(1)   Belépéskor és kilépéskor a következő kategóriákba tartozó személyekre vonatkozó adatokat az (EU) 2017/2226 rendelet 16., 17., 19. és 20. cikkével összhangban az EES-ben rögzíteni kell:

a)	az e rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően rövid távú tartózkodás céljából belépésre jogosult harmadik országbeli állampolgárok;

b)	harmadik országbeli állampolgárok, akik olyan uniós polgár családtagjai, akire a 2004/38/EK irányelv alkalmazandó, és akik az említett irányelv szerinti tartózkodási kártyával nem rendelkeznek;

c)

azok a harmadik országbeli állampolgárok, akik i. olyan harmadik országbeli állampolgár családtagjai, aki az egyrészt az Unió és tagállamai, másrészt az adott harmadik ország között létrejött megállapodás alapján a szabad mozgás tekintetében az uniós polgárokéval egyenértékű jogokat élvez; és ii. akik nem rendelkeznek a 2004/38/EK irányelv szerinti tartózkodási kártyával vagy az 1030/2002/EK rendelet szerinti tartózkodási engedéllyel.

(2)   Az olyan harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó adatokat, akiknek a rövid távú tartózkodás céljából történő beléptetését e rendelet 14. cikkének megfelelően megtagadták, az (EU) 2017/2226 rendelet 18. cikkével összhangban rögzíteni kell az EES-ben.

(3)   A következő kategóriákba tartozó személyekre vonatkozó adatokat nem kell rögzíteni az EES-ben:

a)	harmadik országbeli állampolgárok, akik olyan uniós polgár családtagjai, akire a 2004/38/EK irányelv alkalmazandó, és akik rendelkeznek az említett irányelv szerinti tartózkodási kártyával, függetlenül attól, hogy az uniós polgárt kísérik, vagy hozzá csatlakoznak;

b)

harmadik országbeli állampolgárok, akik harmadik országbeli állampolgár családtagjai – függetlenül attól, hogy a harmadik országbeli állampolgárt kísérik, vagy hozzá csatlakoznak –, amennyiben: i. ez a harmadik országbeli állampolgár egyrészt az Unió és tagállamai, másrészt az adott harmadik ország között létrejött megállapodás alapján a szabad mozgás tekintetében az uniós polgárokéval egyenértékű jogokat élvez; és ii. ezek a harmadik országbeli állampolgárok rendelkeznek a 2004/38/EK irányelv szerinti tartózkodási kártyával vagy az 1030/2002/EK rendelet szerinti tartózkodási engedéllyel;

c)	a 2. cikk 16. pontjában említett tartózkodási engedéllyel rendelkezők, akik nem tartoznak az e bekezdés a) és b) pontjában említett kategóriákba;

d)	a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal rendelkezők;

e)	olyan harmadik országbeli állampolgárok, akik a 2014/66/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (*3) vagy az (EU) 2016/801 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (*4) összhangban mobilitáshoz való jogukat gyakorolják;

f)	Andorra, Monaco és San Marino állampolgárai, valamint a Vatikánvárosi Állam által kiállított útlevél birtokosai;

g)

olyan személyek vagy olyan kategóriákba tartozó személyek, akik mentesülnek a határforgalom-ellenőrzés alól, vagy akik a határforgalom-ellenőrzésre vonatkozó különös szabályok által biztosított előnyökkel bírnak, nevezetesen: i. az állam- és kormányfők, valamint a nemzeti kormányok tagjai és az őket kísérő házastársak, továbbá hivatalos küldöttségük tagjai, valamint az uralkodók és a királyi család egyéb magas rangú tagjai a VII. melléklet 1. pontja szerint; ii. a pilóták és légi személyzet a VII. melléklet 2. pontja szerint; iii. a tengerészek a VII. melléklet 3. pontja szerint, továbbá a valamely tagállam területén tartózkodó tengerészek, kizárólag amíg hajójuk a kikötőben tartózkodik, és a felkeresett kikötő területén; iv. a határ menti ingázók a VII. melléklet 5. pontja szerint; v. a mentési szolgálatok, a rendőrség és a tűzoltóság szükséghelyzetben eljáró tagjai, valamint a határőrök, a VII. melléklet 7. pontja szerint; vi. a nyílt tengeri munkavállalók a VII. melléklet 8. pontja szerint; vii. a körutazást végző hajók személyzete és utasai a VI. melléklet 3.2.1., 3.2.2. és 3.2.3. pontja szerint; viii. a sétahajón utazó személyek, akikre nem vonatkozik a határforgalom-ellenőrzés a VI. melléklet 3.2.4., 3.2.5. és 3.2.6. pontja szerint;

