10.8.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 207/1

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2016. december 9-én az (EU) 2016/1036 rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy érintett ország) származó egyes korrózióálló acélok Unióba irányuló behozatalára vonatkozóan. A Bizottság a vizsgálat megindításáról értesítést (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(2)

A Bizottság azt követően indította meg a vizsgálatot, hogy 2016. október 25-én az Európai Acélszövetség (a továbbiakban: Eurofer vagy panaszos) panaszt nyújtott be olyan gyártók nevében, amelyeknek termelése a korrózióálló acélok teljes uniós termelésének több mint 53 %-át teszi ki. A panasz bizonyítékot tartalmazott a dömpingre, illetve az abból eredő jelentős kárra vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult a vizsgálat megindításának megindokolásához.

(3)

A panaszos szükséges bizonyítékokkal alátámasztott, 2017. május 24-én benyújtott kérelme nyomán a Bizottság 2017. július 8-án kihirdette az (EU) 2017/1238 végrehajtási rendeletet (3), amely a Kínából származó egyes korrózióálló acéltermékek behozatalára 2017. július 9-től nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be.

(4)

A Bizottság elegendő – a behozatal nyilvántartásba vételének szükségességét igazoló – meggyőző bizonyítékkal rendelkezett, ugyanis az érintett országból érkező behozatal és annak piaci részesedése a vizsgálat megindítását követően erőteljesen megnövekedett, és megállapította, hogy az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdése szerinti feltételek teljesülnek.

(5)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében jelentkezzenek. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszosokat, a többi ismert uniós gyártót, az ismert exportáló gyártókat, a kínai hatóságokat, az ismert importőröket, a vizsgálat megindításában érintettként ismert beszállítókat és felhasználókat, kereskedőket, valamint szövetségeket, és felkérte őket a részvételre.

(6)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, valamint kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi eljárásokban közreműködő meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat. A Bizottság minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tette a meghallgatást, amely azt kérelmezte, és ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolták.

(7)

A Bizottság az analóg ország kiválasztása érdekében felvette a kapcsolatot a Brazíliában, Kanadában, Indiában, Japánban, Dél-Koreában, Tajvanon, Törökországban, Ukrajnában és az USA-ban működő gyártókkal, tájékoztatta őket a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(8)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy ideiglenesen Kanadát választotta az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti, piacgazdasággal rendelkező harmadik országnak (a továbbiakban: analóg ország).

(9)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikke alapján mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(10)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a mintát a legnagyobb reprezentatív termelési és értékesítési volumen alapján választotta ki, biztosítva egyúttal a megfelelő földrajzi eloszlást is. Ez az ideiglenes minta négy különböző tagállamban lévő négy uniós gyártóból állt, amelyek termelése a korrózióálló acélok uniós termelésének több mint 30 %-át tette ki. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban.

(11)

Két vállalat írásban fejtette ki, hogy nem tudja kitölteni a szükséges kérdőívet. Noha továbbra is támogatták a panaszt, kiléptek az előzetes mintából.

(12)

A Bizottság megvizsgálta e két vállalat mintából való kizárásának a hatását, és megállapította, hogy két másik vállalat bevonásával a minta továbbra is reprezentatív az uniós gazdasági ágazat helyzetére nézve.

(13)

A mintába való felvétel mellőzését kérő két vállalat közül a nagyobbik azt közölte kérelmében, hogy kormányzati ellenőrzés alatt, valamint közbeszerzési eljárás keretében nyilvános részvénykibocsátással bonyolított értékesítés alatt áll. E tényekre tekintettel a Bizottság megállapította, hogy a vállalat mintába való felvétele jelentősen befolyásolná a minta pénzügyi mikromutatóit, különösen az érintett, jelentős termelési és értékesítési volumen fényében.

(14)

A másik vállalat kifejtette, hogy aktív együttműködést folytat más dömpingellenes eljárásokban, és a jelenlegi ügy felvállalása kapcsán erőforráshiányra hivatkozott. Tekintettel arra, hogy a vállalat a minta reprezentativitásának sérelme nélkül helyettesíthető, a Bizottság megállapította, hogy észszerű és arányos a vállalat azon kérelmének elfogadása, hogy ne szerepeljen a mintában.

(15)

A Bizottság ezért értesítette a feleket arról, hogy két másik vállalatot választott a mintához, és ismét észrevételek benyújtására kérte az érdekelt feleket.

(16)

Az Eurofer benyújtotta észrevételeit, és azt javasolta, hogy a minta földrajzi reprezentativitásának javítása érdekében a minta egészüljön ki egy ötödik vállalattal. A Bizottság azonban az említett észrevételek elemzését követően megállapította, hogy a felülvizsgált minta kellően reprezentatív, mert a korrózióálló acélok uniós termelésének 29 %-át képviseli, és négy különböző tagállamra terjed ki. Ezenfelül a javasolt vállalat nem diverzifikálta a mintában szereplő vállalatcsoportokat. A javasolt ötödik vállalat továbbá nem adott jelentős termelési és értékesítési volument a mintába való felvételének indokolásához. A Bizottság ezért megerősítette a négy vállalatból álló felülvizsgált mintát. A Bizottság mindazonáltal látogatást tett a vállalatnál annak érdekében, hogy alaposabban betekinthessen az olasz piac igen kiélezett versennyel jellemzett változó helyzetébe, amelyben más uniós gyártók és a Kínából érkező behozatal okozta verseny egyaránt érvényesül.

(17)

A Bizottság felkérte a független importőröket, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát.

(18)

Mindössze két importőr nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy abbahagyja a mintavételt, és mindkét vállalatnak importőri kérdőívet küldött. Csak az egyikük adott választ a kérdőívre.

(19)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a Kínában működő összes exportáló gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Ezenfelül a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaság Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg és/vagy lépjen kapcsolatba azokkal az esetleges további exportáló gyártókkal, amelyek érdekeltek lehetnek abban, hogy részt vegyenek a vizsgálatban.

(20)

Az érintett országbeli exportáló gyártók közül tizenhat (csoport) nyújtotta be a kért információkat a megadott határidőn belül, és járult hozzá ahhoz, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság három csoportból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív volumene alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül észszerűen meg lehetett vizsgálni. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi érintett ismert exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival. Észrevétel nem érkezett.

(21)

Több egyéni vállalkozást magában foglaló, három kínai exportáló gyártói csoport az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján egyedi elbánást kért.

(22)

A vizsgálat ideiglenes szakaszában az egyedi elbánásra irányuló kérelmek vizsgálatára a számos vizsgálandó vállalat, a sok különböző felkeresendő helyszín, a vizsgálat időhorizontja és a Bizottság rendelkezésére álló erőforrások fényében nem volt lehetőség. Tulajdonképpen, ahogyan az alábbi 1.9. szakaszban szerepel, a Bizottság már összesen 17 olyan egyéni vállalkozást ellenőrzött, amelyek a mintához kiválasztott három csoport részét képezik. A keletkezett munkateher miatt a mintában szereplő felek egyikével kapcsolatban álló jelentős importőrök kérdőívre adott válaszait sem volt mód az ideiglenes szakaszban ellenőrizni, és ezeket az ellenőrzéseket később kell majd elvégezni. Három további vállalatcsoport e szakaszban történő értékelése indokolatlan terhet jelentett volna, és megakadályozta volna, hogy a vizsgálat az alaprendeletben előírt szigorú határidőn belül lezáruljon.

(23)

Az egyedi elbánást kérelmező egyik vállalatcsoportbeli vállalat azt állította, hogy a termékskálája nem tükröződik a Bizottság által kiválasztott mintában. Megjegyzendő azonban, hogy a mintában lefedett termékskála reprezentatív az érintett behozatal szempontjából.

(24)

A Bizottság a vizsgálat végleges szakaszában fog dönteni arról, hogy biztosít-e egyedi elbánást.

(25)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának alkalmazásában a Bizottság piacgazdasági elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapokat küldött mindazoknak a mintába kiválasztott kínai exportáló gyártóknak és azoknak a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártóknak, amelyek egyéni dömpingkülönbözetet kívántak igényelni. A mintában szereplő három exportáló gyártói csoport egyike sem küldött vissza piacgazdasági elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapot. Bár az egyedi vizsgálat iránti kérelmek ideiglenesen elutasításra kerültek, a Bizottság értékelni fogja a mintában nem szereplő két együttműködő exportáló gyártói csoport által benyújtott, piacgazdasági elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapokat, amennyiben úgy dönt, hogy elfogadja a kérelmüket a végleges szakaszban elvégzendő egyedi vizsgálat céljára.

