10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 65/9

(1)

A 909/2014/EU rendelet megállapítja a központi értéktárakra vonatkozó prudenciális követelményeket annak biztosításához, hogy azok biztonságosak és megbízhatóak legyenek és folyamatosan eleget tegyenek a tőkekövetelményeknek. Ezek a tőkekövetelmények biztosítják, hogy egy központi értéktár mindenkor kellően feltőkésített legyen azokkal a kockázatokkal szemben, amelyeknek ki van téve, és szükség esetén képes legyen tevékenységeinek rendezett felszámolására vagy szerkezetátalakítására.

(2)

Tekintettel arra, hogy a 909/2014/EU rendelet központi értéktárakkal és kijelölt hitelintézetekkel összefüggő hitel- és likviditási kockázatra vonatkozó rendelkezései kifejezetten előírják, hogy belső szabályaik és eljárásaik tegyék számukra lehetővé a kitettségek és likviditási igények nyomon követését, mérését és kezelését, nemcsak az egyedi résztvevők, hanem az azonos csoporthoz tartozó résztvevők, továbbá a központi értéktárak szerződő felei tekintetében is, ezeknek a rendelkezéseknek ki kell terjedniük az anyavállalatból és leányvállalataiból álló vállalkozáscsoportokra.

(3)

E rendelet alkalmazásában figyelembe vették a Fizetési és Elszámolási Rendszerek Bizottsága és az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete által a pénzügyi piaci infrastruktúrákra vonatkozóan kiadott elvek (2) (a továbbiakban: CPSS-IOSCO elvek) megfelelő ajánlásait. Figyelembevételre került továbbá a hitelintézeti tőke 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) szerinti kezelése, mivel a központi értéktárak bizonyos mértékig olyan kockázatoknak vannak kitéve, amelyek hasonlóak a hitelintézetek által viselt kockázatokhoz.

(4)

Helyénvaló, hogy a tőke e rendelet szerinti fogalommeghatározása tükrözze a tőke 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) (EMIR) meghatározott fogalmát. A szabályozói követelmények szempontjából ez a fogalommeghatározás a legmegfelelőbb, tekintettel arra, hogy a tőke 648/2012/EU rendeletben megállapított fogalma kifejezetten a piaci infrastruktúrákra vonatkozóan került kialakításra. Azoknak a központi értéktáraknak, amelyek a 909/2014/EU rendelet értelmében engedéllyel rendelkeznek banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására, teljesíteniük kell az e rendeletben előírt tőkekövetelményeket, és ezzel párhuzamosan az 575/2013/EU rendelet szerinti szavatolótőke-követelményeket is. Az 575/2013/EU rendeletben meghatározott szavatolótőke-követelményeket az említett rendelet feltételeinek megfelelő eszközökkel kell teljesíteniük. Az egymásnak ellentmondó vagy megkettőzött követelmények elkerülése érdekében, továbbá tekintettel arra, hogy a központi értéktárakra vonatkozó, a 909/2014/EU rendelet szerinti többlettőke-követelmények kiszámításához használt módszerek szorosan kapcsolódnak az 575/2013/EU rendeletben meghatározott módszerekhez, a banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokat kínáló központi értéktárak számára lehetővé kell tenni, hogy ugyanazokkal az instrumentumokkal tegyenek eleget e rendelet többlettőke-követelményeinek, mint amelyek megfelelnek az 575/2013/EU rendeletben vagy a 909/2014/EU rendeletben meghatározott követelményeknek.

(5)

Annak biztosításához, hogy a központi értéktárak szükség esetén meg tudják szervezni tevékenységeik szerkezetátalakítását vagy a rendezett felszámolást, a központi értéktáraknak a felhalmozott eredmény és a tartalékok beszámításával olyan tőkével kell rendelkezniük, amely mindenkor elegendő a működési költségek azon időszakban történő fedezésére, amely során a központi értéktár át tudja szervezni kritikus műveleteit, többek között újratőkésítés, a vezetés felváltása, az üzleti stratégia módosítása, a költség- és díjstruktúra felülvizsgálata és az általa nyújtott szolgáltatások szerkezetátalakítása révén. Tekintettel arra, hogy a központi értéktárnak tevékenységeinek felszámolása vagy szerkezetátalakítása során folytatnia kell szokásos műveleteit és annak ellenére, hogy a központi értéktár műveleteinek felszámolása vagy szerkezetátalakítása közben a tényleges költségek a szerkezetátalakítási vagy felszámolási költségek miatt a bruttó éves működési költségeknél lényegesen magasabbak lehetnek, e költségek referenciaértékként való felhasználása a tőkekövetelmény kiszámítása során megfelelő közelítésnek tekinthető a központi értéktár műveleteinek felszámolása vagy szerkezetátalakítása kapcsán felmerülő tényleges költségek szempontjából.

(6)

Az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (1) bekezdésének a) pontjához hasonlóan, amely előírja az intézmények számára, hogy az elsődleges alapvető tőkeelemekből vonják le a folyó üzleti év veszteségeit, e rendeletben is el kell ismerni a nettó árbevétel arra irányuló szerepét, hogy fedezze vagy elnyelje az üzleti feltételek kedvezőtlen változásából eredő kockázatokat. Következésképpen csak akkor kell az üzleti kockázat materializálódásából eredő veszteségeket a szavatoló tőkéből fedezni, ha a nettó árbevétel erre nem elegendő. Amennyiben nem állnak rendelkezésre az előző évi adatok, az új körülmények figyelembevételéhez a folyó év várható adatait is mérlegelni kell, például újonnan létrehozott központi értéktárak esetében. A 152/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (5) hasonló rendelkezéseivel összhangban a központi értéktárak számára elő kell írni, hogy rendelkezzenek az üzleti kockázatokat fedező minimális összegű prudenciális tőkével a minimális szintű prudenciális kezelés biztosításához.

(7)

A CPSS-IOSCO elveknek megfelelően a tőkekövetelmény kiszámítása során a tárgyi eszközök és immateriális javak amortizációs és értékcsökkenési költségei levonhatók a bruttó működési költségekből. Mivel ezek a költségek nem generálnak olyan tényleges pénzforgalmat, amelyet a tőkéből kellene fedezni, ezeket a levonásokat az üzleti kockázatokra vonatkozó tőkekövetelményekre és a felszámolást vagy szerkezetátalakítást fedező tőkekövetelményekre kell alkalmazni.

(8)

Mivel a rendezett felszámoláshoz vagy szerkezetátalakításhoz szükséges idő nagymértékben az adott központi értéktár által nyújtott szolgáltatásoktól és működésének piaci körülményeitől, továbbá mindenekelőtt annak lehetőségétől függ, hogy egy másik központi értéktár át tudja-e venni szolgáltatásainak egy részét vagy egészét, a tevékenységeinek felszámolásához vagy szerkezetátalakításához szükséges hónapok számának a központi értéktár saját becslésein kell alapulnia. Mindazonáltal a tőkekövetelmény prudenciális szintjének biztosítása érdekében ez az időtartam nem lehet rövidebb a szerkezetátalakításhoz vagy felszámoláshoz a 909/2014/EU rendelet 47. cikkében előírt minimális hónapszámnál.

(9)

A központi értéktárnak az üzleti modelljéhez igazodó forgatókönyveket kell kidolgoznia tevékenységei szerkezetátalakításához vagy felszámolásához. Mindazonáltal a szerkezetátalakításra vagy felszámolásra vonatkozó követelmények unióbeli összehangolt alkalmazásának, továbbá annak biztosításához, hogy prudenciálisan megbízható követelmények kerüljenek teljesítésre, jól meghatározott kritériumok mentén korlátozni kell az említett forgatókönyvek kidolgozására vonatkozó jogkört.

(10)

A központi értéktárakra vonatkozó tőkekövetelmények megállapítása céljából a megfelelő viszonyítási alap az 575/2013/EU rendelet. Az említett rendelettel való összhang biztosításához az e rendeletben a működési kockázat kiszámítására vonatkozóan meghatározott módszereket úgy kell értelmezni, hogy azok e rendelet alkalmazásában kiterjednek a jogi kockázatra is.

(11)

Amennyiben a résztvevő részéről mulasztás történik az értékpapírok letéti őrzése terén, az ilyen mulasztással összefüggő költségeket a résztvevő vagy az a központi értéktár viselné, amellyel szemben jogi követelést lehet támasztani. Ezért a működési kockázatra vonatkozó szabályozói tőkekövetelmény kiszámításának szabályai már figyelembe veszik a letéti kockázatot. Ugyanebből az okból helyénvaló, hogy az olyan értékpapírokkal összefüggő letéti kockázat, amelyeket egy másik központi értéktárral létesített kapcsolat révén tartanak, ne a szabályozói többlettőke-követelmény hatálya alá tartozzon, hanem a működési kockázatra vonatkozó szabályozási tőkekövetelmény részét képezze. Ehhez hasonlóan indokolt, hogy az a letéti kockázat, amelyet a központi értéktár azon saját eszközeivel összefüggésben visel, amelyeket letétkezelő bank vagy más központi értéktár tart, ne kerüljön kétszer beszámításra és arra ne vonatkozzon szabályozói többlettőke-követelmény.

