előtti akadályok, biztosítani kell különösen a fogyasztók és a közegészség védelmét célzó ön- és társszabályozási intézkedések hatékonyságát.

(32)

Átalakult a televíziós műsorszolgáltatás piaca, és ezért az audiovizuális kereskedelmi közlemények területén nagyobb rugalmasságra van szükség, különös tekintettel a lineáris audiovizuális médiaszolgáltatásokra és a termékmegjelenítésre vonatkozó mennyiségi szabályokra. Az új, például reklámot nem tartalmazó szolgáltatások megjelenése folytán az alternatív kínálatra könnyen átállni képes nézők számára nagyobb választék áll rendelkezésre.

(33)

A termékmegjelenítés liberalizációjával nem sikerült az audiovizuális kereskedelmi közlemények e formájának terjedését az elvárt mértékben elérni. Így különösen – bár a termékmegjelenítésre néhány kivételtől eltekintve általános tilalom érvényes – nem sikerült jogbiztonságot teremteni a médiaszolgáltatók számára. Ezért bizonyos kivételekkel minden audiovizuális médiaszolgáltatásban és videómegosztóplatform-szolgáltatásban engedélyezni kell a termékmegjelenítést.

(34)

Nem engedélyezhető termékmegjelenítés hírműsorszámokban, aktuális eseményekkel foglalkozó műsorszámokban, fogyasztói ügyekkel foglalkozó műsorszámokban, vallási műsorokban és gyermekműsorokban. Bizonyítható ugyanis, hogy a termékmegjelenítés és a beágyazott reklám befolyásolhatja a gyermekek viselkedését, mert a gyermekek gyakran nem képesek felismerni a kereskedelmi tartalmat. Ezért a termékmegjelenítés tilalmát továbbra is fenn kell tartani a gyermekműsorokban. A fogyasztói ügyekkel foglalkozó műsorszámok tanácsot adnak a nézőknek, illetve termékek és szolgáltatások vásárlását ismertetik. Ha az ilyen műsorszámokban engedélyezett lenne a termékmegjelenítés, akkor azon nézők számára, akik a termék vagy a szolgáltatás őszinte és valós ismertetését várnák el az ilyen műsorszámokban, nem különülnének el egymástól a reklámok és a szerkesztői tartalom.

(35)

A lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóknak ösztönözniük kell az európai alkotások gyártását és forgalmazását annak biztosítása révén, hogy műsorkínálatukban legalább a meghatározott arányban szerepeljenek európai alkotások, és azok kellőképpen hangsúlyosan jelenjenek meg. Ösztönözni kell az európai alkotásnak minősülő audiovizuális tartalmak címkézését a metaadatokban oly módon, hogy az ilyen metaadatok hozzáférhetők legyenek a médiaszolgáltatók számára. Az európai alkotások hangsúlyos megjelenítése magában foglalja az ilyen alkotásokhoz való hozzáférés elősegítését. A hangsúlyos megjelenítés különböző módokon biztosítható, például az európai alkotásoknak egy, a szolgáltatás honlapjáról elérhető külön szekcióba rendezése révén; annak lehetővé tétele révén, hogy az említett szolgáltatás részét képező keresőeszközzel külön rá lehessen keresni az európai alkotásokra; európai alkotásoknak az említett szolgáltatást népszerűsítő kampányokban való szerepeltetése révén; vagy az említett szolgáltatás műsorkínálatának részét képező műsorszámok közül legalább egy adott százalékos arányban európai alkotások népszerűsítése révén, például szalaghirdetésben vagy hasonló eszközökkel.

(36)

Az európai alkotásokba történő beruházás megfelelő szintjének biztosítása érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a területükön letelepedett médiaszolgáltatók részére pénzügyi kötelezettségeket írjanak elő. E kötelezettségek az európai alkotások gyártásához és az európai alkotásokra vonatkozó jogok megszerzéséhez való közvetlen hozzájárulás formáját ölthetik. A tagállamok kivethetnek pénzalapba befizetendő adókat is, amelyek alapja a területükön nyújtott vagy a területüket célzó audiovizuális médiaszolgáltatások által generált bevétel. A pénzügyi kötelezettségek és a tagállamok eltérő kultúrpolitikája közötti közvetlen kapcsolatra tekintettel ez az irányelv egyértelművé teszi, hogy egy tagállam más tagállamban letelepedett médiaszolgáltatók számára is előírhat ilyen pénzügyi kötelezettségeket, ha szolgáltatásaik az adott tagállam területét célozzák. Ebben az esetben a pénzügyi kötelezettségeket kizárólag a célzott tagállam közönsége révén keletkezett bevételre kell kivetni. Azoknak a médiaszolgáltatóknak, amelyek egy célzott tagállamban kötelesek hozzájárulást fizetni valamely filmfinanszírozási rendszerbe, megkülönböztetésmentes módon részesülniük kell a médiaszolgáltatók számára az adott filmfinanszírozási rendszer keretében nyújtott támogatásból, akkor is, ha nem abban a tagállamban vannak letelepedve.

