A BIZOTTSÁG (EU) 2017/1972 RENDELETE

(2017. október 30.)

a szarvasfélék krónikus sorvadásos betegségével kapcsolatos észtországi, finnországi, lettországi, litvániai, lengyelországi és svédországi megfigyelési program tekintetében a 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet I. és III. mellékletének módosításáról, valamint a 2007/182/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 23. cikke első bekezdésére,

mivel:

(1)

A 999/2001/EK rendelet szabályokat állapít meg a szarvasmarha-, juh- és kecskefélék fertőző szivacsos agyvelőbántalmainak (TSE-k) megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozóan. Hatálya kiterjed az élő állatok és az állati eredetű termékek előállítására és forgalomba hozatalára, valamint bizonyos különleges esetekben ezek kivitelére is.

(2)

A krónikus sorvadásos betegség a szarvasfélék egyfajta fertőző szivacsos agyvelőbántalma, ami Észak-Amerikában igen elterjedt. Előfordulását eddig még sosem jelentették az Unió területén, azonban 2016 áprilisában Norvégiában első alkalommal észlelték egy rénszarvasnál. Norvégia ezt követően megerősítette a szarvasfélék krónikus sorvadásos betegségével kapcsolatos megfigyelési programját, és számos további esetet talált a rénszarvasok és a jávorszarvasok körében.

(3)

2016 december 2-án az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) szakvéleményt fogadott el a szarvasfélék krónikus sorvadásos betegségéről (a továbbiakban: az EFSA szakvélemény). (2) Az EFSA szakvélemény javasolja egy hároméves megfigyelési program létrehozását a szarvasfélék krónikus sorvadásos betegsége kapcsán azokban az uniós, illetve EGT-beli országokban, ahol honos a révszarvas és/vagy a jávorszarvas, vagyis Észtországban, Finnországban, Izlandon, Lettországban, Litvániában, Norvégiában, Lengyelországban és Svédországban. Az EFSA szakvélemény kiemeli, hogy az említett hároméves megfigyelési program célja a krónikus sorvadásos betegség jelenlétének megállapítása vagy kizárása azon országokban, ahol még eddig nem észlelték, illetve ott is, ahol már igen (eddig egyedül Norvégiában), hogy képet lehessen alkotni a betegség előfordulási gyakoriságáról és földrajzi elterjedtségéről.

(4)	A 999/2001/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében valamennyi tagállamnak évente ismétlődő TSE-ellenőrzési programot kell végrehajtania aktív és passzív ellenőrzés alapján a rendelet III. mellékletével összhangban.

(5)

Ezért az EFSA szakvéleménynek megfelelően a 999/2001/EK rendelet III. mellékletének A. fejezetét ki kell egészíteni Észtország, Finnország, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Svédország tekintetében a krónikus sorvadásos betegség megfigyelését célzó hároméves programra vonatkozó követelményekkel. E követelményeket az érintett tagállamoknak minimumkövetelményekként kell értelmezniük. Mindazonáltal a tagállamok egyedi helyzetüknek megfelelően részletesebb előírásokat is meghatározhatnak a krónikus sorvadásos betegség megfigyelését célzó programjuk kapcsán.

(6)	Ezenfelül a III. melléklet A. fejezetének III. részében meg kell határozni a krónikus sorvadásos betegség megfigyelését célzó program keretében használandó laboratóriumi eljárásokat és vizsgálati módszereket, valamint a tesztek elvégzését követendően megteendő intézkedéseket.

(7)

Az EFSA ajánlásának megfelelően a krónikus sorvadásos betegség megfigyelését célzó hároméves programnak a tenyésztett és fogságban tartott, valamint a vadon élő illetve félig háziasított szarvasokra egyaránt ki kell terjednie. A jogbiztonság érdekében a 999/2001/EK rendelet I. mellékletét ki kell egészíteni a „tenyésztett és fogságban tartott szarvasok”, a „vadon élő szarvasok”, illetve a „félig háziasított szarvasok” meghatározásával.

