(1)

A Bizottság 2017. november 22-én elfogadta az éves növekedési jelentést, amely elindította a gazdaságpolitikai koordináció 2018. évi európai szemeszterét. A Bizottság kellő figyelmet fordított az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által 2017. november 17-én kihirdetett szociális jogok európai pillérére. Az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyta az éves növekedési jelentés prioritásait. A Bizottság az 1176/2011/EU rendelet alapján 2017. november 22-én elfogadta a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést is, amelyben Franciaországot azon tagállamok közé sorolta, amelyek vonatkozásában részletes vizsgálatra kerül sor. A Bizottság ugyanezen a napon az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlást is elfogadott, amelyet az Európai Tanács a 2018. március 22-i ülésén jóváhagyott. A Tanács 2018. május 14-én elfogadta az euroövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlást (3) (a továbbiakban: az euroövezetre vonatkozó ajánlás).

(2)

Mivel Franciaország pénzneme az euro, továbbá tekintettel a gazdasági és monetáris unió gazdaságainak szoros összefonódására, Franciaországnak gondoskodnia kell arról, hogy teljeskörűen és megfelelő időben végrehajtsa az euroövezetre vonatkozó ajánlást, melyet az alábbi 1. és 2. ajánlás tükröz.

(3)

A Franciaországra vonatkozó 2018. évi országjelentést 2018. március 7-én tették közzé. A Bizottság az országjelentésben értékelte a Tanács által 2017. július 11-én elfogadott országspecifikus ajánlások (4) és az előző években elfogadott országspecifikus ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket, valamint az Európa 2020 stratégia nemzeti szintre lebontott célkitűzései tekintetében Franciaország által elért eredményeket. Az országjelentés emellett magában foglalta az 1176/2011/EU rendelet 5. cikke szerinti részletes vizsgálatot is, melynek eredményeit szintén 2018. március 7-én tették közzé. Vizsgálata alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Franciaországban makrogazdasági egyensúlyhiány áll fenn. A kockázatok forrása különösen az államadósság magas szintje és az alacsony termelékenységnövekedéssel összefüggő gyenge versenyképességi dinamika. Különösen fontos kockázati tényező, hogy a francia gazdaságot érő negatív hatás a francia gazdaság méretéből kifolyólag továbbgyűrűzik a gazdasági és monetáris unió egészére.

(4)

Franciaország 2018. április 25-én benyújtotta 2018. évi nemzeti reformprogramját és 2018. évi stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(5)

A 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó európai strukturális és beruházási alapok programozását a vonatkozó országspecifikus ajánlások figyelembevételével alakították ki. Az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 23. cikke szerint, amennyiben az a vonatkozó tanácsi ajánlások végrehajtásának elősegítése érdekében szükséges, a Bizottság kérheti egy tagállamtól, hogy vizsgálja felül partnerségi megállapodását és releváns programjait, és javasoljon azokhoz módosításokat. A Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok eredményességét és a gondos gazdasági irányítást összekapcsoló intézkedések alkalmazására vonatkozó iránymutatásokban további részletekkel szolgált arról, hogyan alkalmazná az említett rendelkezést.

(6)

A túlzott hiány időben történő és tartós korrekcióját, valamint a túlzotthiány-eljárás megszüntetéséről szóló (EU) 2018/924 tanácsi határozatot (6) követően, Franciaország a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához és az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik. A 2018. évi stabilitási programja szerint a kormány az államháztartás egyenleget fokozatosan, a 2017-es – 2,6 %-ról 2022-re a GDP + 0,3 %-ára tervezi javítani. A középtávú költségvetési cél – a GDP 0,4 %-ának megfelelő strukturális hiány – várhatóan nem valósul meg a 2018. évi stabilitási program időszakában. A 2018. évi stabilitási program szerint a GDP-arányos államadósság-ráta a 2017-es 97,0 %-os értékről 2022-re várhatóan 89,2 %-ra csökken. Az említett költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. Ugyanakkor 2019-től kezdődően a kitűzött államháztartási többletcélok elérésének támogatásához szükséges intézkedések nincsenek kellőképpen kidolgozva.

