(1)

2016. május 13-án az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) szubvencióellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy érintett ország) származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek Unióba irányuló behozatala tekintetében. Az eljárás megindítására az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11-i 597/2009/EK tanácsi rendelet (2) 10. cikke alapján került sor. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (3) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2016. március 31-én az Európai Acélszövetség (a továbbiakban: Eurofer vagy panaszos) panaszt nyújtott be az egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek (a továbbiakban: melegen síkhengerelt termékek) teljes uniós termelésének több mint 90 %-át képviselő uniós gyártók nevében. A panasz bizonyítékot tartalmazott a támogatásra, illetve az abból eredő kárral való fenyegetésre vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult a vizsgálat megindításához.

(3)

A szubvencióellenes vizsgálat megindítása előtt a Bizottság értesítette a kínai kormányt (4), hogy megfelelő módon dokumentált panaszt nyújtottak be a Bizottsághoz, és az alaprendelet 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban konzultációra kérte fel a kínai kormányt. A kínai kormány elfogadta a konzultációra irányuló felkérést, és a konzultációra 2016. május 11-én sor is került. A konzultációk alkalmával ugyan sikerült megfelelően megismerni a kínai kormány észrevételeit, kölcsönösen elfogadható megoldást viszont nem sikerült találni.

(4)

A Bizottság néhány hónappal a jelenlegi vizsgálat megindítása előtt – 2016. február 13-án – dömpingellenes vizsgálatot (5) indított ugyanezen, Kínából származó termék behozatalára vonatkozóan (a továbbiakban: a párhuzamos dömpingellenes vizsgálat).

(5)

A Bizottság 2016. július 7-én, röviddel az után, hogy megindította a jelenlegi vizsgálatot, a Brazíliából, Iránból, Oroszországból, Szerbiából és Ukrajnából származó ugyanezen termék behozatalára vonatkozóan is dömpingellenes vizsgálatot (6) indított.

(6)

2017. április 5-én a Bizottság végleges dömpingellenes vámot vetett ki (7) ugyanezen, Kínából származó termék behozatalára (a továbbiakban: dömpingellenes rendelet). A jelenlegi szubvencióellenes, illetve a párhuzamos dömpingellenes vizsgálat keretében végzett, a kárról, az ok-okozati összefüggésről és az uniós érdekről szóló elemzések hasonlóak, mivel az uniós gazdasági ágazat meghatározása, a reprezentatív uniós gyártók és a vizsgálati időszak mindkét vizsgálatban azonos. Az elemzéseket aktualizálták és kiegészítették, hogy ily módon azok a jelenlegi vizsgálat során benyújtott összes tényadatot figyelembe vegyék.

(7)

A kínai kormány szerint az, hogy a kár veszélyére alapozott jelenlegi panasz benyújtását követő két hónapon belül benyújtottak egy olyan, öt országgal szembeni és jelentős kárra hivatkozó dömpingellenes panaszt, amely ugyanazon termékre vonatkozik, komoly aggályokat vet fel azzal kapcsolatban, hogy indokolt volt-e a jelenlegi szubvencióellenes vizsgálat megindítása.

(8)

A Bizottság felhívta a figyelmet, hogy a Kínával szembeni szubvencióellenes ügy és az öt másik országból érkező, ugyanazon termékre vonatkozó dömpingellenes ügy két külön vizsgálatnak tekintendő, amelyeket külön-külön kell értékelni. Egyrészt: a két ügyhöz eltérő vizsgálati időszakok tartoznak, amelyek csak részben fedik egymást (2015 második féléve). Másrészt: a szubvencióellenes panasz az uniós gazdasági ágazattal szembeni kár veszélyén, míg az ezt követő dömpingellenes panasz az uniós gazdasági ágazatnak ténylegesen okozott káron alapul. E tekintetben a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a dömping és a kár meghatározása a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel összhangban megállapított és az egyes ügyekre vonatkozó eljárások megindításáról szóló értesítésben közölt vizsgálati időszakon alapul. Ezenfelül – függetlenül attól, hogy milyen eredményekre jut az öt másik országot érintő, folyamatban lévő dömpingellenes vizsgálat – az (549)–(551) preambulumbekezdés arról tanúskodik, hogy az eljárás megindításához elegendő, a megindításakor rendelkezésre álló bizonyítékokat a vizsgálat során feltárt bizonyítékok nem érvénytelenítették.

(9)

A Bizottság ezért az állítást megalapozatlannak ítélte és elutasította.

(10)

A kínai kormány továbbá azt állította, hogy a vizsgálatot meg kell szüntetni, mivel a panasz nem felel meg a szubvenciókról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás 11. cikkének (2) bekezdése és 11. cikkének (3) bekezdése, valamint az alaprendelet 10. cikkének (2) bekezdése szerinti bizonyítási követelményeknek. A kínai kormány szerint nem volt elegendő bizonyíték a kiegyenlíthető támogatások, a kár, valamint a támogatott behozatal és a kár közötti ok-okozati összefüggés fennállására.

(11)

A panaszban benyújtott bizonyítékok a panaszostól indokoltan és célszerűen elvárható információkat tartalmazták. Emellett a bizonyítékok – az eljárás megindítási szakaszában – elegendőnek bizonyultak annak alátámasztására, hogy a vélelmezett támogatások meglétük, összegük és jellegük tekintetében kiegyenlíthetőek. A panasz ezen túlmenően arra vonatkozóan is elegendő bizonyítékkal szolgált, hogy az uniós gazdasági ágazatot kár fenyegeti, és hogy ennek hátterében a támogatott behozatal állt. A panasz 166 oldalas és tartalmazza a 117 mellékletben felsorakoztatott bizonyítékok ismertetését. A vizsgálat során a Bizottság az összes olyan hiányosságot megvizsgálta, amelyre a kínai kormány a panasz pontossága és megfelelő volta kapcsán rámutatott, de a támogatások létére és mértékére vonatkozó egyetlen prima facie állítás kizárását sem találta indokoltnak a vizsgálat megindításakor.

(12)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány megismételte állítását, de azt további indokokkal nem támasztotta alá. Ennélfogva a Bizottság fenntartotta a fenti premabulumbekezdésben ismertetett álláspontját.

(13)

A támogatásnyújtás és a kár vizsgálata a 2015. január 1. és 2015. december 31. közötti időszakra terjedt ki (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2012. január 1. és 2015. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak), továbbá a vizsgálati időszak utáni lényegi fejleményekre terjedt ki.

(14)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, a többi ismert uniós gyártót, az ismert exportáló gyártókat és a kínai kormányt, az ismert importőröket, beszállítókat és felhasználókat, kereskedőket, továbbá az érintettként ismert szervezeteket a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(15)

Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt a vizsgálat megindításával kapcsolatos észrevételeik megtételére, valamint a Bizottsággal és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel tartandó meghallgatás kérelmezésére.

(16)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 27. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(17)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy meghatározott egy uniós gyártókból álló, ideiglenes mintát. A mintát a Bizottság az alaprendelet 27. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban a rendelkezésre álló idő alatt célszerűen megvizsgálható lehető legnagyobb reprezentatív termelési és értékesítési mennyiség alapján választotta ki. A minta emellett a földrajzi eloszlás szempontjából is széles kört fedett le. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban, észrevétel azonban nem érkezett.

(18)

A végső minta végeredményben öt különböző tagállam hat uniós gyártójából állt. E minta az uniós termelés több mint 45 %-át képviselte.

(19)

A Bizottság felkérte a független importőröket, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát.

(20)

Egy független importőr jelentkezett, amelynek a Bizottság megküldte az importőröknek szóló kérdőívet.

(21)

A független importőr azonban még annak ellenére is mindössze egy hiányosan kitöltött kérdőívet nyújtott be, hogy a Bizottság kapcsolatba lépett vele a vonatkozó információk megszerzése érdekében.

(22)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a Kínában működő összes exportáló gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. A Bizottság ezenfelül felkérte a kínai hatóságokat, hogy nevezzék meg és/vagy lépjenek kapcsolatba az esetleges további exportáló gyártókkal, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban.

(23)

Az érintett ország kilenc exportáló gyártója (gyártócsoportja) nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. A Bizottság az alábbi, az exportáló gyártók négy csoportjából álló mintát választotta ki – az alaprendelet 27. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban – az Unióba irányuló export lehető legnagyobb reprezentatív volumene alapján, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt célszerűen meg lehet vizsgálni:

(24)

Az exportáló gyártók mintában szereplő csoportjai 68 %-át adták az érintett termék Unióba irányuló összbehozatalának.

(25)

Az alaprendelet 27. cikke (2) bekezdésének megfelelően valamennyi ismert, érintett exportáló gyártó, továbbá a kínai kormány véleményét is kikérték a minta kiválasztásáról. A javasolt mintával kapcsolatban a panaszostól és két – egy, a mintában szereplő és egy, a mintában nem szereplő – exportáló gyártótól érkezett észrevétel.

(26)

A panaszos szerint a javasolt minta nem tükrözte megfelelően a melegen síkhengerelt termékek vizsgálni kívánt kínai ágazatát. Pontosabban: a panaszos azt állította, hogy a Bizottságnak a minta kiválasztásakor nemcsak az export volumenét, hanem a panaszban megjelölt támogatások teljes körét is figyelembe kell vennie. Ezzel kapcsolatban a panaszos úgy ítélte meg, hogy a mintában szereplő vállalatok közül kettő a kiegyenlíthető támogatások szempontjából nem tekinthető reprezentatív kedvezményezettnek.

(27)

A Bizottság megjegyezte, hogy a minta kiválasztásához az alaprendelet 27. cikke (1) bekezdésének b) pontját alkalmazta kritériumként. A szóban forgó rendelkezés szerint a Bizottság az Unióba irányuló export lehető legnagyobb reprezentatív volumene alapján határozza meg a mintát. Az, hogy valamely vállalat esetleg nem jogosult a vélelmezett támogatás egy adott típusára, nem befolyásolja a minta reprezentatív jellegét, mivel a minta célja az, hogy a melegen síkhengerelt termékek teljes kínai ágazatát megjelenítse a vélelmezett támogatás valamennyi típusára való jogosultság szempontjából. Az exportáló gyártók mintában szereplő négy csoportja a panaszbeli vélelmezett támogatásokra való jogosultság szempontjából reprezentatív, miként azt a Bizottság a nem bizalmas jellegű aktában elérhető fájlhoz fűzött megjegyzésben is megállapította. A Bizottság ennélfogva úgy vélte, hogy a kiválasztott minta megfelelő alapként szolgált a vélelmezett támogatásnyújtás meglétének, illetve mértékének vizsgálatához és megfelel az alaprendelet 27. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglaltaknak.

(28)

A nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos kitartott azon álláspontja mellett, hogy a mintát a Bizottságnak nem az alaprendelet 27. cikke (1) bekezdésének a) pontja, hanem 27. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján kellett volna kiválasztania, mivel a minta ez utóbbi esetben jobban tükrözte volna a hatályos támogatási programokat. A Bizottság – az előző preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – úgy vélte, hogy az exportáló gyártók mintában szereplő négy csoportja nemcsak a mennyiség szempontjából, hanem a panaszbeli vélelmezett támogatásokra való jogosultságuk, valamint az eljárás megindításáról szóló értesítésben vizsgált támogatási gyakorlatok tekintetében is reprezentatív. Ezt az állítást ezért elutasították.

(29)

Az egyik – mintában szereplő – exportáló gyártó tájékoztatást kért arról, hogy a Bizottság miért tért el a párhuzamos dömpingellenes vizsgálat keretében javasolt mintától. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a dömpingellenes és a szubvencióellenes vizsgálatok két külön, eltérő célokat szolgáló vizsgálatnak számítanak. A dömpingellenes vizsgálatban a Bizottság azt állapítja meg, hogy fennáll-e vagy sem dömping (azaz objektív árdiszkrimináció), ami egy eldöntendő kérdés. A dömpingre vonatkozó ténymegállapítás a minta alapján extrapolálható az összes többi vállalatra. A szubvencióellenes vizsgálatban a Bizottság az érintett termék egy exportált egységére jutó támogatási összeget határozza meg. Kizárólag azok a támogatások egyenlíthetők ki, amelyeket a mintában szereplő vállalatoknál azonosítottak. A Bizottság ennélfogva – a hatékony vizsgálat és az uniós gazdasági ágazat védelme érdekében – úgy vélte, hogy a szubvencióellenes vizsgálat esetében célszerűbb a dömpingellenes vizsgálatban alkalmazottnál nagyobb mennyiségű exportot figyelembe venni, hogy ily módon a minta reprezentatív legyen a panaszbeli vélelmezett támogatásokra való jogosultság, valamint az eljárás megindításáról szóló értesítésben említett támogatási gyakorlatok szempontjából. A szubvencióellenes vizsgálat kibővített mintája a panaszbeli vélelmezett támogatásokra való jogosultság megfelelő körét fedi le. A mintában szereplő négy vállalat közül három a párhuzamos dömpingellenes vizsgálat mintájában is szerepelt. Annak hátterében, hogy a Bizottság egy további vállalatot is felvett a mintába, az a megfontolás állt, hogy a mennyiség tekintetében ez a vállalat számított a soron következő legnagyobb vállalatnak, és hogy ezáltal szavatolható volt a minta reprezentativitása a panaszbeli vélelmezett támogatásokra való jogosultság szempontjából.

(30)

A másik – a mintában nem szereplő – exportáló gyártó arra hivatkozva, hogy a kiválasztott minta nem jelenítené meg tisztességes módon a vállalat sajátosságait, kérte, hogy a Bizottság vegye fel a mintába vagy végezzen esetében egyedi vizsgálatot. Érvelésében a gyorsacél és szerszámacél gyártására és exportjára hivatkozott, amelyek szerinte eltérő termékjellemzőkkel és árazással rendelkeznek. A minta kiválasztási szempontja az érintett termék legnagyobb reprezentatív exportmennyisége volt. A felvételét kérő exportáló gyártó ugyanakkor lényegesen kisebb mennyiségben exportálta az érintett terméket, mint a javasolt mintában szereplő vállalatok. A Bizottság következésképpen e vállalatot nem vehette fel a mintába, és emiatt a vállalat felvétel iránti kérését elutasította. Megjegyzendő, hogy a Bizottság a későbbiekben úgy határozott, hogy a gyorsacélt és a szerszámacélt kizárja az érintett termékkörből, amivel egyszersmind a vállalat teljes termelését is kivonta a vizsgálat hatálya alól. A vállalat így többé már nem számított az érintett termék exportáló gyártójának, egyedi vizsgálat iránti kérelmét pedig abból adódóan, hogy a vállalat már nem tartozott az érdekelt felek köréhez, nem lehetett elfogadni.

(31)

A javasolt minta ennélfogva megfelel az alaprendelet 27. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglaltaknak. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy változatlan formában a javasolt mintát alkalmazza végleges mintaként.

(32)

A Bizottság kérdőívet küldött a kínai kormánynak, amely kifejezetten a China Development Bank, az Agricultural Development Bank of China, az Export Import Bank of China (a továbbiakban: EXIM), az Agricultural Bank of China (a továbbiakban: ABC), a Bank of China (a továbbiakban: BOC), a China Construction Bank (a továbbiakban: CCB), valamint az Industrial and Commercial Bank of China (a továbbiakban: ICBC) számára összeállított egyedi kérdőíveket is tartalmazott. E bankokra a panasz kifejezetten közjogi szervekként, vagy mint támogatásnyújtásra utasított és támogatásnyújtással megbízott szervekre utalt. Ezenkívül a kínai kormány felkérést kapott arra, hogy ezt, a pénzügyi intézményeknek összeállított egyedi kérdőívet továbbítsa a részleges vagy kizárólagos tulajdonában álló többi pénzügyi intézménynek (a továbbiakban: állami tulajdonú bankok). A kínai kormány számára összeállított kérdőív emellett a részleges vagy kizárólagos állami tulajdonban álló vasérckitermelő, valamint kokszot és kokszosítható szenet előállító vállalatoknak (a továbbiakban: állami tulajdonú vállalatok) szóló egyedi kérdőíveket is tartalmazott. A Bizottság ezenkívül kérdőívet küldött a mintában szereplő négy exportálógyártó-csoportnak, a mintában szereplő uniós gyártóknak, valamint az összes kapcsolatban álló importőrnek, a Bizottságnál jelentkező független importőrnek és két felhasználónak.

(33)

A kínai kormány benyújtotta kérdőívre adott válaszait a Bizottságnak. Ezek az EXIM, az ABC, a BOC, a CCB és az ICBC egyedi kérdőívre adott válaszait tartalmazták. A Bizottságnak emellett még a mintában szereplő négy exportálógyártó-csoport, a mintában szereplő uniós gyártók, a független importőr és az egyik felhasználó nyújtott be kitöltött kérdőívet.

(34)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet a támogatás, az abból eredő kárveszély és az uniós érdek meghatározása szempontjából szükségesnek tartott. Ellenőrző látogatásra került sor a Kínai Kereskedelmi Minisztériumnál, amely látogatáson más érintett minisztériumok tisztségviselői is részt vettek. Az ellenőrző látogatáson ezenkívül az alábbi pénzügyi intézmények képviselői is jelen voltak:

(35)

Az alaprendelet 26. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra került sor továbbá a következő vállalatok telephelyén:

(36)

2017. február 13-án a Bizottság tájékoztatta valamennyi érdekelt felet, hogy a Kínából származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek Unióba irányuló behozatalára nem vet ki ideiglenes kiegyenlítő vámokat.

(37)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges ténymegállapítások kialakításához, és meghatározta azokat a területeket, amelyek esetében további vizsgálatokra volt szükség.

(38)

A Bizottság 2017. április 28-án tájékoztatta a feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges szubvencióellenes vámot kíván kivetni az érintett termék Unióba történő behozatalára vonatkozóan, és felkérte őket, hogy 17 napon belül tegyék meg észrevételeiket. E tájékoztatás keretében a Bizottság az ellenőrző látogatások eredményeit is ismertette az érdekelt felekkel, így többek között azokról az esetekről is beszámolt, amikor a Bizottság kénytelen volt a rendelkezésre álló legjobb tényeket felhasználni. A Bizottság ezen túlmenően – május 18-án – kiegészítő aktafeljegyzést küldött az érdekelt feleknek, amelyben részletesebb indoklást fűzött a kedvezményes hitelnyújtás kapcsán alkalmazott gazdaságielőny-számításhoz. Az aktafeljegyzést a megadott ötnapos határidőn belül észrevételezték, az észrevételeket a Bizottság megfelelően mérlegelte.

(39)

A melegen síkhengerelt acéltermékek előállításához alkalmazott fémalakítási eljárás során a felhevített fémet a vastagság csökkentéséhez, illetve az egységes vastagság eléréséhez egy vagy több meleg hengerpár között vezetik át oly módon, hogy mindeközben a fém hőmérséklete nem csökken a fém újrakristályosodási hőmérséklete alá. E termékeket különböző formákban szállíthatják: tekercsben (olajozva vagy nem olajozva, pácolva vagy nem pácolva), méretre vágva (lemez) vagy keskeny szalagként.

(40)

A melegen síkhengerelt acéltermékek két fő felhasználási területtel rendelkeznek. Először is elsődleges nyersanyagként szolgálnak többféle, hozzáadott értéket képviselő feldolgozott acéltermék – így a hidegen síkhengerelt (8) és bevont acéltermékek – gyártásához. Másodszor: olyan ipari alapanyagok, amelyeket a végfelhasználók többek között az építőipar (acélcsövek gyártása), hajógyártás, gáztartályok, személygépkocsik, nyomástartó edények és energiavezetékek területén való különféle alkalmazásokra szereznek be.

(41)

Az egyik exportáló gyártó (Jiangsu Tiangong Tools Company Limited) 2016. június 26-án kérelmezte a melegen síkhengerelt acéltermékek bizonyos – az ágazaton belül „szerszámacélként” és „gyorsacélként” ismert – típusainak a termékkörből történő kizárását. Állítása szerint a szerszámacél és a gyorsacél esetében a tulajdonságok, árak jelentősen eltérnek amellett, hogy e típusok szabványai és felhasználási területei is különböznek.

(42)

A Bizottság e tekintetben a párhuzamos dömpingellenes vizsgálat során megállapította, hogy az érintett termék egyéb – vagyis nem szerszámacélhoz, illetve gyorsacélhoz tartozó – típusai, valamint a szerszámacél és a gyorsacél között valóban jelentősek a fizikai és kémiai különbségek. A szerszámacélban és a gyorsacélban több olyan kémiai elem eleve jelen van, amely az érintett termékben nem található meg. Ezenfelül az érintett termék egyéb típusaival összehasonlítva a szerszámacél és a gyorsacél gyártási folyamata több különbséget is mutat, amellett hogy felhasználási területeik is eltérőek, illetve áraik is jelentősen különböznek.

(43)

A Bizottság ennek következtében kizárta a párhuzamos dömpingellenes vizsgálat termékköréből a szerszámacélt és a gyorsacélt.

(44)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a szerszámacélt és a gyorsacélt e vizsgálat termékköréből is kizárja.

(45)

Az érintett termék meghatározása így a következő: a Kínai Népköztársaságból származó egyes síkhengerelt termékek, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból, tekercsben vagy nem tekercsben (a „méretre vágott” termékeket és a „keskeny szalagot” is beleértve), melegen hengerelve, de tovább nem megmunkálva, plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélkül.

Az érintett termék nem foglalja magában:

Az érintett termék jelenleg a 7208 10 00, 7208 25 00, 7208 26 00, 7208 27 00, 7208 36 00, 7208 37 00, 7208 38 00, 7208 39 00, 7208 40 00, 7208 52 10, 7208 52 99, 7208 53 10, 7208 53 90, 7208 54 00, 7211 13 00, 7211 14 00, 7211 19 00, ex 7225 19 10, 7225 30 90, ex 7225 40 60, 7225 40 90, ex 7226 19 10, 7226 91 91 és 7226 91 99 KN-kód alá tartozik.

(46)

A vizsgálat rámutatott, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, továbbá alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(47)

Ennélfogva ezek az alaprendelet 2. cikkének c) pontja szerinti „megegyező” termékeknek minősülnek.

(48)

Mielőtt a Bizottság a konkrét támogatások vagy támogatási programok vizsgálatával megkezdte a vélelmezett támogatásnyújtás elemzését (3.4. és azt követő szakaszok), feltérképezte azokat a kormányzati terveket, projekteket és egyéb dokumentumokat, amelyek több támogatás, illetve támogatási programot is érintettek. A Bizottság megállapította, hogy az alábbi okokból valamennyi vizsgált támogatás, illetve támogatási program a kínai kormány által kialakított központi tervezés végrehajtásának részét képezi.

(49)

Kína nemzetgazdasági és társadalmi fejlődésének 12. ötéves terve (a továbbiakban: 12. ötéves terv) kihangsúlyozza a kínai kormánynak a kulcságazatok fejlesztésére és előmozdítására vonatkozó stratégiai jövőképét. Így különösen a 12. ötéves tervnek a feldolgozóipar átalakításával és korszerűsítésével foglalkozó 9. fejezete szorgalmazza a meglévő kulcságazatok átalakítását és fejlesztését Kína alapvető ipari tevékenységének versenyképesebbé tétele céljából. Rögzíti, hogy a kínai kormány a piaci versenyképesség javítását szolgáló szakpolitikákat dolgoz ki a vállalkozások műszaki fejlesztésének támogatására. Az acélipar kiemelt helyet foglal el e kulcságazatok között.

(50)

A 12. ötéves terv ezenkívül nagy jelentőséget tulajdonít az erőforrás-megőrzésnek és a környezetvédelemnek, valamint a körforgásos gazdaság és a karbonszegény technológiákra vonatkozó célrendszer kialakításának. E tekintetben a 12. ötéves terv 9. fejezete rögzíti, hogy az acéliparnak eredményeket kell felmutatnia az erőforrások integrált felhasználása, az energiatakarékosság és a kibocsátáscsökkentés terén, valamint azt, hogy a kínai kormány támogatja az ilyen jellegű, környezetbarát fejlesztésekre irányuló erőfeszítéseket.

(51)

A kínai kormány emellett egy kifejezetten az acéliparra vonatkozó tervet is kiadott „12. ötéves terv – Acélipar” címmel (a továbbiakban: 12. ötéves acélipari terv). A terv kiemeli, hogy az acélipar fontos nemzetgazdasági alapágazat. A 2011–2015-ös időszakra vonatkozóan a kínai kormány fő prioritása az acélipar szerkezeti kiigazítása, átalakítása és korszerűsítése. Emellett a 12. ötéves acélipari terv 5. fejezete hangsúlyozza a „költségvetési, pénzügyi, kereskedelmi, föld-, energiatakarékossági, környezetvédelmi, biztonsági és egyéb szakpolitikák, valamint az acélipari szakpolitika közötti kapcsolatok erősítésének” fontosságát.

(52)

A kínai kormány állítása szerint a Bizottság a vizsgálat során nem veheti alapul a 12. ötéves tervet és a 12. ötéves acélipari tervet, mivel ezek 2015. december 31-én hatályukat vesztették. A támogatásnyújtás folytatásának így tehát nem lenne jogalapja. A Bizottság megállapította, hogy a 12. ötéves terv és a 12. ötéves acélipari terv kiterjedt a vizsgálati időszakra. 2016 márciusában közzétették továbbá a 2016–2020-as időszakra szóló 13. ötéves tervet. A 13. ötéves terv – miként azt a következő preambulumbekezdés kifejti – a 12. ötéves tervben kitűzött célokra épül és e célokat fejleszti tovább. Az acélipar fejlesztésének előmozdítása tekintetében ennélfogva folytonosság tapasztalható.

(53)

A 13. ötéves terv továbbra is hangsúlyozza a technológiai innováció szerepét Kína gazdasági fejlődésében, valamint a „zöld” fejlesztési elvek további szem előtt tartásának fontosságát. Az 5. fejezet szerint a fő fejlesztési irányok egyike – csakúgy, mint a 12. ötéves tervben – a hagyományos iparszerkezet korszerűsítésének előmozdítása. A gondolat bővebb kifejtését a 22. fejezet tartalmazza, amely bemutatja azt a stratégiát, amely a hagyományos kínai ipar modernizálását annak technológiai átalakítása útján kívánja előmozdítani. E tekintetben a 13. ötéves terv rögzíti, hogy a vállalatok támogatást kapnak „az olyan területek átfogó fejlesztéséhez, mint a terméktechnológia, az ipari berendezések, a környezetvédelem, valamint az energiahatékonyság”. A környezetvédelem részletesebb kifejtése a 44. fejezetben található. E fejezet szerint a kulcságazatokat a tiszta termelés érdekében „megújítják”, a 16. keretes írás pedig e tekintetben kifejezetten az acélipart említi.

(54)

2016 novemberében közzétették az „Acélipari kiigazítási és korszerűsítési terv a 2016–2020-as időszakra” (13. ötéves acélipari terv) című dokumentumot, amely a 13. ötéves tervre alapul. A terv megállapítja, hogy az acélipar „a kínai gazdaság fontos, alapvető ágazata, a nemzetgazdaság egyik sarokköve” (9). A terv további részletekkel szolgál a technológiai innováció, a strukturális kiigazítás, valamint a zöld fejlesztés 13. ötéves tervben említett alapelveiről, amelyeket egyúttal összekapcsolja az acélipar konkrét prioritásaival (IV. fejezet – Fő feladatok) és a különféle költségvetési és pénzügyi támogató intézkedésekkel is (V. fejezet – Védintézkedések).

(55)

A kínai kormány szerint a szóban forgó tervek mindössze szakpolitikai iránymutatások, és emiatt nem kötelező érvényűek, illetve nem bírnak kötelező erővel. A 12. ötéves terv bevezetője ugyanakkor a következőképpen fogalmaz: „E terv a Nemzeti Népi Kongresszus általi mérlegelést és jóváhagyást követően jogi érvénnyel bír.” A 13. ötéves terv 17. fejezete rögzíti: „A nemzeti fejlesztési stratégia és terv irányító és kényszerítő szerepet tölt be”. (10) Végezetül pedig: a 13. ötéves acélipari terv előírja, hogy „az acéliparért felelős valamennyi helyi hatóság köteles […] végrehajtani az ebben a tervben meghatározott feladatokat és szakpolitikai intézkedéseket”. Az egyes vállalatok szintjén „az érintett vállalkozások kötelesek gondoskodni arról, hogy tevékenységeik összhangban álljanak a tervben szereplő fő célkitűzésekkel és kiemelt feladatokkal” (11). Ezek a tervek tehát nem pusztán általános jellegű, ösztönzőnek szánt kijelentéseket tartalmaznak, hanem kötelező erővel bírnak. A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány ismét előadta álláspontját, de annak alátámasztására nem szolgált további bizonyítékokkal, hogy a fent szereplő megfogalmazás miért számítana pusztán szakpolitikai útmutatónak, ha egyértelmű szóhasználata annak ellenkezőjére utal. A kínai kormány ehelyett a szóban forgó tervekből konkrét, a szakpolitikai jelleget markánsabban megjelenítő szemelvényeket idézett, amelyek azonban nem cáfolják e tervek jogilag kötelező természetéről tett ténymegállapításokat. A Bizottság következésképp fenntartotta álláspontját, hogy ezek a tervek jogilag kötelezőek.

(56)

Az alábbi dokumentumok az acélipart ugyancsak stratégiai, elsődleges fontosságú és/vagy ösztönzött ágazatként jelölik meg:

(57)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány a 40. sz. határozatból idézve rámutatott, hogy az ösztönzött ágazatok a „hitelnyújtási elveknek megfelelően” kapnak hiteltámogatást. A kínai kormány szerint nem vonható le az a következtetés, miszerint az ilyen jellegű támogatásokat preferenciális alapon kell nyújtani. A vizsgálat ugyanakkor kimutatta, hogy a korántsem egyértelmű „hitelnyújtási elvek” kifejezés nem piaci alapú és kereskedelmi gyakorlatokat takar, hanem azt jelenti, hogy a szóban forgó hitelnyújtási elvek olyan lényeges szakpolitikai szempontokat foglalnak magukban, amelyek elsőbbséget élveznek a hitelkockázat-értékelésekkel szemben, illetve teljes egészében kiküszöbölik a kockázatértékeléseket. Ráadásul – miként azt a 3.4. szakasz kifejti – a mintában szereplő vállalatok esetében, ha ténylegesen nem került sor megfelelő hitelkockázat-értékelésre, kedvezményes hitelnyújtási politikát alkalmaztak. A Bizottság ezért elutasította a kínai kormány azon állítását, hogy az acéliparnak piaci alapú és kereskedelmi feltételek mellett nyújtottak hiteleket, illetve hogy a „hitelnyújtási elveknek megfelelően” szövegrész kötelezettséget jelentene e feltételek alkalmazására. A leglényegesebb szempontnak továbbra is az számít, hogy a 40. sz. határozat értelmében a pénzügyi intézmények kötelesek hitelt nyújtani az ösztönzött ágazatoknak (amelyek közé az acélipar is tartozik), és hogy de facto a támogatást kedvezményes feltételekkel, a kedvezményezettek tényleges hitelkockázatának figyelembevétele nélkül nyújtják.

(58)

A kínai kormány megjegyezte továbbá, hogy a „Közép- és hosszú távú tudományos és technológia fejlesztésről szóló nemzeti tervezet (2006–2020)” alapján az acélgyártók nem jogosultak igénybe venni a vélelmezett támogatásokat. Az említett dokumentum III.5. fejezete ugyanakkor a 29. sz., „Ciklikus vas- és acélmegmunkálási folyamat és berendezések” kiemelt téma kapcsán konkrétan megemlíti az acélipart, a VIII. fejezet pedig e kiemelt témákkal összefüggésben a pénzügyi és adóügyi támogatásnyújtást szorgalmazza. Ezt az állítást ezért elutasították.