(37)

A műsorszolgáltatók jelenleg nagyobb mértékben fektetnek be az európai audiovizuális alkotásokba, mint a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók. Ezért ha egy célzott tagállam úgy dönt, hogy egy másik tagállam joghatósága alá tartozó műsorszolgáltató számára pénzügyi kötelezettséget ír elő, akkor az arányosság elvére kellő tekintettel figyelembe kell vennie a műsorszolgáltató közvetlen hozzájárulásait az európai alkotásokhoz, különösen a koprodukciók gyártásához és az azokra vonatkozó jogok megszerzéséhez. Ez nem sérti a tagállamok azon hatáskörét, hogy – kultúrpolitikájukkal összhangban és az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak megfelelően – meghatározzák a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók által fizetendő pénzügyi hozzájárulások mértékét.

(38)

Amikor egy tagállam eseti alapon megvizsgálja, hogy egy másik tagállamban letelepedett, lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatást nyújtó szolgáltató az ő területén lévő közönséget célozza-e meg, olyan mutatókra kell hivatkoznia, mint például a kifejezetten a területének fogyasztóit célzó reklámok és egyéb promóciók, a szolgáltatás fő nyelve, vagy pedig olyan tartalom, illetve kereskedelmi közlemények megléte, amelyeket kimondottan a fogadó tagállam közönségének szánnak.

(39)

Amennyiben egy tagállam a médiaszolgáltatók számára pénzügyi hozzájárulást ír elő, e hozzájárulásnak törekednie kell az európai alkotások megfelelő előmozdítására, egyúttal el kell kerülnie a médiaszolgáltatókra irányuló terhek kétszeres kivetésének kockázatát. Így, amennyiben az a tagállam, amelyben a médiaszolgáltató letelepedett, ilyen pénzügyi hozzájárulást elő, figyelembe kell vennie minden olyan esetleges pénzügyi hozzájárulást, amelyet a célzott tagállamok írnak elő.

(40)

Annak érdekében, hogy az európai alkotások előmozdítására vonatkozó kötelezettségek ne ássák alá a piac fejlődését, valamint hogy új szereplők is piacra léphessenek, a csekély piaci jelenléttel rendelkező szolgáltatókra nem kell ilyen kötelezettségeket róni. Ilyenek különösen az alacsony árbevétellel rendelkező vagy a kisszámú közönséget elérő szolgáltatók. A kisszámú közönséget például – a szolgáltatás jellegétől függően – a nézettségi idő vagy az értékesítés volumene alapján lehet megállapítani, az alacsony árbevétel megállapításakor pedig figyelembe kell venni az egyes tagállamok audiovizuális piacainak mérete közötti különbségeket. Ezenfelül olyan esetekben sem lenne helyénvaló ilyen követelményeket előírni, amikor az – az audiovizuális médiaszolgáltatások jellegére vagy témájára tekintettel – kivitelezhetetlen vagy indokolatlan lenne.

(41)

Fontos, hogy a műsorszolgáltatók nagyobb rugalmassággal rendelkezzenek, és a hirdetői kereslet és a nézőforgalom maximalizálása érdekében saját maguk tudják eldönteni, mikor jelenítik meg a reklámot. Arra is szükség van azonban, hogy e tekintetben a fogyasztóvédelem megfelelő szintje folyamatosan biztosított legyen, mivel az említett rugalmasság miatt a nézők a főműsoridő alatt túlságosan nagy mennyiségű reklámnak lennének kitéve. Ennélfogva a 6 és 18 óra közötti, illetve a 18 és 24 óra közötti időszakban különleges korlátozásokat kell alkalmazni.

