31.1.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 28/25

(1)

Egy 2012. november 30-án kelt panasz által tájékoztatták a Bizottságot, hogy Spanyolország számos állítólagos támogatási intézkedést hajtott végre a 2014-ben ICL Iberia Súria & Sallent névre átkeresztelt Iberpotash S.A. javára (a továbbiakban együttesen: Iberpotash). A személyazonosságának bizalmas kezelését kérő panaszos (a továbbiakban: a panaszos) további beadványokkal egészítette ki a panaszát 2012. december 28-án, 2014. február 14-én, 2014. február 24-én, 2014. május 6-án és 2015. január 27-én.

(2)

A panaszt 2013. január 10-én továbbították Spanyolországnak, egyúttal további tájékoztatást kérve. Spanyolország 2013. március 8-án válaszolt. 2013. május 14-én, 2014. január 16-án és 2014. március 26-án további tájékoztatás iránti kérelmeket küldtek Spanyolországnak. Spanyolország e kérelmekre válaszolva 2013. június 13-án, 2014. február 14-én és 2014. április 15-én kelt levelében szolgáltatott további információkat a Bizottságnak.

(3)

2015. január 30-án előzetes értékelő levelet küldtek a panaszosnak. Az előzetes értékelő levélre válaszul a panaszos további információt nyújtott be 2015. március 5-én (előzetes válasz) és 2015. április 21-én (az előzetes értékelő levélre adott végleges válasz). Ezenkívül találkozóra került sor a panaszossal 2015. március 9-én, és a panaszos további információkat nyújtott be 2015. június 4-én.

(4)

A panaszos előzetes értékelő levélre adott végleges válaszát észrevételek megtétele céljából továbbították Spanyolországnak 2015. június 9-én, egyúttal további tájékoztatást kérve. Spanyolország 2015. július 8-án válaszolt. Spanyolország kérésére 2015. július 31-én megküldték részére az előzetes értékelő levél bizalmas adatokat nem tartalmazó változatát.

(5)

A Bizottság a 2016. január 26-án kelt levelében tájékoztatta Spanyolországot, hogy az állítólagos támogatási intézkedések közül kettő tekintetében az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról határozott. A Bizottság ugyanebben a levélben arra a következtetésre jutott, hogy a panasz tárgyát képező másik három intézkedés nem minősül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak.

(6)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a két állítólagos támogatási intézkedéssel kapcsolatban nyújtsák be észrevételeiket.

(7)

Spanyolország 2016. április 19-én kelt levelében tette meg észrevételeit az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatban. 2016. október 6-án kelt levelében a Bizottság arra kérte Spanyolországot, hogy nyújtson be további tájékoztatást, amit Spanyolország 2016. november 28-án kelt levelével teljesített.

(8)

A Bizottsághoz három érdekelt féltől érkeztek észrevételek, például az Iberpotashtól, amely a támogatás állítólagos kedvezményezettje. A Bizottság továbbította ezeket Spanyolországnak, amelynek lehetőséget biztosított a reagálásra; Spanyolország 2016. július 27-én és 2017. április 6-án kelt leveleiben reagált az észrevételekre.

(9)

Az Iberpotash két kálisóbányát birtokol és működtet Katalónia Bages járásában a Llobregat folyó medencéjében: egyet Súria, egyet Sallent és Balsareny településeken. A kálisót műtrágya gyártásához használják. Az Iberpotash emellett sót is termel és árul elsősorban ipari célokra.

(10)

Az Iberpotash az ICL Fertilizers, egy izraeli multinacionális vállalat leányvállalata, amely a legnagyobb műtrágyatermelő a világon. A régióban már az 1920-as évek óta működő kálisóbányák 1998-ig állami tulajdonban voltak. Az Iberpotash a Sociedad Estatal de Participaciones Industriales (SEPI) spanyol állami holdingtársasággal 1998. október 21-én kötött adásvételi megállapodás által megszerezte a Súria és Sallent/Balsareny településeken található kálisóbányákat.

(11)

A panaszos szerint a spanyol hatóságok számos intézkedésen keresztül jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatást nyújtottak az Iberpotashnak. Valamennyi állítólagos támogatási intézkedés az Iberpotash Llobregat folyó medencéjében található bányatelepei és a bányák több évtizeden keresztül tartó működtetése során itt létrejött só meddőhányók tekintetében fennálló környezetvédelmi kötelezettségeihez kapcsolódott. Az állítólagos állami támogatási intézkedések az alábbiakat foglalják magukban:

(12)

A panaszos becslése szerint az Iberpotashnak ezen intézkedésekkel összefüggésben nyújtott támogatás teljes összege 260 és 407 millió EUR közé tehető.

(13)

A panaszos egy külön panaszt is benyújtott az uniós környezetvédelmi jog állítólagos megsértéséről. E panasz alapján a Bizottság 2014 júliusában felszólító levelet küldött Spanyolországnak, amelyben megindította az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékokról szóló irányelvben előírt kötelezettségeknek való meg nem felelés miatti kötelezettségszegési eljárást. 2015 szeptemberében egy kiegészítő felszólító levél a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (4) („víz-keretirányelv”) való meg nem felelésre is kiterjesztette a kötelezettségszegési eljárást. A kötelezettségszegési eljárás folyamatban van (5).

(14)

A Bizottság 2016. január 26-án az 1. és a 4. számú intézkedés tekintetében (6) hivatalos vizsgálati eljárás indításáról határozott (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat), mely eljárás során azt vizsgálja, hogy ezek az intézkedések a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülnek-e, illetve összeegyeztethetők-e a belső piaccal.

(15)

Ugyanakkor a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 2., 3. és 5. intézkedés a Szerződés 107. cikke (1) bekezdése értelmében nem minősül állami támogatásnak. Mivel ezt a következtetést nem vitatták, a 2., 3. és 5. intézkedés nem képezi e határozat tárgyát, és további vizsgálatukra nincs szükség.

(16)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban megállapította, hogy nem zárhatja ki azt, hogy az 1. intézkedés állami támogatásnak minősül. Azzal kapcsolatban merültek fel kétségei, hogy az 1. számú intézkedés állami források átruházását foglalta-e magában, és nyújtott-e bármilyen gazdasági előnyt az Iberpotashnak, ezért felkérte a spanyol hatóságokat és érintett feleket, hogy nyújtsanak be további bizonyítékokat erre nézve.

(17)

Amennyiben az 1. számú intézkedés állami támogatásnak minősül, a Bizottságnak kétségei vannak afelől, hogy az összeegyeztethetőnek tekinthető-e.

(18)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban megállapította, hogy a vilafrunsi meddőhányó lefedésének közfinanszírozása valószínűleg állami támogatásnak minősül. Úgy vélte, hogy a 4. számú intézkedés valószínűleg szelektív gazdasági előnyt nyújtott az Iberpotashnak azzal, hogy az Iberpotash tulajdonában lévő hulladékkezelő létesítményben jobb szennyezés elleni védelmet biztosított, így garantálva az Iberpotash környezetvédelmi kötelezettségeinek való megfelelést. A Bizottság ezért felkérte a spanyol hatóságokat és harmadik feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket az előzetes következtetésekkel kapcsolatban.

(19)

Ezenkívül a Bizottság úgy ítélte meg, hogy mivel a beruházási költségeket teljes mértékben a közigazgatási szervek finanszírozták, és az Iberpotash csak a későbbi fenntartási költségeket fedezi, a 4. számú intézkedés támogatási intenzitása jóval meghaladja a környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatás (2008/C 82/01) (a továbbiakban: 2008. évi környezetvédelmi iránymutatás) (7) 3.1.1. szakasza szerinti, közösségi szabványokat meghaladó vagy közösségi szabványok hiányában a környezetvédelmet javító vállalkozásoknak nyújtott támogatás szintjét. A Bizottság ezért kétségeit fejezte ki a támogatás összeegyeztethetőségével kapcsolatban, és felkérte a spanyol hatóságokat és harmadik feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket erről az előzetes megállapításról.

(20)

Az Iberpotash mindkét vizsgált intézkedés esetében nagyrészt a Spanyolország által benyújtott észrevételekhez igazítja az észrevételeit.

(21)

Az Iberpotash ezenkívül megjegyzi, hogy az 1. számú intézkedés nem foglal állami forrásokat magában, mivel addig nem történt erőforrás-átruházás Spanyolország által az Iberpotash javára. Emellett igen alacsony annak az esélye, hogy ez megtörténik, mivel az Iberpotash nem küzd gazdasági nehézségekkel, és képes lesz viselni a környezeti helyreállítás költségeit, amennyiben a biztosíték összege nem bizonyulna elégségesnek. Az Iberpotash ugyanazoknak az aggályoknak ad hangot, mint Spanyolország az intézkedések szelektivitását és azt illetően, hogy gazdasági előnyt nyújtanak-e vagy torzítják-e a versenyt a tagállamok között.

(22)

Az Iberpotash megismétli, hogy a 4. számú intézkedés összeegyeztethető a 2008. évi környezetvédelmi iránymutatással, és a szennyezett területek helyreállítására alkalmazható támogatási intenzitás 100 %.

(23)

Az első érdekelt fél, aki szeretné személyazonosságát titokban tartani, támogatja a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását, és mindkét intézkedés esetében támogatja a Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatban megfogalmazott érveit.

(24)

Az első érdekelt fél hozzáteszi, hogy a nem megfelelő biztosíték meghatározása valódi terhet ró azokra a közigazgatási szervekre, amelyek az Iberpotash környezetvédelmi kötelezettségeit viselik. Emellett megjegyzi, hogy az Iberpotash gazdasági előnyben részesült, mivel az Iberpotash az általa megtakarított pénzügyi forrásokat a saját gazdasági tevékenységei finanszírozására használta fel.

(25)

Az első érdekelt fél egyetért a Bizottsággal abban, hogy a támogatás összeegyeztethetetlen, mivel működési támogatásnak minősül.

(26)

A 2. számú intézkedés vonatkozásában az első érdekelt fél felhívja a Bizottság figyelmét a Barcelonai Tartományi Bíróság 2016. február 22-i határozatára, amely megerősítette az Iberpotashnak a tevékenysége által károsított területek helyreállítására irányuló kötelezettségét. Ezenkívül hozzáteszi, hogy a só meddőhányó lefedése nem „kísérleti” projekt, mivel egyik ezen intézkedés közfinanszírozásához kapcsolódó dokumentum sem említi a projektet ekként, és mivel az alkalmazott módszer nagyon ismert, amelyet más bányászati vállalatok is már legalább 15 éve alkalmaznak hasonló meddőhányóknál.

(27)

A második érdekelt fél, aki szintén szeretné a személyazonosságát titokban tartani, támogatja az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot.

(28)

Az 1. számú intézkedés vonatkozásában továbbá megjegyzi, hogy irreleváns, hogy biztosíték összege megfelel-e a vonatkozó uniós vagy spanyol jogszabályoknak, mivel a támogatás abból áll, hogy az állam viseli az érintett létesítmények helyreállításának pénzügyi kockázatát; az ilyen kockázat számszerűsítése pedig kizárólag ténybeli, és nem jogi kérdés.

(29)

Ezen túlmenően a második érdekelt fél megkérdőjelezi, hogy az Iberpotash rendelkezésre fog-e állni a környezeti helyreállítás kiegyenlítésekor, amikor ez a kötelezettség felmerül, mivel az Iberpotash egyetlen spanyol eszközei a bányalétesítményei, amelyeket be fognak zárni, és amelyek ezért 2035 után keveset fognak érni.

(30)

A második érdekelt fél továbbá megjegyzi, hogy a kellő biztosítéki összeg meghatározása legalább 2 806 000 EUR éves költséget jelentene az Iberpotash számára, amely egyáltalán nem jelentéktelen összeg. Hozzáteszi, hogy a biztosítékok aktuális összegen történő meghatározása szintén azt eredményezi, hogy az Iberpotash elkerüli a pénzügyi tartalékai biztosítékkal történő fedezését.

(31)

A 2. számú intézkedést illetően a második érdekelt fél megállapítja, hogy a Legfelsőbb Bíróság 2009. május 14-i ítélete, a 75/442/EGK tanácsi irányelv (8) és a vonatkozó spanyol jog kimondja, hogy az Iberpotash attól a pillanattól felel kizárólagosan a vilafrunsi meddőhányó lefedéséért, amikor a bányászati jogokat átruházták rá, függetlenül attól, hogy a terület aktív-e vagy sem.

(32)

A 4. számú intézkedés vonatkozásában a második érdekelt fél azt állította, hogy a vilafrunsi meddőhányó lefedése az Iberpotash felelőssége, és az Iberpotash így a meddőhányó lefedésének közfinanszírozása miatt szelektív előnyhöz jutott. Ezenkívül a második érdekelt fél nem ért egyet a meddőhányó lefedésének egy új helyreállítási technika kísérleti projektjeként való besorolásával. Úgy véli, hogy a só meddőhányók geomembránokkal történő lefedése egy, például az elzászi és a német kálisóvállalatok által már hosszú ideje használt régi technika.

(33)

Végezetül a második érdekelt fél úgy véli, hogy irreleváns az a kérdés, hogy az Iberpotash az egyetlen kálisótermelő-e Spanyolországban, mivel az érintett kálisópiac globális piac. A kereskedelemre gyakorolt hatás vitathatatlan, mivel földrajzilag az Iberpotash a francia sótermelőkkel versenyez, ahogy az a Súriában és Sallentben található területek francia határhoz való közelségéből (kevesebb mint 100 km) is látható.