(59)

A nyilvánosságra hozatalkor a panaszos azzal a kéréssel fordult a Bizottsághoz, hogy terjessze ki a központi tervezésre vonatkozó elemzést a csődjogi szabályozás érvényre juttatásának elmaradására. Azzal érvelt, hogy a 2008 és 2015 közötti számadatok tanúsága szerint „feltűnően kevés” csőd volt Kínában, illetve megemlítette, hogy 2016 decemberében megmentési megállapodás jött létre a csődbe jutott acélkereskedő Sinosteel és több kínai bank között. A panaszos hivatkozott továbbá a „A kínai vállalatok adósságproblémájának megoldása” (Resolving China's Corporate Debt Problem) című IMF-jelentésben (15) megfogalmazott megállapításokra, amelyek több okot is megneveztek az alacsony kínai fizetésképtelenségi ráta magyarázataként. A Bizottság elismerte, hogy a panaszos több olyan jelentős egyedi esetről is beszámolt panaszában, amikor bizonyos, nehézségekkel küzdő acélvállalatok tekintetében nem indítottak csődeljárást. A Bizottság mindazonáltal azt is megállapította, hogy a nyilvánosságra hozatalkor szolgáltatott, a kínai csődhelyzet egészére vonatkozó számadatokból nem lehet kellő bizonyossággal kinyerni a melegen síkhengerelt termékek ágazatára vonatkozó adatokat. Ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hogy a fizetésképtelenségi esetek száma „szokásosnak” vagy „alacsonynak” számít-e, a vizsgálati időszak alatti fizetésképtelenségi esetek pontos száma tekintetében meg kellett volna határozni egy megfelelő viszonyítási alapot. A nyilvánosságra hozatalt követően rendelkezésre álló idő szűkössége miatt ilyen jellegű elemzést nem volt mód elvégezni. Az észrevétel egyébiránt nem kétségbe vonta, hanem sokkal inkább megerősítette a Bizottság e szakaszbeli ténymegállapításait.

(60)

Megállapítható tehát, hogy az acélipar olyan kulcs-, illetve stratégiai ágazatnak számít, amelynek – szakpolitikai célként meghatározott – fejlesztésére a kínai kormány aktívan törekszik.

(61)

A Bizottság azzal a kéréssel fordult a kínai kormányhoz, hogy az egyedi kérdőívek kitöltése miatt vegye fel a kapcsolatot a panaszban konkrétan megemlített hét állami tulajdonú bankkal, továbbá minden más állami tulajdonú bankkal. A kínai kormány mindazonáltal csak öt bankkal vette fel a kapcsolatot a panaszos által konkrétan megjelölt hét állami tulajdonú bank közül, amit azzal indokolt, hogy nem rendelkezik hatáskörrel ahhoz, hogy adatszolgáltatásra szólítsa fel a többi állami tulajdonú bankot, mivel azok működése független a kínai kormánytól. Ezzel összefüggésben a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a kínai kormányt nem adatszolgáltatásra kérte fel, hanem pusztán az egyedi kérdőívek továbbítására az állami tulajdonú bankok felé.

(62)

Az egyedi kérdőívet kitöltő öt állami tulajdonú bank egyike sem szolgált konkrét adatokkal a mintában szereplő vállalatoknak nyújtott hitelekről, amit azzal magyaráztak, hogy a mintában szereplő vállalatokkal kapcsolatos információk bizalmas kezelése tekintetében törvényi és szabályozási előírások, valamint szerződéses feltételek kötik őket. Ezenkívül harminc olyan állami tulajdonú bank volt, amely ténylegesen nyújtott hitelt a mintában szereplő exportálógyártó-csoportoknak, és amelyekkel a kínai kormány nem volt hajlandó felvenni a kapcsolatot az egyedi kérdőívek kitöltése kapcsán. Az Agricultural Development Bank of China nem nyújtott hitelt a mintában szereplő exportálógyártó-csoportoknak.

(63)

Ezen okokból a Bizottság felkérte a mintában szereplő valamennyi exportálógyártó-csoportot, hogy engedélyezzék az összes olyan – állami tulajdonú és magántulajdonban lévő – bank által nyilvántartott vállalatspecifikus adathoz való hozzáférést, amelyektől hitelt kaptak. A mintában szereplő vállalatok mindegyike indokolás nélkül visszautasította az adataikhoz való hozzáférést.

(64)

mivel a mintában szereplő exportálógyártó-csoportok közül három 100 %-os állami tulajdonban áll, a Bizottság a kínai kormányt – mint a szóban forgó vállalatok tulajdonosát – is felkérte, hogy gondoskodjon a kért információk hozzáférhetővé tételéről. A Bizottság felkérését a kínai kormány visszautasította azzal magyarázattal, hogy nem rendelkezik hatáskörrel ahhoz, hogy előírja a szóban forgó három exportálógyártó-csoportnak a kért hozzáférés megadását.

(65)

A Bizottság mindössze a (34) preambulumbekezdésben említett öt állami tulajdonú banktól kapott a vállalati és tulajdonosi struktúrára vonatkozó információkat, a másik 40 pénzügyi intézménytől nem. A 45 pénzügyi intézmény közül ráadásul egyetlen egy sem bocsátotta rendelkezésre a mintában szereplő exportálógyártó-csoportoknak nyújtott hitelek kockázatértékelésére vonatkozó információkat.

(66)

A Bizottság következésképpen tájékoztatta a kínai kormányt, hogy lehetséges, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló legjobb tényeket kell felhasználnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás kedvezményes hitelezés révén, és ha igen, akkor milyen mértékben.

(67)

A kínai kormány kifogást emelt az ellen, hogy a Bizottság e tekintetben a rendelkezésre álló legjobb tényeket alkalmazta, és kijelentette, hogy ő maga nem rendelkezik hatáskörrel ahhoz, hogy adatszolgáltatásra szólítsa fel a pénzügyi intézményeket, illetve az állami tulajdonú három exportálógyártó-csoportot.

(68)

Ez az állítás nem megalapozott. A Bizottság pusztán azért a kínai kormányt kérte fel az egyedi kérdőívek állami tulajdonú bankoknak történő továbbítására, mert helyzetéből adódóan a kínai kormány rendelkezik a legrészletesebb információkkal a Kínában működő pénzügyi intézmények tulajdonosi szerkezetéről. A kínai kormány adminisztratív támogatást is nyújthatott volna azzal, hogy összegyűjti a pénzügyi intézmények kérdőívre adott válaszait.

(69)

A Bizottság számára emellett az sem világos, hogy a kínai kormány miért nem tudta felkarolni a Bizottságnak a mintába felvett három, állami tulajdonú exportálógyártó-csoporthoz intézett azon kérését, hogy hozzáférhessen bizonyos információkhoz, különösképpen, ha figyelembe vesszük, hogy a hozzáférés engedélyezéséhez minden valószínűség szerint a legfelsőbb szint jóváhagyása, vagyis a kínai kormány tisztviselőinek közreműködése is szükséges.

(70)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány ismét kijelentette, hogy nem rendelkezik hatáskörrel ahhoz, hogy az állami tulajdonú bankokat és az állami tulajdonú három exportálógyártó-csoportot felszólítsa a kért információk átadására. A kínai kormány emellett úgy látta, hogy a Bizottság kérése indokolatlan többletterhet rótt a kínai kormányra, mivel a Bizottság nem pusztán a kérdőívek továbbítását várta el tőle, hanem azt is, hogy nyújtson adminisztratív segítséget a válaszok összegyűjtéséhez. A Bizottság számára nem volt világos, hogy a kérdőív megküldése és a válaszok központi begyűjtése miért rótt volna indokolatlan többletterhet a kínai kormányra. Mivel a kínai kormány nem szolgált újabb részletekkel, a Bizottság fenntartotta a (68) preambulumbekezdésben ismertetett álláspontját.

(71)

A kínai kormány azt állította továbbá, hogy a Bizottság elmulasztotta jelezni, hogy melyek azok, a vizsgálat szempontjából döntő fontosságú információk, amelyek hiányoznak, és arra sem szolgált magyarázattal, hogy a kért információk miért szükségesek, illetve hogy a kínai kormány által rendelkezésre bocsátott információk miért nem voltak elegendőek. Ami azt illeti, a Bizottság már a 2016. november 16-i hiánypótlásra felhívó levelében jelezte a kínai kormánynak, hogy mindenekelőtt az állami tulajdonú bankokhoz intézett kérdések tekintetében hiányoznak információk, és hogy a hitelkockázat-értékeléseket hozzáférhetővé kell tenni az ellenőrzés során. Mivel a kért információk az ellenőrzést követően sem álltak rendelkezésre, a Bizottság 2017. március 16-i levelében tájékoztatta a kínai kormányt, hogy lehetséges, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdését alkalmazva a rendelkezésre álló legjobb tényeket kell felhasználnia, tekintette arra, hogy a legtöbb olyan állami tulajdonú bankról továbbra sincs információja, amelyek hitelt nyújtottak a mintában szereplő vállalatoknak, és vállalatspecifikus adatok sem állnak rendelkezésére azokról a hitelekről, amelyeket az együttműködő bankok nyújtottak. A kínai kormány tehát megfelelő tájékoztatást kapott a benyújtandó információk jellegéről, illetve arról, hogy a rendelkezésre álló adatok miért nem elégségesek.

(72)

Végezetül: a kínai kormány előadta, hogy a Bizottság nem fejtette ki megfelelően, hogy milyen oknál fogva tekintett bizonyos adatokat a rendelkezésre álló legjobb információk körébe tartozó adatoknak. A Bizottság nem értett egyet ezzel a kijelentéssel. A felhasznált, rendelkezésre álló tényeket a 3.4.1.2. szakasz ismerteti, amely szakasz azt is kifejti, hogy a Bizottság miért ezeket tartotta a rendelkezésre álló legjobb információknak. Ezt az állítást ezért mint megalapozatlan állítást elutasították.

(73)

A magántulajdonban lévő Jiangsu Shagang Group exportálógyártó-csoport szintén kifogást emelet a rendelkezésre álló legjobb tények alkalmazásával szemben és megjegyezte, hogy a Bizottság azon kérése, hogy engedélyezze a pénzügyi intézményeknél nyilvántartott pénzügyi adatainak ellenőrzését, indokolatlan többletterhet jelent számára. A kínai kormány konkrétan arra hivatkozott, hogy a vállalat képviselőjét nem hívták meg a pénzügyi intézményeknél tartandó helyszíni ellenőrzésre, és hogy a vállalatot az ellenőrzés részleteiről sem tájékoztatták.

(74)

Ezekre az állításokra reagálva a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vállalat 2016. november 24-én kelt egymondatos e-mailjében csak egy szűkszavú üzenetet küldött a Bizottságnak, amelyben indokolás nélkül visszautasította a hozzáférés engedélyezését. E-mailjében a vállalat nem kért tájékoztatást a pénzügyi intézményeknél tartandó helyszíni ellenőrzés további részleteiről, és azt sem kérte, hogy képviselője jelen lehessen az ellenőrzéseken. A vállalat kérésére a Bizottság megadhatta volna a részletesebb tájékoztatást, és megkísérelt volna eljárni annak érdekében, hogy az ellenőrzésre a vállalat képviselőjének jelenlétében kerüljön sor.

(75)

A Bizottságnak emiatt részben a rendelkezésre álló legjobb tényekre kellett támaszkodnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás kedvezményes hitelezés révén, és ha igen, akkor milyen mértékben.

(76)

A Jiangsu Shagang Group nem szolgált adatokkal a támogatások véletlenszerűen kiválasztott mintájának ellenőrzéséhez. A Bizottság emellett a vállalat könyvvizsgált beszámolójában bizonyítékot talált olyan korábban kapott, de a vizsgálati időszak alatt gazdasági előnnyel járó jelentős támogatásokra is, amelyeket nem jelentettek be.

(77)

Az adott körülmények között a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg. Ez jelentősen megnehezítette, hogy a szóban forgó exportáló gyártó esetében pontos és megalapozott következtetésekre épüljenek a szubvencióelemzés támogatásokkal kapcsolatos ténymegállapításai.

(78)

A Bizottság ennek alapján értesítette a vállalatot, hogy mérlegelni fogja, hogy ténymegállapításait részben (nevezetesen a támogatások tekintetében) a rendelkezésre álló legjobb tényekre alapozza az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének értelmében.

(79)

A Bizottság levelére küldött válaszában a vállalat jelezte, hogy elfogadhatatlannak tartja, hogy a támogatások kapcsán a Bizottság az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdését alkalmazza. A vállalat azzal magyarázta, hogy nem jelentette be a Bizottság által az ellenőrző látogatás során feltárt támogatásokat, hogy a kérdőív nem kért adatszolgáltatást a vizsgálati időszakot megelőzően kapott és a könyvelésben nem aktív időbeli elhatárolásként kimutatott támogatásokra vonatkozóan. Ezenkívül azt állította, hogy az ellenőrző látogatás során részletes adatokat szolgáltatott a támogatásokról.

(80)

Az ellenőrző látogatás alkalmával a Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszakot megelőzően kapott támogatások többsége a vizsgált támogatások elnevezésén alapuló eszközökhöz kapcsolódott. Az exportáló gyártónak tehát az alkalmazandó számviteli szabályok értelmében e támogatásokat aktív időbeli elhatárolásként/elhatárolt jövedelemként kellett volna feltűntetnie, miként az a pénzügyi kimutatásaihoz tartozó megjegyzésekben is szerepel. A vállalat következésképpen köteles lett volna beszámolni kérdőívre adott válaszaiban a támogatásokról, mivel a kérdőív minden eszközhöz kapcsolódó és a könyvelésbe elhatárolt jövedelemként bevezetett támogatásra rákérdezett. Az, hogy a könyvvizsgáló e támogatásokat nem minősítette aktív időbeli elhatárolásnak, még nem jelenti azt, hogy a vizsgálati időszakot megelőzően kapott összegek a vizsgálati időszak alatt nem járhatnak gazdasági előny átruházásával, különösen akkor, amikor a vállalatok szerinti bontásnál nem szolgáltattak részletesebb adatokat. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a vállalat nem adott részletes tájékoztatást sem a vizsgálati időszak alatt kapott és a kérdőívre adott válaszban bejelentett támogatásokról, sem a vizsgálati időszakot megelőzően kapott támogatásokról, amelyeknek a vizsgálati időszakhoz kapcsolódását csak az ellenőrző látogatás során állapították meg. Részletes tájékoztatás hiányában a Bizottság nem használhatta fel a vállalat által a támogatásokkal kapcsolatban közölt információkat.

(81)

A Bizottságnak ezért e vállalat esetében a támogatásokra vonatkozó ténymegállapításait a rendelkezésre álló legjobb tényekre kellett alapoznia. A Bizottság a vállalat helyszíni ellenőrzésekor megállapította, hogy e vállalat jelentős összegekhez jutott több támogatási programból, ami miatt a Bizottság az e támogatások tekintetében feltárt legmagasabb, vizsgálati időszak alatti támogatási összeget alkalmazta mint rendelkezésre álló legjobb tényt.

(82)

A panaszban, az eljárás megindításáról szóló értesítésben és a Bizottság által összeállított kérdőívre adott válaszokban szereplő információk alapján a vélelmezett támogatásnyújtás vizsgálata a kínai kormány alábbi támogatásaira terjedt ki:

(83)

A mintában szereplő négy exportálógyártó-csoport által benyújtott információk tanúsága szerint e vállalatcsoportok számára 45 pénzügyi intézmény nyújtott hitelt. A szóban forgó 45 pénzügyi intézményből 35 állami tulajdonú bank volt, míg a 10 másik pénzügyi intézmény vagy magántulajdonban lévő, vagy pedig olyan intézmény volt, amelynek tulajdonosi struktúrájáról a Bizottságnak nem sikerült bizonyító erejű információt beszereznie. Jóllehet a kínai kormányhoz intézett kérés mind a 35 állami tulajdonú bankra vonatkozott, az egyedi kérdőívet mindössze öt állami tulajdonú bank töltötte ki. A 10 másik pénzügyi intézmény közül csak egy válaszolt, jelezve, hogy érdemben csak a szabályozó hatóságokkal folytatott egyeztetés után tud válaszolni. A CBRC-vel folytatott konzultációt követően e pénzügyi intézmény tájékoztatta a Bizottságot, hogy nyitott az együttműködésre, de a CBRC javaslata alapján az együttműködést egy szabályozói együttműködési mechanizmus (azaz a kínai és uniós szabályozó szervek közötti, nem pedig a Bizottság és a bank közötti közvetlen információcsere) keretében vállalja. A Bizottság üdvözölte az együttműködésre vonatkozó felajánlást, de megjegyezte, hogy a vizsgálat hátralévő szakasza tekintetében kivitelezhetetlen egy ilyen jellegű közvetítő rendszer kialakítása. Magától a CBRC-től a Bizottság semmilyen további levelet vagy felkérést nem kapott. A pénzügyi intézmény ráadásul semmilyen érdemi észrevételt nem tett a megadott határidőn belül. A Bizottságnak következésképpen a rendelkezésre álló legjobb tényekre kellett támaszkodnia.

(84)

A Bizottság ellenőrizte, hogy az állami tulajdonú bankok az alaprendelet 3. cikke és 2. cikkének b) pontja szerinti közjogi szervekként jártak-e el. Az, hogy egy adott, állami tulajdonban lévő vállalkozás közjogi szervnek minősül-e, a következőképpen határozható meg (16): „Az a kérdés, hogy a szervezetet felruházták-e hatáskörrel kormányzati feladatok ellátására, nem pedig az, hogy erre milyen módon kerül sor. A szűk értelemben vett kormányzat változatos eszköztárral rendelkezik ahhoz, hogy hatáskörrel ruházzon fel szervezeteket. Ebből következően különböző típusú bizonyítékok lehetnek fontosak annak bizonyítása szempontjából, hogy egy adott szervezetet felruháztak-e ilyen jellegű hatáskörrel. Amennyiben a bizonyítékok amellett szólnak, hogy egy adott szervezet ténylegesen ellát kormányzati feladatokat, akkor ez egyúttal arra is bizonyítékul szolgálhat, hogy rendelkezik kormányzati hatáskörökkel, vagy hogy átruháztak rá kormányzati hatásköröket, különösen abban az esetben, ha e bizonyítékok tartós és rendszeres gyakorlatról tanúskodnak. Ebből adódóan – meglátásunk szerint – annak bizonyítéka, hogy egy kormány érdemi ellenőrzést gyakorol egy szervezet és annak tevékenysége felett, adott körülmények között azt is bizonyíthatja, hogy az érintett szervezet kormányzati hatáskörrel rendelkezik, és e hatáskört a kormányzati feladatok ellátása keretében gyakorolja. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a jogi eszközökkel történő kifejezett felhatalmazáson kívüli, a szervezet és a szűk értelemben vett kormány közötti, pusztán formális kapcsolatok feltehetően nem jelentenek kellő alapot ahhoz, hogy megállapítható legyen a kormányzati hatáskörrel való rendelkezés tényállása. Így például önmagában az, hogy a kormányzat egy adott szervezet többségi részvényese, még nem bizonyítja a kormányzat érdemi ellenőrzését a szóban forgó szervezet tevékenysége felett, még kevésbé pedig azt, hogy a kormány ez utóbbit kormányzati hatáskörrel ruházta fel. Bizonyos esetekben azonban, amikor a bizonyítékokból több, kifejezetten a kormányzati ellenőrzésre utaló jel olvasható ki, és rendelkezésre állnak arra utaló bizonyítékok is, hogy ezt az ellenőrzést érdemi módon gyakorolják, akkor e bizonyítékok arra engedhetnek következtetni, hogy az érintett szervezet kormányzati hatáskört gyakorol.” A jelenlegi ügy kapcsán levont következtetés, miszerint az állami tulajdonú bankok kormányzati hatáskört gyakorolnak, a kormányzati ellenőrzésre kifejezetten utaló jeleken, illetve az érdemi ellenőrzésről tanúskodó alábbi bizonyítékokon alapul.

(85)

A Bizottság adatokat gyűjtött az állami tulajdonrészekről, valamint az állami tulajdonú bankok feletti kormányzati ellenőrzésre utaló kifejezett jelekről. A Bizottság ezen túlmenően azt is elemezte, hogy a kormányzat érdemi módon gyakorolta-e az ellenőrzést. A vizsgálatot hátráltatta, hogy sem a kínai kormány, sem pedig az állami tulajdonú bankok nem járultak hozzá ahhoz, hogy a Bizottság elemezze a döntéshozatali eljárást, amelynek keretében döntés születik a kedvezményes hitelnyújtásról.

(86)

A Bizottság ahhoz, hogy elvégezze a szóban forgó elemzést, első lépésként annak az öt állami tulajdonú banknak az adatait vizsgálta meg, amelyek kitöltötték az egyedi kérdőívet és hozzájárultak válaszaik ellenőrzéséhez.

(87)

Az alábbi öt állami tulajdonú bank nyújtott be kitöltött kérdőívet, amelyek tartalmát a Bizottság a helyszínen ellenőrizte: az EXIM, az ICBC, a CCB, az ABC és a BOC. A mintában szereplő négy vállalatcsoportnak a vizsgálati időszak alatt nyújtott hitelösszegek jelentős hányada ettől az öt állami tulajdonú banktól származott (a Hesteel Group és a Jiangsu Shagang Group esetében e részarány 50–60 % között, a Benxi Group és a Shougang Group esetében pedig 80–95 % között mozgott).

(88)

A kérdőívekre adott válaszokban szereplő, valamint az ellenőrző látogatások során beszerzett információk alapján a Bizottság megállapította, hogy a kínai kormány e pénzügyi intézmények mindegyikében 50 %-ot meghaladó közvetlen vagy közvetett tulajdonosi részesedéssel rendelkezik.

(89)

Az öt együttműködő állami tulajdonú bank kormányzati ellenőrzésére kifejezetten utaló jelek kapcsán a Bizottság e bankokat kivétel nélkül „főbb állami tulajdonú pénzügyi intézménynek” minősítette. A „Főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságáról szóló ideiglenes rendeletek” című értesítésben foglaltak szerint: „Az e rendeletekben szereplő főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények olyan állami tulajdonban lévő fejlesztési bankok, kereskedelmi bankok, pénzügyieszköz-kezelők, értékpapírcégek, biztosítók stb. (a továbbiakban: állami tulajdonú pénzügyi intézmények), amelyek felügyelőbizottságát az Államtanács jelöli ki” (17).

(90)

A főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények esetében a felügyelőbizottságot a „Főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságáról szóló ideiglenes rendeletek” alapján nevezik ki. A Bizottság az ideiglenes rendeletek 3. és 5. cikke alapján megállapította, hogy a felügyelőbizottság tagjait az Államtanács jelöli ki, amelynek e tagok beszámolási kötelezettséggel tartoznak, ez alapján pedig megállapítható, hogy az állam intézményes ellenőrzést gyakorol az együttműködő, állami tulajdonú bankok üzleti tevékenysége felett. Ezen, az általános érvényű jelnek tekinthető tényezőn túlmenően a Bizottság az alábbi megállapításokra jutott az öt állami tulajdonú bank kapcsán:

(91)

Az EXIM létrehozását és működését az Export-Import Bank of China létrehozásáról szóló államtanácsi közlemény, valamint az EXIM alapszabálya szabályozza. A felügyelőbizottság tagjainak kinevezésével az állam – az EXIM 100 %-os tulajdonosaként – ellenőrzést gyakorol az EXIM fellett. Az EXIM értekezletein e tagok az állam érdekeit, többek között szakpolitikai szempontjait képviselik. Az EXIM nem rendelkezik igazgatótanáccsal. Az EXIM vezetőségét közvetlenül az állam nevezi ki. Az EXIM honlapja alapján az EXIM küldetése, hogy támogassa Kína külkereskedelmi, befektetési és nemzetközi gazdasági együttműködési tevékenységét. Elkötelezett amellett, hogy a fenntartható és kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi fejlődéshez ösztönözze a kulcsfontosságú ágazatok pénzügyi támogatását és konszolidálja a kínai gazdaság szerényebben teljesítő szereplőinek helyzetét.

(92)

Az ICBC alapszabályának 8–10. fejezete alapján a bank vezetőségének főbb tisztségviselőit – így az elnököt és az alelnököt, az igazgatótanács elnökét és alelnökét, a vezérigazgatót, a felügyelőbizottság elnökét – 69,6 %-os részesedésének köszönhetően a kínai kormány nevezi ki.

(93)

Ehhez járul még az, hogy az alapszabály értelmében az igazgatótanács hívja össze a részvényesek üléseit, határoz a bank üzleti stratégiájáról és költségvetéséről, hozza meg a befektetési (és összefonódási) döntéseket, határoz a felső vezetők visszahívásáról, alakítja ki a kockázatkezelési rendszert, valamint dönt a szervezeti egységek és fióktelepek létrehozásáról. E felsorolás – amely még csak nem is tartalmazza az összes feladatkört – jól szemlélteti, hogy az állam intézményes ellenőrzést gyakorol az ICBC napi üzletmenete felett.

(94)

A CCB alapszabályának 11. és 12. fejezete alapján az igazgatótanács tagjainak többségét – az 57,31 %-os részesedéssel rendelkező fő részvényes – kínai kormánynak áll jogában kinevezni. Az igazgatótanács a részvényesi közgyűlés ügyvezető szerve, amely a CCB tevékenységét irányító testületként a közgyűlésnek tartozik felelősséggel. Ugyanez vonatkozik – miként azt az alapszabály 16. fejezete kifejti – a felügyelő bizottságra is, vagyis a bank ellenőrzési testületére.

(95)

A CCB alapszabálya értelmében emellett az igazgatótanács dönt a bank költségvetéséről, határoz a befektetésekről, a vezető felügyelőbizottsági tag és az igazgatótanács titkárának visszahívásáról. A CCB (összesen 15 tagot számláló) igazgatótanácsban a 10 ügyvezetői tisztséget betöltő tag alkotja a bank felső vezetőségét. E felsorolás – amely még csak nem is tartalmazza az összes feladatkört – jól szemlélteti, hogy az állam intézményes ellenőrzést gyakorol a CCB napi üzletmenete felett.

(96)

Az alapszabály 134. cikkében foglaltak szerint az igazgatótanács valamennyi igazgatóját a – 79,62 %-os tulajdonosi részesedéssel rendelkező fő részvényes – kínai kormánynak áll jogában kinevezni. Ugyanez vonatkozik – miként azt az alapszabály 199. cikke megállapítja – a felügyelőbizottságra is.

(97)

Az ABC alapszabálya értelmében emellett az igazgatótanács határozza meg a bank stratégiáját, dönt a bank költségvetéséről, a befektetésekről, nevezi ki a bank elnökét és az igazgatótanács titkárát, valamint határozza meg és kíséri figyelemmel a bank kockázatkezelési rendszerét. E felsorolás – amely még csak nem is tartalmazza az összes feladatkört – jól szemlélteti, hogy az állam intézményes ellenőrzést gyakorol az ABC napi üzletmenete felett.

(98)

Az alapszabály 122. cikkében foglaltak szerint a bank igazgatótanácsában helyet foglaló ügyvezető és nem ügyvezető igazgatókat a kínai kormánynak mint fő – 64,63 %-os tulajdonosi részesedéssel rendelkező – részvényesnek áll jogában kinevezni.

(99)

Emellett a BOC alapszabálya értelmében az igazgatótanács dönt – többek között – a pénzügyi intézmény stratégiai elveiről, üzleti terveiről és főbb befektetési terveiről, illetve nevezi ki, hívja vissza a vezető tisztségviselőket, például az igazgatótanács elnökét és titkárát, az alelnököt, valamint a többi felső vezetőt. Az igazgatótanács dönt továbbá a közgyűlési határozatok végrehajtásáról és hagyja jóvá a vállalatirányítási szabályzatokat. E felsorolás – amely még csak nem is tartalmazza az összes feladatkört – jól szemlélteti, hogy az állam intézményes ellenőrzést gyakorol a BOC napi üzletmenete felett.

(100)

A Bizottság további információkat gyűjtött annak megállapításához, hogy a kínai kormány azokban az esetekben, amikor az együttműködő öt állami tulajdonú bank hitelt nyújtott az acéliparnak, érdemi ellenőrzést gyakorolt-e a szóban forgó bankok hitelezési politikája, illetve kockázatértékelési tevékenységei felett. E tekintetben az alábbi szabályozási dokumentumokat vették figyelembe:

(101)

A felsorolt szabályozási dokumentumok áttekintése alapján a Bizottság megállapította, hogy a kínai pénzügyi intézmények olyan általános jogi környezetben működnek, amelyben kötelesek pénzügyi döntéseiket a kínai kormány iparpolitikai céljaihoz igazodva meghozni.

(102)

Általánosságban a Kínában működő összes pénzügyi intézményre alkalmazandó banktörvény 34. cikke úgy rendelkezik, hogy „a kereskedelmi bankok hitelnyújtási tevékenységüket a nemzetgazdasági és társadalmi fejlődés szükségleteinek megfelelően, továbbá az állami iparpolitika iránymutatása szerint végezik”. Az EXIM-et a Kínai Export-Import Bank létrehozásáról szóló közlemény ruházza fel közpolitikai mandátummal, amit több nyilvánosan elérhető információ is alátámaszt.

(103)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány jelezte, hogy a fent hivatkozott a „Hitelekre vonatkozó általános szabályok” 7. cikkében szereplő különleges hiteleket 1999-ben „A különleges hitelek kezelésének fejlesztéséről szóló körlevél” (YINFA, 1999. évi 228. sz.) alapján megszűntették, a 15. cikk pedig immár irreleváns, hiszen a hitelek tekintetében a Kínai Központi Bank már nem állapít meg felső és alsó határokat.

(104)

A kínai kormány kijelentette továbbá, hogy a Bizottság tévesen értelmezte a banktörvény 34. cikkét. Hivatkozott továbbá a banktörvény 4., 5. és 7. cikkére, amelyek állítólagosan a bankfüggetlenségről, a szervezetek, magánszemélyek és a kormányzat hatásgyakorlásának kiküszöböléséről és a hitelfelvevők hitelképességi vizsgálatáról rendelkeznek. A kínai kormány ezt még kiegészítette azzal, hogy a 34. cikket nem lehet önmagában vizsgálni.

(105)

A Bizottság elismeri, hogy a különleges hitelek intézményét 1999-ben felszámolták. Ez azonban nem cáfolja a kedvezményes hitelezés fennállása kapcsán levont következtetéseket, amit más rendelkezésre álló tények már önmagukban véve is kellőképpen alátámasztanak.

(106)

A Hitelekre vonatkozó általános szabályok 15. cikkét illetően a Bizottság nem értett egyet a kínai kormány álláspontjával. A szóban forgó cikk kimondja: „Az illetékes egységek az állami politikával összhangban támogathatják a hitelkamatokat bizonyos iparágak növekedésének és egyes területek gazdasági fejlesztésének előmozdítása érdekében”. Ez a rendelkezés tehát még az alsó és felső kamathatárok felszámolást követően is alkalmazandó. A banktörvény 38. cikke mindenesetre továbbra is hivatkozik bizonyos korlátokra és ezek alkalmazására bármikor sor kerülhet.

(107)

Ami a banktörvényt illeti: a 4., 5. és 7. cikk az „Általános rendelkezések” című I. fejezet alá, míg a 34. és 35. cikk a „A hitelezésre és egyéb üzleti tevékenységekre vonatkozó alapvető szabályok” című IV. fejezet alá tartozik. A 4. cikk rögzíti, hogy „A kereskedelmi bankok üzleti tevékenységeik során a biztonság, a likviditás és a hatékonyság elvének megfelelően járnak el. A kereskedelmi bankok maguk hozzák meg az üzleti tevékenységeikkel kapcsolatos döntéseiket, felelősséget vállalnak saját kockázataikért, kizárólagos felelősséggel tartoznak megszerzett nyereségeik és elkönyvelt veszteségeik tekintetében, továbbá önkéntes jogkövetést folytatnak. A kereskedelmi bankok üzleti tevékenységeit a jogszabályok értelmében egyetlen szervezeti egység vagy magánszemély sem befolyásolhatja. A kereskedelmi bankokat teljes jogi személyi minőségükben független polgári jogi felelősség terheli.” A banktörvény 7. cikke a hitelfelvevők hitelképességi vizsgálatára vonatkozik.