(42)

A semleges képkockák a szerkesztői tartalmat választják el a televíziós reklámbejátszásoktól vagy a televíziós vásárlási bejátszásoktól, és az egyes bejátszásokat egymástól. Ezek világosan jelzik a néző számára, hogy egy adott típusú audiovizuális tartalom véget ért és egy másik típusú audiovizuális tartalom kezdődik. Tisztázni szükséges, hogy a semleges képkockákra nem vonatkozik a televíziós reklámokra megállapított mennyiségi határérték. Erre azért van szükség, hogy a semleges képkockák bejátszására fordított idő ne befolyásolja a reklámcélra fordítható időt, és hogy a semleges keretek bejátszása ne érintse hátrányosan a reklámbevételeket.

(43)

A televíziós műsorszolgáltató által saját műsorszámaival és a közvetlenül ezekből a műsorszámokból származó kiegészítő termékeivel kapcsolatban tett közleményekre, vagy a közszolgálati közleményekre és – a felhívás közvetítésével járó költségeket leszámítva – díjmentesen közvetített jótékonysági felhívásokra biztosított adásidőt nem kell beszámítani abba a maximális adásidőbe, amely televíziós reklámra és televíziós vásárlásra fordítható. Ezen túlmenően számos műsorszolgáltató nagyobb műsorszolgáltató csoport tagjaként nemcsak a saját műsorszámaival és a közvetlenül ezekből a műsorszámokból származó kiegészítő termékekkel kapcsolatos hirdetményeket jelenít meg, hanem az ugyanazon műsorszolgáltató csoporthoz tartozó más egységek műsorszámaival és audiovizuális médiaszolgáltatásaival kapcsolatos hirdetményeket is. Az ilyen jellegű hirdetményeket sem kell beszámítani abba a maximális adásidőbe, amely televíziós reklámra és televíziós vásárlásra fordítható.

(44)

A 2010/13/EU irányelv hatálya alá tartozó videómegosztóplatform-szolgáltatók a 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) értelmében vett információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nyújtanak. Következésképpen ezek a szolgáltatók az említett irányelvben megállapított, a belső piacra vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartoznak, amennyiben valamelyik tagállamban vannak letelepedve. A kiskorúak és a közönség védelmét célzó, a 2010/13/EU irányelvben foglalt intézkedések hatékonyságának megóvása és az egyenlő versenyfeltételek lehető legnagyobb mértékű biztosítása érdekében helyénvaló gondoskodni arról, hogy a tagállamokban nem letelepedett videómegosztóplatform-szolgáltatókra is ugyanazok a szabályok vonatkozzanak, amennyiben ezeknek a szolgáltatóknak a tagállamokban letelepedett anyavállalkozása vagy leányvállalkozása van, vagy pedig ezek a szolgáltatók olyan csoporthoz tartoznak, amelynek egy másik vállalkozása valamelyik tagállamban van letelepedve. Ezért az a 2010/13/EU irányelvben megállapított fogalommeghatározásoknak elveken kell alapulniuk, és biztosítaniuk kell, hogy a vállalkozások ne vonhassák ki magukat az említett irányelv hatálya alól olyan módon, hogy az Unión belül vagy azon kívül letelepedett vállalkozásokból álló, többszintű csoportszerkezetet alakítanak ki. A 2000/31/EK és a 2010/13/EU irányelvben a letelepedésre vonatkozóan meghatározott szabályoknak megfelelően a Bizottságot tájékoztatni kell az egyes tagállamok joghatósága alá tartozó szolgáltatókról.

(45)

Új kihívások mindenekelőtt a videómegosztó platformokkal kapcsolatosan jelentkeznek, amelyeket a felhasználók, különösen a kiskorúak, egyre nagyobb mértékben vesznek igénybe az audiovizuális tartalmak megtekintéséhez. Ebben az összefüggésben a videómegosztóplatform-szolgáltatásokon keresztül megjelenő káros tartalom és gyűlöletbeszéd egyre inkább aggodalomra adnak okot. A kiskorúaknak és a közönségnek az ilyen tartalmakkal szembeni védelme érdekében ezekben a kérdésekben arányos szabályokat szükséges megállapítani.

(46)

A videómegosztóplatform-szolgáltatásokban megjelenő kereskedelmi közleményeket már szabályozza a 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12), amely tiltja az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatait, többek között az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokban megjelenő félrevezető és agresszív kereskedelmi gyakorlatokat.

