(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Finnországot nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerülne sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Finnország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Finnországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 3. ajánlás tükröz.

(3)

A Finnországra vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Finnország által elért eredményeket.

(4)

Finnország 2018. április 13-án benyújtotta a 2018. évi nemzeti reformprogramját és a 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

Finnország jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik, és az országra nézve érvényben van az adósságszabály. 2018. évi stabilitási programja értelmében a kormány 2018-ban az előző évihez képest változatlan, -0,6 %-os GDP-arányos államháztartási egyenleg elérésére törekszik. A kormány szerint az egyenleg az előrejelzések szerint 2019-ben javulni fog, és azt követően, 2020–2021-ben, némi többletet ér el. Finnország 2017-ben túlteljesítette a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékű strukturális hiányként meghatározott középtávú költségvetési célt. Az újraszámított strukturális hiány (6) azonban az előrejelzések szerint valamivel nagyobb, a GDP 0,6 %-a lesz 2018–2019-ben, majd ezt követően csökken. A GDP-arányos államadósság 2015-ben 63,6 %-on tetőzött, majd 2017-ben 61,4 %-ra csökkent. A 2018. évi stabilitási program alapján az adósságráta tovább csökken, és 2021-ben eléri a GDP 56,7 %-át. Az ezeket a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv lényegében megalapozottnak tűnik. A költségvetési előrejelzéseket övező fő kockázatok a szociális és egészségügyi szolgáltatások tervezett reformjának a vártnál potenciálisan magasabb előzetes költségeihez kapcsolódnak.

(7)

A 2018. évi stabilitási program emlékeztet arra, hogy a rendkívüli menekült-beáramláshoz kapcsolódó költségek növekedtek, és ennek költségvetési vonzata 2015–2016-ban jelentős volt. A 2017. évi stabilitási program 2017-re azt jelezte előre, hogy a költségek a GDP 0,15 %-ának megfelelő mértékben csökkennek majd. Ezt a számadatot a 2018. évi stabilitási program nem erősítette meg, ezért a Bizottság nem vette figyelembe. Emellett 2017-ben Finnország a középtávú költségvetési cél eléréséhez szükséges kiigazítási pályától a GDP 0,5 %-ának megfelelő mértékű átmeneti eltérést kapott a jelentős strukturális reformok, különösen a 2017. évi nyugdíjreform és a versenyképességi paktum figyelembevétele érdekében, és ez pozitív hatást gyakorolt az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára. Finnország 2017-ben továbbá GDP-arányosan 0,1 %-nak megfelelő átmeneti eltérést kapott az Unió által társfinanszírozott projektekre fordított nemzeti beruházási kiadások figyelembevétele céljából. Az utóbbi esetében a jogosultság egyik feltétele, hogy a közberuházások összesített értéke ne csökkenjen. A 2017. évi eredményadatok a közberuházások 2017. évi csökkenésére utaltak az előző évhez viszonyítva, míg a becslések szerint az uniós alapokhoz kapcsolódó beruházások stabilak maradtak. Következésképpen Finnország 2017-ben már nem jogosult a GDP 0,1 %-ának megfelelő mértékű átmeneti eltérésre az Unió által társfinanszírozott projektekhez kapcsolódó nemzeti beruházási kiadásokkal összefüggésben. A középtávú költségvetési cél felé vezető kiigazítási pályától való fennmaradó átmeneti eltérések átvihetők, így hároméves időtartamot érintenek. Ezért a rendkívüli eseményekre és a strukturális reformra vonatkozó rendelkezések alapján az átmeneti eltérés 2018-ban a GDP 0,67 %-ának, 2019-ben pedig 0,5 %-ának felel meg.

(8)

A Tanács azt ajánlotta Finnországnak, hogy gondoskodjon arról, hogy a középtávú költségvetési céltól való eltérés 2018-ban a rendkívüli események költségvetési vonzatához kapcsolódó (2016-ban biztosított) engedményre, valamint a strukturális reformok és a beruházások végrehajtásához kapcsolódó (2017-ben biztosított) engedményre korlátozódjon. Ennek alapján a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája 2018-ban legfeljebb 1,9 % lehet, ami azt jelenti, hogy a strukturális egyenlegnek a GDP 0,1 %-ának megfelelő mértékű romlása megengedett. A Bizottság 2018. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy Finnország 2018-ban némileg el fog térni a javasolt költségvetési kiigazítástól. A vártnál jobb 2017-es eredménynek köszönhetően azonban a középtávú költségvetési céltól való távolság a jelenlegi előrejelzések szerint kisebb lesz, mint a rendkívüli eseményekhez és a strukturális reformokhoz kapcsolódó rendelkezések alapján kapott engedmények mértéke. Megerősítés esetén ezt a Bizottság figyelembe fogja venni a 2018-ra vonatkozó utólagos értékelés során.