(34)

Az első és a második érdekelt fél is nyújtott be észrevételeket az eljárás megindításáról szóló határozatban vizsgált három másik intézkedés vonatkozásában (az i. új sólétárolóhoz; ii. az ivóvízkezelő létesítmények fejlesztésébe való beruházásokhoz; és iii. a cogullói meddőhányó tanulmányához kapcsolódó intézkedések). Ám a (15) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában már megállapította, hogy ezek az intézkedések nem minősülnek állami támogatásnak, ezért nem képezik a hivatalos vizsgálati eljárás tárgyát. A harmadik felek által kizárólag a hivatalos vizsgálat alá nem tartozó intézkedésekre vonatkozóan benyújtott észrevételek ezért e határozat alkalmazásában irrelevánsak.

(35)

Az 1. számú intézkedés vonatkozásában Spanyolország azon az állásponton van, hogy a biztosíték mértéke mindig megfelelő volt, és azt mindig az alkalmazandó spanyol és uniós jogszabályoknak megfelelően határozták meg. Pontosabban Spanyolország azt állítja, hogy az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékokról szóló irányelv esetleges megsértései között nem szerepel a biztosíték túl alacsony összegben történő megállapítása, ezért nem történhetett meg az irányelv megsértése.

(36)

Emellett a megfelelő biztosítéki összeg megállapításának kérdését illetően Spanyolország nem meggyőző jellege miatt elutasítja Assumpta Feran asszonynak (a Katalán Kormány környezetvédelemért felelős főigazgatósága igazgatójának) a Katalán Parlament Környezetvédelmi Bizottsága előtt tett 2013. október 2-i nyilatkozatát, aki azt állította, hogy a pénzügyi biztosítékot 200 millió EUR-ban kellene megállapítani. Spanyolország szerint a nyilatkozatot ellentétes politikai pártok vitája közben tették, ezért azt politikai megfontolások vezérelték. Spanyolország ezenkívül a Katalán Felsőbíróság 2011. október 11-i ítéletét szintén nem találja meggyőzőnek a megfelelő biztosítéki összeg megállapítása vonatkozásában, mivel maga a bíróság is tartózkodott annak kiszámításától.

(37)

Spanyolország ezenkívül megbízhatatlannak tartja a panaszos által benyújtott és a Bizottság által az eljárás megindításáról szóló határozat (71) preambulumbekezdésében hivatkozott tanulmányt, mivel a tanulmány nem az 1994. június 14-i 202/1994. rendeletben, azaz nem a biztosíték összegére alkalmazandó jogszabályban megállapított kritériumok alapján számította ki a biztosíték megfelelő összegét.

(38)

Spanyolország úgy véli emellett, hogy az 1. számú intézkedés nem nyújt szelektív gazdasági előnyt az Iberpotashnak. Bármilyen esetleges előnyt a jogi keret alapján rögzítettek, amely minden potenciális versenytársra is egyformán vonatkozott. Ezen túlmenően a Sallentben és Súriában található lelőhelyek aktívak egyedül Spanyolországban, ezért az Iberpotash nem juthatott előnyhöz, mivel nincsenek ehhez hasonló lelőhelyek spanyol területen.

(39)

Spanyolország véleménye szerint nem vontak be állami forrásokat, mivel ha a biztosíték összege elégtelennek bizonyul, az Iberpotashnak továbbra is érvényben marad az a kötelezettsége, hogy helyreállítsa a kitermelési tevékenység által érintett területeket. Spanyolország ez utóbbi jogainak és spanyol területen meglévő tulajdonainak elkobzásával érvényesítheti az Iberpotash kötelezettségét.

(40)

Végezetül Spanyolország megjegyzi, hogy az 1. számú intézkedés nem érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, illetve nem torzítja a versenyt, mivel az Iberpotashnál abban az esetben felmerülő kiadások, ha magasabb biztosítéki összeg megállapítására lenne kötelezve, a kálisókitermelő-ipar standardjai szempontjából elhanyagolhatóak.

(41)

A 4. számú intézkedés vonatkozásában Spanyolország azt állítja, hogy az Iberpotash nem részesülhetett gazdasági előnyben, mivel – lévén nem ő a szennyező – az Iberpotash az általánosan alkalmazandó spanyol jogszabályok alapján nem volt köteles lefedni a vilafrunsi meddőhányót. Ezen túlmenően az Iberpotash viseli a meddőhányó lefedésének karbantartási költségeit, és ezért még ha a közfinanszírozásnak köszönhetően meg is takarította a meddőhányó építési költségeit, sokkal nagyobb összeget kell fordítania annak karbantartására az elkövetkezendő évtizedekben, tehát elveszíti az intézkedés által nyert gazdasági előnyt.

(42)

Spanyolország szerint a 4. számú intézkedés nem lehet szelektív, mivel az Iberpotash az egyetlen vállalkozás Spanyolországban, amely kálisókitermelő tevékenységben vesz részt.

(43)

Ezenkívül az intézkedés nincs torzító hatással a tagállamok közötti versenyre, mivel a kitermelt só annak szállítási nehézségei miatt nem szállítható a tagállamok között.

(44)

Ha a fentiek ellenére a Bizottság úgy dönt, hogy a 4. számú intézkedés állami támogatásnak minősül, Spanyolország úgy véli, hogy az az 1998/2006/EK bizottsági rendelet (9) és az 1407/2013/EU bizottsági rendelet (10) de minimis támogatásra vonatkozó határértékein belül marad.

(45)

Végezetül Spanyolország kéri, hogy a 4. számú intézkedést a 2008. évi környezetvédelmi iránymutatás alapján és különösen a vilafrunsi meddőhányó lefedéséhez használt technológia innovatív jellegére tekintettel nyilvánítsák összeegyeztethetőnek, amely technológiát – a más bányászati létesítményekben használt technológiával ellentétben – úgy terveztek, hogy a letétbe helyezett anyag szivárgását is megakadályozza.

(46)

Spanyolország a két érdekelt fél által az 1. számú intézkedésről megfogalmazott észrevételekre válaszul ismét rámutatott arra a spanyol jog szerinti közigazgatási eljárásra, amely az Iberpotash környezetvédelmi kötelezettségeinek végrehajtása, illetve annak érdekében van érvényben, hogy visszaszerezzék az Iberpotashtól a Spanyolország által esetlegesen abban az esetben fizetendő összegeket, ha a környezeti helyreállításért nyújtott biztosíték elégtelennek bizonyul. Az Iberpotash kötelezettsége ily módon történő érvényesítésének képessége azt jelenti, hogy az nem terheli az állami költségvetést, és ebből következően nem jár állami források átruházásával.

(47)

Spanyolország a két érdekelt fél által a 4. számú intézkedésről megfogalmazott észrevételekre válaszul ismertette, hogy a Barcelonai Tartományi Bíróság 2016. február 22-i határozata magában foglalja azon területek listáját, amelyeken az Iberpotash köteles volt környezeti helyreállítási intézkedéseket végrehajtani, és ez nem tartalmazza a vilafrunsi meddőhányót, továbbá nem említi, hogy a meddőhányó szennyezés forrása lenne. Ezenkívül a határozat alapján elítélt személyek ahhoz a társasághoz tartoztak, amely azelőtt hasznosította a bányákat, hogy az Iberpotash megszerezte a bányászati koncessziót. Emellett ezeket a személyeket olyan cselekményekért és mulasztásokért ítélték el, amelyek jóval a vilafrunsi meddőhányó lefedése előtt történtek.

(48)

Spanyolország végül megismétli érveit amellett, hogy az Iberpotash a spanyol jog szerint nem köteles lefedni a vilafrunsi meddőhányót.

(49)

Végezetül Spanyolország rávilágít arra, hogy bár az első érdekelt fél kiemeli, hogy a meddőhányó lefedésének közfinanszírozásához kapcsolódó egyik dokumentum sem említi a projektet „kísérleti” projektként, mindazonáltal az említett fél nem kérdőjelezi meg, hogy a meddőhányó lefedésénél alkalmazott technológia megkülönböztethető, és – a más kálisóbányákban használt technológiával ellentétben – azt úgy tervezték, hogy a letétbe helyezett anyag szivárgását is megakadályozza. Az, hogy a „kísérleti” szó nincs említve, nem zárja ki az alkalmazott technológia innovatív jellegét.

(50)

Ez a határozat először azt vizsgálja, hogy a két vizsgált intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében az Iberpotashnak nyújtott állami támogatásnak minősül-e, és hogy – amennyiben ilyen támogatás van jelen – ez jogszerű és a belső piaccal összeegyeztethető-e.

(51)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(52)

Az állami támogatás esetleges jelenlétének megállapítása érdekében a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a vizsgált intézkedések esetében teljesülnek-e az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt halmozott feltételek (azaz az állami forrásokból történő kifizetés és az államnak való betudhatóság, a szelektív előny, a verseny potenciális torzulása és annak az EU-n belüli kereskedelemre gyakorolt hatása).

(53)

A bányászati létesítmények üzemeltetői a nemzeti jog szerint, illetve a 2008. május 1-jén már működő bányák esetében 2014-től az uniós jog szerint is kötelesek pénzügyi biztosítékot megállapítani, melynek célja, hogy biztosítsa, hogy elegendő elkülönített erőforrással rendelkezzenek a bányászati tevékenység befejezését követően a telephelyek helyreállítási költségeinek fedezésére. Ezenfelül a vonatkozó nemzeti jog értelmében a közigazgatási szervek olyan környezetvédelmi intézkedések finanszírozására használhatják ezeket az erőforrásokat, amelyeket az üzemeltetők kötelesek meghozni, ám ezt elmulasztják. Az üzemeltető ezeket a biztosítékokat bankgarancia formájában is megállapíthatja, amelyért díjat fizet. A panaszos szerint az Iberpotash jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatásban részesült azzal, hogy az illetékes hatóságok túl alacsonyan határozták meg a pénzügyi biztosíték mértékét.

(54)

A Bizottságnak először azt kell megvizsgálnia, hogy a pénzügyi biztosíték spanyol hatóságok által megállapított mértéke valóban alacsonyabb volt-e a vonatkozó időszakban alkalmazandó szabályok által előírtnál. Ez az adott intézkedés vonatkozásában az esetleges állami támogatás meglétének szükséges követelménye. Ha ezzel ellentétben a biztosíték mértéke az alkalmazandó szabályoknak megfelelően került volna megállapításra, az Iberpotashsal ugyanúgy bántak volna, mint a hasonló helyzetben lévő vállalkozásokkal, és semmilyen ok miatt nem lehetetett volna azt feltételezni, hogy szelektív módon előnyben részesítették volna a pénzügyi biztosítékok megállapítása tekintetében meghatározott szabályoknak az ő esetére való konkrét alkalmazásával.

(55)

Ennélfogva először a pénzügyi biztosítékok megállapítására irányadó vonatkozó uniós és nemzeti szabályokat kell összefoglalni.

(56)

Az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékokról szóló irányelv 14. cikke szerint a „hulladék hulladékkezelő létesítményben való felhalmozását vagy elhelyezését is magában foglaló bármely művelet megkezdése előtt az illetékes [nemzeti] hatóság[ok] pénzügyi biztosítékot (pl. pénzügyi letétet, beleértve az ipar által finanszírozott kölcsönös garanciaalapokat) vagy ennek megfelelőjét kér[nek]”. E biztosíték célja, hogy „teljesüljön ezen irányelv szerint kiadott engedélyből következő minden kötelezettség, beleértve a bezárás utáni rendelkezéseket” és hogy „bármikor azonnal hozzáférhető alapok legyenek a […] hulladékkezelő létesítmény által érintett terület rehabilitációjára”.

(57)

Az irányelv 14. cikkének (2) bekezdése szerint a biztosíték kiszámítása i. a létesítmény várható környezeti hatása, és ii. annak feltételezése alapján történik, hogy minden szükséges rehabilitációs munkálatot független és megfelelően képzett harmadik fél értékel és végez. A biztosíték mértékét időszakonként a szükséges rehabilitációs munkához kell igazítani.

(58)

Ami a nemzeti jogot illeti, az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékokról szóló irányelvet a bányászathoz és a kőfejtéshez kapcsolódó hulladékgazdálkodásról és a bányászati tevékenységek által érintett területek védelméről és rehabilitációjáról szóló, 2009. június 12-i 975/2009. királyi rendelet (a továbbiakban: 975/2009. királyi rendelet) ültette át a spanyol jogba. A 975/2009. királyi rendelet első átültető rendelkezése (Disposición transitoria primera) szerint a jogi aktus pénzügyi biztosítékokra vonatkozó rendelkezései (azaz különösen annak 43. cikke) 2014. május 1-től alkalmazandók a 2008. május 1-jén már működő bányatelepekre (köztük az Iberpotash telephelyeire).