h)	olyan személyek, akik az 5. cikk (2) bekezdésének megfelelően mentesülnek azon kötelezettség alól, hogy a külső határokat csak a határátkelőhelyeken és csak a hivatalos nyitvatartási időben léphetik át;

i)	olyan személyek, akik határátlépésükhöz érvényes kishatárforgalmi engedélyt mutatnak be az 1931/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (*5) megfelelően;

j)	a nemzetközi személyszállító és tehervonatok személyzetének tagjai;

k)

olyan személyek, akik határátlépésükhöz az alábbi okmányok valamelyikét mutatják be: i. a 693/2003/EK tanácsi rendeletnek (*6) megfelelően kiállított érvényes egyszerűsített vasúti átutazási okmány; vagy ii. a 693/2003/EK rendeletnek megfelelően kiállított érvényes egyszerűsített átutazási okmány, amennyiben az érintett személyek az átutazást vasúton hajtják végre és nem szállnak ki valamely tagállam területén.

(1)   Az olyan személyek, akiknek határátlépését a 6a. cikkel összhangban az EES-ben regisztrálni kell, az e cikk (4) bekezdésének a) pontjában említett adatoknak az EES-ben való előzetes regisztrálása céljából önkiszolgáló rendszereket is használhatnak, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)	az úti okmány elektronikus adathordozót (chipet) tartalmaz, és a chipen tárolt adatok valódisága és integritása a teljes érvényes tanúsítvány-lánc segítségével megerősítést nyer;

b)

az úti okmány az elektronikus adathordozón (chipjén) tárolt arcképmást tartalmaz, amely az önkiszolgáló rendszeren keresztül technikailag hozzáférhető abból a célból, hogy az elektronikus adathordozón (chipen) tárolt arcképmást és az érintett helyben rögzített arcképmását összehasonlítva ellenőrizzék az úti okmány birtokosának személyazonosságát; ha technikailag és jogilag lehetséges, ez az ellenőrzés elvégezhető a helyben rögzített ujjlenyomatoknak az úti okmány elektronikus adathordozóján (chipjén) tárolt ujjlenyomatokkal történő összehasonlítása útján.

(2)   E cikk (1) bekezdése alapján az önkiszolgáló rendszer ellenőrzi, hogy az érintett személyt regisztrálták-e már az EES-ben, az (EU) 2017/2226 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének megfelelően pedig ellenőrzi a harmadik országbeli állampolgár személyazonosságát.

(3)   Az (EU) 2017/2226 rendelet 23. cikke (4) bekezdésének megfelelően az önkiszolgáló rendszer ugyanazon rendelet 27. cikke szerint elvégzi a személyazonosság megállapítását.

Ezen túlmenően az (EU) 2017/2226 rendelet 23. cikkének (4) bekezdésével összhangban az EES-ben elvégzett személyazonosítás során:

a)

a külső határok átlépéséhez vízumkötelezettség hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok esetében, amennyiben a 767/2008/EK rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében említett adatok alapján a VIS-ben elvégzett keresés azt mutatja, hogy az adott személyt nyilvántartják a VIS-ben, a 767/2008/EK rendelet 18. cikkének (6) bekezdésével összhangban el kell végezni az ujjlenyomatoknak a VIS-adatokkal történő ellenőrzését. Amennyiben az adott személynek az e cikk (2) bekezdése szerinti ellenőrzése nem jár eredménnyel, a 767/2008/EK rendelet 20. cikkével összhangban személyazonosítás céljából a VIS-ben tárolt adatokhoz hozzáférést kell biztosítani;

b)

a külső határok átlépéséhez vízumkötelezettség hatálya alá nem tartozó és az (EU) 2017/2226 rendelet 27. cikkének megfelelően az EES-ben személyazonosítás céljából elvégzett lekérdezés alapján nem található harmadik országbeli állampolgárok esetében a 767/2008/EK rendelet 19a. cikkével összhangban a VIS-ben szereplő adatokat is le kell kérdezni.