(12)

A központi értéktár a tulajdonában levő eszközökkel, vagy biztosíték, a résztvevők letétei, a résztvevőknek nyújtott kölcsönök felhasználásával végrehajtott befektetéssel, illetőleg bármely egyéb, az engedélyezett banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokból eredő kitettségekkel összefüggésben befektetési kockázattal is szembesülhet. A befektetési kockázat a központi értéktár által elszenvedett veszteség kockázata, ha az a saját vagy résztvevői eszközeit, például biztosítékot fektet be. A központi értéktár befektetéseiből esetleg eredő hitelkockázat, partnerkockázat és piaci kockázat fedezésére vonatkozó tőkekövetelmények megállapítása céljából a megfelelő viszonyítási alapot a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (6), az 575/2013/EU rendeletben és a 152/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott rendelkezések jelentik.

(13)

Tekintettel a központi értéktár tevékenységeinek jellegére, a központi értéktár üzleti kockázattal szembesül az általános üzleti feltételeket érintő, olyan lehetséges változások esetén, amelyek előreláthatólag pénzügyi helyzetének romlását vonják maguk után bevételeinek csökkenéséből vagy kiadásainak emelkedéséből adódóan, és olyan veszteségeket idéznek elő, amelyeket a központi értéktár tőkéjével szemben el kell számolni. Mivel az üzleti kockázat jelentős mértékben az egyes központi értéktárak egyéni helyzetétől függ, és azt számos tényező okozhatja, e rendelet tőkekövetelményeinek a központi értéktár saját becslésein kell alapulniuk, és a központi értéktár által e becsléshez felhasznált módszertannak arányban kell állnia a központi értéktár tevékenységeinek nagyságrendjével és összetettségével. A központi értéktárnak az üzleti kockázat fedezéséhez szükséges tőkére vonatkozó saját becslésének kidolgozása során egy sor stresszforgatókönyvet kell figyelembe vennie, hogy olyan kockázatokat is fedezzen, amelyekre a működési kockázathoz használt módszertan nem terjed ki. Az üzleti kockázatra vonatkozó tőkekövetelmények prudens szintjének biztosításához az önállóan kialakított forgatókönyveken alapuló számítások során prudenciális alsó korlát formájában be kell vezetni egy minimális tőkeszintet. Az üzleti kockázat fedezéséhez szükséges minimális tőkeszükséglet szintjét össze kell hangolni a kapcsolódó uniós jogi aktusokban, így a központi szerződő felekre vonatkozó tőkekövetelményekről szóló felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben más piaci infrastruktúrákra vonatkozóan meghatározott hasonló követelményekkel.

(14)

A banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokhoz kapcsolódó kockázatokat fedező többlettőke-követelménynek ki kell terjednie valamennyi, a résztvevőknek vagy a központi értéktár egyéb felhasználóinak nyújtott napközbeni hitelhez kapcsolódó kockázatra. Ha napközbeni hitel nyújtása egynapos vagy annál hosszabb hitelkockázati kitettséget eredményez, a megfelelő kockázatokat az 575/2013/EU rendelet harmadik része II. címének 2. fejezetében a sztenderd módszerre vonatkozóan, továbbá a 3. fejezetében a belső minősítésen alapuló módszerre (IRB módszer) vonatkozóan már meghatározott módszertan használatával kell mérni és kezelni, tekintettel arra, hogy az említett rendelet prudenciális szabályokat tartalmaz az egynapos vagy annál hosszabb hitelkockázati kitettségekből eredő hitelkockázat mérésére. A napon belüli hitelkockázatok azonban speciális kezelést igényelnek, mivel az 575/2013/EU rendelet vagy más hatályos uniós jogszabály nem rendelkezik kifejezetten a mérésükre vonatkozó módszerekről. Következésképpen annak a módszertannak, amelyet kifejezetten a napon belüli hitelkockázatra kell alkalmazni, kellően kockázatérzékenynek kell lennie, hogy figyelembe vegye a biztosíték minőségét, a résztvevők hitelminősítését és a megfigyelt tényleges napközbeni kitettségeket. Ugyanakkor a módszernek megfelelő ösztönzőket kell biztosítania a banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtói számára, ideértve a legmagasabb minőségű biztosíték beszedésére és hitelképes szerződő felek kiválasztására irányuló ösztönzőt. Bár a banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtói kötelesek megfelelően értékelni és tesztelni a biztosíték szintjét és értékét, továbbá a levonásokat, a napközbeni hitelkockázatra vonatkozó többlettőke-követelmény meghatározásához használt módszernek mindazonáltal kezelnie kell azt az esetet, amikor a biztosíték értékének hirtelen esése meghaladja a becsült mértéket és biztosítékeszközökkel részlegesen nem fedezett fennmaradó hitelkockázati kitettséget eredményez, és elegendő tőkét kell biztosítania erre az esetre.

(15)

A banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtásából eredő kockázatokra vonatkozó többlettőke-követelmény kiszámításához szükség van a napközbeni hitelkockázati kitettségekkel kapcsolatos múltbeli információk figyelembevételére. Következésképpen a többlettőke-követelmény kiszámításához a 909/2014/EU rendelet 54. cikkének (2) bekezdésével összhangban a központi értéktári szolgáltatások felhasználói részére banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó szervezeteknek (központi értéktári banki szolgáltatók) legalább egy év tekintetében nyilvántartásba kell venniük a napközbeni hitelkitettségeikre vonatkozó adatokat. Egyébként nem tudják azonosítani a számítás alapját képező releváns kitettségeket. Indokolt ezért, hogy a központi értéktári banki szolgáltatóknak csak azután kelljen teljesíteniük a többlettőke-követelménynek megfelelő szavatolótőke-követelményt, miután össze tudták gyűjteni a tőkeszükséglet kiszámításának elvégzéséhez szükséges információkat.

(16)

A 909/2014/EU rendelet 54. cikkének (8) bekezdése előírja az említett rendelet 54. cikke (3) bekezdésének d) pontjában és 54. cikke (4) bekezdésének e) pontjában említett többlettőke-követelmény meghatározására vonatkozó szabályok kidolgozását. Az említett rendelet 54. cikke előírja továbbá, hogy a többlettőke-követelménynek figyelembe kell vennie a 909/2014/EU rendelet mellékletének C. szakaszában meghatározott tevékenységekből eredő napközbeni hitelkockázatot, és mindenekelőtt az értékpapír-kiegyenlítési rendszer résztvevőinek vagy a központi értéktári szolgáltatások egyéb felhasználóinak nyújtott napközbeni hitelből eredő kockázatot. Ezért a napközbeni hitelkockázati kitettségnek magában kell foglalnia azt a veszteséget is, amelyet a központi értéktári banki szolgáltatóknak kellene viselniük a hitelfelvevő résztvevő fizetésképtelensége esetén.

(17)

A 909/2014/EU rendelet 59. cikke (3) bekezdésének d) pontja a központi értéktári banki szolgáltatók hitelkockázatára vonatkozóan előírja nagymértékben likvid és minimális hitel- és piaci kockázattal járó biztosítékok beszedését. A 909/2014/EU rendelet 59. cikke (4) bekezdésének d) pontja a központi értéktári banki szolgáltatók likviditási kockázatára vonatkozóan előírja a figyelembe vehető likvid források rendelkezésre állását. Az egyik ilyen figyelembe vehető likvid forrás a nagymértékben likvid biztosíték. Bár érthető, hogy a két esetben használt terminológia eltér, tekintettel az érintett kockázatok eltérő jellegére és a hitel- valamint likviditási kockázat szabályozásában érvényesülő különböző koncepciókra, mindkettő hasonlóan magas minőségű szolgáltatókra vagy eszközökre vonatkozik. Célszerű ezért ugyanazon feltételek teljesítését előírni ahhoz, hogy egy biztosíték vagy biztosíték formáját öltő likvid forrás figyelembe vehető legyen a nagymértékben likvid és minimális hitel- és piaci kockázattal járó biztosítékok kategóriájához vagy a figyelembe vehető likvid források kategóriájához tartozóként.

(18)

A 909/2014/EU rendelet 59. cikke (3) bekezdésének d) pontja előírja, hogy a központi értéktári banki szolgáltatók nagymértékben likvid és minimális hitel- és piaci kockázattal járó biztosítékot fogadhatnak el megfelelő hitelkockázatuk kezeléséhez. Ugyanez vonatkozik a nagymértékben likvid és minimális hitel- és piaci kockázattal járó biztosítéktól eltérő egyéb típusú biztosítékra, amely egyedi helyzetekben megfelelő levonás mellett alkalmazható. Ennek megkönnyítéséhez meg kell állapítani a biztosítékok minőségének egyértelmű hierarchiáját annak megkülönböztetéséhez, hogy mely biztosíték fogadható el a hitelkockázati kitettségek teljes mértékű fedezéséhez, mely biztosíték vehető figyelembe likviditási forrásként, és mely biztosíték tesz szükségessé figyelembe vehető likvid forrásokat amellett, hogy elfogadható a hitelkockázat csökkentéséhez. Nem helyénvaló megakadályozni a biztosítéknyújtókat abban, hogy a források rendelkezésre állásától vagy az eszköz-forrás gazdálkodásukra vonatkozó stratégiától függően korlátozás nélkül helyettesítsék a biztosítékot. Így lehetővé kell tenni az egységes biztosítéki gyakorlatok alkalmazását a biztosíték helyettesítésére, például a résztvevők biztosítékszámlájának igénybevételét abban az esetben, ha a résztvevő a hitelkockázati kitettség teljes mértékű fedezése céljából számlán helyezi el a biztosítékot, amennyiben a biztosíték minőségét és likviditását nyomon követik, és az megfelel e rendelet követelményeinek. Az említett biztosítékszámla-megállapodások keretében a résztvevő a hitelkockázati kitettség teljes mértékű fedezése céljából letétbe helyezi biztosítékszámláján a biztosítékot. Emellett a központi értéktári banki szolgáltatóknak a biztosíték elfogadásakor figyelembe kell venniük a meghatározott hierarchiát, de a résztvevő fizetésképtelenségét követően szükség esetén végrehajthatják az elfogadott biztosíték leghatékonyabb módon történő likviddé tételét. Mindazonáltal prudenciális szempontból a központi értéktári banki szolgáltatóknak a hitelkockázati kitettségek teljes mértékű fedezéséhez folyamatosan nyomon kell tudniuk követni a biztosíték rendelkezésre állását, annak minőségét és likviditását. Rendelkezniük kell továbbá a hitelfelvevő résztvevőkkel kötött olyan megállapodásokkal, amelyek biztosítják, hogy a biztosítékra vonatkozóan e rendeletben előírt összes követelmény mindenkor teljesüljön.