(108)

A vizsgálat rámutatott, hogy a banktörvény 4. és 7. cikkét a banktörvény 34. cikkére is figyelemmel kell alkalmazni, azaz ha az állam szakpolitikai irányelveket határoz meg, azt a bankok végrehajtják és állami utasításokat követnek. E vizsgálat ténymegállapításai nem támasztották alá azt az állítást, miszerint a bankok nem a kormányzati szakpolitikák és tervek figyelembevételével hozzák meg hitelnyújtási döntéseiket. A vizsgálat – miként azt a (121)–(128) preambulumbekezdés világosan kifejti – éppen ennek ellenkezőjét erősítette meg. A Bizottság következésképpen megállapította, hogy a banktörvény 4. cikke nem gátolja meg a kereskedelmi bankokat abban, hogy figyelembe vegyék a kormányzati iparpolitikát és terveket.

(109)

A kínai kormány utalást tett még a banktörvény 5. cikkére is, amelyből szerinte az következik, hogy „a bankok üzleti tevékenységeit sem a helyi önkormányzatok, sem a központi kormányzat különböző szintjei, sem pedig állami szervezetek vagy magánszemélyek nem befolyásolják”. A banktörvény 5. cikke azonban a következőképpen fogalmaz: „Ügyfeleikkel fennálló üzleti kapcsolataikban a kereskedelmi bankok az egyenlőség, az önkéntesség, a tisztességesség és a jóhiszeműség elvét betartva járnak el”. A Bizottság meglátása szerint e megfogalmazás nem mentesíti a bankokat azon kötelezettségük teljesítése alól, hogy érvényre kell juttatniuk a banktörvény 34. cikkében meghatározott közpolitikai megfontolásokat. Tekintettel a bankoknak a mintában szereplő vállalatok számára nyújtott hitelek kapcsán követett – a (121)–(128) preambulumbekezdés megállapított – eljárásaira, erről a cikkről tehát nem jelenthető ki, hogy ellentmond a 34. cikk Bizottság szerinti értelmezésének.

(110)

Az állami iparpolitika kialakítása – miként az a 3.1. szakaszban kifejtésre került – központi tervezés keretében történik. Ami az acélipart illeti: a 12. ötéves acélipari terv 5. fejezete konkrétan rögzíti, hogy szorosabbra kell fűzni a pénzügyi és az acélipari szakpolitikák közötti kapcsolatot. A 13. ötéves acélipari terv 5. fejezete emellett „a terv kiemelt feladatainak támogatása érdekében a pénzügyi intézmények és a magántőke számára iránymutatással” szolgál, és úgy rendelkezik, hogy „a piaccal rendelkező, nyereséges vállalkozásokat illetően a bankoknak indokolt mértékű hitelkeresletet kell fenntartaniuk”.

(111)

Hasonlóképpen, a 40. sz. határozat valamennyi pénzügyi intézmény számára előírja, hogy az ösztönzött projekteket külön hitelnyújtással támogassák. Az acélipari projektek – ahogy azt a 3.1. szakasz már említette – az „ösztönzött” kategóriába tartoznak.

(112)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány jelezte, hogy a Bizottság nem szolgált magyarázattal arra, hogy a bankok miért lennének kötelesek a 40. sz. határozat alapján kedvezményes hitelnyújtást végezni, és hivatkozásként megjelölte a határozat 17. és 18. cikkét. A Bizottság rámutatott, hogy a határozat magában foglalja a kínai kormány azon szándékát, hogy tevőlegesen támogassa az acélipar fejlesztését. A határozat emellett arra utasít valamennyi pénzügyi intézményt, hogy kizárólag az ösztönzött projektek számára adjanak hiteltámogatást (az acélipari projektek is e kategóriába tartoznak), továbbá ígéretet tesz az ösztönzött projektekkel kapcsolatos „további kedvezményes szakpolitikák megvalósítására”. A fentiek alapján tehát a bankok kötelesek a 40. sz. határozat értelmében hiteltámogatást nyújtani az acéliparnak. Jóllehet ugyanezen határozat 17. és 18. cikke a hitelnyújtási elvek tiszteletben tartására is felkéri a bankokat, ennek gyakorlati megvalósulását a vizsgálat során a Bizottság nem tudta megállapítani. A 40. sz. határozat következésképpen megerősíti a banktörvény kapcsán tett korábbi ténymegállapítást, miszerint kedvezményes hitelnyújtási tevékenységeikkel a bankok kormányzati hatáskört gyakorolnak.

(113)

Ezen túlmenően a Kínai Központi Bank, a CBRC, a CSRC és a CIRC iránymutatása, valamint a kapacitásfelesleg kezelésével kapcsolatos együttes véleményről szóló közlemény kifejezetten az acélipari vállalatokkal foglalkozik. E dokumentumok rögzítik, hogy a pénzügyi intézményeknek teljes mértékben el kell ismerniük az acél- és szénipar pillérszerepét és stratégiai fontosságát, és továbbra is hiteltámogatást kell nyújtaniuk az iparpolitikát követő azon acélipari vállalatoknak, amelyek termelési kapacitásuk bővítése nélkül képesek az alkalmazkodásra és átrendeződésre. A támogatásnak ki kell terjednie a kamatlábak megállapítására, valamint az összefonódási és felvásárlási célú kötvények és hitelek forgalmazására. A dokumentumok emellett az adósságátalakítást, valamint az adósságelengedést is szorgalmazzák.

(114)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kijelentette, hogy a Bizottság az említett dokumentumok egyetlen olyan konkrét rendelkezését sem jelölte meg, amelyek alátámasztanák következtetéseit. A Bizottság kiemelte, hogy az előző preambulumbekezdésbeli állításait – többek között – a kapacitásfelesleg kezelésével kapcsolatos együttes véleményről szóló közlemény alábbi szemelvényeire alapozta:

(115)

A Kínai Központi Bank, a CBRC, a CSRC és a CIRC iránymutatásának – többek között – az alábbi szemelvényei relevánsak:

(116)

A zöld hitelezésről szóló iránymutatás arra ösztönzi a pénzügyi intézményeket, hogy az iparpolitikának megfelelően és a hitelfelvevő környezetvédelmi minősítésétől függően eltérő hitelnyújtási és kockázatkezelési politikákat alkalmazzanak. A környezetvédelmi projektek hitelfinanszírozása szempontjából az acélipar kiemelt területnek számít. Az e tekintetben irányadó iparpolitikát a vas- és acéliparban az energiatakarékosság és a kibocsátáscsökkentés erősítéséről, valamint a strukturális kiigazítás gyorsításáról szóló együttes vélemény ismerteti. Az együttes vélemény hangsúlyozza, hogy „a vas- és acélipar a legnagyobb energiatakarékossági és kibocsátáscsökkentési potenciállal rendelkező ágazatok közé tartozik, így alapvető fontosságú az energiatakarékosságra és a kibocsátáscsökkentésre irányuló munkában. Az energiatakarékosság, a kibocsátáscsökkentés és a strukturális kiigazítás erősítése fontos és jelentős lépés a vas- és acélipar fejlesztési modelljének átalakításában.” Ennek megfelelően „erőteljes ösztönzést kapnak” a körforgásos gazdaság, az energiatakarékosság és a kibocsátáscsökkentés új technológiáihoz és műszaki megoldásaihoz kapcsolódó projektek – mint a magas hőmérsékleten és nagy nyomáson történő száraz kokszoltás, a száraz porleválasztás, a világítógáz maradványhőjének és nyomásának visszanyerése és hasznosítása, valamint a szinterezés során keletkezett füstgáz kénmentesítése – és az azokkal járó „zöld” finanszírozások.

(117)

A nyilvánosságra hozatal kapcsán tett észrevételeiben a kínai kormány azt állította, hogy sem a zöld hitelezésről szóló iránymutatás, sem pedig a vas- és acéliparban az energiatakarékosság és a kibocsátáscsökkentés erősítéséről, valamint a strukturális kiigazítás gyorsításáról szóló együttes vélemény nem bizonyítja, hogy a hitelnyújtási gyakorlatokat kötelező érvényű normatív keretrendszer szabályozná. A kínai kormány konkrét példaként a zöld hitelezésről szóló iránymutatás 15. cikkét említette, amely szerint „a bankoknak meg kell erősíteniük a hitelezés átláthatóságát”.

(118)

E vizsgálat ténymegállapításai nem támasztották alá azt az állítást, miszerint a zöld hitelezésről szóló iránymutatás 15. cikke eleve kizárja, hogy a pénzügyi intézmények a kormányzati iparpolitikát és terveket követve nyújtsanak hitelt. A vizsgálat – miként azt a (121)–(128) preambulumbekezdés világosan kifejti – éppen ennek ellenkezőjét erősítette meg. Ezt az állítást ezért elutasították.

(119)

A banktörvény jogilag kötelező. Az ötéves tervek kötelező jellegét az (55) preambulumbekezdés megállapította. A 40. sz. határozat kötelező jellegét az (55) preambulumbekezdés megállapította. A többi szabályozási dokumentum kötelező jellegét a bennük foglalt, felügyeletre és értékelésre vonatkozó rendelkezések bizonyítják. A kapacitásfelesleg kezelésével kapcsolatos együttes véleményről szóló közlemény kimondja, hogy „a CBRC, a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság, valamint az Ipari és Információtechnológiai Minisztérium a megfelelő időben megszervezi a végrehajtás ellenőrzését és felügyeletét.” A zöld hitelezésről szóló iránymutatás 28. cikke a következőképpen fogalmaz: „a bankszektor szabályozó hatóságai […] átfogóan értékelik a bankszektorban működő pénzügyi intézmények által nyújtott zöld hitelek hatását a helyszínen kívüli ellenőrzés és a helyszíni vizsgálat státusza alapján. Az értékelés eredményei fontos alapot képeznek a szabályozói minősítések, az intézményi hozzáférés, az üzleti hozzáférés, valamint a bankszektorban működő pénzügyi intézmények felső vezetőire vonatkozó teljesítményértékelések vonatkozó jogszabályok szerinti kialakításában.” A Kínai Központi Bank, a CBRC, a CSRC és a CIRC által kiadott, az acél- és széniparnak a kapacitásfelesleg kezeléséhez, valamint a fejlesztési fordulat eléréséhez nyújtott támogatásról szóló iránymutatása előírja a pénzügyi intézmények számára, hogy tegyenek lépéseket az önkormányzati szervekkel való kapcsolattartás javítása érdekében.

(120)

Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány olyan normatív keretrendszert teremtett, amelyet a kínai kormány által kinevezett, illetve felelősségre vonható menedzserek és felügyelők kötelesek voltak tiszteletben tartani. A kínai kormány következésképpen minden olyan esetben, amikor az együttműködő öt állami tulajdonú bank hiteleket nyújtott az acéliparnak, a normatív keretrendszerre támaszkodott annak érdekében, hogy a bankok tevékenységei felett érdemi ellenőrzést gyakoroljon.

(121)

Az érdemi ellenőrzés gyakorlását a Bizottság ezen túlmenően az egyes hitelek kapcsán is igyekezett konkrét bizonyítékokkal alátámasztani. Az ellenőrzés alkalmával az együttműködő öt állami tulajdonú bank a banktörvény 4. és 5. cikkére hivatkozott, amelyek alapján kötelesek a hitelkérelmeket független értékelés keretében megvizsgálni. Fenntartották álláspontjukat, hogy a kérdéses hitelek nyújtásakor korszerű kockázatértékelési irányelvek és modellek alapján jártak el. Konkrét példával azonban nem szolgáltak. Az együttműködő öt állami tulajdonú bank visszautasította, hogy adatokat – többek között a konkrét hitelkockázat-értékelésekre vonatkozó információkat – szolgáltasson a mintában szereplő vállalatokról, amit szabályozási és szerződéses kötelezettségeikkel magyaráztak. Utóbbiak kapcsán jelezték, hogy ha az adatokat a hitelfelvevő hozzájárulása nélkül mégis rendelkezésre bocsátanák, akkor azzal szerződésszegést követnének el. A mintában szereplő négy exportáló gyártó kivétel nélkül visszautasította annak a hozzájárulási nyilatkozatnak az aláírását, amelynek köszönhetően meg lehetett volna vizsgálni pénzügyi adataikat a bank telephelyein.

(122)

A hitelképességi vizsgálatokra vonatkozó konkrét bizonyítékok hiányában a Bizottság így a (100)–(120) preambulumbekezdésben bemutatott általános jogi környezetet vizsgálta, azzal együtt, hogy az együttműködő öt állami tulajdonú banknak a mintában szereplő vállalatok részére nyújtott hitelek tekintetében alkalmazott megközelítését is megvizsgálta. E megközelítés nem állt összhangban a bankok hivatalosan képviselt álláspontjával, mivel nem a pénzügyi intézmények szokásos gyakorlata szerint, részletes piaci alapú kockázatértékelés alapján jártak el.

(123)

Az ellenőrző látogatások alkalmával fény derült arra, hogy a mintában szereplő négy exportálógyártó-csoportnak – bizonyos, deviza alapú hitelek és a mintában szereplő egyik exportáló gyártónak nyújtott egyik hitel kivételével – a Kínai Központi Bank referencia-kamatlábaihoz (18) közeli kamatlábak mellett folyósítottak hitelt, függetlenül az egyes vállalatok pénzügyi és hitelkockázati helyzetétől. A hiteleket – a mintában szereplő négy exportáló gyártó kockázati profiljának megfelelő kamatlábakat alapul véve – tehát a piacinál alacsonyabb kamatlábak mellett nyújtották. Ezenfelül a mintában szereplő valamennyi vállalat kapott rulírozó hiteleket, amelyek lehetővé tették számukra, hogy a hiteleik után törlesztett tőke összegét a lejárat napján azonnal új hitelből származó friss tőkével pótolják.

(124)

A Shougang Group és a Benxi Group esetében a pénzügyi nehézségekre tekintettel átütemezték a törlesztéseket vagy elengedték a tartozást, a Bizottság pedig egy konkrét eset kapcsán azt is megállapította, hogy az adósságátalakításra a pénzügyi intézmények pénzügyi érveivel szembemenve, a kínai kormány beavatkozása nyomán került sor (19).

(125)

A Bizottság emellett megállapította, hogy az együttműködő öt állami tulajdonú bank azoknál a hiteleknél, amelyeket a bankok amúgy kötelesek lennének nem rendes hitelekként bejelenteni, ezt a státuszt elmulasztották jelezni az országos központi hitelnyilvántartásban. Jelentéstételi kötelezettség mindenekelőtt akkor áll fenn, ha a hiteleket átstrukturálják, ha az adós nem teljesíti fizetési kötelezettségét, vagy ha rulírozó hiteleket bocsátanak ki. Ilyen jellegű esemény mind a négy, mintában szereplő exportálógyártó-csoport esetében előfordult. A CBRC kockázatalapú hitelbesorolásra vonatkozó iránymutatása szerint ezeket az eseteket kivétel nélkül szerepeltetni kellett volna a központi hitelnyilvántartásban. Ha a pénzügyi intézmények elmulasztják e bejelentést, a központi hitelnyilvántartásban torz kép alakul ki az adott vállalat adóssághelyzetéről, mivel a nyilvántartás nem valósághűen tükrözi a vállalat hitelképességét. Emiatt még ha a pénzügyi intézmények piaci alapú kockázatértékelést is végeznének, azt akkor is félrevezető információk alapján tennék.

(126)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány beadványában azzal érvelt, hogy az a tény, miszerint néhány hitelt nem jelentettek be a központi hitelnyilvántartásba, azt igazolja, hogy a hitelezési gyakorlatokra vonatkozó jogszabályi keret nem kötelező erejű. Az azonban, hogy egyes szereplők bizonyos hitelek esetében nem teljeskörűen tettek eleget bejelentési kötelezettségüknek, nem azt jelenti, hogy az iránymutatásnak nincs joghatása.

(127)

A kínai kormány felhívta továbbá a figyelmet arra is, hogy több kínai bank éves jelentése terjedelmes fejezeteket szentel a kockázatkezelés és a hitelelemzés témájának, és hogy e fejezetekből világosan kitűnik, hogy az acélipar tekintetében az utóbbi időben nemhogy ösztönöznék, hanem sokkal inkább korlátozzák a hitelnyújtást. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az éves jelentések kockázatértékelésre vonatkozó információival a kínai kormány nem szolgált új részletekkel. Ezek olyan absztrakt ismertetők voltak, amelyek amellett, hogy nem voltak alkalmasak konkrét ügyek értékelésére, azt sem bizonyítják, hogy ténylegesen sor kerül ilyen jellegű értékelésekre. Az EXIM és a CCB esete, amelyeket a kínai kormány példaként említett, pusztán azt mutatták, hogy csökkent az acéliparnak nyújtott hitelek részaránya. Ezek a megállapítások semmiféle információval nem szolgáltak azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó hiteleket milyen feltételek mellett nyújtották. Mindenesetre, mivel nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyek teljeskörűen lefednék a hitelezéssel megbízott, illetve hitelezésre utasított összes állami tulajdonú bank és magánkézben lévő bank által nyújtott acélipari hiteleket, az a tény, hogy e bankok közül kettő esetében csökkent a kitettség, nem bír információtartalommal. Ami a China Merchants Bank éves jelentését illeti: a kínai kormány megjegyzése mindössze arra vonatkozott, hogy a bank átalakította hitelnyújtási politikáját, amiről viszont további részleteket a kínai kormány nem közölt. Még ha a China Merchants Bank meg is „emelte belépési normáit”, az idézett hivatkozás arra is kitér, hogy a bank „támogatást nyújtott értékes ügyfeleinek”.

(128)

A Bizottság ezért nem látta indokoltnak, hogy módosítsa ténymegállapításait, és arra a következtetésre jutott, hogy azokban az esetekben, amikor az együttműködő öt állami tulajdonú bank hitelt nyújtott az acéliparnak, a kínai kormány érdemi ellenőrzést gyakorolt a szóban forgó bankok hitelezési politikája, illetve kockázatértékelési tevékenységei felett.

(129)

A Bizottság megállapította, hogy a fent ismertetett jogi keretet az öt együttműködő állami tulajdonú pénzügyi intézmény az acélipar esetében kormányzati feladatok ellátásával hajtja végre, és ily módon az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjával együtt értelmezett 2. cikke b) pontjának értelmében, valamint a WTO idevágó ítélkezési gyakorlatával összhangban közjogi szervként járnak el.

(130)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság az állami tulajdonú bankok közjogi státuszának meghatározását nem a bizonyítási feltételeknek megfelelően végezte el, mivel a Bizottság következtetéseit állítólagosan kizárólag olyan, az irányításra utaló kifejezett jelekre alapozta, mint például a kínai kormány tulajdonosi részesedése vagy a vezető tisztségviselők kijelölésére, illetve kinevezésére vonatkozó hatásköre. A Bizottság ezt az állítás megalapozatlannak találta és elutasította, mivel az érdemi módon gyakorolt ellenőrzés kérdését – a (100)–(128) preambulumbekezdésben – szintén részletesen elemezte.

(131)

Miként azt a 3.2. szakasz megállapította, a kínai kormány a mintában szereplő vállalatoknak hitelt nyújtó többi állami tulajdonú bank egyikét sem kérte fel az egyedi kérdőív megküldésére. Ezért a (61)–(75) preambulumbekezdésben levont következtetésekkel összhangban a Bizottság úgy határozott, hogy a rendelkezésre álló legjobb tényeket használja fel annak megállapításához, hogy a szóban forgó állami tulajdonú bankok közjogi szerveknek minősülnek-e.

(132)

Nyilvánosan elérhető információk – például a banki honlapok, éves jelentések, a bankjegyzékekben rendelkezésre álló vagy online elérhető információk – alapján a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő négy exportálógyártó-csoportnak hitelt nyújtó alábbi 30 bank közvetlenül az állam, vagy állami tulajdonú jogi személy rész- vagy kizárólagos tulajdonában áll: China Development Bank, Bank of Communications, China Everbright Bank, Postal Savings Bank, China Merchants Bank, Shanghai Pudong Development Bank, China Industrial Bank, Shenyang Rural Commercial Bank, Benxi City Commercial Bank, Benxi Commercial Bank, Kailuan Group Financial Co., Liaoning Hengyi Financing Lease Co., Ltd, Bank of Chengde, Bank of Hebei, Bank of Shanghai, Ningbo Bank, China CITIC Bank, China Guangfa Bank, China Bohai Bank, Huaxia Bank, China Resources Bank, China Zheshang Bank, China Credit Trust, Huarong International Trust Co. Ltd, Northern International Trust Co., Ltd, Zhangjiakou Bank, Hebei Iron and Steel Group Financial Co., Ltd, Shougang Group Finance, Finance Bureau of Benxi City, Zunhua Rural Credit Union. Az alábbi táblázat az említett bankok tulajdonosi szerkezetét ismerteti.

(133)

A Bizottság megállapította továbbá – a szóban forgó pénzügyi intézményektől származó, kifejezetten ennek ellenkezőjére utaló információk hiányában –, hogy ugyanazon okok miatt, amelyeket a 3.4.1.1. szakasz ismertetett, egyértelmű jelek utalnak a kínai kormány tulajdonosi szerepvállalására és ellenőrzésére. Kiemelendő, hogy a rendelkezésre álló legjobb tények szerint a 30 említett állami tulajdonú bank esetében a menedzsereket és felügyelőket feltételezhetően – csakúgy, mint az együttműködő öt állami tulajdonú banknál – a kínai kormány nevezi ki, és e tisztségviselők a kínai kormánynak tartoznak beszámolási kötelezettséggel.

(134)

Az érdemi módon gyakorolt ellenőrzést illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a mintában szereplő négy vállalatcsoportnak a vizsgálati időszak alatt nyújtott hitelek jelentős részét (az adott vállalattól függően 50 % és közel 90 % közötti hányadát) jegyző öt együttműködő pénzügyi intézménnyel kapcsolatos ténymegállapítások a többi, nem együttműködő, állami tulajdonú pénzügyi intézményre nézve is reprezentatívnak tekinthetők. A 3.4.1.1. szakasz b) pontjában elemzett normatív keretrendszer azonos módon e vállalatokra is érvényes. A rendelkezésre álló legjobb tények alapján, illetve az ezeket cáfoló információk hiányában a hitelképességi vizsgálatokra – csakúgy, mint az együttműködő öt állami tulajdonú banknál – e szereplők esetében sincsenek konkrét bizonyítékok, vagyis a normatív keretrendszer alkalmazására vonatkozó, a 3.4.1.1. szakasz b) pontjában foglalt elemzés azonos módon e vállalatokra is érvényes.

(135)

A Bizottság ezen túlmenően azt is megállapította, hogy a hitelszerződések többsége, amelyeket a mintában szereplő vállalatoktól kapott, hasonló szerződési feltételeket tartalmaz, és hogy a megegyezés szerint felszámított hitelkamatlábak hasonlóak, illetve részben átfedést mutatnak az együttműködő öt állami tulajdonú bank által felszámított kamatlábakkal.

(136)

A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy tekintettel a hitelfeltételek, illetve a hitelkamatlábak kapcsán megfigyelt hasonlóságokra és az ellenőrzött öt pénzügyi intézmény reprezentatív jellegére, a 30 másik állami tulajdonú bank vizsgálatához az együttműködő öt állami tulajdonú bank kapcsán tett ténymegállapítások jelentik a rendelkezésre álló legjobb tényeket.

(137)

Ez alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a mintában szereplő vállalatoknak hitelt nyújtó 30 másik állami tulajdonú bank az alaprendelet 3. cikke, valamint 2. cikkének b) pontja szerinti közjogi szervnek minősül.

(138)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogást emelt a Bizottságnak a kifejezetten ellenőrzésre utaló jelekről végzett értékelésével szemben és kijelentette, hogy a Bizottság általános, a pénzügyi intézmények teljes körét lefedő országos szintű értékelést készített, amely figyelmen kívül hagyta az egyes szervezetek alapvető jellemzőit és feladatait, valamint kormányzattal fennálló kapcsolatait. Pontosabban: a kínai kormány úgy vélte, hogy különbséget kell tenni az állami tulajdonú vállalatok és a kínai kormány közvetlen tulajdonában lévő pénzügyi intézmények között. Az egész országra kiterjedő értékelés kapcsán a Bizottság megjegyezte, hogy azon pénzügyi intézmények esetében, amelyekről a kínai kormány benyújtotta a kért szükséges információkat, a közjogi státuszt külön-külön intézményenként elemezte. Sajnálatos módon – miként azt a 3.2. szakasz kifejti – a kínai kormány a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártóknak hitelt nyújtó többi pénzügyi intézmény közül egyről sem szolgált információval. A Bizottság emiatt kénytelen volt a közjogi státuszt a rendelkezésre álló legjobb tények alapján elemezni.

(139)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő négy exportálógyártó-csoportnak hitelt nyújtó 35 állami tulajdonú kínai pénzügyi intézmény mindegyike az alaprendelet 3. cikke, valamint 2. cikkének b) pontja szerinti közjogi szervnek minősül.

(140)

Másfelől: még ha az állami tulajdonú pénzügyi intézményeket a Bizottság nem is tekintené közjogi szerveknek, a (143) és (144) preambulumbekezdésben meghatározott okok miatt akkor is megállapítható lenne, hogy a kínai kormány az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja szerinti olyan feladatok ellátásával bízza meg, és olyan feladatok ellátására utasítja azokat, amelyek szokásos esetben a kormányzat feladatai lennének. Tevékenységeik ennélfogva mindenképpen a kínai kormánynak betudható tevékenységeknek minősülnek.

(141)

A Bizottság ezt követően a további tíz pénzügyi intézményt vizsgálta meg. Közülük a következő nyolcat magántulajdonúnak találta: HSBC, Standard Chartered Bank, Ping An Bank, Australia & New Zealand Banking Group (China) Limited, Shagang Group Finance, DBS Group (China) Limited, Bank of Beijing, Hang Seng Bank. A Bizottság emellett a Jinfeng Rural Commercial Bank és az SPB Bank elnevezésű pénzügyi intézményeket is magántulajdonúnak tekintette, mert tulajdonosi szerkezetüket illetően nem jutott nyilvánosan rendelkezésre álló információkhoz. A Bizottság ezt követően elemezte, hogy ezeket a pénzügyi intézményeket a kínai kormány az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében megbízta-e azzal vagy utasította-e arra, hogy támogatást nyújtsanak az acélágazatnak.

(142)

A WTO Fellebbezési Testülete szerint „megbízás” akkor történik, ha a kormányzat magánjogi szervezetre feladatköröket ruház át, „utasítás” pedig akkor, ha a kormányzat magánjogi szervezet felett hatáskört gyakorol. (20) A kormányzat mindkét esetben magánjogi szervezetet vesz igénybe arra a célra, hogy közvetetten pénzügyi hozzájárulást nyújtson, és „az esetek többségében feltételezhető, hogy a magánjogi szervezet megbízása vagy utasítása valamilyen fenyegetéssel vagy késztetéssel jár”. (21) Ugyanakkor a iv. alpont nem teszi lehetővé, hogy a tagok egy termékre kiegyenlítő vámot vessenek ki, „ha a kormányzat mindössze általános szabályozói hatáskörét gyakorolja”, (22) illetve ha a kormányzati beavatkozás „pusztán az adott ténybeli körülmények és az adott piac szereplőinek szabad választása folytán jár vagy nem jár bizonyos következményekkel”. (23) A megbízás és az utasítás ezzel szemben inkább „a kormányzat részéről aktívabb szerepvállalást, semmint puszta ösztönzést” (22) jelent.

(143)

A Bizottság megállapította, hogy a (100)–(120) preambulumbekezdésben említett, az acéliparra irányadó normatív keretrendszer valamennyi kínai pénzügyi intézményre, így a magántulajdonúakra is vonatkozik. Ezt szemlélteti, hogy a kapacitásfelesleg kezelésével kapcsolatos együttes véleményről szóló közlemény címzettje az összes fejlesztési bank, nagybank, részvénytársasági bank, postai takarékbank, külföldi érdekeltségű bank és pénzügyieszköz-kezelő társaság, valamint a CBRC irányítása alatt működő minden más pénzügyi intézmény.

(144)

A mintában szereplő vállalkozásoknál tett ellenőrző látogatások során fény derült továbbá arra, hogy a Bizottság által a mintában szereplő vállalkozásoktól kapott hitelszerződések többsége hasonló szerződési feltételeket tartalmaz, és a magántulajdonú pénzügyi intézmények által felszámított kamatlábak hasonlóak és részben átfedést mutatnak az állami tulajdonú pénzügyi intézmények által felszámított kamatlábakkal.

(145)

A Bizottság emellett levélben is megkereste ezt a tíz pénzügyi intézményt, és további adatszolgáltatást kért tőlük hitelezési gyakorlatukról és kockázatértékelésükről. Csak egyikük válaszolt, jelezve, hogy érdemben csak a szabályozó hatóságokkal folytatott egyeztetés után tud válaszolni. A CBRC-vel folytatott konzultációt követően e pénzügyi intézmény tájékoztatta a Bizottságot, hogy nyitott az együttműködésre, de a CBRC javaslata alapján az együttműködést egy szabályozói együttműködési mechanizmus (azaz a kínai és uniós szabályozó szervek közötti, nem pedig a Bizottság és a bank közötti közvetlen információcsere) keretében vállalja. A Bizottság üdvözölte az együttműködésre vonatkozó felajánlást, de megjegyezte, hogy a vizsgálat hátralévő szakasza tekintetében kivitelezhetetlen egy ilyen jellegű közvetítő rendszer kialakítása. Magától a CBRC-től a Bizottság semmilyen további levelet vagy felkérést nem kapott. A pénzügyi intézmény ráadásul semmilyen érdemi észrevételt nem tett a megadott határidőn belül. E pénzügyi intézmények egyike sem szolgált tehát olyan bizonyítékkal, amely ellentmond a Bizottság ténymegállapításainak.

(146)

A magántulajdonú pénzügyi intézményektől kapott eltérő tájékoztatás hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az acélipart illetően az állam a CRBC felügyelete alatt, Kínában működő valamennyi pénzügyi intézményt (ideértve a magántulajdonú pénzügyi intézményeket is) az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja iv. alpontjának első francia bekezdése értelmében megbízta azzal vagy utasította arra, hogy a kormányzati politikáknak megfelelően az acéliparnak kedvezményes kamatlábak mellett nyújtson hitelt.

(147)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány megjegyezte, hogy a Bizottságnak tisztáznia kell, hogy a „megbízás”, illetve az „utasítás” szempontjai közül melyiket alkalmazta, mivel ezek egymást kölcsönösen kizáró szempontoknak minősülnek. A kínai kormány ezen túlmenően azt állította, hogy a Bizottság azzal, hogy „a kormányzat részéről aktívabb szerepvállalást, semmint puszta ösztönzést” megjelenítő jogi követelményre fókuszált, túl szűken értelmezte a megbízás, illetve az utasítás fogalmát. A kínai kormány másfelől fenntartotta azt az álláspontját, hogy a US – Export Restraints ügy (24) vizsgálóbizottsága mélyrehatóbb elemzés elvégzését írta elő az olyan i) kifejezett és pozitív – felhatalmazást vagy parancsot tartalmazó – intézkedés megléte alapján, amely ii) konkrét félre irányul, iii) tárgya pedig egy konkrét feladat vagy célkitűzés megvalósítása.