(4)   Amennyiben az e cikk (1) bekezdésében említett személyre vonatkozó adatokat a (2) és (3) bekezdés értelmében az EES-ben nem rögzítettek:

a)

a külső határok átlépéséhez vízumkötelezettség hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgároknak az önkiszolgáló rendszer útján előzetesen regisztrálniuk kell az EES-ben az (EU) 2017/2226 rendelet 16. cikkének (1) bekezdésében és 16. cikke (2) bekezdésének c)–f) pontjában, valamint adott esetben ugyanezen rendelet 16. cikkének (6) bekezdésében említett adatokat, és a külső határok átlépéséhez vízumkötelezettség hatálya alá nem tartozó harmadik országbeli állampolgároknak pedig az önkiszolgáló rendszer útján előzetesen regisztrálniuk kell az EES-ben ugyanezen rendelet 17. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában és 16. cikke (2) bekezdésének c) pontjában, valamint adott esetben a 17. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett adatokat;

b)

ezt követően az érintett személyt határőrhöz kell irányítani, aki: i. ha nem volt lehetőség valamennyi szükséges adat begyűjtésére az önkiszolgáló rendszer útján, az érintett adatokat előzetesen regisztrálja; ii. ellenőrzi: — azt, hogy az önkiszolgáló rendszerben használt úti okmány megegyezik-e a határőr előtt álló személynél lévő úti okmánnyal, — azt, hogy az érintett személy helyben rögzített arcképmása megegyezik-e azzal az arcképmással, amelyet az önkiszolgáló rendszer útján rögzítettek, — továbbá az olyan személyek esetében, akik nem rendelkeznek az 539/2001/EK rendelet értelmében szükséges vízummal, azt, hogy az érintett személy helyben rögzített ujjlenyomatai megegyeznek-e azokkal az ujjlenyomatokkal, amelyeket az önkiszolgáló rendszer útján rögzítettek; iii. a beléptetés engedélyezésére vagy megtagadására vonatkozó döntés meghozatalát követően megerősíti az e bekezdés a) pontjában említett adatokat, valamint beviszi az (EU) 2017/2226 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában, illetve 18. cikke (6) bekezdésének a), b), c) és d) pontjában meghatározott adatokat.

(5)   Amennyiben a (2) és (3) bekezdésben előírt műveletek azt jelzik, hogy az (1) bekezdésben említett személyre vonatkozóan az EES-ben adatokat rögzítettek, az önkiszolgáló rendszer értékeli, hogy szükséges-e a (4) bekezdés a) pontjában említett bármelyik adat frissítése.

(6)   Ha az (5) bekezdésben említett ellenőrzés felfedi, hogy az (1) bekezdésben említett személy rendelkezik az EES-ben regisztrált egyéni aktával, ugyanakkor az adatait frissíteni szükséges, akkor:

a)	az érintett személy az önkiszolgáló rendszer útján frissíti az adatokat az EES-ben azok előzetes regisztrálása útján;

b)

az érintett személyt határőrhöz kell irányítani, aki az e bekezdés a) pontja szerinti frissítés helyességét ellenőrzi, és amennyiben a beléptetés engedélyezésére vagy megtagadására vonatkozó döntést meghozták, az (EU) 2017/2226 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének megfelelően frissíti az egyéni aktát.

(7)   Az önkiszolgáló rendszereket határőr felügyelete mellett kell üzemeltetni, akinek feladata a rendszer bármilyen nem megfelelő, csalárd vagy helytelen használatának felfedése.

(1)   Az olyan személyek számára, akiknek határátlépését a 6a. cikkel összhangban az EES-ben regisztrálni kell, a határforgalom-ellenőrzés céljából az önkiszolgáló rendszer használata engedélyezhető, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:

a)	az úti okmány elektronikus adathordozót (chipet) tartalmaz, és a chipen tárolt adatok valódisága és integritása a teljes érvényestanúsítvány-lánc segítségével megerősítést nyer;

b)

az úti okmány az elektronikus adathordozón (chipen) tárolt arcképmást tartalmaz, amely az önkiszolgáló rendszeren keresztül technikailag hozzáférhető abból a célból, hogy a chipen tárolt arcképmást és az érintett helyben rögzített arcképmását összehasonlítva ellenőrizzék az úti okmány birtokosának személyazonosságát; és

c)	az érintett személyt az EES-ben már regisztrálták vagy előzetesen regisztrálták.

(2)   Amennyiben az e cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek, a 8. cikk (2) bekezdése és a 8. cikk (3) bekezdésének a) és b) pontja szerinti belépő határforgalom-ellenőrzések, valamint a 8. cikk (2) bekezdése és a 8. cikk (3) bekezdésének g) és h) pontja szerinti kilépő határforgalom-ellenőrzések az önkiszolgáló rendszer útján elvégezhetők. Az automatizált határellenőrzési rendszer útján elvégzett kilépő határforgalom-ellenőrzések a 8. cikk (3) bekezdésének h) pontjában előírt ellenőrzéseket is magukban foglalják.