(59)

Az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékokról szóló irányelvet átültető 975/2009. királyi rendelet alkalmazhatósága előtt a katalán régióban a bányászati társaságokra vonatkozó engedélyeket, helyreállítási terveket és biztosítékokat a bányászati tevékenységgel érintett természetes helyek védelmét szolgáló kiegészítő intézkedések meghatározásáról szóló 12/1981. törvény (a továbbiakban: 12/1981. törvény) (11) és a bányászati tevékenységekhez kapcsolódó helyreállítási programokra vonatkozó biztosítékok meghatározására szolgáló kritériumok megállapításáról szóló 202/1994. rendelet (a továbbiakban: 202/1994. rendelet) (12) határozta meg. A 12/1981. törvény 8. cikkének (2) bekezdése szerint a pénzügyi biztosítékot a helyreállítással érintett területre és/vagy a helyreállítás globális költségeire figyelemmel kell megállapítani. A 202/1994. rendelet 2. cikke számszerűsíti a hektáronkénti biztosíték mértékét többféle szabványos helyreállító intézkedés vonatkozásában, és jelzi, hogy bármely más konkrét intézkedés esetében az összegbe bele kell számítani annak költségeit is (13). Ezenkívül a 202/1994. rendelet 3. cikke előírja, hogy a nem különleges érdeklődésre számot tartó természetes helyen (köztük az Iberpotash telephelyein) végzett bányászati tevékenységek esetében a 2. cikk alapján kiszámított összeget 50 %-kal mérsékelni kell.

(60)

Az Iberpotash e nemzeti szabályok alapján 2006. november 9-én a súriai, míg 2008. április 28-án a balsarenyi/sallenti telephelyeire kapott engedélyt a Katalán Kormánytól, hogy ott kálisó kitermelésére irányuló tevékenységet végezzen. Ezek az engedélyek egyedi közigazgatási határozatoknak minősülnek, amelyek 1 130 128 EUR pénzügyi biztosítékot nyújtanak a balsarenyi/sallenti telephelynek és 773 682,28 EUR biztosítékot (amelyet 2008-ban 828 013,24 EUR-ra emeltek) a súriai telephelynek. A biztosítékok összegét csak 2015-ben vizsgálták felül, amikor a spanyol hatóságok jóval magasabb, 6 979 471,83 EUR összegű biztosítékot javasoltak a balsarenyi/sallenti telephelynek (mely kizárólag a Katalán Felsőbíróság általi 2016. decemberi jóváhagyását követően hatályos – lásd lentebb) és 6 160 872,35 EUR biztosítékot a súriai telephelynek (2015 májusától hatályos). A biztosítékok összegét a Katalán Kormány által elfogadott, az Iberpotashnak címzett egyedi és konkrét határozatok állapították meg.

(61)

Ezzel kapcsolatban ki kell emelni, hogy elsősorban az illetékes környezetvédelmi hatóságok feladata, hogy a szóban forgó ügyre alkalmazandó nemzeti vagy regionális szabályok szerint meghatározzák és jóváhagyják a pénzügyi biztosítékok összegét. Habár a Bizottság felel az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékokról szóló irányelv helyes átültetésének és végrehajtásának biztosításáért, amely 2014. május 1-től alkalmazandó az Iberpotash pénzügyi biztosítékaira, az irányelv igen széles mérlegelési szabadságot biztosít a tagállamok számára a biztosítékok pontos összegének meghatározásában. Ezen okból a Bizottság nem vizsgálta saját kezűleg a pénzügyi biztosítékok ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékokról szóló irányelv szerinti helyes szintjét, hanem a pénzügyi biztosítékok elégtelenségét alátámasztó meglévő bizonyítékok értékelésére korlátozza vizsgálatát. Számos bizonyíték utal arra, hogy a közigazgatási szervek által 2006-ban és 2008-ban megállapított pénzügyi biztosítékok összege valójában alacsonyabb volt a vonatkozó jogszabályok által megkövetelt szintnél.

(62)

A leglényegesebb fejlemény, hogy a Katalán Felsőbíróság (Tribunal Superior de Justicia de Cataluña) 2011. október 11-én úgy határozott, hogy az Iberpotash Balsareny/Sallent telephelyén található cogullói meddőhányóra nyújtott 585 153 EUR összegű pénzügyi biztosíték alacsonyabb volt az előírtnál. Az ítélet kimondja, hogy a biztosíték összege nem tartja tiszteletben a nemzeti jogszabályokban meghatározott jogi és szabályozási paramétereket, különösen a 12/1981. törvény 8. cikkének (2) bekezdésére és a 202/1994. rendeletre hivatkozással. Az ítélet megállapítja, hogy a bíróság még a biztosíték helyes összegére vonatkozó, kellőképpen meggyőző bizonyíték („una prueba concluyemente determinada”) hiányában is képes arra a következtetésre jutni, hogy a csupán 585 153 EUR összegű biztosíték egyértelműen nincs összhangban ezekkel a jogi rendelkezésekkel. A bíróság ezért a biztosítékot elégtelennek és a vonatkozó jogszabályokkal összhangban nem állónak minősíti, és felszólítja a spanyol hatóságokat, hogy új összegű pénzügyi biztosítékot határozzanak meg. Az ítéletet annak fellebbezését követően a Legfelsőbb Bíróság (Tribunal Supremo) 2014. július 9-i ítéletében teljeskörűen helybenhagyta. Végezetül, ahogy a spanyol hatóságok is megjegyezték, a Katalán Felsőbíróság 2016. december 14-i megállapításában megerősítette, hogy a balsarenyi/sallenti egész telephelyre vonatkozóan újonnan javasolt 6 979 471,83 EUR összegű biztosíték megfelelő.

(63)

A vonatkozó nemzeti szabályokat hitelt érdemlően értelmező Katalán Felsőbíróság 2011. október 11-i nemzeti ítéletére tekintettel a Bizottság bizonyítottnak véli, hogy az Iberpotash balsarenyi/sallenti telephelyére vonatkozó pénzügyi biztosítékának 2006-ban megállapított eredeti, 1 130 128 EUR összege (mely magában foglalja a cogullói meddőhányóra vonatkozó 585 153 EUR-t) igencsak elégtelen volt. A Katalán Felsőbíróság 2016. évi megállapításában megerősítette, hogy a Balsareny/Sallent telephely teljes biztosítékát valójában legalább hatszor ekkora összegben, illetve a Phoenix terv 2011-ben történő bejelentését megelőző időszakban még ennél is magasabb összegben kellett volna meghatározni – lásd a (73), (80) és (81) preambulumbekezdést.

(64)

Habár a súriai telephely biztosítéka tekintetében nem született hasonló bírósági ítélet, meggyőző bizonyíték áll rendelkezésre, hogy az egyértelműen elégtelen szintű biztosítékra vonatkozó megállapítás bármilyen bírósági határozatban egyaránt lehetséges lett volna. Az eredetileg 773 682,28 EUR összegű biztosíték (melyet 2008-ban 828 013,24 EUR-ra emeltek) arányosan tükrözi azt, hogy a súriai telephely a felhalmozódott hulladék tömegét és a meddőhányók teljes területét tekintve kisebb, mint a balsarenyi/sallenti telephely (14). Ezenkívül a súriai biztosítékot jelentős mértékben és még nagyobb arányban (több mint hétszeres összegre) 6 160 872,35 EUR-ra emelték meg akkor, amikor a balsarenyi/sallenti telephely biztosítékát is (azaz csak a bíróság határozatát és annak fellebbezés utáni helybenhagyását követően). Ennélfogva az egyrészt a súriai, másrészt a balsarenyi/sallenti telephely biztosítékai összegének különbségét magyarázó tények hiányában a súriai telephely biztosítékának összege szintén elégtelennek tekinthető.

(65)

A spanyol hatóságok és az Iberpotash is megerősítette beadványában, hogy a Katalán Felsőbíróság megállapította, hogy az El Cogulló biztosítéka elégtelen mértékű volt. Azzal próbálják tompítani a bíróság ítéletét, hogy kijelentik, hogy: i. a bíróság elismerte, hogy a helyzet – legalábbis részben – 1929-ig nyúlik vissza; ii. a bíróság elismerte, hogy nem rendelkezik perdöntő bizonyítékkal; és iii. a bíróság állítólagosan nem fedte fel valamely jogi norma konkrét megsértését. Ugyanakkor az ítélet tekintetében egyik fenti érv sincs hatással a biztosíték elégtelenségére vonatkozó megállapításra. Az, hogy a spanyol hatóságok tényleg felülvizsgálták a biztosíték mértékét a fellebbezett ítélet helybenhagyását követően, és azt jóváhagyásra benyújtották a bíróságra, megerősíti az ítélet relevanciáját. Ezen túlmenően a 2011. október 11-i ítélet kifejezetten hivatkozik a 12/1981. törvény 8. cikkének (2) bekezdésében és a 202/1994. rendeletben megállapított vonatkozó jogszabályi rendelkezésekre.

(66)

A nemzeti bíróság hitelt érdemlő megállapítása mellett a vizsgálat számos egyéb bizonyítékot is felszínre hozott, amelyek alátámasztják azt a megállapítást, hogy a pénzügyi biztosítékok eredeti mértéke túlzottan alacsony volt.

(67)

Először, a harmadik felek benyújtották a Katalán Parlament Környezetvédelmi Bizottsága előtti 2013. október 2-i meghallgatás hivatalos átiratait a Katalán Kormány környezetvédelmi főigazgatójának kifejezett kijelentéseivel arra vonatkozóan, hogy a biztosítékok mértéke egyértelműen elégtelen volt. A főigazgató azt javasolta, hogy a biztosíték szükséges mértéke vélhetően a 200 millió EUR-t is elérheti. Habár egy, a parlamentben tartott politikai megbeszélés átiratai nem foglalják magukban a megelőlegezett összeg releváns indokolását, ezért azokat óvatosan kell kezelni, a nagyságrendek és a tényleges összegtől való eltérés mértéke megerősíti a terület szakértői által levont következtetéseket, akik egyértelműen elégtelennek találták a biztosítékok 2006-ban és 2008-ban megállapított mértékét.

(68)

Másodszor, a panaszos benyújtott egy 2012. augusztusi tanulmányt, amelyet környezetvédelmi szakértőktől rendelt meg (a továbbiakban: ERF-tanulmány). A tanulmány egy, az adott témáról szóló meglévő, kiterjedt (jogi, tudományos vagy piacvizsgálatból származó) információkat elemző és összeállító szakértői felmérés. Az ERF-tanulmány elemezte az Iberpotash bányatelkeinek környezeti hatásával kapcsolatos fennálló helyzetet, és előre jelezte a meddőhányón felhalmozott anyagok összmennyiségének jövőbeli fejleményeit. Arra a következtetésre jut, hogy a meddőhányók környezeti hatásai jelentősek voltak, és a jövőben várhatóan tovább erősödnek.

(69)

A rendelkezésre álló információk alapján az ERF-tanulmány becslései szerint a súriai és a sallenti meddőhányókon felhalmozott hulladék mennyisége a következőképpen alakul a bányászati tevékenység 2035-ben történő befejezéséig:

1. táblázat

A súriai és a sallenti meddőhányókon felhalmozott hulladék becsült mennyisége

(70)

Ezenkívül az ERF-tanulmány a meddőhányók helyreállításának lehetséges opcióit is elemzi, ideértve az alábbiakat: i. a hulladék föld alatti bányákban történő feltöltése; ii. a meddőhányók sótartalmának feloldása víz szivattyúzásával és a keletkező sólé tengerbe vagy föld alá történő továbbítása; vagy iii. a meddőhányók esővíz beszivárgását és a környezetbe való sószivárgást megakadályozó anyaggal történő lefedése. Arra a következtetésre jut, hogy az Iberpotash telephelyeinek esetében a legmegfelelőbb módszer a meddőhányók lefedése. Ez egy igen egyszerű és jól ismert módszer, mivel már maguk a katalán hatóságok is számos esetben alkalmazták azt. Ezenkívül ez a legmegfelelőbb módszer a közigazgatási szervek általi helyreállításra abban az esetben, ha a bányavállalat nem teljesíti kötelezettségeit, mivel más módszerekkel ellentétben ez nem igényli jelentős ipari infrastruktúra kiegészítő létesítését. Ezért az ERF-tanulmány az Iberpotash telephelyei helyreállításának várható költségeit a meddőhányók lefedésével számítja ki.

(71)

A várható költségek kiszámítása a meddőhányó lefedése egyes elemei – a szakértők számos építési munka és árubeszerzés bevont beszállítóival készített piackutatásának eredményeként kiszámított – egységköltségének elemzése alapján és a Katalán Építési Technológiai Intézet (Institut de Tecnologia de la Construcció de Catalunya – ITeC) által közzétett 2012. évi árképzési adatok felhasználásával történik. Összehasonlításképpen, a tanulmány a különböző helyreállítási opcióknak a Symonds Group által az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága számára 2001-ben készített tanulmányban (15) megbecsült teljes helyreállítási költségeit is alkalmazza. Ezenkívül a lefedés befejezésétől számított további 10 évre vonatkozóan tartalmazza a lefedett meddőhányók karbantartási és ellenőrzési költségeit. Ezeket az egységköltségeket ezután három eltérő időpontban alkalmazzák a meddőhányókra halmozott hulladékok becsült mennyiségére: i. a 2012. évi tényleges mennyiségre; ii. a 2015-ben várható mennyiségre (egy súriai új üzemben a hulladékból származó só kitermelésének várható kezdési éve); és iii. a 2035-ben várható mennyiségre (amikor az Iberpotash bányászati tevékenységét a tervek szerint leállítja). A helyreállítás eredő teljes költségeit ezekben az időszakokban az alábbi táblázat tartalmazza:

2. táblázat

A helyreállítás becsült költségei az ERF-tanulmány szerint

(72)

Ezek alapján az ERF-tanulmány megállapítja, hogy a 975/2009. királyi rendelet új jogi rendelkezései alapján a pénzügyi biztosíték mértéke határozottan nem lehet alacsonyabb, mint a két telephely vonatkozásában felmerült 71 millió EUR összegű, 2012. évi helyreállítás alapvető költségei, és a helyes összegnek – a jövőbeli összes költséget figyelembe véve – inkább 100 millió EUR körül kellene lennie.