(148)

Az első pontot illetően a Bizottság úgy vélte, hogy a „megbízás” és az „utasítás” szempontok nem zárják ki egymást kölcsönösen, mivel a közvetett pénzügyi hozzájárulás nyújtásához a kormányzat mindkettő esetében magánjogi szervezetet vesz igénybe. Ami a második pontot illeti, a Bizottság nem értett egyet a kínai kormánynak az alkalmazandó jogi követelménnyel kapcsolatban kifejtett értelmezésével. A Bizottság – miként azt a (142) preambulumbekezdés kifejtette – a WTO későbbi ítélkezési gyakorlatát vette alapul, amelyben a Fellebbezési Testület kimondta, hogy a „megbízás” és „utasítás” szavaknak a „felhatalmazás” és „parancs” szavakkal történő helyettesítése bizonyítási küszöbként túl merev (25). Ebből adódóan a Fellebbezési Testület ebben az ügyben a vizsgálóbizottság eredeti, a US – Export Restraints ügyben adott értelmezésénél kevésbé szigorú bizonyítási küszöböt állapított meg. A kínai kormány mindenesetre egyetlen bizonyítékot vagy érvet sem terjesztett elő a Bizottságnak az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv) alpontja szerinti megbízásra vagy utasításra vonatkozó, e vizsgálat keretében tett ténymegállapításainak a megcáfolására. Ezt az állítást ezért elutasították.

(149)

Ahogyan azt a (100)–(120) preambulumbekezdés bemutatta, több, az acélágazatban működő vállalatoknak szánt jogi dokumentum arra utasítja a pénzügyi intézményeket, hogy kedvezményes kamatlábak mellett nyújtsanak hiteleket az acéliparnak. E dokumentumok alapján bizonyítottnak tekinthető, hogy a pénzügyi intézmények csak azon néhány ágazat/vállalat számára nyújtanak kedvezményesen hitelt, amelyek megfelelnek a kínai kormány vonatkozó politikáinak.

(150)

A Bizottság így arra a következtetésre jutott, hogy a kedvezményes hitelek formájában nyújtott támogatás nem általánosan elérhető, hanem az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül. Ezenfelül arra utaló bizonyítékot, hogy a kedvezményes hitelnyújtás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében objektív kritériumokon és feltételeken alapulna, az érdekelt felek egyike sem nyújtott be.

(151)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány jelezte, hogy a Fellebbezési Testületnek a US – Aircraft (Second Complaint) ügyről szóló jelentése alapján az egyedi jelleg elemzése nem összpontosíthat kizárólag „a panaszban konkrétan megnevezett kedvezményezettekre, hanem […] annak valamennyi olyan vállalakozásra vagy iparágra ki kell terjednie, amely jogosult az adott támogatásra” (26), valamint hogy az EC – Aircraft ügyről szóló vizsgálóbizottsági jelentés (27) szerint a támogatások akkor minősülnek egyedinek, ha azokat a vállalkozások vagy iparágak kellően szűk „csoportja” számára nyújtják. A kínai kormány emellett azzal érvelt, hogy a Bizottság elmulasztotta pontosan megjelölni, hogy a Bizottság által említett dokumentumok mely része tárgyalja azt, hogy az acéliparnak kifejezetten kedvezményes feltételek mellett kell hitelt nyújtani. E tekintetben a Bizottság a (100) preambulumbekezdésben felsorolt dokumentumokra hivatkozott. A Bizottság úgy vélte, hogy az acéliparra vonatkozó utalások egészen egyértelműek, mivel a szóban forgó iparágat van, hogy megnevezik, van pedig, hogy az általa gyártott termékre vagy annak az iparági csoportra történő hivatkozással jelenítik meg, amelyhez tartozik. Emellett e támogatás abból adódóan is egyedi jellegű, hogy a kínai kormány az ösztönzött iparágak egy szűk – az acélipart is magában foglaló – csoportját támogatja.

(152)

A Bizottság kiszámította a kiegyenlíthető támogatás összegét. E számítás keretében értékelte a támogatásban részesülő feleknek a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékét. A támogatásban részesülő feleknek nyújtott gazdasági előny az alaprendelet 6. cikkének b) pontja szerint a hitelt felvevő vállalat által a kormányhitel esetében és a vállalat által a piacon megszerezhető összehasonlítható kereskedelmi hitel esetében visszafizetendő összeg közötti eltérés.

(153)

Ebben a tekintetben a Bizottság a kínai acélpiaccal kapcsolatban több sajátosságra lett figyelmes. A 3.4.1–3.4.3. szakaszban ismertetett megfontolásokból következik, hogy a kínai pénzügyi intézmények által folyósított hitelek jelentős kormányzati beavatkozásról árulkodnak, és nem a működő pénzügyi piacokon általában felszámított kamatokat tükrözik.

(154)

A mintában szereplő vállalatcsoportok különböző általános gazdasági helyzetben vannak. A vizsgálati időszak alatt – például a lejáratot, a megkövetelt biztosítékot és garanciát, valamint más kapcsolódó feltételeket tekintve – mindegyikük más-más típusú hitelt kapott. E két ok miatt mindegyik vállalathoz eltérő átlagos kamatláb tartozott annak alapján, hogy milyen hiteleket kapott.

(155)

A Bizottság a vizsgálat során megállapította, hogy a mintában szereplő négy gyártói csoport adatai alapján a kínai acélpiaci finanszírozási gyakorlat jellegzetessége a „rulírozó hitelek” megléte, azaz olyan hiteleké, amelyek lehetővé teszik a kedvezményezett vállalat számára, hogy a lejárati időpontban a törlesztendő összeget újabb kölcsönökből fizesse vissza. A kockázatalapú hitelbesorolásra vonatkozó kínai iránymutatás szerint ezeket a kölcsönöket „aggályos” kölcsönként kell besorolni, mert bár a kedvezményezett az adott pillanatban képes visszafizetni a tőkeösszeget és a kamatokat, törlesztési képességét bizonyos tényezők hátrányosan befolyásolják. Ahogyan azonban a (125) preambulumbekezdésben bemutattuk, ez az elv a gyakorlatban nem érvényesült.

(156)

E sajátosságok figyelembevétele érdekében a Bizottság minden egyes, a mintában szereplő exportáló gyártói vállalatcsoport pénzügyi helyzetét egyedileg értékelte. A Bizottság először csoportszinten elemezte az általános pénzügyi helyzetet és a rulírozó hitelek meglétét. Ezt az elemzést ezt követően kiterjesztette a csoporthoz tartozó, a melegen síkhengerelt termékek termelése szintjén működő egyedi vállalatokra. Végül a Bizottság egyedileg kiszámította minden egyes, a mintában szereplő exportáló gyártói csoport esetében a kedvezményes hitelezési gyakorlatból származó előnyt, és ezt az előnyt hozzárendelte az érintett termékhez.

(157)

A Jiangsu Shagang Group a saját pénzügyi beszámolói szerint általában véve nyereségesen működött a vizsgálati időszakban. A csoport jövedelmezősége azonban a 2012-től 2015-ig tartó időszakban mindvégig alacsony szintű volt, ami arra utal, hogy a belső és külső üzleti környezetben bekövetkező kisebb változások hatására a csoport működése veszteségessé válhat. Figyelembe véve, hogy az acélipar tőkeintenzív ágazat, a csoport eszközarányos adóssága magas szintű volt. Erről az általános benyomásról a Bizottság a helyszínen is meggyőződött.

(158)

A Bizottság megállapította, hogy a Jiangsu Shagang Group a kínai piacon kibocsátott kötvények tekintetében AAA minősítést kapott a China Lianhe Credit Rating Co., Ltd kínai hitelminősítő intézettől.

(159)

Ugyanakkor a Bizottság azt is megállapította, hogy a Nemzetközi Valutaalap egyik nemrégiben kibocsátott tanulmánya (28) szerint a kínai helyi minősítések és a nemzetközi minősítések között jelentős különbségek vannak. Például a helyi hitelminősítő intézetek a kínai kötvények több mint 90 %-át az AA vagy az AAA osztályba sorolják, míg az USA piacán ezeket a legkedvezőbb minősítéseket csak a cégek kevesebb mint 2 %-a tudhatja magáénak.

(160)

Ezt a helyzetet részletesebben is szemlélteti az említett tanulmányból vett alábbi ábra:

Az államadósság minősítése

Túlzó kötvényminősítések

(A helyi minősítés részesedése a belföldi kötvénypiacon, százalék, 2015)

Nemzetközi minősítés (S&P)

Kínai helyi minősítés

Forrás: HSBC

Eltérő helyi és nemzetközi minősítések

(161)

Ebből kiindulva a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy hiába jó a Jiangsu Shagang Group minősítése a kínai hitelminősítő intézetnél, ez a minősítés nem megbízható.

(162)

A melegen síkhengerelt termékek termelésében részt vevő egyedi vállalatok szintjén a számviteli adatok a vizsgálati időszakban mutattak ugyan veszteséget, de nem visszatérő módon, míg más pénzügyi mutatók – például az eszközarányos adósság vagy a kamatfedezeti ráta – nem tanúskodtak jelentős strukturális problémákról a vállalatok adósságtörlesztési képességeit illetően. A helyszínen ugyanakkor a Bizottság megállapította, hogy ez a vállalat kapta a megvizsgáltak közül az egyik rulírozó hitelt. Emellett a kölcsönöket bemutató táblázat tanúsága szerint jelentős számú rövid lejáratú kölcsönt lejáratakor azonos összegű új kölcsön váltott fel. Mindezeken túlmenően a mintában szereplő egyik, a csoporthoz tartozó vállalat egy rossz hitelekre szakosodott pénzügyi intézménytől nagyon magas, 14 % és 16 % közötti kamatláb mellett kapott rövid lejáratú kölcsönt, ami azt jelzi, hogy a kérdéses vállalat a vizsgálati időszakban likviditási problémákkal küzdött.

(163)

Ez a helyzet alátámasztotta a Bizottság azon értékelését, hogy a Jiangsu Shagang Group kínai AAA minősítését annak megbízhatatlansága miatt figyelmen kívül hagyja.

(164)

Végezetül 2013-ban a Jiangsu Shagang Group egyik kereskedelmi értékpapírja „Prime-1” minősítést kapott a Moody's-nál. Ez a minősítés azonban a Bank of China tulajdonosi köréhez tartozó, az értékpapír-kibocsátáshoz garanciát nyújtó Bank of New York Mellon minősítésén alapult, pontosan azért, mert a Jiangsu Shagang Group nem rendelkezett saját független, megbízható minősítéssel.

(165)

A hitelt nyújtó pénzügyi intézmények nem végeztek hitelképességi vizsgálatot. Ezért az előny mértékének megállapítása érdekében a Bizottságnak értékelnie kellett, hogy a Jiangsu Shagang Group piaci kamatszinten jutott-e kölcsönökhöz.

(166)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a csoport pénzügyi helyzete a BB minősítésnek feleltethető meg, azaz annak a legmagasabb minősítésnek, amely már nem számít „befektetési minősítésnek”. A „befektetési minősítés” esetében a hitelminősítő intézet megítélése szerint annak valószínűsége, hogy a vállalat az általa kibocsátott kötvények kapcsán teljesíteni fogja fizetési kötelezettségeit, elegendően nagy ahhoz, hogy a bankok ilyen kötvényeket vásárolhassanak (befektetésre ajánlott kötvények).

(167)

A befektetésre nem ajánlott kötvényeket a piac spekulatív tulajdonságokkal rendelkezőnek tekinti. A befektetésre nem ajánlott minősítésű adósok minőségi vagy védettségi szempontból rendelkezhetnek kedvező tulajdonságokkal, de ezeket nagy fokú bizonytalanság vagy a kedvezőtlen feltételeknek való nagymértékű kitettség ellensúlyozza. Ebben a kategóriában a BB minősítés a legkedvezőbb, és arra utal, hogy rövid távon az adóssal kapcsolatos bizonytalanságok kevésbé hangsúlyosak, mint más, kedvezőtlenebb minősítéssel rendelkező adósok esetében. Másfelől viszont az adós a kedvezőtlen üzleti, pénzügyi vagy gazdasági feltételek miatt folyamatosan jelentős bizonytalansággal és kitettséggel szembesül, aminek következtében a Standard and Poor's hitelminősítési definíciói szerint pénzügyi kötelezettségvállalásainak teljesítésére irányuló képessége elégtelenné válhat.

(168)

A Bizottság ezt követően a piaci kamatláb kiszámítása érdekében az ilyen (BB) minősítésű cégek által kibocsátott kötvények esetében várható díjat alkalmazta a Kínai Központi Bank szokásos hitelezési kamatlábára.

(169)

A felár meghatározása az USA-beli A minősítésű vállalati kötvények és az USA-beli BB minősítésű vállalati kötvények indexei között a Bloomberg ipari szegmensekre vonatkozó adatai alapján számított különbözet kiszámításával történt. Ezt követően a Bizottság az így kiszámított különbözetet hozzáadta a Kínai Központi Bank által a hitelnyújtás napján a kérdéses kölcsönével azonos futamidőre vonatkozóan közzétett referencia-kamatlábhoz. Ezt a számítást a Bizottság a vállalatnak folyósított összes kölcsön vonatkozásában külön-külön elvégezte.

(170)

A Kínában devizában denominált hitelekre is igaz a piaci torzulások és az érvényes hitelminősítések hiánya tekintetében tett megállapítás, hiszen ezeket a hiteleket ugyanazok a kínai pénzügyi intézmények nyújtják. Ennek megfelelően és az előzőekben ismertetett módon a Bizottság a vizsgálati időszak során a megfelelő devizában kibocsátott BB minősítésű vállalati kötvények alapján meghatározta a felárat, amelyet azután a megfelelő referenciaérték meghatározása érdekében alkalmazott az USA-dollárban denominált LIBOR kínálati kamatlábra.

(171)

Mindemellett annak figyelembevétele érdekében, hogy a melegen síkhengerelt termékek termelésében részt vevő egyedi vállalatok által igénybe vett rulírizó hitelekhez magasabb kockázat társul, a Bizottság megkísérelt azonosítani egy másik, a kínai piacot jellemző referenciaértéket. Ennek során a Bizottság abból indult ki, hogy egy állami tulajdonú bank a Jiangsu Shagang Group egyik vállalata részére 14 % és 16 % közötti kamatlábbal nyújtott 16 hónapos lejáratú kölcsönt. A Jiangsu Shagang Group szerint a viszonylag magas kamatlábat az indokolta, hogy ez a konkrét pénzügyi intézmény arra szakosodott, hogy pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalatoknak nyújtson hiteleket, és a vállalat egy átmeneti likviditási probléma enyhítése érdekében vette igénybe szolgáltatásait. Tekintettel arra, hogy a rulírozó hitelek általában rövid távú likviditási problémákat jeleznek, ez a kölcsön feltételeit és lejáratát tekintve megfelelőnek tűnik a rulírozó hitelek igénybevételéből származó többletelőny számszerűsítéséhez.

(172)

A Bizottság megítélése szerint így indokolt a rulírozó hiteleket igénybe vevő termelővállalatok szintjén nyújtott, legfeljebb 2 éves lejáratú összes kölcsön kapcsán ezt az értéket használni referenciaértékként. A rulírozó hiteleket általában valóban rövid távra nyújtják. Nagyon valószínűtlen, hogy található kétévesnél hosszabb lejáratú rulírozó hitel, és a mintában szereplő vállalatok által felvett kölcsönök ellenőrzött adatai alátámasztják ezt a következtetést.

(173)

A kínai kormány és a mintában szereplő együttműködő vállalatok nyilvánosságra hozatal kapcsán tett észrevételeikben kifogást emeltek a relatív különbözeten alapuló – a (169) preambulumbekezdésben ismertetett – módszertan kapcsán. A szóban forgó észrevételekre reagálva a Bizottság ezt követően egy külön, az alkalmazott módszertanról további részletekkel szolgáló dokumentumot is eljuttatott az érdekelt feleknek.

(174)

Összefoglalva az alábbi észrevételeket nyújtották be a Bizottsághoz:

(175)

Az első pont kapcsán a Bizottság elismerte, hogy a kereskedelmi bankok általában abszolút értékben kifejezett felárat alkalmaznak. A Bizottság megállapította, hogy e gyakorlat hátterében gyakorlati megfontolások állnak, hiszen a kamatlábat végeredményben nem más, mint egy abszolút szám jelöli. Ez az abszolút szám ugyanakkor egy relatív értékelésen alapuló kockázatértékelést tükröz. Annak, hogy egy BB minősítésű vállalat nem teljesít, X %-kal nagyobb a kockázata, mint a kormányzati vagy egy kockázatmentes vállalat nemteljesítésének. Ez relatív természetű értékelésnek számít, amit a kínai kormánytól származó, a különbözetek historikus alakulására vonatkozó adatok is szemléltetnek (lásd az alábbi elemzést). A relatív különbözet a mögöttes piaci viszonyok változásait is lefedi, amelyeket az abszolút különbözet viszont nem jelenít meg.

(176)

A második és harmadik pontot illetően a Bizottság egyetértett az alapgondolattal, miszerint a kamatlábak a vállalati kockázati profilok mellett az ország-, illetve árfolyamspecifikus kockázatokat is tükrözik. Az ország-, illetve árfolyamspecifikus kockázatok nem ritkán – mint például jelen esetben is – idővel változnak, és a változások mértéke országonként eltérő. Ez azzal jár, hogy a kockázatmentes kamatlábak idővel jelentősen módosulnak, és néha az Egyesült Államokban, olykor pedig Kínában alacsonyabbak. E különbségek hátterében olyan tényezők állnak, mint a mért és a várható GDP-növekedés, a gazdasági hangulat, illetve az inflációs szintek. Mivel a kockázatmentes kamatlábak idővel változnak, ugyanaz a nominális abszolút különbözet a kockázatok merőben eltérő értékelését eredményezheti. Így például: ha egy bank a kockázatmentes kamatlábnál 10 %-kal magasabbra becsüli a nemteljesítés vállalatspecifikus kockázatát (relatív becslés), a kapott abszolút különbözet (1 %-os kockázatmentes kamatláb esetében) 0,1 % és (10 %-os kockázatmentes kamatláb esetében) 1 % közötti értéket mutathat.

(177)

A befektetők szempontjából tehát a relatív különbözet hasznosabb támpontként szolgál, mivel egyrészt tükrözi a hozamkülönbözet nagyságát, másrészt megmutatja, hogy azt milyen módon befolyásolja az alapkamatláb szintje.

(178)

A módszer országsemleges. Ha például az USA-beli kockázatmentes kamatláb alacsonyabb a kínai kockázatmentes kamatlábnál, a módszer magasabb abszolút felárakat fog eredményezni. Másfelől: ha Kínában a kockázatmentes kamatláb alacsonyabb az USA-belinél, akkor a módszer alacsonyabb abszolút felárakat fog eredményezni. E kérdést jól szemlélteti, hogy a kínai kormány által rendelkezésre bocsátott adatok tanúsága szerint a relatív különbözet alacsony volt a „dotcom-lufi” 2002. évi „kipukkanása” előtt, majd a másodrendű jelzáloghitelezés és az államadósság által okozott pénzügyi és gazdasági válságig ismét alacsony szintekre süllyedt. E pénzügyi és gazdasági válságot követően a relatív különbözetek továbbra is a válság előttinél magasabb szinteket értek el. A magasabb szintű relatív különbözet az igen kedvezőtlenné vált makrogazdasági adottságokat és a visszafogott aggregált keresletet tükrözi, amely abban is szerepet játszott, hogy az Egyesült Államok esetében az inflációs ráta nagyon alacsony szintekre esett vissza.

(179)

A kínai kormány által szolgáltatott adatok alapján az abszolút különbözet nem jeleníti meg azt, hogy az alapvető adottságok kedvezőtlenebbé váltak. Az USA-beli abszolút hozamkülönbözet például annak ellenére, hogy a 2003. évi (– 2,27 %) és a 2015. évi (mindössze 0,12 %-os) átlagos inflációs ráta között jelentős különbség volt tapasztalható, viszonylag kis mértékű eltérést mutatott azzal, hogy 2003-ban – 2,46 százalékponton, míg 2015-ben 2,35 százalékponton állt. A kettő közül a relatív különbözet jobban tükrözi a gazdasági helyzetbeli különbségeket, nevezetesen 2003-ban 48,86 %-os, míg 2015-ben 71,57 %-os volt. Hasonlóképpen: 2006-ban (a válság előtt) az abszolút különbözet 1,55 %-os volt, vagyis szinte ugyanakkora, mint 2017-ben (1,56 %), jóllehet a mögöttes piaci viszonyok jelentős mértékben átalakultak. A piaci viszonyok szóban forgó átalakulása a relatív különbözetben – amely 2006-ban 27 %-os, 2017-ben pedig 46 %-os volt – megjelenik.

(180)

Végezetül: a Bizottság elismerte, hogy a relatív különbözet módszere a negatív kamatlábak esetében irreális eredményekhez vezethet. A jelenlegi ügy kapcsán mindazonáltal erről nincs szó. A Bizottság úgy vélte, hogy a vizsgálati időszak alatt a relatív különbözet megfelelőbb módon jelenítette meg a vállalatspecifikus hitelezési kockázatokat befolyásoló mögöttes piaci viszonyokat annál, mint ha az abszolút különbözeten alapuló megközelítést alkalmazza.

(181)

Ami a negyedik pontot illeti: a kínai kormány által bemutatott tényeket a Bizottság másként értelmezte. A kínai kormány által rendelkezésre bocsátott adatok alapján látható, hogy az abszolút különbözet nem olyan stabil, mint ahogy azt a kínai kormány állította, hanem az 1–4,5 %-os tartományon belül időről-időre változik. A relatív különbözet ráadásul 23 éve pontosan ugyanazt a tendenciát követi, mint az abszolút különbözet, azaz amikor a relatív különbözet növekszik, az abszolút különbözet is nő, és viszont. Ami a relatív különbözet állítólagos volatilitását illeti, a változások nagyságrendje hasonló: a legmagasabb és a legalacsonyabb értékek közötti különbség a relatív különbözet esetében 530 %, az abszolút különbözet esetében pedig 450 %. Végezetül: a kínai kormány által rendelkezésre bocsátott adatokat a Kínai Központi Bank historikus kamatlábaira vonatkoztatva láthatóvá válik, hogy a relatív módszertannal bizonyos években alacsonyabb viszonyítási alapot kapunk, mint ha az abszolút különbözetet alkalmaznánk.

(182)

A külön tájékoztató alapján a kínai kormány azt állította, hogy a 2002-es évet, valamint a 2008 és 2010 közötti éveket ki kell zárni az elemzésből, mert ezek „rendhagyó” éveknek számítottak. A Bizottság számára nem világos, hogy milyen alapon kellene figyelmen kívül hagyni az üzleti ciklus változásait. A recessziók a gazdasági ciklus részét képezik, és az adatelemzéseknek a ciklus valamennyi aspektusára ki kell terjedniük, nem foglalkozhatnak kizárólag a jobb évekkel. Ez az olyan kivételesen mély recessziókra is igaz, mint amilyen a 2008–2010 közötti gazdasági és pénzügyi válság.

(183)

Ami az ötödik pontot illeti: a vizsgálati időszak alatt észlelt relatív különbözet használata valóban az abszolút különbözettől eltérő eredményeket adott akkor, amikor azt pontosabban a különböző lejáratok szintjére, nem pedig átlagként az összes hitelfutamidőre alkalmazták. Ezeknek az eltérő eredményeknek a hátterében azonban nem az állt, hogy a relatív különbözet mint olyan hibás volt, hanem hogy a kockázat időbeli struktúrája tekintetben az USA-beli és a kínai kamatlábak jelentős különbségeket mutattak. Az USA-ban az 1 éves lejáratú és a 10 éves lejáratú kötvények kamatlába között jóval nagyobb (2,5 %–3,7 % közötti) volt az eltérés, mint a Kínai Központi Bank 1 éves és 5 év feletti kamatlábai esetében (ahol a különbség 0,8 %-os volt). Az eltérés ennélfogva arra a kiindulási alapra vezethető vissza, amelyre a relatív különbözetet alkalmazták. Ha Kína kiindulási alapként a kockázat hasonló időbeli struktúrájával rendelkezett volna, akkor az eredményként kapott referencia-kamatlábak ismét valamennyi hitelfutamidő esetében logikus tendenciát követtek volna. Így például: feltételezve, hogy a Kínai Központi Bank rövid lejáratú és hosszú lejáratú kamatlábai közötti különbség 3 %-os, a hosszú lejáratú hitelek esetében az irányadó kamatláb 15,81 %-os lenne, ami meghaladja a rövid lejáratú hitelek 14,22 %-os referenciaértékét.

(184)

Ezt a problémát a Bizottság már a kezdetekkor felismerte. A Bizottság annak érdekében, hogy a lehető legkisebbre csökkentse az azon eltérések hatását, amelyek a két ország között a kockázat időbeli struktúrája tekintetében tapasztalhatók, úgy határozott, hogy valamennyi hitelfutamidőre az átlagos relatív különbözetet alkalmazza, így egyrészt közelítve a nemzetközi referenciaértéket a kínai viszonyokhoz, másrészt pedig kiküszöbölve, hogy rövid lejáratú hiteleik magas aránya miatt egyes kínai vállalatok hátrányba kerüljenek.

(185)

Ami a hatodik pontot illeti: a Bizottság nem értett egyet a kínai kormány állításával. Ténybeli tévedés, hogy a Bizottság kizárólag a hosszú lejáratú hitelek esetében alkalmazta a relatív különbözetet. A Bizottság mind a hosszú lejáratú, mind pedig a rövid lejáratú hitelek tekintetében a relatív különbözet módszertanát használta. A rövid lejáratok nem kaptak túl nagy súlyt azzal, hogy különböző lejáratú hitelekre egyetlen, átlagos relatív különbözetet alkalmaztak, mivel a gyakorlatban a Bizottság ezt a különbözetet eltérő lejáratú hitelekre alkalmazta.

(186)

Ami a hetedik pontot illeti: a Bizottság elismerte, hogy két különböző időszak adatait – azaz a vizsgálati időszak alatt alkalmazandó relatív különbözetet és a Kínai Központi Bank hitelnyújtás időpontja szerinti kamatlábát – használta fel, és hogy a figyelembe vett időszaknak minden egyes hitel esetében meg kell egyeznie. A Bizottság mindazonáltal nem értett egyet a kínai kormány azon következtetésével, hogy valamennyi adatnak a vizsgálati időszakból kellett volna származnia. Ezzel összefüggésben a Bizottság megjegyezte, hogy a különbözet, illetve a Kínai Központi Bank kamatlába tekintetében alkalmazandó megfelelő időszakot az egyes hitelek konkrét feltételeinek – például a kamatláb variabilitásának – figyelembevételével kell meghatározni. A jelenlegi vizsgálatban viszont a Bizottság nem rendelkezett ezekkel az információkkal az összes olyan hitel kapcsán, amelyet a mintában szereplő vállalatoknak nyújtottak. Tekintettel egyfelől arra, hogy a korábbiakban nyújtott hitelek konkrét feltételeiről nem álltak rendelkezésre információk, másfelől pedig a kínai kormány kérésére, a Bizottság úgy határozott, hogy e vizsgálathoz a vizsgálati időszak alatt alkalmazandó relatív különbözetet, illetve a Kínai Központi Bank kamatlábát használja fel az összes olyan hitel esetében, amelyet a mintában szereplő vállalatoknak nyújtottak. A Bizottság ennek megfelelően lefelé módosította a kedvezményes hitelezéshez kapcsolódó gazdasági előny összegét.

(187)

Végezetül pedig, ami az utolsó pontot illeti: a Bizottság egyetértett azzal, hogy a külön tájékoztatóban hivatkozott források a relatív különbözet alkalmazását a hozamokkal összefüggésben említik meg, és hogy a források egyike sem utalt arra, hogy ezt a különbözetet relatív értékként kell kifejezni. A Bizottság hangsúlyozta, hogy a relatív különbözet módszere azt a célt szolgálta, hogy egy olyan hitelkockázati díj kerüljön meghatározásra, amelyet a kockázatmentes kamatlábra alkalmazva megkapható a referencia-kamatláb. A hitelkockázati díjak valóban összefüggnek a befektetők értékpapírokról alkotott véleményével, valamint az általuk a nagyobb kockázat fejében elvárt hozammal. Továbbá: jóllehet nem mindegyik forrás alapult tudományos műveken, ezek a többi forrásban szereplő hivatkozásokat tükrözik. Mindezen okok következtében e forrásokat a Bizottság kivétel nélkül továbbra is relevánsnak tekintette.

(188)

A Bizottság következésképp fenntartotta álláspontját, hogy a relatív különbözet módszere hitelesebben tükrözi azt a kockázati prémiumot, amelyet a pénzügyi intézmények egy torzulásoktól mentes piacon számolnának fel a kínai exportáló gyártóknak, különös tekintettel arra, hogy az idők során az alapkamat Kínában és az alapkamat az Egyesült Államokban különbözőképpen alakult.

(189)

Ezenkívül: a nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány és a mintában szereplő vállalatok közül kettő azt is nehezményezte, hogy a rulírozó hitelt igénybevevő vállalatok szintjén 14–16 %-os kamatlábat alkalmaztak minden kétéves és annál rövidebb lejáratú hitelre. Az alábbi észrevételeket nyújtották be a Bizottsághoz:

(190)

Ami az első pontot illeti: a Bizottság nem mindegyik kétéves vagy annál rövidebb futamidejű hitelt minősítette rulírozó hitelnek. Azt, hogy egy adott vállalat rulírozó hitellel rendelkezik, pusztán arra utaló jelnek tekintették, hogy a vállalat kedvezőtlenebb pénzügyi helyzetben volt annál, mint amilyen a pénzügyi kimutatások alapján első látására kirajzolódott, illetve hogy a további kockázat rövid távú likviditási problémákkal állt összefüggésben. Következésképpen valamennyi rövid lejáratú hitelhez magasabb kockázati prémiumot kellett rendelni, függetlenül attól, hogy az ilyen jellegű hitelek rulírozó hitelek voltak-e vagy sem.

(191)

Ami a második pontot illeti: a Bizottság nem értett egyet a kínai kormány és az exportáló gyártók értékelésével. A rulírozó hitelekre a kínai hatóságok maguk is járulékos hitelkockázati tényezőként tekintenek. A CBRC kockázatalapú hitelbesorolásra vonatkozó iránymutatása szerint a rulírozó hitelt legalább mint „aggályos” kategóriába tartozó hitelt kell bejelenteni. (29) E kategória alá olyan hiteleket sorolnak be, amelyek esetében a hitelfelvevő az adott pillanatban képes teljesíteni tőketörlesztési és a kamatfizetési kötelezettségeit, de fennállnak olyan körülmények, amelyek kedvezőtlen hatással lehetnek a visszafizetésre.

(192)

Igaz ugyan, hogy Európában elérhetők rulírozó hitelkonstrukciók, és hogy az uniós acélipar igénybe vett ilyen hitelkonstrukciókat, de ezek feltételei nagyban különböznek a kínai rulírozó hitelek feltételeitől. Az unióbeli rulírozó hitelkonstrukciók lényegében hitelkeretek, amelyekből egy előre meghatározott maximális összeg hívható le, a törlesztés pedig egy előzetesen rögzített időszak alatt több részletben teljesíthető. Ezenkívül: a kínai kormány állításával szemben az ilyen jellegű hitelkonstrukciók tartalmaznak – például az általános rövid távú piaci kamatlábakon (30) felüli szerződéses különbözet vagy előre meghatározott kezelési díj formájában – járulékos költséget. A BNP Paribas – kínai kormány által felhozott – példájában ráadásul szintén szerepel egy, a fel nem használt tőke tekintetében a hitelkonstrukció futamideje alatt fizetendő díj. Ezzel szemben azoknak a rulírozó hiteleknek a feltételei, amelyeket az ellenőrző látogatások alkalmával a mintában szereplő kínai vállalatoknál azonosítottak, nem különböztek a többi rövid lejáratú hitel feltételeitől. Ezeket a hiteleket nem hitelkeretként vagy rulírozó hitelkonstrukcióként sorolták be, és különdíjakat, illetve különbözeteket sem tartalmaztak. Első látásra közönséges rövid lejáratú hiteleknek tűntek. E hitelek törlesztőrészleteinek az ellenőrző látogatáskor végzett vizsgálata azonban egyértelművé tette, hogy a tőkeösszeget valójában olyan újonnan felvett, ugyanakkora összegű hitelekből törlesztették, amelyeket az eredeti hitel lejárati napját megelőző vagy követő héten ugyanaz a bank folyósított. A Bizottság ezt követően a hiteleket bemutató táblázatokban szereplő többi hitelt is megvizsgálta és a legtöbb esetben talált további, pontosan ugyanilyen jellegű példákat. Mindezen okok alapján a Bizottság fenntartotta a rulírozó hitelek kapcsán képviselt álláspontját.