(19)

A napközbeni hitelkockázat mérése céljából a központi értéktári banki szolgáltatóknak képeseknek kell lenniük arra, hogy előre jelezzék a nap során kialakuló kitettség-csúcsértékeket. Ehhez nincs szükség a pontos adat előrejelzésére, de meg kell állapítani a szóban forgó napközbeni kitettségek tendenciáit. Ezt alátámasztja a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság standardjaiban a kitettség-csúcsérték előrejelzésére való hivatkozás (7) is.

(20)

Az 575/2013/EU rendelet harmadik részének II. címe megállapítja az Európai Központi Bank és egyéb mentesített szervezetek hitelkockázati kitettségeire alkalmazandó kockázati súlyokat. A hitelkockázat szabályozási célból történő mérése során a kockázati súlyokat széles körben a rendelkezésre álló legjobb referenciának tekintik. Ezért ugyanez a módszer alkalmazható a napközbeni hitelkockázati kitettségekre. Mindazonáltal az említett módszer fogalmi megbízhatóságának garantálása érdekében szükség van némi korrekcióra, mindenekelőtt a sztenderd módszer tekintetében az 575/2013/EU rendelet harmadik része II. címének 2. fejezetében, az IRB módszer tekintetében a 3. fejezetében meghatározott hitelkockázati keret felhasználásával történő számítások végrehajtása során, a napközbeni kitettségeket az említett rendelet feltételezésének megfelelően napvégi kitettségnek kell tekinteni.

(21)

A 909/2014/EU rendelet 59. cikkének (5) bekezdése szerint, amely kifejezett hivatkozást tartalmaz a 648/2012/EU rendelet 46. cikkének (3) bekezdésére, a bankgaranciákat vagy az akkreditíveket adott esetben össze kell hangolni a CPSS-IOSCO elvekkel és a 648/2012/EU rendeletben meghatározottakhoz hasonló követelményeknek kell megfelelniük. Ezek közé tartozik az a követelmény, hogy a bankgaranciákat vagy az akkreditíveket a kezesnek biztosítékeszközökkel teljes mértékben fedeznie kell. Annak érdekében azonban, hogy meg lehessen őrizni az értékpapír-kiegyenlítés hatékonyságát az Unióban, amennyiben a központi értéktárak közötti interoperábilis kapcsolatokból eredő esetleges hitelkockázati kitettségekkel összefüggésben bankgaranciát vagy akkreditívet használnak, lehetővé kell tenni megfelelő alternatív kockázatcsökkentő tényezők figyelembevételét, amíg azok a 648/2012/EU rendeletben meghatározott előírásokkal azonos vagy magasabb szintű védelmet biztosítanak. Ez az egyedi kezelés csak a központi értéktárak közötti interoperábilis kapcsolatok védelmét szolgáló bankgaranciára vagy akkreditívre alkalmazandó, és indokolt, hogy kizárólag a kapcsolatban levő két központi értéktár között felmerülő hitelkockázati kitettségeket fedezze. Mivel a bankgarancia vagy az akkreditív a teljesítő központi értéktárat a hitelezési veszteségekkel szemben védi, a teljesítő központi értéktárak likviditási igényeit is kezelni kell a kezesek kötelezettségeinek időben történő kiegyenlítése révén vagy ennek alternatívájaként figyelembe vehető likviditási források tartásával.

(22)

A 909/2014/EU rendelet 59. cikke (4) bekezdésének d) pontja előírja, hogy a központi értéktári banki szolgáltatók az egyes pénznemekben fennálló figyelembe vehető likvid források révén csökkentsék a likviditási kockázatokat. Következésképpen a figyelembe nem vehető likvid források nem használhatók fel az említett cikkben meghatározott követelmények teljesítésére. Mindazonáltal semmi nem zárja ki, hogy a figyelembe nem vehető likvid források, például a devizaswapok a figyelembe vehető likvid források mellett felhasználhatók legyenek a napi likviditáskezelés során. Ez összhangban van a CPSS-IOSCO elvekben tükröződő nemzetközi standardokkal is. E célból ezért mérni kell és nyomon kell követni a figyelembe nem vehető likvid forrásokat.

(23)

A központi értéktár által nyújtott bármely banki jellegű kiegészítő szolgáltatásból eredhet likviditási kockázat. A likviditásikockázat-kezelési keretnek azonosítania kell a különböző banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokból, többek között az értékpapír-kölcsönzésből eredő kockázatokat, és adott esetben el kell különítenie kezelésüket.

(24)

A központi értéktári banki szolgáltatók összes likviditási igényének, többek között a napközbeni likviditási igényeknek a fedezéséhez a központi értéktár likviditásikockázat-kezelésének biztosítania kell, hogy az esedékessé váló kifizetési és kiegyenlítési kötelezettségek – a központi értéktár által működtetett értékpapír-kiegyenlítési rendszer valamennyi kiegyenlítési pénznemében – végrehajtásra kerüljenek, beleértve a napközbeni kötelezettségeket is.

(25)

Tekintettel arra, hogy a 2013/36/EU irányelv és az 575/2013/EU rendelet – a napközbeni kockázatok kivételével – már kiterjed valamennyi likviditási kockázatra, helyénvaló, hogy ez a rendelet a napközbeni kockázatokra helyezze a hangsúlyt.

(26)

Mivel a központi értéktári banki szolgáltatók rendszerszinten jelentős piaci infrastruktúrák, elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a központi értéktári banki szolgáltató konzervatív módon kezelje hitel- és likviditási kockázatait. Következésképpen indokolt a központi értéktári banki szolgáltatók számára csak azt engedélyezni, hogy a 909/2014/EU rendeletben említett banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtása során folyósítási kötelezettséggel nem járó hitelkereteket biztosítsanak a hitelfelvevő résztvevőknek.

(27)

Annak biztosításához, hogy a központi értéktári banki szolgáltatók kockázatkezelési eljárásai kedvezőtlen feltételek között is kellően megbízhatóak legyenek, a központi értéktári banki szolgáltatók likvid finanszírozási forrásaira irányuló stressztesztelésnek szigorúnak és előretekintőnek kell lennie. Ugyanebből az okból a teszteknek egy sor szélsőséges, de lehetséges forgatókönyvre ki kell terjedniük és azokat a központi értéktári banki szolgáltatók által kínált minden egyes releváns pénznemben végre kell hajtani, figyelembe véve az előre megkötött finanszírozási megállapodások valamelyikének esetleges meghiúsulását. A forgatókönyveknek figyelembe kell venniük – de nem kizárólagosan – egy adott pénznem tekintetében a központi értéktári banki szolgáltató két legnagyobb résztvevőjének fizetésképtelenségét. Erre azért van szükség, hogy olyan szabály jöjjön létre, amely egyrészt prudens, mivel figyelembe veszi azt a tényt, hogy a legnagyobb résztvevő mellett más résztvevők is képesek likviditási kockázatot generálni; másrészt a célkitűzést tekintve arányos, mivel nem veszi figyelembe azokat az egyéb résztvevőket, amelyek kisebb valószínűséggel generálnak likviditási kockázatot.

(28)

A 909/2014/EU rendelet 59. cikke (4) bekezdésének c) pontja előírja a központi értéktári banki szolgáltatók számára, hogy minden releváns pénznemben elegendő likvid forrással kell rendelkezniük a potenciális stresszforgatókönyvek széles skáláját figyelembe véve. Ezért a likviditási kockázatok stresszforgatókönyvek keretében történő kezelésének keretét és eszközeit meghatározó szabályoknak elő kell írniuk a likviditási kockázat kezelése szempontjából releváns pénznemek azonosítására szolgáló módszertant. A releváns pénznemeket lényegességi megfontolások alapján, a meghatározott nettó kumulatív likviditási kitettségekre támaszkodva és egy meghosszabbított és jól meghatározott időtartam alatt összegyűjtött adatokra alapozva kell azonosítani. Emellett az unióbeli koherens szabályozási keret fenntartása céljából helyénvaló az (EU) 2017/392 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (8) keretében a 909/2014/EU rendelet 12. cikke szerint meghatározott leginkább releváns uniós pénznemeket alapértelmezett releváns pénznemként bevonni.

