(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Romániát nem sorolta azon tagállamok közé, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor.

(2)

A Romániára vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (2) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Románia által elért eredményeket.

(3)

Románia 2018. május 10-én benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját, 2018. május 14-én pedig a 2018. évi konvergenciaprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(4)

Az európai strukturális és beruházási alapok 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(5)

Románia jelenleg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához tartozik. 2018. évi konvergenciaprogramjában a kormány 2018-ban a GDP 2,95 %-ának megfelelő államháztartási hiányt tervez, amely ezt követően fokozatos csökkenés eredményeként 2021-ben a GDP 1,45 %-ának felel majd meg. A középtávú költségvetési cél – a GDP 1 %-ának megfelelő strukturális hiány – a programidőszak végéig, vagyis 2021-ig várhatóan nem teljesül. Az újraszámított strukturális egyenleg 2021-ben várhatóan eléri a -2,1 %-ot. A 2018. évi konvergenciaprogram szerint a GDP-arányos államadósság-ráta 2021-re várhatóan 40 % alatt marad. Az ezeket a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv optimista. Emellett a kitűzött hiánycélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kellőképpen kidolgozva.

(6)

2017. június 16-án a Tanács az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 121. cikke (4) bekezdésének megfelelően úgy határozott, hogy Romániában 2016-ban a középtávú céltól való jelentős megfigyelhető eltérés következett be. Tekintettel a megállapított jelentős eltérésre, a Tanács 2017. június 16-i ajánlásai szerint Romániának meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások (4) nominális növekedési rátája 2017-ben ne haladja meg a 3,3 %-ot, ami a GDP 0,5 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. 2017. december 5-én a Tanács megállapította, hogy Románia a neki címzett 2017. június 16-i tanácsi ajánlás nyomán nem tett eredményes intézkedéseket, és felülvizsgált ajánlást bocsátott ki. Az új ajánlásban a Tanács felkérte Romániát, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája 2018-ban ne haladja meg a 3,3 %-ot, ami a GDP 0,8 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. 2018. június 22-én a Tanács (5) megállapította, hogy Románia a neki címzett 2017. december 5-i tanácsi ajánlás nyomán nem tett eredményes intézkedéseket. Ezen túlmenően a 2017. évi eredményadatok alapján Románia 2017-ben jelentősen eltért az ajánlott kiigazítástól.

Az EUMSZ 121. cikkének (4) bekezdésével és az 1466/97/EK tanácsi rendelet 10. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság 2018. május 23-án figyelmeztetést adott ki Románia számára, mely szerint 2017-ben jelentős eltérés volt megfigyelhető a középtávú költségvetési célhoz vezető kiigazítási pályától. Ezt követően, 2018. június 22-én a Tanács (6) újabb ajánlást fogadott el, amelyben megerősítette, hogy Romániának meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája 2018-ban ne haladja meg a 3,3 %-ot, ami a GDP 0,8 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Bizottság 2018. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2018-ben eltérés lesz ettől az ajánlástól.

(7)

A 2019. év tekintetében a Tanács 2018. június 22-én ajánlotta, hogy Románia tegye meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája ne haladja meg az 5,1 %-ot, ami a GDP 0,8 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Bizottság 2018. évi tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2019-ben eltérés lesz ettől a követelménytől. Emellett a Bizottság 2018. évi tavaszi előrejelzése 2018-ra a GDP 3,4 %-ának, 2019-re pedig a GDP 3,8 %-ának megfelelő költségvetési hiányt vetít előre, ami meghaladja a Szerződésben a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaértéket. Összességében a Tanács véleménye szerint – tekintettel a költségvetési kilátások számottevő romlására – 2018-tól jelentős további intézkedésekre lesz szükség a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés érdekében, összhangban a 2018. június 22-én Romániának címzett, a középtávú költségvetési célhoz vezető korrekciós pályától való jelentős, megfigyelhető eltérés korrekcióját célzó ajánlással.