(73)

Végezetül az ERF-tanulmány az újonnan bejelentett Phoenix terv (amelyet 2012-ben kezdtek végrehajtani) alapján elemzi a meddőhányókban található só tervezett kitermelésének és forgalmazásának hatásait. A kálisó és só jövőbeni várható kitermelésével kapcsolatos számos forgatókönyvet figyelembe véve (ideértve az Iberpotash legambiciózusabb tervét, mely szerint évente 1,5 millió tonna sót értékesít) az ERF-tanulmány azt a következtetést vonja le, hogy a Phoenix terv az összes forgatókönyv szerint csak lelassítaná, de nem állítaná meg az Iberpotash telephelyein felhalmozott hulladék összmennyiségének folyamatos éves növekedését. A legoptimistább forgatókönyvben a Phoenix terv a meddőhányókon letétbe helyezett hulladék összmennyiségének évi 1 213 kt-ra való mérséklését érné el (a Phoenix terv hiányában fennálló évi 1 979 kt-hoz képest). Ezért bár a Phoenix terv érzékelhető hatással jár azzal, hogy akár majdnem 40 %-kal csökkenti a hulladék éves felhalmozódását, az ERF-tanulmány úgy véli, hogy a Phoenix terv nem tekinthető önálló helyreállító intézkedésnek, hanem csak enyhítő tényezőnek, mivel legfeljebb a meglévő meddőhányók növekedésének lassítását eredményezi, és nem azok felszámolását.

(74)

Az Iberpotash azt állítja, hogy az ERF-tanulmány nem szolgálhat a biztosíték mértéke kiszámításának alapjául, mivel ő maga is elismeri, hogy nem a 202/1994. rendelet vonatkozó rendelkezésein alapul, és számos pontatlan és helytelen kijelentést és adatot tartalmaz.

(75)

A Bizottság tudomásul veszi, hogy a tanulmány nem követi a 202/1994. rendelet vonatkozó rendelkezéseit, és inkább a helyreállítás várható költségeivel foglalkozó, az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékokról szóló irányelvet átültető 975/2009. királyi rendelet feltételeire összpontosít. Ugyanakkor az Iberpotash egyes telephelyeinek becsült helyreállítási költségeit jelző eredményei a (68)–(73) preambulumbekezdésben ismertetett megbízható módszertanon és észszerű feltételezéseken alapulnak, ezért a biztosítékok 202/1994. rendelet szerinti kiszámítása szempontjából is relevánsak. Ezt bizonyítja különösen a 202/1994. rendelet 2.4. cikkének h) pontja, amely bármely egyéb esetlegesen szükséges konkrét helyreállító intézkedés költségeire vonatkozik, és így nem korlátozza a számolást 2. cikk előző pontjaiban egyesével felsorolt intézkedésekre (16).

(76)

Ezenfelül a környezetnek okozott kár mértékének és a várható helyreállítási költségeknek a relevanciája – legalábbis implicit módon – nyilvánvalóan kitűnik a Katalán Felsőbíróság 2011. október 11-i ítéletének szövegéből, amely a pénzügyi biztosítékok mértéke tekintetében kimondja, hogy: „a kulcsfontosságú és központi rendelkezés a 12/1981. törvény 8.2. cikke, […] mely előírja, hogy a helyreállítással kapcsolatosan a mértéket minden esetben a helyreállítás által érintett terület nagysága, a helyreállítás teljes költsége vagy e két szempont együttese alapján kell megállapítani […]” („el precepto cardinal y central del caso es el artículo 8.2 de Ley 12/1981 […] al disponer que en cualquier caso, en lo referente a la restauración, la cuantía debe fijarse en función de la superficie afectada por la restauración, por el coste global de la restauración o por ambos aspectos conjuntamente […]”), és amely ezután arra a következtetésre jut, hogy az engedélyezés nincs összhangban a vonatkozó jogszabályokkal, mivel „jelen esetben nem a jogi korlátoknak megfelelően állapította meg a biztosítékokat […]” („no ha establecido una fianza ajustada al caso en los límites legales […]”). Végezetül ezek a várható helyreállítási költségek egyértelműen relevánsak a biztosítéknak az Iberpotashra 2014. május 1-től alkalmazandó 975/2009. királyi rendelet 43. cikke szerinti kiszámítása szempontjából.

(77)

Ezen túlmenően a Bizottság megjegyzi, hogy az ERF-tanulmány állítólagos pontatlan és helytelen feltételezéseinek általános kritikáján kívül sem a spanyol hatóságok, sem az Iberpotash nem azonosították ezeket az állítólagos pontatlanságokat és helytelen feltételezéseket, illetve nem nyújtottak be konkrét érveket vagy javasoltak saját alternatív becsléseket az Iberpotash telephelyei teljes helyreállítási költségeinek vonatkozásában.

(78)

A spanyol hatóságok azt állítják, hogy a biztosítékok mértéke megfelelt a nemzeti jog szerinti szempontoknak azzal, hogy az akkoriban meglévő helyreállítási terv szerint vették figyelembe a várható költségeket. Ezenkívül az Iberpotash azzal a céllal nyújtotta be saját szakértői tanulmányát, hogy bizonyítsa, hogy a biztosíték a nemzeti jogban megjelölt mindkét szempont, azaz az érintett terület nagysága és a helyreállítás várható költségei tekintetében is megfelelő volt.

(79)

Ám a fentiekben ismertetetteknek megfelelően a bírósági ítélet egyértelműen nem erősítette meg a nemzeti jog szerinti szempontoknak való megfelelést. Emellett a helyreállítási tervben szereplő és az Iberpotash által benyújtott tanulmányban figyelembe vett intézkedések csak a körülvevő csatornák és az összegyűjtött sólének szánt medencék építésére, illetve a szennyezés korlátozását célzó hasonló intézkedésekre szorítkoztak, ám egyértelműen nem vezettek a meddőhányók tartós helyreállításához. A tanulmány ezért nem tartalmazza és nem számszerűsíti a várható költségek kiszámításához kapcsolódó megfelelő helyreállító intézkedéseket. Mivel a helyreállítás tényleges várható költségei a katalán (lásd a fenti (75) preambulumbekezdést) és az uniós jogszabályok szerint is releváns a pénzügyi biztosíték kiszámítása szempontjából, az Iberpotash által benyújtott tanulmány következtetései nem szolgálhatnak a biztosítékok teljes és helyes összege kiszámításának alapjául. Ahogy azt nemcsak az ERF-tanulmány, hanem a franciaországi és németországi hasonló meddőhányók (17) példái is mutatják, az ilyen helyreállítás magában foglalja a) meddőhányók teljes eltávolítását (pl. az anyag föld alá történő betöltésével) vagy b) meddőhányók fokozatos sótalanítását víz meddőhányóba történő szivattyúzásával és a keletkező sólé összegyűjtésével vagy c) a meddőhányók tartós lefedését. Ezek a megfelelő helyreállító intézkedések azonban jelentősen drágábbak a körülvevő csatornák és az összegyűjtött sólének szánt medencék építésénél és a hasonló, pusztán a szennyezés korlátozását célzó intézkedéseknél. Ezt bizonyítja szintén a vilafrunsi meddőhányó lefedésének költsége is, amely 7,9 millió EUR-t ért el (ide nem értve az éves karbantartási költségeket). Tekintettel arra, hogy a körülbelül 3 millió tonnányi sómennyiségével a Vilafruns egy kis meddőhányó a 41 millió tonnás aktív cogullói (Balsareny/Sallent) vagy a 22 millió tonnás fustereti meddőhányóhoz (Súria) képest, ezen aktív bányák helyreállításának és a kapcsolódó meddőhányók lefedésének teljes költsége valószínűsíthetően lényegesen magasabb lesz a vilafrunsi költségeknél.

(80)

Ezen túlmenően az Iberpotash azt állítja, hogy a meddőhányókon található hulladék mennyisége jelentősen csökkenni fog a 2011-ben bejelentett Phoenix tervnek köszönhetően, amelynek az a szándéka, hogy a meddőhányók hulladékát a piacon értékesíthető ipari só előállítása céljából feldolgozzák. A projekt részeként az Iberpotash a kálisó bányászati tevékenysége során termelődött hulladékból sót kinyerő vákuumsóüzem megépítését és e só piacon történő értékesítését tervezi. Várakozásai szerint kezdetben évente körülbelül 750 ezer tonna sót értékesít, és később ezt a mennyiséget évi 1,5 millió tonnára tervezi felemelni.

(81)

Bár a hulladék legalább egy részének feldolgozására és forgalomba hozatalára irányuló terv elviekben csökkentheti a meddőhányók méretét és sótartalmát és így a helyreállításuk várható költségeit is, ezt a tervet az Iberpotash csak 2011-ben jelentette be, és a 2012-ben megkezdett végrehajtása még mindig folyamatban van. Ezért a Phoenix tervet egyértelműen nem kellett volna figyelembe venni a biztosítékok mértékének 2006-ban és 2008-ban történő megállapításához, mivel az akkoriban még nagyon bizonytalan lábakon állt.

(82)

A fentiekre tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy az összegyűjtött bizonyítékok és a benyújtott szakértői jelentések alátámasztják a nemzeti bíróság arra vonatkozó megállapítását, hogy a pénzügyi biztosítékok eredeti összege egyértelműen elégtelen volt a megfelelő helyreállítás biztosításához.

(83)

Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a spanyol hatóságok által 2006-ban és 2008-ban megállapított pénzügyi biztosítékok összege valójában alacsonyabb volt az alkalmazandó nemzeti jogszabályok által általában megkövetelt szintnél. Ezért az Iberpotash a pénzügyi biztosítékért fizetendő alacsonyabb éves banki díjak formájában nyújtott gazdasági előnyben részesült. Mivel az Iberpotash szerint a biztosítékért fizetett banki díjak a biztosíték összegének 1 %-át tették ki évente, a biztosítékok lényegesen alacsonyabb teljes összege ennek megfelelően csökkentette az Iberpotash által fizetett vonatkozó banki díjakat, és így más gazdasági szereplőkhöz képest – amelyek biztosítékainak meg kellett felelniük a törvényeknek – mérsékelte a költségeit. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy az Iberpotash gazdasági előnyben részesült a pénzügyi biztosítékok csökkentett összege miatt.

(84)

A spanyol hatóságok és az Iberpotash arra vonatkozó érvei, hogy a közigazgatási szervek nem biztosítottak az Iberpotashnak előnyt vagy preferenciális elbánást a vonatkozó szabályok szigorú alkalmazásából eredően, nem elfogadhatóak, mivel fent már megállapításra került, hogy a közigazgatási szervek szóban forgó határozatai az általában előírt szintnél alacsonyabb összegű pénzügyi biztosítékokat eredményeztek. Emellett az az érv, hogy a katalán jog valójában szigorúbb volt a hasonló nemzeti szintű szabályokhoz vagy Spanyolország más régióinak szabályaihoz képest, nem releváns, hiszen a költségek helyszínspecifikusak, és az Iberpotash által a pénzügyi biztosítékok vonatkozásában megállapítandó szabályok, amelyeket tiszteletben kellett tartani, a Katalóniában alkalmazandó szabályok voltak, ahol a meddőhányók is találhatók. A közigazgatási szervek lehetővé tették az Iberpotash számára, hogy a rá vonatkozó katalán jogszabályok által általában előírtnál alacsonyabb pénzügyi biztosítékokat tartsanak fenn, és így a csökkentett biztosítékok után alacsonyabb banki díjak formájában a hasonló helyzetben lévő más gazdasági szereplőkhöz képest szelektív előnyhöz jutott.

(85)

A Bizottság ezért azt a következtetést vonja le, hogy az 1. számú intézkedés szelektív gazdasági előnyt nyújtott az Iberpotashnak.

(86)

Az állami források átruházását illetően a panaszos azt állítja, hogy a teljes helyreállítási költségeket nem fedező, túl alacsony biztosíték az állami források (potenciális) átruházását jelenti. Ez állítólagosan azt a kockázatot rejti, hogy amennyiben az Iberpotash nem teljesíti a telephelyei helyreállítására vonatkozó kötelezettségeit, az államnak kellene ezeket a költségeket viselnie. A panaszos a Georgsmarienhütte ügyben (18) hozott bizottsági határozatra hivatkozik, amelyben a Bizottság állami támogatásnak tekintette az acélgyártó ipari por újrahasznosítására és ártalmatlanítására vonatkozó környezetvédelmi kötelezettségei alóli felmentést.

(87)

A spanyol hatóságok és az Iberpotash azt állítják, hogy még ha a biztosíték az előírtnál alacsonyabb is lenne, az Iberpotashnak még mindig meglenne az az általános kötelezettsége, hogy helyreállítsa a telephelyeit, és köteles lenne a helyreállítás költségeit viselni. Ezeket a költségeket semmilyen formában nem korlátozza a pénzügyi biztosíték mértéke. Ezért az állam nem mentesíti az Iberpotasht a pénzügyi kötelezettségei alól. Ezenfelül annak a kockázata, hogy az Iberpotash a jövőben ne lenne képes fedezni az összes ilyen költséget, és az államnak kelljen beavatkoznia állami forrásokból, az Iberpotash anyavállalata egészséges pénzügyi helyzetének fényében nagyon távoli és valószínűtlen. A spanyol hatóságok azt állítják, hogy amennyiben az Iberpotash a jövőben nem teljesíti ezeket a kötelezettségeket, elegendő eszköze van az Iberpotashnak Spanyolországban, amelyet a hatóságok lefoglalhatnak a helyreállítás költségeinek fedezése érdekében.