(29)

A leginkább releváns uniós pénznemektől eltérő valamennyi egyéb pénznem azonosítására szolgáló elegendő adat összegyűjtéséhez el kell telnie egy minimális időtartamnak a központi értéktári banki szolgáltató engedélyezésének időpontjától az adott időszak végéig. Következésképpen a központi értéktári banki szolgáltatók 909/2014/EU rendelet által létrehozott új szabályozási keret szerinti engedélyezését követő első évben lehetővé kell tenni alternatív módszerek alkalmazását a leginkább releváns uniós pénznemektől eltérő valamennyi egyéb pénznem azonosításához azon központi értéktári banki szolgáltatók esetében, amelyek a 909/2014/EU rendelet 69. cikkében említett technikai standardok hatálybalépésének időpontjában már banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokat nyújtanak. Ez az átmeneti intézkedés nem érinti a központi értéktári banki szolgáltatókra vonatkozó azon előírást, hogy elegendő likvid forrást biztosítsanak, csak azon pénznemek azonosítását, amelyek a likviditáskezelés céljából elvégzett stressztesztelés hatálya alá tartoznak.

(30)

A 909/2014/EU rendelet 59. cikke (4) bekezdésének d) pontja előírja a központi értéktári banki szolgáltatók számára, hogy rendelkezzenek előre megkötött és rendkívül megbízható finanszírozási megállapodásokkal annak biztosításához, hogy a nemteljesítő ügyfél által nyújtott biztosíték szélsőséges, de lehetséges piaci körülmények között is pénzeszközre váltható. Ugyanez a rendelet előírja továbbá a központi értéktári banki szolgáltatók számára, hogy nagymértékben likvid és minimális piaci és hitelkockázattal járó biztosíték révén csökkentsék a napközbeni kockázatokat. Mivel a likviditásnak azonnal rendelkezésre kell állnia, a központi értéktári banki szolgáltatóknak tudniuk kell ugyanazon a napon belül kezelni a likviditási igényeket. Tekintettel arra, hogy a központi értéktári banki szolgáltatók esetleg eltérő időzónában működnek, a biztosíték előre megkötött finanszírozási megállapodások révén megvalósuló, ugyanazon a napon történő pénzeszközre váltására vonatkozó rendelkezés alkalmazásakor figyelembe kell venni minden egyes olyan pénznem helyi fizetési rendszerének nyitvatartását, amelyre vonatkozik.

(31)

E rendelet rendelkezései szorosan összefüggnek, mivel a központi értéktárak prudenciális követelményeivel foglalkoznak. Annak érdekében, hogy biztosítsuk ezen, egy időben hatályba léptetendő rendelkezések koherenciáját, és elősegítsük, hogy a betartásukra kötelezett személyek átfogóan szemlélhessék őket és könnyen hozzájuk férhessenek, célszerű a 909/2014/EU rendelet által előírt szabályozástechnikai standardokat egyetlen rendeletbe foglalni.

(32)

Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottsághoz benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeteken alapul.

(33)

Az Európai Bankhatóság az e rendelet alapját képező technikaistandard-tervezetek benyújtását megelőzően szorosan együttműködött a Központi Bankok Európai Rendszerével (KBER), és az Európai Értékpapírpiaci Hatósággal (ESMA). Nyilvános konzultációt folytatott továbbá az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, elemezte az esetlegesen kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét,

a)

a 86/635/EGK tanácsi irányelv 22. cikke szerinti jegyzett tőkét jelentenek (10);

b)

befizetésre kerültek, beleértve a kapcsolódó névértéken felüli befizetéseket;

c)

a vállalkozás folyamatossága mellett teljes mértékben fedezik a veszteségeket;

d)

csőd vagy felszámolás esetén a fizetésképtelenségi intézkedések vagy az alkalmazandó fizetésképtelenségi törvény keretében benyújtott valamennyi egyéb követelés után következnek.

a)

teljesítik az (1) bekezdésben meghatározott feltételeket;

b)

az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 119. pontjában meghatározottaknak megfelelő szavatoló tőkét jelentenek;

c)

az 575/2013/EU rendelet rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak.

a)

a központi értéktár 909/2014/EU rendelet 47. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett, működési, jogi és letéti kockázatokra vonatkozó, a 4. cikknek megfelelően kiszámított tőkekövetelménye;

b)

a központi értéktár 909/2014/EU rendelet 47. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett befektetési kockázatokra vonatkozó, az 5. cikknek megfelelően kiszámított tőkekövetelménye;

c)

a központi értéktár 909/2014/EU rendelet 47. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett üzleti kockázatokra vonatkozó, a 6. cikknek megfelelően kiszámított tőkekövetelménye;

d)

a központi értéktár tevékenységeinek a 909/2014/EU rendelet 47. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett rendezett felszámolására vagy szerkezetátalakítására vonatkozó, a 7. cikknek megfelelően kiszámított tőkekövetelmény.

a)

a központi értéktár nem rendelkezik a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdésének megfelelő engedéllyel;

b)

a központi értéktár a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően engedélyezett, de nem rendelkezik engedéllyel az 575/2013/EU rendelet 321–324. cikkében említett fejlett mérési módszerek (AMA) használatára;

c)

a központi értéktár a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően engedélyezett, de nem rendelkezik engedéllyel az 575/2013/EU rendelet 317–320. cikkében említett sztenderd módszer használatára.

a)

a központi értéktár következők mindegyikéhez kapcsolódó kockázattal súlyozott kitettségértékének 8 %-a:

b)

a központi értéktár piaci kockázatra vonatkozó tőkekövetelménye a (4) és (5) bekezdésnek megfelelően.

a)

ha a központi értéktár nem rendelkezik a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti engedéllyel banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására, a központi értéktár a hitelkockázatra vonatkozóan az 575/2013/EU rendelet 107–141. cikkében említett sztenderd módszert alkalmazza, összefüggésben az említett rendelet hitelkockázat-csökkentésre vonatkozó 192–241. cikkével;

b)

ha a központi értéktár rendelkezik a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti engedéllyel banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására, de nincs engedélye az 575/2013/EU rendelet 142–191. cikkében meghatározott belső minősítésen alapuló módszer (IRB-módszer) alkalmazására, a központi értéktár a hitelkockázat tekintetében az 575/2013/EU rendelet 107–141. cikkében meghatározott sztenderd módszert alkalmazza, összefüggésben az 575/2013/EU rendelet 192–241. cikkében a hitelkockázat-csökkentésre vonatkozóan meghatározott rendelkezésekkel;

c)

ha a központi értéktár rendelkezik a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti engedéllyel banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására, és van engedélye az IRB-módszer alkalmazására, a központi értéktár a hitelkockázat tekintetében az 575/2013/EU rendelet 142–191. cikkében előírt IRB-módszert alkalmazza, összefüggésben az 575/2013/EU rendelet 192–241. cikkében a hitelkockázat-csökkentésre vonatkozóan meghatározott rendelkezésekkel.

a)

az 575/2013/EU rendelet 271–282. cikkében meghatározott módszerek egyike;

b)

a pénzügyi biztosítékok 575/2013/EU rendelet 220–227. cikkében előírt átfogó módszere, a volatilitási kiigazítás alkalmazásával.

a)

a központi értéktár nem rendelkezik a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelő engedéllyel;

b)

a központi értéktár a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően engedélyezett, de nem rendelkezik engedéllyel a belső modellek használatára a piaci kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény kiszámításához.

a)

a (2) bekezdés alkalmazásából eredő becslés, mínusz a következők közül a legalacsonyabb:

b)

a központi értéktár (3) bekezdésben említett éves bruttó működési költségének 25 %-a.

a)

meghatározza az azon veszteség fedezéséhez szükséges tőkét, amely az üzleti modellje szempontjából releváns, észszerűen előrelátható kedvezőtlen forgatókönyvekhez kapcsolódó üzleti kockázatból ered;

b)

dokumentálja az a) pontban említett várható veszteség becsléséhez használt feltételezéseket és módszereket;

c)

legalább évente felülvizsgálja és aktualizálja az a) pontban említett forgatókönyveket.

a)

a központi értéktár éves bruttó működési költségei magukban foglalják legalább a következőket:

b)

a központi értéktár éves bruttó működési költségeit a következők egyikének megfelelően kell meghatározni:

c)

a központi értéktár levonhatja éves bruttó működési költségeiből a tárgyi eszközök és immateriális javak értékcsökkenését és amortizációját;

d)

a központi értéktár az éves pénzügyi kimutatásából származó legfrissebb, auditált adatokat használja;

e)

ha a központi értéktár a működése megkezdésének időpontjától számítva még nem folytatott egy teljes éven át üzleti tevékenységet, az üzleti tervében előre jelzett bruttó működési költséget kell alkalmaznia.

a)

a mellékletben meghatározott valamennyi stresszforgatókönyv tekintetében megbecsüli a felszámoláshoz vagy szerkezetátalakításhoz szükséges időtartamot, a 909/2014/EU rendelet 47. cikkének (2) bekezdésében említett tervvel összhangban;

b)

a központi értéktár 6. cikk (3) bekezdésének megfelelően meghatározott éves bruttó működési költségét elosztja tizenkettővel (havi bruttó működési költségek);

c)

megszorozza a b) pontban meghatározott havi bruttó működési költségeket a következő pontokban szereplő időtartamok közül a hosszabbal:

a)

a legutóbbi naptári évre vonatkozóan ki kell számítania a 909/2014/EU rendelet mellékletének C. szakaszában meghatározott szolgáltatások nyújtásából eredő öt legmagasabb napközbenihitel-kitettség („kitettség-csúcsérték”) átlagát;

b)

levonást kell alkalmaznia a kitettség-csúcsértékek kapcsán beszedett összes biztosítékra, és feltételeznie kell, hogy az 575/2013/EU rendelet 222–227. cikkével összhangban alkalmazott levonások után a biztosíték elveszíti piaci értékének 5 %-át;

c)

a (2) bekezdésnek megfelelően kiszámított kitettség-csúcsértékek tekintetében ki kell számítania a szavatolótőke-követelmény átlagát, melynek során az említett kitettségeket nap végi kitettségeknek kell tekinteni („többlettőke-követelmény”).