(193)

A Bizottság nem értett egyet a Shougang Group konkrét állításában tényként megjelölt információkkal, melyek szerint a Bizottság elsősorban a Qian'an Coal, a Xishan Coking és a Shougang Corp. vállalatok esetében tárt fel rulírozó hiteleket. A Bizottság a Shougang Group valamennyi ellenőrzött vállalatánál azonosított rulírozó hiteleket, így többek között a Shougang Mining és a Qian'an termelő vállalatoknál is, amelyek esetében a vizsgálati időszak alatt folyósított összes rövid lejáratú hitel rulírozó hitelnek bizonyult.

(194)

Végezetül pedig, ami a harmadik pontot illeti: a Bizottság azért tekintette a Jiangsu Shagang Grouphoz tartozó vállalatnak nyújtott hitelt a kereskedelmi hitelekhez hasonló hitelnek, mert a hitelnyújtás – (162) preambulumbekezdésben ismertetett – körülményei megfeleltek egy olyan pénzügyi helyzetnek, amelyet rövid távú likviditási nehézségek jellemeznek. Ezenkívül a helyettesítő hitel lejárata (16 hónap) általánosságban összhangban állt azoknak a hiteleknek a rövid lejáratú jellegével, amelyekre a gazdasági előny kiszámításakor a szóban forgó helyettesítő viszonyítási alapot alkalmazták. A helyettesítő viszonyítási alapot mindazonáltal kiigazították az egy évnél rövidebb és az egytől két évig terjedő lejárattal rendelkező hitelek közötti kamatkülönbségek figyelembevétele érdekében a Kínai Központi Banknak a két lejáratra alkalmazandó kamatlábai közötti különbségek alapján. E kiigazítás részletes számításait az érintett vállalatok megkapták.

(195)

A Bizottság ezért az összes olyan állítást elutasította, amelyet annak kapcsán nyújtottak be, hogy a rulírozó hitelt igénybevevő vállalatok szintjén 14–16 %-os kamatlábat alkalmaztak minden kétéves és annál rövidebb lejáratú hitelre.

(196)

A Jiangsu Shagang csoport emellett kifogásolta, hogy a Bizottság a gazdasági előny kiszámításakor kétszer vette figyelembe azokat a hiteleket, amelyeket leányvállalatai a Shagang Finance-tól és az anyavállalattól kaptak. A Shagang azt állította továbbá, hogy a Bizottságnak a „negatív előnyöket” – azaz az olyan hitelekre vonatkozó előnyöket, amelyek esetében a tényleges kamatfizetések magasabbak voltak a Bizottság által kiszámított referenciaértékeknél – le kellett volna vonnia. A Bizottság mindkét állítást elutasította.

(197)

Az állítólagos kettős beszámítás kapcsán a Bizottság megjegyezte, hogy a Shagang főként vállalaton belüli, a Shagang Finance és a vele kapcsolatban álló acélgyártó vállalatok közötti hitelügyletekre hivatkozott. Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Shagang Finance egyáltalán nem bocsátott a Bizottság rendelkezésére adatokat a felvett hiteleiről. A Bizottság ráadásul a Shagang Finance szintjén nem számított ki gazdasági előnyt. Így tehát nem kerülhetett sor kettős beszámításra. A fennmaradó néhány, vállalaton belüli, a Shagang Finance és az acélgyártó vállalatok közötti hitelügylet kapcsán a Bizottság megvizsgálta, hogy valóban sor került-e kettős beszámításra. A Shagang Grouptól a nyilvánosságra hozatal előtt kapott hiteladatlap mindössze két hitelt jelölt meg vállalaton belüli hitelként, míg a Hongchang Plate hiteladatlapja csak egyetlen ilyen hitelt jelzett. E hitelek érdemi összehasonlítása alapján ráadásul ezek sem a felvett összeg, sem pedig a lejárat vagy az alkalmazandó kamatok szempontjából nem mutattak egyezőséget. A vállalat a nyilvánosságra hozatalt követően nem szolgált újabb információkkal, hogy igazolja azon állítását, miszerint a szóban forgó hitelek esetében valójában azonos hitelekről van szó. A Bizottság következésképpen úgy ítélte meg, hogy e hitelek mindegyikét csak egyszer, vagy a csoport, vagy pedig a gyártó vállalat hiteljegyzékében jelentették be.

(198)

A (196) preambulumbekezdésben említett „negatív előnyök” kapcsán megfogalmazott állításról a Bizottság megállapította, hogy a tisztességes összehasonlítás nem sérült. Konkrétabban: a nem kedvezményes kamat melletti hitelezés nem ellensúlyozhatja azt a gazdasági előnyt, amelyet egy másik, kedvezményes kamattal folyósított hitellel biztosítottak. A gazdasági előny kiszámítása során a Bizottság kizárólag azokat a hiteleket vette figyelembe, amelyek esetében a kiszámított referenciaérték magasabb volt a vállalatok által fizetett kamatlábaknál. Ezt az állítást ezért elutasították.

(199)

A Hesteel Group a saját pénzügyi beszámolói szerint általában véve szintén nyereségesen működött a vizsgálati időszakban. Nem volt veszteséges, de jövedelmezősége általában alacsony szinten mozgott, ami bizonytalanná teszi a vállalatcsoport helyzetét az üzleti, pénzügyi vagy gazdasági feltételekben beálló kedvezőtlen változások esetére. A csoportnak emellett magas szintű az eszközarányos adóssága.

(200)

A melegen síkhengerelt termékek termelésében részt vevő vállalatok szintjén tapasztalható általános pénzügyi helyzet hasonló volt a csoportszinten tapasztalthoz: alacsony szintű jövedelmezőség, de veszteség nélkül. Emellett más pénzügyi mutatók – például az eszközarányos adósság vagy a kamatfedezeti ráta – nem mutattak jelentős strukturális problémákat a vállalatok adósságtörlesztési képességeit illetően. A Bizottság a helyszínen azonban azt állapította meg, hogy a megvizsgált kölcsönök 80 %-a rulírozó volt, és jelentős összeget tett ki, ami arra utal, hogy a vállalatok pénzügyi helyzete kevésbé stabil, mint amire a pénzügyi beszámolók következtetni engednek.

(201)

A Bizottság megállapította, hogy a Hesteel Group egy kínai hitelminősítő intézettől, az Agricultural Bank of China hangangi alfiókjától AAA minősítést kapott. A (159)–(161) preambulumbekezdésben ismertetett megfontolásokból a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a minősítés nem megbízható. Emellett a rulírozó hitelek jelenléte még inkább alátámasztotta a Bizottság azon értékelését, hogy a Hesteel Group kínai AAA minősítését figyelmen kívül hagyja.

(202)

A Bizottság ennek megfelelően úgy ítélte meg, hogy a melegen síkhengerelt termékek termelésével foglalkozó vállalatok által élvezett előny számszerűsítéséhez helyénvaló – megfelelő kockázatelemzés hiányában – a vállalatcsoport szintjén a BB minősítéshez tartozó, a (166)–(168) preambulumbekezdésben ismertetett referenciaértéket figyelembe vennie.

(203)

Emellett a melegen síkhengerelt termékek termelésében részt vevő egyedi vállalatok szintjén jelen lévő rulírozó hitelek miatti nagyobb kockázat figyelembevétele érdekében és tekintetbe véve, hogy ezek a kölcsönök – feltételeiket és lejáratukat tekintve – alapvetően hasonlóak voltak a (162) preambulumbekezdésben említett, magas kamatlábbal folyósított kölcsönhöz, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy helyénvaló az említett preambulumbekezdés szerintivel azonos referenciaértéket figyelembe venni minden, a rulírozó hiteleket igénybe vevő termelővállalatok szintjén nyújtott, legfeljebb 2 éves lejáratú kölcsön esetében. Mivel a rulírozó hiteleket általában rövid távra nyújtják, nagyon valószínűtlen, hogy található kétévesnél hosszabb lejáratú rulírozó hitel, és a mintában szereplő vállalatok által felvett kölcsönök ellenőrzött adatai alátámasztják ezt a következtetést.

(204)

A kínai kormány és egyes, a mintában szereplő vállalatok által a relatív különbözet általános módszerével és a helyettesítő viszonyítási alap alkalmazásával kapcsolatban megfogalmazott észrevételek és érvek a Hesteel Groupra is vonatkoznak. A Bizottság ezeket az észrevételeket a (175)–(195) preambulumbekezdésben már értékelte.

(205)

A nyilvánosságra hozatalkor a panaszos az iránt érdeklődött, hogy a Bizottság figyelembe vette-e a Hesteel 2010. évi jelentős, hozzávetőleg 1 milliárd EUR összegű tőkeinjekcióját, amelyből a csoportnak még a vizsgálati időszakban is gazdasági előnye származott. A Bizottság megállapította, hogy a WTO támogatások és kiegyenlítő intézkedések bizottságában 2017 áprilisában az Egyesült Államok és az Európai Unió kérdést intézett Kínához a szóban forgó, állítólagos tőkeinjekció tárgyában. E vizsgálat keretében a Bizottság nem talált arra utaló bizonyítékokat, hogy a szóban forgó, állítólagos tőkeinjekció a vizsgálati időszak alatt gazdasági előnyt ruházott volna a Hesteel Groupra.

(206)

A Shougang Group a saját pénzügyi beszámolói szerint általában véve nehéz pénzügyi helyzetben volt a vizsgálati időszakban. A 2014-re és az azt követő évekre vonatkozóan kapott bizonyítékok alapján a csoport 2014-ben és 2015-ben veszteségesnek volt mondható. Hitelállománya magas volt, és a vállalat a vizsgálati időszak folyamán több mint 10 %-kal növelte rövid lejáratú kötelezettségeit. Emellett az anyavállalat szintjén végrehajtott helyszíni ellenőrzés során a Bizottság 25 rulírozó hitelt azonosított. Mindemellett a kölcsönöket bemutató táblázat tanúsága szerint jelentős számú további rövid lejáratú kölcsönt lejáratakor azonos összegű új kölcsön váltott fel.

(207)

A melegen síkhengerelt termékek termelésében részt vevő vállalatok szintjén a pénzügyi kimutatások, valamint a konkrét kölcsönökkel kapcsolatban az eszközértékelésben és a megvalósíthatósági jelentésekben azonosított bizonyítékok azt mutatták, hogy a szóban forgó vállalatok a több egymást követő veszteséges vagy alig nyereséges év, a magas eszközarányos adósság, az alacsony kamatfedezet, a romló pénzügyi mutatók és a bizonytalan jövőbeli kilátások ellenére is folyamatosan működtek. Ezek a vállalatok a 2012-től 2015-ig tartó időszak több egymást követő évében nem termelték meg a kamatkiadásaik kifizetéséhez szükséges működési nyereséget. Emellett a Bizottság az ellenőrzés során több esetben pénzügyi nehézségek miatt végrehajtott adósságátalakítást azonosított. Mindemellett a vizsgálati időszak során az egyik termelővállalatnak odaítélt rövid lejáratú hitelek mindegyike rulírozó hitel volt.

(208)

E körülmények ellenére a Shougang Group AAA hitelminősítést kapott a Dagong International kínai hitelminősítő intézettől. A (159)–(161) preambulumbekezdésben ismertetett okokból és az ellenőrzés során feltárt bizonyítékok alapján a Bizottság figyelmen kívül hagyta a Shougang Group kínai hitelminősítését.

(209)

A fenti általános helyzetre való tekintettel a Bizottság szükségesnek ítélte, hogy csoportszinten megfelelő viszonyítási alapot találjon. A rulírozó hitelek miatti nagyobb kockázat figyelembevétele érdekében és tekintetbe véve, hogy ezek a kölcsönök – feltételeiket és lejáratukat tekintve – alapvetően hasonlóak voltak a (162) preambulumbekezdésben említett, magas kamatlábbal folyósított kölcsönhöz, a Bizottság az említett preambulumbekezdés szerintivel azonos viszonyítási alapot vett figyelembe minden, legfeljebb 2 éves lejáratú kölcsön esetében. Mivel a rulírozó hiteleket általában rövid távra nyújtják, nagyon valószínűtlen, hogy található kétévesnél hosszabb lejáratú rulírozó hitel, és a mintában szereplő vállalatok által felvett kölcsönök ellenőrzött adatai alátámasztják ezt a következtetést.

(210)

A csoportszinten fennmaradó, 2 éves vagy annál hosszabb lejáratú kölcsönök esetében a Bizottság a rendelkezésre álló információk alapján és a (166)–(168) preambulumbekezdésben ismertetett megfontolásokból kiindulva ahhoz az általános elvhez tért vissza, hogy csoportszinten a „befektetésre nem ajánlott” kötvények lehetséges legkedvezőbb minősítését veszi alapul.

(211)

Emellett a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a melegen síkhengerelt termékek termelésében részt vevő vállalatok szintjén a helyzet olyan volt, hogy ezek a vállalatok a vizsgálati időszak során az állam támogatása nélkül nem jutottak volna további kölcsönhöz. Ezért e vállalatok esetében a kapott előny túlment azon, amit egy egyszerű kamatfelár jelezne. Ugyanis a vizsgálati időszak folyamán kapott előny olyan kölcsönök igénybevételéből származott, amelyekhez általános pénzügyi helyzetük miatt az adott vállalatok az állam támogatása nélkül nem férhettek volna hozzá. Ezzel összefüggésben a Bizottság megállapította, hogy a Shougang Group állami tulajdonú nagyvállalat, amelyet a 11. ötéves terv és a 12. ötéves acélipari terv a „bajnokok” között jelölt meg.

(212)

Ezért az 1998. évi iránymutatás (31) E. b) pontjának v. alpontjával összhangban a Bizottság úgy döntött, hogy az ezekből a kölcsönökből a vizsgálati időszakban még fennmaradó összegeket kormányzati politika folytatása érdekében nyújtott vissza nem térítendő támogatásnak tekinti. A rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság csak a vizsgálati időszakban odaítélt kölcsönöket egyenlítette ki.

(213)

A kínai kormány és egyes, a mintában szereplő vállalatok által a relatív különbözettel és a helyettesítő viszonyítási alappal összefüggésben követett általános módszertannal kapcsolatban megfogalmazott észrevételek és érvek a Shougang Groupra is vonatkoznak. A Bizottság ezeket az észrevételeket a (175)–(195) preambulumbekezdésben már értékelte.

(214)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogásolta a kölcsönök vissza nem térítendő támogatásként való figyelembevételét is, és a következő érveket adta elő:

(215)

Az exportáló gyártók lényegében a kínai kormány észrevételeit ismételték. Mindazonáltal a Shougang Group néhány további észrevételt is megfogalmazott:

(216)

Az első észrevétellel összefüggésben a Bizottság nem értett egyet a kínai kormány azon kijelentésével, hogy nem hozta nyilvánosságra az állami támogatással kapcsolatos ténymegállapításait megalapozó alapvető tényeket. A (211) preambulumbekezdésben az állam támogatására való utalás a kedvezményes hitelezéssel kapcsolatos érvelésben szerepel, így azokon a bizonyítékokon alapul, amelyeket a 3.4.1–3.4.3. szakasz már részletesen ismertet. Emellett a 3.5. szakasz egyes, az acélágazatban működő, nehéz pénzügyi helyzetben lévő vállalatok esetében további érvekkel szolgál a nekik nyújtott állami támogatás tényével kapcsolatban. Mivel a kínai kormány mind a Shougang Groupot, mind a Benxi Groupot „nemzeti bajnoknak” tekintette, a 3.5. szakaszban található érvelés erre a két vállalatcsoportra is vonatkozik.

(217)

A második és a harmadik észrevétellel összefüggésben a Bizottság elmagyarázta, hogy a mintában szereplő vállalatoknak folyósított kölcsönöket nem tekintette vissza nem térítendő támogatásnak. A kínai kormány állításával ellentétben nincs szó arról, hogy a hozzájárulás jogi megítélését kölcsönről vissza nem térítendő támogatásra változtatta volna. A Bizottság kifejezetten elismerte, hogy a vállalatoknak nyújtott kölcsönök fizetési kötelezettséget vontak maguk után. Ugyanakkor akkor, amikor a szóban forgó ügyletből származó előnyt számszerűsítette, a Bizottság nem a kamatlábakat hasonlította össze egymással, hanem a kölcsönből származó fennálló tőketartozást tekintette kiindulópontnak.

(218)

Ebben az összefüggésben a Bizottság világossá tette továbbá, hogy az előny számításakor nem a kölcsön teljes összegét vette figyelembe. Ehelyett a kölcsönből származó fennálló tőketartozást tekintette kiindulópontnak, és ezen az összegen több különböző csökkentést is végrehajtott. Az előny meghatározása érdekében a Bizottság először is a kölcsönből származó fennálló tőketartozás és a vizsgálati időszak alatt kifizetett kamatok különbségéből indult ki. Másodszor, a kölcsön tőkeösszegét a kölcsön céljának függvényében kiigazította. Ha a kölcsön likviditási vagy forgótőke-kölcsönként volt megjelölve, a teljes összeget tekintette. Ha a kölcsön egyértelműen hosszú távú beruházáshoz kapcsolódott, a tőkeösszeget szétosztotta a kölcsön teljes futamidejére, és csak a vizsgálati időszakhoz tartozó összeget vette figyelembe. Végül a Bizottság az előny összegét annak érdekében is csökkentette, hogy az csak a futamidőből a vizsgálati időszakra eső napok számát tükrözze.

(219)

Mindezek a kiigazítások azt mutatják, hogy a Bizottság az előny számításakor nem a kölcsön teljes összegét vette figyelembe. Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy az „EC – DRAMS” ügyben elfogadott vizsgálóbizottsági jelentés érvei ebben a vizsgálatban nem relevánsak. Abban az ügyben a vizsgálóbizottság a számítás módszerét vizsgálta, (34) és különösen azzal foglalkozott, hogy az EK a Hynix által felvett kölcsönök teljes összegét előnynek tekintette, anélkül, hogy figyelembe vette volna az azokhoz tartozó kötelezettségeket. (35) Mivel a jelen vizsgálatban nincs erről szó, a Bizottság az észrevételt elutasította.

(220)

A kínai kormány azon észrevételével összefüggésben, hogy a Shougang Group és a Benxi Group pénzügyi helyzete a „BB” minősítésnek felelt meg, amelynek elegendőnek kellett lennie ahhoz, hogy a piacon kölcsönhöz jussanak, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy külön vizsgálatot végzett a vállalatcsoport, és külön a termelővállalatok szintjén. A Bizottság következtetése az volt, hogy a „BB” minősítésnek megfelelő pénzügyi helyzetben maga a vállalatcsoport volt, a termelésben részt vevő vállalatok szintjén ugyanez nem volt elmondható. Ezért a Bizottság ezt az észrevételt elutasította.

(221)

A kínai kormány azon észrevételével összefüggésben, hogy az európai uniós gyártók is veszteségesek voltak, és mégis képesek voltak refinanszírozni tartozásaikat, a Bizottság rámutatott arra, hogy a kínai helyzettel szemben az európai uniós gazdasági ágazat tartozásainak refinanszírozása nem a termelővállalatok, hanem a vállalatcsoportok szintjén történt. Az európai uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzete a vállalatcsoportok szintjén nem volt ugyanaz, mint az egyes termelővállalatok szintjén. Például az Arcelor Mittal, a Thyssen Krupp és a Tata vállalatcsoport konszolidált pénzügyi kimutatásai mind nyereséget mutattak a vizsgálati időszakban. Emellett, ahogyan a (192) preambulumbekezdés ismerteti, az EU-ban és Kínában nagyon eltérőek voltak a refinanszírozási műveletek feltételei. Mindezek miatt az észrevétel nem volt megalapozott.

(222)

Konkrétabban a Shougang Grouppal kapcsolatban az, hogy a vállalatcsoport egészében véve nyereséges volt, nem vonja kétségbe a Bizottságnak a bejelentett kölcsönökkel kapcsolatos számítási módszerét. Ahogyan a (156) preambulumbekezdés elmagyarázza, a Bizottság a vállalatcsoporthoz tartozó vállalatokat külön-külön értékelte, és a következtetésekkel, valamint kezelésükkel kapcsolatban egyedi helyzetüknek megfelelően döntött. Ezt az eljárást az ellenőrző látogatás is visszaigazolta, amikor is a felek kijelentették, hogy a garanciavállaló értékelésekor nem a vállalatcsoport, hanem a konkrét vállalat helyzetéből kell kiindulni. A garanciával kapcsolatban – a Qian'an Coal kivételével – a Bizottság a kérdőívre adott válaszokban nem kapott tájékoztatást arról, hogy a megjelölt kölcsönökért ki vállalat garanciát. Mindezek miatt a Bizottság ezt az észrevételt elutasította.

(223)

A Jingtang termelővállalat pénzügyi helyzetével összefüggésben kiemelést érdemel, hogy ez a vállalat a 2010-es kereskedelmi működésének megkezdése óta folyamatosan veszteséges, kivéve a 2014. és a 2015. évet, amikor – 0 % és 0,5 % közötti nyereséggel – éppen hogy csak sikerült nyereségessé válnia. Emellett ez a vállalat a létrehozása óta összességében [13–16] milliárd RMB veszteséget halmozott fel. A vállalat teljesítménye folyamatosan messze elmaradt a megvalósíthatósági tanulmányban megfogalmazott várakozásoktól, amelyek alapján az üzem építését jóváhagyták. A vizsgálati időszak alatt a Shougang Jingtang részvényesi szerkezetének megváltozása miatt értékelő jelentést készítettek a vállalat eszközeiről. Ez a jelentés a kezdeti befektetett összeg kevesebb mint egyharmadára teszi a vállalat nettó értékét a vizsgálati időszakban. A Bizottság ezért fenntartotta a Jingtang termelővállalattal kapcsolatos következtetéseit.

(224)

A Shougang Groupnak a Bizottság számítási módszerével kapcsolatos észrevételével összefüggésben a Bizottság elmagyarázta, hogy nem kerülte el a figyelmét, hogy a kínai vállalatok mindegyike esetében a pénzügyi kimutatásokban feltüntetett működési nyereség a pénzügyi kiadások kifizetése utáni nyereséget jelentette. Emiatt a pénzügyi mutatók számításakor annak érdekében, hogy megállapítsa a kamatkiadások levonása előtti nyereséget az egyes vállalatok esetében, a Bizottság a működési nyereséget megnövelte a pénzügyi kiadásokkal. Ennek alapján a Bizottság fenntartotta a pénzügyi mutatók számításával kapcsolatos álláspontját.

(225)

A nyilvánosságra hozatalkor a Shougang Group kritizálta, hogy a Bizottság nem szolgált kellően részletes adatokkal három termelővállalatának értékelésével kapcsolatban. A Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy második egyedi nyilvánosságra hozatalában teljes részletességű adatokkal szolgált. Ezen belül különösen a Bizottság értékelte a 2012-től 2015-ig tartó időszak vonatkozásában a Qian'an Coal, a Shougang Mining és a Xishan Coking pénzügyi helyzetét. Ahogyan azt a (226)–(228) preambulumbekezdés bemutatja, a Bizottság a jövedelmezőség mellett más pénzügyi arányszámokat is figyelembe vett a vállalatok pénzügyi stabilitásával kapcsolatos következtetéseinek megfogalmazásakor.

(226)

A Qian'an Coal 2014 előtt marginális nyereséget könyvelhetett el (a gazdasági megtérülési küszöb közelében), 2014-ben kis nyereséggel működött (3 % alatt), a vizsgálati időszakban pedig veszteséges volt. Forgalma folyamatosan, 2012 és 2015 között mintegy a felére csökkent. Emellett a vállalatnak ugyanebben az időszakban magas volt a hitelállománya (60 % feletti eszközarányos adósság), és a vizsgálati időszakban nem termelte meg a kamatkiadásainak kifizetéséhez szükséges működési nyereséget (1-nél kisebb kamatfedezeti ráta). A vállalat által a vizsgálati időszak során felvett rövid lejáratú kölcsönök mintegy egyharmada (amely a vállalat fennálló tartozásainak mintegy egyharmadát képviselte) rulírozó hitelből származott.

(227)

A Shougang Mining 2012-től 2015-ig folyamatosan veszteséges volt, kivéve 2013-ban, amikor alacsony haszonkulcsot könyvelhetett el. Összességében a vállalat 2015-re mintegy 2 milliárd RMB veszteséget halmozott fel. A vállalat forgalma az elmúlt négy év során folyamatosan csökkent, 2012 és a vizsgálati időszak között mintegy felére esett vissza. A Shougang Mining az elmúlt öt évben folyamatosan magas hitelállomány mellett működött (mintegy 80 % eszközarányos adósság), és az elmúlt öt év egyikében sem termelte meg a kamatkiadásainak kifizetéséhez szükséges működési nyereséget (1-nél kisebb kamatfedezeti ráta). A vállalat a vizsgálati időszakban egyetlen kölcsönt vett fel, amely rulírozó hitelből származott. A Bizottság ezért fenntartotta a Qian'an Coal és a Shougang Mining vállalattal kapcsolatos következtetéseit.

(228)

A Xishan Coking vállalatot 2009-ben alapították, és működését hatalmas (300 millió RMB-t meghaladó) veszteséggel kezdte, amelyet a vizsgálati időszakra sem sikerült ellensúlyoznia. A vállalat forgalma az elmúlt négy évben csökkent, hitelállománya pedig ugyanebben az időszakban egyre magasabb lett. A vállalat által a vizsgálati időszakban felvett kölcsönök egy jelentős része rulírozó hitelből származott. Mindazonáltal a Bizottság elfogadta a Shougang Group azon érvét, hogy a Xishan Coking tartozásának egy jó része valójában a Jingtangnak volt betudható, és a Xishan Coking pénzügyi eredményét ez a körülmény nagyban befolyásolta. Emellett a vállalat 2012 és 2015 között folyamatosan nyereséges volt. Mindezek miatt a Bizottság a Xishan Coking által 2015-ben felvett kölcsönöket nem tekintette vissza nem térítendő támogatásnak, és az előny mértékét a vállalatcsoport szintjén alkalmazott, a (209)–(210) preambulumbekezdésben ismertetett módszerrel újraszámította.

(229)

A Benxi Group a saját pénzügyi beszámolói szerint általában véve nehéz pénzügyi helyzetben volt a vizsgálati időszakban. 2015-ben veszteséggel működött, hitelállománya magas volt, és 2012-től 2015-ig folyamatosan növelte kötelezettségeit. Emellett az anyavállalat szintjén végrehajtott helyszíni ellenőrzés során a Bizottság rulírozó hiteleket azonosított.

(230)

A melegen síkhengerelt termékek termelésében részt vevő vállalat szintjén a pénzügyi kimutatások, valamint a konkrét kölcsönökkel kapcsolatban azonosított bizonyítékok azt mutatták, hogy a szóban forgó vállalat a több egymást követő veszteséges vagy alig nyereséges év, a folyamatosan növekvő eszközarányos adósság, a romló pénzügyi mutatók és a bizonytalan jövőbeli kilátások ellenére is folyamatosan működött. A vállalat a 2012-től 2015-ig tartó időszakban sohasem termelte meg a kamatkiadásainak kifizetéséhez szükséges működési nyereséget. Emellett a Bizottság a megvizsgált hitelek között talált egy rulírozó hitelt is, és a kölcsönöket bemutató táblázat tanúsága szerint egyes rövid lejáratú kölcsönöket lejáratukkor azonos összegű új kölcsönök váltottak fel.

(231)

E körülmények ellenére a Benxi Group a vizsgálati időszakban a Moody's kínai leányvállalatától AA+ belföldi hitelminősítést kapott. A leányvállalat általános felelősségkizáró nyilatkozata azonban kijelenti, hogy a cég csak olyan belföldi minősítéseket ad ki, amelyek a Kínán belüli relatív hitelkockázatot tükrözik, míg a Moody's szerepe vezetői szakismeretek és műszaki támogatás rendelkezésre bocsátásában, valamint az elemzők képzésében merül ki. Ennek megfelelően a kínai hitelminősítések kapcsán a (159)–(161) preambulumbekezdésben említett torz helyzet és az ellenőrzés során feltárt bizonyítékok miatt a Bizottság figyelmen kívül hagyta a Benxi Group kínai hitelminősítését.

(232)

A fenti általános helyzetre való tekintettel a Bizottság szükségesnek ítélte, hogy csoportszinten megfelelő viszonyítási alapot találjon. A rulírozó hitelek miatti nagyobb kockázat figyelembevétele érdekében és tekintetbe véve, hogy ezek a kölcsönök – feltételeiket és lejáratukat tekintve – alapvetően hasonlóak voltak a (162) preambulumbekezdésben említett, magas kamatlábbal folyósított kölcsönhöz, a Bizottság az említett preambulumbekezdés szerintivel azonos viszonyítási alapot vett figyelembe minden, legfeljebb 2 éves lejáratú kölcsön esetében. Mivel a rulírozó hiteleket általában rövid távra nyújtják, nagyon valószínűtlen, hogy található kétévesnél hosszabb lejáratú rulírozó hitel, és a mintában szereplő vállalatok által felvett kölcsönök ellenőrzött adatai alátámasztják ezt a következtetést.

(233)

A csoportszinten fennmaradó, 2 éves vagy annál hosszabb lejáratú kölcsönök esetében a Bizottság a rendelkezésre álló információk alapján és a (166)–(168) preambulumbekezdésben ismertetett megfontolásokból kiindulva ahhoz az általános elvhez tért vissza, hogy csoportszinten a „befektetésre nem ajánlott” kötvények lehetséges legkedvezőbb minősítését veszi alapul.

(234)

Emellett a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a termelővállalat szintjén a helyzet olyan volt, hogy ez a vállalat a vizsgálati időszak során az állam támogatása nélkül nem jutott volna további kölcsönhöz. Ezért e vállalatok esetében a kapott előny túlment azon, amit egy egyszerű kamatfelár jelezne. Ugyanis a vizsgálati időszak folyamán kapott előny olyan kölcsönök igénybevételéből származott, amelyekhez általános pénzügyi helyzete miatt az adott vállalat az állam támogatása nélkül valószínűleg nem férhetett volna hozzá. Ezzel összefüggésben a Bizottság megállapította, hogy a Benxi Group állami tulajdonú nagyvállalat, amelyet a 12. ötéves acélipari terv a „bajnokok” között jelölt meg.

(235)

Ezért az 1998. évi iránymutatás E. b) pontjának v. alpontjában szemléltetett módon a Bizottság úgy döntött, hogy az ezekből a kölcsönökből a vizsgálati időszakban még fennmaradó összegeket kormányzati politika folytatása érdekében nyújtott vissza nem térítendő támogatásnak tekinti. A rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság csak a vizsgálati időszakban odaítélt kölcsönöket egyenlítette ki. A nyújtott előny meghatározása érdekében a Bizottság a kölcsönből származó fennálló tőketartozás és a vizsgálati időszak alatt kifizetett kamatok különbségéből indult ki. Ezt követően a kölcsön tőkeösszegét a kölcsön céljának függvényében kiigazította. Ha a kölcsön likviditási vagy forgótőke-kölcsönként volt megjelölve, a teljes összeget tekintette. Ha a kölcsön egyértelműen hosszú távú beruházáshoz kapcsolódott, a tőkeösszeget szétosztotta a kölcsön teljes futamidejére, és csak a vizsgálati időszakhoz tartozó összeget vette figyelembe. Végül a Bizottság az előny összegét annak érdekében is csökkentette, hogy az csak a futamidőből a vizsgálati időszakra eső napok számát tükrözze.