(9)

2019-ben, a Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján Finnországnak biztosítania kell, hogy a középtávú költségvetési céltól való eltérés 2019-ben a strukturális reformok végrehajtásával összefüggő költségvetési hatásokhoz kapcsolódó (2017-ben biztosított) átmeneti engedményre korlátozódjon. Ennek alapján a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája legfeljebb 2,9 % lehet, ami azt jelenti, hogy a strukturális egyenlegnek a GDP 0,2 %-ának megfelelő mértékű romlása megengedett. Változatlan politikát feltételezve Finnország teljesíti a 2019-re vonatkozó követelményt. Finnország az előrejelzés szerint mind 2018-ban, mind pedig 2019-ben megfelel az adósságcsökkentési referenciaértéknek is. Összességében a Tanács úgy véli, hogy Finnországnak készen kell állnia arra, hogy további intézkedéseket tegyen 2018-ban a megfelelés érdekében, 2019-ben viszont az előrejelzés szerint megfelel majd a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek.

(10)

Az előrejelzés szerint a népesség elöregedése és a munkavállalók számának csökkenése miatt a nyugdíjakra, az egészségügyre és a tartós ápolás-gondozásra fordított kiadások a GDP arányában a 2016-os 22 %-ról 2030-ra várhatóan 24 %-ra fognak emelkedni. A parlamentben jelenleg vita tárgyát képező közigazgatási reform és a szociális és egészségügyi szolgáltatásokra irányuló reform célja a kiadások csökkentése ezen a területen. Az egyéb célkitűzések a következők lennének: az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása a betegek számára, valamint a várakozási idő csökkentése, különösen a kedvezőtlenebb adottságú vagy távoli területeken. Az önbevallások alapján a kielégítetlen egészségügyi szükségletek aránya meghaladja az uniós átlagot. Különösen az aktív népességhez nem tartozók kerülnek szembe nehézségekkel a szükséges orvosi ellátáshoz való hozzájutás terén. 2020-tól a regionális közigazgatás újonnan kialakított szintjéhez, a megyékhez fog tartozni a finnországi szociális és egészségügyi szolgáltatások kezelése. A reform a források összevonásával teszi majd lehetővé azok hatékonyabb felhasználását megyei szinten. A digitális és elektronikus szolgáltatások fokozott igénybevétele a várakozások szerint szintén növelni fogja a termelékenységet. Végül pedig: a tervek szerint a szociális és elsődleges egészségügyi szolgáltatások mind állami, mind magántulajdonú szociális és egészségügyi központokban elérhetők lennének. Így a betegek választási lehetőségei bővülnének, a szolgáltatók közötti versenytől pedig költségmegtakarítások várhatók. Az említett ambiciózus célkitűzések megvalósítása függ a reform végrehajtási szakaszában hozott döntésektől is.

(11)

2017-ben a teljes munkaképes korú népesség (20 és 64 év közöttiek) foglalkoztatási rátája 74 % volt, ami viszonylag alacsony a skandináv országokkal összehasonlítva. Alacsonyabb volt a munkaerőpiaci részvételi arány is, különösen a nők, az alacsony képzettségű férfiak, valamint a migráns háttérrel rendelkező személyek körében. A strukturális munkanélküliség aránya 2017-ben magas volt (a teljes munkaerő mintegy 7,5 %-a). A finn hatóságok által elfogadott legújabb intézkedések ellenére a foglalkoztatás bővülésével összefüggésben továbbra is vannak kihívások, több ösztönzőre van szükség a munkavállaláshoz, és aktívabb munkaerőpiaci szakpolitikát kell alkalmazni.

(12)

Az inaktivitás és a munkanélküliségi csapdák továbbra is akadályt jelentenek a munkaerő szélesebb körű kihasználása szempontjából. Az ellátórendszer maga, illetve az általa biztosított különféle típusú juttatások kombinálása jelentős inaktivitási csapda forrása. E csapda lényeges elemét jelenti a szociális segélyezés és a lakhatási segély. Ezeket és más juttatásokat a jövedelem emelkedésével rendkívül gyorsan megszüntetik, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a munkavállalás esetleg nem kellően kifizetődő alternatíva. Úgy tűnik, hogy a juttatási szabályok összetettsége és az adminisztratív gyakorlatok együttesen jelentős munkanélküliségi csapdákat, illetőleg bürokratikus csapdákat eredményeznek. A juttatások mértéke körüli bizonytalanság és a visszaállításukhoz szükséges idő csökkenti a rövid távú vagy a részmunkaidős munkavállalás vonzerejét. Végül pedig: a lakásépítés közelmúltbeli fellendülése ellenére a növekedés központját jelentő területeken a megfizethető lakások hiánya további akadályt jelenthet a munkaerő mobilitása szempontjából. Az alapjövedelem kísérleti bevezetése, amelynek első eredményei 2019-ben várhatók, valószínűleg némi információt nyújt majd a szociális biztonsági rendszer átalakításához. Feltérképezték, hogy hogyan reformálható meg a szülői szabadság rendszere a szülőképes korú nők foglalkoztatási rátájának megnövelése és a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében. Jelenleg készítik elő a valós idejű jövedelmi nyilvántartást, ami lehetőséget adhat a közszolgáltatások hatékonyságának javítására, és a juttatások szintjének kiegyenlítésére.