a)

az 575/2013/EU rendelet 107–141. cikkében említett, hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer, ha nem engedélyezett számukra az IRB-módszer alkalmazása;

b)

az IRB-módszer és az 575/2013/EU rendelet 142–191. cikkének követelményei, ha engedélyezett számukra az IRB-módszer alkalmazása.

a)

egyértelműen meg kell különböztetnie a biztosítékot a hitelfelvevő résztvevő egyéb értékpapírjaitól;

b)

olyan biztosítékot fogadhat el, amely megfelel a 10. cikkben foglalt feltételeknek, vagy olyan más típusú biztosítékot, amely teljesíti a 11. cikk követelményeit, a következő hierarchia szerint:

c)

legalább napi alapon nyomon kell követnie minden biztosítékként elfogadott értékpapír hitelminőségét, piaci likviditását és árfolyam-volatilitását, és értékelnie kell a 12. cikknek megfelelően;

d)

meg kell határoznia a 13. cikkel összhangban a biztosítékértékekre alkalmazott levonásokkal kapcsolatos módszereket;

e)

gondoskodnia kell arról, hogy a biztosíték kellően diverzifikált maradjon ahhoz, hogy a 10. és 11. cikkben említett időtartamokon belül, a 14. cikkel összhangban jelentős piaci hatás nélkül likviddé lehessen tenni.

a)

azokat az alábbiak valamelyike bocsátotta ki vagy kifejezetten garantálja:

b)

a központi értéktár olyan meghatározott és tárgyilagos, nem kizárólag külső véleményre támaszkodó és a kibocsátó székhelye szerinti adott ország országkockázatát figyelembe vevő módszert alkalmazó saját belső értékelése alapján bizonyítani tudja, hogy azok hitel- és piaci kockázata alacsony;

c)

olyan pénznemben denomináltak, amelynek kockázatait a központi értéktári banki szolgáltató képes kezelni;

d)

jogi korlátok nélkül, szabadon átruházhatók, illetve nem kapcsolódnak hozzájuk harmadik fél olyan követelései, amelyek negatív hatással lehetnek likviddé tételükre;

e)

teljesítik a következő követelmények egyikét:

f)

az ilyen adósságinstrumentumokkal kapcsolatos árakra vonatkozó megbízható adatokat legalább napi alapon közzé kell tenni;

g)

azonnal rendelkezésre állnak és ugyanazon a napon pénzeszközre válthatók.

a)

a pénzügyi eszközöket olyan kibocsátó bocsátotta ki, amely alacsony hitelkockázattal rendelkezik a központi értéktári banki szolgáltató meghatározott és tárgyilagos, nem kizárólag külső véleményre támaszkodó és az abból eredő kockázatokat figyelembe vevő módszert alkalmazó megfelelő belső értékelése alapján, hogy a kibocsátó egy adott országban rendelkezik székhellyel;

b)

a pénzügyi eszközök a központi értéktári banki szolgáltatónak meghatározott és tárgyilagos, nem kizárólag külső véleményre támaszkodó módszert alkalmazó megfelelő belső értékelése alapján alacsony piaci kockázattal rendelkeznek;

c)

olyan pénznemben denomináltak, amelynek kockázatait a központi értéktári banki szolgáltató képes kezelni;

d)

jogi korlátok nélkül, szabadon átruházhatók, illetve nem kapcsolódnak hozzájuk harmadik fél olyan követelései, amelyek negatív hatással lehetnek likviddé tételükre;

e)

teljesítik a következő követelmények egyikét:

f)

likviddé tehetők ugyanazon a napon;

g)

az ezen eszközökkel kapcsolatos árakra vonatkozó adatok közel valós időben nyilvánosan hozzáférhetők;

h)

azokat nem a következők valamelyike bocsátotta ki:

i)

nincsenek egyéb módon kitéve az 575/2013/EU rendelet 291. cikke szerinti jelentős rossz irányú kockázatnak.

a)

jogi korlátok nélkül, szabadon átruházhatók, illetve nem kapcsolódnak hozzájuk harmadik fél olyan követelései, amelyek negatív hatással lehetnek likviddé tételükre;

b)

elfogadhatóak valamely uniós központi banknál, amennyiben a központi értéktári banki szolgáltatónak rendszeres, nem alkalmi hitelhez („szokásos hitel”) van hozzáférése ennél a központi banknál;

c)

olyan pénznemben denomináltak, amelynek kockázatát a központi értéktári banki szolgáltató képes kezelni;

d)

a központi értéktári banki szolgáltató olyan előre megkötött finanszírozási megállapodással rendelkezik a 909/2014/EU rendelet 59. cikke (4) bekezdésének e) pontjában említett és e rendelet 38. cikkében meghatározott típusú hitelképes pénzügyi intézménnyel, amely biztosítja ezen eszközök ugyanazon a napon történő pénzeszközre váltását.

a)

jogi korlátok nélkül, szabadon átruházhatók, illetve nem kapcsolódnak hozzájuk harmadik fél olyan követelései, amelyek negatív hatással lehetnek likviddé tételükre;

b)

olyan pénznemben denomináltak, amelynek kockázatát a központi értéktári banki szolgáltató képes kezelni;

c)

a központi értéktári banki szolgáltató rendelkezik a következők mindegyikével:

a)

a 10. cikkben említett pénzügyi eszközöket legalább napi alapon piaci értéken értékelik;

b)

a 11. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi eszközöket legalább napi alapon értékelik, és ha az ilyen napi értékelés nem lehetséges, azokat modell alapján értékelik;

c)

a 11. cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi eszközöket legalább napi alapon értékelik, és ha az ilyen napi értékelés nem lehetséges, azokat modell alapján értékelik.

a)

rendszeresen, legalább évente;

b)

amikor lényeges változás érinti az értékelési szabályzatokat és eljárásokat.

a)

ha a biztosíték elfogadható azon központi bank által, amelynél a központi értéktári banki szolgáltató szokásos hitelhez hozzáféréssel rendelkezik, a központi bank által az ilyen típusú biztosítékra alkalmazott levonás minősül a minimális levonás alsó korlátjának;

b)

ha a biztosíték nem fogadható el azon központi bank által, amelynél a központi értéktári banki szolgáltató szokásos hitelhez hozzáféréssel rendelkezik, az a levonás minősül a minimális levonás alsó korlátjának, amelyet az azt a pénznemet kibocsátó központi bank alkalmaz, amelyben a pénzügyi eszköz denominált.

a)

az eszköz típusa;

b)

a pénzügyi eszközhöz kapcsolódó hitelkockázat szintje;

c)

az eszköz kibocsátási országa;

d)

az eszköz lejárata;

e)

az eszköz múltbéli és hipotetikus jövőbeli árfolyam-volatilitása stresszhelyzeti piaci körülmények között;

f)

a mögöttes piac likviditása, beleértve a vételi és eladási ár közötti különbözetet;

g)

adott esetben a devizaárfolyam-kockázat;

h)

adott esetben az 575/2013/EU rendelet 291. cikke szerinti rossz irányú kockázat.

a)

a koncentrációs határértékek megsértésekor követendő szabályzatok és eljárások;

b)

a szabályzatokban meghatározott koncentrációs határértékek túllépésekor alkalmazandó kockázatcsökkentési intézkedések;

c)

a b) pont szerinti intézkedések várható végrehajtásának ütemezése.

a)

egyéni kibocsátók a csoportstruktúrájuk tekintetében;

b)

a kibocsátó országa;

c)

a kibocsátó típusa;

d)

az eszköz típusa;

e)

a kiegyenlítés pénzneme;

f)

a minimális szintet meghaladó hitel-, likviditási és piaci kockázattal rendelkező biztosíték;

g)

a biztosíték elfogadhatósága a tekintetben, hogy a központi értéktári banki szolgáltató a kibocsátó központi banknál szokásos hitelhez hozzáférjen;

h)

az egyes hitelfelvevő résztvevők;

i)

minden hitelfelvevő résztvevő;

j)

gazdasági ágazat, tevékenység, földrajzi régió szempontjából azonos típusú kibocsátók által kibocsátott pénzügyi eszközök;

k)

a pénzügyi eszközök vagy a kibocsátó hitelkockázatának szintje, amelyet a központi értéktári banki szolgáltató meghatározott és tárgyilagos, nem kizárólag külső véleményre támaszkodó és az abból eredő kockázatot figyelembe vevő módszeren alapuló belső értékelése határoz meg, hogy a kibocsátó egy adott országban rendelkezik székhellyel;

l)

a pénzügyi eszközök likviditása és árfolyam-volatilitása.

a)

egyetlen hitelintézet;

b)

harmadik országbeli pénzügyi intézmény, amely legalább olyan szigorú prudenciális szabályok hatálya alá tartozik és azoknak megfelel, mint amelyeket a 2013/36/EU irányelv és az 575/2013/EU rendelet előír, az említett rendelet 114. cikkének (7) bekezdésével összhangban;

c)

ugyanazon csoport részét képező kereskedelmi szervezet, mint az a) vagy b) pontban említett intézmény.