(8)

A 999/2001/EK rendelet 6. cikkének (4) bekezdése értelmében a tagállamoknak évente jelentést kell benyújtaniuk a Bizottsághoz TSE-ellenőrzési tevékenységeikről. A rendelet III. melléklete B. fejezetének I. A. része rögzíti azokat az információkat amelyeket a tagállamoknak bele kell foglalniuk az éves jelentésbe, ami megvalósulhat az EU TSE adatbázisba való rendszeres bevitel és/vagy éves jelentés készítése formájában. Az említett fejezet II. része arról rendelkezik, hogy az EFSA elemzi a tagállamok éves jelentéseiben szereplő információkat, és évente közzétesz egy jelentést Unióban előforduló fertőző szivacsos agyvelőbántalmak tendenciáiról és forrásairól. A krónikus sorvadásos betegség megfigyelésére irányuló hároméves programhoz kapcsolódó jelentéstételi kötelezettségeket be kell illeszteni a III. melléklet B. fejezetének I. A részébe, hogy a tagállamok biztosan bevigyék a program eredményeképp kapott adataikat az EU TSE adatbázisába, és ezáltal lehetővé váljon azok figyelembevétele és elemzése a szivacsos agyvelőbántalmakkal kapcsolatos éves összefoglaló jelentésben, amelyet az EFSA az említett fejezet II. részével összhangban készít.

(9)

A 2007/182/EK bizottsági határozat (3) a szarvasfélék krónikus sorvadásos betegsége kapcsán 2007-től 2010-ig végrehajtott felmérés követelményeiről rendelkezett. Mivel ez a felmérés már lezárult, és indokolt elkerülni az ellentmondásokat a krónikus sorvadásos betegség megfigyeléséhez kapcsolódó, egyfelől a határozat I. mellékletében foglalt, és másfelől az e rendeletben szereplő meghatározások között, a 2007/182/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni. Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 999/2001/EK rendelet I. és III. melléklete e rendelet mellékletének megfelelően módosul.

2. cikk

A 2007/182/EK határozat hatályát veszti.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2017. október 30-án.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER

(1) HL L 147., 2001.5.31., 1. o.

(2) Scientific Opinion on Chronic wasting disease (CWD) in cervids (Szakvélemény a szarvasok krónikus sorvadásos betegségéről), The EFSA Journal 2017.; 15(1):46.

(3) A Bizottság 2007/182/EK határozata (2007. március 19.) a szarvasfélékben előforduló krónikus sorvadásos betegség felméréséről (HL L 84., 2007.3.24., 37. o.).

MELLÉKLET

A 999/2001/EK rendelet I. és III. melléklete a következőképpen módosul.

Az I. mellékletben a 2. pont a következőkkel egészül ki:

„o) »tenyésztett és fogságban tartott szarvasok«: a Cervidae családba tartozó, elkerített területen emberek által tartott állatok;

p) »vadon élő szarvasok«: a Cervidae családba tartozó, emberek által nem tartott állatok;

q) »félig háziasított szarvasok«: a Cervidae családba tartozó, emberek által tartott, de el nem kerített területen élő állatok.”

A III. melléklet a következőképpen módosul:

az A. fejezet III. részének helyébe a következő szöveg lép:

„III. A SZARVASFÉLÉK MEGFIGYELÉSE

A. A szarvasfélék krónikus sorvadásos betegségére irányuló hároméves megfigyelési program

1. Általános tudnivalók

1.1.

Azok a tagállamok, amelyekben előfordul vadon élő és/vagy tenyésztett és/vagy félig háziasított révszarvas és/vagy jávorszarvas (vagyis Észtország, Finnország, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Svédország) 2018. január 1. és 2020. december 31. között hároméves megfigyelési programot hajtanak végre a szarvasfélék krónikus sorvadásos betegsége tekintetében. A megfigyelési program keretében végzett laboratóriumi TSE-tesztelést a 2018. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakban kell végezni, a minták gyűjtése azonban már 2017-ben megkezdhető.

1.2.

A szarvasfélék krónikus sorvadásos betegségének megfigyelésére irányuló hároméves program a következő szarvasfélékre terjed ki:

—	rénszarvas (tarándszarvas) (Rangifer tarandus tarandus),

—	finn erdei rénszarvas (Rangifer tarandus fennicus),

—	jávorszarvas (Alces alces),

—	európai őz (Capreolus capreolus),

—	fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus),

—	gímszarvas (Cervus elaphus).

1.3.

Az 1.2. ponttól eltérve a tagállamok dönthetnek úgy, hogy dokumentált kockázatelemzést nyújtanak be a Bizottsághoz, amely alapján az 1.2. pontban említett fajoknak csak egy részét választják ki a szarvasfélék krónikus sorvadásos betegségére irányuló hároméves megfigyelési programban való nyomon követésre.

2. Mintavételi terv

2.1.

Az 1.1. pontban említett tagállamok megállapítják az elsődleges mintavételi egységeket, amelyek lefednek minden olyan területet, ahol szarvasfélék élnek, legalább a következők szerint:

a)	a tenyésztett és fogságban tartott szarvasok esetében minden olyan szarvastartó gazdaság, ahol a szarvasok elkerített területen élnek, elsődleges mintavételi egységnek tekintendő;

a vadon élő és a félig háziasított szarvasok esetében az elsődleges mintavételi egységet földrajzi kritériumok alapján kell meghatározni a következők szerint:

i.	a megfigyelési program hatálya alá tartozó vadon élő és a félig háziasított szarvasok által legalább az év egy részében használt gyülekezési helyek;

ii.	ha egy faj nem szokott gyülekezni, a megfigyelési program hatálya alá tartozó faj élőhelyének természetes vagy mesterséges határai közé eső területek;

iii.	a megfigyelési program hatálya alá tartozó fajra irányuló vadászat vagy e fajjal kapcsolatos más releváns tevékenység területei.

2.2.

Az 1.1. pontban említett tagállamok a következő kétlépcsős mintavételi megközelítés alapján választják ki a tenyésztett, fogságban tartott, vadon élő és félig háziasított szarvasokat TSE-tesztelésre:

az első lépcsőben a tagállamok:

a tenyésztett és fogságban tartott szarvasok esetében

—	a földrajzi reprezentativitást biztosító véletlenszerű kiválasztással, adott esetben a tagállam által elvégzett dokumentált kockázatelemzésben azonosított megfelelő kockázati tényezők figyelembevételével 100 elsődleges mintavételi egységet választanak ki a megfigyelési program három évére, vagy

—	ha egy tagállam nem tud a tenyésztett és fogságban tartott szarvasok tekintetében 100 elsődleges mintavételi egységet kiválasztani, az összes azonosított mintavételi egységet figyelembe kell venni;

ii.

a vadon élő és a félig háziasított szarvasok esetében

—	a földrajzi reprezentativitást biztosító véletlenszerű kiválasztással, adott esetben a tagállam által elvégzett dokumentált kockázatelemzésben azonosított megfelelő kockázati tényezők figyelembevételével 100 elsődleges mintavételi egységet választanak ki a megfigyelési program három évére, vagy

—	ha egy tagállam nem tud a vadon élő és a félig háziasított szarvasok tekintetében 100 elsődleges mintavételi egységet kiválasztani, az összes azonosított mintavételi egységet figyelembe kell venni;

a második lépcsőben:

a tenyésztett és fogságban tartott szarvasok esetében

—

amennyiben egy tagállam kiválasztott 100 elsődleges mintavételi egységet, e mintavételi egységek mindegyikében mintát kell venni a 2.4. a) pontban felsorolt célcsoportok szerinti minden állatból a hároméves időszakon belül mindaddig, amíg meg nem történt mintavételi egységenként 30 állat tesztelése. Mindazonáltal ha egyes elsődleges mintavételi egységekben a szarvaspopuláció alacsony egyedszáma miatt nem lehet elérni három év alatt 30 állat tesztelését, a népesebb elsődleges mintavételi egységekben 30 tesztelésen túl is folytatni kell a 2.4. a) pontban felsorolt célcsoportok szerinti állatok tesztelését annak érdekében, hogy a megfigyelési program három éve alatt lehetőség szerint sor kerüljön országos szinten 3 000 tenyészetett és fogságban élő szarvas tesztelésére,

—

Amennyiben egy tagállam 100-nál kevesebb elsődleges mintavételi egységet azonosított, a hároméves időszak során mindegyikben mintát vesz a 2.4. a) pontban felsorolt célcsoportok szerinti minden állatból annak érdekében, hogy a megfigyelési program három éve alatt lehetőség szerint sor kerüljön országos szinten 3 000 tenyészetett és fogságban élő szarvas tesztelésére;

ii.

a vadon élő és a félig háziasított szarvasok esetében

—

amennyiben egy tagállam kiválasztott 100 elsődleges mintavételi egységet, e mintavételi egységek mindegyikében mintát kell venni a 2.4. b) pontban felsorolt célcsoportok szerinti minden állatból a hároméves időszakon belül mindaddig, amíg meg nem történt elsődleges mintavételi egységenként 30 állat tesztelése, annak érdekében, hogy a megfigyelési program három éve alatt lehetőség szerint sor kerüljön országos szinten 3 000 vadon élő és félig háziasított szarvas tesztelésére,

—

Amennyiben egy tagállam 100-nál kevesebb elsődleges mintavételi egységet azonosított, a hároméves időszak során mindegyikben mintát vesz a 2.4. b) pontban felsorolt célcsoportok szerinti minden állatból annak érdekében, hogy a megfigyelési program három éve alatt lehetőség szerint sor kerüljön országos szinten 3 000 vadon élő és félig háziasított szarvas tesztelésére.

2.3.

Minden kiválasztott szarvas idősebb kell legyen 12 hónaposnál. Az állatok korának becslése a fogazat, az ivarérettség egyértelmű jelei vagy más megbízható adatok alapján történik.

2.4.

A tesztelendő szarvasokat a következő célcsoportokból kell kiválasztani:

a tenyésztett és fogságban tartott szarvasok esetében

i.	elhullott vagy kiselejtezett tenyésztett vagy fogságban tartott szarvasok, vagyis az elkerített tartási területen, szállítás közben vagy a vágóhídon elpusztulva talált szarvasok, valamint az egészségügyi okból vagy életkoruk miatt elpusztított szarvasok;

ii.	klinikai eset/beteg tenyésztett vagy fogságban tartott szarvasok, vagyis abnormális viselkedési tüneteket és/vagy a mozgásszervi zavarokat mutató és/vagy rossz általános egészségi állapotban lévő tenyésztett vagy fogságban tartott szarvasok;

iii.	olyan levágott tenyésztett szarvasok, amelyeket emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánítottak;

iv.	emberi fogyasztásra alkalmas levágott tenyésztett szarvasok, ha a tagállam 3 000-nél kevesebb tenyésztett és fogságban tartott szarvast azonosított az i–iii. pontok alapján;

a vadon élő és a félig háziasított szarvasok esetében

i.	elhullott vagy kiselejtezett vadon élő vagy félig háziasított szarvasok, vagyis a természetben elpusztulva talált szarvasok, valamint az egészségügyi okból vagy életkoruk miatt elpusztított félig háziasított szarvasok;

ii.	közúti baleset vagy ragadozó általi támadás következtében megsérült vagy elpusztult szarvasok, vagyis a gépjárművek és vonatok által elütött vagy ragadozók által megtámadott vadon élő vagy félig háziasított szarvasok;

iii.	klinikai eset/beteg vadon élő és félig háziasított szarvasok, vagyis abnormális viselkedési tüneteket és/vagy a mozgásszervi zavarokat mutató és/vagy rossz általános egészségi állapotban lévő vadon élő és félig háziasított szarvasok;

iv.	vadászat során megölt vadon élő szarvasok és levágott félig háziasított szarvasok, amelyeket emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánítottak;

v.	vadászat során megölt vadon élő szarvasok és levágott félig háziasított, emberi fogyasztásra alkalmas szarvasok, ha a tagállam 3 000-nél kevesebb vadon élő és a félig háziasított szarvast azonosított az i–iv. pontok alapján.

2.5.

Amennyiben egy szarvas teszteredménye TSE-pozitív, a megfelelő mintavételi terület körzetében növelni kell a mintavételek számát az érintett tagállam által elvégzendő kockázatelemzés alapján.

3. Mintavételezés és laboratóriumi vizsgálat

3.1.

A 2. pontnak megfelelően kiválasztott szarvasok mindegyikéből obexmintát kell venni, és azt TSE-tesztelésnek kell alávetni.

Ezenfelül lehetőség szerint a következő, fontosság szerint rangsorolt szövetek valamelyikéből is mintát kell venni:

a)	garat mögötti nyirokcsomók;

mandulák;

c)	egyéb feji nyirokcsomók.

Az obex félszelvényét friss vagy fagyasztott állapotban gyorstesztelésre kell küldeni. A fennmaradó felet meg kell őrizni. Ha begyűjtötték, a nyirokcsomókat és mandulákat is meg kell őrizni.

Minden egyes mintatípusból le kell fagyasztani egy friss szövetdarabot biológiai teszt céljára, amíg negatív eredmény nem születik.

3.2.

A szarvasféléknél végzett TSE-tesztelésre vonatkozó, a TSE-t vizsgáló uniós referencialaboratórium által készített iránymutatások közzétételéig az alábbi laboratóriumi módszert kell használni a krónikus sorvadásos betegségre irányuló megfigyelési program keretében:

gyorstesztek:

a X. melléklet C. fejezetének 4. pontjában említett, a szarvasmarhafélék és kiskérődzők obexében a fertőző szivacsos agyvelőbántalom (TSE) kimutatására használt gyorsteszteket alkalmasnak kell tekinteni a TSE-nek a szarvasfélék obexében való kimutatására. a X. melléklet C. fejezetének 4. pontjában említett, a szarvasmarhafélék és kiskérődzők nyirokcsomóiban a fertőző szivacsos agyvelőbántalom (TSE) kimutatására használt gyorsteszteket alkalmasnak kell tekinteni a TSE-nek a szarvasfélék nyirokcsomóiban való kimutatására. A tagállamok szűrési célokra immunhisztokémiai vizsgálatot is alkalmazhatnak, ám ehhez meg kell felelniük a TSE-t vizsgáló uniós referencialaboratórium által szervezett jártassági vizsgán;

megerősítő vizsgálatok:

Amennyiben egy gyorsteszt eredménye nem meggyőző vagy pozitív, a mintán megerősítő vizsgálatokat kell végezni az alábbiak közül legalább egy, az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) által jegyzett „A diagnosztikai tesztek és állati vakcinák kézikönyve” legfrissebb kiadása szerinti módszerrel:

—	immunhisztokémiai (IHC) módszer,

—	western blot.

Ha egy tagállam nem tudja megerősíteni egy adott gyorsteszt pozitív eredményét, megerősítés céljából elegendő mennyiségű szövetet kell küldenie az uniós referencialaboratóriumnak;

c)	izolátumok jellemzése: TSE kimutatása esetén további izolátum-jellemzést kell végezni a TSE-t vizsgáló uniós referencialaboratóriummal való konzultációt követően.

3.3.

A prion fehérje genotípusát minden TSE-pozitív szarvasminta esetében meg kell határozni.

Ezen túlmenően a tesztelt és negatív TSE-eredményt mutató szarvasok esetében:

—	meg kell határozni a vizsgált, TSE-negatív állat prionfehérje-genotípusát, vagy

—	egy szövetmintát, ami lehet az obex, fagyasztott állapotban legalább 2021. december 31-ig meg kell őrizni a genotípus esetleges későbbi meghatározása céljából.

B. Egyéb megfigyelések a szarvasfélék körében

A tagállamok további TSE-megfigyelést végeznek a szarvasfélék körében egy olyan kockázatelemzés alapján, amely figyelembe veheti az adott vagy a szomszédos régiókban a szarvasféléket érintő TSE észlelését.

Az A. rész 1.1. pontjában említettektől eltérő tagállamok önkéntes alapon végezhetnek a TSE-re irányuló megfigyelést a szarvasfélék körében.

Az A. részben említett hároméves megfigyelési program lezárultát követően az 1.1. pontban említett tagállamok önkéntes alapon továbbra is végezhetnek a TSE-re irányuló megfigyelést a szarvasfélék körében.”

b)	az A. fejezet a következő IV. résszel egészül ki: „IV. MÁS ÁLLATFAJOK MEGFIGYELÉSE A tagállamok önkéntes alapon a szarvasmarha-, juh-, kecske- és szarvasféléken kívüli állatfajokon is végezhetnek TSE-re irányuló megfigyelést.”;

a B. fejezet I. A. részének 7. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„7.	A szarvasmarha-, juh- és kecskeféléktől, valamint az e melléklet A. fejezetének III. A. részében előírt hároméves megfigyelési program hatálya alá tartozó szarvasféléktől eltérő állatok esetében a vizsgált szövetminták száma és a megerősített TSE-fertőzéses esetek száma fajok szerinti bontásban.”;

a B. fejezet I. A. része az alábbi 9. ponttal egészül ki:

„9.

Az e melléklet A. fejezetének III. A. részében előírt hároméves megfigyelési program hatálya alá tartozó tagállamok esetében a 2018., 2019. és 2020. évre vonatkozó éves jelentés kitér az alábbiakra:

a vizsgálatra küldött szarvasszövetminták száma célcsoportonként az alábbi kritériumok szerint:

—	az elsődleges mintavételi egységek (PSU) azonosítója,

—

faj,

—	vadgazdálkodási rendszer: tenyésztett, fogságban tartott, vadon élő vagy félig háziasított,

—	célcsoport,

—

ivar;

b)	a gyorstesztek és a megerősítő vizsgálatok és szükség szerint az izolátumokat jellemző további vizsgálatok eredményei (fertőzéses és fertőzésmentes esetek száma), a mintavételezett szövet és az alkalmazott gyorstesztek és megerősítő technika;

c)	a TSE-pozitív esetek előfordulásának földrajzi helye, ideértve a származás szerinti országot is, amennyiben az nem egyezik a jelentést készítő országgal;

d)	minden egyes, TSE-pozitívnak talált szarvas genotípusa és faja;

e)	ha rendelkezésre áll, a TSE-negatívnak talált szarvasok genotípusa.”