(13)

Változóban vannak a bérmegállapítási gyakorlatok, előtérbe kerülnek az ágazati és helyi szintű kollektív tárgyalások. Mivel a vállalkozások gyakran nagyon eltérő korlátokkal kerülnek szembe, ez lehetővé tenné a vállalkozások közötti nagyobb bérkülönbségeket, biztosítva, hogy a reálbérek növekedése összhangban legyen a termelékenység javulásával, miközben elősegíti, hogy jobb foglalkoztatási eredmények szülessenek. A legutóbbi, 2017 végén és 2018 elején megkötött bérmegállapodások alapján a szervezetbe tömörülő munkaadóknak több lehetőségük van a helyi bértárgyalások folytatására. A nem szervezett munkaadók esetében néhány akadály továbbra is fennáll. Már vannak pozitív eredmények, mivel a legutóbbi bértárgyalások jelenlegi állása arra utal, hogy az eredmény nagyjából semleges hatást gyakorol majd a költség-versenyképességre. A gyakorlatban a bérmegállapodások hivatalos koordinációjának hiánya ellenére úgy tűnik, hogy kialakulóban van a finn modell, amely alapján a nem kereskedelemképes szektor béremelkedése összekapcsolódik a kereskedelemképes ágazatban elfogadott emelésekkel.

(14)

Mivel az aktivitás és a foglalkoztatás fokozatosan visszatér a válság előtti szintre, valószínűleg a munkanélküliek és az inaktívak alacsonyabb foglalkoztathatósága válik a jelentős problémává, ami lelassíthatja a munkaerőpiac élénkülését, aláásva a finn jóléti társadalom hosszú távú fenntarthatóságát. A helyzet megfelelő és integrált aktivizálási és rehabilitációs szolgáltatásokat tesz szükségessé a munkanélküliek és az inaktív népesség számára. Ugyanakkor az állami foglalkoztatási szolgálatokra – különösen a tanácsadási tevékenységekre – fordított források az uniós átlag alatt vannak. A munkanélküliek – különösen az alacsonyabb foglalkoztatási kilátásokkal rendelkezők – számára biztosított szolgáltatásokat több különálló szolgáltató nyújtja. Az integráció vagy a jobb koordináció segítené a zökkenőmentes szolgáltatási lánc kialakulását (egyablakos ügyintézés a munkanélküliek/inaktív személyek számára). További intézkedésekre van szükség az inaktív népesség – különösen a 25–49 éves korosztály és a migráns hátterű személyek – munkaerőpiacra való visszatérésének biztosításához. A migráns népesség részben ellensúlyozhatná a munkaképes korú népesség létszámának jelenlegi csökkenését, feltéve hogy jól integrálódik a munkaerőpiacba és a finn társadalomba. Végül: a munkaerőhiány növekszik, ami valószínűleg tükrözi a gazdaság jelenlegi strukturális változásait, például a népesség elöregedését. Ez arra utal, hogy a foglalkoztatási mobilitás lehetővé tétele és a strukturális munkaerőhiány enyhítése érdekében folytatni kell a felnőttoktatásba és -szakképzésbe való beruházást.

(15)

A kormány intézkedéseket hajtott végre a vállalkozói lét és az induló vállalkozások támogatására, és javította a hitelek és exportgaranciák kis- és középvállalkozások számára való rendelkezésre állását. A munkanélkülieknek immár lehetőségük van arra, hogy vállalkozásindítás esetén az első hónapokban munkanélküli-ellátásban részesüljenek. Ez a program a legnagyobb valószínűséggel akkor lesz sikeres, ha képzéssel és személyre szabott tanácsadással kapcsolódik össze, bár rövid időtartama korlátozhatja a hatását. Emellett a vállalkozók és az önfoglalkoztatók szociális védelme terén továbbra is hiányosságok tapasztalhatók, és Finnországban az önfoglalkoztatók körében az alkalmazottként dolgozókhoz képest nagyobb a szegénység kockázata.

(16)

A háztartások adósságállománya továbbra is rekordszintű (2016-ban a GDP 67 %-a volt). Az adósságok nagy része változó kamatozású, ami kockázatot jelent, ha középtávon emelkednek a kamatok. A fogyasztói hitelek aránya gyorsan növekszik, és a hitelnyújtás egyre nagyobb részét külföldi bankok, hitelintézetektől eltérő egyéb pénzügyi intézmények, valamint kisösszegű és személyközi hitelezéssel foglalkozó vállalkozások végzik. A finn pénzügyi felügyeleti hatóság több különböző intézkedést is elfogadott a háztartások eladósodottságának visszafogása érdekében. Rövid távon nem várható azonban aktív hitelállomány-leépítés, különösen mivel a kamatlábak továbbra is alacsonyak, és a fogyasztói bizalom erős. Az átfogó hitelnyilvántartás hiánya (amely rögzítené mind a pozitív, mind a negatív adatokat a hitelfelvevőkről) megakadályozhatja, hogy a bankok egyértelmű képet kapjanak a háztartások általános eladósodottságáról.

(17)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság elvégezte Finnország gazdaságpolitikájának átfogó elemzését, és azt közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Finnországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette ezeknek nemcsak Finnország költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikájának a fenntarthatósága szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(18)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.