(8)

Románia költségvetési tervezése rendszeresen figyelmen kívül hagyja költségvetési keretének előírásait, pedig a felelősségteljes költségvetés-politikai döntéshozatal követelmény. A költségvetési paktumot Románia felelősségteljes költségvetési gazdálkodásról szóló törvénye ülteti át a nemzeti jogba. Az ebben foglalt szabályok megfelelően kidolgozottak, de a gyakorlatban ismétlődően figyelmen kívül hagyják őket. 2016-ban a strukturális hiány a középtávú költségvetési cél fölé emelkedett, és ezzel Románia megszegte a hiányra vonatkozó szabályt. Mind a 2017. évi, mind pedig a 2018. évi költségvetés a GDP közel 3 %-át kitevő államháztartási hiányt irányzott elő, ami a strukturális egyenleg – szabályokkal szembemenő – romlását jelenti. A 2017-ben végrehajtott két költségvetési módosítás nem felelt meg azoknak a szabályoknak, amelyek a folyó költségvetési év során az államháztartási hiány és az elsődleges hiány felső határa növekedésének, valamint a személyi állomány és az államháztartási kiadások növekedésének tilalmára vonatkoznak. Továbbá, csakúgy mint a korábbi években, 2017-ben a frissített költségvetési stratégiát jóval a jogszabályban előírt határidő lejárta után küldték meg a parlamentnek, így nem biztosítottak hosszabb távú perspektívát a költségvetési tervezéshez.

(9)

Az adózási fegyelem továbbra is gyenge, különösen a hozzáadottérték-adó tekintetében. Az elmúlt évben Románia korlátozott mértékű előrelépést tett az adózási fegyelem és az adóbehajtás megerősítésére irányuló ismételt országspecifikus ajánlás végrehajtásában. A hozzáadottérték-adó tekintetében az elméletileg várható és a ténylegesen beszedett bevételek közötti különbség továbbra is nagyon magas. A megfelelés javítása érdekében a hatóságok bevezették a megosztott befizetések lehetőségét. Ez nem kötelező, kivéve a fizetésképtelen társaságok és a jelentős fennálló héa-kötelezettségekkel rendelkező adófizetők esetében. Az intézkedés azonban még nem hozott jelentős eredményeket. Az adóhatóság informatikai rendszeréhez kapcsolódó elektronikus pénztárgépek gyakorlati bevezetése még nem történt meg.

(10)

A pénzügyi szektor egészsége tovább javult, de bizonyos fejlemények nyomon követésére van szükség. A bankszektor tőkeerős, és eszközminősége javult. Ugyanakkor szoros nyomon követést tesz indokolttá számos olyan, folyamatban lévő jogalkotási kezdeményezés, amely hátrányosan érintheti a nemteljesítő hitelek elidegenítését, a hiteleket és a beruházásokat. Az előre finanszírozott második pillérbe tartozó nyugdíjalapokhoz való hozzájárulások közelmúltbeli csökkentése enyhítette a rövid távú költségvetési aggályokat, azonban negatív hatással lehet a tőkepiacok fejlődésére.

(11)

A munkaerőpiac a foglalkoztatás növekedésének köszönhetően, valamint a munkaerő-állománynak a népesség elöregedése és a kivándorlás miatti csökkenése következtében szűkült. Románia ugyanakkor jelentős kihasználatlan munkaerő-potenciállal rendelkezik; számos csoport, mint például a fiatalok, a romák, a tartósan munkanélküli személyek és a fogyatékossággal élő személyek nehézségekkel szembesülnek a munkavállalás tekintetében. Az elmúlt évben Románia kevés előrelépést tett a munkaerőpiactól legtávolabb rekedt csoportokra összpontosító célzott aktivizálási politikák és integrált közszolgáltatások megerősítésére irányuló országspecifikus ajánlás tekintetében. A mobilitási programok fokozott pénzügyi ösztönzése ellenére az aktív munkaerőpiaci intézkedésekben való részvétel továbbra is nagyon alacsony maradt, az adminisztratív terhek pedig magasak. A helyi érdekű közmunkaprogramok kevéssé járultak hozzá a megfelelő készségek biztosítása és a rendes foglalkoztatásra való áttérés támogatásához. A tartósan munkanélküli személyek és a szociális ellátások kedvezményezettjei tekintetében nincs esetkezelés. Az állami foglalkoztatási szolgálatok és a szociális és oktatási szolgáltatók, illetve a külső szolgáltatók közötti együttműködés korlátozott.

(12)

A szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázata nagyon magas. Különösen érintettek a gyermekes családok, a fogyatékossággal élő személyek, a romák és a vidéki lakosság. A jövedelmi egyenlőtlenség továbbra is nagy, többek között azért, mert az adókedvezmények rendszere gyenge hatást gyakorol a piaci jövedelmi egyenlőtlenség enyhítésére. A szociális referenciaindexet – amely a legfontosabb szociális ellátások számításának alapját képezi – 2008 óta nem frissítették. A tervek szerint 2018-ban hatályba lépő, a pénzügyi felzárkózást elősegítő minimumjövedelemről szóló törvény megnövelte volna a szociális támogatás kiterjedtségét és megfelelőségét. Ennek hatálybalépését azonban több mint egy évvel elhalasztották. A nők alacsonyabb nyugdíjkorhatára alacsonyabb nyugdíjjogosultságokat von maga után, súlyosbítva az időskori szegénységet és a nemek közötti foglalkoztatottsági különbséget.

(13)

A szociális partnerek bevonása a gazdasági és szociális reformok kialakításába és végrehajtásába nagyon korlátozott. A szociális partnerek véleményét gyakran nem veszik figyelembe, még akkor sem, ha egymáshoz közelítenek. Románia kollektív tárgyalási kerete nem segíti elő az ágazati kapcsolatok jól működő rendszerét. A szociális párbeszédről elmondható, hogy kollektív tárgyalásokra alig kerül sor, különösen ágazati szinten, a szakszervezeteknek és a munkáltatói szervezeteknek pedig kevés tagja van. A hatékonyabb szociális párbeszéd útjában álló legfontosabb akadályok között említhetők a magas reprezentativitási küszöbértékek és az ágazatok homályos meghatározása. A keret javítását célzó jogszabályi módosítások terén eddig kevés előrelépés történt.

(14)

Az elmúlt néhány évben a minimálbért többször is – eseti mérlegelés alapján – megemelték. 2015 óta a nettó minimálbér több mint 60 %-kal nőtt. 2017-ben a munkavállalók mintegy 30 %-a dolgozott minimálbérért, ami erősen szűkített béreloszlást jelent. A minimálbér-emelésekre vonatkozó objektív mechanizmusra irányuló javaslatot a szociális partnerek jóváhagyták, de a kormány nem alkalmazta.

(15)

A készségkínálat nem tart lépést a gazdaság igényeivel. Az alapkészségek és a digitális készségek alacsony szintje kedvezőtlen hatással van a versenyképességre, a foglalkoztatásra és a konvergenciára. A felnőttképzésben való részvétel rendkívül kis mértékű. Még nem áll rendelkezésre olyan mechanizmus, amely az aktív munkaerőpiaci politikákat összehangolja a szükséges készségekkel, továbbá a készségek iránti jövőbeli igények előrejelzésére és az új technológiák várható hatásának becslésére gyenge a kapacitás. A szakképzést továbbra is jobb lehetőség hiányában választják, és nem igazodik kellőképpen a munkaerőpiaci igényekhez, valamint a regionális vagy ágazati szakosodási stratégiákhoz.