Ha egy adott személy számára engedélyezték az olyan nemzeti könnyítési programban való részvételt, amelyet valamely tagállam a 8d. cikk értelmében hozott létre, akkor az önkiszolgáló rendszer útján elvégzett belépő határforgalom-ellenőrzések során adott esetben elhagyható a 8. cikk (3) bekezdése a) pontjának iv. és v. alpontjában említett szempontok vizsgálata, ha ez a személy az említett tagállam vagy olyan tagállam külső határait lépi át, amely megállapodást kötött azzal a tagállammal, amelyik a 8d. cikk (9) bekezdése szerinti részvételt engedélyezte.

(3)   Beléptetéskor és kiléptetéskor az önkiszolgáló rendszeren keresztül elvégzett határforgalom-ellenőrzések eredményeit hozzáférhetővé kell tenni a határőr számára. Ez a határőr nyomon követi a határforgalom-ellenőrzés eredményeit, és az eredmények alapján engedélyezi a belépést vagy kilépést, vagy pedig a személyt egy határőrhöz irányítja, aki további ellenőrzést végez.

(4)   Az érintett személyt a (3) bekezdés szerint az alábbi bármely esetben egy határőrhöz kell irányítani:

a)	az (1) bekezdésben felsorolt feltételek közül egy vagy több nem teljesül;

b)	a (2) bekezdés szerinti belépő vagy kilépő határforgalom-ellenőrzés felfedi, hogy a belépési vagy kilépési feltételek közül egy vagy több nem teljesül;

c)

a (2) bekezdés szerinti belépő vagy kilépő határforgalom-ellenőrzés eredményei kétségbe vonják az érintett személyazonosságát vagy felfedik, hogy az érintett személy a tagállamok bármelyikének belső biztonságát, közrendjét vagy nemzetközi kapcsolatait veszélyeztető személynek minősül, vagy közegészségügyi veszélyt jelent;

d)	kétség merül fel;

e)	nem áll rendelkezésre elektronikus átléptető kapu.

(5)   A (4) bekezdésben említett esetek mellett a határátlépést felügyelő határőr más okokból is dönthet úgy, hogy az önkiszolgáló rendszert használó személyt határőrhöz irányítja.

(6)   Az olyan személyek számára, akiknek határátlépését a 6a. cikk (1) bekezdésével összhangban az EES-ben regisztrálni kell, és akik a vonatkozó határforgalom-ellenőrzés elvégzéséhez önkiszolgáló rendszert vettek igénybe, engedélyezhető az elektronikus átléptető kapu használata. Elektronikus átléptető kapu használata esetén az elektronikus átléptető kapun keresztül történő határátlépéssel egyidejűleg kell elvégezni a belépési és kilépési adatrekord kapcsolódó regisztrációját, valamint ennek a rekordnak a megfelelő egyéni aktához való hozzákapcsolását az (EU) 2017/2226 rendelet 14. cikkének megfelelően. Amennyiben az elektronikus átléptető kaput és az önkiszolgáló rendszert fizikailag elkülönítik, a felhasználó személyazonosságának ellenőrzését az elektronikus átléptető kapunál kell elvégezni annak vizsgálata céljából, hogy az elektronikus átléptető kaput használó személy megegyezik-e az önkiszolgáló rendszert korábban használó személlyel. Az ellenőrzés elvégzéséhez alkalmazni kell legalább egy biometrikus azonosítót.

(7)   Ha az e cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában, vagy mindkettőben felsorolt feltételek nem teljesülnek, akkor a 8. cikk (3) bekezdésének a) és b) pontja szerinti belépő határforgalom-ellenőrzések, valamint a 8. cikk (3) bekezdésének g) és h) pontja szerinti kilépő határforgalom-ellenőrzések részben végezhetők el önkiszolgáló rendszer útján. A határőr a 8. cikk (3) bekezdésének a) és b) pontja, valamint a 8. cikk (3) bekezdésének g) és h) pontja alapján csak azokat az ellenőrzéseket végezheti el, amelyeket nem lehetett az önkiszolgáló rendszer útján elvégezni. Emellett a határőrnek ellenőriznie kell, hogy az önkiszolgáló rendszerben használt úti okmány megegyezik-e az előtte álló személynél lévő úti okmánnyal.