(236)

A kínai kormány és egyes, a mintában szereplő vállalatok által a relatív különbözettel és a helyettesítő viszonyítási alappal kapcsolatban megfogalmazott észrevételek és érvek a Benxi Groupra is vonatkoznak. A Bizottságnak ezekkel az észrevételekkel kapcsolatban a (175)–(195) preambulumbekezdésben kifejtett álláspontja a Benxi Groupra is vonatkozik.

(237)

Emellett a kínai kormány és egyes, a mintában szereplő vállalatok által a vissza nem térítendő támogatásként kezelt kölcsönökkel összefüggésben követett általános módszertannal kapcsolatban megfogalmazott észrevételek és érvek a Benxi Groupra is vonatkoznak. A Bizottságnak ezekkel az észrevételekkel kapcsolatban a (216)–(221) preambulumbekezdésben kifejtett álláspontja a Benxi Groupra is vonatkozik.

(238)

A nyilvánosságra hozatalt követően a Benxi Group lényegében a kínai kormány észrevételeit ismételte. Mindazonáltal néhány egyedi észrevételt is megfogalmazott:

(239)

Az első észrevétellel összefüggésben a Bizottság megjegyezte, hogy a vállalat a nyilvánosságra hozatali dokumentumára adott válaszában maga is elismerte, hogy az elmúlt években pénzügyi nehézségekkel küzdött, továbbá hogy a Bizottság egyetlen ténymegállapítását sem vitatta, így a csökkenő haszonkulcsokra és forgalomra, a nagy eladósodottságra, valamint a kölcsönökkel kapcsolatos kamatfizetési kötelezettség teljesítésére való képtelenségre vonatkozókat sem. A vállalatnak a vizsgálati időszakban jelentős veszteségei voltak. Továbbá a Benxi Group elismerte, hogy egyes kölcsönöket nem fizetett vissza az eredeti törlesztési menetrendnek megfelelően, ami szintén azt jelzi, hogy a vállalatnak pénzügyi nehézségei voltak a kölcsöneinek visszafizetésével kapcsolatban. A vállalat fentiek szerinti általános helyzetére való tekintettel a Bizottság fenntartotta azt az álláspontját, hogy rendes piaci viszonyok között a vállalat nem jutott volna további kölcsönhöz.

(240)

Azzal összefüggésben, hogy az érintett vállalatok nagyobb vállalatcsoporthoz tartoztak, és hogy kölcsöneikkel kapcsolatban az anyavállalatok garanciát vállaltak, a Bizottság elismerte, hogy a Benxi Grouphoz tartozó termelővállalatoknak nyújtott kölcsönökkel kapcsolatban a vállalatcsoport egy másik vállalata valóban garanciát vállalt. Ugyanakkor azonban az ellenőrző látogatás során világossá vált, hogy a garanciákat a vállalatcsoport egy vagy több olyan másik vállalata nyújtotta, amely maga is hasonló pénzügyi helyzetben volt. A Benxi Grouphoz tartozó ellenőrzött vállalatok mindegyike veszteséges volt a vizsgálati időszakban, és maga a vállalat is úgy nyilatkozott a kérdőívre adott válaszában, hogy a vállalatcsoport „tartósan veszteséges” volt, és több kapcsolt vállalkozásának nem volt esélye arra, hogy a közeljövőben nyereségessé váljon.

(241)

A vállalat hitelminősítési besorolásával összefüggésben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy miután a vállalat maga is elismerte nehéz pénzügyi helyzetét, egyértelmű, hogy AA+ minősítése nem volt indokolt. Ezzel kapcsolatban a vállalat egyedül arra mutatott rá, hogy – mint nagy méretű, nagy múltra visszatekintő, a hitelezők körében kedvező megítélésnek örvendő vas- és acélipari vállalatcsoportnak – pénzügyi nehézségei és hitelminősítési besorolása között nem volt szükségképpen összefüggés. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a fajta érvelés megfelelően alátámasztja a Bizottság azon álláspontját, hogy a kínai hitelminősítések nem megbízhatóak, hiszen elsősorban a vállalat méretén és közmegítélésén alapulnak, nem pedig tényleges kölcsöntörlesztési helyzetén.

(242)

A harmadik észrevétellel összefüggésben a Bizottság nem értett egyet a vállalat azon felvetésével, hogy a panasz nem utalt a vissza nem térítendő támogatásokhoz hasonló módon kezelt kölcsönökből fakadó támogatásra. Ezzel a kérdéssel valójában külön számítási módszer foglalkozott a kedvezményes hitelezéssel foglalkozó részen belül, tehát része volt a panasznak. Ezt az észrevételt ezért a Bizottság elutasította.

(243)

A vizsgálat kimutatta, hogy a vizsgálati időszak során kedvezményes hitelnyújtás révén az exportáló gyártóknak a mintában szereplő valamennyi csoportja előnyre tett szert. A pénzügyi hozzájárulás, az exportáló gyártók számára biztosított gazdasági előny, illetve az egyedi jelleg fennállására tekintettel ezt az előnyt kiegyenlíthető támogatásnak kell tekinteni.

(244)

E program esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mértékek a következőképpen alakultak:

(245)

A panaszos egy olyan önálló támogatási program meglétét állította, amelyben a kínai kormány közvetlenül juttathat forrást de facto garancia formájában, ezáltal biztosítva a melegen síkhengerelt termékek ágazatában működő, pénzügyi helyzetüknél fogva hiteltörlesztési nehézségekkel küzdő vállalatok folyamatos működését.

(246)

A Bizottság megjegyzi, hogy az íratlan intézkedések esetében a WTO az intézkedések létezésének bizonyításával szemben szigorú követelményeket támaszt. Ennek keretében a vizsgálatot lefolytató hatóságnak – érvek és bizonyítékok alapján – meg kell állapítania különösen legalább: azt, hogy a vélt íratlan „szabály vagy norma” külföldi kormánynak róható fel; annak tartalmát; valamint azt, hogy azt nem általánosan és a jövőre nézve alkalmazzák. Ezek a szigorú követelmények csak akkor teljesíthetők, ha a felek mindhárom említett elemmel kapcsolatban elegendő bizonyítékot terjesztenek be. (36)

(247)

A Bizottság először azt vizsgálata, hogy a vélt de facto garancia felróható-e a kínai kormánynak. Ebben az összefüggésben megállapította, hogy Kína valóban folytat olyan kormányzati politikát, amellyel az acélipar többnyire állami tulajdonú nagy „nemzeti bajnokait” kívánja fejleszteni a többnyire magántulajdonban álló kisebb acélművekkel szemben.

(248)

A politika már 2009-ben is érvényben volt, amikor az Államtanács kiadta az acélipar kiigazításáról és revitalizációjáról szóló tervezetét. Ez a dokumentum alapelvként rögzítette, hogy a kiemelt vas- és acélipari vállalkozásokat és kategóriákat támogatni kell a stabil piac fenntartása, valamint az ágazat stabil fejlődésének előmozdítása érdekében.

(249)

A 2008-as válság ellensúlyozása érdekében a tervezet hangsúlyozta továbbá, hogy az ágazat felépítését „a teljes mennyiség szabályozásával együttesen a fejletlen kapacitások felszámolása, a vállalkozások szerkezetátalakítása, valamint a városi acélgyártás áthelyezése” alapján szükséges kiigazítani és optimalizálni.

(250)

A dokumentum szerint a kínai kormány célja, hogy több olyan óriásvállalatot hozzon létre, amelyek erős független innovációs képességgel rendelkeznek és nemzetközileg is versenyképesek, továbbá, hogy az öt legnagyobb belföldi vas- és acélipari vállalkozás részesedését az országos termelésen belül több mint 45 %-osra növelje. Ennek megfelelően előirányozza több 50 millió tonnát meghaladó kapacitású, nemzetközileg erősen versenyképes vas- és acélipari óriásvállalat létrehozását (Baosteel, Ansteel, Wuhan Iron and Steel). A tervekben emellett több 10–30 millió tonna kapacitású vas- és acélipari nagyvállalat létrehozása is szerepel. Ezenkívül a dokumentumban célkitűzésként szerepel a Shougang Group áthelyezésének, valamint a Caofeidian Iron and Steel Base építésének befejezése.

(251)

A tervezet előírja és ösztönzi a kiemelt vállalkozások pénzügyi támogatását, továbbá előírja a támogatás részvénykibocsátás, vállalati kötvények, közepes és rövid lejáratú kötvények, bankhitelek, valamint magántőke-befektetések felhasználása formájában történő nyújtását a környezetvédelmi és földhasználati jogszabályoknak és a beruházásirányítási szabályoknak megfelelő projektek, valamint az összefonódást és felvásárlást vagy szerkezetátalakítást végrehajtó vállalkozások számára.

(252)

A dokumentum ugyanakkor említi a finanszírozás korlátozását is a jogellenes, engedély nélküli építkezéssel járó projektek, valamint a „fejletlen kapacitással” rendelkező vállalkozások esetben. Kifejezetten úgy rendelkezik, hogy „a fejletlen létesítmények szabálytalan bővítése, felújítása, áthelyezése esetén a pénzügyi intézmények semmilyen formában nem nyújthatnak támogatott hitelt, a nemzeti föld- és erőforrásügyi hatóság pedig nem folytathatja le a földhasználati eljárást.”

(253)

A 12. ötéves acélipari terv a tervezetben megfogalmazott stratégiát vitte tovább. A 12. ötéves terv szintén említett kiemelt acélipari vállalkozásokat, emellett fő célnak tekintette az ágazati felépítés optimalizálását. Emellett rögzítette a nagy projektek ösztönzését és a kis projektek visszafogásának szükségességét a fejletlen termelési kapacitások felszámolása mellett.

(254)

A 12. ötéves terv egyik fő célkitűzése volt továbbá a bizonyos fokú ágazati klaszteresedés elérése az acélipari vállalkozások számának jelentős csökkentésével. A cél az volt, hogy a 10 vezető acélipari vállalkozás acéltermelése a nemzeti össztermelés 60 %-ára emelkedjen. E cél elérését az összefonódások, a szerkezetátalakítás, valamint a fejletlen kapacitások felszámolásának előmozdításával kívánta biztosítani. A terv ezenfelül jegyzéket tartalmazott a fejletlennek minősülő termékekről és gyártási folyamatokról.

(255)

A 12. ötéves acélipari terv a jelen vizsgálat mintájában szereplő vállalkozások mindegyikét a kiemelt nagyvállalatok között említette.

(256)

Végül a 13. ötéves acélipari terv I.2. fejezete rámutat, hogy „a kínai acélipari vállalkozások közöl egyesek jók, mások nem.” A kiemelt célkitűzések egyike újfent a 10 vezető vállalkozás ágazati koncentrációjának 60 %-ra növelése 2020-ig (a cél a 12. ötéves acélipari terv során nem valósult meg). Ez illeszkedik a kapacitásfeleslegek csökkentésére irányuló általános célkitűzéshez, és szintén az összefonódások és a szerkezetátalakítás támogatásával jár együtt.

(257)

A 13. ötéves acélipari terv IV. fejezete ugyancsak hangsúlyozza, hogy a zombivállalatokat el kell távolítani a piacról. Meghatározásuk szerint ezek olyan vállalkozások, amelyek több egymást követő évben veszteségesek, adósságuk csökkentéséhez nem rendelkeznek elegendő eszközzel, kilátástalanul veszteségesek, és folyamatos banki hitelezésre, valamint egyéb finanszírozási módszerekre támaszkodnak. A terv szerint azoknál a vállalkozásoknál, amelyek adósságuk csökkentéséhez nem rendelkeznek elegendő eszközzel, vagy nem törlesztik az adósságukat, csődeljárást lefolytatni és átszervezést kell végrehajtani.

(258)

Ezenfelül a pénzügyi támogatásra és a kapacitásfelesleg csökkentésére vonatkozó, a fenti 3.4.1.1. szakaszban bemutatott konkrét iránymutatások megkülönböztetik a „jó” vállalatokat, vagyis a nemzeti iparpolitikát követő nagy ipari csoportokat, valamint a „rossz” vállalatokat, amelyek „fejletlen termelési kapacitással” rendelkeznek, és nem illenek a kormányzatilag ösztönzött kategóriákba.

(259)

mivel mindegyik fent említett dokumentum (a 2009-es tervezet, a 12. és a 13. ötéves terv és a megfelelő acélipari tervek) az Államtanácstól származnak, a bennük foglalt szakpolitikai törekvések felróhatók a kínai kormánynak.

(260)

Ezt követően a Bizottság elemezte a vélt de facto garancia pontos tartalmát. Nem találta úgy, hogy létezne egy olyan általános, mindenre kiterjedő íratlan intézkedés, amely az összes Kínában működő acélipari vállalat megmentését célozná. Ehelyett az előző szakaszban bemutatott összes dokumentum megkülönböztet „jó” vállalatokat, vagyis a nemzeti iparpolitikát követő nagy ipari csoportokat, valamint „rossz” vállalatokat, amelyek „fejletlen termelési kapacitással” rendelkeznek, és nem illenek a kormányzatilag ösztönzött kategóriákba. Ennek megfelelően még ha létezik is íratlan de facto garancia, az csak az első kategóriába tartozó „nemzeti bajnokokra” vonatkozhat.

(261)

Ezt követően a Bizottság megkísérelt meggyőződni arról, hogy a szóban forgó íratlan garanciát általánosan és a jövőre nézve alkalmazzák.

(262)

E kormányzati politika hatását nemrégen a Kínai Renmin Egyetem Nemzeti Fejlesztési és Stratégiai Akadémiája a kínai zombivállalatokról készített kutatási jelentésben (37) mutatta be. A jelentés szerint 2013-ban a tőzsdén jegyzett acélipari vállalatok 51 %-a zombivállalatnak volt tekinthető. Tulajdonjog tekintetében a zombivállalatok aránya az állami és szövetkezeti tulajdonú vállalatok körében volt a legmagasabb. Kor és méret szempontjából a zombivállalatok legnagyobb hányadát a régi nagy- és közepes vállalatok tették ki. Annak okait vizsgálva, hogy egyes ágazatokban miért ilyen magas a zombivállalatok száma, a jelentés megállapította továbbá, hogy a helyi kormányzatok folyamatosan támogatják a csődközelbe került zombivállalatokat, és a látszatot állami támogatások és hitelek segítségével tartják fenn. Ezért a több támogatásban részesített, illetve állami tulajdonú vállalatok esetében nagyobb a zombivállalattá válás esélye.

(263)

Ezenfelül akkor, ha egy ágazat, például az acélipar a kiemelt állami támogatások körébe tartozik, akkor a helyi kormányzatok az ágazat támogatására törekednek, ami kapacitásfelesleg kialakulásához, majd újabb zombivállalatok létrejöttéhez vezet. Ezt követően a kormányzat a vállalatok számát az összefonódások, valamint a nagyobb cégek általi felvásárlások ösztönzésével próbálta meg csökkenteni. A jelentés alátámasztja, hogy a helyi kormányzatok olyan feltételeket szabtak, amelyek alapján ágazati támogatás keretében csupán bizonyos számú nagyvállalat menthető meg. Végül a jelentés kiemeli, hogy a pénzügyi intézmények megkülönböztető hitelezési gyakorlata is befolyásolja a zombivállalatok létrejöttét. Csakugyan, az állami tulajdonú vállalatok eredményessége 2008 után visszaesett, míg eladósodottságuk minden évben nőtt. Ezzel szemben a magántulajdonú vállalkozások eladósodottsága stabil eredményesség mellett csökkent. Ez arra utal, hogy az állami tulajdonú vállalatok a magántulajdonú vállalkozásokhoz képest könnyebben jutottak hitelhez.

(264)

Összefoglalva: e politika célja tehát az, hogy különféle intézkedések útján pénzügyileg támogassa a „jó” vállalatokat, vagyis a kiemelt cégeket és a „nemzeti bajnokokat”, ugyanakkor a hitelforrások elzárásával eltüntesse a rosszakat. Ezenkívül a „bajnokokat” arra ösztönzi, hogy kisebb versenytársaikat a kormány által támogatott összefonódásokon és felvásárlásokon keresztül semmisítsék meg. A politika gazdasági előnye akár addig is terjedhet, hogy egyes, pénzügyi nehézségekkel küzdő állami tulajdonú nagyvállalatok számára implicit de facto garanciát biztosítson.

(265)

A Bizottság azonban nem tudott pontosabb kritériumokat meghatározni a szóban forgó, önálló programnak vélt íratlan intézkedés általános és jövőre néző alkalmazásával kapcsolatban. Ehelyett arra a következtetésre jutott, hogy mivel a meghatározott, pénzügyi nehézségekkel küzdő állami tulajdonú nagyvállalatoknak nyújtott kedvezményes hiteleket vissza nem térítendő támogatásként, nem pedig hitelként már megvizsgálta, ezzel a kérdéssel szükségtelen tovább foglalkozni.

(266)

A nyilvánosságra hozatalkor a panaszos ezzel a következtetéssel kapcsolatban kijelentette, hogy a „szélesebb körű intézkedés az acéltermelés támogatásával kapcsolatos állami terv”, amelynek „végrehajtása egyfelől írott normák, például jogszabályi és közigazgatási rendelkezések, másfelől pedig utasítások, közigazgatási iránymutatások és ajánlások segítségével történik”. A bizonyítással kapcsolatos követelmény teljesülésének alátámasztására a panaszos egyebek mellett a WTO Fellebbezési Testületének az „US – Zeroing” ügyben hozott határozatára hivatkozott, amelyben a bizonyíték jelentősen többől állt, mint esetek sorozatából vagy megismételt fellépésekből. (38) A Bizottság nem értett egyet ezzel az elemzéssel. Az „US – Zeroing” ügy központi eleme az volt, hogy az USA Kereskedelmi Minisztériumának folytatólagos gyakorlata volt egy bizonyos méltánytalan számítási módszertan alkalmazása. Ez nagyon sajátos eset volt, és egy, a szövetségi kormány által kifejezetten a piacvédelmi ügyek lefolytatásával megbízott kormányzati hatóság belső preferenciáján alapult. Ez az eset nem hasonlítható össze egy „szélesebb körű intézkedés” vélelmezésével, amely potenciálisan helyi, regionális és központi szinten működő kormányzati szereplők ezreinek egyetlen terv végrehajtására irányuló, jövőre néző cselekvéséből állna. A Bizottság ennélfogva ezt az érvelést elutasította.

(267)

A fenti 3.2. szakaszban említett módon a Bizottság értesítette a kínai kormányt, hogy mivel a vasércet, kokszot és kokszosítható szenet gyártó vállalatoktól nem kapott kitöltött kérdőívet, ténymegállapításait a rendelkezésre álló legjobb tényekre kénytelen alapozni az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének értelmében, amennyiben vasércet, kokszot és kokszosítható szenet szállító vállalatokkal kapcsolatos információkról van szó. A Bizottság megvizsgálta, hogy a mintában szereplő vállalatok az államtól támogatott áron jutottak-e a melegen síkhengerelt termékek előállításához szükséges nyersanyagokhoz.

(268)

A mintában szereplő valamennyi vállalat vásárolt vasércet belföldön vele kapcsolatban álló, illetve tőle független vállalatoktól, emellett azonban jelentős volumenben importáltak is vasércet. A Bizottság a mintában szereplő vállalatok mindegyikétől egyedi vasércügyletekre vonatkozóan kapott, ellenőrzött információk alapján megállapította, hogy a vasérc beszerzési árai hasonlóképpen alakultak függetlenül attól, hogy a vasércet belföldön vagy behozatal útján, illetve hogy az adott vállalattal kapcsolatban álló vagy tőle független vállalattól szerezték-e be.

(269)

A mintában szereplő vállalatok közül kettő rendelkezett kapcsolt vállalkozása által külföldön üzemeltetett bányával. A vizsgálat azonban az e bányákra irányuló beruházások kapcsán nem tárt fel állami támogatásra utaló körülményt. Mindenesetre az ilyen bányákból való beszerzésekhez tartozó beszerzési ár (transzferár) a szokásos piaci feltételeknek megfelelőnek bizonyult.

(270)

A panaszos azt is állította, hogy a kínai kormány a Kínai Vas- és Acélipari Gyártók Szövetsége (China Iron & Steel Association, a továbbiakban: CISA) útján befolyásolta a beszerzési árakkal kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokat. A Bizottság talált olyan bizonyítékokat, amelyek arra utalnak, hogy a múltban volt ilyen gyakorlat. A kínai kormány azonban 2013-ban felhagyott ezzel a gyakorlattal, és nincs jele annak, hogy abból a vizsgálati időszak alatt a melegen síkhengerelt termékek mintában szereplő gyártóinak előnye származott volna.

(271)

A Bizottság a fenti ténymegállapítások alapján nem állapította meg azt, hogy a mintában szereplő vállalatok a vizsgálati időszak alatt a kínai kormánytól állami támogatást kaptak a vasérc beszerzéséhez.

(272)

A mintában szereplő valamennyi vállalat vásárolt kokszot belföldön vele kapcsolatban álló, illetve tőle független vállalatoktól, emellett azonban kisebb volumenben importáltak is kokszot. A Bizottság a mintában szereplő vállalatok mindegyikétől egyedi ügyletekre vonatkozóan kapott, ellenőrzött információk alapján megállapította, hogy a koksz beszerzési árai hasonlóképpen alakultak függetlenül attól, hogy a kokszot belföldön vagy behozatal útján, illetve hogy az adott vállalattal kapcsolatban álló vagy tőle független vállalattól szerezték-e be.

(273)

A Bizottság a mintában szereplő vállalatoktól kapott, ellenőrzött adatok alapján nem állapíthatta meg azt, hogy azok a vizsgálati időszak alatt a kínai kormánytól állami támogatást kaptak a koksz beszerzéséhez.

(274)

A kínai kormány elmagyarázta, hogy a szén kiviteli piacát általánosságban az állami kereskedelmi vállalatokra vonatkozó szabályok keretében szabályozzák, amelyeket bejelentettek a WTO-nak. (39) Az exportvolument kiviteli kvótákon keresztül korlátozzák, és az exportőröknek kiviteli engedélyt kell igényelniük. Ilyen kiviteli engedélyt eddig öt vállalatnak adtak ki: a China National Coal Group Corporationnek, a China Minmetals Corporationnek, a Shanxi Coal Import and Export Group Co. Limitednek, a Shenhua Group Corporation Ltd-nek és az Aluminum Corporation of China Limitednek. Mindegyikük állami tulajdonú nagyvállalat. A kivitelt ezenkívül 3 %-os vám is terheli. A kínai kormánytól kapott tájékoztatás szerint külön-külön tekintve mind a kivitel, mind a behozatal a belföldi felhasználás kevesebb mint 1 %-át teszi ki.

(275)

Az ellenőrző látogatás során a kínai kormány tisztségviselői azt is megerősítették, hogy a kokszosítható szenet előállító vállalatok számára a kínai kormány határozza meg a termelési napok éves számát, ami határozottan arra utal, hogy a kokszosítható szén belföldi kínálatát állami beavatkozás útján befolyásolják. A kínai kormány a kokszosítható szén piacáról nem szolgált további információkkal.

(276)

A mintában szereplő valamennyi vállalat vásárolt kokszosítható szenet belföldön vele kapcsolatban álló, illetve független vállalatoktól, emellett azonban kisebb volumenben importáltak is kokszosítható szenet. A Bizottság a mintában szereplő vállalatok mindegyikétől egyedi ügyletekre vonatkozóan kapott, ellenőrzött információk alapján megállapította, hogy a kokszosítható szén beszerzési árai hasonlóképpen alakultak függetlenül attól, hogy a kokszosítható szenet belföldön vagy behozatal útján, illetve hogy az adott vállalattal kapcsolatban álló vagy tőle független vállalattól szerezték-e be.

(277)

Annak ellenére, hogy a vizsgálat megállapítása szerint – a (274) és a (275) preambulumbekezdésben kifejtett okokból – az állam bizonyos mértékig befolyásolja a kokszosítható szén kínálatát a belföldi piacon, a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy a mintában szereplő vállalatok támogatást kaptak a kokszosítható szén beszerzéséhez, sem pedig azt, hogy a szóban forgó vállalatoknak a vizsgálati időszak alatt a kormányzati beavatkozásokból előnye származott.

(278)

A nyilvánosságra hozatalkor a panaszos felvetette, hogy a Bizottságnak elemeznie kellett volna azt is, milyen mértékben hat ki a vasérc, a koksz és a szén belföldi ára arra az árra, amelyet az exportáló gyártók az importált nyersanyagokért készek kifizetni. A Bizottság elutasította ezt a felvetést, mert az előny meghatározásához nincs szükség arra, hogy az érintett gyártó termelési költségei hosszú távon életképesek legyenek. Ehelyett a Bizottságnak azt kellett megvizsgálnia (és ezt meg is vizsgálta), hogy a kormányzat a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosította-e a vasércet, a kokszot vagy a szenet. Ez nem így volt, mert a gyártók piaci áron kapták a nyersanyagokat.

(279)

A mintában szereplő vállalatok mindegyike vagy maga állított elő villamos energiát, vagy a villamosenergia-rendszeren keresztül vásárolta azt. A villamosenergia-rendszeren keresztül vásárolt villamos energia beszerzési árai a hivatalosan megállapított árszinteket követték, amelyeket a nagy ipari vásárlók számára tartományi szinten határoztak meg. Ahogyan azt a Bizottság korábbi vizsgálatok (40) keretében már megállapította, ezekből az árszintekből ezeknek a nagy ipari vásárlóknak nem származott konkrét előnye. Emellett ebben az esetben a Bizottság nem talált olyan bizonyítékot, amely szerint bármelyik vállalat alacsonyabb, kedvezményes áron tudott volna vásárolni. A Bizottság nem talált arra utaló jelet sem, hogy a mintában szereplő vállalatok a villamos energiával kapcsolatban külön támogatásban részesültek volna.

(280)

Tehát a Bizottság a mintában szereplő vállalatoktól kapott, ellenőrzött adatok alapján nem állapíthatta meg azt, hogy azok a vizsgálati időszak alatt a kínai kormánytól állami támogatást kaptak az energia beszerzéséhez.

(281)

Kínában valamennyi földterület az állam vagy – falvak vagy városok alkotta – társulás tulajdonában áll, de a földterület jog szerinti vagy feltételes használati joga társaságra vagy magánszemélyre átruházható. Minden telek tulajdonosa a városi térségekben az állam, a vidéki térségekben az ott található település.

(282)

A kínai alkotmány és földtörvény értelmében azonban a vállalatok és magánszemélyek „földhasználati jogot” vásárolhatnak. Ipari földterület esetén a haszonbérlet időtartama általában 50 év, amely további 50 évre meghosszabbítható.

(283)

A kínai kormány szerint 2006. augusztus 31. óta a földügyi szabályozás megerősítéséről szóló államtanácsi közlemény (GF, 2006/31.) 5. cikke alapján ipari földterület használati jogát az állam kizárólag pályázat vagy hasonló nyilvános ajánlattételi eljárás keretében adhatja át ipari vállalkozásnak, amelyben a végleges ügyleti ár nem lehet alacsonyabb a legkisebb ajánlati árnál. A kínai kormány úgy ítéli meg, hogy Kínában a földterületek piaca szabadpiac, és az ipari vállalkozások által a haszonbérleti jogért fizetett ár a piaci árnak felel meg.

(284)

Kínában a földhasználati jog biztosítása a Kínai Népköztársaság földügyi igazgatásról szóló törvényének hatálya alá tartozik. Ezenkívül a jogalap részét képezik az alábbi dokumentumok is:

(285)

Az állami tulajdonú földterületek építési célú használati jogának ajánlattételi felhívás, aukció és ajánlat útján történő engedményezéséről szóló rendelkezés 10. cikke értelmében a helyi hatóságok a földterületek árát a csak háromévente aktualizált városi földértékelési rendszer, valamint a kormányzati iparpolitika szerint szabják meg.

(286)

Korábbi vizsgálatai során a Bizottság megállapította, hogy a földhasználati jogokért Kínában fizetett árak nem tükrözik a szabadpiaci kereslet és kínálat által meghatározott piaci árat, mert úgy találta, hogy a pályázati, illetőleg a nyilvános ajánlattételi eljárás nem egyértelmű, átláthatatlan és nem működik a gyakorlatban, és az árakat a hatóságok önkényesen szabják meg. Az előző preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a hatóságok a városi földértékelési rendszer szerint szabják meg az árakat, és ez a rendszer – egyéb szempontok mellett – arra kötelezi őket, hogy az ipari földterületek árának meghatározásakor az iparpolitikát is figyelembe vegyék. Ugyanakkor – legalábbis az acélágazatban – az ipari földterületekhez való hozzáférés törvényileg csak azokra a vállalatokra korlátozódik, amelyek követik az állam által meghatározott iparpolitikát. (41)

(287)

A jelen vizsgálat ebben a tekintetben nem mutatott ki érdemi változást. A Bizottság például megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem vett részt pályázati vagy hasonló nyilvános ajánlattételi eljárásban földhasználati jogaira vonatkozóan, ideértve a közelmúltban szerzett földhasználati jogokat is. A mintában szereplő vállalatoknak a 2000 előtt szerzett földhasználati jogaikat általában díjmentesen osztották ki. A közelmúltban a helyi hatóságok tárgyalásos áron osztottak földterületet a vállalkozásoknak.

(288)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy a Shougang Grouphoz tartozó vállalatok visszatérítést kaptak a helyi hatóságoktól a földhasználati jogokért fizetett ár ellentételezése céljából, például a földterületen a vállalat által az alapvető infrastruktúrával kapcsolatban elvégzett munkákért. Ezenkívül a Shougang Grouphoz tartozó vállalatoknak a földhasználati jogok egy része esetében a jog ellenértékét csak évekkel a földterület használatbavételét követően kellett megfizetniük.

(289)

A fenti bizonyítékok cáfolják a kínai kormány azon állításait, hogy a földhasználati jogokért Kínában fizetett árak a szabadpiaci kereslet és kínálat által meghatározott piaci árat tükrözik.

(290)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kijelentette, hogy a városi földterületeket nyomon követő rendszer mellett működik egy dinamikus földterület-nyomonkövető rendszer is, és hogy ezt a Bizottság a Kínai Népköztársaságból származó szolárpanelekkel kapcsolatos hatályvesztési felülvizsgálat keretében elismerte. A Bizottság elismerte, hogy a szolárpanelekkel kapcsolatos hatályvesztési felülvizsgálat nyomán elfogadott rendeletében (42) valóban elemezte a dinamikus földterület-nyomonkövető rendszert. A rendelet (421) és (425) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy ezek az árak magasabbak a városi földterület-értékelő rendszer által megszabott, a helyi önkormányzatok által használt minimális referenciaáraknál, mert ez utóbbiakat csak háromévente aktualizálják, míg a dinamikus nyomon követő rendszer árait negyedévente. Ugyanakkor nem volt arra utaló jel, hogy a földterületek árát a dinamikus nyomon követő rendszer árai alapján határozták volna meg. Ugyanis a kínai kormány a szolárpanelekkel kapcsolatos vizsgálat keretében megerősítette, hogy a városi földterületek árának dinamikus nyomon követését biztosító rendszer Kína egyes területeire (105 városra) vonatkozóan követi nyomon a földterületek árszintjének ingadozását, és a földterületek árának alakulását hivatott felmérni. A pályázatok és az árverések kiindulási árai azonban a földértékelési rendszer által meghatározott referenciaértékeken alapultak. Emellett esetünkben a mintában szereplő vállalatcsoportok ingyenesen vagy kiosztás útján jutottak hozzá földterületeikhez. Ezért irreleváns ez utóbbi rendszer létezése, hiszen a mintában szereplő vállalatokra nem volt kihatása.