(7)

A Tanács 2017. július 11-i ajánlásai szerint Franciaországnak biztosítania kell, hogy a nettó elsődleges (7) államháztartási kiadások nominális növekedési rátája 2018-ban ne haladja meg az 1,2 %-ot, ami a GDP 0,6 %-ának megfelelő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Tanács ugyanakkor megállapította, hogy a 2018. évi költségvetésiterv-javaslat értékelése és ezt követően a 2018. évi költségvetési eredmények értékelése során megfelelően figyelembe kell venni azt a célt, amely egy olyan költségvetési irányvonal megvalósítására vonatkozik, amely hozzájárul mind a folyamatban lévő gazdaságélénkülés megerősítéséhez, mind pedig az államháztartás fenntarthatóságának biztosításához. Miután a Bizottság Franciaország 2018. évi költségvetésiterv-javaslatáról szóló véleményének keretében értékelte a franciaországi fellendülés erősségét, megfelelően figyelembe véve Franciaország fenntarthatósági kihívásait, megállapította, hogy e tekintetben nem kell további elemeket figyelembe venni. A Bizottság 2018. tavaszi előrejelzése alapján fennáll a kockázata annak, hogy 2018-ban jelentős mértékű lesz az eltérés lesz a középtávú költségvetési célhoz vezető, ajánlott kiigazítási pályától.

(8)

2019-ben, tekintettel Franciaország 60 % feletti GDP-arányos államadósság-rátájára és a 0,6 %-os előre vetített kibocsátási résre, a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedési rátája nem haladhatja meg az 1,4 %-ot, összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében közösen elfogadott, a követelményekre vonatkozó kiigazítási mátrixból eredő, a GDP 0,6 %-ának megfelelő strukturális kiigazítással. A Bizottság 2018. évi tavaszi előrejelzése alapján változatlan szakpolitikai irányvonal esetén fennáll a kockázata annak, hogy 2019-ben és 2018–2019-ben együttesen is jelentős lesz az eltérés ettől a követelménytől. Az előrejelzés szerint Franciaország várhatóan 2018-ban és 2019-ben sem fog megfelelni az átmeneti adósságszabálynak. A Tanács összességében úgy véli, hogy 2018-tól meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezéseinek való megfelelés biztosítása érdekében. Fontos lenne a rendkívüli bevételeknek az államadósság-ráta további csökkentésére való felhasználása.

(9)

A franciaországi közkiadások szintje uniós összehasonlításban a legmagasabb. Az előrejelzések szerint a kiadási ráta 2018-ban eléri a GDP 56,0 %-át, ami 10,6 százalékponttal magasabb az uniós átlagnál. Bár a konszolidációs stratégiának elsősorban a kamatlábak elmúlt években tapasztalt csökkenése és az állami beruházások visszafogása kedvezett, a kedvező kamatkörnyezet középtávon valószínűleg megszűnik, és a termelőberuházások visszaesése a jövőbeli gazdasági potenciált veszélyeztetheti. A 2014 óta végrehajtott kiadási oldali felülvizsgálatok nem hoztak jelentős megtakarításokat, és a megfelelő nyomon követés és a politikai felelősségvállalás hiánya miatt csak korlátozottan járultak hozzá a hatékonyabb államháztartási struktúra kialakításához. A legutóbbi kiadási felülvizsgálatot megszüntették, és azt az Action Publique 2022 nevű program váltja fel, amelynek elveit a kormány által 2017 októberében adott megbízás tartalmazza. Az Action Publique 2022 irányítóbizottsága a tervek szerint 2018 nyara előtt jelentést készít, és elemzi a meghozandó intézkedéseket. Mindamellett konkrét intézkedésekre vonatkozó javaslatok még nem hangzottak el, és a program keretében csak 2020-tól várhatóak új megtakarítások. A jelenlegi költségvetési konszolidációs szükségletek rövid és középtávú teljesítési szempontjából előnyös lenne a kiadáscsökkentő intézkedések gyors végrehajtása.

(10)

Jelenleg 37 különböző nyugdíjrendszer létezik Franciaországban. Ezek különböző munkavállalói csoportokra vonatkoznak, és különböző szabályok szerint működnek. A szabályok fokozatos egységesítése javítaná a rendszer átláthatóságát, növelné a nemzedékek közötti méltányosságot, és elősegítené a munkaerő mobilitását. A nyugdíjszámítási szabályok harmonizálása hozzájárulna a közkiadások jobb ellenőrzéséhez is. Noha a már elfogadott nyugdíjreformok hosszú távon várhatóan csökkenteni fogják az állami nyugdíjkiadások arányát, egy egyszerűbb és hatékonyabb nyugdíjrendszer további megtakarításokat eredményezne, és középtávon enyhítené az államháztartás fenntarthatósági kockázatait. A La Fondation pour la recherche sur les administrations et les politiques publiques (iFRAP) által nemrégiben készített tanulmány szerint a különböző állami és magánszektorbeli nyugdíjrendszerek összehangolása 2022-ig több mint 5 milliárd EUR állami kiadásmegtakarítást eredményezne.