(26)

A Bizottság kérdőíveket küldött a panaszosnak, a mintában szereplő uniós gyártóknak és a jelentkezett importőröknek/felhasználóknak, a mintában szereplő exportáló gyártóknak és az egyedi vizsgálatot kérelmezett exportáló gyártóknak, valamint a potenciális analóg országbeli gyártóknak.

(27)

A kérdőívre adott válaszok az Eurofertől, négy uniós gyártótól, továbbá egy importőrtől/felhasználótól, három kínai exportőr gyártói csoporttól, a mintában nem szereplő, egyedi vizsgálatot kérelmezett három együttműködő exportáló gyártói csoporttól, valamint egy analóg országbeli gyártói csoporttól érkeztek be.

(28)

A Bizottság a dömping, az abból következő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához szükségesnek ítélt minden információt bekért és ellenőrzött. A következő vállalatok/szövetség telephelyein került sor az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra:

(29)

A Bizottság nem tett látogatást az együttműködő kínai vállalatokkal kapcsolatban álló három exportőr hongkongi és szingapúri telephelyén, nevezetesen a következőknél: Xinsha International PTE, Ltd. és Shagang South-Asia (Hong Kong) Trading Co., Ltd. (a Shagang csoporttal kapcsolatban álló exportőrök) és Shougang Holding Trade (Hong Kong) Ltd. (a Shougang csoporttal kapcsolatban álló exportőr). Aktáikat és könyveiket ugyanakkor – a Bizottság által igényelt mértékig – a Kínában működő, velük kapcsolatban álló gyártók telephelyein tett helyszíni látogatások során vizsgálat céljából rendelkezésre bocsátották.

(30)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2015. október 1. és 2016. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2013-tól a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(31)

Az érintett terméket egyes korrózióálló acélok jelentik. Ezek vasból vagy ötvözött acélból vagy ötvözetlen acélból készült, síkhengerelt; alumíniummal csillapított; tűzihorganyzással cinkkel és/vagy alumíniummal, de nem más fémmel lemezelt vagy bevont; kémiailag passzivált termékek; legalább 0,015, de legfeljebb 0,170 tömegszázalék széntartalommal, legalább 0,015, de legfeljebb 0,100 tömegszázalék alumíniumtartalommal, legfeljebb 0,045 tömegszázalék nióbiumtartalommal, legfeljebb 0,010 tömegszázalék titántartalommal és legfeljebb 0,010 tömegszázalék vanádiumtartalommal; tekercsben, méretre vágott lemezekben és keskeny szalagokban kiszerelve.

A következők nem tartoznak a termékkörbe:

Az érintett termék jelenleg a következő KN-kódok alá tarozik: ex 7210 41 00, ex 7210 49 00, ex 7210 61 00, ex 7210 69 00, ex 7212 30 00, ex 7212 50 61, ex 7212 50 69, ex 7225 92 00, ex 7225 99 00, ex 7226 99 30 és ex 7226 99 70 (TARIC-kódok: 7210410020, 7210490020, 7210610020, 7210690020, 7212300020, 7212506120, 7212506920, 7225920020, 7225990022, 7225990035, 7225990092, 7226993010, 7226997094), és Kínából származik.

(32)

A korrózióálló acélokat síkhengerelt acéltekercsek, -lemezek és -szalagok olvasztott fémből vagy cink fémötvözetéből álló fürdőbe merítésével végzett bevonásával állítják elő. A bevonófém az acélhordozóval kohászati reakció során ötvöződik, majd többrétegű ötvözetstruktúrát alkot, melynek eredményeképpen az acélhoz kohászati eljárással kötődő bevonat jön létre. A termék felületén kémiai passziválással további kezelést végeznek annak érdekében, hogy megvédjék a felületet a nedvességtől és mérsékeljék a tárolás és szállítás alatti korróziótermék-képződés kockázatát.

(33)

A korrózióálló acélokat elsősorban az építőipari ágazatban használják védőburkolatként szolgáló különféle építőanyagokhoz, de háztartási készülékek gyártásához, mélyhúzási és sajtolási eljárásokhoz és kis méretű hegesztett csövekhez is felhasználják.

(34)

Számos, egyértelműsítésre irányuló kérdés érkezett be azzal a tulajdonsággal kapcsolatban, hogy az érintett terméknek kémiailag passziváltnak kell lennie, a fő megfontolás pedig az volt, hogy a csak felületvédelem céljából olajozott korrózióálló acélok nem tartoznak a vizsgálat körébe, és ezért azokra nem vonatkozhatnak az intézkedések. Egyes felek szerint ez az intézkedések „kijátszására” való felhívást jelent.

(35)

A Bizottság megerősíti, hogy az olajozott korrózióálló acélok nem tartoznak a vizsgálat hatálya alá, amennyiben azok csupán olajozottak (nem kémiailag passziváltak és olajozottak egyszerre).

(36)

Azzal az állítással kapcsolatban, hogy az olajozott korrózióálló acélok kizárása az intézkedések kijátszásának potenciális kockázatát jelenti, a vizsgálat nem vont le következtetést. Egyes felek azt állítják, hogy a felhasználóknak a termék felhasználhatósága előtt ki kell tekercselniük a korrózióálló acéltekercseket és el kell távolítaniuk az olajozott filmréteget, amely folyamat külön berendezéseket igényel, emellett azt állítják, hogy amennyiben a kínai exportáló gyártók kiszervezik ezt a feladatot, a folyamat még bonyolultabbá válik, mivel a harmadik személy vállalkozónak a megtisztított korrózióálló acélokat is újra be kellene tekercselnie ahhoz, hogy azokat a felhasználónak elszállíthassa. Más felek azt állítják, hogy a felhasználók könnyen eltávolíthatják az olajat, miközben speciális felszívó anyaggal hornyolják a tekercseket.

(37)

A vizsgálatnak ebben a szakaszában a Bizottság úgy értékelte, hogy a további logisztika és a felmerült költségek fényében nem áll fenn annak kockázata, hogy a korrózióálló acéltekercsek kémiai passziválása helyett inkább azok olajozásával kikerülnék a dömpingellenes vámok megfizetését. A fenti állítást ezért ideiglenesen elutasították.

(38)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, továbbá az alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(39)

A Bizottság ebben a szakaszban úgy döntött, hogy ezek a termékek ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hasonló terméknek minősülnek.

(40)

Mivel a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem kérelmezett piacgazdasági elbánást, a rendes érték meghatározására egy megfelelő, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti, piacgazdasággal rendelkező harmadik országbeli (a továbbiakban: analóg ország) árak vagy számtanilag képzett rendes érték alapján került sor.

(41)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti, piacgazdasággal rendelkező harmadik országként Kanadát tervezi figyelembe venni. Két fél a hasonló termék állítólagos árkülönbsége miatt, valamint a lehetséges kanadai együttműködő gyártó és az egyik panaszos kapcsolata miatt vitatta Kanada kiválasztását.

(42)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben említett országok valamennyi ismert gyártójának, valamint más olyan országoknak küldött kérdőívet, ahol az információk szerint a hasonló terméket gyártják és értékesítik. A Bizottság ezenfelül felvette a kapcsolatot ezen országok illetékes hatóságaival. A megkeresett 25 kanadai, ausztráliai, brazíliai, indiai, koreai köztársasági, norvégiai, törökországi és tajvani gyártó és négy szövetség közül három különböző országbeli (ausztráliai, brazíliai és kanadai) három gyártó juttatta kifejezésre együttműködési hajlandóságát.

(43)

A versenyhelyzet és a szóban forgó három piac mérete, valamint az érdekelt felektől kapott észrevételek fényében a Bizottság úgy döntött, hogy ideiglenesen Brazíliát választja analóg országnak. Brazília piaca három gyártóval működő nyitott piac, jelentős a behozatali volumene, a behozatali vámok 12 % és 14 % között mozognak, és a korrózióálló acélok behozatalára vonatkozóan a vizsgálati időszak alatt nem voltak hatályban dömpingellenes vagy kiegyenlítő vámok.