(8)   Az önkiszolgáló rendszereket és az elektronikus átléptető kapukat határőr felügyelete mellett kell üzemeltetni, akinek feladata az önkiszolgáló rendszer, az elektronikus átléptető kapu, vagy mindkettő bármilyen nem megfelelő, csalárd vagy a helytelen használatának felfedése.

(9)   Ez a cikk nem érinti a tagállamok lehetőségét arra, hogy a határátlépéshez engedélyezzék az önkiszolgáló rendszerek, elektronikus átléptető kapuk vagy mindkettő használatát az uniós polgárok, az Európai Gazdasági Térségben részes valamely EFTA-állam (az Európai Szabadkereskedelmi Társulás állama) állampolgárai, Svájc állampolgárai, valamint az olyan harmadik országbeli állampolgárok számára, akiknek határátlépését az EES-ben nem kell regisztrálni.

(1)   Minden egyes tagállam önkéntes programot hozhat létre (a továbbiakban: nemzeti könnyítési program) annak érdekében, hogy a harmadik országbeli állampolgárok vagy egy meghatározott harmadik ország állampolgárai, akik nem rendelkeznek a szabad mozgás uniós jogával, a tagállam külső határának átlépésekor részesülhessenek a (2) bekezdés alapján biztosított könnyítésekben.

(2)   A 8. cikk (3) bekezdésének a) pontjától eltérve, az e cikk (1) bekezdésében említett olyan harmadik országbeli állampolgárok esetében, akiknek engedélyezték a nemzeti könnyítési programban való részvételt, amikor az ilyen harmadik országbeli állampolgárok a tagállam külső határát átlépik, a belépéskor elvégzett alapos ellenőrzésnek nem kell magában foglalnia a 8. cikk (3) bekezdése a) pontjának iv. és v. alpontjában említett szempontok vizsgálatát.

(3)   A tagállam a nemzeti könnyítési programban való részvételt kérelmező harmadik országbeli állampolgárokat előzetes utasvizsgálatnak veti alá különösen annak ellenőrzése céljából, hogy a (4) bekezdésben említett feltételek teljesülnek-e.

Az ilyen harmadik országokbeli állampolgárok előzetes utasvizsgálatát a határőrök, a 767/2008/EK rendelet 4. cikkének 3. pontjában meghatározott vízumhatóságok vagy az (EU) 2017/2226 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 4. pontjában meghatározott bevándorlási hatóságok végzik.

(4)   A (3) bekezdésben említett hatóságok kizárólag abban az esetben engedélyezik a nemzeti könnyítési programban való részvételt valamely személy számára, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)	a kérelmező eleget tesz a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott beutazási feltételeknek;

b)	a kérelmező úti okmánya és adott esetben a vízuma, hosszú távú tartózkodásra jogosító vízuma vagy tartózkodási engedélye érvényes és nem hamis, utánzott vagy hamisított;

c)	a kérelmező igazolja a gyakori vagy rendszeres utazás szükségességét vagy indokolja a gyakori vagy rendszeres utazás szándékát;

d)

a kérelmező bizonyítja feddhetetlenségét és megbízhatóságát, különösen adott esetben azzal, hogy a korábbi vízumokat vagy korlátozott területi érvényességű vízumokat jogszerűen használta fel, a származási országában fennálló gazdasági helyzetével, valamint azzal, hogy az engedélyezett tartózkodás időtartamának letelte előtt valóban szándékában áll elhagyni a tagállamok területét. Az (EU) 2017/2226 rendelet 25. cikkével összhangban az e cikk (3) bekezdésében említett hatóságok számára az EES adatainak lekérdezését lehetővé tevő hozzáférést kell biztosítani abból a célból, hogy ellenőrizzék, a kérelmező nem lépte-e túl korábban a tagállamok területén engedélyezett tartózkodás maximális időtartamát;

e)	a kérelmező indokolja a tervezett tartózkodások célját és körülményeit;

f)	a kérelmező megfelelő anyagi fedezettel rendelkezik mind a tervezett tartózkodások időtartamára, mind a származási vagy a lakóhely szerinti országba való visszatéréshez, illetve képes ezt a fedezetet jogszerűen biztosítani;

g)	a SIS-t lekérdezték.