a)

azokat olyan kibocsátó bocsátotta ki, amely alacsony hitelkockázattal rendelkezik a központi értéktári banki szolgáltató meghatározott és tárgyilagos, nem kizárólag külső véleményre támaszkodó és az abból eredő kockázatokat figyelembe vevő módszert alkalmazó megfelelő belső értékelése alapján, hogy a kibocsátó egy adott országban rendelkezik székhellyel;

b)

olyan pénznemben denomináltak, amelynek kockázatát a központi értéktári banki szolgáltató megfelelően képes kezelni;

c)

visszavonhatatlanok, feltétel nélküliek és nincs olyan jogi vagy szerződéses kivétel vagy opció, amely lehetővé teszi, hogy a kibocsátó a garancia kifizetésével szemben fellépjen;

d)

kérésre a fizetésképtelen hitelfelvevő résztvevő portfóliójának likvidációs időszakában egy üzleti napon belül, bármely szabályozási, jogi vagy működési korlátozás nélkül lehívhatók;

e)

azokat nem olyan szervezet bocsátotta ki, amely ugyanazon csoporthoz tartozik, mint a garancia által fedezett hitelfelvevő résztvevő, vagy olyan szervezet, amelynek üzleti tevékenysége magában foglalja a központi értéktári banki szolgáltató működése szempontjából kritikus szolgáltatások nyújtását, kivéve, ha ez a szervezet az Európai Gazdasági Térség egy központi bankja vagy olyan pénznemet kibocsátó központi bank, amelyben a központi értéktári banki szolgáltató kitettségekkel rendelkezik;

f)

nincsenek kitéve az 575/2013/EU rendelet 291. cikke szerinti jelentős rossz irányú kockázatnak;

g)

azokat teljes mértékben olyan biztosíték garantálja, amely megfelel a következő feltételeknek:

a)

azokat uniós központi bank vagy olyan pénznemet kibocsátó központi bank bocsátja ki, amelyben a központi értéktári banki szolgáltató kitettségekkel rendelkezik;

b)

olyan pénznemben denomináltak, amelynek kockázatát a központi értéktári banki szolgáltató megfelelően képes kezelni;

c)

visszavonhatatlanok, feltétel nélküliek és a kibocsátó központi bank nem támaszkodhat olyan jogi vagy szerződéses kivételre vagy opcióra, amely lehetővé teszi a kibocsátó számára, hogy fellépjen a garancia kifizetésével szemben;

d)

egy üzleti napon belül lehívhatók.

a)

csak a két összekapcsolt központi értéktár közötti hitelkockázati kitettségeket fedezik;

b)

azokat a 38. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeket teljesítő hitelképes pénzügyi intézmények olyan konzorciuma bocsátotta ki, amelyben mindegyik említett pénzügyi intézmény köteles kifizetni a teljes összegnek a szerződésben megállapított részét;

c)

olyan pénznemben denomináltak, amelynek kockázatát a központi értéktári banki szolgáltató megfelelően képes kezelni;

d)

visszavonhatatlanok, feltétel nélküliek és a kibocsátó intézmények nem támaszkodhatnak olyan jogi vagy szerződéses kivételre vagy opcióra, amely lehetővé teszi a kibocsátó számára, hogy fellépjen az akkreditív kifizetésével szemben;

e)

kérésre bármely szabályozási, jogi vagy működési korlátozás nélkül beválthatók;

f)

kibocsátójuk nem az alábbiak valamelyike:

g)

nincsenek kitéve az 575/2013/EU rendelet 291. cikke szerinti jelentős rossz irányú kockázatnak;

h)

a központi értéktári banki szolgáltató rendszeresen nyomon követi a kibocsátó pénzügyi intézmények hitelképességét az említett intézmények hitelképességének független értékelés és az egyes pénzügyi intézményekhez belső hitelminősítés hozzárendelése és annak rendszeres felülvizsgálata révén;

i)

a likvidációs időszakban három üzleti napon belül beválthatók attól a pillanattól számítva, hogy a fizetésképtelen központi értéktári banki szolgáltató nem teljesíti fizetési kötelezettségeit azok esedékességekor;

j)

a 34. cikkben említett figyelembe vehető likvid források ahhoz elegendő összegben rendelkezésre állnak, hogy fedezzék az addig az időpontig eltelt időt, amíg az egyik kapcsolt központi értéktár fizetésképtelensége esetén be kell váltani a bankgaranciát és az akkreditíveket;

k)

a következők csökkentik annak kockázatát, hogy a konzorcium nem fizeti ki a bankgarancia és az akkreditívek teljes összegét:

l)

a megállapodások tesztelésére és felülvizsgálatára a 909/2014/EU rendelet 41. cikkének (3) bekezdése szerint rendszeres időközönként sor kerül.

a)

napközbeni és egynapos hitelkockázat;

b)

az a) pontban említett kockázatokkal kapcsolatban használt releváns biztosítékok és más egyenértékű pénzügyi források;

c)

potenciális fennmaradó hitelkockázati kitettségek;

d)

visszatérítési eljárások és bírságok.

a)

a likviditási kockázatok nyomon követésére, mérésére, kezelésére, jelentésére és nyilvánosságra hozatalára vonatkozóan a 2. szakaszban meghatározott követelmények;

b)

az a) pont által lefedettektől eltérő likviditási kockázatok nyomon követésére, mérésére, kezelésére, jelentésére és nyilvánosságra hozatalára vonatkozóan az 575/2013/EU rendeletben meghatározott követelmények.

a)

az 1. alszakasznak megfelelően mérik a napközbeni és egynapos hitelkockázatot;

b)

a 2. alszakasznak megfelelően nyomon követik a napközbeni és egynapos hitelkockázatot;

c)

a 3. alszakasznak megfelelően kezelik a napközbeni és egynapos hitelkockázatot;

d)

e rendelet I. fejezetének megfelelően a 909/2014/EU rendelet 59. cikke (3) bekezdésének c) és d) pontjában említettek szerint mérik, nyomon követik és kezelik a biztosítékokat és más egyenértékű pénzügyi forrásokat;

e)

a 4. alszakasznak megfelelően elemzi és megtervezi a potenciális fennmaradó hitelkockázati kitettségek kezelésének módját;

f)

az 5. alszakasznak megfelelően kezelik a visszatérítési eljárásait és bírságait;

g)

a 6. alszakasznak megfelelően jelentik a hitelkockázatait;

h)

a 7. alszakasznak megfelelően nyilvánosságra hozza a hitelkockázatait.

a)

a szabályzatokban és eljárásokban lényeges változás történik;

b)

a központi értéktári banki szolgáltató a 19. cikkben említett értékelést követően önkéntes változtatást tesz.

a)

a 19. cikkben említett mérőszámok;

b)

a 13. cikk szerint alkalmazott levonások, biztosítéktípusonként megadva;

c)

a (3) bekezdésben említett szabályzatok és eljárások változásai.

a)

a 909/2014/EU rendelet mellékletének C. szakaszában meghatározott banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokhoz kapcsolódó napközbeni hitelkockázati kitettségek csúcsértékei és átlaga;

b)

napközbeni hitelkockázati kitettségek csúcsértéke és átlaga hitelfelvevő résztvevőnként, valamint az ezeket a hitelkockázati kitettségeket fedező biztosíték szerinti bontásban;

c)

más partnerekkel szembeni napközbeni hitelkockázati kitettségek csúcsértéke és átlaga, valamint ha ezeket biztosítékok fedezik, az ezeket a napközbeni hitelkockázati kitettségeket fedező biztosítékok szerinti bontásban;

d)

résztvevőknek nyújtott napközbeni hitelkeretek teljes értéke;

e)

a b) és c) pontban említett hitelkockázati kitettségek további bontása kiterjed a következőkre:

a)

automatikus jelentéstételi rendszeren keresztül folyamatosan nyomon kell követnie a 909/2014/EU rendelet mellékletének C. szakaszában említett banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokból eredő napközbeni hitelkockázati kitettségeket;

b)

legalább tíz éves időtartamra meg kell őriznie a 909/2014/EU rendelet mellékletének C. szakaszában említett banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokból eredő napközbeni hitelkockázati kitettségek napi csúcsértékeinek és átlagának adatait;

c)

rögzítenie kell minden egyes olyan szervezettől származó napközbeni hitelkockázati kitettséget, amelynél napközbeni hitelkockázati kitettségek merültek fel, beleértve a következőket:

d)

teljeskörűen le kell írnia, hogy a hitelkockázat-kezelési keretrendszer hogyan veszi figyelembe azokat a kölcsönös függőségeket és többszörös kapcsolatokat, amelyek a központi értéktári banki szolgáltató és a c) pontban említett egyes szervezetek között fennállhatnak;

e)

minden partnerre vonatkozóan pontosítania kell, hogy a központi értéktári banki szolgáltató hogyan követi nyomon napközbeni hitelkockázati kitettségeinek koncentrációját, beleértve a c) pontban felsorolt szervezeteket magukban foglaló csoporthoz tartozó szervezetekkel szembeni kitettségeit;

f)

pontosítania kell, hogy a központi értéktári banki szolgáltató hogyan értékeli a beszedett biztosítékokra alkalmazott levonások megfelelőségét;

g)

pontosítania kell, hogy a központi értéktári banki szolgáltató hogyan követi nyomon a hitelkockázati kitettségek biztosítékkal való fedezettségét és a hitelkockázati kitettségek más egyenértékű pénzügyi forrásokkal való fedezettségét.

a)

legalább tíz éves időtartamra meg kell őriznie a tényleges nap végi hitelkockázati kitettségek összegének adatait;

b)

az a) pontban említett információt napi alapon rögzítenie kell.