(44)

A Bizottság 2017. március 14-én tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy ideiglenesen Brazíliát választotta analóg országnak. Az érdekelt felek felkérést kaptak arra, hogy észrevételezzék ezt a választást. Egyik fél sem vitatta, hogy az együttműködésre felkérhető három ország közül Brazília a legmegfelelőbb választási lehetőség, azonban egy exportáló gyártó és a China Iron & Steel Association (a továbbiakban: CISA) is tett észrevételt. Mindketten rámutattak a brazíliai együttműködő gyártó és az egyik panaszos közötti kapcsolatra, és a CISA egy hasonló vizsgálat (4) keretében egy másik fél által tett, 2008. június 23-i állításra is hivatkozott; az említett vizsgálat szerint a tűzihorganyzott lemezeket előállító brazíliai gyártók versenyellenes magatartást folytattak. Ami ezeket a kérdéseket illeti, nincs bizonyíték a korrózióálló acélokat előállító brazíliai gyártók vizsgálati időszak alatti versenyellenes magatartására (például a korrózióálló acélok behozatali volumene jelentős). Az analóg országbeli gyártó és az uniós gyártó közötti kapcsolat tekintetében a felek nem fejtették ki, hogy a kérdéses kapcsolat hogyan befolyásolhatta az adatok megbízhatóságát. A Bizottság véleménye szerint a kapcsolat nem érvényteleníti, illetve nem befolyásolja a rendes érték megfelelően ellenőrzött adatokon alapuló meghatározását.

(45)

A brazíliai együttműködő gyártó megfelelő formában és kellő időben megküldte a kérdőívre adott válaszát.

(46)

Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság először azt vizsgálta, hogy a hasonló termék brazíliai független vevők számára történő értékesítése reprezentatív-e. Megállapítást nyert, hogy az érintett terméknek a mintában szereplő kínai exportáló gyártók által bonyolított uniós kiviteléhez viszonyítva az együttműködő gyártó reprezentatív mennyiségben értékesíti a hasonló terméket a belföldi piacon.

(47)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében ezek az értékesítések szokásos kereskedelmi forgalom keretében megvalósult értékesítéseknek tekinthetők-e. Ehhez a Bizottság megállapította a független vevők részére történő nyereséges értékesítés részarányát. Az értékesítési ügyletek akkor minősültek nyereségesnek, ha az egységár elérte, vagy meghaladta a brazíliai gyártó vizsgálati időszak alatti termelési költségét.

(48)

Azon terméktípusoknál, amelyeknél a belföldi piacon az értékesítési volumennek több mint 80 %-át az egységköltségnél magasabb áron bonyolították, és amelyek esetében az adott típus eladási árának súlyozott átlaga legalább termelési egységköltség szintjén volt, a terméktípusonkénti rendes érték meghatározása az érintett típus teljes értékesítési volumenére alkalmazott tényleges belföldi árak súlyozott átlagának kiszámításával történt, függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e.

(49)

Azokban az esetekben, amikor egy terméktípus nyereséges értékesítése a típus teljes értékesítési volumenének legfeljebb 80 %-át tette ki, vagy amikor a típus súlyozott átlagára nem érte el a termelési egységköltséget, a rendes érték a tényleges belföldi áron alapult, amelynek kiszámítása kizárólag a szóban forgó típus vizsgálati időszak alatti nyereséges belföldi értékesítéseinek súlyozott átlagáraként történt.

(50)

A nem nyereséges, illetve a belföldi piacon elegendő mennyiségben nem értékesített terméktípusok tekintetében a rendes érték kiszámítása az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint történt, a brazíliai gyártó – SGA-költségekkel (10 %–20 %) és a brazíliai gyártó nyereséges terméktípusainak nyereségével (10 %–20 %) növelt – előállítási költségének felhasználásával. A számtanilag képzett rendes értéket a Bizottság az Unióba irányuló értékesítés – kínai exportáló gyártótól függően – 77 % és 99,6 % közötti volumenének kiszámítása során alkalmazta.

(51)

A kínai exportáló gyártók által exportált termékek közül egyeseket nem lehetett megfeleltetni az együttműködő analóg országbeli gyártó által a brazíliai belföldi piacon értékesített terméktípusoknak. A nem megfeleltethető terméktípusok rendes értékét így az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint eljárva az analóg országbeli gyártó előállítási költségei alapján kellett kiszámítani. A Bizottság ezt követően az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően az előállítás és értékesítés tényleges adatait felhasználva ehhez hozzászámította az SGA-költségek észszerű (10 %–20 %) mértékét. Ehhez végül a nyereséges termékek értékesítésével elért átlagos haszonkulcsot alkalmazva a nyereség észszerű (10 %–20 %) mértékét adta hozzá.

(52)

Az olyan ügyleteknél, amelyeknél az exportáló gyártók az érintett terméket importőrként eljáró, velük kapcsolatban álló vállalatokon keresztül exportálták az Unióba, az exportár megállapítása az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően az importált termék uniós független vevők részére történt első viszonteladásakor alkalmazott ára alapján történt. Ebben az esetben az árat a behozatal és a viszonteladás között felmerült összes költség tekintetében kiigazították. A kapcsolatban álló importőrök tényleges kiadásai tekintetében kiigazításokat végeztek a kapcsolatban álló importőrök uniós szállítási költségei, banki díjai, anyagmozgatási és mellékköltségei, hitelköltségei, jutalékai, valamint SGA-költségei tekintetében. A kiigazítások mértéke 5 %–10 % közé esett. A mintában szereplő, kapcsolatban álló importőrök közvetítésével kereskedő kínai exportáló gyártók mindegyike külön tájékoztatóban megkapta a kiigazítások részletes kiszámítását.

(53)

A többi ügylet esetében az exportárak – az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően – az érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapultak.

(54)

A rendes érték és az exportár összehasonlítása gyártelepi alapon történt. A dömpingkülönbözetek a mintában szereplő exportáló gyártók egyéni gyártelepi árainak az analóg országbeli gyártó belföldi értékesítési áraival, vagy adott esetben számtanilag képzett rendes értékkel való összehasonlítása alapján kerültek meghatározásra.

(55)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében indokolt volt, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. A Bizottság kiigazításokat végzett a szállítási, biztosítási, banki díjak, az anyagmozgatási és mellékköltségek, a hitelköltségek, a jutalékok és a kereskedelem szintje tekintetében. Az analóg országban alkalmazott belföldi árak kiigazításának mértéke 10 %–15 % között mozgott. Az exportár esetében a kiigazítás mértéke – a kérdéses exportáló gyártótól és forgalmazási csatornáktól függően – 8,5 % és 20 % között változott. A mintában szereplő kínai exportáló gyártók mindegyike külön tájékoztatóban megkapta a kiigazítások részletes kiszámítását.

(56)

Kína kivitelkor csak részleges héa-visszatérítési politikát alkalmaz, és ebben az esetben 4 % héa visszatérítése maradt el. Annak biztosítása érdekében, hogy a rendes érték és az exportár adótartalma azonos mértékű legyen, a Bizottság a rendes értéket megnövelte az érintett termék exportjára felszámított héa azon részével, amelyet Kína nem térített vissza a kínai exportáló gyártóknak (5).

(57)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésének megfelelően a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó, analóg országbeli rendes értékének súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(58)

A mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően számította ki. E különbözetet a mintában szereplő exportáló gyártókra megállapított különbözetek alapján, súlyozott átlagként számította ki.

(59)

Az összes többi kínai exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tények alapján állapította meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Ehhez megállapította, hogy az érintett ország teljes uniós exportvolumenén belül milyen arányt képvisel az együttműködő gyártók Unióba irányuló – az Eurostat behozatali statisztikáiban jelentettek szerinti – exportvolumene.

(60)

Az együttműködés szintje azért magas, mert az együttműködő exportáló gyártók által bonyolított behozatal a vizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló összes exportnak mintegy 76 %-át tette ki. Ennek alapján a Bizottság úgy döntött, hogy a maradék dömpingkülönbözetet a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók legmagasabb dömpingkülönbözetének szintjére alapozza.

(61)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek – a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve – a következők:

(62)

Az Unión belül 16 vállalat szolgáltatott termelési és értékesítési adatokat a legitimációs szakaszban, és jelezte, hogy a vizsgálati időszak alatt gyártotta a hasonló terméket. A panaszból rendelkezésre álló információk alapján legalább 5 másik olyan uniós gyártó van, amely a hasonló termék gyártásával foglalkozik az Unióban. Ez a 21 gyártó alkotja az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot, és a továbbiakban az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „uniós gazdasági ágazat” néven kerülnek említésre.