A videómegosztó platformokon dohánytermékekről és kapcsolódó termékekről megjelenő kereskedelmi közleményeket illetően a 2003/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) hatályos tiltó rendelkezései, valamint az elektronikus cigarettákról és az utántöltő flakonról megjelenő kereskedelmi közleményekre alkalmazandó, a 2014/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) szerinti tiltó rendelkezések biztosítják a fogyasztók dohánytermékekkel és kapcsolódó termékekkel szembeni megfelelő védelmét. Tekintve, hogy a felhasználók egyre nagyobb mértékben veszik igénybe a videómegosztóplatform-szolgáltatásokat, ha audiovizuális tartalomhoz szeretnének hozzáférni, biztosítani kell a fogyasztóvédelem megfelelő szintjét az audiovizuális kereskedelmi közleményekre vonatkozó szabályok összes szolgáltató tekintetében történő megfelelő szintű összehangolásával. Ezért fontos, hogy a videómegosztó platformokon megjelenő audiovizuális kereskedelmi közlemények egyértelműen meg legyenek jelölve, és megfeleljenek egy sor minőségi minimumkövetelménynek.

(47)

A videómegosztóplatform-szolgáltatásokon keresztül szolgáltatott tartalom jelentős hányada nem tartozik a videómegosztó platform szolgáltatójának szerkesztői felelősségi körébe. Ugyanakkor rendszerint ezek a szolgáltatók határozzák meg a tartalomnak, nevezetesen a műsorszámoknak, a felhasználó által létrehozott videóknak és az audiovizuális kereskedelmi közleményeknek a rendszerezését, egyebek mellett automatikus eszközök vagy algoritmusok útján. Ezért ezeket a szolgáltatókat kötelezni kell arra, hogy megfelelő intézkedésekkel védjék a kiskorúakat az olyan tartalmaktól, amelyek károsíthatják azok fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését. Kötelezni kell őket továbbá arra, hogy megfelelő intézkedésekkel védjék a közönséget az olyan tartalmakkal szemben, amelyek bizonyos csoporttal vagy egy csoport valamely tagjával szemben erőszakra vagy gyűlöletre uszítanak az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 21. cikkében említett bármely szempont alapján, vagy amelyeknek a terjesztése az uniós jog szerint bűncselekménynek minősül.

(48)

Tekintettel annak a viszonynak a jellegére, amely a szolgáltatót a videómegosztóplatform-szolgáltatásokon keresztül szolgáltatott tartalomhoz fűzi, a kiskorúak és a közönség védelmére irányuló megfelelő intézkedéseknek a tartalom rendszerezésére, nem pedig magára a tartalomra kell irányulniuk. A 2010/13/EU irányelvben ezzel kapcsolatosan foglalt követelményeket ezért a 2000/31/EK irányelv 12–14.cikkének sérelme nélkül kell alkalmazni, amely jogellenes adatoknak az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nyújtó egyes szolgáltatók által történő továbbítása, vagy automatikus, közbenső és átmeneti tárolása, illetve tárolása esetén a felelősség alóli mentességről rendelkezik. A 2000/31/EK irányelv 12–14. cikkének hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtása során az említett követelményeket az említett irányelv 15. cikkének sérelme nélkül kell alkalmazni, amely kizárja az említett adatok nyomon követésének és a jogellenes tevékenységre utaló tények vagy körülmények aktív felderítésének a szolgáltatókat terhelő általános kötelezettségét, ami azonban nem vonatkozik az egyedi esetek nyomon követésének kötelezettségére, és különösen nem érinti a nemzeti hatóságoknak a nemzeti joggal összhangban álló utasításait.

(49)

A 2010/13/EU irányelv alapján meghozandó megfelelő intézkedések meghozatalába célszerű a lehető legnagyobb mértékben bevonni a videómegosztóplatform-szolgáltatókat. Ennek érdekében ösztönözni kell a társszabályozást. Emellett meg kell tartani azt a lehetőséget, hogy a videómegosztóplatform-szolgáltatók önkéntes alapon az uniós joggal összhangban szigorúbb intézkedéseket foganatosítsanak, tiszteletben tartva a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, valamint a médiapluralizmust.

(50)

A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog a Charta 47. cikkében rögzített alapjog. A 2010/13/EU irányelv rendelkezései nem értelmezhetők tehát olyan módon, amely megakadályozhatná a feleket az igazságszolgáltatási rendszer igénybevételéhez való joguk gyakorlásában.