(88)

A Bizottság megjegyzi, hogy az adott eset tárgyát képező biztosítékokat nem aszerint vizsgálják az állami támogatási szabályok szerint, hogy mekkora az esetlegesen elmaradt díj a kezesnél (azaz egy magánbanknál, nem az államnál) felmerült kockázat vagy kitettség fényében, hanem hogy mekkora az állam kockázata, ha a biztosított összeg alacsonyabb a környezeti károk tényleges költségeinél, és ha a biztosított vállalat nem tudja vagy nem akarja kifizetni a helyreállítás teljes költségét.

(89)

A panaszos által felvetett precedens értékű ügyet illetően a Georgsmarienhütte ügy igen eltérő volt, hiszen egyértelműen Alsó-Szászország tartomány viselte a felelősséget a por ártalmatlanításáért, és ténylegesen 64,64 millió DEM összeget fizetett ki ezért. Itt nem ez a helyzet, mivel az Iberpotash a biztosíték mértékétől függetlenül felelős marad a bányatelkei helyreállításáért, és a spanyol hatóságok eddig nem vállaltak kötelezettséget arra, hogy az Iberpotash helyett kifizetik a helyreállítás költségeit. A Georgsmarienhütte ügy ezért nem szolgálhat precedensként ebben az ügyben.

(90)

Az Iberpotash a pénzügyi biztosítékot bankgarancia formájában nyújtja, amely nem férhető hozzá szabadon az állam számára. Ez csak a törvényben szigorúan meghatározott intézkedések esetében használható fel, különösen a hulladék eltávolításának finanszírozására, a telephely helyreállítására és más környezetvédelmi intézkedésekre, amennyiben az Iberpotash nem teljesíti környezetvédelmi kötelezettségeit. Az állam nem kap kamatot a biztosíték összege után, illetve nem jut egyéb pénzügyi előnyhöz, amelyet az alacsonyabb összegű biztosíték csökkentene. Ezenkívül az állam eddig nem került olyan helyzetbe, hogy fel kellett volna használnia a biztosítékot a fent említett célok valamelyikére. Ugyanakkor még ha a csökkentett összegű biztosíték eddig nem is volt semmilyen tényleges hatással az állami forrásokra, ez önmagában nem zárja ki az állami forrásokra gyakorolt esetleges hatás meglétét, mivel az állam számára fokozott a kockázata annak, hogy forrásait a jövőben el kell költenie.

(91)

Ha konkrét kockázata merül fel annak, hogy az államot a jövőben pótlólagos terhek sújthatják, e kockázat létrejötte elegendő a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése (19) szerinti állami támogatás fogalmának teljesítéséhez. A Bíróság szintén kimondta, hogy az állami támogatási intézkedés állami forrásokkal való kapcsolatának és az azokra gyakorolt hatásának nem kell közvetlennek lennie e kritérium teljesüléséhez.

(92)

Az ilyen pénzügyi biztosítékok valódi célja, hogy biztosítsák, hogy a bányavállalatok elegendő forrásokat különítsenek el a jövőbeni helyreállítási költségek fedezéséhez, függetlenül a jövőbeni (gyakran igen távoli) pénzügyi helyzetükről. Ezért egyértelmű, hogy ha a biztosíték mértéke lényegesen alacsonyabb a várható helyreállítási költségeknél, minimum fokozott kockázata áll fenn annak, hogy állami források érintettek lesznek a jövőben. Az állami költségvetésnek okozott potenciális költségek kockázata egyértelműen magasabb, mint abban az esetben, ha a biztosított összeget a vonatkozó jogszabályokkal összhangban helyesen állapították volna meg, kellően figyelembe véve a várható helyreállítási költségeket. Ha ezek a források a szükségesnél lényegesen alacsonyabbak, az állami forrásoknak kell végső soron fedezniük ezeknek a költségeknek a nagyobbik részét, amennyiben az Iberpotash bármilyen okból kifolyólag nem akarja vagy nem tudja ezeket kifizetni. Ezenkívül ha az Iberpotash a jövőben nem képes kifizetni a helyreállítás költségeit, az az állítólagos lehetőség, hogy a spanyol hatóságok lefoglalják az Iberpotash eszközeit, valószínűleg nem hoz jelentős többletforrásokat, mivel az Iberpotash (és az egész ICL csoport) egyetlen spanyol eszközei a kálisóbányái. Ám amint bezárják a kálisóbányákat, ezen eszközök értéke kétségessé válik.

(93)

Az, hogy az államnak a saját nevében be kellene avatkoznia, ha az Iberpotash nem akarja vagy nem képes meghozni a meddőhányóihoz kapcsolódó szükséges helyreállító intézkedéseket, kellően meg van határozva a vonatkozó jogszabályokban.

(94)

Elsősorban, a 39/2015. törvény 102. cikke (20) értelmében az állam az ilyen intézkedések meghozataláért jogilag felelős fél helyett intézkedéseket hozhat. Spanyolországnak i. fel kellene szólítania az Iberpotash konkrétan meghatározott intézkedések meghozatalára; ii. tájékoztatnia kellene az Iberpotasht, hogy egyebekben a közigazgatás saját maga fogja meghozni ezeket az intézkedéseket, és milyen áron; iii. végre kellene hajtania ezeket az intézkedéseket; és iv. meg kellene kísérelnie visszafizettetni a költségeket az Iberpotashsal, ami a dolog meghatározásánál fogva nem lesz lehetséges, ha Spanyolországnak végre kell hajtania az elégtelen mértékű pénzügyi biztosítékot. Bár ez a döntés formálisan fakultatív, ha az Iberpotash nem teljesíti a telephelyei helyreállítására vonatkozó kötelezettségeit, Spanyolországnak nem lesz más választása, mint előre kifizetni a helyreállítást, mivel Spanyolország egyebekben nem teljesítené a saját kötelezettségeit.

(95)

Másodsorban, a (13) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint Spanyolország megsérthetné az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékokról szóló irányelv és a víz-keretirányelv szerinti kötelezettségeit. Ezért ha az Iberpotash az ásványkincsek kimerítése után elhagyja a telephelyeit és azokat nem állítja helyre, az elégtelen biztosíték miatt Spanyolország számára az egyetlen mód, hogy teljesítse az említett irányelvek szerinti kötelezettségeit és végső soron elkerülje az Európai Unió Bírósága által kiszabott napi büntetés megfizetését, az, ha saját maga fizeti ki a só meddőhányók eltávolítását vagy ugyanolyan hatékony helyreállítását.

(96)

Harmadsorban, a 2006. július 18-i 27/2006. spanyol törvény (21) rendelkezései szerint a spanyol hatóságok kötelezhetők arra, hogy megfeleljenek a környezetvédelmi jogszabályok szerinti kötelezettségeiknek. Bármely nem kormányzati szervezet, amely teljesíti a 27/2006. törvényben meghatározott kritériumokat, bírósághoz fordulhat a 27/2006. törvény 18. cikkének (1) bekezdésében felsorolt környezetvédelmi jogsértések esetén (ideértve például a vízvédelem területén fennálló kötelezettségek megsértését), hogy kötelezze a közigazgatást a környezetvédelmi kötelezettségeinek való megfelelésre.

(97)

Negyedsorban, az Európai Parlament és a Tanács 2004/35/EK irányelve (22) 6. cikkének (3) bekezdésében kimondja, hogy amennyiben a környezeti károk tekintetében kárfelszámolási intézkedések meghozataláért felelős gazdasági szereplő nem teljesíti a kötelezettségeit, az illetékes hatóság végső esetben saját maga is megteheti ezeket az intézkedéseket. Hasonlóképpen az 5. cikk (3) bekezdése szerint az illetékes hatóság saját maga végrehajthatja a szükséges kármegelőzési intézkedéseket a környezeti kár közvetlen veszélyének elhárítása érdekében, amennyiben a gazdasági szereplő nem hajtja végre azokat. Ha az Iberpotash nem hajtja végre a szükséges helyreállító intézkedéseket a bányászati tevékenység befejezését követően, a helyre nem állított meddőhányók közvetlen veszélyt jelenthetnek a környezetre, így végső esetben az illetékes közigazgatási szervek részéről kárfelszámolási vagy megelőző intézkedések válhatnak szükségessé.

(98)

Végezetül maguk a spanyol hatóságok jelezték (23), hogy a 12/1981. törvény 9. cikke szerint ha a gazdasági szereplő nem teljesíti a kötelezettségeit, az Administratión de la Generalitat kényszerrel végrehajthatja ezeket az intézkedéseket a gazdasági szereplő költségére. Rámutatnak arra, hogy a gyakorlatban a közigazgatás hajtja végre a vonatkozó intézkedéseket, amelyeket ezután a pénzügyi biztosítékból vagy – ha a biztosíték nem elegendő – a gazdasági szereplő eszközeinek értékesítéséből finanszíroznak. Ezért ha a pénzügyi biztosíték az előírtnál lényegesen alacsonyabb, a közigazgatás kockázatot vállal azzal, hogy a gazdasági szereplő eszközei esetleg nem elegendőek az általa végrehajtott vonatkozó intézkedések finanszírozására. Ez megerősíti azt, hogy a túl alacsony pénzügyi biztosíték növeli annak kockázatát, hogy a közigazgatás által meghozandó helyreállító intézkedéseket nem fogják kellőképpen fedezni a gazdasági szereplő eszközei (különösen akkor, ha nincs más spanyolországi tevékenysége, ahogy az Iberpotash esetében is), és azokat állami forrásokból kell finanszírozni.

(99)

Ezért a törvény által előírt szintnél lényegesen alacsonyabb biztosíték konkrét kockázatnak teszi ki az államot, hogy a jövőben a saját forrásait pótlólagos terhek sújthatják. Az államot sújtó pótlólagos terhek megnövekedett kockázata ezért kellően konkrét ahhoz, hogy legalább potenciális hatást gyakoroljon az állami forrásokra a pénzügyi biztosíték túlságosan alacsony szintje miatt.

(100)

Az Iberpotash által megállapítandó pénzügyi biztosíték mértékét a kálisó kitermelési tevékenységéhez szükséges működési engedélyt jóváhagyó Katalán Kormány közigazgatási határozatai határozták meg. Mivel az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában a (tag)állam fogalma a közigazgatási szervek összes szintjét magában foglalja függetlenül attól, hogy az országos, regionális vagy helyi szerv, a csökkentett mértékű pénzügyi biztosíték alkalmazására irányuló határozat az államnak tudható be.

(101)

Ezért a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az 1. számú intézkedéshez állami forrásokat ruháztak át, és az intézkedés az államnak tudható be.

(102)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az Iberpotashnak a vonatkozó jogszabályokban előírt szintnél alacsonyabb pénzügyi biztosítékoknak köszönhetően fizetendő csökkentett költségei torzíthatják a versenyt azokon a piacokon, ahol az Iberpotash aktív, azaz főként a kálisó és a só piacán. Amint az az alábbi magyarázatból is kitűnik (lásd a (110) és az azt követő preambulumbekezdést), ez a költségcsökkenés a szóban forgó időszak alatt körülbelül 1,8 millió EUR-t ért el, ezért a spanyol hatóságok állításaival ellentétben nem elhanyagolható.

(103)

Ezenfelül az, hogy az Iberpotash az egyetlen spanyol kálisótermelő, nem zárja ki a potenciális versenytorzulást, mivel az érintett földrajzi piac egyértelműen szélesebb a spanyol nemzeti piacnál. A Bizottság már 1993-ban megállapította, hogy a kálisópiac Spanyolországnál szélesebb: magában foglalja Franciaországot, az Egyesült Királyságot és más tagállamokat is, kivéve Németországot (24). Továbbá az Iberpotash 2014. évi fenntarthatósági jelentésében (25) ismertette, hogy kálisó- és sótermelésének csupán 23 %-át értékesíti Spanyolországban, 50 %-ot más európai országokba exportál, 18 %-ot Dél-Amerikában értékesít, és további értékesítés történik Észak-Amerikába, Afrikába és Ázsiába. Az Iberpotash az összes régióban más kálisó- és sótermelővel versenyez, és ezt a versenyt valószínűsíthetően befolyásolják az Iberpotash mesterségesen alacsony árai.

(104)

Végezetül a potenciális versenytorzulást nem kérdőjelezi meg az Iberpotash arra vonatkozó érve, hogy a pénzügyi biztosíték mértékétől függetlenül ugyanazok maradnak a környezetvédelmi kötelezettségei (azaz a telephelyek helyreállításának biztosítása és a szennyezés megelőzése), és minden esetben tartalékot kell fenntartania az esetleges környezeti károk fedezésére. A könyv szerinti tartalékok mellett a vonatkozó jogszabályokkal összhangban a konkrét pénzügyi biztosítékok fenntartásának kötelezettsége rendes, mégis egyedi működési költségeket jelent, amelyeket az Iberpotashnak – vagy az ugyanezen szabályok hatálya alá tartozó bármely más bányavállalatnak – kell viselnie a biztosíték megállapításáért és fenntartásáért a bank által felszámolt díjak következtében, és ezek jogellenesen alacsony szintje ezért kedvezhet az Iberpotashnak és torzíthatja a versenyt.

(105)

A Bizottság ezért azt a következtetést vonja le, hogy az 1. számú intézkedés torzíthatja a versenyt.

(106)

Amint már fentebb jeleztük, a kálisó és a só piaca egyértelműen határokon átnyúló piac, ahol az Iberpotash a termelésének 50 %-át más európai országokba exportálja. Ezért a pénzügyi biztosítékok csökkentett mértéke hátrányosan befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet.

(107)

Ezért nem támasztják alá az Iberpotash által a 2014. évi fenntarthatósági jelentésben megadott adatok az Iberpotash arra vonatkozó érvelését, hogy a sópiac kizárólag országos vagy csak regionális piac a magas szállítási költségek miatt, mivel a sókitermelése 80 %-át nemcsak európai országokba, hanem Ázsiába, Észak-Afrikába és Amerikába is exportálja. Ezenkívül az Iberpotashnak az eljárás megindításáról szóló határozatra vonatkozó észrevételei e tekintetben ellentmondásosak, mivel egyrészt azt állítják, hogy a sópiac országos vagy csak regionális, másrészt azt, hogy a francia sókitermelő az Iberpotash közvetlen versenytársa, amely megpróbálja kizárni az Iberpotasht a piacról.

(108)

A Bizottság ezért azt a következtetést vonja le, hogy az 1. számú intézkedés befolyásolja az Unión belüli kereskedelmet.

(109)

A támogatás tényleges összegének meghatározásához először legalább az adott időszakban alkalmazandó jogszabályok szerinti pénzügyi biztosítékok hozzávetőleges „helyes” összegét kell megállapítani. A támogatás összege ez alapján megegyezik azon banki díjak és a vállalat által ténylegesen megfizetett banki díjak különbözetével, amelyeket az Iberpotashnak e helyesen megállapított biztosítéki összeg után meg kellett volna fizetnie.

(110)

A harmadik fél azt állítja, hogy a támogatás összege nem csak az alacsonyabb banki díjakra korlátozódik, hanem annak magában kellene foglalnia azt is, hogy pénzügyi tartalékok formájában megfelelő biztosítékokat kell nyújtani a banknak. Ugyanakkor mivel az alábbiakban felbecsült „korrigált” biztosítékok összege az Iberpotash (körülbelül 300 millió EUR) és az egész ICL csoport éves árbevételéhez (5,4 milliárd USD) képest viszonylag szerény, nem valószínű, hogy egy magasabb biztosítéki összeg biztosítása jelentős többletköltségekkel járna a vállalat számára.

(111)

mivel a spanyol hatóságok szerint a Katalán Felsőbíróság 2016 decemberében megállapította, hogy a balsarenyi/sallenti telephelyre vonatkozó, 6 979 471,83 EUR összegű megemelt biztosíték összhangban van a vonatkozó jogszabályokkal, a Bizottság úgy véli, hogy jelenleg a balsarenyi/sallenti telephelyre vonatkozó biztosíték „helyes” összege megegyezik a bíróság által jóváhagyott aktuálisan alkalmazandó összeggel.

(112)

Ezenkívül a Bizottság ennek analógiájára (lásd még a (64) preambulumbekezdést) úgy véli, hogy a súriai telephelyre vonatkozó, 2015 óta alkalmazandó 6 160 872,35 EUR összegű megemelt biztosíték szintén összhangban van a vonatkozó jogszabályokkal. Habár ennek a telephelynek a vonatkozásában nincs hitelt érdemlő bírósági határozat, a kisebb, súriai telephelyre vonatkozó megemelt biztosítéki összeg valójában csaknem megegyezik a balsarenyi/sallenti telephelyre vonatkozó jóváhagyott összeggel. Ez megerősíti, hogy az összeg megfelelőnek tekinthető és összhangban áll a vonatkozó jogszabályokkal.

(113)

Ezért a biztosítékok jelenlegi helyes összege összesen 13 140 344,18 EUR.

(114)

Ezen összeg kiszámításakor ugyanakkor figyelembe vették a 2011-ben bejelentett és 2012-től fokozatosan végrehajtott Phoenix tervet. A terv többek között egy, a kálisó bányászati hulladékában található só feldolgozását és forgalomba hozatalát célzó vákuumsóüzembe való beruházást irányoz elő. A terv szerint az Iberpotash végül körülbelül 1,5 millió tonna sót fog értékesíteni évente.

(115)

A Bizottság egyetért az ERF-tanulmánnyal abban, hogy a Phoenix terv mint olyan nem tekinthető helyreállító intézkedésnek, és nem állítaná le a hulladéklerakók növekedését a bányák üzemelése alatt. A Bizottság ugyanakkor tudomásul veszi az Iberpotash és a spanyol hatóságok arra vonatkozó állításait, hogy a terv nincs hatással a teljes várható helyreállítási költségekre. Az ERF-tanulmány nem veszi figyelembe azt, hogy a sófeldolgozás és -értékesítés valószínűleg a kálisó bányászati tevékenység leállását követően is folytatódni fog. A Phoenix terv ezért valószínűsíthetően fokozatosan hozzájárul a meddőhányók jövőbeni eltávolításához, és így a biztosítékok megfelelő mértékének megállapításakor figyelembe vehető, ahogy az a 2015-ben javasolt és – legalább a balsarenyi/sallenti telephelynél – nemzeti bíróság által jóváhagyott, megemelt biztosítékok esetében is történt.

(116)

Ez azonban azt jelenti, hogy a pénzügyi biztosítékok jelenlegi mértéke nem tekinthető megfelelőnek a Phoenix terv 2012-es indulását megelőző időszakra. Bár az Iberpotash a Phoenix terv bejelentését megelőzően is feldolgozott és értékesített kisebb mennyiségeket a meddőhányóiról származó sóból, a legtöbb sóhulladékot egyszerűen felhalmozták a meddőhányókra abban a reményben, hogy az a későbbiekben kereskedelmi célokra felhasználható lesz (26). Arra azonban nem volt konkrét terv, hogyan és mikor fejlessze a sófeldolgozó létesítményt ahhoz, hogy az így eltávolított sóhulladék mennyisége jelentősebb legyen, és érzékelhető hatást gyakoroljon a jövőbeli helyreállítási költségekre. Ezért a Phoenix terv indulását megelőző időszakot illetően nem vehető figyelembe a meddőhányóknak a jelentős mennyiségű só feldolgozásával és értékesítésével való igencsak hipotetikus, jövőbeni csökkentése.

(117)

A Bizottságnak ezért más rendelkezésre álló bizonyítékokat is meg kell vizsgálnia a 2006 és 2011 közötti időszakra vonatkozó biztosítékok hozzávetőleges „helyes” összegének megbecsléséhez az adott pillanatban várható helyreállítási költségek alapján a Phoenix terv hatásainak kiküszöbölésével.

(118)

Ahogy az a fentiekben már kifejtésre került (lásd a (68)–(81) preambulumbekezdést), a teljes várható helyreállítási költség legmegbízhatóbb becslését (a Phoenix terv nélkül) a panaszos által benyújtott ERF-tanulmány tartalmazta. A Bizottság hitelesnek tekinti e szakértői jelentés feltételezéseit, mivel azok nagymértékben piackutatáson és a világban máshol található hasonló telephelyek összehasonlító teljesítményértékelésén alapulnak. Ezzel ellentétben – a fentiekben már ismertetettek szerint – az Iberpotash által benyújtott tanulmány nem tekinthető a várható helyreállítási költségek megbízható becslésének, mert nem veszi figyelembe a megfelelő helyreállító intézkedéseket (lásd a (79) preambulumbekezdést).

(119)

Az ERF-tanulmány a teljes helyreállítási költséget legalább 71 millió EUR-ra becsüli. Az ERF-tanulmányból vagy más forrásokból (lásd az 5.1.1.1. szakaszt) származó minden más jel szerint még ennél is nagyobb a vélhetően helyes összeg. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy a 2006–2011 közötti időszakra vonatkozó jobb becslés hiányában a figyelembe veendő releváns várható helyreállítás költség 71 millió EUR (24,8 millió EUR Súria és 46,2 millió EUR Balsareny/Sallent esetében).

(120)

Végezetül a 202/1994. rendelet (az abban az időszakban alkalmazandó jogszabály) 3. cikke szerint a 2. cikk (azaz a várható helyreállítási költségek) alapján kiszámított pénzügyi biztosíték mértékét a nem különleges érdeklődésre számot tartó természetes helyen (köztük az Iberpotash telephelyein) végzett bányászati tevékenységek esetében 50 %-kal mérsékelni kell.

(121)

Ezért a Bizottság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján úgy véli, hogy az Iberpotash bányászati tevékenységére vonatkozó pénzügyi biztosítékok „helyes” összege legalább 12,4 millió EUR Súria (a 2006-2011 közötti időszakra) és 23,1 millió EUR Balsareny/Sallent (a 2008–2011 közötti időszakra) esetében.

(122)

Az Iberpotash szerint a biztosítékok jelenlegi költsége a biztosítéki összeg 1 %-ának felel meg évente. A két érintett időszakban a biztosíték fenti helyes összegét alkalmazva az Iberpotashnak alacsonyabb biztosítéki díjak formájában nyújtott teljes támogatás tehát minden évben a „helyes” összeg és az adott évre megállapított tényleges összeg különbözetének 1 %-a az alábbi táblázatban meghatározottak szerint.

3. táblázat

A támogatás összegének kiszámítása

(123)

Ezért az Iberpotash javára csökkentett összegű biztosítékért fizetendő alacsonyabb banki díjak formájában nyújtott támogatás teljes összege a 2006 és 2016 közötti időszakra 1 864 622 EUR-t tesz ki.

Ezt a támogatást abban a pillanatban nyújtották, amikor megállapították a spanyol hatóságok által kiállított környezetvédelmi engedélyekben a csökkentett összegű biztosítékokat, azaz 2006. november 6-án Súria és 2008. április 29-én Balsareny/Sallent esetében.

(124)

A fentiek fényében a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az 1. számú intézkedés állami támogatásnak minősül, ezért megvizsgálja annak jogszerűségét és a belső piaccal való összeegyeztethetőségét.

(125)

A spanyol Környezetvédelmi Minisztérium és a Katalán Kormány 2007. december 17-én egyezményt írtak alá, amelyben megállapodtak, hogy együttműködnek és megosztják a vilafrunsi meddőhányó lefedésére (és ezáltal a meddőhányó negatív környezeti hatásainak csökkentésére) irányuló projekthez kapcsolódó költségeket. A Pénzügyminisztérium beleegyezett, hogy 4 millió EUR-val járul hozzá a beruházási költségekhez, a fennmaradó részt pedig az Agencia Catalana del Agua, a Katalán Kormány által irányított állami vállalkozás fedezte. A projekt munkálatai 2008 augusztusában kezdődtek és 18 hónapig tartottak. A teljes beruházási költség 7 887 571 EUR volt, és azt teljes mértékben közigazgatási szervek finanszírozták a 2007-es egyezménynek megfelelően.

(126)

A projekt keretében egy vízhatlan réteggel („lámina impermeable”) fedték be a vilafrunsi meddőhányót, amely lezárja azt és elszigeteli a sóhulladékot mindenféle külső vízzel való érintkezéstől, ezáltal megakadályozza a meddőhányóból a só szivárgását. Ezt a réteget egy geotextil fólia takarta, amelyre földet raktak, hogy lehetővé tegyék a növényzet betelepítését a lefedett meddőhányó tetején.

(127)

A vilafrunsi meddőhányó az Iberpotash telephelyén és annak tulajdonában áll. Egy 1998. október 21-i adásvételi megállapodás részeként ruházták át rá, amely alapján az Iberpotash megszerezte a Sociedad Estatal de Participaciones Industriales (SEPI) spanyol állami holdingtársaságtól a bányászati tevékenységet a katalán régióban. Az átruházás idején a meddőhányó már inaktív volt, mivel annak a bányának, amelyhez a vilafrunsi meddőhányó tartozott, már 1973-ban beszüntették a működését.

(128)

Amint fentebb jeleztük, az Iberpotash telephelyén és annak tulajdonában álló vilafrunsi meddőhányó lefedésére irányuló beruházást teljes mértékben a közigazgatási szervek finanszírozták. Az Iberpotash csak a létesítmény karbantartási költségeit viseli annak életciklusa során.

(129)

A 2008–2009-ben végzett lefedés olyan meddőhányót érintett, amely 1998 óta van az Iberpotash tulajdonában, amikor a telephelyet más kálisó-bányatelkekkel együtt privatizálták a régióban. A meddőhányó olyan bányához kapcsolódik, amely már 1973-ban beszüntette működését, és így az Iberpotash akkor vette át a telephelyet, amikor az már nem működött. Az Iberpotash ezért azt állítja, hogy sem a nemzeti, sem az uniós jogszabályok alapján nem köteles a meddőhányóból származó szennyezést megakadályozó intézkedéseket hozni, mivel nem az Iberpotash az eredeti szennyező.

(130)

A spanyol hatóságok nem értenek egyet az Iberpotash érveivel, és azt állítják, hogy az Iberpotashnak általános kötelezettsége, hogy megfelelő intézkedéseket hozzon a tulajdonában álló meddőhányóból származó szennyezés megakadályozására, és hogy a vonatkozó jogszabályokkal összhangban kezelje a meddőhányót. Ezért az Iberpotash felel a vonatkozó jogszabályok által előírt környezetvédelmi intézkedésekért és a meddőhányó által esetlegesen okozott környezeti károkért.

(131)

Ezenfelül a harmadik fél észrevételei rámutatnak arra, hogy az Iberpotash a vilafrunsi telephely irányításáért attól a pillanattól felel, hogy a bányászati jogokat átruházták rá. Ez a felelősség a hulladékgazdálkodásról szóló, 1993. július 15-i 6/1993. spanyol törvényen és a spanyol víztörvény átdolgozásáról szóló, 2001. július 20-i 1/2001. királyi törvényerejű rendeleten alapul. A harmadik fél azt állítja, hogy irreleváns az, hogy a vilafrunsi telephely már nem volt aktív, amikor az Iberpotash megszerezte azt, mivel a bányászati koncesszió jogosultjának a bányászati hulladékot teljes egészében kezelnie kell, azaz azt a hulladékot is, amely azelőtt keletkezett, hogy a jogosult megszerezte volna a koncessziót.

(132)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az, hogy a vilafrunsi meddőhányóhoz tartozó bánya működését már 1973-ban beszüntették, önmagában nem zárja ki az Iberpotash mint tulajdonos felelősségét a bánya megfelelő helyreállításának biztosítása vonatkozásában. Ahogy a spanyol hatóságok is megerősítették, minden helyreállítási terv – köztük a 2008. évi terv is – tartalmazott konkrét helyreállító intézkedéseket, amelyeket az Iberpotash köteles volt végrehajtani a vilafrunsi meddőhányó vonatkozásában. Az 1973. évi spanyol bányászati törvény 121. cikke értelmében a helyreállítási tervben foglalt kötelezettségek nem teljesítése súlyos jogsértésnek minősül. Ezenkívül a spanyol hatóságok megerősítik, hogy a vonatkozó vízvédelmi jogszabályokkal összhangban az Iberpotash mindig köteles volt meghozni minden szükséges intézkedést a létesítményei – köztük a vilafrunsi meddőhányó – által okozott vízszennyezés megakadályozására. A Bizottság azt is megjegyzi, hogy az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékokról szóló irányelv 4. cikke szerint az üzemeltető megtesz minden szükséges intézkedést, amely lehetőség szerint megakadályozza vagy csökkenti a környezetre gyakorolt káros hatásokat még a hulladékkezelő létesítmény irányításának bezárása után is.

(133)

Emellett az Iberpotash azt állítja, hogy a telephelyre vonatkozó adásvételi megállapodás tartalmaz egy záradékot, amely úgy értelmezhető, hogy kizárja az Iberpotash 1997 előtti tevékenységekből származó felelősségét, ideértve a meddőhányóért viselt bármilyen felelősséget. Az Iberpotash e tekintetben a Legfelsőbb Bíróság 2009. május 14-i ítéletét említi, amely az adásvételi szerződés azon rendelkezésére hivatkozik, amely előírja, hogy az eladó ellentételezi a vevőt a harmadik felek által az átruházás előtti időszakhoz kapcsolódó, a mérlegben fel nem tüntetett és az átvilágítási folyamat nem ismert tények tekintetében támasztott követelésekből eredő kötelezettségekért. Az Iberpotash azt állítja, hogy a Vilafruns helyreállításához kapcsolódó kötelezettségek nem voltak ismertek az adásvétel előtt, és nem volt ehhez kapcsolódó tartalék a mérlegben, mivel akkoriban nem létezett erre irányuló jogi kötelezettség.

(134)

A spanyol hatóságok azonban azt állítják, hogy a részesedés adásvételére irányuló 1998. évi megállapodás nem tartalmazott olyan konkrét rendelkezést, amely arra kötelezte volna az eladót, hogy a részesedés átruházását követően vegye át a vevő valamely felelősségi köreit.

(135)

A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletében hivatkozott rendelkezés inkább egy sztenderd szerződéses rendelkezés, amely megvédi az eladót a harmadik feleknek az eladás során nem ismert tényekhez kapcsolódó későbbi követeléseitől. Ugyanakkor az Iberpotash nem állíthatja azt, hogy nem volt tudomása az ügylet részeként átvett meglévő vilafrunsi meddőhányóról és arról az általános kötelezettségről, hogy a hulladék tulajdonosának kell biztosítania a hulladékkezelő létesítményei megfelelő irányítását. Az, hogy az Iberpotash számos helyreállítási tervben elfogadta a vilafrunsi meddőhányóval kapcsolatos környezetvédelmi kötelezettségeket, megerősíti, hogy tudomása volt ezekről a kötelezettségekről.

(136)

A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy Katalóniában a kálisó bányászati tevékenység 1998-ban történő megszerzésének következtében a vonatkozó jogi szabályozással összhangban az Iberpotash felelt a vilafrunsi meddőhányó megfelelő irányításáért.

(137)

Ugyanakkor a spanyol hatóságok – e következtetés elfogadása mellett – azt állítják, hogy a vilafrunsi meddőhányó lefedése nem tartozott az Iberpotash kötelezettségei közé. A spanyol hatóságok szerint az Iberpotash kötelezettségeit a 2008. évi eredeti helyreállítási tervben foglaltaknál (nevezetesen egy cső/elvezető rendszer kiépítése, más típusú védelem és helyreállítás, melynek teljes költsége körülbelül […] EUR (*1)) lényegesen olcsóbb intézkedésekkel is teljesíteni lehetett volna. Ezért azt állítják az Iberpotashsal együtt, hogy a meddőhányó lefedésére irányuló állami beruházás nem minősül az Iberpotashnak nyújtott gazdasági előnynek, mivel az Iberpotash által megtakarított költségeket ([…] EUR) több mint kiegyenlítik azok a karbantartási költségek, amelyeket a létesítmény életciklusa során viselnie kell (csak a 2015. március és 2016. március közötti időszakban […] EUR), illetve azok az alternatív költségek, amelyeket akkor kell fedeznie, ha nem tudja feldolgozni és értékesíteni a lefedett vilafrunsi meddőhányóból származó sót, mint ahogy azt más meddőhányóinál is tervezi (30).

(138)

A Bizottság úgy véli, hogy az Iberpotash Vilafrunsra vonatkozó kötelezettségeinek mértékétől függetlenül nem elfogadható az, hogy a lényegesen jobb környezetvédelmet biztosító 7,9 millió EUR összegű állami beruházás, amely elvileg megegyezik a bányatelek helyreállításával anélkül, hogy bármilyen beruházási költséggel járna az Iberpotash számára, nem nyújtott semmilyen gazdasági előnyt az Iberpotash számára. A meddőhányó lefedésének megépítése arra szolgált, hogy jelentősen csökkentse a vilafrunsi meddőhányóból származó szivárgások okozta szennyezést. A támogatás hiányában az alternatív intézkedések nem nyújtottak volna ilyen jó és hosszú távú védelmet, és azzal fenyegették volna az Iberpotasht, hogy viselje a szennyezés következményeit (ahogy azt a más bányatelkekre vonatkozó 2014. december 18-i és 2015. február 25-i büntetőjogi ítéletek is bizonyították – lásd az eljárás megindításáról szóló határozat (27) és (94) preambulumbekezdését). Ezért a létesítmény állami forrásokból finanszírozott megépítése lehetővé tette az Iberpotashnak, hogy könnyebben megakadályozza a szennyezést, csökkentse környezeti kockázatait a jövőben, és biztosítsa a meddőhányó hosszú távú helyreállítását (a Franciaországban vagy Németországban található só meddőhányók hasonló helyreállításával összhangban, a fenti (26) és (32) preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően). Az Iberpotasht végül kötelezték volna a vilafrunsi meddőhányó megfelelő helyreállításának biztosítására.

(139)

Végezetül a Bizottság úgy véli, hogy az intézkedés szelektív, mivel konkrétan az Iberpotash tulajdonában lévő vilafrunsi meddőhányó lefedésének közfinanszírozására irányult. A spanyol hatóságok szerint az intézkedés nem lehet szelektív, mivel az Iberpotash az egyetlen kálisóbányászati vállalat Spanyolországban, ezért nincs lehetőség a más vállalatokkal történő összehasonlításra. Ugyanakkor az, hogy az Iberpotash az egyetlen kálisóbányászati vállalat Spanyolországban, nem érvényteleníti az intézkedés szelektivitását, amely egyértelműen egy konkrétan megnevezett hulladékkezelő létesítményre irányult, és nem bármely másikra.

(140)

A Bizottság ezért azt a következtetést vonja le, hogy a 4. számú intézkedés szelektív gazdasági előnyt nyújtott az Iberpotashnak.

(141)

A vilafrunsi meddőhányó lefedésének teljes beruházási költségét közigazgatási szervek finanszírozták: 4 millió EUR-t a spanyol Környezetvédelmi Minisztérium, a fennmaradó 3 887 571 EUR-t pedig az Agencia Catalana del Agua, a Katalán Kormány által irányított állami vállalkozás fedezte, amely így tett eleget a Katalán Kormány által az 2007. december 17-i egyezményben vállalt kötelezettségvállalásnak, mely szerint fedezi a beruházási költségek fennmaradó részét.

(142)

Sem a spanyol hatóságok, sem az Iberpotash nem állította az állami források nem meglétét ezen intézkedés vonatkozásában.

(143)

Ezenfelül a spanyol Környezetvédelmi Minisztérium és a Katalán Kormány hozta meg azt a döntést, hogy közfinanszírozást nyújt a vilafrunsi meddőhányó lefedésére, amely így egyértelműen az államnak tudható be.

(144)

Ezért a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a 4. számú intézkedéshez állami forrásokat ruháztak át, és az intézkedés az államnak tudható be.

(145)

Ahogy fent már részletesen kifejtettük (lásd a (103) és a (105) preambulumbekezdést), az Iberpotash más kálisó- és sótermelőkkel versenyez. Ezért az, hogy a vilafrunsi telephellyel kapcsolatos környezetvédelmi kötelezettségeinek legalább egy részét állami forrásokból finanszírozták, torzíthatja a versenyt azáltal, hogy mesterségesen csökkenti az Iberpotash költségeit, és így jogtalan előnyhöz juttatja a versenytársaival szemben.

(146)

A Bizottság ezért azt a következtetést vonja le, hogy a 4. számú intézkedés torzíthatja a versenyt.

(147)

Kálisóval és sóval is kereskednek az Unión belül (lásd a (106) és (107) preambulumbekezdést), ezért a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a 4. számú intézkedés befolyásolja az Unión belüli kereskedelmet.

(148)

A fentiek fényében a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a 4. számú intézkedés 7 887 571 EUR összegű állami támogatásnak minősül, ezért megvizsgálja annak jogszerűségét és a belső piaccal való összeegyeztethetőségét.

(149)

Az 1. és a 4. számú intézkedést is az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdésében meghatározott bejelentési és felfüggesztési kötelezettség megsértésével nyújtották. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy mindkét intézkedés jogellenes állami támogatásnak minősül.

(150)

Sem a spanyol hatóságok, sem az Iberpotash nem adtak elő semmilyen összeegyeztethetőségi indokot a vonatkozó jog által előírtnál alacsonyabb pénzügyi biztosíték formájában nyújtott támogatásra.

(151)

A Bizottság úgy véli, hogy az intézkedés az Iberpotashnak nyújtott működési támogatásnak minősül, mivel lehetővé tette, hogy a 2006 és 2016 között eltelt hosszú időszakban a biztosíték díjainak költségei az előírtnál alacsonyabbak legyenek.

(152)

A Bizottság nem talált semmilyen lehetséges összeegyeztethetőségi indokot ilyen működési támogatás nyújtására egy nyilvánvaló közös érdekű célkitűzés megvalósítása nélkül, ezért arra a következtetésre jut, hogy az Iberpotash csökkentett összegű pénzügyi biztosítékaiból álló intézkedés a pénzügyi biztosítékok jogellenesen alacsony szintjéből következő alacsonyabb banki díjak formájában nyújtott összeegyeztethetetlen támogatásnak minősül.

(153)

A spanyol hatóságok szerint amennyiben a vilafrunsi meddőhányó lefedése állami támogatásnak minősül, az a 2008. évi környezetvédelmi iránymutatásnak az uniós szabványokat meghaladó vagy uniós szabványok hiányában a környezetvédelmet javító vállalkozásoknak nyújtott támogatásról szóló 3.1.1. szakasza alapján összeegyeztethetőnek tekinthető.

(154)

Beadványuk szerint a meddőhányó lefedése egy kísérleti projekt, amely a só meddőhányókból származó szivárgások megelőzésére irányuló új technológia tesztelésére irányul. Állítólag azért választották a vilafrunsi telephelyet ehhez a kísérleti projekthez, mert különleges tulajdonságai vannak (kisebb méret, helyszín tekintetében a Llobregat folyón folyásirány szerint az első só meddőhányó, az, hogy már évtizedek óta inaktív). Azzal, hogy a tényleges eredményekkel ellátják a hatóságokat, segítenek nekik, hogy jobban kezeljék a só meddőhányók általános problémáját a régióban. Ezzel kapcsolatban a projekt várhatóan hozzájárul a Llobregat folyó vízgyűjtőjének régiójában a környezet megőrzéséhez, védelméhez és helyreállításához, és így közös érdekű célkitűzést követ.

(155)

A spanyol hatóságok továbbá ismertetik, hogy a projekt egy, a katalán vízgyűjtő medencék továbbfejlesztett gazdálkodására irányuló általános terv része, amely számos intézkedést tartalmaz; néhányat állami, néhányat magánforrásokból finanszíroznak.

(156)

A Bizottság úgy véli, hogy a 2008. évi környezetvédelmi iránymutatás a jelenlegi esetben valóban alapot szolgáltat az összeegyeztethetőség értékeléséhez. A 2008. évi környezetvédelmi iránymutatás (205) bekezdése a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló 2014. évi iránymutatás (31) (248) bekezdésével együtt olvasva lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy a 2008. évi környezetvédelmi iránymutatásban megállapított szabályokat a 2009 és 2011 között nyújtott jogellenes támogatásokra alkalmazza.

(157)

A 2008. évi környezetvédelmi iránymutatás 3.1.1. szakasza szerint a vállalkozások számára az uniós szabványokat meghaladó vagy uniós szabványok hiányában a környezetvédelem javítását lehetővé tevő beruházási támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja [jelenleg az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja] szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak kell tekinteni, a 2008. évi környezetvédelmi iránymutatás 74–84. pontjában és 3.2. szakaszában megállapított feltételek teljesülése esetén.

(158)

Az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék helyreállítására vonatkozó uniós szabványokat az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékokról szóló irányelv tartalmazza. Ugyanakkor az irányelv 24. cikkének (4) bekezdése szerint az 5. cikk, a 6. cikk (3)–(5) bekezdése, a 7. cikk, a 8. cikk, a 12. cikk (1), (2) bekezdése és a 14. cikk (1)–(3) bekezdése nem alkalmazandó azokra a hulladékkezelő létesítményekre, amelyek 2006. május 1. előtt megszüntették a hulladékok átvételét, ahogy a vilafrunsi meddőhányó esetében is. Ezért a szóban forgó ügyben nincsenek konkrét uniós szabványok, amelyek megállapítanák a vilafrunsi meddőhányó esetében elérendő szintet környezetvédelmi értelemben.

(159)

Az egyik harmadik fél azt állítja, hogy az Iberpotashnak már 2008–2009-ben is azonnali jogi kötelezettsége volt, hogy biztosítsa a meddőhányó lefedését, anélkül, hogy ezen állítások alátámasztására konkrét bizonyítékot szolgáltatott volna. Mindenesetre a Bizottság úgy véli, hogy bár az Iberpotasht végül a jövőben kötelezték volna a vilafrunsi meddőhányó megfelelő helyreállításának biztosítására, 2008–2009-ben nem létezett ilyen kötelezettség, és a támogatás nélkül az Iberpotash továbbra is képes lett volna kezelni a meddőhányót a kötelezettségeinek a kapcsolódó helyreállítási terv szerinti teljesítése mellett.

(160)

A 2008. évi környezetvédelmi iránymutatás (79) bekezdésével összhangban az ilyen támogatás intenzitása a nagyvállalkozások esetében soha nem haladhatja meg az elszámolható költségek 50 %-át. A támogatási intenzitás 10 százalékponttal növelhető, amennyiben a beruházás ökoinnovációs eszköz megszerzésére vagy ökoinnovációs projekt elindítására irányul, feltéve, hogy a 2008. évi környezetvédelmi iránymutatás (78) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek. Ezenkívül ha a beruházási támogatást valódi versenyt biztosító pályáztatási eljárás keretében, világos, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján ítélik oda, ezzel eredményesen biztosítva, hogy a támogatás a környezetvédelmi előny eléréséhez szükséges minimális szintre korlátozódik, a támogatás intenzitása elérheti a támogatható beruházási költségek 100 %-át (lásd a 2008. évi környezetvédelmi iránymutatás (77) bekezdését). A versenyt biztosító pályázati eljárás nem lehet hátrányosan megkülönböztető, és elegendő számú vállalkozás részvételét kell biztosítania. Továbbá a versenyt biztosító pályázati eljárás költségvetését kötelező érvényű korlátnak kell tekinteni, abban az értelemben, hogy nem minden résztvevő kaphat támogatást.

(161)

A 2008. évi környezetvédelmi iránymutatás (80) bekezdése szerint az elszámolható költségeket a magasabb szintű környezetvédelem eléréséhez szükséges beruházási többletköltségekre kell korlátozni, és ezekből le kell vonni az első öt év működési előnyeit, és hozzájuk kell adni ezek működési költségeit. Uniós szabványok hiányában a beruházási többletköltségek az ahhoz szükséges beruházási költségeket jelentik, hogy magasabb szintű környezetvédelmet valósítsanak meg annál, mint amit környezetvédelmi támogatás hiányában az érintett vállalkozás elérne (lásd a 2008. évi környezetvédelmi iránymutatás (84) bekezdésének c) pontját).

(162)

A szóban forgó ügyben a spanyol hatóságok azt állítják, hogy a meddőhányó lefedésére irányuló beruházást megelőzően az Iberpotash ide kapcsolódó helyreállítási terve konkrét helyreállító intézkedéseket tartalmazott a vilafrunsi meddőhányó vonatkozásában, amelyek a meddőhányóból származó szivárgások korlátozására és a környezetre gyakorolt hatás minimalizálására irányultak. Az intézkedések várható költségei – amelyek a 2008. évi környezetvédelmi iránymutatás (81) bekezdésének a) pontjával összhangban beruházási támogatás nélküli alternatív helyzetnek minősülnek – […] EUR-t értek el. A Bizottság megérti, hogy a spanyol hatóságok ezeket az intézkedéseket elegendőnek tartották ahhoz, hogy biztosítsák a vilafrunsi meddőhányóra akkoriban alkalmazandó környezetvédelmi kötelezettségek teljesítését.

(163)

Emellett a spanyol hatóságok magyarázata szerint a vilafrunsi meddőhányó lefedését „kísérleti projektnek” tekintették, amellyel a gyakorlatban igazolhatták, hogy megfelelő-e ez a helyreállítási módszer a Llobregat régióban felmerülő környezetvédelmi problémák kezelésére. Ezért a meddőhányó lefedését nem valamilyen erre irányuló jogi kötelezettség miatt végezték el, hanem ennél általánosabb közérdekből, hogy megtalálják a legmegfelelőbb helyreállítási módszert, amelyet a régió környezetére hatást gyakorló többi meddőhányó esetében is végrehajthatnak majd a jövőben.

(164)

Mindezek alapján a vilafrunsi meddőhányó 2008–2009-es lefedése lehetővé tette az Iberpotash számára, hogy a 2008. évi környezetvédelmi iránymutatás (74) bekezdésének b) pontjának megfelelően uniós szabványok hiányában emelje a tevékenységeiből származó környezetvédelmi szintet.

(165)

A fentiekre tekintettel a beruházási projekt beruházási többletköltségei 7 887 571 EUR beruházási összeget érnének el, mínusz az alternatív forgatókönyvben szereplő […] EUR költség. Mivel a Vilafruns évek óta nem üzemel, nincsenek a meddőhányó lefedéséből származó működési előnyök. A tavalyi évben a létesítmény fenntartásának működési költségei a spanyol hatóságok szerint […] EUR-t tettek ki. Feltételezve, hogy az első öt évben ugyanezen a szinten maradnak, az elszámoltatható költségekhez hozzáadandó működési költségek teljes összege […] EUR lenne. A teljes támogatható költség tehát 7 804 922,60 EUR (32).

(166)

Mivel a támogatás a 7 887 571 EUR teljes beruházási költséggel egyezik meg, így az meghaladja az elszámoltatható költségek 100 %-át.

(167)

A spanyol hatóságok nem nyújtottak be bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a vilafrunsi meddőhányót valódi versenyt biztosító pályáztatási eljárás keretében, világos, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján, nagy számú egyéb lehetséges projekt közül választották volna ki. A spanyol hatóságok a meddőhányót valójában csak a tulajdonságai miatt választották ki, amelyeket a projekthez megfelelőnek találtak (lásd a (154) preambulumbekezdést). Ezért a 2008. évi környezetvédelmi iránymutatás akár 100 %-os támogatási intenzitást megengedő (77) bekezdése nem alkalmazható a szóban forgó ügyre.

(168)

A Bizottság továbbá úgy véli, hogy a meddőhányó vízhatlan réteggel történő helyreállítása, amely biztosítja a vízhatlan szigetelést, nem tekinthető a 2008. évi környezetvédelmi iránymutatás (78) bekezdése értelmében vett ökoinnovációs projektnek. Annak ellenére, hogy a spanyol hatóságok úgy érveltek, hogy a záróréteg egyedi és innovatív, ez a módszer az Unióban az iparágban fellelhető legkorszerűbb technológiához képest nem tekinthető új vagy lényegesen továbbfejlesztett módszernek a következő okok miatt.

(169)

Lehetnek technikai különbségek a Vilafruns zárórétege és az elzászi meddőhányók zárórétege között, ahogy azt az Agencia Catalana del Agua technikai hozzájárulása is ismerteti. Ugyanakkor már alkalmaztak hasonló módszereket – különösen Németországban –, melyek arra irányultak, hogy a meddőhányót egy vízhatlan anyaggal vonják be és zárják le. A kifejezetten a kálisó iparágban elérhető technológiákkal foglalkozó német szakértő által írt könyv szerint (33) Németországban már 30 éves, óriási tapasztalat áll rendelkezésre a kálisóbányászathoz kapcsolódó egész meddőhányók lefedésében, melynek célja, hogy megakadályozza a víz bejutását a meddőhányóba és így minimálisra csökkentse a szivárgást. A könyv azt állítja, hogy Németországban a meddőhányók lefedéséhez kapcsolódó kísérletek az 1950-es évekre nyúlnak vissza, és az 1970-es, de különösen az 1990-es évektől számos, főleg közepes méretű meddőhányót fedtek le Németországban, miközben többféle anyaggal és technikával kísérleteztek. A K+S német kálisóbányászati vállalat 2015. évi éves jelentése azt mutatja, hogy a régi felhalmozási stratégiájuk részeként használaton kívüli kis és közepes méretű meddőhányókat fedtek le azzal a céllal, hogy elkerüljék és minimalizálják a természetre és a környezetre gyakorolt hosszú távú hatásokat. Alsó-Szászországban összesen 41, míg Baden-Württembergben kettő használaton kívüli meddőhányót tartanak karban jelenleg. Ezek közül tizenötöt ültettek be ismét növényzettel, és hat másik beültetése jelenleg is folyamatban van (34).

(170)

Ezért bár ezeknek a projekteknek a technikai részletei az egyes telephelyek konkrét feltételei függvényében eltérhetnek, ez a projekt nem tekinthető a 2008. évi környezetvédelmi iránymutatás 3.1.1. szakasza szerinti ökoinnovációnak.

(171)

Az Iberpotashnak mint nagyvállalkozásnak nyújtható maximális támogatási intenzitás a 2008. évi környezetvédelmi iránymutatás (76) bekezdése szerint tehát az elszámolható költségek 50 %-a.

(172)

Mindezek alapján a maximális támogatási összeg, amelyet a Bizottság a 2008. évi környezetvédelmi iránymutatás alapján mint beruházási összeget a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekint, és amellyel az Iberpotash növelheti a környezetvédelem szintjét, 3 902 461,30 EUR.

(173)

Ebből következően a Bizottság az erre az intézkedésre nyújtott teljes támogatási összeg fennmaradó részét (3 985 109,70 EUR) jogtalan és összeegyeztethetetlen támogatásnak tekinti.

(174)

Az EUMSZ és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság – amennyiben meggyőződött arról, hogy a támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal – jogosult annak eldöntésére, hogy az érintett államnak meg kell-e szüntetnie vagy módosítania kell-e a támogatást (35). Szintén a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata azt mutatja, hogy a Bizottság által a belső piaccal összeegyeztethetetlennek tekintett támogatások esetében a támogatás eltörlése vonatkozásában a tagállamra kirótt kötelezettség célja a korábbi helyzet visszaállítása (36).

(175)

A Bíróság e tekintetben kimondta, hogy ez a célkitűzés akkor valósul meg, ha a kedvezményezett visszafizette a jogellenes támogatásként kapott összegeket, elveszítve így azt az előnyt, amelyet versenytársaival szemben élvezett a piacon, és visszaállt a támogatás juttatása előtti állapot (37).

(176)

Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (38) 16. cikkének (1) bekezdése kimondja: „Amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére […]”.

(177)

Így, mivel a szóban forgó alábbi intézkedéseket:

(178)

A Bizottság megállapítja, hogy Spanyolország jogellenesen hajtotta végre az Iberpotash javára az 1. számú intézkedés keretében a 2006 és 2016 közötti időszakra vonatkozó biztosítékok túlzottan alacsony szintjéből következő túlzottan alacsony biztosítéki díjak formájában nyújtott, 1 864 622 EUR összegű támogatást, megsértve ezzel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (3) bekezdését. A Bizottság ezért arra a következtetésre jut, hogy a támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal, és ezért azt vissza kell fizettetni.

(179)

A Bizottság megállapítja, hogy Spanyolország jogellenesen hajtotta végre az Iberpotash javára a vilafrunsi meddőhányó lefedésével a környezetvédelem javítását lehetővé tevő beruházási támogatást (4. számú intézkedés), megsértve ezzel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (3) bekezdését.

(180)

Ugyanakkor a Bizottság megállapítja, hogy a 4. számú intézkedés 3 902 461,30 EUR összegű része a 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető a belső piaccal, mivel összhangban áll a 2008. évi környezetvédelmi iránymutatással.

(181)

Mindazonáltal a Bizottság a 4. számú intézkedésre nyújtott teljes támogatási összeg fennmaradó részét, azaz 3 985 109,70 EUR-t az engedélyezett maximális támogatási intenzitást meghaladónak és a belső piaccal összeegyeztethetetlennek tekint, amelyet vissza kell fizettetni,

a)

a kedvezményezet által visszafizetendő teljes összeg (tőke és kamatok);

b)

az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott és tervezett intézkedések részletes bemutatása;

c)

az azt igazoló dokumentumokat, hogy a kedvezményezettet felszólították a támogatás visszafizetésére.