(63)

A vizsgálati időszak alatt a teljes uniós termelés mintegy 9,9 millió tonna volt. A Bizottság ezt a számadatot az uniós gazdasági ágazat és a panaszos által szolgáltatott információk alapján állapította meg.

(64)

Az együttműködő uniós gyártók a hasonló termék teljes uniós termelésének 64 %-át képviselik.

(65)

Amint az a (29) preambulumbekezdésben is szerepel, a korrózióálló acéltermékek több KN-kód, egyebek mellett bizonyos ex kódok alá tartoznak. Az uniós felhasználás alulbecsülésének elkerülése érdekében a Bizottság az ex KN-kódok alá tartozó termékek importvolumenét is teljes mértékben figyelembe vette az uniós felhasználás kiszámításához.

(66)

Mivel az uniós gazdasági ágazat jobbára vertikálisan integrált, és a korrózióálló acéltermékek a szerves bevonatú acéltermékek elsődleges nyersanyagának minősülnek, a kötött és a szabadpiaci felhasználás elemzésére külön-külön került sor.

(67)

A belső és a szabadpiaci felhasználás közötti különbségtétel azért releváns a kárelemzés szempontjából, mert a belső felhasználásra szánt termékek nem állnak közvetlen versenyben a behozatallal, a transzferárakat pedig különféle árpolitikák mentén a csoportokon belül rögzítik. Ezzel szemben a szabadpiacra szánt termelés közvetlen versenyben áll az érintett termék behozatalával, és az árak szabadpiaci árak.

(68)

Az uniós gazdasági ágazatról alkotott lehető legteljesebb kép érdekében a Bizottság adatokat gyűjtött a korrózióálló acélokkal kapcsolatos teljes tevékenységre vonatkozóan, és meghatározta, hogy a termelést belső felhasználásra vagy a szabadpiacra szánták-e. A Bizottság megállapította, hogy az uniós gyártók teljes termelésének mintegy 32 %-át az uniós kötött piacra szánták.

(69)

A Bizottság az uniós belső felhasználást az Unióban működő összes ismert gyártó általi belső felhasználás és az uniós piacon általuk végzett kötött értékesítés alapján állapította meg. Ezek alapján az uniós belső felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Belső felhasználás (tonna)

(70)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós belső felhasználás mintegy 5 %-kal nőtt. Ez az emelkedés elsősorban a kötött piaci kereslet – főként a szerves bevonatú lemezek iránti kereslet – növekedésének tulajdonítható.

(71)

A Bizottság az uniós szabadpiaci felhasználást a) az Unióban működő összes ismert gyártó által az uniós piacon végzett értékesítés és b) az összes harmadik országból az Unióba irányuló, az Eurostat által jelentett behozatal alapján határozta meg. Ezek alapján az uniós szabadpiaci felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Szabadpiaci felhasználás (tonna)

(72)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós szabadpiaci felhasználás 27 %-kal nőtt. Az emelkedés főként a fontosabb feldolgozó iparágakban támasztott kereslet növekedésének volt betudható.

(73)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat adatbázisa alapján határozta meg. A behozatal piaci részesedésének megállapításához a behozatal volumenét összehasonlította a fenti 2. táblázat szerinti uniós szabadpiaci felhasználással.

(74)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy az Eurostat adatai magukban foglalták a gépjárműipari termékek – nem az érintett termék – Kínából érkező behozatalát. A kínai exportáló gyártók által a kérdőívre adott válaszokból az derült ki, hogy valójában elhanyagolható arányban exportáltak az uniós piacra gépjárműipari termékeket, és noha – ahogyan az (57) preambulumbekezdésben szerepel – e behozatal volumene valójában beszámításra került a Kínára vonatkozó behozatali adatokba, ez elhanyagolható hatást fejtett ki, és ennélfogva nem tette az Eurostat adatait megbízhatatlanná.

(75)

A Kínából az Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult:

3. táblázat

A behozatal volumene (tonnában) és piaci részesedése

(76)

A fenti táblázatból az derül ki, hogy a Kínából érkező behozatal abszolút adatokban kifejezve 146 %-kal növekedett a figyelembe vett időszak alatt. Ezzel párhuzamosan 11 százalékponttal nőtt az Unióba irányuló dömpingelt behozatal teljes piaci részesedése a figyelembe vett időszak alatt.

(77)

A Bizottság a behozatal árait az Eurostat adatai alapján határozta meg. Ezekről az árakról az együttműködő exportáló gyártóktól kapott adatok egybevetésével végzett ellenőrzés során megerősítést nyert, hogy pontosak. Az érintett országból az Unióba irányuló behozatal súlyozott átlagára a következőképpen alakult:

4. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(78)

A dömpingelt behozatal átlagára a 2013. évi 595 EUR/tonnáról 465 EUR/tonnára csökkent a vizsgálati időszak alatt. A figyelembe vett időszak alatt a dömpingelt behozatal átlagos egységára 22 %-os csökkenést mutatott.

(79)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság az alábbi tényezőket hasonlította össze:

(80)

Az árak összehasonlítása az ügyletek esetében terméktípusonként történt, szükség esetén megfelelő kiigazítással, illetve az engedmények és a visszatérítések levonása után. Az összehasonlítás eredményét az uniós gyártók vizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában fejezték ki.

(81)

A fentiek alapján megállapítást nyert, hogy a Kínából érkező dömpingelt behozatal esetében – az exportáló gyártóktól függően – 9–15 % volt az áralákínálás az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest.

(82)

A dömpingelt behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésével összhangban magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(83)

A makrogazdasági mutatók (termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, készletek, növekedés, piaci részesedés, foglalkoztatás, termelékenység és a dömpingkülönbözetek nagysága) értékelése a teljes uniós gazdasági ágazat szintjén történt. Az értékelés a panaszos által benyújtott információkon alapult, amelyek az uniós gyártók által szolgáltatott adatok és a rendelkezésre álló hivatalos statisztikák (Eurostat) adatainak egybevetésével ellenőrzés tárgyát képezték.

(84)

A mikrogazdasági mutatók (értékesítési árak, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése, tőkebevonási képesség, bérek és termelési költség) elemzésére a mintában szereplő uniós gyártók szintjén került sor. Az értékelés a tőlük származó, megfelelően ellenőrzött információkon alapult.

(85)

Az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó néhány kármutató esetében a Bizottság külön elemezte a szabad- és a kötött piaccal kapcsolatos adatokat, majd összehasonlító elemzést végzett. E tényezők a következők: értékesítés és piaci részesedés, egységárak, egységköltség és jövedelmezőség. Más gazdasági mutatók érdemi vizsgálata azonban csak a teljes – így az uniós gazdasági ágazat általi belső felhasználást is magában foglaló – tevékenységre vonatkoztatva történhet, mivel ezek a mutatók a tevékenység egészétől függnek, és esetükben nem számít, hogy a termelést kötött vagy szabadpiaci értékesítésre szánják-e. E tényezők a következők: termelés, kapacitás, kapacitáskihasználás, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése, foglalkoztatás, termelékenység, készletek és munkaerőköltségek. E tényezők szempontjából a teljes uniós gazdasági ágazat elemzése indokolt az uniós gazdasági ágazatot ért teljes kár megállapításához, mivel a szóban forgó adatokat nem lehet kötött és szabadpiaci értékesítésre különválasztani.

(86)

Egy érdekelt fél rámutatott, hogy a Bizottságnak a kárral kapcsolatos ténymegállapításait kizárólag az érintett termékre vonatkozó adatokra kell alapoznia. Ezen érdekelt fél szerint ez a kérdés azért releváns, mert az uniós gazdasági ágazat más korrózióálló termékeket, például gépjárműipari termékeket is gyárt. A Bizottság megerősíti, hogy az uniós gazdasági ágazat által szolgáltatott adatok a gépjárműipari termékeket nem, csak a vizsgálat tárgykörébe tartozó termékeket foglalták magukban. Ahogyan az (57) preambulumbekezdés kifejti, a Bizottság a felhasználás kiszámításakor a vizsgálat tárgykörébe tartozó bizonyos ex KN-kódok esetében teljes KN-kódokat vett figyelembe. Ez elhanyagolható hatást gyakorolt a becsült felhasználási adatra, és a többi kártényező egyikét sem befolyásolta.