(5)   A nemzeti könnyítési programban való részvétel először legfeljebb egy évre engedélyezhető. A részvétel legfeljebb további öt évvel vagy pedig az úti okmány, vagy a már kiadott, többszöri beutazásra jogosító vízum, hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum, illetve tartózkodási engedély érvényességének lejártáig meghosszabbítható attól függően, hogy melyik időtartam a rövidebb.

Meghosszabbítás esetén a tagállam minden évben újraértékeli minden egyes olyan harmadik országbeli állampolgár helyzetét, akinek engedélyezték a nemzeti könnyítési programban való részvételt, annak érdekében, hogy a naprakész információk alapján garantálható legyen, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár továbbra is teljesíti a (4) bekezdésben meghatározott feltételeket. Ez az újraértékelés elvégezhető a határforgalom-ellenőrzés elvégzése során.

(6)   A 8. cikk (3) bekezdésének a) és b) pontja szerint a belépéskor elvégzett alapos ellenőrzések, valamint a 8. cikk (3) bekezdésének g) pontja szerint a kilépéskor elvégzett alapos ellenőrzések annak vizsgálatára is kiterjednek, hogy a harmadik országbeli állampolgárnak van-e érvényes hozzáférése a tagállami könnyítési programhoz.

A határőrök a nemzeti könnyítési programban részt vevő harmadik országbeli állampolgárnak a 8. cikk (3) bekezdésének a) és b) pontja szerinti ellenőrzését beléptetéskor, illetve a 8. cikk (3) bekezdésének g) pontja szerinti ellenőrzését kiléptetéskor a biometrikus azonosítók elektronikus úton történő összehasonlítása nélkül is elvégezhetik úgy, hogy az elektronikus adathordozón (chipen) tárolt arcképmást és a harmadik országbeli állampolgár EES-ben található egyéni aktájában tárolt arcképmást összehasonlítják a harmadik országbeli állampolgár arcával. A teljes ellenőrzést véletlenszerűen és kockázatelemzés alapján kell elvégezni.

(7)   A (3) bekezdésben említett hatóságok haladéktalanul visszavonják a harmadik országbeli állampolgár nemzeti könnyítési programban való részvételre való jogosultságát, ha nyilvánvalóvá válik, hogy a nemzeti könnyítési programban való részvétel engedélyezésének feltételei nem teljesültek vagy már nem teljesülnek.

(8)   Annak a (3) bekezdéssel összhangban történő ellenőrzésekor, hogy a kérelmező eleget tesz-e a (4) bekezdésben meghatározott feltételeknek, különös figyelmet kell fordítani annak megvizsgálására, hogy a kérelmező nem jelent-e kockázatot az illegális bevándorlás vagy bármely tagállam biztonsága szempontjából, továbbá hogy a kérelmezőnek szándékában áll-e a tartózkodás engedélyezett időtartama alatt elhagyni a tagállamok területét.

A tervezett tartózkodásokhoz szükséges anyagi fedezetet a tervezett tartózkodás vagy tartózkodások időtartamával és céljával összhangban, valamint az érintett tagállamok szállás- és ellátási átlagköltségeinek figyelembevételével kell megállapítani, kedvező árú szálláshelyet véve alapul, a tagállamok által a 39. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott referenciaösszegek alapján. A költségviselésnek, a magánszállásadásnak, vagy mindkettőnek az igazolása is bizonyíthatja a megfelelő anyagi fedezet meglétét.

A kérelem vizsgálatának különösen a bemutatott dokumentumok hitelességén és megbízhatóságán, valamint a kérelmező által tett nyilatkozatok megbízhatóságán és a benne foglaltak helytállóságán kell alapulnia. Amennyiben a kérelem elbírálásáért felelős tagállamnak kétsége merül fel a kérelmezővel, a kérelmező nyilatkozataival, vagy az általa benyújtott igazoló dokumentumokkal kapcsolatban, a kérelemre vonatkozó határozat meghozatala előtt konzultálhat más tagállamokkal.

(9)   Két vagy több olyan tagállam, amely az e cikk alapján saját nemzeti könnyítési programot hozott létre, egymással megállapodást köthet annak érdekében, hogy nemzeti könnyítési programjaik kedvezményezettjei részesülhessenek más nemzeti könnyítési programban elismert könnyítésben is. A megállapodás megkötésétől számított egy hónapon belül a megállapodás egy példányát meg kell küldeni a Bizottság részére.

(10)   A nemzeti könnyítési program kialakítása során a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a programot üzemeltető rendszerük megfeleljen az (EU) 2017/2226 rendelet 43. cikkében meghatározott adatbiztonsági előírásoknak. A tagállamok megfelelő információbiztonsági kockázatelemzést végeznek, és a folyamat minden szakaszára egyértelműen kijelölik a biztonságra vonatkozó felelősségi köröket.

(11)   A Bizottság az e cikk alkalmazása harmadik évének végéig értékelést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e cikk végrehajtásáról. Az értékelés alapján az Európai Parlament vagy a Tanács felkérheti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a gyakran utazó és előzetes utasvizsgálatnak alávetett harmadik országbeli állampolgároknak szóló uniós program kialakítására.”

(1)   Amennyiben egy tagállam nemzeti jogszabályai erről kifejezetten rendelkeznek, a tagállam belépéskor és kilépéskor bélyegezőlenyomattal láthatja el az olyan harmadik országbeli állampolgárok úti okmányait, akik az e tagállam által kiadott tartózkodási engedéllyel vagy hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal rendelkeznek.

(2)   A 693/2003/EK rendelettel összhangban kiállított, egyszerűsített vasúti átutazási okmánnyal rendelkező harmadik országbeli állampolgárok úti okmányát belépéskor és kilépéskor bélyegzőlenyomattal kell ellátni. Továbbá a 693/2003/EK rendelettel összhangban kiállított, érvényes egyszerűsített átutazási okmánnyal rendelkező harmadik országbeli állampolgárok úti okmányát, akik az átutazást vasúton hajtják végre és nem szállnak ki valamely tagállam területén, belépéskor és kilépéskor bélyegzőlenyomattal kell ellátni.

(3)   A harmadik országbeli állampolgárok úti okmányait belépéskor és kilépéskor, ha egy vagy két beutazás céljából kiadott, rövid távú tartózkodásra jogosító nemzeti vízum alapján olyan tagállam területére lépnek be vagy lépnek ki, amely még nem alkalmazza teljeskörűen a schengeni vívmányokat, de az EES-t működteti, belépéskor és kilépéskor bélyegzőlenyomattal kell ellátni.

(4)   A bélyegzőlenyomatok elhelyezésére vonatkozó gyakorlati szabályokat a IV. melléklet tartalmazza.”

(1)   A 12a. cikk sérelme nélkül, ha a tagállamok egyikének területén tartózkodó valamely harmadik országbeli állampolgár számára nem hoztak létre egyéni aktát EES-ben vagy a harmadik országbeli állampolgár belépési és kilépési adatrekordja a tartózkodás engedélyezett időtartamának lejártát követően nem tartalmaz kiutazási dátumot, az illetékes hatóságok vélelmezhetik, hogy a harmadik országbeli állampolgár nem felel meg vagy már nem felel meg a tagállamok területén való engedélyezett tartózkodás időtartamára vonatkozó feltételeknek.

(2)   Az e cikk (1) bekezdésében említett vélelmet az olyan harmadik országbeli állampolgárokra nem lehet alkalmazni, akik bármilyen hitelt érdemlő módon bizonyítani tudják, hogy a szabad mozgás uniós joga őket megilleti, illetve tartózkodási engedéllyel vagy hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal rendelkeznek. Adott esetben (EU) 2017/2226 rendelet 35. cikkét kell alkalmazni.

(3)   Az (1) bekezdésben említett vélelem megdönthető, amennyiben a harmadik országbeli állampolgár bármilyen hitelt érdemlő módon – például utazási jegy vagy a tagállamok területén kívül való tartózkodásának, vagy a korábbi tartózkodási engedély vagy hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum lejárati dátumának bizonyítására alkalmas eszköz útján – bizonyítja, hogy a rövid távú tartózkodás időtartamára vonatkozó feltételeket betartotta.

A vélelem megdöntése esetén – az (EU) 2017/2226 rendelet 20. cikkével összhangban – az illetékes hatóságok szükség esetén egyéni aktát hoznak létre az EES-ben, illetve rögzítik az EES-ben, hogy az érintett személy mely időpontban és hol lépte át valamelyik tagállam külső határát vagy olyan tagállam belső határát, amely még nem alkalmazza teljeskörűen a schengeni vívmányokat, de az EES-t működteti.

(4)   Amennyiben nem dől meg az (1) bekezdésben említett vélelem, a tagállamok területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgárt a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (*7) megfelelően vissza lehet küldeni.

A szabad mozgás uniós jogával rendelkező harmadik országbeli állampolgárok kizárólag a 2004/38/EK irányelvnek megfelelően küldhetők vissza.

(1)   Az EES működésének megkezdését követő 180 napos időszakban annak a belépéskor és a kilépéskor való ellenőrzése érdekében, hogy a rövid távú tartózkodás céljából belépésre jogosult személyek nem lépték-e túl az engedélyezett tartózkodás maximális időtartamát, valamint adott esetben annak a belépéskor való ellenőrzése érdekében, hogy az érintett személyek nem lépték-e túl az egy vagy két beutazás céljából kiadott, rövid távú tartózkodásra jogosító vízum által engedélyezett beutazások számát, a belépést vagy kilépést megelőző 180 napban a tagállamok területén történő tartózkodást a határőrök úgy veszik figyelembe, hogy az EES-ben rögzített belépési és kilépési adatokon túl ellenőrzik az úti okmányokban szereplő bélyegzőlenyomatokat is.

(2)   Ha az érintett személy az EES működésének megkezdése előtt belépett a tagállamok területére és az EES működésének megkezdése után lép ki onnan, a kilépéskor az EES-ben egyéni aktát kell létrehozni és a belépési és kilépési adatrekordba be kell vinni a belépési dátumot az (EU) 2017/2226 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének megfelelően. E bekezdés alkalmazása nem korlátozódik az (1) bekezdésben említett, az EES működésének megkezdését követő 180 napos időszakra. A beléptetőbélyegző-lenyomat dátuma és az EES-ben rögzített adat közötti eltérés esetén a bélyegzőlenyomat az irányadó.”

(1)   Az (EU) 2017/2226 rendelet 66. cikkének (3) bekezdésében említett tagállamok határait átlépő harmadik országbeli állampolgárok úti okmányait belépéskor, illetve kilépéskor rendszeresen bélyegzőlenyomattal kell ellátni.

Az (EU) 2017/2226 rendelet 66. cikkének (3) bekezdésében említett tagállamok határait átlépő, e rendelet 6a. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett harmadik országbeli állampolgárok úti okmányait belépéskor, illetve kilépéskor bélyegzőlenyomattal kell ellátni.

Az úti okmányok bélyegzőlenyomattal való ellátására vonatkozó kötelezettségeket akkor is alkalmazni kell, amikor e rendelet 9. cikkének megfelelően könnyített határforgalom-ellenőrzés van érvényben.

(2)   E cikk (1) bekezdésétől eltérve, nem kell bélyegzőlenyomattal ellátni a 6a. cikk (3) bekezdésének a,) b) és f) pontjában, a 6a. cikk (3) bekezdése g) pontjának i., ii., iii., és vii. alpontjában és a 6a. cikk (3) bekezdésének j) pontjában említett harmadik országbeli állampolgárok úti okmányait.

(3)   E rendelet azon rendelkezéseit, amelyek az EES-ben rögzített belépési és kilépési adatokra, valamint az EES-ben nem szereplő ilyen adatokra vonatkoznak – így különösen a 8. cikk (3) bekezdése a) pontjának iiia. alpontját és g) pontjának iv. alpontját, a 8d. cikk (4) bekezdésének d) pontját és a 12. cikket – a beléptető és kiléptető bélyegző-lenyomatokra értelemszerűen alkalmazni kell.

(4)   Amennyiben a tartózkodás időtartamával kapcsolatos feltételek teljesülése vonatkozásában a 12. cikk (2) bekezdésével összhangban megdől a vélelem, az EES-t még nem működtető tagállam területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgár jogosult arra, hogy az úti okmányában feltüntessék, mikor és hol lépte át a szóban forgó tagállam külső vagy belső határát. A harmadik országbeli állampolgár kaphat egy példányt a VIII. mellékletben szereplő formanyomtatványból is.

(5)   A bélyegzésre vonatkozó, IV. mellékletben megállapított rendelkezéseket alkalmazni kell.

(6)   Az (EU) 2017/2226 rendelet 66. cikkének (3) bekezdésében említett tagállamok bélyegzőlenyomattal látják el azoknak a harmadik országbeli állampolgároknak az úti okmányait, akiknek a rövid távú tartózkodás céljából történő beléptetését határaikon megtagadták. A bélyegzést az V. melléklet A. része 1. pontjának d) alpontjában meghatározott előírásoknak megfelelően kell elvégezni.

(7)   Az (1)–(6) bekezdés szerinti, az úti okmányok bélyegzőlenyomattal való ellátására vonatkozó kötelezettségeket addig a napig kell alkalmazni, amikor az érintett tagállamban az EES megkezdi működését.”