(51)

A kiskorúaknak a káros tartalommal, illetve a közönségnek az erőszakra, gyűlöletre és terrorizmusra uszítással szembeni védelmét célzó, a 2010/13/EU irányelvvel összhangban álló megfelelő intézkedések meghozatala során ügyelni kell a Chartában rögzített vonatkozó alapjogokkal való egyensúly gondos biztosítására. Ez – különösen és az adott esettől függően – a magán- és családi élet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez fűződő jogra, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságára, a vállalkozás szabadságára, a megkülönböztetés tilalmára, valamint a gyermekek jogaira vonatkozik.

(52)

A kapcsolattartó bizottság célja a 2010/13/EU irányelv hatékony végrehajtásának elősegítése, és az irányelv alkalmazását érintő bármilyen gyakorlati nehézséggel kapcsolatban rendszeres konzultációt kell vele folytatni. A kapcsolattartó bizottság munkája nem korlátozódhat az audiovizuális politika területén felmerült meglévő problémákra, hanem az ezen ágazatban felmerülő releváns változásokra is ki kell terjednie. A kapcsolattartó bizottság a tagállamok érintett nemzeti hatóságainak képviselőiből áll. A tagállamoknak képviselőik kinevezésekor törekedniük kell a nemek egyenlő képviseletének elősegítésére a kapcsolattartó bizottság összetételében.

(53)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy nemzeti szabályozó hatóságaik illetve szerveik jogilag elkülönüljenek a kormánytól. Ugyanakkor ez nem zárja ki azt, hogy a tagállamok nemzeti alkotmányjogi rendelkezéseikkel összhangban felügyeletet gyakoroljanak felettük. A nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek abban az esetben rendelkeznek a szükséges mértékű függetlenséggel, ha e hatóságok vagy szervek, beleértve a közjogi hatóságként vagy szervként létrehozottakat is, funkcionálisan és ténylegesen függetlenek országuk kormányától és minden más köz- vagy magánjogi szervtől. Ez elengedhetetlen a nemzeti szabályozó hatóság vagy szerv által hozott döntések pártatlanságának biztosításához. A függetlenség követelménye nem érinti azt, hogy a tagállamoknak lehetőségük van különböző ágazatok – így például az audiovizuális és a távközlési ágazat – felügyeletét ellátó szabályozó szervek létrehozására. A nemzeti szabályozó hatóságoknak vagy szerveknek rendelkezniük kell a feladataik ellátásához szükséges végrehajtási hatáskörökkel és erőforrásokkal a személyi állomány, a szakértelem és a pénzügyi eszközök tekintetében. A 2010/13/EU irányelv alapján létrehozott szabályozó hatóságok vagy szervek tevékenységei révén biztosítani kell az olyan célok tiszteletben tartását, mint a médiapluralizmus, a kulturális sokszínűség, a fogyasztók védelme, a belső piac megfelelő működése és a tisztességes verseny ösztönzése.

(54)

Tekintve, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatások egyik célja az egyének érdekeinek szolgálata és a közvélemény alakítása, alapvető fontosságú, hogy e szolgáltatások a lehető legteljesebb körű és a legsokszínűbb tájékoztatást tudják nyújtani az egyének és a társadalom számára. Ez a cél csak akkor teljesülhet, ha a szerkesztői döntések mentesek mindennemű olyan állami beavatkozástól, illetve a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek olyan befolyásától, amely túllép a jogszabályok puszta végrehajtásán, és amely nem valamely jogilag védett olyan jog megóvását szolgálja, amelyet bármely egyedi véleménytől függetlenül védeni kell.

(55)

Nemzeti szinten hatékony jogorvoslati mechanizmusoknak kell rendelkezésre állniuk. Az adott jogorvoslati testületnek függetlennek kell lennie az eljárásban részt vevő felekől. Ez a testület lehet bíróság. A jogorvoslati eljárás nem sértheti a nemzeti igazságszolgáltatási rendszeren belüli hatáskörmegosztást.

(56)

Az uniós audiovizuális szabályozási keretrendszer valamennyi tagállamban való következetes alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottság 2014. február 3-i bizottsági határozatával (15) létrehozta az ERGA-t. Az ERGA szerepe az, hogy műszaki szakértelemmel segítse a Bizottságnak a 2010/13/EU irányelv összes tagállamban való következetes végrehajtásának biztosítására irányuló munkáját, valamint megkönnyítse a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek egymás közötti együttműködését, illetve a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek és a Bizottság közötti együttműködést.

(57)

Az ERGA lényegesen hozzájárult a következetes szabályozási gyakorlatok kialakításához, és végrehajtási kérdésekben magas szinten nyújtott tanácsadást a Bizottságnak. Ez indokolttá teszi, hogy a 2010/13/EU irányelv hivatalosan elismerje és megerősítse a szerepét. Az ERGA-t ezért az említett irányelvvel létre kell hozni.

(58)

Lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság az audiovizuális médiaszolgáltatásokat és a videómegosztó platformokat érintő bármely kérdésben kikérhesse az ERGA véleményét. Az ERGA-nak műszaki szakértelemmel és tanácsokkal, valamint a legjobb gyakorlatok – ideértve az ön-, illetve társszabályozási magatartási kódexeket – cseréjének elősegítésével kell támogatnia a Bizottságot. A Bizottságnak különösen a 2010/13/EU irányelv alkalmazását illetően kell konzultálnia az ERGA-val, az irányelv egységes végrehajtásának előmozdítása érdekében. A Bizottság felkérésére az ERGA-nak nem kötelező erejű véleményeket kell kibocsátania a joghatóságról, a vétel szabadságának elvétől való eltérést foganatosító intézkedésekről, valamint a jogmegkerülés elleni intézkedésekről. Ezen túlmenően az ERGA-nak képesnek kell lennie műszaki tanácsot adni az audiovizuális médiaszolgáltatások keretrendszerével összefüggő bármely szabályozási kérdésben, beleértve a gyűlöletbeszédnek és a kiskorúak védelmének a területét, valamint a magas zsír-, só- vagy nátrium- és cukortartalmú élelmiszerekre vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közlemények tartalmát is.

(59)

A médiatudatosság olyan készségeket, ismereteket és értelmezési képességeket jelent, amelyeknek köszönhetően a polgárok hatékonyan és biztonságosan tudják használni a médiát. Ahhoz, hogy a polgárok képesek legyenek információkhoz hozzájutni, valamint hogy felelősen és biztonságos módon tudjanak médiatartalmakat felhasználni és létrehozni, illetve azokat kritikusan tudják értékelni, fejlett médiatudatossággal kell rendelkezniük. A médiatudatosságot nem helyénvaló az eszközökkel és technológiákkal kapcsolatos ismeretszerzésre korlátozni, hanem segítségével fel kell vértezni a polgárokat a megfelelő döntések meghozatalához, az összetett helyzetek elemzéséhez, valamint a vélemény és a tény közötti különbség felismeréséhez szükséges kritikai gondolkodás képességével. Ennek megfelelően a médiaszolgáltatóknak és a videómegosztóplatform-szolgáltatóknak valamennyi érintett érdekelttel együttműködve minden társadalmi csoport, a polgárok összes korosztálya és a média valamennyi ága tekintetében elő kell mozdítaniuk a médiatudatosság fejlődését, és szükséges e folyamat szoros nyomon követése is.

(60)

A 2010/13/EU irányelv nem érinti a tagállamoknak azt a kötelességét, hogy tiszteletben kell tartaniuk és védeniük kell az emberi méltóságot. Az említett irányelv tiszteletben tartja azokat az alapvető jogokat, és megfelel azoknak az alapelveknek, amelyeket különösen a Charta állapít meg. A 2010/13/EU irányelv különösen a véleménynyilvánítás szabadságának, a vállalkozás szabadságának és a bírósági felülvizsgálathoz való jognak a teljes mértékű tiszteletben tartását, valamint a gyermekeknek a Chartában elismert jogai alkalmazásának elősegítését célozza.

(61)

A tagállamok által a 2010/13/EU irányelv alapján hozott valamennyi intézkedésnek tiszteletben kell tartania a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, a médiapluralizmust, valamint a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO egyezménnyel összhangban a kulturális és nyelvi sokszínűséget.

(62)

A politikai hírműsorokhoz való hozzáférés joga kulcsfontosságú az információk megismerésének szabadsága, valamint az Unión belüli nézők érdekei teljes és megfelelő védelmének biztosításához. Mivel az audiovizuális médiaszolgáltatások a társadalom és a demokrácia számára egyre nagyobb jelentőséggel bírnak, a politikai hírek műsorszolgáltatását a lehető legnagyobb mértékben és a szerzői jogi szabályok sérelme nélkül határokon átnyúlóan elérhetővé kell tenni az Unióban.

(63)

A 2010/13/EU irányelv nem érinti a nemzetközi magánjog szabályait, különösen a bíróságok joghatóságára, valamint a szerződéses és a szerződésen kívüli kötelezettségekre alkalmazandó jogot.

(64)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (16) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumokok átadása indokolt.

(65)

A 2010/13/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,