(291)

A kínai kormány azt is felvetette, hogy a földterületek tárgyalásos áron való kiosztása nem utal a tisztességes verseny hiányára, sem pedig arra, hogy az érintett vállalatok a rendes piaci árnál alacsonyabb árakat fizettek. Mindazonáltal sem a kínai kormány, sem a mintában szereplő vállalatok nem szolgáltak új bizonyítékkal arra nézve, hogy a kiosztott földterületekért fizetett árak a piaci árakon alapultak volna.

(292)

Emellett a kínai kormány nehezményezte, hogy a Bizottság korábbi vizsgálatok ténymegállapításaira hivatkozva állapította meg, hogy a kormányzati beavatkozás hatására a piaci árak torzak, ahelyett, hogy az adott ügy konkrét adataiból indult volna ki. A Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy a (287)–(288) preambulumbekezdésben ismertetett módon az adott ügy adatait is felhasználta, és ezek alátámasztották a Bizottság azon következtetését, hogy a korábbi vizsgálatok ténymegállapításai továbbra is helytállóak.

(293)

A Benxi Group álláspontja szerint a Bizottságnak el kellene fogadnia a kínai anyaországi földterületárat, mert a vállalat úgy ítéli meg, hogy észszerű, a földterület valós árát tükröző árat fizetett. A vállalat azonban nem szolgált olyan új bizonyítékkal, amelynek hatására a Bizottságnak meg kellene változtatnia értékelését. A Bizottság ezért elutasította a felvetést.

(294)

A kínai kormány azt is felvetette, hogy a vállalat által az alapvető infrastruktúra fejlesztéséért kapott visszatérítés nem támogatás, mert ez a fajta fejlesztés rendesen a helyi önkormányzat feladata. Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének iii. alpontja azonban csak az általános infrastruktúrát veszi ki a támogatás fogalmából. Az infrastruktúrával összefüggésben az egy meghatározott vállalat vagy annak ügyfelei általi kizárólagos használatra nyújtott szolgáltatások, például magánutak vagy más közművek építése, tereprendezés vagy a telek gyárépítésre való alkalmassá tételét célzó más típusú munkavégzés általában véve nem tekinthetők olyan infrastruktúra-fejlesztésnek, amely az állam feladata. A szóban forgó infrastruktúra-fejlesztés kifejezetten a vállalat érdekét szolgálja, és nem került volna rá sor akkor, ha vállalat nem az adott telken épített volna gyárat. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(295)

Kínában a földterületek juttatásának és szerzésének körülményei nem átláthatók, és a hatóságok önkényesen szabják meg az árakat.

(296)

Ennek megfelelően a földhasználati jogok kínai kormány által történő biztosítását az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja, illetve 3. cikkének (2) bekezdése értelmében áruk rendelkezésre bocsátásának formájában nyújtott támogatásnak kell tekinteni, amelynek révén a kedvezményezett vállalatok gazdasági előnyben részesülnek. A (285)–(289) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a földterületek értékesítésének nincs működő piaca Kínában, és a külső viszonyítási alap használata (lásd a (300)–(311)preambulumbekezdést) azt bizonyítja, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók által a földhasználati jogokért fizetett összeg jóval a szokásos piaci ár alatt van.

(297)

Azzal összefüggésben, hogy egyes ágazatokban működő vállalatok kivételes feltételek mellett jutnak földterülethez, a Bizottság megjegyzi, hogy az árak megszabásakor a helyi hatóságoknak a (285) preambulumbekezdésben említettek szerint figyelembe kell venniük a kormányzati iparpolitikát is. Az iparpolitika az acélipart a kínai ipar egyik pillérének tekinti, és az ösztönzött ágazatok közé sorolja. Ezenkívül az Államtanács 40. sz. határozata előírja, hogy az állami hatóságok gondoskodjanak az ösztönzött ágazatok földterülethez jutásáról. A 40. sz. határozat 18. cikke egyértelművé teszi, hogy a „korlátozott” iparágaknak nem juttatható földhasználati jog. Ebből következik, hogy a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) és c) pontja alapján egyedi, mert a kivételes feltételek melletti földterülethez jutás lehetősége csak egyes iparágakban – esetünkben az acélágazatban – működő vállalatok számára adott, és a kormányzati gyakorlat ezen a területen nem egyértelmű és nem átlátható.

(298)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány előadta, hogy a Bizottságnak az egyedi jelleggel kapcsolatos ténymegállapítása vitatható, ha egyszer nincs Kínában működő földpiac, hiszen ebben az esetben a Kínában működő összes vállalatra ugyanaz a kiindulási ár és vételár vonatkozik ugyanazon földterület földhasználati jogáért. Emellett a kínai kormány úgy vélte, hogy az egyedi jelleg vizsgálata nincs kellően megalapozva, mert csupán arra hivatkozik, hogy az acélipart az állam ösztönzi.

(299)

A Bizottság álláspontja szerint az, hogy Kínában nincs működő földpiac, nem szükségképpen zárja ki e piac vonatkozásában az egyedi jelleggel kapcsolatos ténymegállapítást. Az, hogy a mintában szereplő vállalatok ingyenesen kaptak földhasználati jogot, azt mutatja, hogy egyedi preferenciális bánásmódban részesültek. Másfelől az, hogy egyes vállalatok további preferenciális bánásmódban részesülnek, független attól, hogy a piac egésze hogyan működik. A mintában szereplő vállalatoknál összegyűjtött bizonyítékok azt is megerősítették, hogy a jogalap szerinti „ösztönzés” a gyakorlatban is megvalósult. Ezért a Bizottság fenntartotta azt a következtetését, hogy a támogatás egyedi jellegű, és ebből következően kiegyenlíthető.

(300)

Korábbi vizsgálataihoz hasonlóan (43) és az alaprendelet 6. cikke d) pontjának ii. alpontjával összhangban a Bizottság külső viszonyítási alapként Tajvan, Penghu, Kinmen és Matsu Független Vámterület (a továbbiakban: Tajvan) földterületárait vette figyelembe. (44) A Bizottság a támogatásban részesülő fél által szerzett gazdasági előnyt úgy számította ki, hogy figyelembe vette a mintában szereplő egyes exportáló gyártók által a földhasználati jogokért ténylegesen fizetett összeg (azaz a szerződésben megjelölt, ténylegesen kifizetett összeg, illetve adott esetben a szerződésben megjelölt, a helyi önkormányzatoktól kapott visszatérítésekkel/támogatásokkal csökkentett összeg) és azon összeg különbségét, amelyet azoknak a tajvani viszonyítási alapnak megfelelően fizetniük kellett volna.

(301)

A Bizottság a következő indokok miatt tekinti Tajvant megfelelő külső viszonyítási alapnak:

(302)

A korábbi vizsgálatai során alkalmazott módszertant követve a Bizottság a számítás során a tajvani földterületek átlagos négyzetméterárát alkalmazta, és azt a földhasználati jogokra vonatkozó szerződések időpontja után bekövetkezett inflációnak és a GDP alakulásának megfelelően kiigazította. Az ipari földterületekre vonatkozó árak Tajvan Gazdasági Minisztériuma Ipari Hivatalának honlapjáról származnak. A Bizottság az inflációt és a GDP alakulását Tajvan vonatkozásában az IMF által 2015-ben közzétett inflációs ráták, illetve a tajvani egy főre jutó folyóáras, USA-dollárban kifejezett GDP alakulása alapján számította ki.

(303)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány előadta, hogy a Bizottságnak a következő két okból külső helyett belföldi referenciaértéket kellett volna használnia a vélt támogatás összegének meghatározásához: először, a vélt támogatást a Bizottság az acélágazatra nézve egyedinek tekinti, ezért a földhasználati jogokért más ágazatokban felszámított árakat kellett volna felhasználni. Alternatívaképpen a dinamikus földterület-nyomonkövető rendszer árait is fel lehetett volna használni. Az első észrevételre a Bizottság a fentiekben már reagált: az, hogy egyes vállalatok további preferenciális bánásmódban részesülnek, független attól, hogy a piac egésze hogyan működik, és a Bizottság megállapította, hogy a piac egésze nem működik. A dinamikus földterület-nyomonkövető rendszer referenciaként való felhasználását illetően a Bizottság megjegyezte, hogy ez a rendszer arra szolgál, hogy meghatározott területeken figyelje a földterületárak alakulását. Ennélfogva csupán leképeződése a földhasználati jogokért Kínában fizetett áraknak, amelyek, mint a fentiekben rámutattunk, nem tekinthetők piaci áraknak.

(304)

A tajvani földterületárak referenciaként való felhasználását a Benxi Group is kifogásolta, a következő megfontolásokból: a vállalatcsoport telephelye Liaoning tartományban, kevésbé fejlett területen található, ahol sokkal kisebb a népsűrűség, jóval kevesebb földterület áll rendelkezésre, és sokkal alacsonyabb a GDP, mint Tajvanon. Továbbá a Benxi Group által folytatott földhasználat hosszú múltra tekint vissza, és a vállalatcsoport hosszú távú felhasználással számolva fektetett be a tereprendezésbe és az építésbe. Emiatt az árak jelentősen eltérőek. Végezetül a vállalat azzal is érvelt, hogy a földterületek feletti tulajdonjog ára nem hasonlítható össze a földhasználati jogok árával.

(305)

Először: a Bizottság nem értett egyet azzal, ahogyan a vállalat Liaoning tartományt jellemezte. A nyilvánosan rendelkezésre álló információk (45) szerint Liaoning tartomány az elsők között volt Kínában, ahol az iparosodás végbement. Tartományi szinten tekintve Liaoning képviseli a legnagyobb gazdaságot Északkelet-Kínában. Nominális GDP-je 2011-ben a hetedik legnagyobb volt Kínán belül (31 tartomány közül). Bár a GDP kisebb, mint Tajvanon, 2008-ban Liaoning mutatta fel a legnagyobb GDP-növekedést a globális G8x8-ak körében, azaz a nyolc legnagyobb GDP-jű ország nyolc legnagyobb GDP-jű, az országos szint alatt található tartománya és állama között. Liaoning a 13,1 %-os GDP-növekedési rátáját 2009-ben is megtartotta, és ebben az évben is a leggyorsabban növekvő gazdaságú tartománynak számított. A gazdasági növekedés azóta lelassult, de még 2015-ben is 3 %-os bővülés volt tapasztalható. Országos szinten Liaoning fontos szerepet tölt be a nyersvas, az acél és a forgácsoló szerszámgépek gyártása területén, mindhárom termék esetében az első három tartomány között van. Emellett Liaoning az egyik legfontosabb nyersanyagtermelő bázis Kínában.

(306)

Másodszor: azt, hogy egyes földhasználati jogokat a vállalatcsoport a régmúltban, hosszú távú használatra szerzett meg, a Bizottság már figyelembe vette az előny összegének meghatározásakor, hiszen a referenciaértéket az időbeli változásokra való tekintettel – a GDP és az infláció alakulásának figyelembevételével – kiigazította.

(307)

Harmadszor: a földtulajdon és a földhasználati jog ára közötti különbségeket illetően megjegyzendő, hogy a kínai vállalatok a földhasználati jogot nem lízingként, hanem immateriális eszközként számolják el, azaz ugyanúgy kezelik, mint más országok vállalatai a megvásárolt földterületeket. Maguk a vállalatok a jelek szerint nem tesznek különbséget a földterület feletti tulajdonjog és a földhasználati jog között. Ezért a Benxi Groupnak a földhasználati jogokkal kapcsolatos érveit a Bizottság elutasította.

(308)

A nyilvánosságra hozatalt követően a Shougang Group felvetette, hogy az egyik termelővállalata által használt földterületet a tengertől hódították el. Ennélfogva ez a terület ideiglenesen mentes a földhasználati adó alól, mert kevésbé számít értékesnek. Emiatt e tengertől elhódított földterület esetében kisebb referenciaértéket indokolt figyelembe venni. A Bizottság elismerte, hogy a tengertől elhódított földterületek a használat első éveiben mentesek a földhasználati adó alól. A földhasználati adóra vonatkozó jogszabályok azonban ezzel a mentességgel kapcsolatban nem utalnak arra, hogy a tengertől elhódított területeknek kisebb lenne az értéke. Emellett a Bizottság már elvégzett minden olyan kiigazítást a földhasználati jog árán, amelyet az exportáló gyártó a földterület feltöltésének költségeire való tekintettel kért. Végezetül: a tengertől elhódított földterület Pekinghez közel, elsőrangú parti övezetben fekszik, és nagyban megkönnyíti az importált nyersanyagokhoz való hozzájutást és a végtermék elszállítását. Ezt a felvetést ezért a Bizottság szintén elutasította.

(309)

A Shougang Group emellett további felvetésekkel élt egyes, a földhasználati jogokkal összefüggő kiadásokkal kapcsolatban, amelyeket a Bizottság a Shougang Qian'an vállalat kapcsán figyelmen kívül hagyott, továbbá felvetette, hogy a Bizottság a Shougang Mining egyes földterületeit helytelenül sorolta be. A Bizottság ezeket a felvetéseket elfogadta, és megfelelő módon kiigazította az érintett két vállalat által élvezett előny összegének számítását.

(310)

A Bizottság a támogatási összeget az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban – az ipari földterületek földhasználati joga szokásos időtartamának (50 év) figyelembevételével – kivetítette a vizsgálati időszakra. Ezt az összeget azután a Bizottság az adott vállalatok vizsgálati időszak alatti teljes forgalmára vetítette, figyelemmel arra, hogy a támogatás nem függött az exportteljesítménytől, és nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított termékek mennyisége szerint került meghatározásra.

(311)

E program esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték:

(312)

A „két évig adómentesség, három évig fele adó” program alapján a ktv-knek az első két évben nem kell, a következő három évben pedig az általános 25 %-os adómérték helyett csak 12,5 %-os társasági adót kell fizetniük.

(313)

E program jogalapja a Kínai Népköztársaság a külföldi tőkével működő vállalatok és külföldi vállalatok társasági adójáról szóló törvényének 8. cikke és a Kínai Népköztársaság a külföldi tőkével működő vállalatok és a külföldi vállalatok társasági adójáról szóló törvénye végrehajtási szabályainak 72. cikke.

(314)

A kínai kormány szerint a szóban forgó program a vállalatok társasági adójáról szóló 2008. évi törvény (a továbbiakban: társaságiadó-törvény) 57. cikke alapján – 2012-ig tartó átmeneti időszakkal – megszűnt.

(315)

A „két évig adómentesség, három évig fele adó” program előnyhöz juttatta a vállalatokat a 2012-es pénzügyi év folyamán, amelyet követően – a kínai kormány szerint – a támogatási programot visszavonták. A vizsgálat megerősítette, hogy a Jiangsu Shagang Group jogosult volt az adóügyi intézkedés keretében nyújtott kedvezmények igénybevételére, de ebből 2012 után egyáltalán nem származott előnye. A Bizottság továbbá megállapította, hogy a kínai kormány valóban visszavonta az adóügyi intézkedést.

(316)

A vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő vállalatok nem részesültek e program alapján pénzügyi támogatásban, és nem élveztek további előnyöket.

(317)

A program keretében a vállalkozások az erőforrásokat átfogóan felhasználó gyártási tevékenységükből származó eredményt levonhatják az adóköteles eredményükből. Ha egy vállalat a Szinergikus felhasználás utáni társaságiadó-kedvezmények jegyzékében meghatározott szabványoknak megfelelően végzi termelését, teljes eredményének 10 %-ával csökkentheti adóköteles eredményét.

(318)

A program jogalapját a társaságiadó-törvény 33. cikke, a társaságiadó-törvény végrehajtási szabályai, valamint az alábbi közlemények jelentik:

(319)

Az adólevonás kizárólag akkor alkalmazható, ha a vállalat fő nyersanyag(ok)ként a Szinergikus felhasználás utáni társaságiadó-kedvezmények jegyzékében szereplő erőforrásokat használja fel. Ezenkívül az e nyersanyagok feldolgozásával kapott végterméket a jegyzékben a termékre vonatkozóan meghatározott nemzeti vagy ágazati szabványoknak megfelelően kell előállítani.

(320)

A vizsgálat megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók egyike, a Hesteel Group igénybe veszi a támogatást. A vállalat hivatalos értesítést kért és kapott arról, hogy teljesíti a program kritériumait, így társaságiadó-bevallását ennek megfelelően készítheti el.

(321)

A Bizottság megítélése szerint a szóban forgó adólevonás az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel bevételről való lemondás formájában a kínai kormány pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalatok gazdasági előnyhöz jutnak. A támogatásban részesülő feleknek nyújtott előny mértéke az adómegtakarítás összegének felel meg.

(322)

A támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti egyedi támogatásnak minősül, mivel egyes nyersanyagosztályokra, valamint a Szinergikus felhasználás utáni társaságiadó-kedvezmények jegyzékében teljeskörűen meghatározott tevékenységcsoportokban előállított végtermékekre korlátozódik.

(323)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogásolta a szóban forgó támogatás egyedi jellegének megállapítását, arra hivatkozva, hogy a támogatás különböző ágazatokra terjedt ki, és odaítélése objektív kritériumok alapján történt (annak alapján, hogy a termelést meghatározott erőforrások felhasználásával kellett végezni). A Bizottság azért tekintette ezt a támogatást egyedinek, mert maga a támogatást nyújtó hatóság tevékenységét meghatározó jogszabály a támogatás igénybevételét a nyersanyagok olyan kategóriáihoz és a végtermékek olyan ágazatokban történő előállításához köti, amelyek jogszabályi szinten, a Szinergikus felhasználás utáni társaságiadó-kedvezmények jegyzékében tételesen fel vannak sorolva, és amelyek között az acélágazat is nevesítve van. A nyersanyagok között szerepel például a konvertersalak, az elektrokemencében képződő salak és a vasötvöző kohó salakja, amelyeket a vas és a vasötvözetek előállításához használnak fel, a kohógáz, amelynek segítségével villamos energiát és hőt állítanak elő, valamint a vas-szulfát előállításához felhasznált kokszkemencegáz.

(324)

Következésképp a Bizottság ezt a támogatást kiegyenlíthetőnek tartja.

(325)

A Bizottság a kiegyenlíthető támogatás összegét a rendes körülmények között az érintett vállalatok által a vizsgálati időszakban fizetendő adó és a vizsgálati időszakban ténylegesen fizetett adó különbözeteként határozta meg.

(326)

E konkrét program esetében a Bizottság a Hesteel Group vonatkozásában 0,06 %-os támogatási összeget állapított meg.

(327)

A kutatás-fejlesztés utáni adójóváírás keretében a vállalkozások egyes, az állam által meghatározott, csúcstechnológiát képviselő kiemelt területeken végzett kutatási-fejlesztési tevékenységeik után kedvezményes adózási elbánás alá esnek, amennyiben a kutatási-fejlesztési kiadások teljesítenek meghatározott értékhatárokat.

(328)

Pontosabban az immateriális eszköznek nem minősülő új technológiák, új termékek és új járművek kifejlesztése során felmerült és a tárgyidőszaki eredményben elszámolt kutatási-fejlesztési kiadások után a mindenkori helyzetre tekintettel történő teljes levonást követően további 50 %-os levonás jár. Ha az említett kutatási-fejlesztési kiadások eredményeképpen immateriális eszköz jön létre, akkor arra az immateriális eszköz költségének 150 %-a alapján kell értékcsökkenést elszámolni.

(329)

A program jogalapját a társaságiadó-törvény 30. cikkének (1) bekezdése, a társaságiadó-törvény végrehajtási szabályai, valamint az alábbi közlemények jelentik:

(330)

A kínai kormánynál tartott ellenőrző látogatás során megállapítást nyert, hogy az adólevonásra jogosult „új technológiák, új termékek és új járművek” az állam által támogatott csúcstechnikai területekhez, valamint az állam által támogatott csúcstechnikai területek jelenlegi prioritásaihoz tartoznak, amelyeket a csúcstechnológiai iparágak fejlesztésének kiemelt területeiről szóló iránymutatás sorol fel.

(331)

Az e program keretében támogatásban részesülő vállalkozásoknak be kell nyújtaniuk társaságiadó-bevallásukat és a kapcsolódó mellékleteket. A gazdasági előny tényleges összegét az adóbevallás tartalmazza.

(332)

A Bizottság megítélése szerint a szóban forgó adójóváírás az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel bevételről való lemondás formájában a kínai kormány pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalatok gazdasági előnyhöz jutnak. A támogatásban részesülő feleknek nyújtott előny mértéke az adómegtakarítás összegének felel meg. A támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi támogatásnak minősül, mivel a jogszabály a program alkalmazását olyan vállalkozásokra korlátozza, amelyeknél a kutatási-fejlesztési kiadások a csúcstechnológia állam által meghatározott kiemelt területein, például az acélágazatban merülnek fel.

(333)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogásolta a szóban forgó támogatás egyedi jellegének megállapítását, arra hivatkozva, hogy a támogatás különböző ágazatokra terjedt ki, odaítélése objektív kritériumok alapján történt (annak alapján, hogy kutatási-fejlesztési kiadásoknak kellett felmerülniük), és – nem egyedi jellegére való tekintettel – a Kínából származó egyes moduláris falpanelekkel kapcsolatos kanadai szubvencióellenes vizsgálat nyomán sem került kiegyenlítésre. A Bizottság észrevételezte, hogy a támogatási program a bevont finompapírra (46) vonatkozó vizsgálat nyomán korábban kiegyenlítésre került. Ez a támogatás azért egyedi, mert maga a támogatást nyújtó hatóság tevékenységét meghatározó jogszabály a támogatás igénybevételét csupán egyes vállalatok és egyes, „kiemelt területként” meghatározott ágazatok – köztük az acélágazat – számára teszi lehetővé.

(334)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a Bizottság a támogatásban részesülő feleknek a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékének megfelelően számította ki. A gazdasági előny a szokásos adókulcs szerint fizetendő adó teljes összege, valamint a tényleges kutatás-fejlesztési kiadásokra tekintettel alkalmazott további 50 %-os levonás után fizetendő teljes adóösszeg különbözete.

(335)

Ebből a támogatásból csak egyetlen vállalat, a Hesteel Group részesült, és a megállapított támogatási összeg 0,28 % volt.

(336)

A városban, megyei jogú városban, megyeszékhelyen, valamint ipari és bányászati körzetben található földterületet használó szervezet vagy magánszemély általában városi földhasználati adót fizet. A földhasználati adót a használt földterület fekvése szerint illetékes helyi adóhatóság szedi be. Egyes földterület-kategóriák, például a tengertől elhódított földterületek, a kormányzati intézmények, a népi szervezetek és a katonai egységek által saját használatra igénybe vett földterületek, a Pénzügyminisztérium kezelésében lévő kormányzati előirányzatokból finanszírozott intézmények által igénybe vett földterületek, a vallási kegyhelyek, a közparkok és a nyilvános történelmi emlékhelyek és idegenforgalmi látnivalók által elfoglalt földterületek, valamint az utcák, a közutak, a közterek, a zöldterületek és más nyilvános városi földterületek mentesek a földhasználati adó alól.

(337)

Ennek a programnak a jogalapját a következők képezik:

(338)

A földhasználati adó megfizetése alól a helyi földhasználati hivatal által megítélt mentesség vagy adó-visszatérítés formájában két vállalat, a Hesteel Group és a Shougang Group jutott előnyhöz annak ellenére, hogy nem tartoztak az említett nemzeti jogszabályokban meghatározott mentességi kategóriák egyikébe sem.

(339)

A Bizottság megítélése szerint a szóban forgó mentesség az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel bevételről való lemondás formájában a kínai kormány pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalatok gazdasági előnyhöz jutnak. A támogatásban részesülő feleknek nyújtott előny mértéke az adómegtakarítás összegének felel meg. A támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi támogatásnak minősül, mivel a vállalatok egyedileg a számukra kialakított adócsökkentésben részesültek, amelyet a (336) preambulumbekezdésben említett általános jogi keretek között más vállalatok nem vehettek igénybe.

(340)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogásolta a szóban forgó támogatás egyedi jellegének megállapítását, arra hivatkozva, hogy a támogatás különböző ágazatokra terjedt ki, és odaítélése objektív kritériumok alapján történt. A Bizottság elismerte, hogy a földhasználati adó alóli mentesség kedvezményezettjeinek meghatározására vonatkoznak objektív kritériumok. Mivel azonban a szóban forgó támogatást igénybe vevő vállalatok annak ellenére kaptak ilyen adómentességet, hogy ezen objektív kritériumok egyikét sem teljesítették, az e vállalatoknak nyújtott támogatás de facto egyedinek tekintendő.

(341)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a Bizottság a támogatásban részesülő feleknek a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékének megfelelően számította ki. A gazdasági előny a szokásos adókulcs szerint fizetendő adó teljes összege, valamint a vizsgálati időszakban ténylegesen befizetett teljes adóösszeg különbözete.

(342)

E program keretében Hesteel Group és a Shougang Group kapott adómentességet. E konkrét program esetében a támogatási összeg a Shougang Group vonatkozásában 0,66 % volt. A Hesteel Group esetében az összeg jelentéktelen volt, és nem hatott ki a vállalatcsoport teljes támogatási mértékére.

(343)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók nem részesültek sem pénzügyi hozzájárulásban, sem előnyben a fenti 3.3. szakasz iv. alpontjában említett fennmaradó közvetlenadó-mentességi programok alapján a vizsgálati időszak alatt.

(344)

Az összes közvetlenadó-program vonatkozásában a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított teljes támogatási összeg a következő volt:

(345)

A program héa- és behozatalivám-mentességet biztosít a gyártás során felhasznált munkaeszközök behozatalára. A mentességre való jogosultság feltétele, hogy az eszköz nem szerepelhet a támogatásra nem jogosult eszközök jegyzékében, és a támogatást igénylő vállalatnak be kell szereznie a kínai hatóságok vagy a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság által a vonatkozó beruházási, adózási és vámjogszabályokkal összhangban kibocsátott „államilag ösztönzött projekt” tanúsítványt.

(346)

Ennek a programnak a jogalapját a következők képezik:

(347)

A belföldi vagy külföldi beruházási projekteknek a külföldi vagy belföldi beruházási projektek ösztönzésére irányuló politikával összhangban történő fejlesztése céljából behozott berendezések mentesíthetők a héa és/vagy a behozatali vám megfizetése alól, kivéve, ha a berendezéskategória szerepel a vámfizetés alól nem mentesíthető árucikkek jegyzékében. Ennek a programnak az igénybevételéhez a vállalatnak igazolást kell kérnie a projektért felelős helyi önkormányzattól, és azt be kell nyújtania a helyi vámhatósághoz.

(348)

A kínai kormány azt állította, hogy 2009. január 1-jei hatállyal csak a behozatali vám után jár mentesség, és a saját felhasználásra szánt berendezések behozatalára vonatkozó héa beszedésre kerül.

(349)

A Shougang Group esetében azonban a Bizottság a vizsgálati időszakra vonatkozóan mind a héa, mind a behozatali vám tekintetében mentességet állapított meg. Ezek a mentességek olyan, az előző években importált eszközökre is vonatkoztak, amelyek esetében a gazdasági előny értékcsökkenését az eszköz teljes élettartamára számolták el, és így az csak részben jutott a vizsgálati időszakra. Bár a Bizottság nem talált bizonyítékot e mentesség vizsgálati időszak alatti alkalmazására, az üggyel kapcsolatos bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a Shougang Group továbbra is gazdasági előnyhöz jutott e program keretében.

(350)

Ez a program az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében kínai kormányzati bevételek elengedése formájában nyújtott pénzügyi hozzájárulásnak minősül, mivel a ktv-k és más jogosult belföldi vállalkozások mentesülnek az általuk egyébként megfizetendő héa és/vagy vám megfizetése alól. A program emellett az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében gazdasági előnyt ruház a kedvezményezett vállalatokra.

(351)

A program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül. A jogszabályok – amelyek alapján a támogatást nyújtó hatóság működik – azokra a vállalkozásokra korlátozzák a jogosultságot, amelyek jogszabályokban tételesen meghatározott, konkrét ágazatokban valósítanak meg beruházást, és amelyek a külföldi beruházásra és technológiatranszferre vonatkozó iparági útmutatók jegyzéke értelmében vagy az ösztönzött vagy a korlátozott „B” kategóriába tartoznak, vagy azokra, amelyek megfelelnek az állami fejlesztésösztönzésben részesülő kulcsfontosságú iparágak, termékek és technológiák jegyzékének. Ezenfelül az e programra való jogosultságot nem korlátozzák objektív kritériumok, és a kínai kormány nem szolgáltatott olyan döntő bizonyítékot, amelynek alapján megállapítható lenne, hogy a jogosultság az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint automatikus.

(352)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogásolta a szóban forgó támogatás egyedi jellegének megállapítását, arra hivatkozva, hogy a támogatás különböző ágazatokra terjedt ki, és odaítélése objektív kritériumok alapján történt (meghatározott munkaeszközöket kellett importálni). A Bizottság azért tekintette ezt a támogatást egyedinek, mert maga a támogatást nyújtó hatóság tevékenységét meghatározó jogszabály a támogatás igénybevételét az importált munkaeszközök olyan kategóriáihoz köti, amelyek jogszabályi szinten, a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottságnak az államilag ösztönzött termékeket tartalmazó jegyzékében tételesen és egyértelműen meg vannak határozva, és amelyek között az acélágazat munkaeszközei is szerepelnek. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy ez a támogatás a Kínából származó bevont finompapírra, valamint a Kínából származó szolárpanelekre vonatkozó szubvencióellenes vizsgálat (47) nyomán korábban kiegyenlítésre került. Az, hogy a jogosultság meghatározott ágazatokra korlátozódik, azt támasztja alá, hogy a rendszer a gazdasági ágazatok széles köre számára nem általánosan elérhető, így az e rendszer keretében kapott támogatások az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyediek.

(353)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a Bizottság a támogatásban részesülő feleket érintő, a vizsgálati időszak vonatkozásában megállapított gazdasági előny mértékének megfelelően számította ki. A támogatásban részesülő felek által szerzett gazdasági előny a behozott berendezésre vonatkozó, elengedett héa és vám összege. Annak érdekében, hogy a kiegyenlített összeg kizárólag a vizsgálati időszakra vonatkozzon, a szerzett gazdasági előny értékcsökkenését – a vállalat rendes számviteli eljárásainak megfelelően – a berendezés teljes élettartamára számolták el.

(354)

E program keretében a Shougang Group kapott visszatérítéseket. E konkrét program esetében a Bizottság a Shougang Group vonatkozásában 0,11 %-os támogatási összeget állapított meg.

(355)

Környezetvédelmi okokból a Shougang Group felkérést kapott arra, hogy teljes pekingi acélgyárát helyezze át egy Caofeidianban található parti területre. A projektet 2004-ben hagyták jóvá, a kivitelezés 2006-ban kezdődött meg, az új helyszínen a termelés 2009 végén indult.

(356)

A Pénzügyminisztérium és a Központi Adóigazgatóság 2007. december 29-i 2007/174. sz. közleménye a Shougang Group áthelyezésével kapcsolatos adópolitikai problémákról.

(357)

A fenti közlemény a Shougang Group 18 vállalkozása által 2006–2009-ben fizetett héa és társasági adó teljes összegének utólagos visszatérítéséről rendelkezik.

(358)

A közlemény szerint „az elengedett adó összegét kifejezetten a Shougang Group Jingtang Iron & Steel projektjére irányuló beruházásra kell fordítani.” A közlemény emellett a vállalkozás áthelyezése miatt az alkalmazottak áttelepítése során felmerült költségeket említi.

(359)

A vállalatnál végzett ellenőrzés azonban sem az alkalmazottak áttelepítésével, sem a 2006–2009-ben történt áthelyezéssel nem állapított meg kapcsolatot. Ezenfelül a csoportnak a közleményben említett 18 tagvállalata a Jingtang Iron & Steel projekthez sem kapcsolódik.