a)

pontosítania kell, hogy hogyan értékeli hitelkockázat-kezelési keretrendszerének kialakítását és működését a 909/2014/EU rendelet mellékletének C. szakaszában felsorolt összes tevékenységgel kapcsolatban;

b)

csak olyan hitelkeretet szabad jóváhagynia, amely a központi értéktári banki szolgáltató által bármikor, és a központi értéktár által működtetett értékpapír-kiegyenlítési rendszer hitelfelvevő résztvevőinek előzetes értesítése nélkül feltétel nélkül törölhető;

c)

amennyiben a 16. cikkben említett bankgaranciát használnak interoperábilis kapcsolatban, a központi értéktári banki szolgáltatónak értékelnie és elemeznie kell az adott esetben abból eredő összekapcsoltságot, hogy az említett bankgaranciát ugyanazon résztvevők nyújtják.

a)

a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) tagjaival, a hasonló feladatokat ellátó más tagállami szervekkel, valamint az államadósság kezelésével megbízott vagy abban részt vevő más uniós állami szervekkel szembeni kitettségek;

b)

az 575/2013/EU rendelet 117. cikkének (2) bekezdésében felsorolt multilaterális fejlesztési bankok egyikével szembeni kitettségek;

c)

az 575/2013/EU rendelet 118. cikkében felsorolt nemzetközi szervezetek egyikével szembeni kitettségek;

d)

az 575/2013/EU rendelet 4. cikkének 8. pontja szerinti közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek, amennyiben ezek az intézmények központi kormányzat tulajdonában állnak és a központi kormányzat által biztosított, a hitelkockázati kitettségüket garantáló külön szabályok vonatkoznak rájuk;

e)

harmadik országbeli központi bankokkal szembeni kitettségek, amelyek az adott központi bank hazai pénznemében denomináltak, feltéve, hogy a Bizottság az 575/2013/EU rendelet 114. cikkének (7) bekezdésével összhangban végrehajtási aktust fogadott el arról, hogy az adott harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozói rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz.

a)

nem kizárólag külső véleményre támaszkodó módszer alapján értékelnie kell a hitelfelvevő résztvevő hitelképességét;

b)

ellenőriznie kell, hogy a résztvevő által a napközbeni hitelkockázati kitettség fedezésére nyújtott biztosíték és más egyenértékű pénzügyi forrás megfelel-e a 9., illetve a 15. cikkben meghatározott követelményeknek;

c)

a központi értéktári banki szolgáltató és a hitelfelvevő résztvevő közötti többszörös kapcsolatok alapján hitelezési határértéket kell meghatároznia a hitelfelvevő résztvevőre vonatkozóan, beleértve azt, amikor a központi értéktári banki szolgáltató a 909/2014/EU rendelet mellékletének C. szakaszában említettek közül egynél több banki jellegű kiegészítő szolgáltatást nyújt ugyanazon résztvevőnek;

d)

a 34. cikknek megfelelően figyelembe kell vennie a figyelembe vehető likvid források szintjét;

e)

felül kell vizsgálnia a hitelfelvevő résztvevőre vonatkozó hitelezési határértékeket, hogy biztosított legyen mindkét következő elem:

f)

legalább évente felül kell vizsgálnia a hitelfelvevő résztvevőknek nyújtott hitelkereteket a tényleges hitelfelhasználásuk alapján;

g)

biztosítania kell, hogy az egynapos hitelkockázati kitettségek összege beépüljön a résztvevőre vonatkozóan megállapított hitelezési határérték alkalmazásába;

h)

biztosítania kell, hogy az egynapos hitel még vissza nem fizetett összege beépüljön a következő nap napközbeni kitettségeibe, és felső korlátját a hitelezési határérték képezze.

a)

meghatározzák a potenciálisan fedezetlen hitelveszteségek elosztásának módját, beleértve olyan források visszafizetését, amelyet a központi értéktári banki szolgáltató az ilyen veszteségekhez kapcsolódó likviditási rések fedezésére likviditásnyújtóktól kölcsönvehet;

b)

magukban foglalják a változó piaci viszonyok értékelését a biztosíték vagy más egyenértékű pénzügyi források likvidáció utáni értékéhez kapcsolódóan, amely potenciális fennmaradó hitelkockázati kitettséggé alakulhat;

c)

elő kell írniuk, hogy a b) pontban említett értékelést a következőket meghatározó eljárásnak kell kísérnie:

a)

magasabbak mint a bankközi pénzpiaci egynapos, biztosítékkal fedezett piaci ráta és a hitelkockázati kitettség pénznemét kibocsátó központi bank marginális hitelkamatlába;

b)

figyelembe veszik a hitelkockázati kitettség pénznemének finanszírozási költségeit és az egynapos hitelkockázati kitettséggel rendelkező résztvevő hitelképességét.

a)

legalább éves gyakorisággal minőségi nyilatkozatot kell benyújtania, amely meghatározza az abban a tekintetben tett intézkedéseket, hogy hogyan történik a hitelkockázatok, köztük a napközbeni hitelkockázatok mérése, nyomon követése és kezelése;

b)

értesítést kell tennie az a) ponttal összhangban tett intézkedések minden lényeges változásáról, azonnal az ilyen lényeges változás bekövetkezése után;

c)

havonta be kell nyújtania a 19. cikkben említett mérőszámokat.

a)

az 1. alszakasznak megfelelően mérik a napközbeni és egynapos likviditási kockázatot;

b)

a 2. alszakasznak megfelelően nyomon követik a napközbeni és egynapos likviditási kockázatot;

c)

a 3. alszakasznak megfelelően kezelik a likviditási kockázatot;

d)

a 4. alszakasznak megfelelően jelentik a napközbeni és egynapos likviditási kockázatot;

e)

az 5. alszakasznak megfelelően nyilvánosságra hozza a likviditási kockázat nyomon követésére, mérésére, kezelésére és az arról való jelentéstételre szolgáló keretrendszert és eszközöket.

a)

maximális napközbeni likviditás-felhasználás, a legnagyobb pozitív nettó kumulatív pozíció és a legnagyobb negatív nettó kumulatív pozíció felhasználásával számítva;

b)

teljes rendelkezésre álló napközbeni likviditási forrás az üzleti nap kezdetén, az összes következőre lebontva:

c)

az összes következő teljes értéke:

a)

a 30. cikk (1) bekezdésében említett mérőszámok;

b)

a központi értéktári banki szolgáltató kockázatvállalási hajlandósága;

c)

vészhelyzeti finanszírozási terv, amely leírja a kockázatvállalási hajlandóság túllépése esetén alkalmazandó korrekciós intézkedéseket.

a)

legalább tíz éves időtartamra meg kell őriznie a napi legnagyobb pozitív nettó kumulatív napközbeni pozícióra és a legnagyobb negatív nettó kumulatív napközbeni pozícióra vonatkozó adatot azon értékpapír-kiegyenlítési rendszer minden kiegyenlítési pénzneme tekintetében, amely esetében elszámoló ügynökként jár el;

b)

folyamatosan nyomon kell követnie napközbeni likviditási kitettségeit a valaha rögzített maximális napközbeni likviditási kitettséggel összevetve.

a)

legalább tíz éves időtartamra meg kell őriznie az egynapos hitel használata által teremtett likviditási kockázatra vonatkozó adatot azon értékpapír-kiegyenlítési rendszer minden pénzneme tekintetében, amely esetében elszámoló ügynökként jár el;

b)

nyomon kell követnie a nyújtott egynapos hitelből eredő likviditási kockázatot a nyújtott egynapos hitelekből eredő, valaha rögzített maximális egynapos likviditási kitettséggel összevetve.

a)

valamely kibocsátó központi banknál letétbe helyezett pénzeszköz;

b)

a 38. cikk (1) bekezdésében azonosított hitelképes pénzügyi intézmények egyikénél letétbe helyezett rendelkezésre álló pénzeszköz;

c)

hitelkeretre vonatkozó kötelezettségvállalás vagy hasonló megállapodások;

d)

az e rendelet 10. cikkének és 11. cikke (1) bekezdésének a biztosítékra alkalmazandó követelményeit teljesítő eszközök, vagy az (EU) 2017/392 felhatalmazáson alapuló rendeletnek megfelelő pénzügyi eszközök, amelyek azonnal rendelkezésre állnak és előre megkötött és rendkívül megbízható finanszírozási megállapodások alapján pénzeszközre válthatók, e rendelet 38. cikkének megfelelően;

e)

a 10. cikkben és a 11. cikk (1) bekezdésében említett biztosíték.

a)

fel kell becsülnie a napközbeni likviditásbeáramlást és -kiáramlást minden nyújtott banki jellegű kiegészítő szolgáltatásra vonatkozóan;

b)

előre mérlegelnie kell ezen áramlások napközbeni ütemezését;

c)

előre kell jeleznie a nap során különböző időszakokban esetleg felmerülő napközbeni likviditási igényeket.

a)

az (1) bekezdésben említett elemzésből következő napközbeni célkitűzéseinek teljesítése érdekében gondoskodnia kell elegendő napközbeni finanszírozás beszerzéséről;

b)

meg kell szerveznie a biztosíték stresszhelyzetekben napközbeni forrásokhoz jutás céljából történő pénzeszközre váltását és készen kell állnia annak végrehajtására, figyelembe véve a 13. cikk szerinti levonásokat és a 14. cikk szerinti koncentrációs határértékeket;

c)

a napközbeni célkitűzéseivel összhangban kell kezelnie likviditáskiáramlásainak ütemezését;

d)

intézkedésekkel kell rendelkeznie napközbeni likviditásáramlásai váratlan zavarának kezelésére.