(87)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

5. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(88)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat termelési volumene 4 %-kal nőtt. A kapacitásra vonatkozóan bejelentett adatok a műszaki kapacitásra vonatkoznak, ami azt feltételezi, hogy a beindítási idő, a karbantartás stb. esetében végzett kiigazítások figyelembevétele megtörtént. A kapacitásra vonatkozó fenti adatok figyelembe veszik, hogy az érintett acélművek más tűzihorganyzott termékeket is gyártanak ugyanazon a gyártósoron, és az elemzés az érintett termékre korlátozódott. Ennek alapján a kapacitás 1 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt.

(89)

A kapacitáskihasználás arányának növekedése a termelési volumen növekedéséből adódott, amelyet főként a felhasználás növekedése és kismértékű kapacitáscsökkenés idézett elő.

(90)

Az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

6. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés (szabadpiac)

(91)

Az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítési volumene a figyelembe vett időszak alatt 5 %-kal – a 2013. évi hozzávetőleg 6 millió tonnáról a vizsgálati időszak alatti mintegy 6,3 millió tonnára – nőtt.

(92)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenének növekedése azonban nem volt elég a szabadpiaci részesedésének a fenntartásához. A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 78,8 %-ról 65,2 %-ra – azaz 17 %-kal – esett vissza.

(93)

Ami a kötött piacot illeti, a kötött értékesítés, illetve a transzferek volumene és a piaci részesedés a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

7. táblázat

Kötött piaci volumen és piaci részesedés

(94)

Az uniós gazdasági ágazat (belső felhasználás és kötött értékesítés alkotta) kötött piaci volumene az uniós piacon a figyelembe vett időszak alatt 5 %-kal – a 2013. évi hozzávetőleg 3,0 millió tonnáról a vizsgálati időszak alatti 3,2 millió tonnára – nőtt.

(95)

Az uniós gazdasági ágazatnak azonban a kötött piacon megszerzett, a teljes (vagyis a kötött és szabadpiaci felhasználást egyaránt magában foglaló) felhasználás százalékában kifejezett piaci részesedése 13 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt.

(96)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

8. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(97)

Az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatási szintje a figyelembe vett időszak alatt kismértékben, 2 %-kal visszaesett. 2014-ben és 2015-ben sokkal kevesebb volt a teljes munkaidős egyenértékben kifejezett munkaerő, elsősorban annak következtében, hogy ideiglenesen foglalkoztatottakat – a dömpingelt behozatal miatt növekvő piaci versenyre tekintettel – a termelési költségek csökkentése, valamint a hatékonyság növelése érdekében nem foglalkoztattak. Emiatt, illetve a termelési volumen figyelembe vett időszak alatti növekedésére (+ 4 %) tekintettel az uniós gazdasági ágazat – egy alkalmazottra jutó éves termeléseként számított – munkaerő-termelékenysége 7 %-kal emelkedett. Mindez azt bizonyítja, hogy versenyképességének megtartása érdekében az uniós gazdasági ágazat kész volt alkalmazkodni a változó piaci viszonyokhoz.

(98)

Az uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszak alatt:

9. táblázat

Készletek

(99)

A figyelembe vett időszak alatt a zárókészletek szintje 9 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat a hasonló termék legtöbb típusát konkrét felhasználói megrendelésre gyártja. A készletek ezért ezen ágazat esetében nem minősültek meghatározó kármutatónak. Ezt a termelés százalékában kifejezett zárókészletek alakulásának elemzése is alátámasztotta. Ahogyan a fenti táblázatból kitűnik, ez a mutató viszonylag stabilan a termelési volumen 6–8 %-a körüli szinten maradt.

(100)

Valamennyi dömpingkülönbözet jóval meghaladta a csekély mértékű (de minimis) szintet. A Kínából érkező behozatal jelentős volumene és alacsony árai miatt, amelyek jelentős árleszorító nyomást gyakoroltak, a ténylegesen magas dömpingkülönbözetek uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem volt elhanyagolható.

(101)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós szabadpiaci felhasználás mintegy 27 %-kal, míg az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítési volumene mindössze 5 %-kal nőtt. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése ennélfogva 17 %-kal csökkent, szemben a Kínából érkező behozatal piaci részesedésével, amely 93 %-os növekedést mutatott a figyelembe vett időszak alatt.

(102)

Az uniós gazdasági ágazatot képviselő minta két vállalatcsoport négy vállalatából áll. Ezért a titoktartási kötelezettség betartása érdekében a mikrogazdasági mutatók az alábbiakban index formájában kerülnek bemutatásra. A mutatók a 2013. éven alapulnak, ez az év 100-nak felel meg. Abban az esetben azonban, ha a 2013. évi adat negatív, a 2013. évi megfelelő adat – 100.

(103)

Az uniós gyártók által uniós független vevőknek felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

10. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(104)

A fenti táblázat az értékesítési egységárnak a hozzá tartozó termelési költséghez viszonyított, uniós szabadpiaci változását mutatja. A figyelembe vett időszak során az értékesítési árak 18 %-kal csökkentek. Ezenfelül a figyelembe vett időszak alatt az értékesítési árak átlagosan alacsonyabbak voltak, mint a termelési egységköltség.

(105)

Az uniós gyártók a piaci részesedésük csökkenésének visszaszorítása érdekében kénytelenek voltak követni a lefelé tartó árspirált, és értékesítési áraikat jelentős mértékben csökkenteni. Másrészt a termelési költség csökkenése főként a nyersanyagárak csökkenésével magyarázható. A dömpingelt kínai behozatal által az értékesítési árakra gyakorolt árleszorító nyomás hiányában a nyersanyagköltségek csökkenése lehetővé tette volna az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének helyreállítását.

(106)

A mintában szereplő gyártók körében a belső felhasználásra szánt korrózióálló acéltermékek többségét ugyanazon a gazdasági egységen belül ruházták át, ezért nem állítottak ki számlát. A többi terméket különböző árképzési politikák alkalmazásával transzferáron értékesítették. A belső felhasználás tekintetében érvényesített árak alakulása alapján ezért nem lehetett érdemi következtetést levonni.

(107)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy a tűzihorganyzott termékek értékesítési árai gyakorlatilag kétszeresére emelkedtek a 2016. február és 2017. március közötti időszakban, és ezért bebizonyították, hogy nem keletkezett kár. Ez az áremelkedés állítólag az uniós gazdasági ágazat haszonkulcsának pozitív adatokban megnyilvánuló, automatikus emelkedésével járt.

(108)

A vizsgálat nem tudta alátámasztani ennek az állításnak az érvényességét, mert igen sokféle termékre terjedt ki, amelyek közül sok nem az érintett termék része. Ezenfelül az ezen állítás alátámasztására benyújtott bizonyíték 6 hónapos időtávot tartalmazott, amely nem része a vizsgálati időszaknak, és a benyújtott árösszehasonlítás nem minősült helyénvalónak a vizsgálat szempontjából, mivel nem volt kellően részletes, például a nyersanyagköltségekre való hivatkozás és a jövedelmezőségre gyakorolt hatás tekintetében.

(109)

Az uniós gyártók átlagos munkaerőköltségei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszak alatt:

11. táblázat

Teljes munkaidős egyenértékre vetített átlagos munkaerőköltségek

(110)

Az egy alkalmazottra jutó átlagbér a figyelembe vett időszak alatt 2 %-kal nőtt. A foglalkoztatás szintje a 8. táblázatban foglaltak szerint kismértékben visszaesett. Ezek a fejlemények azt bizonyítják, hogy a gazdasági ágazat megőrizte a foglalkoztatási költségei feletti ellenőrzést, miután 2014-ben és különösen 2015-ben nehézségei voltak ezen a téren.

(111)

Az uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

12. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(112)

A Bizottság az uniós gyártók jövedelmezőségét oly módon állapította meg, hogy a hasonló termék uniós független vevőknek történő értékesítéséből származó adózás előtti nettó veszteséget az értékesítési forgalom százalékos arányában fejezte ki.

(113)

A jövedelmezőség a figyelembe vett időszak során mindvégig negatív volt, ami arra utalt, hogy az uniós gazdasági ágazat elnyomott helyzetben volt. A kicsit jobb piaci feltételek azt jelentették, hogy a veszteség visszaesett, de megállapítást nyert, hogy a figyelembe vett időszak alatt a jövedelmezőség helyzete fenntarthatatlan volt.