(360)

A Bizottság megítélése szerint a szóban forgó mentesség az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel bevételről való lemondás formájában a kínai kormány pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalatok gazdasági előnyhöz jutnak. A támogatásban részesülő feleknek nyújtott előny mértéke az adómegtakarítás összegének felel meg. A program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül, mivel kizárólag a Shougang Group részesült adómentességben. Az ellenőrző látogatás során a kínai kormány megerősítette, hogy egyedi esetről van szó, amely nem illeszkedik a kormányzat politikai döntései alapján a tevékenységüket áthelyező vállalatoknak szóló általános adóprogramba.

(361)

A támogatásban részesülő félnek nyújtott gazdasági előny az elengedett héa és társasági adó összege. A mentesség ugyan a vizsgálati időszakot megelőző időszakot érint, az előny erre jutó részét a vizsgálati időszakra kell vetíteni, mivel a pénzügyi hozzájárulás nagyszabású beruházási projekthez kapcsolódott. Annak érdekében, hogy a kiegyenlített összeg kizárólag a vizsgálati időszakra vonatkozzon, a szerzett előny értékcsökkenését – a vállalat rendes számviteli eljárásainak megfelelően – a vállalat befektetett eszközeinek átlagos élettartamára számolták el.

(362)

E program keretében kizárólag a Shougang Group kapott mentességeket. E konkrét program esetében a Bizottság a Shougang Group vonatkozásában 0,90 %-os támogatási összeget állapított meg.

(363)

A mintában szereplő exportáló gyártók nem részesültek pénzügyi hozzájárulásban a fenti 3.3. szakasz v. alpontjában említett fennmaradó közvetettadó-mentességi programok alapján a vizsgálati időszak alatt.

(364)

A közvetettadó-mentességi és az importvám-visszatérítési programok vonatkozásában a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított teljes támogatási összeg 1,01 % volt a Shougang Group esetében.

(365)

A mintában szereplő vállalatok mindegyike részesült a környezetvédelemhez és a kibocsátáscsökkentéshez kapcsolódó különféle támogatásokban; ilyen többek között a környezetvédelem és erőforrás-védelem ösztönzése, a szinergikus erőforrás-felhasználás előmozdítása, energiatakarékossági célú felújítási projekteket ösztönző alap, az energiagazdálkodási bemutatóközpontok előmozdítása, a légszennyezettség csökkentésére irányuló projektek támogatása, a szinterezés során keletkezett füstgáz kénmentesítéséhez kapcsolódó támogatás, valamint a körforgásos gazdasági projektek ösztönzése.

(366)

Ennek a programnak a jogalapját a következők képezik:

(367)

Az energiamegtakarítási és környezetmegóvási program keretében nyújtott támogatások az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében az érintett termék gyártói szempontjából olyan támogatásnak minősülnek, amely a kínai kormánytól származó, támogatás formáját öltő transzfer formájában valósult meg.

(368)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy a támogatási program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek tekintendő, mivel a támogatásokra csak a rendszeresen közzétett iránymutatásokban és jegyzékekben felsorolt, kulcsfontosságú technológiák területén működő, valamint kulcsfontosságú terméket gyártó vállalatok jogosultak. Így különösen az Államtanács 2010. évi véleménye kizárólag az acéliparra vonatkozik. Ezenfelül az MIIT 2015. évi dokumentuma egyes energiamegtakarítási vonatkozású ösztönzőkkel összefüggésben kifejezetten említi az acélipart.

(369)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogásolta a szóban forgó támogatás egyedi jellegének megállapítását, arra hivatkozva, hogy a támogatás különböző ágazatokra terjedt ki. A Bizottság azért tekintette ezt a támogatást egyedinek, mert maga a támogatást nyújtó hatóság tevékenységét meghatározó jogszabály a támogatás igénybevételét a vállalatok olyan kategóriáihoz köti, amelyek jogszabályi szinten tételesen meg vannak határozva. Az előző preambulumbekezdés konkrét példáit tartalmazza azoknak a jogszabályoknak, amelyek vagy csak az acélágazatra vonatkoznak, vagy kifejezetten megemlítik az acélágazatot (a többi említett iparág a nemvasfémekkel, az építőanyagokkal, a vegyi anyagokkal és a textiltermékekkel foglalkozó ágazat volt). Az, hogy a jogszabály korlátozott körben egyes más ágazatokat is megemlít, nem mond ellent az egyedi jelleggel kapcsolatos ténymegállapításnak.

(370)

Az előnyt a Bizottság a vizsgálati időszak alatt kapott vagy a vizsgálati időszakra vetített összegként számította ki úgy, hogy az összeg értékcsökkenését a támogatás alapját képező befektetett eszköz hasznos élettartamára számolta el. A Bizottság megfontolta, hogy a támogatási összeg számítására vonatkozó 1998. évi bizottsági iránymutatás (48) F. a) pontjával összhangban vegyen-e figyelembe kiegészítő éves kereskedelmi kamatlábat. Ez azonban több különböző komplex hipotetikus tényező vizsgálatát igényelte volna, amelyekre vonatkozóan nem álltak rendelkezésre pontos információk. Ezért a Bizottság megfelelőbbnek ítélte, hogy – azt a módszert követve, amelyet korábbi esetekben (49) alkalmazott – az összegeket a kapcsolódó befektetett eszközök értékcsökkenési rátái alapján rendelje hozzá a vizsgálati időszakhoz.

(371)

Mint a 3.2.2. szakasz is említi, a Jiangsu Shagang Group részére nyújtott támogatás kapcsán a támogatási összeg meghatározása a rendelkezésre álló legjobb tények alapján történt. A Bizottság rendelkezésre álló legjobb tényként az egyes támogatások tekintetében azonosított legmagasabb támogatási összeget vette figyelembe. Az energiamegtakarítási és környezetmegóvási támogatások vonatkozásában a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási összeg ennek megfelelően a következő volt:

(372)

A mintában szereplő vállalatok e program keretében előnyhöz jutottak a kutatáshoz-fejlesztéshez, technológiai korszerűsítéshez és innovációhoz kapcsolódó különféle támogatások révén; ilyen többek között a tudományos és technológiai támogatási tervek keretében a kutatás-fejlesztési feladatok előmozdítása, a 863. sz. terv keretében végrehajtott projektek köre, a kulcságazatok kiigazításának, revitalizációjának és technológiai megújításának előmozdítása, a kutatási-fejlesztési eredmények kereskedelmi alkalmazásának támogatása, valamint a minőségfejlesztés előmozdítása.

(373)

Ennek a programnak a jogalapját a következők képezik:

(374)

A program keretében nyújtott támogatások az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében az érintett termék gyártói szempontjából olyan támogatásnak minősülnek, amely a kínai kormánytól származó, támogatás formáját öltő transzfer formájában valósult meg.

(375)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy ezek a támogatások az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyediek, mivel a támogatásokra csak a rendszeresen közzétett iránymutatásokban és jegyzékekben felsorolt, kulcsfontosságú technológiák területén működő vállalatok jogosultak. Az acélipar a támogatásra jogosult ágazatok között szerepel.

(376)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogásolta a szóban forgó támogatás egyedi jellegének megállapítását, arra hivatkozva, hogy a támogatás különböző ágazatokra terjedt ki. A Bizottság azért tekintette ezt a támogatást egyedinek, mert maga a támogatást nyújtó hatóság tevékenységét meghatározó jogszabály vagy az acélágazatra korlátozza a támogatás igénybevételét (a jogalapban említett revitalizációs terv esetében), vagy pedig az acélágazatot is kifejezetten megemlíti a kedvezményezetti körben (mint például a közép- és hosszú távú technológiai és tudományos fejlesztési program vagy a 863. sz. terv esetében). Az, hogy a jogszabály más ágazatokat is megemlít, nem mond ellent az egyedi jelleggel kapcsolatos ténymegállapításnak.

(377)

Az előny kiszámítása a (370) preambulumbekezdésben ismertetett módszerrel történt.

(378)

Az e támogatástípus vonatkozásában a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási összeg a következő volt:

(379)

A panaszos bizonyítékkal szolgált azzal kapcsolatban, hogy a kínai acélipar különböző szintű kormányzati hatóságoktól, azaz helyi, regionális és országos szinten kaphat különböző egyszeri vagy ismétlődő támogatásokat.

(380)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a mintában szereplő mindegyik vállalatcsoport jelentős mértékű, különböző kormányzati szintű, egyszeri vagy ismétlődő támogatásokban is részesült, amelyek a vizsgálati időszakban gazdasági előnyökhöz juttatták őket. Egyes támogatásokról a mintában szereplő vállalatok már beszámoltak a kérdőívre adott válaszaikban, míg több más támogatásra az ellenőrző látogatások során a helyszínen derült fény. A támogatások egyike sem jelent meg a kínai kormány kérdőívre adott válaszában.

(381)

A szóban forgó támogatásokat országos, tartományi, városi, megyei vagy körzeti kormányzati hatóságok nyújtották a vállalatok részére, és mindegyik egyedinek bizonyult a mintában szereplő vállalatok vagy a földrajzi elhelyezkedés, illetőleg az iparág típusa szempontjából. Általában nem adták meg pontosan, hogy melyik jogszabály alapján történt a támogatások nyújtása – feltéve, hogy volt egyáltalán ilyen jogszabály. Ugyanakkor a Bizottság az ellenőrző látogatás során több esetben megkapta a kormányzati hatóság által a támogatás odaítélésére vonatkozóan kiadott dokumentum (az úgynevezett „értesítés”) másolatát.

(382)

Tekintettel a panaszban szereplő és/vagy a mintában szereplő vállalatok könyvelésében talált különböző támogatások hatalmas számára, e rendelet csak a főbb ténymegállapításokat foglalja össze. Eredetileg a mintában szereplő négy vállalat szolgált bizonyítékokkal több támogatás fennállásáról és arról a tényről, hogy a kínai kormány különböző szintjei révén támogatásokban részesülnek.

(383)

Az ilyen támogatások közé tartoztak a szabadalmi alapok, a tudományos és technológiai alapok és díjak, az üzleti fejlesztési alapok, az alapvető infrastruktúrához nyújtott támogatások, a körzeti vagy tartományi szinten biztosított támogatási alapok, a vasércbehozatalt támogató alapok, a vállalatok áthelyezését támogató alapok, a külföldi fejlett technológiák bevezetését támogató különleges alap, valamint a berendezések behozatalához felvett hitelek kamatkedvezményei.

(384)

A Bizottság ezeket a támogatásokat az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett támogatásnak minősítette, mivel a kínai kormány támogatás formájában transzfert biztosított az érintett termék gyártói számára, ezáltal pedig gazdasági előny nyújtása valósult meg.

(385)

Ezek a támogatások az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 4. cikkének (3) bekezdése értelmében egyedinek is minősülnek, mivel úgy tűnik, hogy konkrét régiók bizonyos vállalataira vagy konkrét projektjeire és/vagy az acéliparra korlátozódnak. Ezek a támogatások nem felelnek meg az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában a nem egyedi jelleggel kapcsolatos követelményeknek, mivel a támogathatósági feltételek és a vállalkozásokra alkalmazott tényleges kiválasztási kritériumok nem átláthatóak, nem objektívek és nem érvényesülnek automatikusan.

(386)

A vállalatok minden esetben tájékoztatást adtak a támogatás összegéről és arról, hogy kitől kapták a támogatást. Az érintett vállatok ezt a bevételt többnyire a „támogatási bevétel” soron könyvelték le a nyilvántartásaikban, és ezeket a nyilvántartásokat külön könyvvizsgálatnak vetették alá. Ez arra utaló egyértelmű bizonyítékként került figyelembevételre, hogy kiegyenlíthető gazdasági előnyt nyújtó támogatás valósult meg.

(387)

Ezért a Bizottság úgy döntött, hogy ebben a tekintetben a helyszíni ellenőrzések keretében ellenőrzött ténymegállapítások észszerűen mutatják a támogatásnyújtás szintjét. Mivel ezek a támogatások közös jellemzőkkel rendelkeznek, egy állami hatóság ítéli oda őket, és nem egy szélesebb támogatási program részét képezik, hanem különálló támogatások, a Bizottság együttesen értékelte őket.

(388)

A nyilvánosságra hozatal nyomán megfogalmazott válaszában a kínai kormány kifogásolta, hogy a Bizottság nem ismertette kellő részletességgel a szóban forgó támogatások egyedi jellegének megállapítása mögötti indokokat. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Bizottság a kérdőívre adott válaszokból nagyon kevés részletet ismerhetett meg ezekkel a programokkal kapcsolatban. A mintában szereplő exportáló gyártók nem kifogásolták a Bizottság által kiszámított és velük ismertetett összegeket. Nem vitatták továbbá azt sem, hogy ezeket a támogatásokat a kínai kormánytól kapták. Az ellenőrzések ténymegállapításai jelentősen eltértek a támogatásoknak a kínai kormány által a kérdőívre adott válaszokban megadott számától és összértékétől. A Bizottság úgy döntött, hogy ebben a tekintetben a helyszíni ténymegállapítások észszerűen mutatják a támogatásnyújtás szintjét.

(389)

A Bizottság éppen azért él az „úgy tűnik” fordulattal a támogatások korlátozott kedvezményezetti köre kapcsán, mert a mintában szereplő vállalatok esetében nem kellően átlátható az objektív jogosultsági kritériumok megléte. A Bizottság nem értett egyet azzal, hogy ily módon nem indokolta meg kellőképpen a kiegyenlített támogatások egyedi jellegének megállapítását. A Bizottság ezért elutasította azt a kifogást, amely szerint nem indokolta meg kellő színvonalon az egyedi jelleg megállapítását.

(390)

Az előny kiszámítása a (370) preambulumbekezdésben ismertetett módszerrel történt.

(391)

Az e támogatástípus vonatkozásában a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási összeg a következő volt:

(392)

A mintában szereplő exportáló gyártók nem részesültek pénzügyi hozzájárulásban a fenti 3.3. szakasz iii. alpontjában említett fennmaradó támogatási programok alapján a vizsgálati időszak alatt.

(393)

Az összes támogatás vonatkozásában a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított teljes támogatási összegek a következőképpen alakultak:

(394)

A támogatási programot az Egyesült Államok a WTO előtt kifogásolta. 2016 áprilisában Kína és az Egyesült Államok egyetértési megállapodást (52) írt alá, amelyben Kína kötelezettséget vállalt a programhoz kapcsolódó valamennyi jogi instrumentum hatályon kívül helyezésére, módosítására vagy helyettesítésére. A konzultációk során a kínai kormány további bizonyítékokat mutatott be a kötelezettségvállalások végrehajtásáról. A vizsgálati időszak alatt továbbá a mintában szereplő vállalatok egyikének sem származott előnye a programból. A Bizottság ezért úgy tekinti, hogy e program esetében nem bizonyított a kiegyenlíthető támogatás megléte.

(395)

A panaszos azt állította, hogy a kínai kormány a melegen síkhengerelt termékek ellátási láncában található különböző szereplőknek pénzügyi hozzájárulást nyújt azáltal, hogy a melegen síkhengerelt termékek kínai gyártását érintő beavatkozásai eredményeként a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosít melegen síkhengerelt termékeket például hitelnek, nyersanyagnak és energiának a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében történő biztosításával; a panaszos azt állította továbbá, hogy a program előnyt biztosít az ellátási lánc valamennyi tagjának, ezen belül a kínai exportáló gyártóknak (amelyek továbbra is fenntarthatják tevékenységüket, és méretgazdaságossá válhatnak), a kapcsolódó uniós importőröknek (amelyek növelhetik piaci részesedésüket), az Unión belüli vevőknek (amelyek a piacon alacsonyabb áron vásárolhatnak), valamint magának a kínai kormánynak (amely elérheti politikai célkitűzéseit).

(396)

A Bizottság megállapította, hogy az alaprendelet a külföldi kormányok által az exportáló gyártóiknak juttatott azon támogatásokkal foglalkozik, amelyek az Európai Unióba irányuló kivitel esetén torzítják a versenyt. Az (5) preambulumbekezdés előírja annak bizonyítását, hogy a támogatást nyújtó ország „területén” egy kormányzat vagy közjogi szerv pénzügyi hozzájárulást nyújtott. Ezenfelül az alaprendelet 4. cikke az egyedi jelleg fogalmát említi olyan esetekben, amikor egy külföldi kormányzat a támogatást „az azt nyújtó hatóság illetékességébe tartozó gazdasági ágazatnak” nyújtja. Ebből következik, hogy az egy külföldi kormány által az illetékességi területén kívüli jogalanyoknak, például az Európai Unión belüli független importőröknek, vagy akár az Európai Unión belüli végső vevőknek nyújtott támogatásokra az instrumentum hatálya nem terjed ki, mert nem rendelhetők hozzá az exportáló gyártóhoz.

(397)

A Bizottság nem talált arra utaló bizonyítékot, hogy a kínai kormány az exportáló gyártóval kapcsolatban álló jogalanyoknak kiegyenlíthető támogatást nyújt. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(398)

A nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos előadta, hogy nézete szerint a Bizottság tévesen értelmezi az alaprendelet (5) preambulumbekezdését és 4. cikkét. Álláspontja szerint az (5) preambulumbekezdés nem kötelező erejű norma, és ha van is területi követelmény, az nem minden más követelménnyel szemben érvényesül. Álláspontjának alátámasztása érdekében az alaprendelet (3) preambulumbekezdésére hivatkozott, amely szerint figyelembe kell venni a WTO szabályait, amelyek viszont a WTO-vizsgálóbizottságnak a „Brazil – Aircraft” ügyben elfogadott jelentése (53) szerint területi korlátozás nélkül alkalmazandók. Az alaprendelet 4. cikke kapcsán a panaszos előadta, hogy álláspontja szerint az értelmezését alátámasztja a (4) bekezdés azon rendelkezése, amely szerint az exportteljesítményhez kötött támogatásokat egyedi támogatásnak kell tekinteni.

(399)

A Bizottság elutasította ezeket az érveket. Először: annyiban, amennyiben az alaprendelet elfogadása mögötti megfontolásokat ismertetik, az alaprendelet preambulumbekezdései jogilag kötelezőek. Mint ilyenek fontos forrásai a jogi aktus értelmezésének. Másodszor: a panaszos következetlen önmagához képest, amikor az (5) preambulumbekezdésben foglalt területiségi követelményt szembeállítja egy másik, a (3) preambulumbekezdés tartalmával. Nem egyértelmű, miért volna az (5) preambulumbekezdés jogilag nem kötelező, ha egyszer a (3) preambulumbekezdés jogilag kötelező. Emiatt az (5) preambulumbekezdéssel szemben felhozott formai érv nem meggyőző. Harmadszor: a jelen ügyben a „Brazil – Aircraft” ügyben elfogadott WTO-vizsgálóbizottsági jelentés nem irányadó. A vizsgálóbizottság által elbírált ügyben Brazíliában működő légijármű-gyártók kaptak támogatást, és azt megosztották külföldi vásárlókkal. Esetünkben a támogatást egyáltalán nem a Kínában működő kínai gyártók kapják, hanem kizárólag külföldi jogalanyok. Negyedszer: az alaprendelet 4. cikkének (4) bekezdésére való hivatkozás sem támasztja alá a panaszos álláspontját. E rendelkezés értelmében egyedinek kell tekinteni azt a támogatást, amelyet a támogatást nyújtó hatóság egy, az illetékességi területén működő termelővállalatnak ítél oda azzal, hogy azt exportcélra kell felhasználni. Ez alapvetően más eset, mint amikor egy, a hatóság illetékességi területén kívül működő jogalany kap közvetlenül támogatást. Ebből következően a Bizottság fenntartotta azt az álláspontját, hogy az egy külföldi kormány által az illetékességi területén kívüli jogalanyoknak, például az Európai Unión belüli független importőröknek, vagy akár az Európai Unión belüli végső vevőknek nyújtott támogatásokra az instrumentum hatálya nem terjed ki, mert nem rendelhetők hozzá az exportáló gyártóhoz.

(400)

A Bizottság az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban az egyes támogatásokat, illetve támogatási programokat külön-külön vizsgálva kiszámította, hogy a mintában szereplő vállalatok kiegyenlíthető támogatásai mekkora összeget tesznek ki, majd ezeket az összegeket összeadta, hogy így az egyes exportáló gyártókra vonatkozóan meghatározza a vizsgálati időszak alatti teljes támogatási összeget. Az alábbiakban feltüntetett összesített támogatási összegek kiszámításához a Bizottság először a támogatási százalékot, vagyis a támogatási összegnek a vállalat összforgalmára jutó részét számította ki. Az így kapott százalékértékkel számolva meghatározta az érintett termék Unióba irányuló, vizsgálati időszak alatti kiviteleihez tartozó támogatást. A Bizottság ezt követően kiszámította a vizsgálati időszak alatt Unióba exportált érintett termék egy tonnájára jutó támogatási összeget, majd ugyanezen exportok egy tonnára vonatkozó költség, biztosítás és fuvardíj (CIF) értékének százalékában kifejezte az alábbiakban feltüntetett különbözeteket.

(401)

Az alaprendelet 15. cikkének (3) bekezdésével összhangban a Bizottság a mintában nem szereplő együttműködő vállalatok teljes támogatási összegét a kiegyenlíthető támogatásoknak a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártókra megállapított összegéből képzett súlyozott átlag alapján határozta meg úgy, hogy a számításból kizárta az elhanyagolható összegeket, valamint a Jiangsu Shagang Group részére folyósított, az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó támogatásokkal összefüggésben megállapított támogatási összeget. A Bizottság azonban a kedvezményes hitelnyújtással kapcsolatos ténymegállapításokat nem hagyta figyelmen kívül, azokban az esetekben sem, amikor ezeket az összegeket részben csupán a rendelkezésre álló legjobb tényekre támaszkodva tudta meghatározni. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a rendelkezésre álló legjobb tények felhasználása a szóban forgó esetekben nem befolyásolta érdemben a kedvezményes hitelnyújtás formájában nyújtott támogatás összegének méltányos meghatározásához szükséges adatokat, így e módszer alkalmazása miatt a vizsgálatban való részvételre nem felkért exportőröket nem érte hátrány. (54) A Bizottság mindemellett emlékeztet arra, hogy a mintában nem szereplő együttműködő vállalatok az alaprendelet 20. cikke alapján kérhetik gyorsított felülvizsgálat lefolytatását.

(402)

A kínai exportáló gyártók nagyfokú együttműködésére tekintettel a „minden más vállalathoz” tartozó összeget a Bizottság a mintában szereplő vállalatokra meghatározott legmagasabb összeg szintjén határozta meg. A „minden más vállalathoz” tartozó összeg azokra a vállalatokra vonatkozik, amelyek nem működtek együtt a vizsgálatban.

(403)

Az Unión belül 17 vállalat szolgáltatott termelési és értékesítési adatokat a legitimációs szakaszban, és jelezte, hogy a vizsgálati időszak alatt gyártotta a hasonló terméket. A panaszból rendelkezésre álló információk alapján e 17 vállalat a hasonló termék uniós termelésének mintegy 90 %-át adja.

(404)

A vizsgálati időszak alatt a szóban forgó 17 vállalat mellett még öt másik vállalat foglalkozott a hasonló termék gyártásával.

(405)

A vizsgálati időszak alatt a teljes uniós termelés mintegy 74.7 millió tonna volt. Ezt az adatot a Bizottság az uniós gazdasági ágazatról rendelkezésre álló összes információ alapján állapította meg, így például a panaszostól és az összes ismert uniós gyártótól származó információk alapján. A (18) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság hat uniós gyártót vett fel a mintába, amelyek a hasonló termék teljes uniós termelésének 45 %-át képviselték. Ez reprezentatív mintának minősül.

(406)

Az uniós össztermelést előállító uniós gyártók alkotják az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós gazdasági ágazatot, ezeket a jelen rendelet uniós gazdasági ágazatként említi.

(407)

Az uniós gyártók üzleti modellje és vertikális integrációjuk foka eltér. Ennek ellenére az uniós gazdasági ágazat összességében – miként azt a (408) preambulumbekezdés részletesen kifejti – magas fokú vertikális integrációval rendelkező ágazatként jellemezhető.

(408)

A (45) preambulumbekezdésben említett módon az érintett termék több KN-kód, egyebek mellett bizonyos ex kódok alá tartozik. Az uniós felhasználás alábecslésének elkerülése érdekében, illetve tekintettel e kódoknak a teljes felhasználásra gyakorolt nyilvánvalóan elhanyagolható hatására, az uniós felhasználás számítása az ex KN-kódok behozatali volumenét teljeskörűen figyelembe veszi.

(409)

mivel az uniós gazdasági ágazat jobbára vertikálisan integrált, az érintett termék pedig többféle, hozzáadott értéket képviselő feldolgozott termék – többek között a hidegen hengerelt termékek – gyártásának elsődleges nyersanyagaként szolgál, a belső és a szabadpiaci felhasználást külön elemezték.

(410)

A belső és a szabadpiaci felhasználás közötti különbségtétel azért releváns a kárelemzés szempontjából, mert a belső felhasználásra szánt termékek nem állnak közvetlen versenyben a behozatallal, a transzferárakat pedig különféle árpolitikák mentén a csoportokon belül rögzítik. Ezzel szemben a szabadpiacra szánt termelés közvetlen versenyben áll az érintett termék behozatalával, és az árak szabadpiaci árak.

(411)

Az uniós gazdasági ágazatról alkotott lehetőleg legteljesebb kép érdekében a Bizottság adatokat gyűjtött a hasonló termékkel kapcsolatos teljes tevékenységre vonatkozóan és meghatározta, hogy a termelést belső felhasználásra vagy a szabadpiacra szánták-e. A Bizottság megállapította, hogy az uniós gyártók teljes termelésének mintegy 60 %-át belső felhasználásra szánták.

(412)

A Bizottság az uniós belső felhasználást az Unióban működő összes ismert gyártó általi belső felhasználás és az uniós piacon általuk végzett kötött értékesítés alapján állapította meg. Ezek alapján az uniós belső felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Belső felhasználás az uniós piacon (tonna)

(413)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós belső felhasználás az uniós piacon mintegy 4 %-os növekedést mutatott. Ez az emelkedés főként a kötött piacok, többek között a például gépjárműipart ellátó alkatrészgyártás növekedéséből adódik.

(414)

A Bizottság az uniós szabadpiaci felhasználást a) az Unióban működő összes ismert gyártó által az uniós piacon végzett értékesítés és b) az összes harmadik országból az Unióba irányuló, az Eurostat által jelentett behozatal alapján határozta meg, vagyis az érintett országban működő együttműködő exportáló gyártók által benyújtott adatokat is figyelembe véve. Ezek alapján az uniós szabadpiaci felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Szabadpiaci felhasználás (tonna)

(415)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós szabadpiaci felhasználás mintegy 12 %-kal nőtt. A növekedés mindenekelőtt a kiszolgált ágazatban jelentkező gazdasági fellendülésének tudható be.

(416)

A fenti két táblázat összevonása révén az összfelhasználás (a belső és a szabadpiaci felhasználás együtt) az alábbiak szerint alakult a figyelembe vett időszak alatt:

3. táblázat

Összfelhasználás (belső és szabadpiaci) (tonna)

(417)

A fenti táblázat szerint az összfelhasználás olyan szintre emelkedett, amely magasabb volt a vizsgálati időszak során, mint a figyelembe vett időszak elején. A tendenciára a belső felhasználás növekedése szolgál magyarázattal, amely abszolút értékben sokkal erőteljesebb volt a szabadpiaci felhasználás növekedésénél.

(418)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat adatbázisa alapján határozta meg. A behozatal piaci részesedésének meghatározása a behozatal volumenének – a (414) preambulumbekezdésben található táblázat szerinti – uniós szabadpiaci felhasználással történt összehasonlítása alapján történt.

(419)

A Kínából az Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult:

4. táblázat

A teljes támogatott behozatal (tonna) és piaci részesedése

(420)

A fenti táblázat azt mutatja, hogy az érintett országból érkező behozatal abszolút adatokban kifejezve jelentősen növekedett a figyelembe vett időszak alatt. Ezzel párhuzamosan az Unióba irányuló kínai behozatal teljes piaci részesedése több mint ötszörösére nőtt a figyelembe vett időszak alatt.

(421)

A Bizottság a behozatal árait az Eurostat adatai alapján határozta meg. Az érintett országból az Unióba irányuló behozatal súlyozott átlagára a következőképpen alakult:

5. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(422)

A behozatal átlagárai a 2012. évi 600 EUR/tonna-ról a vizsgálati időszak alatti 404 EUR/tonna-ra csökkentek. A figyelembe vett időszak alatt a támogatott behozatal átlagos egységárának csökkenése körülbelül 33 % volt.

(423)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság az alábbi tényezőket hasonlította össze:

(424)

Az árakat terméktípusonként, azonos kereskedelmi szinten megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az adatokat szükség esetén kiigazítva, az engedmények és a visszatérítések levonása után hasonlították össze. Az összehasonlítás eredményét az uniós gyártók vizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában fejezték ki. A legjelentősebb kiigazítások a leszállítási költségekhez (a mintában szereplő uniós gyártókként 2,7 % és 6,3 % közötti kiigazítások), illetve az árengedményekhez (0,1 % és 19,5 % közötti kiigazítások) kapcsolódtak. Abból adódóan, hogy a jelenlegi ügy során egyetlen független importőr sem jelentkezett, ehhez még behozatal utáni költségként hozzáadódott tonnánként 7 EUR. Ez az egyes hidegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó vizsgálatban (55) alkalmazott kiigazításnak felelt meg, tehát a Bizottság ezt az összeget a jelen ügyben is indokoltnak tartotta: a jelenlegi vizsgálatban érintett termék sok tekintetben hasonlít egyes hidegen síkhengerelt acéltermékekhez.

(425)

A fentiek alapján megállapítást nyert, hogy a támogatott kínai behozatallal 2,7 % és 5,6 % között kínáltak az uniós gazdasági ágazat árai alá.

(426)

A támogatott behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 8. cikke (4) bekezdésének megfelelően magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(427)

A makrogazdasági mutatókat (termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, készletek, növekedés, piaci részesedés, foglalkoztatás, termelékenység és a dömpingkülönbözetek nagysága) a teljes uniós gazdasági ágazat szintjén értékelték. Az értékelés a panaszos által benyújtott információkon alapult, amelyeket az uniós gyártók által szolgáltatott adatok és a rendelkezésre álló hivatalos statisztikák (Eurostat) adatainak egybevetésével ellenőriztek.

(428)

A mikrogazdasági mutatók (értékesítési árak, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése, tőkebevonási képesség, bérek és termelési költség) elemzését a mintában szereplő uniós gyártók szintjén végezték. Az értékelés a tőlük származó, megfelelően ellenőrzött információkon alapult.

(429)

Az uniós gazdasági ágazatról alkotott lehetőleg legteljesebb kép érdekében a Bizottság adatokat gyűjtött az érintett termék teljes termelésére vonatkozóan és meghatározta, hogy a termelést belső felhasználásra vagy a szabadpiacra szánták-e.

(430)

Az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó néhány mutató esetében a Bizottság külön elemezte a szabad- és a kötött piaccal kapcsolatos adatokat, majd összehasonlító elemzést végzett. E tényezők a következők: értékesítés, piaci részesedés, egységárak, egységköltség, jövedelmezőség és pénzforgalom. Ugyanakkor más gazdasági mutatók elemzésének csak a teljes – így az uniós gazdasági ágazat általi belső felhasználást is magában foglaló – tevékenységre vonatkoztatva volt értelme, mivel ezek a teljes tevékenyégtől függnek, és esetükben nem számít, hogy a termelést belső vagy szabadpiaci értékesítésre szánják-e. E tényezők a következők: termelés, kapacitás, kapacitáskihasználás, beruházások, a beruházások megtérülése, foglalkoztatás, termelékenység, készletek és munkaerőköltségek. E tényezők szempontjából a teljes uniós gazdasági ágazat elemzése indokolt az uniós gazdasági ágazatot ért teljes kár megállapításához, mivel a szóban forgó adatokat nem lehet kötött és szabadpiaci értékesítésre különválasztani.

(431)

A figyelembe vett időszakban az uniós össztermelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult:

6. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás