MELLÉKLETEK

Melléklet száma	Melléklet címe	Oldal
I.	Egyéb megadott tüzelőanyagokra, tüzelőanyag-keverékekre vagy emulziós tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények
II.	A gyártásmegfelelőségre vonatkozó intézkedések
III.	A laboratóriumi kibocsátásvizsgálatok eredményeinek a romlási tényezők beszámításával történő kiigazítására szolgáló módszer
IV.	A kibocsátásszabályozási stratégiákra, az NOx-szabályozásra és a részecskeszabályozásra vonatkozó követelmények
V.	A nem közúti, állandósult állapotú vizsgálati ciklushoz tartozó tartományra vonatkozó mérések és vizsgálatok
VI.	A vizsgálatok elvégzéséhez, a kibocsátásméréshez és mintavételhez szükséges feltételek, módszerek, eljárások és berendezések
VII.	Az adatok kiértékelésére és kiszámítására szolgáló módszer
VIII.	Vegyes üzemű motorokra vonatkozó teljesítménykövetelmények és vizsgálati eljárások
IX.	A referencia-tüzelőanyagok műszaki jellemzői
X.	A motor kipufogógáz-utókezelő rendszertől külön történő leszállítására vonatkozó részletes műszaki elírások és feltételek
XI.	A helyszíni vizsgálat céljára való ideiglenes forgalomba hozatalra vonatkozó részletes műszaki előírások és feltételek
XII.	Különleges rendeltetésű motorokra vonatkozó részletes műszaki előírások és feltételek
XIII.	Egyenértékű motor-típusjóváhagyások elfogadása
XIV.	Az eredetiberendezés-gyártóknak szóló lényeges információk és utasítások részletei
XV.	A végfelhasználóknak szóló lényeges információk és utasítások részletei
XVI.	A műszaki szolgálatok teljesítménynormái és értékelése
XVII.	Az állandósult állapotú és tranziens vizsgálati ciklusok jellemzői

I. MELLÉKLET

Egyéb megadott tüzelőanyagokra, tüzelőanyag-keverékekre vagy emulziós tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények

1.   Folyékony tüzelőanyagokkal működő motorokra vonatkozó követelmények

1.1.   EU-típusjóváhagyás kérelmezésekor a gyártók az alábbi lehetőségek közül választhatnak a motor tüzelőanyag-tartományát illetően:

a)	tüzelőanyag-tartomány tekintetében szabványos motor az 1.2. pontban előírtaknak megfelelően; vagy,

b)	tüzelőanyag-specifikus motor az 1.3. pontban előírtaknak megfelelően.

1.2.   Tüzelőanyag-tartomány tekintetében szabványos (dízel-, benzin-) motorra vonatkozó követelmények

A tüzelőanyag-tartomány tekintetében szabványos motoroknak az 1.2.1–1.2.4. pontban meghatározott követelményeknek kell megfelelniük.

1.2.1.   Az alapmotornak az (EU) 2016/1628 rendelet II. mellékletében meghatározott vonatkozó határértékeknek, valamint az e rendeletben előírt követelményeknek kell megfelelnie, amennyiben a motor a IX. melléklet 1.1. vagy 2.1. pontjában megadott referencia-tüzelőanyagokkal működik.

1.2.2.   Amennyiben a nem közúti mozgó gépekben használt gázolajra vonatkozóan nem áll rendelkezésre az Európai Szabványügyi Bizottság által kiadott szabvány (a továbbiakban: CEN-szabvány), vagy a 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) nem tartalmaz a nem közúti mozgó gépekben használt gázolaj tüzelőanyag-jellemzőit összefoglaló táblázatot, akkor a IX. melléklet szerinti dízel (nem közúti mozgó gépekben használt gázolaj) referencia-tüzelőanyag képviseli a legfeljebb 10 mg/kg kéntartalmú, legalább 45 cetánszámú és legfeljebb 7,0 térfogatszázalék zsírsav-metil-észter-tartalmú, kereskedelmi forgalomban kapható, nem közúti mozgó gépekben használt gázolajakat. Az 1.2.2.1., 1.2.3. és 1.2.4. pont szerint megengedett kivételektől eltekintve a gyártónak erre a XV. melléklet követelményeinek megfelelően nyilatkozatot kell tennie a végfelhasználók részére arról, hogy a motor a nem közúti mozgó gépekben használt gázolajon kívül csak olyan tüzelőanyagokkal üzemeltethető, amelyek kéntartalma legfeljebb 10 mg/kg (a végső forgalmazás helyén 20 mg/kg), cetánszáma legalább 45, zsírsav-metil-észter-tartalma pedig legfeljebb 7,0 térfogatszázalék. A gyártó dönthet úgy is, hogy további paramétereket is megad (például a kenőképességre vonatkozóan).

1.2.2.1.   A motorgyártó az EU-típusjóváhagyás időpontjában csak akkor jelezheti, hogy valamely motortípus vagy motorcsalád üzemeltethető az e pontban meghatározott követelményeknek megfelelő tüzelőanyagoktól eltérő, kereskedelmi forgalomban kapható tüzelőanyagokkal az Unió területén, ha a gyártó az 1.2.3. pontban foglalt követelményeknek is eleget tesz.

a)	Benzin esetében a 98/70/EK irányelv vagy az EN 228:2012 CEN-szabvány. Kenőolaj a gyártó előírása szerint hozzáadható;

b)	Dízel (a nem közúti mozgó gépekben használt gázolajtól eltérő tüzelőanyag) esetében a 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv vagy az EN 590:2013 CEN-szabvány;

c)	Dízel (a nem közúti mozgó gépekben használt gázolaj) esetében a 98/70/EK irányelv, valamint a cetánszám legalább 45 és a zsírsav-metil-észter legfeljebb 7,0 % térfogatszázalék.

1.2.3.   Ha a gyártó megengedi, hogy a motorok az 1.2.2. pontban megjelölt tüzelőanyagoktól eltérő egyéb, kereskedelmi forgalomban kapható tüzelőanyagokkal, például B100-zal (EN 14214:2012+A1:2014 szabvány), B20-szal vagy B30-cal (EN 16709:2015 szabvány), illetve megadott tüzelőanyagokkal, tüzelőanyag-keverékekkel vagy emulziós tüzelőanyagokkal is üzemeljenek, akkor a gyártónak az 1.2.2.1. pontban foglalt követelmények teljesítésén túlmenően minden alábbi intézkedést is meg kell tennie:

a)	az (EU) 2017/656 bizottsági végrehajtási rendelet (2) szerinti adatközlő lapon közölnie kell a motorcsalád üzemeltetésére használható, kereskedelemben forgalmazott tüzelőanyagok, tüzelőanyag-keverékek vagy emulziós tüzelőanyagok leírását;

b)	igazolnia kell az alapmotor arra vonatkozó képességét, hogy teljesítse e rendelet megadott tüzelőanyagokra, tüzelőanyag-keverékekre vagy emulziós tüzelőanyagokra vonatkozó előírásait;

c)

felel az (EU) 2017/655 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (3) használat közbeni megfigyelésre vonatkozó előírásainak a megadott tüzelőanyagok, tüzelőanyag-keverékek vagy emulziós tüzelőanyagok (ideértve azok bármilyen elegyét is), valamint az 1.2.2.1 pontban megjelölt, kereskedelmi forgalomban kapható tüzelőanyag tekintetében történő teljesítéséért.

1.2.4.   Szikragyújtású motorok esetében a gyártó által ajánlott tüzelőanyag/olaj arányt kell alkalmazni. A tüzelőanyag/kenőanyag keverékhez felhasznált olaj százalékos arányát rögzíteni kell az adminisztratív követelményekről szóló (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet szerinti adatközlő lapon.

1.3.   Tüzelőanyag-specifikus (ED 95 vagy E 85) motorra vonatkozó követelmények

A tüzelőanyag-specifikus (ED 95 vagy E 85) motoroknak az 1.3.1. és 1.3.2. pontban meghatározott követelményeknek kell megfelelniük.

1.3.1.   ED 95 esetében az alapmotornak az (EU) 2016/1628 rendelet II. mellékletében meghatározott vonatkozó határértékeknek, valamint az e rendeletben előírt követelményeknek kell megfelelnie, amennyiben a motor a IX. melléklet 1.2. pontjában megadott referencia-tüzelőanyaggal működik.

1.3.2.   E 85 esetében az alapmotornak az (EU) 2016/1628 rendelet II. mellékletében meghatározott vonatkozó határértékeknek, valamint az e rendeletben előírt követelményeknek kell megfelelnie, amennyiben a motor a IX. melléklet 2.2. pontjában megadott referencia-tüzelőanyaggal működik.

2.   Földgáz/biometán- vagy LPG- (cseppfolyós propán-bután) motorokra (a vegyes üzemű motorokat is beleértve) vonatkozó követelmények

2.1.   EU-típusjóváhagyás kérelmezésekor a gyártók az alábbi lehetőségek közül választhatnak a motor tüzelőanyag-tartományát illetően:

a)	tüzelőanyag-tartomány tekintetében általános motor a 2.3. pontban előírtaknak megfelelően;

b)	tüzelőanyag-tartomány tekintetében korlátozott motor a 2.4. pontban előírtaknak megfelelően;

c)	tüzelőanyag-specifikus motor a 2.5. pontban előírtaknak megfelelően.

2.2.   A földgáz-/biometán-, az LPG- és a vegyes üzemű motorok EU-típusjóváhagyására vonatkozó követelményeket összefoglaló táblázatokat az 1. függelék tartalmazza.

2.3.   Tüzelőanyag-tartomány tekintetében általános motorra vonatkozó követelmények

2.3.1.   Földgáz-/biometánmotorok esetében (a vegyes üzemű motorokat is beleértve) a gyártónak az alapmotor tekintetében igazolnia kell, hogy az alapmotor a kereskedelmi forgalomban kapható bármely földgáz-/biometán-összetételhez képes alkalmazkodni. Ezt az igazolási eljárást e 2. szakasz szerint kell végrehajtani, illetve vegyes üzemű motorok esetében a VIII. melléklet 6.4. pontjában a tüzelőanyag minőségéhez való alkalmazkodás eljárására vonatkozó további rendelkezéseket is figyelembe kell venni.

2.3.1.1.   Sűrített földgáz- (CNG)/biometánmotorok esetében általában két tüzelőanyag-típus létezik: nagy fűtőértékű tüzelőanyag (H-gáz) és kis fűtőértékű tüzelőanyag (L-gáz), de mindkét tartományon belül nagyok az eltérések; a gázok jelentős mértékben különböznek egymástól Wobbe-indexszel kifejezett energiatartalmukban és λ-eltolódási tényezőjükben (Sλ). A 0,89 és 1,08 közötti λ-eltolódási tényezőjű földgázokat (0,89 ≤ Sλ ≤ 1,08) a H tartományba, míg az 1,08 és 1,19 közötti λ-eltolódási tényezőjű földgázokat (1,08 ≤ Sλ ≤ 1,19) az L tartományba tartozónak tekintik. A referencia-tüzelőanyagok összetétele az Sλ lehetséges szélső értékeit tükrözi.

Az alapmotornak a IX. mellékletben meghatározott GR (1. tüzelőanyag) és G25 (2. tüzelőanyag) referencia-tüzelőanyagokkal vagy azokkal egyenértékű, a IX. melléklet 1. függelékében meghatározott, vezetékes gáz más gázokkal alkotott keverékének felhasználásával előállított tüzelőanyagokkal meg kell felelnie e rendelet követelményeinek anélkül, hogy a két vizsgálat között kézzel utánállítanák a motor tüzelőanyag-ellátó rendszerét (önműködően alkalmazkodnia kell). A tüzelőanyag-váltás után egy alkalmazkodási menet megengedett. Az alkalmazkodási menet keretében a következő kibocsátási vizsgálatra való felkészülésként előkondicionálást kell végezni a vonatkozó vizsgálati ciklusnak megfelelően. A nem közúti állandósult állapotú vizsgálati ciklus („NRSC”) keretében vizsgált motorok esetében a gyártó által meghatározott másfajta alkalmazkodási menet is elvégezhető az előkondicionálás előtt, amennyiben az előkondicionálási ciklus nem elegendő ahhoz, hogy a motor tüzelőanyag-ellátó rendszere automatikusan alkalmazkodjon.

2.3.1.1.1.   A gyártó a motort egy harmadik tüzelőanyaggal (3. tüzelőanyag) is bevizsgálhatja, ha a λ-eltolódási tényező (Sλ) 0,89 (vagyis GR alsó értéke) és 1,19 (vagyis G25 felső értéke) között van, például ha a 3. tüzelőanyag kereskedelmi forgalomban kapható tüzelőanyag. Ennek a vizsgálatnak az eredményei alapul szolgálhatnak a gyártás megfelelőségének értékeléséhez.

2.3.1.2.   Cseppfolyósított földgáz- (LNG)/cseppfolyósított biometánmotorok esetében az alapmotornak a IX. mellékletben meghatározott GR (1. tüzelőanyag) és G20 (2. tüzelőanyag) referencia-tüzelőanyagokkal vagy azokkal egyenértékű, a IX. melléklet 1. függelékében meghatározott, vezetékes gáz más gázokkal alkotott keverékének felhasználásával előállított tüzelőanyagokkal meg kell felelnie e rendelet követelményeinek anélkül, hogy a két vizsgálat között kézzel utánállítanák a motor tüzelőanyag-ellátó rendszerét (önműködően alkalmazkodnia kell). A tüzelőanyag-váltás után egy alkalmazkodási menet megengedett. Az alkalmazkodási menet keretében a következő kibocsátási vizsgálatra való felkészülésként előkondicionálást kell végezni a vonatkozó vizsgálati ciklusnak megfelelően. A nem közúti állandósult állapotú vizsgálati ciklus (NRSC) keretében vizsgált motorok esetében a gyártó által meghatározott másfajta alkalmazkodási menet is elvégezhető az előkondicionálás előtt, amennyiben az előkondicionálási ciklus nem elegendő ahhoz, hogy a motor tüzelőanyag-ellátó rendszere automatikusan alkalmazkodjon.

2.3.2.   Olyan sűrítettföldgáz- (CNG-)/biometánmotorok esetében, amely automatikusan alkalmazkodik egyfelől a H tartományú gázokhoz, másfelől az L tartományú gázokhoz, és amelynél egy kapcsolóval kell átváltani a H tartomány és az L tartomány között, az alapmotort az egyes tartományokra a IX. mellékletben meghatározott megfelelő referencia-tüzelőanyaggal kell vizsgálni a kapcsoló mindkét állásában. A két tüzelőanyag a H tartományú gázok esetében a GR (1. tüzelőanyag) és a G23 (3. tüzelőanyag), az L tartományú gázok esetében pedig a G25 (2. tüzelőanyag) és a G23 (3. tüzelőanyag), illetve azokkal egyenértékű, a IX. melléklet 1. függelékében meghatározott, vezetékes gáz más gázokkal alkotott keverékének felhasználásával előállított tüzelőanyagok. Az alapmotornak meg kell felelnie e rendelet követelményeinek a kapcsoló mindkét állásában anélkül, hogy a kétféle kapcsolóállásban végzett két vizsgálat között bármilyen utánállítást végeznének a tüzelőanyag változtatása miatt. A tüzelőanyag-váltás után egy alkalmazkodási menet megengedett. Az alkalmazkodási menet keretében a következő kibocsátási vizsgálatra való felkészülésként előkondicionálást kell végezni a vonatkozó vizsgálati ciklusnak megfelelően. A nem közúti állandósult állapotú vizsgálati ciklus keretében vizsgált motorok esetében a gyártó által meghatározott másfajta alkalmazkodási menet is elvégezhető az előkondicionálás előtt, amennyiben az előkondicionálási ciklus nem elegendő ahhoz, hogy a motor tüzelőanyag-ellátó rendszere automatikusan alkalmazkodjon.

2.3.2.1.   A gyártó a motort a G23 tüzelőanyag helyett egy harmadik tüzelőanyaggal (3. tüzelőanyag) is bevizsgálhatja, ha a λ-eltolódási tényező (Sλ) 0,89 (vagyis GR alsó értéke) és 1,19 (vagyis G25 felső értéke) között van, például ha a 3. tüzelőanyag kereskedelmi forgalomban kapható tüzelőanyag. Ennek a vizsgálatnak az eredményei alapul szolgálhatnak a gyártás megfelelőségének értékeléséhez.

2.3.3.   Földgáz-/biometánmotorok esetében a mért kibocsátás „r” viszonyszámát minden egyes szennyező anyagra az alábbiak szerint kell meghatározni:

vagy,

valamint

2.3.4.   LPG-motorok esetében a gyártónak az alapmotor tekintetében igazolnia kell, hogy az a kereskedelmi forgalomban kapható bármely tüzelőanyag-összetételhez képes alkalmazkodni.

LPG-motorok esetében a C3/C4 összetétel többféle lehet. A referencia-tüzelőanyagok tükrözik ezeket a változatokat. Az alapmotornak ki kell elégítenie a szennyezőanyag-kibocsátási követelményeket a IX. mellékletben meghatározott „A” és „B” referencia-tüzelőanyaggal anélkül, hogy a két vizsgálat között a tüzelőanyag változása miatt bármilyen utánállítást végeznének. A tüzelőanyag-váltás után egy alkalmazkodási menet megengedett. Az alkalmazkodási menet keretében a következő kibocsátási vizsgálatra való felkészülésként előkondicionálást kell végezni a vonatkozó vizsgálati ciklusnak megfelelően. A nem közúti állandósult állapotú vizsgálati ciklus keretében vizsgált motorok esetében a gyártó által meghatározott másfajta alkalmazkodási menet is elvégezhető az előkondicionálás előtt, amennyiben az előkondicionálási ciklus nem elegendő ahhoz, hogy a motor tüzelőanyag-ellátó rendszere automatikusan alkalmazkodjon.

2.3.4.1.   A mért kibocsátás „r” viszonyszámát az egyes szennyező anyagokra az alábbiak szerint kell meghatározni:

2.4.   Tüzelőanyag-tartomány tekintetében korlátozott motorokra vonatkozó követelmények

A tüzelőanyag-tartomány tekintetében korlátozott motoroknak a 2.4.1–2.4.3. pontban meghatározott előírásoknak kell megfelelniük.

2.4.1.   H tartományú vagy L tartományú gázokkal való üzemelésre kialakított sűrítettföldgáz-motorok

2.4.1.1.   Az alapmotort a megfelelő tartományra a IX. mellékletben meghatározott megfelelő referencia-tüzelőanyaggal kell vizsgálni. A két tüzelőanyag a H tartományú gázok esetében a GR (1. tüzelőanyag) és a G23 (3. tüzelőanyag), az L tartományú gázok esetében pedig a G25 (2. tüzelőanyag) és a G23 (3. tüzelőanyag), illetve azokkal egyenértékű, a IX. melléklet 1. függelékében meghatározott, vezetékes gáz más gázokkal alkotott keverékének felhasználásával előállított tüzelőanyagok. Az alapmotornak meg kell felelnie e rendelet követelményeinek anélkül, hogy a két vizsgálat között bármilyen utánállítást végeznének a tüzelőanyag változtatása miatt. A tüzelőanyag-váltás után egy alkalmazkodási menet megengedett. Az alkalmazkodási menet keretében a következő kibocsátási vizsgálatra való felkészülésként előkondicionálást kell végezni a vonatkozó vizsgálati ciklusnak megfelelően. A nem közúti állandósult állapotú vizsgálati ciklus keretében vizsgált motorok esetében a gyártó által meghatározott másfajta alkalmazkodási menet is elvégezhető az előkondicionálás előtt, amennyiben az előkondicionálási ciklus nem elegendő ahhoz, hogy a motor tüzelőanyag-ellátó rendszere automatikusan alkalmazkodjon.

2.4.1.2.   A gyártó a motort a G23 tüzelőanyag helyett egy harmadik tüzelőanyaggal (3. tüzelőanyag) is bevizsgálhatja, ha a λ-eltolódási tényező (Sλ) 0,89 (vagyis GR alsó értéke) és 1,19 (vagyis G25 felső értéke) között van, például ha a 3. tüzelőanyag kereskedelmi forgalomban kapható tüzelőanyag. Ennek a vizsgálatnak az eredményei alapul szolgálhatnak a gyártás megfelelőségének értékeléséhez.

2.4.1.3.   A mért kibocsátás „r” viszonyszámát az egyes szennyező anyagokra az alábbiak szerint kell meghatározni:

vagy,

valamint

2.4.1.4.   A vevőnek való átadáskor a motoron lennie kell egy címkének (lásd az (EU) 2016/1628 rendelet III. mellékletét), amelyen fel van tüntetve, hogy a motor a gázok mely tartományára kaphat EU-típusjóváhagyást.

2.4.2.   Egy meghatározott összetételű gázzal történő üzemelésre kialakított földgáz- vagy LPG-motorok

2.4.2.1.   Az alapmotornak ki kell elégítenie a szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó követelményeket a IX. mellékletben meghatározott referencia-tüzelőanyaggal, vagyis sűrített földgázzal működő motor esetében a GR és G25 vagy azokkal egyenértékű, a IX. melléklet 1. függelékében meghatározott, vezetékes gáz más gázokkal alkotott keverékének felhasználásával előállított tüzelőanyagokkal, cseppfolyósított földgázzal működő motor esetében a GR és G20 vagy azokkal egyenértékű, a VI. melléklet 2. függelékében meghatározott, vezetékes gáz más gázokkal alkotott keverékének felhasználásával előállított tüzelőanyagokkal, LPG-gázzal működő motor esetében pedig az „A” és „B” referencia-tüzelőanyaggal. A vizsgálatok között megengedett a tüzelőanyag-adagoló rendszer finombeállítása. Ez a finombeállítás a tüzelőanyag-adatbázis átkalibrálása lehet úgy, hogy sem az alapvető szabályozási stratégia, sem az adatbázis alapszerkezete nem változhat. Szükség esetén a tüzelőanyag-áramra közvetlenül kiható elemek (például befecskendezők) kicserélése megengedett.

2.4.2.2.   Sűrítettföldgáz-motorok esetén a gyártó a motort bevizsgálhatja a GR és G23 vagy a G25 és G23 referencia-tüzelőanyaggal, illetve azokkal egyenértékű, a IX. melléklet 1. függelékében meghatározott, vezetékes gáz más gázokkal alkotott keverékének felhasználásával előállított tüzelőanyagokkal, amely esetben az EU-típusjóváhagyás ennek megfelelően csak a gázok H, illetve L tartományára érvényes.

2.4.2.3.   A vevőnek történő átadáskor a motoron lennie kell egy címkének (lásd az adminisztratív követelményekről szóló (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet III. mellékletét), amelyen fel van tüntetve, hogy a motort milyen összetételű tüzelőanyag-tartományra kalibrálták.

2.5.   A cseppfolyósított földgázzal (LNG)/cseppfolyósított biometánnal üzemelő tüzelőanyag-specifikus motorokra vonatkozó követelmények

A cseppfolyósított földgázzal (LNG)/cseppfolyósított biometánnal üzemelő tüzelőanyag-specifikus motoroknak meg kell felelniük a 2.5.1–2.5.2. pontokban meghatározott követelményeknek.

2.5.1.   Cseppfolyósított földgázzal (LNG)/cseppfolyósított biometánnal üzemelő tüzelőanyag-specifikus motorok

2.5.1.1.   A motort bizonyos összetételű cseppfolyósított földgázra kell kalibrálni, és a kapott λ-eltolódási tényező legfeljebb 3 %-kal térhet el a IX. mellékletben meghatározott G20 tüzelőanyag λ-eltolódási tényezőjétől, illetve a tüzelőanyag etántartalma nem haladhatja meg az 1,5 %-ot.

2.5.1.2.   Ha a 2.5.1.1. pontban foglalt követelmények nem teljesülnek, a gyártó a tüzelőanyag tekintetében általános motorra vonatkozó kérelmet nyújt be a 2.1.3.2. pont előírásai szerint.

2.5.2.   Cseppfolyósított földgázzal (LNG) üzemelő tüzelőanyag-specifikus motorok

2.5.2.1.   Vegyes üzemű motorcsalád esetében a motorokat meghatározott összetételű cseppfolyósított földgázra kell kalibrálni, és a kapott λ-eltolódási tényező legfeljebb 3 %-kal térhet el a IX. mellékletben meghatározott G20 tüzelőanyag λ-eltolódási tényezőjétől, és a tüzelőanyag etántartalma nem haladhatja meg az 1,5 %-ot, az alapmotort csak a IX. mellékletben meghatározott G20 referencia-tüzelőanyaggal vagy azzal egyenértékű, a IX. melléklet 1. függelékében meghatározott, vezetékes gáz más gázokkal alkotott keverékének felhasználásával előállított tüzelőanyaggal kell vizsgálni.

2.6.   Motorcsalád egy tagjának EU-típusjóváhagyása

2.6.1.   A 2.6.2. pontban említett eset kivételével az alapmotorra vonatkozó EU-típusjóváhagyást minden további vizsgálat nélkül ki kell terjeszteni a motorcsalád minden tagjára, (a 2.5. pontban leírt motorok esetében) abba a tartományba tartozó minden tüzelőanyag-összetételre, amely tartományra az alapmotort EU-típusjóváhagyást kapott, vagy (a 2.3. vagy 2.4. pontban leírt motorok esetében) ugyanarra a tüzelőanyag-tartományra, amelyre az alapmotort EU-jóváhagyásban részesítették.

2.6.2.   Ha a műszaki szolgálat úgy ítéli meg, hogy a kiválasztott alapmotor tekintetében a benyújtott kérelem nem reprezentatív teljes mértékben az (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet IX. mellékletében meghatározott motorcsaládra, a műszaki szolgálat egy alternatív és szükség esetén egy további referenciamotort választhat ki és vizsgálhat meg.

2.7.   A vegyes üzemű motorokra vonatkozó további követelmények

Vegyes üzemű motortípus vagy motorcsalád EU-típusjóváhagyásának megszerzéséhez a gyártónak:

a)	el kell végeznie az 1. függelék 1.3. táblázata szerinti vizsgálatokat;

b)	a 2. szakaszban előírt követelményeken túlmenően igazolnia kell, hogy a vegyes üzemű motorokat bevizsgálják, és azok megfelelnek a VIII. mellékletben meghatározott követelményeknek.

---

(1)  Az Európai Parlament és a Tanács 98/70/EK irányelve (1998. október 13.) a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről, valamint a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 350., 1998.12.28., 58 o.).

(2)  A Bizottság (EU) 2017/656 végrehajtási rendelete (2016. december 19.) a nem közúti mozgó gépek belső égésű motorjainak kibocsátási határértékeivel és típusjóváhagyásával kapcsolatos adminisztratív követelményeknek az (EU) 2016/1628 európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban történő meghatározásáról (lásd e Hivatalos Lap 364. oldalát).

(3)  A Bizottság (EU) 2017/655 felhatalmazáson alapuló rendelete (2016. december 19.) az (EU) 2016/1628 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a nem közúti mozgó gépekbe beépített belső égésű motorok használat közbeni gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásainak nyomon követése tekintetében történő kiegészítéséről (lásd e Hivatalos Lap 334. oldalát).

II. MELLÉKLET

A gyártásmegfelelőségre vonatkozó intézkedések

1.   Fogalommeghatározások

E melléklet alkalmazásában:

1.1.   „minőségirányítási rendszer”: azon összefüggő vagy egymásra ható elemek, amelyeket a szervezetek a minőségügyi szabályzatok végrehajtásának és a minőségügyi célok teljesítésének irányítására és ellenőrzésére használnak;

1.2.   „ellenőrzés”: az annak értékelésére használt információgyűjtési folyamat, hogy az ellenőrzési kritériumokat mennyiben megfelelően használják; az ellenőrzés legyen objektív, pártatlan és független, és az ellenőrzési folyamat legyen módszeres és dokumentált;

1.3.   „korrekciós intézkedések”: problémamegoldási eljárás, amelyet a megfelelés hiányát vagy a nem kívánatos állapotot előidéző ok megszüntetése érdekében végzett és az ismételt előfordulás megelőzése érdekében kialakított további lépések követnek;

2.   Cél

2.1.   A gyártásmegfelelőség ellenőrzésére szolgáló intézkedések célja annak biztosítása, hogy mindegyik motor megfeleljen a jóváhagyott motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozó előírásoknak, valamint a teljesítmény- és jelölési követelményeknek.

2.2.   Az eljárások elválaszthatatlanul magukban foglalják a „kezdeti értékelés”-ként említett és a 3. szakaszban meghatározott, a minőségirányítási rendszerekre vonatkozó értékelést, valamint a „termékek megfelelőségét biztosító intézkedések”-ként említett és a 4. szakaszban meghatározott felülvizsgálatot és gyártással kapcsolatos ellenőrzést.

3.   Kezdeti értékelés

3.1.   A jóváhagyó hatóságnak az EU-típusjóváhagyás megadása előtt ellenőriznie kell a gyártó által a hatékony ellenőrzés biztosítása céljából meghatározott, kielégítő intézkedések és eljárások meglétét, hogy a motorok a gyártás során megfeleljenek a jóváhagyott motortípusnak vagy motorcsaládnak.

3.2.   A kezdeti értékelésre az EN ISO 19011:2011 szabványban meghatározott, a minőség- és/vagy környezeti irányítási rendszerek ellenőrzésére vonatkozó útmutató alkalmazandó.

3.3.   A jóváhagyó hatóságnak megfelelőnek kell találnia a kezdeti értékelést és a 4. szakasz szerinti, a termékek megfelelőségét biztosító kezdeti intézkedéseket, szükség szerint figyelemmel a 3.3.1–3.3.3. pontban meghatározott intézkedések egyikére, vagy adott esetben részben vagy egészben az intézkedések kombinációjára.

3.3.1.   A kezdeti értékelést és/vagy a termékek megfelelőségét biztosító intézkedések vizsgálatát a jóváhagyást megadó jóváhagyó hatóság vagy a jóváhagyó hatóság nevében eljáró kijelölt testület végzi el.

3.3.1.1.   Az elvégzendő kezdeti értékelés terjedelmének meghatározásához a jóváhagyó hatóság figyelembe veheti a gyártónak a 3.3.3. pont alapján el nem fogadott tanúsítványával kapcsolatosan rendelkezésre álló információkat.

3.3.2.   A kezdeti értékelést és a termékek megfelelőségét biztosító intézkedések vizsgálatát elvégezheti más tagállam jóváhagyó hatósága vagy az e hatóság által erre a célra kijelölt testület.

3.3.2.1.   Ebben az esetben a másik tagállam jóváhagyó hatósága megfelelőségi tanúsítványt állít ki, amely vázolja az EU-típusjóváhagyás tárgyát képező motorok szempontjából lényeges területeket és gyártóüzemeket.

3.3.2.2.   Egy tagállam EU-típusjóváhagyást megadó jóváhagyó hatóságának megfelelőségi tanúsítvány iránti kérelmére a másik tagállam jóváhagyó hatósága haladéktalanul megküldi a megfelelőségi tanúsítványt vagy a tájékoztatást arról, hogy nincs módja ilyen tanúsítvány kiadására.

3.3.2.3.   A megfelelőségi tanúsítvány legalább a következőket tartalmazza:

3.3.2.3.1.

vállalkozáscsoport vagy vállalkozás (például XYZ Gépgyártó);

3.3.2.3.2.

a konkrét szervezet megjelölése (például európai részleg);

3.3.2.3.3.

gyárak/telephelyek megnevezése (például 1. motorgyár [Egyesült Királyság] – 2. motorgyár [Németország]);

3.3.2.3.4.

a tárgyát képező motortípusok/motorcsaládok;

3.3.2.3.5.

az érintett területek (például motor-összeállítás, -vizsgálat, utókezelő rendszer gyártása)

3.3.2.3.6.

a megvizsgált dokumentumok (például a vállalat és az üzem minőségbiztosítási kézikönyve és minőségbiztosítási eljárása);

3.3.2.3.7.

az értékelés dátuma (például az ellenőrzésre 2013. május 18. és 2013. május 30. között került sor);

3.3.2.3.8.

a tervezett ellenőrző látogatás időpontja (például 2014. október).

3.3.3.   A jóváhagyó hatóságnak továbbá el kell fogadnia a gyártónak az EN ISO 9001:2008 harmonizált szabvány vagy azzal egyenértékű harmonizált szabvány szerinti megfelelő bizonylatát a 3.3. pont szerinti kezdeti értékelés követelményeinek teljesítésére vonatkozóan. A gyártó részletes adatokat nyújt a minősítésről, és vállalja, hogy értesíti a jóváhagyó hatóságot a minősítés érvényességével és hatályával kapcsolatos minden változásról.

4.   A termékek megfelelőségét biztosító intézkedések

4.1.   Az (EU) 2016/1628 rendelet, e felhatalmazáson alapuló rendelet, az (EU) 2017/655 felhatalmazáson alapuló rendelet és az (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet szerint EU-típusjóváhagyásban részesített motorokat úgy kell gyártani, hogy az e mellékletben, az (EU) 2016/1628 rendeletben, valamint az említett, felhatalmazáson alapuló és végrehajtási rendeletekben foglalt követelményeket teljesítve megfeleljenek a jóváhagyott motortípusnak vagy motorcsaládnak.

4.2.   Az (EU) 2016/1628 rendelet, valamint az ugyanazon rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok szerinti EU-típusjóváhagyás megadása előtt a jóváhagyó hatóság ellenőrzi, hogy sor került-e a megfelelő intézkedésekre, és írásban rögzítve rendelkezésre állnak-e a vizsgálati eljárások, minden jóváhagyás tekintetében a gyártóval egyeztetve, amelyet követően az ilyen vizsgálatokat és kapcsolódó ellenőrzéseket rendszeres időközönként végre kell hajtani a jóváhagyott motortípusnak vagy motorcsaládnak való folyamatos megfelelés ellenőrzése céljából, ideértve adott esetben az (EU) 2016/1628 rendeletben, valamint az ugyanazon rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban és végrehajtási jogi aktusokban meghatározott vizsgálatokat.

4.3.   Az EU-típusjóváhagyás jogosultja:

4.3.1.

gondoskodik a motorok jóváhagyott motortípusnak vagy motorcsaládnak való megfelelőségének hatékony ellenőrzését biztosító eljárások meglétéről és alkalmazásáról;

4.3.2.

hozzáféréssel rendelkezik minden jóváhagyott motortípus vagy motorcsalád ellenőrzéséhez szükséges vizsgáló- vagy egyéb megfelelő rendszerhez;

4.3.3.

biztosítja, hogy a vizsgálati vagy ellenőrzési eredményeket rögzítsék, és a csatolt iratok hozzáférhetők maradjanak a jóváhagyó hatósággal való megegyezés alapján meghatározott, akár 10 éves időtartamig;

4.3.4.

az NRSh és az NRS motorkategória esetében – az NRS-v-2b és NRS-v-3 alkategória kivételével – gondoskodik legalább az (EU) 2016/1628 rendeletben, valamint az ugyanazon rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban és végrehajtási jogi aktusokban előírt ellenőrzések és vizsgálatok elvégzéséről. Egyéb motorkategóriák esetében a gyártó és a jóváhagyó hatóság megállapodhat a megfelelő kritérium alapján az alkatrész vagy alkatrész-összeállítás szintjén elvégzendő vizsgálatokról;

4.3.5.

elemzi minden típusú vizsgálat vagy ellenőrzés eredményét, hogy az ipari termelésben megengedhető tűrések figyelembevételével ellenőrizze és biztosítsa a termék jellemzőinek állandóságát;

4.3.6.

biztosítja, hogy ha a mintasorozat vagy a vizsgálati darab igazolhatóan nem felel meg az adott típusú vizsgálat során, további mintavételre, vizsgálatra és ellenőrzésre kerüljön sor.

4.4.   Ha a 4.3.6. pontban említett további vizsgálat és ellenőrzés eredménye a jóváhagyó hatóság véleménye szerint nem kielégítő, a gyártónak korrekciós intézkedésekkel kell gondoskodnia arról, hogy a gyártásmegfelelőség a hatóság számára hitelt érdemlően a lehető leghamarabb helyreálljon.

5.   Folyamatos felülvizsgálati intézkedések

5.1.   Az EU-típusjóváhagyást megadó hatóság időszakos ellenőrzések keretében bármikor ellenőrizheti az egyes termelőüzemekben alkalmazott gyártásmegfelelőség-ellenőrzési módszereket. A gyártónak ebből a célból lehetővé kell tennie a gyártási, műszaki ellenőrzési, vizsgálati, tárolási helyekre és forgalmazási létesítményekbe történő belépést, és rendelkezésre kell bocsátania minden szükséges információt a minőségirányítási rendszer dokumentációja és nyilvántartásai tekintetében.

5.1.1.   Az ilyen időszakos ellenőrzések során szokványos stratégiaként a 3. és 4. szakaszban meghatározott eljárások (kezdeti értékelés és a termékek megfelelőségét biztosító intézkedések) folyamatos hatékonyságát kell figyelemmel kísérni.

5.1.1.1.   A (3.3.3. pont szerint minősített vagy elismert) műszaki szolgálat által folytatott felügyeleti tevékenységet kielégítőnek kell tekinteni a 5.1.1. pont előírásai szempontjából, tekintettel a kezdeti értékelésnél meghatározott követelményekre.

5.1.1.2.   Az (5.1.1.1. pontban említettektől eltérő) felülvizsgálatokat legalább kétévente kell elvégezni annak biztosítása érdekében, hogy a 3. és 4. szakasz szerinti gyártásmegfelelőségi ellenőrzéseket olyan időközönként vizsgálják felül, amelyet a jóváhagyó hatóság az addigi tapasztalatok alapján állapít meg. A jóváhagyó hatóság mindazonáltal további felülvizsgálatokat végezhet az éves termeléstől, a korábbi értékelések eredményeitől és a korrekciós intézkedések ellenőrzésének szükségességétől függően, valamint másik jóváhagyó hatóság vagy valamely piacfelügyeleti hatóság indokolt kérelmére.

5.2.   A vizsgálatok vagy ellenőrzések adatait és a gyártási nyilvántartásokat minden felülvizsgálatkor hozzáférhetővé kell tenni az ellenőr számára; különösen azoknak az ellenőrzéseknek vagy dokumentált vizsgálatoknak az eredményeit, amelyek a 4.2. pont alapján szükségesek.

5.3.   Az ellenőr véletlenszerűen mintákat vehet, amelyeket a gyártó laboratóriumában vagy a műszaki szolgálat telephelyén megvizsgál, amely esetben csak fizikai vizsgálatok végezhetők el. A minták legkisebb száma a gyártó saját ellenőrzéseinek eredményei alapján határozható meg.

5.4.   Ha az ellenőrzés szintje elégtelennek látszik, vagy ha szükségesnek tűnik ellenőrizni az 5.2. bekezdés alkalmazásában elvégzett vizsgálatok érvényességét, illetve másik jóváhagyó hatóság vagy valamely piacfelügyeleti hatóság arra vonatkozó indokolt kérelmet nyújt be, akkor az ellenőrnek mintákat kell vennie, amelyeket a gyártó laboratóriumában kell bevizsgálni vagy a műszaki szolgálathoz kell beküldeni, hogy fizikai vizsgálatokat végezzen a 6. szakaszban, az (EU) 2016/1628 rendeletben, valamint az ugyanazon rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban és végrehajtási jogi aktusokban foglalt követelmények szerint.

5.5.   Amennyiben a műszaki ellenőrzés vagy a felülvizsgálat során a jóváhagyó hatóság vagy másik tagállam jóváhagyó hatósága az (EU) 2016/1628 rendelet 39. cikkének (3) bekezdésére figyelemmel hiányosságokat állapít meg, a jóváhagyó hatóság biztosítja, hogy minden szükséges intézkedést megtesznek a gyártás megfelelőségének helyreállítására, amilyen gyorsan az lehetséges.

6.   A gyártás megfelelőségének vizsgálati követelményei a gyártásmegfelelőségi ellenőrzés 5.4. pontban említett nem megfelelő szintje esetén

6.1.   A gyártásmegfelelőségi ellenőrzés 5.4. vagy 5.5. pontban említett nem megfelelő szintje esetén a gyártás megfelelőségét az adminisztratív követelményekről szóló (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet IV. mellékletében meghatározott EU-típusbizonyítványban szereplő leírás alapján, kibocsátásvizsgálattal kell ellenőrizni.

6.2.   A 6.3. pont eltérő rendelkezése hiányában a következő eljárást kell alkalmazni:

6.2.1.   A vizsgált motortípus sorozatgyártásából három motort és – adott esetben – három utókezelő rendszert kell véletlenszerűen kiválasztani műszaki ellenőrzésre. További motorok is kiválaszthatók, ha erre az elfogadó vagy elutasító döntés meghozatalához szükség van. Az elfogadó döntéshez legalább négy motort kell bevizsgálni.

6.2.2.   Miután az ellenőr kiválasztotta a motorokat, a gyártó többé semmiféle beállítást sem végezhet a kiválasztott motorokon.

6.2.3.   A motorokon kibocsátásvizsgálatot kell végezni a VI. melléklet vagy vegyes üzemű motorok esetében a VIII. melléklet 2. függeléke szerinti követelményeknek megfelelően, a XVII. melléklet értelmében az adott motortípusra vonatkozó vizsgálati ciklusok során.

6.2.4.   Az (EU) 2016/1628 rendelet II. mellékletében meghatározott határértékeket kell alkalmazni. Amennyiben az utókezelő rendszerrel felszerelt motor a VI. melléklet 6.6.2. pontja szerint időszakosan regenerálódik, mindegyik gáz- vagy szilárd halmazállapotú szennyező anyag mért kibocsátását ki kell igazítani az adott motortípusra alkalmazandó tényezővel. Az egyes gáz- és szilárd halmazállapotú szennyező anyag mért kibocsátását minden esetben a III. melléklet alapján az adott motortípusra megállapított romlási tényezők alkalmazásával kell kiigazítani.

6.2.5.   A vizsgálatokat újonnan gyártott motorokon kell végezni.

6.2.5.1.   A gyártó kérésére a vizsgálatokat olyan motorokon is el lehet végezni, amelyeket a kibocsátástartóssági időtartam 2 %-ának megfelelő ideig, vagy ha ez rövidebb, 125 órán keresztül bejárattak. Amennyiben a bejáratást a gyártó végzi el, annak vállalnia kell, hogy semmilyen beállítást nem változtat meg ezeken a motorokon. Amennyiben a gyártó az adminisztratív követelményekről szóló (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet I. melléklete értelmében bejáratási eljárást írt elő az adatközlő lap 3.3. pontjában, akkor a bejáratást azon eljárás szerint kell elvégezni.

6.2.6.   Az 1. függelékben meghatározottak szerint mintaként kiválasztott motor vizsgálata alapján a vizsgált motorok sorozatgyártását a jóváhagyott típusnak megfelelőnek kell tekinteni, ha az 1. függelék vizsgálati kritériumai alapján és a 2.1. ábrán látható módon az összes szennyező anyaggal kapcsolatban elfogadó döntés született, és a jóváhagyott típusnak nem megfelelőnek kell tekinteni, ha egy szennyező anyaggal kapcsolatban elutasító döntés született.

6.2.7.   Ha egy szennyező anyagra nézve elfogadó döntés született, ezt a döntést más szennyező anyagokkal kapcsolatos döntés érdekében végzett további vizsgálatok eredményei következtében nem változtathatják meg.

Ha nem született elfogadó döntés valamennyi szennyező anyag tekintetében, és egyik szennyező anyagra sem született elutasító döntés, a vizsgálatot egy másik motoron is el kell végezni.

6.2.8.   Ha nem született döntés, a gyártó bármikor leállíthatja a vizsgálatot. Ebben az esetben elutasító döntést kell rögzíteni.

6.3.   A 6.2.1. ponttól eltérve a következő eljárást kell alkalmazni azokra a motortípusokra, amelyek Unión belüli éves értékesítési volumene 100 egység alatt van:

6.3.1.

A vizsgált motortípus sorozatgyártásából egy motort és – adott esetben – egy utókezelő rendszert kell véletlenszerűen kiválasztani műszaki ellenőrzésre.

6.3.2.

Ha a motor megfelel a 6.2.4. pontban foglalt követelményeknek, elfogadó döntés születik, és nincs szükség további vizsgálatokra.

6.3.3.

Ha a vizsgálat során nem teljesülnek a 6.2.4. pontban meghatározott követelmények, a 6.2.6–6.2.9. pontban leírt eljárást kell alkalmazni.

6.4.   Mindezek a vizsgálatok a megfelelő, kereskedelmi forgalomban kapható tüzelőanyagokkal végezhetők el. A gyártó kérésére azonban a IX. mellékletben leírt referencia-tüzelőanyagokat kell használni. Ez azt jelenti, hogy az I. melléklet 1. függelékében leírt vizsgálatokat mindegyik gázmotoron legalább két referencia-tüzelőanyaggal kell elvégezni, kivéve a tüzelőanyag-specifikus EU-típusjóváhagyással rendelkező gázmotorokat, amelyek esetében csak egy referencia-tüzelőanyag szükséges. Több gáz-halmazállapotú referencia-tüzelőanyag használata esetén az eredményeknek igazolniuk kell, hogy a motor mindegyik tüzelőanyaggal megfelel a határértékeknek.

6.5.   Gázmotorok meg nem felelése

Ha a kereskedelmi forgalomban levő tüzelőanyag használatakor a gázmotorok (a vegyes üzemű motorokat is beleértve) megfelelését illetően vita alakulna ki, a vizsgálatokat minden olyan referencia-tüzelőanyaggal el kell végezni, amellyel az alapmotort vizsgálták, valamint a gyártó kérésére azzal az I. melléklet 2.3.1.1.1., 2.3.2.1. és 2.4.1.2. pontjában említett esetleges további harmadik tüzelőanyaggal, amellyel az alapmotort vizsgálhatták. Adott esetben az eredményt az I. melléklet 2.3.3., 2.3.4.1. és 2.4.1.3. pontjában leírt megfelelő „r”, „r a” vagy „r b” viszonyszámot alkalmazva át kell számítani. Ha az r, r a vagy r b kisebb egynél, nem kell korrekciót végezni. A mért és adott esetben a számított eredményeknek igazolniuk kell, hogy a motor minden vonatkozó tüzelőanyaggal (például földgáz-/biometánmotorok esetében az 1., 2. és adott esetben 3. tüzelőanyaggal, LPG-motorok esetében pedig az A. és B. tüzelőanyaggal) megfelel a határértékeknek.

2.1. ábra

A gyártásmegfelelőség vizsgálatának folyamatábrája

III. MELLÉKLET

A laboratóriumi kibocsátásvizsgálatok eredményeinek a romlási tényezők beszámításával történő kiigazítására szolgáló módszer

1.   Fogalommeghatározások

E melléklet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1.1.   „öregítési ciklus”: a nem közúti mozgó gép vagy a motor tartampróba ideje alatt végrehajtandó működtetése (fordulatszám, terhelés, teljesítmény);

1.2.   „kibocsátással kapcsolatos kritikus alkatrészek”: a kipufogógáz-utókezelő rendszer, az elektronikus motorvezérlő egység és a kapcsolódó érzékelők és működtetők, valamint kipufogógáz-visszavezető rendszer, beleértve az összes kapcsolódó szűrőt, hűtőt, szabályozószelepet és csőrendszert;

1.3.   „kibocsátással kapcsolatos kritikus karbantartás”: a motor kibocsátással kapcsolatos kritikus alkatrészein elvégzendő karbantartás;

1.4.   „kibocsátással kapcsolatos karbantartás”: olyan karbantartás, mely érdemben befolyásolja a kibocsátást, vagy amely a rendes használat során valószínűleg befolyásolja a nem közúti mozgó gép vagy a motor kibocsátáscsökkentési teljesítményét;

1.5.   „utókezelő rendszer szerinti motorcsalád”: olyan motoroknak a gyártó által kialakított csoportja, amelyek megfelelnek egy motorcsalád definíciójának, de amelyeket ezen túlmenően a motorcsaládok hasonló kipufogógáz-utókezelő rendszert alkalmazó családjába soroltak;

1.6.   „kibocsátással nem kapcsolatos karbantartás”: olyan karbantartás, amely érdemben nem befolyásolja a kibocsátást, vagy amely a rendes használat során nem fejt ki tartós hatást a nem közúti mozgó gép vagy a motor kibocsátásának romlására.

1.7.   „tartampróba”: az utókezelő rendszer szerinti motorcsalád romlási tényezőinek meghatározása tekintetében az öregítési ciklus és az összesített használati időszak;

2.   Általános rendelkezések

2.1.   Ez a melléklet a romlási tényezőknek a motortípusok vagy motorcsaládok EU-típusjóváhagyásához és a gyártás megfelelőségének megállapításához történő meghatározása céljából a tartampróba alatt vizsgálandó motorok kiválasztására szolgáló eljárásokat határozza meg. A romlási tényezőket a VI. melléklet szerint kell alkalmazni a mért kibocsátásra, és a VII. mellékletnek megfelelően, a 3.2.7., illetve a 4.3. pontban meghatározott eljárást követve kell kiszámítani.

2.2.   A romlás meghatározására elvégzett tartampróbákon vagy szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatokon a jóváhagyó hatóságnak nem kell részt vennie.

2.3.   Ez a melléklet részletesen leírja a motorokon a tartampróba alatt elvégzendő vagy elvégezhető, kibocsátással kapcsolatos és kibocsátással nem kapcsolatos karbantartásokat is. Az ilyen karbantartásnak meg kell felelnie a használatban lévő motorokon végzett karbantartásnak, és erről tájékoztatni kell az új motorok végfelhasználóit.

3.   NRE, NRG, IWP, IWA, RLL, RLR, SMB és ATS motorkategóriák, valamint NRS-v-2b és NRS-v-3 alkategóriák

3.1.   A motorok kiválasztása a kibocsátástartóssági időtartam romlási tényezőinek meghatározása céljából

3.1.1.   A kibocsátástartóssági időtartam romlási tényezőinek meghatározása céljából szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálatra az adminisztratív követelményekről szóló (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet IX. mellékletének 2. szakaszában meghatározott motorcsaládból választanak ki motorokat.

3.1.2.   Különböző motorcsaládokból származó motorokból is kialakíthatók motorcsaládok, az alkalmazott kipufogógáz-utókezelő rendszer alapján. Annak érdekében, hogy a különböző hengerkonfigurációjú, de a kipufogógáz-utókezelő rendszer vonatkozásában hasonló műszaki specifikációjú és beépítésű motorokat ugyanabba az utókezelő rendszer szerinti motorcsaládba lehessen besorolni, a gyártónak olyan adatokat kell szolgáltatnia a jóváhagyó hatóság számára, amelyek bizonyítják, hogy az ilyen motorok kibocsátáscsökkentési teljesítménye hasonló.

3.1.3.   A motor gyártójának ki kell választania egy, az utókezelő rendszer szerinti, a 3.1.2. pont szerint meghatározott motorcsaládot reprezentáló motort a 3.2.2. pontban említett tartampróba alatti vizsgálatra, és ezt a vizsgálat megkezdése előtt jelentenie kell a jóváhagyó hatóságnak.

3.1.4.   Ha a jóváhagyó hatóság úgy határoz, hogy az utókezelő rendszer szerinti motorcsalád legrosszabb szennyezőanyag-kibocsátását egy másik vizsgált motor jobban jellemezheti, a felhasználandó vizsgált motort a jóváhagyó hatóságnak és a motor gyártójának közösen kell kiválasztania.

3.2.   A kibocsátástartóssági időtartam romlási tényezőinek meghatározása

3.2.1.   Általános rendelkezések

Az utókezelő rendszer szerinti motorcsaládra alkalmazandó romlási tényezőket a kiválasztott motorok tartampróbája alapján kell meghatározni, amelynek része a gáz- és a szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásnak a motorkategóriára vonatkozó egyes vizsgálati ciklusok során történő időszakos vizsgálata az (EU) 2016/1628 rendelet IV. mellékletében foglaltak szerint. Az NRE kategóriájú motorok nem közúti tranziens vizsgálati ciklusainak („NRTC”) esetében csak az NRTC melegindításos vizsgálatainak („melegindításos NRTC”) eredményeit kell használni.

3.2.1.1.   A gyártó kérésére a jóváhagyó hatóság engedélyezheti a 3.2.2–3.2.5. pontban megállapított eljárásoktól eltérő eljárással meghatározott romlási tényezők alkalmazását. Ebben az esetben a gyártónak a jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlően igazolnia kell, hogy az alkalmazott eljárások nem kevésbé szigorúak, mint a 3.2.2–3.2.5. pontban megállapított eljárások.

3.2.2.   A tartampróba menetrendje

A tartampróbát a gyártó választása szerint a kiválasztott motorral felszerelt nem közúti mozgó gép egy tényleges tartampróba szerinti tényleges üzemeltetésével vagy a kiválasztott motor motorfékpados tartampróba szerinti üzemeltetésével lehet teljesíteni. A gyártó a kibocsátásmérés vizsgálati pontjai közötti tartampróbához nem köteles referencia-tüzelőanyagot használni.

3.2.2.1.   Tényleges és fékpados tartampróba

3.2.2.1.1.   A gyártónak a helyes műszaki megítélés szerint kell meghatároznia a motorok tekintetében a tartampróba és az öregítési ciklus formáját és tartamát.

3.2.2.1.2.   A gyártónak az alábbiak szerint kell meghatároznia az alkalmazandó ciklusok során a gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátás méréséhez használt vizsgálati pontokat:

3.2.2.1.2.1.

A 3.2.2.1.7. pont szerint a kibocsátástartóssági időtartamnál rövidebb tartampróba végrehajtása esetén a vizsgálatot legalább három ponton kell végezni: egyet a tartampróba kezdetén, egyet középidőben és egyet a program végén.

3.2.2.1.2.2.

A tartampróba kibocsátástartóssági időtartam végéig történő végrehajtásakor a vizsgálatot legalább két ponton kell végezni: egyet a tartampróba kezdetén, egyet pedig a végén.

3.2.2.1.2.3.

A gyártó ezen túlmenően egyenletesen elosztott közbenső pontokon is végezhet vizsgálatot.

3.2.2.1.3.   Az indulási ponton és a kibocsátástartóssági időtartam végpontján a 3.2.5.1. pont szerint számított vagy a 3.2.2.1.2.2. pont szerint közvetlenül mért kibocsátási értékeknek a motorcsaládra vonatkozó határértékek közé kell esniük. A közbenső vizsgálati pontokon mért egyes kibocsátási eredmények ugyanakkor túlléphetik a kibocsátási határértékeket.

3.2.2.1.4.   Azon motorkategóriák vagy -alkategóriák esetében, amelyekre NRTC vonatkozik, vagy azon NRS kategóriájú vagy alkategóriájú motorok esetében, amelyekre a nagy szikragyújtású motorokra vonatkozó nem közúti tranziens ciklus („LSI-NRTC”) vonatkozik, gyártó a jóváhagyó hatóság hozzájárulását kérheti ahhoz, hogy minden vizsgálati ponton csak egy vizsgálati ciklust (esettől függően a melegindításos NRTC- vagy LSI-NRTC-vizsgálatot, illetve az NRSC-vizsgálatot) futtasson, a másik vizsgálati ciklust pedig csak a tartampróba kezdetén és végén futtassa le.

3.2.2.1.5.   Azon motorkategóriák vagy -alkategóriák esetében, amelyekre vonatkozóan nem szerepel nem közúti tranziens ciklus az (EU) 2016/1628 rendelet IV. mellékletében, csak az NRSC-ciklust kell lefuttatni az egyes vizsgálati pontokon.

3.2.2.1.6.   A különböző utókezelő rendszer szerinti motorcsaládok tartampróbái különbözhetnek egymástól.

3.2.2.1.7.   A tartampróbák rövidebbek lehetnek a kibocsátástartóssági időtartamnál, de nem lehetnek rövidebbek az (EU) 2016/1628 rendelet V. mellékletében megadott, vonatkozó kibocsátástartóssági időtartam legalább egynegyedénél.

3.2.2.1.8.   A tartampróba tüzelőanyag-fogyasztás alapján történő kiigazításával megengedett a gyorsított öregítés. A kiigazításnak a használat közbeni jellemző tüzelőanyag-fogyasztás és az öregítési ciklus alatti tüzelőanyag-fogyasztás arányát kell alapul vennie, de az öregítési ciklus alatti tüzelőanyag-fogyasztás legfeljebb 30 %-kal haladhatja meg a használat közbeni jellemző tüzelőanyag-fogyasztást.

3.2.2.1.9.   A jóváhagyó hatóság jóváhagyásával a gyártó más gyorsított öregítési módszereket is használhat.

3.2.2.1.10.   A tényleges tartampróbát részletesen ismertetni kell a EU-típusjóváhagyásra irányuló kérelemben, és a vizsgálat megkezdése előtt jelenteni kell a jóváhagyó hatóságnak.

3.2.2.2.   Ha a jóváhagyó hatóság úgy dönt, hogy további méréseket kell végezni a gyártó által kiválasztott pontok között, akkor erről értesítenie kell a gyártót. A tartampróba módosított programját a gyártó készíti el és a jóváhagyó hatóság hagyja jóvá.

3.2.3.   A motor vizsgálata

3.2.3.1.   A motor stabilizálása

3.2.3.1.1.   A gyártónak az utókezelő rendszer szerinti minden egyes motorcsaládra meg kell határoznia a nem közúti mozgó gép vagy a motor azon üzemóraszámát, amely után az utókezelő rendszer működése stabilizálódik. A jóváhagyó hatóság kérésére a gyártó az ennek meghatározásához használt adatokat és elemzéseket rendelkezésre bocsátja. A gyártó ettől eltérően a motor-utókezelő rendszer stabilizálása érdekében 60–125 órán át vagy ennek megfelelő ideig az öregítési cikluson át is járathatja a motort vagy a nem közúti mozgó gépet.

3.2.3.1.2.   A 3.2.3.1.1. pontban meghatározott stabilizálási időszak végét kell a tényleges tartampróba kezdetének tekinteni.

3.2.3.2.   Vizsgálat tényleges használatban

3.2.3.2.1.   A stabilizálás után a motort a 3.2.2. pontban ismertetett módon a gyártó által választott tényleges tartampróba szerint kell járatni. A tartampróba alatt a gyártó által megadott, illetve adott esetben a jóváhagyó hatóság által a 3.2.2.2. pontnak megfelelően meghatározott időközönként a motor gáz- és szilárd halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátását a motorkategóriára vonatkozó melegindításos NRTC- és NRSC-ciklusokkal vagy LSI-NRTC- és NRSC-ciklusokkal kell vizsgálni az (EU) 2016/1628 rendelet IV. mellékletében foglaltak szerint.

A gyártó a szennyezőanyag-kibocsátásokat a kipufogógáz-utókezelő rendszer előtt is lemérheti, a kipufogógáz-utókezelő rendszer utáni szennyezőanyag-kibocsátásoktól függetlenül.

Ha a 3.2.2.1.4. pontnak megfelelően megállapodás született arról, hogy az egyes vizsgálati pontokon csak egy vizsgálati ciklust (melegindításos NRTC, LSI-NRTC vagy NRSC) futtatnak le, akkor a másik vizsgálati ciklust (melegindításos NRTC, LSI-NRTC vagy NRSC) a tartampróba kezdetén és végén kell lefuttatni.

A 3.2.2.1.5. pont szerint azon motorkategóriák vagy -alkategóriák esetében, amelyekre vonatkozóan nem szerepel nem közúti tranziens ciklus az (EU) 2016/1628 rendelet IV. mellékletében, csak az NRSC-ciklust kell lefuttatni az egyes vizsgálati pontokon.

3.2.3.2.2.   A tartampróba alatt a motoron a karbantartást a 3.4. pontnak megfelelően kell elvégezni.

3.2.3.2.3.   A tartampróba alatt nem tervezett karbantartást is lehet végezni a motoron vagy a nem közúti mozgó gépen, például, ha a gyártó szokásos diagnosztikai rendszere olyan problémát észlelt, amely hibát jelzett volna a nem közúti mozgó gép üzemeltetőjének.

3.2.4.   Jelentéstétel

3.2.4.1.   A tartampróba során végzett valamennyi kibocsátásmérés (melegindításos NRTC, LSI-NRTC és NRSC) eredményét a jóváhagyó hatóság rendelkezésére kell bocsátani. Ha egy kibocsátási vizsgálatot érvénytelennek nyilvánítanak, a gyártónak indokolnia kell, hogy miért lett érvénytelen a vizsgálat. Ilyen esetben a tartampróba következő 100 óráján belül másik kibocsátásmérési sorozatot kell lefolytatni.

3.2.4.2.   A gyártónak nyilvántartásában a tartampróba alatt végzett kibocsátásmérésre és a motort érintő karbantartásra vonatkozó minden információt meg kell őriznie. Ezeket az információkat a tartampróba során végzett szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálati eredményekkel együtt be kell nyújtania a jóváhagyó hatósághoz.

3.2.5.   A romlási tényezők meghatározása

3.2.5.1.   A 3.2.2.1.2.1. vagy a 3.2.2.1.2.3. pont szerinti tartampróba során a melegindításos NRTC-, LSI-NRTC- és NRSC-vizsgálatokkal mért valamennyi szennyező anyag esetében és valamennyi vizsgálati ponton mért összes vizsgálati eredmény alapján „legjobban illeszkedő” lineáris regresszióanalízist kell végezni. Az egyes szennyező anyagokra vonatkozóan kapott minden vizsgálati eredményt eggyel több tizedesjegyig kell megadni, mint ahány tizedesjegyig az adott motorcsaládra az adott szennyező anyag tekintetében vonatkozó határértéket megadták.

Amennyiben a 3.2.2.1.4. vagy a 3.2.2.1.5. pontnak megfelelően minden vizsgálati ponton csak egy vizsgálati ciklust (melegindításos NRTC, LSI-NRTC vagy NRSC) folytatnak le, a regresszióanalízist csak az összes vizsgálati ponton végzett vizsgálati ciklus eredményei alapján kell elvégezni.

A gyártó kérheti a jóváhagyó hatóság előzetes jóváhagyását a nem lineáris regresszióhoz.

3.2.5.2.   Az egyes szennyező anyagok kibocsátási értékei a tartampróba kezdetén és a vizsgált motorra vonatkozó kibocsátástartóssági időtartam végpontján valamely alábbi módszerrel állapíthatók meg:

a)	a 3.2.2.1.2.1. vagy a 3.2.2.1.2.3. pont szerinti tartampróba során a 3.2.5.1. pontban foglalt regressziós egyenlet extrapolációjával, vagy

b)	a 3.2.2.1.2.2 pont szerinti tartampróba során közvetlenül méréssel.

Amennyiben ugyanabba az utókezelő rendszer szerinti motorcsaládba tartozó, de eltérő kibocsátástartóssági időtartammal rendelkező motorcsaládok kibocsátási értékeit használják, valamennyi kibocsátástartóssági időtartam végpontjához tartozó kibocsátási értéket újra kell számolni a 3.2.5.1. pontban meghatározott regressziós egyenlet extrapolációjával vagy interpolációjával.

3.2.5.3.   A romlási tényező (DF) minden szennyező anyagra vonatkozóan a kibocsátástartóssági időtartam végpontján és a tartampróba kezdetén tervezett kibocsátási értékek aránya (multiplikatív romlási tényező).

A gyártó kérheti a jóváhagyó hatóság előzetes jóváhagyását ahhoz, hogy minden egyes szennyező anyagra additív romlási tényezőt alkalmazhasson. Az additív romlási tényező a kibocsátástartóssági időtartam végpontján és a tartampróba kezdetén számított kibocsátási értékek különbsége.

Az 3.1. ábrán a romlási tényezők lineáris regresszióval történő meghatározására látható példa az NOx-kibocsátásra vonatkozóan.

Ugyanazon szennyezőanyag-csoporton belül a multiplikatív és az additív romlási tényezők egyidejű alkalmazása nem megengedett.

Ha a számítások a multiplikatív romlási tényezőre vonatkozóan 1,00-nél kisebb, vagy az additív romlási tényezőre vonatkozóan 0,00-nál kisebb értéket eredményeznek, akkor a romlási tényezőnek 1,0-nek, illetve 0,00-nak kell lennie.

Ha a 3.2.2.1.4. pontnak megfelelően megállapodás született arról, hogy minden vizsgálati ponton csak egy vizsgálati ciklust (melegindításos NRTC, LSI-NRTC vagy NRSC) futtatnak le, és a másik vizsgálati ciklust (melegindításos NRTC, LSI-NRTC vagy NRSC) csak a tartampróba kezdetén és végén futtatják le, a többi vizsgálati ciklusra is alkalmazni kell az arra a vizsgálati ciklusra számított romlási tényezőt, amelyet minden vizsgálati ponton lefuttattak.

3.1. ábra.

Példa romlási tényezők meghatározására

3.2.6.   Rögzített romlási tényezők

3.2.6.1.   A romlási tényezők tartampróbával való meghatározásának alternatívájaként a motorgyártók a 3.1. táblázatban szereplő rögzített multiplikatív romlási tényezőket is használhatják.

3.1. táblázat

Rögzített romlási tényezők

Vizsgálati ciklus	CO	CH	NOx	PM	PN
NRTC és LSI-NRTC	1,3	1,3	1,15	1,05	1,0
NRSC	1,3	1,3	1,15	1,05	1,0

Rögzített additív romlási tényezők nem adhatók meg. A rögzített multiplikatív romlási tényezők nem válthatók át additív romlási tényezőre.

A PN esetében a 0,0 értékű additív romlási tényező vagy 1,0 multiplikatív romlási tényező alkalmazható annak az előző romlási tényezős vizsgálatnak az eredményeivel összefüggésben, amellyel nem sikerült megállapítani a PN értékét, feltéve, ha mindkét alábbi feltétel teljesül:

a)	az előző romlási tényezős vizsgálatot olyan motortechnológián végezték, amely a 3.1.2. pontban foglaltak szerint ugyanabba az utókezelő rendszer szerinti motorcsaládba tartozhatott volna, mint a motorcsalád, amelyre a romlási tényezőket szándékoztak alkalmazni; valamint

b)	a mérési eredményeket az (EU) 2016/1628 rendelet III. mellékletében meghatározott megfelelő EU-típusjóváhagyási határidő előtt megadott előző típusjóváhagyásban már felhasználták.

3.2.6.2.   Rögzített romlási tényezők alkalmazása esetén a gyártónak megingathatatlan bizonyítékokkal kell a jóváhagyó hatóságnak szolgálnia arról, hogy ésszerűen elvárható, hogy a kibocsátásszabályozó alkatrészek a rögzített tényezőkhöz tartozó kibocsátástartóssággal rendelkezzenek. A bizonyíték alapulhat a terv elemzésén, vizsgálatokon vagy ezek kombinációján.

3.2.7.   A romlási tényezők alkalmazása

3.2.7.1.   A motoroknak a romlási tényezőknek a VI. mellékletnek megfelelően mért vizsgálati eredményekre (a részecskék és az egyes gázok ciklustól függően súlyozott, fajlagos kibocsátása) történő alkalmazását követően minden egyes szennyező anyag tekintetében meg kell felelniük a motorcsaládra vonatkozó szennyezőanyag-kibocsátási határértékeknek. A romlási tényező (DF) típusától függően a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:

a)	Multiplikatív: (ciklustól függően súlyozott, fajlagos kibocsátás) × DF ≤ kibocsátási határérték

b)	Additív: (ciklustól függően súlyozott, fajlagos kibocsátás) + DF ≤ kibocsátási határérték

A ciklustól függően súlyozott, fajlagos kibocsátás adott esetben magában foglalhatja az időszakos regenerálás miatt alkalmazott kiigazítást.

3.2.7.2.   A multiplikatív NOx + CH romlási tényezőre vonatkozóan külön CH és NOx romlási tényezőket kell meghatározni, és a rosszabbodó kibocsátási szinteknek a szennyezőanyag-kibocsátási vizsgálat eredményéből történő kiszámításakor azokat külön kell alkalmazni, mielőtt a kibocsátási határértéknek való megfelelés megállapítására a kapott leromlott NOx- és CH-értékeket összeadnák.

3.2.7.3.   A gyártó a valamely utókezelő rendszer szerinti motorcsaládra meghatározott romlási tényezőit olyan motorra is átviheti, mely nem tartozik ugyanabba az utókezelő rendszer szerinti motorcsaládba. Ilyen esetben a gyártónak igazolnia kell a jóváhagyó hatóság előtt, hogy arra a motorra, amelyre az utókezelő rendszer szerinti motorcsaládot eredetileg bevizsgálták, és arra a motorra, amelyre a romlási tényezőket átviszik, ugyanolyan műszaki specifikációk és nem közúti mozgó gépbe való beépítési követelmények vonatkoznak, és az ilyen motor kibocsátása is hasonló.

Amennyiben a romlási tényezőket olyan motorra viszik át, amely eltérő kibocsátástartóssági időtartammal rendelkezik, újra kell számolni a romlási tényezőket a vonatkozó kibocsátástartóssági időtartamnak megfelelően a 3.2.5.1. pontban meghatározott regressziós egyenlet extrapolációjával vagy interpolációjával.

3.2.7.4.   Valamennyi vizsgálati ciklusban, valamennyi szennyező anyagra vonatkozó romlási tényezőt fel kell jegyezni az adminisztratív követelményekről szóló (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet VI. mellékletének 1. függelékében meghatározott vizsgálati jegyzőkönyvben.

3.3.   A gyártásmegfelelőség ellenőrzése

3.3.1.   A gyártásmegfelelőség szennyezőanyag-kibocsátás tekintetében történő ellenőrzése a II. melléklet 6. szakasza alapján történik.

3.3.2.   A gyártó a szennyezőanyag-kibocsátásokat a kipufogógáz-utókezelő rendszer előtt is lemérheti, az EU-típusjóváhagyási vizsgálat elvégzésével egyidejűleg. E célra a gyártó meghatározhat nem hivatalos romlási tényezőket külön az utókezelő rendszer nélküli motorra és külön az utókezelő rendszerre, amelyeket segítségként felhasználhat a sorozatgyártás ellenőrzéséhez.

3.3.3.   Az EU-típusjóváhagyás céljaira csak a 3.2.5. vagy a 3.2.6. pont szerint meghatározott romlási tényezőket kell rögzíteni az adminisztratív követelményekről szóló (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet VI. melléklet 1. függelékében meghatározott vizsgálati jegyzőkönyvben.

3.4.   Karbantartás

A tartampróba céljaira a karbantartást a gyártó szerviz- és karbantartási kézikönyvének megfelelően kell elvégezni.

3.4.1.   Szennyezőanyag-kibocsátással kapcsolatos tervezett karbantartás

3.4.1.1.   A tartampróba végrehajtásához a motor működése közben elvégzendő, kibocsátással kapcsolatos tervezett karbantartásnak azonos időközönként kell megtörténnie, mint ahogyan azt az új, nem közúti mozgó gépek vagy új motorok végfelhasználói számára adott gyártói karbantartási utasításban megadták. Ezt a tervezett karbantartást a tartampróba alapján szükség esetén módosítani lehet, azzal a feltétellel, hogy olyan művelet nem törölhető a karbantartási tervből, amelyet a vizsgált motoron már elvégeztek.

3.4.1.2.   Minden, a motor működési hibájának megelőzését célzó, a kibocsátással kapcsolatos kritikus alkatrészeken a kibocsátástartóssági időtartam során rendszeres időközönként végzett beállítás, szétszerelés, tisztítás vagy csere csak a kibocsátásszabályozási rendszer kifogástalan működésének biztosításához technológiailag szükséges mértékben megengedett. El kell kerülni, hogy a kibocsátással kapcsolatos kritikus alkatrészek tervszerű cseréje a rutinszerűen cserélhető alkatrészektől eltekintve szükségessé váljon a tartampróba alatt és bizonyos motorüzemidő elteltével. Ezzel összefüggésben a rendszeres megújításhoz használt karbantartási fogyóeszközök vagy bizonyos motor-üzemóránként tisztítást igénylő alkatrészek minősülnek rutinszerűen cserélhető alkatrészeknek.

3.4.1.3.   A tervezett karbantartásra vonatkozó követelményeket a jóváhagyó hatóságnak az EU-típusjóváhagyás megadása előtt jóvá kell hagynia, és a vevőnek átadott felhasználói kézikönyvnek tartalmaznia kell. A jóváhagyó hatóság nem tagadhatja meg az ésszerű és műszakilag szükséges karbantartási követelmények – egyebek mellett az 1.6.1.4. pontban foglaltak – jóváhagyását.

3.4.1.4.   A motorgyártónak a tartampróbára vonatkozóan pontosan meg kell határoznia a beállítást, a tisztítást és a karbantartást (ha szükséges), valamint a következők tervszerű cseréjét:

—	a kipufogógáz-visszavezetés szűrői és hűtői,

—	pozitív forgattyúsház-szellőzőszelep, ha van,

—	tüzelőanyag-befecskendező csúcs (csak a tisztítás),

—	tüzelőanyag-befecskendezők,

—	turbókompresszor,

—	elektronikus motorvezérlő egység és az ahhoz kapcsolódó érzékelők és működtető szerkezetek,

—	részecske-utókezelő rendszer (beleértve a kapcsolódó alkatrészeket is),

—	NOx-utókezelő rendszer (beleértve a kapcsolódó alkatrészeket is),

—	kipufogógáz-visszavezetés, beleértve a kapcsolódó szabályozószelepeket és csőrendszert,

—	minden más kipufogógáz-utókezelő rendszer.

3.4.1.5.   A kibocsátással kapcsolatos kritikus tervezett karbantartást csak akkor kell elvégezni, ha arra használat közben szükség van, és erről értesítik a motor vagy nem közúti mozgó gép végfelhasználóját.

3.4.2.   A tervezett karbantartás változásai

A gyártó az általa a tartampróba alatt elvégezni kívánt, és később a nem közúti mozgó gépek és motorok végfelhasználói számára javasolt minden új tervezett karbantartási műveletre vonatkozóan köteles jóváhagyási kérelmet benyújtani a jóváhagyó hatósághoz. A kérelemhez olyan adatokat kell csatolni, amelyek alátámasztják az új tervezett megelőző karbantartási művelet szükségességét és a karbantartási időközt.

3.4.3.   Kibocsátással nem kapcsolatos tervezett karbantartás

Az ésszerű és műszakilag indokolt, kibocsátással nem kapcsolatos tervezett karbantartást (úgymint olajcsere, olajszűrőcsere, tüzelőanyagszűrő-csere, levegőszűrő-csere, hűtőrendszer-karbantartás, alapjárati fordulatszám beállítása, fordulatszám-szabályozó, motor-forgatónyomaték, szelepholtjáték, porlasztóholtjáték, ékszíj feszességének beállítása stb.) a tartampróbára kiválasztott motorokon vagy nem közúti mozgó gépeken a gyártó által a végfelhasználó számára ajánlott legkisebb gyakorisággal lehet elvégezni (azaz nem a mostoha használati körülmények esetén ajánlott időközönként).

3.5.   Javítás

3.5.1.   A tartampróba során való vizsgálatra kiválasztott motor alkatrészeinek javítását csak alkatrészhiba vagy a motor működési hibája esetén szabad elvégezni. Magának a motornak, a kibocsátásszabályozási rendszernek vagy a tüzelőanyag-rendszernek a javítása nem megengedett, kivéve a 3.5.2. pontban meghatározott mértékben.

3.5.2.   Ha a motor, annak kibocsátásszabályozási rendszere vagy tüzelőanyag-rendszere a tartampróba során meghibásodik, a tartampróbát érvénytelennek kell tekinteni, és új motorral új tartampróbát kell kezdeni.

Az előző bekezdés nem alkalmazandó, ha a meghibásodott alkatrészeket lecserélik olyan egyenértékű alkatrészekre, amelyeket hasonló óraszámú tartampróbának vetettek alá.

4.   NRSh és NRS motorkategóriák és -alkategóriák az NRS-v-2b és az NRS-v-3 kivételével

4.1.   A kibocsátástartóssági időtartam vonatkozó kategóriáját és a megfelelő romlási tényezőt e 4. szakasz szerint kell megállapítani.

4.2.   Egy motorcsalád akkor tekinthető úgy, hogy megfelel az egy motor-alkategóriára vonatkozó határértékeknek, ha a motorcsaládot reprezentáló összes motor kibocsátásvizsgálati eredményeinek – a 2. szakaszban meghatározott romlási tényezőkkel való szorzással korrigált – értékei nem haladják meg az adott motor-alkategóriára érvényes határértékeket. Ha azonban a motorcsaládot reprezentáló egy vagy több motor kibocsátásvizsgálati eredményeinek – a 2. szakaszban meghatározott romlási tényezőkkel való szorzással korrigált – egy vagy több értéke magasabb az adott motor-alkategóriára érvényes egy vagy több kibocsátási határértéknél, akkor úgy tekintendő, hogy a motorcsalád nem felel meg az adott motor-alkategóriára érvényes határértékeknek.

4.3.   A romlási tényezőket a következőképpen kell meghatározni:

4.3.1.

Legalább egy kiválasztott motoron, amelynek a konfigurációja a legvalószínűbben meghaladja a CH + NOx kibocsátási határértéket, a kialakítása pedig jellemző a sorozatgyártású motorokra, a kibocsátás stabilizálódásának megfelelő óraszáma után el kell végezni a VI. mellékletben meghatározott (teljes) kibocsátási vizsgálati eljárást.

4.3.2.

Egynél több motor vizsgálata esetén az eredményeket az összes vizsgált motorra vonatkozó eredmények alkalmazandó határértékekhez képest egy további tizedesjegyre kerekített átlagaként kell kiszámítani.

4.3.3.

A motorok öregítési eljárása után ismét el kell végezni e kibocsátási vizsgálatot. Az öregítési eljárást úgy kell megtervezni, hogy a gyártó előre jelezni tudja a motor kibocsátástartóssági időtartama során a kibocsátás várható romlását üzem közben, s hogy figyelembe vegyék a kopás jellegét és más, a jellemző fogyasztói felhasználás során várható romlási tényezőket, amelyek befolyásolhatják a kibocsátási jellemzőket. Egynél több motor vizsgálata esetén az eredményeket az összes vizsgált motorra vonatkozó eredmények alkalmazandó határértékeken belül egy további tizedesjegyre kerekített átlagaként kell kiszámítani.

4.3.4.

A kibocsátástartóssági időtartam végén mért kibocsátásokat (adott esetben az átlagos kibocsátást) minden, az előírás hatálya alá eső szennyező anyag tekintetében el kell osztani a stabilizálódott kibocsátásokkal (átlagos kibocsátás, ha alkalmazható), az eredményt pedig két tizedesjegyre kell kerekíteni. Az eredményül kapott szám a DF, kivéve, ha kisebb mint 1,00, mert ebben az esetben a DF értéke 1,00.

4.3.5.

A gyártó a kibocsátási vizsgálat során további ellenőrző pontokat tervezhet a stabilizálódott kibocsátás ellenőrzési pontja és a kibocsátástartóssági időtartam vége között. Amennyiben időközi vizsgálatokat terveznek, az ellenőrzési pontokat egyenletesen kell elosztani az EDP alatt (plusz/mínusz két óra eltéréssel), az egyik ellenőrzési pontot pedig a kibocsátástartóssági időtartam felénél kell elhelyezni (plusz/mínusz két óra eltéréssel).

4.3.6.

Minden egyes CH + NOx és CO szennyező anyag tekintetében az adatpontok között egy egyenest kell húzni, miközben az első vizsgálat időpontját a nulla pontban feltételezik, és a legkisebb négyzetek módszerét alkalmazzák. A romlási tényező a tartóssági időtartam végén kiszámított kibocsátás és a nulla pontban kiszámított kibocsátás hányadosa. A megfelelő vizsgálati ciklusban valamennyi szennyező anyagra vonatkozó romlási tényezőt fel kell jegyezni az adminisztratív követelményekről szóló (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet VII. mellékletének 1. függelékében meghatározott vizsgálati jegyzőkönyvben.

4.3.7.

A kiszámított romlási tényezők az alapul szolgáló típuson kívül további motorcsaládokra is alkalmazhatók, ha a gyártó az EU-típusjóváhagyás előtt a jóváhagyó hatóság számára elfogadhatóan megindokolja, hogy az érintett motorcsalád kibocsátásának romlási jellemzői az alkalmazott tervezési mód és a technológia alapján várhatóan hasonlóak lesznek. A következő nem kizárólagos felsorolás a tervezési mód és a technológia csoportosítását adja meg. — hagyományos kétütemű motorok kipufogógáz-utókezelő rendszer nélkül, — katalizátorral felszerelt hagyományos kétütemű motorok, amelyek aktív anyaga, terhelése és az egy cm2-re eső cellaszáma azonos, — rétegezett öblítő rendszerrel felszerelt kétütemű motorok, — rétegezett öblítő rendszerrel és katalizátorral felszerelt kétütemű motorok, amelyek aktív anyaga, terhelése és az egy cm2-re eső cellaszáma azonos, — katalizátorral felszerelt négyütemű motorok, amelyek szeleptechnológiája és kenési rendszere azonos, — katalizátor nélküli négyütemű motorok, amelyek szeleptechnológiája és kenési rendszere azonos.

4.4.   A kibocsátástartóssági időtartam kategóriái

4.4.1.   Az (EU) 2016/1628 rendelet V. mellékletének V-3. vagy V-4. táblázatában szereplő azon motorkategóriák esetében, amelyek a kibocsátástartóssági időtartam tekintetében alternatív értékekkel rendelkeznek, a gyártóknak az EU-típusjóváhagyáskor kell megadniuk a kibocsátástartóssági időtartam egyes motorcsaládokra vonatkozó kategóriáit. Ez az a kategória a 3.2. táblázatból, amelyik a legjobban megközelíti azon rendszer várható élettartamát, amelybe a gyártó meghatározása szerint a motorokat beépítik. A gyártók minden motorcsalád tekintetében megőrzik azon adatokat, amelyekkel alá tudják támasztani a kibocsátástartóssági időtartam kategóriájának kiválasztását. Ezen adatokat kérésre be kell nyújtani a jóváhagyó hatóságnak.

3.2. táblázat

A kibocsátástartóssági időtartam kategóriái

A kibocsátástartóssági időtartam kategóriája	A motor felhasználási területe
1. kat.	Fogyasztási cikkek
2. kat.	Félprofesszionális termékek
3. kat.	Professzionális termékek

4.4.2.   A gyártónak a jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlően igazolnia kell, hogy a kibocsátástartóssági időtartam kategóriája helyes. Az egy adott motorcsaládra a kibocsátástartóssági időtartam kategóriájának gyártó általi kiválasztását alátámasztó adatok többek között a következőket foglalják magukban:

—	azon rendszer élettartamára vonatkozó felmérések, amelybe a szóban forgó motort beépítik,

—	az üzem során elöregedett motorok műszaki értékelése annak megállapítása érdekében, hogy a motor teljesítményének romlása mikor éri el azt a pontot, amikor a használhatóságának és/vagy megbízhatóságának romlása miatt a motor javítása vagy cseréje szükségessé válik,

—	jótállási nyilatkozat és jótállási idő,

—	a motor élettartamával kapcsolatos marketinganyagok,

—	a motor vásárlóinak hibabejelentései, és

—	a tartósság, a különleges motortechnológiák, a motorok anyagainak és tervezésének műszaki értékelése (órában).

IV. MELLÉKLET

A kibocsátásszabályozási stratégiákra, az NOx-szabályozásra és a részecskeszabályozásra vonatkozó követelmények

1.   Fogalommeghatározások, rövidítések és általános követelmények

1.1.   E melléklet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat és rövidítéseket kell alkalmazni:

(1)   „diagnosztikai hibakód” („DTC”): az NOx-szabályozás, illetve a részecskeszabályozás működési hibáját azonosító vagy címkéző szám vagy alfanumerikus azonosító;

(2)   „megerősített és aktív diagnosztikai hibakód”: olyan diagnosztikai hibakód, amelyet a rendszer elment, amikor az NOx-szabályozás-diagnosztikai és/vagy a részecskeszabályozás-diagnosztikai rendszer működési hibát jelez;

(3)   „NOx-szabályozás-diagnosztika szerinti motorcsalád”: a gyártó által az alapján csoportosított motorok, hogy az NOx-szabályozás működési hibáinak ellenőrzésére/diagnosztizálására szolgáló módszerek közösek;

(4)   „NOx-szabályozás-diagnosztikai rendszer” (NCD): a motor fedélzetén található rendszer, mely képes az alábbiakra:

a)	az NOx-szabályozás működési hibájának észlelése;

b)	az NOx-szabályozás működési hibája valószínű okának beazonosítása számítógépes memóriában tárolt adatok alapján és/vagy ilyen információk kiadása külső eszközre;

(5)   „NOx-szabályozás működési hibája” (NCM): egy motor NOx-szabályozó rendszerébe való szakszerűtlen beavatkozásra tett kísérlet vagy a rendszert érintő olyan működési hiba, amely vélhetően ilyen szakszerűtlen beavatkozás következménye, amelynek észlelését követően e rendelet szerint figyelmeztetésnek vagy használatkorlátozó rendszernek kell bekapcsolódnia;

(6)   „részecskeszabályozás-diagnosztikai rendszer” (PCD): a motor fedélzetén található rendszer, amely képes az alábbiakra:

a)	a részecskeszabályozás működési hibájának észlelése,

b)	a részecskeszabályozás működési hibája valószínű okának beazonosítása számítógépes memóriában tárolt adatok alapján, és/vagy ilyen információk kiadása külső eszközre;

(7)   „részecskeszabályozás működési hibája” (PCM): egy motor részecske-utókezelő rendszerébe való szakszerűtlen beavatkozásra tett kísérlet vagy a részecske-utókezelő rendszert érintő olyan működési hiba, amely vélhetően ilyen szakszerűtlen beavatkozás következménye, amelynek észlelését követően e rendelet szerint figyelmeztetésnek kell bekapcsolódnia;

(8)   „részecskeszabályozás-diagnosztika szerinti motorcsalád”: a gyártó által annak alapján csoportosított motorrendszerek, hogy a részecskeszabályozás működési hibáinak ellenőrzésére/diagnosztizálására szolgáló módszerek közösek;

(9)   „kiolvasó”: külső mérőberendezés, amely az NOx-szabályozás-diagnosztikai és/vagy a részecskeszabályozás-diagnosztikai rendszerrel való külső kommunikációra szolgál.

1.2.   Környezeti hőmérséklet

A 2. cikk (7) bekezdése ellenére a laboratóriumi környezettől eltérő környezetekkel összefüggésben környezeti hőmérsékletre való hivatkozás esetén a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:

1.2.1.

Próbapadra szerelt motoroknál a környezeti hőmérséklet a motorba táplált égési levegőnek a motor alkatrészei előtt mért hőmérséklete.

1.2.2.

Nem közúti mozgó gépbe beépített motoroknál a környezeti hőmérséklet a közvetlenül a nem közúti mozgó gépen kívül mért léghőmérséklet.

2.   A kibocsátásszabályozási stratégiával kapcsolatos műszaki követelmények

2.1.   Ez a 2. szakasz azokra az NRE, NRG, IWP, IWA, RLL és RLR kategóriájú, elektronikus vezérlésű motorokra vonatkozik, amelyek megfelelnek az (EU) 2016/1628 rendelet II. mellékletben meghatározott, „V. szakasz” szerinti kibocsátási határértékeknek, és amelyeknél a befecskendezendő tüzelőanyag mennyiségét és a befecskendezés idejét elektronikus vezérlés határozza meg, vagy elektronikus vezérlés kapcsolja be, kapcsolja ki vagy modulálja az NOx csökkentésére szolgáló kibocsátásszabályozási rendszert.

2.2.   A kibocsátásszabályozási alapstratégiára vonatkozó követelmények

2.2.1.   A kibocsátásszabályozási alapstratégiát úgy kell megtervezni, hogy a motor – rendeltetésszerű használat esetén – megfeleljen e rendelet rendelkezéseinek. A rendeltetésszerű használat nem korlátozódik a 2.4. pontban meghatározott szabályozási feltételekre.

2.2.2.   A kibocsátásszabályozási alapstratégiák közé tartoznak egyebek mellett az alábbiak szabályozására szolgáló jelleggörbék vagy algoritmusok:

a)	a tüzelőanyag-befecskendezés vagy a gyújtás vezérlése (motorvezérlés);

b)	kipufogógáz-visszavezetés (EGR);

c)	a szelektív katalitikus csökkentési rendszer reagensadagolása.

2.2.3.   Minden olyan kibocsátásszabályozási alapstratégia tilos, amely különbséget tud tenni a szabványosított EU-típusjóváhagyási vizsgálat alatti és egyéb üzemeltetési körülmények melletti motorműködés között, és ennélfogva az EU-típusjóváhagyási eljárás lényeges körülményeihez képest eltérő körülmények melletti működés esetén alacsonyabb kibocsátásszabályozási teljesítményt eredményez.

2.3.   A kibocsátásszabályozási segédstratégiára vonatkozó követelmények

2.3.1.   A kibocsátásszabályozási segédstratégiát motor vagy nem közúti mozgó gép léptetheti életbe, feltéve, ha a kibocsátásszabályozási segédstratégia:

2.3.1.1.

nem csökkenti állandó jelleggel a kibocsátásszabályozási rendszer hatékonyságát;

2.3.1.2.

kizárólag a 2.4.1., 2.4.2. vagy 2.4.3. pontban leírtaktól eltérő szabályozási feltételek mellett, a 2.3.5. pontban meghatározott célokra és legfeljebb az e célok eléréséhez szükséges ideig működik, a 2.3.1.3., 2.3.2. és 2.3.4. pontban megengedett kivételektől eltekintve;

2.3.1.3.

kizárólag kivételesen, a 2.4.1., 2.4.2., illetve 2.4.3. pontban meghatározott szabályozási feltételek mellett, a 2.3.5. pontban megállapított célokból igazoltan szükséges és a jóváhagyó hatóság által jóváhagyott esetben, legfeljebb az említett célokhoz szükséges időre lép életbe;

2.3.1.4.

biztosítja, hogy kibocsátásszabályozási rendszer teljesítménye a lehető legjobban megközelítse a kibocsátásszabályozási alapstratégiában megadott szintet.

2.3.2.   Ha a kibocsátásszabályozási segédstratégia életbe lép az EU-típusjóváhagyási vizsgálat alatt, arra nem kizárólag a 2.4. pontban meghatározottaktól eltérő szabályozási feltételek mellett kerülhet sor, a célja pedig nem korlátozódhat a 2.3.5. pontban meghatározott feltételekre.

2.3.3.   Ha a kibocsátásszabályozási segédstratégia nem lép életbe az EU-típusjóváhagyási vizsgálat alatt, igazolni kell, hogy a kibocsátásszabályozási segédstratégia csak annyi ideig aktív, amennyi a 2.3.5. pontban megjelölt célok érdekében szükséges.

2.3.4.   Hideg hőmérsékleti működés

A kibocsátásszabályozási segédstratégia a 2.4. pontban meghatározott szabályozási feltétektől függetlenül is életbe léphet a kipufogógáz-visszavezető rendszerrel (EGR) felszerelt motoron, ha a környezeti hőmérséklet 275 °K (2 °C) alatt van, és teljesül az alábbi két feltétel egyike:

a)	a szívócső hőmérséklete legfeljebb a következő egyenlettel meghatározott hőmérséklet: IMTc = PIM / 15,75 + 304,4, ahol: IMTc a szívócső számított hőmérséklete, K és PIM pedig a szívócső abszolút nyomása kPa-ban;

b)	a hűtőközeg hőmérséklete legfeljebb a következő egyenlettel meghatározott hőmérséklet: ECTc = PIM / 14,004 + 325,8, ahol: ECTc a hűtőközeg számított hőmérséklete (K), PIM pedig a szívócső abszolút nyomása kPa-ban.

2.3.5.   A 2.3.2. pontban megengedett kivételektől eltekintve a kibocsátásszabályozási segédstratégia kizárólag a következő célokból léphet életbe:

a)	fedélzeti vezérlőjelek általi aktiválás a motor védelmében (ideértve a levegőrendszer védelmét is) és/vagy azon nem közúti mozgó gépek védelmében, amelyekbe a motor be van építve;

b)	üzembiztonsági okokból;

c)	a túlzott kibocsátás megelőzése érdekében hidegindítás, a motor bemelegítése vagy leállítása alatt;

d)

meghatározott környezeti vagy üzemeltetési körülmények esetén az előírás hatálya alá eső valamelyik szennyező anyag kibocsátásának ellenőrzéséről történő lemondás annak érdekében, hogy cserében a többi szennyező anyag kibocsátása az adott motorra vonatkozó határértékeken belül maradjon. A cél egy természetes jelenség hatásának oly módon történő ellensúlyozása, hogy annak eredményeképpen a szennyező anyagok összes alkotóeleme elfogadható mértékben szabályozható marad.

2.3.6.   A gyártó köteles a műszaki szolgálatnak az EU-típusjóváhagyási vizsgálat időpontjában igazolni, hogy a kibocsátásszabályozási segédstratégiák működése megfelel az e szakaszban foglalt követelményeknek. Az igazolás a 2.6. pontban említett dokumentáció értékelésével történik.

2.3.7.   A kibocsátásszabályozási segédstratégiát tilos a 2.3.1–2.3.5. pontban leírtaktól eltérő módon életbe léptetni.

2.4.   Szabályozási feltételek

A szabályozási feltételek azt a tengerszint feletti magasságot, környezeti hőmérsékletet és hűtőközeg-tartományt állapítják meg, amely meghatározza, hogy a kibocsátásszabályozási segédstratégia általánosan vagy csak kivételes esetben léptethető életbe a 2.3. pont szerint.

A szabályozási feltételek abszolút, statikus (száraz vagy nedves) légnyomásként mért légnyomást írnak elő (lásd a „légnyomás” fogalommeghatározását).

2.4.1.   IWP és IWA kategóriájú motorokra vonatkozó szabályozási feltételek:

a)	500 métert meg nem haladó tengerszint feletti magasság (vagy 95,5 kPa-nak megfelelő légnyomás);

b)	275 K és 303 K (2 °C és 30 °C) közötti környezeti hőmérséklet;

c)	a hűtőközeg hőmérséklete 343 K (70 °C) feletti.

2.4.2.   RLL kategóriájú motorokra vonatkozó szabályozási feltételek:

a)	1 000 métert meg nem haladó tengerszint feletti magasság (vagy 90 kPa-nak megfelelő légnyomás);

b)	275 K és 303 K (2 °C és 30 °C) közötti környezeti hőmérséklet;

c)	a hűtőközeg hőmérséklete 343 K (70 °C) feletti.

2.4.3.   NRE, NRG és RLR kategóriájú motorokra vonatkozó szabályozási feltételek:

a)	legalább 82,5 kPa légköri nyomás;

b)	környezeti hőmérséklet a következő tartományban: — legalább 266 K (– 7 °C), — legfeljebb az adott légköri nyomásnál a következő egyenlettel meghatározott hőmérséklet: Tc = – 0,4514 × (101,3 – Pb) + 311, ahol: Tc a kiszámított környezeti léghőmérséklet K-ben és Pb a légköri nyomás kPa-ban;

c)	a hűtőközeg hőmérséklete 343 K (70 °C) feletti.

2.5.   Amennyiben a motor bemeneti levegőhőmérséklet-érzékelőjét használják a környezeti hőmérséklet becslésére, akkor a két mérési pont közötti névleges eltérést motortípusra vagy motorcsaládra vonatkozóan kell értékelni. Használata esetén a beszívott levegő mért hőmérsékletét a névleges eltérésnek megfelelő értékkel kell kiigazítani a megjelölt motortípus vagy motorcsalád használatával történő beépítésre vonatkozó környezeti hőmérséklet becsléséhez.

Az eltérést a műszaki szempontok helyes megítélésével kell megbecsülni, többek között az alábbi műszaki tényezők (számítások, szimulációk, kísérleti eredmények, adatok stb.) alapján:

a)	a nem közúti mozgó gépek jellemző kategóriái, amelyekbe a motortípust vagy motorcsaládot beépítik; és

b)	a gyártó által az eredetiberendezés-gyártónak megadott beépítési utasítások.

Az értékelés egy példányát kérésre a jóváhagyó hatóság rendelkezésére kell bocsátani.

2.6.   A dokumentációra vonatkozó követelmények

A gyártónak eleget kell tennie az (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet I. melléklete A. részének 1.4. pontjában és ugyanazon melléklet 2. függelékében előírt dokumentációs követelményeknek.

3.   NOx-szabályozással kapcsolatos műszaki követelmények

3.1.   Ez a 3. szakasz azokra az NRE, NRG, IWP, IWA, RLL és RLR kategóriájú, elektronikus vezérlésű motorokra vonatkozik, amelyek megfelelnek az (EU) 2016/1628 rendelet II. mellékletben meghatározott, „V. szakasz” szerinti kibocsátási határértékeknek, és amelyeknél a befecskendezendő tüzelőanyag mennyiségét és a befecskendezés idejét elektronikus vezérlés határozza meg, vagy elektronikus vezérlés kapcsolja be, kapcsolja ki vagy modulálja az NOx csökkentésére szolgáló kibocsátásszabályozási rendszert.

3.2.   A gyártónak – az (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet I. mellékletében meghatározott dokumentumokat használva – teljes körű tájékoztatást kell nyújtania az NOx-szabályozásra szolgáló intézkedések működési jellemzőiről.

3.3.   Az NOx-szabályozási stratégiának működnie kell az Unió területén szokásosan előforduló minden környezeti feltétel mellett, különösen alacsony környezeti hőmérsékletek esetében.

3.4.   A gyártónak igazolnia kell, hogy reagens használata esetén az EU-típusjóváhagyási eljárás során alkalmazandó kibocsátásvizsgálati ciklus alatt az ammóniakibocsátás nem haladja meg RLL kategóriájú motorok esetében a 25 ppm, egyéb vonatkozó kategóriájú motor esetében pedig a 10 ppm átlagértéket.

3.5.   Ha a nem közúti mozgó gépekre reagenstartályokat szerelnek fel vagy kapcsolnak hozzájuk, biztosítani kell a tartályban található reagensből való mintavétel lehetőségét. A mintavételi pontnak speciális szerszám vagy eszköz használata nélkül is könnyen hozzáférhetőnek kell lennie.

3.6.   A 3.2–3.5. pontban foglalt követelményeken túlmenően a következő követelményeket kell alkalmazni:

a)	NRG kategóriájú motorok esetében az 1. függelékben foglalt műszaki követelmények;

b)

NRE kategóriájú motorok esetében: i. a 2. függelékben foglalt követelmények, ha a motor rendeltetése szerint kizárólag az „V. szakasz” szerinti kibocsátási határértékeknek megfelelő, IWP és IWA kategóriájú motorok helyett használható az (EU) 2016/1628 rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontja szerint, vagy ii. az 1. függelékben meghatározott követelmények az i. albekezdés hatálya alá nem tartozó motorok esetében;

c)	IWP, IWA és RLR kategóriájú motorok esetében a 2. függelékben foglalt műszaki követelmények;

d)	RLL kategóriájú motorok esetében a 3. függelékben foglalt műszaki követelmények.

4.   A szilárd szennyező anyagok szabályozásával kapcsolatos műszaki követelmények

4.1.   E szakasz rendelkezései azokba az alkategóriákba tartozó motorokra terjednek ki, amelyeket érint az (EU) 2016/1628 rendelet II. mellékletben meghatározott, „V. szakasz” szerinti részecskeszámra (PN) vonatkozó határérték, és részecske-utókezelő rendszerrel vannak felszerelve. Amennyiben az NOx-szabályozó rendszer és a részecskeszabályozó rendszer ugyanazokat a fizikai összetevőket [például azonos hordozóréteget (szelektív katalitikus csökkentési rendszert a szűrőn), azonos kipufogógázhőmérséklet-érzékelőt] használja, akkor az e szakaszban foglalt követelmények nem vonatkoznak olyan összetevőre vagy működési hibára, amelynek esetében a jóváhagyó hatóság a gyártó indoklással alátámasztott értékelésének vizsgálata után megállapítja, hogy a részecskeszabályozás e szakasz szerinti működési hibája az NOx-szabályozás 3. szakasz szerinti működési hibájához vezetne.

4.2.   A szilárd szennyező anyagokra vonatkozó szabályozással kapcsolatos részletes műszaki követelményeket a 4. függelék tartalmazza.

V. MELLÉKLET

A nem közúti, állandósult állapotú vizsgálati ciklushoz tartozó tartományra vonatkozó mérések és vizsgálatok

1.   Általános követelmények

Ez a melléklet azokra az NRE, NRG, IWP, IWA, RLL és RLR kategóriájú, elektronikus vezérlésű motorokra vonatkozik, amelyek megfelelnek az (EU) 2016/1628 rendelet II. mellékletben meghatározott, „V. szakasz” szerinti kibocsátási határértékeknek, és amelyeknél a befecskendezendő tüzelőanyag mennyiségét és a befecskendezés idejét elektronikus vezérlés határozza meg, vagy elektronikus vezérlés kapcsolja be, kapcsolja ki vagy modulálja az NOx csökkentésére szolgáló kibocsátásszabályozási rendszert.

Ez a melléklet határozza meg a műszaki követelményeket arra a releváns NRSC ciklussal összefüggő tartományra vonatkozóan, amelyen belül ellenőrizni kell az értéket, amellyel a II. mellékletben megállapított kibocsátási határértékek túlléphetők.

Ha a motort a 4. szakaszban előírt vizsgálati követelményeknek megfelelően vizsgálják, akkor a 2. szakaszban meghatározott, vonatkozó ellenőrzési tartományon belül véletlenszerűen kiválasztott pontokon vett kibocsátásminták nem léphetik túl az (EU) 2016/1628 rendelet II. mellékletében szereplő vonatkozó kibocsátási határértékek 2,0-szeresét.

A 3. szakasz rendelkezik azokról a kibocsátás próbapadi vizsgálata során a műszaki szolgálat által az ellenőrzési tartományban kiválasztott további mérési pontokról, amelyeket az 1. szakaszban foglalt követelmények teljesülésének igazolásához kell felhasználni.

A gyártó kérelmezheti, hogy a műszaki szolgálat a 3. szakasz szerinti igazolás során kizárjon bizonyos üzemi pontokat a 2. szakaszban meghatározott bármely ellenőrzési tartományból. A műszaki szolgálat akkor tehet eleget ennek a kérésnek, ha a gyártó igazolni tudja, hogy a motor egyetlen nem közúti mozgó gépkombináció esetében sem képes ezeken a pontokon működni.

A XIV. melléklet szerint a gyártó által az eredetiberendezés-gyártónak megadott beépítési utasításokban meg kell jelölni a vonatkozó ellenőrzési tartomány felső és alsó határértékét, és egyértelműen közölni kell, hogy az eredetiberendezés-gyártó nem építheti be a motort úgy, hogy annak működése a jóváhagyott motortípushoz vagy motorcsaládhoz tartozó nyomatékgörbe tekintetében tartósan az ellenőrzési tartományon kívüli fordulatszámra és terhelési pontokra korlátozódjon.

2.   A motor ellenőrzési tartománya

A motorvizsgálat elvégzéséhez alkalmazandó ellenőrzési tartomány az e 2. szakaszban meghatározott tartomány, amely a vizsgált motor esetében megfelel a vonatkozó NRSC-nek.

2.1.   A C1. NRSC-ciklussal vizsgált motorok ellenőrzési tartománya

Ezek a motorok változó fordulatszámon és terhelésen működnek. Az ellenőrzési tartomány alól különböző kivételek vannak a motor (al)kategóriájától és üzemi fordulatszámától függően.

2.1.1.   Legalább 19 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, NRE kategóriájú, változó fordulatszámú motorok, legalább 300 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, IWA kategóriájú, változó fordulatszámú motorok, RLR kategóriájú, változó fordulatszámú motorok és NRG kategóriájú, változó fordulatszámú motorok.

Az ellenőrzési tartomány (lásd a 5.1. ábrát) meghatározása a következő:

felső nyomatékkorlát: teljes terhelési nyomatékgörbe;

fordulatszám-tartomány: az A fordulatszámtól az n hi fordulatszámig;

ahol:

A fordulatszám = n lo + 0,15 × (n hi – n lo);

n hi	=	magas fordulatszám (lásd az 1. cikk (12) bekezdését),
n lo	=	alacsony fordulatszám (lásd az 1. cikk (13) bekezdését),

A vizsgálatból ki kell zárni a motor következő üzemállapotait:

a)	a legnagyobb nyomaték 30 %-a alatti pontok;

b)	a legnagyobb hasznos teljesítmény 30 %-a alatti pontok.

Ha a mért A motorfordulatszám ± 3 %-ra megközelíti a gyártó által megadott motorfordulatszámot, a megadott motorfordulatszámokat kell használni. Ha az eltérés bármelyik vizsgálati sebességnél meghaladja ezt a tűrést, akkor a mért fordulatszámokat kell használni.

Az ellenőrzési tartományon belüli közbenső vizsgálati pontok az alábbiak szerint állapítandók meg:

%nyomaték = a legnagyobb nyomaték %-os hányada;

;

Ahol: n100% a 100 %-os fordulatszám az adott vizsgálati ciklus alatt.

5.1. ábra

Ellenőrzési tartomány legalább 19 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, NRE kategóriájú, változó fordulatszámú motorok, legalább 300 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, IWA kategóriájú, változó fordulatszámú motorok és NRG kategóriájú, változó fordulatszámú motorok esetében

2.1.2.   Kevesebb mint 19 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, NRE kategóriájú, változó fordulatszámú motorok és kevesebb mint 300 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, IWA kategóriájú, változó fordulatszámú motorok

A 2.1.1. pontban meghatározott ellenőrzési tartományt kell alkalmazni, de az e pontban megadott és az 5.2. és 5.3. ábrán szemléltetett üzemállapotok további kizárása mellett.

a)

csak részecskék esetében, ha a C fordulatszám 2 400 fordulat/perc alatt van, akkor a B fordulatszám mellett a legnagyobb nyomaték 30 %-át, vagy ha nagyobb, a legnagyobb hasznos teljesítmény 30 %-át jelző pontok, magas fordulatszám mellett pedig a legnagyobb hasznos teljesítmény 70 %-át jelző pontok összekötésével kapott vonaltól jobbra vagy az alatt található pontok;

b)

csak részecskék esetében, ha a C fordulatszám legalább 2 400 fordulat/perc, akkor a B fordulatszám mellett a legnagyobb nyomaték 30 %-át, vagy ha nagyobb, a legnagyobb hasznos teljesítmény 30 %-át jelző pontok, 2 400 fordulat/perc fordulatszám mellett a legnagyobb hasznos teljesítmény 50 %-át jelző pontok, magas fordulatszám mellett pedig a legnagyobb hasznos teljesítmény 70 %-át jelző pontok összekötésével kapott vonaltól jobbra vagy az alatt található pontok.

ahol:

B fordulatszám = n lo + 0,5 × (n hi – n lo);

C fordulatszám = n lo + 0,75 × (n hi – n lo).

n hi	=	magas fordulatszám (lásd az 1. cikk (12) bekezdését),
n lo	=	alacsony fordulatszám (lásd az 1. cikk (13) bekezdését)

Ha a mért A, B és C motorfordulatszám ± 3 %-ra megközelíti a gyártó által megadott motorfordulatszámot, a megadott motorfordulatszámokat kell használni. Ha az eltérés bármelyik vizsgálati sebességnél meghaladja ezt a tűrést, akkor a mért fordulatszámokat kell használni.

5.2. ábra

Ellenőrzési tartomány kevesebb mint 19 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, NRE kategóriájú, változó fordulatszámú motorok és kevesebb mint 300 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, IWA kategóriájú, változó fordulatszámú motorok esetében, kevesebb mint 2400 fordulat/perc C fordulatszám mellett

Jelmagyarázat:

1	A motor ellenőrzési tartománya
2	Minden kibocsátásra vonatkozó, görbe alatti terület
3	Részecskékre vonatkozó, görbe alatti terület
a	a legnagyobb hasznos teljesítmény %-os hányada
b	A legnagyobb nyomaték %-os hányada

5.3. ábra

Ellenőrzési tartomány kevesebb mint 19 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, NRE kategóriájú, változó fordulatszámú motorok és kevesebb mint 300 kW legnagyobb hasznos teljesítményű, IWA kategóriájú, változó fordulatszámú motorok esetében, több mint 2 400 fordulat/perc C fordulatszám mellett

Jelmagyarázat:

1	A motor ellenőrzési tartománya
2	Minden kibocsátásra vonatkozó, görbe alatti terület
3	Részecskékre vonatkozó, görbe alatti terület
a	a legnagyobb hasznos teljesítmény %-os hányada
b	A legnagyobb nyomaték százalékos hányada

2.2.   A D2., E2. és G2. NRSC-ciklussal vizsgált motorok ellenőrzési tartománya

Ezek a motorok működés közben általában nagyon megközelítik a tervezett üzemi fordulatszámukat, ezért az ellenőrzési tartomány az alábbiak szerint állapítandó meg:

fordulatszám	:	100 %
nyomatéktartomány	:	50 %-tól a legnagyobb teljesítménynek megfelelő nyomatékig

2.3.   Az E3. NRSC-ciklussal vizsgált motorok ellenőrzési tartománya

Ezek a motorok általában némileg a fix állásszögű légcsavar görbéje alatt és felett működnek. Az ellenőrzési tartomány a légcsavar görbéjéhez viszonyul, határértékeit pedig matematikai egyenletek exponensei határozzák meg. Az ellenőrzési tartomány az alábbiak szerint állapítandó meg:

A fordulatszám alsó határértéke	:	0, 7 × n 100 %
Felső határgörbe	:	%teljesítmény = 100 × ( %fordulatszám/90)3,5;
Alsó határgörbe	:	%teljesítmény = 70 × ( %fordulatszám/100)2,5;
A teljesítmény felső határértéke	:	A teljes terhelés melletti teljesítménygörbe
A fordulatszám felső határértéke	:	A fordulatszám-szabályozó által engedett legnagyobb fordulatszám

ahol:

%teljesítmény a legnagyobb hasznos teljesítmény %-os hányada;

%fordulatszám a következő %-os hányada: n100%

n100% a 100 %-os fordulatszám az adott vizsgálati ciklus alatt.

5.4. ábra

Az E3. NRSC-ciklussal vizsgált motorok ellenőrzési tartománya

Jelmagyarázat:

1	A fordulatszám alsó határértéke
2	Felső határgörbe
3	Alsó határgörbe
4	A teljes terhelés melletti teljesítménygörbe
5	A fordulatszám-szabályozó által engedett legnagyobb fordulatszám görbéje
6	A motor ellenőrzési tartománya

3.   Az igazolási eljárásra vonatkozó követelmények

A műszaki szolgálat a vizsgálat céljára véletlenszerűen választ ki terhelési és sebességi pontokat az ellenőrzési tartományon belül. A 2.1. pont hatálya alá tartozó motorok esetében legfeljebb három pontot kell kiválasztani. A 2.2. pont hatálya alá tartozó motorok esetében egy pontot kell kiválasztani. A 2.3. vagy 2.4. pont hatálya alá tartozó motorok esetében legfeljebb két pontot kell kiválasztani. A műszaki szolgálat véletlenszerűen meghatározza a vizsgálati pontok sorrendjét. A vizsgálatot az NRSC (non-road steady cycle = nem közúti állandósult állapotú ciklus) fő követelményei szerint kell lebonyolítani, de minden vizsgálati pontot külön kell értékelni.

4.   Vizsgálati követelmények

A vizsgálatot a különálló NRSC ciklusok után azonnal el kell végezni az alábbiak szerint:

a)

a vizsgálatot a VI. melléklet 7.8.1.2. pontjának a)–e) alpontjában leírt módon, a különálló NRSC ciklusok után, de az f) alpont szerinti vizsgálat utáni eljárások előtt, vagy a VI. melléklet 7.8.2.3. pontjának a)–d) alpontjában leírt, átmeneteket is magában foglaló, nem közút állandósult állapotú vizsgálati ciklus („RMC”) után, de az e) pont szerinti vizsgálat utáni eljárások előtt azonnal el kell végezni;

b)	a vizsgálatot a VI. melléklet 7.8.1.2. pontjának b)–e) alpontjában előírt módon, a többszűrős módszerrel (minden vizsgálati ponton külön szűrővel) a 3. szakasz szerint kiválasztott vizsgálati pontokon el kell végezni;

c)	minden egyes vizsgálati pontra ki kell számolni a fajlagos kibocsátási értéket (g/kWh vagy adott esetben #/kWh);

d)	a kibocsátási értékeket ki lehet számolni tömegben a VII. melléklet 2. szakasza alapján vagy mólban a VII. melléklet 3. szakasza alapján, de összhangban kell lenniük a különálló NRSC vagy az RMC vizsgálat során alkalmazott módszerrel;

e)	gáz-halmazállapotú szennyező anyagok és részecskeszám esetében az összesítő számításokhoz a (7-63) egyenletben az Nmode értékét 1-nek kell venni és 1 értékű súlyozó tényezőt kell használni;

f)	a szilárd szennyező anyagok mennyiségének kiszámításához a többszűrős módszert kell alkalmazni, az összeg kiszámításához az Nmode értékét a (7-64) egyenletben 1-nek kell venni, és 1 értékű súlyozó tényezőt kell használni.

VI. MELLÉKLET

Kibocsátásvizsgálatok elvégzése és a mérőberendezésekre vonatkozó követelmények

1.   Bevezetés

E melléklet a vizsgált motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú és szilárd szennyező anyagok mennyiségének meghatározására szolgáló módszert és a mérőberendezésekre vonatkozó előírásokat ismerteti. E melléklet számozása a 6. szakasztól a 11. számú, nem közúti mozgó gépekre és berendezésekre vonatkozó (NRMM) globális műszaki előírásnak és a 96-03. ENSZ-előírás 4B. mellékletének számozását követi. A 11. számú NRMM globális műszaki előírás néhány pontja azonban e mellékletben nem szükséges, vagy a technológia fejlődésnek megfelelően módosításra került.

2.   Általános áttekintés

Ez a melléklet a kibocsátásvizsgálat elvégzéséhez szükséges alábbi műszaki rendelkezéseket tartalmazza. A további rendelkezések felsorolása a 3. pontban található.

—	5. szakasz: teljesítménykövetelmények, ideértve a vizsgálati fordulatszámok meghatározását

—	6. szakasz: vizsgálati feltételek, ideértve a kartergáz-kibocsátások figyelembevételének, valamint a kipufogógáz-utókezelő rendszerek folyamatos vagy időszakos regenerációjának meghatározására és figyelembevételére szolgáló módszert

—	7. szakasz: vizsgálati eljárások, ideértve a motorok jelleggörbéjének felvételét, a vizsgálati ciklus előállítását és a vizsgálati ciklusok végrehajtási eljárását

—	8. szakasz: mérési eljárások, ideértve a mérőműszerek kalibrálását és teljesítményvizsgálatát, valamint a műszerek vizsgálatra való hitelesítését

—	9. szakasz: mérőberendezések, ideértve a mérőműszereket, a hígítási eljárásokat, a mintavételi eljárásokat, valamint az analitikai gázokat és a tömegelőírásokat

—	1. függelék: részecskeszám-mérési eljárás

3.   Kapcsolódó mellékletek

—	:	Az adatok értékelése és számítások	:	VII. melléklet
—	:	A vegyes üzemű motorokra vonatkozó vizsgálati eljárások	:	VIII. melléklet
—	:	Referencia-tüzelőanyagok	:	IX. melléklet
—	:	Vizsgálati ciklusok	:	XVII. melléklet

4.   Általános követelmények

A vizsgálandó motoroknak a 6. szakaszban előírt vizsgálati feltételek és a 7. szakaszban előírt vizsgálati eljárások szerint végrehajtott vizsgálat során meg kell felelniük az 5. szakaszban előírt teljesítménykövetelményeknek.

5.   Teljesítménykövetelmények

5.1.   Gáz-halmazállapotú és szilárd szennyezőanyag-, CO2- és NH3-kibocsátások

A szennyező anyagok a következők:

a)	nitrogén-oxidok, NOx;

b)	összes szénhidrogén, CH vagy THC formájában kifejezett szénhidrogének;

c)	szén-monoxid, CO;

d)	részecskék;

e)	részecskeszám.

A motor gáz-halmazállapotú és szilárd szennyezőanyag- és CO2-kibocsátásának mért értékei a motor fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátásai gramm/kilowattórában (g/kWh).

Azokat a gáz-halmazállapotú és szilárd szennyező anyagokat kell mérni, amelyek tekintetében határértékek vonatkoznak az (EU) 2016/1628 rendelet II. mellékletében foglaltak szerint vizsgált motor-alkategóriára. A III. melléklet szerint meghatározott romlási tényezőt is magukban foglaló eredmények nem haladhatják meg a vonatkozó határértékeket.

A CO2-t az (EU) 2016/1628 rendelet 41. cikkének (4) bekezdésében előírtak szerint minden motor-alkategóriára vonatkozóan mérni és jelenteni kell.

Ezenkívül az ammónia (NH3) átlagos kibocsátását is mérni kell a IV. melléklet 3. szakasza szerint, amennyiben a motor kibocsátásszabályozási rendszerének részét képező NOx-szabályozás reagenst használ. Az így mért kibocsátás nem haladhatja meg az említett szakaszban előírt értékeket.

A kibocsátásokat a 7. szakaszban és a XVII. mellékletben leírt (állandósult állapotú és/vagy tranziens vizsgálati) ciklusokban kell meghatározni. A mérőrendszernek a 9. szakaszban leírt mérőberendezésekkel teljesítenie kell a 8. szakaszban foglalt kalibrálási és teljesítményellenőrzési előírásokat.

A jóváhagyó hatóság más rendszereket vagy elemző készülékeket is jóváhagyhat, ha úgy véli, hogy azok az 5.1.1. pont szerint egyenértékű eredményeket adnak. Az eredményeket a VII. mellékletben foglalt követelmények szerint kell kiszámítani.

5.1.1.   A mérőrendszerek egyenértékűsége

A rendszerek egyenértékűségének megállapítását a szóban forgó rendszer és e melléklet egyik rendszere közötti, hét (vagy több) mintapárral végzett korrelációs vizsgálatra kell alapozni. Az „eredmények” kifejezés az adott ciklusban mért súlyozott kibocsátásokat jelenti. A korrelációs vizsgálatokat ugyanabban a laboratóriumban, ugyanabban a mérőállásban, és ugyanazon a motoron kell elvégezni, lehetőleg egyidejűleg. A mintapárokkal a fenti laboratóriumi, mérőállásra és motorra vonatkozó körülmények között kapott átlagok egyenértékűségét a VII. melléklet 3. függelékében leírt módon F vizsgálattal és t vizsgálattal kell meghatározni. A kiugró értékeket az ISO 5725 szabvány szerint kell meghatározni, és ki kell őket zárni a vizsgálatból. A korrelációs vizsgálathoz használt rendszereket jóvá kell hagyatni a jóváhagyó hatósággal.

5.2.   A vizsgálati ciklusokra vonatkozó általános követelmények

5.2.1.   A típusjóváhagyási vizsgálatot a megfelelő NRSC és adott esetben NRTC vagy LSI-NRTC ciklus alkalmazásával kell elvégezni az (EU) 2016/1628 rendelet 24. cikkében és IV. mellékletében előírtaknak megfelelően.

5.2.2.   Az NRSC műszaki előírásait és jellemzőit a XVII. melléklet 1. függeléke (különálló NRSC) és 2. függeléke (átmeneteket magában foglaló NRSC) tartalmazza. Az NRSC vizsgálat a gyártó döntése szerint elvégezhető különálló NRSC ciklusként vagy adott esetben átmeneteket is magában foglaló NRSC ciklusként („RMC”) a 7.4.1. pontban foglaltak szerint.

5.2.3.   Az NRTC és az LSI-NRTC műszaki előírásait és jellemzőit a XVII. melléklet 3. függeléke tartalmazza.

5.2.4.   A 7.4. pontban és a XVII. mellékletben meghatározott vizsgálati ciklusok a maximális forgatónyomaték vagy teljesítmény százalékos értéke és a vizsgálati ciklusok helyes elvégzéséhez meghatározandó vizsgálati fordulatszámok figyelembevételével lettek kialakítva:

a)	100 %-os fordulatszám (legnagyobb vizsgálati fordulatszám, MTS vagy névleges fordulatszám);

b)	az 5.2.5.4. pontban meghatározott közbenső fordulatszám(ok);

c)	az 5.2.5.5. pontban meghatározott üresjárati fordulatszám.

A vizsgálati fordulatszámok meghatározásáról az 5.2.5. pont, a forgatónyomaték és a teljesítmény használatáról pedig az 5.2.6. pont rendelkezik.

5.2.5.   Vizsgálati fordulatszámok

5.2.5.1.   Legnagyobb vizsgálati fordulatszám (MTS)

Az MTS-t az 5.2.5.1.1. vagy az 5.2.5.1.3. pont szerint kell kiszámítani.

5.2.5.1.1.   Az MTS kiszámítása

Az MTS kiszámításához a tranziens leképezési eljárást kell végrehajtani a 7.4. pont szerint. Az MTS-t ezután a teljesítményhez arányosított motorfordulatszám leképezett értékeiből kell meghatározni. Az MTS-t a (6-1), (6-2) vagy (6-3) egyenlettel kell kiszámítani:

a)	MTS = n lo + 0,95 × (n hi – n lo)	(6-1)
b)	MTS = n i	(6-2)

ahol:

n i	azon legkisebb és legnagyobb fordulatszám átlaga, amelyen az (n 2 norm i + P 2 norm i ) értéke az (n 2 norm i + P 2 norm i ) maximális értékének 98 %-a

c)

Ha csak egy olyan fordulatszám van, amelyen az (n 2 norm i + P 2 norm i ) értéke az (n 2 norm i + P 2 norm i ) maximális értékének 98 %-a: MTS = n i (6-3) ahol: n i a fordulatszám, amelyen a (n 2 norm i + P 2 norm i ) legnagyobb értéke előfordul. ahol: n = a motorfordulatszám i = a motor jelleggörbéje egy feljegyzett értékének megfelelő változó index n hi = a 2. cikk (12) bekezdésében meghatározott felső fordulatszám n lo = a 2. cikk (13) bekezdésében meghatározott alsó fordulatszám n norm i = a normál motorfordulatszám nPmax-szal osztva P norm i = a normál motorteljesítmény Pmax-szal osztva = azon legkisebb és a legnagyobb fordulatszám átlaga, amelyen a teljesítmény a P max 98 %-a. A leképezett értékek között lineáris interpolációval kell meghatározni az alábbiakat: a) a fordulatszámok, amelyeken a teljesítmény a P max 98 %-a. Ha csak egy olyan fordulatszám van, amelyen a teljesítmény a Pmax 98 %-a, az lesz az a fordulatszám, amelyen a Pmax előfordul; b) a fordulatszámok, amelyeken az (n 2 norm i + P 2 n orm i ) értéke az (n 2 norm i + P 2 n orm i ) maximális értékének 98 %-a:

5.2.5.1.2.   A gyártó által megadott MTS használata

Ha az 5.2.5.1.1. vagy az 5.2.5.1.3. pont szerint kiszámított MTS a gyártó által megadott MTS-hez képest ± 3 % tűréshatáron belül van, akkor a megadott MTS is felhasználható a kibocsátási vizsgálatokhoz. Ha a megadott értékeken kívül esik, akkor a mért MTS-t kell a kibocsátási vizsgálatokhoz használni.

5.2.5.1.3.   Kiigazított MTS használata

Ha a teljes terhelés jelleggörbéje ereszkedő részének nagyon meredek a vége, az gondot okozhat az NRTC 105 %-os fordulatszámainál. Ez esetben a műszaki szolgálattal való előzetes megállapodást követően megengedett a valamely alábbi módszerrel meghatározott alternatív MTS-érték használata:

a)	az MTS-t kis mértékben (legfeljebb 3 %-kal) lehet csökkenteni az NRTC ciklus helyes végrehajtása érdekében;

b)

alternatív MTS kiszámítása a (6-4) egyenlettel: MTS = ((n max – n idle)/1,05) + n idle (6-4) ahol: n max = az a motorfordulatszám, amelyen a motor fordulatszám-szabályozó funkciója a kezelői parancs maximális értéke és nulla terhelés mellett szabályozza a fordulatszámot („terhelés nélküli legnagyobb fordulatszám”) n idle = az üresjárati fordulatszám

5.2.5.2.   Névleges fordulatszám

A névleges fordulatszám meghatározását az (EU) 2016/1628 rendelet 3. cikkének (29) bekezdése tartalmazza. A kibocsátási vizsgálatnak alávetendő, változó fordulatszámú motorok névleges fordulatszámát a 7.6. pontban meghatározott, vonatkozó leképezési eljárással kell meghatározni. Az állandó fordulatszámú motorok névleges fordulatszámát a gyártónak kell megadnia a fordulatszám-szabályozó jellemzői alapján. Amennyiben az (EU) 2016/1628 rendelet 3. cikkének (21) bekezdésében megengedett módon más fordulatszámokkal ellátott motortípust kibocsátási vizsgálatnak kell alávetni, minden más fordulatszámot meg kell adni, és meg kell vizsgálni.

Ha a 7.6. pontban előírt leképezési eljárással meghatározott névleges fordulatszám a gyártó által a fordulatszám-szabályozóval felszerelt, NRS kategóriájú motorokra vonatkozóan megadott értékhez képest ± 150 fordulat/perc, a fordulatszám-szabályozó nélküli, NRS kategóriájú motorok esetében ± 350 fordulat/perc vagy ± 4 % (amelyik kisebb), illetve minden egyéb motorkategória esetében ± 100 fordulat/perc tűréshatáron belül van, használható a megadott érték is. A tűréshatár túllépése esetén a leképezési eljárással meghatározott névleges fordulatszámot kell használni.

Az NRSh kategóriájú motorok esetében a 100 %-os vizsgálati fordulatszámnak a névleges fordulatszámhoz képest ± 350 fordulat/perc tűréshatáron belül kell lennie.

További lehetőségként az állandósult állapotú vizsgálati ciklusoknál az MTS is használható a névleges fordulatszám helyett.

5.2.5.3.   A legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám változó fordulatszámú motoroknál

A 7.6.1. vagy a 7.6.2. pontban foglalt motorjelleggörbe-felvételi eljárással megállapított legnagyobb nyomatékgörbéből meghatározott, a legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszámnak valamely alábbi értéknek kell lennie:

a)	a fordulatszám, amelyen a legnagyobb nyomatékot rögzítették;. vagy,

b)	azon legkisebb és a legnagyobb fordulatszám átlaga, amelyen a nyomaték a legnagyobb nyomaték 98 %-a. Szükség esetén lineáris interpolációval kell meghatározni azokat a fordulatszámokat, amelyeken a nyomaték a legnagyobb nyomaték 98 %-a.

Ha a legnagyobb nyomatékgörbe alapján meghatározott, a legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám a gyártó által az NRS vagy NRSh kategóriájú motorokra vonatkozóan megadott, a legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszámhoz képest ± 4 %, illetve minden egyéb motor esetében a legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszámhoz képest ± 2,5 % tűréshatáron belül van, akkor e rendelet alkalmazásában a megadott érték is használható. A tűréshatár túllépése esetén a legnagyobb nyomatékgörbe alapján meghatározott, a legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszámot kell használni.

5.2.5.4.   Közbenső fordulatszám

A közbenső fordulatszámnak meg kell felelnie valamely alábbi követelménynek:

a)	olyan motoroknál, amelyeket a teljes terhelési nyomatékgörbét átfogó fordulatszám-tartományban való működésre terveztek, a közbenső fordulatszám a legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám, ha az a névleges fordulatszám 60 %-a és 75 %-a közé esik;

b)	ha a legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám kisebb, mint a névleges fordulatszám 60 %-a, akkor a közbenső fordulatszám a névleges fordulatszám 60 %-a;

c)

ha a legnagyobb nyomatékhoz tartozó fordulatszám nagyobb, mint a névleges fordulatszám 75 %-a, akkor a közbenső fordulatszám a névleges fordulatszám 75 %-a. Amennyiben a motor csak a névleges fordulatszám 75 %-át meghaladó fordulatszámon képes üzemelni, akkor a közbenső fordulatszám a legkisebb fordulatszám, amelyen a motor üzemeltethető;

d)	olyan motoroknál, amelyeket a teljes terhelési nyomatékgörbét átfogó fordulatszám-tartományban való működésre terveztek állandósult üzemállapotban, a közbenső fordulatszám a névleges fordulatszám 60 %-a és 70 %-a közé esik;

e)	az ATS kategóriájú motorok kivételével a G1. ciklus szerint vizsgálandó motoroknál a közbenső fordulatszám a névleges fordulatszám 85 %-a;

f)	a G1. ciklus szerint vizsgált, ATS kategóriájú motoroknál a közbenső fordulatszám a névleges fordulatszám 60 %-a vagy 85 %-a attól függően, melyik van közelebb a legnagyobb nyomatékhoz tartozó tényleges fordulatszámhoz.

Amennyiben 100 %-os vizsgálati fordulatszámként az MTS-t használják a névleges fordulatszám helyett, akkor a közbenső fordulatszám meghatározásakor is az MTS-t kell használni a névleges fordulatszám helyett.

5.2.5.5.   Üresjárati fordulatszám

Az üresjárati fordulatszám az a legalacsonyabb motorfordulatszám minimális (nulla vagy annál nagyobb) terhelésnél, amelyen a motor fordulatszám-szabályozója szabályozza a motor fordulatszámát. Olyan motorok esetében, amelyek nem rendelkeznek az üresjárati fordulatszámot szabályozó fordulatszám-szabályozóval, az üresjárati fordulatszám a gyártó által megadott legalacsonyabb fordulatszámérték minimális terhelés mellett. Megjegyzés: a melegindításos üresjárati fordulatszám a bemelegedett motor üresjárati fordulatszáma.

5.2.5.6.   Vizsgálati fordulatszám állandó fordulatszámú motoroknál

Az állandó fordulatszámú motorok fordulatszám-szabályozója nem feltétlenül tudja tartani az állandó fordulatszámot. A fordulatszám jellemzően 0,1–10 %-kal a nulla terhelés melletti fordulatszám alá eshet, és így a legkisebb fordulatszám közel a motor legnagyobb teljesítményének mérési pontjánál fordul elő. Az állandó fordulatszámú motorok vizsgálati fordulatszáma szabályozható a motorra szerelt fordulatszám-szabályozóval vagy próbapadi fordulatszámparancs használatával, ha az megfelel a motor fordulatszám-szabályozójának.

A motorra szerelt fordulatszám-szabályozó használata esetén a 100 %-os fordulatszám a 2. cikk (24) bekezdésében meghatározott, motor által szabályozott fordulatszám lesz.

Amennyiben a fordulatszám-szabályozó szimulálására a próbapadi fordulatszámparancs jelét használják, a nulla terhelés melletti 100 %-os fordulatszám a fordulatszám-szabályozó adott beállítására vonatkozóan a gyártó által meghatározott, terhelés nélküli fordulatszám, a teljes terhelés melletti 100 %-os fordulatszám pedig a fordulatszám-szabályozó ugyanazon beállítására vonatkozó névleges fordulatszám lesz. A többi vizsgálati módra vonatkozó fordulatszámot interpolációval kell meghatározni.

Amennyiben a fordulatszám-szabályozó rendelkezik egyidejű üzemmód-beállítással, vagy a gyártó által megadott névleges fordulatszám és terhelés nélküli fordulatszám legfeljebb 3 %-kal tér el, a gyártó által megadott egyetlen érték használható 100 %-os fordulatszámként az összes terhelési ponton.

5.2.6.   Nyomaték és teljesítmény

5.2.6.1.   Nyomaték

A nyomatékra vonatkozóan a vizsgálati ciklusokban megadott számadatok százalékos értékek, amelyek az adott vizsgálati üzemmódban valamely alábbiak egyikét fejezik ki:

a)	az előírt nyomaték lehetséges legnagyobb nyomatékhoz viszonyított aránya a megadott vizsgálati fordulatszámon (a D2 és az E2 kivételével az összes ciklus);

b)	az előírt nyomaték gyártó által megadott névleges hasznos teljesítménynek megfelelő nyomatékhoz viszonyított aránya (D2. és E2. ciklus).

5.2.6.2.   Teljesítmény

A teljesítményre vonatkozóan a vizsgálati ciklusokban megadott számadatok százalékos értékek, amelyek az adott vizsgálati üzemmódban valamely alábbiak egyikét fejezik ki:

a)	az E3. vizsgálati ciklusnál a teljesítményre vonatkozó számadatok a 100 %-os fordulatszám melletti legnagyobb hasznos teljesítmény százalékos értékei, mivel ez a ciklus a hossz korlátozása nélkül minden, nagy teljesítményű motorral hajtott hajóra vonatkozó elméleti propeller-jelleggörbén alapul;

b)	az F. vizsgálati ciklusnál a teljesítményre vonatkozó számadatok az adott vizsgálati fordulatszám melletti legnagyobb hasznos teljesítmény százalékos értékei, az üresjárati fordulatszám kivételével, amely esetben a 100 %-os fordulatszám melletti legnagyobb hasznos teljesítmény százalékos értékei.

6.   Vizsgálati feltételek

6.1.   Laboratóriumi vizsgálati feltételek

A motor beömlőnyílásánál meg kell mérni az égési levegő Kelvinben kifejezett abszolút hőmérsékletét (T a), továbbá a kPa-ban kifejezett légköri nyomást is (p s), és meg kell határozni az f a paramétert a következő rendelkezések és a (6-5) vagy a (6-6) egyenletek szerint. Ha a légnyomást vezetékben mérik, gondoskodni kell arról, hogy a légkör és a mérés helye között csak elhanyagolható nyomásveszteség következzen be, és a vezeték statikus nyomásának az áramlásból eredő változását figyelembe kell venni a számítások során. A különálló szívócsőrendszerekkel rendelkező többhengeres motorok, például a V motorok esetében a különálló rendszerek átlaghőmérsékletét kell venni. Az fa paraméternek szerepelnie kell a vizsgálati jegyzőkönyvben.

Feltöltés nélküli és mechanikus feltöltésű motorok:

(6-5)

Turbófeltöltésű motorok a beszívott levegő hűtésével vagy anélkül:

(6-6)

6.1.1.   Mindkét alábbi feltételnek teljesülnie kell ahhoz, hogy a vizsgálat érvényesnek minősüljön:

a)	az f a-nak a 6.1.2. és a 6.1.4. pontban megengedett kivételektől eltekintve a 0,93 ≤ f a ≤ 1,07 tartományban kell lennie;

b)	a beszívott levegőnek a motor részei előtt mért hőmérsékletét a 6.1.3. és a 6.1.4. pontban megengedett kivételektől eltekintve és a 6.1.5. és 6.1.6. pontban előírtak szerint 298 ± 5 K-en (25 ± 5 °C-on) kell tartani.

6.1.2.   Amennyiben a motor vizsgálatának helyt adó laboratórium a tengerszint felett 600 méternél magasabban helyezkedik el, az f a a gyártó beleegyezésével meghaladhatja az 1,07-et azzal a feltétellel, hogy a p s nem lehet 80 kPa-nál több.

6.1.3.   Amennyiben a vizsgált motor teljesítménye meghaladja az 560 kW-ot, a beszívott levegő hőmérsékletének legnagyobb értéke a gyártó beleegyezésével meghaladhatja a 303 K-t (30 °C-t), de legfeljebb 308 K (35 °C) lehet.

6.1.4.   Amennyiben a motor vizsgálatának helyt adó laboratórium a tengerszint felett 300 méternél magasabban helyezkedik el és a vizsgált motor teljesítménye meghaladja az 560 kW-ot, az f a a gyártó beleegyezésével meghaladhatja az 1,07-et azzal a feltétellel, hogy a p s-nek legalább 80 kPa-nak kell lennie, a beszívott levegő hőmérsékletének legnagyobb értéke pedig meghaladhatja a 303 K-t (30 °C-t), de legfeljebb 308 K (35 °C) lehet.

6.1.5.   Kizárólag hómaró gépekben használandó motortípusokból álló, 19 kW-nál kisebb teljesítményű, NRS kategóriájú motorcsalád esetében a beszívott levegő hőmérsékletét 273 és 268 K (0 és –5 °C) között kell tartani.

6.1.6.   Az SMB kategóriájú motorok esetében a beszívott levegő hőmérsékletét a 6.1.6.1. pontban megengedett kivételtől eltekintve 263 ± 5 K-en (–10 ± 5 °C-on) kell tartani.

6.1.6.1.   Az tüzelőanyag-áramot a beszívott levegő hőmérsékletéhez igazító, elektronikusan vezérelt tüzelőanyag-befecskendezéssel felszerelt, SMB-kategóriájú motorok esetében a beszívott levegő hőmérsékletét 298 ± 5 K-en (25 ± 5 °C-on) is lehet tartani.

6.1.7.   Ehhez a következők használhatók:

a)

légnyomásmérő, amelynek eredményeit egy több motorfékpados vizsgálókamrával rendelkező, teljes vizsgálati berendezés légnyomásértékének tekintik, amennyiben a beszívott levegőt kezelő berendezés a közös légköri nyomás ± 1 kPa-os tartományán belül tartja a környezeti nyomást, amelyben a motor vizsgálatára sor kerül;

b)

páratartalom-mérő egy több motorfékpados vizsgálókamrával rendelkező, teljes vizsgálati berendezés esetében a beszívott levegő páratartalmának mérésére, amennyiben a beszívott levegőt kezelő berendezés a közös páratartalom-mérés ± 0,5 K-os tartományán belül tartja a harmatpontot, amelyen a motor vizsgálatára sor kerül.

6.2.   Feltöltőlevegő-hűtésű motorok

a)

A gyártott motorok használatban lévő berendezésének megfelelő levegőbeszívási összkapacitással rendelkező feltöltőlevegő-hűtőrendszert kell használni. Laboratóriumi feltöltőlevegő-hűtőrendszert kell tervezni annak érdekében, hogy csak minimális mennyiségű kondenzátum gyűljön össze. Az összegyűlt kondenzátumot le kell engedni, és a kibocsátásvizsgálat előtt minden lefolyót teljesen le kell zárni. A lefolyókat a kibocsátásvizsgálat alatt zárva kell tartani. A hűtőközeg következő állapotértékeit kell fenntartani: a) a hűtőközeg hőmérsékletét a vizsgálat alatt mindvégig legalább 20 °C-on kell tartani a feltöltőlevegő-hűtő bemeneti nyílásánál; b) a névleges fordulatszámon és teljes terhelés mellett a hűtőközeg áramlási sebességét úgy kell beállítani, hogy a levegő hőmérséklete a feltöltőlevegő-hűtő kimenete után a gyártó által megadott érték ± 5 °C legyen. A levegőkimenet hőmérsékletét a gyártó által meghatározott helyen kell mérni. A teljes vizsgálat alatt a hűtőközeg áramlási sebessége szempontjából kijelölt ugyanazon pontot kell használni; c) amennyiben a motor gyártója nyomáscsökkenési határértéket ad meg a feltöltőlevegő-hűtőrendszerhez, gondoskodni kell arról, hogy a feltöltőlevegő-hűtőrendszerben a gyártó által meghatározott motorállapot-értékek mellett bekövetkező nyomáscsökkenés a gyártó által megadott határértékek között legyen. A nyomáscsökkenést a gyártó által meghatározott helyeken kell mérni. Amennyiben a névleges fordulatszám helyett az 5.2.5.1. pontban meghatározott MTS-t használják a vizsgálati ciklus elvégzéséhez, akkor a töltőlevegő hőmérsékletének beállításakor is használható ez a fordulatszám a névleges fordulatszám helyett. A cél az, hogy a használat közbeni működésre jellemző kibocsátási eredmények szülessenek. Ha a helyes műszaki gyakorlat szerint az ebben a szakaszban előírt követelmények eredményeként a vizsgálat nem lenne reprezentatív (például a beszívott levegő túl lenne hűtve), akkor a jellemzőbb eredmények érdekében körültekintőbben kijelölt pontokat és meghatározott beállításokat is lehet alkalmazni a feltöltőlevegő nyomáscsökkenése, a hűtőfolyadék hőmérséklete és áramlási sebessége tekintetében.

6.3.   Motorteljesítmény

6.3.1.   A kibocsátásmérés alapja

A fajlagos kibocsátás mérésének alapja a korrigálás nélküli teljesítmény, az (EU) 2016/1628 rendelet 3. cikkének (23) bekezdésében szereplő meghatározás szerint.

6.3.2.   Felszerelendő segédberendezések

A vizsgálathoz a motor működéséhez szükséges segédberendezéseket a 2. függelék előírásai szerint fel kell szerelni a próbapadra.

Amennyiben a szükséges segédberendezések nem szerelhetők fel a vizsgálathoz, az általuk felvett teljesítményt meg kell határozni, és le kell vonni a mért motorteljesítményből.

6.3.3.   Eltávolítandó segédberendezések

Egyes, a motorra felszerelhető segédberendezéseket, amelyek meghatározása a nem közúti mozgó gép működésével függ össze, a vizsgálathoz el kell távolítani.

Amennyiben a segédberendezéseket nem lehet eltávolítani, meg lehet határozni az általuk terheletlen állapotban felvett teljesítményt, és azt hozzá lehet adni a motorteljesítmény mért értékéhez (lásd a g) megjegyzést a 2. függelékben). Ha ez az érték nagyobb, mint a vizsgálati fordulatszámon mért legnagyobb teljesítmény 3 %-a, akkor azt a műszaki szolgálat igazolhatja. A segédberendezések által felvett teljesítménnyel módosítani kell a beállított értékeket és ki kell számolni a motor által a vizsgálati ciklus alatt végzett munkát a 7.7.1.3. vagy a 7.7.2.3.1. pontnak megfelelően.

6.3.4.   A segédberendezések teljesítményének meghatározása

A (segéd)berendezések által felvett teljesítményt csak akkor kell meghatározni, ha

a)	ha a 2. függelék szerint szükséges (segéd)berendezések nincsenek felszerelve a motorra, és/vagy

b)	ha a 2. függelék szerint nem szükséges (segéd)berendezések fel vannak szerelve a motorra.

A (segéd)berendezések teljesítményértékeit és a (segéd)berendezések teljesítményének meghatározásához alkalmazott módszert a motor gyártójának a vonatkozó vizsgálati ciklusok teljes működési területére vonatkozóan meg kell adnia, és azokat a jóváhagyó hatóságnak jóvá kell hagynia.

6.3.5.   A motor ciklusmunkája

A vonatkoztatási és tényleges ciklusmunkát (lásd a 7.8.3.4. pontot) a motorteljesítmény alapján kell kiszámítani a 6.3.1. pontban leírtak szerint. Ebben az esetben a (6-7) egyenlet P f és P r értéke nulla, P pedig megegyezik a P m értékkel.

Ha a szükséges (segéd)berendezések fel vannak szerelve a 6.3.2. és/vagy a 6.3.3. pont szerint, az általuk felvett teljesítménnyel helyesbíteni kell minden pillanatnyi P m,i ciklusteljesítmény-értéket a (6-8) egyenletet használva:

P i = P m,i – P f,i + P r,i	(6-7)
P AUX = P r,i – P f,i	(6-8)

ahol:

P m,i	a mért motorteljesítmény, kW
P f,i	a vizsgálathoz felszerelendő, de fel nem szerelt (segéd)berendezések által felvett teljesítmény, kW
P r,i	a vizsgálathoz leszerelendő, de felszerelt (segéd)berendezések által felvett teljesítmény, kW

6.4.   A motor által beszívott levegő

6.4.1.   Bevezetés

A motorra szerelt levegőbevezető rendszert kell használni vagy egy olyat, amely megfelel egy használatban lévő jellemző összeállításnak. Ez magában foglalja a feltöltőlevegő-hűtő rendszert és a kipufogógáz-visszavezetési rendszert.

6.4.2.   A beszívott levegő nyomásának korlátozása

Olyan szívórendszert vagy a vizsgálati laboratórium olyan rendszerét kell alkalmazni, amely a gyártó által a névleges fordulatszámra és teljes terhelésre tiszta levegőszűrő mellett, megadott legnagyobb értékhez képest ± 300 Pa nyomástartományon belül tartja a beszívott levegő nyomását. Amennyiben ez a vizsgálati laboratórium levegőellátási rendszerének kialakítása miatt nem lehetséges, a gyártó által megadott értéket meg nem haladó nyomáskorlátozás megengedett a műszaki szolgálat előzetes jóváhagyásával. A nyomáskorlátozás statikus nyomáskülönbségét a gyártó által meghatározott helyen, valamint a fordulatszám és a nyomaték kijelölt pontjain kell mérni. Ha a gyártó nem határoz meg egy adott helyet, a nyomást a turbófeltöltőnek vagy a kipufogógáz-visszavezető rendszernek a levegőbevezető rendszerhez való csatlakozása előtt kell mérni.

Amennyiben a névleges fordulatszám helyett az 5.2.5.1. pontban meghatározott MTS-t használják a vizsgálati ciklus elvégzéséhez, akkor a beszívott levegő nyomáskorlátozásának beállításakor is használható ez a fordulatszám a névleges fordulatszám helyett.

6.5.   A motor kipufogórendszere

A motorra szerelt kipufogórendszert kell használni vagy egy olyat, amely megfelel egy használatban lévő jellemző összeállításnak. A kipufogórendszernek meg kell felelnie a 9.3. pontban a kipufogógáz kibocsátásából történő mintavételre megadott követelményeknek. Olyan motorkipufogó-rendszert vagy a vizsgálati laboratórium olyan rendszerét kell alkalmazni, amely a névleges fordulatszámhoz és teljes terheléshez tartozó legnagyobb kipufogógáznyomás-korlátozás 80–100 %-os tartományában tartja a kipufogógáz statikus ellennyomását. A kipufogógáz nyomásának korlátozása beállítható szelep használatával. Ha a kipufogógáz nyomásának maximális korlátozása 5 kPa vagy annál kevesebb, a kijelölt pont legfeljebb 1,0 kPa-lal haladhatja meg a maximumot. Amennyiben a névleges fordulatszám helyett az 5.2.5.1. pontban meghatározott MTS-t használják a vizsgálati ciklus elvégzéséhez, akkor a kipufogógáznyomás-korlátozás beállításakor is használható ez a fordulatszám a névleges fordulatszám helyett.

6.6.   Kipufogógáz-utókezelő rendszerrel felszerelt motor

Ha a motor nem közvetlenül a motorra szerelt kipufogógáz-utókezelő rendszerrel rendelkezik, akkor a kipufogócső átmérőjének az utókezelőt tartalmazó kibővülő csőszakasz előtt legalább négy csőátmérőnyi hosszon ugyanakkorának kell lennie, mint a gépjárműbe szerelt állapotban. A kipufogógáz-utókezelő rendszer távolságának a kipufogócsonk csatlakozó karimájától, illetve a turbótöltő kilépésétől azonosnak kell lennie a nem közúti mozgó gépekben alkalmazott konfigurációéval, vagy a gyártó által adott távolságspecifikációnak kell megfelelnie. Ha a gyártó előírja, a csövet szigetelni kell, hogy az utókezelő bemeneti hőmérséklete a gyártó által megadott tartományba essen. Amennyiben a gyártó más beszerelési követelményeket is megad, azoknak a vizsgálati összeállításnál is eleget kell tenni. A kipufogógáz-ellennyomást vagy -nyomáskorlátozást a 6.5. pont szerint kell beállítani. Változó kifpufogógáznyomás-korlátozású kipufogógáz-utókezelő berendezéseknél a 6.5. pontban használt maximális kipufogógáz-korlátozás meghatározása a gyártó által megadott utókezelési feltételek (érlelési/öregedési és regenerációs/töltési szint) mellett történik. Az utókezelő házát a mérés nélküli menetekhez és a motor jelleggörbéjének felvételéhez ki lehet szerelni, és helyettesíteni lehet egy hasonló házzal, amelyben inaktív katalizátortartó van.

A vizsgálati ciklusban mért szennyezőanyag-kibocsátásnak jellemzőnek kell lennie a tényleges használat közbeni szennyezőanyag-kibocsátásra. Reagens használatát igénylő kipufogógáz-utókezelő rendszerrel felszerelt motor esetében a vizsgálathoz használt összes reagensnek meg kell felelnie a gyártó által megadott előírásoknak.

A 6.6.2. pontban leírt időszakos (nem gyakori) regenerálású kipufogógáz-utókezelő rendszerrel felszerelt, NRE, NRG, IWP, IWA, RLR, NRS, NRSh, SMB és ATS kategóriájú motorok esetében a mért kibocsátásokat helyesbíteni kell a regenerálások figyelembevétele céljából. Ilyen esetben az átlagos kibocsátás a regenerálás gyakoriságától is függ, mivel a vizsgálatok egy része a regenerálás közben történik. Azoknál az utókezelő rendszereknél, amelyek regenerálása folyamatos, vagy amelyek regenerálására a vonatkozó tranziens (NRTC vagy LSI-NRTC) vizsgálati ciklus vagy RMC alatt legalább egyszer sor kerül a 6.6.1. pontnak megfelelően („folyamatos regenerálás”), nincs szükség egyedi mérési eljárásra.

6.6.1.   Folyamatos regenerálás

Folyamatos regenerálást alkalmazó kipufogógáz-utókezelő rendszer esetében a kibocsátásokat akkor kell mérni, amikor az utókezelő rendszer már stabilizálódott, hogy a kibocsátási viselkedés ismételhető legyen. A regenerálásnak a melegindításos NRTC, LSI-NRTC vagy NRSC során legalább egyszer meg kell történnie, és a gyártónak meg kell adnia azokat a szokásos feltételeket, amelyek között megtörténik a regenerálás (kormosodás, hőmérséklet, kipufogógáz ellennyomása stb.). A regeneráció folyamatos jellegének igazolására legalább az NRTC, az LSI-NRTC vagy az NRSC három melegindításos vizsgálati menetét kell elvégezni. A melegindításos NRTC esetében a motort fel kell melegíteni a 7.8.2.1. pontban leírtak szerint, melegen kell tartani a 7.4.2.1. pont b) alpontjában leírtak szerint, és el kell végezni az első melegindításos NRTC ciklust.

Az ezt követő melegindításos NRTC ciklusok a 7.4.2.1. pont b) alpontjában leírtak szerint végzett melegen tartás után indíthatók el. A vizsgálatok alatt fel kell jegyezni a kipufogógáz hőmérsékletét és nyomását (az utókezelő rendszer előtti és utáni hőmérséklet, a kipufogógáz ellennyomása stb.). A kipufogógáz-utókezelő rendszer akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a gyártó által megadott feltételek a vizsgálat alatt megfelelő ideig fennállnak, és a mért kibocsátások számtani középhez viszonyított szórása nem haladja meg a ± 25 % vagy 0,005 g/kWh közül a nagyobbat.

6.6.2.   Időszakos regenerálás

Ez a rendelkezés csak időszakos – a motor szokásos működése során jellemzően kevesebb mint 100 üzemóránként történő – regenerálású kipufogógáz-utókezelő rendszerrel felszerelt motorokra vonatkozik. Ezekre a motorokra a 6.6.2.4. pont szerinti felfelé vagy lefelé történő korrekcióhoz additív vagy multiplikatív tényezőket kell meghatározni („korrekciós tényező”).

A korrekciós tényezők vizsgálatára és kidolgozására csak egy vonatkozó tranziens (NRTC vagy LSI-NRTC) vizsgálati ciklusnál vagy RMC-nél van szükség. A kidolgozott tényezők alkalmazhatók a más vonatkozó vizsgálati ciklusokból, például a különálló NRSC-vizsgálatból származó eredményekre.

Amennyiben a tranziens (NRTC vagy LSI-NRTC) vizsgálati ciklusokból vagy RMC-ből nem állnak rendelkezésre megfelelő korrekciós tényezők, akkor a vonatkozó különálló NRSC vizsgálattal kell meghatározni a korrekciós tényezőket. A különálló NRSC-vel kidolgozott tényezők csak különálló NRSC ciklusokban alkalmazhatók.

Nem szükséges vizsgálatot végezni és korrekciós tényezőket kidolgozni RMC-k és különálló NRSC-k esetében is.

6.6.2.1.   A korrekciós tényezők NRTC-, LSI-NRTC- vagy RMC-vizsgálatokkal történő meghatározására vonatkozó követelmény

A kibocsátásokat stabilizálódott utókezelő rendszerrel, legalább három melegindításos NRTC, LSI-NRTC vagy RMC során kell mérni, amelyek közül egy során bekövetkezik regenerálás, kettő során viszont nem. A regenerálásnak az NRTC, az LSI-NRTC vagy az RMC során legalább egyszer meg kell történnie regenerálási eseménnyel. Ha a regenerálás tovább tart egy NRTC, LSI-NRTC vagy RMC idejénél, NRTC-, LSI-NRTC- vagy RMC-vizsgálatokat kell végezni egymás után, és a kibocsátásokat folyamatosan mérni kell anélkül, hogy leállítanák a motort, amíg a regenerálás be nem fejeződik, és ki kell számítani a vizsgálatok átlagát. Ha a regenerálás bármelyik vizsgálat során befejeződik, akkor a vizsgálatot teljes egészében le kell folytatni.

A (6-10)–(6-13) egyenlet használatával kell meghatározni a megfelelő korrekciós tényezőt a teljes alkalmazandó ciklushoz.

6.6.2.2.   A korrekciós tényezők különálló NRSC-vizsgálatokkal történő meghatározására vonatkozó követelmény

A stabilizált kipufogógáz-utókezelő rendszerrel kezdve a kibocsátásokat a vonatkozó különálló NRSC minden olyan vizsgálati üzemmódjában legalább három vizsgálati menettel kell mérni, amelyben a regenerálás feltételei teljesíthetők, egyet regenerálási eseménnyel, kettőt pedig anélkül. A részecskék mérését a 7.8.1.2. pont c) alpontjában leírt többszűrős módszerrel kell elvégezni. Ha a regenerálás elindult, de az adott vizsgálati üzemmód mintavételi időszakának végéig nem fejeződött be, a mintavételi időszakot a regenerálás befejeződéséig meg kell hosszabbítani. Amennyiben ugyanabban az üzemmódban több vizsgálati menetet végeznek el, az átlageredményt kell kiszámítani. Az eljárást mindegyik vizsgálati üzemmódban meg kell ismételni.

A megfelelő korrekciós tényezőt a (6-10)–(6-13) egyenlettel kell meghatározni a vonatkozó ciklus azon üzemmódjaihoz, amelyeknél regenerálás történik.

6.6.2.3.   Az időszakos regenerálási korrekciós tényezők kidolgozásának általános eljárása

A gyártónak meg kell adnia azokat a szokásos feltételeket, amelyek között a regenerálás megtörténik (kormosodás, hőmérséklet, kipufogógáz-ellennyomás stb.). A gyártónak meg kell továbbá adnia a regenerálás gyakoriságát, azon vizsgálatok számával kifejezve, amelyek során bekövetkezik a regenerálás. A gyakoriság meghatározására szolgáló pontos eljárást a típusjóváhagyó vagy tanúsító hatóságnak a helyes műszaki gyakorlat alapján jóvá kell hagynia.

A regenerációs vizsgálathoz a gyártónak gondoskodnia kell egy terhelésnek már kitett kipufogógáz-utókezelő rendszerről. Regenerálás nem történhet ebben a motorkondicionálási szakaszban. További lehetőségként a gyártó a vonatkozó ciklus keretében egymást követő vizsgálatokat végezhet, hogy terhelés alá helyezze a kipufogógáz-utókezelő rendszert. A kibocsátást nem kell minden vizsgálat során mérni.

A regenerálási szakaszok közötti átlagos kibocsátásokat a vonatkozó ciklus közelítőleg egyenlő távolságra végzett vizsgálatainak számtani átlagával kell meghatározni. Legalább egy vonatkozó ciklust el kell végezni a regenerációs vizsgálat előtt, ahhoz a lehető legközelebbi időpontban, egy vonatkozó ciklust pedig közvetlenül utána.

A regenerációs vizsgálat során a regeneráció észleléséhez szükséges minden adatot fel kell jegyezni (CO-kibocsátás vagy NOx-kibocsátás, a kipufogógáz-utókezelő rendszer előtti és utáni hőmérséklet, a kipufogógáz ellennyomása stb.). A regenerálási folyamat alatt előfordulhat az előírt kibocsátási határértékek túllépése. A vizsgálati eljárás elvi felépítése a 6.1. ábrán látható.

6.1. ábra:

Időszakos (nem gyakori) regenerálási rendszer n számú méréssel és n r számú regenerálás alatti méréssel

A 6.6.2.1. vagy a 6.6.2.2. pont szerint elvégzett vizsgálati menetekkel összefüggő átlagos fajlagos kibocsátást [g/kWh vagy #/kWh] a (6-9) egyenlet használatával kell súlyozni (lásd a 6.1. ábrát):

(6-9)

ahol:

n	azon vizsgálatok száma, amelyek alatt nem következik be regenerálás,
n r	azon vizsgálatok száma, amelyek alatt regenerálás történik (legalább egy vizsgálat),
	olyan vizsgálat során bekövetkező átlagos fajlagos kibocsátás, amely alatt nem történik regenerálás [g/kWh vagy #/kWh],
	olyan vizsgálat során bekövetkező átlagos fajlagos kibocsátás, amely alatt regenerálás történik [g/kWh vagy #/kWh].

A gyártó választásának megfelelően és a helyes műszaki megítélés alapján az átlagos kibocsátást kifejező k r regenerálási korrekciós tényező multiplikatív vagy additív módszerrel számítható ki az összes gáz-halmazállapotú szennyező anyagra, és ha van vonatkozó határérték, a részecskékre és a részecskeszámra a (6-10)–(6-13) egyenletekkel:

Multiplikatív (felfelé módosító korrekciós tényező) (6-10) (lefelé módosító korrekciós tényező) (6-11)

Additív k ru,a = e w – e (felfelé módosító korrekciós tényező) (6-12) k rd,a = e w – e r (lefelé módosító korrekciós tényező) (6-13)

6.6.2.4.   A korrekciós tényezők alkalmazása

A felfelé módosító korrekciós tényezőkkel meg kell szorozni vagy növelni kell a mért kibocsátási értékeket minden olyan vizsgálat esetében, amely alatt nem történik regenerálás. A lefelé módosító korrekciós tényezőkkel meg kell szorozni vagy növelni kell a mért kibocsátási értékeket minden olyan vizsgálat esetében, amely alatt regenerálás történik. A regenerálás bekövetkezését oly módon kell azonosítani, hogy valamennyi vizsgálat során azonnal nyilvánvaló legyen. Amennyiben nem lehet regenerálást azonosítani, a felfelé módosító korrekciós tényezőt kell alkalmazni.

A VII. melléklet és a VII. melléklet fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátás kiszámításáról szóló 5. függeléke tekintetében a regenerálási korrekciós tényező:

a)	alkalmazandó a súlyozott NRTC-, LSI-NRTC- és NRSC-vizsgálatok eredményeinek esetében, amennyiben teljes súlyozott ciklusra vonatkozóan határozzák meg;

b)

alkalmazandó a vonatkozó különálló NRSC azon üzemmódjainak eredményeire, amelyeknél a regenerálás a ciklus súlyozott kibocsátási eredményének kiszámítása előtt történik, amennyiben kifejezetten a vonatkozó különálló NRSC egyes üzemmódjaihoz határozzák meg. Ebben az esetben a többszűrős módszert kell használni a részecskék méréséhez;

c)	kiterjeszthető ugyanazon motorcsalád többi motorjára is;

d)

az (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet IX. mellékletében leírtak szerint kiterjeszthető az ugyanabba az utókezelő rendszer szerinti más motorcsaládba tartozó más motorokra is, ha ezt a jóváhagyó hatóság a gyártó által szolgáltatott, a kibocsátások hasonlóságát alátámasztó műszaki információk alapján előzetesen jóváhagyja.

A következő lehetőségek közül lehet választani:

a)

a gyártó dönthet úgy, hogy egy vagy több motorcsalád (vagy összeállítás) esetében mellőzi a korrekciós tényezőket, mivel a regenerálás hatása kicsi, vagy mert a gyakorlatban nehezen meghatározható, hogy mikor történik a regenerálás. Ezekben az esetekben nem kell korrekciós tényezőt alkalmazni, és a gyártó felelős a kibocsátási határértékek betartásáért valamennyi vizsgálat során, függetlenül attól, hogy történik-e regenerálás vagy sem;

b)	a gyártó kérésére a jóváhagyó hatóság az a) alpontban leírtaktól eltérő módon is figyelembe veheti a regenerálásokat. Ez a lehetőség azonban csak nagyon ritkán előforduló eseményekre vonatkozik, amelyek esetében nem célszerű alkalmazni az a) alpontban leírt korrekciós tényezőket.

6.7.   Hűtőrendszer

Olyan motorhűtő rendszert kell alkalmazni, amelynek elég nagy a teljesítménye ahhoz, hogy a gyártó által előírt szokásos üzemi hőmérsékleten tudja tartani a motort, beleértve a beszívott levegő, olaj, hűtőközeg, blokk és fej hőmérsékletét. Laboratóriumi kiegészítő hűtőket és ventilátorokat lehet használni.

6.8.   Kenőolaj

A gyártó határozza meg a kenőolajat, amelynek kereskedelmi fogalomban kapható olajnak kell lennie; a vizsgálat során használt kenőolaj specifikációját fel kell jegyezni, és csatolni kell a vizsgálati eredményekhez.

6.9.   A referencia-tüzelőanyagra vonatkozó előírások

A vizsgálathoz használandó referencia-tüzelőanyagokat a IX. melléklet tartalmazza.

A tüzelőanyag hőmérsékletének meg kell felelnie a gyártó ajánlásainak. A tüzelőanyag hőmérsékletét a tüzelőanyag-befecskendező szivattyú bemeneténél kell mérni, vagy a gyártó által meghatározott helyen, és a mérés helyét fel kell jegyezni.

6.10.   A forgattyúsházból származó kibocsátások

E szakasz az (EU) 2016/1628 rendelet II. mellékletben meghatározott, „V. szakasz” szerinti kibocsátási határértékeknek megfelelő NRE, NRG, IWP, IWA, RLR, NRS, NRSh, SMB és ATS kategóriájú motorokra vonatkozik.

A forgattyúsházból közvetlenül a környezeti levegőbe jutó kibocsátásokat valamennyi kibocsátásvizsgálat során (fizikailag vagy matematikailag) hozzáadják a kipufogógáz-kibocsátáshoz.

Az ezzel a kivétellel élő gyártóknak úgy kell beszerelniük a motorokat, hogy a forgattyúsházból származó kibocsátást a mintavevő rendszerbe lehessen irányítani. E pont alkalmazásában a forgattyúházból származó és a teljes folyamat során a kipufogógáz-utókezelő rendszer előtt a kipufogógázba kerülő kibocsátások nem tekintendők közvetlenül a környezeti levegőbe jutó kibocsátásoknak.

A nyitott forgattyúsházból származó kibocsátásokat kibocsátásmérési célból a következőképpen kell a kipufogórendszerbe irányítani:

a)	a csöveknek sima fallal kell rendelkezniük, elektromosan vezetőnek kell lenniük, és nem léphetnek reakcióba a forgattyúsházból származó kibocsátásokkal. A csöveknek a lehető legrövidebbnek kell lenniük;

b)	a forgattyúsház csövezésében a lehető legkevesebb hajlatnak kell lennie, a feltétlenül szükséges hajlatok sugarát pedig a lehető legnagyobbra kell alakítani;

c)	a laboratóriumi forgattyúsház kipufogó csövezésének teljesítenie kell a gyártónak a forgattyúsház ellennyomására vonatkozó előírásait;

d)

a forgattyúsház kipufogócsövezése és a hígítatlan kipufogógáz találkozási pontjának az esetleges kipufogógáz-utókezelő rendszer után, az esetleges kipufogógázkibocsátás-korlátozás után, illetve kellő távolságra a mintavevő szondák előtt kell elhelyezkednie, így biztosítva, hogy a mintavétel előtt teljes legyen a keveredés a motor kipufogórendszerével. A forgattyúsház kipufogóba vezetett csövezésének be kell nyúlnia a kipufogórendszer szabad áramlásába a határfelületi hatás elkerülése és a keveredés elősegítése érdekében. A forgattyúsház kipufogócsövezésének kivezetése a hígítatlan kipufogógázhoz képest bármely irányba nézhet.

7.   Vizsgálati eljárások

7.1.   Bevezetés

E fejezet a vizsgált motorok fékmunkára vonatkoztatott fajlagos gáz-halmazállapotú és szilárd szennyezőanyag-kibocsátásának meghatározására szolgáló módszert írja le. A vizsgált motornak az (EU) 2017/656 végrehajtási rendelet IX. mellékletében meghatározott motorcsaládra vonatkozó alapmotor-összeállításnak kell lennie.

Egy laboratóriumi kibocsátásvizsgálat során a kibocsátásokat és egyéb paramétereket kell mérni a XVII. mellékletben ismertetett vizsgálati ciklusokban. A következő szempontokra tér ki:

a)	a kibocsátások mérésére szolgáló laboratóriumi összeállítások (7.2. pont);

b)	a vizsgálat előtti és utáni ellenőrzési eljárások (7.3. pont);

c)	a vizsgálati ciklusok (7.4. pont);

d)	az általános vizsgálati program (7.5. pont);

e)	a motor jelleggörbéjének felvétele (7.6. pont);

f)	a vizsgálati ciklus előállítása (7.7. pont);

g)	a vizsgálati ciklusok konkrét végrehajtási eljárása (7.8. pont).

7.2.   A kibocsátásmérés elve

A fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátás méréséhez a motort a 7.4. pontban meghatározott vizsgálati ciklusokban kell üzemeltetni. A fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátás méréséhez meg kell határozni a kipufogógáz-kibocsátásban lévő szennyezőanyagok (CH, CO, NOx és részecskék) tömegét, a kipufogógáz-kibocsátásban lévő részecskék számát (vagyis a részecskeszámot), a CO2 tömegét és a motor megfelelő munkáját.

7.2.1.   Az összetevő tömege

Az egyes összetevők összmennyiségét a következő módszerek segítségével kell meghatározni a vonatkozó vizsgálati ciklus során:

7.2.1.1.   Folyamatos mintavétel

Folyamatos mintavétel esetén az összetevők koncentrációját folyamatosan mérik a hígítatlan vagy hígított kipufogógázban. Az adott összetevő áramának meghatározásához ezt a koncentrációt meg kell szorozni a (hígítatlan vagy hígított) kipufogógáz kibocsátási mintavételi ponton érvényes áramlási sebességével. Az összetevő kibocsátását a vizsgálati időköz alatt folyamatosan összegezni kell. Az összeg jelenti a kibocsátott összetevő teljes tömegét.

7.2.1.2.   Szakaszos mintavétel

Szakaszos mintavétel esetén folyamatosan kivonnak egy mintát a hígítatlan vagy hígított kipufogógázból, és azt későbbi mérések céljából tárolják. A kivont mintának arányosnak kell lennie a hígítatlan vagy hígított kipufogógáz áramlási sebességével. Szakaszos mintavételnek tekintendő például a hígított gáz-halmazállapotú kibocsátások zsákban vagy a részecskék (PM) szűrőn való összegyűjtése. A kibocsátás kiszámításának módszere elvben a következő: a szakaszos mintavételek koncentrációját meg kell szorozni azon kipufogógáz teljes tömegével vagy (hígítatlan vagy hígított) tömegáramával, amelyből a vizsgálati ciklus során kivonták. A szorzat a kibocsátott összetevő teljes tömegét vagy tömegáramát jelenti. A részecskék (PM) koncentrációjának kiszámításához az arányosan kivont kipufogógázból a szűrőre lerakódó részecskék (PM) mennyiségét el kell osztani a megszűrt kipufogógáz mennyiségével.

7.2.1.3.   Kombinált mintavétel

A folyamatos és a szakaszos mintavétel bármilyen kombinációja megengedett (pl. a részecskék szakaszos mintavétele és a gáz-halmazállapotú kibocsátások folyamatos mintavétele).

A 6.2. ábra a kibocsátások mérésére szolgáló vizsgálati eljárások két szempontját szemlélteti: a berendezések mintavevő vezetékei a hígítatlan és a hígított kipufogógázban, valamint a szennyezőanyag-kibocsátások kiszámításához szükséges műveletek az állandósult állapotú és a tranziens vizsgálati ciklusokban.

6.2. ábra:

A kibocsátásmérésre szolgáló vizsgálati eljárások

7.2.2.   A munka meghatározása

A vizsgálati ciklus során a munkát úgy kell meghatározni, hogy a fordulatszám- és nyomatékértékeket összeszorozva ki kell számítani a motorteljesítmény pillanatnyi értékeit. A teljes munka meghatározásához integrálni kell a vizsgálati ciklus alatti motorteljesítmény-értékeket.

7.3.   Ellenőrzés és kalibrálás

7.3.1.   Vizsgálat előtti eljárások

7.3.1.1.   Előkondicionálás

Stabil feltételek elérése érdekében a vizsgálati program elindítása előtt e pont szerint el kell végezni a mintavevő rendszer és a motor előkondicionálását.

A motor előkondicionálásának célja a kibocsátás és a kibocsátásszabályozás reprezentativitásának biztosítása a munkaciklus során, valamint a torzítás csökkentése a következő kibocsátásvizsgálathoz szükséges stabil feltételek elérése érdekében.

A kibocsátás mérhető az előkondicionálási ciklusok során, amennyiben előre meghatározott számú előkondicionálási ciklust végeznek el, és a mérőrendszert a 7.3.1.4. pontban foglalt követelmények szerint indították el. Az előkondicionálás mértékét az előkondicionálás indítása előtt a motorgyártónak kell meghatároznia. Az előkondicionálást az alábbiak szerint kell elvégezni annak figyelembevételével, hogy az egyes előkondicionálási ciklusok megegyeznek a kibocsátásvizsgálatra vonatkozó ciklusokkal.

7.3.1.1.1.   Előkondicionálás hidegindításos NRTC vizsgálati menethez

A motort legalább egy melegindításos NRTC elvégzésével kell előkondicionálni. A motort rögtön az egyes előkondicionálási ciklusok befejezése után le kell állítani, és az álló motort melegen kell tartani. A motort rögtön az utolsó előkondicionálási ciklus befejezése után le kell állítani, és el kell kezdeni a motor 7.3.1.2. pont szerint lehűtését.

7.3.1.1.2.   Előkondicionálás melegindításos NRTC vizsgálati menethez vagy LSI-NRTC-hez

Ez az alpont ismerteti az előkondicionálást, amelyet akkor kell elvégezni, amikor a hidegindításos NRTC nélküli melegindításos NRTC vagy az LSI-NRTC keretében kívánnak kibocsátási mintákat venni. A motort legalább egy melegindításos NRTC vagy LSI-NRTC elvégzésével kell előkondicionálni. A motort rögtön az egyes előkondicionálási ciklusok befejezése után le kell állítani, majd a lehető leghamarabb el kell indítani a következő ciklust. A következő előkondicionálási ciklust ajánlott a legutóbbi előkondicionálási ciklus befejezése után 60 másodpercen belül elindítani. Adott esetben a legutóbbi előkondicionálási ciklus után a megfelelő melegentartási (melegindításos NRTC) vagy lehűtési (LSI-NRTC) időszaknak kell következnie, mielőtt a motor elindítható a kibocsátásvizsgálathoz. Ha nincs melegen tartás vagy lehűtés, a kibocsátásvizsgálatot ajánlott a legutóbbi előkondicionálási ciklus befejezése után 60 másodpercen belül elindítani.

7.3.1.1.3.   Előkondicionálás különálló NRSC-hez

Az NRS-től és az NRSh-tól eltérő motorkategóriák esetében a motort be kell melegíteni és addig járatni, amíg a motor (a hűtővíz és a kenőolaj) hőmérséklete nem stabilizálódik a fordulatszám 50 %-án és a nyomaték 50 %-ával a D2., E2. vagy G. típusú, különálló NRSC vizsgálati ciklushoz, illetve nominális motorfordulatszámon és a nyomaték 50 %-ával a D2., E2. vagy G. típusú, különálló NRSC vizsgálati ciklushoz. A fordulatszám 50 %-át az 5.2.5.1. pont szerint kell kiszámítani olyan motoroknál, amelyeknél az MTS-t használják a vizsgálati fordulatszámok előállításához, illetve a 7.7.1.3. pont szerint minden egyéb esetben. A nyomaték 50 %-a az e fordulatszámon elérhető legnagyobb nyomaték 50 %-a. A kibocsátásvizsgálatot a motor leállítása nélkül kell elkezdeni.

Az NRS és az NRSh motorkategóriák esetében a motort fel kell melegíteni a gyártó ajánlásainak megfelelően és a helyes műszaki gyakorlat alapján. Mielőtt elkezdődhetne a kibocsátási mintavétel, a motornak a megfelelő vizsgálati ciklus 1. üzemmódjában kell üzemelnie, amíg a hőmérséklete nem stabilizálódik. A kibocsátásvizsgálatot a motor leállítása nélkül kell elkezdeni.

7.3.1.1.4.   Előkondicionálás RMC-hez

A motorgyártónak az alábbi a) vagy b) előkondicionálási program közül kell választania. A motort a kiválasztott program szerint kell előkondicionálni.

a)

A motort legalább az RMC második felének elvégzésével kell előkondicionálni a vizsgálati üzemmódok számától függően. A motor a ciklusok között nem állítható le. A következő ciklust (ideértve a kibocsátásvizsgálatot is) az egyes előkondicionálási ciklusok befejezése után a lehető leghamarabb el kell indítani. Ha lehetőség van rá, a következő ciklust ajánlott a legutóbbi előkondicionálási ciklus befejezése után 60 másodpercen belül elindítani.

b)

A motort be kell melegíteni és addig járatni, amíg a motor (a hűtővíz és a kenőolaj) hőmérséklete nem stabilizálódik a fordulatszám 50 %-án és a nyomaték 50 %-ával a D2., E2. vagy G. típusú RMC vizsgálati ciklushoz, illetve nominális motorfordulatszámon és a nyomaték 50 %-ával a D2., E2. vagy G. típusú RMC vizsgálati ciklushoz. A fordulatszám 50 %-át az 5.2.5.1. pont szerint kell kiszámítani olyan motoroknál, amelyeknél az MTS-t használják a vizsgálati fordulatszámok előállításához, illetve a 7.7.1.3. pont szerint minden egyéb esetben. A nyomaték 50 %-a az e fordulatszámon elérhető legnagyobb nyomaték 50 %-a.

7.3.1.1.5.   A motor lehűlése (NRTC)

Természetes lehűlés vagy kényszerhűtés alkalmazható. Kényszerhűtésnél a helyes műszaki gyakorlatnak megfelelően kell összeállítani azokat a rendszereket, melyek hűtőlevegőt fújnak a motorra, hideg olajat szállítanak a motor kenőrendszerében, valamint hőt vonnak el a motorhűtő rendszerben lévő hűtőközegtől és a kipufogógáz-utókezelő rendszerből. Az utókezelő kényszerhűtése esetén addig nem szabad hűtőlevegőt alkalmazni, amíg a kipufogógáz-utókezelő rendszer le nem hűl a katalizátor aktiválási hőmérséklete alá. Tilos minden olyan hűtési eljárás, amely nem jellemző kibocsátást eredményez.

7.3.1.2.   A szénhidrogén-szennyeződés ellenőrzése

Ha feltételezhető, hogy a kipufogógáz-mérő rendszer lényeges mértékben szénhidrogénnel szennyezett, a szénhidrogén-szennyeződés nullázó gázzal ellenőrizhető, majd az eltérés helyesbíthető. Amennyiben ellenőrizni kell a mérőrendszer és a háttérszénhidrogén-rendszer szennyezettségének mértékét, az ellenőrzést az egyes vizsgálati ciklusok elindításától számított 8 órán belül el kell végezni. Az értékeket fel kell jegyezni a későbbi korrekcióhoz. Ezen ellenőrzés előtt el kell végezni a szivárgásvizsgálatot, és kalibrálni kell a lángionizációs érzékelős gázelemző készüléket.

7.3.1.3.   A mérőberendezések előkészítése mintavételhez

A kibocsátásból való mintavétel megkezdése előtt az alábbi lépéseket kell végrehajtani:

a)	a kibocsátásból való mintavétel előtt 8 órával a 8.1.8.7. pontban leírtak szerint szivárgásvizsgálatot kell végezni;

b)	szakaszos mintavétel esetén tiszta tárolóeszközöket kell csatlakoztatni, például légüres zsákokat vagy olyan szűrőket, amelyeknek megmérték a tárasúlyát;

c)	minden mérőberendezést a gyártó utasításainak és a műszaki szempontoknak megfelelően kell elindítani;

d)	el kell indítani a hígítórendszereket, a mintavevő szivattyúkat, a hűtőventilátorokat és az adatgyűjtő rendszert;

e)	a kívánt szinteknek megfelelően be kell állítani a mintaáramokat, szükség esetén kerülő alkalmazásával;

f)	a mintavevő rendszer hőcserélőit elő kell melegíteni vagy előre le kell hűteni a vizsgálatokra meghatározott üzemi hőmérsékleti tartományukra;

g)	a fűtött vagy hűtött alkatrészeket, például mintavevő vezetékeket, szűrőket, hűtőket és szivattyúkat hagyni kell, hogy üzemi hőmérsékletükön stabilizálódjanak;

h)	a kipufogógáz-hígító rendszer áramlását legalább 10 perccel a vizsgálati program elindítása előtt be kell kapcsolni;

i)	el kell végezni a gázelemző készülékek kalibrálását és a folyamatos gázelemző készülékek nullázását a következő, 7.3.1.4. pontban meghatározott eljárás szerint;

j)	a vizsgálati időközök elkezdése előtt az elektronikus számlálókat nullázni kell, vagy vissza kell állítani.

7.3.1.4.   A gázelemző-készülékek kalibrálása

Megfelelően kell megválasztani a gázelemző készülékek tartományait. Az automatikus és a kézi tartományváltóval ellátott kibocsátáselemző készülékek használata egyaránt megengedett. Tranziens (NRTC vagy LSI-NRTC) vizsgálati ciklus vagy RMC alatt, valamint a különálló NRSC-k végén, a gáz-halmazállapotú kibocsátásból való mintavétel ideje alatt a kibocsátáselemző készülékek tartományát nem szabad átkapcsolni. Ezenkívül a vizsgálati ciklus során nem kapcsolható át a gázelemző készülékek analóg műveleti erősítőjének (erősítőinek) erősítési tényezője sem.

Valamennyi folyamatos gázelemző készüléket olyan, a nemzetközi etalonnak megfelelő gázok felhasználásával kell nullázni, illetve mérőtartománya tekintetében kalibrálni, amelyek eleget tesznek a 9.5.1. pontban leírt követelményeknek. A lángionizációs érzékelős gázelemző készülékek mérőtartományát egyes szénszámhoz (C1) kell beállítani.

7.3.1.5.   A részecskeszűrő előkondicionálása és tárasúlyának megmérése

A részecskeszűrő előkondicionálásához és tárasúlyának megméréséhez a 8.2.3. pontban leírt eljárásokat kell követni.

7.3.2.   Vizsgálat utáni eljárások

A kibocsátásból való mintavétel befejezése után az alábbi lépéseket kell végrehajtani:

7.3.2.1.   Az arányos mintavétel ellenőrzése

Bármely arányos szakaszos mintavételnél, például zsákos mintáknál vagy részecskemintáknál, meg kell bizonyosodni arról, hogy az arányos mintavételre valóban a 8.2.1. pontban leírtak szerint került sor. Az egyszűrős módszerhez és a különálló állandósult üzemállapotú vizsgálati ciklushoz ki kell számítani a tényleges részecskesúlyozó tényezőt. A 8.2.1. pontban foglalt követelményeket nem teljesítő minták nem érvényesek.

7.3.2.2.   A részecskék (PM) vizsgálat utáni kondicionálása és mérése

A használt részecskeminta-szűrőket fedett vagy zárt tartályokba kell helyezni, vagy a szűrőtartókat le kell zárni a mintavevő szűrők környezeti szennyeződések elleni védelme érdekében. Az így védett használt szűrőt vissza kell vinni a részecskeszűrő-kondicionáló kamrába vagy helyiségbe. Ezután a részecskeminta-szűrőket a 8.2.4. pontban leírtak szerint kondicionálni kell és meg kell mérni a tömegüket. (A részecskeszűrő utólagos kondicionálására és teljes tömegének mérésére irányuló eljárások).

7.3.2.3.   Szakaszosan mintavételezett gáz-halmazállapotú szennyező anyagok elemzése

A lehető leghamarabb el kell végezni az alábbiakat:

a)	minden szakaszos gázelemző készüléket legkésőbb a vizsgálati ciklus befejezése után 30 perccel, vagy ha célszerű, a melegen tartás folyamán le kell nullázni, és mérőtartománya tekintetében kalibrálni kell, annak ellenőrzése érdekében, hogy a gázelemző készülékek továbbra is stabilak-e;

b)	a hagyományos, gáz-halmazállapotú zsákos mintákat legkésőbb a melegindításos NRTC befejezése után 30 perccel vagy a melegen tartás folyamán elemezni kell;

c)	a háttér-koncentráció meghatározásához használatos mintákat legkésőbb a melegindításos NRTC befejezése után 60 perccel elemezni kell.

7.3.2.4.   Az eltolódás ellenőrzése

A kipufogógáz mennyiségének meghatározása után a következőképpen ellenőrizni kell az eltolódást:

a)

a szakaszos és a folyamatos gázelemző készülékek esetében a gázelemző készülék nullázó gázzal való stabilizálása után fel kell jegyezni a gázelemző készülék középértékét. A stabilizálódási időbe beletartozhat a gázminta elemzőkészülékből való kiszellőztetésére és az elemzőkészülék válaszának figyelembevételére fordított idő is;

b)	a gázelemző készülék mérőtartomány-kalibráló gázzal való stabilizálása után fel kell jegyezni a gázelemző készülék középértékét. A stabilizálódási időbe beletartozhat a gázminta elemzőkészülékből való kiszellőztetésére és az elemzőkészülék válaszának figyelembevételére fordított idő is;

c)	ezeket az adatokat kell használni a hitelesítéshez és az eltolódás 8.2.2. pontban leírt korrigálásához.

7.4.   Vizsgálati ciklusok

Az EU-típusjóváhagyási vizsgálatot a megfelelő NRSC és adott esetben az NRTC vagy LSI-NRTC alkalmazásával kell elvégezni az (EU) 2016/1628 rendelet 23. cikkében és IV. mellékletében előírtaknak megfelelően. Az NRSC, az NRTC és az LSI-NRTC műszaki előírásait és jellemzőit a XVII. melléklet tartalmazza, a terhelési és fordulatszám-beállítások e ciklusokhoz való meghatározásának módszerét pedig az 5.2. pont.

7.4.1.   Állandósult üzemállapotú vizsgálati ciklusok

A XVII. melléklet 1. és 2. függelékének meghatározása szerint a nem közúti állandósult üzemállapotú vizsgálati ciklusok (NRSC) olyan különálló NRSC-k (működési pontok) sorozatai, amelyekben minden egyes működési ponthoz egy adott fordulatszám és egy adott nyomaték tartozik. Egy NRSC-ben a méréseket a gyártó előírásainak megfelelően felmelegített és üzemelő motorral kell elvégezni. Az NRSC a gyártó döntése szerint elvégezhető különálló NRSC-ként vagy RMC-ként a 7.4.1.1. és a 7.4.1.2. pontban foglaltak szerint. A kibocsátásvizsgálatot nem szükséges a 7.4.1.1. és a 7.4.1.2. pont szerint is elvégezni.

7.4.1.1.   Különálló NRSC-k

A különálló NRSC-k olyan melegindításos ciklusok, amelyek során a kibocsátásokat azt követően kezdik el mérni, hogy a motort a 7.8.1.2. pontban leírtak szerint beindították, az felmelegedett és üzemel. Mindegyik ciklus több, különböző fordulatszámú és terhelésű üzemmódból áll (minden egyes üzemmódhoz súlyozási tényező tartozik), amelyek a meghatározott motorkategória jellemző üzemi tartományainak felelnek meg.

7.4.1.2.   Átmeneteket magukban foglaló NRSC-k

Az átmeneteket magukban foglaló ciklusok (RMC) olyan melegindításos ciklusok, amelyek során a kibocsátásokat azt követően kezdik el mérni, hogy a motort a 7.8.2.1. pontban leírtak szerint beindították, az felmelegedett és üzemel. Az RMC során a próbapad vezérlőegysége folyamatosan ellenőrzi a motort. Az RMC során folyamatosan mérni kell a gáz-halmazállapotú és szilárd kibocsátásokat és mintát kell belőlük venni ugyanúgy, mint egy tranziens (NRTC vagy LSI-NRTC) vizsgálati ciklus alatt.

Az RMC az állandósult üzemállapotú vizsgálat pszeudotranziens módon történő elvégzéséhez szolgál módszerrel. Mindegyik RMC állandósult üzemállapotú üzemmódok sorozatából áll, köztük lineáris átmenettel. Az egyes üzemmódokban töltött relatív összidő és az azt megelőző átmenet megfelel a különálló NRSC-k súlyozásának. A két üzemmód közötti motorfordulatszám- és terhelésváltozást lineárisan kell vezérelni 20 ± 1 másodperc alatt. Az üzemmódváltás ideje az új üzemmódhoz tartozik (az első üzemmód esetében is). Bizonyos esetekben az üzemmódokat nem ugyanabban a sorrendben hajtják végre, mint a különálló NRSC-ket, vagy a szélsőséges hőmérséklet-változások elkerülése érdekében felosztják őket.

7.4.2.   Tranziens (NRTC és LSI-NRTC) vizsgálati ciklusok

Az NRE kategóriájú motorokra vonatkozó nem közúti tranziens ciklust (NRTC) és az NRS kategóriájú nagy szikragyújtású motorokra vonatkozó nem közúti tranziens ciklust (LSI-NRTC) a XVII. melléklet 3. függeléke írja le normált fordulatszámú és nyomatékú értékek másodpercalapú sorozataként. Ahhoz, hogy el lehessen végezni a vizsgálatot a mérőállásban, a normált értékeket a motor jelleggörbéjében megállapított fajlagos fordulatszám- és nyomatékértékek alapján át kell számítani a nekik megfelelő referenciaértékekre. Ez a művelet a visszaszámítás, az így kialakított vizsgálati ciklus pedig a vizsgált motor referencia NRTC vagy LSI-NRTC vizsgálati ciklusa (lásd a 7.7.2. pontot).

7.4.2.1.   Vizsgálati program NRTC esetében

A normált NRTC motorfékpadi ciklus menetének grafikus megjelenítése a 6.3. ábrán látható.

6.3. ábra:

Az NRTC normált fékpadi ciklus menete

A NRTC-t az előkondicionálás (lásd a 7.3.1.1.1. pontot) befejeződése után kétszer kell elvégezni az alábbi eljárás szerint:

a)

hidegindítással, miután a motor és a kipufogógáz-utókezelő rendszerek szobahőmérsékletre hűltek a motor természetes lehűlése után, vagy hidegindítással, kényszerhűtés, valamint azt követően, hogy a motor, a hűtőközeg és az olaj, a kipufogógáz-utókezelő rendszerek és minden motorvezérlő eszköz 293 K és 303 K (20 °C és 30 °C) között stabilizálódott. A hidegindítás utáni kibocsátások mérését a hideg motor elindításával egyidejűleg meg kell kezdeni;

b)	a melegen tartási időszak rögtön a hidegindítási szakasz után kezdődik. A motort le kell állítani, és melegen tartással 20 ± 1 percen át kondicionálni kell a melegindításos vizsgálatra;

c)

a melegen tartás után azonnal el kell kezdeni a melegindításos vizsgálatot a motor megforgatásával. A kapcsolási jelcsúcsok elkerülése érdekében a melegen tartás vége előtt legalább 10 másodperccel be kell kapcsolni a gázelemző készülékeket. A kibocsátások mérését a melegindításos NRTC elindításával párhuzamosan, a motor megforgatását is beleértve, el kell kezdeni.

A g/kWh-ban kifejezett, fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátásokat az ebben a szakaszban meghatározott eljárások szerint kell meghatározni mind a hideg-, mind a melegindításos NRTC esetében. Az összetett súlyozott kibocsátások kiszámításában a hidegindításos vizsgálat eredményeit 10 %-os, a melegindításos vizsgálat eredményeit 90 %-os súllyal kell figyelembe venni a VII. mellékletben leírtak szerint.

7.4.2.2.   Vizsgálati program LSI-NRTC esetében

Az LSI-NRTC-t az előkondicionálás (lásd a 7.3.1.1.2. pontot) befejeződése után egyszer melegindításos vizsgálatként kell elvégezni az alábbi eljárás szerint:

a)	a motort el kell indítani, és a munkaciklus első 180 másodpercében járatni kell, majd 30 másodpercen át üresjáraton, terhelés nélkül kell működtetni. E bemelegítés során nem kell kibocsátást mérni;

b)	a 30 másodperces üresjárati szakasz leteltével el kell kezdeni a kibocsátásmérést, a motort pedig elölről (0 másodperctől) kezdve a teljes munkaciklus során kell üzemeltetni.

A g/kWh-ban kifejezett, fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátásokat a VII. mellékletben leírt eljárások szerint kell meghatározni.

Ha a motor a vizsgálat előtt már üzemelt, a helyes műszaki gyakorlat alapján hagyni lehet a motort annyira lehűlni, hogy a mért kibocsátások pontosan megfeleljenek a szobahőmérsékleten induló motorból származó kibocsátásoknak. Ha például a szobahőmérsékleten induló motor három perc alatt kellőképpen felmelegszik ahhoz, hogy zárt körű működésbe kezdjen, és elérje a teljes katalizátorkapacitást, akkor minimális motorhűtésre van szükség a következő vizsgálat elindítása előtt.

A motorbemelegítési eljárás a műszaki szolgálat előzetes beleegyezésével legfeljebb 15 perces működést foglalhat magában a munkaciklus során.

7.5.   Általános vizsgálati program

A motor kibocsátásainak méréséhez az alábbi lépéseket kell végrehajtani:

a)	a vizsgált motor vizsgálati fordulatszámát és vizsgálati terhelését (állandó fordulatszámú motorok esetében) a legnagyobb nyomaték mérésével, illetve (változó fordulatszámú motorok esetében) a legnagyobb nyomatékot a motor fordulatszámának függvényben ábrázoló görbe alapján kell meghatározni;

b)	a normált vizsgálati ciklusokat vissza kell számítani – a 7.5. pont előző, a) alpontjában már említett – (állandó fordulatszámú motorok esetében) a nyomaték, illetve (változó fordulatszámú motorok esetében) a fordulatszám és a nyomaték alapján;

c)	a motort, a berendezéseket és a mérőműszereket előre elő kell készíteni a következő kibocsátási vizsgálathoz vagy vizsgálatsorozathoz (hideg- és melegindításos vizsgálat);

d)	a vizsgálatot megelőző eljárások végrehajtásával ellenőrizni kell egyes berendezések és gázelemző készülékek megfelelő működését. Minden gázelemző készüléket kalibrálni kell. Minden vizsgálat előtti adatot fel kell jegyezni;

e)	a motort a vizsgálati ciklus elején el kell indítani (NRTC ciklus) vagy folyamatosan üzemeltetni kell (állandósult állapotú és LSI-NRTC ciklus), és ezzel egy időben el kell indítani a mintavevő rendszereket;

f)	a kibocsátásokat és egyéb előírt paramétereket mérni kell és fel kell jegyezni a mintavétel ideje alatt (az NRTC, az LSI-NRTC és az RMC esetében) az egész vizsgálati ciklus alatt;

g)	a vizsgálatot követő eljárások végrehajtásával ellenőrizni kell egyes berendezések és gázelemző készülékek megfelelő működését;

h)	a részecskeszűrő(ke)t előkondicionálni kell, meg kell mérni (üres súly), terhelni kell, újra kondicionálni kell, ismét meg kell mérni (megnövekedett tömeg), majd a mintákat értékelni kell a vizsgálatot megelőző (7.3.1.5. pont) és a vizsgálatot követő eljárások (7.3.2.2. pont) szerint.

i)	A kibocsátási vizsgálat eredményeit értékelni kell.

A 6.4. ábra áttekintést nyújt arról, hogy milyen eljárásokat kell végrehajtani, ha a nem közúti mozgó gépekre és berendezésekre vonatkozó vizsgálati ciklusokat a motorok kipufogógáz-kibocsátásának mérésével együtt hajtják végre.

6.4. ábra:

Vizsgálati program

7.5.1.   A motor elindítása és újraindítása

7.5.1.1.   A motor indítása

A motor elindításához:

a)	a gyártó által a végfelhasználói utasításokban megadott ajánlások szerint sorozatgyártású indítómotort vagy légindító rendszert és egy megfelelően feltöltött akkumulátort, egy alkalmas energiaforrást vagy egy alkalmas sűrítettlevegő-forrást kell alkalmazni; vagy

b)

a motort a fékpad segítségével kell megforgatni, amíg el nem indul. A motort általában a működés közbeni megforgatási fordulatszám ± 25 %-ával kell üzemeltetni, vagy nulláról lineárisan az alacsony üresjárati fordulatszám mínusz 100 min-1 értékre kell növelni a fékpad sebességét, amíg be nem indul a motor.

A megforgatást a motor beindulása után 1 másodpercen belül be kell fejezni. Ha a motor 15 másodpercig tartó megforgatás után nem indul be, akkor a megforgatást abba kell hagyni, és meg kell állapítani, hogy a beindítás miért nem sikerült, kivéve, ha a végfelhasználói utasítások vagy a szerviz-/javítási kézikönyv ennél hosszabb megforgatási időt ad meg szokásosként.

7.5.1.2.   A motor leállása

a)	ha a motor a hidegindításos NRTC során leáll, a vizsgálat nem érvényes;

b)	ha a motor a melegindításos NRTC során leáll, a vizsgálat nem érvényes. A motort a 7.4.2.1. pont b) alpontjában leírtak szerint be kell melegíteni, és a melegindításos vizsgálatot meg kell ismételni. Ilyenkor a hidegindításos vizsgálatot nem kell megismételni;

c)	ha a motor az LSI-NRTC ciklus végrehajtása során leáll, a vizsgálat nem érvényes;

d)

amennyiben a motor az NRSC (különálló vagy átmeneteket is magában foglaló) ciklus alatt bármikor leáll, a vizsgálatot érvénytelennek kell tekinteni, és a motorbemelegítéssel kezdve meg kell ismételni. Amennyiben a részecskeszámmérés többszűrős módszerrel történik (külön mintavételi szűrő minden egyes üzemmódhoz), a vizsgálatot úgy kell folytatni, hogy a motor hőmérsékletét az előző üzemmód hőmérsékletén stabilizálják, majd megkezdik a mérést abban az üzemmódban, amelyikben leállt a motor;

7.5.1.3   A motor működtetése

A kezelő lehet személy (kézi bevitel) vagy fordulatszám-szabályozó (automatikus bevitel), aki, illetve amely mechanikusan vagy elektronikusan jelzi a motorteljesítményt igénylő beviteleket. A bevitel történhet gyorsítópedállal vagy -jellel, gázszabályozó karral vagy jellel, tüzelőanyag-szabályozó karral vagy jellel, sebességszabályozó karral vagy jellel, vagy a fordulatszám-szabályozó beállítási pontjával vagy jelével.

7.6.   A motor jelleggörbéjének felvétele

A motor jelleggörbéjének felvétele előtt a motort be kell melegíteni, és a bemelegítés vége felé legalább 10 percig a legnagyobb teljesítményen vagy a gyártó ajánlása és a helyes műszaki gyakorlat szerint kell üzemeltetni a motor hűtőközege és a kenőolaj hőmérsékletének stabilizálása érdekében. Miután a motor működése stabilizálódott, a jelleggörbét fel kell venni.

Amennyiben a gyártó az elektronikus vezérlőegység általi nyomatékjel-sugárzást kívánja használni az ezzel felszerelt motoroknál a használatban lévő motorok kibocsátásainak nyomon követéséről szóló (EU) 2017/655 felhatalmazáson alapuló rendelet szerinti, használat közbeni nyomonkövetési vizsgálatok elvégzése során, a 3. függelékben meghatározott ellenőrzést is végre kell hajtani a motor jelleggörbéjének felvételekor.

Az állandó fordulatszámú motorok kivételével a motor jelleggörbéjét a legnagyobb állásban lévő sebességszabályozó karral vagy fordulatszám-szabályozóval kell felvenni. A jelleggörbe szerinti legkisebb és legnagyobb fordulatszámok az alábbiak:

Legkisebb fordulatszám a jelleggörbe felvételéhez	=	melegindításos üresjárati fordulatszám
A jelleggörbe szerinti legnagyobb fordulatszám	=	n hi × 1,02, illetve az, ahol a teljes terheléshez tartozó nyomaték nullára esik (amelyik kisebb).

ahol:

n hi a 2. cikk (12) bekezdésében meghatározott felső fordulatszám

Ha a legnagyobb fordulatszám nem biztonságos vagy nem reprezentatív (például nem szabályozott motorok esetében), a helyes műszaki gyakorlat alapján kell felvenni a jelleggörbét a legnagyobb biztonságos vagy a legnagyobb reprezentatív fordulatszámig.

7.6.1.   A motor jelleggörbéjének felvétele változó fordulatszámú NRSC-hez

A motor jelleggörbéjének változó fordulatszámú NRSC-hez való felvétele esetén (csak olyan motorok esetében, amelyeknek nem kell végrehajtaniuk az NRTC vagy az LSI-NRTC ciklust), a helyes műszaki gyakorlat alapján ki kell választani megfelelő számú, egymástól egyenletes távolságra lévő pontot. Minden ponton hagyni kell, hogy legalább 15 másodpercig stabilizálódjon a fordulatszám, illetve a nyomaték. Minden egyes ponton fel kell jegyezni az átlagos fordulatszámot és nyomatékot. Az átlagos fordulatszámot és nyomatékot ajánlott a legutóbbi 4–6 másodpercben rögzített adatok használatával kiszámítani. Az NRSC-vizsgálathoz használt fordulatszámok és nyomatékok meghatározásához lineáris interpolációt kell alkalmazni, ha szükséges. Ha a motoroknak az NRTC vagy az LSI-NRTC ciklust is végre kell hajtaniuk, akkor a motor NRTC ciklusbeli jelleggörbéje segítségével kell meghatározni az állandósult állapotok szerinti vizsgálati fordulatszámokat és nyomatékokat.

Ha a gyártó úgy dönt, a motor jelleggörbéjének felvétele a 7.6.2. pontban leírt eljárással is elvégezhető.

7.6.2.   A motor jelleggörbéjének felvétele NRTC és LSI-NRTC ciklushoz

A jelleggörbét a következő eljárással kell felvenni:

a)

a motorról le kell venni a terhelést, és üresjárati fordulatszámon kell járatni; i. az alacsonyfordulatszám-szabályozóval ellátott motorok esetében a kezelői parancsot a minimumra kell beállítani, a fékpad vagy más terhelő berendezés segítségével nulla nyomatékot kell elérni a motor elsődleges leadótengelyén, és hagyni kell, hogy a motor szabályozza a fordulatszámot. Ezt a melegindításos üresjárati fordulatszámot meg kell mérni; ii. az alacsonyfordulatszám-szabályozóval nem rendelkező motorok esetében a fékpadot úgy kell beállítani, hogy nulla nyomatékot érjen el a motor elsődleges leadótengelyén, a kezelői parancsot pedig úgy kell beállítani, hogy a fordulatszámot a gyártó által megadott, legkisebb terhelés mellett lehetséges legalacsonyabb motorfordulatszámra (más néven a gyártó által megadott melegindításos üresjárati fordulatszámra) szabályozza; iii. a gyártó által megadott alapjárati nyomaték alkalmazható valamennyi változó fordulatszámú motornál (akár rendelkezik alacsonyfordulatszám-szabályozóval, akár nem), ha a nem nulla alapjárati nyomaték jól reprezentálja a használatot;

b)

a kezelői parancsot a maximumra kell beállítani, a motor fordulatszámát pedig a melegindításos üresjárati fordulatszám és a melegindításos üresjárati fordulatszám 95 %-a között kell szabályozni. Olyan motorok esetében, amelyek referencia-munkaciklusainak legalacsonyabb fordulatszáma nagyobb, mint a melegindításos üresjárati fordulatszám, a jelleggörbe felvételét el lehet kezdeni a legalacsonyabb referencia-fordulatszám és annak 95 %-a között;

c)

a motor fordulatszámát 8 ± 1 min– 1/s átlagos ütemben kell növelni, vagy a motor jelleggörbéjét a fordulatszám olyan folyamatos, állandó ütemű növelése mellett kell felvenni, amellyel 4–6 percig tart a legkisebb és a legnagyobb felvételi fordulatszám közötti átmenet. A jelleggörbe felvételéhez használt fordulatszám-tartomány a melegindításos üresjárati fordulatszám és annak 95 %-a között kezdődik, és a legnagyobb teljesítményt meghaladó legnagyobb fordulatszámon ér véget, amelynél a motor legnagyobb teljesítményének kevesebb mint 70 % éri el. Ha a legnagyobb fordulatszám nem biztonságos vagy nem reprezentatív (például nem szabályozott motorok esetében), a helyes műszaki gyakorlat alapján kell felvenni a jelleggörbét a legnagyobb biztonságos vagy a legnagyobb reprezentatív sebességig. A motor fordulatszámát és nyomatékát legalább 1 Hz gyakorisággal kell rögzíteni;

d)

ha a gyártó úgy véli, hogy a jelleggörbe felvételének fenti eljárása nem biztonságos vagy nem kellőképpen jellemző egy adott motorra, más eljárások is használhatók. Ezeknek az alternatív eljárásoknak is el kell érniük a fent leírt eljárásnak azt a célját, hogy a vizsgálati ciklusok minden fordulatszámára meg legyen határozva a legnagyobb rendelkezésre álló nyomaték. Az e szakaszban leírt jelleggörbe-felvételi eljárástól biztonsági okokból vagy a reprezentativitás miatt való eltéréseket, valamint azok indoklását a jóváhagyó hatóságnak jóvá kell hagynia. Fordulatszám-szabályozóval vagy turbófeltöltővel felszerelt motorok esetében a nyomatékgörbét semmi esetre sem lehet a fordulatszám folyamatos csökkentésével meghatározni;

e)

a motorok jelleggörbéjét nem kell minden egyes vizsgálati ciklus előtt felvenni. A motorok jelleggörbéjét akkor kell felvenni, ha: i. műszakilag úgy ítélhető meg, hogy a legutóbbi jelleggörbe-felvétel óta ésszerűtlenül hosszú idő telt el; vagy ii. a motoron olyan fizikai módosításokat vagy átállításokat végeztek, amelyek hatással lehetnek a motor működésére; vagy iii. a motor levegőbemenete közelében lévő légköri nyomás kívül esik a legutóbbi jelleggörbe-felvételkor rögzített érték ± 5 kPa tartományon.

7.6.3.   A motor jelleggörbéjének felvétele állandó fordulatszámú NRSC ciklushoz

a motor üzemeltethető sorozatgyártású, állandó fordulatszámú fordulatszám-szabályozóval vagy az állandó fordulatszámú fordulatszám-szabályozó modellezhető a motor fordulatszámának kezelői parancson alapuló irányítási rendszer általi szabályozásával. A fordulatszám-szabályozót szükség szerint egyidejű vagy fordulatszámesésen alapuló üzemmódban kell üzemeltetni.

7.6.3.1.   A D2. vagy E2. ciklussal vizsgált motorok névleges teljesítményének ellenőrzése

Az alábbi ellenőrzést kell elvégezni:

a)	a fordulatszámot fordulatszám-szabályozóval vagy a kezelő parancsai alapján, modellezett fordulatszám-szabályozóval szabályozva a motort a névleges fordulatszámon és teljesítménnyel kell üzemeltetni a stabil működés eléréséhez szükséges ideig;

b)

a nyomatékot addig kell növelni, ameddig a motor nem tudja tartani a szabályozott fordulatszámot. Az e ponton elért teljesítményt rögzíteni kell. Ezen ellenőrzés elvégzése előtt a gyártónak és az ellenőrzést végző műszaki szolgálatnak meg kell állapodnia az e pont elérésének biztonságos megállapítására szolgáló módszerről a fordulatszám-szabályozó jellemzői alapján. A b) alpont szerint rögzített teljesítmény 12,5 %-nál nagyobb mértékben nem haladhatja meg az (EU) 2016/1628 rendelet 3. cikkének (25) bekezdésében meghatározott névleges teljesítményt. Ezen érték túllépése esetén a gyártónak felül kell vizsgálnia a megadott névleges teljesítményt.

Ha a vizsgált motoron ez az ellenőrzés a motor vagy a fékpad károsodásának veszélye miatt nem végezhető el, akkor a gyártónak megalapozott bizonyítékokat kell bemutatnia a jóváhagyó hatóságnak arról, hogy a legnagyobb teljesítmény nem haladja meg 12,5 %-nál nagyobb mértékben a névleges teljesítményt.

7.6.3.2.   A jelleggörbe felvétele állandó fordulatszámú NRSC-hez

a)

a fordulatszámot fordulatszám-szabályozóval vagy a kezelő parancsai alapján, modellezett fordulatszám-szabályozóval szabályozva a motort legalább 15 másodpercig terhelés nélküli, szabályozott fordulatszámon kell üzemeltetni (magas fordulatszámon, nem alacsony alapjáraton), kivéve, ha az adott motorral nem hajtható végre ez a feladat;

b)

a fékpad segítségével állandó ütemben növelni kell a nyomatékot. A jelleggörbe felvételét úgy kell elvégezni, hogy legalább 2 percig tartson a terhelés nélküli, szabályozott fordulatszámról a D2. vagy E2. ciklussal vizsgálandó motorok esetében a névleges teljesítményre, egyéb, állandó fordulatszámú vizsgálati ciklusok esetében pedig a legnagyobb nyomatékra való átmenet. A motor jelleggörbéjének felvétele során a tényleges fordulatszámot és nyomatékot legalább 1 Hz-es gyakorisággal fel kell venni;

c)	A más fordulatszámokra átállítható fordulatszám-szabályozóval felszerelt, állandó fordulatszámú motor esetében a vonatkozó összes állandó fordulatszámon meg kell vizsgálni a motort.

Állandó fordulatszámú motorok esetében a helyes műszaki gyakorlat alapján, a jóváhagyó hatóság beleegyezésével alkalmazhatók egyéb módszerek a nyomaték és a teljesítmény rögzítésére a meghatározott üzemi fordulatszám(ok)on.

Ha a D2. és az E2. ciklustól eltérő ciklusban vizsgált motorok esetében a legnagyobb nyomaték mért és megadott értékei is rendelkezésre állnak, akkor a mért nyomatékérték helyett a névleges értéket is lehet használni, ha a mért érték 95–100 %-os tartományába esik.

7.7.   A vizsgálati ciklus előállítása

7.7.1.   NRSC előállítása

E pont alapján kell előállítani azokat a motorfordulatszámokat és -terheléseket, amelyekkel a motort az állandósult üzemállapotú, különálló NRSC-k vagy az RMC-k során üzemeltetni kell.

7.7.1.1.   Az NRSC vizsgálathoz használt fordulatszámok előállítása NRSC és NRTC vagy LSI-NRTC ciklusban is vizsgált motorok esetében

Az NRTC vagy LSI-NRTC ciklusban is vizsgált motorok esetében az 5.2.5.1. pontban meghatározott MTS-t kell 100 %-os fordulatszámként használni a tranziens és az állandósult üzemállapotú vizsgálatokhoz is.

Az MTS-t a közbenső fordulatszám 5.2.5.4. pont szerinti meghatározásakor kell a névleges fordulatszám helyett használni.

Az üresjárati fordulatszámot az 5.2.5.5. pont szerint kell meghatározni.

7.7.1.2.   Az NRSC vizsgálathoz használt fordulatszámok előállítása csak NRSC ciklusban vizsgált motorok esetében

Tranziens (NRTC vagy LSI-NRTC) ciklusban nem vizsgált motorok esetében az 5.2.5.3. pontban meghatározott névleges fordulatszámot kell 100 %-os fordulatszámként használni.

A névleges fordulatszámot kell használni a közbenső fordulatszám 5.2.5.4. pont szerinti meghatározásához. Ha az NRSC százalékos értékként további fordulatszámokat ír elő, azokat a névleges fordulatszám százalékában kell kifejezni.

Az üresjárati fordulatszámot az 5.2.5.5. pont szerint kell meghatározni.

A műszaki szolgálat előzetes hozzájárulásával az e pont szerinti vizsgálati fordulatszámok előállításához az MTS is használható a névleges fordulatszám helyett.

7.7.1.3.   NRSC-terhelés előállítása az egyes vizsgálati üzemmódokhoz

A kiválasztott vizsgálati ciklusok egyes vizsgálati üzemmódjai esetében a terhelés százalékos értékét a XVII. melléklet 1. vagy 2. függelékében szereplő megfelelő NRSC-táblázatból kell venni. E táblázatokban a százalékos terhelés a vizsgálati ciklustól függően teljesítményként vagy nyomatékként szerepel az 5.2.6. pont szerint és az egyes táblázatokhoz tartozó lábjegyzeteknek megfelelően.

Az adott vizsgálati fordulatszám melletti 100 % érték a 7.6.1., a 7.6.2., illetve a 7.6.3. pont szerint leképezett jelleggörbéből vett, teljesítményként (kW) kifejezett, mért vagy megadott érték lesz.

Az egyes vizsgálati módokhoz tartozó motorbeállításokat a (6-14) egyenlettel kell kiszámítani:

(6-14)

ahol:

S	a fékpad beállítása, kW
P max	a vizsgálati fordulatszámon, vizsgálati feltételek mellett megfigyelt vagy a (gyártó által megadott) névleges teljesítmény, kW
P AUX	a segédberendezések által a meghatározott vizsgálati fordulatszámon felvett, a (6-8) egyenletben (lásd a 6.3.5. pontot) meghatározott, kW-ban megadott összteljesítmény
L	a nyomaték százalékos értéke

Meg lehet adni egy, a használatra jellemző melegindításos legkisebb nyomatékértéket, és ezt minden olyan terhelési pontnál fel lehet használni, amely egyébként ezen érték alatt lenne, ha a motortípus általában nem üzemel ezen legkisebb nyomatékérték alatt, például ha a motort egy olyan nem közúti mozgó géphez csatlakoztatják, amely egy bizonyos legalacsonyabb nyomaték alatt nem üzemel.

Az E2. és a D2. ciklusokhoz a gyártónak kell megadnia a névleges teljesítményt, és annak értékét kell 100 %-os teljesítményként használni a vizsgálati ciklus előállításakor.

7.7.2.   Az NRTC- és LSI-NRTC-fordulatszám és -terhelés előállítása az egyes vizsgálati pontokon (visszaszámítás)

E pont alapján kell előállítani azokat a megfelelő motorfordulatszámokat és -terheléseket, amelyekkel a motort az NRTC vagy LSI-NRTC vizsgálatok során üzemeltetni kell. A XVII. melléklet 3. függeléke normált alakban határozza meg az alkalmazandó vizsgálati ciklusokat. A normált vizsgálati ciklus %-ban kifejezett fordulatszám- és nyomatékértékpárok sorozatából áll.

A normált fordulatszám- és nyomatékértékeket a következő egyezmények szerint kell átalakítani:

a)	a normált fordulatszámot n ref vonatkoztatási fordulatszámok sorozatává kell alakítani a 7.7.2.2. pont szerint;

b)	a normált nyomaték a 7.6.2. pont szerint előállított jelleggörbe szerint a megfelelő vonatkoztatási fordulatszámhoz tartozó nyomaték százalékában kifejezett érték. Ezeket a normált értékeket T ref vonatkoztatási nyomatékértékek sorozatává kell alakítani a 7.7.2.3. pont szerint;

c)	az összetartozó egységekként kifejezett vonatkoztatási fordulatszám- és vonatkoztatási nyomatékértékeket összeszorozva kell kiszámítani a vonatkoztatási teljesítményértékeket.

7.7.2.1.   Fenntartva

7.7.2.2.   A motor fordulatszámának visszaszámítása

A motorfordulatszámot a (6-15) egyenlettel kell visszaszámítani:

(6-15)

ahol:

n ref	a vonatkoztatási fordulatszám
MTS	a legnagyobb vizsgálati fordulatszám
n idle	az üresjárati fordulatszám
%speed	a XVII. melléklet 3. függelékéből vett normált NRTC- vagy LSI-NRTC-fordulatszám értéke.

7.7.2.3.   A motor nyomatékának visszaszámítása

A XVII. melléklet 3. függelékében található fékpadprogramban szereplő nyomatékok az adott fordulatszámhoz tartozó legnagyobb nyomatékra vannak normálva. A vonatkoztatási ciklus nyomatékértékeit a 7.6.2. pont szerint készített jelleggörbe segítségével kell visszaszámítani, a (6-16) egyenlettel:

(6-16)

a 7.7.2.2. pontban meghatározott megfelelő vonatkoztatási fordulatszámra.

ahol:

T ref	a megfelelő vonatkoztatási fordulatszámhoz tartozó vonatkoztatási nyomaték
max.torque	a 7.6.2. pont szerint elvégzett motorjelleggörbe-felvételből vett, szükség esetén a 7.7.2.3.1. pont szerint kiigazított legnagyobb nyomaték a megfelelő vizsgálati fordulatszámon
a nyomaték %-os értéke	a XVII. melléklet 3. függelékéből vett normált NRTC- vagy LSI-NRTC-nyomaték értéke

a)   Megadott legkisebb nyomaték

Meg lehet adni egy, a használatra jellemző legkisebb nyomatékértéket. Ha például a motort általában egy olyan nem közúti mozgó géphez csatlakoztatják, amely egy bizonyos legalacsonyabb nyomaték alatt nem üzemel, akkor a szóban forgó nyomatékot meg lehet adni, és mindazoknál a terhelési pontoknál felhasználni, amelyek egyébként ezen érték alatt lennének.

b)   A motornyomaték korrekciója a kibocsátásvizsgálathoz felszerelt segédberendezések miatt

Amennyiben segédberendezéseket szereltek fel a 2. függelék szerint, akkor a 7.6.2. pont szerint elvégzett motorjelleggörbe-felvételből vett, a megfelelő vizsgálati fordulatszámra vonatkozó legnagyobb nyomatékot nem kell kiigazítani.

Ha a 6.3.2. vagy 6.3.3. pont szerint a vizsgálathoz felszerelendő segédberendezéseket nem építették be, vagy a vizsgálathoz eltávolítandó segédberendezéseket beépítve hagyták, a T max értékét a (6-17) egyenlet szerint kell kiigazítani.

T max = T map – T AUX

(6-17)

ahol:

TAUX = Tr – Tf

(6-18)

ahol:

T map	a 7.6.2. pont szerint elvégzett motorjelleggörbe-felvételből vett, kiigazítatlan legnagyobb nyomaték a megfelelő vizsgálati fordulatszámon
T f	a felszerelendő, de a vizsgálathoz fel nem szerelt segédberendezések meghajtásához szükséges nyomaték
T r	a vizsgálathoz eltávolítandó, de felszerelve hagyott segédberendezések meghajtásához szükséges nyomaték

7.7.2.4.   Példa a visszaszámításra

Példaként az alábbi vizsgálati pontokat kell visszaszámítani:

fordulatszám %-a = 43 %

nyomaték %-a = 82 %

Ha adottak az alábbi értékek:

MTS = 2 200 min-1

n idle = 600 min-1

akkor:

A jelleggörbéből 1 288 min– 1 fordulatszámnál 700 Nm legnagyobb nyomaték adódik, így:

7.8.   Konkrét vizsgálati ciklus végrehajtása

7.8.1.   Kibocsátásvizsgálati program különálló NRSC ciklushoz

7.8.1.1.   A motor bemelegítése állandósult állapotú, különálló NRSC ciklusokhoz

El kell végezni a vizsgálat előtti eljárást a 7.3.1. pont szerint, beleértve a gázelemző készülék kalibrálását. A motort a 7.3.1.1.3. pont szerinti előkondicionálás szerint be kell melegíteni. E motorkondicionálási pont után azonnal megkezdődik a vizsgálati ciklus mérési része.

7.8.1.2.   Különálló NRSC ciklus elvégzése

a)	a vizsgálatot a vizsgálati ciklusra vonatkozóan megállapított üzemmódszámok növekvő sorrendjében kell elvégezni (lásd a XVII. melléklet 1. függelékét);

b)

az egyes üzemmódok időtartama legalább 10 perc, kivéve, ha szikragyújtású motorokat vizsgálnak G1., G2. vagy G3. ciklusban, amely esetben mindegyik üzemmód időtartama legalább 3 perc. A motort minden üzemmódban legalább 5 percig stabilizálni kell, és a gáz-halmazállapotú kibocsátások, és ha van vonatkozó határérték, a részecskeszám esetében 1–3 percig kell mintát venni a kibocsátásokból az egyes üzemmódok végén, kivéve, ha szikragyújtású motorokat vizsgálnak G1., G2. vagy G3. ciklusban, amely esetben a kibocsátásokból legalább 2 percen át kell mintát venni a vonatkozó vizsgálati üzemmódban. A részecske-mintavevő pontosságának javítása érdekében hosszabb időn keresztül is lehet mintát venni; az üzemmód időtartamát fel kell jegyezni és fel kell tüntetni a jegyzőkönyvben;

c)

a részecske-mintavétel vagy egyszűrős, vagy többszűrős módszerrel történhet. Mivel a kétféle módszer eredményei némileg eltérhetnek egymástól, az eredményekkel együtt az alkalmazott módszert is fel kell jegyezni. Az egyszűrős módszer esetén a vizsgálati ciklusban megadott üzemmódonkénti súlyozó tényezőt és a tényleges kipufogógáz-áramot kell a mintavétel során figyelembe venni, a mintaáram és/vagy a mintavételi idő megfelelő szabályozásával. A részecskeminta-vétel effektív súlyozó tényezőjének az adott üzemmód súlyozó tényezőjének ± 0,005 %-os tartományában kell lennie; a mintavételt az egyes üzemmódokban a lehető legkésőbb kell elvégezni. Az egyszűrős módszer esetében a részecske-mintavétel befejezésének ± 5 s tűréssel egybe kell esnie a gáz-halmazállapotú kibocsátások mérésének befejezésével. Az üzemmódonkénti mintavételi időnek legalább 20 s-nak kell lennie az egyszűrős és legalább 60 s-nak a többszűrős módszer esetében. Megkerülési lehetőséggel nem rendelkező rendszereknél az üzemmódonkénti mintavételi időnek legalább 60 s-nak kell lennie mind az egyszűrős, mind a többszűrős módszer esetén;

d)

a motor fordulatszámát és terhelését, a beszívott levegő hőmérsékletét, a tüzelőanyag-áramot és adott esetben a levegő- vagy kipufogógáz-áramot minden üzemmódban ugyanolyan időközönként kell mérni, mint a gáz-halmazállapotú kibocsátások koncentrációit. A számításhoz szükséges kiegészítő adatokat fel kell jegyezni;

e)

amennyiben különálló NRSC ciklusban, egyszűrős módszer esetében a motor a mintavétel megkezdése után bármikor leáll, vagy a kibocsátás-mintavétel megszakad, a vizsgálatot érvénytelennek kell tekinteni, és a motorbemelegítéssel kezdve meg kell ismételni. Amennyiben a részecskeszámmérés többszűrős módszerrel történik (külön mintavételi szűrő minden egyes üzemmódhoz), a vizsgálatot úgy kell folytatni, hogy a motor hőmérsékletét az előző üzemmód hőmérsékletén stabilizálják, majd megkezdik a mérést abban az üzemmódban, amelyikben leállt a motor;

f)	el kell végezni a vizsgálat utáni eljárásokat a 7.3.2. pont szerint.

7.8.1.3.   Hitelességi kritériumok

Az adott állandósult állapotú vizsgálati ciklus minden egyes üzemmódja alatt a kezdeti átmeneti időszak után a mért fordulatszám nem térhet el a vonatkoztatási fordulatszámtól ± 1 %-nál vagy ± 3 min–1-nél nagyobb mértékben attól függően, melyik a nagyobb, az alapjárat kivételével, amelynek a gyártó által megadott tűréshatárokon belül kell lennie. A mért nyomaték nem térhet el a vonatkoztatási nyomatéktól a vizsgálati fordulatszámon mért legnagyobb nyomaték ± 2 %-ánál nagyobb mértékben.

7.8.2.   Kibocsátásvizsgálati program RMC ciklushoz

7.8.2.1.   A motor bemelegítése

El kell végezni a vizsgálat előtti eljárást a 7.3.1. pont szerint, beleértve a gázelemző készülék kalibrálását. A motort a 7.3.1.1.4. pont szerinti előkondicionálás szerint be kell melegíteni. E motorkondicionálási eljárás után azonnal, 20 ± 1 másodperc alatt lineárisan a vizsgálat első üzemmódjának megfelelő értékekre kell emelni a motor fordulatszámát és nyomatékát, ha azok még nincsenek beállítva a vizsgálat első üzemmódjához. Az emelés vége után 5–10 másodperccel meg kell kezdeni a vizsgálati ciklusbeli mérést.

7.8.2.2.   RMC ciklus elvégzése

A vizsgálatot a vizsgálati ciklusra vonatkozóan megállapított üzemmódszámok sorrendjében kell elvégezni (lásd a XVII. melléklet 2. függelékét). Ha nem áll rendelkezésre RMC a megadott NRSC-hez, a 7.8.1. pont szerinti különálló NRSC eljárást kell követni.

A motort minden üzemmódban az előírt ideig kell működtetni. Az egyik üzemmódból a másikba való átmenetet lineárisan, 20 s ± 1 másodperc alatt kell végrehajtani a 7.8.2.4. pontban előírt tűréseket követve.

RMC ciklusok esetében a vonatkoztatási fordulatszám- és nyomatékértékeket legalább 1 Hz gyakorisággal kell előállítani, és ezt a pontsorozatot kell a ciklus végrehajtásához használni. Az üzemmódok közötti átmenet során a visszaszámított vonatkoztatási fordulatszám- és nyomatékértékeket lineárisan kell az üzemmódok között emelni a vonatkoztatási pontok előállítása érdekében. Nem szabad a normált vonatkoztatási nyomatékértékeket lineárisan emelni az üzemmódok között, majd visszaszámítani. Ha a fordulatszám- és nyomatékemelés a motor nyomatékgörbéje feletti ponton halad keresztül, továbbra is az határozza meg a vonatkoztatási nyomatékokat, és a kezelői parancs a legnagyobb értékig mehet el.

A teljes RMC során (minden üzemmódban, az üzemmódok közötti átmeneteket is beleértve) mérni kell az egyes gáz-halmazállapotú szennyező anyagok koncentrációját, és ha van vonatkozó határérték, mintát kell venni a részecskékből és a részecskeszámból. A gáz-halmazállapotú szennyező anyagokat lehet mérni hígítatlanul vagy hígítva és a kapott értékeket folyamatosan fel lehet jegyezni; hígítás esetén használható zsákos mintavétel. A részecskemintát kondicionált tiszta levegővel fel kell hígítani. A teljes vizsgálati eljárás során egy mintát kell venni, és részecskék esetében egy részecske-mintavevő szűrőn kell elkülöníteni.

A fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátások kiszámításához a tényleges ciklusmunkát a teljes ciklus során mért tényleges motorteljesítmény integrálásával kell kiszámítani.

7.8.2.3.   A kibocsátásvizsgálati program

a)	az RMC-ciklus végrehajtását, a mintavételt a kipufogógázból, az adatrögzítést és a mért értékek integrálását egyidejűleg el kell kezdeni;

b)	a fordulatszámot és a nyomatékot a vizsgálati ciklus első üzemmódjának értékeire kell szabályozni;

c)	ha a motor az RMC-ciklus végrehajtása során leáll, a vizsgálat nem érvényes. A motort elő kell kondicionálni, és a vizsgálatot meg kell ismételni;

d)

az RMC-ciklus végén folytatni kell a mintavételt, kivéve a részecske-mintavételt, valamennyi rendszert üzemeltetve, hogy leteljen a rendszer válaszideje. Ezután minden mintavételt és adatrögzítést le kell állítani, beleértve a háttér-koncentrációk feljegyzését. Végezetül le kell állítani minden integráló eszközt, és a rögzített adatokban fel kell tüntetni a vizsgálati ciklus végét;

e)	el kell végezni a vizsgálat utáni eljárásokat a 7.3.2. pont szerint.

7.8.2.4.   Hitelességi kritériumok

Az RMC-vizsgálatokat a 7.8.3.3. és a 7.8.3.5. pontban leírt regresszióanalízis segítségével kell hitelesíteni. Az RMC-ciklusban megengedett tűréseket a 6.1. táblázat tartalmazza. Meg kell jegyezni, hogy az RMC-ciklus tűrései eltérnek a 6.2. táblázatban az NRTC-ciklusra megadott tűrésektől. Az 560 kW-nál nagyobb hasznos teljesítményű motorok vizsgálatának elvégzésekor a regressziós egyenes 6.2. táblázatban megadott tűrései és a 6.3. táblázat szerinti adatpont-törlések alkalmazhatók.

6.1. táblázat

Az RMC-ciklus regressziós egyenesének tűrései

	Fordulatszám	Nyomaték	Teljesítmény
Az x alapján becsült y értékek szórása (SEE)	A névleges fordulatszám legfeljebb 1 %-a	A legnagyobb motornyomaték legfeljebb 2 %-a	A legnagyobb motorteljesítmény legfeljebb 2 %-a
Regressziós egyenes meredeksége, a 1	0,99 – 1,01	0,98 – 1,02	0,98 – 1,02
Determinációs együttható, r 2	legalább 0,990	legalább 0,950	legalább 0,950
a regressziós egyenes állandója (az egyenes és az y tengely metszéspontja), a 0	A névleges fordulatszám ± 1 %-a	± 20 Nm vagy a legnagyobb nyomaték ± 2 %-a, attól függően, hogy melyik a nagyobb	± 4 kW vagy a legnagyobb teljesítmény ± 2 %-a, attól függően, hogy melyik a nagyobb

Ha az RMC-vizsgálatot nem tranziens vizsgálati próbapadon végzik, és a fordulatszám- és nyomatékértékek nem állnak rendelkezésre másodpercenként, a következő hitelességi kritériumokat kell alkalmazni.

A 7.8.1.3. pont adja meg az egyes üzemmódokban a fordulatszám- és nyomatéktűrésre vonatkozó követelményeket. Az RMC vizsgálat állandósult állapotú üzemmódjai közötti 20 másodperces lineáris fordulatszám- és lineáris nyomatékátmenetek esetében (7.4.1.2. pont) az alábbi fordulatszám- és terheléstűréseket kell alkalmazni az emelkedésre:

a)	gondoskodni kell arról, hogy a fordulatszám lineárisan emelkedjen a névleges fordulatszám ± 2 %-ának megfelelő tűréssel;

b)	gondoskodni kell arról, hogy a nyomaték lineárisan emelkedjen a névleges fordulatszámhoz tartozó legnagyobb nyomaték ± 5 %-ának megfelelő tűréssel.

7.8.3.   Tranziens (NRTC és LSI-NRTC) vizsgálati ciklusok

Az NRTC és az LSI-NRTC ciklust a vonatkoztatási fordulatszámokra és nyomatékokra vonatkozó utasításokat egymás után végrehajtva kell lefuttatni. A fordulatszámra és nyomatékra vonatkozó utasításokat legalább 5 Hz gyakorisággal kell adni. Mivel a vonatkoztatási vizsgálati ciklus 1 Hz gyakorisággal van megadva, a fordulatszámra és nyomatékra vonatkozó köztes utasításokat lineáris interpolációval kell meghatározni a ciklus meghatározásakor előállított vonatkoztatási nyomatékértékekből.

A melegindításos üresjárati fordulatszámhoz közeli kis visszaszámított fordulatszámértékek beindíthatják az alacsony fordulatszámú üresjárati fordulatszám-szabályozót, és a motor nyomatéka meghaladhatja a vonatkoztatási nyomatékot, noha a kezelői utasítás a legalacsonyabb értékre vonatkozik. Ilyen esetekben ajánlott úgy szabályozni a próbapadot, hogy a vonatkoztatási fordulatszám helyett a vonatkoztatási nyomatéknak adjon elsőbbséget, és hagyja, hogy a motor szabályozza a fordulatszámot.

Hidegindítási feltételek mellett a motorok emelt alapjárati berendezést alkalmazhatnak a motor és a kipufogógáz-utókezelő rendszer gyors felmelegítésére. Ilyen feltételek mellett a nagyon alacsony normált fordulatszámokból az említett magasabb üresjárati fordulatszám alatti vonatkoztatási fordulatszámok adódnak. Ebben az esetben ajánlott úgy szabályozni a próbapadot, hogy a vonatkoztatási nyomatéknak adjon elsőbbséget, és hagyja, hogy a motor szabályozza a fordulatszámot, ha a kezelői utasítás a legalacsonyabb értékre vonatkozik.

A kibocsátásvizsgálat során legalább 1 Hz gyakorisággal, de lehetőleg inkább 5 Hz vagy 10 Hz gyakorisággal rögzíteni kell a vonatkoztatási fordulatszám- és nyomatékértékeket, valamint a visszacsatolási fordulatszám- és nyomatékértékeket. A nagyobb adatrögzítési gyakoriság azért fontos, mivel segít csökkenteni a vonatkoztatási és a mért visszacsatolási fordulatszám- és nyomatékértékek közötti időeltolódás torzító hatását.

A vonatkoztatási és visszacsatolt fordulatszám- és nyomatékértékeket kisebb (akár 1 Hz-es) gyakorisággal is lehet rögzíteni, ha az értékek rögzítése közötti időközök átlagértékeit is feljegyzik. Az átlagértékeket a legalább 5 Hz gyakorisággal frissített visszacsatolt értékek alapján kell kiszámítani. E rögzített értékek segítségével kell kiszámítani a ciklushitelesítési statisztikákat és az összes munkát.

7.8.3.1.   NRTC vizsgálati ciklus végrehajtása

El kell végezni a vizsgálat előtti eljárásokat a 7.3.1. pont szerint, beleértve az előkondicionálást, lehűlést és a gázelemző készülék kalibrálását.

A vizsgálatot a következőképpen kell elkezdeni:

A vizsgálati programot közvetlenül azután el kell kezdeni, hogy a motor hidegindításos NRTC-vizsgálat esetén a 7.3.1.2. pontban meghatározott hideg állapotban, vagy melegindításos NRTC vizsgálat esetén melegen tartott állapotban beindult. A 7.4.2.1. pontban megadott eljárást kell követni.

Az adatok naplózását, a kipufogógázból való mintavételt és a mért értékek integrálását a motor indításakor egyidejűleg el kell kezdeni. A vizsgálati ciklust a motor beindulásakor el kell kezdeni, és a XVII. melléklet 3. függelékben található ütemterv szerint kell végrehajtani.

A ciklus végén folytatni kell a mintavételt, valamennyi rendszert üzemeltetve, hogy leteljen a rendszer válaszideje. Ezután minden mintavételt és adatrögzítést le kell állítani, beleértve a háttér-koncentrációk feljegyzését. Végezetül le kell állítani minden integráló eszközt, és a rögzített adatokban fel kell tüntetni a vizsgálati ciklus végét.

El kell végezni a vizsgálat utáni eljárásokat a 7.3.2. pont szerint.

7.8.3.2.   Az LSI-NRTC vizsgálati ciklus végrehajtása

El kell végezni a vizsgálat előtti eljárásokat a 7.3.1. pont szerint, beleértve az előkondicionálást és a gázelemző készülék kalibrálását.

A vizsgálatot a következőképpen kell elkezdeni:

A vizsgálatot a 7.4.2.2. pontban megadott eljárás szerint kell megkezdeni.

Az adatok naplózását, a kipufogógázból való mintavételt és a mért értékek integrálását az LSI-NRTC vizsgálati ciklussal egyidejűleg kell elkezdeni a 7.4.2.2. pont b) alpontjában előírt 30 másodperces üresjárati szakasz leteltével. A vizsgálati ciklust a XVII. melléklet 3. függelékben található ütemterv szerint kell végrehajtani.

A ciklus végén folytatni kell a mintavételt, valamennyi rendszert üzemeltetve, hogy leteljen a rendszer válaszideje. Ezután minden mintavételt és adatrögzítést le kell állítani, beleértve a háttér-koncentrációk feljegyzését. Végezetül le kell állítani minden integráló eszközt, és a rögzített adatokban fel kell tüntetni a vizsgálati ciklus végét.

El kell végezni a vizsgálat utáni eljárásokat a 7.3.2. pont szerint.

7.8.3.3.   Tranziens (NRTC és LSI-NRTC) vizsgálati ciklusok ciklushitelességi kritériumai

Egy vizsgálat érvényességének ellenőrzéséhez az e pontban található ciklushitelesítési kritériumokat kell alkalmazni a fordulatszám, nyomaték, teljesítmény és összes munka vonatkoztatási és visszacsatolt értékeire.

7.8.3.4.   A ciklusban végzett munka kiszámítása

A ciklusmunka kiszámítása előtt ki kell hagyni a motorindítás alatt rögzített fordulatszám- és nyomatékértékeket. A negatív nyomatékértékű pontokat úgy kell tekinteni, hogy ott a munka értéke nulla. A W act tényleges ciklusmunkát (kWh) a motor visszacsatolt fordulatszám- és nyomatékértékei alapján kell kiszámítani. A W ref vonatkoztatási ciklusmunkát (kWh) a motor vonatkoztatási fordulatszám- és nyomatékértékei alapján kell kiszámítani. A W act tényleges ciklusmunkát a W ref vonatkoztatási ciklusmunkával való összehasonlításhoz és a fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátás (lásd a 7.2. pontot) kiszámításához kell használni.

A W act értékének a W ref 85 %-a és 105 %-a közötti tartományba kell esnie.

7.8.3.5.   Hitelesítő statisztika (lásd a VII. melléklet 2. függelékét)

Ki kell számítani a fordulatszám, nyomaték és teljesítmény vonatkoztatási és visszacsatolt értékei közötti lineáris regressziót.

A vonatkoztatási és a visszacsatolt ciklusértékek közötti időeltolódás torzító hatásának csökkentése érdekében a motorfordulatszám és -nyomaték teljes visszacsatolási jelsorozatát időben el lehet tolni előre vagy hátra a vonatkoztatási fordulatszám és nyomaték jelsorozatához képest. A visszacsatolt értékek jeleinek eltolása esetén mind a fordulatszámot, mind a nyomatékot azonos mértékben és irányban kell eltolni.

A legkisebb négyzetek módszerét kell alkalmazni a (6-19) regresszióegyenlettel:

y= a 1 x + a 0

(6-19)

ahol:

y	a fordulatszám (min-1), nyomaték (Nm) vagy teljesítmény (kW) visszacsatolt értéke
a 1	a regressziós egyenes meredeksége
x	a fordulatszám (min-1), nyomaték (Nm) vagy teljesítmény (kW) vonatkoztatási értéke
a 0	a regressziós egyenes és az y tengely metszéspontja

A regressziós egyenesekre a VII. melléklet 3. függeléke szerint kell kiszámítani az x alapján becsült y értékek szórását (SEE) és a determinációs együtthatót (r 2).

Az elemzést ajánlott 1 Hz gyakorisággal végezni. Ahhoz, hogy a vizsgálatot hitelesnek lehessen tekinteni, teljesülniük kell az e szakasz 6.2. táblázatában meghatározott feltételeknek.

6.2. táblázat

A regressziós egyenes tűrései

	Fordulatszám	Nyomaték	Teljesítmény
Az x alapján becsült y értékek szórása (SEE)	a legnagyobb vizsgálati fordulatszám legfeljebb 5,0 %-a	a jelleggörbe szerinti legnagyobb nyomaték legfeljebb 10,0 %-a	a jelleggörbe szerinti legnagyobb teljesítmény legfeljebb 10,0 %-a
Regressziós egyenes meredeksége, a 1	0,95 – 1,03	0,83 – 1,03	0,89 – 1,03
Determinációs együttható, r 2	legalább 0,970	legalább 0,850	legalább 0,910
a regressziós egyenes állandója (az egyenes és az y tengely metszéspontja), a 0	az alapjárat legfeljebb 10 %-a	± 20 Nm vagy ± a legnagyobb nyomaték ± 2 %-a, attól függően, hogy melyik a nagyobb	± 4 kW vagy a legnagyobb teljesítmény ± 2 %-a, attól függően, hogy melyik a nagyobb

Kizárólag regressziós célokból a regressziószámítás elvégzése előtt a 6.3. táblázatban jelölt helyeken a pontok törlése engedélyezett. A ciklusmunka és a kibocsátások kiszámításánál azonban ezeket az adatpontokat nem szabad elhagyni. Az alapjárati adatpont az a pont, ahol a normált vonatkoztatási nyomaték 0 % és a normált vonatkoztatási fordulatszám 0 % Az adatpontok elhagyhatók a ciklus egészében vagy csak egy részében; meg kell adni, hogy mely pontokat törlik.

6.3. táblázat

A regresszióanalízisből kihagyható adatpontok

Esemény	Feltételek (n = a motor fordulatszáma, T = nyomaték)	Kihagyható adatpontok
Minimális kezelői parancs (alapjárati adatpont)	n ref = n idle és T ref = 0 % és T act > (T ref – 0,02 T maxmappedtorque) és T act < (T ref + 0,02 T maxmappedtorque)	fordulatszám és teljesítmény
Minimális kezelői parancs	n act ≤ 1,02 n ref és T act > T ref vagy n act > n ref és T act ≤ T ref' vagy n act > 1,02 n ref és T ref < T act ≤ (T ref + 0,02 T maxmappedtorque)	teljesítmény és vagy nyomaték vagy fordulatszám
Maximális kezelői parancs	n act < n ref és T act ≥ T ref vagy n act ≥ 0,98 n ref és T act < T ref vagy n act < 0,98 n ref és T ref > T act ≥ (T ref – 0,02 T maxmappedtorque)	teljesítmény és vagy nyomaték vagy fordulatszám

8.   Mérési eljárások

8.1.   Kalibrálás és teljesítményvizsgálatok

8.1.1.   Bevezetés

Ez a pont a mérőrendszerek előírt kalibrálását és hitelesítését ismerteti. Az egyedi eszközökre vonatkozó előírásokat lásd a 9.4. pontban.

A kalibrálást és hitelesítést általában a mérési lánc egészében kell elvégezni.

Ha a mérési lánc egy részének kalibrálása vagy hitelesítése nincs előírva, a rendszer azon részét a mérőrendszer gyártója ajánlásának megfelelő és a helyes műszaki gyakorlaton alapuló gyakorisággal kell kalibrálni, illetve teljesítményét hitelesíteni.

Nemzetközileg elismert, nyomon követhető szabványok alkalmazásával kell megfelelni a kalibrálásra és hitelesítésre előírt tűréseknek.

8.1.2.   A kalibrálás és hitelesítés összefoglalása

A 6.4. táblázat a 8. szakaszban leírt kalibrálást és hitelesítést foglalja össze, és megadja, hogy ezeket mikor kell elvégezni.

6.4. táblázat

A kalibrálás és hitelesítés összefoglalása

A kalibrálás vagy hitelesítés típusa	Legkisebb gyakoriság (1)
8.1.3.: pontosság, ismételhetőség és zaj	Pontosság: nincs előírva, de első beszereléskor ajánlott. Ismételhetőség: nincs előírva, de első beszereléskor ajánlott. Zaj: nincs előírva, de első beszereléskor ajánlott.
8.1.4.: a linearitás ellenőrzése	Fordulatszám: első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 370 napon belül és jelentős karbantartás után. Nyomaték: első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 370 napon belül és jelentős karbantartás után. A beszívott levegő, a hígító levegő és a hígított kipufogógáz árama és tételes mintavételi áramlási sebessége: első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 370 napon belül és jelentős karbantartás után, hacsak nem ellenőrzik az áramot propángázos vizsgálattal vagy szén-, vagy oxigénegyensúly módszerrel. Hígítatlan kipufogógáz-áram: első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 185 napon belül és jelentős karbantartás után, hacsak nem ellenőrzik az áramot propángázos vizsgálattal vagy szén-, vagy oxigénegyensúly módszerrel. Gázmegosztók: első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 370 napon belül és jelentős karbantartás után. Gázelemző készülékek (eltérő jelzés hiányában): első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 35 napon belül és jelentős karbantartás után. FTIR-elemző: beszereléskor, a vizsgálatot megelőző 370 napon belül és jelentős karbantartás után. Analitikai mérleg: első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 370 napon belül és jelentős karbantartás után. Önálló nyomás és hőmérséklet: első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 370 napon belül és jelentős karbantartás után.
8.1.5.: A folyamatos gázelemző rendszer válaszának és a frissítésnek-rögzítésnek a hitelesítése – az egyéb gázfajták tekintetében folyamatosan nem kompenzált gázelemző készülékek esetében	Első beszereléskor vagy a választ befolyásoló rendszermódosítás után.
8.1.6.: A folyamatos gázelemző rendszer válaszának és a frissítésnek-rögzítésnek a hitelesítése – az egyéb gázfajták tekintetében folyamatosan kompenzált gázelemző készülékek esetében	Első beszereléskor vagy a választ befolyásoló rendszermódosítás után.
8.1.7.1.: nyomaték	Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.
8.1.7.2.: nyomás, hőmérséklet és harmatpont	Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.
8.1.8.1.: tüzelőanyag-áram	Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.
8.1.8.2.: beszívott levegőáram	Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.
8.1.8.3.: kipufogógáz-áram	Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.
8.1.8.4.: hígított kipufogógáz-áram (állandó térfogatú mintavétel, CVS és térfogat-kiszorításos szivattyú, PFD)	Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.
8.1.8.5.: CVS/PFD és szakaszos mintavétel ellenőrzése (2)	Első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 35 napon belül és jelentős karbantartás után. (Propángázos vizsgálat)
8.1.8.8.: vákuumszivárgás	A mintavevő rendszer beszerelésekor. Minden laboratóriumi vizsgálat előtt a 7.1. pontnak megfelelően: az egyes munkaciklusok első vizsgálati időközének kezdete előtt 8 órán belül és karbantartás, például előszűrőcsere után.
8.1.9.1.: Az NDIR CO2-elemző készülék interferenciája H2O-val	Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.
8.1.9.2.: Az NDIR CO-elemző készülék interferenciája CO2-vel és H2O-val	Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.
8.1.10.1.: A FID (lángionizációs érzékelő) kalibrálása A szénhidrogén kimutatására szolgáló FID optimalizálása és a szénhidrogén kimutatására szolgáló FID ellenőrzése	Kalibrálás, optimalizálás és a CH4-válasz meghatározása: első beszereléskor és jelentős karbantartás után. A CH4-válasz ellenőrzése: első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 185 napon belül és jelentős karbantartás után.
8.1.10.2.: a hígítatlan kipufogógáz kimutatására szolgáló FID interferenciája O2-vel	Valamennyi FID készülék esetében: első beszereléskor és jelentős karbantartás után. Az összes szénhidrogén kimutatására szolgáló THC FID készülékek esetében: első beszereléskor, jelentős karbantartás után és az FID optimalizálása a 8.1.10.1. szakasz szerint
8.1.11.1.: A kemilumineszcens detektoros gázelemző készülékre (CLD) a CO2 és a H2O által gyakorolt kioltó hatás	Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.
8.1.11.3.: Nem diszperzív ultraibolya gázelemző (NDUV) készülék interferenciája szénhidrogénekkel és H2O-val	Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.
8.1.11.4.: A hűtőfürdő (hűtő) NO2-penetrációja	Első beszereléskor és jelentős karbantartás után.
8.1.11.5.: NO2-NO-átalakító általi átalakítás	Első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 35 napon belül és jelentős karbantartás után.
8.1.12.1.: A mintaszárító ellenőrzése	Termikus hűtők esetében: beszereléskor és jelentős karbantartás után. Ozmotikus membrán esetében: beszereléskor, a vizsgálattól számított 35 napon belül és jelentős karbantartás után
8.1.13.1.: Analitikai mérleg és mérés	Független hitelesítés: első beszereléskor, vizsgálatot megelőző 370 napon belül és jelentős karbantartás után. Nullázó, mérőtartomány-kalibráló és vonatkoztatási minta ellenőrzése: a méréstől számított 12 órán belül és jelentős karbantartás után.

8.1.3.   A pontosság, ismételhetőség és zaj ellenőrzése

A 6.8. táblázatban az egyedi készülékekre meghatározott teljesítményértékek alapján lehet meghatározni egy készülék pontosságát, ismételhetőségét és zaját.

A készülék pontosságát, ismételhetőségét és zaját nem szükséges ellenőrizni. Hasznos lehet azonban figyelembe venni ezeket az ellenőrzéseket egy új készülékre vonatkozó előírások meghatározásánál, egy leszállított új készülék teljesítményének átvételkor való ellenőrzésénél vagy egy meglévő készülék hibaelhárításánál.

8.1.4.   A linearitás ellenőrzése

8.1.4.1.   Alkalmazási kör és gyakoriság

A 6.5. táblázatban felsorolt összes mérőrendszer linearitását legalább a táblázatban megadott gyakorisággal ellenőrizni kell a mérőrendszer gyártója ajánlásának megfelelően és a helyes műszaki gyakorlat alapján. A linearitás ellenőrzésének célja annak megállapítása, hogy a mérőrendszer arányos választ ad a vizsgált mérőtartományban. A linearitásellenőrzés egyéb rendelkezés hiányában abból áll, hogy legalább 10 vonatkoztatási értéket bevisznek egy mérőrendszerbe. A mérőrendszer valamennyi vonatkoztatási értéknek meghatározza a mennyiségét. A mért értékeket a legkisebb négyzetek módszerén alapuló lineáris regresszió és a 6.5. táblázatában megadott linearitási követelmények alapján, együttesen össze kell hasonlítani a vonatkoztatási értékekkel.

8.1.4.2.   Teljesítménykövetelmények

Ha egy mérőrendszer nem felel meg a 6.5. táblázatban megadott linearitási követelményeknek, akkor a hiányosságot szükség szerint újrakalibrálással, szervizeléssel vagy alkatrészek cseréjével orvosolni kell. A hiányosság orvosolása után meg kell ismételni a linearitásellenőrzést annak érdekében, hogy a mérőrendszer megfeleljen a linearitási követelményeknek.

8.1.4.3.   Az eljárás

A következő lineáris-ellenőrzési előírást kell követni:

a)	a mérőrendszert az előírt hőmérsékleteken, nyomásokon és áramokkal kell működtetni;

b)	a készüléket nullpontjel beadásával nullázni kell, mint egy kibocsátásvizsgálat előtt. Gázelemző készülékek esetében a 9.5.1. pont előírásainak megfelelő nullázó gázt kell közvetlenül bevezetni a készülékbe;

c)	a készülék mérőtartományát mérőtartomány-beállító jel beadásával be kell állítani, mint egy kibocsátásvizsgálat előtt. Gázelemző készülékek esetében a 9.5.1. pont előírásainak megfelelő mérőtartomány-kalibráló gázt kell közvetlenül bevezetni a készülékbe;

d)

a készülék mérőtartományának beállítása után a nullát ugyanazzal a jellel kell ellenőrizni, mint amelyiket e pont b) alpontjában használtak. A nullához tartozó érték leolvasása után a helyes műszaki gyakorlat alapján el kell dönteni, hogy a következő lépés előtt kell-e ismét nullázni a készüléket vagy beállítani a mérőtartományát;

e)

az összes mért mennyiség esetében a gyártó ajánlásai és a helyes műszaki gyakorlat alapján kell kiválasztani az y ref i vonatkoztatási értékeket, amelyek a kibocsátásmérés során várható értékek teljes körét felölelik, így elkerülve, hogy ezen értékeken túl még extrapolációt kelljen alkalmazni. A linearitás ellenőrzéséhez használt egyik vonatkoztatási jelként a nulla vonatkoztatási jelet kell választani. A nyomás és hőmérséklet linearitásának önálló ellenőrzéséhez legalább három vonatkoztatási értéket kell kiválasztani. Minden más linearitás-ellenőrzéshez legalább tíz vonatkoztatási értéket kell kiválasztani;

f)	a gyártó ajánlásai és a helyes műszaki gyakorlat alapján kell eldönteni, hogy a vonatkoztatási értékek sorozatát milyen sorrendben vigyék be;

g)	a vonatkoztatási mennyiségeket a 8.1.4.4. pontban leírtak szerint kell előállítani és bevinni. Gázelemző készülékek esetében a 9.5.1. pont előírásainak megfelelő, ismert koncentrációjú gázokat kell használni és közvetlenül bevezetni a készülékbe;

h)	a készüléknek időt kell hagyni, hogy stabilizálódjon, miközben a vonatkoztatási értékeket méri;

i)	a vonatkoztatási értéket 30 s-on keresztül legalább a 6.7. táblázatban megadott legkisebb gyakorisággal mérni kell és fel kell jegyezni, valamint fel kell jegyezni a rögzített értékek számtani középértékét ;

j)	az e pont g)–i) alpontjában szereplő lépéseket kell addig ismételni, amíg minden vonatkoztatási mennyiség mérése meg nem történik;

k)

az számtani középértéket és a vonatkoztatási értékeket a legkisebb négyzetek módszerével kapott lineáris regresszió paramétereinek, valamint a 6.5. táblázatban megadott minimális teljesítményfeltételekkel összehasonlítandó statisztikai értékek kiszámítására kell használni A VII. melléklet 3. függelékében leírt számítások alkalmazandók

8.1.4.4.   Vonatkoztatási jelek

Ez a pont ismerteti a vonatkoztatási értékek előállítására ajánlott módszereket a 8.1.4.3. pontjában található linearitás-ellenőrzési előírásokhoz. A tényleges értékeket modellező vonatkoztatási értékeket kell használni, vagy tényleges értéket kell beadni és megmérni a vonatkoztatási mérőrendszerrel. Ez utóbbi esetben a vonatkoztatási érték a vonatkoztatási mérőrendszer által adott érték. A vonatkoztatási értékeknek és a vonatkoztatási mérőrendszereknek nemzetközileg nyomon követhetőnek kell lenniük.

Érzékelőkkel, úgymint termoelemekkel, ellenállás-hőmérőkkel vagy termisztorokkal ellátott hőmérsékletmérő rendszerek esetében a linearitásellenőrzés elvégezhető úgy, hogy az érzékelőt eltávolítják a rendszerből, és szimulátort alkalmaznak helyette. Szükség szerint függetlenül kalibrált és a hideg csatlakozás hatása ellen kompenzált szimulátort kell alkalmazni. A nemzetközileg visszakereshető szimulátor hőmérséklethez igazított bizonytalanságának kisebbnek kell lennie a T max legnagyobb üzemi hőmérséklet 0,5 %-ánál. Ha ezt a lehetőséget választják, olyan érzékelőket kell alkalmazni, amelyek a szállító állítása szerint a standard kalibrációs görbéjükkel összehasonlítva a T max 0,5 %-ánál pontosabbak.

8.1.4.5.   Olyan mérőrendszerek, amelyeknek ellenőrizni kell a linearitását

A 6.5. táblázat olyan mérőrendszereket mutat be, amelyeknek ellenőrizni kell a linearitását. Erre a táblázatra az alábbi rendelkezések vonatkoznak:

a)	a linearitást gyakrabban kell ellenőrizni, amennyiben a műszer gyártója ezt ajánlja, vagy a helyes műszaki gyakorlat alapján;

b)	„min” a linearitás ellenőrzése során alkalmazott legkisebb vonatkoztatási érték; Meg kell jegyezni, hogy ez az érték a jelzéstől függően akár nulla vagy negatív érték is lehet;

c)

„max” általában a linearitás ellenőrzése során alkalmazott legnagyobb vonatkoztatási érték. Például gázmegosztók esetében x max az osztatlan, hígítatlan mérőtartomány-kalibráló gáz koncentrációja. A következő különleges esetekben „max” egy másik értékre utal: i. az analitikai mérleg linearitásának ellenőrzése esetén m max a részecskeszűrő jellemző tömege; ii. a nyomaték linearitásának ellenőrzése esetén T max a vizsgált legnagyobb nyomatékú motor nyomatékának gyártó által megadott csúcsértéke;

d)	a meghatározott tartományok szélső értékei beleértendők a tartományba. Például az a 1 meredekségre meghatározott 0,98–1,02 tartomány azt jelenti, hogy 0,98 ≤ a 1 ≤ 1,02;

e)

a linearitás-ellenőrzés nem kötelező olyan rendszerek esetében, amelyek megfelelnek a hígított kipufogógáz áramlási sebességének ellenőrzésén a 8.1.8.5. pontban a propángázos vizsgálatra vonatkozóan leírtak szerint, vagy olyan rendszerek esetében, amelyek eltérése a beszívott levegő, a tüzelőanyag és a hígított kipufogógáz szén- vagy oxigénmérlege alapján ± 2 %-on belül van;

f)	az e mennyiségekre vonatkozó a 1 feltételeknek csak akkor kell teljesülniük, ha a mennyiség abszolút értékére szükség van, szemben egy olyan jellel, amely csak lineárisan arányos a tényleges értékkel;

g)

az önálló hőmérsékletértékek közé tartoznak a motor üzemállapotainak beállítására vagy ellenőrzésére használt motorhőmérséklet-értékek és környezeti feltételek; a vizsgálati rendszerben kritikus állapotok beállítására vagy ellenőrzésére használt hőmérsékletértékek; és a kibocsátások kiszámítására használt hőmérsékletértékek: i. ezek a hőmérsékletlinearitás-ellenőrzések kötelezőek. Levegőbeszívás; utókezelővel felszerelt fékpad(ok) (olyan motorokhoz, amelyeket kipufogógáz-utókezelő berendezéssel vizsgálnak olyan ciklusokban, amelyek hidegindítást írnak elő); Hígító levegő részecske-mintavételhez (állandó térfogatú mintavétel, kétszeres hígítás és részáramú rendszerek); részecskeminta; és hűtőközegminta (olyan gázmintavevő rendszerekhez, amelyek hűtőközeget alkalmaznak a minták szárítására); ii. ezeket a hőmérsékletlinearitás-ellenőrzéseket csak akkor kell elvégezni, ha a motor gyártója előírja. Tüzelőanyag-bevezetés; a vizsgálókamra töltőlevegő-hűtőjének levegőkivezetése (a nem közúti mozgó gép töltőlevegő-hűtőjét szimuláló vizsgálókamra-hőcserélővel vizsgált motorok esetében); a vizsgálókamra töltőlevegő-hűtőjének hűtőközeg-bevezetése (a nem közúti mozgó gép töltőlevegő-hűtőjét szimuláló vizsgálókamra-hőcserélővel vizsgált motorok esetében); és a teknőben/tálcán lévő olaj; hűtőközeg a termosztát előtt (folyadékhűtésű motorok esetében);

h)

az önálló nyomásértékek közé tartoznak a motor üzemállapotainak beállítására vagy ellenőrzésére használt motornyomásértékek és környezeti feltételek; a vizsgálati rendszerben kritikus állapotok beállítására vagy ellenőrzésére használt nyomásértékek; és a kibocsátások kiszámítására használt nyomásértékek: i. a kötelező nyomáslinearitás-ellenőrzések a következők: a beszívott levegő nyomásának korlátozása; a kipufogógáz ellennyomása; barométer; állandó térfogatú mintavevő bemeneti nyomása (ha a mérés állandó térfogatú mintavétellel történik); hűtőközegminta (olyan gázmintavevő rendszerekhez, amelyek hűtőközeget alkalmaznak a minták szárítására); ii. nyomáslinearitás-ellenőrzések, amelyeket csak akkor kell elvégezni, ha a motor gyártója előírja: a vizsgálókamra töltőlevegő-hűtőjének és a csatlakozó csöveknek a nyomásesése (a nem közúti mozgó gép töltőlevegő-hűtőjét szimuláló vizsgálókamra-hőcserélővel vizsgált turbófeltöltéses motorok esetében); a tüzelőanyag-bevezetés; és a tüzelőanyag-kivezetés.

6.5. táblázat

Olyan mérőrendszerek, amelyeknek ellenőrizni kell a linearitását

Mérőrendszer	Mennyiség	Legkisebb ellenőrzési gyakoriság	Linearitási követelmények
				a	SEE	r 2
A motor fordulatszáma	n	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 0,05 % n max	0,98-1,02	≤ 2 % n max	≥ 0,990
A motor nyomatéka	T	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 1 % T max	0,98-1,02	≤ 2 % T max	≥ 0,990
A tüzelőanyag árama	qm	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 1 %	0,98-1,02	≤ 2 %	≥ 0,990
A beszívott levegő árama (1)	qV	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 1 %	0,98-1,02	≤ 2 %	≥ 0,990
A hígító levegő árama (1)	qV	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 1 %	0,98-1,02	≤ 2 %	≥ 0,990
Hígított kipufogógáz árama (1)	qV	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 1 %	0,98-1,02	≤ 2 %	≥ 0,990
Hígítatlan kipufogógáz árama (1)	qV	Vizsgálatot megelőző 185 napon belül	≤ 1 %	0,98-1,02	≤ 2 %	≥ 0,990
Szakaszos mintavevő áramlási sebessége (1)	qV	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 1 %	0,98-1,02	≤ 2 %	≥ 0,990
Gázmegosztók	x/x span	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 0,5 % x max	0,98-1,02	≤ 2 % x max	≥ 0,990
Gázelemző készülékek	x	Vizsgálatot megelőző 35 napon belül	≤ 0,5 % x max	0,99-1,01	≤ 1 % x max	≥ 0,998
Analitikai mérleg	m	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 1 % m max	0,99-1,01	≤ 1 % m max	≥ 0,998
Önálló nyomásértékek	p	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 1 % p max	0,99-1,01	≤ 1 % p max	≥ 0,998
Az analóg önálló hőmérsékleti jelek átalakítása digitális jelekké	T	Vizsgálatot megelőző 370 napon belül	≤ 1 % T max	0,99-1,01	≤ 1 % T max	≥ 0,998

8.1.5.   A folyamatos gázelemző rendszer válaszának és a frissítésnek-rögzítésnek a hitelesítése

Ez a szakasz a folyamatos gázelemző rendszerek válaszának és frissítése rögzítésének hitelesítésére szolgáló általános eljárást ír le. A kompenzációt alkalmazó gázelemző készülékek ellenőrzésére szolgáló eljárásokat lásd a 8.1.6. pontban.

8.1.5.1.   Alkalmazási kör és gyakoriság

Ezt az ellenőrzést el kell végezni a folyamatos mintavételre használt gázelemző készülékek üzembe helyezése vagy cseréje után. Ezt az ellenőrzést akkor is el kell végezni, ha a rendszert olyan módon átalakítják, hogy az megváltoztatja a rendszerválaszt. Ez az ellenőrzés szükséges a tranziens (NRTC és LSI-NRTC) vizsgálati ciklusokra vagy RMC ciklusokra használt folyamatos gázelemző készülékek esetében, de nem szükséges a szakaszos gázelemző rendszerek vagy a csak különálló NRSC ciklussal történő vizsgálathoz használt folyamatos gázelemző rendszerek esetében.

8.1.5.2.   Mérési alapelvek

Ez a vizsgálat azt ellenőrzi, hogy a frissítés és a rögzítés gyakorisága megfelelő a rendszer egésze által a mintavevő szonda által mért koncentrációértékek hirtelen változására adott válaszhoz. A gázelemző rendszereket úgy kell optimalizálni, hogy egy hirtelen koncentrációváltozásra adott válaszuk frissítése és rögzítése megfelelő gyakorisággal történjen az információvesztés elkerülése érdekében. Ez a vizsgálat azt is ellenőrzi, hogy a folyamatos gázelemző rendszerek megfelelnek egy, a válaszidőre vonatkozó minimumkövetelménynek.

A válaszidő értékeléséhez a rendszer beállításainak (úgymint nyomás, áramlás, szűrőbeállítások a gázelemző készülékeken és minden más, a válaszidőt befolyásoló tényező) pontosan ugyanolyanoknak kell lenniük, mint a vizsgálati eljárásban lefolytatott mérések idején. A válaszidőt közvetlenül a mintavevő szonda bevezetésénél történő gázváltással kell meghatározni. A gázváltásra szolgáló eszközöknek előírás szerint 0,1 s-nál rövidebb idő alatt el kell végezniük a gázváltást. A vizsgálathoz használt gázoknak legalább a teljes skála 60 %-ának megfelelő koncentrációváltozást kell okozniuk.

Az egyes gázösszetevők koncentrációit folyamatosan rögzíteni kell.

8.1.5.3.   Rendszerkövetelmények

a)

a rendszer válaszideje az összes mért összetevő (CO, NOx, 2 és szénhidrogének) esetében és minden használt tartományban legfeljebb 10 s lehet, legfeljebb 5 s felfutási és lefutási idővel. A VII. mellékletben megadott kibocsátásszámítások elvégzése előtt minden adatot (koncentráció, tüzelőanyag- és levegőáram) el kell tolni a mért válaszidővel;

b)

a frissítésnek és a rögzítésnek a rendszerválasz szempontjából elfogadható voltának bizonyítása érdekében a rendszernek meg kell felelnie az alábbi feltételek valamelyikének: i. az átlagos felfutási időnek és a frissített koncentráció rendszer általi rögzítése gyakoriságának a szorzata legalább 5 kell, hogy legyen. Az átlagos felfutási idő semmilyen esetben sem haladhatja meg a 10 s-ot; ii. a rendszernek legalább 2 Hz gyakorisággal rögzítenie kell a koncentrációt (lásd még az 6.7. táblázatot).

8.1.5.4.   Az eljárás

Az egyes folyamatos gázelemző rendszerek válaszát a következő eljárással kell ellenőrizni:

a)

a gázelemző rendszer gyártójának a készülék üzembe állítására és üzemeltetésére vonatkozó utasításait kell követni. A mérőrendszert a teljesítmény optimalizálása érdekében szükség szerint be kell állítani. Ehhez az ellenőrzéshez a gázelemző készüléket ugyanúgy kell üzemeltetni, mint kibocsátásvizsgálat esetén. Ha a gázelemző készülék mintavevő rendszere más gázelemző készülékekkel közös, és a többi gázelemző készülékhez folyó gázáram befolyásolja a rendszer válaszidejét, akkor az ellenőrző vizsgálat alatt a többi gázelemző készüléket is el kell indítani és üzemeltetni kell. Ez az ellenőrző vizsgálat végrehajtható egyidejűleg több olyan gázelemző készüléken, amelynek közös a mintavevő rendszere. Ha a kibocsátásmérések során analóg vagy valós idejű digitális szűrőket használnak, akkor a szűrőket az ellenőrző vizsgálat során is ugyanúgy kell működtetni;

b)

a rendszer válaszidejének hitelesítésére használt berendezések esetében ajánlott, hogy a csatlakozások között a lehető legkisebb legyen a gázszállítási távolság, egy gyors 3-utas szelep (2 bemenet, 1 kimenet) egyik bemenetéhez nulla levegőt tartalmazó gázforrást kell csatlakoztatni, hogy szabályozni lehessen a nullázó- és a kevert kalibrálógázok áramát a mintavevő rendszer szondájának bemenetéhez vagy a szonda kimenetének közelében lévő T-csatlakozóhoz. Általában a gáz áramlási sebessége nagyobb, mint a szondán áthaladó minta árama, a felesleg pedig távozik a szonda bemeneti nyílásánál. Ha a gáz áramlási sebessége kisebb, mint a szondán áthaladó áram, akkor a gázkoncentrációt ki kell igazítani a szondába beáramló környezeti levegő által okozott hígulás miatt. Kettő vagy több gázból álló mérőtartomány-kalibráló gázokat is lehet használni. A kalibrálógázok összekeveréséhez gázkeverő berendezés használható. N2-be kevert hígított mérőtartomány-kalibráló gázok és levegőbe kevert mérőtartomány-kalibráló gázok összekeveréséhez gázkeverő berendezés használata ajánlott. Gázmegosztó segítségével NO–CO–CO2–C3H8–CH4 (alapgáz N2) mérőtartomány-kalibráló gázt egyenlő mennyiségben össze kell keverni nagy tisztaságú szintetikus levegőbe kevert NO2 mérőtartomány-kalibráló gázzal. A N2-ben elegyített NO-CO-CO2-C3H8-CH4 keverékből álló mérőtartomány-kalibráló gáz helyett adott esetben szabványos kettős mérőtartomány-kalibráló gáz is használható; ebben az esetben minden gázelemző készülék válaszát külön kell vizsgálni. A gázmegosztó kimenetét csatlakoztatni kell a 3-utas szelep másik bemenetéhez. A szelep kimenetét csatlakoztatni kell egy, a gázelemző rendszer szondájánál található túlfolyóhoz vagy egy, a szonda és az összes ellenőrzött gázelemző készülékhez vezető cső közé illesztett túlfolyóhoz. Olyan összeállítást kell alkalmazni, amely az áramot a gázkeverő berendezésen átvezetve meggátolja a nyomás pulzáló változását. Minden olyan gázösszetevőt ki kell hagyni, amely a gázelemző készülékek ezen ellenőrzése szempontjából nem lényeges. Alternatív lehetőségként az egyféle gázt tartalmazó palackok használata és a válaszidők önálló mérése megengedett;

c)

az adatgyűjtést a következőképpen kell végrehajtani: i. a szelepet úgy kell állítani, hogy elinduljon a nullázó gáz árama; ii. időt kell hagyni a stabilizációra, figyelembe véve a szállítás okozta késést, és meg kell várni a leglassabb gázelemző készülék teljes válaszát; iii. el kell kezdeni az adatrögzítést a kibocsátásvizsgálat során alkalmazott gyakorisággal. Minden egyes rögzített érték a gázelemző készülék által mért egyedi aktualizált koncentráció; a rögzített értékeket nem lehet interpolációval vagy szűréssel módosítani; iv. a szelepet úgy kell állítani, hogy a kevert mérőtartomány-kalibráló gázok a gázelemző készülékekhez áramolhassanak. Az ehhez szükséges t 0 időt fel kell jegyezni; v. figyelembe kell venni a szállítás okozta késést, és meg kell várni a leglassabb gázelemző készülék teljes válaszát; vi. az áramot úgy kell állítani, hogy a nullázó gáz a gázelemző készülékhez áramolhasson. Az ehhez szükséges t 100 időt fel kell jegyezni; vii. figyelembe kell venni a szállítás okozta késést, és meg kell várni a leglassabb gázelemző készülék teljes válaszát; viii. az e pont c) alpontjának iv–vii. bekezdésében szereplő lépéseket meg kell ismételni, és rögzíteni kell hét teljes ciklust, amelyek végén nullázó gáznak kell a gázelemző készülékekhez áramolnia; ix. a rögzítést le kell állítani.

8.1.5.5.   Teljesítményértékelés

A 8.1.5.4. pont c) alpontjában említett adatokból ki kell számítani az egyes gázelemző készülékek átlagos felfutási idejét.

a)

a 8.1.5.3. pont b) alpontja i. bekezdésének való megfelelés igazolásához a következő eljárást kell alkalmazni: A felfutási időt (s) meg kell szorozni a Hertzben (1/s) kifejezett megfelelő rögzítési gyakorisággal. Minden eredmény értékének legalább 5-nek kell lennie. Ha az érték kisebb, mint 5, növelni kell a gyakoriságot, vagy módosítani kell az áramokat, vagy módosítani kell a mintavevő rendszer összeállítását, hogy a felfutási idő szükség szerint növekedjen. A digitális szűrőket is át lehet úgy állítani, hogy nőjön a felfutási idő;

b)	a 8.1.5.3. pont b) alpontja ii. bekezdésének való megfelelés igazolásához elegendő igazolni a 8.1.5.3. pont b) alpontja ii. bekezdésének való megfelelést.

8.1.6.   A kompenzációt alkalmazó gázelemző készülékek válaszidejének ellenőrzése

8.1.6.1.   Alkalmazási kör és gyakoriság

Ezt az ellenőrzést kell végrehajtani egy folyamatos gázelemző készülék válaszának meghatározására, amennyiben az egyik gázelemző készülék válaszát egy másik válasza kompenzálja, a gáz-halmazállapotú kibocsátás mennyiségének meghatározására. Ezen ellenőrzés szempontjából a vízgőz gáz-halmazállapotú összetevőnek tekintendő. Ez az ellenőrzés kötelező a tranziens (NRTC és LSI-NRTC) vizsgálati ciklusokra vagy RMC vizsgálatra használt folyamatos gázelemző készülékek esetében. Ez az ellenőrzés nem szükséges a szakaszos gázelemző készülékek vagy a csak különálló NRSC ciklusokkal történő vizsgálatra használt folyamatos gázelemző készülékek esetében. Az ellenőrzés nem vonatkozik az utófeldolgozás során a mintából eltávolított víz miatti korrekcióra. Ezt az ellenőrzést az első beszerelés (azaz a mérőállás üzembe helyezése) után kell elvégezni. Jelentős karbantartás után a 8.1.5. pont alkalmazható a válasz egységességének igazolására, feltéve, hogy minden kicserélt alkatrész valamikor átesett a válasz egységességének párás környezetben történő ellenőrzésén.

8.1.6.2.   Mérési alapelvek

Ez az eljárás a folyamatosan kombinált gázmérések válaszainak szinkronitását és egységességét ellenőrzi. Ehhez az eljáráshoz biztosítani kell, hogy minden kiegyenlítő algoritmus és páratartalom miatti korrekció be legyen kapcsolva.

8.1.6.3.   Rendszerkövetelmények

A 8.1.5.3. pont a) alpontjában az általános válaszidőre és a felfutási időre vonatkozóan megadott követelmények a kompenzációt alkalmazó gázelemző készülékekre is vonatkoznak. Ezen túlmenően, ha a rögzítési gyakoriság eltér a folyamatosan kombinált/kompenzált jel frissítési gyakoriságától, a 8.1.5.3. pont b) alpontjának i. bekezdésében előírt ellenőrzéshez e két gyakoriság közül a kisebbet kell alkalmazni.

8.1.6.4.   Az eljárás

A 8.1.5.4. pont a)–c) alpontjában meghatározott összes eljárást alkalmazni kell. Emellett a vízgőz válaszát és felfutási idejét is meg kell mérni, ha a mért vízpárán alapuló kiegyenlítő algoritmust alkalmaznak. Ebben az esetben az alkalmazott kalibráló gázok közül legalább egyet (de nem a NO2-ot) párásítani kell a következőképpen:

Ha a rendszer nem használ mintaszárítót a víznek a gázmintából való eltávolítására, a mérőtartomány-kalibráló gázt párásítani kell úgy, hogy a gázkeveréket átvezetik egy zárt tartályon, amely azt desztillált vízen átbuborékoltatva a mintának a kibocsátás-mintavétel során megbecsült legmagasabb harmatpontjáig párásítja a gázt. Ha a rendszer a vizsgálat során mintaszárítót használ, amely átesett az ellenőrzésen, a párásított gázkeveréket a mintaszárító után 298 ± 10 K (25 ± 10 °C-on) vagy a harmatpontnál nagyobb hőmérsékleten egy zárt tartályban, desztillált vízen átbuborékoltatva be lehet vezetni. A párásított gázt a tartály után minden esetben a cső helyi harmatpontját legalább 5 K (5 °C)-kal meghaladó hőmérsékleten kell tartani. Meg kell jegyezni, hogy minden olyan gázösszetevőt ki lehet hagyni, amely a gázelemző készülékek ezen ellenőrzése szempontjából nem lényeges. Ha valamely gázösszetevő nem érzékeny a vízre, e gázelemző készülékek válaszának ellenőrzése párásítás nélkül is elvégezhető.

8.1.7.   A motorjellemzők és a környezeti feltételek mérése

A motor gyártójának elismert nemzeti vagy nemzetközi szabványokra visszavezethető belső minőségbiztosítási eljárásokat kell alkalmaznia. Ellenkező esetben a következő eljárásokat kell alkalmazni.

8.1.7.1.   A nyomaték kalibrálása

8.1.7.1.1.   Alkalmazási kör és gyakoriság

Minden nyomatékmérő rendszert – a fékpad nyomatékmérési jelátalakítóit és rendszereit is beleértve – kalibrálni kell az első beszereléskor és jelentős karbantartás után, többek között referenciaerővel vagy megadott hosszúságú erőkarral és nehezéksúllyal. A kalibrálást a helyes műszaki gyakorlat szerint kell megismételni. A nyomatékjel-átalakító gyártójának utasításait követve kell biztosítani a nyomatékérzékelő kimenetének linearitását. Egyéb kalibrálási módszerek is megengedettek.

8.1.7.1.2.   A nehezéksúly kalibrálása

Ez a módszer egy erőkaron ismert távolságra ismert súlyokat akasztva ismert erőt fejt ki. Gondoskodni kell arról, hogy súlyok erőkarja merőleges legyen a gravitációra (azaz vízszintes legyen), és merőleges legyen a fékpad forgástengelyére. Legalább hat kalibrálósúly-kombinációt kell alkalmazni minden egyes nyomatékmérőtartomány esetében, a súlyokat egyenletesen elosztva a tartományban. A fékpadot a kalibrálás alatt rezegtetni vagy forgatni kell a súrlódási statikus hiszterézis csökkentése érdekében. Minden súly által kifejtett erőt a nemzetközi etalonnak megfelelő tömegének és a Föld helyi gravitációs gyorsulásának szorzataként kell meghatározni.

8.1.7.1.3.   Tenzométer vagy hitelesítő gyűrűs dinamométer kalibrálása

Ez a módszer egy erőkarra súlyokat akasztva fejt ki erőt (ezek a súlyok és az erőkaruk hossza nem szerepel a vonatkoztatási nyomaték meghatározásában) vagy különböző nyomatékkal működtetve a fékpadot. Legalább hat erőkombinációt kell alkalmazni minden egyes nyomatékmérőtartomány esetében, az erőket egyenletesen elosztva a tartományban. A fékpadot a kalibrálás alatt rezegtetni vagy forgatni kell a súrlódási statikus hiszterézis csökkentése érdekében. Ebben az esetben a vonatkoztatási nyomatékot a vonatkoztatási mérő (mint például tenzométer vagy hitelesítő gyűrűs dinamométer) által mutatott erőnek és a tényleges erőkarnak az erőmérés pontjától a fékpad forgástengelyéig mért hosszának szorzataként kell meghatározni. Gondoskodni kell arról, hogy ez a hosszmérés a referenciamérő mérési tengelyére merőlegesen és a fékpad forgástengelyére merőlegesen történjen.

8.1.7.2.   Nyomás-, hőmérséklet- és harmatpont-kalibrálás

Az eszközöket első beszereléskor kalibrálni kell a nyomás, a hőmérséklet és a harmatpont méréséhez. Követni kell az eszköz gyártójának utasításait, és a kalibrálást a helyes műszaki gyakorlat szerint kell megismételni.

Termoelemekkel, ellenállás-hőmérőkkel vagy termisztorokkal ellátott hőmérsékletmérő rendszerek esetében a rendszer kalibrálását a 8.1.4.4. pontban a linearitás ellenőrzésénél leírt módon kell elvégezni.

8.1.8.   Az áramlással kapcsolatos mérések

8.1.8.1.   Tüzelőanyagáram-kalibrálás

A tüzelőanyag-áramlásmérőket első beszereléskor kalibrálni kell. Követni kell az eszköz gyártójának utasításait, és a kalibrálást a helyes műszaki gyakorlat szerint kell megismételni.

8.1.8.2.   A beszívott légáram kalibrálása

A beszívott légárammérőket első beszereléskor kalibrálni kell. Követni kell az eszköz gyártójának utasításait, és a kalibrálást a helyes műszaki gyakorlat szerint kell megismételni.

8.1.8.3.   A kipufogógáz-áram kalibrálása

A kipufogógáz-áramlásmérőket első beszereléskor kalibrálni kell. Követni kell az eszköz gyártójának utasításait, és a kalibrálást a helyes műszaki gyakorlat szerint kell megismételni.

8.1.8.4.   A hígított kipufogógáz-áram kalibrálása (állandó térfogatú mintavételnél)

8.1.8.4.1.   Áttekintés

a)	Ez a szakasz azt írja le, hogy miként kell kalibrálni a hígított kipufogógázból állandó térfogatú mintát vevő (CVS) rendszerek áramlásmérőit.

b)

A kalibrálást akkor kell elvégezni, amikor az áramlásmérőt beépítik a végleges helyére. A kalibrálást el kell végezni miután az áramlásmérő előtt vagy után oly módon megváltoztatják az összeállítás valamely részét, hogy az befolyásolhatja az áramlásmérő kalibrálását. A kalibrálást el kell végezni az állandó térfogatú mintavevő (CVS) első beszerelésekor, és abban az esetben, ha egy korrekciós intézkedés nem oldja meg a hígított kipufogógáz-áramnak a 8.1.8.5. pont szerinti ellenőrzésére (azaz a propángázos vizsgálatra) vonatkozó követelménynek való meg nem felelést.

c)

Az állandó térfogatú mintavevő rendszer áramlásmérőjét kalibrálni kell egy referencia-áramlásmérővel, például hangsebesség alatti áramlású Venturi-csővel, hosszú sugarú mérőtorokkal, sima mérőperemmel, lamináris áramlási elemmel, kritikus áramlású Venturi-csövekkel vagy ultrahangos áramlásmérőkkel. Olyan vonatkoztatási áramlásmérőt kell használni, amely ± 1 %-nál kisebb bizonytalansággal mutat ki nemzetközi etalonnak megfelelő mennyiségeket. E vonatkoztatási áramlásmérő válaszát kell vonatkoztatási értéknek tekinteni az állandó térfogatú mintavétellel működő áramlásmérő kalibrálásánál.

d)	Az áramlásmérő előtt nem alkalmazható szűrő vagy egyéb nyomáskorlátozás, amely a vonatkoztatási áramlásmérő előtt befolyásolhatja az áramlást, hacsak az áramlásmérőt nem ilyen nyomáskorlátozással kalibrálták.

e)	A 8.1.8.4. pontban ismertetett kalibrálási sorrend a moláris alapú megközelítésre vonatkozik. A tömegalapú megközelítés megfelelő sorrendjét lásd a VII. melléklet 2.5. pontjában.

f)

A gyártó döntése alapján a kritikus áramlású Venturi-cső vagy a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső kalibrálás céljából eltávolítható állandó helyéről, feltéve, hogy az állandó térfogatú mintavevő rendszerbe szerelve teljesülnek az alábbi követelmények: (1) A kritikus áramlású Venturi-cső vagy hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső állandó térfogatú mintavevő rendszerbe való beszerelésekor a helyes műszaki gyakorlat alapján ellenőrizni kell, hogy nem alakult-e ki szivárgás az állandó térfogatú mintavevő rendszer bemenete és a Venturi-cső között. (2) A Venturi-cső külső kalibrálása után a kritikus áramlású Venturi-csövek esetében minden áramláskombinációt, a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső esetében pedig legalább 10 áramlási pontot ellenőrizni kell a 8.1.8.5. pontban leírt propángázos vizsgálattal. A Venturi-cső egyes áramlási pontjain elvégzett propángázos ellenőrzés eredményei nem haladhatják meg a 8.1.8.5.6. pontban meghatározott tűréshatárt. (3) Egynél több kritikus áramlású Venturi-csővel felszerelt, állandó térfogatú mintavevő rendszer esetében a külső kalibrálás ellenőrzéséhez az alábbi ellenőrzést kell elvégezni: i. állandó áramlású készüléket kell használni a hígítóalagúton keresztüli folyamatos propángázáramlás biztosításához; ii. a szénhidrogén-koncentrációt a hangsebesség alatti áramlású Venturi-csöves áramlásmérő esetében legalább 10 különálló áramlási sebességen, kritikus áramlású Venturi-csöves áramlásmérő esetében pedig az összes lehetséges áramlási kombinációval kell mérni folyamatos propángázáramlás mellett; iii. a szénhidrogén-háttérkoncentrációt a hígító levegőben e vizsgálat elején és végén meg kell mérni. Az átlagos háttér-koncentrációt le kell vonni az egyes áramlási pontokon végzett mérésekből a iv. bekezdés szerinti regresszióanalízis elvégzése előtt; iv. a teljesítményregressziót az áramlási sebesség és a korrigált koncentráció összes párosított értékével elvégezve lehet megkapni a kapcsolatot y = a × xb formában, független változóként a koncentrációt, függő változóként pedig az áramlási sebességet használva. Az egyes adatpontok esetében ki kell számítani a mért áramlási sebesség és a görbéhez való illeszkedés által képviselt érték közötti különbséget. A különbségnek az egyes pontokon a megfelelő regressziós érték ± 1 %-ánál kevesebbnek kell lennie. A b értékének –1,005 és –0,995 között kell lennie. Ha az eredmények nem felelnek meg e határértékeknek, korrekciós intézkedéseket kell tenni a 8.1.8.5.1. pont a) alpontjának megfelelően.

8.1.8.4.2.   Térfogat-kiszorításos szivattyú kalibrálása

Egy térfogat-kiszorításos szivattyút (PDP) azért kell kalibrálni, hogy meghatározzák az anyagáram-PDP-sebesség egyenletet, amely a PDP belépési nyomásának függvényében fejezi ki a PDP felületeinek illesztésénél bekövetkező szivárgást. Egyedi együtthatókat kell meghatározni minden olyan sebességhez, amelyen a PDP-t üzemeltetik. A PDP áramlásmérőt a következőképpen kell kalibrálni:

a)	a rendszert a 6.5. ábrán látható módon kell csatlakoztatni;

b)	a kalibráló áramlásmérő és a PDP közötti szivárgásnak a legalacsonyabb kalibrált áramlási ponton kisebbnek kell lennie, mint a teljes áram 0,3 %-a; például a legnagyobb nyomáskorlátozásnál és a legalacsonyabb PDP-fordulatszámon;

c)	a térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP) működése alatt a T in abszolút bemeneti átlaghőmérséklet ± 2 %-án belüli, állandó hőmérsékletet kell fenntartani a térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP) bemeneténél;

d)	a térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP) sebességét az első olyan sebességértékre kell állítani, amelyen kalibrálni kívánják;

e)	a változtatható áramlású fojtószelepet teljesen nyitott helyzetbe kell állítani;

f)

a térfogat-kiszorításos szivattyút (PDP) legalább 3 percig működtetni kell, hogy stabilizálódjon a rendszer. Ezután a térfogat-kiszorításos szivattyút (PDP) folyamatosan üzemeltetve fel kell jegyezni az alábbi mennyiségek legalább 30 s-nyi mintavételi adatainak átlagértékeit: i. a vonatkoztatási áramlásmérő átlagos áramlási sebessége ; ii. a T in átlaghőmérséklet a PDP belépőnyílásánál; iii. a p in statikus átlagos abszolút nyomás a PDP belépőnyílásánál; iv. a p out statikus átlagos abszolút nyomás a PDP kilépőnyílásánál; v. a PDP n PDP átlagsebessége;

g)	a fojtószelepet szűkebbre kell állítani, hogy csökkenjen a p in átlagos abszolút nyomás a PDP belépőnyílásánál;

h)	a 8.1.8.4.2. pont f) és g) alpontjában foglalt lépéseket meg kell ismételni, hogy az adatokat a fojtószelep legalább hat olyan pozíciójában rögzítsék, amelyek a térfogat-kiszorításos szivattyú bemeneti nyílásánál használat közben fennálló lehetséges nyomásértékek teljes skáláját tükrözik;

i)	a térfogat-kiszorításos szivattyút (PDP) az összegyűjtött adatok és a VII. mellékletekben megadott egyenletek segítségével kell kalibrálni;

j)	az e pont f)–i) alpontjában leírt lépéseket meg kell ismételni a térfogat-kiszorításos szivattyú valamennyi sebességére vonatkozóan;

k)	a VII. melléklet 3. szakaszában (moláris alapú megközelítés) vagy 2. szakaszában (tömegalapú megközelítés) szereplő egyenleteket kell alkalmazni a térfogat-kiszorításos szivattyú áramlási egyenletének meghatározására a kibocsátásvizsgálathoz;

l)	a kalibrálást állandó térfogatú mintavevővel való ellenőrzéssel (azaz propángázos vizsgálattal) kell hitelesíteni a 8.1.8.5. pont szerint;

m)	a térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP) nem használható a kalibrálás során vizsgált legalacsonyabb belépő nyomás alatt.

8.1.8.4.3.   Kritikus áramlású Venturi-cső kalibrálása

A kritikus áramlású Venturi-csövet (CFV) kalibrálni kell a C d kifolyási tényezőnek a CFV bemenete és kimenete között várható legalacsonyabb statikus nyomáskülönbség ellenőrzése érdekében. A CFV áramlásmérőt a következőképpen kell kalibrálni:

a)	a rendszert a 6.5. ábrán látható módon kell csatlakoztatni;

b)	a befúvót a CFV után kell elindítani;

c)	a kritikus áramlású Venturi-cső (CFV) működése alatt a T in abszolút bemeneti átlaghőmérséklet ± 2 %-án belüli, állandó hőmérsékletet kell fenntartani a kritikus áramlású Venturi-cső (CFV) bemeneténél;

d)	a kalibráló áramlásmérő és a CFV közötti szivárgásnak a legnagyobb nyomáskorlátozásnál kisebbnek kell lennie, mint a teljes áram 0,3 %-a;

e)

a változtatható áramlású fojtószelepet teljesen nyitott helyzetbe kell állítani; Változtatható áramlású fojtószelep helyett a CFV utáni nyomást a befúvó sebességének változtatásával vagy ellenőrzött szivárgással lehet módosítani. Meg kell jegyezni, hogy néhány befúvóra nem terhelt állapotban korlátozások vonatkoznak;

f)

a kritikus áramlású Venturi-csövet (CFV) legalább 3 percig működtetni kell, hogy stabilizálódjon a rendszer. Ezután a kritikus áramlású Venturi-csövet (CFV) folyamatosan üzemeltetve fel kell jegyezni az alábbi mennyiségek legalább 30 s-nyi mintavételi adatainak átlagértékeit: i. a vonatkoztatási áramlásmérő átlagos áramlási sebessége ; ii. további lehetőség a kalibráló levegő T dew átlagos harmatpontja. A kibocsátásmérések alatt megengedett feltételezéseket lásd a VII melléklet; iii. a T in átlaghőmérséklet a Venturi-cső belépőnyílásánál; iv. a p in statikus átlagos abszolút nyomás a Venturi-cső belépőnyílásánál; v. a CFV bemenete és kimenete közötti Δp CFV átlagos statikus nyomáskülönbség;

g)	a fojtószelepet szűkebbre kell állítani, hogy csökkenjen a p in átlagos abszolút nyomás a CFV belépőnyílásánál;

h)

az e pont f) és g) alpontjában foglalt lépéseket meg kell ismételni, hogy az átlagos adatokat a fojtószelep legalább tíz olyan pozíciójában rögzítsék, amelyek a Δp CFV vizsgálat közben várható értékeinek legszélesebb skáláját tükrözik. Kalibráláshoz használt alkatrészeket vagy az állandó térfogatú mintavevő alkatrészeit a lehető legkisebb nyomáskorlátozás mellett történő kalibráláshoz nem kötelező eltávolítani;

i)	a C d és az r legnagyobb megengedhető nyomásarányt a VII. mellékletben leírt módon kell meghatározni;

j)	a kritikus áramlású Venturi-cső (CFV) áramát kibocsátásvizsgálat közben a C d segítségével kell meghatározni. A kritikus áramlású Venturi-cső nem használható a VII. mellékletben meghatározott megengedett legmagasabb r felett;

k)	a kalibrálást állandó térfogatú mintavevővel való ellenőrzéssel (azaz propángázos vizsgálattal) kell hitelesíteni a 8.1.8.5. pont szerint;

l)

ha az állandó térfogatú mintavevő rendszer úgy van összeállítva, hogy egyszerre több kritikus áramlású Venturi-cső üzemeljen párhuzamosan, az állandó térfogatú mintavevő rendszer az alábbiak egyikével kell kalibrálni: i. a kritikus áramlású Venturi-csövek minden kombinációját e szakasz és a VII. melléklet alapján kell kalibrálni. E lehetőség esetében az áramlási sebességek kiszámítására vonatkozó utasításokat lásd a VII melléklet; ii. valamennyi kritikus áramlású Venturi-csövet e pont, valamint a VII. melléklet alapján kell kalibrálni. E lehetőség esetében az áramlási sebességek kiszámítására vonatkozó utasításokat lásd a VII. melléklet;

8.1.8.4.4.   Hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső (SSV) kalibrálása

A hangsebesség alatti áramlású Venturi-csövet (SSV) kalibrálni kell a C d kalibrálási együtthatójának a bemeneti nyomásértékek várható tartományához való meghatározása érdekében. Az SSV áramlásmérőt a következőképpen kell kalibrálni:

a)	a rendszert a 6.5. ábrán látható módon kell csatlakoztatni;

b)	a befúvót az SSV után kell elindítani;

c)	a kalibráló áramlásmérő és az SSV közötti szivárgásnak a legnagyobb nyomáskorlátozásnál kisebbnek kell lennie, mint a teljes áram 0,3 %-a;

d)	a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső (SSV) működése alatt a T in abszolút bemeneti átlaghőmérséklet ± 2 %-án belüli, állandó hőmérsékletet kell fenntartani a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső (SSV) bemeneténél;

e)

egy változtatható áramlású fojtószelepet vagy változtatható sebességű befúvót a vizsgálat alatt várható legnagyobb áramlási sebességnél nagyobb áramlási sebességre kell beállítani. Az áramlási sebességet nem lehet a kalibrált értékeken túl extrapolálni, ezért ajánlott megbizonyosodni arról, hogy a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső (SSV) torkánál a legnagyobb kalibrált áramlási sebesség Re Reynolds-száma nagyobb, mint a vizsgálat alatt várható legnagyobb Re érték;

f)

a hangsebesség alatti áramlású Venturi-csövet (SSV) legalább 3 percig működtetni kell, hogy stabilizálódjon a rendszer. Ezután a hangsebesség alatti áramlású Venturi-csövet (SSV) folyamatosan üzemeltetve fel kell jegyezni az alábbi mennyiségek legalább 30 s-nyi mintavételi adatainak átlagértékeit: i. a vonatkoztatási áramlásmérő átlagos áramlási sebessége ; ii. további lehetőség a kalibráló levegő T dew átlagos harmatpontja. A megengedett feltételezéseket lásd a VII. melléklet; iii. a T in átlaghőmérséklet a Venturi-cső belépőnyílásánál; iv. a p in statikus átlagos abszolút nyomás a Venturi-cső belépőnyílásánál; v. a Venturi-cső belépőnyílásánál uralkodó statikus nyomás és a Venturi-cső torkánál uralkodó statikus nyomás közötti Δp SSV statikus nyomáskülönbség;

g)	a fojtószelepet szűkebbre kell állítani, vagy csökkenteni kell a befúvó sebességét, hogy csökkenjen az áramlási sebesség;

h)	az e pont f) és g) alpontjában leírt lépéseket meg kell ismételni, hogy az adatokat legalább tíz áramlási sebesség mellett rögzítsék;

i)	a C d-Re függvényt az összegyűjtött adatok és a VII. melléklet függelékben megadott egyenletek segítségével kell meghatározni;

j)	a kalibrálást állandó térfogatú mintavevővel való ellenőrzéssel (azaz propángázos vizsgálattal) kell hitelesíteni a 8.1.8.5. pont szerint, a C d-Re függvény segítségével;

k)	a hangsebesség alatti áramlású Venturi-csövet (SSV) csak a legkisebb és a legnagyobb kalibrált áramlási sebességek között lehet használni;

l)	a VII. melléklet 3. szakaszában (moláris alapú megközelítés) vagy 2. szakaszában (tömegalapú megközelítés) szereplő egyenleteket kell alkalmazni a hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső áramlásának meghatározására a vizsgálat során.

8.1.8.4.5.   Ultrahangos kalibrálás (fenntartva)

6.5. ábra:

Sematikus ábrák az állandó térfogatú mintavevő (CVS) kalibrálásához hígított kipufogógáz-áram esetén

8.1.8.5.   Állandó térfogatú mintavevő (CVS) és szakaszos mintavevő ellenőrzése (propángázos vizsgálat)

8.1.8.5.1.   Bevezetés

a)

A propángázos vizsgálat az állandó térfogatú mintavétel ellenőrzésére szolgál, annak megállapítására, hogy van-e eltérés a hígított kipufogógáz-áram mért értékei között. A propángázos vizsgálat a szakaszos mintavevő ellenőrzésére is szolgál, annak megállapítására, hogy vannak-e hibák a szakaszos mintavevőben, amely állandó térfogatú mintavevő rendszerből vesz mintát e pont f) alpontjában leírtak szerint. A helyes műszaki gyakorlat alapján és a biztonságos gyakorlatokat követve ezt a vizsgálatot a propánon kívül más gázzal, például CO2-dal vagy CO-dal is el lehet végezni. Egy sikertelen propángázos vizsgálat arra utalhat, hogy az alábbiak közül egy vagy több olyan probléma is fennállhat, amely korrekciós intézkedést igényel: i. helytelen a gázelemző készülék kalibrálása. A lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket újra kell kalibrálni, javítani kell, vagy ki kell cserélni; ii. a 8.1.8.7. pont szerint szivárgásvizsgálatot kell végezni az állandó térfogatú mintavevő rendszer alagútján, csatlakozásain, rögzítésein és CH-mintavevő rendszerén; iii. a 9.2.2. pont szerint ellenőrizni kell, hogy rossz-e a keveredés; iv. a 7.3.1.2. pontban leírtak szerint ellenőrizni kell a mintavevő rendszer szénhidrogénnel való szennyezettségét; v. az állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszer kalibrálásának módosítása. Az állandó térfogatú mintavevő rendszer áramlásmérőjének helyszíni kalibrálását a 8.1.8.4. pontban leírtak szerint kell végezni; vi. egyéb problémák az állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszerrel vagy a mintavétel-ellenőrző hardverrel vagy szoftverrel. Meg kell vizsgálni, hogy az állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszernek, valamint a CVS ellenőrző hardvernek és szoftvernek vannak-e hiányosságaik;

b)

a propángázos vizsgálat során a C3H8 mint indikátorgáz vonatkoztatási tömegét vagy vonatkoztatási áramlási sebességét kell alkalmazni az állandó térfogatú mintavevő rendszerben. Ha a vonatkoztatási áramlási sebességet alkalmazzák, akkor figyelembe kell venni a C3H8 nem ideális gázként a vonatkoztatási áramlásmérőben mutatott viselkedését. Egyes áramlásmérők kalibrálásának és használatának leírását lásd a VII. melléklet 2. szakaszában (tömegalapú megközelítés) vagy 3. szakaszában (moláris alapú megközelítés). A 8.1.8.5. pont és a VII. melléklet vonatkozásában nem lehet feltételezésekkel élni az ideális gáz tekintetében. A propángázos vizsgálat során a befecskendezett C3H8 számított tömegét kell CH-mérések és CVS áramlási sebességének mérései segítségével összehasonlítani a vonatkoztatási értékekkel.

8.1.8.5.2.   Az állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszerbe ismert mennyiségű propánt bevezető módszer

Az állandó térfogatú mintavevő rendszer és az elemző rendszer teljes pontosságát úgy kell meghatározni, hogy ismert tömegű szennyező anyagot tartalmazó gázt bocsátanak át a szokásos módon működtetett rendszeren. A szennyező anyagot elemezni kell, és meg kell határozni a tömegét a VII. melléklet szerint. A következő két módszer valamelyikét kell alkalmazni:

a)

a gravimetriás módszerrel történő mérést az alábbiak szerint kell elvégezni: Meg kell határozni egy szén-monoxiddal vagy propángázzal feltöltött kis palack tömegét ± 0,01 gramm pontossággal. Az állandó térfogatú mintavevő rendszert 5–10 percen át úgy kell működtetni, mint a szokásos kipufogógáz-kibocsátási méréseknél, miközben a szén-monoxidot vagy propánt bevezetik a rendszerbe. Különbözeti mérés segítségével meg kell határozni a palackból kiengedett tiszta gáz mennyiségét. A szokásos berendezéssel (mintavevő zsák vagy integrálás) elemezni kell a gázmintát, és ki kell számítani a gáz tömegét;

b)

a kritikus áramlású mérőperemes áramlásmérővel történő mérést az alábbiak szerint kell elvégezni: Egy kalibrált kritikus áramlású mérőperemen át ismert mennyiségű tiszta gázt (szén-monoxidot vagy propánt) kell bevezetni az állandó térfogatú mintavevő rendszerbe. Ha a belépő nyomás elég nagy, akkor a kritikus áramlású mérőperem által szabályozott áramlási sebesség (kritikus áramlás) független a mérőperem kilépő oldalán mért nyomástól. Az állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszert 5–10 percen át úgy kell működtetni, mint a szokásos kipufogógáz-kibocsátási méréseknél. A szokásos berendezéssel (mintavevő zsák vagy integrálás) elemezni kell a gázmintát, és ki kell számítani a gáz tömegét.

8.1.8.5.3.   A propángázos vizsgálat előkészítése

A propángázos vizsgálatot a következőképpen kell előkészíteni:

a)	ha vonatkoztatási áramlási sebesség helyett a C3H8 vonatkoztatási tömegét alkalmazzák, akkor a hengernek C3H8-cal kell lennie töltve. A vonatkoztatási henger C3H8-tömegét a várhatóan felhasznált C3H8-mennyiség ± 0,5 százalékán belüli pontossággal kell meghatározni;

b)	megfelelő áramlási sebességet kell választani az állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszerhez és a C3H8-hoz;

c)

ki kell választani az állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszer nyílását a C3H8 befecskendezéséhez. A nyílás helyét úgy kell megválasztani, hogy a lehető legközelebb legyen ahhoz a helyhez, ahol a motor kipufogógáz-rendszerét bevezetik az állandó térfogatú mintavevő (CVS) rendszerbe. A C3H8-hengert csatlakoztatni kell a befecskendező rendszerhez;

d)	az állandó térfogatú mintavevőt (CVS) működtetni és stabilizálni kell;

e)	a mintavevő rendszer hőcserélőit elő kell melegíteni vagy előre le kell hűteni;

f)	a fűtött és a hűtött alkatrészeket, például mintavevő vezetékeket, szűrőket, hűtőket és szivattyúkat hagyni kell, hogy üzemi hőmérsékletükön stabilizálódjanak;

g)	adott esetben el kell végezni a szénhidrogén-mintavevő rendszer vákuum oldali szivárgásának ellenőrzését a 8.1.8.7. pontban leírtak szerint.

8.1.8.5.4.   A szénhidrogén-mintavevő rendszer előkészítése a propángázos vizsgálathoz

A szénhidrogén-mintavevő rendszer vákuum oldali szivárgásának ellenőrzését e pont g) alpontja szerint is el lehet végezni. Az említett eljárás alkalmazása esetén választható a 7.3.1.2. pontban leírt eljárás a szénhidrogénnel való szennyeződés ellenőrzésére. Ha a vákuum oldali szivárgás ellenőrzését nem a g) alpont szerint végzik el, akkor a szénhidrogén-mintavevő rendszert le kell nullázni, be kell állítani a mérőtartományát és ellenőrizni kell a szennyezettségét az alábbiak szerint:

a)	a szénhidrogéngáz-elemző készülék azon legalacsonyabb mérőtartományát kell választani, amely mérni tudja az állandó térfogatú mintavevő (CVS) C3H8-koncentrációját, valamint a C3H8 áramlási sebességét;

b)	a gázelemző készülék bemenetén nullázó levegőt bevezetve le kell nullázni a szénhidrogén-elemző készüléket;

c)	a gázelemző készülék bemenetén C3H8 mérőtartomány-kalibráló gázt bevezetve be kell állítani a szénhidrogén-elemző készülék mérőtartományát;

d)	nullázó levegő feleslegét a CH-szondánál vagy egy, a CH-szonda és az átvezető cső közötti szerelvénybe kell elvezetni;

e)	a szénhidrogén-mintavevő rendszer stabil CH-koncentrációját a nullázó levegő feleslegének elvezetése után kell mérni. Szakaszos CH-mérés esetén a tartályt (például zsákot) fel kell tölteni és meg kell mérni a túlfolyó szénhidrogén koncentrációját;

f)	ha a túlfolyó szénhidrogén koncentrációja nagyobb, mint 2 μmol/mol, az eljárást a szennyeződés megszüntetéséig nem lehet folytatni. Meg kell határozni a szennyezés forrását, és korrekciós intézkedéseket kell hozni, mint például a rendszer tisztítása vagy a szennyezett részek cseréje;

g)

ha a túlfolyó szénhidrogén koncentrációja nem nagyobb, mint 2 μmol/mol, akkor ezt az értéket mint x HCinit értéket fel kell jegyezni, és a szénhidrogén-szennyeződéssel való helyesbítésre kell használni a VII. melléklet 2. szakaszában (tömegalapú megközelítés) vagy 3. szakaszában (moláris alapú megközelítés) leírtak szerint.

8.1.8.5.5.   A propángázos vizsgálat végrehajtása

a)

A propángázos vizsgálatot a következőképpen kell végrehajtani: i. szakaszos szénhidrogén-mintavétel esetén tiszta tárolóeszközöket, például légüres zsákokat kell csatlakoztatni; ii. a szénhidrogénmérő berendezéseket a gyártó utasításainak megfelelően kell működtetni; iii. ha várhatóan korrekciót kell végezni a hígító levegő háttér-szénhidrogénkoncentrációja miatt, akkor meg kell mérni és fel kell jegyezni a hígító levegő háttér-szénhidrogénkoncentrációját; iv. minden integráló készüléket le kell nullázni; v. el kell kezdeni a mintavételt, és el kell indítani az áramintegrátorokat; vi. a C3H8-at a kiválasztott sebességgel be kell vezetni. ha a C3H8 vonatkoztatási áramlási sebességét alkalmazzák, akkor el kell kezdeni ennek az áramnak az integrálását; vii. a C3H8-at legalább addig be kell vezetni, amíg elegendő C3H8 nem került be, amely biztosítja a vonatkoztatási C3H8 és a mért C3H8 mennyiségének pontos meghatározását; viii. a C3H8-hengert le kell zárni, és a mintavételt addig kell folytatni, amíg figyelembe nem vették a minta szállítása és az elemző készülék válasza miatti késés; ix. a mintavételt, továbbá az integrátorokat le kell állítani;

b)

amennyiben a kritikus áramlású mérőperemes áramlásmérővel való mérést választják, az alábbi eljárás alkalmazható a propángázos vizsgálatra a 8.1.8.5.5. pont a) alpontjában leírt módszer helyett; i. szakaszos szénhidrogén-mintavétel esetén tiszta tárolóeszközöket, például légüres zsákokat kell csatlakoztatni; ii. a szénhidrogénmérő berendezéseket a gyártó utasításainak megfelelően kell működtetni; iii. ha várhatóan korrekciót kell végezni a hígító levegő háttér-szénhidrogénkoncentrációja miatt, akkor meg kell mérni és fel kell jegyezni a hígító levegő háttér-szénhidrogénkoncentrációját; iv. minden integráló készüléket le kell nullázni; v. a vonatkoztatási C3H8-henger tartalmát a kiválasztott sebességgel be kell vezetni; vi. el kell kezdeni a mintavételt, és a CH-koncentráció stabilitásának megerősítése után el kell indítani az áramintegrátorokat; vii. a henger tartalmát legalább addig be kell vezetni, amíg elegendő C3H8 nem került be, amely biztosítja a vonatkoztatási C3H8 és a mért C3H8 mennyiségének pontos meghatározását; viii. az integrátorokat le kell állítani; ix. a C3H8-hengert le kell zárni.

8.1.8.5.6.   A propángázos vizsgálat értékelése

A vizsgálat utáni eljárást az alábbiak szerint kell elvégezni:

a)	szakaszos mintavétel esetén a mintákat a lehető leghamarabb elemezni kell;

b)	szénhidrogén elemzése után korrekciót kell végrehajtani a szennyeződés és a háttér-koncentráció tekintetében;

c)	az állandó térfogatú mintavétel és a szénhidrogénadatok alapján, a VII. mellékletben leírt módon ki kell számítani a C3H8 össztömegét úgy, hogy a szénhidrogén M HC tényleges móltömege helyett a C3H8 M C3H8 móltömegét kell alkalmazni;

d)

ha a referenciatömeget (gravimetriás módszert) alkalmazzák, akkor a palack propántöltetének tömegét ± 0,5 %-on belüli pontossággal meg kell határozni, a C3H8 referenciatömegét pedig úgy, hogy a propángázzal teli palack tömegéből kivonják az üres palack tömegét. Ha kritikus áramlású mérőperemes készüléket (kritikus áramlású mérőperemes áramlásmérővel való mérést) alkalmaznak, akkor a propán tömegét az áramlási sebesség és a vizsgálati idő szorzataként kell meghatározni;

e)	a C3H8 vonatkoztatási tömegét a számított tömegből kell kiszámítani. Ha ez a különbség a referenciatömeg ± 3,0 %-án belül esik, akkor az állandó térfogatú mintavevő (CVS) megfelel az ellenőrzésen.

8.1.8.5.7.   A másodlagos részecskehígító rendszer ellenőrzése

Ha a másodlagos részecskehígító rendszer ellenőrzése érdekében meg kell ismételni a propángázos vizsgálatot, akkor az ellenőrzésre a következő eljárást kell követni az a)–d) alpont szerint:

a)

a szénhidrogén-mintavevő rendszert úgy kell összeállítani, hogy a mintatárolóhoz (pl. részecskeszűrőhöz) közel vegyen mintát. Ha ezen a helyen túl alacsony az abszolút nyomás ahhoz, hogy szénhidrogén-mintát lehessen venni, a szakaszos mintavevő szivattyújának kipufogógázából is lehet szénhidrogénmintát venni. Óvatosan kell kezelni a szivattyú kipufogógázából vett mintát, mert a szivattyúnak a szakaszos mintavevő után bekövetkező, egyébként elfogadható szivárgása a propángázos vizsgálaton álsikertelen eredményt ad;

b)	a propángázos vizsgálatot meg kell ismételni az e pontban leírt módon, de a szénhidrogénmintát a szakaszos mintavevőből kell venni;

c)	a C3H8 tömegét a szakaszos mintavevőből való másodlagos hígítást figyelembe véve kell kiszámítani;

d)	a C3H8 vonatkoztatási tömegét a számított tömegből kell kiszámítani. Ha ez a különbség a referenciatömeg ± 5 %-án belül esik, akkor a szakaszos mintavevő megfelel az ellenőrzésen. Ellenkező esetben korrekciós intézkedést kell alkalmazni.

8.1.8.5.8   A mintaszárító ellenőrzése

Ha a mintaszárító kimenete harmatpontjának folyamatos ellenőrzésére páratartalom-érzékelőt alkalmaznak, akkor ezt az ellenőrzést mindaddig nem kell elvégezni, amíg biztosított, hogy a mintaszárító kimenetének páratartalma a kioltási, interferencia- és kiegyenlítés-ellenőrzésekhez használt minimumértékek alatt van.

a)

Ha a 9.3.2.3.1. pont szerint megengedett módon mintaszárítóval történik a gázminta víztartalmának eltávolítása, a teljesítményt beszereléskor és jelentős karbantartás után ellenőrizni kell, termikus hűtők esetén. Ozmotikus membránnal működő szárítók esetében első beszereléskor, jelentős karbantartás után és vizsgálattól számított 35 napon belül kell ellenőrizni;

b)

a víz gátolhatja a gázelemző készülék azon képességét, hogy megfelelően mérje a kipufogógáz vizsgált összetevőjét, így néha még azelőtt eltávolítják, mielőtt a gázminta elérné a gázelemző készüléket. A víz például ütközési kioltás révén csökkentheti a kemilumineszcens detektoros gázelemző készülék NOx-ra adott válaszát, és a CO-hoz hasonló választ adva növelheti az NDIR nem diszperzív infravörös abszorpció elvén működő gázelemző készülék válaszát;

c)	a mintaszárítónak teljesítenie kell a 9.3.2.3.1. pontban az ozmotikus membránnal működő szárító alatti T dew harmatpontra és p total abszolút nyomásra vonatkozóan előírt követelményeket;

d)

a mintaszárító működését a következő módszerrel kell ellenőrizni, vagy a helyes műszaki gyakorlat alapján más protokollt kell rá kidolgozni: i. a szükséges csatlakozásokat politetrafluoretilénből (teflonból) vagy rozsdamentes acélból készült vezetékekből kell készíteni; ii. a N2-t vagy a tisztított levegőt párásítani kell úgy, hogy egy zárt tartályban desztillált vízen kell átbuborékoltatni, ami a kibocsátás-mintavétel során megbecsült legmagasabb harmatpontjáig párásítja a gázt; iii. a párásított gázt a mintaszárító előtt kell bevezetni; iv. a párásított gáz hőmérsékletét a tartály alatt a harmatpontja felett legalább 5 °C-kal kell tartani; v. a párásított gáz T dew harmatpontját és p total nyomását a mintaszárító bemenetéhez a lehető legközelebb kell megmérni annak ellenőrzésére, hogy a harmatpont valóban a kibocsátásból való mintavétel során becsült legmagasabb érték; vi. a párásított gáz T dew harmatpontját és p total nyomását a mintaszárító kimenetéhez a lehető legközelebb kell megmérni; vii. a mintaszárító megfelel az ellenőrzésen, ha az e pont d) alpontjának vi. bekezdése szerinti eredmény kisebb, mint a mintaszárítóra vonatkozóan a 9.3.2.3.1. pontban meghatározott előírásoknak megfelelő harmatpont plusz 2 °C, vagy ha a d) alpont vi. bekezdése szerinti mólfrakció kisebb, mint a mintaszárítóra vonatkozó megfelelő előírás plusz oknak plusz 0,002 mol/mol vagy 0,2 térfogat %. Ezzel az ellenőrzéssel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a minta harmatpontjának abszolút hőmérséklete van megadva Kelvinben.

8.1.8.6.   A részleges áramlású részecske- és a kapcsolódó hígítatlankipufogógáz-mérő rendszerek időszakos kalibrálása

8.1.8.6.1.   Az áramláskülönbség-mérésre vonatkozó előírások

Amikor részáramú hígítórendszerek hígítatlan kipufogógázból vesznek arányos mintát, a qm p mintaáram pontossága külön problémát jelent, ha nem közvetlen méréssel, hanem az áramláskülönbség mérésével határozzák meg a (6-20) egyenlet szerint:

q m p = q m dew – q m dw

(6-20)

ahol:

qm p	a részáramú hígítórendszerbe belépő kipufogógáz-minta tömegárama
qm dw	a hígító levegő tömegárama (nedves alapon)
qm dew	a hígított kipufogógáz tömegárama nedves alapon

Ebben az esetben a különbség legnagyobb hibájának olyannak kell lennie, hogy a qm p pontossága ± 5 %-on belül legyen, ha a hígítási arány kisebb, mint 15. Ezt az egyes műszerek hibáinak négyzetes középértékével lehet kiszámítani.

A q mp elfogadható pontosságát a következő módszerek valamelyikével lehet biztosítani:

a)	a qm dew és a qm dw abszolút pontossága ± 0,2 %, ami biztosítja, hogy 15-ös hígítási aránynál a qm p pontossága ≤ 5 százalék. Nagyobb hígítási arányok esetében azonban nagyobb hibák fordulhatnak elő;

b)	a qm dw qm dew-re vonatkozó kalibrálását úgy kell elvégezni, hogy a qm p-re vonatkozóan az a) ponttal megegyező pontosságot érjünk el. A részleteket lásd a 8.1.8.6.2. pontban;

c)	a q mp pontosságának meghatározása közvetve történik, a hígítási aránynak indikátorgázzal (például CO2-vel) meghatározott pontosságából. A q mp-re vonatkozóan a fenti a) pontban leírt módszerével megegyező pontosság szükséges;

d)	a qm dew és a qm dw abszolút pontossága a teljes skála ± 2 %-án belül van, a qm dew és a qm dw közötti különbség legnagyobb hibája 0,2 %-on belül van, és a linearitási hiba a vizsgálat során kapott legnagyobb qm dew érték ± 0,2 %-án belül van.

8.1.8.6.2.   Az áramláskülönbség-mérés kalibrálása

A hígítatlan kipufogógázból való arányos mintavételre szolgáló részáramú hígítórendszert nemzeti és/vagy nemzetközi etalonon alapuló pontos áramlásmérővel rendszeresen kalibrálni kell. Az áramlásmérőt vagy az áramlásmérő műszereket a következő eljárások egyikével kell kalibrálni, úgy, hogy a szondán áthaladó és az alagútba belépő qm p áram megfeleljen a 8.1.8.6.1. pontban előírt pontossági követelményeknek.

a)

a qm dw áramlásmérőjét sorba kell kötni a qm dew áramlásmérőjével, a két áramlásmérő közötti különbséget kalibrálni kell legalább öt, egymástól egyenlő értékre lévő beállítási ponton a vizsgálathoz használt legkisebb qm dw érték és a vizsgálathoz használt qm dew érték között. A hígítóalagutat meg lehet kerülni;

b)

egy kalibrált tömegárammérő készüléket sorba kell kötni a qm dew áramlásmérőjével, és a pontosságot ellenőrizni kell a vizsgálathoz használt értékre vonatkozóan. A kalibrált áramlásmérőt sorba kell kötni a qm dw áramlásmérőjével, és a pontosságot legalább 5, a vizsgálatokhoz használt qm dew értékre vonatkozó, 3 és 15 közötti hígítási aránynak megfelelő beállítási ponton ellenőrizni kell;

c)

a TT átvezető csövet (lásd a 6.7. ábrát) le kell kapcsolni a kipufogórendszerről, és a qm p méréséhez megfelelő tartományú kalibrált áramlásmérőt kell rákötni az átvezető csőre. A qm dew értékét be kell állítani a vizsgálat során használt értékre, és a qm dw értékét egymás után be kell állítani legalább öt, 3 és 15 közötti hígítási aránynak megfelelő értékre. Alternatív megoldásként létre lehet hozni egy speciális kalibrálási áramlási útvonalat az alagút megkerülésével, de úgy az összes levegő és a hígító levegő átáramlik a megfelelő mérőkön ugyanúgy, mint a tényleges vizsgálat során;

d)

egy indikátorgázt kell betáplálni a kipufogórendszer TL átvezető csövébe. Ez az indikátorgáz lehet a kipufogógáz egyik összetevője, mint például CO2 vagy NOx. Az alagútban történő hígítás után meg kell mérni az indikátorgázt. Ezt el kell végezni öt, 3 és 15 közötti hígítási arányra. A mintaáram pontosságát az r d hígítási arányból kell meghatározni: a (6-21) egyenlettel: q m p = q m dew /r d (6-21)

A gázelemző készülékek pontosságát a qm p pontosságának biztosítása érdekében figyelembe kell venni.

8.1.8.6.3.   Az áramláskülönbség-mérésre vonatkozó különleges követelmények

Határozottan ajánlott elvégezni a tényleges kipufogógázzal a szénáram ellenőrzését a mérési és szabályozási problémák kimutatására, valamint a részáramú rendszer helyes működésének ellenőrzésére. A szénáram ellenőrzését legalább minden olyan esetben el kell végezni, amikor új motort szerelnek fel, vagy lényeges változás történik a mérőállás összeállításában.

A motort teljes nyomatékterheléssel és fordulatszámon kell működtetni, vagy más, olyan állandósult állapotban, amely legalább 5 % CO2-t eredményez. A részáramú mintavevő rendszert körülbelül 15:1 hígítási tényezővel kell működtetni.

A szénáram ellenőrzését a VII. melléklet 2. függelékében megadott eljárással kell elvégezni. A szénáramot a VII. melléklet 2. függelékében szereplő egyenletekkel kell kiszámítani. A szénáramok legfeljebb 5 %-os tűréssel térhetnek el egymástól.

8.1.8.6.3.1.   Vizsgálat előtti ellenőrzés

A vizsgálatot megelőzően 2 órán belül vizsgálat előtti ellenőrzést kell végezni a következő módon.

Az áramlásmérők pontosságát legalább két ponton kell ellenőrizni – ugyanolyan módszerrel, mint amit a kalibráláshoz kell használni (lásd a 8.1.8.6.2. pontot) –, beleértve a qm dw-re vonatkoztatott, a vizsgálat során használt 5 és 15 közötti hígítási arányoknak megfelelő qm dew áramokat is.

Ha a 8.1.8.6.2. pontban leírt kalibrálási eljárás nyilvántartása alapján kimutatható, hogy az áramlásmérő kalibrálása egy hosszabb időszakon át állandó, akkor a vizsgálat előtti ellenőrzés elhagyható.

8.1.8.6.3.2.   Az átalakítási idő meghatározása

Az átalakítási idő meghatározásához használt rendszerbeállításoknak ugyanolyanoknak kell lenniük, mint a vizsgálat alatt. Az e melléklet 5. függelékének 2.4. pontjában és a 6.11. ábrán meghatározott átalakítási időt a következő módszerrel kell meghatározni:

A szondán áthaladó áramnak megfelelő mérési tartománnyal rendelkező független vonatkoztatási áramlásmérőt kell közvetlenül a szondára kötni, sorosan. Ennek az áramlásmérőnek a válaszidő méréséhez használt ugrásszerű áramlásváltozásra vonatkozóan kevesebb mint 100 ms átalakítási idővel kell rendelkeznie, az áramlás nyomásának olyan korlátozásával, amely elég kicsi ahhoz, hogy ne befolyásolja a részáramú hígítórendszer dinamikus teljesítményét, a helyes műszaki gyakorlat szerint. A részáramú hígítórendszer kipufogógáz-áramát (vagy levegőáramát, ha a kipufogógáz-áram számításon alapul) a bevezetésénél ugrásszerűen meg kell változtatni, egy kis áramlásértékről legalább a mérőtartomány végpontjának 90 %-ára. Az ugrásszerű változást ugyanannak kell kiváltania, mint ami a tényleges vizsgálatoknál elindítja a prediktív szabályozást. A kipufogógáz-áram ugrásszerű változását kiváltó hatást és az áramlásmérő válaszát legalább 10 Hz gyakorisággal kell rögzíteni.

Ezekből az adatokból kell meghatározni a részáramú hígítórendszerre vonatkozó átalakítási időt, ami az ugrásszerű változás kezdetétől az áramlásmérő válaszának 50 %-áig tartó idő. Hasonló módon kell meghatározni a részáramú hígítórendszer q mp (azaz a kipufogógáz-minta árama a részáramú hígítórendszerbe) jelének és a kipufogógáz áramlásmérője q mew,i (azaz a kipufogógáz nedves alapon vett tömegáramának a kipufogógázáramlás-mérő által adott) jelének átalakítási idejét. Ezek a jelek az egyes vizsgálatok utáni regressziószámításokhoz használatosak (lásd a 8.2.1.2. pontot).

A számítást legalább 5 felfutásra és lefutásra el kell végezni, és az eredményeket átlagolni kell. A vonatkoztatási áramlásmérő belső átalakítási idejét (< 100 ms) ki kell vonni ebből az értékből. Ha prediktív szabályozásra van szükség, a részáramú hígítórendszer „elővezérlési” értékét a 8.2.1.2. pont szerint kell alkalmazni.

8.1.8.7.   A vákuumoldali szivárgás ellenőrzése

8.1.8.7.1.   Alkalmazási kör és gyakoriság

A mintavevő rendszer első beszerelésekor és olyan jelentős karbantartás után, mint az előszűrő cseréje, továbbá minden üzemmódsorozatból álló ciklust megelőző 8 órán belül az e szakaszban ismertetett szivárgásvizsgálatok egyikével ellenőrizni kell, hogy nincs-e jelentős vákuum-oldali szivárgás. Az ellenőrzés nem alkalmazandó teljes áramú hígítórendszer (CVS) esetében.

8.1.8.7.2.   Mérési alapelvek

Szivárgás akkor észlelhető, ha kismértékű áramlást mérnek, amikor semmilyen áramlásnak nem lenne szabad lennie, ha ismert koncentrációjú mérőtartomány-kalibráló gáz hígulását észlelik, amikor az a mintavevő rendszer vákuum-oldalán folyik át, vagy ha a csökkentett nyomású rendszerben nyomásemelkedést mérnek.

8.1.8.7.3.   Kismértékű szivárgás vizsgálata

Egy mintavevő rendszer a következőképpen kell vizsgálni kismértékű szivárgás szempontjából:

a)

a rendszer szonda felőli részét a következő lépések egyikével le kell zárni: i. a mintavevő szonda végét sapkával vagy dugóval le kell zárni; ii. az átvezető csövet le kell választani a szondáról és sapkával vagy dugóval le kell zárni; iii. a szonda és az átvezető cső közötti szivárgásmentes szelepet el kell zárni;

b)

minden vákuumszivattyút működtetni kell. Stabilizálódás után ellenőrizni kell, hogy a mintavevő rendszer vákuumoldalán áthaladó áram a rendszer normál használat közbeni áramának kevesebb, mint 0,5 %-a. Az elemző készüléken áthaladó, illetve azt megkerülő áramokat a rendszer normál használat közbeni áramához viszonyítva lehet megbecsülni.

8.1.8.7.4.   A mérőtartomány-kalibráló gáz hígulásával járó szivárgás ellenőrzése

Ehhez a vizsgálathoz bármilyen gázelemző készüléket lehet használni. Ha ehhez a vizsgálathoz lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket használnak, a mintavevő rendszer szénhidrogénekkel való szennyeződését a VII. melléklet szénhidrogének meghatározásáról szóló 2. vagy 3. szakasza szerint kell korrigálni. A félrevezető eredményeket kizárólag olyan gázelemző készülékek használatával lehet elkerülni, amelyek az ehhez a vizsgálathoz használt mérőtartomány-kalibráló gáz koncentrációja mellett 0,5 %-os vagy annál jobb ismételhetőséggel rendelkeznek. A vákuumoldali szivárgásvizsgálatot a következőképpen kell végrehajtani:

a)	a gázelemző készüléket úgy kell előkészíteni, mint egy kibocsátásvizsgálathoz;

b)	mérőtartomány-kalibráló gázt kell bevezetni a gázelemző készülékbe, és meg kell győződni arról, hogy a mérőtartomány-kalibráló gáz koncentrációjának mérése a várható mérési pontossággal és ismételhetőséggel történik;

c)

a túlfolyó mérőtartomány-kalibráló gázt az alábbi helyek valamelyikére kell irányítani a mintavevő rendszerben: i. a mintavevő szonda vége; ii. az átvezető csövet le kell választani a szondáról, és a mérőtartomány-kalibráló gáz feleslegét az átvezető cső nyitott végébe kell elvezetni; iii. a szonda és az átvezető cső közé háromutas szelepet kell beépíteni;

d)

meg kell győződni arról, hogy a túlfolyó mérőtartomány-kalibráló gáz mért koncentrációja a mérőtartomány-kalibráló gáz koncentrációjának ± 0,5 %-án belül van. A vártnál alacsonyabb mért érték szivárgásra utal, a vártnál magasabb érték pedig arra engedhet következtetni, hogy magával a mérőtartomány-kalibráló gázzal vagy a gázelemző készülékkel van gond. A vártnál magasabb mért érték nem utal szivárgásra.

8.1.8.7.5.   A vákuum csökkenésével járó szivárgás vizsgálata

E vizsgálat végrehajtásához vákuumot kell létrehozni a mintavevő rendszer vákuumoldalán, és a rendszer szivárgását mint a vákuum csökkenését kell megfigyelni. E vizsgálat végrehajtásához a mintavevő rendszer vákuumoldalának volumenét a valós volumen ± 10 %-án belül kell ismerni. Ehhez a vizsgálathoz olyan mérőeszközöket kell használni, amelyek megfelelnek az 8.1. és a 9.4. pont előírásainak.

A vákuum csökkenésével járó szivárgás vizsgálatát a következőképpen kell elvégezni:

a)

a rendszer szonda felőli részét a szondához a lehető legközelebb a következő lépések egyikével le kell zárni: i. a mintavevő szonda végét sapkával vagy dugóval le kell zárni; ii. az átvezető csövet le kell választani a szondáról és sapkával vagy dugóval le kell zárni; iii. a szonda és az átvezető cső közötti szivárgásmentes szelepet el kell zárni;

b)	minden vákuumszivattyút működtetni kell. A szokásos üzemi feltételeknek megfelelő vákuumot kell létrehozni. Mintavevő zsákok esetében ajánlatos a szokásos mintavevőzsák-leszívási eljárást kétszer megismételni a beszorult mennyiségek minimálisra csökkentése érdekében;

c)

a mintavevő szivattyúkat le kell állítani, és a rendszert le kell zárni. A beszorult gáz abszolút nyomását és esetleg a rendszer abszolút hőmérsékletét meg kell mérni, és fel kell jegyezni. Elegendő időt kell hagyni arra, hogy a tranziens állapotok megállapodjanak, illetve elég hosszú időt, hogy egy 0,5 %-os szivárgás a nyomás-jelátalakító felbontásának legalább 10-szeresének megfelelő nyomásváltozást okozzon. A nyomást és esetleg a hőmérsékletet ismét fel kell jegyezni;

d)

ki kell számítani a szivárgás áramlási sebességét – mintavevő zsákból leszívott mennyiségek esetében nulla értéket feltételezve, a mintavevő rendszer esetében pedig ismert értékek alapján –, a kezdeti és a végső nyomást, a választható hőmérsékleteket, valamint az eltelt időt. A (6-22) egyenlettel ellenőrizni kell, hogy a vákuum csökkenésével járó szivárgás áramlási sebessége a rendszer normál használat közbeni áramának kevesebb, mint 0,5 %-a: (6-22) ahol: qV leak a vákuum csökkenésével járó szivárgás mértéke, mol/s V vac a mintavevő rendszer vákuumoldalának geometriai volumene, m3 R moláris gázállandó, J/(mol K) p 2 abszolút nyomás a vákuumoldalon a t 2 időpontban, Pa T 2 abszolút hőmérséklet a vákuumoldalon a t 2 időpontban, K p 1 abszolút nyomás a vákuumoldalon a t 1 időpontban, Pa T 1 abszolút hőmérséklet a vákuumoldalon a t 1 időpontban, K t 2 a vákuum csökkenésével járó szivárgás vizsgálatának vége, s t 1 a vákuum csökkenésével járó szivárgás vizsgálatának kezdete, s

8.1.9.   CO- és CO2-mérések

8.1.9.1.   A CO2-t kimutató, nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülékek H2O-val való interferenciájának vizsgálata

8.1.9.1.1.   Alkalmazási kör és gyakoriság

Ha a CO2 mérése nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülékkel történik, a H2O interferenciájának mértékét a gázelemző készülék első beszerelésekor és jelentős karbantartás után ellenőrizni kell.

8.1.9.1.2.   Mérési alapelvek

A H2O zavarhatja a nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülék CO2-re adott válaszát. Ha a nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülék olyan kiegyenlítő algoritmusokat használ, amelyek más gázok mérési eredményei alapján teljesítik az interferencia-ellenőrzést, a gázelemző készülék interferencia-ellenőrzése során e méréseket is el kell végezni a kiegyenlítő algoritmusokat vizsgálatára.

8.1.9.1.3.   Rendszerkövetelmények

Egy CO2-t kimutató nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülék H2O-interferenciájának 0,0 ± 0,4 mmol/molon belül kell lennie (a várható átlagos CO2-koncentrációhoz viszonyítva).

8.1.9.1.4.   Az eljárás

Az interferenciavizsgálatot a következőképpen kell végrehajtani:

a)	a CO2 kimutató nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készüléket úgy kell elindítani, üzemeltetni, nullázni, illetve mérőtartománya tekintetében kalibrálni, mint egy kibocsátásvizsgálat előtt;

b)

a 9.5.1. pont előírásainak megfelelő nullázó levegőt zárt tartályban desztillált vízen átbuborékoltatva párásított vizsgálati gázt kell létrehozni. Ha a minta nem halad át szárítón, akkor a tartály hőmérsékletét úgy kell szabályozni, hogy legalább olyan magas H2O-szint jöjjön létre, mint a vizsgálat alatt várható legnagyobb szint. Ha a minta a vizsgálat során szárítón halad át, akkor a tartály hőmérsékletét úgy kell szabályozni, hogy legalább olyan magas legyen a H2O-szint, mint a 9.3.2.3.1. pontban előírt szint;

c)	a párásított vizsgálati gázt a tartály után a harmatpontját legalább 5 °K-kal meghaladó hőmérsékleten kell tartani;

d)	a párásított gázt be kell vezetni a mintavevő rendszerbe. A párásított vizsgálati gázt a mintaszárító után kell bevezetni, ha használnak ilyet a vizsgálat során;

e)	a párásított vizsgálati gáz vízzel alkotott x H2O mólfrakcióját a gázelemző készülék bemenetéhez a lehető legközelebb kell megmérni; Például az x H2O kiszámításához meg kell mérni a T dew harmatpontot és a p total abszolút nyomást;

f)	a helyes műszaki gyakorlat alapján, az x H2O mérésének pontjától a gázelemző készülékig meg kell akadályozni a kondenzációt az átvezető csövekben, szerelvényekben és szelepekben;

g)	időt kell hagyni arra, hogy a gázelemző készülék válasza stabilizálódjon. A stabilizálódási időbe beletartozik az átvezető cső átszellőztetésére és az elemzőkészülék válaszának figyelembevételére fordított idő is;

h)	30 másodpercnyi mintaadatot kell rögzíteni, míg a gázelemző készülék a minta koncentrációját méri. Ki kell számítani ezen adatok számtani közepét. A gázelemző készülék megfelel az interferenciaellenőrzésen, ha ez az érték (0,0 ± 0,4) mmol/mol értéken belül van.

8.1.9.2.   A CO-ot kimutató, nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülékek H2O-val és CO2-vel való interferenciájának vizsgálata

8.1.9.2.1.   Alkalmazási kör és gyakoriság

Ha a CO mérése nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülékkel történik, a H2O és a CO2 interferenciájának mértékét a gázelemző készülék első beszerelésekor és jelentős karbantartás után ellenőrizni kell.

8.1.9.2.2.   Mérési alapelvek

A H2O és a CO2 zavarhatja a nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készüléket azzal, hogy a CO-ra adott válaszhoz hasonló választ váltanak ki. Ha a nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülék olyan kiegyenlítő algoritmusokat használ, amelyek más gázok mérési eredményei alapján teljesítik az interferencia-ellenőrzést, a gázelemző készülék interferencia-ellenőrzése során e méréseket is el kell végezni a kiegyenlítő algoritmusokat vizsgálatára.

8.1.9.2.3.   Rendszerkövetelmények

Egy CO-ot kimutató nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülék együttes H2O- és CO2-interferenciájának a várható átlagos CO-koncentráció ± 2 %-án belül kell lennie.

8.1.9.2.4.   Az eljárás

Az interferenciavizsgálatot a következőképpen kell végrehajtani:

a)	a CO-t kimutató nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készüléket úgy kell elindítani, üzemeltetni, nullázni, illetve mérőtartománya tekintetében kalibrálni, mint egy kibocsátásvizsgálat előtt;

b)

CO2 mérőtartomány-kalibráló gázt zárt tartályban desztillált vízen átbuborékoltatva párásított vizsgálati CO2-gázt kell létrehozni. Ha a minta nem halad át szárítón, akkor a tartály hőmérsékletét úgy kell szabályozni, hogy legalább olyan magas H2O-szint jöjjön létre, mint a vizsgálat alatt várható legnagyobb szint. Ha a minta a vizsgálat során szárítón halad át, akkor a tartály hőmérsékletét úgy kell szabályozni, hogy legalább olyan magas H2O-szint jöjjön létre, mint a 9.3.2.3.1.1. pontban meghatározott szint. Legalább olyan magas koncentrációjú mérőtartomány-kalibráló CO2-gázt kell használni, mint a vizsgálat alatt várható legnagyobb koncentráció;

c)	a párásított vizsgálati CO2-gázt be kell vezetni a mintavevő rendszerbe. A párásított vizsgálati CO2-gázt a mintaszárító után lehet bevezetni, ha használnak ilyet a vizsgálat során;

d)	a párásított vizsgálati gáz vízzel alkotott x H2O mólfrakcióját a gázelemző készülék bemenetéhez a lehető legközelebb kell megmérni; Például az x H2O kiszámításához meg kell mérni a T dew harmatpontot és a p total abszolút nyomást;

e)	a helyes műszaki gyakorlat alapján, az x H2O mérésének pontjától a gázelemző készülékig meg kell akadályozni a kondenzációt az átvezető csövekben, szerelvényekben és szelepekben;

f)	időt kell hagyni arra, hogy a gázelemző készülék válasza stabilizálódjon;

g)	30 másodpercnyi mintaadatot kell rögzíteni, míg a gázelemző készülék a minta koncentrációját méri. Ki kell számítani ezen adatok számtani közepét;

h)	a gázelemző készülék megfelel az interferenciaellenőrzésen, ha az e pont g) alpontja szerinti eredmény a 8.1.9.2.3. pont szerinti tűrésen belül van;

i)

a CO2-ra és a H2O-ra vonatkozó interferencia-eljárások külön-külön is elvégezhetők. Ha az alkalmazott CO2- és H2O-szintek magasabbak a vizsgálat alatt várható legnagyobb szinteknél, a mért interferencia-értéket arányosan csökkenteni kell úgy, hogy a mért interferenciát meg kell szorozni a várható legnagyobb koncentrációs érték és az eljárás során mért tényleges érték közötti aránnyal. Olyan külön interferencia-eljárások is alkalmazhatók, amelyeknél a H2O-koncentrációk (csupán 0,025 mol/mol H2O tartalom) alacsonyabbak a vizsgálat alatt várható legnagyobb szinteknél, ám ilyenkor a mért H2O- interferenciát arányosan növelni kell úgy, hogy a mért interferenciát meg kell szorozni a várható legnagyobb H2O-koncentrációs érték és az eljárás során mért tényleges érték közötti aránnyal. A két arányosított interferencia-érték összegének eleget kell tennie a 8.1.9.2.3. pontban meghatározott toleranciának.

8.1.10.   Szénhidrogénmérések

8.1.10.1.   Lángionizációs érzékelő (FID) optimalizálása és ellenőrzése

8.1.10.1.1.   Alkalmazási kör és gyakoriság

Valamennyi lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket kalibrálni kell az első beszereléskor. A kalibrálást a helyes műszaki gyakorlat szerint kell megismételni. Szénhidrogént mérő lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék esetében az alábbi lépéseket kell végrehajtani:

a)

a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék különböző szénhidrogénekre adott válaszát optimalizálni kell az első beszereléskor és jelentős karbantartás után. A lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék propilénre és toluolra adott válaszának a propánra adott válasz 0,9–1,1-szeresének kell lennie;

b)	egy lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék metánra (CH4) adott válaszát az első beszereléskor és jelentős karbantartás után kell meghatározni a 8.1.10.1.4. pontban leírtak szerint;

c)	a metánra (CH4) adott választ vizsgálatot megelőző 185 napon belül kell ellenőrizni.

8.1.10.1.2.   Kalibrálás

A helyes műszaki gyakorlat alapján ki kell dolgozni egy kalibrálási eljárást a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék gyártójának utasításai és a lángionizációs érzékelő kalibrálásának általa ajánlott gyakorisága alapján. A FID gázelemző készülékeket a 9.5.1. pontban szereplő előírásoknak megfelelő C3H8 kalibráló gázokkal kell kalibrálni. A kalibrálást egyes szénszám (C1) alapján kell elvégezni;

8.1.10.1.3.   Szénhidrogének kimutatására szolgáló lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékek válaszának optimalizálása

Ez az eljárás csak az olyan lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékekre vonatkozik, amelyek a szénhidrogéneket mérik.

a)

A műszer első elindítását és a működéshez való alapvető beállítását a gyártó követelményei és a helyes műszaki gyakorlat alapján kell végrehajtani a FID üzemanyagával és nullázó levegővel. a fűtött lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékeknek az előírt üzemi hőmérsékleti tartományon belül kell lenniük. A lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék válaszát optimalizálni kell, hogy a gázelemző készülék kibocsátásvizsgálat során leggyakrabban előforduló mérőtartományában a 8.1.10.1.1. pont a) alpontja és a 8.1.10.2. pont szerint megfeleljen a szénhidrogén-választényezőkre vonatkozó követelménynek és az oxigéninterferencia ellenőrzésekor. A műszer gyártójának ajánlásai és a helyes műszaki gyakorlat alapján a gázelemző készülék magasabb méréstartományát lehet használni a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék pontosabb optimalizálása érdekében, ha a gázelemző készülék általános mérőtartománya alacsonyabb, mint a gyártó által az optimalizáláshoz megadott minimumtartomány;

b)

a fűtött lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékeknek az előírt üzemi hőmérsékleti tartományon belül kell lenniük. A lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék válaszát a gázelemző készülék kibocsátásvizsgálat során leggyakrabban előforduló mérőtartományában kell optimalizálni. A tüzelőanyag és a levegő áramát a gyártó ajánlása szerint kell beállítani, majd egy mérőtartomány-kalibráló gázt kell a gázelemző készülékbe vezetni;

c)

az optimalizáláshoz a következő i–iv. bekezdésben leírt lépéseket vagy a műszer gyártója által előírt eljárást kell követni. Az optimalizálás történhet az SAE 770141 sz. specifikációjában leírt eljárásokkal is; i. egy adott tüzelőanyag-áramnál kiváltott válaszjelet a mérőtartomány-kalibráló gázra adott válaszjel és a nullázó gázra adott válaszjel különbségéből kell meghatározni; ii. a tüzelőanyag-áramot lépésenként be kell állítani a gyártó által ajánlott érték alá és fölé. Ezen beállításokkal rögzíteni kell a mérőtartomány-kalibráló és a nullázó gázra adott válaszokat; iii. a kalibrálógáz és a nullázó gáz válaszjele közötti különbséget egy görbén kell ábrázolni, a tüzelőanyag-áramot pedig a görbe gázdús oldalára kell beállítani. Ez a tüzelőanyag-áram kiindulási beállítása, amelyet a szénhidrogénekre vonatkozó választényezőktől (a 8.1.10.1.1. pont a) alpontja) és az oxigéninterferencia ellenőrzésekor (8.1.10.2. pont) kapott eredményektől függően szükség esetén optimalizálni kell; iv. ha az oxigéninterferencia vagy a szénhidrogénre vonatkozó választényezők nem felelnek meg az alábbi előírásoknak, akkor a levegőáramot fokozatosan a gyártó által megadott érték fölé, illetve alá kell beállítani, és az összes anyagáramra meg kell ismételni a 8.1.10.1.1. pont a) alpontjában és a 8.1.10.2. pontban leírtakat;

d)	meg kell határozni a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék tüzelőanyagának és égési levegőjének optimális áramlási sebességét és/vagy nyomását, és a jövőre nézve mintát kell venni belőlük, és fel kell őket jegyezni.

8.1.10.1.4.   Szénhidrogének kimutatására szolgáló lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékek CH4-re adott válaszának meghatározása

Mivel a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékek általában eltérő választ adnak a CH4-re, illetve a C3H8-ra, a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékek optimalizálása után valamennyi, az összes szénhidrogén kimutatására szolgáló FID készülék CH4-re adott RF CH4[THC-FID] választényezőjét meg kell határozni A CH4 válaszának ellensúlyozása céljából az e szakasz szerint mért legutóbbi RF CH4[THC-FID] választényezőt kell a VII. melléklet 2. szakaszában (tömegalapú megközelítés) vagy 3. szakaszában (moláris alapú megközelítés) leírt szénhidrogén-meghatározáshoz végzett számításokban alkalmazni. Az RF CH4[THC-FID] választényezőt az alábbiak szerint kell meghatározni:

a)

a kibocsátásvizsgálat előtt ki kell választani a gázelemző készülék mérőtartományának meghatározásához használt C3H8 mérőtartomány-kalibráló gáz koncentrációját. Csak a 9.5.1. pontban leírt követelményeknek eleget tevő mérőtartomány-kalibráló gázokat lehet választani, és fel kell jegyezni a gáz C3H8 koncentrációját;

b)	a 9.5.1. pontban leírt követelményeknek eleget tevő CH4 mérőtartomány-kalibráló gázt lehet választani, és fel kell jegyezni a gáz CH4 koncentrációját;

c)	a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket a gyártó utasításainak megfelelően kell működtetni;

d)	meg kell győződni arról, hogy a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék kalibrálása C3H8 segítségével történt. A kalibrálást egyes szénszám (C1) alapján kell elvégezni;

e)	a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket egy kibocsátásvizsgálathoz használt nullázó gázzal le kell nullázni;

f)	be kell állítani a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék mérőtartományát a kiválasztott C3H8 mérőtartomány-kalibráló gázzal;

g)	a b) pont szerint kiválasztott CH4 mérőtartomány-kalibráló gázt a FID gázelemző készülék mintabevezető nyílásán keresztül kell bevezetni;

h)	a gázelemző készülék válaszának stabilizálódnia kell. A stabilizálódási időbe beletartozhat a gázelemző készülék átszellőztetésére és a válaszának figyelembevételére fordított idő is;

i)	30 másodpercnyi mintaadatot kell rögzíteni, míg a gázelemző készülék a CH4-koncentrációt méri, és ki kell számítani ezen értékek számtani közepét;

j)	az átlagos mért koncentrációt el kell osztani a CH4 kalibráló gáz feljegyzett koncentrációjával. Az eredmény a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék CH4-re adott RF CH4[THC-FID] választényezője.

8.1.10.1.5.   Szénhidrogének kimutatására szolgáló lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékek metánra (CH4) adott válaszának ellenőrzése

Ha a 8.1.10.1.4. szakasz szerinti RF CH4[THC-FID] értéke a legutóbb meghatározott érték ± 5,0 százalékán belül van, akkor a szénhidrogének kimutatására szolgáló lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék megfelel a metánra adott válasz ellenőrzésén.

a)

Először meg kell győződni arról, hogy a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék tüzelőanyagának, égési levegőjének és mintájának nyomása és/vagy áramlási sebessége a legutóbb meghatározott érték ± 0,5 %-án belül van a 8.1.10.1.3. pontban leírtak szerint. Ha ezeket az áramlási sebességeket ki kell igazítani, akkor a 8.1.10.1.4. pontban leírtak szerint meg kell határozni az RF CH4[THC-FID] új értékét. Ellenőrizni kell, hogy az RF CH4[THC-FID] meghatározott értéke a 8.1.10.1.5. pontban meghatározott tűrésen belül esik-e;

b)	ha az RF CH4[THC-FID] értéke a 8.1.10.1.5. pontban meghatározott tűrésen kívül esik, akkor a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék válaszát a 8.1.10.1.3. pontban leírtak szerint újra optimalizálni kell;

c)

a 8.1.10.1.4. pontban leírtak szerint meg kell határozni az RF CH4[THC-FID] új értékét. Az RF CH4[THC-FID] ezen új értékét kell a VII. melléklet 2. szakaszában (tömegalapú megközelítés) vagy 3. szakaszában (moláris alapú megközelítés) leírt szénhidrogén-meghatározáshoz végzett számításokban alkalmazni.

8.1.10.2.   A nem sztöchiometrikus hígítatlan kipufogógáz kimutatására szolgáló lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék O2-vel való interferenciájának ellenőrzése

8.1.10.2.1.   Alkalmazási kör és gyakoriság

Ha lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékekkel hígítatlan kipufogógázra vonatkozó méréseket végeznek, a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék O2-vel való interferenciájának mértékét a gázelemző készülék első beszerelésekor és jelentős karbantartás után ellenőrizni kell.

8.1.10.2.2.   Mérési alapelvek

A hígítatlan kipufogógáz O2-koncentrációjának változása a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék lángja hőmérsékletének megváltoztatásával befolyásolhatja a készülék válaszát. A lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék tüzelőanyag-, égési levegő- és mintaáramát optimalizálni kell, hogy megfeleljenek az ellenőrzésen. A lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék működését a kibocsátásvizsgálat során jelentkező O2-interferenciára vonatkozó kiegyenlítő algoritmusokkal kell ellenőrizni.

8.1.10.2.3.   Rendszerkövetelmények

A vizsgálat során használt minden lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléknek meg kell felelnie az O2-interferencia e szakaszban leírt eljárás szerint végzett ellenőrzésének.

8.1.10.2.4.   Az eljárás

A lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék O2-vel való interferenciáját a következők szerint kell meghatározni, figyelembe véve, hogy egy vagy több gázmegosztóval elő lehet állítani az ellenőrzés elvégzéséhez szükséges vonatkoztatási gázkoncentrációkat:

a)

három olyan vonatkoztatási mérőtartomány-kalibráló gázt kell választani, amelyek megfelelnek a 9.5.1. pontban előírt követelményeknek, és kibocsátásvizsgálat előtt a gázelemző készülék mérőtartományának meghatározásához használt C3H8 koncentrációt tartalmaznak. CH4 vonatkoztatási mérőtartomány-kalibráló gázokat kell választani a metánkiválasztóval CH4-re kalibrált lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékekhez. A három kiegyensúlyozó gáz koncentrációját úgy kell megválasztani, hogy az O2 és az N2 koncentrációi a vizsgálat során várható legkisebb, legnagyobb és közbenső O2-koncentrációnak feleljenek meg. Az átlagos O2-koncentráció használatára vonatkozó követelménytől el lehet tekinteni, ha a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket az átlagos várható oxigénkoncentrációval kiegyensúlyozott mérőtartomány-kalibráló gázzal kalibrálták;

b)	meg kell győződni arról, hogy a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék megfelel a 8.1.10.1. pont előírásainak;

c)

a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket úgy kell elindítani és üzemeltetni, mint egy kibocsátásvizsgálat előtt. A lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék égőjének légforrásától függetlenül ennél a vizsgálatnál nullázó levegőt kell használni a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék égőjének légforrásaként;

d)	a gázelemző készüléken el kell végezni a nullapont-beállítást;

e)	a gázelemző készülék mérőtartományát egy kibocsátásvizsgálathoz használt mérőtartomány-kalibráló gázzal kell beállítani;

f)

a nullapontválaszt a kibocsátásvizsgálathoz használt nullázó gázzal kell ellenőrizni. A következő lépésre kell továbblépni, ha 30 másodpercnyi mintaadat átlagos nullapontválasza az e pont e) alpontjában használt vonatkoztatási mérőtartomány-kalibrálási referenciaérték ± 0,5 %-án belül van, ellenkező esetben az eljárást újra kell kezdeni e pont d) alpontjától kezdve;

g)	a gázelemző készülék válaszát a vizsgálatok alatt várható legkisebb O2-koncentrációjú mérőtartomány-kalibráló gáz segítségével kell ellenőrizni. 30 s-nyi stabilizált mintaadat átlagos válaszát x O2minHC néven kell rögzíteni;

h)

a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék nullapontválaszát a kibocsátásvizsgálathoz használt nullázó gázzal kell ellenőrizni. A következő lépést kell elvégezni, ha 30 másodpercnyi stabilizált minta adatának átlagos nullapontválasza az e pont e) alpontjában használt vonatkoztatási mérőtartomány-kalibrálási referenciaérték ± 0,5 %-án belül van, ellenkező esetben az eljárást újra kell kezdeni e pont d) alpontjától kezdve;

i)	a gázelemző készülék válaszát a vizsgálatok alatt várható átlagos O2-koncentrációjú mérőtartomány-kalibráló gáz segítségével kell ellenőrizni. 30 s-nyi stabilizált mintaadat átlagos válaszát x O2avgHC néven kell rögzíteni;

j)

a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék nullapontválaszát a kibocsátásvizsgálathoz használt nullázó gázzal kell ellenőrizni. A következő lépést kell elvégezni, ha 30 másodpercnyi stabilizált minta adatának átlagos nullapontválasza az e pont e) alpontjában használt vonatkoztatási mérőtartomány-kalibrálási referenciaérték ± 0,5 %-án belül van, ellenkező esetben az eljárást újra kell kezdeni e pont d) alpontjától kezdve;

k)	a gázelemző készülék válaszát a vizsgálatok alatt várható legnagyobb O2-koncentrációjú mérőtartomány-kalibráló gáz segítségével kell ellenőrizni. 30 s-nyi stabilizált mintaadat átlagos válaszát x O2maxHC néven kell rögzíteni;

l)

a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék nullapontválaszát a kibocsátásvizsgálathoz használt nullázó gázzal kell ellenőrizni. A következő lépést kell elvégezni, ha 30 másodpercnyi stabilizált minta adatának átlagos nullapontválasza az e pont e) alpontjában használt vonatkoztatási mérőtartomány-kalibrálási referenciaérték ± 0,5 %-án belül van, ellenkező esetben az eljárást újra kell kezdeni e pont d) alpontjától kezdve;

m)

ki kell kiszámítani az x O2maxHC és a vonatkoztatási gáz koncentrációja közötti százalékos különbséget. Ki kell kiszámítani az x O2avgHC és a vonatkoztatási gáz koncentrációja közötti százalékos különbséget. ki kell kiszámítani az x O2minHC és a vonatkoztatási gáz koncentrációja közötti százalékos különbséget. Meg kell határozni a három érték közül a legmagasabb % különbséget. Ez az O2-interferencia;

n)

ha az O2-interferencia ± 3 százalékon belül van, akkor a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék megfelel az O2-interferencia ellenőrzésén; ellenkező esetben a következők közül egy vagy több lépést végre kell hajtani a probléma megoldására: i. meg kell ismételni az ellenőrzést annak meghatározása érdekében, hogy történt-e hiba az eljárás során; ii. magasabb vagy alacsonyabb O2-koncentrációjú nullázógázt és mérőtartomány-kalibráló gázt kell választani a kibocsátásvizsgálathoz, és meg kell ismételni az ellenőrzést; iii. ki kell igazítani a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülék égésilevegő-, tüzelőanyag- és mintaáramát. Meg kell jegyezni, hogy ha ezeket az áramlási sebességeket az O2-interferencia ellenőrzésén való megfelelés érdekében kiigazítják az összes szénhidrogén kimutatására szolgáló FID készüléken, akkor az RF CH4 értékét ismét be kell állítani a következő RF CH4-ellenőrzéshez Az O2-interferencia ellenőrzését a kiigazítás után meg kell ismételni, és meg kell határozni az RF CH4 értékét; iv. a lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készüléket meg kell javítani vagy ki kell cserélni, és az O2-interferencia ellenőrzését meg kell ismételni.

8.1.10.3.   A metánkiválasztó penetrációs hányadai (fenntartva)

8.1.11.   NOx-mérések

8.1.11.1.   A kemilumineszcens detektoros gázelemző készülékre (CLD) a CO2 és a H2O által gyakorolt kioltó hatás ellenőrzése

8.1.11.1.1.   Alkalmazási kör és gyakoriság

Ha a NOx mérése kemilumineszcens detektoros (CLD) gázelemző készülékkel történik, a H2O és CO2 kioltó hatásának mértékét a CLD gázelemző készülék első beszerelésekor és jelentős karbantartás után ellenőrizni kell.

8.1.11.1.2.   Mérési alapelvek

A H2O és CO2 ütközési kioltás révén csökkentheti a kemilumineszcens detektoros gázelemző készülék NOx-ra adott válaszát, az ütközési kioltás ugyanis gátolja a kemilumineszcens reakciót, amellyel a CLD gázelemző készülék kimutatja a NOx-okat. Ez az eljárás és a 8.1.11.2.3. pontban leírt számítások meghatározzák a kioltást, és a kioltás eredményeit összevetik a kibocsátásvizsgálat során várható legnagyobb H2O-mólfrakcióval és a legnagyobb CO2-koncentrációval. Ha a kemilumineszcens detektoros (CLD) gázelemző készülék olyan kiegyenlítő algoritmusokat használ, amelyek H2O- és/vagy CO2-mérő műszereken alapulnak, a kioltás értékelésekor ezeknek a műszereknek be kell lenniük kapcsolva, és a kiegyenlítő algoritmusokat is alkalmazni kell.

8.1.11.1.3.   Rendszerkövetelmények

Hígított kipufogógáz mérésekor a H2O és CO2 által a kemilumineszcens detektoros (CLD) gázelemző készülékre gyakorolt együttes kioltó hatás nem lehet nagyobb, mint ± 2 %. Hígított kipufogógáz mérésekor a H2O és CO2 által a kemilumineszcens detektoros (CLD) gázelemző készülékre gyakorolt együttes kioltó hatás nem lehet nagyobb, mint ± 2,5 %. Az együttes kioltó hatás a CO2-nek a 8.1.11.1.4. pont szerint meghatározott kioltó hatásának és a H2O-nak a 8.1.11.1.5. pont szerint meghatározott kioltó hatásának összege. Ha ezek a követelmények nem teljesülnek, korrekciós intézkedéseket kell tenni, azaz meg kell javítani vagy ki kell cserélni a gázelemző készüléket. A kibocsátásvizsgálatok végrehajtása előtt meg kell győződni arról, hogy a korrekciós intézkedés sikeresen helyreállította a gázelemző készülék megfelelő működését.

8.1.11.1.4.   A CO2 kioltó hatásának ellenőrzésére szolgáló eljárás

A következő módszer vagy a műszer gyártója által előírt módszer alkalmazható a CO2 kioltó hatásának meghatározására egy olyan gázmegosztót alkalmazva, amely a kétkomponensű mérőtartomány-kalibráló gázokat nullázó gázzal hígítja, és megfelel a 9.4.5.6. pontban foglalt előírásoknak, vagy a helyes műszaki gyakorlat alapján más protokollt fejlesztenek ki:

a)	a szükséges csatlakozásokat teflonból vagy rozsdamentes acélból készült vezetékekből kell készíteni;

b)	a gázmegosztót úgy kell összeállítani, hogy közel azonos mennyiségű mérőtartomány-kalibráló gázt és hígítógázt keverjen össze;

c)	ha a kemilumineszcens detektoros (CLD) gázelemző készülék rendelkezik olyan üzemmóddal, amelyben az összes NOx helyett csak a NOx-ot észleli, a CLD gázelemző készüléket a csak a NO-ot észlelő üzemmódban kell üzemeltetni;

d)	olyan CO2-kalibráló gázt kell használni, amely eleget tesz a 9.5.1. pontban leírt követelményeknek, és koncentrációja megközelítőleg kétszerese a kibocsátásmérések során várható legnagyobb CO2-koncentrációnak;

e)

olyan NO mérőtartomány-kalibráló gázt kell használni, amely eleget tesz a 9.5.1. pontban leírt követelményeknek, és koncentrációja megközelítőleg kétszerese a kibocsátásmérések során várható legnagyobb NO-koncentrációnak. A műszer gyártójának ajánlásai és a helyes műszaki gyakorlat alapján nagyobb koncentrációt lehet használni a pontos ellenőrzés érdekében, ha a várható NO-koncentráció alacsonyabb, mint a műszer gyártója által az ellenőrzéshez megadott minimumtartomány;

f)

a kemilumineszcens detektoros gázelemző készüléken be kell állítani a nullapontot és a mérőtartományt. A gázmegosztó segítségével be kell állítani a kemilumineszcens detektoros gázelemző készülék mérőtartományát az e pont e) alpontjában említett NO mérőtartomány-kalibráló gázzal. A NO mérőtartomány-kalibráló gáz vezetékét csatlakoztatni kell a gázmegosztó kalibráló bemenetéhez; a gázmegosztó hígító bemenetéhez a nullázó gáz vezetékét kell csatlakoztatni; az e pont b) alpontjában választott névleges keverési arányt kell alkalmazni; és a gázmegosztó által előállított koncentrációjú NO gázzal kell meghatározni a kemilumineszcens detektoros gázelemző készülék mérőtartományát. A pontos gázmegosztás érdekében szükség szerint helyesbíteni kell a gáz tulajdonságait;

g)	a CO2 mérőtartomány-kalibráló gáz vezetékét csatlakoztatni kell a gázmegosztó kalibráló bemenetéhez;

h)	a gázmegosztó hígító bemenetéhez az NO mérőtartomány-kalibráló gáz vezetékét kell csatlakoztatni;

i)

miközben az NO és a CO2 átfolyik a gázmegosztón, stabilizálni kell a gázmegosztó kimenetét. Meg kell határozni a gázmegosztó kimenetének CO2-koncentrációját, a pontos gázmegosztás érdekében szükség szerint helyesbítve a gáz tulajdonságait; Az x CO2act koncentrációt fel kell jegyezni, és fel kell használni a kioltás 8.1.11.2.3. pont szerinti ellenőrzésének számításaiban. Gázmegosztó helyett más egyszerű gázkeverő berendezés is használható. Ebben az esetben a gázelemző készülékkel meg kell határozni a CO2 koncentrációt. Ha az NDIR nem diszperzív infravörös gázelemző készüléket egyszerű gázkeverő berendezéssel használják együtt, akkor annak meg kell felelnie az e szakaszban meghatározott követelményeknek, és mérőtartományát az e pont d) alpontjában említett CO2 mérőtartomány-kalibráló gázzal kell meghatározni. Az NDIR gázelemző készülék linearitását előbb a teljes skálán a vizsgálat alatt várható legnagyobb CO2-koncentráció kétszereséig ellenőrizni kell;

j)

a CLD gázelemző készülékkel meg kell mérni az NO-koncentrációt a gázmegosztó után. időt kell hagyni arra, hogy a gázelemző készülék válasza stabilizálódjon. A stabilizálódási időbe beletartozhat az átvezető cső átszellőztetésére és az elemzőkészülék válaszának figyelembevételére fordított idő is. 30 másodpercnyi mintaadatot kell rögzíteni, míg a gázelemző készülék a minta koncentrációját méri. Ezekből az adatokból ki kell számítani a koncentráció x NOmeas számtani középértékét. Az x NOmeas értékét fel kell jegyezni, és fel kell használni a kioltás 8.1.11.2.3. pont szerinti ellenőrzésének számításaiban;

k)	a (6-24) egyenlet segítségével ki kell számítani a gázmegosztó kimeneténél fennálló x NOact tényleges NO-koncentrációt a mérőtartomány-kalibráló gáz koncentrációi és x CO2act alapján. A kiszámított értéket kell használni a kioltás ellenőrzésének (6-23) egyenlet szerinti számításaiban;

l)	a 8.1.11.1.4. és a 8.1.11.1.5. pont szerint feljegyzett értékek alapján kell kiszámítani a 8.1.11.2.3. pontban leírt kioltó hatást.

8.1.11.1.5.   A H2O kioltó hatásának ellenőrzésére szolgáló eljárás

A következő módszer vagy a műszer gyártója által előírt módszer alkalmazható a H2O kioltó hatásának meghatározására, vagy a helyes műszaki gyakorlat alapján más protokollt fejlesztenek ki:

a)	a szükséges csatlakozásokat teflonból vagy rozsdamentes acélból készült vezetékekből kell készíteni;

b)	ha a kemilumineszcens detektoros (CLD) gázelemző készülék rendelkezik olyan üzemmóddal, amelyben az összes NOx helyett csak a NOx-ot észleli, a CLD gázelemző készüléket a csak a NO-ot észlelő üzemmódban kell üzemeltetni;

c)

olyan NO mérőtartomány-kalibráló gázt kell használni, amely eleget tesz a 9.5.1. pontban leírt követelményeknek, és koncentrációja megközelíti a kibocsátásmérések során várható legnagyobb koncentrációt. A műszer gyártójának ajánlásai és a helyes műszaki gyakorlat alapján nagyobb koncentrációt lehet használni a pontos ellenőrzés érdekében, ha a várható NO-koncentráció alacsonyabb, mint a műszer gyártója által az ellenőrzéshez megadott minimumtartomány;

d)

a kemilumineszcens detektoros gázelemző készüléken be kell állítani a nullapontot és a mérőtartományt. Be kell állítani a kemilumineszcens detektoros gázelemző készülék mérőtartományát az e pont c) alpontjában említett NO mérőtartomány-kalibráló gázzal, a mérőtartomány-kalibráló gáz x NOdry koncentrációját fel kell jegyezni, és fel kell használni a kioltás 8.1.11.2.3. pont szerinti ellenőrzésének számításaiban;

e)

a NO mérőtartomány-kalibráló gázt zárt tartályban desztillált vízen átbuborékoltatva párásítani kell. Ha ennél az ellenőrző vizsgálatnál a párásított NO mérőtartomány-kalibráló gáz nem halad át mintaszárítón, akkor a tartály hőmérsékletét úgy kell szabályozni, hogy hozzávetőleg olyan magas H2O-szint jöjjön létre, mint a kibocsátásvizsgálat alatt várható legnagyobb H2O-mólfrakció. Ha a párásított NO mérőtartomány-kalibráló gáz nem halad át mintaszárítón, akkor a 8.1.11.2.3. pontban leírt kioltás-ellenőrzési számítások a kibocsátásvizsgálat alatt várható legnagyobb H2O-mólfrakciónak megfelelő szintre növelik arányosan a H2O mért kioltó hatását. Ha ennél az ellenőrző vizsgálatnál a párásított NO kalibrálógáz a vizsgálat során szárítón halad át, akkor a tartály hőmérsékletét úgy kell szabályozni, hogy legalább olyan magas H2O-szint jöjjön létre, mint a 9.3.2.3.1. pontban előírt szint. Ez esetben a 8.1.11.2.3. pontban meghatározott kioltás-ellenőrzési számítások nem növelik meg arányosan a H2O mért kioltó hatását;

f)

a párásított NO vizsgálati gázt be kell vezetni a mintavevő rendszerbe. A gázt a kibocsátásvizsgálat során használt mintaszárító előtt és után is be lehet vezetni. A bevezetés pontjától függően kell az e pont e) alpontjának megfelelő számítási módszerét választani. Meg kell jegyezni, hogy a mintaszárítónak meg kell felelnie a 8.1.8.5.8. pontban említett mintaszárító-ellenőrzésen;

g)

meg kell mérni a H2O mólfrakcióját a párásított NO mérőtartomány-kalibráló gázban. Mintaszárító használata esetén a párásított NO mérőtartomány-kalibráló gáz x H2Omeas H2O mólfrakcióját a mintaszárító után kell megmérni. Az x H2Omea értékét ajánlott a CLD gázelemző készülék bemenetéhez a lehető legközelebb megmérni. Az x H2Omeas kiszámítható a T dew harmatpont és a p total abszolút nyomás mért értékéből;

h)

a helyes műszaki gyakorlat alapján, az x H2Omeas mérésének pontjától a gázelemző készülékig meg kell akadályozni a kondenzációt az átvezető csövekben, szerelvényekben és szelepekben. A rendszert ajánlott úgy megtervezni, hogy az átvezető csövekben, szerelvényekben és szelepekben falhőmérséklete az x H2Omeas mérésének pontjától a gázelemző készülékig legalább 5 K-kal a mintagáz helyi harmatpontja felett legyen;

i)

a párásított NO mérőtartomány-kalibráló gáz koncentrációját meg kell mérni a CLD gázelemző készülékkel. időt kell hagyni arra, hogy a gázelemző készülék válasza stabilizálódjon. A stabilizálódási időbe beletartozhat az átvezető cső átszellőztetésére és az elemzőkészülék válaszának figyelembevételére fordított idő is. 30 másodpercnyi mintaadatot kell rögzíteni, míg a gázelemző készülék a minta koncentrációját méri. Ezekből az adatokból ki kell számítani az x NOwet számtani középértéket. Az x NOwet értékét fel kell jegyezni, és fel kell használni a kioltás 8.1.11.2.3. pont szerinti ellenőrzésének számításaiban.

8.1.11.2.   A CLD kioltása ellenőrzésének számításai

A CLD kioltásának ellenőrző számításait az e pontban leírt módon kell elvégezni.

8.1.11.2.1.   A vizsgálat alatt várható víz mennyisége

Meg kell becsülni a víznek a kibocsátásvizsgálat során várható x H2Oexp legnagyobb mólfrakcióját. Ezt a becslést a párásított NO mérőtartomány-kalibráló gáznak a 8.1.11.1.5. pont f) alpontja szerinti bevezetésének helyén kell elvégezni. A víz várható legnagyobb mólfrakciójának megbecslésekor az égési levegő, a tüzelőanyag égéstermékei és (adott esetben) a hígító levegő várható legnagyobb víztartalmát egyaránt figyelembe kell venni. Ha ezen ellenőrző vizsgálat során a párásított NO mérőtartomány-kalibráló gázt egy mintaszárító előtt vezetik be a mintavevő rendszerbe, akkor a víz várható legnagyobb mólfrakcióját nem kell megbecsülni, és az x H2Oexp értékét az x H2Omeas értékével egyenlőnek kell tekinteni.

8.1.11.2.2.   Vizsgálat alatt várható CO2 mennyisége

Meg kell becsülni a CO2-nek a kibocsátásvizsgálat során várható x CO2exp legnagyobb koncentrációját. Ezt a becslést a mintavevő rendszer azon pontján kell elvégezni, ahol a kevert NO és CO2 mérőtartomány-kalibráló gázokat a 8.1.11.1.4. pont j) alpontja szerint bevezetik. A CO2 várható legnagyobb koncentrációjának megbecslésekor a tüzelőanyag égéstermékei és a hígító levegő várható legnagyobb CO2-tartalmát egyaránt figyelembe kell venni.

8.1.11.2.3.   A H2O és a CO2 által együttesen gyakorolt kioltó hatás kiszámítása

A H2O és a CO2 által együttesen gyakorolt kioltó hatást a (6-23) egyenlettel kell kiszámítani:

(6-23)

ahol:

quench =	a CLD kioltásának mértéke
x NOdry	a NO-nak a buborékoltató előtt a 8.1.11.1.5. pont d) alpontja szerint mért koncentrációja
x NOwet	a NO-nak a buborékoltató után a 8.1.11.1.5. pont i) alpontja szerint mért koncentrációja
x H2Oexp	a víznek a kibocsátásvizsgálat során várható legnagyobb mólfrakciója a 8.1.11.2.1. pont szerint
x H2Omeas	a víznek a kioltás ellenőrzése során a 8.1.11.1.5. pont g) alpontja szerint mért mólfrakciója
x NOmeas	a NO-nak a 8.1.11.1.4. pont j) alpontja szerint azon a ponton mért koncentrációja, amelyen a NO mérőtartomány-kalibráló gázt összekeverik CO2 mérőtartomány-kalibráló gázzal
x NOact	a NO-nak a 8.1.11.1.4. pont k) alpontja szerint, a (6-24) egyenlettel kiszámított, azon a ponton érvényes tényleges koncentrációja, amelyen a NO mérőtartomány-kalibráló gázt összekeverik CO2 mérőtartomány-kalibráló gázzal
x CO2exp	a CO2-nek a kibocsátásvizsgálat során várható legnagyobb koncentrációja a 8.1.11.2.2. pont szerint
x CO2act	a CO2-nek a 8.1.11.1.4. pont i) alpontja szerint azon a ponton érvényes tényleges koncentrációja, amelyen a NO mérőtartomány-kalibráló gázt összekeverik CO2 mérőtartomány-kalibráló gázzal

(6-24)

ahol:

x NOspan	a gázmegosztóba bemenő NO mérőtartomány-kalibráló gáz koncentrációja a 8.1.11.1.4. pont e) alpontja szerint
x CO2span	a gázmegosztóba bemenő CO2 mérőtartomány-kalibráló gáz koncentrációja a 8.1.11.1.4. pont d) alpontja szerint

8.1.11.3.   Nem diszperzív ultraibolya (NDUV) gázelemző készülék szénhidrogénekkel és H2O-val mutatott interferenciájának ellenőrzése

8.1.11.3.1.   Alkalmazási kör és gyakoriság

Ha az NOx mérése nem diszperzív infravörös abszorpció (NDIR) elvén működő gázelemző készülékkel történik, a H2O interferenciájának mértékét a gázelemző készülék első beszerelésekor és jelentős karbantartás után ellenőrizni kell.

8.1.11.3.2.   Mérési alapelvek

A szénhidrogének és a H2O zavarhatják a nem diszperzív ultraibolya (NDUV) gázelemző készüléket azzal, hogy a NOx-ra adott válaszhoz hasonló választ váltanak ki. Ha a nem diszperzív ultraibolya (NDUV) gázelemző készülék olyan kiegyenlítő algoritmusokat használ, amelyek más gázok mérési eredményei alapján teljesítik az interferencia-ellenőrzést, a gázelemző készülék interferencia-ellenőrzése során e méréseket is el kell végezni a kiegyenlítő algoritmusokat vizsgálatára.

8.1.11.3.3.   Rendszerkövetelmények

Egy NOx-ot kimutató nem diszperzív ultraibolya (NDUV) gázelemző készülék együttes H2O- és szénhidrogén-interferenciájának a várható átlagos NOx-koncentráció ± 2 % belül kell lennie.

8.1.11.3.4.   Az eljárás

Az interferenciavizsgálatot a következőképpen kell végrehajtani:

a)	a NOx-ot kimutató nem diszperzív ultraibolya (NDUV) gázelemző készüléket a gyártó utasításainak megfelelően kell elindítani, üzemeltetni, nullázni, illetve mérőtartománya tekintetében kalibrálni;

b)

az ellenőrzéshez ajánlott kivonni a motor kipufogógázát. Az NOx kipufogógázban található mennyiségét a 9.4. pontban szereplő előírásoknak megfelelő kemilumineszcens detektoros (CLD) gázelemző készülékkel kell meghatározni. A kemilumineszcens detektoros gázelemző készülék válaszát vonatkoztatási értéknek kell tekinteni. A kipufogógázban található szénhidrogének mennyiségét pedig a 9.4. pontban szereplő előírásoknak megfelelő lángionizációs érzékelős (FID) gázelemző készülékkel kell meghatározni. A lángionizációs érzékelő válaszát a szénhidrogének vonatkoztatási értékeként kell kezelni;

c)	ha a vizsgálatban mintaszárító használatára is sor kerül, a motor kipufogógázát a mintaszárító előtt kell bevezetni az nem diszperzív ultraibolya (NDUV) gázelemző készülékbe;

d)	időt kell hagyni arra, hogy a gázelemző készülék válasza stabilizálódjon. A stabilizálódási időbe beletartozhat az átvezető cső átszellőztetésére és az elemzőkészülék válaszának figyelembevételére fordított idő is;

e)	30 másodpercnyi mintaadatot kell rögzíteni, míg a gázelemző készülékek a minta koncentrációját mérik, és ki kell számítani a három gázelemző készülék értékeinek számtani közepét;

f)	a kemilumineszcens detektoros (CLD) gázelemző készülék középértékét ki kell vonni a nem diszperzív ultraibolya (NDUV) gázelemző készülék középértékéből;

g)

a különbséget meg kell szorozni a várható közepes szénhidrogén-koncentráció és az ellenőrzés során mért szénhidrogén-koncentráció közötti arányszámmal. a gázelemző készülék megfelel az e szakasz szerinti interferencia-ellenőrzésen, ha ez az eredmény a standard esetében várható NOx-koncentráció ± 2 %-án belül van a (6-25) egyenlet szerint:

(6-25)

ahol:

	az NOx CLD-vel mért átlagos koncentrációja, [μmol/mol] vagy [ppm]
	az NOx NDUV-vel mért átlagos koncentrációja, [μmol/mol] vagy [ppm]
	az átlagos mért szénhidrogén-koncentráció, [μmol/mol] vagy [ppm]
	a standard esetében várható átlagos mért szénhidrogén-koncentráció, [μmol/mol] vagy [ppm]
	a standard esetében várható átlagos NOx-koncentráció, [μmol/mol] vagy [ppm]

8.1.11.4   A mintaszárító NO2-penetrációja

8.1.11.4.1.   Alkalmazási kör és gyakoriság

Ha egy NOx-mérő eszköz előtt mintaszárítót alkalmaznak a minta szárítására, de nem használnak NO2-NO átalakítót a mintaszárító előtt, akkor el kell végezni a mintaszárító NO2-penetrációjának ellenőrzését. Ezt az ellenőrzést az első beszereléskor és jelentős karbantartás után kell elvégezni.

8.1.11.4.2.   Mérési alapelvek

A mintaszárító eltávolítja a vizet, amely egyébként interferálhatna az NOx-méréssel. Egy nem megfelelően kialakított hűtőfürdőben maradó folyékony víz eltávolíthatja a mintából a NO2-t. Ha előtte NO2-NO átalakító nélkül alkalmaznak mintaszárítót, akkor az az NOx megmérése előtt eltávolíthatja a NO2-ot a mintából.

8.1.11.4.3.   Rendszerkövetelmények

A mintaszárítónak lehetővé kell tennie a teljes NO2-szint legalább 95 %-ának mérését az NO2 várható maximális koncentrációján.

8.1.11.4.4.   Az eljárás

A mintaszárító működésének ellenőrzésére a következő eljárást kell alkalmazni:

a)	a műszerek összeállítása. A gázelemző készülék és a mintaszárító gyártójának a beindításra és az üzemeltetésre vonatkozó utasításait követni kell. A gázelemző készüléket és a mintaszárítót a teljesítmény optimalizálása érdekében szükség szerint be kell állítani;

b)

a berendezés összeállítása és adatgyűjtés; i. az összes NOx-ot mérő gázelemző készüléket úgy kell nullázni, illetve mérőtartománya tekintetében kalibrálni, mint egy kibocsátásvizsgálat előtt; ii. olyan NO2-kalibráló gázt (a száraz levegő alapgázát) kell választani, amelynek a NO2-koncentrációja megközelíti a kibocsátásmérések során várható legnagyobb koncentrációt. A műszer gyártójának ajánlásai és a helyes műszaki gyakorlat alapján nagyobb koncentrációt lehet használni a pontos ellenőrzés érdekében, ha a várható NO2-koncentráció alacsonyabb, mint a műszer gyártója által az ellenőrzéshez megadott minimumtartomány; iii. a kalibráló gáz feleslegét a gázmintavevő rendszer szondájánál vagy túlfolyójánál kell elvezetni. Csak a szállítás okozta késést és a műszer válaszát figyelembe véve időt kell hagyni arra, hogy az összes NOx-ra adott válasz stabilizálódjon; iv. az összes NOx-ra vonatkozó 30 s-nyi adat átlagát ki kell számítani és x NOxref néven kell rögzíteni; v. a NO2 kalibráló gáz áramát le kell állítani; vi. ezután 323 K (50 °C)-os harmatpontra állított harmatponti generátor által előállított gázt a gázmintavevő rendszer szondájánál vagy túlfolyójánál bevezetve telíteni kell a mintavevő rendszert. A harmatponti generátor által előállított gázból mintát kell venni a mintavevő rendszerrel, és legalább 10 percen keresztül át kell vezetni a mintaszárítón, amíg a mintaszárító egyenletes mennyiségű vizet nem távolít el; vii. azonnal vissza kell kapcsolni az x NOxref megállapításához használt NO2 kalibráló gázzal való elárasztást. Csak a szállítás okozta késést és a műszer válaszát figyelembe véve időt kell hagyni arra, hogy az összes NOx-ra adott válasz stabilizálódjon. Az összes NOx-ra vonatkozó 30 s-nyi adat átlagát ki kell számítani és x NOxmeas néven kell rögzíteni; viii. az x NOxmeas-t az x NOxdry-ra kell korrigálni a mintaszárító kimeneti hőmérsékletén és nyomásán a mintaszárítón keresztülhaladó maradék vízgőz alapján;

c)	teljesítményértékelés: ha az x NOxdry kevesebb, mint az x NOxref 95 %-a, akkor a mintaszárítót meg kell javítani vagy ki kell cserélni.

8.1.11.5.   A NO2-NO-átalakító általi átalakítás hitelesítése

8.1.11.5.1.   Alkalmazási kör és gyakoriság

Ha az NOx meghatározására a csak a NO mennyiségét mérő gázelemző készüléket használnak, akkor a gázelemző készülék előtt NO2-NO átalakítót kell alkalmazni. Ezt az ellenőrzést az átalakító beszerelésekor, jelentős karbantartás után és vizsgálatot megelőző 35 napon belül kell elvégezni. Ezt az ellenőrző vizsgálatot ezzel a gyakorisággal meg kell ismételni annak ellenőrzése érdekében, hogy a NO2-NO átalakító katalitikus aktivitása nem romlott.

8.1.11.5.2.   Mérési alapelvek

Egy NO2-NO átalakító segítségével egy olyan gázelemző készülék, amely csak a NO mennyiségét méri, a kipufogógázban lévő NO2-t NO-dá alakítva képes meghatározni az összes NOx-at.

8.1.11.5.3.   Rendszerkövetelmények

Az NO2-NO átalakítónak a teljes NO2-szint legalább 95 %-ának mérését lehetővé kell tennie a NO2 várható legnagyobb koncentrációján.

8.1.11.5.4   Az eljárás

Egy NO2-NO átalakító működését a következő eljárással kell ellenőrizni:

a)	a műszerek összeállítása tekintetében a gázelemző készülék és az NO2-NO átalakító gyártójának a beindításra és az üzemeltetésre vonatkozó utasításait követni kell. A gázelemző készüléket és az átalakítót a teljesítmény optimalizálása érdekében szükség szerint be kell állítani;

b)	egy ózonfejlesztő bemenetét nullázólevegő- vagy oxigénforráshoz kell csatlakoztatni, kimenetét pedig egy háromutas T-csatlakozó egyik nyílásához. A NO mérőtartomány-kalibráló gázt egy másik nyíláshoz kell csatlakoztatni, az NO2-NO átalakító bemenetét pedig a maradék nyíláshoz;

c)

az ellenőrzés elvégzése során az alábbi lépéseket kell végrehajtani: i. az ózonfejlesztő levegőellátását el kell indítani, az ózonfejlesztő áramellátását ki kell kapcsolni, és az NO2-NO átalakítót megkerülő üzemmódra (azaz NO üzemmódra) kell kapcsolni. Csak a szállítás okozta késést és a műszer válaszát figyelembe véve időt kell hagyni a stabilizálódásra; ii. az NO és a nullázógáz áramát úgy kell beállítani, hogy az NO-koncentráció a gázelemző készüléknél a vizsgálat alatt várható összes NOx-koncentráció csúcsértéke közelében legyen. A gázkeverék NO2-tartalmának kisebbnek kell lennie, mint az NO koncentráció 5 %-a. Az NO-koncentrációt úgy kell feljegyezni, hogy kiszámítják a gázelemző készülékből vett 30 másodpercnyi mintaadat átlagát, és ezt jegyzik fel mint az x NOref értéket. A műszer gyártójának ajánlásai és a helyes műszaki gyakorlat alapján nagyobb koncentrációt lehet használni a pontos ellenőrzés érdekében, ha a várható NO-koncentráció alacsonyabb, mint a műszer gyártója által az ellenőrzéshez megadott minimumtartomány; iii. az ózonfejlesztő O2-ellátását el kell indítani, és az O2-áramot úgy kell beállítani, hogy a gázelemző készülék által kijelzett NO-érték körülbelül 10 százalékkal kisebb legyen, mint az x NOref érték. Az NO-koncentrációt úgy kell feljegyezni, hogy kiszámítják a gázelemző készülékből vett 30 másodpercnyi mintaadat átlagát, és ezt jegyzik fel mint az x NO+O2mix értéket; iv. az ózonfejlesztőt be kell kapcsolni, és az ózonfejlesztés mértékét úgy kell beállítani, hogy a gázelemző készülék által mért NO-érték az x NOref érték körülbelül 20 százaléka legyen, ugyanakkor legalább 10 százalék legyen az olyan NO aránya, amely nem lépett reakcióba. Az NO-koncentrációt úgy kell feljegyezni, hogy kiszámítják a gázelemző készülékből vett 30 másodpercnyi mintaadat átlagát, és ezt jegyzik fel mint az x NOmeas értéket; v. az NOx-gázelemző készüléket át kell kapcsolni NOx-üzemmódra, és meg kell mérni az összes NOx mennyiségét. Az NOx-koncentrációt úgy kell feljegyezni, hogy kiszámítják a gázelemző készülékből vett 30 másodpercnyi mintaadat átlagát, és ezt jegyzik fel mint az x NOxmeas értéket; vi. az ózonfejlesztőt ki kell kapcsolni, de a rendszeren keresztülfolyó gázáramot fenn kell tartani. Az NOx-elemző kimutatja az NO + O2 keverék NOx-tartalmát. Az NOx-koncentrációt úgy kell feljegyezni, hogy kiszámítják a gázelemző készülékből vett 30 másodpercnyi mintaadat átlagát, és ezt jegyzik fel mint az x NOx+O2mix értéket; vii. az O2-ellátást el kell zárni. Az NOx-elemző kimutatja az eredeti NO és N2 keverék NOx-tartalmát. Az NOx-koncentrációt úgy kell feljegyezni, hogy kiszámítják a gázelemző készülékből vett 30 másodpercnyi mintaadat átlagát, és ezt jegyzik fel mint az x NOxref értéket. Ez az érték legfeljebb 5 %-kal haladhatja meg az x NOref értéket;

d)	teljesítményértékelés: az NOx-átalakító hatásfokát úgy kell kiszámítani, hogy a kapott koncentrációkat be kell helyettesíteni a (6-26) egyenletbe: (6-26)

e)	ha az eredmény kisebb, mint 95 %, akkor az NO2-NO átalakítót meg kell javítani vagy ki kell cserélni.

8.1.12.   Részecskemérések

8.1.12.1.   Az analitikai mérleg ellenőrzése és a mérési eljárás ellenőrzése

8.1.12.1.1.   Alkalmazási kör és gyakoriság

Ez a szakasz három ellenőrzést ismertet:

a)	az analitikai mérleg működésének független ellenőrzése bármilyen szűrő mérését megelőző 370 napon belül;

b)	a mérleg nullázása és mérőtartományának meghatározása bármilyen szűrő mérését megelőző 12 órán belül;

c)	szűrő mérése előtt és után annak ellenőrzése, hogy a referenciaszűrők tömegmeghatározása egy meghatározott tűrésen belül legyen.

8.1.12.1.2.   Független hitelesítés

A mérleg gyártója (vagy a mérleg gyártója által jóváhagyott képviselő) belső ellenőrzési eljárások keretében, a vizsgálatot megelőző 370 napon belül ellenőrzi a mérleg működését.

8.1.12.1.3.   Nullázás és mérőtartomány-meghatározás

A mérleget nullázva és mérőtartományát legalább egy kalibrálósúllyal meghatározva ellenőrizni kell a működését, a használt súlyoknak pedig az ellenőrzés végrehajtásához meg kell felelniük a 9.5.2. pontban foglalt előírásoknak. Manuális vagy automatikus eljárást kell alkalmazni:

a)

a manuális eljáráshoz használni kell a mérleget, aminek során a mérleget nullázni kell és mérőtartományát legalább egy kalibrálósúllyal meg kell határozni. Ha a mérési folyamatnak a részecskemérések pontosságának és precizitásának javítása érdekében való megismétlésével kapott értékek általában átlagértékek, akkor a mérleg működésének ellenőrzésére is ugyanezt a módszert kell alkalmazni;

b)	automatikus eljárásra kerül sor belső kalibrálósúlyokkal, amelyek automatikusan ellenőrzik a mérleg működését. Ezeknek a belső kalibrálósúlyoknak az ellenőrzés végrehajtásához meg kell felelniük a 9.5.2. pontban foglalt előírásoknak.

8.1.12.1.4.   A referenciaminta lemérése

Egy mérési sorozat alatt minden tömegmérést ellenőrizni kell a mérési vonatkoztatási részecskeminta-hordozókat (pl. szűrőket) a mérés előtt és után is lemérve. Egy mérési sorozat bármilyen rövid lehet, de nem lehet hosszabb 80 óránál, és vizsgálat előtti és utáni tömegméréseket is magában foglalhat. Az egyes vonatkoztatási részecskeminta-hordozók egymást követő tömegmeghatározásainak a várt összes részecsketömeg ± 10 μg vagy ± 10 % közül a magasabb értéken belül azonos eredményt kell adniuk. Amennyiben az egymást követő részecske-mintavevő szűrő mérései nem felelnek meg ennek a feltételnek, a vonatkoztatási szűrő tömegének egymást követő meghatározásai keretében történő összes egyedi vizsgálatiszűrőtömeg-meghatározás eredményét érvénytelennek kell tekinteni. Ezeket a szűrőket egy másik mérés során újra le lehet mérni. Amennyiben egy vizsgálat utáni szűrőmérést érvénytelennek kell nyilvánítani, a vizsgálati időköz is érvénytelen. Ezt az ellenőrzést a következőképpen kell végrehajtani:

a)	legalább két részecskeminta-hordozót a részecskestabilizálási környezetben kell tartani. Ezeket kell referenciának tekinteni. Ugyanolyan anyagból készült és méretű, nem használt szűrőket kell referenciának választani;

b)

a referenciákat a részecskestabilizálási környezetben kell stabilizálni. A referenciákat stabilizáltnak lehet tekinteni, amennyiben legalább 30 percig a részecskestabilizálási környezetben voltak, és az azt megelőző legalább 60 percen keresztül a részecskestabilizálási környezet megfelelt a 9.3.4.4. pont előírásainak;

c)	a mérleget többször működtetni kell egy referenciamintával, de az eredményeket nem kell feljegyezni;

d)	a mérleget le kell nullázni, és be kell állítani a mérőtartományát. Egy vizsgálati tömeget (pl. kalibrálósúlyt) kell a mérlegre helyezni, majd eltávolítani, és meg kell győződni arról, hogy a mérleg a rendes stabilizálódási időn belül újra elfogadhatóan pontos nulla értéket mutat;

e)

a referenciahordozókat (pl. szűrőket) le kell mérni, és a tömegüket fel kell jegyezni. Ha a mérési folyamatnak a referenciahordozók (pl. szűrők) tömege pontosságának és precizitásának javítása érdekében való megismétlésével kapott értékek általában átlagértékek, akkor a mintahordozók (pl. szűrők) tömege átlagértékének megmérésére is ugyanezt a módszert kell alkalmazni;

f)	a mérleg környezetének harmatpontját, környezeti hőmérsékletét és légköri nyomását fel kell jegyezni;

g)	az eredményeket a feljegyzett környezeti feltételek alapján kell a felhajtóerő miatt korrigálni a 8.1.13.2. pont szerint. Valamennyi referencia felhajtóerővel korrigált tömegét fel kell jegyezni;

h)	valamennyi referenciahordozó (pl. szűrő) felhajtóerővel korrigált referenciatömegét ki kell vonni a korábban mért és feljegyzett, felhajtóerővel korrigált tömegből;

i)

ha a vizsgált referenciaszűrők tömege az e szakasz szerint megengedettnél nagyobb mértékben megváltozik, akkor a referenciahordozó (pl. szűrő) tömegének legutóbbi sikeres hitelesítése óta végzett összes részecsketömeg-meghatározást érvényteleníteni kell. A referencia részecskeszűrőket ki lehet selejtezni, ha csak az egyik szűrő tömege változott meg a megengedettnél nagyobb mértékben, és egyértelműen meg lehet határozni azt a különleges okot, amiért a szóban forgó szűrő tömege megváltozott, de amely nem befolyásolta a többi szűrőt. Így a hitelesítést sikeresnek lehet tekinteni. Ebben az esetben az érintett referenciahordozót az e pont j) alpontjának való megfelelés meghatározása során nem kell figyelembe venni, és az érintett referenciaszűrőt ki kell selejtezni és pótolni kell;

j)

ha a referenciatömegek valamelyike a 8.1.13.1.4. pont szerint megengedettnél nagyobb mértékben megváltozik, akkor a referenciatömegek legutóbbi két meghatározása között végzett összes részecsketömeg-meghatározás eredményét érvényteleníteni kell. Ha az e pont i) alpontjának megfelelően referencia részecskehordozó kiselejtezésére kerül sor, legalább egy olyan referencia tömegkülönbségnek lennie kell, amely megfelel a 8.1.13.1.4. pont feltételeinek. Ellenkező esetben a referenciahordozók (pl. szűrők) tömegének legutóbbi két meghatározása között végzett összes részecsketömeg-meghatározás eredményét érvényteleníteni kell.

8.1.12.2.   A részecske-mintavevő szűrő felhajtóerő miatti korrekciója

8.1.12.2.1.   Általános előírások

A részecske-mintavevő szűrők tömegét korrigálni kell a levegő felhajtóereje miatt. A felhajtóerő miatti korrekció a mintahordozó sűrűségétől, a levegő sűrűségétől és a mérleg kalibrálására használt súly sűrűségétől függ. A felhajtóerő miatti korrekció nem veszi figyelembe magukra a részecskékre ható felhajtóerőt, mivel a részecskék tömege általában az össztömegnek csupán a 0,01–0,10 %-át teszi ki. A tömeg ilyen kis hányadának a korrekciója legfeljebb 0,010 %-ot tenne ki. A felhajtóerővel korrigált értékek jelentik a részecskeminták tárasúlyát. Ezt követően a vizsgálat előtt megmért szűrők felhajtóerővel korrigált súlyát kivonják a vizsgálat után megmért megfelelő szűrők felhajtóerővel korrigált súlyából, hogy meghatározzák a vizsgálat során kibocsátott részecskék tömegét.

8.1.12.2.2.   A részecske-mintavevő szűrő sűrűsége

A különféle részecske-mintavevő szűrőknek más-más a sűrűsége. A mintahordozó ismert sűrűségét vagy egyes közös mintavevő-anyagok esetében valamelyik sűrűséget kell használni a következők szerint:

a)	teflonborítású boroszilikát üveg esetében a mintavevő anyag sűrűsége 2 300 kg/m3;

b)	a hordozó tömegének 95 %-át kitevő polimetilpentén tartógyűrűvel egybeépített teflon membrán (film) esetében a mintavevő közeg sűrűsége 920 kg/m3;

c)	teflon tartógyűrűvel egybeépített teflon membrán (film) esetében a mintavevő közeg sűrűsége 2 144 kg/m3.

8.1.12.2.3.   A levegő sűrűsége

Mivel egy analitikai mérleg környezeti hőmérsékletét szigorúan 295 ± 1 K (22 ± 1 °C) értéken, harmatpontját pedig 282,5 ± 1K (9,5 ± 1°C), értéken kell tartani, a levegő sűrűsége elsősorban a légköri nyomás függvénye. Ezért a felhajtóerő miatti korrekció csupán a légköri nyomás függvényeként van megadva.

8.1.12.2.4.   A kalibrálósúly sűrűsége

A fém kalibrálósúly anyagára megadott sűrűséget kell használni.

8.1.12.2.5.   A korrekció kiszámítása

A részecske-mintavevő szűrők tömegét a (6-27) egyenlet szerint kell korrigálni a levegő felhajtóereje miatt:

(6-27)

ahol:

m cor	a részecske-mintavevő szűrő felhajtóerővel korrigált tömege
m uncor	a részecske-mintavevő szűrő felhajtóerővel nem korrigált tömege
ρ air	a levegő sűrűsége a mérleg környezetében
ρ weight	a mérleg mérőtartományának beállításához használt kalibrálósúly sűrűsége
ρ media	a részecske-mintavevő szűrő sűrűsége

ahol:

(6-28)

ahol:

p abs	abszolút nyomás a mérleg környezetében
M mix	a levegő moláris tömege a mérleg környezetében
R	a moláris gázállandó.
T amb	a mérleg környezetének abszolút környezeti hőmérséklete.

8.2.   A műszerek vizsgálatra való hitelesítése

8.2.1.   A szakaszos mintavételhez szükséges arányos áramlásszabályozás és a szakaszos részecske-mintavételre vonatkozó legkisebb hígítási arány hitelesítése

8.2.1.1.   Az állandó térfogatú mintavételre vonatkozó arányossági feltételek

8.2.1.1.1.   Arányos áram

Bármely páros áramlásmérő esetében a felvett mintát és a teljes áramokat vagy 1 Hz gyakoriságú átlagukat a VII. melléklet 3. függelékében szereplő statisztikai számításokkal kell alkalmazni. Meg kell határozni a teljes áramhoz viszonyított mintaáram becslésének szórását. Minden vizsgálati időközre vonatkozóan igazolni kell, hogy a becslés szórása nem haladta meg az átlagos mintaáram 3,5 %-át.

8.2.1.1.2.   Állandó áram

Bármely páros áramlásmérő esetében a felvett mintát és a teljes áramokat vagy 1 Hz gyakoriságú átlagukat kell használni annak alátámasztására, hogy az egyes áramok az átlagos vagy a beállított értékhez képest ± 2,5 %-os tűréssel állandók. Az összes mérőeszköztípusra vonatkozó áram rögzítése helyett a következő lehetőségek is alkalmazhatók:

a)

kritikus áramlású Venturi-cső alkalmazása. A kritikus áramlású Venturi-csövek esetében a Venturi-cső belépőnyílásánál mért feltételeket vagy 1 Hz gyakoriságú átlagukat kell használni. Igazolni kell, hogy a Venturi-cső belépőnyílásánál az áramlási sűrűség az átlagos vagy a beállított sűrűséghez képest ± 2,5 %-os tűréssel állandó minden vizsgálati időköz tekintetében. Állandó térfogatú mintavételhez használt, kritikus áramlású Venturi-cső esetében ezt oly módon lehet igazolni, ha kimutatható, hogy a Venturi-cső belépőnyílásánál az abszolút hőmérséklet az átlagos vagy a beállított hőmérséklethez képest ± 4 %-os tűréssel állandó minden vizsgálati időköz tekintetében;

b)

térfogat-kiszorításos szivattyú alkalmazása. A szivattyú szívócsonkjánál mért feltételeket vagy 1 Hz gyakoriságú átlagukat kell használni. Igazolni kell, hogy a szivattyú bemeneti nyílásánál az áramlási sűrűség az átlagos vagy a beállított sűrűséghez képest ± 2,5 %-os tűréssel állandó minden vizsgálati időköz tekintetében. Állandó térfogatú mintavételhez használt szivattyú esetében ezt oly módon lehet igazolni, ha kimutatható, hogy a szivattyú bemeneti nyílásánál az abszolút hőmérséklet az átlagos vagy a beállított hőmérséklethez képest ± 2 %-os tűréssel állandó minden vizsgálati időköz tekintetében.

8.2.1.1.3.   Az arányos mintavétel igazolása

Minden arányos szakaszos mintavételnél, például zsákos vagy részecskeszűrős mintavételnél, meg kell bizonyosodni arról, hogy az arányos mintavételre valóban az alábbi módszerek valamelyikének alkalmazásával került sor, tekintetbe véve azt is, hogy az összes adatpont legfeljebb 5 %-át mint kiugró értéket figyelmen kívül lehet hagyni.

A helyes műszaki gyakorlat alapján, műszaki elemzés segítségével igazolni kell, hogy az arányos áramlásszabályozási rendszer eleve biztosítja az arányos mintavételt a vizsgálat során számításba jövő valamennyi körülmény esetén. A kritikus áramlású Venturi-csövek például a mintaáram és a teljes áram esetében is használhatók, amennyiben igazolhatóan mindig azonos bemeneti nyomással és hőmérséklettel rendelkeznek, valamint ha a kritikus áramlás szempontjából mindig ugyanolyan feltételekkel működnek.

A vizsgálati időközben végzett szakaszos részecske-mintavételhez szükséges legkisebb hígítási arány meghatározásához az áramlás és/vagy az indikátorgáz-koncentráció (például CO2) mért vagy számított értékét kell használni.

8.2.1.2.   A részáramú hígítórendszer hitelesítése

Ahhoz, hogy a részáramú hígítórendszer szabályozásával a hígítatlan kipufogógázból arányos mintát lehessen nyerni, gyors rendszerreakcióra van szükség; ez tükröződik a részáramú hígítórendszer gyors működésében. A rendszerre vonatkozó átalakítási időt a 8.1.8.6.3.2. pontban szereplő eljárással kell meghatározni. A részáramú hígítórendszer tényleges szabályozásának a jelenlegi mért feltételeken kell alapulnia. Ha a kipufogógáz-áram mérésének és a részáramú rendszernek a kombinált átalakítási ideje rövidebb mint 0,3 másodperc, akkor online szabályozást kell használni. Ha az átalakítási idő hosszabb 0,3 másodpercnél, akkor egy előre rögzített mérési meneten alapuló prediktív szabályozást kell használni. Ez esetben a kombinált felfutási idő nem haladhatja meg az 1 másodpercet, a kombinált késés pedig a 10 másodpercet. A teljes rendszerreakciót úgy kell kialakítani, hogy biztosítsa a részecskékből vett minta, a q m p,i (részáramú hígítórendszerbe belépő kipufogógáz-minta árama) reprezentativitását, a kipufogógáz tömegáramával arányosan. Az arányosság meghatározásához a q m p,i kontra q m ew,i regresszióanalízist kell elvégezni (a kipufogógáz tömegárama nedves alapon) legalább 5 Hz adatgyűjtési gyakoriságon, valamint a következő kritériumoknak kell teljesülnie:

a)	a qm p,i és a q m ew,i közötti lineáris regresszió r 2 korrelációs együtthatója nem lehet 0,95-nél kisebb;

b)	a q m ew,i alapján becsült qm p,i értékek szórása nem haladhatja meg q m p legnagyobb értékének 5 %-át;

c)	a regressziós egyenes állandója (az egyenes és a q m p tengely metszete) nem haladhatja meg a q m p legnagyobb értékének ± 2 %-át.

Prediktív szabályozásra van szükség, ha a részecske-mintavevő rendszer kombinált átalakítási ideje (t 50,P) és a kipufogógáz-tömegáram jeleinek átalakítási ideje (t 50,F) hosszabb 0,3 másodpercnél. Ilyen esetben egy előmérést kell végezni, és az előmérésben a kipufogógáz-áramra kapott jeleket lehet felhasználni a részecske-mintavevő rendszerbe belépő mintaáram szabályozására. A részáramú hígítórendszer szabályozása akkor helyes, ha a q m p szabályozására használt, az előmérésben kapott q m ew,pre-idősort, a t 50,P + t 50,F elővezérlési idővel eltolják.

A qm p,i és a qm ew,i közötti korreláció meghatározásához a tényleges vizsgálat során felvett adatokat kell használni oly módon, hogy a q m ew,i-t a q m p,i -hez képest a t 50,F idővel szinkronizálják (a szinkronizálásban t 50,P-nek nincs szerepe). A qm ew és a qm p közötti időeltolás egyenlő a 8.1.8.6.3.2. pontban meghatározott átalakítási idejük különbségével.

8.2.2.   A gázelemző készülékek tartományainak hitelesítése, valamint az eltolódás hitelesítése és korrigálása

8.2.2.1.   A tartományok hitelesítése

Amennyiben a gázelemző készülék a vizsgálat során bármikor a tartománya 100 %-a fölött működik, a következő lépéseket kell végrehajtani:

8.2.2.1.1.   Szakaszos mintavétel

A szakaszos mintavételhez a mintát újra kell elemezni a lehető legalacsonyabb tartománnyal, amely 100 % alatt a műszer legnagyobb válaszát eredményezi. Az eredményt fel kell jegyezni a legalacsonyabb olyan tartománytól kezdve, amelytől a gázelemző készülék a tartománya 100 %-a alatt működik az egész vizsgálat során.

8.2.2.1.2.   Folyamatos mintavétel

A folyamatos mintavételhez az egész vizsgálatot meg kell ismételni a gázelemző készülék következő, magasabb tartományának használatával. Ha a gázelemző készülék ismét a tartományának 100 %-a fölött működik, meg kell ismételni a vizsgálatot a következő, magasabb tartománnyal. A vizsgálatot addig kell ismételni, amíg a gázelemző készülék a teljes vizsgálat során folyamatosan a tartománya 100 %-a alatt működik.

8.2.2.2.   Az eltolódás hitelesítése és korrigálása

Amennyiben az eltolódás ± 1 %-on belül van, az adatok korrigálás nélkül vagy a korrigálást követően is elfogadhatók. Ha az eltolódás mértéke ± 1 %-nál nagyobb, valamennyi, fékmunkára vonatkoztatott fajlagos határértékkel rendelkező szennyező anyagra és CO2-re ki kell számolni a fékmunkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátás eredményeinek két sorozatát, vagy a vizsgálatot érvénytelennek kell tekinteni. Az egyik sorozatot az eltolódás korrigálása előtti adatokkal kell kiszámítani, a másik sorozatot pedig azokkal az adatokkal, amelyeket valamennyi adatnak a VII. melléklet 2.6. pontjának és 1. függelékének megfelelő eltolódással való korrigálása után kaptak. Az összehasonlítást a nem korrigált eredmények százalékában kell elvégezni. A munkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátás nem korrigált és korrigált értékei közötti eltérés nem lehet nagyobb a munkára vonatkoztatott fajlagos kibocsátás nem korrigált értékének vagy a megfelelő határértéknek (amelyik nagyobb) a ± 4 %-ánál. Amennyiben ezen kívül esik, a vizsgálat érvénytelen.

8.2.3.   A részecske-mintavevő közegek (például szűrők) előkondicionálása és tárasúlyának mérése

A részecske-mintavevő szűrők és eszközök mintavételre való előkészítése érdekében a kibocsátásvizsgálat előtt a következő lépéseket kell végrehajtani:

8.2.3.1.   Időszakos ellenőrzés

Gondoskodni kell arról, hogy a mérleg és a részecskestabilizálási környezetek megfeleljenek a 8.1.12. pont szerinti időszakos ellenőrzésen. A referenciaszűrőt a vizsgálati szűrők lemérése előtt kell megmérni a megfelelő referenciapont megállapítása érdekében (a folyamat részleteit lásd a 8.1.12.1. pontban). A referenciaszűrők stabilitásának ellenőrzését a vizsgálatot követő stabilizációs szakasz után, közvetlenül a vizsgálati utáni mérlegelés előtt kell elvégezni.

8.2.3.2.   Szemrevételezés

Szemrevételezéssel meg kell győződni arról, hogy nem hibásak-e a fel nem használt mintavevő szűrők, a hibás szűrőket pedig ki kell dobni.

8.2.3.3.   Földelés

A részecskeszűrők kezeléséhez a 9.3.4. pontnak megfelelően elektromosan földelt csipeszeket vagy földelőszalagot kell használni.

8.2.3.4.   Fel nem használt mintavevő közegek

A fel nem használt mintavevő közegeket egy vagy több olyan tartályba kell helyezni, amely nyitott a részecskestabilizálási környezetre. Ha szűrőket használnak, azok egy szűrőkazetta alsó részébe helyezhetők.

8.2.3.5.   Stabilizálás

A mintavevő közeget a részecskestabilizálási környezetben kell stabilizálni. A fel nem használt mintavevő közeget stabilizáltnak lehet tekinteni, amennyiben legalább 30 percig a részecskestabilizálási környezetben volt és ez idő alatt a részecskestabilizálási környezet megfelelt a 9.3.4. pont előírásainak. Ha azonban 400 μg vagy annál nagyobb tömeg várható, akkor a mintavevő közeget legalább 60 percig kell stabilizálni.

8.2.3.6.   Tömegmérés

A mintavevő közeget automatikusan vagy manuálisan, a következő módon kell lemérni:

a)	automatikus mérés esetében az automatizálási rendszer gyártójának utasításai alapján kell előkészíteni a mintákat a mérésre; ennek keretében a minták különleges tárolóba is helyezhetők;

b)	a manuális mérést a helyes műszaki gyakorlat alapján kell végezni;

c)	opcionálisan a helyettesítő mérés is megengedett (lásd a 8.2.3.10. pontot);

d)	a mérés után a szűrőket vissza kell helyezni a Petri-csészébe és le kell takarni őket.

8.2.3.7.   Korrekció a felhajtóerő függvényében

A 8.1.13.2. pontban leírt követelményeknek megfelelően a felhajtóerő miatt korrigálni kell a mért tömeget.

8.2.3.8.   Ismétlés

A szűrő tömegének mérését meg lehet ismételni annak érdekében, hogy a helyes műszaki gyakorlat alapján meghatározzák a szűrő átlagos tömegét és kizárják a kiugró értékeket az átlagszámításból.

8.2.3.9.   A tárasúly mérése

A fel nem használt szűrőket, melyeknek tárasúlyát megmérték, tiszta szűrőkazettákba kell helyezni, a kazettákat pedig fedett vagy zárt tartályokba kell tenni, mielőtt a mérőállásba vinnék őket mintavételre.

8.2.3.10.   Helyettesítő mérés

A helyettesítő mérés egy választható lehetőség, melynek alkalmazása esetén a részecske-mintavevő közeg (pl. szűrő) minden mérése előtt és után meg kell mérni a referenciatömeget. Bár a helyettesítő mérés több méréssel jár, korrigálja a mérleg nullponthibáját és csak kis tartományban hagyatkozik a mérleg linearitására. Ez akkor ajánlott leginkább, mikor a teljes részecsketömeg, amelyet mérnek, kevesebb, mint a mintavevő közeg tömegének 0,1 %-a. Ha azonban a teljes részecsketömeg meghaladja a mintavevő közeg tömegének 1 %-át, előfordulhat, hogy az eljárás nem alkalmazható. Helyettesítő mérés esetén mind a vizsgálat előtti, mind a vizsgálat utáni mérést ezzel a módszerrel kell elvégezni. Mind a vizsgálat előtti, mind a vizsgálat utáni mérésnél ugyanazt a helyettesítő súlyt kell használni. Amennyiben a helyettesítő súly sűrűsége kevesebb, mint 2,0 g/cm3, a helyettesítő súly tömegét korrigálni kell a felhajtóerő függvényében. A következő lépések a helyettesítő mérés példáját mutatják be:

a)	a 9.3.4.6. pontnak megfelelően elektromosan földelt csipeszeket vagy földelőszalagot kell használni;

b)	a 9.3.4.6. pontban előírtaknak megfelelően a statikus elektromosság csökkentésére minden tárgyon statikus semlegesítőt kell alkalmazni, mielőtt a mérlegre helyeznék;

c)

olyan helyettesítő súlyt kell választani, amely megfelel a 9.5.2. pont kalibrálósúlyokra vonatkozó előírásainak. A helyettesítő súlynak továbbá ugyanolyan sűrűségűnek kell lennie, mint a mikromérleg beállításához használt súlynak, valamint egy fel nem használt mintavevő közegéhez (például szűrőéhez) hasonló tömeggel kell rendelkeznie. Szűrők használata esetén a súly tömegének 80–100 mg-nak kell lennie a szokásos 47 mm átmérőjű szűrőhöz;

d)	a mérleg egyensúlyi helyzetét fel kell jegyezni, majd a kalibrálósúlyt el kell távolítani;

e)	le kell mérni egy fel nem használt mintavételi közeget (például szűrőt), a mérleg egyensúlyi helyzetét fel kell jegyezni, majd fel kell jegyezni a mérleg környezetének harmatpontját, környezeti nyomását és légköri nyomását;

f)	a kalibrálósúlyt ismét le kell mérni és a mérleg egyensúlyi helyzetét fel kell jegyezni;

g)

ki kell számítani a fel nem használt minta lemérése előtt és után rögzített két kalibrálási mérés eredményének számtani középértékét. A fel nem használt minta mérési eredményéből ki kell vonni ezt a középértéket, majd hozzá kell adni kalibrálósúly valódi tömegét, amely a kalibrálósúly tanúsítványán szerepel. Az eredményt fel kell jegyezni. Ez a fel nem használt minta tárasúlya a felhajtóerő függvényében végzett korrekció nélkül;

h)	a fenti helyettesítő mérés lépéseit meg kell ismételni a fennmaradó fel nem használt mintavevő közegek esetében is;

i)	a mérés befejezése után a 8.2.3.7–8.2.3.9. pontban előírt utasításokat kell követni.

8.2.4.   A részecskeminta vizsgálat utáni kondicionálása és mérése

A használt részecskeminta-szűrőket fedett vagy zárt tartályokba kell helyezni, vagy a szűrőtartókat le kell zárni a mintavevő szűrők környezeti szennyeződések elleni védelme érdekében. Az így védett használt szűrőt vissza kell vinni a részecskeszűrő-kondicionáló kamrába vagy helyiségbe. Ezután a részecskeminta-szűrőket megfelelően kondicionálni kell és meg kell mérni a tömegüket.

8.2.4.1.   Időszakos ellenőrzés

Gondoskodni kell arról, hogy a mérés és a részecskestabilizálási környezetek megfeleljenek a 8.1.13.1. pont szerinti időszakos ellenőrzésen. A vizsgálat befejezése után a szűrőket vissza kell helyezni a mérési és részecskestabilizálási környezetbe. A mérési és részecskestabilizálási környezetnek meg kell felelnie a 9.3.4.4. pont környezeti feltételekre vonatkozó előírásainak, ellenkező esetben a vizsgálati szűrőket lefedve kell tárolni, amíg a megfelelő feltételek be nem állnak.

8.2.4.2.   A zárt tartályokból való eltávolítás

A részecskemintákat a részecskestabilizálási környezetben kell eltávolítani a lezárt tartályokból. A szűrőket stabilizálás előtt vagy után is el lehet távolítani a kazettájukból. Mikor egy szűrőt eltávolítanak a kazettából, a kazetta felső felét egy erre a célra szolgáló kazettaszeparátorral el kell választani a kazetta alsó felétől.

8.2.4.3.   Elektromos földelés

A részecskeminták kezeléséhez a 9.3.4.5. pontnak megfelelően elektromosan földelt csipeszeket vagy földelőszalagot kell használni.

8.2.4.4.   Szemrevételezés

Szemrevételezéssel meg kell vizsgálni az összegyűjtött részecskemintákat és a hozzájuk tartozó szűrőközeget. Ha a szűrő vagy az összegyűjtött részecskeminta sérültnek tűnik, vagy ha a részecskék a szűrőn kívül bármilyen más felülettel érintkeztek, a minta nem használható a részecskekibocsátás meghatározására. Más felülettel való érintkezés esetén a további lépések végrehajtása előtt meg kell tisztítani az érintett felületet.

8.2.4.5.   A részecskeminták stabilizálása

A részecskeminták stabilizálása érdekében a mintákat egy vagy több olyan tartályba kell helyezni, amely nyitott a részecskestabilizálási környezetre, és amely megfelel a 9.3.4.3. pont előírásainak. A részecskemintát stabilizáltnak lehet tekinteni, amennyiben legalább a következő időtartamokon át a részecskestabilizálási környezetben volt, és ez idő alatt a stabilizálási környezet megfelelt a 9.3.4.3. pont előírásainak.

a)	Amennyiben a szűrő teljes felületi részecskekoncentrációja várhatóan nagyobb lesz 0,353 μg/mm2-nél, egy 38 mm átmérőjű szűrőfelületen 400 μg-os terhelést feltételezve a szűrőt legalább 60 percig kell a stabilizálási környezetben tárolni a lemérés előtt;

b)	amennyiben a szűrő teljes felületi részecskekoncentrációja várhatóan kisebb lesz 0,353 μg/mm2-nél, a szűrőt legalább 30 percig kell a stabilizálási környezetben tárolni a lemérés előtt;

c)	amennyiben a szűrő várható teljes felületi részecskekoncentrációját nem lehet megbecsülni a vizsgálat során, a szűrőt legalább 60 percig kell a stabilizálási környezetben tárolni a lemérés előtt.

8.2.4.6.   A szűrő vizsgálat utáni tömegének meghatározása

A szűrő vizsgálat utáni tömegének meghatározásához meg kell ismételni a 8.2.3. pontban leírt eljárást (a 8.2.3.6. ponttól a 8.2.3.9. pontig).

8.2.4.7.   Teljes tömeg

Valamennyi szűrő felhajtóerő függvényében korrigált tárasúlyát ki kell vonni a megfelelő szűrő vizsgálat utáni, felhajtóerő függvényében korrigált tömegéből. Ennek eredménye az m total, a teljes tömeg, amelyet a VII. mellékletben szereplő kibocsátásszámításokban alkalmazni kell.

9.   Mérőeszközök

9.1.   A teljesítménymérő fékpadra vonatkozó előírások

9.1.1.   Tengelyteljesítmény

Olyan fékpadot kell használni, amely jellemzői alapján alkalmas a vonatkozó működési ciklus teljesítésére, valamint megfelel az idevágó ciklushitelesítési kritériumoknak. A következő fékpadok használhatók:

a)	örvényáramú vagy vízfékpad;

b)	váltakozó áramú vagy egyenáramú fékpad;

c)	egy vagy több fékpad.

9.1.2.   Tranziens (NRTC és LSI-NRTC) vizsgálati ciklusok

A nyomaték méréséhez terhelésmérő cella vagy beépített nyomatékmérő használható.

Terhelésmérő cella használatakor a nyomatékjelet a motortengelyre kell vonatkoztatni, és a fékpad tehetetlenségét figyelembe kell venni. A tényleges motornyomaték a terhelésmérő cellán leolvasott nyomaték plusz a fékkar szöggyorsulással megszorzott tehetetlenségi nyomatéka. A vezérlési rendszernek az ilyen jellegű számításokat valós időben kell elvégeznie.

9.1.3.   Motortartozékok

A motortartozékoknak a motor tüzelőanyaggal való ellátásához, kenéséhez vagy melegítéséhez, a hűtőközeg keringetéséhez vagy a kipufogógáz-utókezelő rendszerek működtetéséhez szükséges munkáját számításba kell venni, a tartozékokat pedig a 6.3. pontnak megfelelően kell beszerelni.

9.1.4.   Motortartó szerkezet és erőátvitelitengely-rendszer (NRSh kategória)

Amennyiben az NRSh kategóriájú motor helyes vizsgálatához szükséges, próbapadhoz motortartó szerkezetet, a fékpad forgó rendszeréhez való csatlakozáshoz pedig erőátvitelitengely-rendszert kell használni a gyártó előírásai szerint.

9.2.   Hígítási folyamat (amennyiben szükséges)

9.2.1.   A hígító levegőre vonatkozó feltételek és háttér-koncentrációk

A gáz-halmazállapotú összetevők mérésére hígítatlan vagy hígított állapotukban is sor kerülhet, a részecskék méréséhez azonban általában hígításra van szükség. A hígítás teljes áramú vagy részáramú hígítórendszer révén valósítható meg. Hígítás alkalmazása esetén a kipufogógázt környezeti levegővel, szintetikus levegővel vagy nitrogénnel lehet hígítani. A gáz-halmazállapotú kibocsátás méréséhez a hígító levegőnek legalább 288 K(15 °C)-osnak kell lennie. A részecske-mintavételhez alkalmazott hígító levegő hőmérsékletét állandó térfogatú mintavétel esetén a 9.2.2. pont, részáramú hígítás esetén a 9.2.3. pont határozza meg, eltérő hígítási aránnyal. A hígítórendszer átbocsátóképességének elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy teljes mértékben megakadályozza a víz lecsapódását a hígító- és mintavevő rendszerben. Ha a levegő páratartalma magas, a hígító levegőt vízteleníteni lehet a hígítórendszerbe való bevezetése előtt. A hígítóalagút falait, valamint a teljes kipufogógáz-áramnak az alagút után található csöveit melegíteni vagy szigetelni lehet annak érdekében, hogy a víztartalmú alkotóelemeknek a gázfázisból a folyadékfázisba való kicsapódása („a víz lecsapódása”) elkerülhető legyen.

A hígító levegőt a hőmérsékletének vagy a páratartalmának növelésével vagy csökkentésével elő lehet készíteni, mielőtt a kipufogógázhoz kevernék. Háttér-koncentrációjuk csökkentése érdekében megengedett az összetevők eltávolítása a hígító levegőből. Az összetevők eltávolítására vagy a háttér-koncentrációk figyelembevételére a következő előírások vonatkoznak:

a)	a hígító levegőben lévő összetevők koncentrációját meg lehet mérni és a háttérhatások szempontjából ellensúlyozni lehet a vizsgálati eredményekben. A háttér-koncentrációkat ellensúlyozó számítások a VII. melléklet találhatók;

b)

A 7.2., a 9.3. és a 9.4. pontokban szereplő követelményekben megengedhetőek az alábbi változtatások a gáz- és szilárd halmazállapotú szennyező anyagok háttérkoncentrációinak mérésére: i. nem szükséges arányos mintavétel használata; ii. használhatók fűtetlen mintavevő rendszerek; iii. használható folyamatos mintavétel, függetlenül attól, hogy a hígított gáz-halmazállapotú kibocsátásokra szakaszos mintavételt alkalmaznak-e; iv. használható szakaszos mintavétel függetlenül attól, hogy a hígított gáz-halmazállapotú kibocsátásokra folyamatos mintavételt alkalmaznak-e;

c)

a háttérrészecskék figyelembevétele az alábbi módokon lehetséges: i. a háttérrészecskék eltávolítása érdekében a hígító levegőt nagy hatásfokú részecskeszűrőel (HEPA-szűrő) kell megszűrni, melyek kezdeti részecskeeltávolítási hatásfoka 99,97 % (a HEPA-szűrési hatékonysággal kapcsolatos eljárásokat lásd a 2. cikk (19) bekezdésében); ii. a háttérrészecskék HEPA-szűrés nélküli korrigálásához a háttérrészecskék nem haladhatják meg a mintavevő szűrőn gyűjtött nettó részecsketömeg 50 %-át; iii. HEPA-szűrés mellett a nettó részecsketömeg háttérkorrekciója nyomáskorlátozás nélkül megengedett.

9.2.2.   Teljes áramú hígítórendszer

Teljes áramú hígítás; állandó térfogatú mintavétel. A hígítatlan kipufogógáz teljes árama hígításra kerül a hígítóalagútban. Az állandó áramlást az áramlásmérőnél a hőmérséklet és a nyomás határértékeken belül való fenntartásával lehet elérni. Nem állandó áramlás esetén az áramlást az arányos mintavétel érdekében közvetlenül kell megmérni. A rendszert a következőképpen kell kialakítani (lásd a 6.6. ábrát):

a)	a hígítóalagút belső felületének saválló acélból kell készülnie. A teljes hígítóalagutat elektromosan földelni kell. Ellenkező esetben nem vezető anyagok használhatók azon motorkategóriák esetében, amelyekre sem részecske-, sem részecskeszám-határértékek nem vonatkoznak;

b)	a kipufogógáz ellennyomását a hígítólevegő-bevezető rendszer mesterségesen nem csökkentheti. Azon a ponton, ahol a hígítatlan kipufogógáz belép a hígítóalagútba, a statikus nyomást ± 1,2 kPa légköri nyomáson kell tartani;

c)

a hígítás elősegítése érdekében a hígítatlan kipufogógázt úgy kell bevezetni a hígítóalagútba, hogy az alagút középvonala mentén áramoljon tovább. A hígító levegő egy részét sugárirányban, az alagút falai felől is be lehet vezetni az alagútba, ezzel csökkentve a kipufogógáz és az alagút falai közötti érintkezést;

d)	hígító levegő. A részecske-mintavételhez a hígító levegő (a 9.2.1. pontban említett környezeti levegő, szintetikus levegő vagy nitrogén) hőmérsékletét a hígítóalagút bejáratának közelében 293 és 325 K (20–52 °C) között kell tartani;

e)

a hígított kipufogógáz-áram tekintetében az Re (Reynolds-szám) értékének legalább 4 000-nek kell lennie, ahol az Re alapja a hígítóalagút belső átmérője. Az Re meghatározása az a.VII. mellékletben található. A megfelelő hígítás ellenőrzéséhez egy mintavevő szondát kell átvezetni az alagút átmérőjén, függőlegesen és vízszintesen. Ha ± 2 %-nál nagyobb különbség van a gázelemző készülék visszajelzése és az átlagos mért koncentráció között, az állandó térfogatú mintavételt nagyobb áramlási sebességgel kell működtetni, vagy a keveredés elősegítésére keverőlemez vagy szűkítő használható;

f)

az áramlásmérés előkondicionálása. Áramlási sebességének mérése előtt előzetesen kondicionálni lehet a hígított kipufogógázt, amennyiben a kondicionálásra a fűtött szén-hidrogén- vagy részecske-mintavevő szondáktól áramlásirányban lefelé, a következőképpen kerül sor: i. megengedett az örvénymentesítők és/vagy a nyomáslengés-csillapítók használata; ii. szűrő használata megengedett; iii. hőcserélő használható bármely áramlásmérő előtt a hőmérséklet szabályozására, de meg kell tenni a szükséges lépéseket a vízlecsapódás elkerülésére;

g)

vízlecsapódás. A vízlecsapódás az egyéb alkotóelemek, mint pl. kénsav nedvességtartalmának, nyomásának, hőmérsékletének és koncentrációjának függvénye. Ezek a paraméterek a motor által beszívott levegő páratartalmának, a hígító levegő páratartalmának, a motorban található levegő és tüzelőanyag arányának és a tüzelőanyag összetételének – ideértve a hidrogén és a kéntartalmat is – függvényében változnak. Annak érdekében, hogy a mért koncentrációnak megfelelő áramlás mérésére kerüljön sor, vagy meg kell akadályozni a víz lecsapódását a mintavevő szonda helye és az áramlásmérőnek a hígítóalagútba való bemenete között, vagy hagyni kell a vizet lecsapódni, és meg kell mérni a páratartalom mértékét az áramlásmérőnek a hígítóalagútba való bemeneténél. A hígítóalagút falait, valamint a teljes kipufogógáz-áramnak az alagút után található csöveit melegíteni vagy szigetelni lehet a víz lecsapódásának elkerülése érdekében. A hígítóalagút teljes hosszán meg kell akadályozni a víz lecsapódását. A nedvesség felhígíthatja vagy eltávolíthatja a kipufogógáz egyes összetevőit. A részecske-mintavételhez az állandó térfogatú mintavételi rendszerből érkező, már arányos áramlás (egy vagy több) másodlagos hígításon megy át (lásd a 9.2. ábrát), hogy a 9.2.3.2. pontban előírt teljes hígítási arány teljesüljön;

h)	a legkisebb teljes hígítási aránynak az 5:1 és 7:1 közötti tartományba kell esnie, az elsődleges hígítási fázisban pedig legalább 2:1 arányúnak kell lennie a motor kipufogógázának legnagyobb áramlási sebessége mellett a vizsgálati ciklus vagy a vizsgálati időköz alatt;

i)	a rendszerben töltött teljes tartózkodási időnek 0,5 és 5 másodperc között kell lennie; a tartózkodási idő kezdetét a hígító levegőnek a szűrőtartó(k)hoz való bevezetésétől kell mérni;

j)	a másodlagos hígítási rendszerben töltött tartózkodási időnek legalább 0,5 másodpercnek kell lennie; a tartózkodási idő kezdetét a másodlagos hígító levegőnek a szűrőtartó(k)hoz való bevezetésétől kell mérni.

A részecskék tömegének meghatározásához egy részecske-mintavevő rendszerre, egy részecske-mintavevő szűrőre, gravimetrikai mérlegre, valamint hőmérséklet- és páratartalom-szabályozással ellátott mérlegkamrára van szükség.

6.6. ábra.

Példák a teljes áramú hígítást alkalmazó mintavételi elrendezésekre

9.2.3.   Részáramú (PFD) hígítórendszer

9.2.3.1.   A részáramú rendszer leírása

A részáramú rendszer elvi rajza a 6.7. ábrán látható. Az ábra egy általános példán mutatja be a mintavételi és hígítási alapelveket. Az ábra csak példa, nem szükséges minden ábrázolt alkatrészt felhasználni, mivel más lehetséges mintavételi rendszerek is eleget tesznek a mintagyűjtési követelményeknek. Az ábrától eltérő konfigurációk is megengedettek, ha azonos célra, azaz mintagyűjtésre, hígításra és részecske-mintavételre szolgálnak. E konfigurációknak meg kell felelniük egyéb követelményeknek is, eltérő hígítású részáramú rendszer esetében többek között a 8.1.8.6. (rendszeres kalibrálás) és a 8.2.1.2. (hitelesítés) pontban előírt kritériumoknak, állandó hígítású részáramú rendszer esetében pedig a 8.1.4.5. pontban, a 8.2. táblázatban (linearitás ellenőrzése) és a 8.1.8.5.7. (ellenőrzés) pontban előírt kritériumoknak.

A 6.7. ábrán látható, ahogy a hígítatlan kipufogógáz vagy az elsődleges hígított áram az EP jelű kipufogócsőből, illetve az állandó térfogatú mintavételi rendszerből az SP jelű mintavevő szondán és a TL jelű átvezető csövön át eljut a DT jelű hígítóalagútba. Az alagúton átömlő teljes áramot egy áramlásszabályozó és a részecske-mintavevő rendszer P jelű mintavevő szivattyúja szabályozza. A hígítatlan kipufogógázból való arányos mintavétel érdekében a hígító levegő áramlását az FC1 jelű áramlásszabályozó szabályozza, amely a qm ew-et (a kipufogógáz tömegárama nedves alapon) vagy a q m aw-ot (a beszívott levegő tömegáram nedves alapon) és a q m f-et (a tüzelőanyag tömegárama) használhatja vezérlőjelként a kívánt kipufogógáz-megosztáshoz. A DT jelű hígítóalagútba áramló mintamennyiség a teljes átáramló mennyiségnek és a hígító levegő mennyiségének különbsége. A hígító levegő áramát az FM1 áramlásmérő készülék, a teljes átáramló mennyiséget a részecske-mintavevő rendszer áramlásmérő készüléke méri. A hígítási arány ebből a két áramértékből számítható ki. A hígítatlan vagy hígított kipufogógázból és a kipufogógáz-áramból (például másodlagos hígítás részecske-mintavétel esetén) való állandó hígítási arányú mintavételnél a hígító levegő áramlási sebessége általában állandó, és az FC1 jelű áramlásszabályozó vagy a hígító levegő szivattyúja szabályozza.

A hígító levegőt (környezeti levegőt, szintetikus levegőt vagy nitrogént) nagy hatásfokú részecskeszűrővel (HEPA-szűrő) kell szűrni.

6.7. ábra.

A részáramú hígítórendszer elvi összeállítása (teljes mintavétellel).

a	=	a motor kipufogógáza vagy az elsődleges hígított áram
b	=	választható
c	=	részecske-mintavétel

A 6.7. ábra elemei:

DAF	:	hígítólevegő-szűrő
DT	:	hígítóalagút vagy másodlagos hígítási rendszer
EP	:	kipufogócső vagy elsődleges hígítási rendszer
FC1	:	áramlásszabályozó
FH	:	szűrőtartó
FM1	:	áramlásmérő készülék, amely a hígító levegő áramlási sebességét méri
P	:	mintavevő szivattyú
PSS	:	részecske-mintavevő rendszer
PTL	:	részecskeátvezető cső
SP	:	a hígítatlan vagy hígított kipufogógáz mintavevő szondája
TL	:	részecskeátvezető cső

A kizárólag az arányos, hígítatlan kipufogógáz-mintákat vevő részáramú rendszerre vonatkozó tömegáramok:

qm ew	a kipufogógáz tömegárama nedves alapon
qm aw	a beszívott levegő tömegárama nedves alapon
qm f	a tüzelőanyag tömegárama

9.2.3.2.   Hígítás

A hígító levegő (a 9.2.1. pontban említett környezeti levegő, szintetikus levegő vagy nitrogén) hőmérsékletét a hígítóalagút bejáratának közelében 293 és 325 K (20–52 °C) között kell tartani.

A hígító levegőt vízteleníteni lehet a hígítórendszerbe való bevezetése előtt. A részáramú hígítórendszert úgy kell kialakítani, hogy a motor kipufogógáz-áramából arányos, hígítatlan kipufogógáz-mintát lehessen venni, így reagálva a kipufogógáz-áramban meglévő ingadozásokra, valamint úgy kell bevezetni a hígító levegőt ebbe a mintába, hogy a hőmérséklet a vizsgálati szűrőn a 9.3.3.4.3. pontban előírt értéket érje el. Ehhez elengedhetetlen, hogy a hígítási arány meghatározása a 8.1.8.6.1. pontban előírt pontossággal történjen.

Annak érdekében, hogy a mért koncentrációnak megfelelő áramlás mérésére kerüljön sor, vagy meg kell akadályozni a víz lecsapódását a mintavevő szonda helye és az áramlásmérőnek a hígítóalagútba való bemenete között, vagy hagyni kell a vizet lecsapódni, és meg kell mérni a páratartalom mértékét az áramlásmérőnek a hígítóalagútba való bemeneténél. A részáramú hígítórendszert melegíteni vagy szigetelni lehet a víz lecsapódásának elkerülése érdekében. A hígítóalagút teljes hosszán meg kell akadályozni a víz lecsapódását.

A legkisebb hígítási aránynak az 5:1 és 7:1 közötti tartományba kell esnie a motor kipufogógázának legnagyobb áramlási sebessége mellett a vizsgálati ciklus vagy a vizsgálati időköz alatt.

A rendszerben töltött tartózkodási időnek 0,5 és 5 s között kell lennie; a tartózkodási idő kezdetét a hígító levegőnek a szűrőtartó(k)hoz való bevezetésétől kell mérni.

A részecskék tömegének meghatározásához egy részecske-mintavevő rendszerre, egy részecske-mintavevő szűrőre, gravimetrikai mérlegre, valamint hőmérséklet- és páratartalom-szabályozással ellátott mérlegkamrára van szükség.

9.2.3.3.   Alkalmazhatóság

A részáramú hígítás használható a hígítatlan kipufogógáz arányos mintájának levételére bármely tétel esetében, vagy a részecskékből és a gáz-halmazállapotú kibocsátásból való folyamatos mintavételre bármely tranziens (NRTC és LSI-NRTC) vizsgálati ciklus, különálló NRSC vagy RMC vizsgálati ciklus során.

A rendszer korábban hígított kipufogógáz esetében is alkalmazható, amennyiben egy már arányos áramot hígítottak állandó hígítási aránnyal (lásd a 9.2. ábrát). Ezzel a módszerrel másodlagos hígítást lehet végezni az állandó térfogatú mintavételi alagútból, így elérhető a részecske-mintavételhez szükséges teljes hígítási arány.

9.2.3.4.   Kalibrálás

A részáramú hígítás kalibrálását, amely a hígítatlan kipufogógázból való arányos mintavételhez szükséges, a 8.1.8.6. pont tárgyalja.

9.3.   Mintavételi eljárások

9.3.1.   Általános mintavételi előírások

9.3.1.1.   A szonda felépítése és kialakítása

A szonda az első berendezés a mintavételi rendszerben. A mintavételhez a szonda hígítatlan vagy hígított kipufogógáz-áramba van bevezetve úgy, hogy belső és külső felületeit kipufogógáz éri. A minta a szondából az átvezető csőbe kerül.

A mintavevő szonda belső felületének saválló acélból kell készülnie, illetve hígítatlan kipufogógázból való mintavétel esetén készülhet bármilyen nem reakcióképes anyagból, amely ellenáll a kipufogógáz hőmérsékletének. A mintavevő szondákat ott kell elhelyezni, ahol az összetevőket az átlagos mintavételi koncentrációra keverik, és ahol a lehető legkisebb az esélye a többi szondával való kölcsönhatásnak. Az összes szondánál ajánlatos biztosítani, hogy ne legyen kitéve a határrétegek, a hullámok vagy az örvények hatásának – különösen a hígítatlan kipufogógázt mérő cső kimeneti nyílása közelében, ahol nem tervezett hígítás következhet be. Valamely szonda tisztítása vagy öblítése nem befolyásolhatja a többi szondát a vizsgálat közben. Több összetevő mintája is levehető ugyanazzal a szondával, amennyiben a szonda minden összetevő tekintetében megfelel az előírásoknak.

9.3.1.1.1.   Keverőkamra (NRSh kategória)

Ha a gyártó megengedi, keverőkamra használható az NRSh kategóriájú motorok vizsgálatához. A keverőkamra a hígítatlangáz-mintavevő rendszer nem kötelező eleme, és a kipufogórendszerben a hangtompító és a mintavevő szonda között helyezkedik el. A keverőkamra, valamint az előtte és utána lévő csövek alakjának és méretének lehetővé kell tennie jól összekeveredett, homogén minta előállítását a mintavevő szonda helyén, és meg kell előznie a kamra kibocsátási eredményeket befolyásoló erős pulzálását vagy rezgését.

9.3.1.2.   Átvezető csövek

A felvett mintát a szondától a gázelemző készülékig, tárolóeszközig vagy hígítórendszerig továbbító átvezető csöveknek a lehető legrövidebbnek kell lenniük, ezért a gázelemző készüléket, a tárolóeszközt vagy a hígítórendszert a lehető legközelebb kell helyezni a szondákhoz. Az átvezető csövekben a lehető legkevesebb hajlatnak kell lennie, a feltétlenül szükséges hajlatok sugarát pedig a lehető legnagyobbra kell alakítani.

9.3.1.3.   Mintavételi módszerek

A 7.2. pont szerinti folyamatos és szakaszos mintavételre a következő előírások vonatkoznak:

a)	állandó áramlási sebesség esetében a mintavételt is állandó áramlási sebesség mellett kell végezni;

b)	változó áramlási sebesség esetében a mintavételi áramlási sebességet a változó áramlási sebességgel arányosan kell változtatni;

c)	az arányos mintavételt a 8.2.1. pontban leírtaknak megfelelően hitelesíteni kell.

9.3.2.   Gázmintavétel

9.3.2.1.   Mintavevő szondák

A gáz-halmazállapotú kibocsátásokból való mintavételhez egy- vagy- többnyílású szonda használható. A szondák a hígítatlan vagy hígított kipufogógáz-áramhoz viszonyítva bármilyen irányban elhelyezkedhetnek. Egyes szondák esetében az alábbiak szerint kell szabályozni a minta hőmérsékletét:

a)	azon szondák esetében, amelyek NOx-mintát vesznek a hígított kipufogógázból, a vízlecsapódás elkerülése érdekében szabályozni kell a szonda falának hőmérsékletét;

b)	azon szondák esetében, amelyek szénhidrogénmintát vesznek a hígított kipufogógázból, a szennyezettség csökkentése érdekében ajánlott körülbelül 191 °C-on tartani a szonda falának hőmérsékletét.

9.3.2.1.1.   Keverőkamra (NRSh kategória)

Az 9.3.1.1.1. pont szerinti használat esetén a keverőkamra belső térfogata nem lehet kisebb, mint a vizsgált motor hengerűrtartalmának tízszerese. A keverőkamrát a lehető legközelebb kell csatlakoztatni a motor hangtompítójához, belső felületi hőmérsékletének pedig legalább 452 K-nek (179 °C-nak) kell lennie. A gyártó meghatározhatja a keverőkamra kialakítását.

9.3.2.2.   Átvezető csövek

Az átvezető csövek belső felületének rozsdamentes acélból, teflonból, VitonbólTM vagy bármely más olyan anyagból kell lennie, amely tulajdonságai alapján kifejezetten alkalmas a kibocsátási mintavételre. Az anyag nem lehet reakcióképes, és ellen kell állnia a kipufogógáz hőmérsékletének. Beépített szűrők használata megengedett, amennyiben a szűrő és a szűrőház is megfelel az átvezető csövekre vonatkozó hőmérsékleti előírásoknak, melyek a következők:

a)	A 8.1.11.5. pont előírásainak megfelelő NO2–NO-átalakítótól vagy a 8.1.11.4. pont előírásainak megfelelő hűtő előtt elhelyezkedő, NOx-et szállító átvezető csövek esetében olyan hőmérsékletet kell fenntartani, amely megakadályozza a víz lecsapódását.

b)

Az összes szénhidrogént átvezető cső esetében a falak hőmérséklettűrésének a cső teljes hosszán (191 ± 11) °C-nak kell maradnia. Amennyiben hígítatlan kipufogógázból történik a mintavétel, közvetlenül a szondához egy fűtetlen, szigetelt átvezető csövet lehet csatlakoztatni. Az átvezető cső hosszát és szigetelését úgy kell kialakítani, hogy a legmagasabb várható hőmérsékletű hígítatlan kipufogógázt ne hűtse 191 °C-nál alacsonyabb hőmérsékletűre (az átvezető cső kimeneténél mérve). A hígított kipufogógázból való mintavétel esetén engedélyezett egy legfeljebb 0,92 m hosszúságú átmeneti zóna kialakítása a szonda és az átvezető cső között a fal hőmérsékletének (191 ± 11) °C-ra való módosítása érdekében.

9.3.2.3.   A minták kondicionálására szolgáló alkatrészek

9.3.2.3.1.   Mintaszárítók

9.3.2.3.1.1.   Követelmények

A nedvesség mintából való eltávolítására használhatók mintaszárítók annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a víznek a gáz-halmazállapotú kibocsátások mérésére kifejtett hatását. A mintaszárítóknak meg kell felelniük a 9.3.2.3.1.1. és a 9.3.2.3.1.2. pontban meghatározott követelményeknek. A (7-13) egyenlet 0,8 térfogatszázalék nedvességtartalommal számol.

A H m legmagasabb várható vízgőz-koncentráció esetére a vízkivonási módszerrel a kemilumineszcens detektor páratartalmát ≤ 5 g víz/száraz levegő (másként kifejezve: körülbelül 0,8 térfogatszázalék H2O) szinten kell tartani, ami 100 % relatív páratartalmat jelent 277,1 K (3,9 °C) és 101,3 kPa mellett. Ez a páratartalom közelítőleg 25 %-os relatív páratartalomnak felel meg 298 K (25 °C) hőmérsékleten és 101,3 kPa nyomáson. Ez igazolható:

a)	a hőmérsékletnek a mintaszárító kimeneténél történő mérésével;

b)	a páratartalomnak közvetlenül a kemilumineszcens detektor előtti ponton történő mérésével;

a 8.1.8.5.8. pont szerinti ellenőrzési eljárás végrehajtásával.

9.3.2.3.1.2.   Az engedélyezett mintaszárítók típusa és a szárítás utáni nedvességtartalom becslésére szolgáló eljárás

Az e pontban meghatározott bármely típusú mintaszárító alkalmazható.

a)

Ha bármely gázelemző készülék vagy tárolóeszköz előtt ozmotikus membránnal működő szárítót alkalmaznak, a szárítónak meg kell felelnie a 9.3.2.2. pontban meghatározott előírásoknak. Az ozmotikus membránnal működő szárító utáni részen figyelemmel kell követni a T dew harmatpont és a p total abszolút nyomás értékét. A víz mennyiségét a VII. mellékletben alapján kell meghatározni, a T dew és a p total folyamatosan rögzített értéke, egy vizsgálat alatt rögzített csúcsértéke vagy riasztási szintje alkalmazásával. Közvetlen mérés hiányában a p total névleges értékét a szárítónak a vizsgálat során várható legalacsonyabb abszolút nyomása adja meg;

b)

kompressziós gyújtású motoroknál nem alkalmazható az összes szénhidrogént mérő rendszer előtt elhelyezkedő termikus hűtő. Az NO2–NO-átalakító előtt elhelyezkedő vagy NO2–NO-átalakító nélküli mintavételi rendszerben alkalmazott termikus hűtő esetében a hűtőnek meg kell felelnie a 8.1.11.4. pontban meghatározott NO2 csökkenési teljesítményvizsgálat követelményeinek. A termikus hűtő utáni részen figyelemmel kell követni a T dew harmatpont és a p total abszolút nyomás értékét. A víz mennyiségét a VII. mellékletben alapján kell meghatározni, a T dew és a p total folyamatosan rögzített értéke, egy vizsgálat alatt rögzített csúcsértéke vagy riasztási szintje alkalmazásával. Közvetlen mérés hiányában a p total névleges értékét a termikus hűtőnek a vizsgálat során várható legalacsonyabb abszolút nyomása adja. Amennyiben a hűtő ismert hatékonysága és a hűtő hőmérsékletének folyamatos megfigyelése alapján megalapozott a termikus hűtőben lévő telítettség mértékének, a T dew-nak becslése, engedélyezett a T chiller értékének kiszámítása. Ha a T chiller értéke nem kerül folyamatosan rögzítésre, akkor a T chiller egy vizsgálat során megfigyelt csúcsértékét vagy riasztási szintjét is lehet állandó értékként alkalmazni a víz állandó mennyiségének a VII. melléklet szerinti megállapításához. Amennyiben megalapozottan feltételezhető, hogy a T chiller egyenlő T dew-val, a VII. mellékletnek megfelelően a T dew helyett a T chiller értéke is használható. Amennyiben megalapozottan feltételezhető, hogy T chiller és T dew között állandó hőmérsékleti eltérés áll fenn a mintának a hűtő kimenete és a hőmérséklet mérésének helye közötti, ismert és állandó mértékű újramelegedése miatt, a feltételezett hőmérsékleti eltérés értékét figyelembe lehet venni a kibocsátásszámítások során. Az e pontban engedélyezett feltételezések érvényességét műszaki elemzéssel vagy adatokkal kell alátámasztani.

9.3.2.3.2.   Mintavevő szivattyúk

A gázelemző készülék vagy bármilyen gázt tároló eszköz előtt mintavevő szivattyúkat kell alkalmazni. A mintavevő szivattyúk belső felületének saválló acélból, teflonból vagy bármely más olyan anyagból kell lennie, amely tulajdonságai alapján kifejezetten alkalmas a kibocsátási mintavételre. Egyes mintavevő szivattyúk esetében az alábbiak szerint kell szabályozni hőmérsékletet:

a)	ha egy NOx mintavevő szivattyú a 8.1.11.5. pontban foglalt követelményeknek megfelelő NO2–NO-átalakító vagy a 8.1.11.4. pontban foglalt követelményeknek megfelelő hűtő előtt helyezkedik el, a vízlecsapódás érdekében melegíteni kell a szivattyút;

b)	ha az összes szénhidrogént elemző készülék vagy tárolóeszköz előtt az összes szénhidrogénből mintát vevő szivattyút alkalmaznak, a szivattyú belső felületét 464 ± 11 K, (191 ± 11) °C-ra kell melegíteni.

9.3.2.3.3.   Ammóniamosók

Ammóniamosók bármely gázmintavevő rendszerben használhatók az NH3 interferenciájának, az NO2-NO-átalakító mérgezésének és a mintavevő rendszerben vagy a gázelemző készülékekben való lerakódásoknak a megelőzése érdekében. Az ammóniamosót a gyártó ajánlásai szerint kell beszerelni.

9.3.2.4.   A minta tárolására szolgáló eszközök

Zsákos mintavétel esetén a gáztérfogatokat olyan, megfelelő tisztaságú tartályokban kell tárolni, amelyek csak minimális mértékben eresztik ki vagy át a gázokat. A tárolóeszközök tisztaságának és áteresztőképességének elfogadható mértékét a műszaki szempontok helyes mérlegelésével kell megállapítani. A tartály tisztítását ismételt átszellőztetéssel, kiürítéssel és melegítéssel lehet elvégezni. A tárolónak vagy rugalmasnak kell lennie (például zsák) és szabályozott hőmérsékletű környezetben kell elhelyezkednie, vagy szabályozott hőmérsékletű merev tárolót kell alkalmazni, amelyet először ki kell üríteni vagy amelynek űrtartalma szabályozható, például dugattyús-hengeres kialakítása révén. A tartályoknak meg kell felelniük az alábbi, 6.6. táblázatban meghatározott előírásoknak.

6.6. táblázat

A tételes gázminták tárolására szolgáló tartályok anyaga

CO, CO2, O2, CH4, C2H6, C3H8, NO, NO2  (2)	polivinil-fluorid (PVF) (3), például Tedlar™, polivinilidén-fluorid (3), például Kynar™, politetrafluoretilén (4), például Teflon™ vagy saválló acél (4)
HC	politetrafluoretilén (5) vagy saválló acél (5)

9.3.3.   Részecske-mintavétel

9.3.3.1.   Mintavevő szondák

A részecske-mintavevő szondák végén egy nyílásnak kell lennie. A részecske-mintavevő szondákat egyenesen az áramlás irányával szembe kell fordítani.

A mintavevő szondát a 6.8. ábra előírásainak megfelelő tetővel lehet lefedni. Ez esetben a 9.3.3.3. pontban szereplő előosztályozó nem használható.

6.8. ábra:

Süveg alakú előosztályozóval ellátott mintavevő szonda elvi összeállítása

9.3.3.2.   Átvezető csövek

Szigetelt vagy fűtött átvezető csövek, vagy fűtött burkolat alkalmazása javasolt annak érdekében, hogy a lehető legkisebb legyen az átvezető csövek és a kipufogógáz alkotóelemei közötti hőmérséklet-különbség. Az átvezető csöveknek közömböseknek kell lenniük a részecskékkel szemben, belső felületüknek pedig elektromosan vezetőnek kell lennie. Ajánlott olyan részecskeátvezető csöveket használni, amelyek saválló acélból készültek; ha pedig más anyagból készült csöveket alkalmaznak, az adott anyagnak a saválló acéléval megegyező mintavételi teljesítménnyel kell rendelkeznie. A részecskeátvezető csövek belső felületét elektromosan földelni kell.

9.3.3.3.   Előosztályozó

A nagy átmérőjű részecskék eltávolítására részecske-előosztályozó használható, amelyet a hígítórendszerben közvetlenül a szűrőtartó elé kell felszerelni. Csak egy előosztályozó használata megengedett. Süveg alakú szonda (lásd a 6.8. ábrát) alkalmazása esetén tilos előosztályozót használni.

A részecske-előosztályozó tehetetlenségi ütközéses leválasztó vagy ciklon leválasztó lehet. Az előosztályozónak saválló acélból kell készülnie. Az előosztályozót úgy kell kalibrálni, hogy az adott áramlási sebességek mellett eltávolítsa a 10 μm aerodinamikai átmérőjű részecskék legalább 50 %, de az 1 μm aerodinamikai átmérőjű részecskék 1 % többet ne távolítson el. Az előosztályozó kilépő nyílását úgy kell kialakítani egy megkerülő részecske-mintavevő szűrő segítségével, hogy az előosztályozó árama stabilizálható legyen a vizsgálat megkezdése előtt. A részecske-mintavevő szűrőt az előosztályozó kilépő nyílása után található 75 cm-en belül kell elhelyezni.

9.3.3.4.   Mintavevő szűrő

A hígított kipufogógázból olyan szűrővel kell mintát venni, amely a vizsgálati program alatt megfelel a 9.3.3.4.1–9.3.3.4.4. pont előírásainak.

9.3.3.4.1.   A szűrőkre vonatkozó előírások

Minden szűrőtípusnak legalább 99,7 %-os befogási hatásfokúnak kell lennie. A mintavevő szűrő gyártójának a termékbesorolásban tükröződő mérései alapján eldönthető, hogy teljesül-e ez a követelmény. A szűrők anyaga a következők valamelyike lehet:

a)	teflonborítású (PTFE) üvegszál; vagy

b)	teflonmembrán (PTFE-membrán).

Amennyiben a szűrőn összegyűjtött részecskék nettó tömege várhatóan meghaladja a 400 μg-ot, minimum 98 %kezdeti részecskeeltávolítási hatásfokkal rendelkező szűrő használható.

9.3.3.4.2.   A szűrők mérete

A szűrők névleges átmérőjének 46,50 mm ± 0,6 mm méretűnek (legalább 37 mm hasznos átmérő) kell lennie. A jóváhagyó hatósággal való előzetes megegyezés alapján nagy átmérőjű szűrők is használhatók. A szűrőnek és a hasznos felületnek ajánlott arányban lennie egymással.

9.3.3.4.3.   A részecskeminták hígításának és hőmérsékletének szabályozása

A részecskemintákat legalább egyszer hígítani kell, állandó térfogatú mintavételi rendszer esetében az átvezető csövek előtt, részáramú hígítórendszer esetében pedig az átvezető csövek után (az átvezető csövekkel kapcsolatban lásd a 9.3.3.2. pontot). A minták hőmérsékletét 320 ± 5 K-re (47 ± 5 °C-ra) kell beállítani, a részecsketároló közeg előtt vagy után 200 mm-en belül mérve. A részecskeminta melegítését vagy hűtését elsősorban a hígítási körülményekkel kell elérni, amelyeket a 9.2.1. pont a) alpontja határoz meg.

9.3.3.4.4.   Merőleges sebesség a szűrőnél

A szűrőfelületre merőleges sebességnek 0,90 és 1,00 m/s között kell lennie úgy, hogy a rögzített áramlási értékek kevesebb, mint 5 % haladja meg ezt a tartományt. Ha az összegyűlt részecskék tömege meghaladja a 400 μg-ot, a szűrőfelületre merőleges sebesség csökkenthető. A merőleges sebességet a mintának a szűrő előtt érvényesülő nyomáson és a szűrőfelületi hőmérsékleten mért térfogatárama és a szűrő átfolyási területe hányadosaként kell megmérni A kipufogórendszer-cső vagy az állandó térfogatú mintavételi alagút nyomását kell használni a bemeneti nyomáshoz, ha a részecske-mintavevő és a szűrő közötti nyomásesés kevesebb, mint 2 kPa.

9.3.3.4.5.   Szűrőtartó

A turbulencia miatti lerakódás csökkentése és a szűrőn való egyenletes részecskelerakódás érdekébeno a szűrőtartónak 12,5° divergens nyílásszöggel kell rendelkeznie (a középponthoz viszonyítva) az átvezető cső belső átmérője és a szűrőfelület átfolyási átmérője közötti átmenethez. Ehhez az átmenethez saválló acélt kell alkalmazni.

9.3.4.   Részecskestabilizáció és mérési környezet a gravimetriai elemzéshez

9.3.4.1.   Mérési környezet a gravimetriai elemzéshez

E fejezet a gravimetriai elemzéshez szükséges két környezetre vonatkozó követelményeket tartalmazza: az egyik a részecskestabilizációs környezet, ahol a mérés előtt tárolják a szűrőket, a másik pedig a mérési környezet, ahol a mérleg található. A két környezet közös térben is elhelyezhető.

Mind a stabilizációs, mind a mérési környezetet meg kell óvni a környezeti szennyeződésektől, például a portól, az aeroszoloktól vagy a félig illékony anyagoktól, amelyek beszennyezhetik a részecskemintákat.

9.3.4.2.   Tisztaság

A referenciaszűrőket alkalmazó részecskestabilizációs környezet tisztaságát a 8.1.12.1.4. pont előírásainak megfelelően ellenőrizni kell.

9.3.4.3.   A kamra hőmérséklete

A részecskeszűrők előkészítésére (kondicionálására) és tömegmérésére szolgáló kamrának (helyiségnek) a szűrők kondicionálása és mérése alatt mindig 295 ± 1 K (22 °C ± 1 °C) hőmérsékletűnek kell lennie. A páratartalmat 282,5 ± 1 K (9,5 °C ± 1 °C) harmatpont és 45 % ± 8 % relatív páratartalom értéken kell tartani. Különálló stabilizációs és mérési környezet esetében a stabilizációs környezet hőmérsékletét 295 ± 3 K (22 °C ± 3 °C) értéken kell tartani.

9.3.4.4.   A környezeti feltételek ellenőrzése

A 9.4. pont előírásainak megfelelő mérőműszerek használata során el kell végezni a következő környezeti feltételek ellenőrzését:

a)	A harmatpontot és a környezeti hőmérsékletet fel kell jegyezni. Ezen értékek alapján kell meghatározni, hogy a stabilizációs és a mérési környezet legalább a szűrők mérése előtti 60 percben a 9.3.4.3. pontban meghatározott tűrési értékek között maradt-e.

b)

A mérési környezeten belül folyamatosan rögzíteni kell a légköri nyomás értékét. Elfogadható megoldás az is, ha a mérési környezeten kívüli légköri nyomást mérik egy légnyomásmérővel, amennyiben biztosítható, hogy a mérleg körüli légköri nyomás legfeljebb ± 100 Pa-lal tér el a közös légköri nyomástól. Valamennyi részecskeminta mérésekor lehetőséget kell biztosítani a legutóbbi légköri nyomás értékének rögzítésére. Ezt az értéket kell használni a 8.1.12.2. pontban szereplő felhajtóerő függvényében történő korrekció kiszámítására.

9.3.4.5.   A mérleg beállítása

A mérleget a következőképpen kell beállítani:

a)	rezgéscsillapító padozatra kell helyezni a külső zajoktól és rezgésektől való elszigetelés érdekében;

b)	a konvektív légáramlástól elektromosan földelt antisztatikus huzatvédővel kell árnyékolni.

9.3.4.6.   Statikus elektromos töltés

A statikus elektromos töltést a mérleg környezetében a lehető legkisebbre kell csökkenteni a következő módon:

a)	a mérleget elektromosan földelni kell;

b)	a részecskeminták manuális kezelése esetén saválló acél csipeszeket kell használni;

c)	a csipeszeket földelőszalaggal kell földelni, vagy a kezelőt olyan földelőszalaggal kell ellátni, amely a mérleggel közös földet használ;

d)	a részecskeminták statikus elektromosságának kiküszöbölése érdekében biztosítani kell egy statikus elektromosságot közömbösítő készüléket, amely a mérleghez hasonlóan elektromosan földelve van.

9.4.   Mérőműszerek

9.4.1.   Bevezetés

9.4.1.1.   Alkalmazási kör

E pont a kibocsátásvizsgálathoz kapcsolódó mérőeszközökre vonatkozó előírásokat és a hozzájuk tartozó rendszerkövetelményeket tartalmazza. Mindez a motorparamétereket, a környezeti feltételeket, az áramlással kapcsolatos paramétereket és a (hígítatlan vagy hígított) kibocsátáskoncentrációkat mérő laboratóriumi műszereket foglalja magában.

9.4.1.2.   Műszertípusok

Az e rendeletben említett valamennyi műszert a rendeletben meghatározott módon kell alkalmazni (a műszerek által mért mennyiségeket lásd a 6.5. táblázatban). Amennyiben egy e rendeletben említett műszert nem az előírt módon használnak vagy más műszerrel helyettesítenek, az 5.1.1. pontban meghatározott egyenértékűségi előírásokat kell alkalmazni. Amennyiben egy adott méréshez több műszer is meg van határozva, a típusjóváhagyó vagy tanúsító hatóság az alkalmazáskor az egyik műszert referenciaként fogja megadni, ezzel jelezve, hogy az adott eljárásnál egy másik, egyenértékű eljárás is rendelkezésre áll.

9.4.1.3.   Redundáns rendszerek

A típusjóváhagyó vagy tanúsító hatóság előzetes engedélyével az e pontban meghatározott valamennyi mérőeszköz esetében lehetőség van arra, hogy egy vizsgálathoz több műszer adataiból számítsák ki a vizsgálati eredményeket. Mérés eredményét fel kell jegyezni és a nyers adatokat meg kell őrizni. Ez a követelmény akkor is érvényes, ha a méréseket nem használják fel a tényleges számításokban.

9.4.2.   Adatrögzítés és vezérlés

A vizsgálati rendszernek alkalmasnak kell lennie az adatok frissítésére és rögzítésére, valamint a kezelő irányításához kötött rendszerek, a fékpad, a mintavételi rendszer és a mérőműszerek vezérlésére. Az adatfelvételi és vezérlőrendszereknek alkalmasnak kell lenniük az előírt legkisebb gyakoriság szerinti rögzítésre a 6.7. táblázatban megadott értékeknek megfelelően (a táblázat adatai a különálló vizsgálatokra nem vonatkoznak). (a táblázat adatai a különálló NRSC vizsgálatokra nem vonatkoznak).

6.7. táblázat

Az adatrögzítés és a vezérlés legkisebb gyakorisága

A vizsgálati eljárásra vonatkozó fejezet	Mért értékek	Legkisebb vezérlési és ellenőrzési gyakoriság	Legkisebb adatrögzítési gyakoriság
7.6.	Sebesség és nyomaték egy motorlépés jelleggörbéjének felvétele során	1 Hz	1 Hz-es átlagérték lépésenként
7.6.	Sebesség és nyomaték a motorfelpörgetés jelleggörbéjének felvétele során	5 Hz	1 Hz-es átlag
7.8.3.	A tranziens (NRTC és LSI-NRTC) vizsgálati ciklus referencia- és mért sebességei és nyomatékai	5 Hz	1 Hz-es átlag
7.8.2.	A különálló NRSC és RMC vizsgálati ciklus referencia- és mért sebességei és nyomatékai	1 Hz	1 Hz
7.3.	A hígítatlan gázt elemző készülékek állandó koncentrációja	n.a.	1 Hz
7.3.	A hígított gázt elemző készülékek állandó koncentrációja	n.a.	1 Hz
7.3.	A hígítatlan vagy hígított gázt elemző készülékek szakaszos koncentrációja	n.a.	1 Hz-es átlagérték vizsgálati időközönként
7.6. 8.2.1.	A hígított kipufogógáz áramlási sebessége az áramlásmérés előtt elhelyezkedő hőcserélővel felszerelt állandó térfogatú mintavételi rendszerben	n.a.	1 Hz
7.6. 8.2.1.	A hígított kipufogógáz áramlási sebessége az áramlásmérés előtt elhelyezkedő hőcserélő nélküli állandó térfogatú mintavételi rendszerben	5 Hz	1 Hz-es átlag
7.6. 8.2.1.	A beszívott levegő vagy a kipufogógáz áramlási sebessége (hígítatlan, tranziens mérésnél)	n.a.	1 Hz-es átlag
7.6. 8.2.1.	Hígító levegő, aktív szabályozás mellett	5 Hz	1 Hz-es átlag
7.6. 8.2.1.	Mintaáram a hőcserélővel rendelkező állandó térfogatú mintavételi rendszerből	1 Hz	1 Hz
7.6. 8.2.1.	Mintaáram a hőcserélő nélküli állandó térfogatú mintavételi rendszerből	5 Hz	1 Hz-es átlag

9.4.3.   A mérőműszerek teljesítményére vonatkozó előírások

9.4.3.1.   Áttekintés

A vizsgálati rendszer egészének meg kell felelnie a 8.1. pontban előírt kalibrálási, hitelesítési és vizsgálathitelesítési kritériumoknak, beleértve a 8.1.4. és 8.2. pontban előírt linearitási ellenőrzés követelményeit is. A műszereknek meg kell felelniük a 6.7. táblázatban szereplő előírásoknak az összes alkalmazott vizsgálati tartomány vonatkozásában. A műszerek gyártói által kiadott valamennyi olyan dokumentumot meg kell őrizni, amely igazolja, hogy a műszerek megfelelnek a 6.7. táblázatban szereplő előírásoknak.

9.4.3.2.   Az alkatrészekre vonatkozó követelmények

A 6.8. táblázat a nyomaték-, a fordulatszám- és a nyomás-jelátalakítókra, a hőmérséklet és a harmatpont érzékelőire és egyéb műszerekre vonatkozó követelményeket tartalmaz. Az adott fizikai és/vagy kémiai mennyiség mérésére szolgáló egész rendszernek meg kell felelnie a 8.1.4. pontban szereplő linearitási hitelesítés követelményeinek. A gáz-halmazállapotú kibocsátások mérésére olyan gázelemző készülékek használhatók, amelyek kompenzációs algoritmusai az egyéb mért gáz-halmazállapotú összetevők és az adott motorvizsgálatra vonatkozó tüzelőanyag-jellemzők függvényei. A kompenzációs algoritmusok csak ofszetkompenzálást biztosíthatnak, de nem befolyásolhatják egyik erősítési tényezőt sem (azaz nem torzíthatnak).

6.8. táblázat

A mérőműszerek ajánlott teljesítményére vonatkozó adatok

Mérőműszer	Mért mennyiség szimbóluma	A rendszer teljes felfutási ideje	Rögzítés frissítési gyakorisága	Pontosság (3)	Ismételhetőség (3)
Fordulatszám-jelátalakító	n	1 s	1 Hz-es átlag	a pt. 2,0 %-a vagy a max. 0,5 %-a	a pt. 1,0 %-a vagy a max. 0,25 %-a
Motornyomaték-jelátalakító	T	1 s	1 Hz-es átlag	a pt. 2,0 %-a vagy a max. 1,0 %-a	a pt. 1,0 %-a vagy a max. 0,5 %-a
Tüzelőanyag-áramlásmérő (Tüzelőanyag-szintmérő)		5 s n.a.	1 Hz n.a.	a pt. 2,0 %-a vagy a max. 1,5 %-a	a pt. 1,0 %-a vagy a max. 0,75 %-a
A teljes hígított kipufogógáz mérője (állandó térfogatú mintavételnél) (a mérő előtti hőcserélővel)		1 s (5 s)	1 Hz-es átlag 1 Hz	a pt. 2,0 %-a vagy a max. 1,5 %-a	a pt. 1,0 %-a vagy a max. 0,75 %-a
A hígító levegő, a beszívott levegő, a kipufogógáz és a mintaáram mérői		1 s	az 5 Hz gyakoriságú minták 1 Hz-es átlaga	a pt. 2,5 %-a vagy a max. 1,5 %-a	a pt. 1,25 %-a vagy a max. 0,75 %-a
Folyamatos gázelemző, hígítatlan	x	5 s	2 Hz	a pt. 2,0 %-a vagy a mért 2,0 %-a	a pt. 1,0 %-a vagy a mért 1,0 %-a
Folyamatos gázelemző, hígított	x	5 s	1 Hz	a pt. 2,0 %-a vagy a mért 2,0 %-a	a pt. 1,0 %-a vagy a mért 1,0 %-a
Folyamatos gázelemző	x	5 s	1 Hz	a pt. 2,0 %-a vagy a mért 2,0 %-a	a pt. 1,0 %-a vagy a mért 1,0 %-a
Szakaszos gázelemző	x	n.a.	n.a.	a pt. 2,0 %-a vagy a mért 2,0 %-a	a pt. 1,0 %-a vagy a mért 1,0 %-a
Gravimetrikus részecskemérleg	m PM	n.a.	n.a.	Lásd a 9.4.11. szakaszt.	0,5 μg
Tehetetlenségi részecskemérleg	m PM	5 s	1 Hz	a pt. 2,0 %-a vagy a mért 2,0 %-a	a pt. 1,0 %-a vagy a mért 1,0 %-a

9.4.4.   A motorjellemzők és a környezeti feltételek mérése

9.4.4.1.   Fordulatszám- és nyomatékérzékelők

9.4.4.1.1.   Alkalmazás

A motor működése alatt befektetett és leadott munkát mérő eszközöknek meg kell felelniük az e pontban szereplő előírásoknak. Javasolt olyan érzékelők, jelátalakítók és mérőeszközök használata, amelyek megfelelnek a 6.8. táblázatban szereplő követelményeknek. A befektetett és a leadott munkát mérő összes rendszernek meg kell felelnie a 8.1.4. pontban szereplő linearitási hitelesítés követelményeinek.

9.4.4.1.2.   Tengelyteljesítmény

A munkát és a teljesítményt a fordulatszám- és nyomaték-jelátalakítók jeleiből kell kiszámítani a 9.4.4.1. pont szerint. A fordulatszámot és a nyomatékot mérő összes rendszernek meg kell felelnie a 8.1.7. és 8.1.4. pontban szereplő kalibrálási és hitelesítési követelményeinek.

A lendkerékhez kapcsolódó alkatrészek (például a hajtótengely és a fékpadrotor) gyorsulásának és lassulásának tehetetlensége által létrehozott nyomatékot szükség szerint kompenzálni kell a helyes műszaki gyakorlat alapján.

9.4.4.2.   Nyomás-jelátalakítók, hőmérséklet- és harmatpont-érzékelők

A nyomás, a hőmérséklet és a harmatpont mérésére szolgáló összes rendszernek meg kell felelnie a 8.1.7. pontban szereplő kalibrálásnak.

A nyomás-jelátalakítókat szabályozott hőmérsékletű környezetben kell elhelyezni vagy ki kell egyenlíteni az üzemi tartományukat meghaladó hőmérséklet-változásokat. A jelátalakítóknak olyan anyagból kell készülnie, amely kompatibilis a mért folyadékkal.

9.4.5.   Az áramlással kapcsolatos mérések

Bármilyen típusú (tüzelőanyag, beszívott levegő, hígítatlan kipufogógáz, hígított kipufogógáz, minta) áramlásmérő esetében megfelelően kondicionálni kell az áramlást a mérés pontosságát vagy ismételhetőségét befolyásoló sodrások, örvények, keringő áramlások vagy pulzáló áramlások megelőzése érdekében. Bizonyos mérőeszközök esetében mindez egy megfelelő hosszúságú (például a cső átmérőjénél legalább 10-szer hosszabb) egyenes csőrendszerrel, vagy speciálisan kialakított csőkanyarulatokkal, egyenesítő lapokkal, nyíláslemezekkel (vagy a tüzelőanyag-áramlásmérő esetében pneumatikus pulzáláscsillapítókkal) is megvalósítható, amelyek állandó és kiszámítható sebességet biztosítanak a mérőeszköz előtt.

9.4.5.1.   Tüzelőanyag-áramlásmérő

A tüzelőanyag-áramot mérő egész rendszernek meg kell felelnie a 8.1.8.1. pontban szereplő kalibrálásnak. A tüzelőanyag-áramlásmérés során a motort megkerülő vagy a motorból a tüzelőanyag-tartályba visszatérő tüzelőanyag-mennyiségeket is figyelembe kell venni.

9.4.5.2.   A beszívott levegő áramlásmérője

A beszívott levegő áramát mérő egész rendszernek meg kell felelnie a 8.1.8.2. pontban szereplő kalibrálásnak.

9.4.5.3.   A hígítatlan kipufogógáz áramlásmérője

9.4.5.3.1.   Az alkatrészekre vonatkozó követelmények

A hígítatlan kipufogógáz áramlását mérő egész rendszernek meg kell felelnie a 8.1.4. pontban szereplő linearitási hitelesítés követelményeinek. A hígítatlan kipufogógáz valamennyi áramlásmérőjét úgy kell megtervezni, hogy megfelelően kompenzálja a hígítatlan kipufogógáz termodinamikai jellemzőiben, halmazállapotában és összetevőiben bekövetkező változásokat.

9.4.5.3.2.   Az áramlásmérő válaszideje

A hígítatlan kipufogógázból való arányos mintavételre szolgáló részáramú hígítórendszer szabályozásához az áramlásmérő válaszidejének rövidebbnek kell lennie, mint a 9.3. táblázatban feltüntetett érték. Az online szabályozással működő részáramú hígítórendszerek esetében az áramlásmérő válaszidejének meg kell felelnie a 8.2.1.2. szakasz előírásainak.

9.4.5.3.3.   A kipufogógáz hűtése

Ez a pont nem vonatkozik a motor kialakítása miatti kipufogógáz-hűtésre, így egyebek mellett a vízhűtéses kipufogó-gyűjtőcsövekre vagy a turbófeltöltőkre.

Az áramlásmérő előtt a következő feltételek mellett engedélyezett a kipufogógáz hűtése:

a)	a hűtés utáni részen nem kerülhet sor részecske-mintavételre;

b)	ha a hűtés következtében a kipufogógáz hőmérséklete 475 K (202 °C)-nál magasabb értékről 453 K (180 °C)-nál alacsonyabbra csökken, a hűtés utáni részen nem kerülhet sor a metántól különböző szénhidrogénekből való mintavételre;

c)	ha a hűtés vízlecsapódást okoz, a hűtés utáni részen nem kerülhet sor NOx-ből való mintavételre, kivéve abban az esetben, ha a hűtő megfelel a 8.1.11.4. pont teljesítményhitelesítési követelményeinek;

d)	Ha a hűtés vízlecsapódást okoz azelőtt, hogy az áramlás elérné az áramlásmérőt, a T dew harmatpont és a p total nyomás értékét az áramlásmérő bemeneti nyílása előtt kell megmérni Ezeket az értékeket kell használni a VII. melléklet szerinti kibocsátási számítások során.

9.4.5.4.   A hígító levegő és a hígított kipufogógáz áramlásmérői

9.4.5.4.1.   Alkalmazás

A hígított kipufogógáz pillanatnyi áramlási sebességét vagy a teljes hígított kipufogógáz egy vizsgálati időköz alatti áramlását a hígított kipufogógáz áramlásmérőjével kell megállapítani. A hígítatlan kipufogógáz áramlási sebessége vagy a teljes hígítatlan kipufogógáz egy vizsgálati időköz alatti áramlása kiszámítható a hígított kipufogógáz áramlásmérője és a hígító levegő mérője közötti különbségből.

9.4.5.4.2.   Az alkatrészekre vonatkozó követelmények

A hígított kipufogógáz áramlását mérő egész rendszernek meg kell felelnie a 8.1.8.4. és 8.1.8.5. pontban szereplő kalibrálási és hitelesítési követelményeknek. A következő mérőműszerek használhatók:

a)

A teljes hígított kipufogógáz-áram állandó térfogatú mintavételéhez kritikus áramlású Venturi-cső, több párhuzamosan elrendezett kritikus áramlású Venturi-cső, térfogat-kiszorításos szivattyú, hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső vagy ultrahangos áramlásmérő használható. Egy, az áramlásirányban előbb elhelyezkedő hőcserélővel kombinálva a kritikus áramlású Venturi-cső vagy a térfogat-kiszorításos szivattyú egyben passzív áramlásszabályozóként is működik, mivel egyenletes hőmérsékleten tartja a hígított kipufogógázt az állandó térfogatú mintavételi rendszerben.

b)

Részáramú hígítórendszer esetében bármely áramlásmérő és bármely aktív áramlásszabályozási rendszer kombinációja alkalmazható a kipufogógáz-összetevők arányos mintavételének biztosítására. A teljes hígított kipufogógáz-áramot vagy egy, vagy több mintaáramot vagy ezen áramlásszabályozók kombinációját szabályozni lehet az arányos mintavétel fenntartása érdekében.

Bármilyen más hígítórendszer esetében lamináris áramlási elem, ultrahangos áramlásmérő, hangsebesség alatti áramlású Venturi-cső, kritikus áramlású Venturi-cső, több párhuzamosan elhelyezett kritikus áramlású Venturi-cső, térfogat-kiszorításos szivattyú, termikus tömegárammérő, átlagoló Pitot-cső vagy hődrótos anemométer használható.

9.4.5.4.3.   A kipufogógáz hűtése

A hígított áramlás mérője előtt engedélyezett a hígított kipufogógáz hűtése, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:

a)	a hűtés utáni részen nem kerülhet sor részecske-mintavételre;

b)	ha a hűtés következtében a kipufogógáz hőmérséklete 475 K (202 °C)-nál magasabb értékről 453 K (180 °C)-nál alacsonyabbra csökken, a hűtés utáni részen nem kerülhet sor a metántól különböző szénhidrogénekből való mintavételre;

c)	ha a hűtés vízlecsapódást okoz, a hűtés utáni részen nem kerülhet sor NOx-ből való mintavételre, kivéve abban az esetben, ha a hűtő megfelel a 8.1.11.4. pont teljesítményhitelesítési követelményeinek;

d)	ha a hűtés vízlecsapódást okoz azelőtt, hogy az áramlás elérné az áramlásmérőt, a T dew harmatpont és a p total nyomás értékét az áramlásmérő bemeneti nyílása előtt kell megmérni Ezeket az értékeket kell használni a VII. melléklet szerinti kibocsátási számítások során.

9.4.5.5.   Mintaárammérő szakaszos mintavétel esetén

A minta áramlási sebessége vagy a szakaszos mintavételi rendszerben egy vizsgálati időköz alatt vételezett teljes áramlás meghatározására mintaárammérőt kell használni. A két áramlásmérő közötti különbség felhasználható a hígítóalagútba irányuló mintaáram kiszámítására, például részáramú hígított részecskemérés és másodlagos hígítású részecskemérés esetén. A hígítatlan kipufogógázból való arányos mintavételhez szükséges áramláskülönbség-mérésre vonatkozó előírásokat a 8.1.8.6.1. pont, az áramláskülönbség-mérés kalibrálását pedig a 8.1.8.6.2. pont tartalmazza.

A mintaáramot mérő egész rendszernek meg kell felelnie a 8.1.8. pontban szereplő kalibrálási követelményeknek.

9.4.5.6.   Gázmegosztó

A kalibráló gázok összekeveréséhez gázmegosztó használható.

A gázmegosztó a gázoknak a 9.5.1. pont előírásai és a vizsgálat során várható koncentrációk szerinti összekeverésére szolgál. Használható kritikus áramlású, kapillárcsöves vagy termikus tömegárammérő gázmegosztó. A megfelelő gázmegosztás biztosítása érdekében szükség esetén (amennyiben a gázmegosztó belső szoftvere nem végzi el) viszkozitási korrekciók alkalmazhatók. A gázmegosztó rendszernek meg kell felelnie a 8.1.4.5. pontban meghatározott linearitási hitelesítésnek. A keverőkészülék ellenőrzésére választható olyan műszer is, amely jellegéből adódóan lineáris, például amely NO-gázt alkalmaz kemilumineszcens detektorral. A műszer mérőtartományát úgy kell beállítani, hogy a mérőtartomány-kalibráló gáz közvetlenül rá van kötve a műszerre. A gázmegosztót a használt beállításokkal kell ellenőrizni, és a mért koncentrációt össze kell hasonlítani a névleges értékkel.

9.4.6.   CO- és CO2-mérések

A hígítatlan vagy hígított kipufogógáz szén-monoxid- és szén-dioxid-koncentrációjának mérésére nem diszperzív infravörös gázelemző készüléket kell használni szakaszos és folyamatos mintavétel esetén egyaránt.

A nem diszperzív infravörös gázelemző készüléknek meg kell felelnie a 8.1.8.1. pontban megadott kalibrálásnak és hitelesítéseknek.

9.4.7.   Szénhidrogénmérések

9.4.7.1.   Lángionizációs érzékelő (FID)

9.4.7.1.1.   Alkalmazás

A hígított vagy hígítatlan kipufogógáz szénhidrogén-koncentrációinak mérésére fűtött lángionizációs detektorral (HFID-del) működő gázelemző készüléket kell használni szakaszos és folyamatos mintavétel esetén egyaránt. A szénhidrogének koncentrációját egyes szénszám (C1) alapján kell meghatározni. A fűtött FID-del működő gázelemző készülékeknek minden kibocsátásnak kitett felületet 464 ± 11 K (191 ± 11 °C) hőmérsékleten kell tartaniuk. A földgáz- és LPG-motorok, valamint a szikragyújtású motorok esetében választható olyan szénhidrogén-elemző készülék, amely nem fűtött lángionizációs detektorral (FID) működik.

9.4.7.1.2.   Az alkatrészekre vonatkozó követelmények

Az összes szénhidrogén mérésére szolgáló FID-del működő rendszernek meg kell felelnie a 8.1.10. pontban meghatározott összes, szénhidrogénmérésre vonatkozó hitelesítésnek.

9.4.7.1.3.   A FID tüzelőanyaga és égési levegője

A FID tüzelőanyagának és égési levegőjének meg kell felelnie a 9.5.1. pont előírásainak. Annak érdekében, hogy a FID-del működő gázelemző készülék ne előkevert, hanem diffúziós lánggal működjön, a FID tüzelőanyaga és égési levegője nem keveredhet össze a FID-del működő gázelemző készülékbe való belépés előtt.

9.4.7.1.4.   Fenntartva

9.4.7.1.5.   Fenntartva

9.4.7.2.   Fenntartva

9.4.8.   NOx-mérések

Az NOx méréséhez két mérőműszer van meghatározva, amelyek közül bármelyik használható, amennyiben megfelel a 9.4.8.1., illetve a 9.4.8.2. pontban leírt feltételeknek. Az 5.1.1. pont alapján javasolt bármely alternatív mérési eljárással való összehasonlítás érdekében a kemilumineszcens detektort kell használni referenciaeljárásként.

9.4.8.1.   Kemilumineszcens detektor

9.4.8.1.1.   Alkalmazás

A hígítatlan vagy hígított kipufogógáz NOx-koncentrációjának mérésére NO2–NO-átalakítóval összekapcsolt kemilumineszcens detektort kell használni szakaszos és folyamatos mintavétel esetén egyaránt.

9.4.8.1.2.   Az alkatrészekre vonatkozó követelmények

A kemilumineszcens detektoron alapuló rendszernek meg kell felelnie a 8.1.11.1. pontban meghatározott kioltási hitelesítésnek. A kemilumineszcens detektor lehet fűtött vagy fűtetlen, illetve működhet légköri nyomáson vagy vákuummal.

9.4.8.1.3.   NO2–NO-átalakító

A 8.1.11.5. pont előírásainak megfelelő külső vagy belső NO2–NO-átalakítót a kemilumineszcens detektor előtt kell elhelyezni, és az átalakítót megkerülő vezetékkel kell ellátni e hitelesítés megkönnyítése érdekében.

9.4.8.1.4.   A páratartalom hatásai

A kemilumineszcens detektor valamennyi hőmérsékletét olyan szinten kell tartani, amely megakadályozza a vízlecsapódást. A kemilumineszcens detektor előtt található minta páratartalmának eltávolítására az alábbi konfigurációk valamelyikét kell alkalmazni:

a)	az NO2–NO-átalakító alatt elhelyezkedő bármely szárító vagy hűtő után csatlakoztatott kemilumineszcens detektor, amely megfelel a 8.1.11.5. pont szerinti hitelesítésnek;

b)	bármely szárító vagy hűtő után csatlakoztatott kemilumineszcens detektor, amely megfelel a 8.1.11.4. pont szerinti hitelesítésnek.

9.4.8.1.5.   Válaszidő

A kemilumineszcens detektor válaszidejének javítása érdekében fűtött kemilumineszcens detektor alkalmazható.

9.4.8.2.   Nem diszperzív ultraibolya gázelemző készülék

9.4.8.2.1.   Alkalmazás

A hígítatlan vagy hígított kipufogógáz NOx-koncentrációjának mérésére nem diszperzív ultraibolya gázelemző készüléket (NDUV gázelemző készüléket) kell használni szakaszos és folyamatos mintavétel esetén egyaránt.

9.4.8.2.2.   Az alkatrészekre vonatkozó követelmények

Az NDUV gázelemző készüléken alapuló rendszernek meg kell felelnie a 8.1.11.3. pontban meghatározott hitelesítéseknek.

9.4.8.2.3.   NO2–NO-átalakító

Ha az NDUV gázelemző készülék csak NO-t mér, az NDUV gázelemző készülék előtt el kell helyezni egy olyan külső vagy belső NO2–NO-átalakítót, amely megfelel a 8.1.11.5. pont szerinti hitelesítésnek. E hitelesítés megkönnyítése érdekében az átalakítót megkerülő vezetékkel kell ellátni.

9.4.8.2.4.   A páratartalom hatásai

Az NDUV gázelemző készülék hőmérsékletét olyan szinten kell tartani, amely megakadályozza a vízlecsapódást, kivéve az alábbi konfigurációk alkalmazása esetén:

a)	az NO2–NO-átalakító után elhelyezkedő bármely szárító vagy hűtő után csatlakoztatott NDUV gázelemző készülék, amely megfelel a 8.1.11.5. pont szerinti hitelesítésnek;

b)	bármely szárító vagy hűtő után csatlakoztatott NDUV gázelemző készülék, amely megfelel a 8.1.11.4. pont szerinti hitelesítésnek.

9.4.9.   O2-mérések

A hígítatlan vagy hígított kipufogógáz O2 koncentrációjának mérésére paramágneses érzékelővel (PMD) vagy mágneses-pneumatikus érzékelővel működő gázelemző készüléket kell használni.

9.4.10.   A levegő-tüzelőanyag arány mérései

A hígítatlan kipufogógáz levegő-tüzelőanyag arányának mérésére folyamatos mintavétel esetén cirkónium-oxid (ZrO2) típusú gázelemző készüléket kell használni. A kipufogógáz áramlási sebességének kiszámítására a VII. melléklet alapján a beszívott levegővel való O2-mérések vagy a tüzelőanyag-áram mérései alkalmazhatók.

9.4.11.   Részecskemérések gravimetriai mérleggel

A mintaszűrő közegen összegyűjtött részecskék nettó tömegének mérésére mérleget kell használni.

A mérleg felbontásának kisebbnek vagy egyenlőnek kell lennie a 6.8. táblázatban megadott, 0,5 mikrogrammos ajánlott ismételhetőségi értéknél. Amennyiben a mérleg belső kalibrálósúlyokat alkalmaz a mérőtartomány és a linearitás rutinszerű hitelesítéseire, a kalibrálósúlyoknak meg kell felelniük a 9.5.2. pont előírásainak.

A mérleg konfigurációját úgy kell elvégezni, hogy optimális beállási időt és stabilitást biztosítson a mérleg helyén.

9.4.12.   Ammónia (NH3) mérése

FTIR (Fourier-transzformációs infravörös), NDUV vagy lézeres infravörös gázelemző készülék a beszállító készülékhez adott utasításai szerint használható.

9.5.   Analitikai gázok és tömegelőírások

9.5.1.   Analitikai gázok

Az analitikai gázoknak meg kell felelniük az e szakaszban előírt pontossági és tisztasági követelményeknek.

9.5.1.1.   A gázokra vonatkozó előírások

A gázok tekintetében a következő előírásokat kell figyelembe venni:

a)

tisztított gázokat kell alkalmazni a kalibráló gázokkal való összekeveréshez és a mérőműszerek olyan módú beállításához, hogy azok nullapont-választ adjanak a nulla hitelesítő etalonra. A gáztartályban vagy a nullázógáz generátorának kimeneténél a gázok szennyezettsége nem lehet magasabb az alábbi értékeknél: i. 2 % szennyeződés a szokványos várható átlagos koncentrációhoz viszonyítva. Ha például a várható szén-monoxid-koncentráció 100,0 μmol/mol, akkor a nullázó gáz megengedett szén-monoxid-szennyezettsége legfeljebb 2 000 μmol/mol lehet; ii. a 6.9. táblázatban megadott, hígítatlan vagy hígított mérésekre vonatkozó szennyezettségi értékek; iii. a 6.10. táblázatban megadott, hígítatlan mérésekre vonatkozó szennyezettségi értékek. 6.9. táblázat A hígítatlan vagy hígított mérésekre vonatkozó szennyezettségi határértékek (μmol/mol = ppm (3,2)] Összetevő Tisztított szintetikus levegő (4) Tisztított N2  (4) Összes szénhidrogén (C1 egyenérték) ≤ 0,05 μmol/mol ≤ 0,05 μmol/mol CO ≤ 1 μmol/mol ≤ 1 μmol/mol CO2 ≤ 1, μmol/mol ≤ 10 μmol/mol O2 0,205–0,215 mol/mol ≤ 2 μmol/mol NOx ≤ 0,02 μmol/mol ≤ 0,02 μmol/mol 6.10. táblázat A hígítatlan mérésekre vonatkozó szennyezettségi határértékek [μmol/mol = ppm (3,2)] Összetevő Tisztított szintetikus levegő (5) Tisztított N2  (5) Összes szénhidrogén (C1 egyenérték) ≤ 1 μmol/mol ≤ 1 μmol/mol CO ≤ 1 μmol/mol` ≤ 1 μmol/mol CO2 ≤ 400 μmol/mol ≤ 400 μmol/mol O2 0,18–0,21 mol/mol - NOx ≤ 0,1 μmol/mol ≤ 0,1 μmol/mol

b)

FID-del működő gázelemző készülékhez a következő gázokat kell alkalmazni: i. a FID tüzelőanyagát 0,39–0,41 mol/mol koncentrációjú, héliummal vagy N2-vel hígított H2-vel kell alkalmazni. A keverék összes szénhidrogén-tartalma nem lehet magasabb 0,05 μmol/mol-nál; ii. a FID égési levegőjének meg kell felelnie az e pont a) alpontjában szereplő, a tisztított levegőre vonatkozó előírásoknak; iii. FID nullázó gáz. A lángionizációs érzékelőket olyan tisztított gázzal kell nullázni, amely megfelel az e pont a) alpontjában meghatározott előírásoknak, kivéve a tisztított O2 gázt, amely bármilyen koncentrációjú lehet; iv. propán a FID mérőtartományának kalibrálásához. Az összes szénhidrogén FID-jének mérőtartományát mérőtartomány-kalibráló koncentrációjú propánnal (C3H8) kell beállítani. A kalibrálást egyes szénszám (C1) alapján kell elvégezni; v. fenntartva;

c)

a következő gázkeverékeket kell használni, amelyekben a gázok ± 1,0 %-os pontossággal megfelelnek a nemzetközi és/vagy nemzeti etalongázok valós értékének vagy más elismert gázszabványoknak: i. fenntartva; ii. fenntartva; iii. C3H8 tisztított szintetikus levegővel és/vagy (adott esetben) N2-vel hígítva; iv. CO tisztított N2-vel hígítva; v. CO2 tisztított N2-vel hígítva; vi. NO tisztított N2-vel hígítva; vii. NO2 tisztított szintetikus levegővel hígítva; viii. O2 tisztított N2-vel hígítva; ix. C3H8, CO, CO2, NO tisztított N2-vel hígítva; x. C3H8, CH4, CO, CO2, NO tisztított N2-vel hígítva;

d)

az e pont c) alpontjában felsoroltaktól eltérő gázok is használhatók (például a választényezők meghatározására a levegővel hígított metanol), amennyiben ± 3,0 %-os pontossággal megfelelnek a nemzetközi és/vagy nemzeti szabványok valós értékének és teljesítik a 9.5.1.2. pontban előírt stabilitási követelményeket;

e)

a saját kalibráló gázok elkészíthetők precíziós keverőberendezés, például gázmegosztó segítségével a gázoknak tisztított N2-vel vagy tisztított szintetikus levegővel való hígítása révén. Amennyiben a gázmegosztók megfelelnek a 9.4.5.6. pont előírásainak, és az összekevert gázok teljesítik az e pont a) és c) alpontjában foglalt követelményeket, akkor úgy tekinthető, hogy az eredményül kapott keverékek megfelelnek a 9.5.1.1. pont előírásainak.

9.5.1.2.   Koncentráció és lejárati idő

Valamennyi szabványos kalibráló gáz koncentrációját és beszállító által meghatározott lejárati idejét fel kell jegyezni.

a)	A szabványos kalibráló gázok nem használhatók a lejáratuk után, kivéve az e pont b) alpontjában engedélyezett esetekben.

b)	Amennyiben a típusjóváhagyó vagy tanúsító hatóság jóváhagyja, a mérőtartomány-kalibráló gázok újracímkézhetők és a lejárati idejük után is felhasználhatók.

9.5.1.3.   A gázok átvitele

A gázokat olyan alkatrészek felhasználásával kell továbbítani a forrásuktól a gázelemző készülékekig, amelyek kifejezetten az adott gáz szabályozására és továbbítására szolgálnak.

Szem előtt kell tartani a kalibráló gázok eltarthatóságát. A kalibráló gázokra fel kell jegyezni a gyártó által megadott lejárati időt.

9.5.2.   Tömegszabványok

A részecskemérleghez olyan, tanúsítvánnyal ellátott kalibrálósúlyokat kell használni, amelyek 0,1 %-os bizonytalansággal megfelelnek a nemzetközi és/vagy nemzeti szabványoknak. A kalibrálósúlyok tanúsítását bármely olyan kalibrálólaboratórium elvégezheti, amely biztosítja a nemzetközi és/vagy nemzeti szabványoknak megfelelő nyomon követhetőséget. Gondoskodni kell arról, hogy a legkisebb kalibrálósúly legfeljebb tízszer akkora tömegű legyen, mint egy fel nem használt részecske-mintavevő közeg tömege. A kalibrálási jelentésben a súlyok sűrűségét is fel kell tüntetni.

---

(1)  A kalibrálást és hitelesítést a mérőrendszer gyártója utasításainak megfelelően és a helyes műszaki gyakorlat alapján gyakrabban kell végezni.

(2)  Az állandó térfogatú mintavétel ellenőrzése nem szükséges olyan rendszerek esetében, amelyek eltérése a beszívott levegő, a tüzelőanyag és a hígított kipufogógáz szén- vagy oxigénmérlege alapján ± 2 %-on belül van.

(1)  A moláris átfolyási sebesség használható a standard térfogatáram helyett a „mennyiséget” jelző fogalomként. Ebben az esetben a legnagyobb moláris átfolyási sebesség használható a legnagyobb standard térfogatáram helyett a megfelelő linearitási követelményekben.

(2)  Amennyiben a tárolótartályban nincs vízlecsapódás.

(3)  Legfeljebb 313 K (40 °C).

(4)  Legfeljebb 475 K (202 °C).

(5)  464 ± 11 K-en (191 ± 11 °C-on).

(3)  A pontosságot és az ismételhetőséget ugyanazon gyűjtött adatokkal kell meghatározni a 9.4.3. pontban leírtak szerint, abszolút értékek alapján. A „pt.” a kibocsátási határnál várható teljes átlagérték; a „max” a teljes ciklus kibocsátási határánál várható legnagyobb érték, nem pedig a műszer tartományának maximuma; a „mért” a teljes ciklusban ténylegesen mért átlag.

(4)  Ezen tisztasági szinteknek nem kell nemzetközileg és/vagy nemzetileg elismert szabványokhoz kapcsolódniuk.

(5)  Ezen tisztasági szinteknek nem kell nemzetközi és/vagy nemzeti szabványokhoz kapcsolódniuk.