a)

különböző korábbi forgatókönyvek, többek között olyan rendkívüli piaci változások időszakai az elmúlt 30 évben vagy más, megbízható adatokkal alátámasztott időszakban, amelyek a központi értéktári banki szolgáltató számára a legnagyobb pénzügyi kockázatot jelentették volna, kivéve, ha a központi értéktári banki szolgáltató bizonyítja, hogy a nagy ármozgások historikus példájának újbóli előfordulása nem megalapozott;

b)

a következő feltételeknek megfelelő, különböző lehetséges jövőbeli forgatókönyvek:

a)

a központi értéktári banki szolgáltató kialakítása és műveletei, többek között a 30. cikk (2) bekezdésében említett szervezetekkel és kapcsolt pénzügyi piaci infrastruktúrákkal vagy egyéb szervezetekkel kapcsolatban, amelyek lényeges likviditási kockázatot jelenthetnek a központi értéktári banki szolgáltató számára, és adott esetben többnapos időszakot lefednek;

b)

szoros kapcsolatok vagy hasonló kitettségek a központi értéktári banki szolgáltató résztvevői között, beleértve a résztvevők és azok anyavállalata és leányvállalatai között;

c)

több résztvevő fizetésképtelensége valószínűségének, valamint az ilyen fizetésképtelenségek résztvevőkre gyakorolt hatásának értékelése;

d)

a c) pontban említett többszörös fizetésképtelenség hatása a központi értéktári banki szolgáltató cash flowjára, valamint a kiegyensúlyozó kapacitására és fennmaradási kilátásaira;

e)

a modellezés tükrözi-e a különböző hatásokat, amelyeket a gazdasági stresszhelyzet gyakorolhat mind a központi értéktári banki szolgáltató eszközeire, mind likviditásbeáramlásaira és -kiáramlásaira.

a)

a likvid eszközök időszerű nyomon követése, beleértve az eszközök minőségét, koncentrációját és azonnali rendelkezésre állását;

b)

a napközbeni figyelembe vehető likvid források likviditását befolyásolni képes piaci viszonyok nyomon követésére vonatkozó megfelelő szabályozás;

c)

a napközbeni figyelembe vehető likvid források értéke, stresszhelyzeti piaci viszonyok között értékelve és kalibrálva, beleértve a 36. cikk (7) bekezdésében említett forgatókönyveket.

a)

likvid eszközeinek a likviditáskezelési funkció által közvetlenül kezelt külön számlán való elhelyezése, amelyet kizárólag stresszidőszakban, tartalék finanszírozási forrásként lehet felhasználni;

b)

belső rendszerek és kontrollok létrehozása, hogy a likviditáskezelési funkciónak hatékony működési kontrollt biztosítson az alábbiak mindegyikének elvégzése felett:

a)

az a) és b) pontban meghatározott követelmények kombinációja, amennyiben ez a kombináció hasonló eredményt biztosít.

a)

a (4) és (5) bekezdésben említett tényezők, valamint a (6) bekezdésben említett konkrét forgatókönyvek alapján végzik;

b)

magában foglalja a központi értéktári banki szolgáltatónak a likviditásnyújtóktól származó figyelembe vehető likvid forrásaihoz való hozzáférésre vonatkozó eljárásainak rendszeres, napközbeni forgatókönyvek használatával történő tesztelését;

c)

teljesíti a (2)–(6) bekezdés követelményeit.

a)

jelentést tesz mind a saját kockázatkezelési bizottságának, mind a központi értéktár kockázatkezelési bizottságának a stresszteszt eredményéről;

b)

felülvizsgálja és módosítja a 32. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett vészhelyzeti tervet, amennyiben a túllépés nem állítható helyre a nap végére;

c)

szabályokkal és eljárásokkal rendelkezik, hogy stressztesztjeinek eredményeivel és elemzésével összhangban értékelje és kiigazítsa a likviditásikockázat-kezelési keretrendszerének és likviditásnyújtóinak a megfelelőségét.

a)

a résztvevőktől származó időszerű kifizetések elmaradása;

b)

a központi értéktári banki szolgáltató egyik likviditásnyújtója átmenetileg elmulaszt vagy képtelen likviditást biztosítani, beleértve a 909/2014/EU rendelet 59. cikke (4) bekezdésének e) pontjában említett likviditásnyújtókat, letétkezelő bankokat, nostro ügynököket vagy bármely kapcsolódó infrastruktúrát, köztük interoperábilis központi értéktárakat;

c)

a finanszírozásban és az eszközpiacokon egyszerre jelentkező nyomás, beleértve a figyelembe vehető likvid források értékének csökkenését;

d)

a deviza átválthatóságában és a devizapiacok hozzáférhetőségében jelentkező stressz;

e)

valamely központi értéktári banki szolgáltató hírnevében bekövetkező negatív változások, amelyek nyomán bizonyos likviditásnyújtók kivonják a likviditást;

f)

a biztosíték vagy az eszközök múltbéli releváns árfolyam-volatilitás-csúcsai, mint visszatérő esemény;

g)

a hitelek elérhetőségének változása a piacon.

a)

rangsorolja a pénznemeket a legmagasabbtól a legalacsonyabbig, egy tizenkét hónapos időszakon belül az euróra konvertált három legnagyobb napi negatív nettó kumulatív pozíció átlaga alapján;

b)

tekintse relevánsnak:

a)

a változó likviditási igények folyamatos elemzése azon események azonosításának lehetővé tétele érdekében, amelyek előre nem látható és potenciálisan fedezetlen likviditási hiányba fordulhatnak, ideértve a finanszírozási megállapodások lejáratuk előtti megújítására vonatkozó tervet;

b)

maguknak a szabályoknak és eljárásoknak a rendszeres gyakorlati tesztelése.

a)

a központi értéktári banki szolgáltató hogyan férjen hozzá a pénzeszköz-letétekhez vagy pénzeszköz-letétek egynapos befektetéseihez;

b)

a központi értéktári banki szolgáltató hogyan hajtson végre ugyanazon a napon belüli piaci tranzakciókat;

c)

a központi értéktári banki szolgáltató hogyan hívjon le előre megkötött megállapodás szerinti likviditási keretet.

a)

a központi értéktári banki szolgáltató kockázatkezelési bizottsága és amennyiben releváns, a központi értéktár kockázatkezelési bizottsága;

b)

a 909/2014/EU rendelet 60. cikkének (1) bekezdésében említett érintett illetékes hatóság, az e rendelet 39. cikkében meghatározott módon.

a)

a 2013/36/EU irányelv 8. cikkének megfelelően engedélyezett hitelintézet, amelyről a központi értéktári banki szolgáltató meghatározott és tárgyilagos, nem kizárólag külső véleményre támaszkodó módszert alkalmazó belső értékelés alapján bizonyítani tudja, hogy alacsony hitelkockázattal rendelkezik;

b)

harmadik országbeli pénzügyi intézmény, amely teljesíti az alábbi követelmények mindegyikét:

a)

az említett intézmények hitelképességének rendszeres és független értékelése;

b)

belső hitelminősítés hozzárendelése és rendszeres felülvizsgálata minden olyan pénzügyi intézmény esetében, amellyel a központi értéktár előre megkötött és rendkívül megbízható finanszírozási megállapodást kötött.

a)

a koncentrációs határértékeket pénznemenként kell megállapítani;

b)

minden jelentős pénznemre vonatkozóan legalább két megállapodást kell létrehozni;

c)

a központi értéktári banki szolgáltató – az összes pénznemet figyelembe véve – nem támaszkodik túlzott mértékben egyetlen egyéni pénzügyi intézményre sem.

a)

a likviditásnyújtóival szembeni koncentrációs határértékekre vonatkozóan e cikkel összhangban meghatározott szabályzatok és eljárások jelentős változása;

b)

az (5) bekezdésben említettek szerinti, a szabályzataiban és eljárásaiban meghatározott, a likviditásnyújtóival szembeni koncentrációs határértékek túllépésének esetei.

a)

a biztosítékként azonosított eszközök valós időben láthatók számára;

b)

a biztosíték el van különítve a hitelfelvevő résztvevő egyéb értékpapírjaitól;

c)

az adott harmadik fél szervezettel fennálló megállapodások meggátolják a központi értéktári banki szolgáltatónál felmerülő eszközveszteséget.

a)

legalább éves gyakorisággal minőségi nyilatkozatot kell benyújtania, amely meghatározza az abban a tekintetben tett összes intézkedést, hogy hogyan történik a likviditási kockázatok, köztük a napközbeni kockázatok mérése, nyomon követése és kezelése;

b)

értesítést kell tennie az a) pontban említett intézkedések minden lényeges változásáról, azonnal az ilyen lényeges változás bekövetkezése után;

c)

havonta be kell nyújtania a 30. cikk (1) bekezdésében említett mérőszámokat.

a)

minden egyes pénznem kellően nagy relatív részesedése a fizetés ellenében megvalósuló kiegyenlítési megbízás központi értéktár általi kiegyenlítésének egy éves időtartamra számított teljes értékében;

b)

az egyes pénznemek rendelkezésre nem állása által a központi értéktári banki szolgáltató műveleteinek zökkenőmentes működésére gyakorolt hatás a 36. cikkben említett potenciális stresszforgatókönyvek széles skálájának figyelembevételével.