(114)

A piaci feltételek azonban ideálisak voltak a jövedelmezőség helyreállításához, mivel a nyersanyagköltségek jelentősen visszaestek. A kínai behozatal árleszorító nyomása azonban arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy olyan szintre csökkentse az árait, amely csak mérsékelte a veszteséget, de nem szüntette meg.

(115)

A 2013-ban keletkezett veszteség részben az euróövezeti adósságválsághoz és az azt követő gazdasági válsághoz kapcsolódik. Egyértelmű volt azonban, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudta helyreállítani jövedelmezőségét, illetve nem tudta (érdemben) kihasználni az európai gazdaság lassú fellendülését.

(116)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalom terén megfigyelhető tendencia a forgalmi megtérülés alakulását követte abban a tekintetben, hogy az időszak során mindvégig negatív volt, de kismértékben javult. A beruházások megtérülése szintén ezt az alakulást követte.

(117)

Az uniós gazdasági ágazat ennek ellenére továbbra is végrehajtott beruházásokat a figyelembe vett időszak alatt. A beruházások inkább a hatékonyság és a termelékenység fenntartását, mint a termelés fokozását célozták.

(118)

Noha a mintában szereplő uniós gyártók nagy nemzetközi vállalatcsoportok részét képezték, azt állították, hogy a vállalatcsoport erőforrásain belüli tőkebevonási képességük csökkent. Mindazonáltal a beruházások növekedtek a figyelembe vett időszak alatt.

(119)

Az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak során mindvégig elnyomott helyzetben volt. Ez a helyzet a kötött és a szabadpiac alapján is nyilvánvaló. A kötött piac az értékesítési összvolumennek mintegy 25 %-át képviselte a vizsgálati időszak alatt.

(120)

2013-hoz képest a vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat számára rosszabb volt a helyzet a szabadpiacon. Bár a helyzet némileg javult a termelési és az értékesítési volumen tekintetében, az uniós gazdasági ágazat 17 %-ot veszített a piaci részesedéséből. A forgalmi megtérülés, a beruházások megtérülése és a pénzforgalom teljesítménymutatói a figyelembe vett időszak során mindvégig negatívak voltak, és noha javultak, ez a javulás a kínai behozatal árleszorító nyomása és a dömpingelt árszintek miatt nem volt elég erőteljes. Ezek a fejlemények annak ellenére következtek be, hogy lépések történtek a hatékonyság növelése érdekében, mégpedig a munkaerő-állomány csökkentésével, a termelékenység javításával, a kapacitáskihasználás javításával és az előállítási költségek szigorú kontroll alatt tartásával.

(121)

Egy érdekelt fél rámutatott, hogy a panaszban szereplő adatok alapján úgy tűnt, hogy egyes kártényezők kárt nem okozó helyzetre utalnak. Ilyen tényező volt többek között az értékesítési volumen, a kapacitáskihasználás, a foglalkoztatás és a készletek. E fejleményeket ellenőrzött adatok alapján elemezték a vizsgálat során. Tulajdonképpen több mutató, többek között a fenti állításban említett mutatók némelyike pozitív tendenciát mutatott. Mindazonáltal mivel a szabadpiac – a 2. táblázatban kifejtettek szerint – 27 %-kal növekedett, egyértelmű, hogy egyes mutatók pozitív helyzet kialakulására utalnak. Az uniós gazdasági ágazat helyzetének elemzésében meghatározott okok és az itt levont következtetés miatt azonban ezeket a pozitív tendenciákat például a piaci részesedés és az értékesítési ár terén mutatkozó jelentősebb negatív tendenciák fényében és a negatív eredmények összefüggésében kell megvizsgálni. A helyes összefüggésben, azaz az összes többi kártényezővel együtt vizsgálva egyértelmű volt, hogy az uniós gazdasági ágazatot kár érte.

(122)

A fentiek alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy az uniós gazdasági ágazatot – amelynek elemzése a két szegmense, illetve az ágazat egésze tekintetében is megtörtént – jelentős kár érte a figyelembe vett időszak alatt.

(123)

Az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott-e az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy más ismert tényezők ezzel egy időben okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézett károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsák. E tényezők a következők: a harmadik országokból érkező behozatal és az uniós gyártók exportértékesítési teljesítménye.

(124)

A fentiekben foglaltak szerint a Kínából érkező behozatal 146 %-kal nőtt az elemzési időszakban. Kína tonnánkénti árai 22 %-kal csökkentek, ami még a 20 %-os nyersanyagár-visszaesést is meghaladta. Ráadásul ez a behozatal jelentősen – 17 % és 28 % közötti mértékben – alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak. Figyelembe véve azt, hogy a korrózióálló acélok árérzékeny áruk, ezek a különbözetek jelentősek, és igen káros hatást gyakorolnak az uniós gazdasági ágazatra.

(125)

Ennek következtében Kína profitálni tudott a piac fellendüléséből, amely 27 %-kal nőtt az elemzett időszakban: a kínai behozatal 11,7 %-ról 22,7 %-ra növelte piaci részesedését, míg az uniós gazdasági ágazat mindössze 5 %-kal növelte értékesítési volumenét, a piaci részesedése pedig 78,8 %-ról 65,2 %-ra csökkent.

(126)

Az elemzési időszak alatti kedvező piaci feltételek – a nyersanyagár-visszaesés és a megnövekedett felhasználás – ellenére az uniós gazdasági ágazat az árleszorítás és a kínai behozatal növekvő volumene miatt továbbra is veszteséges volt az időszakban.

(127)

A kínai gazdaság fokozatos lassulása, valamint a kínai acélipar – az ügyirat szerint – igen jelentős kapacitásfeleslege arra késztette a kínai acélipari gyártókat, hogy többlettermelésüket az exportpiacokra, és így a vonzó kiviteli célpiacnak számító uniós piacra irányítsák át.

(128)

A fentiek fényében a Bizottság megállapítja, hogy a dömpingelt behozatal felelős volt az uniós gazdasági ágazatot ért kárért.

(129)

A harmadik országokból érkező behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

13. táblázat

Más országokból érkező behozatal – tonnában kifejezett volumen, tonnánkénti CIF-ár és piaci részesedés

(130)

A Kínából érkező, érintett behozatal az Unióba irányuló összes behozatalnak 65 %-át tette ki. Az egyéb behozatal (ahogyan a 13. táblázat bemutatja) 33 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt. Az egyéb behozatal piaci részesedése a 2013. évi 9,5 %-ról 12,1 %-ra nőtt a vizsgálati időszak alatt.

(131)

A Koreai Köztársaságból érkező behozatal 68 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt. E behozatal piaci részesedése a 2013. évi 4,6 %-ról 6,0 %-ra nőtt a vizsgálati időszak alatt.

(132)

Az Indiából érkező behozatal 93 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt. E behozatal piaci részesedése a 2013. évi 1,1 %-ról 1,6 %-ra nőtt a vizsgálati időszak alatt.

(133)

E volumennövekedést figyelembe véve a Bizottság megvizsgálta, hogy az ezen országokból érkező behozatal hozzájárult-e az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz. A fenti 13. táblázatban bemutatott Eurostat-adatokból azonban az derült ki, hogy bár a koreai behozatal piaci részesedése növekedett, a CIF-árak jóval magasabbak voltak, mint a kínai behozatal CIF-árai vagy az uniós gazdasági ágazat árai. Az indiai importárak szintén magasabbak voltak, mint a kínai importárak, és az indiai behozatal piaci részesedése nem érte el az évi 2 %-ot. Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal sem okozott kárt, mert az importár meghaladta a kínai behozatal árát és az uniós gazdasági ágazat árát.

(134)

Ezért megállapítást nyert, hogy a harmadik országokból érkező behozatal – akár egyenként, akár elkülönülten vizsgálva – nem gyakorolt jelentős hatást az uniós gazdasági ágazatra, és semmi esetre sem gyakorolhatott olyan hatást, hogy megszakítsa a Kínából érkező behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést.

(135)

Az uniós gyártók exportvolumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

14. táblázat

Exportteljesítmény

(136)

Az exportvolumen 14 %-kal visszaesett 2013 és a vizsgálati időszak között. Ami az árakat illeti, azok a nyersanyagárak visszaesése miatt 12 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszak alatt.

(137)

Figyelembe véve azonban azt, hogy az exportvolumen a termelésnek csak mintegy 6 %-át képviselte, és tekintettel az áresésre, amely kevésbé markáns mint az uniós piacon, a Bizottság szerint az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye nem járult hozzá jelentősen az elszenvedett kárhoz.

(138)

Ideiglenesen megállapítást nyert, hogy ok-okozati összefüggés áll fenn az uniós gyártók által elszenvedett kár és az érintett országból érkező dömpingelt behozatal között.

(139)

A Bizottság megkülönböztette és elválasztotta az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól. Ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy a többi feltárt tényező, mint például a harmadik országokból érkező behozatal és az uniós gyártók exportértékesítési teljesítménye, még az esetleges együttes hatásukat figyelembe véve sem szakítja meg az ok-okozati összefüggést. A harmadik országokból érkező behozatal csekély hatást gyakorolhatott a kárra, az uniós gazdasági ágazat helyzetét azonban kétségkívül nem befolyásolta volna olyan jelentős mértékben. Nevezetesen: az értékesítési árak nem süllyedtek volna ilyen alacsony szintre, és kedvezőbb jövedelmezőséget lehetett volna elérni.

(140)

A fentiek alapján a Bizottság e szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt az érintett országból érkező dömpingelt behozatal okozta, és a többi tényező – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem befolyásolta az ok-okozati összefüggést.

(141)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy annak ellenére, hogy megállapításra került a kárt okozó dömping, jelen esetben az intézkedések elfogadása biztosan nem sértené-e az uniós érdeket. Az uniós érdek meghatározása a különböző érintett érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(142)

Az uniós gazdasági ágazat legalább 15 tagállamban található, és több mint 8 000 alkalmazottat foglalkoztat a korrózióálló acélokkal kapcsolatban.

(143)

A vizsgálat során tizenhat gyártó működött együtt. Az ismert gyártók egyike sem ellenezte a vizsgálat megindítását. Ahogyan a kármutatók fenti elemzéséből kiderült, a teljes uniós gazdasági ágazat helyzete javult, de az esetlegesen vártnál kevésbé markánsan, mivel negatívan befolyásolta a dömpingelt behozatal.

(144)

Az ideiglenes dömpingellenes vámok kivetése várhatóan visszaállítja a tisztességes kereskedelmi feltételeket az uniós piacon, és ezzel véget vet az árleszorításnak, továbbá lehetővé teszi az uniós gazdasági ágazat számára, hogy emelje árait. Ez az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének olyan mértékű javulását eredményezné, amely szükségesnek tekinthető e tőkeintenzív ágazat számára. Az uniós gazdasági ágazatot a Kínából érkező dömpingelt behozatal következtében jelentős kár érte.

(145)

Több, pozitívnak tűnő volumenmutató – például a termelési és az értékesítési volumen – ellenére az uniós gazdasági ágazat helyzete nem javult a felhasználás növekedésével összhangban. Ez arra utal, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudott ugyanúgy profitálni az uniós piac fellendüléséből, mint ahogyan dömpingelt kínai behozatal hiányában profitált volna. Különösen a mintában szereplő uniós gyártók pénzügyi teljesítményéhez kapcsolódó kármutatók, így a jövedelmezőség és a beruházások megtérülése esetében volt tapasztalható komoly negatív hatás. Ennélfogva fontos, hogy az árak újfent egy olyan nem dömpingelt vagy legalább kárt nem okozó szintet érjenek el, amely lehetővé teszi, hogy a különféle gyártók mindegyike tisztességes kereskedelmi körülmények között tudjon működni az uniós piacon. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete intézkedések hiányában tovább romlana. Ha a korrózióálló acélok szegmense rosszul teljesít, az hatással lenne több uniós gyártó feldolgozói (szerves bevonat) és beszállítói szegmensére (melegen hengerelt tekercsek) is, mivel e szegmensek kapacitáskihasználása szorosan összefügg a vizsgált termék termelésével. A hatás a tűzihorganyzott termékek szintjén, például a gépjárműipari ágazat esetében is érezhető lenne.

(146)

Általában véve a tűzihorganyzott termékek jellemzően azok a termékek, amelyek mintegy 10 %-át teszik ki az integrált acélművek termékértékesítésének. A tényleges számadat termelőnként változik. Ezek a termékek azonban az értékláncnak majdnem a végén helyezkednek el. Az uniós acélipari ágazat stratégiája az, hogy azért maximalizálja a magas hozzáadott értéket képviselő termékek értékesítését, mert azok hagyományosan az átlagosnál magasabb nyereségszintet biztosítanak, ugyanis világszerte kevesebb az olyan vállalat, amely versenyt tud folytatni e magas hozzáadott értéket képviselő termékek szegmensében. Ezért az elemzési időszak alatti nyereség hiánya azt bizonyítja, hogy az uniós gazdasági ágazat a stratégiájának és jövőbeli kilátásainak veszélyeztetésével kapcsolatos súlyos problémával szembesül.

(147)

Ennek megfelelően a Bizottság arra az ideiglenes következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes vámok kivetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná. A dömpingellenes intézkedések bevezetése lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy felépüljön az azonosított, kárt okozó dömping hatásaiból.

(148)

Ahogyan a (15) preambulumbekezdésben szerepel, csak egyetlen importőr nyújtott be a kérdőívre választ. Ez az importőr egy olyan vállalatcsoport része volt, amely az építőiparban használt termékek előállításához használta fel az érintett terméket. Más importőrök és felhasználók érdekelt félként jelentkeztek. Egy importőri szövetség is tett észrevételeket a vizsgálattal kapcsolatban.

(149)

Az együttműködő importőr/felhasználó jelezte, hogy az érintett termék a termelési költségének jelentős részét képviselte, és az esetlegesen a vámok kivetéséből fakadó költségnövekedéstől tartott. Noha a vizsgálat alátámasztotta az érintett termék költségvonzatainak jelentőségére vonatkozó állítást, megjegyzendő, hogy léteznek más beszállítói források, és azokat az importőr már ténylegesen igénybe vette, ami azt jelenti, hogy amennyiben intézkedések bevezetésére kerül sor, a költségeit és a versenyképességét nem érheti komoly hatás.

(150)

Tulajdonképpen ami általában véve az importőröket illeti, nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy az importőrök vagy az acélipari szolgáltató központok ne háríthatnák át az áremeléseket a vevőikre. Ráadásul olyan országokból is importálhatnak, amelyek nem tartoznak e vizsgálat hatálya alá.

(151)

Az importőröket képviselő szövetség azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat kapacitáshiány miatt nem mindig tudja ellátni tagjait az érintett termékkel. Ez a kijelentés megalapozatlan volt. Tekintettel arra, hogy a szövetség nem szolgáltatott bizonyítékot ennek az állításnak az alátámasztására, továbbá tekintettel arra, hogy – amint az 5. táblázatban látható – az uniós gazdasági ágazat kapacitáskihasználása nem haladta meg a 80 %-ot a figyelembe vett időszak alatt, a Bizottság nem talált arra utaló érvet, hogy ez az állítás igaz lenne.

(152)

Egy másik érdekelt fél azt az észrevételt tette, hogy egy uniós gyártó „korlátozások” miatt küzdött a vevők ellátásával. Ez az állítás azonban egy uniós gyártó konkrét problémájához kapcsolódott, és ezért nem volt reprezentatív a gazdasági ágazat egészének beszállítói helyzetére nézve. Még abban az esetben is, ha ez a helyzet akkoriban fennállt, léteztek alternatív beszállítói források, és az ügyiratban semmi sem igazolta, hogy a beszállítás általános probléma az importőrök és a kereskedők számára. Ezenfelül az uniós gyártók problémáinak egyik oka a többek között kínai forrásokból származó acéltermékek dömpingjéhez kapcsolódik, ahogyan arra ez a vizsgálat rámutatott.

(153)

A korrózióálló acéltermékek legfontosabb végfelhasználó ágazata az építőipari ágazat, ahol azokat védőburkolatként szolgáló különféle építőanyagokhoz használják, de háztartási készülékek gyártásához, mélyhúzási és sajtolási eljárásokhoz és kis méretű hegesztett csövekhez is felhasználják. Ahogyan a fentiekben kifejtésre került, mindössze egy felhasználó működött együtt az eljárás során.

(154)

Még abban az esetben is, ha az intézkedések bevezetése egyes felhasználókat kedvezőtlenül érintene a magasabb vételárak miatt, az ügyiratban semmi sem bizonyította azt, hogy az intézkedések bevezetése aránytalanul érintené a felhasználókat a jövedelmezőség tekintetében, illetve azt sem, hogy az a jelentős ipari vállalatcsoportok delokalizációjával járna. A javasolt vámok mértéke emellett tiltó jellegűnek sem tekintető.

(155)

Megjegyzendő, hogy a vámoknak elő kell segíteniük, hogy folyamatosan biztosított legyen a forgalmazók és a vevőik ellátásának biztonsága. Vámok nélkül előfordulhat, hogy a korrózióálló acélok néhány uniós gyártója kénytelen lesz beszüntetni/visszafogni a korrózióálló acélok gyártását, és kénytelen lesz számos uniós felhasználó számára korlátozottabb beszállítói forrásokat hagyni. Ezenkívül az intézkedések szintje egyenlő versenyfeltételeket fog teremteni, ugyanakkor lehetővé teszi az érintett országból (tisztességes áron), valamint az egyéb forrásokból érkező behozatalt.

(156)

A fentiekre tekintettel a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonja le, hogy az intézkedések bevezetése nem gyakorol jelentős negatív hatást az uniós importőrök és felhasználók érdekeire.

(157)

A fentiekre tekintettel a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy az intézkedések bevezetése hozzá fog járulni az uniós gazdasági ágazat fellendüléséhez azáltal, hogy a teljes gazdasági ágazat jövedelmezőségének helyreállítását lehetővé tevő áremeléseket engedélyez. Ez a magas hozzáadott értéket képviselő szegmens alapvető jelentőségű az uniós acélipar átfogó stratégiája, valamint jövőbeli kilátásai és prosperitása szempontjából.

(158)

Az intézkedéseknek a Bizottságnál jelentkezett többi néhány uniós félre gyakorolt hatása nem tekinthető jelentősnek. A vizsgálat nem mutatott rá, hogy a többi (a Bizottságnál nem jelentkezett) szereplő tekintetében esetlegesen felmerülő hatás meghaladná az intézkedések uniós gazdasági ágazatra gyakorolt pozitív hatását. Megállapítást nyert, hogy az intézkedések kedvezni fognak azon beszállítói ágazatoknak, így a nyersanyag-beszállítóknak és a gépgyártóknak, amelyek nem (vagy korlátozott mértékben) érintettek az érintett országbeli gyártók ellátásában.

(159)

Az intézkedések javasolt szinten történő bevezetése csak mérsékelt hatást fejt ki a beszállítói lánc áraira és a felhasználók teljesítményére. Az intézkedések szintje egyenlő versenyfeltételeket fog teremteni, ugyanakkor lehetővé fogja tenni az érintett országból – tisztességes áron – érkező behozatalt. Ami az importőröket illeti, azok átháríthatják az áremeléseket a vevőkre, vagy megváltoztathatják a beszállítói forrásokat.

(160)

A Bizottság a vizsgálat e szakaszában – mindent összevetve – arra a következtetésre jut, hogy nem álltak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján a Kínából származó korrózióálló acéltermékek behozatalára vonatkozó ideiglenes intézkedések bevezetése nem az uniós érdeket szolgálná.

(161)

A Bizottság dömpinggel, kárral, ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetései alapján ideiglenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(162)

Az intézkedések szintjének megállapításához a Bizottság először az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét állapította meg.

(163)

A kár abban az esetben szűnne meg, ha az uniós gazdasági ágazat fedezni tudná termelési költségeit, és a hasonló termék uniós piacon történő értékesítése révén olyan adózás előtti nyereségre tudna szert tenni, amelyet egy ilyen típusú iparág az ágazatban szokásos versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül észszerűen elérhet.

(164)

A nyereségcél meghatározása érdekében a Bizottság a kár megszüntetéséhez szükséges mérték megállapításához használt, független felek közötti értékesítésekkel elért nyereséget vette figyelembe. A Bizottság megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége a teljes figyelembe vett időszak alatt negatív volt. Ráadásul ebben az időszakban a Kínából érkező, alacsonyan árazott behozatal uniós piaci jelenléte mindvégig igen erőteljes volt. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a nyereségcél nem állapítható meg a figyelembe vett időszak alapján. A panaszos a panaszban arra kérte a Bizottságot, hogy legalább 10 %-os forgalmat használjon kárt nem okozó észszerű haszonkulcsként. Ezen állítás értékelése során a Bizottság tíz évre kiterjedő jövedelmezőségi elemzést végzett a mintában szereplő uniós gyártók körében annak megállapításához, hogy dömping hiányában milyen reprezentatív nyereségszintet értek el. Azt állapította meg, hogy a legutóbbi nyereséges év 2008 volt, konkrétan 7,4 %-os nyereséggel. A Bizottság ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a legmegfelelőbb nyereségcél a 2008-ban ténylegesen elért nyereség.

(165)

A Bizottság ennélfogva a fent említett 7,4 %-os haszonkulcs és a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti termelési költségének összeadásával számította ki a hasonló termék uniós gazdasági ágazatnak kárt nem okozó árát.

(166)

A Bizottság ezt követően az érintett ország együttműködő exportáló gyártóinak az áralákínálás kiszámításához megállapított, a behozatali költségek és a vámok tekintetében megfelelően kiigazított, súlyozott átlagos importára, valamint a mintában szereplő uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszak alatt értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagára összehasonlításának alapján meghatározta a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket. Az ebből az összehasonlításból származó különbözetet a súlyozott átlagos CIF-importérték százalékában fejezte ki.

(167)

Az érintett országból származó érintett termék behozatalára ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésében foglalt alacsonyabb vám szabályának megfelelően. A Bizottság elvégezte a kárkülönbözetek és a dömpingkülönbözetek összehasonlítását. A vámok összegét a dömping- és a kárkülönbözetek közül az alacsonyabb szintjén kell rögzíteni.

(168)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vámtételek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(169)

Az e rendeletben meghatározott, az egyedi vállalatokra vonatkozó dömpingellenes vámtételeket a Bizottság a jelenlegi vizsgálat ténymegállapításai alapján határozta meg. Így ezek az értékek a jelenlegi vizsgálat során az említett vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözték. E vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogi személyek által gyártott, érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem említett vállalatok – köztük a konkrétan említett vállalatokkal kapcsolatban álló jogalanyok – által gyártott érintett termék behozatalára a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtétel alkalmazandó. Esetükben az egyedi dömpingellenes vámtételek egyike sem alkalmazandó.

(170)

Amennyiben a későbbiek folyamán egy vállalat módosítja a jogalanya nevét, kérelmezheti az említett egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (6). A kérelemnek tartalmaznia kell az összes olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változtatás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát. Amennyiben a vállalat nevének megváltoztatása nem érinti a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát, névváltoztatással kapcsolatos tájékoztató értesítés kerül közzétételre az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(171)

A vámtételek közötti jelentős különbségből adódó, az intézkedések kijátszására vonatkozó kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazásának biztosításához különleges intézkedésekre van szükség. Azoknak a vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó.

(172)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítésének biztosítása érdekében a „minden más vállalatra” vonatkozó dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban együtt nem működő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(173)

A fenti (3) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság az (EU) 2017/1238 végrehajtási rendelettel a Kínából származó és ott feladott érintett termék behozatalára nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be. Ezt a dömpingellenes intézkedéseknek az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése szerinti, esetleges visszaható hatályú alkalmazása indokolta. Az eljárás jelenlegi szakaszában nem lehet döntést hozni a dömpingellenes intézkedések esetleges visszaható hatályú alkalmazásáról.

(174)

A felelősségteljes ügyvitel érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy a megadott határidőn belül nyújtsák be írásbeli észrevételeiket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(175)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatban tett ténymegállapítások ideiglenesek, és lehetséges, hogy ezek a vizsgálat végleges szakaszában módosulnak,

—

a rozsdamentes acélból, a szilícium-elektromos acélból és a gyorsacélból készült termékek,

—

a melegen hengerelt vagy hidegen hengerelt (hidegen tömörített), de tovább meg nem munkált termékek.

a)

kérhetik azoknak a lényeges tényeknek és szempontoknak a nyilvánosságra hozatalát, amelyek alapján ezt a rendeletet elfogadták;

b)

írásban benyújthatják észrevételeiket a Bizottságnak; valamint

c)

kérhetik a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.