(11)

A munkanélküliségi ráta a 2015. évi 10,4 %-ról 2017-re 9,4 %-ra csökkent, és az előrejelzések szerint az elkövetkező években tovább mérséklődik, miközben a foglalkoztatási ráta 2017-ben 70,6 %-ra nőtt. A fiatalok, az alacsony képzettségű munkavállalók és a migráns háttérrel rendelkezők (az első és második generációs bevándorlók) munkaerőpiaci lehetőségei azonban továbbra is viszonylag kedvezőtlenek. 2017-ben az EU-n kívül született személyek (20–64 éves korcsoport) foglalkoztatási rátája mindössze 55,6 % volt, ami 17,0 százalékponttal alacsonyabb, mint a Franciaországban születetteké. A leghátrányosabb helyzetű területek (Quartiers de la politique de la ville) lakosai, többek között a migráns háttérrel rendelkező személyek, továbbra is nehézségekkel néznek szembe a munkaerőpiacon. A szakpolitikai intézkedések ellenére a társadalmi-gazdasági és a migráns háttér viszonylag jelentős hatást gyakorol az oktatási teljesítményre, és akadályozza a munkaerőpiaci integrációt. Bizonyíték van arra is, hogy a munkaerőpiacon diszkriminatív gyakorlatok léteznek. A munkaerőpiaci esélyegyenlőség előmozdítása szempontjából kulcsfontosságú a foglalkoztatás hatékony és aktív támogatása, beleértve a nyelvi képzést, az intenzív foglalkoztatási tanácsadást, a munkaerő-felvételhez nyújtott támogatást, valamint a diszkriminatív gyakorlatok elleni erőteljesebb fellépést.

(12)

A munkáról, a szociális párbeszéd korszerűsítéséről és a szakmai életpálya biztosításáról szóló 2016. évi törvény célja, hogy javítsa a vállalkozások gazdasági ciklusokhoz való alkalmazkodásának képességét, és csökkentse a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak arányát. Bár a határozatlan idejű munkaszerződések száma emelkedik, a munkaerőpiac szegmentálódása továbbra is problémát jelent, és a jövőben ösztönözni kell a határozatlan időre szóló foglalkoztatási formák fokozottabb használatát. Ebben az összefüggésben fontos a jelenleg folyó, nagyszabású reformprogram végrehajtásának befejezése. Ebbe a programba tartozik a közelmúltban elfogadott munkajogi reform, a munkanélküli ellátás rendszerének tervezett átalakítása, valamint a szakoktatási és szakképzési rendszer reformja a szakmai gyakorlat rendszerének korszerűsítésével egyetemben.

(13)

A munkát terhelő adóék csökkentésére irányuló intézkedések fokozatos bevezetése 2013 óta javította ugyan Franciaország versenyképességét, de annak korábban bekövetkezett romlását még nem sikerült teljes mértékben helyreállítani. Az átlagbérrel számolva 2016-ban az uniós tagállamok közül továbbra is Franciaországban volt az egyik legmagasabb a munkaadók társadalombiztosítási járulékainak aránya a teljes munkaerőköltségben. A munkaerőköltségek csökkentésére irányuló meglévő szakpolitikai intézkedéseket 2019-től várhatóan megerősíti, hogy a versenyképességi és foglalkoztatási adókedvezményt (CICE) a bejelentett tervek szerint felváltja a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járulékok általános csökkentése és – az alacsonyan képzettek foglalkoztatásának ösztönzése érdekében – további kedvezmények bevezetése az alacsonyabb bérsávokban.

(14)

2013 óta a francia minimálbér a vonatkozó indexálási szabályok szerint alakul, eseti emelések nélkül. Ennek eredményeként a gyenge infláció és a visszafogott bérnövekedés közepette a minimálbér a referenciabéreknél lassabban nőtt (2017-ben 1,23 %-kal, szemben az átlagbér 1,31 %-os növekedésével). Noha a minimálbér az átlagbérhez képest nemzetközi összehasonlításban magas, a minimálbérhez kapcsolódó munkaerőköltséget jelentősen csökkentette a társadalombiztosítási járulékok csökkentése. A kormány fokozni fogja és 2019-től állandósítja a járulékok e csökkentéseit. Jóllehet a minimálbér indexálása fontos a munkavállalók vásárlóerejének megőrzése szempontjából, a jelenlegi indexálási mechanizmus (amely egyedi jellegű az Unióban) a konjunkturális változásoknak megfelelően korlátozhatja a bérkiigazításokat, ami negatív következményekkel járhat a versenyképesség szempontjából. Független szakértők csoportja minden évben megvizsgálja a franciaországi minimálbért, és nem kötelező erejű véleményeket fogalmaz meg annak alakulásáról. 2017-ben a csoport javasolta az indexálási szabály felülvizsgálatát, például azt, hogy az indexálást korlátozzák az inflációkövető indexálásra.

(15)

A jelenlegi szakmai alapképzési rendszer nem támogatja kellőképpen a munkaerőpiaci integrációt, különösen azért nem, mert a hallgatók jelentős arányát korlátozott foglalkoztatási kilátásokat kínáló szakmák felé irányítja. Ezen túlmenően a szakoktatásban és szakképzésben részt vevő francia tanulók oktatási eredményei sokkal rosszabbak az uniós átlagnál, míg az általános oktatásban Franciaország az uniós átlagnál sokkal jobban teljesít. Ebben az összefüggésben a fiatalok foglalkoztatásának támogatása és az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében elengedhetetlen a jobb foglalkoztatási kilátásokat kínáló tanulószerződéses gyakorlati képzés támogatása, valamint az iskolai eredmények javítása. Fontos ugyanakkor az alacsony képzettségű munkavállalók és álláskeresők folyamatos képzéshez való hozzáférésének javítása és a magasabb képesítések elérésének előmozdítása, megfelelő képzési iránymutatással alátámasztva. E kihívásokat tükrözve és biztosítandó különösen a rendszer irányításának javítását, a szakképzés munkaerőpiaci relevanciáját, minőségét, a képzéshez való hozzáférést és a sikeres munkaerőpiaci átmenetet, a kormány 2018. április 27-én törvénytervezetet terjesztett elő a tanulószerződéses gyakorlati képzés és a folyamatos szakoktatási és szakképzési rendszer reformjáról. Emellett a 2018. évi nemzeti reformprogram megerősíti a kormány szándékát egy 14 milliárd EUR összegű, készségekre vonatkozó beruházási terv végrehajtására és az iskolai alapképzés ezt kiegészítő reformjának megkezdésére.

(16)

A szociális védelmi rendszer összességében megfelelő eredményeket tud felmutatni. A transzferek utáni jövedelmi egyenlőtlenségek az uniós átlag alatt vannak, és a közelmúltbeli növekedés ellenére a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők száma továbbra is viszonylag alacsony. Ugyanakkor egyes csoportok – így az egyszülős családok, az Unión kívül születettek és a hátrányos helyzetű városi térségekben élő emberek – jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának. Továbbra is kihívást jelent a megfelelő lakhatás biztosítása a szegénységben élők számára. A közelmúltbeli javulás ellenére szociális lakások néhány területen továbbra is szűkösen állnak rendelkezésre.

(17)

A vállalkozásokra nehezedő adóteher csökkentését és a termelőberuházások előmozdítását célzó, folyamatban lévő reformok ellenére a francia adórendszer továbbra is bonyolult, és az adókiadások, a rossz hatékonyságú adók és a termelésre nehezedő adóterhek akadályozzák egy jól működő üzleti környezet kialakítását. Az adókiadások (adójóváírás, adómentességek, adókedvezmények) magas száma további terhet jelent a vállalkozások, különösen a kkv-k számára, mivel növeli a megfelelési költségeket és bizonytalanságokat okoz. Ugyanez az adóhatóság ellenőrzési költségeit is növeli. A 2018. évi költségvetési törvény szerint az adókiadások száma és értéke tovább nő, és a tervek szerint 2018-ban eléri a 99,8 milliárd EUR-t (a GDP 4,2 %-a), szemben a 2017. évi 93 milliárd EUR-val. Ezenkívül mintegy 192 alacsony bevételt (kevesebb mint évi 150 millió EUR-t) generáló adó létezik, de 2014 óta közülük alig néhányat szüntettek meg (8). Franciaországban ugyanakkor uniós összehasonlításban (9) nagyon magasak a termelési adók, azaz azok a főként a tőke és a munkaerő után fizetendő adók, amelyek megfizetésére a vállalkozások a termelő tevékenység végzése okán, gazdasági teljesítményüktől függetlenül kötelezettek (2016-ban a GDP 3,1 %-át tette ki az ilyen jellegű adókból származó bevétel).

(18)

A piaci szolgáltatások a hozzáadott érték több mint 50 %-át képviselték, a munkavállalók 40 %-át foglalkoztatták, és a feldolgozóipari export hozzáadott értékének 20 %-át adták 2016-ban. Annak ellenére azonban, hogy a szolgáltatások piacán jellemző piaci verseny mértéke az egész gazdaságra hatással van, azt továbbra is jó néhány szabályozási előírás és adminisztratív teher hátráltatja, amelyek a vállalkozások növekedési képességét is kedvezőtlenül érintik. A szolgáltatások terén végrehajtott reformok jelentős gazdasági hatással járhatnak, amennyiben kellően ambiciózusak, és maradéktalanul végrehajtják őket. A reformerőfeszítések rangsorolásakor kiemelten fontos figyelembe venni a szolgáltató ágazat gazdasági jelentőségét és teljesítményét. Egy mutatókon alapuló megközelítés számos üzleti szolgáltatást (építészeti és építőmérnöki tevékenységek, jogi, számviteli, ügyviteli és támogató szolgáltatások), a kiskereskedelmet, a vendéglátást és az egészségügyet emelt ki olyan szolgáltatási területként, ahol sürgős reformokra lenne szükség. A szakmai szolgáltatások területén a növekedésről, a tevékenységről és az egyenlő gazdasági lehetőségekről szóló, 2015. augusztus 6-i úgynevezett Macron-törvény csak néhány – többnyire jogi – szakma tekintetében enyhítette az eddigi korlátozásokat. A szakmai szolgáltatásokkal kapcsolatban további reformokra lenne még lehetőség. A további reformok a belépésre és tevékenység gyakorlására vonatkozó, túlzottnak tekintett korlátozásokat célozhatják (pl. fenntartott tevékenységek, a szavazati jogokra és a részesedésekre vonatkozó korlátozások, multidiszciplináris korlátozások, létszámstoppal kapcsolatos korlátozások). A vállalatok növekedését akadályozó főbb tényezők kezelésére irányuló reform kiterjedhet a vállalkozások méretével összefüggő szabályozási kritériumokkal kapcsolatos küszöbhatások megszüntetésére és a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentésére. Végül Franciaország gyors széles sávú hálózattal való lefedettségének javítása növelné a digitális gazdaság előnyeiből nyerhető hasznot.

(19)

Az európai innovációs eredménytábla szerint Franciaország innovációs teljesítménye a viszonylag nagy összegű állami támogatás ellenére elmarad az innovációban élen járó uniós tagállamokétól. Az állami támogatási rendszerek – például a kutatásra és fejlesztésre nyújtott adójóváírás (Crédit d'Impôt Recherche) – hatékonyságának javítása különösképpen elősegítheti a jobb innovációs teljesítményt. E tekintetben a folyamatban lévő értékelések eredményeit is figyelembe kell venni az innováció állami támogatási rendszerének kialakítása során. Továbbra is kihívást jelent az állami kutatási szféra és a vállalkozások közötti tudástranszfer, ami korlátozza a kutatási eredmények kereskedelmi hasznosítását. Más uniós országokkal összehasonlítva Franciaország alacsony teljesítményt nyújt mind az állami-magán közös kutatási publikációk, mind a magánvállalkozások által finanszírozott állami K+F beruházások terén. A tudományos intézmények és az ipar közötti transzfermechanizmusok megerősíthetők lennének a partnerségben végzett kutatásokra vonatkozó szabályok egyszerűsítése és a kutatók mobilitásának ösztönzése által.

(20)

Az európai szemeszter keretében a Bizottság átfogóan elemezte Franciaország gazdaságpolitikáját, és az elemzést közzétette a 2018. évi országjelentésben. A Bizottság értékelte továbbá a 2018. évi stabilitási programot, a 2018. évi nemzeti reformprogramot, valamint az előző években Franciaországnak címzett ajánlások végrehajtása érdekében hozott intézkedéseket. Figyelembe vette nemcsak azoknak Franciaország fenntartható költségvetési, valamint társadalom- és gazdaságpolitikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy milyen mértékben felelnek meg az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy az Unió átfogó gazdasági kormányzását az uniós szempontoknak a leendő tagállami döntésekbe való beépítésével kell megerősíteni.

(21)

Ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi stabilitási programot, és véleményét (10) különösen az alábbi 1. ajánlás tükrözi,

(22)

A Bizottság által elvégzett részletes vizsgálat és ezen értékelés fényében a Tanács megvizsgálta a 2018. évi nemzeti reformprogramot és a 2018. évi stabilitási programot. A Tanácsnak az 1176/2011/EU rendelet 6. cikke szerinti ajánlásait az alábbi 1–3. ajánlás tükrözi,

1.

2.

3.