(16)

Az oktatási rendszer gyenge teljesítménye hozzájárul a jelentős mértékű esélyegyenlőtlenséghez és rontja Románia hosszú távú növekedési kilátásait. A minőségi inkluzív többségi oktatás biztosítása és az ahhoz való hozzáférés kihívást jelent, különösen a romák és a vidéki térségekben élő gyermekek számára. Még ki kell dolgozni az iskolai szegregáció kezelésére szolgáló nyomonkövetési módszertant. Az oktatásból és képzésből lemorzsolódók aránya csökken, de még mindig magas. A lemorzsolódás veszélyének kitett gyermekek azonosítására szolgáló korai előrejelző mechanizmus kidolgozása folyamatban van, de nem kap elegendő hangsúlyt a minőségi oktatás. Annak ellenére, hogy hoztak bizonyos intézkedéseket, az iskolai és a felsőoktatási minőségbiztosítás kihívásokkal néz szembe. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya nagyon alacsony. Az oktatásba való beruházások szintje viszonylag alacsony, és a hátrányos helyzetű iskolák nem részesülnek megfelelő támogatásban.

(17)

A lakosság egészségi állapota javult, de továbbra is elmarad az uniós normáktól. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés továbbra is kihívást jelent, ami negatív hatással van a gyermekek fejlődésére, a munkaerő foglalkoztathatóságára és az egészséges öregedésre. Az alacsony finanszírozás és az erőforrások nem hatékony felhasználása korlátozza az egészségügyi rendszer hatékonyságát, miközben jelentős az orvos- és ápolóhiány. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést korlátozza a hálapénz elterjedt gyakorlata és az egészségügyi infrastruktúrától való távolság. Románia némi előrelépést tett a hálapénz visszaszorítására irányuló országspecifikus ajánlás nyomán, továbbá folyamatban van egy nyomonkövetési mechanizmus bevezetése, amelynek tényleges hatását még értékelni kell. A járóbeteg-szakellátásra való áttérésre vonatkozó országspecifikus ajánlás teljesítése terén eddig korlátozott előrelépés történt. A nemzeti egészségügyi stratégia folyamatban lévő végrehajtását akadályozza a prioritások változása és a beruházások nem megfelelő tervezése.

(18)

A szakpolitikák tervezése, végrehajtása és nyomon követése terén továbbra is gyenge a stratégiai tervezés, a nyilvános konzultációs folyamat és a szabályozás hatásvizsgálata. Mindez rontja a szabályozás minőségét és kiszámíthatóságát. Emellett a jogszabályok gyakori változásai, mint például az adótörvény módosításai, megterhelik az üzleti környezetet. Az érdekelt felek bevonása a reformok kialakításába és végrehajtásába gyenge, és annak ellenére, hogy a releváns intézményi struktúrák rendelkezésre állnak, valódi párbeszédre ritkán kerül sor. Az a mechanizmus, amely a nyilvános konzultációk során az érdekelt felek véleményének kezelésére szolgál, nem biztosítja a megfelelő nyomon követést. Konkrét közelmúltbeli példa erre annak a szociális partnerek által elfogadott, a minimálbér növelésére irányuló objektív mechanizmusra irányuló javaslatnak a figyelmen kívül hagyása, amely választ jelentett volna az országspecifikus ajánlásra. A közigazgatási reformok terén nem sikerült kézzelfogható eredményeket elérni. A közigazgatás humánerőforrás-menedzsmentjére vonatkozó jogszabályok elfogadása késik. A kormányzati főtitkárság korlátozott szerepet játszik a szakpolitikai tervezés minőségellenőrzésében.

(19)

Románia növekedési kilátásait korlátozza az infrastruktúra rossz minősége, többek között a közlekedési, a hulladék- és a szennyvízágazatban. Az állami beruházásokat alacsony hatékonyság jellemzi, különösen a projektek előkészítése és rangsorolása során. A közúti, vasúti és vízi infrastruktúra általános állapota és megbízhatósága továbbra is gyenge, a közlekedési ágazat reformja pedig nagyon lassan halad. A hulladékgazdálkodási reform előrehaladása lassú, míg a szilárdhulladék- és szennyvízágazat egyaránt kihívásokkal néz szembe. A közlekedési főterv és a nemzeti hulladékgazdálkodási terv célja, hogy stabil ütemtervet biztosítson a beruházások számára, és erősítse az igazgatási kapacitást az ágazatokban, azonban a projektelőkészítés stratégiai tervezéssel való összehangolása eddig korlátozott volt. Románia korlátozott haladást ért el azon országspecifikus ajánlások végrehajtása terén, amelyek az állami beruházások vonatkozásában a projektek rangsorolásának és előkészítésének megerősítésére vonatkoztak.

(20)

A hatékony és átlátható közbeszerzés továbbra is kulcsszerepet játszik a Románia előtt álló fontos szakpolitikai kihívások kezelésében, ideértve a hatékony állami kiadásokat, a korrupció elleni küzdelmet, továbbá az innováció, valamint a fenntartható és inkluzív növekedés előmozdítását. Románia némi előrelépést tett a közbeszerzési stratégia végrehajtására vonatkozó országspecifikus ajánlás végrehajtása terén, a tervet azonban még nem hajtották végre teljes mértékben. Ugyanakkor a közbeszerzés hatékonyságának és stratégiai alkalmazásának fokozása, a hatékony ellenőrzés és a csalás elleni küzdelem továbbra is kihívást jelent. A meghozott intézkedések fenntarthatóságának és a reformok visszafordíthatatlanságának biztosításához folyamatos nyomon követésre van szükség. A közbeszerzéssel kapcsolatos hatékonysági és átláthatósági kihívások különösen a iași-i, cluj-i és craiovai regionális kórházakba történő nagy egészségügyi infrastrukturális beruházásokat érintik.

(21)

Az állami tulajdonban lévő vállalatok kulcsszerepet játszanak a kritikus infrastrukturális ágazatokban, így például az energia és a vasúti közlekedés terén. Működési és pénzügyi teljesítményük azonban gyengébb, mint a magánszektorbeli megfelelőiké. Az állami tulajdonban lévő vállalatok vállalatirányítását a közelmúltban jelentősen meggyengítették, visszafordítva a 2015. és 2016. évi országspecifikus ajánlások nyomán elért haladást. Nem csupán az új jogszabály végrehajtása bizonytalan, de jelenleg is történnek olyan kísérletek, amelyek számos vállalatot kivonnának a hatálya alól. Emellett késik az állami tulajdonú vállalatokra vonatkozó pénzügyi adatok közzététele. Ennek következtében sérültek az állami források hatékony felhasználásának előmozdításához szükséges kulcsfeltételek, és megnyílt az út a torzult beruházási döntések előtt. 2018 februárjában az alkotmánybíróság felszólította a parlamentet, hogy vizsgálja felül a fenti mentességeket.

(22)

Az elmúlt év fejleményei nagymértékben megkérdőjelezték azt, hogy visszafordíthatatlannak és fenntarthatónak tekinthetők-e a Románia által az igazságszolgáltatási rendszer reformja és a magas szinten elkövetett korrupció kezelése terén elért jelentős eredmények. Az igazságszolgáltatás függetlensége veszélyben van, nyomást gyakorolnak az igazságszolgáltatási intézményekre és a korrupció elleni küzdelem jogi keretére, miközben a fennmaradó kihívások kezelése továbbra is akadályokba ütközik. A korrupció megelőzése és leküzdése érdekében további intézkedéseket kidolgozó, a 2016 és 2020 közötti időszakra vonatkozó nemzeti korrupcióellenes stratégia végrehajtása szakértői szinten folyik, azonban kézzelfoghatóbb politikai támogatásra van szükség, mivel a közszektort érintő korrupciós és irányítási kérdések továbbra is minden szinten jelen vannak, és az üzleti környezet szempontjából az egyik legfőbb kihívást jelentik.

(23)

Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus keretében a Bizottság folytatja a romániai igazságügyi reform és a korrupció elleni küzdelem nyomon követését. Ezek a területek ezért nem szerepelnek a Romániának címzett országspecifikus ajánlásokban, azonban fontosak ahhoz, hogy az országban pozitív társadalmi-gazdasági környezet alakuljon ki.

(24)

A 2018. évi európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte a román gazdaságpolitikát, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi konvergenciaprogramot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Romániának címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. A Bizottság figyelembe vette nemcsak azoknak Románia fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(25)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi konvergenciaprogramot, és véleményét (7) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.